1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a 2011. május 11‑i 2011/51/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 2 ) módosított, a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25‑i 2003/109/EK tanácsi irányelv ( 3 ) 9. cikke (4) bekezdésének és 14. cikkének értelmezésére vonatkoznak.

2.

E kérelmeket a C‑829/21. sz. ügyben a ghánai állampolgárságú TE és Németországban született lánya, RU, valamint Stadt Frankfurt am Main (Frankfurt am Main város, Németország) közötti, a C‑129/22. sz. ügyben a pakisztáni állampolgárságú EF és Stadt Offenbach am Main (Offenbach am Main város, Németország) közötti jogviták keretében nyújtották be.

3.

E jogviták a C‑829/21. sz. ügyben TE tartózkodási engedélye megújításának és kiskorú gyermeke, RU tartózkodási engedélye megadásának az illetékes idegenrendészeti hatóság általi megtagadására, a C‑129/22. sz. ügyben pedig EF tartózkodási engedélye megújításának az illetékes idegenrendészeti hatóság általi megtagadására vonatkoznak, arra hivatkozással, hogy egyrészről TE, másrészről EF elveszítette az Olaszországban megadott, huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgári jogállását, mivel hat évet meghaladó ideig nem tartózkodott e tagállam területén.

4.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány a C‑829/21. sz. ügyben ( 4 ) előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre összpontosít. E kérdéssel azon releváns időpont meghatározására kérik a Bíróságot, amelyet a huzamos tartózkodási engedély megújítására irányuló eljárás keretében a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást megadó tagállamtól eltérő tagállamban e jogállás fennállásának értékelése során figyelembe kell venni.

5.

A jelen indítványban az elemzésem végén azt fogom javasolni, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a harmadik országbeli állampolgár számára a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást megadó tagállamtól eltérő tagállamban történő, tartózkodási engedély megújítására irányuló eljárás keretében e jogállás fennállásának megítélése szempontjából a megújítás iránti kérelem és az azt alátámasztó dokumentumok benyújtásának időpontját kell releváns időpontként figyelembe venni, nem pedig e kérelem vizsgálatának közigazgatási szakasza vagy a megújítást megtagadó határozat megtámadásának esetleges bírósági szakasza során valamely időpontot.

6.

A 2003/109 irányelv (21) preambulumbekezdése a következőket írja elő:

„Azon tagállamnak, ahol a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy tartózkodási jogát gyakorolni kívánja, képesnek kell lennie annak ellenőrzésére, hogy az érintett személy megfelel-e a tagállam területén való tartózkodás feltételeinek […]”

7.

Ezen irányelv 2. cikkének b), c) és d) pontja tartalmazza az irányelv tekintetében alkalmazandó következő fogalom‑meghatározásokat:

8.

Az említett irányelvnek „A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy [EU] tartózkodási engedélye” című 8. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállás ‑ a 9. cikkre is figyelemmel ‑ állandó.

(2)   A tagállam a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek számára kibocsátja a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy [EU] tartózkodási engedélyét. Az engedély legalább öt évig érvényes; lejártakor ‑ szükség esetén ‑ kérelem benyújtásával automatikusan meghosszabbítható.”

9.

A 2003/109 irányelvnek „A jogállás visszavonása vagy elvesztése” című 9. cikkének (4) és (5) bekezdése a következőket írja elő:

„(4)   Huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező olyan személy, aki a III. fejezettel összhangban egy másik tagállamban rendelkezett tartózkodási hellyel, nem jogosult a továbbiakban fenntartani az első tagállamban megszerzett »huzamos tartózkodási hellyel rendelkező« jogállását, amennyiben a 23. cikk értelmében egy másik tagállamban megkapja ezt a jogállást.

Minden esetben, ha az érintett személy hat évet meghaladó ideig távol van azon tagállam területétől, amely számára a »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállást megadta, úgy az a továbbiakban nem jogosult fenntartani »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállását az említett tagállamban.

A második albekezdéstől eltérve, az érintett tagállam úgy rendelkezhet, hogy egyedi okokból a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy fenntarthatja jogállását az említett tagállamban a hat évet meghaladó távollét esetén.

(5)   A […] (4) bekezdésben említett esetek tekintetében azon tagállamoknak, amelyek a jogállást megadták, rendelkezniük kell a »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállás újbóli megszerzésének könnyített eljárásáról.

[…]”

10.

Ezen irányelv 14. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy megszerzi a jogot arra, hogy a »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállást számára megadó tagállamtól eltérő másik tagállam területén három hónapot meghaladó időtartamot tartózkodjon, feltéve hogy az e fejezetben megállapított feltételek teljesülnek.”

