1

Keresetlevelében az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy

2

A 2008/50 irányelv (2), (17) és (18) preambulumbekezdése előírja:

[…]

3

A 2008/50 irányelv „Tárgy” című 1. cikke 1–3. pontjában kimondja:

„Ezen irányelv olyan intézkedéseket állapít meg, amelyek célja a következő:

4

Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikkének 5., 7., 8., 16., 18. és 24. pontja a következőket írja elő:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

5

Az említett irányelvnek „Az emberi egészség védelme érdekében meghatározott határértékek és riasztási küszöbértékek” című 13. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy zónáikban és agglomerációikban a környezeti levegőben lévő kén‑dioxid, PM10, ólom és szén‑monoxid szintje nem lépi túl [helyesen: ne lépje túl] a XI. mellékletben meghatározott határértékeket.

A nitrogén‑dioxid és a benzol tekintetében a XI. mellékletben meghatározott határértékeket az ott meghatározott időponttól kezdődően nem lehet túllépni.

Ezen követelmények betartását a III. mellékletnek megfelelően kell vizsgálni.

A XI. mellékletben maghatározott tűréshatár a 22. cikk (3) bekezdésével és a 23. cikk (1) bekezdésével összhangban alkalmazandó.”

6

A 2008/50 irányelvnek „A levegőminőségi tervek” című 23. cikke (1) bekezdésében az alábbiakat írja elő:

„A XI. és XIV. mellékletben meghatározott határérték vagy célérték teljesítése céljából a tagállamok biztosítják az olyan zónákra és agglomerációkra vonatkozó levegőminőségi tervek kidolgozását, ahol a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje túllép bármilyen határértéket vagy célértéket, valamint az ezekhez kapcsolódó bármilyen megfelelő tűréshatárt.

Azon határértékek túllépéskor, amelyek esetében már lejárt a teljesítésre vonatkozó határidő, a levegőminőségi tervek megfelelő intézkedéseket állapítanak meg annak érdekében, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson. A levegőminőségi tervek ezenfelül magukban foglalhatnak érzékeny népességcsoportok – köztük a gyermekek – védelmére irányuló egyedi intézkedéseket is.

Ezen levegőminőségi terveknek tartalmazniuk kell legalább a XV. melléklet A. szakaszában felsorolt információkat és tartalmazhatnak a 24. cikknek megfelelő intézkedéseket. Ezen tervekről a Bizottságot haladéktalanul, de legkésőbb két évvel azon év végét követően, amikor az első túllépést megfigyelték, tájékoztatni kell.

Amennyiben több szennyező anyag tekintetében kell levegőminőségi terveket készíteni vagy végrehajtani, a tagállamok adott esetben a levegő minőségével kapcsolatos olyan integrált terveket készítenek és hajtanak végre, amelyek valamennyi érintett szennyező anyagra kiterjednek.”

7

A 2008/50 irányelv 27. cikke a nemzeti hatóságok által megküldött éves levegőminőségi jelentések benyújtására vonatkozó kötelezettségeket tartalmaz. Előírja, hogy a tagállamoknak legkésőbb kilenc hónappal minden év végét követően a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk a környezeti levegő minőségére vonatkozó információkat, beleértve azon zónákra és agglomerációkra vonatkozó információkat is, amelyekben egy vagy több szennyező anyag szintje magasabb, mint az ezen irányelvben előírt határértékek, illetve adott esetben azok tűréshatárral növelt értéke.

8

Ezen irányelv „Az emberi egészség védelme érdekében meghatározott határértékek” című XI. mellékletének B. szakasza a következő határértékeket határozza meg az NO2‑ra vonatkozóan:

„[…]

[…]

nitrogén‑dioxid

[…]”

9

Ugyanezen irányelv XV. melléklete felsorolja azokat az információkat, amelyeket a helyi, regionális vagy nemzeti levegőminőségi terveknek tartalmazniuk kell. E melléklet A. szakaszának 8. pontja értelmében tájékoztatást kell nyújtani a szennyezés csökkentése érdekében elfogadott intézkedésekről vagy projektekről, beleértve a projektben meghatározott valamennyi intézkedés felsorolását és leírását; ezen intézkedések végrehajtásának menetrendjét, valamint a levegőminőség tervezett javulásának és az ezen célkitűzések eléréséhez várhatóan szükséges időnek a becslését.

10

2015. május 28‑án a Bizottság felszólító levelet küldött a Portugál Köztársaságnak azzal kapcsolatban, hogy a Lisboa Norte (PT‑3001), a Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009), korábban Braga (PT‑1001) zónában nem tartották be a 2008/50 irányelvben a környezeti levegő NO2 szintje vonatkozásában meghatározott éves határértéket. E felszólító levélben a Bizottság jelezte, hogy a 2008/50 irányelvben meghatározott éves határérték rendszeres és tartós megsértése az ezen irányelv XI. mellékletének B. szakaszával összefüggésben értelmezett 13. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettség megsértésének minősül, amely rendelkezés előírja e határérték túllépésének tilalmát. Ezenkívül a Bizottság jelezte, hogy a Portugál Köztársaság az említett irányelv 23. cikkének – önállóan, illetve e rendelet XV. mellékletének A. szakaszával összefüggésben értelmezett – (1) bekezdésében előírt kötelezettséget is megsértette, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az érintett szennyező anyagra vonatkozó éves határérték túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen.

11

2015. július 17‑i, 2015. október 16‑i és 2017. szeptember 20‑i levelében a Portugál Köztársaság válaszolt az említett felszólító levélre. E levelekben a Portugál Köztársaság több olyan intézkedést említett, amelyet a környezeti levegőben lévő NO2‑ra vonatkozóan a 2008/50 irányelvben meghatározott éves határérték túllépésének megszüntetése érdekében minden egyes érintett zónában elfogadtak, vagy amelynek az elfogadása folyamatban van.

12

A Bizottság továbbra is figyelemmel kísérte a helyzet alakulását, és az ugyanezen felszólító levélre adott különböző válaszok elemzését, valamint a portugál hatóságok által a 2008/50 irányelv 27. cikkének megfelelően megküldött éves levegőminőségi jelentések értékelését követően megállapította, hogy a kötelezettségszegés továbbra is fennáll.

13

Ebben az összefüggésben a Bizottság 2020. február 13‑án indokolással ellátott véleményt küldött a Portugál Köztársaságnak azzal kapcsolatban, hogy az nem teljesítette a 2008/50 irányelvből eredő kötelezettségeit. E véleményben a Bizottság megállapította, hogy a Portugál Köztársaság – mivel 2010‑tól 2018‑ig nem biztosította az ezen irányelvben a környezeti levegőben lévő NO2 tekintetében meghatározott éves határértéknek az érintett zónákban való tiszteletben tartását – rendszeresen és tartósan megsértette az említett irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett 13. cikkét. Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a Portugál Köztársaság – mivel nem fogadta el a környezeti levegőben lévő NO2 éves határértéke betartásának biztosításához szükséges megfelelő és elégséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az érintett szennyező anyagra vonatkozóan meghatározott e határérték túllépésének időtartama e zónákban a lehető legrövidebb legyen – nem teljesítette az ugyanezen irányelv 23. cikkének – önállóan és a XV. melléklet A. szakaszával összefüggésben értelmezett – (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, és különösen az annak biztosítására irányuló kötelezettségét, hogy e túllépés időtartama a lehető legrövidebb legyen.

