1

Az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresetével a felperes Activa – Grillküche GmbH azt kéri a Törvényszéktől, hogy helyezze hatályon kívül az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) harmadik fellebbezési tanácsának 2021. október 4‑i határozatát (R 1651/2020‑3. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat).

2

A beavatkozó fél, a Targa GmbH, a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L. 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján 2016. április 5‑én közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz.

3

A vitatott formatervezési mintát az EUIPO 3056449‑0001. számon lajstromozta az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i locarnói megállapodás módosított változatának 07.02. osztályába tartozó „Grillek, rostélyok [sütőeszközök]” tekintetében. A formatervezési mintát a következő három nézetben ábrázolták:

4

2018. november 14‑én a felperes a vitatott formatervezési minta megsemmisítése iránti kérelmet nyújtott be arra hivatkozva, hogy ez utóbbi nem felel meg a 6/2002 rendelet 5. és 6. cikke értelmében vett újdonság és egyéni jelleg követelményeinek.

5

Érvelésének alátámasztására a felperes három korábbi formatervezési mintára hivatkozott, köztük a CN 204410600. számon lajstromozott kínai használati mintára (a továbbiakban: kínai használati minta), amelyet 2015. június 24‑én a Guangzhou Hungkay tett közzé Kínában, és amelyet többek között a következő nézetekben ábrázoltak:

6

Közzétételét követően a kínai használati minta két átruházási megállapodás tárgyát képezte (a továbbiakban együttesen: átruházási megállapodások). A Guangzou Hungkay a 2016. november 26‑án kötött első megállapodással a kínai használati mintára vonatkozó valamennyi szellemitulajdon-jogot az Európai Unió területére vonatkozóan – az Egyesült Királyságot is beleértve – 2014. október 7‑től átruházta a beavatkozó félre. A 2016. november 28‑án kötött második megállapodással A, aki a kínai használati minta eredeti szerzője és a Guangzhou Hungkay alkalmazottja, szintén 2014. október 7‑től az utóbbira ruházta át az említett kínai használati mintához kapcsolódó valamennyi szellemitulajdon-jogot.

7

2020. június 12‑i határozatával a törlési osztály elutasította a megsemmisítési kérelmet, és a felperest kötelezte a költségek viselésére.

8

2020. augusztus 4‑én a felperes fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozatával szemben.

9

A megtámadott határozattal az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést, és a felperest kötelezte a költségek viselésére.

10

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

11

Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

13

A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 6/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy határozatát a türelmi időre alapította, jóllehet a megsemmisítési kérelem alátámasztása érdekében hivatkozott kínai használati mintát csak a vitatott formatervezési minta bejelentését követően ruházták át a beavatkozóra. Lényegében úgy véli, hogy az említett cikk értelmében vett jogutódi jogállás csak a fenti bejelentés időpontjában fennálló ténybeli helyzet alapján értékelhető. Álláspontja szerint az ezen időpontot követően létrejött megállapodások – függetlenül attól, hogy azokat visszadátumozták‑e, vagy sem – nem alkalmasak arra, hogy jogutódi jogállást biztosítsanak, vagy hogy orvosolják e jogállásnak a bejelentés időpontjában fennálló hiányát. A felperes hozzáteszi, hogy az újdonság és az egyéni jelleg kérdését objektív módon kell értékelni.

14

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érvelését.

15

A 6/2002 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a lajstromozott formatervezési minta új, ha azzal azonos formatervezési minta nem jutott nyilvánosságra annak a mintának a lajstromozására irányuló bejelentés bejelentési napját megelőzően, amelyre az oltalmat igénylik.

16

A 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében többek között ugyanezen rendelet 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a formatervezési mintát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni, ha azt lajstromozást követő közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált, kivéve ha ezek az események a rendes üzletvitel során észszerűen nem juthattak az érintett ágazaton belül az Unióban működő szakmai körök tudomására. A minta nem tekinthető azonban nyilvánosságra jutottnak, ha azt harmadik személy számára kifejezett vagy hallgatólagos titoktartási kötelezettség terhe mellett mutatják be.