11.

Az említett irányelvnek „A tartózkodás feltételei egy második tagállamban” című 15. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy ‑ a lehető leghamarabb és a második tagállam területére történő belépést követő három hónapnál nem később ‑ benyújtja a tartózkodási engedély iránti kérelmet az adott tagállam illetékes hatóságaihoz.

[…]

(4)   A kérelemhez csatolni kell a nemzeti jog által meghatározandó azon okmányokat, amelyek bizonyítják, hogy az érintett személy megfelel a vonatkozó feltételeknek, valamint a huzamos tartózkodási engedélyt és egy érvényes úti okmányt vagy ezek hiteles másolatát.

[…]”

12.

A 2003/109 irányelvnek „A kérelmek elbírálása és a tartózkodási engedély kibocsátása” című 19. cikke a (2) bekezdésében a következőket írja elő:

„Amennyiben a 14., a 15. és a 16. cikkben megállapított feltételek teljesülnek, úgy a 17. és a 18. cikk közrendre, közbiztonságra és közegészségügyre vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel a második tagállam kiállítja huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező számára a megújítható tartózkodási engedélyt. E tartózkodási engedély lejártakor ‑ ha szükséges ‑ kérelemre megújítható. A második tagállam értesíti döntéséről az első tagállamot.”

13.

Ezen irányelv 22. cikkének „A tartózkodási engedély visszavonása és visszafogadási kötelezettség” című 22. cikke az (1) bekezdésének b) pontjában a következőképpen rendelkezik:

„Amíg a harmadik ország állampolgára meg nem szerzi a »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállást, a második tagállam dönthet úgy, hogy elutasítja a tartózkodási engedély megújítását vagy visszavonja azt, és a nemzeti jog által megállapított eljárásokkal összhangban – beleértve a kiutasítási eljárást is – kötelezi az érintett személyt és annak családtagjait, hogy hagyják el a tagállam területét a következő esetekben:

[…]

14.

A 2008. február 25‑i Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet (a külföldieknek az országban való tartózkodásáról, munkavállalásáról és integrációjáról szóló törvény) ( 5 )„Az Európai Unió más tagállamaiban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek tartózkodási engedélye” című 38a. §‑ának (1) bekezdése az alapügyben alkalmazandó változatában a következőket írja elő:

„Az Európai Unió valamely másik tagállamában »huzamos tartózkodási

engedéllyel rendelkező« jogállással rendelkező külföldi számára tartózkodási engedélyt kell kiadni, ha 90 napot meghaladó időtartamot kíván tartózkodni a szövetség területén. […]”

15.

E törvény 51. §‑a (9) bekezdése első albekezdésének 4. pontja úgy rendelkezik, hogy az EU huzamos tartózkodási engedély csak akkor veszti érvényét, ha a külföldi hat évet meghaladó ideig távol van a Németországi Szövetségi Köztársaság területétől.

16.

Az említett törvény 52. §‑ának (6) bekezdése előírja, hogy az ugyanezen törvény 38a. §‑a szerinti tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha a külföldi elveszíti „huzamos tartózkodási hellyel rendelkező” jogállását az Európai Unió valamely másik tagállamában.

17.

TE ghánai állampolgár 2013. szeptember 3‑án lépett be Olaszországból Németországba.

18.

TE Olaszországban kiállított, „illimitata” (korlátlan [időtartam]) és „Soggiornante di Lungo Periodo ‑ [EU]” (huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező ‑ [EU]) megjelölésű huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezik.

19.

Az AufenthG 38a. §‑a alapján Offenbach (Németország) város idegenrendészeti hatósága, amely akkoriban illetékes volt, 2013. december 5‑én egy évre érvényes tartózkodási engedélyt adott ki a részére.

20.

2014. augusztus 5‑én TE életet adott RU‑nak, aki nagyon súlyos szívbetegségben szenvedett, utólagos műtéteket és vizsgálatokat szükségessé téve, ami lehetetlenné tette TE számára a szakmai tevékenységének folytatását. E helyzettel szembesülve TE‑nek szociális juttatásokat kellett igénybe vennie a családja eltartása érdekében.

21.

Offenbach város idegenrendészeti hatósága a 2015. január 30‑i határozattal a TE és RU 2014. november 12‑én benyújtott, tartózkodási engedély meghosszabbítására, illetve kiadására irányuló kérelmét elutasította azzal az indokkal, hogy az AufenthG 5. §‑a (1) bekezdésének 1. pontja szerinti, megélhetéshez szükséges anyagi fedezet nem biztosított. TE‑t és RU‑t felszólították Németország elhagyására, és Olaszországba vagy Ghánába való kiutasítással fenyegették őket.

22.

A Verwaltungsgericht Frankfurt am Main (Frankfurt am Main‑i közigazgatási bíróság, Németország) 2015. november 20‑i ítéletével elutasította a TE és RU által e határozatok ellen benyújtott, jogsértés megszüntetésére irányuló keresetet.

23.

TE és RU ezt követően ezen ítélettel szembeni fellebbezés befogadhatóságát kérte a Hessischer Verwaltungsgerichtshof (hesse‑i közigazgatási felsőbíróság, Németország) előtt.

24.

E bíróság 2016. március 11‑i határozatával megállapított a fellebbezés befogadhatóságát, mivel az elsőfokú ítélet megalapozottságával kapcsolatban komoly kétségei merültek fel, tekintettel az RU által igényelt orvosi kezelés fontosságára, amely körülmény e bíróság szerint kivételt képezhet az AufenthG 5. §‑a (1) bekezdésének 1. pontjában foglalt általános szabály alól.

25.

A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárást 2017. november 1‑jével felfüggesztették.

26.

Frankfurt am Main városa 2020. szeptember 7‑én újraindította ezen eljárást. E város jelenleg azzal érvel, hogy az AufenthG 38a. §‑a alapján már nem lehet tartózkodási engedélyt adni TE számára. TE ugyanis már több mint hat éve nem tartózkodik Olaszországban, ezért már nem illeti meg az „EU – huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás. A tartózkodási engedélyt az AufenthG 9a. §‑a alapján sem adható ki TE számára, mivel TE és RU a szociális ellátórendszer által finanszírozott lakásban élnek, ami nem minősülne az említett rendelkezés értelmében vett „megfelelő lakásnak”.

27.

E körülmények között a Hessischer Verwaltungsgerichtshof (hesse‑i közigazgatási felsőbíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

28.

EF pakisztáni állampolgár 2014. április 1‑jén lépett be Olaszországból Németországba.

29.

EF Olaszországban kiállított „illimitata” (korlátlan [időtartam]) és „Soggiornante di Lungo Periodo-CE” (huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező ‑ [EU]) toldattal ellátott huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezik.

30.

Az AufenthG 38a. §‑a alapján Landkreis Offenbach (Offenbach járás, Németország) idegenrendészeti hatósága, amely akkoriban illetékes volt, 2014. július 10‑én egy évre érvényes tartózkodási engedélyt adott a részére.

31.

E tartózkodási engedélyt folyamatosan megújították, legutóbb a jelenleg illetékes Offenbach am Main város 2019. május 28‑án, 2021. július 13‑ig.

32.

EF 2021. március 17‑én benyújtott, az AufenthG 38a. §‑a szerinti tartózkodási engedélyének megújítása iránti kérelmét Offenbach am Main város a 2021. április 27‑i határozatával elutasította, lényegében azzal az indokkal, hogy EF elveszítette a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállását, mivel hat évet meghaladó ideig távol volt Olaszországtól.

33.

E határozat ellen EF 2021. május 6‑án keresetet nyújtott be a Verwaltungsgericht Darmstadthoz (darmstadti közigazgatási bíróság, Németország), amelyben többek között azt kérte, hogy Offenbach am Main városát kötelezzék a tartózkodási engedélyének az AufenthG 38a. §‑a szerinti megújítására.

34.

Offenbach am Main városa fenntartja a 2021. április 27‑i határozatában foglalt álláspontját, nevezetesen azt, hogy EF elveszítette a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállását, mivel több mint hat éve nem tartózkodik Olaszországban.

35.

E körülmények között a Verwaltungsgericht Darmstadt (darmstadti közigazgatási bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

36.

Az Európai Bizottság mindkét ügyben írásbeli észrevételeket nyújtott be.

37.

A Bíróság elnöke 2022. november 8‑i határozatával az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítette e két ügyet.

38.

A C‑829/21. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés utolsó részében – amelyre a jelen indítványnak a Bíróság kérésére összpontosítania kell ‑, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a tartózkodási engedély második tagállamban történő megújítása szempontjából mely releváns időpontot kell figyelembe venni a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás első tagállamban való fennállásának megítélése szempontjából.

39.

E bíróság különösen azt kívánja megtudni, hogy a huzamos tartózkodási engedély megújításának a harmadik országbeli állampolgár számára a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást megadó tagállamtól eltérő tagállamban történő megtagadása elleni jogorvoslattal összefüggésben a tartózkodási engedély megújítása iránti kérelem benyújtásának időpontját vagy az e kérelemre vonatkozó utolsó közigazgatási vagy bírósági határozat időpontját kell‑e releváns időpontként figyelembe venni.

40.

Előzetesen megjegyzem, hogy a 2003/109 irányelv által létrehozott mechanizmusból kitűnik, hogy az érintett személy pontosan azért szerezhet jogot valamely második tagállam területén történő tartózkodásra, mert az első tagállam ezen irányelv 4. cikke alapján valamely harmadik országbeli állampolgárnak megadta a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást.

41.

Az említett irányelv 14. cikke ugyanis előírja, hogy az érintett személynek az első tagállamban „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállással kell rendelkeznie ahhoz, hogy megszerezhesse a többi tagállam területén való tartózkodás jogát, és e jogállás szükséges a tartózkodási engedélynek a második tagállamban való megszerzéséhez. A második tagállamban biztosított tartózkodási jog ennélfogva az első tagállamban fennálló „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállásából ered.

42.

A 2003/109 irányelv 9. és 14. cikkének, valamint 22. cikke (1) bekezdése b) pontjának együttes értelmezéséből ezenkívül következik, hogy amennyiben a harmadik ország állampolgára nem kapta meg a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást, vagy azt elveszítette, illetve visszavonták, a második tagállam megtagadhatja a tartózkodási engedély megújítását, és kötelezheti az érintett személyt az ország területének elhagyására.

43.

Így nem kétséges, hogy a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállásnak abban az időpontban kell fennállnia, amikor a tartózkodási engedély megújítása iránti kérelmet a második tagállamban benyújtják.

44.

A C‑129/22. sz. ügyben ezért nem merül fel a kérdés, hogy a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállásnak az első tagállamban való fennállásának megítélése szempontjából mely releváns időpontot kell figyelembe venni. EF ugyanis 2014. április 1‑jén utazott be Németországba. A 2003/109 irányelv 9. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében előírt hatéves időszak 2020. április 1‑jén lejárt. Márpedig EF utoljára 2021. március 17‑én kérte a németországi tartózkodási engedélyének megújítását. EF tehát nem tudta Németországban meghosszabbíttatni tartózkodási engedélyét. Ezen irányelv 9. cikke (4) bekezdésének utolsó albekezdése értelmében mindazonáltal az illetékes hatóságok feladata, hogy az első tagállam hatóságainál vizsgálják, hogy e jogállás fennmaradt‑e.

45.

A C‑829/21. sz. ügyben a Bíróság pontosabban azt a kérdést kívánja tisztázni, hogy a tartózkodási engedély második tagállamban történő megújításának megtagadásával szembeni bírósági jogorvoslat keretében mely időpontot kell figyelembe venni a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás első tagállamban való fennállásának értékeléséhez.

46.

E tekintetben véleményem szerint három különböző időpontot lehet relevánsnak tekinteni e jogállás fennállásának értékelése szempontjából. Ez lehet a tartózkodási engedély megújítása iránti kérelem második tagállamban történő benyújtásának időpontja, vagy az az időpont, amikor a hatóság határozatot hoz e kérelemről, vagy az az időpont, amikor a bíróság határoz a tartózkodási engedély megújításának megtagadása elleni jogorvoslatról.

47.

Ami a második és a harmadik lehetőséget illeti, úgy vélem, hogy a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy tartózkodási engedélyének a második tagállamban történő megújítására vonatkozó lehetőség nem függhet attól, hogy e tagállam illetékes hatóságai milyen gyorsan vagy mennyi idő alatt dolgozzák fel és vizsgálják meg a kérelmet.

48.

A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy által kérelmezett tartózkodási jog ‑ amennyiben a tartózkodási engedély megújítása iránti kérelmet valóban akkor nyújtották be, amikor az érintett személy az első tagállamban „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállással rendelkezett ‑ nem függhet a határozathozatal időpontjának véletlenszerűségétől, sem az idő múlásától, ahogyan az a C‑829/21. sz. ügyben történt.

49.

Az alapügy alperese ugyanis csak az eljárás csaknem három évig (2017. november 1‑jétől 2020. szeptember 7‑ig) tartó felfüggesztését követően hivatkozott arra, hogy TE több mint hat éve nem tartózkodott Olaszországban, és hogy a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállása ott már lejárt.

50.

Ezért úgy vélem, hogy ha a második tagállamban való tartózkodás joga a legutóbbi közigazgatási vagy bírósági határozat időpontjától, és így attól függne, hogy a tartózkodási engedély megújítása iránti kérelmet az illetékes hatóság milyen gyorsasággal bírálja el, ez veszélyeztetné a 2003/109 irányelv hatékony érvényesülését.

51.

E megközelítés nemcsak ezen irányelv céljával lenne ellentétes, amely a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok jogainak az uniós polgárokat megillető jogokhoz való közelítésére irányul ( 6 ), hanem az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvével is.

52.

Konkrétabban a harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedélyének megújítását megtagadó közigazgatási határozat elleni bírósági eljárás tekintetében ellentétes lenne az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével és a hatékony jogorvoslathoz való joggal, ha a 2003/109 irányelv 20. cikkében előírt jogorvoslat gyakorlása olyan helyzethez vezethetne, amelyben a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár elveszítheti a második tagállamban való tartózkodási jogát az ilyen típusú jogvitákra jellemző időmúlás miatt, amelyre, úgy tűnik, a kérelmezőnek nincs befolyása ( 7 ).

53.

Ezenkívül az ilyen bírósági eljárásban az érintett jogi aktus jogszerűségét az ezen aktus elfogadásakor fennálló ténybeli és jogi körülmények alapján kell értékelni. Az illetékes hatóságnak azonban a 2003/109 irányelv 15. cikkének (4) bekezdésével összhangban a tartózkodási engedély megújítása iránti kérelem és az azt alátámasztó dokumentumok benyújtásának időpontját kell figyelembe vennie annak megállapításához, hogy a harmadik országbeli állampolgárt megilleti-e az első tagállamban a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás.

54.

Így a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállásnak az első tagállamban a közigazgatási eljárás során vagy a megújítás megtagadását követő bírósági eljárás során bekövetkező elvesztésére nem lehet hivatkozni a harmadik országbeli állampolgárral szemben a bírósági eljárásban, a tartózkodási engedély megújítása iránti kérelem második tagállamban történő benyújtásának időpontja és azon időpont között eltelt idő miatt, amikor a bíróság e kérelmet elutasító közigazgatási határozat jogszerűségéről dönt.

55.

A „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás közigazgatási vagy bírósági eljárás során történő elvesztése azonban nem marad következmények nélkül. Semmi nem akadályozza ugyanis, hogy a hatóság ‑ miután megvizsgálta, hogy a 2003/109 irányelv 9. cikke (4) bekezdésének utolsó albekezdése alapján nem hosszabbították meg a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást az első tagállamban ‑ megállapítsa, hogy a harmadik országbeli állampolgár ezen irányelv 9. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján elveszítette a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállását, vagy azt visszavonták, és hogy az említett irányelv 22. cikke alapján megtagadja a tartózkodási engedély megújítását vagy azt visszavonja.

56.

Mindazonáltal a megújítás e megtagadásáról vagy e visszavonásról az illetékes hatóságnak új határozatot kell hoznia, amelyet ismét meg lehet támadni, ezért erre nem kerülhet sor az eredeti eljárás keretében.

57.

E körülmények fényében azt javasolom a Bíróságnak, hogy állapítsa meg, hogy a 2003/109 irányelv 9. cikkének (4) bekezdését és 14. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a harmadik országbeli állampolgár számára a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást megadó tagállamtól eltérő tagállamban lefolytatott, tartózkodási engedély megújítására irányuló eljárás keretében e jogállás fennállásának megítélése szempontjából a megújítás iránti kérelem és az azt alátámasztó dokumentumok benyújtásának időpontját kell releváns időpontként figyelembe venni, nem pedig e kérelem vizsgálatának közigazgatási szakasza vagy a megújítást megtagadó határozat megtámadásának esetleges bírósági szakasza során valamely időpontot.

58.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) által a C‑829/21. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre a következő választ adja:

A 2011. május 11‑i 2011/51/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25‑i 2003/109/EK tanácsi irányelv 9. cikkének (4) bekezdését és 14. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

a harmadik országbeli állampolgár számára a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást megadó tagállamtól eltérő tagállamban lefolytatott, tartózkodási engedély megújítására irányuló eljárás keretében e jogállás fennállásának megítélése szempontjából a megújítás iránti kérelem és az azt alátámasztó dokumentumok benyújtásának időpontját kell releváns időpontként figyelembe venni, nem pedig e kérelem vizsgálatának közigazgatási szakasza vagy a megújítást megtagadó határozat megtámadásának esetleges bírósági szakasza során valamely időpontot.