Ideiglenes változat

LAILA MEDINA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2023. szeptember 21.(1)

C‑414/22. és C‑584/22. sz. egyesített ügyek

DocLX Travel Events GmbH

kontra

Verein für Konsumenteninformation

(az Oberster Gerichtshof [legfelsőbb bíróság, Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem),

valamint 

QM

kontra

Kiwi Tours GmbH

(a Bundesgerichtshof [szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Utazási csomagok és utazási szolgáltatásegyüttesek – (EU) 2015/2302 irányelv – Az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondása – Elháríthatatlan és rendkívüli körülmények – Az utazási csomag felmondása után, a csomag teljesítése előtt bekövetkező események – Előreláthatóság az utazási szerződés felmondásának időpontjában”

I.      Bevezetés

1.        Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. március 11‑én a COVID‑19 koronavírust világjárványnak nyilvánította, valamint felhívta a figyelmet, hogy „még soha nem láttunk koronavírus által kiváltott világjárványt”.(2) A világjárvány „hirtelensége, kiterjedtsége és súlyossága”(3) világméretű, példa nélküli korlátozó intézkedések elfogadásában nyilvánult meg, amelyek a társadalmi és gazdasági tevékenység minden területén komoly áldozatokat követeltek. Az utazási ágazat volt az egyik legsúlyosabban érintett ágazat.

2.        Ebben az összefüggésben számos utazó tartott igényt az utazási csomagra vonatkozó szerződése lemondási díj fizetése nélküli felmondására. Már a világjárvány hivatalos kihirdetése és a határok lezárása előtt is éltek felmondással az (EU) 2015/2302 irányelv(4) 12. cikkének (2) bekezdésében foglalt „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” fennállására hivatkozva. A jelen egyesített ügyek – a C‑299/22. sz. Tez Tour üggyel együtt, amelyre vonatkozó indítványom ugyanezen a napon ismertetem – különböző kérdéseket vetnek fel e rendelkezés értelmezésével kapcsolatban. Az egyik ilyen kérdés azon időpont meghatározása, amely döntő jelentőséggel bír az utazási csomagra vonatkozó szerződés tekintetében a lemondásidíj‑fizetési kötelezettség nélküli felmondási jog keletkezése szempontjából. Ezen ügyek arra irányítják a figyelmet, hogy miként valósítható meg a legjobb módon a 2015/2302 irányelv által a magas szintű fogyasztóvédelem, valamint a vállalkozások versenyképessége között biztosítani kívánt helyes egyensúly, miközben a világ egyre bizonytalanabbá és kiszámíthatatlanabbá válik.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

3.        A 2015/2302 irányelv (31) preambulumbekezdése kimondja:

„(31)      Szükséges, hogy az utazók – a várható költségmegtakarítások, valamint az utazási szolgáltatások más módon való hasznosításából származó bevétel figyelembevételével megállapított, megfelelő és indokolt mértékű lemondási díj megfizetése ellenében – az utazási csomag megkezdése előtt bármikor felmondhassák az utazási csomagra vonatkozó szerződést. Biztosítani kell továbbá számukra a jogot arra, hogy díjmentesen felmondhassák az utazási csomagra vonatkozó szerződést, amennyiben elháríthatatlan és rendkívüli körülmények lényegesen befolyásolják az utazási csomag teljesítését. Ez kiterjedhet például a háborúra és más olyan súlyos biztonsági problémára, mint a terrorizmus, valamint az emberi egészséget veszélyeztető jelentős kockázatokra, például az úti cél helyén terjedő súlyos betegségekre, továbbá a természeti katasztrófákra, például az árvizekre vagy a földrengésekre, illetve az olyan időjárási körülményekre, amelyek következtében lehetetlen az utazási csomagra vonatkozó szerződésben meghatározott módon biztonságosan elutazni a célállomásra.”

4.        A 2015/2302 irányelv „Fogalommeghatározások” című 3. cikkének 12. pontja így szól:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

12.      »elháríthatatlan és rendkívüli körülmények«: az ilyen körülményekre hivatkozó fél által nem befolyásolható olyan helyzet, és amelynek következményeit valamennyi ésszerű intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elhárítani […]”

5.        A 2015/2302 irányelv „Az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondása és elállási jog az utazási csomag megkezdése előtt” című 12. cikkének (1)–(3) bekezdése így rendelkezik:

„(1)      A tagállamok biztosítják, hogy az utazó az utazási csomag megkezdése előtt bármikor felmondhassa az utazási csomagra vonatkozó szerződést. Amennyiben az utazó e bekezdés szerint felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződést, kötelezhető arra, hogy megfelelő mértékű és indokolt lemondási díjat fizessen az utazásszervezőnek. Az utazási csomagra vonatkozó szerződés ésszerű, egységes lemondási díjakat határozhat meg a szerződés felmondásának az utazási csomag megkezdése előtti időpontját és az utazási szolgáltatások más módon való felhasználásából származó várható költségmegtakarítást és bevételt alapul véve. Egységes lemondási díjak hiányában a lemondási díj összege az utazási csomag árának és az utazási szolgáltatások más módon való felhasználásából eredő költségmegtakarításnak és bevételnek a különbözete. Az utazó kérésére az utazásszervezőnek meg kell indokolnia a lemondási díj összegét.

(2)      Az (1) bekezdésben foglaltak ellenére az utazási csomag megkezdését megelőzően az utazó lemondási díj fizetése nélkül jogosult felmondani az utazási csomagra vonatkozó szerződést, ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utazóknak a célállomásra való szállítását. Az e bekezdés szerinti, az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondása esetén az utazó a csomag fejében befizetett teljes összeg visszafizetésére jogosult, de további kártérítésre nem.

(3)      Az utazásszervező felmondhatja az utazási csomagra vonatkozó szerződést és visszafizetheti az utazónak az általa az utazási csomag fejében befizetett teljes összeget, anélkül, hogy további kártérítést kellene fizetnie, amennyiben:

[…]

(b)      az utazásszervezőt elháríthatatlan és rendkívüli körülmények gátolják a szerződés teljesítésében, és indokolatlan késedelem nélkül, az utazási csomag megkezdése előtt értesíti az utazót a szerződés felmondásáról.”

6.        A 2015/2302 irányelv „Az irányelv kötelező jellege” című 23. cikkének (2) és (3) bekezdése kimondja:

„(2)      Az utazók nem mondhatnak le az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések révén őket megillető jogokról.

(3)      Az utazóra nézve nem kötelező erejűek azok a szerződéses megállapodások vagy az utazó által tett olyan nyilatkozatok, amelyek közvetlenül vagy közvetve ahhoz vezetnek, hogy az utazók lemondanak az ebből az irányelvből eredő jogaikról, vagy e jogok korlátozását eredményezik, illetve amelyek célja, hogy megkerüljék ezen irányelv alkalmazását.”

B.      A nemzeti jog

1.      Az osztrák jog

7.        A Pauschalreisegesetz (az utazási csomagokról szóló törvény, BGBl. I, 2017/50) 3. §‑a kimondja:

„Hatályát veszti minden olyan megállapodás, amely a jelen szövetségi törvény rendelkezéseitől az utazó hátrányára eltér.”

8.        Az utazási csomagokról szóló törvény 10. §‑ának (2) bekezdése így rendelkezik:

„Az (1) bekezdésben foglalt felmondási jog sérelme nélkül az utazási csomag megkezdését megelőzően az utazó lemondási díj fizetése nélkül jogosult felmondani az utazási csomagra vonatkozó szerződést, ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utazóknak a célállomásra való szállítását. Ha az utazó e bekezdés alapján felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződést, a csomag fejében fizetett teljes összeg visszafizetésére jogosult, de további kártérítésre nem.”

2.      A német jog

9.        A Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv) „Elállás a csomag megkezdése előtt” című 651h. §‑a kimondja:

„(1)      Az utazó az utazási csomag megkezdése előtt bármikor elállhat a szerződéstől. Az utazó elállása esetén az utazásszervező az utazási csomagra megállapodott árat nem követelheti. Az utazásszervező azonban méltányos kártérítésre tarthat igényt.

(2)      A szerződés – szintén általános szerződési feltételek útján –észszerű mértékű, egységes kártérítési összegeket rögzíthet a következő szempontok alapján:

1.      az elállási nyilatkozat és az utazási csomag megkezdése közötti időszak hossza;

2.      az utazásszervező által megtakarítható költségek; és

3.      az utazási szolgáltatások átcsoportosíthatóságából várhatóan származó nyereség.

Amennyiben a szerződés nem rögzít egységes kártérítési összegeket, a kártérítés összegét az utazási csomag ára határozza meg, csökkentve az utazásszervező által megtakarított költségekkel, valamint mindazzal, amit az utazásszervező az utazási szolgáltatás más módon való felhasználásával nyer. Az utazó kérésére az utazásszervezőnek meg kell indokolnia a kártérítés összegét.

3.      Az (1) bekezdés harmadik mondatától eltérően az utazásszervező nem követelhet kártérítést, ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében felmerülő elháríthatatlan és rendkívüli körülmények jelentősen befolyásolják az utazási csomag teljesítését, vagy az utazóknak a célállomásra való szállítását. Ezen alcím értelmében elháríthatatlan és rendkívüli körülménynek minősül az ilyen körülményekre hivatkozó fél által nem befolyásolható helyzet, valamint amelynek következményeit valamennyi észszerű intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elhárítani.”

III. A tényállások és az alapeljárások rövid bemutatása, valamint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A.      A C‑414/22. sz. ügy

10.      FM fogyasztó 2020 januárjában az alperes DocLX utazásszervezőnél horvátországi kirándulást foglalt le egy iskola végzős diákjai számára. Az utazásra 2020. június 27. és július 3. között került volna sor. A nagyszámú fiatal részvételével és féktelen ünnepléssel „buliútként” tervezett utazás magában foglalta a célállomás helyére szállítást, valamint az indulási helyre visszaszállítást.

11.      Az utazási csomag teljes ára 787 euró volt, amelyet FM teljes egészében előre kifizetett.

12.      Az osztrák külügyminisztérium 2020. március 13‑án 4‑es szintű utazási figyelmeztetést adott ki a világ összes országa tekintetében, és felszólított a nem feltétlenül szükséges valamennyi utazás elhalasztására, illetve a felmondási lehetőségek igénybevételére.

13.      A DocLX 2020. április 21‑én arról tájékoztatta FM‑et, hogy az utazási csomag díjmentes felmondása az adott időpontban már nem lehetséges, és csak külső körülmények – például 6‑os szintű utazási figyelmeztetés – alapján lenne rá lehetőség, sőt még abban az esetben is csak hét nappal az utazási csomag tervezett megkezdése előtt. A DocLX azonban felajánlotta az utazás felmondását kedvezményes lemondási díj megfizetése ellenében, amit FM elfogadott. A DocLX ezt követően visszafizette FM részére az általa befizetett előleget, ugyanakkor lemondási díj címén visszatartott egy 227,68 eurós összeget.

14.      Az utazási csomag végül nem valósult meg.

15.      FM követelése a lemondási díj visszatérítésére a Verein für Konsumenteninformation (fogyasztói tájékoztatási egyesület; a továbbiakban: Verein) osztrák fogyasztói egyesülethez került. Az említett követelés a visszatartott 227,68 euró összeg utazásszervező általi megfizetésére irányult, hivatkozással arra, hogy a lemondásról szóló megállapodás időpontjában FM jogosult volt az utazási szerződés díjmentes felmondására. Az e követelésben foglaltak szerint az utazási csomagokról szóló (osztrák) törvény 10. §‑ának (2) bekezdése alapján hatálytalannak tekintendő az a megállapodás, amelynek révén az utazó kedvezményes lemondási díj ellenében mondta le az utazását, ugyanis az utazó számára ez a megoldás kedvezőtlenebb volt.

16.      A DocLX követeléssel szemben kifejtett érvelése szerint 2020 áprilisában még nem volt előre látható, hogy elháríthatatlan és rendkívüli körülmények ténylegesen lehetetlenné teszik‑e az utazási csomag 2020. júniusi teljesítését. Ebből eredően a DocLX előadta, hogy nem volt lehetőség díjmentes felmondásra a lemondási díj mértékére vonatkozó megállapodás (illetve a felmondási nyilatkozat) időpontjában.

17.      Míg az elsőfokú bíróság – lényegében a DocLX érveit követve – elutasította a Verein keresetét, a fellebbviteli bíróság megváltoztatta ezt az ítéletet, és helyt adott a keresetnek, megállapítva, hogy a felmondás időpontjában a végzős diákok megállapodás szerinti utazására nem kerülhetett sor a COVID‑19 világjárvány miatt.

18.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az alapügyben felmerült jogvita eldöntése a 2015/2302 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének értelmezésétől függ. Konkrétabban pedig attól, hogy az utazási szerződés díjmentes felmondására való jogosultság megállapításához elegendő‑e az, hogy a szerződés felmondását követően az utazási csomag megkezdéséig (az utazási szerződés felmondásának legkésőbbi lehetséges időpontjáig) ténylegesen felmerültek‑e – ex post facto tekintve – elháríthatatlan és rendkívüli körülmények, vagy az a döntő, hogy az ilyen körülmények – ex ante tekintve – valószínűsíthetőek vagy várhatóak voltak.

19.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2015/2302 irányelv nem ír elő konkrét valószínűségi küszöböt az „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” felmerülése tekintetében, és határidőt sem szab az utazó számára a szerződés díjmentes felmondására. E bíróság megítélése szerint e körülmények ex post és ex ante értékelése egyaránt elképzelhető. Az ex post értékelés szerint az utazónak minden esetben jogosultnak kell lennie az utazási csomag díjmentes felmondására, ha az említett körülmények utólag ténylegesen bekövetkeztek, és jelentősen befolyásolták vagy lehetetlenné tették volna az utazási csomagra vonatkozó azon szerződés teljesítését, amelyet az utazó e körülmények miatt felmondott. Ez esetben nem számítana, ha az utazó a helyzetet ex ante helytelenül értékelte, és a szerződést „túl korán” mondta fel. Ezzel szemben az ex ante értékelés szerint az egyetlen döntő tényező a felmondási nyilatkozat időpontjában fennálló objektív helyzet. Ez esetben a kockázati helyzet esetleges későbbi javulása a felmondási jogot nem érinti hátrányosan. Ha azonban az utazó a felmondás időpontjában tévesen („túl óvatosan”) értékeli a kockázati helyzetet, mindenképp köteles lenne a lemondási díj megfizetésére, még akkor is, ha utólag valóban észszerűtlenné vagy lehetetlenné válik az utazási csomag teljesítése.

20.      Ilyen körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a [2015/2302 irányelv] 12. cikkének (2) bekezdését, hogy az utazó – felmondási nyilatkozatának időpontjától függetlenül – mindenképpen felmondhatja díjmentesen a szerződést, ha az utazási csomagot jelentős mértékben befolyásoló elháríthatatlan és rendkívüli körülmények ténylegesen bekövetkeztek az utazás (tervezett) megkezdésekor?

2)      Úgy kell‑e értelmezni a [2015/2302 irányelv] 12. cikkének (2) bekezdését, hogy az utazó már akkor is felmondhatja díjmentesen a szerződést, ha a felmondási nyilatkozat időpontjában elháríthatatlan és rendkívüli körülmények bekövetkezésével kellett számolni?”

21.      Írásbeli észrevételeket az alapeljárás felperese, az osztrák és a görög kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be. A jelen ügy és a C‑584/22. sz. ügy az eljárási szabályzat 54. cikke szerinti egyesítéséről szóló határozatot 2023. március 28‑án hozták meg. A C‑414/22. és a C‑584/22. sz. ügyben, valamint a C‑299/22. sz. Tez Tour ügyben 2023. június 7‑én tartott közös tárgyaláson az alapeljárás felei, a görög kormány és az Európai Bizottság tett szóbeli észrevételeket.

B.      A C‑584/22. sz. ügy

22.      QM 2020 januárjában a Kiwi Tours utazásszervezőnél 2020. április 3‑tól 12‑ig tartó japán utazást foglalt le maga és felesége számára. Az utazási csomag teljes ára 6 148 euró volt, amelyből QM előlegként 1 230 eurót kifizetett.

23.      A japán hatóságok által a koronavírussal kapcsolatban elfogadott intézkedéssorozatot követően QM 2020. március 1‑jén kelt levelében a koronavírus miatt előállt egészségügyi kockázat miatt felmondta az utazási csomagra vonatkozó szerződést.

24.      A Kiwi Tours ezt követően további 307 euró összegről állított ki végszámlát, amelyet QM kifizetett.

25.      2020. március 26‑án Japán beutazási tilalmat fogadott el. QM ezt követően kérte a kifizetett összegek visszatérítését, amit a Kiwi Tours elutasított.

26.      Míg az Amtsgericht (helyi bíróság, Németország) a QM által benyújtott kereset alapján a Kiwi Tours‑t a kifizetett összegek visszatérítésére kötelezte, a Landgericht (regionális bíróság, Németország) a Kiwi Tours fellebbezése nyomán az említett keresetet elutasította. A Landgericht (regionális bíróság) megállapította, hogy a szerződés felmondásának időpontjában nem lehetett elháríthatatlan és rendkívüli körülményekről beszélni. Az ex ante értékelés alapján QM ezért nem volt jogosult a szerződés felmondására lemondási díj fizetése nélkül.

27.      QM a Landgericht (regionális bíróság) ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország). A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a fellebbviteli bíróság helyesen tekintette úgy, hogy a szerződés díjmentes felmondására vonatkozó jog feltételei akkor teljesülnek, ha az elháríthatatlan és rendkívüli körülmények fennállása már a csomag megkezdése előtt megállapítható. Az ilyen megállapítás kiterjed annak értékelésére, hogy a rendkívüli körülményekről nagy valószínűséggel feltételezhető‑e, hogy az utazási csomag teljesítését, vagy az utasoknak célállomásra való szállítását jelentős mértékben befolyásolják. A kérdést előterjesztő bíróság szerint jelentős befolyás akkor áll fenn, ha az utazási csomag teljesítése az utazó jogilag védett érdekeivel összefüggésben jelentős és észszerűtlen kockázatokkal járna.

28.      Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a fellebbviteli bíróság által a jelen ügyben az ilyen kockázat fennállására vonatkozóan végzett értékelés téves jogalkalmazást tartalmaz. A fellebbviteli bíróságnak ugyanis foglalkoznia kellett volna azzal a kérdéssel, hogy a korlátozó intézkedések szokatlan jellege és mennyisége már a szerződés felmondásának időpontjában elegendő jelét képezte‑e annak, hogy fennállt a vírusfertőzés jelentős kockázata. Így nem kizárt, hogy a fellebbviteli bíróság e kockázat helyes értékelésével arra a következtetésre jutott volna, hogy a szerződés felmondásának időpontjában a Japánba utazás olyan komoly és súlyos egészségügyi kockázatokkal járt, amelyeket egy körültekintő utazótól észszerűen nem lehet elvárni.

29.      A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a német eljárásjog értelmében e tekintetben nem dönthet az ügy érdemében, és főszabály szerint vissza kellene utalnia az ügyet a fellebbviteli bírósághoz. Ezzel szemben további ténymegállapítások megtétele nélkül maga is elbírálhatná a fellebbezést és azt elutasíthatná, ha a felmondás után felmerült körülmények is meghatározóak a lemondási díj nélküli felmondáshoz való jog megítélése szempontjából. Nem vitatott ugyanis, hogy a célállomásra utazás a Japán által a koronavírus terjedésével összefüggésben 2020. március 26‑án elrendelt beutazási tilalom miatt nem valósulhatott volna meg.

30.      A kérdést előterjesztő bíróság azon álláspontra hajlik, hogy figyelembe kell venni a felmondás után bekövetkezett körülményeket. E bíróság ebben a tekintetben először is megállapítja, hogy a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése eltérő felmondási esetet rögzít, mint az e cikk (1) bekezdése, amely utóbbi akkor alkalmazandó, ha az utazó értékelésével ellentétben a felmondás időpontjában nem állnak fenn olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentősen befolyásolják. A 12. cikk (2) bekezdése lényegében csak a felmondás jogkövetkezményei szempontjából meghatározó, amely jogkövetkezmények nem az utazó által az utazási szerződés felmondása során hivatkozott okoktól függenek, hanem kizárólag az utazás teljesítését jelentős mértékben befolyásoló körülmények tényleges fennállásától.

31.      Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint a lemondási díj célja – függetlenül attól, hogy kártérítés jellegű kifizetésnek vagy a csomag árát helyettesítő fizetésnek tekintendő – egyazon következményre vezet. Amennyiben a lemondási díjat kártérítés jellegű kifizetésnek kell tekinteni, a kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy a kártérítés fizetésére jogosító kár megállapításakor főszabály szerint a kár alakulásának teljes folyamatát figyelembe kell venni, a kárigényt kiváltó esemény bekövetkeztétől a kárigényről szóló jogerős határozat meghozataláig. Ez az utazásszervezői kár hiányának vélelmezése mellett szólna azokban az esetekben, amikor a felmondást követően derül ki, hogy az utazási csomag teljesítését jelentős mértékű befolyás érte, és ezért az utazásszervező akkor is köteles lett volna visszafizetni a csomag teljes árát, ha az utazó nem mondta volna fel a szerződést. Amennyiben viszont a lemondási díj az utazási csomag árának helyettesítéseként tekintendő – mint az utazási csomag eredetileg fizetendő ára helyett teljesített kifizetés – az utazásszervezőnek az utazási csomag árához való jogosultsága elvesztéséhez vezető későbbi fejleményeket szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis a helyettesítő fizetésre való jogosultság csak annyiban áll fenn, amennyiben akkor is fennállt volna, ha az utazó nem mondta volna fel az utazási szerződést.

32.      Végül a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a fogyasztóvédelmi megfontolásoknak az utólagos fejlemények figyelembevétele mellett kell szólniuk. E bíróság véleménye szerint a magas szintű védelem megköveteli, hogy az utazó az utazási szerződés idő előtti felmondása esetén se legyen kötelezhető olyan utazási megállapodásért történő fizetésre, amelynek teljesítését a későbbi körülmények jelentősen befolyásolták. Ellenkező esetben a bizonytalan helyzetek visszatartanák az utazókat attól, hogy időben éljenek az utazási szerződés felmondásának jogával, noha az idő előtti felmondás ténylegesen alacsony lemondási díj fizetésével kecsegtethet. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ez nem csak az utazó, hanem az utazásszervező számára is csökkenti a kockázatot, mivel így már egy korai szakaszban tisztán látja a helyzetet, és több idő áll rendelkezésére a költségek megtakarítására vagy az utazási szolgáltatások alternatív módon történő felhasználására. Ezzel szemben a díjmentes felmondási jognak a felmondás időpontjától való függővé tétele különösen az utazásszervező nyerészkedő magatartására hatna ösztönzőleg. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ez ugyanis az utazásszervezőt az utazási szerződésnek csak röviddel az utazás megkezdése előtti felmondására indítaná, hogy ezáltal minél több utazót késztessen a szerződésnek az utazásszervező számára anyagilag kedvezőbb felmondására.

33.      A kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint a fent említett érveket nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a megtérítés határideje a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (4) bekezdésében előírtak szerint az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követő legfeljebb 14 nap. Az említett bíróság konkrétabban úgy véli, hogy e rendelkezésből nem lehet levonni olyan következtetést, hogy a lemondási díj összegét ebben az időpontban véglegesen meg kell állapítani, és hogy a későbbi pótlólagos kifizetés vagy visszafizetés iránti igényeket ki kell zárni.

34.      Ilyen körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2015/2302 irányelv] 12. cikkének (2) bekezdését, hogy aszerint a felmondási jog megítélése szempontjából csak az olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények bírnak jelentőséggel, amelyek a felmondás időpontjában már fennálltak, vagy az olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülményeket is figyelembe kell venni, amelyek a felmondást követően, de még az utazás tervezett megkezdése előtt következtek be?”

35.      Írásbeli észrevételeket QM, a görög kormány és az Európai Bizottság nyújtott be. A C‑414/22. és C‑584/22. sz. ügyben, valamint a C‑299/22. sz. Tez Tour ügyben 2023. június 7‑én tartott közös tárgyaláson az alapeljárás felei, a görög kormány és az Európai Bizottság tett szóbeli észrevételeket.

IV.    Értékelés

36.      Az előterjesztő bíróságok a C‑414/22. sz. ügyben előterjesztett két kérdéssel és a C‑584/22. sz. ügyben előterjesztett egyetlen kérdéssel lényegében arra várnak választ, hogy a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az utazási csomag teljesítését jelentősen befolyásoló, az utazót az utazási csomagra vonatkozó szerződés lemondási díj fizetése nélkül történő felmondására jogosító elháríthatatlan és rendkívüli körülmények felmerülését csak a szerződés felmondásának idejét tekintve kell értékelni, vagy pedig e rendelkezés úgy értelmezendő, hogy az olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülményeket is figyelembe kell venni, amelyek az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követően, de az utazási csomag megkezdése előtt ténylegesen bekövetkeznek.

37.      A C‑414/22. sz. ügyben a kérdést előterjesztő bíróság meglátása szerint a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése azt sugallhatja, hogy a díjmentes felmondási jogosultságnak mindig fenn kell állnia, ha az elháríthatatlan és rendkívüli körülmények utólag ténylegesen bekövetkeznek, és jelentősen befolyásolták vagy lehetetlenné tették volna a csomag teljesítését. E bíróság álláspontja szerint ugyanakkor olyan érvelés is elképzelhető, hogy csak a felmondó nyilatkozat időpontjában fennálló objektív helyzet a mérvadó. A C‑584/22. sz. ügyben a kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint előrejelzésre van szükség annak megítéléséhez, hogy az utazó egészségével vagy egyéb jogilag védett érdekeivel kapcsolatban fennállnak‑e jelentős és észszerűtlen kockázatok, és ezen előrejelzés tekintetében az utazási csomagra vonatkozó szerződés megkezdése előtti időszak a meghatározó. E bíróság úgy véli azonban, hogy az említett értékelés szempontjából az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondása után, ám a tervezett utazás kezdetét megelőzően bekövetkező körülmények is meghatározóak lehetnek.

38.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből következően a fő kérdés az, hogy létezik‑e olyan, az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásához való önálló jog, amely kizárólag azon elháríthatatlan és rendkívüli körülmények tényleges bekövetkezésén alapul, amelyek az utazási csomagot az utazás időpontjában befolyásolják jelentős mértékben.

39.      E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/2302 irányelv 12. cikkének szabályozási tárgya – amint e cikk címe is jelzi – „Az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondása és elállási jog az utazási csomag megkezdése előtt”. Az említett irányelv 12. cikkének (1) bekezdése rendelkezik az utazó azon jogáról, hogy „az utazási csomag megkezdése előtt bármikor felmondhassa” az utazási csomagra vonatkozó szerződést. Ebben az esetben az említett rendelkezés értelmében „kötelezhető arra, hogy megfelelő mértékű és indokolt lemondási díjat fizessen az utazásszervezőnek”. A 12. cikk (2) bekezdése elismeri az utazó jogosultságát az utazási csomagra vonatkozó szerződés lemondási díj fizetése nélküli felmondására, „ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utazóknak a célállomásra való szállítását”.

40.      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az említett rendelkezés részét képezi, valamint adott esetben annak keletkezését. Figyelembe kell venni többek között az érintett uniós jogi aktus preambulumbekezdéseit, mivel ezek olyan fontos értelmezési elemeknek minősülnek, amelyek rávilágítanak e jogi aktus megalkotójának szándékára.(5)

41.      A 2015/2302 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének egyik lehetséges értelmezése szerint ahhoz, hogy az utazó jogosult legyen az utazási csomagra vonatkozó szerződés díjmentes felmondására, az utazási csomag teljesítésére gyakorolt jelentős befolyásnak az utazási csomag időpontjában kell megvalósulnia, illetve fennállnia. E rendelkezés a jelen idő használatával utal a „célállomás helyén” felmerülő és „az utazási csomag teljesítését jelentősen befolyásoló” elháríthatatlan és rendkívüli körülményekre. Az osztrák kormány és az Európai Bizottság mindazonáltal megjegyezte, hogy az irányelv (31) preambulumbekezdése (angol nyelvű változatában) jövő időt használ, amikor kimondja, hogy lemondási díj fizetése nélküli felmondási jog keletkezik, „amennyiben elháríthatatlan és rendkívüli körülmények lényegesen befolyásolják az utazási csomag teljesítését” („where unavoidable and extraordinary circumstances will significantly affect the performance of the package” [kiemelés tőlem]). Ez arra utal, hogy az utazási csomagra vonatkozó szerződés díjmentes felmondására való jogosultság a szerződés felmondásának időpontjában az utazónak a jövőre vonatkozó helyzetértékelésétől függ.

42.      A 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdésében és (31) preambulumbekezdésében használt igeidőtől függetlenül ki kell emelni, hogy – amint azt a C‑299/22. sz. ügyben ma előterjesztett indítványomban megjegyzem – az utazási csomagra vonatkozó szerződés lemondási díj fizetése nélküli felmondásának joga „az utazási csomag megkezdését megelőzően” keletkezik. A „megelőzően” határozószó használata azt jelzi, hogy időbeli eltérés van az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásával kapcsolatos döntés és az utazási csomag megkezdése között. Következésképpen a 12. cikk (2) bekezdése szerinti, a szerződés felmondására vonatkozó döntés a jövőre irányul. E döntés az „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” felmerülésének, és e körülményeknek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásoló hatásának előrejelzésén vagy ex ante értékelésén, vagy – amennyiben e körülmények már bekövetkeztek – a csomagot érintő jelentős befolyásoló hatás tartós fennállására vonatkozó előrejelzésen alapul. Az osztrák kormány érvelése szerint még abban a sajátos esetben is meg kell vizsgálni, hogy e körülmények pontosan milyen mértékben fogják befolyásolni az utazási csomag teljesítését, ha a szerződés felmondásának időpontjában már megállapítható, hogy ilyen körülmények az utazás időpontjában fel fognak merülni.

43.      Az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásának időpontjában az utazó által végzett ex ante értékelés tehát magában foglalja azon valószínűség értékelését, hogy az „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” jelentős befolyással lesznek az utazási csomag teljesítésére. Ennek az értékelésnek abból kell kiindulnia, hogy az utazási csomagra vonatkozó szerződés díjmentes felmondásához való jog kivételes jellegű. Az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásának időpontjában az utazónak észszerűen számítania kell arra, hogy kellően nagy a valószínűsége annak, hogy „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” jelentős mértékben  befolyásolni fogják az utazási csomag teljesítését.

44.      Ebből következik, hogy a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése értelmében az utazónak a szerződés lemondási díj megfizetése nélküli felmondási joga az utazási csomag megkezdése előtt, az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásának időpontjában szerezhető meg, az utazási csomagra gyakorolt jelentős befolyás észszerű előreláthatósága alapján. Ez a megszerzett jog későbbi események miatt nem szűnhet meg. A Bizottság álláspontja szerint abszurd lenne, ha az utazó elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt felmondhatná a szerződést, de utólag meg kellene várnia, hogy ezek a körülmények az utazás napján ténylegesen bekövetkezzenek a lemondási díj megfizetése alóli mentesülés érdekében. Ezzel szemben, ha az utazónak nincs joga a díjmentes felmondásra, akkor e jog nem szerezhető meg visszamenőlegesen az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követően bekövetkező, utólagos események miatt.

45.      Ezt az értelmezést a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése is alátámasztja. E tekintetben a fenti előzetes észrevételekből(6) következik, hogy az említett cikk két különböző felmondási jogot ismer el az utazó számára. Egyrészt az irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerint az utazó „az utazási csomag megkezdése előtt bármikor felmondha[tj]a az utazási csomagra vonatkozó szerződést.” Mivel e jog gyakorlására a felmondás indokolásának kötelezettsége nem vonatkozik, az utazó – szintén az irányelv 12. cikkének (1) bekezdése alapján – „megfelelő mértékű és indokolt lemondási díj” fizetésére kötelezhető. Másrészt a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése elismeri az utazási csomagra vonatkozó szerződés lemondási díj fizetése nélküli felmondásának jogát „az utazási csomag megkezdését megelőzően […], ha a célállomás helyén […] elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják”.

46.      Ha az elháríthatatlan és rendkívüli körülmények tényleges bekövetkezését – az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásának időpontjában végzett értékeléstől függetlenül – a díjmentes lemondási jog elismerésének önálló feltételeként kellene elfogadni, ez azzal a következménnyel járna, hogy minden utazó számára – függetlenül attól, hogy a szerződés felmondásakor milyen okra hivatkozott – újabb jogot ismernének el a teljes megtérítéshez. Ha ugyanis nem az számít, hogy x. időpontban (a szerződés felmondásának időpontjában) mi volt a helyzet, hanem az, hogy a későbbi z. időpontban (az utazás időpontjában) ténylegesen mi történt, akkor a szerződést a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével összhangban személyes okokból felmondó utazónak is jogosultnak kell lennie arra, hogy az utazás elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatti elmaradása esetén visszakövetelje az általa már megfizetett lemondási díjat.

47.      Amint azt a görög kormány lényegében kifejtette, annak elismerése, hogy az utazó az elháríthatatlan és rendkívüli körülmények tényleges bekövetkezése esetén – a felmondás időpontjában fennálló helyzettől függetlenül – lemondási díj fizetése nélkül felmondhatja az utazási csomagra vonatkozó szerződést, ellentétes lenne a felek utazási szerződésben foglalt jogainak és kötelezettségeinek a 2015/2302 irányelv 4. cikkében előírt teljes körű harmonizációjával.

48.      Az „ex post facto” megoldás ugyanis bizonytalanságot teremt a tekintetben, hogy a szerződő felek jogait és kötelezettségeit mely időpontra vetítve kell értékelni. Amint azt a görög kormány a tárgyaláson előadta, a szerződés utazó általi felmondásakor a szerződéses jogviszony mindkét fél számára megszűnik. Mivel az uniós jogalkotó nem rendelkezett kifejezetten arról, hogy a szerződés felmondását követő jövőbeli események befolyással lehetnek a szerződéses viszonyra, a szerződés felmondásának kell döntőnek lennie annak megállapítása szempontjából, hogy az utazó által tett előrejelzés észszerű‑e. Ebben az időpontban kell értékelni az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondására vonatkozó jog gyakorlásának jogkövetkezményeit. A 12. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése esetén a szerződés felmondására vonatkozó jog gyakorlásának az utazásszervezőre nézve az a jogkövetkezménye, hogy az irányelv 12. cikkének (4) bekezdése értelmében köteles a teljes visszafizetést legkésőbb az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követő 14 nappal teljesíteni.

49.      Az a gyorsaság, amellyel a 12. cikk (4) bekezdése értelmében a teljes visszafizetésnek meg kell történnie, azon értelmezést erősíti – amint azt a görög kormány előadta –, amely szerint a felek jogainak és kötelezettségeinek meghatározása szempontjából az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásának időpontja a meghatározó. A jogok és kötelezettségek tekintetében megjegyezném, hogy a lemondási díj pontos összegének megállapítása különbözik az utazónak a szerződés lemondási díj fizetése nélküli felmondására vonatkozó jogának megállapításától. Az utazó csak egyszer mondhatja fel a szerződést, és a felmondás pillanatában kell bizonyosságnak lennie a tekintetben, hogy jogosult‑e a teljes befizetett összegek visszafizetésére, vagy sem.

50.      Ezen túlmenően az utazó ahhoz való joga, hogy a szerződést elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt felmondja, elválaszthatatlanul kapcsolódik ahhoz, hogy nem köteles lemondási díjat fizetni. Ezért nem lehet tehát időben szétválasztani a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdésében előírt jog lényeges elemeit, és elfogadni azt, hogy az utazó elháríthatatlan és rendkívüli körülményekre hivatkozva felmondhatja a szerződést, ám a teljes visszatérítéshez való joga a későbbi eseményektől függ.

51.      Az elháríthatatlan és rendkívüli körülmények ex post értékelése hatással lenne az utazásszervező vonatkozó jogainak értelmezésére is. A 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelmények nem teljesülése esetén az utazó lemondási díj megfizetésére vonatkozó kötelezettsége az utazásszervező vonatkozó igényének felel meg. Miként a Kiwi Tours érvelt a tárgyaláson, az utazó díjmentes felmondási jogának függővé tétele az utólag bekövetkező eseményektől azzal járna, hogy az utazásszervező lemondási díjhoz való joga a felmondás időpontja és a tervezett utazás időpontja közötti helyzet alakulásának függvényében keletkezne vagy szűnne meg.

52.      Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/2302 irányelv 12. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében az utazásszervező felmondhatja az utazási csomagra vonatkozó szerződést és visszafizetheti az utazónak a teljes összeget, anélkül, hogy további kártérítést kellene fizetnie, amennyiben az utazásszervezőt „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények gátolják a szerződés teljesítésében, és […] az utazási csomag megkezdése előtt értesíti az utazót” (kiemelés tőlem). Ha a felmondás után bekövetkező eseményeknek önálló jelentőségük lenne a felek jogainak és kötelezettségeinek meghatározása szempontjából, akkor el kellene fogadni, hogy az utazásszervező a szerződést az utazás megkezdése előtt is felmondhatja, de a további kártérítési kötelezettsége attól függene, hogy a tervezett utazás időpontjában az előrejelzése ténylegesen beigazolódott‑e. Az ilyen eredmény bizonytalanná tenné az utazásszervező mentesülését a felelősség alól. Továbbá ellentétes lenne a felek jogainak és kötelezettségeinek az uniós jogalkotó általi, fent említett teljes körű harmonizációjával, beleértve az utazásszervező további kártérítés fizetésére vonatkozó felelősségét is.

53.      Ebből következik, hogy az ex post értékelés bizonytalanná tenné az utazási szerződésben részes felek helyzetét a szerződés felmondásának időpontjában, és akadályozhatná a 2015/2302 irányelv 12. cikkében meghatározott, a felek jogainak és kötelezettségeinek meghatározására szolgáló rendszert. Ezzel szemben a szerződés felmondásának időpontjában fennálló kockázati helyzet ex ante értékelésének egyedüli döntő szempontként való figyelembevétele jogbiztonságot teremt a felmondás következményeit illetően. Más szóval a tervezett utazás előtt, de a szerződés felmondása után bekövetkező jövőbeli események nem lehetnek alkalmasak a szerződés felmondásának időpontjában kialakult jogi helyzet megfordítására.

54.      Ami a 2015/2302 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének célját illeti, e rendelkezés elismeri az utazó azon jogát, hogy az utazási csomagra vonatkozó szerződést – az abban meghatározott feltételek szerint – már az utazási csomag megkezdése előtt lemondási díj fizetése nélkül felmondja. A fent említettek szerint az utazónak ahhoz, hogy az utazási csomagot az indulás előtt felmondhassa, a szerződés felmondása idején előrejelzést kell alkotnia a helyzetről az elháríthatatlan és rendkívüli körülményeknek az utazási csomag teljesítésére gyakorolt hatása tekintetében. Ha a szerződés felmondási jogának fennállása a posteriori értékelhető lenne annak figyelembevételével, hogy az utazás időpontjában ténylegesen mi történt, akkor a szerződés díjmentes felmondásának jogát az utazási csomag megkezdése előtt nem lehetne megállapítani. E jogot az utazás időpontjáig fel kellene függeszteni. Ez azonban ellentétes lenne az irányelv 12. cikkének (2) bekezdésében foglaltakkal.

55.      Álláspontom szerint a magas szintű fogyasztóvédelemmel kapcsolatos megfontolások nem támasztják alá az olyan ex post megközelítést, miszerint a szerződés felmondási joga szempontjából a szerződés felmondása után, de az utazási csomag megkezdése előtt bekövetkezett események meghatározóak. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/2302 irányelv (5) preambulumbekezdése szerint az irányelv célja, hogy „helyes egyensúlyt alakít[son] ki a magas szintű fogyasztóvédelem, valamint a vállalkozások versenyképessége között”. Az ex post megközelítés nem előnyösebb az utazó számára, mint az ex ante értékeléshez kapcsolódó megközelítés. E tekintetben elképzelhető olyan helyzet, hogy az utazó a szerződés felmondásakor észszerűen és indokolt módon értékeli az utazással járó kockázatokat, majd a kockázati helyzetről alkotott előzetes előrejelzésével ellentétben a helyzet később javul. Az ex post megközelítés csak akkor lenne előnyösebb az utazó számára, ha el kellene fogadni, hogy a későbbi események kizárólag akkor vehetők figyelembe, ha megerősítik az utazó értékelését, és akkor nem, amikor cáfolják azt. Mindazonáltal számomra egyértelmű módon ellentétben állna az uniós jogalkotó által a 12. cikk (2) bekezdésében előirányozott szabállyal, ha annak valamely értelmezését csak annyiban lehetne követni, amennyiben az utazó számára kedvező irányba vezet, ugyanakkor figyelmen kívül hagyva az ugyanezen értelmezés esetlegesen kedvezőtlenebb eredményét.

56.      A C‑584/22. sz. ügyben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy a lemondási díj célja különösen a szerződés felmondását követően ténylegesen bekövetkezett körülmények figyelembevétele mellett szól. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ez a helyzet függetlenül attól, hogy a lemondási díj kártérítés jellegű kifizetésnek vagy a csomagár helyettesítésének tekintendő. A kérdést előterjesztő bíróság ezzel lényegében arra utal, hogy ha a későbbi fejleményeket figyelembe kell venni, az utazásszervező még akkor is köteles az utazónak a teljes összeget visszafizetni, ha az utazó nem mondta fel a szerződést. Ebből a nézőpontból az utazásszervező nem lehet jogosult lemondási díjra, ha utólag kiderül, hogy nem merült fel „kár”, illetve nem áll fenn az e díjra való jogosultság, mert az elháríthatatlan és rendkívüli körülmények valóban bekövetkeztek.

57.      Ami ezt az érvet illeti, emlékeztetni kell arra, hogy lemondási díj terheli az utazót, ha a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése alapján bármilyen okból él az utazási csomag kezdete előtt „bármikor” gyakorolható elállási jogával. A „lemondási díj” kifejezés semleges az irányelv e rendelkezésének nemzeti átültetése során használt „kártérítés” (németül „Entschädigung”) kifejezéshez képest. A 2015/2302 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése értelmében az utazási csomagra vonatkozó szerződés észszerű lemondási díjakat határozhat meg „a szerződés felmondásának az utazási csomag megkezdése előtti időpontját és az utazási szolgáltatások más módon való felhasználásából származó várható költségmegtakarítást és bevételt alapul véve”. A lemondási díj meghatározása az utazó azon jogának ellensúlyozásaként jelenik meg, hogy a szerződéstől bármikor elállhat. Ez is egy eleme – amint azt a Bizottság lényegében állítja – az utazási szerződésben a felek számára rögzített jogok és kötelezettségek között az irányelv által megteremteni kívánt egyensúlynak.

58.      Ahogyan fentebb érveltem, a lemondási díj jogi természetétől függetlenül jelentős jogbizonytalanságot okozna, továbbá aláásná a felek utazási szerződésben meghatározott jogai és a kötelezettségei harmonizációját annak elfogadása, hogy e díjat nem kell megfizetni, ha utólag kiderül, hogy az utazásra nem kerülhetett volna sor.

59.      Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság a C‑584/22. sz. ügyben óva intett azon kockázat lehetséges negatív következményeitől, ha a lemondási díj fizetésére vonatkozó kötelezettség nem a csomag ténylegesen teljesítésén alapul. Az említett bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy bizonytalan helyzetekben az utazók elriadnának attól, hogy éljenek az utazási szerződés korai felmondásához való jogukkal, és kénytelenek lennének kivárni, amíg további információk állnak rendelkezésre, illetve, hogy az utazásszervező maga mondja fel az utazási csomagot.

60.      E tekintetben elismerem, hogy az utazótól elvárt, jövőre irányuló döntés, amelyet az elháríthatatlan és rendkívüli körülmények felmerülését illetően hoz meg, értelemszerűen egy bizonytalan helyzethez kapcsolódik. A bizonytalanság mértékét azonban figyelembe kell venni az utazási szerződés vonatkozásában a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése szerinti felmondási jog gyakorlására vonatkozó feltételek értelmezésekor. Amint azt az osztrák kormány lényegében kifejtette, e jog nem követeli meg az utazótól annak teljes bizonyossággal való megerősítését, hogy az elháríthatatlan és rendkívüli körülmények mindenképpen bekövetkeznek és jelentős befolyással lesznek majd. Miként korábban rámutattam, az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásakor elegendő, ha az utazó észszerűen számíthat arra, hogy az utazási csomag teljesítésére kellően nagy valószínűséggel lesznek elháríthatatlan és rendkívüli körülmények jelentős mértékű befolyással. Ezen túlmenően, amint azt a C‑299/22. sz. Tez Tour ügyben ma ismertetett indítványomban lényegében javaslom, annak meghatározásához, hogy az átlagos utazó mit tudott, és hogyan értékelte a szerződés teljesítését jelentős mértékben befolyásoló hatás felmerülésének valószínűségét, figyelembe kell venni a nagy fokú bizonytalanságot és a helyzet rendkívül gyors alakulását a világjárvány kezdetén.

61.      A fenti megfontolásokból következik, hogy a 2015/2302 irányelv szövege, háttere és célja az említett irányelv 12. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezése mellett szól, amely szerint a szerződés lemondási díj fizetése nélküli felmondásához való jog megállapítása szempontjából a döntő időpont a szerződés felmondásakor végzett ex ante értékelés.

62.      Ennek ellenére a 12. cikk (2) bekezdése nem áll ellentétben azzal, hogy a nemzeti bíróságok az utólagos eseményeket a nemzeti eljárási joggal összhangban szabadon értékelhető bizonyítéknak tekintsék. Amint azt a görög kormány a tárgyaláson lényegében előadta, ha az utazó a felmondás időpontjában elháríthatatlan és rendkívüli körülményekre hivatkozott, majd az általa hivatkozott helyzet romlott és így az utazási csomag teljesítését jelentősen befolyásolta, akkor ez az utazó által a felmondáskor adott előrejelzés megerősítését szolgálja. Ha azonban az utazó felmondása a felmondás időpontjában nem volt indokolt, az utólagos események önmagukban nem alapozhatják meg az őt meg nem illető díjmentes felmondásra való jogosultságot. Hasonlóképpen, a helyzet javulása visszamenőlegesen nem lehet hatással az utazó teljes visszafizetési jogosultságára, ha a felmondás időpontjában észszerű előrejelzést alkotott az elháríthatatlan és rendkívüli körülményeknek az utazási csomagra való befolyását illetően.

63.      Az alapeljárásokbeli esetekben a C‑414/22. sz. ügyet illetően a nemzeti bíróságnak azt kellene értékelnie, hogy a szerződés 2020. áprilisi felmondásának időpontjában az átlagos utazó észszerűen számíthatott‑e arra, hogy a világjárvány jelentős hatással lesz a 2020 nyarára „buliútként” tervezett csomag teljesítésére. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk alapján és a nemzeti hatóságok részéről a nem létfontosságú valamennyi utazás elhalasztására és az utazási szerződések felmondási lehetőségeinek igénybevételére való felszólításra tekintettel az átlagos utazó részéről 2020 áprilisában észszerűnek tűnt az az előrejelzés, hogy egy ilyen jellegű utazás (amelynek lényege éppen az, hogy nagyszámú fiatal gyűlik össze ünnepelni) nem fog megvalósulni. Ezt a nemzeti bíróság feladata megítélni, a C‑299/22. sz. Tez Tour ügyre vonatkozóan ma ismertetett indítványomban elemzett körülmények egyidejű figyelembevételével.

64.      Megjegyzendő továbbá, hogy amennyiben a nemzeti bíróság úgy ítélné meg, hogy az utazó a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján jogosult volt a szerződés felmondására, e jogosultságát anélkül élvezi, hogy kötné a csökkentett összegű lemondási díj megfizetésére vonatkozó megállapodás, amelyet a jogai figyelmen kívül hagyásával fogadott el. E megállapodás ugyanis jogainak korlátozását eredményezi, amely így az említett irányelv 23. cikkének (3) bekezdése értelmében az utazót nem köti.

65.      A C‑584/22. sz. ügy tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság jelzése szerint a fellebbviteli bíróságnak ki kellett volna térnie arra, hogy a szerződés 2020. március 1‑jei felmondásának időpontjában a japán utazás már olyan súlyos egészségügyi kockázatokkal járt‑e, amelyeket a körültekintő utazónak nem volt észszerű vállalnia. Az általam fentebb elemzett okokból ennek megállapításához a szerződés felmondásának időpontja az egyetlen döntő időpont.

66.      A fentiekre tekintettel megítélésem szerint a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy kizárólag a szerződés felmondásának időpontjában kell értékelni az olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények felmerülését, amelyek az utazási szerződés teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, és ami alapján az utazó lemondási díj fizetése nélkül jogosult az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondására. E jogosultság megállapítása független attól, hogy az említett körülmények a szerződés felmondását követően ténylegesen bekövetkeztek‑e, vagy sem.

V.      Végkövetkeztetés

67.      A fenti megfontolások fényében azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) és a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:

Az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikkének (2) bekezdését

úgy kell értelmezni, hogy kizárólag a szerződés felmondásának időpontjában kell értékelni az olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények felmerülését, amelyek az utazási szerződés teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, és ami alapján az utazó lemondási díj fizetése nélkül jogosult az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondására. E jogosultság megállapítása független attól, hogy az említett körülmények a szerződés felmondását követően ténylegesen bekövetkeztek‑e, vagy sem.

1      Eredeti nyelv: angol.

2      A WHO főigazgatójának nyitó megjegyzései a Covid19‑ről szóló, 2020. március 11‑i sajtótájékoztatón.

3      Lásd: az ír kormány (Department of Enterprise, Trade and Employment [vállalkozási, kereskedelmi és munkaügyi minisztérium]) által 2020. március 26‑án kiadott „Guidance on the right of travellers to terminate package travel contracts due to extraordinary circumstances resulting from COVID‑19” (az utazóknak a Covid19‑ből eredő rendkívüli körülmények miatt az utazási csomagra vonatkozó szerződések felmondására vonatkozó jogáról szóló iránymutatás), 5. o.

4      Az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 326., 1. o.).

5      2023. június 8‑i VB (A távollétében elítélt személy tájékoztatása) ítélet (C‑430/22 és C‑468/22, EU:C:2023:458, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

6      Lásd: 39. pont.