17

A 6/2002 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően az említett rendelet 5. cikkének alkalmazásában a nyilvánosságra jutást nem kell figyelembe venni, ha a formatervezési minta, amelyre a lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalmat igényelték, a bejelentő vagy jogutódja által szolgáltatott információk vagy az általuk elvégzett cselekmények alapján a bejelentés napját vagy az elsőbbség napját megelőző 12 hónap során jutott nyilvánosságra.

18

Az ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy a 6/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése valamely megsemmisítési eljárás keretén belül alkalmazható legyen, a megsemmisítés iránti kérelemmel érintett formatervezési minta jogosultjának kell bizonyítania azt, hogy ő az említett kérelem alátámasztásaként hivatkozott formatervezési minta szerzője vagy e szerző jogutódja (2011. június 14‑iSphere Time kontra OHIM – Punch [Szíjra erősített óra] ítélet, T‑68/10, EU:T:2011:269, 26. pont; 2015. november 18‑iLiu kontra OHIM – DSN Marketing [Hordozhatószámítógép‑tok] ítélet, T‑813/14, nem tették közzé, EU:T:2015:868, 23. pont).

19

A jelen ügyben a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a kínai használati minta 2015. június 24‑i, Kínában történő közzététele nyilvánosságra jutásnak minősül. Úgy vélte továbbá, hogy e nyilvánosságra jutás a szerző jogutódjának tudható be, és arra a vitatott formatervezési minta bejelentésének időpontját megelőző tizenkét hónapos türelmi időn belül került sor, amely 2015. április 5‑től 2016. április 4‑ig tartott. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a 6/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében előírt kivétel a jelen ügyben alkalmazandó.

20

E tekintetben a jelen ügy releváns tényállási elemeit illetően először is meg kell jegyezni, hogy a beavatkozó fél által benyújtott bizonyítékokból az következik, hogy A, a Guangzhou Hungkay munkavállalója a kínai használati minta szerzője, és az utóbbi mintára vonatkozó szellemitulajdon‑jogait a munkáltatójára, a Guangzhou Hungkay‑ra ruházta át egy 2016. november 28‑án megkötött, 2014. október 7‑től hatályos megállapodás keretében. A Guangzhou Hungkay‑nak a kínai használati mintára vonatkozó szellemitulajdon-jogát a kínai szabadalmi jog is megerősíti, amely szerint a munkavállaló munkaköri feladatainak ellátása során vagy a munkáltató anyagi és műszaki eszközeinek igénybevételével létrehozott találmány olyan szolgálati találmánynak minősül, amelyre nézve a munkáltató jogosult szabadalmi oltalmat igényelni.

21

Ezt követően 2015. június 24‑én a Guangzhou Hungkay mint szerző vagy legalábbis a szerző jogutódja közzététellel nyilvánosságra hozta a kínai használati mintát, azután, hogy azt Kínában lajstromozták. A felek elismerik, hogy a nyilvánosságra jutott kínai használati minta azonos a vitatott formatervezési mintával.

22

Végül a Guangzhou Hungkay egy 2016. november 26‑án kötött megállapodás keretében a kínai használati mintának megfelelő, grillre vonatkozó formatervezési mintára vonatkozó szellemitulajdon-jogok egy részét átruházta a beavatkozó félre. E megállapodás szerint „a [Guangzhou] Hungkay az Európai [Uniónak] [az Egyesült Királyságot] is magában foglaló területe vonatkozásában a formatervezési mintára vonatkozó valamennyi jogot 2014. október 7‑én átruházza [a beavatkozó félre]”, és „[a beavatkozó fél] jogosult […] az e megállapodásban […] meghatározott valamennyi jogot gyakorolni és érvényesíteni bármely harmadik féllel szemben […], aki a formatervezési mintával kapcsolatos szellemitulajdon‑jogokat megsérti […]”.

23

Azon kérdést illetően, hogy a 6/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében előírt kivétel alkalmazandó‑e a jelen ügyben, először is pontosítani kell, hogy az átruházási megállapodások az alkalmazandó nemzeti jog hatálya alá tartoznak, és hogy a felperes nem vitatja részletesen sem azok érvényességét, sem azok harmadik személyekkel szembeni, e nemzeti jogra tekintettel való érvényesíthetőségét.

24

Másodszor emlékeztetni kell egyrészt a szerződési szabadság elvének az uniós jogban betöltött szerepére, másrészt a 6/2002 rendelet célkitűzéseire.

25

E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a felek azon joga, hogy a szellemitulajdon-jog átruházására irányuló szerződéseket kössenek, a szerződési szabadság elvén alapul, és ennélfogva az e tekintetben különös korlátozásokat bevezető uniós szabályozás hiányában nem korlátozható. Ebből következik, hogy amennyiben az ilyen átruházást megvalósító szerződéses kikötés nem ellentétes az alkalmazandó uniós jogszabályok által kitűzött céllal, és nem jár csalás veszélyével, az ilyen kikötés nem tekinthető jogellenesnek (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1999. október 5‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑240/97, EU:C:1999:479, 99. és 100. pont).

26

A jelen ügyben először is, ami az alkalmazandó uniós szabályozás tartalmát illeti, annak – és különösen a 6/2002 rendeletnek – egyetlen rendelkezése sem tiltja, hogy a megsemmisítési kérelem keretében figyelembe vegyék a formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés benyújtásának időpontját követően aláírt olyan szerződéseket, amelyek a valamely nemzeti jog hatálya alá tartozó korábbi formatervezési mintára vonatkozó szellemitulajdon-jogok visszamenőleges hatályú átruházásáról rendelkeznek.

27

Másodszor, ami az alkalmazandó uniós szabályozás célját illeti, a 6/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését ugyanezen rendelet (20) preambulumbekezdése szövegének fényében kell értelmezni, amely arra emlékeztet, hogy lehetővé a szerző vagy jogutódja számára lehetővé kell tenni, hogy a terméket, amelyben a formatervezési minta megtestesül, a piac próbájának vesse alá, mielőtt döntene a lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalomból eredő védelem szükségességéről.

28

Ebből következik, hogy a 6/2002 rendelet 7. cikkében előírt kivétel célja, hogy a szerzőnek vagy jogutódjának lehetőséget biztosítson arra, hogy a formatervezési mintát a bejelentéshez kapcsolódó alakszerűségek elvégzését megelőzően 12 hónapon keresztül bemutassa a piacon. Így ezen időszak során a szerző vagy jogutódja meggyőződhet az érintett formatervezési minta üzleti sikerességéről, még azelőtt, hogy a lajstromozással kapcsolatban költségekbe verné magát, és nem kell attól tartania, hogy az ez alkalomból történő nyilvánosságra jutásra az érintett formatervezési minta esetleges lajstromozását követően valamely megsemmisítési eljárás során sikerrel lehet hivatkozni (2011. június 14‑iSzíjra erősített óra ítélet, Τ‑68/10, EU:T:2015:8269, 24. és 25. pont; 2015. november 18‑iHordozhatószámítógép‑tok ítélet, nem tették közzé, EU:T:2011:868, 21. és 22. pont). Következésképpen a 6/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivétel a szerző és jogutódja érdekeinek védelmére irányul.

29

Márpedig a jelen ügyben az egyrészről A és a Guangzhou Hungkay, másrészről a Guangzhou Hungkay és a beavatkozó fél között létrejött átruházási megállapodások figyelembevétele éppen a szerző és jogutódjai érdekeinek védelmére irányul.

30

Harmadszor, a csalás veszélyét illetően meg kell állapítani egyrészt, hogy a beavatkozó fél hihetően és a felperes által a Törvényszék előtt nem vitatott módon kifejtette, hogy a vitatott formatervezési minta bejelentésének időpontját megelőzően már üzleti kapcsolatban állt a Guangzhou Hungkay‑jal, amint az a megtámadott határozat 33. pontjából kikövetkeztethető. Ők ugyanis már korábban is kereskedelmi partnerek voltak, mivel a Guangzhou Hungkay volt a beavatkozó fél beszállítója, és az említett grill tervével kapcsolatban 2014. óta leveleztek. Másrészt a kínai használati minta átruházásáról szóló megállapodásokat 2016 novemberében kötötték meg, vagyis két évvel azelőtt, hogy 2018. november 14‑én benyújtották volna a vitatott formatervezési minta megsemmisítése iránti kérelmet.

31

E körülmények között, a fenti üzleti kapcsolatra, a releváns tények időbeli sorrendjére és a jelen ügy minden más objektív körülményére figyelemmel, semmi nem utal arra, hogy a szellemitulajdon-jog átruházásáról szóló megállapodások révén történő átruházás során csalás vagy összejátszásra irányuló magatartás valósult volna meg.

32

Ebből következik, hogy az uniós joggal nem ellentétes, hogy a felek a jelen ügyben a megállapodásaiknak visszaható hatályt tulajdonítanak.

33

Következésképpen, a fellebbezési tanácshoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy mivel a Guangzhou Hungkay a kínai használati mintát annak Kínában, 2015. június 24‑én történő közzétételével nyilvánosságra hozta, és a beavatkozó fél a Guangzhou Hungkay jogutódjaként eljárva 2016. április 5‑én, azaz kevesebb mint 12 hónappal később azonos formatervezési minta lajstromozására irányuló kérelmet nyújtott be, a 6/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében szerepló kivétel a jelen ügyben alkalmazható volt.

34

E következtetést nem kérdőjelezheti meg a felperes azon érve, amely szerint a bejelentés időpontját követően létrejött szerződések, függetlenül attól, hogy azokat visszadátumozták‑e, vagy sem, nem alkalmasak arra, hogy jogutódi jogállást biztosítsanak, vagy hogy orvosolják e jogállásnak a bejelentés időpontjában fennálló hiányát. Közelebbről a felperes azt állítja, hogy ha valamely formatervezési minta jogosultja a 6/2002 rendelet 5. és 6. cikke szerinti újdonság és egyéni jelleg hiányát azzal orvosolhatja, hogy a bejelentését követően korábbi formatervezési mintákat szerez meg és ruház át, és ily módon megkerülheti az említett cikkek alkalmazását, az azzal a következménnyel jár, hogy bármilyen megsemmisítési eljárás keretében megkerülheti a formatervezési mintájának az újdonság vagy az egyéni jelleg hiánya miatti megsemmisítését oly módon, hogy utólag a korábbi formatervezési minta jogosultjához fordul annak érdekében, hogy ruházza át számára a szóban forgó formatervezési mintát. Végül a felperes lényegében úgy véli, hogy az újdonság és az egyéni jelleg értékelése nem minősül a tények objektív vizsgálatának, hanem azt tetszésük szerint a korábbi jog jogosultjai és az érvénytelen formatervezési minták bejelentői végezhetik el.

35

A fellebbezési tanácshoz hasonlóan ugyanis rá kell mutatni arra, hogy az a tény, hogy az átruházási megállapodásokat a vitatott formatervezési minta bejelentésének időpontját követően írták alá, önmagában nem releváns, mivel egyrészt e megállapodások tartalmából egyértelműen kitűnik, hogy a jogok átruházása már 2014. október 7‑től hatályossá vált, másrészt pedig a jelen ügyben nem bizonyították, hogy fennáll a csalás vagy a 6/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése által követett cél kijátszásának bármilyen kockázata (lásd a fenti 31. pontot).

36

Ezenkívül, amint azt az EUIPO a válaszbeadványában jelezte, a 6/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében semmi sem tiltja, hogy a „türelmi idő” alatt álló formatervezési mintát megszerezzék, és e kivétellel éljenek.

37

Következésképpen, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 34. pontjában helyesen alkalmazta a 6/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését, és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a CN 204410600. számú kínai használati minta nyilvánosságra jutása nem képezte akadályát annak, hogy a vitatott formatervezési minta megfeleljen az újdonság és az egyéni jelleg követelményének.

38

Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott: