Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2024. július 29.(*)

„Előzetes döntéshozatal – Verseny – Kartellek – Versenytorzítás – Kartelltilalom – EUMSZ 101. cikk – Vállalkozások közötti megállapodások – Cél általi versenykorlátozás – Hitelintézetek közötti információcsere – A kereskedelmi feltételekre és a kihelyezési volumenekre vonatkozó információk – Stratégiai információk”

A C‑298/22. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal da Concorrência, Regulação e Supervisão (versenyjogi, szabályozási és felügyeleti bíróság, Portugália) a Bírósághoz 2022. május 4‑én érkezett, 2022. május 3‑i határozatával terjesztett elő

a Banco BPN/BIC Português SA,

a Banco Bilbao Vizcaya Argentaria SA, portugáliai fióktelep,

a Banco Português de Investimento SA (BPI),

a Banco Espírito Santo SA, felszámolás alatt,

a Banco Santander Totta SA,

a Barclays Bank plc,

a Caixa Económica Montepio Geral – Caixa Económica Bancária SA,

a Caixa Geral de Depósitos SA,

az Unión de Créditos Inmobiliários SA, Establecimiento Financiero de Crédito, Sucursal em Portugal,

a Caixa Central de Crédito Agrícola Mútuo CRL,

a Banco Comercial Português SA,

és

az Autoridade da Concorrência

között,

a Ministério Público

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök (előadó), Csehi Z. és I. Jarukaitis bírák,

főtanácsnok: A. Rantos,

hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. június 22‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Banco BPN/BIC Português SA képviseletében C. Amorim, M. Gorjão‑Henriques, F. Marques de Azevedo és A. Saavedra advogados,

–        a Banco Português de Investimento SA (BPI) képviseletében M. de Abreu Castelo Branco, A. Lucena e Vale és C. Pinto Correia advogados,

–        a Banco Santander Totta SA képviseletében T. L. Faria, M. Lopes Martins, G. Neves Lima és N. Salazar Casanova advogados,

–        a Barclays Bank plc képviseletében S. Estima Martins és L. Seifert Guincho advogados,

–        a Caixa Económica Montepio Geral – Caixa Económica Bancária SA képviseletében D. N. Brito, P. Gouveia e Melo és J. Vieira Peres advogados,

–        a Caixa Geral de Depósitos SA képviseletében G. Banha Coelho, C. Homem Ferreira Morais, L. D. Silva Morais és L. Tomé Feteira advogados,

–        az Unión de Créditos Inmobiliários SA, Establecimiento Financiero de Crédito, Sucursal em Portugal képviseletében T. L. Faria, M. Lopes Martins és G. Neves Lima advogados,

–        a Caixa Central de Crédito Agrícola Mútuo CRL képviseletében C. Coutinho da Costa és N. Mimoso Ruiz advogados,

–        a Banco Comercial Português SA képviseletében R. Bordalo Junqueiro, N. Carrolo dos Santos és B. de Melo Alves advogados,

–        az Autoridade da Concorrência képviseletében A. Cruz Nogueira és S. Parodi advogadas,

–        a Ministério Público képviseletében P. Vieira procurador,

–        a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, C. Chambel Alves és S. Ramos Moura, meghatalmazotti minőségben,

–        a görög kormány képviseletében K. Boskovits, meghatalmazotti minőségben,

–        az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Caselli, avvocato dello Stato,

–        a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Kissné Berta R., meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében S. Baches Opi, P. Caro de Sousa és M. Domecq, meghatalmazotti minőségben,

–        az EFTA Felügyeleti Hatóság képviseletében M.‑M. Joséphidès, M. Sánchez Rydelski és C. Simpson, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2023. október 5‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 101. cikk (1) és (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelem előterjesztésére több hitelintézet és az Autoridade da Concorrência (versenyhatóság, Portugália) (a továbbiakban: AdC) közötti, ez utóbbi azon határozatára vonatkozó jogvita keretében került sor, amelyben e hatóság bírságot szabott ki e hitelintézetekkel szemben a nemzeti versenyjogi rendelkezések és az EUMSZ 101. cikk azáltali megsértése miatt, hogy e hitelintézetek a verseny korlátozására irányuló összehangolt magatartásban vettek részt a lakáshitelek piacán, a fogyasztási hitelek piacán és a vállalati hitelpiacon, oly módon, hogy információkat cseréltek az ügyletekre alkalmazandó jelenlegi és jövőbeli feltételekre, különösen a hitelfelárakra és a kockázati változókra, valamint ezen információcsere résztvevőinek egyedi kihelyezési adataira vonatkozóan.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        Az [EUMSZ 101. cikkben és az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendeletnek (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 2. kötet, 205. o.) „[Az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk], valamint a nemzeti versenyjog viszonya” címet viselő 3. cikke az (1) bekezdésében kimondja:

„Ha a tagállamok versenyhatóságai vagy a nemzeti bíróságok az [EUMSZ 101. cikkének] (1) bekezdése szerinti megállapodásokra, vállalkozások társulásainak döntéseire vagy összehangolt magatartásokra, amelyek e rendelkezés értelmében befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet, a nemzeti versenyjogot alkalmazzák, akkor az ilyen megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásokra az [EUMSZ 101. cikkét] is alkalmazniuk kell. […]”

 A portugál jog

4        A Banco de Portugal 8/2009. sz. közleményét 2009. október 12‑én tették közzé (Diário da República, 2. sorozat, 197. szám, E rész).

5        E közlemény „Árlista” című 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A hitelintézeteknek teljes árlistával kell rendelkezniük, amely tartalmazza a nyilvánosság számára forgalmazott pénzügyi termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó, vagyonjogi és tranzakciós hatásokkal bíró általános szerződési feltételeket.”

6        Az említett közleménynek „Az árlista hozzáférhetővé tételével kapcsolatos információk szolgáltatására vonatkozó kötelezettség” című 4. cikkének (1) és (2) bekezdése pontosítja:

„1 – Az ezen jogi aktus hatálya alá tartozó hitelintézeteknek biztosítaniuk kell, hogy az előző cikkben meghatározott árlista minden bankfióknál és olyan helyen rendelkezésre álljon, ahol a közönséget kiszolgálják, jól látható és közvetlenül hozzáférhető helyen, a könnyű és közvetlen betekintést lehetővé tévő módon, különösen elektronikus eszközök révén.

2 – Minden, honlappal rendelkező hitelintézetnek a teljes és naprakész árjegyzéket a honlapján jól látható helyen, közvetlen hozzáféréssel és könnyen azonosítható módon elérhetővé kell tennie, anélkül, hogy az érintett előzetes regisztrációjára szükség volna.”

7        A 8/2009. sz. közlemény „Kamatlábakról szóló tájékoztató” című 7. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A Kamatlábakról szóló tájékoztatóban szereplő információkat a piaci viszonyoknak megfelelően frissítik, és lehetővé teszik a nyilvánosság számára többek között, hogy megismerje a hitelintézetek által az általuk rendszerint végzett műveletek során alkalmazott reprezentatív kamatlábakat, az Instruction du Banco de Portugalban meghatározott feltételek mellett.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8        2019. szeptember 9‑én az AdC határozatot fogadott el, amelyben bírságot szabott ki bizonyos hitelintézetekkel (a továbbiakban: részt vevő hitelintézetek) szemben amiatt, hogy az EUMSZ 101. cikket és a nemzeti jog különböző rendelkezéseit megsértve „önálló” információcserében, vagyis olyan információcserében vettek részt, amellyel kapcsolatban nem merült fel, hogy az egy versenykorlátozó összehangolt magatartás járulékos eleme volna. Az EUMSZ 101. cikket és a nemzeti jog különböző rendelkezéseit megsértve ezen információcsere a hitelügyletekre alkalmazandó jelenlegi és jövőbeli feltételekre, különösen a hitelfelárakra és a kockázati változókra, valamint az említett információcsere résztvevőinek egyedi kihelyezési adataira vonatkozott.