14

A Bizottság által a Portugál Köztársaság számára az indokolással ellátott véleményben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételére meghatározott határidőt eredetileg az e vélemény kézhezvételétől számított két hónapban állapították meg. A Covid19‑világjárvánnyal kapcsolatos rendkívüli körülményekre tekintettel azonban a jogsértési eljárásokban folyamatban lévő valamennyi határidőt meghosszabbították. Az e tagállam számára az említett vélemény megválaszolására nyitva álló határidő lejártát tehát 2020. június 15‑re halasztották.

15

A Portugál Köztársaság 2020. június 24‑i levelében válaszolt a fenti véleményre. E levélben e tagállam nem vitatta az érintett éves határérték be nem tartását, hanem megismételte és kiegészítette a felszólító levélre adott válaszaiban szereplő információkat.

16

E kiegészítő információk vizsgálatát követően a Bizottság 2022. március 25‑én megállapította, hogy a Portugál Köztársaság nem teljesítette a 2008/50 irányelvből eredő kötelezettségeit, és az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be.

17

Első kifogásával a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Portugál Köztársaság – mivel 2010. január 1‑jétől rendszeresen és tartósan túllépte a 2008/50 irányelvben a környezeti levegőben lévő NO2 tekintetében meghatározott éves határértéket a Lisboa Norte (PT‑3001), a Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónában – nem teljesítette az ezen irányelv 13. cikkének – ugyanezen irányelv XI. mellékletének B. szakaszával összefüggésben értelmezett – (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

18

A Bizottság elöljáróban megjegyzi, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a környezeti levegőben lévő szennyező anyagokra vonatkozó határértékek túllépése önmagában elegendő a 2008/50 irányelv 13. cikke (1) bekezdése és XI. melléklete egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései megsértésének megállapításához. A Bizottság többek között a 2021. június 3‑iBizottság kontra Németország (Határértékek – NO2) ítéletre (C‑635/18, EU:C:2021:437, 78. pont) hivatkozik.

19

A Bizottság ezenkívül emlékeztet arra, hogy a kötelezettségszegés fennállását a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor, azaz a jelen ügyben 2020. június 15‑én fennálló helyzet alapján kell megítélni.

20

Márpedig a jelen ügyben a Portugál Köztársaság által benyújtott éves levegőminőségi jelentések bizonyították, hogy a környezeti levegőben lévő NO2 tekintetében a 2008/50 irányelvben előírt éves határértéket 2010 óta rendszeresen és tartósan túllépték a Lisboa Norte (PT‑3001), a Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónában. Ezen túlmenően a környezeti levegő NO2‑koncentrációja nem mutat következetesen csökkenő tendenciát e három zónában.

21

A Lisboa Norte (PT‑3001) zónát illetően a környezeti levegő NO2‑koncentrációjának éves értékei μg/m3‑ben mérve a következők voltak: 2010‑ben 65, 2011‑ben 61, 2012‑ben 58, 2013‑ban 53, 2014‑ben 53, 2015‑ben 59, 2016‑ban 57, 2017‑ben 60, 2018‑ban 61, 2019‑ben 55 és 2020‑ban 40. Így a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékének túllépését 2010 és 2019 között minden évben megállapították, és a környezeti levegő NO2‑koncentrációja 2016 és 2018 között emelkedő tendenciát mutatott. A koncentráció 2019‑ben elért szintje, azaz az 55 μg/m3 érték, 37%‑kal magasabb volt a fenti éves határértéknél. Az említett éves határértéket csak 2020‑ban tartották tiszteletben.

22

A Porto Litoral (PT‑1004) zónát illetően a környezeti levegő NO2‑koncentrációjának éves értékei μg/m3‑ben mérve a következők voltak: 2010‑ben 51, 2011‑ben 48, 2012‑ben 47, 2013‑ban 40‑nél kevesebb, 2014‑ben 47, 2015‑ben 65, 2016‑ban 75, 2017‑ben 54, 2018‑ban 62, 2019‑ben 48 és 2020‑ban 40. Így a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékének túllépését 2013 és 2020 kivételével minden évben megállapították, és a környezeti levegő NO2‑koncentrációja 2014 és 2016 között jelentősen emelkedett, majd 2017‑ben csökkent, 2018‑ban ismét nőtt, végül 2019‑ben kismértékben csökkent. A 2019‑ben elért szint, azaz 48 μg/m3 az említett éves határértéknél 20%‑kal magasabb.

23

Az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónát illetően a környezeti levegő NO2‑koncentrációjának éves értékei μg/m3‑ben mérve a következők voltak: 2010‑ben 48, 2011‑ben és 2012‑ben 40‑nél kevesebb, 2013‑ban 50, 2014‑ben 44, 2015‑ben 46, 2016‑ban 55, 2017‑ben 55, 2018‑ban 50, 2019‑ben 57 és 2020‑ban 32. Így a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékének túllépését 2010‑ben, valamint 2013 és 2019 között állapították meg. A környezeti levegőben észlelt NO2 koncentrációja 2013 és 2014 között enyhén csökkent, 2016 és 2017 között nőtt, majd 2018‑ban kismértékben visszaesett, végül pedig 2019‑ben tovább nőtt és 57 μg/m3 szintet ért el, ami 42%‑kal magasabb az említett éves határértéknél.

24

A 2020. évre vonatkozó adatokat illetően a Bizottság megjegyzi, hogy azokat nagymértékben befolyásolták a Covid19‑világjárványhoz kapcsolódó, 2020 tavaszán bevezetett korlátozások, ezért azokat e nagyon sajátos körülmények fényében kell értékelni. A Bizottság több olyan tudományos tanulmányra hivatkozik, amely alátámasztja az egyfelől e korlátozások és a közúti forgalomra gyakorolt hatásuk, másfelől a környezeti levegő NO2‑koncentrációjának jelentős csökkenése közötti okozati összefüggést. A Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy kevéssé valószínű, hogy e csökkenés az említett korlátozások feloldását követően is fennmarad. Az a tény tehát, hogy a Portugál Köztársaság kijelentette, hogy 2020‑ban tiszteletben tartotta a NO2 éves határértékét, semmi esetre sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a korábban megállapított rendszeres és tartós túllépés megszűnt volna.

25

Ami közelebbről Porto Litoral (PT‑1004) és Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónát illeti, a Bizottság azt is pontosítja, hogy a 2020‑as évre vonatkozóan a Portugál Köztársaság semmilyen adatot nem szolgáltatott azon mintavételi pontok tekintetében, ahol a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékének túllépését a korábbi években megállapították, nevezetesen a João Gomes Laranjo‑S. Hora (PT 01030) mintavételi pont és a Fr Bartolomeu Mártires‑S. Vítor (PT 01041) mintavételi pont tekintetében.

