Ideiglenes változat

ATHANASIOS RANTOS

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2024. március 7.(1)

C‑701/22. sz. ügy

SC AA SRL

kontra

MFE

(a Curtea de Apel Cluj [Kolozs megyei ítélőtábla, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Gazdasági, társadalmi és területi kohézió – Strukturális alapok – Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – 1083/2006/EK rendelet – 60. cikk – Az irányító hatóság feladata – A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve – Az elszámolható költségek megtérítésének kötelezettsége – Az ERFA finanszírozási szerződésnek a szerződés teljesítésével összefüggő szabálytalanságok miatt való megszüntetése – A felmondás semmisségének megállapítása – Fizetési késedelem – Késedelmi kamatok – Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve – A finanszírozási szerződés teljesítésének szabálytalanságai – Következmények”

 Bevezetés

1.        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az SC AA SRL román jog szerinti korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: AA) és a Ministerul Fondurilor Europene (Európai Alapok Minisztériuma, Románia; a továbbiakban: MFE) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az MFE részéről az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) által társfinanszírozott program végrehajtása keretében az AA‑val kötött finanszírozási szerződés alapján elszámolható költségek késedelmes megtérítése miatt járó késedelmi kamat megfizetése.

2.        A jelen indítvány lényegében két kérdésre összpontosít. Egyrészt az a kérdés merül fel, hogy 1083/2006/EK rendelet(2) 60. cikkében említett hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve az egyenértékűség elvével összefüggésben megköveteli vagy kizárja‑e, hogy valamely jogi személy késedelmi kamatot kaphasson az illetékes nemzeti hatóságtól az európai alapokból elszámolható költségek azon időszak tekintetében történő késedelmes megtérítése után, amelynek során a finanszírozási szerződést megszüntető olyan közigazgatási aktus volt hatályban, amelyet később a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság megsemmisített. Másrészt, az ilyen kamatokra vonatkozó jogosultság elfogadása esetén az a kérdés merül fel, hogy e bíróság korlátozhatja‑e e kamatok összegét a kedvezményezett által a finanszírozási szerződés teljesítése során elkövetett szabálytalanságok miatt, az illetékes nemzeti hatóság által alkalmazott pénzügyi korrekciók hiányában.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

 Az 1080/2006/EK rendelet

3.        Az 1080/2006 rendeletnek(3) „A kiadások támogathatósága” című 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen szól:

„A következő kiadások nem jogosultak az ERFA hozzájárulására:

a)      hitelkamat.”

 A 1083/2006 rendelet

4.        Az 1083/2006 rendelet „Megosztott irányítás” című 14. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„Az alapok számára biztosított európai uniós költségvetést – az e rendelet 36a. cikkében említett eszköz és az e rendelet 45. cikkében említett technikai segítségnyújtás kivételével – a tagállamok és a Bizottság közötti megosztott irányítás keretében kell végrehajtani [az 1605/2002/EK, Euratom rendelet(4)] 53. cikke b) pontjával összhangban.

Az [1605/2002 rendelet] 48. cikkének (2) bekezdésével összhangban a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét kell alkalmazni.”

5.        E rendeletnek „Az irányító hatóság feladatai” című 60. cikke előírja:

„Az irányító hatóság felelős az operatív programnak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történő irányításáért és végrehajtásáért, és különösen a következőkért:

a)      annak biztosítása, hogy a finanszírozásra kiválasztott műveletek összhangban állnak az operatív programra alkalmazandó feltételekkel, valamint a vonatkozó közösségi és nemzeti szabályoknak végrehajtásuk teljes időtartama alatt megfelelnek;

b)      a társfinanszírozott termékek és szolgáltatások teljesítésének vizsgálata, valamint annak ellenőrzése, hogy a műveleteknek a kedvezményezettek által bejelentett költségei valóban felmerültek, és a közösségi és nemzeti szabályokkal összhangban állnak; az egyedi műveletek helyszíni vizsgálata a Bizottság által a 103. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadandó részletes szabályokkal összhangban mintavételezés alapján is elvégezhető;

[…]”

6.        Az említett rendelet „Irányítás és ellenőrzés” című 70. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok felelősek az operatív programok irányításáért és ellenőrzéséért, különösen az alábbi intézkedések révén:

a)      annak biztosítása, hogy az operatív programok irányítási és ellenőrzési rendszere az 58–62. cikknek megfelelően létrejöjjön, és eredményesen működjön;

b)      a szabálytalanságok megelőzése, feltárása és korrigálása, valamint a jogosulatlanul kifizetett összegek – adott esetben a késedelmi kamatokkal együtt történő – visszafizettetése. Erről a tagállamok értesítik a Bizottságot, amelyet folyamatosan tájékoztatnak az államigazgatási és bírósági eljárások előrehaladásáról.

(2)      Ha a kedvezményezett számára jogosulatlanul kifizetett összeget nem lehet visszafizettetni, a tagállam felelős az elveszett összegeknek az Európai Unió általános költségvetésébe történő visszafizetéséért, amennyiben megállapítást nyer, hogy a felmerült veszteséget a tagállam által elkövetett hiba vagy gondatlanság okozta.

(3)      Az (1) és (2) bekezdésre vonatkozó végrehajtási szabályokat a Bizottság a 103. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban fogadja el.”

7.        Ugyanezen rendeletnek „A kedvezményezettek számára teljesített kifizetések teljessége” című 80. cikke a következőképpen szól:

„A tagállamok meggyőződnek arról, hogy a kifizetések teljesítéséért felelős szervezetek biztosítják, hogy a kedvezményezettek a közhozzájárulás teljes összegét a lehető leghamarabb és teljes egészében megkapják. Nem alkalmazható olyan levonás, visszatartás vagy bármilyen további külön díj vagy azzal megegyező hatású egyéb díj, amely csökkentené ezeket a kedvezményezettek számára kifizetendő összegeket.”

8.        Az 1083/2006 rendelet „A tagállamok által végrehajtott pénzügyi korrekciók” című 98. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)      Elsődlegesen a tagállamok feladata a szabálytalanságok kivizsgálása, a műveletek vagy operatív programok végrehajtásának, illetve ellenőrzésének jellegét vagy feltételeit érintő minden jelentősebb változás megállapítása nyomán történő fellépés, valamint a szükséges pénzügyi korrekciók elvégzése.

(2)      A tagállamok elvégzik a műveletek vagy az operatív programok esetében feltárt egyedi vagy az egész rendszert érintő szabálytalanságokkal kapcsolatban szükséges pénzügyi korrekciókat. A tagállam által elvégzett korrekciók az operatív programnak nyújtott közpénzből való hozzájárulásnak részben vagy egészben történő törlését jelentik. A tagállamnak figyelembe kell vennie a szabálytalanságok természetét és súlyosságát, valamint az alapot ért pénzügyi veszteséget.

[...]”

 A román jog

 A 554/2004. sz. törvény

9.        A legea nr. 554/2004(5) 28. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A jelen törvény rendelkezéseit a polgári perrendtartás rendelkezései egészítik ki, amennyiben azok nem összeegyeztethetetlenek az egyrészről a hatóságok, másrészről pedig azon személyek közötti közhatalmi viszonyok sajátosságaival, akiknek jogait vagy jogos érdekeit megsértették, valamint a jelen törvény által szabályozott eljárással. A polgári perrendtartás szabályai alkalmazásának összeegyeztethetőségéről a bíróság dönt, amikor a kifogásokról határoz.”

 A polgári törvénykönyv

10.      A polgári törvénykönyvnek(6) „A pénzbeli kötelezettségekre alkalmazandó késedelmi kamatok” című 1535. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Amennyiben a pénzösszeget nem fizetik meg esedékességekor, a hitelező az esedékesség napjától a fizetés napjáig késedelmi kamatra jogosult, amelynek mértéke a felek megállapodása szerinti kamat, vagy ennek hiányában a törvényes kamat, anélkül hogy bizonyítania kellene a kárt. Ebben az esetben az adós nem jogosult annak bizonyítására, hogy a késedelmes fizetés miatt a hitelezőt ért kár kisebb lenne.

(2)      Ha az esedékesség előtt az adósnak a törvényes kamatnál magasabb mértékű kamatot kellett volna fizetnie, a késedelmi kamatot az esedékesség előtt alkalmazandó kamatláb szerint kell megfizetni.

(3)      Ha a fizetendő késedelmi kamat mértéke nem haladja meg a törvényes kamatot, a hitelező a törvényes kamaton felül kártérítésre is jogosult az elszenvedett kár teljes egészében történő megtérítése érdekében.”

 A 13/2011. sz. kormányrendelet

11.      A 13/2011. sz. kormányrendelet(7) 1. cikkének szövege a következő:

„(1)      A felek megállapodás útján szabadon állapíthatják meg a pénzösszeget tartalmazó hitel visszafizetésére és a vagyoni kötelezettség késedelmes megfizetésére vonatkozó kamatot.

(2)      A határozott időre pénzösszeg megfizetésére irányuló kötelezettség teljesítésére kötelezett személy által fizetendő, a kötelezettség esedékességét megelőző időszakra számított kamat megnevezése ügyleti kamat.

(3)      A szóban forgó kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt a fizetési kötelezettség kötelezettje által az esedékességkor fizetendő kamat megnevezése büntető kamat.

[…]”

12.      E rendelet módosított 3. cikkének szövege a következő:

„(1)      A törvényes ügyleti kamati mértéke a Román Nemzeti Bank referencia‑kamatlábának felel meg, amely a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának határozatával megállapított irányadó kamatláb.

(2)      A törvényes büntető kamat a négy százalékponttal megnövelt referencia‑kamatlábnak felel meg.

( 2^1)      A vállalkozások egymás közötti viszonyaiban, valamint a vállalkozások és az ajánlatkérő szervek közötti viszonyokban a törvényes büntető kamat a nyolc százalékponttal megnövelt referencia‑kamatlábnak felel meg.

(3)      A nem a [polgári törvénykönyv] 3. cikkének (3) bekezdése szerinti nyereségszerzési céllal működő vállalkozás működéséből eredő jogviszonyokban a törvényes kamat mértéke az (1) bekezdés, illetve a (2) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően megállapított összeg 20%‑kal csökkentve.

[…]”

13.      Az említett rendelet 10. cikke értelmében „[a] büntető kamatra a [polgári törvénykönyv] 1535. és 1538–1543. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni”.

 A 66/2011. sz. sürgősségi kormányrendelet

14.      A 66/2011. sz. sürgősségi kormányrendelet(8) 42. cikke (1) és (2) bekezdésének az alapügyben alkalmazandó változata kimondta:

(1)      A szabálytalanságokból eredő költségvetési követelések a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírban meghatározott fizetési határidő lejártakor vagy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír közlésétől számított 30 napon belül esedékesek.

(2)      Amennyiben az adós nem teljesíti a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírban előírt kötelezettségeit a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírban meghatározott határidőn belül, a költségvetési követelés [román lejben (RON)] számított fennmaradó egyenlegére az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott fizetési határidő lejártát követő első naptól a követelés megszűnésének napjáig számított kamatot kell fizetnie, kivéve, ha az Európai Unió vagy a nemzetközi közadományozó szabályai másként rendelkeznek.”

 Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

15.      2015. április 22‑én az MFE, az ERFA „Gazdasági versenyképesség fokozása 2007–2013” ágazati operatív programjának irányító hatósága és az AA, egy román jog szerint alapított korlátolt felelősségű társaság e program keretében finanszírozási szerződést (a továbbiakban: finanszírozási szerződés) kötött „Az AA társaság termelési kapacitásának megerősítését célzó felszerelések beszerzése” elnevezésű projekt (a továbbiakban: szóban forgó projekt) végrehajtására. E szerződés értelmében az MFE vállalta, hogy 3 334 257,20 román lej (RON) (hozzávetőleg 753 000 euró) összegű vissza nem térítendő finanszírozást nyújt AA részére a szóban forgó projekt megvalósításához.(9)

16.      Az említett projekt keretében eszközbeszerzési eljárások megindítása érdekében az AA a finanszírozás összegének megfelelő kölcsönt vett fel egy banktól az elszámolható költségek fedezésére.

17.      A finanszírozási szerződés teljesítése két kereset tárgyát képezte, amelyek közül az első eredményezte a jelen ügy tárgyát képező előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.

18.      Az első kereset abból ered, hogy a szóban forgó projekt befejezését követően az AA az elszámolható költségek visszatérítése iránti kérelmet nyújtott be, amely nem járt eredménnyel,(10) ami a kölcsön meghosszabbításához kapcsolódó további költségekkel járt.(11) Következésképpen 2016. április 18‑án AA keresetet indított a Curtea de Apel Cluj (Kolozs megyei ítélőtábla, Románia) előtt, amely arra irányult, hogy az MFE először is fogadjon el egy, a megtérítés iránti kérelemnek helyt adó határozatot, másodszor, hogy a finanszírozási szerződés alapján vissza nem téríthető pénzügyi támogatásnak megfelelő összeg erejéig térítse meg az elszámolható költségeket, harmadszor fizesse meg az ezen összeg után a kereset benyújtásának időpontjától számított törvényes kamatokat, negyedszer pedig másodlagosan fizessen kártérítést az elszenvedett vagyoni kár miatt.

19.      A második kereset abból ered, hogy ebben az időszakban, 2016. augusztus 29‑én az MFE bizonyos szabálytalanságok miatt felmondta a finanszírozási szerződést.(12) Következésképpen 2017. április 27‑én az AA keresetet indított az MFE‑vel szemben a Curtea de Apel Cluj (Kolozs megyei ítélőtábla) előtt, amely ezúttal a finanszírozási szerződés megszüntetésének megsemmisítésére irányult. 2021. március 10‑én jogerőre emelkedett ítéletében(13) e bíróság helyt adott a keresetnek azzal az indokkal, hogy az AA által a finanszírozási szerződés teljesítése során elkövetett bizonyos szabálytalanságok ellenére e szerződés megszüntetése aránytalan volt, tekintettel a a szabálytalanságok csekély jelentőségére. Az említett bíróság ugyanis úgy véli, hogy az MFE kevésbé szigorú intézkedéseket, azaz pénzügyi korrekciókat is alkalmazhatott volna.(14)

20.      Ezen ítéletet és az elszámolható költségek összegének az MFE által ezt követően történő kifizetése(15) után a kérdést előterjesztő bírósághoz az első kereset keretében kizárólag olyan kereseti kérelmekkel fordultak, amelyek egyrészt az MFE által az említett ítélet végrehajtása keretében fizetett összeg után járó késedelmi kamatok megfizetésére, másrészt vagyoni kár címén történő kártérítés megfizetésére vonatkoztak.(16)

21.      E tekintetben e bíróság közelebbről arra keresi a választ, hogy az uniós joggal, és különösen a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével ellentétes‑e az, hogy a nemzeti jog késedelmi kamat fizetését írja elő a finanszírozási szerződés kedvezményezettje számára az ERFA‑t terhelő olyan elszámolható költségek után, amelyeket az irányító hatóság a szóban forgó finanszírozási szerződés felmondásának megszüntetését követően késedelmesen térített vissza azon időszak tekintetében, amelynek során e megszüntetés, amelyet később a bíróság megsemmisített, hatályban volt.

22.      Az uniós jog és a nemzeti jog konkrét rendelkezéseinek hiányában, valamint az e területre vonatkozó ellentmondásos nemzeti ítélkezési gyakorlattal szembesülve a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a nemzeti jogra tartozik az eljárási autonómia elvének megfelelően a kamatokra alkalmazandó részletes szabályok és feltételek meghatározása.(17) Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy ilyen esetben az egyenértékűség elve szerint a nemzeti szabályok alapján történő késedelmikamat‑fizetés összeegyeztethető‑e az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével, és különösen a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével, vagy éppen ellenkezőleg, ez az elv inkább arra kötelezi őt, hogy analógia útján a nemzeti jog azon rendelkezéseit alkalmazza, amelyek a szabálytalanságok esetén a pénzügyi előny elvonását szabályozzák, és amelyek nem vonnak maguk után kamatfizetést.(18) Ezenkívül e bíróság arra keresi a választ, hogy a nemzeti bíróság korlátozhatja‑e az esetlegesen fizetendő késedelmi kamatok összegét a kedvezményezett által a finanszírozási szerződés teljesítése során elkövetett szabálytalanságok figyelembevétele érdekében, amennyiben – mint a jelen ügyben is – e hatóság e tekintetben nem alkalmazott semmilyen pénzügyi korrekciót.

23.      E körülmények között a Curtea de Apel Cluj (Kolozs megyei ítélőtábla, Románia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából négy kérdést terjeszt a Bíróság elé, amelyek közül a következő három kérdés képezi a jelen célzott indítvány tárgyát:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét az egyenértékűség elvével összefüggésben, hogy azzal ellentétes az, ha a nyereségérdekelt társaságot üzemeltető és az ERFA vissza nem térítendő támogatásában részesülő jogi személy az elszámolható költségek késedelmes kifizetése miatt késedelmi kamatra (büntetőkamatra) lehet jogosult valamely tagállam hatóságától arra az időszakra vonatkozóan, amely alatt hatályban volt egy, e költségek visszatérítését kizáró, később bírósági határozattal megsemmisített közigazgatási jogi aktus?

2)      Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: a késedelmi kamat összegének meghatározása szempontjából relevanciával bír‑e a támogatás kedvezményezettje vétkességének az említett határozatban történő megállapítása, tekintettel arra, hogy az uniós alapok kezelésére hatáskörrel rendelkező hatóság a szóban forgó határozat meghozatalát követően végül az összes költséget elszámolhatónak minősítette?

3)      Az egyenértékűség elvének a késedelmi kamatoknak az ERFÁ‑ból származó vissza nem térítendő támogatás kedvezményezettje javára történő elismerése időpontjára vonatkozóan történő értelmezése során relevanciával bír‑e az olyan nemzeti szabály, amelynek értelmében szabálytalanság megállapítása esetén az egyetlen jogkövetkezmény az anyagi előny nyújtásának elmaradása vagy – adott esetben – annak a nyújtott mértékben, kamatfizetés nélkül történő visszavonása (a jogalap nélkül fizetett összegek visszatérítése), noha a szóban forgó összegek kedvezményezettje a visszatérítésük időpontjáig jogosult volt ezen összegeket felhasználni, és [a 66/2011. sz. sürgősségi kormányrendelet] 42. cikke (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések kizárólag az említett visszatérítés előírt jogszabályi határidőn belül, vagyis a követelés közlésétől számított 30 napon belül történő teljesítésének elmaradása esetén teszi lehetővé kamatoknak az említett határidő lejártát követően történő felszámítását?”(19)

24.      Az MFE, a román és a portugál kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket a Bírósághoz.

 Elemzés

25.      Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdésével, amelyek a jelen célzott indítvány tárgyát képezik, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a jelen ügyben az AA jogosult‑e késedelmi kamatra (első és harmadik kérdés), és hogy e kamatok összege korlátozható‑e az e társaság által elkövetett szabálytalanságok miatt (második kérdés).

26.      Először tehát az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és harmadik kérdést, majd másodszor az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést vizsgálom meg.

 Az első és a második kérdésről

27.      Az első és a harmadik kérdést illetően a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az uniós elvekkel és különösen a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az egyenértékűség elvével összhangban valamely jogi személyt az uniós alapokból az elszámolható költségek késedelmes kifizetése után késedelmi kamat illeti‑e meg azon időszak tekintetében, amelynek során hatályban volt az ezen előnyt visszavonó, a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság által később megsemmisített aktus.

28.      Az uniós jog és a nemzeti jog kifejezett rendelkezéseinek hiányában e bíróság két lehetséges megoldást mérlegel:

–        egyrészt (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés) az általános szabályok(20) alapján igazolható‑e a késedelmi kamat fizetése, amennyiben e szabályok összeegyeztethetők az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra vonatkozó elvekkel;

–        másrészt (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés) e kamatok megfizetése kizárható‑e a nemzeti jog azon különös rendelkezéseinek analógia útján történő alkalmazásával, amelyek szabálytalanság esetén a pénzügyi előny elvonását szabályozzák,(21) és amelyek csak a jogalap nélkül kifizetett összegek visszafizetésére nyitva álló határidő lejártától írják elő késedelmi kamat fizetését.(22)

29.      E tekintetben az MFE hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben az egyenértékűség elve lényegében a felek között fennálló azon helyzet miatt, amit az egyenlőtlenség jellemez,(23) nem alapozhatja meg a késedelmi kamatok fizetésére vonatkozó kötelezettséget, annál is inkább, mivel az AA nem teljesítette kötelezettségeit,(24) és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve sem igazolhatja az ilyen kötelezettséget, amely bármiféle szerződéses vagy jogi alap nélkül jelentős károkat okozna az érintett tagállam költségvetése számára, az alapok kedvezményezettjei javára. Az MFE tehát a nemzeti jog azon rendelkezésének alkalmazása mellett érvel, amely a pénzügyi előny megvonását szabályozza szabálytalanságok esetén.(25) Hasonlóképpen, a román és a portugál kormány a jelen ügyben a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve,(26) valamint az egyenértékűség elve alapján a hasonló helyzeteket szabályozó nemzeti rendelkezések hiányában kizárja a késedelmi kamat fizetését,(27) és hangsúlyozza, hogy ilyen helyzetben a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.

30.      A Bizottság úgy véli, hogy különös rendelkezések hiányában(28) az érintett tagállam jogrendjének feladata, hogy az eljárási autonómia elve alapján szabályozza a kérdést, tiszteletben tartva az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét, azzal, hogy e kamatok megfizetése nem sértheti a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét.(29) Ami közelebbről az egyenértékűség elvének alkalmazását illeti, a Bizottság úgy véli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy azonosítsa a nemzeti jog szerinti összehasonlítható eljárásokat, pontosítva ugyanakkor, hogy a nemzeti jog azon rendelkezése, amely szabálytalanságok esetén a pénzügyi előny visszavonását szabályozza,(30) e tekintetben nem releváns, mivel olyan jogorvoslati kategóriára vonatkozik, amely szintén az uniós jogon alapul.

31.      Előzetesen megjegyzem, hogy az uniós költségvetésnek az 1083/2006 rendelet alapján történő végrehajtása(31) megosztott irányítás tárgyát képezi, amelynek keretében egyrészt a Bizottság felelős többek között a programok megtervezéséért és jóváhagyásáért, másrészt pedig a tagállamok az irányító hatóságaikon keresztül felelősek az operatív programok irányításáért és végrehajtásáért, különösen a kedvezményezettek tekintetében,(32) akik jogosultak arra, hogy a lehető leghamarabb és teljes egészében megkapják a közpénzből való hozzájárulás teljes összegét.(33) Az érintett tagállam tehát felelős az operatív program irányításáért és ellenőrzéséért, és különösen a szabálytalanságok megelőzéséért, feltárásáért és korrekciójáért, valamint a jogosulatlanul kifizetett összegek – adott esetben késedelmi kamatokkal együtt történő – visszafizettetéséért.(34)

32.      Közelebbről az irányító hatóság felelős az operatív programnak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történő irányításáért és végrehajtásáért.(35) Ezen elv értelmében a költségvetést a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvével összhangban kell végrehajtani,(36) ami azt jelenti, hogy a tagállamok az európai strukturális és beruházási alapokat az uniós ágazati szabályozás alapjául szolgáló elvekkel és jogi követelményekkel összhangban használják fel.(37)

33.      Márpedig a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének fényében értelmezett ágazati uniós rendeletek nem tartalmaznak olyan elvet, amely előírná, hogy a tagállamokat és a kedvezményezetteket érintő visszafizetéseken vagy késedelmes visszatérítéseken felül kell‑e késedelmi kamatokat fizetni.(38) Ezek a rendeletek és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve csupán lehetőséget biztosítanak a tagállamoknak arra, hogy a nemzeti jognak megfelelően behajtott összegek után kamatot követeljenek, anélkül hogy meghatároznák e kamatok megszerzésének jellegét és módját.(39)

34.      E körülmények között a jogalanyok számára biztosított közösségi jogok védelmének biztosítására irányuló bírósági felülvizsgálatra vonatkozó eljárási szabályok meghozatala az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy e szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).(40)

35.      A jelen ügyben először is, ami az egyenértékűség elvét illeti, véleményem szerint az uniós jogban semmi nem zárja ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a jelen indítvány 28. pontjában említett két megoldás egyikét fogadja el, azzal, hogy e bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti jogban mely rendelkezést kell valamely hasonló helyzetre alkalmazni. Közelebbről, e bíróságnak ebben az összefüggésben kell értékelnie az általa az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésben hivatkozott nemzeti jogi szabály relevanciáját,(41) amely szerint csak abban az esetben kell kamatot fizetni, ha a jogtalan pénzügyi előny visszafizetésére nem kerül sor a törvényben előírt határidőn belül.

36.      Ennek pontosítását követően, és a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok sérelme nélkül megjegyzem, hogy a tagállamok jogában a késedelmi kamatok rendszerint valamely kötelezettség késedelmes teljesítésének orvoslását szolgálják, anélkül hogy szigorú értelemben vett „kompenzációs” funkciót töltenének be,(42) és rendszerint az adós hitelező általi felszólítását követik.(43) Vannak azonban olyan esetek, amelyekben a késedelmi kamatok a tényleges fizetési késedelem hiányában is alkalmazandók, és amelyek lényegében a jogellenesen kifizetett összeg puszta elvonásának ellentételezésére irányulnak.(44)

37.      Másodszor, ami a tényleges érvényesülés elvét illeti, az uniós jogban, valamint az uniós és a tagállami ítélkezési gyakorlatban alkalmazott közös megközelítés hiányában úgy vélem, hogy főszabály szerint az uniós alapokból elszámolható költségek késedelmes visszafizetése esetén az irányító hatóság által fizetett késedelmi kamatok, noha azt az uniós jogszabályok kifejezetten nem írják elő, nem akadályozzák az alkalmazandó szabályozás célkitűzéseit, és nem ellentétesek az uniós ágazati rendeletek alapjául szolgáló elvekkel és jogi követelményekkel, különösen a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével.(45)

38.      Egyébiránt a késedelmi kamatok jelen ügyben történő megítélése nem érintheti az Unió pénzügyi érdekeit, mivel az ilyen kiadások esetében nem kerülhet sor a Bizottság által a tagállam részére történő visszatérítésre.(46)

39.      A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és harmadik kérdésre azt a választ adja, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét az egyenértékűség elvével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az ERFA vissza nem térítendő támogatásának kedvezményezettje valamely tagállam irányító hatóságától az elszámolható költségek késedelmes kifizetése után késedelmi kamatot kaphat az olyan időszak tekintetében, amely során az e költségek megtérítését kizáró igazgatási aktus – amelyet később bírósági határozat megsemmisített – volt hatályban, és e tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az egyenértékűség elvének megfelelően értékelje az olyan nemzeti jogszabály relevanciáját, amely szerint csak abban az esetben kell kamatot fizetni, ha a jogtalan pénzügyi előny visszafizetésére nem kerül sor a törvényben előírt határidőn belül.

 A második kérdésről

40.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést illetően az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a késedelmi kamatok összege korlátozható‑e a kedvezményezett által a finanszírozási szerződés teljesítése során elkövetett szabálytalanságok miatt, ha az illetékes hatóság e tekintetben nem alkalmazott pénzügyi korrekciót.

41.      Az MFE és a román kormány lényegében arra hivatkozik, hogy mivel a finanszírozási szerződés megszüntetését megsemmisítő bírósági határozat az AA által a finanszírozási szerződés teljesítése során elkövetett szabálytalanságokat is megállapította, e szabálytalanságok legalábbis részben akadályát képezik a késedelmi kamatok fizetésének. A Bizottság szerint a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy e szabálytalanságok figyelembe vehetők‑e a késedelmi kamatok összegének kiszámításában a hasonló nemzeti jogvitákra alkalmazandó nemzeti jog alapján, az uniós jog általános elveinek és különösen az arányosság elvének a tiszteletben tartása mellett.

42.      Álláspontom szerint a jelen ügyben alkalmazandó uniós jogi szabályok hiányában itt is az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata, hogy meghatározza a jogalanyok számára az eljárási autonómia elve alapján biztosított jogok védelmének biztosítását szolgáló keresetek eljárási szabályait, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveinek tiszteletben tartása mellett.(47) Ezenkívül, mivel az alapeljárás, amely az uniós költségvetésből származó finanszírozás nyújtására vonatkozik, az uniós jogot végrehajtó intézkedés, az uniós jog általános elveinek hatálya alá tartozik, amelyek között szerepel többek között az arányosság elve.(48)

43.      Következésképpen, először is, az egyenértékűség elvének megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a kedvezményezett által elkövetett szabálytalanságokat figyelembe kell‑e venni a hasonló nemzeti jogviták keretében, és hogy a nemzeti jog által előírt szabályok megfelelnek‑e az uniós jognak.

44.      E tekintetben, anélkül hogy bele kívánnék avatkozni a kérdést előterjesztő bíróság által végzett értékelésekbe, úgy vélem, hogy különbséget kell tenni egyrészt a szerződéses kötelezettségek kedvezményezett által való megsértése miatt történő esetleges pénzügyi korrekciók – az uniós források nyújtására vonatkozó uniós és nemzeti szabályok alapján értékelt – előírásának kérdése, másrészt pedig a támogatások nyújtása során fennálló késedelem után járó késedelmi kamatok megfizetésének kérdése között, amelyet a hasonló helyzetekben történő késedelmi kamat fizetését szabályozó nemzeti rendelkezések fényében kell értékelni. E bíróságnak tehát meg kell vizsgálnia, hogy a nemzeti jog mennyiben teszi lehetővé számára a projekt végrehajtása során elkövetett szabálytalanságok figyelembevételét annak érdekében, hogy pusztán a késedelmi kamatok megtagadását vagy csökkentését igazolja.(49)

45.      Ezt követően a tényleges érvényesülés elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az érintett tagállam felelőssége, hogy figyelembe vegye az uniós szabályok betartását, és így az operatív programhoz nyújtott közpénzből való hozzájárulás részben vagy egészben történő törlésével feltárja és orvosolja az esetleges szabálytalanságokat, figyelembe véve a szabálytalanságok jellegét és súlyosságát, valamint az Alapot ért pénzügyi veszteséget.(50)

46.      A jelen ügyben az MFE korrekciók elvégzése nélkül teljes egészében megtérítette a támogatható kiadásokat.(51) E sajátos körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti jog lehetővé teszi‑e számára – és ha igen, milyen mértékben – azt, hogy a késedelmi kamatok iránti kérelemre vonatkozó alapügyben adott esetben hivatalból(52) figyelembe vegye a második kereset alapján hozott ítéletben megállapított szabálytalanságokat, tekintetbe véve azt is, hogy az MFE a visszatérítést a második kereset keretében hozott jogerős ítélet végrehajtásaként teljesítette.(53) Nem egyértelmű ugyanis, hogy a nemzeti hatóságnak volt‑e lehetősége pénzügyi korrekciókat előírni az elszámolható költségek összegének visszatérítése során, és ha igen, milyen mértékben, mivel eredetileg – sikertelenül – merevebb intézkedést írt elő, mint amilyen a finanszírozási szerződés megszüntetése.(54) Következésképpen az uniós joggal nem ellentétes, ha a kérdést előterjesztő bíróság – amennyiben azt a nemzeti jogszabályok lehetővé teszik – a megállapított szabálytalanságok miatt kétségbe vonja az esetlegesen fizetendő késedelmi kamatok összegét. Ellenkező esetben e szabálytalanságok a kedvezményezett javára következmények nélkül maradnának.

47.      Végül, ami az arányosság elvét illeti, mivel a Bíróság elé terjesztett iratok nem tartalmaznak információt a finanszírozási szerződés teljesítése során az AA‑nak esetlegesen betudható szabálytalanságokról, meg kell állapítani, hogy a hatáskörének elismerését követően a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a fenti megfontolások fényében a jelen ügyben e szabálytalanságok igazolják‑e az esetleges kamatok törlését vagy csökkentését, figyelemmel arra, hogy amennyiben több ugyanolyan megfelelő intézkedés kínálkozik, az arányosság elve alapján a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni.(55)

48.      E körülmények között azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ adja, hogy amennyiben az ERFA vissza nem térítendő finanszírozása kedvezményezettjének valamely tagállam hatóságától késedelmi kamatot kell kapnia az elszámolható költségek késedelmes megfizetése címén valamely olyan időszakra, amelynek során a visszatérítést kizáró közigazgatási aktus volt hatályban, és azt ezt követően bírósági határozattal megsemmisítették, a nemzeti bíróság feladata, hogy az eljárási autonómia elvének megfelelően eldöntse, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének, valamint az uniós jog általános elveinek és különösen az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett, hogy a hasonló jogvitákra alkalmazandó nemzeti jog alapján figyelembe lehet‑e venni a finanszírozás kedvezményezettje által elkövetett szabálytalanságokat a késedelmi kamat összegének kiszámítása során.

 Végkövetkeztetés

49.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Curtea de Apel Cluj (Kolozs megyei ítélőtábla, Románia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdésre a következő választ adja:

1)      A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét az egyenértékűség elvével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az Európai Regionális Fejlesztési Alap vissza nem térítendő támogatásának kedvezményezettje valamely tagállam irányító hatóságától az elszámolható költségek késedelmes kifizetése címén késedelmi kamatot kaphat az olyan időszak tekintetében, amely során az e költségek megtérítését kizáró igazgatási aktus – amelyet később bírósági határozat megsemmisített – volt hatályban, és e tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az egyenértékűség elvének megfelelően értékelje az olyan nemzeti jogszabály relevanciáját, amely szerint csak abban az esetben kell kamatot fizetni, ha a jogtalan pénzügyi előny visszafizetésére nem kerül sor a törvényben előírt határidőn belül.