9        E következtetés levonásához e hatóság a szóban forgó információcserét cél általi versenykorlátozásnak minősítette, ami mentesítette az ezen információcsere által a piacra gyakorolt esetleges hatások vizsgálata alól. Egyébiránt az AdC nem rótta fel a részt vevő hitelintézeteknek, hogy részt vettek egy másik olyan versenykorlátozó magatartásban, amelyhez az információcsere kapcsolódott vagy kapcsolódhatott volna, mint amilyen az árakra vagy a piacok felosztására vonatkozó megállapodás.

10      A részt vevő hitelintézetek többsége keresetet indított e határozattal szemben a kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunal da Concorrência, Regulação e Supervisão (versenyjogi, szabályozási és felügyeleti bíróság, Portugália) előtt azzal az indokkal, hogy a szóban forgó információcsere önmagában nem tekinthető a versenyre nézve kellően károsnak. Következésképpen meg kell vizsgálni annak hatásait. Ezenkívül az AdC nem vette figyelembe azt a gazdasági, jogi és szabályozási hátteret, amelyben ezen információcsere megvalósult, noha erre szükség lett volna azt megelőzően, hogy meg lehetett volna állapítani a cél általi versenykorlátozás fennállását.

11      2022. április 28‑án a kérdést előterjesztő bíróság közbenső ítéletet hozott, amelyben megjelölte az AdC határozatában szereplő tények közül azokat, amelyeket bizonyítottnak kell tekinteni.

12      Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság oly módon foglalta össze az említett közbenső ítéletet, hogy annak leírását öt részre bontotta, amelyek a kicserélt információk jellegére, az egyeztetés formájára, az általa követett célra, a jogi és gazdasági háttérre, valamint a versenyre gyakorolt kedvező hatások állítólagos fennállására vonatkoznak.

13      Először is, a kicserélt információk az ingatlanhitelek piacára, a fogyasztási hitelek piacára, valamint a vállalati hitelpiacra vonatkoztak. E piacokkal kapcsolatban kétféle információ cseréjére került sor, nevezetesen:

–        az aktuális és a jövőbeli kereskedelmi „feltételek”, vagyis a „hitelfelárak” táblázatai, azaz a hitelintézet által a hitelfelvevőre alkalmazott kamatláb és azon kamatláb közötti különbség, amelyen a hitelintézet főszabály szerint magát finanszírozza, valamint a kockázati változók, amelyek alapján minden egyes, az olyan tényezők, mint a jövedelem, pénzügyi hozzájárulás vagy az érintett ügyfél ingatlanjának költsége alapján meghatározott „ügyfélkockázati” szinthez hozzárendelnek egy, az e kockázat ellensúlyozása érdekében alkalmazandó hitelfelárat. Ezen információk a kicserélésük időpontjában – tekintettel a kicserélt információk kimerítő jellegére és rendszerezettségére – nem voltak hozzáférhetők a nyilvánosság számára;

–        a „kihelyezési volumenek”, vagyis az előző hónapban nyújtott hitelekre vonatkozó, a részt vevő hitelintézetek által megadott egyedi számok. Ezen adatok közlésére „bontásban” került sor, vagyis legalább részletes alcsoportokra tagolva és sem az információcsere időpontjában, sem azt követően nem voltak hozzáférhetőek más forrásból ebben a formában.

14      A közbenső ítélet összefoglalása azt is pontosítja, hogy a szóban forgó információcsere rendszeres és bizalmas módon zajlott, arról kizárólag a részt vevő hitelintézetek tudtak. Ezenkívül ezen információcsere a nyilvánosság számára nem, illetve nehezen hozzáférhető vagy rendszerezhető stratégiai információkra vonatkozott. A kicserélt információk ugyanis eltértek azon információktól, amelyeket a részt vevő hitelintézetek az őket e tekintetben terhelő tájékoztatási kötelezettségeknek megfelelően a fogyasztóknak nyújtottak. Egyébiránt e hitelintézetek ezeket az információkat bontásban és egyediesítve cserélték ki egymás között, és jelenlegi vagy jövőbeli magatartásokra vonatkoztak. Ezen információk többek között a stratégiai magatartás közeljövőbeli módosítására irányuló szándékokra vagy az érvényben lévő kereskedelmi feltételekre vonatkoztak.

15      Másodszor, az információcsere időtartamára és formájára vonatkozóan a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ezen információcsere 2002 májusa és 2013 márciusa között zajlott. Az információcsere két‑ vagy többoldalú kapcsolatfelvétel révén, telefonos kommunikáció vagy e‑mailek továbbítása útján, a részt vevő hitelintézetek vezetésének tudtával valósult meg.

16      Harmadszor, mivel az információcsere lehetővé tette a részt vevő hitelintézetek számára, hogy részletes, rendszerezett, naprakész és pontos adatokhoz jussanak a szintén részt vevő versenytársak ajánlatairól, a kérdést előterjesztő bíróság arra következtetett, hogy ezen információcsere célja a versenytársak stratégiai magatartásával kapcsolatos bizonytalanság és részükről a kereskedelmi nyomásgyakorlás kockázatának csökkentése volt.

17      Negyedszer, ami az említett információcsere jogi és gazdasági összefüggéseit illeti, Portugália hat legnagyobb hitelintézete mind részt vett az információcserében. Márpedig ezek az intézmények 2013‑ban a teljes a teljes portugál bankszektor eszközállományának 83%‑át kezelték.

18      2008 második felétől az Euribor – vagyis az euróövezeten belüli bankközi kamatlábakat tükröző mutató, amely ekkor jelentősen csökkent – alakulásával ellentétben, a portugál pénzintézetek által az új jelzáloghitelekre alkalmazott hitelfelárak jelentősen növekedtek, ami gyengítette a végső ügyfelekre vonatkozó kamatlábak csökkenését. 2010 és legalább 2014 között a magánszemélyeknek nyújtott jelzáloghitelek volumene azonban csökkent. Ezzel párhuzamosan 2010‑ben és 2011‑ben a fogyasztási hitelek kamatlába ismét emelkedett, ami együtt járt a hitelfelár erőteljes és tartós növekedésével, 2012 elejére meghaladva a 2008‑as év folyamán elért csúcsot. 2012 során e kamatlábak csökkenni kezdtek, tükrözve a hitelfelár stabilizálódását és az Eurobor csökkenését. A részt vevő hitelintézetek által alkalmazott hitelfelárak azonban a 2012. év előtti időszakokénál magasabb szintre tértek vissza.

19      Ötödször, ami a versenyre gyakorolt potenciálisan kedvező vagy legalábbis ambivalens hatások fennállását illeti, a részt vevő hitelintézetek nem tudták bizonyítani sem az információcsere általi hatékonyságnövelést, sem azt, hogy ez a hatékonyságnövelés a fogyasztók javát szolgálta volna, sem azt, hogy a versenykorlátozások elengedhetetlenek voltak. Ezen információcsere többek között nem tekinthető versenyelemzésnek (benchmarking), és a konkrétan kicserélt információk tartalma nem volt alkalmas arra, hogy megelőzze vagy megoldja a hitelező és a hitelfelvevő közötti viszonyban fennálló információs aszimmetria problémáját (a kontraszelekció problémája), mivel nem az ügyfelek egyéni kockázati profiljára vonatkozott, hanem inkább a hitelfelárakra és a hitelkihelyezési volumenre összpontosított, anélkül hogy vállalkozásonkénti bontásban lett volna, vagy egyedi ügyfelekhez kapcsolódott volna.

20      Noha a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy álláspontja szerint a szóban forgó információcsere hozzájárulhat a versenytársak piaci stratégiai magatartásával kapcsolatos kereskedelmi nyomás és bizonytalanság csökkentéséhez, ami a versenyt korlátozó informális koordinációt eredményezhet, szükségesnek tartja a Bírósághoz fordulni az EUMSZ 101. cikk alkalmazási feltételeivel kapcsolatban, mivel az önálló és informális információcserére vonatkozóan nincs precedens.

21      E körülmények között a Tribunal da Concorrência, Regulação e Supervisão (versenyjogi, szabályozási és felügyeleti bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Ellentétes‑e az EUMSZ 101. cikkel az, hogy a versenytársak közötti, az ügyletek feltételeire (beleértve az aktuális és a jövőbeli hitelfelárakat és kockázati változókat), valamint a kihelyezési adatokra (havi, egyedi és bontott) vonatkozó széles körű, havi – rendszeres és kölcsönös – információcsere az ingatlan‑, üzleti és fogyasztási hitelek ajánlata területén a verseny korlátozásának minősüljön a lakossági banki ágazatban egy koncentrált, a belépést korlátozó piacon, amely mesterségesen megnövelte az átláthatóságot és csökkentette a versenytársak stratégiai magatartásával kapcsolatos bizonytalanságot?

2)      Ha igen, ellentétes‑e az EUMSZ 101. cikkel az ilyen minősítés, ha az információcseréből eredő hatékonyságnövelés, ambivalens vagy versenyt segítő hatás nem állapítható meg vagy nem azonosítható?”

 A Bíróság előtti eljárás

22      A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte a Bíróságtól, hogy a jelen ügyet a Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdése alapján gyorsított eljárásban bírálja el.

23      Kérelmének alátámasztására arra hivatkozott, hogy egyrészt „[a]z elévülési idő végének előzetes értékelése szerint a jelen ügy tárgyát képező tények 2023. március 30‑án elévülnek, nem véve figyelembe az elévülés felfüggesztésének és megszakításának az adott esettől függően értékelendő indokait.” Másrészt „az általános és különleges megelőzéshez fűződő indok azt kívánja meg, hogy ebben az ügyben gyors megoldást találjanak”, mivel a tényállás 2002 és 2013 között valósult meg.

24      E tekintetben az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően dönthet úgy, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében az említett eljárási szabályzat rendelkezéseitől eltérve gyorsított eljárást alkalmaz, ha az ügy jellege megköveteli, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.

25      2022. június 14‑én a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy elutasítja a gyorsított eljárás iránti kérelmet.

26      E döntést az a körülmény indokolta, hogy először is magának a kérdést előterjesztő bíróságnak az állítása szerint az elévülési idő lejártának 2023. március 30-i időpontban történő meghatározása „nem [veszi] figyelembe az elévülés felfüggesztésének és megszakításának az adott esettől függően értékelendő indokait”. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság jelezte annak megfontolását is, hogy az alkalmazandó nemzeti jogi szabályozás szerint „a jelen előterjesztés, amely az eljárás felfüggesztésével jár, az elévülési idő nyugvását indokolja”.

27      Másodszor, az a körülmény, hogy noha a kérdést előterjesztő bíróság előtt 2019. október 22‑én indítottak keresetet, e bíróság csupán 2022. május 4‑én döntött úgy, hogy a Bírósághoz fordul, viszonylagossá teszi a jogvita sürgősségét (lásd analógia útján: 2021. november 11‑i Energieversorgungscenter Dresden-Wilschdorf ítélet, C‑938/19, EU:C:2021:908, 44. pont).

28      Végezetül, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy azon egyszerű körülmény, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak bármely okból biztosítania kell az elé terjesztett ügy gyors elbírálását, önmagában nem elegendő az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése szerinti gyorsított eljárás alkalmazásának igazolásához (a Bíróság elnökének 2017. február 1-jei végzése, Air Serbia és Kondić, C‑476/16, EU:C:2017:170, 8. pont).

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Előzetes észrevételek

29      A felperesek, vagyis a részt vevő hitelintézetek az írásbeli észrevételeik jelentős részében vitatták a kérdést előterjesztő bíróság által az alapügy tényállására vonatkozóan adott leírást, egészen odáig menve, hogy szerintük a Bíróságnak módosítania kellene az e bíróság által leírt ténybeli feltevést annak érdekében, hogy hasznos választ adjon rá.

30      Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, nem a Bíróság, hanem a kérdést előterjesztő bíróság feladata a jogvita alapjául szolgáló tényállás megállapítása (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑i Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi, C‑561/19, EU:C:2021:799, 35. pont).

31      Ebből következik, hogy mivel a Bíróság kizárólag arra jogosult, hogy valamely uniós jogszabály értelmezéséről vagy érvényességéről határozzon, nem vizsgálhatja az e bíróság által ismertetett ténybeli háttér helytállóságát, és nem határozhat bizonyos felek azon állításainak megalapozottságáról sem, amelyek a kérdést előterjesztő bíróság által a kérelmében ismertetett ténybeli feltevés relevanciáját vitatják.

32      Mindemellett – ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 20. pontjában hangsúlyozta – az az értelmezés, amelyet az uniós jog valamely rendelkezésének a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett ténybeli összefüggésben a Bíróságnak meg kell adnia, nem keletkeztet semmiféle vélelmet arra vonatkozóan, hogy e ténybeli feltevés megfelel az alapügyben fennálló helyzetnek. Így végső soron mindig a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az általa a Bíróság elé terjesztett ténybeli elemek valóban megfelelnek‑e az alapügyben fennálló helyzetnek, és hogy a nemzeti szabályozásra vonatkozó tényállási elemek teljesek és alkalmazandók voltak‑e az említett helyzetre.

33      E következtetést nem kérdőjelezheti meg a nemzeti bíróságokat terhelő és az alapeljárás felperesei által hivatkozott azon kötelezettség sem, hogy pontosan le kell írniuk azt a ténybeli hátteret, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek, különösen a versenyjog területén, amelyet összetett ténybeli és jogi helyzetek jellemeznek (2021. március 3‑i Poste Italiane et Agenzia delle entrate – Riscossione ítélet, C‑434/19 és C‑435/19, EU:C:2021:162, 77. pont).

34      Ugyanis, bár az ilyen kötelezettség arra irányul, hogy a Bíróság meggyőződhessen arról, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem elfogadhatatlan, ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely kérelem elfogadhatatlanná nyilvánításához az szükséges, hogy az uniós jog kért értelmezése ne álljon semmilyen kapcsolatban az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű legyen, és a Bíróság ne rendelkezzen azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hasznosan megválaszolja (2007. április 19‑i Asemfo ítélet, C‑295/05, EU:C:2007:227, 31. pont), ami a jelen ügyben nem áll fenn.

35      Mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatóságának vizsgálata ily módon a jelen ítélet előző pontjában említett követelmények nyilvánvaló be nem tartására korlátozódik, a nemzeti bíróságokat terhelő azon kötelezettségből, hogy pontosan le kell írniuk azt a ténybeli hátteret, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek, nem lehet arra következtetni, hogy a Bíróság köteles megvizsgálni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által leírt tényállás megfelel‑e az alapügyben szóban forgó helyzetnek. Ezenkívül a jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki nyilvánvalóan, hogy e követelményeket nem tartották tiszteletben.

36      Következésképpen nem szükséges határozni az alapeljárás felperesei által a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseiben felvázolt ténybeli feltevés relevanciájával kapcsolatban megfogalmazott kifogásokról, sem az általuk előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések átfogalmazása iránt előterjesztett kérelmekről, amelyekben azt kérték a Bíróságtól, hogy módosítsa ezt a ténybeli feltevést.