26

Márpedig a Bizottság megjegyzi, hogy a 2008/50 irányelv XI. mellékletében a naptári évre számított átlagra vonatkozóan meghatározott valamely határérték túllépésének megállapítása céljából elegendő, ha egy elszigetelt mintavételi ponton az ezen értéket meghaladó szennyezési szintet mérnek. A Bizottság e tekintetben a 2019. október 24‑iBizottság kontra Franciaország [A nitrogén‑dioxidra vonatkozó határértékek túllépése] ítélet, C‑636/18, EU:C:2019:900, 44. pont) hivatkozik. Ez alapján a levegőminőségi adatok közlésének elmulasztása egy olyan mintavételi pontra vonatkozóan, ahol korábban túllépést állapítottak meg, anélkül hogy megfelelő indoklást adtak volna, kétségeket ébreszt az éves határértéknek a szóban forgó két zónában való betartásával kapcsolatban.

27

Végül a Bizottság megállapítja, hogy a Portugál Köztársaság mindenesetre nem vitatta, hogy az érintett három zóna vonatkozásában nem tartotta tiszteletben a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékét, és így e tagállam elismerte, hogy e tekintetben kötelezettségszegés áll fenn.

28

Ellenkérelmében a Portugál Köztársaság arra hivatkozik, hogy Lisboa Norte zóna (PT‑3001) tekintetében a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékének tartós túllépését csak az Avenida da Liberdade levegőminőségi állomásán állapították meg, amely Lisszabon (Portugália) központjában, egy sűrűn beépített zónában, a közúti közlekedés egyik jelentős főútvonal közelében található.

29

A Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónát illetően a Portugál Köztársaság – miközben elismeri, hogy a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékét 2019‑ig folyamatosan nem tartották tiszteletben – pontosítja, hogy a João Gomes Laranjo‑S. Hora és a Fr Bartolomeu Mártires‑S. Vítor mintavételi pontokra vonatkozó 2020‑as adatok hiányát az NO2‑analizátorokat érintő funkcionális problémák magyarázzák, amelyek az elvégzett intézkedések érvénytelenítéséhez, valamint ezen analizátorok cseréjéhez vezettek. E problémákat már 2017‑től felismerték, de a megoldásuk érdekében csak 2021‑ben lehetett konkrét intézkedéseket hozni.

30

A Portugál Köztársaság szerint azonban, tekintettel a 2020‑as év nagyon sajátos körülményeire, amikor a mintavételeket befolyásolták a Covid19‑világjárványhoz kapcsolódó korlátozó intézkedések, és annak ellenére, hogy kétség merült fel a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékének e két mintavételi pont tekintetében való tiszteletben tartását illetően, valószínű, hogy ezt a határértéket betartották.

31

Egyébiránt a Portugál Köztársaság azzal érvel, hogy a megállapított túllépéseket magyarázhatja a kipufogógáz‑kibocsátás csökkentésére irányuló európai uniós jogszabályoknak a 2015‑ös úgynevezett dieselgate ügy keretében feltárt korlátozott hatékonysága. Az ezen hatékonyság javítása érdekében uniós szinten hozott intézkedések még nem érték el a kívánt hatásokat.

32

Végül a Portugál Köztársaság rámutat, hogy a Covid19‑világjárvány azzal a negatív hatással is járt, hogy a közösségi közlekedés kárára megerősítette az egyéni magánközlekedés használatát, holott az előbbi használata 2020 előtt növekvő tendenciát mutatott.

33

Válaszában a Bizottság emlékeztet arra, hogy Lisboa Norte zónát (PT‑3001) illetően az elszigetelt mintavételi ponton fennálló tartós túllépés elegendő a 2008/50 irányelv XI. mellékletében meghatározott határértékek be nem tartásának megállapításához. Következésképpen, még ha kizárólag az Avenida da Liberdade állomáson állapítottak is meg túllépést, az elegendő annak bizonyításához, hogy a Lisboa Norte zóna tekintetében nem tartották tiszteletben e melléklet előírásait.

34

A João Gomes Laranjo‑S. Hora (PT 01030) és a Fr Bartolomeu Mártires‑S. Vítor (PT 01041) mintavételi pontok 2020‑ra vonatkozó adatainak hiányát illetően a Bizottság lényegében megjegyzi, hogy a tagállamok nem mentesülhetnek a 2008/50 irányelv követelményeinek megfelelő adatok gyűjtésére és közlésére vonatkozó kötelezettség alól olyan hiányosságokra hivatkozva, amelyekért egyébként kizárólag ők felelősek. Semmi nem alkalmas a Portugál Köztársaság azon állításának alátámasztására, miszerint a megbízható adatok hiánya ellenére valószínű, hogy az érintett mintavételi pontokon 2020‑ban tiszteletben tartották az éves határértéket.

35

Ezenkívül a Portugál Köztársaság azon érvét illetően, amely az úgynevezett dieselgate üggyel kapcsolatos helyzetnek a környezeti levegő NO2‑szintjének csökkentésére irányuló célkitűzések megvalósítására gyakorolt hatására vonatkozott, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Bíróság a 2019. október 24‑iBizottság kontra Franciaország (A nitrogén‑dioxidra vonatkozó határértékek túllépése) ítéletben (C‑636/18, EU:C:2019:900, 48. pont) és a 2020. november 10‑i Bizottság kontra Olaszország (Határértékek – PM10) ítéletben (C‑644/18, EU:C:2020:895, 88. pont) az ehhez hasonló érveket elutasította.

36

Végül a Bizottság megjegyzi, hogy a Portugál Köztársaságnak az egyéni közlekedés használatának a tömegközlekedés kárára 2020‑ban történő növekedésére vonatkozó állítása nem bizonyított, és nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy 2020‑ban a környezeti levegőben lévő NO2 kibocsátása rendellenesen magas volt.

37

Viszonválaszában a Portugál Köztársaság válaszol a Bizottság azon érvére, amely szerint e tagállam a 2020. évre vonatkozóan elmulasztotta összegyűjteni és továbbítani a PT 01030 és PT 01041 mintavételi pontokra vonatkozó adatokat. A Portugál Köztársaság kifejti, hogy a hiányos analizátorok cseréje éppen a 2008/50 irányelvben előírt adatminőségi követelményeknek való megfelelés biztosítására irányult, és hogy az új analizátorok beszerzésére irányuló ajánlati felhívást pénzügyi korlátok miatt csak 2021 júniusában tették közzé. Ezen analizátorokat időközben üzembe helyezték, és azóta működőképesek.

38

Végül a Portugál Köztársaság az egyéni közlekedés használatának a tömegközlekedés kárára való, 2020‑ban tapasztalt növekedésére vonatkozó állításának alátámasztása érdekében az Instituto da Mobilidade e dos Transportes (Mobilitási és Közlekedési Intézet, Portugália) által készített hatásvizsgálati jelentésre hivatkozik. Kifejti, hogy állítása nem annak igazolására irányul, hogy a környezeti levegőben lévő NO2 kibocsátása 2020‑ban rendellenesen megnövekedett, hanem inkább annak kifejtésére, hogy további intézkedések elfogadására lenne szükség ahhoz, hogy a Covid19‑világjárvány előtt érvényesülő, a tömegközlekedés fokozott használata felé mutató tendencia újra felívelhessen.

39

A 2008/50 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a NO2 tekintetében az ezen irányelv XI. mellékletében meghatározott határértékek az e mellékletben megjelölt időpontoktól kezdve nem léphetők túl.

40

Ezen irányelv XI. mellékletének B. szakasza előírja, hogy 2010. január 1‑jén a NO2‑ra vonatkozó, naptári évre számított éves határérték 40 μg/m3.

41

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az említett irányelv 13. cikkének megsértésére alapított kifogást a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatára tekintettel kell értékelni, amely szerint az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás az EUM–Szerződésből vagy valamely másodlagos jogi aktusból származó kötelezettségek tagállamok általi megszegésének objektív megállapításán alapszik (2023. február 16‑iBizottság kontra Görögország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑633/21, EU:C:2023:112, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a környezeti levegőben lévő szennyező anyagokra vonatkozó, a 2008/50 irányelvben meghatározott határértékek túllépése önmagában elegendő a 2008/50 irányelv 13. cikke (1) bekezdése és XI. melléklete egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései megsértésének megállapításához (2023. február 16‑iBizottság kontra Görögország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑633/21, EU:C:2023:112, 3. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Az említett rendelkezések megsértése ezen összefüggésben a zónák és agglomerációk szintjén vizsgálandó, mivel a vonatkozó túllépést minden egyes zóna vagy agglomeráció tekintetében az egyes mérőállomásokon nyert adatok alapján kell elemezni. Az említett irányelv XI. mellékletében a naptári évre számított átlagra vonatkozóan meghatározott valamely határérték túllépésének megállapítása céljából elegendő, ha egy elszigetelt mintavételi ponton az ezen értéket meghaladó szennyezési szintet mérnek. Következésképpen nincs „de minimis” küszöbérték azon zónák száma tekintetében, amelyekben túllépés állapítható meg (lásd ebben az értelemben: 2021. június 3‑iBizottság kontra Németország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑635/18, EU:C:2021:437, 86. és 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Ilyen körülmények között a 2008/50 irányelv 13. cikke és XI. melléklete egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései rendszeres és tartós megsértése megállapításának megakadályozásához csak az bizonyulhat elegendőnek, ha az ott előírt határértékeket a keresettel említett időszak során bizonyos évek esetében nem lépték túl. Ugyanis, amint az magának a „határértéknek” a 2008/50 irányelv 2. cikkének 5. pontjában foglalt meghatározásából következik, azt az emberi egészségre és/vagy a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából egy adott időtartamon belül kell elérni, elérése után pedig nem szabad túllépni (2020. november 10‑iBizottság kontra Olaszország [Határértékek – PM10] ítélet, C‑644/18, EU:C:2020:895, 75. pont).

45

A jelen ügyben a Bizottság érveléséből kitűnik, hogy első kifogása a 2010. január 1‑jétől 2020 végéig tartó időszakra vonatkozik, míg a jelen ítélet 13. pontjában említett, 2020. február 13‑i indokolással ellátott vélemény csak a 2010‑tól 2018 végéig tartó időszakra vonatkozott.

46

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy bár az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát a Bizottság indokolással ellátott véleménye határozza meg, és így a keresetet ugyanazokra az indokokra és jogalapokra kell alapozni, mint e véleményt, a Bíróság kimondta, hogy abban az esetben, ha – mint a jelen ügyben is – az ilyen kereset a 2008/50 irányelv 13. cikkének ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése rendelkezéseinek rendszeres és tartós megsértésének megállapítására irányul, az állítólagos kötelezettségszegés általános és tartós jellegének alátámasztására irányuló kiegészítő bizonyítékoknak a Bizottság által a Bíróság előtti eljárás szakaszában történő előterjesztését főszabály szerint nem lehet kizárni. A feltételezett kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tehát kiterjeszthető az indokolással ellátott véleményt követően megvalósult tényekre, amennyiben azok ugyanolyan jellegűek, mint az indokolással ellátott véleményben előadott tények, és ugyanazt a magatartást valósítják meg (lásd ebben az értelemben: 2021. június 3‑iBizottság kontra Németország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑635/18, EU:C:2021:437, 47., 54. és 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

A jelen ügyben állított kötelezettségszegést illetően meg kell állapítani, hogy a 2019‑re és 2020‑ra vonatkozó adatok a 2020. február 13‑i indokolással ellátott véleményt követően megvalósult tényeknek minősülnek, viszont e tények ugyanolyan jellegűek, mint az indokolással ellátott véleményben előadott tények, és ugyanazt a magatartást valósítják meg, ezért a kereset tárgya azokra is kiterjeszthető (lásd analógia útján: 2021. június 3‑iBizottság kontra Németország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑635/18, EU:C:2021:437, 47., 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

E tekintetben a jelen ítélet 20–23. pontjában hivatkozott adatokból kitűnik, hogy a szóban forgó három zónában a környezeti levegő NO2‑koncentrációja 2010. január 1. és 2019 vége között jelentősen és rendszeresen meghaladta a 40 μg/m3 éves határértéket. Emlékeztetni kell arra, hogy ezeket az adatokat maguk a portugál hatóságok közölték, ezért azok nem vitatottak.

49

A Lisboa Norte (PT‑3001) zónában ezen időszak alatt soha nem tartották tiszteletben a 2008/50 irányelvben a környezeti levegőre vonatkozóan meghatározott éves NO2‑‑határértéket. Másként fogalmazva, ezen éves határérték túllépése 2010 és 2019 között állandó volt. A Porto Litoral (PT‑1004) zóna tekintetében az említett éves határértéket ezen időszak során csak 2013‑ban és 2020‑ban tartották be. Másként fogalmazva, e túllépés 2010‑tól 2012‑ig, valamint 2014‑től 2019‑ig továbbra is fennállt. Végül az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónát illetően ugyanezen éves határérték tiszteletben tartására ugyanezen időszak során csak 2011‑ben és 2012‑ben került sor. Másként fogalmazva, az említett túllépést 2010‑ben állapították meg, és az 2013‑tól 2019‑ig megszakítás nélkül fennállt.

50

Ebből az következik, hogy a jelen ítélet 44. pontjában idézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a 2010. január 1‑jétől 2019 végéig tartó időszak vonatkozásában a megállapított túllépéseket tartósnak és rendszeresnek kell tekinteni, anélkül hogy a Bizottságnak e tekintetben további bizonyítékokat kellene előterjesztenie (lásd analógia útján: 2021. június 3‑iBizottság kontra Németország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑635/18, EU:C:2021:437, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

Az a körülmény, hogy a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértéke e zónákban 2020‑ban elszigetelten betartható volt, nem jelenti azt, hogy e tartós és rendszeres túllépések ebben az évben megszűntek.

52

Először is a Lisboa Norte (PT‑3001) zónát illetően a Portugál Köztársaság arra hivatkozik, hogy a túllépés egyetlen mintavételi pontra korlátozódik. Márpedig a jelen ítélet 43. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a 2008/50 irányelvből eredő kötelezettségek megsértését, elegendő, ha egy elszigetelt mintavételi ponton az érintett határérték feletti szennyezési szintet mérnek. E tekintetben nincs jelentősége annak a ténynek, hogy e mintavételi pont olyan helyen található, amelynek közelében igen sok építkezés található, és amelyre intenzív közúti forgalom jellemző.

53

Másodszor, a Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónát illetően, noha a portugál hatóságok által közölt adatok nem utaltak 2020‑ban bekövetkező túllépésekre, meg kell állapítani, hogy egyrészt, amint azt a Portugál Köztársaság elismerte, egy atipikus évről volt szó, amelyre hatással voltak a Covid19‑világjárványhoz kapcsolódó korlátozó intézkedések, és ezért a környezeti levegőben lévő NO2 koncentrációjának megállapított csökkenése konjunkturális volt, és tekintettel a Bíróságnak a jelen ítélet 44. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatára, a 2008/50 irányelv 13. cikke és XI. melléklete egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései rendszeres és tartós megsértése megállapításának megakadályozásához nem elegendő, hogy az ott említett határértékeket egy ilyen atipikus évben nem lépték túl.

54

Másrészt ezek az adatok a 2020‑as évre vonatkozóan egyáltalán nem tartalmazzák két olyan mintavételi pont eredményeit, ahol a korábbi években e határérték túllépését állapították meg azon funkcionális problémák miatt, amelyek az ezekben a zónákban található NO2‑analizátorokat érintették. Ebben az összefüggésben, mivel a Portugál Köztársaság elismerte, hogy e problémákat már 2017‑ben azonosították, anélkül hogy megfelelő időben intézkedéseket hoztak volna azok megoldása érdekében, semmi nem támasztja alá azon állítását, amely szerint valószínű, hogy e két mintavételi ponton 2020‑ban betartották az éves határértéket.

55

Végül, ami a Portugál Köztársaságnak a kipufogógáz‑kibocsátás csökkentéséről szóló uniós jogszabályok állítólagos hatástalanságára vonatkozó érvét illeti, amely 2015‑ben a dieselgate ügy keretében merült fel, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a gépjárművek típusjóváhagyására vonatkozó uniós szabályozás nem mentesítheti a tagállamokat azon kötelezettségük alól, hogy tiszteletben tartsák a 2008/50 irányelvben tudományos információk és a tagállamok tapasztalata alapján, annak érdekében meghatározott határértékeket, hogy az tükrözze az Unió és a tagállamok által a levegőt szennyező anyagok emberi egészségre és általában véve a környezetre gyakorolt káros hatásainak elkerülése, megelőzése vagy csökkentése érdekében megfelelőnek ítélt szintet (2022. május 12‑iBizottság kontra Olaszország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑573/19, EU:C:2022:380, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Következésképpen az első kifogást el kell utasítani.

57

Második kifogásával a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Portugál Köztársaság nem teljesítette a 2008/50 irányelv 23. cikkének – egyenként és ezen irányelv XV. mellékletének A. szakaszával összefüggésben értelmezett – (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit a Lisboa Norte (PT‑3001), a Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónák tekintetében, és különösen nem teljesítette az ezen irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő azon kötelezettségét, hogy megfelelő intézkedéseket hozzon annak érdekében, hogy az érintett szennyező anyagra vonatkozó határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen.

58

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a tagállamoknak levegőminőségi terveket kell elfogadniuk az ezen irányelv XI. mellékletében meghatározott határértékek túllépése esetén. Megjegyzi továbbá, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, jóllehet a tagállamok bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az elfogadandó intézkedések tekintetében, ezen intézkedéseknek mindenképpen biztosítaniuk kell, hogy az érintett szennyező anyagokra vonatkozó határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen. A Bizottság e tekintetben a 2021. június 3‑iBizottság kontra Németország (Határértékek – NO2) ítéletre (C‑635/18, EU:C:2021:437, 142. pont) hivatkozik.

59

A Bizottság szerint a Portugál Köztársaság tehát köteles volt arra, hogy e célból a lehető legrövidebb időn belül megfelelő intézkedéseket fogadjon el és hajtson végre. Márpedig, figyelembe véve az érintett időszak során rendszeresen és tartósan észlelt jelentős túllépéseket, e tagállam nyilvánvalóan nem tett eleget e kötelezettségének.

60

A Lisboa Norte (PT‑3001) zónát illetően a Lisboa e Vale do Tejo régióra vonatkozó, 2019 februárjában jóváhagyott és az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor, azaz 2020. június 15‑én hatályos levegőminőségi terv nem felel meg a 2008/50 irányelv XV. melléklete A. szakasza 8. pontjának b) és c) alpontjában foglalt követelményeknek.

61

A Bizottság szerint ez a terv, amely a 2020‑ig végrehajtandó, elsősorban a közlekedési ágazatra összpontosító szakpolitikákat és intézkedéseket foglalt magában, 2014. évi adatokon és egy kevéssé reális modellezési rendszeren alapult, amelyet a környezeti levegő NO2‑koncentrációjának 2014 után megállapított növekedése ellenére soha nem frissítettek. Ráadásul az említett tervet egy 2020. június 15‑ig még jóvá nem hagyott végrehajtási program jóváhagyásának kellett volna követnie. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy ugyanezen terv nem egyértelmű egyes intézkedések konkrét tartalmát és ezen intézkedések végrehajtásának ütemezését illetően.

62

Ezenkívül a Lisboa e Vale do Tejo régióra vonatkozó levegőminőségi terv hiányosságain túl a Bizottság az e tervben előírt intézkedések hatékony végrehajtását illető hiányosságokra hivatkozik. Márpedig a Bizottság megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, ha a határértékek túllépését állapítják meg, e helyzetnek az érintett tagállamot a lehető leghamarabb nemcsak arra kell vezetnie, hogy egy levegőminőségi tervben megfelelő intézkedéseket fogadjon el, hanem arra is, hogy azokat végre is hajtsa, tehát azt a mozgásteret, amellyel e tagállam e határértékek túllépése esetén rendelkezik, e követelmény ebben az összefüggésben korlátozza. A Bizottság e tekintetben a 2020. június 3‑iBizottság kontra Olaszország (Határértékek – PM10) ítéletre (C‑644/18, EU:C:2021:895, 150. pont) hivatkozik.

63

A jelen ügyben a Portugál Köztársaság nem teljesítette kötelezettségeit, mivel – még ha e terv pontos határidőt is írt elő valamely intézkedés végrehajtására – e határidőt számos esetben nem tartották be. A Bizottság számos olyan intézkedést hoz fel példaként, amelyet nem vagy csak részben hajtottak végre.

64

Így a végre nem hajtott intézkedéseket illetően a Bizottság többek között az E 2 intézkedésre (Lisszabon városában idegenforgalmi tevékenységekhez használt járművek közlekedésére vonatkozó szabályozás) hivatkozik, amely 180 napos határidőt írt elő az önkormányzati végrehajtási rendelet elfogadására. Ezen önkormányzati rendeletet 2020. június 15‑ig még nem fogadták el. A Bizottság hivatkozik továbbá az E 3.5 számú intézkedésre (Buszsávok), amely további 8 kilométer (km) közösségi közlekedés számára fenntartott sávok létesítését írta elő, és amelyet nem hajtottak végre. A Bizottság hivatkozik továbbá a P 1 intézkedés (Lisszabon csökkentett kibocsátású zónájára [ZER] vonatkozó követelmény megerősítése) és az E 1 intézkedés (Lisszabon csökkentett kibocsátású zónájához [ZER] kapcsolódó felügyelet megerősítése) hatékony végrehajtásának hiányára, amely tekintetében maguk a portugál hatóságok is elismerték, hogy elengedhetetlenek a NO2-határértékek tiszteletben tartásának biztosítása céljából. A részben végrehajtott intézkedéseket illetően a Bizottság többek között az E 3.3 intézkedés (Kerékpárút‑hálózat bővítése) esetére hivatkozik, amely a kerékpárút‑hálózat 60 km‑ről 200 km‑re történő bővítését irányozta elő, és amelyet csak nagyon részlegesen hajtottak végre (106 km valósult meg 2020‑ban).

65

A Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónát illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a Norte régióra vonatkozó legutóbbi, 2014 júniusában jóváhagyott és egy 2015 szeptemberében jóváhagyott végrehajtási programmal kiegészített levegőminőségi terv a 2015–2017‑es időszakra vonatkozott, és már 2018 óta nincs hatályban. A fent említett zónák tehát jelenleg egyetlen levegőminőségi terv hatálya alá sem tartoznak. Az ilyen helyzet önmagában megvalósítja a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének megsértését.

66

Ezenkívül a 2015–2017‑es időszakra vonatkozó, a portugál hatóságok által végrehajtott levegőminőségi terv nem felelt meg az ezen irányelv 23. cikkének az ugyanezen irányelv XV. melléklete A. szakaszának 8. pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.

67

Egyrészt ugyanis az e terv által előírt intézkedések elégtelenek voltak, mivel maguk a portugál hatóságok becslései szerint ezek az intézkedések a környezeti levegőben lévő NO2 koncentrációja éves átlagának csupán 4–5 μg/m3 mértékű csökkenését eredményezhették. Figyelembe véve az érintett zónákban észlelt túllépéseket, az ilyen csökkentés nem lett volna elegendő a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékének tiszteletben tartásához. Egyébiránt a Bizottság szerint több tervezett intézkedés általános jellegű, és azokat nem számszerűsítették pontosan az elérni kívánt hatás vonatkozásában. A Bizottság megemlíti az M 3 intézkedés esetét (Telekocsi / car pooling), amelynek tartalmát nem fejtették ki pontosan, és a hatását nem számszerűsítették. Az ezen intézkedés keretében állítólagosan tett lépések egyike a lakosság egyszerű érzékenyítése volt, amelyet a Facebook közösségi hálózaton történő egyetlen közzététel útján valósítottak meg.

68

Másrészt az említett intézkedéseket nem megfelelően hajtották végre. A Bizottság szerint ugyanis a Portugál Köztársaság elismerte ezen intézkedések részleges, azaz 59%–os végrehajtását. A Bizottság számos olyan intézkedésről számol be, amelyet nem hajtottak végre, vagy amelynek végrehajtása jelentős késedelmet szenvedett.

69

Így a végre nem hajtott intézkedések kapcsán a Bizottság többek között az M 8 intézkedés (Csökkentett kibocsátású zóna) példájára hivatkozik, amelynek Matosinhos egy részét, a Leça da Palmeirát, Senhora da Horát és S. Mameda De Infestát kellett lefednie, és amelyet 2020. június 15‑ig egyáltalán nem hajtottak végre. Azon intézkedéseket illetően, amelyek végrehajtása jelentős késedelmet szenvedett, a Bizottság többek között az M 2 intézkedésre (A közösségi közlekedési hálózat fejlesztése) hivatkozik, amely vonatkozásában a Portugál Köztársaság egyébként semmilyen pontosítással nem szolgált sem az elérni kívánt konkrét célokat, sem az elért eredményeket illetően.

70

Másodlagosan a Bizottság olyan egyéb intézkedéseket is vizsgál, amelyeket, jóllehet nem minősülnek a 2008/50 irányelv 23. cikkének (1) bekezdése értelmében vett levegőminőségi terveknek, a Portugál Köztársaság a környezeti levegő NO2‑koncentrációjának csökkentéséhez hozzájáruló intézkedésekként mutatott be.

71

A Bizottság megállapítja, hogy a hivatkozott intézkedések nemzeti hatályúak, és ezért nem konkrét céljuk a NO2‑koncentrációnak a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel érintett zónákban történő csökkentése.

72

Az Estratégia Nacional do Ar 2020 (A 2020. évi levegőre vonatkozó nemzeti stratégia, a továbbiakban: ENAR 2020) tekintetében a Bizottság azt állítja, hogy az azon intézkedések általános felsorolását képezi, amelyek közvetlenül nem hajthatók végre, és amelyek egyébiránt nem tartalmaznak végrehajtási határidőt. Egyébként az ENAR 2020–at annak 2016‑os elfogadása óta nem vizsgálták felül, és bár annak a szóban forgó zónák vonatkozásában ambiciózusabb levegőminőségi tervek elfogadásához kellett volna vezetnie, azok mindenképpen elkésettek lennének, tekintettel a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékének azon túllépéseire, amelyeket 2010 óta tartósan észleltek.

73

Végül, ami a Fundo Ambiental (környezetvédelmi alap, Portugália) által finanszírozott programokat, nevezetesen a közösségi közlekedési díjak csökkentését támogató programot, az alacsony kibocsátású járművek vásárlását ösztönző programot és a közigazgatáson belüli elektromos mobilitást támogató programot illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy e programok tartalmát nem számszerűsítették, és azok nem minősülnek támogatási intézkedésnek. A Bizottság szerint ugyanez érvényes a 2020 júniusában elfogadott gazdasági és szociális stabilizációs programra is, amelynek célja a távmunka előmozdítása ezen intézkedés hatásának számszerűsítése nélkül, valamint a „Por um pais com bom ar” (Tiszta levegőjű ország) nemzeti kampányra, amelynek célja a polgárok és a vállalkozások helyes környezetvédelmi gyakorlatokkal kapcsolatos oktatása és érzékenyítése.

74

Ellenkérelmében a Portugál Köztársaság vitatja a 2008/50 irányelv 23. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettség megszegését. Különösen azt állítja, hogy mind az érintett zónák szintjén, mind nemzeti szinten különböző intézkedéseket hajtottak végre. Pontosítja továbbá, hogy az állítólagos jogsértések nagyon sűrűn lakott területeket érintenek, ahol a környezeti levegőbe kibocsátott NO2 a közúti közlekedéshez és a közlekedési szokásokhoz kapcsolódik.