2)      Amennyiben az ERFA vissza nem térítendő finanszírozása kedvezményezettjének valamely tagállam hatóságától késedelmi kamatot kell kapnia az elszámolható költségek késedelmes megfizetése címén valamely olyan időszakra, amelynek során a visszatérítést kizáró közigazgatási aktus volt hatályban, amelyet ezt követően bírósági határozattal megsemmisítették, a nemzeti bíróság feladata, hogy az eljárási autonómia elvének megfelelően eldöntse, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének, valamint az uniós jog általános elveinek és különösen az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett, hogy a hasonló jogvitákra alkalmazandó nemzeti jog alapján figyelembe lehet‑e venni a finanszírozás kedvezményezettje által elkövetett szabálytalanságokat a késedelmi kamat összegének kiszámítása során.

1      Eredeti nyelv: francia.

2      A 2012. május 22-i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 149., 4. o.) módosított, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11‑i tanácsi rendelet (HL 2006. L 210., 25. o.; helyesbítések: HL 2006. L 239., 248. o.; HL 2007. L 145., 38. o.; HL 2007. L 164., 36. o.; HL 2008. L 301., 40. o.) (a továbbiakban: a továbbiakban: 1083/2006 rendelet).

3      Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 210., 1. o.).

4      Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i tanácsi rendelet (HL 2002. L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; helyesbítés: HL 2007. L 99., 18. o.).

5      A 2004. december 7‑i Legea nr. 554/2004 a contenciosului administrativ (a közigazgatási peres eljárásokról szóló 554/2004. sz. törvény) (Monitorul Oficial al României,  2004. december 2‑i  1154. szám; a továbbiakban: 554/2004. sz. törvény).

6      A 2009. július 17‑i Legea nr. 287/2009 privind Codul civil al României (a román polgári törvénykönyvről szóló 287/2009. sz. törvény) (újból közzétéve: Monitorul Oficial al României, I. rész, 2011. július 15‑i 505. szám, a továbbiakban: polgári törvénykönyv).

7      A 2011. augusztus 24‑i Ordonanța Guvernului nr. 13 privind dobânda legală remuneratorie și penalizatoare pentru obligații bănești, precum și pentru reglementarea unor măsuri financiar fiscale în domeniul bancar (a pénztartozások után járó ügyleti és késedelmi kamatról, valamint a banki pénzügyi és adóügyi intézkedések szabályozásáról szóló, 2011. augusztus 24‑i 13. sz. kormányrendelet) (Monitorul Oficial al României, I. rész, 2011. augusztus 29‑i 607. szám; a továbbiakban: 13/2011. sz. kormányrendelet).

8      A 2011. június 29‑i Ordonanța de urgență a Guvernului nr. 66/2011 privind prevenirea, constatarea și sancționarea neregulilor apărute în obținerea și utilizarea fondurilor europene și/sau a fondurilor publice naționale aferente acestora (az európai alapok és/vagy a kapcsolódó nemzeti közpénzek megszerzése és felhasználása során előforduló szabálytalanságok megelőzéséről, feltárásáról és szankcionálásáról szóló 66/2011. sz. sürgősségi kormányrendelet) (Monitorul Oficial al României, I. rész, 2011. június 30‑i 461. szám; a továbbiakban: 66/2011. sz. sürgősségi kormányrendelet).

9      Ezenkívül AA kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt a projektet az elszámolható költségekhez való hozzájárulással és nem elszámolható költségekkel társfinanszírozza.

10      A vonatkozó szerződéses és jogszabályi rendelkezések alapján az MFE‑t terhelő visszafizetési kötelezettség 20 nappal a visszatérítési kérelem benyújtását követően lejárt. 2015. szeptember 22‑i levelében az AA az elszámolható költségek megtérítését kérte. E megtérítés iránti kérelmet a 2015. október 2‑i és 22‑i levelek egészítették ki, tekintettel arra, hogy az említett kérelem időpontjában bizonyos megvásárolt berendezések kifizetésére nem került sor teljes egészében.

11      Ezt a kölcsönt az MFE által nyújtott finanszírozás révén kellett volna visszafizetni.

12      Különösen az ajánlati felhívás vagy az eljárást megindító hirdetmény közzétételére vonatkozó kötelezettség AA általi be nem tartása, valamint a finanszírozási szerződés végrehajtásával kapcsolatos egyéb szabálytalanságok miatt.

13      Közelebbről a felülvizsgálati kérelem Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia) általi elutasításának időpontjáról van szó.

14      A nemzeti bíróság többek között megállapította, hogy még ha az AA nem is tartotta tiszteletben a finanszírozási szerződésnek a berendezésekre vonatkozó ajánlati felhívás vagy eljárást megindító hirdetmény közzétételére vonatkozó rendelkezéseit, a beszerzésekre az MFE által elfogadott rendeletben előírt eljárásnak megfelelően került sor, a becsült összegek meghatározására vonatkozó feljegyzéseket elkészítették, és meghatározták az eljárás kiválasztására vonatkozó feltételeket.

15      Ennek keretében az MFE bármiféle pénzügyi korrekció alkalmazása nélkül teljesítette a teljes kifizetést, méghozzá a Curtea de Apel Cluj (Kolozs megyei ítélőtábla) ítéletében megállapított szabálytalanságok ellenére.

16      Jelen esetben a kárt a hitelszerződés meghosszabbításából eredő 28 983,65 RON (hozzávetőleg 6500 euró) összegű további kamat‑ és jutalékköltségek jelentik.

17      A kérdést előterjesztő bíróság azt is kiemeli, hogy a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az Unió pénzügyi érdekei védelmének biztosítására irányuló ellenőrzési mechanizmusok szabályozása terén.

18      A jelen ügyben a 66/2011. sz. sürgősségi kormányrendelet 42. cikkéről van szó, amely szerint, ha az adós a törvény által meghatározott 30 napos határidőn belül nem teljesíti a számára jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítésére vonatkozó kötelezettséget, csak az e határidő lejártát követő első naptól kell késedelmi kamatot fizetnie.

19      A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésével arra is választ vár, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló finanszírozási szerződés a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16‑i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 48., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 233., 3. o.; HL 2015. L 218., 82. o.) hatálya alá tartozik‑e a késedelmes fizetésekre alkalmazandó kamatláb meghatározása szempontjából.

20      A kérdést előterjesztő bíróság szerint a polgári törvénykönyv 1535. cikkéről, valamint a 13/2011. sz. kormányrendelet 1. és 3. cikkéről van szó, mivel az 554/2004. sz. törvény 28. cikke lehetővé teszi e törvény rendelkezéseinek a polgári törvénykönyvben előírt általános szabályokkal való kiegészítését. Megjegyzem azonban, hogy ez utóbbi rendelkezés, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szerepel, a polgári perrendtartásra hivatkozik.

21      A kérdést előterjesztő bíróság szerint a 66/2011. sz. sürgősségi kormányrendelet 42. cikkéről van szó.

22      A kérdést előterjesztő bíróság azt is hangsúlyozza, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlat e tekintetben megosztott. Egyes bíróságok ugyanis a jogbiztonság, a bizalomvédelem és az egyenértékűség elve alapján késedelmi kamatot állapítottak meg, míg mások azzal az indokkal tagadták meg e kamatok megítélését, hogy a nemzeti szabályozás azt nem írta elő kifejezetten.

23      Az MFE szerint a támogatások kedvezményezettje anélkül részesül az uniós költségvetésből származó összegek ingyenes juttatásából, hogy bármilyen visszafizetési kötelezettség terhelné, hanem csak az a kötelezettsége, hogy a projektet a finanszírozási szerződésnek megfelelően hajtsa végre, míg az irányító hatóság semmilyen vagyoni előnyhöz nem jut a nyújtott támogatásból.

24      Ezzel szemben az MFE a jóhiszeműségét azzal érvelve kívánja alátámasztani, hogy a visszafizetés iránti kérelemnek közvetlenül a finanszírozási szerződés felmondását megszüntető jogerős bírósági határozat kihirdetését követően eleget tett.

25      Nevezetesen a 66/2011. sürgősségi kormányrendelet 42. cikke. Közelebbről, az MFE szerint az egyenértékűség elvének tiszteletben tartása csak úgy biztosítható, ha az ajánlatkérővel szemben ugyanazt a késedelmikamat‑szabályt alkalmazzák, mint amely a finanszírozás kedvezményezettjét terhelő késedelmi kamatokra vonatkozik.

26      A román kormány hangsúlyozza, hogy az ilyen eset nem tartozik az uniós jog hatálya alá, mivel az esetleges kamatfizetést a tagállam költségvetéséből finanszírozzák.

27      A román kormány a 66/2011. sz. sürgősségi kormányrendelet 42. cikkére is hivatkozik, míg a portugál kormány hangsúlyozza a késedelmi kamatok esetleges alkalmazásának negatív hatását a nemzeti hatóságokra ruházott kényes ellenőrzési feladatokra nézve.

28      Kiemeli többek között, hogy az 1083/2006 rendelet 70. cikke (1) bekezdésének b) pontja csupán lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy a nemzeti jognak megfelelően behajtott összegek után kamatot követeljenek, anélkül hogy meghatározná e kamatok megszerzésének jellegét és módját.

29      A Bizottság rámutat, hogy ilyen esetben az Unió pénzügyi érdekei nem sérülnének, mivel az 1080/2006 rendelet 7. cikkének és az 1083/2006 rendelet 56. cikke (3) bekezdése első albekezdésének megfelelően a tagállam nem számolhatja el az ilyen költségeket a Bizottság által történő megtérítés céljából.

30      Nevezetesen a 66/2011. sürgősségi kormányrendelet 42. cikke.

31      Az egyértelműség érdekében emlékeztetek arra, hogy bár az 1083/2006 rendeletet 2014. január 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 320. o.; helyesbítések: HL 2016. L 200., 140. o.; HL 2017. L20., 4. o.; HL 2019. L30., 122. o.; HL 2019. L30., 121. o.) 153. cikke, az 1303/2013 rendelet 152. cikkének megfelelően e rendelet nem érinti a Bizottság által az 1083/2006 rendelet alapján jóváhagyott valamely támogatás folytatását vagy módosítását.

32      Lásd az 1083/2006 rendelet 14. cikkét.

33      Lásd az 1083/2006 rendelet 80. cikkét.

34      Lásd az 1083/2006 rendelet 70. cikke (1) bekezdésének b) pontját.

35      Lásd az 1083/2006 rendelet 60. cikkét. Ezt az elvet általánosabban említi az EUMSZ 317. cikk is, amely előírja, hogy az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében „[a] tagállamok együttműködnek a Bizottsággal annak érdekében, hogy biztosítsák a költségvetési előirányzatoknak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapelveivel összhangban történő felhasználását”.

36      Lásd többek között az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.) 30. cikkében, valamint az az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L60., 36. o.) 2. cikkének 59. pontjában szereplő fogalommeghatározást.

37      2021. április 14‑i Románia kontra Bizottság ítélet (T‑543/19, EU:T:2021:193, 50. pont), amelyet fellebbezés alapján helybenhagyott a 2022. július 14‑i Románia kontra Bizottság ítélet (C‑401/21 P, EU:C:2022:564).

38      Az uniós jog más területein nem ez a helyzet. Például a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL 2006. L 363., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L201., 38. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) 232. cikke (1) bekezdésének b) pontja a vámtartozás után késedelmi kamatot ír elő, amelynek célja ezáltal a fizetési határidő be nem tartásából eredő következmények enyhítése, nevezetesen annak elkerülése, hogy a vámtartozás adósának ne származzon jogtalanul előnye abból, hogy az e tartozás címén fizetendő összegek az annak megfizetésére megállapított határidő lejártát követően is a rendelkezésére állnak (lásd: 2011. március 31‑i Aurubis Balgaria ítélet, C‑546/09, EU:C:2011:199, 29. pont). Ezenkívül a héa területén a Bíróság kimondta, hogy ha a héakülönbözet adóalany számára történő visszatérítése észszerű határidőn túl történik, a közös héarendszer semlegességének elve megköveteli, hogy az adóalany terhére a szóban forgó összegek rendelkezésre nem állása okán így keletkezett pénzügyi veszteség késedelmi kamat fizetésével ellentételezésre kerüljön (lásd: 2013. október 24‑i Rafinăria Steaua Română ítélet, C‑431/12, EU:C:2013:686, 23. pont). E megfontolások arra engedhetnek következtetni, hogy amikor az uniós jogalkotó elő kívánta írni a kamatok megfizetését, ezt kifejezetten megtette, míg a jelen ügyben úgy tűnik, hogy teljes mozgásteret hagyott a tagállamok számára.

39      Lásd többek között az 1083/2006 rendelet 70. cikke (1) bekezdésének b) pontját. Hasonló összefüggésben, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapra (EMGA) vonatkozóan a Bíróság kimondta, hogy abban az esetben, ha az uniós jog nem írja elő, hogy valamely tagállamban kamatot kell beszedni, az uniós joggal összeegyeztethető, hogy valamely tagállam az uniós költségvetésből jogosulatlanul kapott előny visszafizetése alkalmával a nemzeti jog alapján kamatot szed, még akkor is, ha e kamatokat a tagállam költségvetése javára írják jóvá (lásd: 2012. március 29‑i Pfeifer & Langen ítélet, C‑564/10, EU:C:2012:190, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a kamatokat, amelyek beszedését az uniós jog nem írja elő, az EMGA által finanszírozott intézkedések keretében az uniós költségvetés javára szedik be ((lásd: 2012. március 29‑i Pfeifer & Langen ítélet, C‑564/10, EU:C:2012:190, 47. pont).

40      Lásd ebben az értelemben: 2017. március 15‑i Aquino ítélet (C‑3/16, EU:C:2017:209, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41      Nevezetesen a 66/2011. sürgősségi kormányrendelet 42. cikke.

42      Egyébiránt megjegyzem, hogy a jelen ügyben továbbra is lehetőséget kell biztosítani az AA számára, hogy az alkalmazandó nemzeti eljárási szabályok szerint bizonyítsa a késedelmes visszatérítés által okozott gazdasági veszteség fennállását, ami többek között e kár bizonyítását követeli meg (valószínűleg az alapkereset kártérítésre vonatkozó részéről van szó).

43      Lásd például: a görög jogban azαστικός κώδικας/astikós kódikas (polgári törvénykönyv) 340. és 355. cikkét, a francia jogban a code civil 1344–1. cikkét, az olasz jogban pedig a codice civile 1224. cikkét. Egyébiránt többek között a 2018/1046 rendelet „Késedelmi kamat” című 99. cikke ugyanezen szempontból írja elő lényegében, hogy a specifikus szabályozások alkalmazásából fakadó különös rendelkezések sérelme nélkül, minden olyan követelés után, amelyet a terhelési értesítésben megjelölt határidőn belül nem fizettek vissza, késedelmi kamatot kell fizetni (ez a magyarázó jelleggel említett rendelkezés azonban időbeli hatálya miatt nem alkalmazandó az alapeljárásra).

44      Például a jogellenes szankció visszafizetésének eseteiről van szó. Lásd különösen a görög jog szerint a διάταγμα της 26.6/10.7.1944 „περί κώδικος των νόμων περί δικών του Δημοσίου” (az állami perekről szóló törvények kodifikálásáról szóló, 1944. június 26‑i/július 10‑i rendelet [FEK A' 139]) 21. cikkét, valamint az olasz jogban a du decreto del Presidente della Repubblica n^o 602 del 1973 (a köztársasági elnöknek a jövedelemadó beszedésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1973. szeptember 29‑i 602. sz. rendelete [a GURI 268. száma, 1973. október 16.]) 44. cikkének (1) bekezdését. Úgy tűnik, hogy a francia jogban hasonló megoldást fogadtak el a livre des procédures fiscales (adózás rendjéről szóló törvény) L. 208. cikkében.

45      Éppen ellenkezőleg, a késedelmi kamatok megfizetésére vonatkozó kötelezettség ebben a helyzetben esetlegesen megkönnyítheti a kedvezményezettek azon jogának gyakorlását, hogy „a lehető leghamarabb” és teljes egészében megkapják a közhozzájárulást, amennyiben a támogathatósági feltételek teljesülnek (lásd az 1083/2006 rendelet 80. cikkét).

46      Az 1080/2006 rendelet 7. cikkének és az 1083/2006 rendelet 56. cikke (3) bekezdése első albekezdésének megfelelően ugyanis a kamatok nem támogathatók az ERFA hozzájárulásból, és nem tekinthetők az irányító hatóság által meghatározott műveletek kapcsán felmerült költségeknek. Ezenkívül a jelen ügyben a kamatok még csak nem is tartoznak az 1083/2006 rendelet 56. cikkének (1) bekezdésében foglalt elszámoltathatóság időbeli hatálya alá, amely rendelkezés előírja, hogy az ilyen kiadások csak akkor támogathatók, ha azokat 2015. december 31. előtt ténylegesen kifizették.

47      Lásd a jelen indítvány 34. pontját.

48      Lásd ebben az értelemben: 2022. január 27‑i Zinātnes parks ítélet (C‑347/20, EU:C:2022:59, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49      A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban pontosította, hogy a második keresettel összefüggésben hozott ítéletet és az összes támogatható kiadás ebből következő megtérítését követően az alapügyben az összeg megfizetésére való kötelezés iránti kérelem okafogyottá vált.

50      Lásd különösen az 1083/2006 rendelet 98. cikkének (1) és (2) bekezdését.

51      Lásd a jelen indítvány 15. lábjegyzetét.

52      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hivatalból kívánja‑e vizsgálni az esetleges késedelmi kamatok és a pénzügyi korrekciók közötti „kompenzáció” kérdését, vagy hogy az MFE e jogalapra hivatkozott‑e. A jelen előzetes döntéshozatali eljárásban ez utóbbi arra hivatkozott, hogy bár valamennyi vitatott kiadást támogathatónak nyilvánította, ez nem jelenti az AA követeléseinek visszaható hatályú elismerését, hanem csupán e társaság jóhiszeműségét tanúsítja.

53      Vagyis a finanszírozási szerződés megszüntetését megsemmisítő ítélet (lásd a jelen indítvány 19. és 20. pontját). Következésképpen az esetleges pénzügyi korrekciók alkalmazása nem kérdőjelezheti meg az MFE által teljesített elszámolható költségek teljes összegének megtérítését, mivel ez felvetné a jogerő elve esetleges megsértésének utólagos és kényes kérdését. Márpedig, bár ez a kérdés nem képezi a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tárgyát, emlékeztetek arra, hogy tekintettel arra, hogy a jogerő elve úgy az uniós jogrendben, mint a nemzeti jogrendekben jelentős szerepet tölt be, az uniós jog nem írja elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a bírósági határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásától, még akkor sem, ha ez lehetővé tenné az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti helyzet orvoslását, kivéve ha az alkalmazandó belső eljárási szabályok lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy bizonyos feltételek mellett visszavonjon egy jogerős határozatot annak érdekében, hogy a helyzetet a nemzeti joggal összeegyeztethetővé tegye, amely esetben az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően e lehetőségnek kell érvényesülnie, hogy az alapügyben szóban forgó helyzetnek az uniós szabályozással való összeegyeztethetőségét helyreállítsák (lásd ebben az értelemben 2023. november 23‑i Right to Know ítélet, C‑84/22, EU:C:2023:910, 62., 63. és 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54      Így eljárva nem volt lehetősége arra, hogy a tőkeösszeg megállapított szabálytalanságok miatt történő esetleges csökkentését illetően gyakorolja hatáskörét.

55      Lásd ebben az értelemben: 2022. február 24‑i Agenzia delle dogane e dei monopoli és Ministero dell’Economia e delle Finanze ítélet (C‑452/20, EU:C:2022:111, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).