 Az első kérdésről

37      Előzetesen rá kell mutatni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből, valamint az alapeljárás felpereseinek észrevételeiből kitűnik, hogy az alapeljárás tárgyát képező jogvita elsősorban a „cél általi” versenykorlátozás jogi minősítésére vonatkozik.

38      Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy erősen koncentrált és belépési korlátokkal jellemzett piacokon a versenytárs hitelintézetek közötti széles körű, kölcsönös és havi rendszerességű információcserét, amely az e piacokon végrehajtott műveletekre alkalmazandó feltételekre, többek között a hitelfelárakra, valamint a jelenlegi és jövőbeli kockázati változókra, továbbá ezen információcsere résztvevőinek egyedi kihelyezési adataira vonatkozik, cél általi versenykorlátozásnak kell minősíteni.

 Azon feltételekről, amelyek mellett valamely vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulása által hozott döntés vagy összehangolt magatartás cél általi korlátozásnak minősíthető

39      Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

40      Következésképpen ahhoz, hogy egy adott esetben megállapítható legyen, hogy valamely megállapodás, vállalkozások társulása által hozott döntés vagy összehangolt magatartás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozik, e rendelkezés szövege szerint vagy azt kell bizonyítani, hogy a magatartás célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, vagy pedig azt, hogy a magatartásnak ilyen hatása van (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑i International Skating Union kontra Bizottság ítélet, C‑124/21 P, EU:C:2023:1012, 98. pont; 2023. december 21‑i European Superleague Company, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 158. pont; 2023. december 21‑i Royal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 85. pont).

41      E tekintetben, noha olyan precedens létezése, amelynek keretében az alapügyben szereplővel azonos formát öltő és ugyanazon ágazatban megvalósuló információcserét cél általi versenykorlátozásnak minősítettek, megkönnyítheti annak bizonyítását, hogy az előbbi információcsere ugyancsak ilyen korlátozást valósít meg, az ilyen precedens hiánya amely a kérdést előterjesztő bíróság szerint a jelen ügyet jellemzi, nem akadálya annak, hogy adott esetben az említett információcsere ilyen minősítést kapjon (lásd ebben az értelemben: 2021. március 25‑i Generics (UK) kontra Bizottság ítélet, C‑588/16 P, EU:C:2021:242, 79. pont).

42      Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából ugyanis először a szóban forgó megállapodás, vállalkozások társulása által hozott döntés vagy összehangolt magatartás célját kell megvizsgálni. Abban az esetben, ha e vizsgálat alapján bebizonyosodik, hogy e megállapodás, e döntés vagy e magatartás versenyellenes célt követ, azok versenyre gyakorolt hatását nem szükséges megvizsgálni. Csak abban az esetben kell tehát második lépésben e hatás vizsgálatát elvégezni, ha az ilyen megállapodás, döntés vagy magatartás versenyellenes célját nem lehet megállapítani (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑i International Skating Union kontra Bizottság ítélet, C‑124/21 P, EU:C:2023:1012, 99. pont; 2023. december 21‑i European Superleague Company, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 159. pont; 2023. december 21‑i Royal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 86. pont).

43      Márpedig a Bíróság kimondta, hogy a „cél általi korlátozás” fogalmát, amely a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem kizárólagos tárgya, szigorúan kell értelmezni, mint amely kizárólag a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos olyan típusaira utal, amelyek a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásaik vizsgálata nem szükséges. Ugyanis a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos formái jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑i International Skating Union kontra Bizottság ítélet, C‑124/21 P, EU:C:2023:1012, 101. és 102. pont; 2023. december 21‑i European Superleague Company, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 161. és 162. pont; 2023. december 21‑i Royal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 88. és 89. pont).

44      Annak meghatározása érdekében, hogy valamely megállapodás, vállalkozások társulása által hozott döntés vagy összehangolt magatartás az egyeztetés olyan formája körébe tartozik‑e, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére, először is meg kell vizsgálni a szóban forgó megállapodás, döntés vagy magatartás tartalmát, másodszor azt a gazdasági és jogi hátteret, amelybe az illeszkedik, harmadszor pedig az általa elérni kívánt célokat (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑i International Skating Union kontra Bizottság ítélet, C‑124/21 P, EU:C:2023:1012, 105. pont; 2023. december 21‑i European Superleague Company, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 165. pont; 2023. december 21‑i Royal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 92. pont)

45      Először is a szóban forgó megállapodás, vállalkozások társulása által hozott döntés vagy összehangolt magatartás tartalmának vizsgálata annak különböző szempontok szerinti vizsgálatát feltételezi annak meghatározása érdekében, hogy a szóban forgó összehangolt magatartás rendelkezik‑e olyan jellemzőkkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formájához kapcsolódjon, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére, ami különösen akkor áll fenn, ha az ilyen jellemzőkkel rendelkező egyeztetés éppen e jellemzők miatt alkalmas arra, hogy olyan versenyfeltételek jöjjenek létre, amelyek nem felelnek meg a szóban forgó piac rendes feltételeinek (lásd ebben az értelemben: 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 115. és 120. pont).

46      Ezt követően azon gazdasági és jogi összefüggést illetően, amelybe a szóban forgó megállapodás, vállalkozások társulása által hozott döntés vagy összehangolt magatartás illeszkedik, mivel a cél általi korlátozás fogalma kizárólag olyan megállapodásokat, vállalkozások társulásai által hozott döntéseket és összehangolt magatartásokat jelöl, amelyek az egyeztetés olyan formája körébe tartoznak, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére, az semmiképpen nem foglalja magában az e megállapodás, döntés vagy magatartás által a versenyre gyakorolt tényleges vagy potenciális, negatív vagy pozitív hatások vizsgálatát, és még kevésbé annak bizonyítását (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑i International Skating Union kontra Bizottság ítélet, C‑124/21 P, EU:C:2023:1012, 106. pont; 2023. december 21‑i European Superleague Company, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 166. pont; 2023. december 21‑i Royal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 93. pont).

47      Ez azonban nem zárja ki, hogy figyelembe kell venni az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét és a szóban forgó ágazatok vagy piacok szerkezetét és működését meghatározó tényleges feltételeket (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑i International Skating Union kontra Bizottság ítélet, C‑124/21 P, EU:C:2023:1012, 106. pont; 2023. december 21‑i European Superleague Company, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 166. pont; 2023. december 21‑i Royal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 93. pont).

48      Lehetséges ugyanis, hogy csak bizonyos különleges feltételek teljesülése esetén vélelmezhető, hogy az egyeztetés bizonyos formái, és ebből következően az ide tartozó megállapodások, társulások döntései és összehangolt magatartások károsak a rendes verseny megfelelő működésére. Ennélfogva, ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 43. pontjában lényegében hangsúlyozta, azon gazdasági és jogi összefüggések vizsgálatának, amelyekbe az egyeztetése formái illeszkednek, lehetővé kell tennie annak ellenőrzését, hogy amennyiben a megállapodás, a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy az összehangolt magatartás valamely formája jellegénél fogva kizárólag bizonyos, különösen a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások jellegére, a piac működésének tényleges feltételeire és szerkezetére vonatkozó körülmények között káros a versenyre, e körülmények fennállnak‑e. Ezen összefüggések figyelembevétele így annak biztosítására irányul, hogy a szóban forgó megállapodást, döntést vagy összehangolt magatartást övező egyetlen sajátos körülmény sem dönti meg az azon egyeztetési formához kapcsolódó, a verseny tekintetében fennálló károssági vélelmet, amelyhez az tartozik.

49      Végül a szóban forgó megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy összehangolt magatartás által követett célokat illetően meg kell határozni azokat az objektív célokat, amelyeket e megállapodás, e döntés vagy e magatartás a verseny tekintetében el kíván érni. Ezzel szemben az, hogy az érintett vállalkozások a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására irányuló szubjektív szándék nélkül jártak el, valamint az, hogy bizonyos jogszerű célokat követtek, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem meghatározó körülmény (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑i International Skating Union kontra Bizottság ítélet, C‑124/21 P, EU:C:2023:1012, 107. pont; 2023. december 21‑i European Superleague Company, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 167. pont; 2023. december 21‑i Royal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 94. pont).

50      E tényezők összességének vizsgálatából mindenesetre ki kell tűnnie azon pontos okoknak, amelyek miatt a szóban forgó megállapodás, vállalkozások társulása által hozott döntés vagy összehangolt magatartás a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutat, ami igazolja annak megállapítását, hogy e megállapodás, döntés vagy magatartás célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑i International Skating Union kontra Bizottság ítélet, C‑124/21 P, EU:C:2023:1012, 108. pont; 2023. december 21‑i European Superleague Company, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 168. pont; 2023. december 21‑i Royal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 98. pont).

 A versenykorlátozás fogalmának az információcserére tekintettel történő értelmezéséről

51      Ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 52. pontjában lényegében jelezte, hangsúlyozni kell, hogy a versenytársak közötti információcsere még együttműködési megállapodás hiányában is az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett, akár cél általi versenykorlátozásnak minősülhet. Ugyanis, ahogyan az a jelen ítélet 43–49. pontjából kitűnik, szükséges, hogy ez az információcsere az egyeztetés olyan formája körébe tartozzon, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely az érintett információcserével összefüggésben káros a rendes verseny megfelelő működésére.

52      Ez először is a tartalmát illetően magában foglalja, hogy az információcsere olyan jellemzőkkel rendelkezik, amelyek révén a vállalkozások közötti olyan egyeztetéshez kapcsolódik, amely alkalmas olyan versenyfeltételek kialakítására, melyek nem felelnek meg a szóban forgó piac rendes feltételeinek.

53      Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a rendes verseny valamely piacon való megfelelő működése bizonyos átláthatóságot feltételez az e piacon aktuálisan fennálló helyzet tekintetében. A piac ugyanis csak ezzel a feltétellel lehet hatékony. Így a Bíróság már elismerte, hogy főszabály szerint a gazdasági szereplők közötti átláthatóság legalábbis egy nem oligopol piacon hozzájárulhat az ajánlattevők közötti verseny fokozásához (lásd ebben az értelemben: 2003. október 2‑i Thyssen Stahl kontra Bizottság ítélet, C‑194/99 P, EU:C:2003:527, 84. pont).

54      Ezzel szemben ahhoz, hogy valamely piac rendes feltételek között működjön, minden gazdasági szereplőnek egyrészt önállóan kell meghatároznia az egységes piacon folytatni kívánt politikáját (lásd ebben az értelemben: 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 119. pont), másrészt pedig bizonytalan helyzetben kell lenniük legalábbis a versenytársaik piaci magatartása jövőbeli megváltozásának időpontját, mértékét és módjait illetően (lásd ebben az értelemben: 2009. június 4‑i T‑Mobile Netherlands és társai ítélet, C‑8/08, EU:C:2009:343, 41. pont; 2023. január 12‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítélet, C‑883/19 P, EU:C:2023:11, 116. pont).

55      Továbbá a szóban forgó információcsere összefüggéseit illetően az szükséges, hogy ezen összefüggések között az említett információcseréhez hasonló jellemzőket mutató bármely egyeztetés csak olyan versenyfeltételekhez vezethessen, amelyek nem felelnének meg az érintett piac rendes működési feltételeinek, figyelembe véve a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások jellegét, a piac működésének tényleges feltételeit és annak szerkezetét (lásd ebben az értelemben: 1998. május 28‑i Deere kontra Bizottság ítélet, C‑7/95 P, EU:C:1998:256, 87. pont; 2009. június 4‑i T‑Mobile Netherlands és társai ítélet, C‑8/08, EU:C:2009:343, 33. pont; 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 120. pont).

56      Végül, ami az említett információcsere által követett „objektív célokat” illeti, hangsúlyozni kell, hogy e fogalom jogi értelemben a megállapodás, vállalkozások társulása által hozott döntés vagy összehangolt magatartás elsődleges indokára vonatkozik, vagyis az érintett egyeztetés által követett azonnali és közvetlen célokra, amelyek az érintett vállalkozásokat az abban való részvételre késztették. Ennélfogva cél általi korlátozásnak kell tekinteni az olyan információcserét, amely – noha formálisan nem tűnik úgy, mint amely versenyellenes célra irányul –, tekintettel a formájára és megvalósulásának összefüggéseire nem magyarázható másként, mint a szabad verseny elvét alkotó elemek valamelyikével ellentétes cél követésével.

57      A fentiekre tekintettel, mivel minden gazdasági szereplő köteles önállóan meghatározni az egységes piacon folytatni kívánt politikáját, valamely információcserét úgy kell tekinteni, mint amely olyan jellemzőkkel rendelkezik, amelyek a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formájához kapcsolják, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére, ha ezen információcsere tartalmát tekintve olyan információkra vonatkozik, amelyek függetlenül azok érzékeny vagy bizalmas jellegétől, olyan típusúak, hogy abban az összefüggésben, amelyben ezen információcserére sor kerül, szükségszerűen arra vezetik ezen információcsere megfelelően aktív és gazdaságilag észszerűen viselkedő résztvevőit, hogy hallgatólagosan azonos magatartást kövessenek azon paraméterek egyikét illetően, amelyekre tekintettel az érintett piacon kialakult a verseny.

58      Ilyen megállapítás levonásához figyelembe kell venni nem csupán a kicserélt információ jellegét, hanem az információcsere gazdasági összefüggéseit is. Ugyanis, még ha vélelmezni is kell, hogy az egyeztetésben részt vevő vállalkozások, amelyek aktívak maradnak a szóban forgó piacon, figyelembe veszik a versenytársaikkal kicserélt információkat a piaci magatartásuk meghatározása érdekében (lásd ebben az értelemben: 1999. július 8‑i Hüls kontra Bizottság ítélet, C‑199/92 P, EU:C:1999:358, 161. és 162. pont; 2009. június 4‑i T‑Mobile Netherlands és társai ítélet, C‑8/08, EU:C:2009:343, 51. és 52. pont; 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 126. és 127. pont), ez nem változtat azon, hogy a megfelelően aktív és gazdaságilag észszerűen viselkedő vállalkozások csupán akkor követnek azonos magatartást, ha többek között e megállapodás összefüggéseire tekintettel ezúttal nem kell tartaniuk tényleges és potenciális versenytársaik, valamint a fogyasztók reakciójától. Főszabály szerint ez akkor áll fenn, ha az oligopol, vagy legalábbis erősen koncentrált és belépési korlátokkal jellemzett piac fő szereplői között egyeztetésre került sor (lásd ebben az értelemben: 2003. október 2‑i Thyssen Stahl kontra Bizottság ítélet, C‑194/99 P, EU:C:2003:527, 86. és 87. pont).

59      Így többek között ez utóbbi esetben relevánsnak kell tekinteni azt a körülményt, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság kérdésében jelezte, hogy a piacot bizonyos mértékű koncentráció és a piacra lépés akadályai jellemzik.

60      Mindemellett annak megállapításához, hogy valamely információcsere cél általi korlátozásnak minősül, nem mindig szükséges annak bizonyítása, hogy az olyan információkra vonatkozik, amelyek olyan típusúak, hogy abban az összefüggésben, amelyben ezen információcserére sor kerül, szükségszerűen arra vezetik ezen információcsere megfelelően aktív és gazdaságilag észszerűen viselkedő résztvevőit, hogy hallgatólagosan azonos magatartást kövessenek azon paraméterek egyikét illetően, amelyekre tekintettel az érintett piacon kialakult a verseny, megsértve ezáltal az egyes gazdasági szereplők azon kötelezettségét, hogy önállóan határozzák meg az egységes piacon folytatni kívánt politikájukat.

61      Ugyanis, ahogyan az a jelen ítélet 54. pontjából kitűnik, ahhoz, hogy egy piac normális feltételek mellett működjön, e piac szereplőinek nem csupán önállóan kell meghatározniuk az egységes piacon folytatni kívánt politikájukat, hanem általánosabban bizonytalanságban kell maradniuk az említett piac más szereplőinek jövőbeli magatartását illetően.

62      Következésképpen valamely információcsere a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formája körébe tartozónak tekinthető, amely jellegénél fogva káros a rendes verseny megfelelő működésére – anélkül, hogy akár azt bizonyítani kellene, hogy ezen információcsere összefüggései között a kicserélt információk szükségszerűen arra vezetik ezen információcsere megfelelően aktív és gazdaságilag észszerűen viselkedő résztvevőit, hogy hallgatólagosan azonos magatartást kövessenek azon paraméterek egyikét illetően, amelyekre tekintettel az érintett piacon kialakult a verseny –, amennyiben ezen információcsere lehetővé teszi e bizonytalanság megszüntetését. Márpedig ehhez elegendő, ha a kicserélt információk egyrészt bizalmasak, másrészt stratégiai jellegűek.

63      Ilyen „bizalmas információnak” minősül minden olyan információ, amely még nem ismert az érintett piacon aktív minden gazdasági szereplő számára, míg „stratégiai információk” alatt olyan jellegű információkat kell érteni, amelyek adott esetben az információcsere résztvevői által már ismert más információkkal kombinálva felfedhetik azt a stratégiát, amelyet bizonyos résztvevők követni kívánnak egy vagy több olyan paraméter vonatkozásában, amelyre tekintettel az érintett piacon fennálló verseny kialakult (lásd ebben az értelemben: 2023. január 12‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítélet, C‑883/19 P, EU:C:2023:11, 117. pont).

64      Továbbá, noha – ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 69. és 70. pontjában rámutatott – a jövőbeli árakra vagy az árakat meghatározó egyes tényezőkre vonatkozó minden információcsere önmagában versenyellenes, figyelemmel többek között a versenyben okozott kár kockázatára, a stratégiai információ fogalma tágabb, és magában foglal minden olyan, a gazdasági szereplők által még nem ismert adatot, amely az ilyen információcsere összefüggései között csökkentheti valamely résztvevő bizonytalanságát a többi résztvevő jövőbeli magatartását illetően azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások jellege, a piac tényleges működési feltételei és szerkezete miatt mi képez egy vagy több olyan paramétert, amely alapján a szóban forgó piacon fennálló verseny kialakul.

65      Végül, ha a kicserélt információk nem az információcsere résztvevőinek a szóban forgó piacon tanúsított magatartása megváltoztatására irányuló szándékra, hanem aktuális vagy múltbeli tényekre vonatkoznak, ezeket akkor is stratégiai jellegűnek kell tekinteni, ha – többek között a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások jellege, a piac működésének tényleges feltételei, a költségek szerkezete vagy az e csere résztvevőinek kihelyezési és irányítási módszerei miatt – az ilyen résztvevő kellő pontossággal következtethet az információcsere többi résztvevőjének jövőbeli magatartására vagy az esetleges stratégiai piaci mozgásra adott reakcióikra.

 A kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében hivatkozottakhoz hasonló jellemzőkkel rendelkező információcsere cél általi korlátozásnak minősítéséről

66      Noha a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapügyben szóban forgó információcsere a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formája körébe tartozik, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére, és az ehhez szükséges ténybeli értékelések elvégzése, ez nem változtat azon, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálásakor olyan pontosításokkal szolgálhat, amelyek célja, hogy az előterjesztő bíróságnak iránymutatást adjanak az értelmezéshez (lásd ebben az értelemben: 2024. január 18‑i Lietuvos notarų rūmai és társai ítélet, C‑128/21, EU:C:2024:49, 89. és 90. pont).

67      A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság kérdésében erősen koncentrált és belépési korlátokkal jellemzett piacokon a versenytárs hitelintézetek közötti széles körű, kölcsönös és havi rendszerességű információcserére utalt, amely az e piacokon végrehajtott műveletekre alkalmazandó feltételekre, többek között a hitelfelárakra, valamint a jelenlegi és jövőbeli kockázati változókra, továbbá ezen információcsere résztvevőinek egyedi kihelyezési adataira vonatkozik.

68      Márpedig egyrészt a kérdést előterjesztő bíróság által adott leírásból az következik, hogy a hitelfelárakra vonatkozó, a részt vevő hitelintézetek között bizalmasan kicserélt információk az információcsere időpontjában nem voltak ugyanilyen kimerítő jelleggel és rendszerezettséggel a nyilvánosság számára hozzáférhetők, és hogy ezen információk lényegében esetleges jövőbeli intézkedésekre vonatkoztak. Pontosabban a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy ezek az információk az érintett piacon végrehajtott ügyletekre alkalmazandó feltételek módosítására irányuló szándékra, vagy legalábbis az elfogadott, de még nem alkalmazott módosításokra vonatkoztak.

69      Másrészt, mivel a „hitelfelár” fogalma a hitelintézet által az adós tekintetében alkalmazott kamatláb és azon kamatláb közötti különbségre utal, amelyen a hitelintézet főszabály szerint magát finanszírozza, mivel e második kamatláb főszabály szerint ismert, a kamatlábak közötti eltérés alkalmas arra, hogy felfedje azon kamatlábra vonatkozó ajánlatot, amelyet a hitelintézetek az ügyfeleiknek tárgyalás előtt felajánlanak.

70      Mivel a kamatfelárak így azon paraméterek egyikéhez kapcsolódnak, amelyekre tekintettel az alapügyben szóban forgó három piacon verseny alakul ki, a hitelintézeteknek az ezen felárak módosítására irányuló jövőbeli szándékaira vonatkozó minden információt stratégiai információnak kell tekinteni.

71      Következésképpen, a jelen ítélet 62. pontjában tett megállapításokra tekintettel, az olyan információcsere, amelyet – mint ahogyan a kérdést előterjesztő bíróság a kérdésében leírta – bizalmasan szerveznek meg, és amely a hitelintézetek hitelfelárakkal kapcsolatos jövőbeli szándékára vonatkozik, és amely az ügyfeleiknek kínált hitelfelárak meghatározására szolgál, a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formája körébe tartozónak minősül, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére, és amely így az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett cél általi korlátozást valósít meg.

72      Ugyanez vonatkozik az ügyfelek egyéni kockázati profiljától függően alkalmazott kockázati változók jövőbeli változásaival kapcsolatos információkra, mivel azok a hitelintézetek hitelfelárakkal kapcsolatos jövőbeli szándékaira vonatkozó információkkal kombinálva lehetővé teszik az információcsere résztvevői számára, hogy pontosabb képet kapjanak a többi résztvevő által alkalmazni kívánt árképzési stratégiákról.

73      A „kihelyezési volumenekre” vonatkozó információkat illetően hangsúlyozni kell, hogy kétségtelen, hogy az ilyen típusú információk főszabály szerint felfedhetik – különösen amikor, amint az alapügyben is, ezen információkat a résztvevők bontásban és egyediesítve továbbították – a résztvevők bármelyikének minden olyan magatartását, amely eltér a piacon érvényesülő esetleges egyensúlytól.

74      Következésképpen az ilyen információkra vonatkozó csere fennállása bizonyos körülmények között feltárhatja olyan egyeztetés formájának fennállását, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére, és amely egyeztetésnek ezen információcsere a részét képezi.

75      Mindazonáltal az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott információkból kitűnik, hogy az AdC azt rótta fel a felpereseknek, hogy „önálló” információcserében vettek részt, nem pedig olyan információcserében, amely a versenykorlátozó összehangolt magatartáshoz kapcsolódik.

76      Márpedig az „önálló” információcserével kapcsolatban, ha az ilyen információk – ahogyan a jelen ügyben is – a múltbeli értékesítési volumenekre vonatkoznak, kevéssé tűnik valószínűnek, hogy elkülönítve és rendkívüli körülmények hiányában vizsgálva ezen információk olyan jellegűek volnának, amelyek feltárják az érintett hitelintézetek jövőbeli szándékait, vagy arra vezetik ezen információcsere megfelelően aktív és gazdaságilag észszerűen viselkedő résztvevőit, hogy hallgatólagosan azonos magatartást kövessenek azon paraméterek egyikét illetően, amelyekre tekintettel az érintett piacon kialakult a verseny.

77      Mindemellett az információcsere valamely formájának káros jellegét a kicserélt információk különböző kategóriái egymáshoz kapcsolásának lehetőségét is figyelembe véve kell értékelni.

78      Így az „önálló” információcsere annyiban, amennyiben többek között a kihelyezési mennyiségekre vonatkozik, a vállalkozások közötti egyfajta egyeztetés formájának körébe tartozhat, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére, ha ezen információkat többek között a kicserélt más típusú információkkal, valamint adott esetben a már szabadon hozzáférhető egyéb információkkal kombinálva egy megfelelően aktív és gazdaságilag észszerűen viselkedő vállalkozás az információk jellegére, a piac működésének tényleges feltételeire és annak szerkezetére tekintettel abból következtethetne a többi résztvevő jövőbeli szándékaira, vagy az arra vezetné, hogy e résztvevőkkel együtt hallgatólagosan ugyanazt a magatartást kövessék azon paraméterek egyikét illetően, amelyekre tekintettel az e piacokon fennálló verseny kialakul.

79      Mindenesetre, ami az olyan információcserét illeti, mint amelyet a kérdést előterjesztő bíróság a kérdésében ismertet, azt cél általi korlátozásnak kell tekinteni, mivel a kicserélt információk többek között az ezen információcsere résztvevői által alkalmazott hitelfelárak jövőbeli módosítására irányuló szándékra vonatkoznak.

80      E következtetést megerősítheti az ilyen információkra vonatkozó csere által követett objektív célok vizsgálata, amely vizsgálat ugyancsak relevánsnak bizonyul a cél általi korlátozás fennállásának értékelése szempontjából, ahogyan az a jelen ítélet 49. pontjából kitűnik. Az információcsere résztvevőinek a piacon a verseny kialakulásának alapjául szolgáló paraméterek egyikével – mint például a hitelfelárakkal – kapcsolatos jövőbeli szándékaira vonatkozó információcsere ugyanis nem követhet más objektív célt, mint az e piacon fennálló verseny torzítása.

81      Az alapügyben az alapeljárás felperesei mindazonáltal több érvre hivatkozva próbálják bizonyítani, hogy az alapügyben szereplő információcsere nem minősül cél általi versenykorlátozásnak.

82      Először is az alapeljárás felperesei azt állítják, hogy a fogyasztóvédelmi jog alapján a díjszabás átláthatóságára vonatkozó kötelezettség terhelte őket, és a rájuk alkalmazandó számviteli és pénzügyi szabályoknak megfelelően, sőt adott esetben a szabályozott piacra bevezetett értékpapírokkal rendelkező társaság jogállásuk miatt kötelesek voltak közölni az értékesítési volumenüket, a piaci részesedésüket és az átlagos kamatkülönbségeiket. Márpedig e különböző jogi kötelezettségek miatt a szóban forgó piacok bármely szereplője összegyűjthette a részt vevő hitelintézetek kereskedelmi feltételeit oly módon, hogy azok bankfiókjaiba látogatott, vagy megtekintette internetes oldalukat.

83      E tekintetben kétségtelenül hangsúlyozni kell, hogy olyan információk cseréje, amelyek közlését egyébként valamely nemzeti szabályozás kötelezővé tette, nem sértheti az EUMSZ 101. cikket, mivel az ilyen információcsere nem alkalmas arra, hogy befolyást gyakoroljon a piacra azon túl, amelyet e szabályozás tiszteletben tartása már eredményezett, és amelyért az érintett vállalkozások nem tehetők felelőssé (lásd analógia útján: 1997. november 11‑i Bizottság és Franciaország kontra Ladbroke Racing ítélet, C‑359/95 P és C‑379/95 P, EU:C:1997:531, 33. pont; 2003. szeptember 9‑i CIF‑ítélet, C‑198/01, EU:C:2003:430, 52. és 53. pont).

84      Mindazonáltal az információcsere résztvevői nem hivatkozhatnak ilyen helyzetre, ha a kicserélt információk túlmutatnak azokon az információkon, amelyeket az érintett piacon tevékenykedő három hitelintézetnek jogszabályból fakadó kötelezettségeik keretében nyilvánosságra kell hoznia, és azokat azelőtt cserélték ki, hogy e kötelezettségek az információcserében részt vevők számára előírták volna ilyen jellegű információk nyilvánosságra hozatalát, aminek meghatározása azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

85      Másodszor, az alapeljárás felperesei megjegyzik, hogy az olyan információcsere, amelynek gyakorisága – mint annak, amelyről az alapügyben szó van – nagyon szórványos, vagyis évente egy vagy két alkalom, nem minősülhet cél általi korlátozásnak. Mindemellett emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen gyakoriság önmagában nem zárja ki az információcsere versenyellenes célját. Ugyanis már egyetlen kapcsolatfelvétel is elegendő lehet ahhoz, hogy megszüntesse az érdekelt felek bizonytalanságát a többi érintett vállalkozás érintett piacon tanúsított jövőbeli magatartását illetően (lásd ebben az értelemben: 2009. június 4‑i T‑Mobile Netherlands és társai ítélet, C‑8/08, EU:C:2009:343, 59. és 62. pont).

86      Harmadszor, az alapeljárás felperesei vitatják azt a tényt, hogy az olyan információcsere, mint amelyet a kérdést előterjesztő bíróság a kérdésében leírt, az egyeztetés olyan formájának körébe tartozhat, amely jellegénél fogva káros a rendes verseny megfelelő működésére, amennyiben ezen információcsere alkalmas arra, hogy megkönnyítse az említett csere résztvevőinek versenyelemzését („benchmarking”) azáltal, hogy lehetővé teszi számukra ajánlataik összehasonlítását, csökkentve ugyanakkor az ilyen összehasonlítással járó költségeket, így ugyanezen információcsere kedvező hatást gyakorolhat a versenyre.

87      Kétségkívül rá kell mutatni arra, hogy az alkalmazandó legjobb irányítási vagy termelési módszerekre vonatkozó információcsere elősegítheti a versenyt, tehát nem tekinthető úgy, mint amely cél általi korlátozást valósít meg. Mindazonáltal nem ez a helyzet az olyan bizalmas információk cseréje esetén, amelyek éppen az ezen információcsere résztvevőinek az egyik olyan paraméterre vonatkozó jövőbeli szándékára vonatkoznak, amelyre tekintettel az érintett piacon fennálló verseny kialakul.

88      Negyedszer, az alapeljárás felperesei azt állítják, hogy a hitelfelárak nem a kínált hitelszolgáltatások teljes árát tükrözték, hanem csupán annak egyetlen alkotóelemét, nem említve többek között a díjak és egyéb költségek összegét. Ráadásul, legalábbis a lakáshitelek piacán, az ügyfeleknek ajánlott kamatlábak, amelyek e hitelfelárakból kitűnnek, nem az alkalmazott végső kamatlábaknak felelnek meg, hanem olyan indikatív kamatlábaknak, amelyeket az egyes ügyfelekkel folytatott egyedi tárgyalások kiindulópontjaként az adott ügyfél egyedi kockázati profiljától függően alkalmaztak. Következésképpen a részt vevő hitelintézetek kamatfelárakra vonatkozó jövőbeli szándékaira vonatkozó információcsere nem tekinthető cél általi korlátozásnak.

89      Mindazonáltal, ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 74. és 75. pontjában hangsúlyozta, ahhoz, hogy az összehangolt magatartás a cél általi korlátozás fogalma alá tartozzon, nem szükséges, hogy az összes olyan paraméterre vonatkozzon, amelyekre tekintettel a verseny a piacon kialakul, illetve hogy a díjszabási információk az alkalmazott végső ár összes összetevőjére vonatkozzanak. Ennélfogva az információcsere a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formájának körébe tartozhat, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére, még akkor is, ha ezen információcsere csupán e paraméterek egyikét érinti (lásd ebben az értelemben: 2023. január 12‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítélet, C‑883/19 P, EU:C:2023:11, 204. pont).

90      Márpedig az egyes ügyfelekkel a kockázati profiljuk alapján folytatott egyedi tárgyalások kiindulópontjaként alkalmazott kamatláb az érintett piacokon fennálló verseny egyik paraméterét tükrözi, mivel a potenciális ügyfelek e kamatláb alapján fogják a hitelintézetek által javasolt hitelajánlatok közötti első szűrést elvégezni, hogy csak némely hitelintézettel kezdjenek tárgyalásokat.

91      Ötödször, az alapeljárás felperesei vitatják, hogy az alapügy körülményei között a hitelfelárakra vonatkozóan továbbított információk olyan jövőbeli magatartásra vonatkoztak, amelynek ismerete alkalmas lett volna arra, hogy előnyt biztosítson az információcsere résztvevői számára. Először is, álláspontjuk szerint ezek az információk olyan változásokra vonatkoztak, amelyeket éppen akkor hajtottak végre, vagy azon a napon, vagy legkésőbb a következő munkanapon, amennyiben a közlésre pénteken sor került. Továbbá a tárgyalások előtt felkínált kamatlábakat röviddel a felárak módosítására vonatkozó információcserét követően vagy akár azzal egyidejűleg közzétették az érintett hitelintézet honlapján és a hitelszimulátoraiban. Végül mindenképpen több hétre van szükség ahhoz, hogy valamely hitelintézet módosítsa a saját hitelfelárait, így ezen információcsere résztvevői nem tudtak azonnal reagálni az általuk kapott információkra.

92      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy önmagában az a körülmény, hogy a hitelfelárakra vonatkozó információkat azt megelőzően cserélték ki, hogy azok hatályossá vagy nyilvánossá váltak volna, elegendő annak megállapításához, hogy az említett információcsere alkalmas volt arra, hogy csökkentse az információcserében részt vevő hitelintézetek jövőbeli magatartásával kapcsolatos bizonytalanságot, még akkor is, ha a többi versenytársat érintő bizonytalanság nem sokkal később megszűnt. Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy az ilyen információcsere résztvevői számára lehetetlen azonnal figyelembe venni ezeket az információkat piaci magatartásuk azonnali megváltoztatása érdekében, ez nem változtat azon, hogy a még nem közölt jövőbeli szándékokra vonatkozó minden információcsere lehetővé tette e résztvevők számára, hogy mindenképpen gyorsabban reagáljanak, mint amit az érintett piac rendes működése lehetővé tett volna.

93      Hatodszor, az alapeljárás felperesei azt állítják, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratok nem említenek egyetlen olyan esetet sem, amelyben az egyik részt vevő hitelintézet azt követően módosította volna tarifatáblázatát, hogy megkapta azt az információt, amely szerint egy másik résztvevő hitelfelárait módosítani fogják. E körülmény azonban nem tekinthető relevánsnak, mivel a cél általi korlátozás fogalmának valamely információcserére való alkalmazása nem követeli meg sem a szóban forgó információcsere érintett piacra gyakorolt esetleges konkrét hatásainak bizonyítását, sem pedig az információknak a szóban forgó információcsere résztvevői általi tényleges figyelembevételét.

94      Hetedszer, az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy a „kockázati változó” kérdést előterjesztő bíróság által alkalmazott fogalma értékelési táblázatokat jelöl, amelyekben az ügyfelek meghatározott kategóriájához kockázati szintet rendelnek olyan tényezők alapján, mint a jövedelem, a pénzügyi hozzájárulás vagy az ingatlan költsége, amelyhez az e kockázat ellentételezése érdekében alkalmazandó hitelfelár kapcsolódik. Márpedig az egyes kockázati szintek alapjául szolgáló tényezőket semmi esetre sem fedték fel az információcsere során, ahogyan az a közbenső ítéletben szereplő tanúvallomásokból kitűnik, így e táblázatok cseréje nem minősülhet stratégiai információnak.

95      E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy tekintettel többek között az információcserében részt vevők rendelkezésére álló információkra és az ilyen típusú táblázatok elkészítéséhez általánosan alkalmazott módszerre, az ilyen táblázatban szereplő információk kellően érthetőek voltak‑e ahhoz, hogy lehetővé tegyék e résztvevők számára, hogy azokat a hitelfelárakkal, amelyek alapján az ügyfeleknek a tárgyalást megelőzően hitelkamatlábat ajánlottak, valamint az értékesítési volumenekkel kombinálva csökkentsék az információcsere többi résztvevőjének jövőbeli magatartását illetően azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások jellege, a piac tényleges működési feltételei és szerkezete miatt mi képez egy vagy több olyan paramétert, amely alapján a szóban forgó piacon fennálló verseny kialakul.

96      A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy erősen koncentrált és belépési korlátokkal jellemzett piacokon a versenytárs hitelintézetek közötti széles körű, kölcsönös és havi rendszerességű információcserét, amely az e piacokon végrehajtott műveletekre alkalmazandó feltételekre, többek között a hitelfelárakra, valamint a jelenlegi és jövőbeli kockázati változókra, továbbá ezen információcsere résztvevőinek egyedi kihelyezési adataira vonatkozik, cél általi versenykorlátozásnak kell minősíteni, legalábbis akkor, ha az így egymással megosztott hitelfelárak azok, amelyeket e hitelintézetek a jövőben alkalmazni kívánnak.

A második kérdésről

97      Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

 A költségekről

98      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy erősen koncentrált és belépési korlátokkal jellemzett piacokon a versenytárs hitelintézetek közötti széles körű, kölcsönös és havi rendszerességű információcserét, amely az e piacokon végrehajtott műveletekre alkalmazandó feltételekre, többek között a hitelfelárakra, valamint a jelenlegi és jövőbeli kockázati változókra, továbbá ezen információcsere résztvevőinek egyedi kihelyezési adataira vonatkozik, cél általi versenykorlátozásnak kell minősíteni, legalábbis akkor, ha az így egymással megosztott hitelfelárak azok, amelyeket e hitelintézetek a jövőben alkalmazni kívánnak.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: portugál.