75

A Lisboa Norte (PT‑3001) zónát illetően a Portugál Köztársaság megjegyzi, hogy a Lisboa e Vale do Tejo régióra vonatkozó levegőminőségi terv különböző intézkedéseket ír elő, amelyeket nyolcféle politika köré csoportosítanak, és amelyek két forgatókönyv szerint épülnek fel, nevezetesen a 2023‑ig végrehajtás alatt álló intézkedéseket tartalmazó „alapforgatókönyv”, és egy „tervezett forgatókönyv” szerint, mely utóbbi olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek kiegészíthetik az alapforgatókönyv intézkedéseit, és amelyeket még nem hagytak jóvá.

76

A Portugál Köztársaság szerint az intézkedések végrehajtására irányuló program jóváhagyásának hiánya nem akadálya annak, hogy egyes intézkedések már alkalmazásra kerüljenek.

77

Ebben az összefüggésben a Portugál Köztársaság megjegyzi, hogy az alapforgatókönyv intézkedései egész Lisszabon tekintetében a környezeti levegőbe történő NO2‑kibocsátás 19%‑os csökkenését eredményezhetik. A fentieknek a „tervezett forgatókönyv” intézkedéseivel való kiegészítése révén e kibocsátások hozzávetőleg 23%‑kal csökkenthetők e város egésze tekintetében. A legjelentősebb intézkedés a Carris közösségi közlekedési vállalat járműparkjának megújításához kapcsolódó intézkedés. A Portugál Köztársaság úgy véli, hogy valamennyi fenti intézkedés végrehajtása esetén lehetséges, hogy 2023‑ban tiszteletben tartsák a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékét.

78

A Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónát illetően a Portugál Köztársaság elismeri, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre e zónákra vonatkozó új levegőminőségi terv. E tagállam azt is elismeri, hogy a 2015–2017‑es időszakra vonatkozó levegőminőségi terv nem fejtette ki a várt hatást a környezeti levegőben lévő NO2 koncentrációjának csökkentése vonatkozásában.

79

Mindazonáltal a Portugál Köztársaság azzal érvel, hogy a regionális hatóságok az ilyen csökkenéshez esetlegesen hozzájáruló további intézkedések meghatározására, valamint Porto, Matosinhos és Braga helyi önkormányzataival való együttműködésre törekszenek az ilyen intézkedések végrehajtására való képességük értékelése érdekében. A Portugál Köztársaság szerint azt is figyelembe kell venni, hogy a Covid19‑világjárvány késleltette a megállapított túllépések csökkentése érdekében tett erőfeszítéseket.

80

Válaszában a Bizottság általános jelleggel megállapítja, hogy a Portugál Köztársaság nem hivatkozik új tényekre álláspontjának alátámasztása érdekében.

81

A Lisboa Norte (PT‑3001) zónát illetően a Bizottság azt állítja, hogy tekintettel többek között arra, hogy az érintett hatóságok még mindig nem fogadtak el programot a 2019‑ben jóváhagyott levegőminőségi terv végrehajtására, és tekintettel az eddig tapasztalt nagyon lassú végrehajtási ütemre, a Portugál Köztársaság által meghozott és végrehajtott intézkedések nem teszik lehetővé annak biztosítását, hogy az érintett szennyező anyag tekintetében megállapított határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen, és ezért megállapítható a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének megsértése.

82

A Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónát illetően, a hatályos levegőminőségi tervek hiányára és az eddig tapasztalt nagyon lassú végrehajtási ütemre tekintettel a Bizottság szintén e rendelkezés megsértését állítja.

83

A Bizottság végül megjegyzi, hogy a Portugál Köztársaság által 2010 óta annak biztosítása érdekében elfogadott és végrehajtott intézkedések elégtelensége, hogy az érintett szennyező anyagra vonatkozó határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen, nem igazolható a 2020‑ban bekövetkezett világjárvánnyal.

84

Viszonválaszában a Lisboa Norte (PT‑3001) zónát illetően a Portugál Köztársaság megismétli azon állítását, amely szerint a levegőminőségi terv végrehajtására irányuló program formális jóváhagyásának hiánya nem eredményezte az alapforgatókönyv alapján tervezett intézkedések végrehajtásának megakadályozását. Ezen intézkedések némelyikét a Környezetvédelmi Alap vagy a helyi önkormányzatok finanszírozási programjai révén hajtották végre.

85

Ez a helyzet többek között a Carris közösségi közlekedési társaság autóbuszos járműparkjának megújítására irányuló intézkedés esetében, amely Lisszabon városában 2023‑ra 8%‑kal járulhat hozzá a környezeti levegőben lévő NO2 kibocsátásának csökkentéséhez. Az említett, már végrehajtás alatt álló intézkedéseket egy kiegészítő intézkedéssel tervezték kiegészíteni, amely abban áll, hogy ingyenes tömegközlekedési jegyeket kínálnak a 23 év alatti és a 65 év feletti személyek számára.

86

Végül a Portugál Köztársaság hivatkozik az ENAR 2020 és a Környezetvédelmi Alap keretében nemzeti szinten indított kezdeményezésekre, mint például az alacsony kibocsátású járművek vásárlását ösztönző és a közigazgatáson belüli elektromos mobilitás támogatására irányuló programra. Ezek a 2017. évi kezdeményezések előnyeit többek között a Lisboa Norte (PT‑3001), a Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónák élvezik.

87

A 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének első, második és harmadik albekezdése értelmében, amennyiben egy adott zónában a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje túllép bármilyen határértéket, a tagállamok biztosítják, hogy az adott zónára vonatkozóan levegőminőségi terveket dolgozzanak ki az ezen irányelv XI. mellékletében meghatározott megfelelő határérték elérése érdekében. Ezen határértékeknek az alkalmazásukra vonatkozó határidő lejártát követő túllépése esetén a levegőminőségi tervek megfelelő intézkedéseket állapítanak meg annak érdekében, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb legyen.

88

E terveknek tartalmazniuk kell legalább az említett irányelv XV. mellékletének A. szakaszában felsorolt információkat. E melléklet A. szakaszának 8. pontja értelmében tájékoztatást kell nyújtani a szennyezés csökkentése érdekében elfogadott intézkedésekről vagy projektekről, beleértve a projektben meghatározott valamennyi intézkedés felsorolását és leírását; ezen intézkedések végrehajtásának menetrendjét, valamint a levegőminőség tervezett javulásának és az ezen célkitűzések eléréséhez várhatóan szükséges idő becslését.

89

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 2008/50 irányelv 23. cikkének (1) bekezdése általános hatállyal rendelkezik, mivel időbeli korlátozás nélkül alkalmazandó a szennyező anyagok ezen irányelvben meghatározott határértékeinek akár a 2008/50 irányelv által, akár ezen irányelv 22. cikke alapján a Bizottság által előírt határidő lejártát követő túllépése esetén (2022. május 22‑iBizottság kontra Olaszország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑573/19, EU:C:2022:380, 152. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90

Meg kell állapítani továbbá, hogy a 2008/50 irányelv 23. cikke közvetlen kapcsolatot állít fel egyrészt a NO2‑ra vonatkozó, a 2008/50 irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett 13. cikke (1) bekezdésének rendelkezései által előírt határértékek túllépése, másrészt a levegőminőségi tervek kidolgozása között (2022. május 22‑iBizottság kontra Olaszország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑573/19, EU:C:2022:380, 153. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

91

E terveket csak a szennyezés veszélyének csökkentésére irányuló cél és a fennálló különböző köz‑ és magánérdekek közötti egyensúly alapján lehet elfogadni (2022. május 22‑iBizottság kontra Olaszország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑573/19, EU:C:2022:380, 154. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

92

Ennélfogva az a tény, hogy valamely tagállam túllépi a NO2‑ra vonatkozó határértékeket, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy e tagállam nem teljesítette a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeit (2022. május 22‑iBizottság kontra Olaszország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑573/19, EU:C:2022:380, 155. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

93

Ugyanakkor a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből az következik, hogy jóllehet a tagállamok bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az elfogadandó intézkedések tekintetében, ezen intézkedéseknek mindenképpen lehetővé kell tenniük, hogy az érintett szennyező anyag vonatkozásában meghatározott határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen (2022. május 22‑iBizottság kontra Olaszország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑573/19, EU:C:2022:380, 156. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

94

Ilyen körülmények között azt kell eseti elemzés útján megvizsgálni, hogy az érintett tagállam által kidolgozott tervek összhangban állnak‑e a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével (2022. május 12‑iBizottság kontra Olaszország [Határértékek – NO2] ítélet, C‑573/19, EU:C:2022:380, 157. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

95

Az ilyen eseti elemzésnek arra a kérdésre is ki kell terjednie, hogy az elfogadott intézkedéseket valóban végrehajtották‑e. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, ha a határértékek túllépését állapítják meg, e helyzetnek az érintett tagállamot a lehető leghamarabb nemcsak arra kell vezetnie, hogy egy levegőminőségi tervben megfelelő intézkedéseket fogadjon el, hanem arra is, hogy azokat végre is hajtsa, tehát azt a mozgásteret, amellyel e tagállam e határértékek túllépése esetén rendelkezik, e követelmény ebben az összefüggésben korlátozza (2020. november 10‑iBizottság kontra Olaszország [Határértékek – PM10] ítélet, C‑644/18, EU:C:2020:895, 150. pont).

96

A jelen ügyben a Lisboa Norte (PT‑3001) zónát illetően úgy tűnik, hogy a 2020. június 15‑én hatályos levegőminőségi terv hiányosságokat mutatott, mivel 2014. évi, nem naprakész adatokon alapult, és mivel bizonyos intézkedések konkrét tartalmát, valamint ezen intézkedések végrehajtásának időzítését illetően hiányos volt.

97

Ezenkívül e tervhez végrehajtási programnak kellett kapcsolódnia, amelyet 2020. június 15‑ig hivatalosan nem hagytak jóvá. Még ha – amint arra a Portugál Köztársaság hivatkozik – a jóváhagyás e hiánya nem is akadályozta meg számos intézkedés elfogadását, a Bizottság által szolgáltatott és a Portugál Köztársaság által nem vitatott információkból kitűnik, hogy ezen intézkedések végrehajtása elkésett és részleges volt. Egyébiránt a Portugál Köztársaság által adott tájékoztatásból kitűnik, hogy valamennyi tervezett intézkedés elfogadása és végrehajtása ahhoz vezethet, hogy a 2008/50 irányelvben a környezeti levegőre vonatkozóan meghatározott éves NO2‑határértéket legkorábban 2023‑ban tiszteletben tartják.

98

Mindenesetre, mivel a környezeti levegőben lévő NO2 2008/50 irányelvben meghatározott éves határértékének túllépése 2010‑tól 2020 végéig folytatódott, meg kell állapítani, hogy a portugál hatóságok által elfogadott és végrehajtott intézkedések nyilvánvalóan nem tették lehetővé annak biztosítását, hogy az érintett szennyező anyagra vonatkozó határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen, és ezért megállapítható, hogy nem tartották tiszteletben az említett irányelv 23. cikkének – önállóan és a hivatkozott irányelv XV. mellékletének A. részével összefüggésben értelmezett – (1) bekezdését.

99

A Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónát illetően meg kell állapítani, hogy a Portugál Köztársaság elismeri, hogy 2017 óta semmilyen levegőminőségi terv nem áll rendelkezésre. Amint arra a Bizottság helyesen hivatkozott, az ilyen helyzet önmagában a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének megsértését valósítja meg, az e zónákban megállapított túllépésekre tekintettel.

100

A 2015–2017‑es időszakra vonatkozó levegőminőségi tervet illetően meg kell állapítani, hogy az elfogadott intézkedések – maguknak a portugál hatóságoknak a becsléseire tekintettel – önmagukban elégtelenek voltak. Ezenkívül a Bizottság által szolgáltatott és a Portugál Köztársaság által nem vitatott információk szerint azok végrehajtása elkésettnek és részlegesnek bizonyult. A Portugál Köztársaság maga is elismeri, hogy e terv nem érte el a várt hatást a környezeti levegő NO2‑koncentrációjának csökkentése tekintetében, és hogy e megállapítás ellenére sem fogadtak el új tervet 2017‑et követően.

101

E tekintetben nem lehet helyt adni a Portugál Köztársaság azon érvének, amely a Covid19‑világjárványnak a megfelelő intézkedések elfogadására és végrehajtására gyakorolt hatására vonatkozik. Amint ugyanis arra a Bizottság rámutatott, a 2020‑ban bekövetkezett világjárvány nem igazolhatja azon intézkedések elégtelenségét, amelyeket 2010 óta el kellett volna fogadni és végre kellett volna hajtani annak biztosítása érdekében, hogy az érintett szennyező anyagra vonatkozó határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen.

102

Végül az olyan nemzeti szintű kezdeményezések, amelyek közvetetten javíthatják a levegőminőséget az érintett zónákban, nem orvosolhatják az e zónákra vonatkozó levegőminőségi tervek hiányosságait, és még kevésbé azok hiányát. A 2008/50 irányelv 23. cikkéből és XV. mellékletéből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy az érintett tagállamnak minden érintett zónára vonatkozóan megfelelő intézkedéseket tartalmazó levegőminőségi tervet kell kidolgoznia. E körülmények között nem lehet helyt adni a Portugál Köztársaság azon érvének, amely az ENAR 2020 és a Környezetvédelmi Alap keretében tett kezdeményezésekre és azoknak az említett zónákban a környezeti levegőben lévő NO2 koncentrációjára gyakorolt hatására vonatkozik.

103

A 2008/50 irányelv 23. cikkének (1) bekezdésében és XV. mellékletében foglalt követelmények megsértése tehát a Porto Litoral (PT‑1004) és az Entre Douro e Minho (PT‑1009) zónák tekintetében is megállapítást nyert.

104

Következésképpen a második kifogásnak helyt kell adni.

105

A fenti megfontolások egészére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Portugál Köztársaság:

106

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Portugál Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: