1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes Hans‑Wilhelm Saure egyrészt az egyes dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelem elutasításáról szóló, 2021. július 13‑i C(2021) 5327 final bizottsági határozat (a továbbiakban: első megtámadott határozat), másrészt az egyes dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásáról szóló, 2022. február 7‑i C(2022) 870 final bizottsági határozat (a továbbiakban: második megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

2

A felperes a Bild német napilap alkalmazásában álló újságíró.

3

A felperes a 2021. január 29‑i levelében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján kérte az Európai Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést a 2020. április 1. óta a Bizottság és egyrészt az AstraZeneca plc vállalkozás, illetve annak leányvállalatai között, másrészt a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellári hivatala vagy e tagállam szövetségi egészségügyi minisztériuma között e vállalkozást vagy annak leányvállalatait érintően, különösen pedig az említett vállalkozás által kínált Covid19‑oltóanyag mennyiségeit és azok szállítási határidejét érintően folytatott teljes kommunikáció másolataihoz. E kérelmet 2021. február 1‑jén GESTDEM 2021/0550. számon vették nyilvántartásba.

4

A felperes, mivel az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti, e cikk (3) bekezdése alapján meghosszabbított határidőn belül nem kapott választ a Bizottságtól, 2021. március 16‑án megerősítő kérelmet nyújtott be hozzá.

5

Ugyanezen a napon a Bizottság szervezeti egységei visszaigazolták a megerősítő kérelem kézhezvételét. 2021. április 9‑én, azaz e kérelem elbírálási határidejének lejártakor e szervezeti egységek arról tájékoztatták a felperest, hogy az említett kérelem vizsgálata még folyamatban van, és hogy e határidőt 2021. április 30‑ig, azaz az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében előírt további tizenöt munkanappal meghosszabbítják.

6

2021. április 23‑án a Bizottság által képviselt Európai Unió a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság, Belgium) előtt eljárást indított az AstraZenecával szemben a vele kötött előzetes beszerzési megállapodás végrehajtása tárgyában.

7

2021. április 30‑án a Bizottság szervezeti egységei ismét tájékoztatták a felperest, hogy a megerősítő kérelemre az előírt határidőn belül nem tudnak válaszolni, és kijelentették, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kérelemre a lehető leghamarabb válaszoljanak. Ebben az időpontban a megerősítő kérelemre adott válasz hiánya az 1049/2001 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének megfelelően a kért dokumentumokra vonatkozó hallgatólagos elutasító határozatot eredményezett, amellyel szemben a felperes megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be, amelyet T‑232/21. számon vettek nyilvántartásba, és amelyet a 2022. március 18‑iSaure kontra Bizottság végzés (T‑232/21, nem tették közzé, EU:T:2022:165) elutasított.

8

2021. június 18‑i végzésével az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az Unió és az AstraZeneca közötti bírósági eljárás keretében arra kötelezte ez utóbbit, hogy kötelező ütemterv szerint, kényszerítő bírság terhe mellett további 50 millió adag oltóanyagot szállítson az uniós tagállamoknak.

9

2021. július 13‑án a Bizottság főtitkára a 2021. március 16‑i megerősítő kérelemre válaszul elfogadta az első megtámadott határozatot. E határozat többek között különböző dokumentumokat azonosított, és megállapította, hogy az e dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell tagadni, amennyiben azok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdésében előírt, a bírósági eljárások védelmére alapított kivétel hatálya alá tartoznak, mivel ilyen eljárás van folyamatban a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság) előtt.

10

2021. szeptember 3‑án a Bizottság sajtóközleményben tájékoztatott arról, hogy az Unió és az AstraZeneca olyan megállapodásra jutott, amely többek között lezárta a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság) előtt folyamatban lévő jogvitát. E bíróság 2021. október 15‑i ítéletében rögzítette a keresettől való elállást.

11

2022. február 7‑én, tekintettel e bírósági eljárás befejezésére, a Bizottság főtitkára az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (7) bekezdése alapján a 2021. március 16‑i megerősítő kérelem felülvizsgálatát követően elfogadta a második megtámadott határozatot, amelyből kitűnik, hogy az az első megtámadott határozat helyébe lép.

12

Először is, a Bizottság jelezte, hogy a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel a következő dokumentumok teljes terjedelmére vonatkozik:

13

Ezenkívül a Bizottság a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel alapján részben megtagadta a Bizottság és az AstraZeneca között 2020. július 27‑én váltott elektronikus levelekhez (a továbbiakban: 11. sz. dokumentum) való hozzáférést.

14

Másodszor, a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt, a személyiség és a magánszemély becsületének védelmére vonatkozó kivétel alapján részben megtagadta a hozzáférést bizonyos dokumentumokhoz, amelyekből kitakarta az AstraZeneca képviselőinek és a Bizottság személyi állománya magasabb vezetői feladatokat nem ellátó tagjainak személyes adatait. A következő dokumentumokról van szó:

15

Harmadszor, a Bizottság jelezte, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt, a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel igazolja, hogy csak részleges hozzáférést biztosítsanak a következő dokumentumokhoz:

16

Egyébiránt a Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy az AstraZeneca által benyújtott ajánlatot tartalmazó dokumentumra (a továbbiakban: 1. sz. dokumentum) kiterjed a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivétel címén a bizalmasság általános vélelme, teljes egészében megtagadta az említett dokumentumhoz való hozzáférést.

17

Negyedszer a Bizottság teljes körű hozzáférést biztosított a 11. sz. dokumentum két mellékletéhez.

18

A felperes a keresetlevélben azt kéri, hogy a Törvényszék:

19

Az okafogyottság megállapítása iránti kérelemben a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

20

A keresetlevelet kiigazító beadványban a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a második megtámadott határozatot.

21

A keresetlevelet kiigazító beadványra adott válaszban a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

28

A második megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelem alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik, amelyeket a Bizottság által a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának igazolására felhozott három kivétel alkalmazhatatlanságára alapít.

29

A felperes azt állítja, hogy a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel csak addig alkalmazandó, amíg bíróság előtt jogvita van folyamatban. Márpedig, mivel a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság) előtti eljárás befejeződött, a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele már nem sérthet semmilyen, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdése értelmében vett bírósági eljárást. Egyebekben arra hivatkozik, hogy a code judiciaire belge (belga perrendtartás) 871 bis. cikke nem teszi lehetővé az e cikk egyértelmű megfogalmazásától való eltérést.

30

A Bizottság azzal érvel, hogy a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel még a bírósági eljárás befejezését követően is alkalmazandó a jelen ügyben az említett eljárás keretében benyújtott bizonyos dokumentumokra. Úgy véli, hogy a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása szükséges volt többek között a bírósági eljárás integritása tiszteletben tartásának biztosításához.

31

Hivatkozik továbbá az igazságügyi hatóságokkal való lojális együttműködésre vonatkozó kötelezettségére, amely arra kötelezi őt, hogy ne tegyen hozzáférhetővé bizonyos, ezen eljárás során benyújtott és a belga perrendtartás 871 bis. cikke értelmében bizalmasnak minősített dokumentumokat.

32

Egyébiránt a felperes nem hivatkozott olyan nyomós közérdekre, amely igazolhatná e dokumentumok nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét.

33

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdése értelmében az intézmények megtagadják a dokumentumhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel hátrányosan befolyásolná a bírósági eljárások védelmét, kivéve, ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik.

34

Egyébiránt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (7) bekezdésének első mondata szerint az (1)–(3) bekezdésben megállapított kivételek csak azon időtartam alatt érvényesek, amely alatt a védelem a dokumentum tartalma alapján indokolt.

35

Következésképpen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdésében előírt kivétel alkalmazása időben szükségszerűen korlátozott, és ezen alkalmazással a dokumentumoknak csak az azon időpontig történő hozzáférhetővé tétele ellentétes, amíg a bírósági eljárás megsértésének veszélye fennáll (lásd ebben az értelemben: 2020. február 6‑iCompañía de Tranvías de la Coruña kontra Bizottság ítélet, T‑485/18, EU:T:2020:35, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Az ítélkezési gyakorlat szerint ezen eljárások védelmét annak szükségessége indokolja, hogy a fegyveregyenlőség, valamint a megfelelő igazságszolgáltatás elveinek tiszteletben tartása biztosított legyen (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 21‑iSvédország és társai kontra API és Bizottság ítélet, C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541, 85. pont).

37

A fegyveregyenlőség elvének tiszteletben tartásával kapcsolatban többek között megállapítást nyert, hogy ha az intézmény jogvitában elfoglalt álláspontját ismertető dokumentumok tartalmának nyilvános vita tárgyát kellene képezniük, akkor az azokkal szemben felhozott bírálatok jogtalanul befolyásolhatnák az intézmény által a szóban forgó bíróságok előtt képviselt álláspontot (lásd: 2020. február 6‑iCompañía de Tranvías de la Coruña kontra Bizottság ítélet, T‑485/18, EU:T:2020:35, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

A megfelelő igazságszolgáltatást és a bírósági eljárás integritását illetően az igazságszolgáltatási tevékenységnek a dokumentumokhoz való hozzáféréshez való jog hatálya alól történő kizárását az indokolja, hogy a bírósági eljárás egésze során biztosítani kell, hogy a felek közötti jogvita, valamint az érintett bíróságnak az adott ügyben folytatott tanácskozása teljes mértékben zavartalanul, az igazságszolgáltatási tevékenységre irányuló külső nyomásgyakorlás nélkül folyjon (lásd: 2020. február 6‑iCompañía de Tranvías de la Coruña kontra Bizottság ítélet, T‑485/18, EU:T:2020:35, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy azok a dokumentumok, amelyekhez a Bizottság megtagadta a hozzáférést, az AstraZeneca által gyártott oltóanyagok mennyiségeire és szállítására vonatkoznak, és olyan dokumentumokról van szó, amelyekkel ezen intézmény 2021. március 16. előtt rendelkezett, amely időpontban a felperes hozzáférés iránti megerősítő kérelmet nyújtott be.

40

E dokumentumokat csak ezt követően nyújtották be a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság) előtt indított bírósági eljárás keretében 2021. április 23‑án, az AstraZenecával kötött előzetes beszerzési megállapodás alapján az oltóanyagok szállításával kapcsolatban. Az említett eljárás 2021. október 15‑én fejeződött be, amely napon a nemzeti bíróság rögzítette a keresettől való elállást, és ezzel ez az eljárás végérvényesen befejeződött.

41

Következésképpen a második megtámadott határozat elfogadásának időpontjában, 2022. február 7‑én, befejeződött az említett eljárások védelmére vonatkozó kivétel alkalmazását igazoló bírósági eljárás.

42

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a nem valamely konkrét bírósági eljárás keretében készült dokumentum ugyan védelemben részesülhet az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdésében foglalt kivétel alapján, ha a hozzáférés iránti kérelem elbírálása idején azt ilyen bírósági eljárásban terjesztették elő (2020. október 29‑iIntercept Pharma és Intercept Pharmaceuticals kontra EMA ítélet, C‑576/19 P, EU:C:2020:873, 48. pont).

43

Mindazonáltal egyrészt a „dokumentum” fogalmának az 1049/2001 rendelet 3. cikke a) pontjában foglalt tág meghatározásából, valamint a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel megfogalmazásából, sőt létéből az következik, hogy az uniós jogalkotó nem kívánta kizárni az intézmények peres tevékenységét abból a körből, amelyre a polgárok hozzáférési joga kiterjed, hanem e tekintetben azt írta elő, hogy ezen intézmények megtagadják a bírósági eljárásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést azokban az esetekben, ha a hozzáférhetővé tétel sértené azt az eljárást, amelyre vonatkozik (lásd: 2015. február 27‑iBreyer kontra Bizottság ítélet, T‑188/12, EU:T:2015:124, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Másrészt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (7) bekezdésének első mondatából kitűnik, hogy annak meghatározása szempontjából, hogy valamely dokumentum az e cikk (1)–(3) bekezdésében előírt, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek hatálya alá tartozik‑e, kizárólag a kért dokumentum tartalma bír jelentőséggel (2020. október 29‑iIntercept Pharma és Intercept Pharmaceuticals kontra EMA ítélet, C‑576/19 P, EU:C:2020:873, 36. pont).

45

A fenti 43. és 44. pontból következik, hogy az a körülmény, hogy valamely dokumentumot bírósági eljárás keretében nyújtottak be, csupán azt jelenti, hogy az ilyen dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdésében előírt kivétel alapján védelemben részesülhet, amit az 1049/2001 rendelet 4. cikke (7) bekezdésének megfelelően e dokumentum tartalmára tekintettel ellenőrizni kell.

46

Másként fogalmazva, a felperes azon állításának értékeléséhez, miszerint a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel ezen eljárás befejezését követően már nem igazolhatta a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását, meg kell vizsgálni, hogy e dokumentumok tartalmára tekintettel a Bizottság bizonyította‑e, hogy azok hozzáférhetővé tétele még mindig sérti az ilyen eljárást.

47

Márpedig a jelen ügyben a Bizottság nem fejti ki, hogy a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés – tartalmukra tekintettel – miként sérthet továbbra is konkrétan és ténylegesen egy olyan bírósági eljárást, amely az e dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozat elfogadásának időpontjában már befejeződött.

48

Ennélfogva a vitatott dokumentumok tartalmának konkrét vizsgálatából eredő ilyen magyarázat hiányában a felperes helyesen érvel lényegében azzal, hogy a szóban forgó bírósági eljárás keretében benyújtott dokumentum hozzáférhetővé tétele már nem jár azzal a veszéllyel, hogy megsérti az eljáró nemzeti bíróság igazságszolgáltatási tevékenységét, mivel e tevékenység az eljárás befejezését követően befejeződött. Hasonlóképpen, ilyen körülmények között e hozzáférhetővé tétel főszabály szerint már nem veszélyeztetheti az említett dokumentum szerzőjének védekezését, és ennélfogva nem sértheti a fegyveregyenlőség elvét, amint azt a Bizottság a tárgyaláson elismerte, amelynek során a Bizottság a bírósági eljárás integritása tiszteletben tartása biztosításának szükségességére összpontosított. Márpedig ez utóbbi kérdést illetően azt is meg kell állapítani, hogy az eljárás befejezését követően a felek közötti vitákra, valamint az érintett bíróság által az ügyben folytatott tanácskozásra teljes mértékben zavartalanul sor kerülhetett, az igazságszolgáltatási tevékenységre irányuló külső nyomásgyakorlás nélkül.

49

E következtetést nem cáfolja a 2010. szeptember 21‑iSvédország és társai kontra API és Bizottság ítélet (C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541) 132. pontja, amelyre a Bizottság a tárgyaláson hivatkozott. Ebben az ügyben ugyanis a Bíróság úgy ítélte meg, hogy valamely intézmény megtagadhatja a befejezett bírósági eljárás során benyújtott beadványokhoz való hozzáférést, ha e beadványok tartalmának vizsgálata alapján bebizonyosodik, hogy azok az ezen intézmény által egy még folyamatban lévő másik, hasonló bírósági eljárásban képviselt jogi álláspont alátámasztására felhasznált érveket tartalmaznak. Ilyen esetben nem zárható ki, hogy e beadványok hozzáférhetővé tétele sértse ez utóbbi eljárást.

50

Márpedig a jelen ügyben a második megtámadott határozat elfogadásának időpontjában semmilyen más bírósági eljárás nem volt folyamatban, de még csak előre látható sem volt.

51

E megállapítás ellenére a Bizottság mindazonáltal arra hivatkozik, hogy a vitatott dokumentumok tartalmától függetlenül köteles volt megtagadni az azokhoz való hozzáférést annak érdekében, hogy megfeleljen a belga perrendtartás 871 bis. cikkéből eredő követelményeknek.

52

E cikk többek között a következőképpen rendelkezik:

„Azok a felek […], akik bírósági eljárásban való részvételük vagy az ilyen bírósági eljárás részét képező dokumentumokhoz való hozzáférésük miatt tudomást szereztek olyan üzleti titokról vagy állítólagos üzleti titokról […], amelyet a bíróság az érdekelt fél kellően indokolt kérelmére válaszolva vagy hivatalból bizalmasnak minősített, nem jogosultak felhasználni vagy hozzáférhetővé tenni ezen üzleti titkot vagy állítólagos üzleti titkot.

Ez a bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség […] a bírósági eljárás befejezését követően is fennmarad.”

53

Másként fogalmazva, a bírósági eljárásban részt vevő fél nem jogosult azon üzleti titok vagy állítólagos üzleti titok hozzáférhetővé tételére, amelyről az eljárásban való részvétele folytán tudomást szerzett, még az eljárás befejezését követően sem, ha a bíróság úgy határozott, hogy az ilyen titoknak bizalmasnak kell maradnia.

54

A Bizottság azonban nem hivatkozhat erre a cikkre az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második franciabekezdése alkalmazásának, és ennélfogva a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának igazolásaként.

55

Először is meg kell állapítani, hogy a belga perrendtartás 871 bis. cikkének célja a nem nyilvános know‑how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 157., 1. o.) 9. cikke (1) bekezdésének átültetése.

56

Márpedig ezen irányelv (11) preambulumbekezdése kimondja, hogy ezen irányelv nem érintheti az információknak, köztük az üzleti titkoknak a nyilvánosság vagy a hatóságok előtt való felfedését előíró uniós vagy nemzeti szabályok alkalmazását. Nem érinthetik továbbá a hatóságok számára a feladataik ellátása céljából történő információgyűjtést lehetővé tévő szabályok, illetve az ezen hatóságok számára a megfelelő információk bármilyen későbbi felfedését előíró vagy lehetővé tévő szabályok alkalmazását sem. Ilyen szabályoknak tekinthetők különösen az 1049/2001 rendelet alapján az uniós intézmények és szervek vagy a tagállami hatóságok által kezelt üzleti információknak az ezen szervek általi felfedésére vonatkozó szabályok.

57

Ebből következik, hogy a Bizottság nem hivatkozhat az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezésre annak érdekében, hogy mentesüljön az 1049/2001 rendeletből eredő kötelezettségei alól.

58

Másodszor egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 39. pontból kitűnik, és amint azt a Bizottság a tárgyaláson megerősítette – a vitatott dokumentumok nem olyan dokumentumok, amelyekkel a Bizottság a belga perrendtartás 871 bis. cikke értelmében vett bírósági eljárásban való részvétele miatt rendelkezik, mivel e dokumentumok már ezen eljárás megindítását megelőzően a birtokában voltak.

59

Másrészt meg kell jegyezni, hogy a második megtámadott határozatban a Bizottság a nemzeti bíró azon végzésére hivatkozott, amelyben e bíró úgy határozott, hogy az ezen eljárás keretében benyújtott egyes dokumentumokra továbbra is kiterjed a belga perrendtartás 871 bis. cikke szerinti bizalmas kezelés kötelezettsége.

60

Mindazonáltal a Bizottság által a pervezető intézkedésre adott válaszokból lényegében kitűnik, hogy az eljáró nemzeti bíróság e cikk alapján semmilyen határozatot nem hozott. Ugyanis maguk a felek kötöttek olyan megállapodást, amelynek értelmében az ezen eljárás során benyújtott egyes dokumentumok az említett cikk alapján továbbra is bizalmasak maradnak, amely megállapodás egyébként arra szolgált, hogy e tekintetben bírósági határozat helyébe lépjen.

61

E tekintetben különösen azt kell megállapítani, hogy abban a dokumentumban, amelyben a felek a megállapodásukról tájékoztatták a nemzeti bíróságot, a kérelmeik érdemi részében kifejezetten kérték a tribunal de première instance francophone de Bruxelles‑től (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság), hogy „[r]ögzítse […], hogy a [leveleikben] említett bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség a bírósági eljárás befejezését követően is alkalmazandó a [p]errendtartás 871 bis. cikke (1) [bekezdésének] [harmadik] albekezdése értelmében”.

62

Márpedig a 2021. október 15‑i ítéletében a nemzeti bíróság egyrészt arra szorítkozott, hogy „rögzíti a felperesek keresettől való elállását”, másrészt pedig arra, hogy „rögzíti a felek költségviselésre vonatkozó megállapodását”, anélkül hogy állást foglalt volna azon kérelemről, amellyel a felek annak „rögzítésére”, kérték fel, hogy bizonyos dokumentumok az eljárás befejezését követően továbbra is bizalmasak maradnak.

63

Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott 2021. június 18‑i végzésből sem tűnik ki, hogy a bíró úgy határozott volna, hogy a bírósági eljárás során benyújtott egyes dokumentumokat a perrendtartás 871 bis. cikke alapján bizalmasnak kellene minősíteni. E végzés ugyanis annak megállapítására szorítkozik, hogy „[a] 2021. május 26‑i tárgyaláson, valamint kérdésekre válaszolva a felek megerősítették, hogy a bizonyos iratokon és kérelmeik kivonatán elhelyezett „bizalmas” megjelölés nem képezte akadályát annak, hogy bizonyos szövegrészeket [e] végzés átvegyen”, anélkül hogy utalást tartalmazna e cikkre vagy annak tartalmára.

64

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság egy harmadik társasággal kötött egyszerű megállapodás révén nem korlátozhatja azt a jogot, amely bármely uniós polgárt közvetlenül az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése alapján illet meg az ezen intézmény birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférés tekintetében. Ugyanebben az értelemben annak elismerése, hogy valamely intézmény a birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása érdekében hivatkozhat ilyen megállapodásra, azt jelentené, hogy az intézmény mentesülhetne azon kötelezettségének a teljesítése alól, hogy e dokumentumokhoz hozzáférést biztosítson, kivéve ha a hozzáférhetővé tételük sértené az 1049/2001 rendelet 4. cikke által védett valamely érdeket.

65

A fentiekből az is következik, hogy amennyiben a felek maguk is megállapodtak abban, hogy bizonyos dokumentumokat a nemzeti bíróságnak a fenti 61–63. pontban említettektől eltérő beavatkozása nélkül bizalmasnak minősítenek, a Bizottság az e dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának igazolása érdekében nem hivatkozhat a tagállamok igazságügyi hatóságaival való jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettségére.

66

Harmadszor meg kell jegyezni, hogy a belga perrendtartás 871 bis. cikkének célja, amennyiben az üzleti titok védelmére irányul, eltér az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdésében követett céltól, amely a fegyveregyenlőség és a megfelelő igazságszolgáltatás elve, valamint a bírósági eljárás integritása tiszteletben tartásának biztosítására irányul. Így önmagában az a tény, hogy a vitatott dokumentumok üzleti titkokat vagy állítólagos üzleti titkokat tartalmaznak, semmiképpen nem ad magyarázatot arra, hogy az e dokumentumokhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné a második megtámadott határozat elfogadásának időpontjában már befejezett bírósági eljárást.

67

Következésképpen, annak kizárása nélkül, hogy valamely üzleti titkot tartalmazó dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt egyik vagy másik kivétel – mint például a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivétel – hatálya alá tartozhat, amit az érintett intézménynek kell megvizsgálnia a szóban forgó dokumentum tartalmára tekintettel, pusztán az a körülmény, hogy az ilyen üzleti titkot már befejezett bírósági eljárás keretében tárták fel, és azt ezen eljárás felei a belga perrendtartás 871 bis. cikke értelmében bizalmasnak minősítették, nem elegendő ahhoz, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdésében előírt kivételnek a szóban forgó dokumentumokra való alkalmazását igazolja.

68

A fentiek összességére tekintettel az első jogalapnak helyt kell adni.

[omissis]

104

Mivel az első jogalapnak helyt kell adni, és a Bizottság a második megtámadott határozatban semmilyen más kivételre nem hivatkozott az 1.2, 2., 3., 5., 6., 7., 8., 9., 9.1–9.5 és 10. sz. dokumentumhoz, valamint a 11. sz. dokumentum egy részéhez való hozzáférés megtagadásának igazolása érdekében, az említett határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az megtagadja a felperestől az e dokumentumokhoz való hozzáférést.

105

Közelebbről, ami az AstraZeneca által benyújtott ajánlat (1. sz. dokumentum) mellékletét képező 1.2 sz. dokumentumot illeti, meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 97. pontból kitűnik – a Bizottság a második megtámadott határozatban kétségtelenül jelezte, hogy az ajánlat és annak mellékletei a bizalmasság általános vélelme alá tartoznak, amely szerint hozzáférhetővé tételük sértené az AstraZeneca kereskedelmi érdekeinek védelmét. Mindazonáltal a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a Bizottság pontosította, hogy az 1.2 sz. dokumentumot illetően, amelyre kizárólag a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel vonatkozik, nem kíván hivatkozni a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivételre.

106

Ugyanakkor a jelen keresetet a második megtámadott határozat ellen irányuló részében el kell utasítani annyiban, amennyiben az megtagadja az 1., 1.1, 4., 6.1–6.6 és 12. sz. dokumentumhoz, valamint a 11. sz. dokumentumnak a személyiség és a magánszemély becsületének védelmére vonatkozó kivétel hatálya alá tartozó adataihoz való hozzáférést.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott: