1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, az Instituto Cervantes az Európai Bizottság 2021. április 19‑i azon határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri, amellyel a Bizottság az Európai Unió intézményei, szervei és ügynökségei részére történő nyelvi képzésekre irányuló keretszerződések megkötésére irányuló (HR/2020/OP/0014. sz.) közbeszerzési eljárás 3. sz. tételét (spanyol nyelv) az első helyen a CLL Centre de Langues-Allingua (a továbbiakban: CLL csoport), a második helyen a felperes részére ítélte oda.

2

2020. november 20‑án az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében (HL 2020/S, 227‑555213) a Bizottság a nyílt közbeszerzési eljárás szabályai szerint megindította az „Európai Unió intézményei, szervei és ügynökségei részére történő nyelvi képzésekre irányuló keretszerződések megkötésére irányuló” HR/2020/OP/0014. sz. közbeszerzési eljárást. A szerződés nyolc tételből, köztük a „spanyol (ES) nyelvi képzés” című 3. sz. tételből állt.

3

A vitatott ajánlati felhíváshoz kapcsolódó ajánlattételhez szükséges dokumentáció rámutatott, hogy a szerződés odaítélése során az ajánlatkérő a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot veszi alapul az „ár” (30%‑os súly) és a „minőség” (összességében 70%‑os súly) odaítélési szempontok alapján.

4

A „Minőség” odaítélési szempont két szempontból állt, nevezetesen „A javasolt tanfolyamok minősége” című 1. szempontból és „A munka minőségének ellenőrzése és nyomon követése” című 2. szempontból. Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció többek között előírta, hogy a minőség maximális összpontszáma 100 pont.

5

Mindkét szempont három alszempontból állt, amelyeket szintén súlyozottak az alábbiak szerint:

6

Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció azt is előírta, hogy az ajánlatoknak minden egyes szempont és alszempont tekintetében legalább a minimális pontszámot, azaz az e szempontra vagy alszemponthoz rendelt pontok 70%‑át el kell érniük. Így az ajánlatoknak összesen legalább 70 pontot kellett kapniuk a 100‑ból.

7

Az ajánlat benyújtásának szabályait illetően az ajánlattételhez szükséges dokumentáció többek között előírta, hogy az ajánlatokat az eSubmission alkalmazáson keresztül kell benyújtani.

8

Hat ajánlattevő, köztük a felperes nyújtott be ajánlatot a 3. sz. tételre vonatkozóan.

9

2021. március 10‑én az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 60., 36. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 168. cikke (4) bekezdésének megfelelően elkészült az ajánlatok értékeléséről szóló jelentés. A 3. sz. tétel tekintetében javasolt ajánlattevő az elsőként rangsorolt ajánlattevőként a CLL csoport, a másodikként rangsorolt ajánlattevőként pedig a felperes volt.

10

Az ajánlattételhez szükséges dokumentációból kitűnik, hogy az ajánlatokat a legjobb minőség/ár arány szerint rangsorolták.

11

Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció szerint a szerződést az elsőként rangsorolt két ajánlatnak ítélik oda, amely először is megfelel a közbeszerzési dokumentumokban meghatározott minimumkövetelményeknek, és amelyet olyan ajánlattevő nyújt be, aki hozzáfér a közbeszerzési eljáráshoz, másodszor nincs kizárást indokoló helyzetben, harmadszor pedig megfelel a kiválasztási szempontoknak. A rangsor határozza meg azt a sorrendet, amely sorrendben az egyedi szerződéseket a keretszerződés teljesítése során felkínálják a szerződő feleknek.

12

2021. április 19‑én a Bizottság az értékelő bizottság (a továbbiakban: bizottság) ajánlásait követve elfogadta a megtámadott határozatot. Így a Bizottság az Unió intézményei, szervei és ügynökségei részére történő nyelvi képzésekre irányuló keretszerződések megkötésére irányuló (HR/2020/OP/0014. sz.) közbeszerzési eljárás 3. sz. tételét (spanyol nyelv) első helyen a CLL csoport, a második helyen pedig a felperes részére ítélte oda.

13

Ugyanezen a napon a Bizottság értesítő levelet küldött a felperesnek, amelyben tájékoztatta az eljárás végeredményéről. E levél többek között arról tájékoztatta a felperest, hogy a 3. sz. tételre vonatkozó ajánlatát a keretszerződés odaítélése céljából elfogadták, és hogy őt a 100 minőségi pontszámból 82 ponttal, 2670560 euró ajánlott árral és 100 összpontszámból 87,40 pontszámmal a második helyre rangsorolták. E levél 1. melléklete az ajánlatának az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő minőségi szempontok alapján történő értékelésének indokait is pontosította. Végül e levélben a Bizottság kifejtette, hogy határozata a Törvényszék előtt keresettel megtámadható, és hogy a szerződés aláírása előtt tíznapos várakozási időt fog alkalmazni.

14

Ugyanezen a napon, az értesítő levél kézhezvételét követően a felperes arra kérte a Bizottságot, hogy közölje vele a legjobb besorolású szervezet kilétét, jellemzőit és előnyeit.

15

E felhívásra válaszul a Bizottság 2021. április 26‑i elektronikus levelében tájékoztatta a felperest a keretszerződés odaítélése tekintetében az első helyre rangsorolt ajánlattevő kilétéről, valamint a 100 minőségi pontszámból ez utóbbi által szerzett 94 pontról, az ajánlatban szereplő árról (3469020 euró) és az értékelés alapján ez utóbbi által a 100 összpontszámból szerzett összesen 88,89 pontról.

16

A 2021. április 19‑i és 26‑i levelekből kitűnik, hogy a „Minőség” odaítélési szempont alszempontjainak szintjén az alábbiak szerint ítélték oda a pontokat:

17

A Bizottság 2021. május 10‑i elektronikus levelében – a felperes 2021. május 1-jei kérelmére válaszul, amely a költségvetési rendelet 170. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményekre tekintettel hiányos tájékoztatásra hivatkozott – közölte a CLL csoport ajánlatára vonatkozóan a minőségi szempontok alapján végzett értékelés indokait. Ez az elektronikus levél mellékletként tartalmazta a CLL csoport ajánlatának értékelési táblázatát, amely megismételte a bizottságnak az ajánlattételhez szükséges dokumentációban feltüntetett egyes odaítélési szempontokra és alszempontokra vonatkozó megjegyzéseit. Az említett elektronikus levélben a Bizottság azt is vállalta, hogy a keretszerződés aláírása előtt betartja az e válasz elküldésének időpontját követő naptól számított 10 naptári napos várakozási időt.

18

2021. május 25‑i levelében a Bizottság további magyarázatokkal szolgált a már közölt információkra és magyarázatokra hivatkozva, és jelezte, hogy a várakozási idő már lejárt.

19

A jelen jogvita alapjául szolgáló eljárásban a felperes az eSubmission platformon benyújtott bizonyos, az ajánlatában leírt műszaki ajánlatot bemutató elemeket, amelyek kizárólag az ajánlatba beillesztett kattintható szöveges linkkel voltak hozzáférhetőek. A 2021. április 19‑én közölt értékelési táblázatban, valamint a fent említett 2021. május 10‑i és 25‑i elektronikus levélben a Bizottság tájékoztatta a felperest arról, hogy kizárta ezeket az elemeket, és nem értékelte azokat, azzal az indokkal, hogy nem feleltek meg az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak, és fennáll annak a kockázata, hogy az ajánlatot az ajánlatok benyújtásának határideje után az említett kattintható szöveges link révén módosítják. Így a Bizottság hiányzónak minősítette azokat a dokumentumokat, amelyek kizárólag az említett kattintható szöveges link révén hozzáférhetőek (a továbbiakban: a dokumentumok hiánya).

20

2021. június 7‑én a Bizottság a CLL csoporttal mint az első helyen rangsorolt ajánlattevővel aláírta a HR/2020/OP/0014 – 3. sz. tétel keretszerződést. Ugyanezen a napon a Bizottság a felperessel mint a második helyen rangsorolt ajánlattevővel aláírta a HR/2020/OP/0014 – 3. sz. tétel számú keretszerződést.

21

A Spanyol Királyság által támogatott felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

22

A Bizottság azt kéri, hogy Törvényszék:

23

A Törvényszék Hivatalához 2021. szeptember 29‑én benyújtott külön beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján a kereset elkésettsége miatti elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő.

24

A Bizottság azt állítja, hogy a felperessel 2021. április 19‑én közölt megtámadott határozattal szembeni keresetindítási határidő, 2021. június 29‑én járt le, míg a keresetet 2021. július 2‑án nyújtották be.

25

A Bizottság vitatja a felperes azon érvét, amely szerint a felperes a megtámadott határozat közlésének időpontjában még nem rendelkezett elegendő információval ahhoz, hogy keresetet nyújtson be.

26

E tekintetben a Bizottság emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt keresetindítási határidő eljárásgátló jellegű, továbbá biztosítja a jogi helyzetek egyértelműségét és biztonságát, és lehetővé teszi az önkényes bánásmód elkerülését az bírósági eljárásban.

27

A Bizottság különösen azt állítja, hogy a 2013. szeptember 12‑iEllinika Nafpigeia és 2. Hoern kontra Bizottság végzés (C‑616/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:884) értelmében az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely jogi aktus egyértelműségének vagy indokolásának állítólagos hiánya ezen aktus jogszerűsége vizsgálatának, nem pedig a keresetindítási határidő kezdő időpontja meghatározásának körébe tartozik. Ezenkívül e végzésből kitűnik, hogy a keresetindítási határidő kezdő időpontját objektív módon, az elfogadott határozatról való tudomásszerzés alapján, szubjektív elemek – mint például az e határozatot érintő állítólagos hibákra vonatkozó állítások – figyelembevétele nélkül kell meghatározni.

28

Így a Bizottság vitatja a felperes azon érvét, amely szerint a keresetindítási határidő nem kezdődhet el mindaddig, amíg az ajánlatkérő nem fejtette ki objektíven érthető módon választásának okait.

29

A felperes vitatja a Bizottság által az elfogadhatatlansági kifogás keretében felhozott érveket, és e kifogás elutasítását kéri.

30

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében a megsemmisítés iránti kereseteket az esettől függően, a megtámadott jogi aktus kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.

31

Először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság által az elfogadhatatlansági kifogás alátámasztása érdekében hivatkozott ítélkezési gyakorlat (lásd: a fenti 27. pont), amely egy állami támogatás visszatéríttetésére vonatkozó bizottsági levél ellen benyújtott keresetre vonatkozik, nem releváns, mivel a közbeszerzési eljárásokkal összefüggésben alkalmazandó szabályok az állami támogatások visszatéríttetésére vonatkozó szabályoktól eltérő jellegű logikát követnek.

32

A közbeszerzési eljárások összefüggésében az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében szereplő, a valamely ajánlattevő ajánlatát elutasító határozattal vagy a jelen esethez hasonlóan a valamely ajánlatot az első helynél kedvezőtlenebb helyre rangsoroló határozattal szembeni kereset megindítására nyitva álló határidő csak az indokolt határozat közlésétől számítva folyik, feltéve, hogy az ajánlattevő az ajánlata elutasításáról vagy – mint a jelen ügyben – ajánlatának az első helynél kedvezőtlenebb helyre való rangsorolásáról történő tudomásszerzését követően észszerű határidőben benyújtotta az erre irányuló kérelmét (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 20‑iEvropaïki Dynamiki kontra EBB ítélet, T‑461/08, EU:T:2011:494, 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Közelebbről, a keresetindítási határidő csak az elsőként rangsorolt ajánlat jellemzőinek és előnyeinek közlésével kezdődik, mivel az érintett ajánlattevő ajánlatának elutasításáról először adott tájékoztatás nem tartalmaz semmilyen információt az előrébb rangsorolt ajánlatra vonatkozóan (lásd ebben az értelemben: 2015. október 29‑iDirect Way és Direct Way Worldwide kontra Parlament ítélet, T‑126/13, EU:T:2015:819, 34–36. pont; 2018. november 15‑iIntercontact Budapest kontra CdT végzés, T‑809/17, nem tették közzé, EU:T:2018:794, 19–24. pont).

34

A jogorvoslati jog hatékony gyakorlásához a felperesnek annyi minimális információra van szüksége, ami lehetővé teszi számára az ajánlatkérő általi kiválasztás során elkövetett esetleges szabálytalanság megállapítását, vagy ha a kérelmet követően adott tájékoztatás továbbra is hiányos, hogy az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást emeljen (lásd ebben az értelemben: 2018. november 15‑iIntercontact Budapest kontra CdT végzés, T‑809/17, nem tették közzé, EU:T:2018:794, 25. pont).

35

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat, amelyet 2021. április 19‑én közöltek a felperessel, csupán arról tájékoztatja a felperest, hogy ajánlatát a második helyre rangsorolták, és közli a neki adott pontszámokat és a kapcsolódó ajánlat értékelését (lásd: a fenti 13. pont). Ezzel szemben a megtámadott határozat nem tartalmaz semmilyen információt a felperes ajánlatánál előrébb rangsorolt ajánlatra vonatkozóan, sem olyan indokolást, amelyből kitűnne, hogy a felperes ajánlata miért kapott az elsőnél kedvezőtlenebb besorolást. Mivel a megtámadott jogi aktus nem tartalmazta az elsőként rangsorolt ajánlat jellemzőinek és előnyeinek közlését, a fenti 32. és 33. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem kezdődhetett meg a keresetindítási határidő.

36

Ugyanez vonatkozik a 2021. április 26‑i levélre, amelyben a Bizottság kizárólag a nyertes ajánlattevő nevét, valamint az ajánlatában szereplő árat, a minőségi szempontok alapján kapott pontszámot és a végleges pontszámot közölte a felperessel.

37

Amint az a fenti 11–17. pontból kitűnik, a felperes csak a 2021. május 10‑i közléssel szerzett információkat a CLL csoport ajánlatának jellemzőire irányuló értékelésre vonatkozóan, ami lehetővé tette számára a jogorvoslathoz való joga hatékony gyakorlását. Így a határidő 2021. május 10‑én kezdődött.

38

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy mivel a keresetet 2021. július 2‑án nyújtották be, a keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani, így a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

39

Keresetének alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozik.

40

Első jogalapjával a felperes azt kifogásolja, hogy hiányzik a megtámadott határozatnak a költségvetési rendelet 170. cikke (3) bekezdése szerinti indokolása annyiban, hogy nem szerezhet tudomást a nyertes ajánlat előnyeiről.

41

Második jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a költségvetési rendelet 167. cikkének (4) bekezdését, mivel csak az ajánlattételhez szükséges dokumentáció alapján hasonlította össze az ajánlatokat, műszaki szempontból nem.

42

Harmadik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el azzal, hogy kizárta az ajánlatban szereplő kattintható szöveges link révén hozzáférhető elemeket.

43

A felperes ezt követően az első jogalaphoz képest másodlagosan egy negyedik jogalapra hivatkozik. E jogalap három részre tagolódik:

44

Ötödik és utolsó jogalapjával a felperes a közbeszerzési jog alapvető elveinek (a piacoknak a lehető legszélesebb körű verseny számára történő megnyitása, átláthatóság és egyenlőség) megsértésére, valamint a költségvetési rendelet 160. cikkének és 167. cikke (3) bekezdésének megsértésére hivatkozik, amennyiben a Bizottság az összes tételt egyetlen ajánlattevőnek, vagyis a CLL csoportnak ítélte oda.

45

A Törvényszék mindenekelőtt célszerűnek tartja az első jogalapnak a negyedik jogalap első részével együtt történő vizsgálatát, mivel azok az indokolási kötelezettség körébe tartoznak. Ezt követően a Törvényszék a negyedik jogalap első, második és harmadik részével, végül pedig a harmadik, a második és az ötödik jogalappal foglalkozik, amelyek a megtámadott határozat megalapozottságára vonatkoznak.

46

Első jogalapjával és negyedik jogalapjának első részével a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem közölt a költségvetési rendelet 170. cikkének (3) bekezdése értelmében vett megfelelő indokolást, egyrészt az ajánlatok viszonylagos előnyeinek összehasonlító elemzésére, másrészt a felperes ajánlatának egyedi értékelésére vonatkozóan. A felperes „A javasolt tanfolyamok minősége” című 1. sz. szempontra, közelebbről a „Tartalom” című 1.1. alszempont és a „Pedagógia” című 1.2. alszempont keretében végzett értékelésekre összpontosít.

47

Először is, első jogalapjával a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy a közölt indokolás nem jelöli meg egyértelműen a CLL csoport ajánlatának jellemzőit és előnyeit, mivel egyfelől a CLL csoport és a felperes ajánlatának értékelése lényegében egyenértékű, sőt azonos vagy hasonló, ha nem jobb minőségi jellemzőket mutat a felperes ajánlata vonatkozásában, míg másfelől a felperes ajánlatára olyan értékelés vonatkozik, amely ezzel szemben jelentős minőségi eltéréseket fed fel.

48

E tekintetben a Bizottság által közölt indokolás nem tárja fel a szempont valamely lényeges elemét illetően jelentős minőségi hiányosság, vagy olyan minőségi hibák felhalmozódásának fennállását, ami indokolhatná a felperes ajánlatára vonatkozó éppen kielégítő minősítést. Hasonlóképpen az a tény, hogy egyes, az ajánlatában szereplő dokumentumokat a bizottság azért nem értékelt, mert azokat az ajánlatban szereplő kattintható szöveges linkek útján tették hozzáférhetővé, szintén nem teszi lehetővé a jelentős pontozásbeli eltérés megértését, mivel az értékelési táblázatban szereplő említett pontosítás nem tűnik megkülönböztető elemnek, és csak az ajánlat korlátozott elemeire, azaz a nyelvgyakorlatok tartalmára vonatkozik.

49

Másodszor, amennyiben a negyedik jogalap első része az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik, a felperes arra hivatkozik, hogy a szóban forgó alszempontok keretében adott rendkívül alacsony pontszám nem tűnik koherensnek az ajánlat önálló értékelésével, amely nagymértékben pozitív az ezen alszempontok minden egyes eleme tekintetében. Ebben az értelemben a Bizottság által közölt indokolásban nem lehet olyan sajátos minőségi hiányosságot azonosítani, amely a jelentős mértékű pontlevonást igazolhatja.

50

A felperes vitatja, hogy a dokumentumok hiánya olyan minőségi hiányosságnak minősülhet, amely magyarázatot adhat a pontok levonására. Egyrészt megjegyzi, hogy a 2.3. alszempont tekintetében az értékelés az 1.1. alszempont vonatkozásában használtakkal azonos kifejezésekkel szintén megemlíti a dokumentumok hiányát, de az ajánlat értékelése ezen alszempont tekintetében csak kevéssel több, mint egytized ponttal csökkent (9 pontról 8 pontra). Másrészt a felperes azt állítja, hogy az 1.1. és 1.2. alszempont keretében a Bizottság a dokumentumok hiányát olyan különösen jelentős hibaként kezelte, amely önmagában igazolja az ajánlat negatív értékelését, mivel a Bizottság nem tudja megmagyarázni, hogy a dokumentumok hiánya milyen eltérő hatást gyakorol a többi alszempontra, és nem tudja kifejteni a többi gyenge vagy negatív tényezőnek az 1.1. és 1.2. alszempont értékelésére gyakorolt relatív hatását.

51

E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság által végzett értékelés az egyes alszempontok tekintetében leírt egyes elemekre és alelemekre oszlott. Közelebbről, a dokumentumok hiánya mind az 1.1. alszempont, mind pedig az 1.2. alszempont tekintetében csak az azokban azonosított alelemek egyikére volt hatással, és ily módon állítólag marginális hatással bírt. A felperes úgy véli, hogy bár az alszempontokra vonatkozó elemeket és alelemeket nem súlyozzák, ez nem jelenti azt, hogy azok jelentősen eltérő súlyt képviselhetnek az ajánlatok értékelése során anélkül, hogy ezt a közbeszerzési dokumentumokban feltüntették volna. Ez egyébiránt megtévesztette az ajánlattevőt a jogos elvárásai tekintetében. Ugyanakkor a dokumentumok hiányának hatását továbbra sem lehet meghatározni, mivel nem lehet eldönteni, hogy a dokumentumok hiánya valamennyi elemet vagy azok egy részét érintette‑e.

52

Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy az 1.3., 2.1., 2.2. és 2.3. alszempontot illetően ajánlata az 1.1. és 1.2. alszempontokra vonatkozó értékelésekkel egyenértékű vagy azokhoz hasonló értékeléseket kapott. Mindazonáltal az ajánlata e négy alszempont keretében maximális vagy majdnem maximális pontszámot kapott.

53

A felperes kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozó Spanyol Királyság teljes mértékben osztja ez utóbbi érveit.

54

A negyedik jogalap első részét illetően a Spanyol Királyság emellett azt állítja, hogy „egyes dokumentumok” értékelésének hiányában lehetetlen tudomást szerezni azokról a pontos okokról, amelyek miatt meghatározott számú pontot vontak le.

55

A Spanyol Királyság hangsúlyozza, hogy az átláthatóság hiánya, amely az indokolás önkényes jellegének eltitkolásából következik, azon alapul, hogy nem lehet tudni először is, hogy az ajánlat kattintható szöveges linkek révén elérhető dokumentumainak mely sajátos vonatkozásait nem értékelte a Bizottság, másodszor azt, hogy ezek a vonatkozások milyen mértékben hiányoznak a benyújtott ajánlatból, harmadszor pedig azt, hogy az online nyelvgyakorlatok tartalmához való hozzáférés hiánya konkrétan miért jár pontvesztéssel. Másként fogalmazva, nem lehet megtudni, hogy a felperest az 1.1. sz. alszempont keretében miért 8 pont – és nem például 5 vagy 12 pont – levonásával szankcionalizálták.

56

A Bizottság mind a felperes, mind a Spanyol Királyság érveit vitatja, és az első jogalap, valamint a negyedik jogalap első részének elutasítását kéri.

57

E tekintetben meg kell említeni, hogy első jogalapjával a felperes lényegében azt állítja, hogy nem érthető, hogy a CLL csoport ajánlatát a műszaki ajánlata mely konkrét elemei alapján értékelték az övénél jobbnak.

58

Ezenkívül, mivel a negyedik jogalap első része az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik, a felperes arra hivatkozik, hogy nem lehet megérteni a jelentős mértékű pontlevonás és ajánlatának inkább pozitív értékelése közötti kapcsolatot, és különösen azt, hogy a dokumentumok hiánya konkrétan milyen mértékben jár pontvesztéssel.

59

Egyébiránt a felperes és a Spanyol Királyság lényegében azt állítja, hogy az elégtelen indokolás akadályát képezi a Bizottság által végzett értékelés bármilyen bírósági felülvizsgálatának.

60

A jelen ügyben a Törvényszék feladata annak vizsgálata, hogy a Bizottság által adott indokolás elegendő‑e.

61

Kiindulásként meg kell említeni, hogy a felek között nem vitatott, hogy az értékelési táblázatok indokolást tartalmaznak. E tekintetben rá kell mutatni, hogy a felperes a válaszának 11. pontjában elismeri, hogy kétségtelenül úgy is tekintheti, hogy ajánlatát a különböző odaítélési szempontok tekintetében kevésbé jó minőségűnek ítélték.

62

Mindenekelőtt azokat az elveket kell ismertetni, amelyeket a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések területén a Bizottságot terhelő indokolási kötelezettség terjedelmére vonatkozóan az ítélkezési gyakorlat kialakított, másodszor pedig ellenőrizni kell, hogy a Bizottság helyesen alkalmazta‑e ezeket az elveket a jelen ügyben.

63

Ezzel összefüggésben a Törvényszék ítélkezési gyakorlatából következik, hogy amikor – mint a jelen ügyben is – az uniós intézmények széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, az uniós jogrend által a közigazgatási eljárásokban biztosított garanciák tiszteletben tartásának fokozottabb jelentősége van. E garanciák között szerepel többek között a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy határozatait megfelelően indokolja (2015. szeptember 17‑iRicoh Belgium kontra Tanács ítélet, T‑691/13, nem tették közzé, EU:T:2015:641, 33. pont; 2021. február 10‑iSophia Group kontra Parlament ítélet, T‑578/19, nem tették közzé, EU:T:2021:77, 162. pont).

64

Ezzel szemben nem lehet megkövetelni az ajánlatkérőtől, hogy azon ajánlattevő számára, akinek ajánlatát nem választották ki, egyrészről – az ajánlat elutasításának indokain felül –– részletes összefoglalót küldjön arról, hogy ajánlatának értékelésekor miként vették figyelembe annak egyes részleteit, másrészről pedig hogy – a nyertes ajánlat jellemzőinek és viszonylagos előnyeinek közlése keretében – a nyertes ajánlat és az elutasított ajánlattevő ajánlatának aprólékos összehasonlító elemzésével szolgáljon (2018. május 3‑iEUIPO kontra European Dynamics Luxembourg és társai ítélet, C‑376/16 P, EU:C:2018:299, 57. pont; 2020. október 14‑iClose és Cegelec kontra Parlament ítélet, C‑447/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:826, 37. pont; 2021. október 6‑iGlobal Translation Solutions kontra Bizottság ítélet, T‑404/20, nem tették közzé, EU:T:2021:654, 126. pont).

65

Amint arra a Törvényszék a 2019. március 5‑iEurosupport – Fineurop support kontra EIGE ítélet (T‑450/17, nem tették közzé, EU:T:2019:137) 50. pontjában rámutatott, az ajánlat besorolásának alapjául szolgáló pontszámnak főszabály szerint tükröznie kell a bírálók által a megjegyzéseikben kifejtett erősségeket és gyenge pontokat. Az ajánlatkérő szervtől azonban nem várható el, hogy mind a gyenge pontokat, mind az erősségeket megjelölje. Többek között a 2013. október 15‑iEuropean Dynamics Belgium és társai kontra EMA ítélet (T‑638/11, nem tették közzé, EU:T:2013:530) 49. pontjából arra lehet következtetni, hogy a Bizottság nem feltétlenül köteles konkrét negatív megjegyzéseket tenni, hanem elegendő, ha a vesztes ajánlattevő számára lehetővé teszi annak megértését, hogy a nyertes ajánlat miért került előrébb sorolásra a vesztes ajánlathoz képest.

66

Ennek lehetőséget kell biztosítania az uniós bíróság számára arra, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció és az odaítélésről szóló határozat indokolása alapján megvizsgálhassa a különböző műszaki odaítélési szempontoknak és alszempontoknak az értékelés során, azaz a teljes pontszám kiszámítása során való viszonylagos súlyát, valamint az ezen egyes szempontok, illetve alszempontok vonatkozásában adható minimális és maximális pontszámot (lásd ebben az értelemben: 2012. október 4‑iEvropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑629/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:617, 21. és 29. pont; 2016. április 27‑iEuropean Dynamics Luxembourg és társai kontra EUIPO ítélet, T‑556/11, EU:T:2016:248, 250. pont).

67

Így a Bíróság különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság főszabály szerint köteles megmagyarázni az alszempontok alrészeinek szintjén történő pontadást abban az esetben, ha az ajánlattételhez szükséges dokumentáció számszerűsíti ezen alrészek konkrét súlyát (lásd ebben az értelemben: 2012. október 4‑iEvropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑629/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:617, 29. pont; 2016. április 27‑iEuropean Dynamics Luxembourg és társai kontra EUIPO ítélet, T‑556/11, EU:T:2016:248, 250. pont).

68

Így a bizottság által a felperessel közölt megjegyzéseknek alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy azokból egyrészt következtetni lehessen a felperes és a nyertes ajánlattevő részére adott, összehasonlítható, alszempontok szerinti bontásban megállapított pontszámokra, valamint az egyes alszempontoknak az átfogó értékelés során alkalmazott súlyára, másrészt pedig arra, hogy az egyes szempontok vonatkozásában megmagyarázzák, hogy a Bizottság mely alszempontok alapján tekintette a nyertes ajánlattevő ajánlatát, illetve a szóban forgó felperes ajánlatát a legelőnyösebbnek (2012. október 4‑iEvropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C‑629/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:617, 21. és 29. pont; 2016. április 27‑iEuropean Dynamics Luxembourg és társai kontra EUIPO ítélet, T‑556/11, EU:T:2016:248, 250. és 251. pont).

69

Az ítélkezési gyakorlatban kialakított ezen elvek alapján meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság a jelen ügyben eleget tett‑e az indokolási kötelezettségének.

70

Először is, az értékelési táblázatok elemzése előtt meg kell vizsgálni az ajánlattételhez szükséges dokumentáció releváns rendelkezéseit. A jelen ügyben a keretszerződés az Unió intézményei, szervei és ügynökségei nyelvi képzésére vonatkozik. A „Javasolt tanfolyamok minősége” című 1. szempontot illetően az ajánlattételhez szükséges dokumentáció előírja, hogy az ajánlattevőnek egy esettanulmányból kiindulva be kell mutatnia az ajánlatkérő szerv vonatkozásában tervezett szabvány óra leírását. A minőséget azon minőségi alszempontok alapján értékelik, amelyeket az ajánlattevők részéről az ajánlatukkal együtt benyújtandó esettanulmányra adott válaszra kell alkalmazni.

71

A „Tartalom” című 1.1. alszempont négy alpontot tartalmaz, amelyeket a bizottságnak figyelembe kell vennie az értékelés során. Az „A. Célok” című első alpont többek között a tanfolyamok által érintett készségekkel kapcsolatos kérdésekre, valamint arra vonatkozik, hogy a javasolt tanfolyamok céljai milyen mértékben kapcsolódnak a speciális kompetenciák követelményeihez. A „B. Célközönség” című második alpont annak ellenőrzésére irányul, hogy a javasolt tanfolyamok milyen mértékben felelnek meg az adott közönség igényeinek. A „C. A tartalom felépítése” című harmadik alpont lényegében a tartalom kezelhető egységeire, azok sorozatára és tartalmára vonatkozik. A „D. Az oktatási segédanyagok minősége” című negyedik alpont többek között arra utal, hogy az oktatási segédanyagok mennyiben felelnek meg a célkitűzéseknek, azokat felnőttek számára alakították‑e ki, és tévedésektől mentesek‑e. Így minden egyes alpont tartalmaz bizonyos albekezdéseket, vagyis olyan elemeket, amelyeket az értékelés során figyelembe kell venni.

72

A „Pedagógia” című 1.2. alszempont három leíró pontot tartalmaz. Az első, amely az „A. A tanárok szerepe” címet viseli, a tanárok pozitív tulajdonságainak meghatározására irányul. A „B. Értékelés” című második pont többek között arra utal, hogy a konstruktív megjegyzések és a folyamatos értékelés milyen mértékben képezik az órák részét. A „C. Módszertan” című utolsó pont többek között arra a kérdésre vonatkozik, hogy a módszertan milyen mértékben együttműködő és kommunikatív, és elősegíti‑e a nyelv iránti elköteleződést.

73

A többi szempont és alszempont, amelyekre a jelen kereset nem vonatkozik, egyrészt az ajánlattevők által kínált online oktatási platformok működésére és hasznosságára vonatkozó „Online platformok” című 1.3. alszempont, másrészt pedig „A munkák minőségének ellenőrzése és nyomon követése” című 2. szempont, amely három alszempontra oszlik, nevezetesen a 2.1. „A személyzet kiválasztásának módszere”, a 2.2. „A minőség ellenőrzése” és a 2.3. „Az eljárás irányítása” alszempontra.

74

Másodszor meg kell vizsgálni a Bizottság által a felperes részére az ajánlatának elutasításáról szóló további információk iránti kérelmét követően, 2021. április 19‑én és május 10‑én küldött leveleket annak meghatározása érdekében, hogy a felperes a fenti 62–68. pontban kifejtett elvek alapján ténylegesen megérthette‑e ajánlatának és a CLL csoport ajánlatának az 1.1. és 1.2. alszempont szerinti erősségeit és gyenge pontjait.

75

Először is, ami a „Tartalom” című 1.1 alszempontot illeti, a felperes 30 pontból 22 pontot kapott. A felperes ajánlatát jónak és a szempontok többségét illetően az elvárásoknak megfelelőnek minősítették. Ami a CLL csoportot illeti, a 30 pontból 28 pontot kapott. Ajánlatát kiválónak és a legtöbb szempontot – köztük a jelentősebb és releváns szempontokat – illetően az elvárásokon felülinek minősítették.

76

A tanórák céljait illetően a bizottság úgy vélte, hogy a CLL csoport ajánlata – amelyet úgy írt le, mint amely „a szociokulturális témák kiemelkedően jelentős listáját” tartalmazza – jobb, mint a felperes ajánlata. A tartalom felépítése tekintetében a bizottság úgy ítélte meg, hogy a CLL csoport ajánlata jobb volt, mivel nagyon jó tartalomsorozatot kínált, amely magában foglalta a távoktatást is a jelenléti órák megerősítése és előkészítése érdekében. A bizottság szerint az esettanulmány az elmélet és a gyakorlat közötti „megfelelő” egyensúlyt is biztosítja. A bizottság hangsúlyozta továbbá, hogy az esettanulmány innovatív elemeket is tartalmazott. Ezt követően a bizottság megjegyezte, hogy az óratervek rendkívül részletesek, és világos szerkezetűek voltak. Végül a bizottság rámutatott, hogy a tanfolyamok modellje kiemelkedően jelentős. Ezzel szemben az oktatási segédanyagok minőségét illetően a bizottság annak megjegyzésére szorítkozott, hogy e segédanyagok megfelelnek az ajánlatkérő szerv elvárásainak, és hogy egy olyan online elemet is tartalmaznak, amely „számos” kiegészítő segédanyagból áll.

77

Ezzel párhuzamosan, ami a felperes ajánlatát illeti, a bizottság megállapította, hogy az tartalmazza az oktatási segédanyagok különböző típusainak releváns leírását, és hogy a felperes egy interneten elérhető kézikönyvet is javasolt, amely hozzáférést biztosít egy több segédanyagot magában foglaló platformhoz is. A bizottság szerint a felperes több digitális eszközt is felsorol az önálló tanulás ösztönzése érdekében. A többi oktatási segédanyagot illetően a bizottság úgy ítélte meg, hogy nem tudja értékelni a felperes ajánlatában szereplő oktatási segédanyagok elektronikus változatának tartalmát.

78

Egyébiránt, ami a célközönség elemet illeti, a felperes ajánlatát a CLL csoport ajánlatánál pozitívabb kifejezésekkel írják le, mivel az értékelési táblázat azt mutatja, hogy az ajánlat hasonló értékeket alkalmaz a célközönségre, és speciális témák, valamint a kultúra és a civilizáció témaköreinek oktatására használják. Ezenkívül, a tartalom felépítését illetően a felperes ajánlatát kevésbé jó minőségűnek ítélték, amennyiben „röviden, de világosan” írja le a jelenléti órák tartalmát. A bizottság hangsúlyozta továbbá, hogy az önálló tanulás tartalmát nem tüntették fel, és „szórványosan” találhatott innovatív elemeket. Végül az oktatási segédanyagok minőségét illetően a bizottság rámutatott, hogy nem tudta értékelni a nyelvgyakorlatok tartalmát, amelyekhez kattintható szöveges linkek révén lehet hozzáférni. Mindazonáltal megjegyezte, hogy a koncepció tartalmazza az önálló tanulást ösztönző digitális eszközök listáját.

79

Amint az a fenti „Tartalom” című 1.1. alszempontra vonatkozó 75–78. pontból kitűnik, meg kell jegyezni, hogy a bizottság megjelölte mind a CLL csoport ajánlatának pozitívabb szempontjait, mind pedig a felperes ajánlatának gyenge pontjait vagy hiányosságait.

80

A „Pedagógia” 1.2. alszemponttal kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a felperes 30 pontból 21 pontot kapott. Ajánlatát jónak és a várakozásoknak megfelelőnek mutatták be. A CLL csoport 30 pontból 27 pontot kapott. A CLL csoport ajánlatát kiválónak és több szempontból a várakozásokat meghaladónak és olyannak minősítették, amely néhány további és fontos szempontot is tartalmaz.

81

A tanárok szerepét illetően a bizottság megjegyezte, hogy a CLL csoport ajánlata a szerepüket „különösen” jól és egyértelműen határozza meg. A tanárok közvetlen és közvetett stratégiákat alkalmaznának annak érdekében, hogy segítsék a résztvevőket a nyelvi autonómia megszerzésében. Emellett a tanár megteremtené a biztos tanulási tapasztalat lényeges feltételeit. Az értékelés elemét illetően a bizottság megjegyezte, hogy a CLL csoport „nagy szakértelemmel” biztosította a folyamatos értékelést, és „nagyon jól” határozta meg az értékelési módszereket, amelyek „igen” relevánsak és helyesek.

82

Egyébiránt az értékelést illetően a bizottság rámutatott, hogy a felperes ajánlata egyetlen erősebb szempontot tartalmaz, nevezetesen azt a tényt, hogy az állandó értékelés és visszacsatolás (feedback) az ajánlatban lehetővé teszi a tanulók „szükségleteihez való igazítást” a motiváció és az önállóság „irányítása és elősegítése” érdekében. Ugyanakkor a bizottság rámutatott, hogy a felperes ajánlata „röviden” határozta meg a módszereket, és hogy ez utóbbiak csupán „relevánsak és megfelelőek”. Emellett a bizottság megjegyezte, hogy a képzésekkel kapcsolatos végső összefoglaló értékeléseket és értékelési szempontokat online változatban mutatták be, és azokat nem tudta értékelni. Ami a módszertanra vonatkozó utolsó elemet illeti, az értékelések azonosak, kivéve a felperes ajánlatára vonatkozó azon megjegyzést, amely szerint „[a]z ajánlattevő részletesen leírja a tanulási módszereket”.

83

Meg kell állapítani, hogy bár az 1.1. és 1.2. alszempontokra vonatkozó értékelések szűkszavúak, a fenti 65. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlat fényében először is érthető, hogy a CLL csoport ajánlata több olyan jellemzővel rendelkezik, amelyek meghaladják a felperes ajánlatában szereplő, a fenti 76. és 81. pontban kifejtett jellemzőket. Továbbá megismerhető a felperes ajánlatának alacsonyabb minőségi szintje. Végül nem hagyható figyelmen kívül, hogy a nyelvtanfolyam fontos elemére, nevezetesen a nyelvgyakorlatokra vonatkozó dokumentumok hiánya a felperes ajánlatának gyenge pontja, ami pontvesztéshez vezetett. El kell tehát utasítani a felperesnek a nyertes ajánlat viszonylagos előnyeiről való tudomásszerzés lehetetlenségére alapított érvét.

84

Ugyanezen okból el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a Bizottság nem azonosította pontosan, melyik konkrét műszaki ajánlat igazolja a „kiváló” értékelést, és különbözteti meg az egyik ajánlatot a másiktól.

85

E tekintetben, mivel a bizottság megállapította, hogy a nyertes ajánlat minősítése több ponton is erősebb volt, a felperes azon érvét is el kell utasítani, amely szerint a dokumentumok hiánya volt az egyetlen ok, amely miatt a Bizottság a CLL csoport ajánlatát részesítette előnyben.

86

Ezt követően a negyedik jogalap első részét kell megvizsgálni, amely a dokumentumok hiánya miatt levont pontok pontos számáról való tudomásszerzés lehetetlenségére vonatkozik.

87

E tekintetben eleve el kell utasítani a felperesnek a 2019. március 5‑iYellow Window kontra EIGE ítéletre (T‑439/17, nem tették közzé, EU:T:2019:136, 73. és 74. pont) és a 2019. március 5‑iEurosupport – Fineurop support kontra EIGE ítéletre (T‑450/17, nem tették közzé, EU:T:2019:137, 49 és 50. pont) alapított ítélkezési gyakorlatra való hivatkozását, amely szerint összefüggésnek kell fennállnia egyrészt az erős és gyenge pontokat számba vevő megjegyzések, másrészt pedig az e szempontokra és alszempontokra tekintettel adott pontszámok között. Az ítélkezési gyakorlatra történő e hivatkozások ugyanis nem relevánsak, mivel olyan sajátos körülményekre vonatkoznak, amelyek eltérnek a jelen ügytől. E hivatkozások többek között olyan helyzetre vonatkoznak, amelyben az értékelő bizottság megjegyzései nem jelölik meg egyértelműen, hogy ugyanaz a hiány igazolta‑e a pontok levonását azon szempont vagy alszempont tekintetében, amely tekintetében e levonást elvégezték, ami a jelen ügyben nyilvánvalóan nem áll fenn, mivel kapcsolat áll fenn a dokumentumok hiánya és az e tekintetben végzett értékelés között.

88

Ugyanezen okokból el kell utasítani a felperesnek a 2016. április 27‑iEuropean Dynamics Luxembourg és társai kontra EUIPO ítéletre (T‑556/11, EU:T:2016:248) alapított azon ítélkezési gyakorlatra való hivatkozást is, amely szerint a konkrét negatív megjegyzések és a pontok levonása közötti összefüggést meg kell magyarázni, ha az ajánlatkérő szerv egyrészt a szerződési feltételek keretében pontosította az általa alkalmazandó odaítélési szempontokat és alszempontokat, valamint a figyelembe veendő elemeket vagy pontokat, másrészt konkrét értékeléseket kapcsol ahhoz, hogy az ajánlat mennyire felel meg ezeknek a szempontoknak, alszempontoknak vagy elemeknek.

89

Ez az ítélkezési gyakorlat sem releváns, mivel az alapjául szolgáló tényállások eltérnek a jelen ügy körülményeitől. A jelen ügyben az ajánlatkérő – alszempontok szerinti bontásban, külön megjegyzéseket mellékelve – közölte a felperessel a neki adott pontokat. Ezzel szemben a korábbi ügyben egyrészt az ajánlatkérő szerv egy matematikai képletet alkalmazott, amellyel alszempontokként vagy alpontonkénti részpontokat osztott ki és ezzel összefüggésben konkrét negatív értékeléseket adott, másrészt pedig nem közölte az alszempontok szerinti bontásban a felperesnek és a nyertes ajánlattevőknek adott pontszámokat.

90

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság a viszonválaszának 56. és 57. pontjában helyesen hivatkozik – az ajánlattételhez szükséges dokumentáció nem súlyozza az egyes alszempontok leírásának részét képező különböző elemeket, mivel nem külön–külön értékelendő „alszempontokról” van szó, hanem az egyes alszempontok tartalmának leírásáról. Ebből következik, hogy végső soron nem az szükséges, hogy az értékelés során tett minden egyes pozitív vagy negatív megjegyzésnek külön súlyt tulajdonítsanak, inkább arra van szükség, hogy a felperes megérthesse azokat az okokat, amelyek arra vezették a Bizottságot, hogy az ajánlatára az egyes alszempontok tekintetében a felperesnek kiosztott pontszámot adja, amit a felperes ténylegesen megérthetett.

91

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a bizottság az egyes alszempontok keretében megjelölte a nyertes ajánlat viszonylagos előnyeit, és a jelen ügyben nem követelhető meg a Bizottságtól, hogy az egyes leíró jellegű alpontokra vonatkozó minden egyes pozitív vagy negatív megjegyzést külön súlyozzon.

92

Végül elemezni kell a felperesnek a lényegében a fenti 88. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból eredő elvekre alapított érvét, valamint a Spanyol Királyságnak a fenti 55. pontban kifejtett, arra alapított érvét, hogy a Törvényszék az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelem elvére tekintettel állítólag nem tudja elvégezni a felülvizsgálatot.

93

Először is a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy az olyan állítólagosan pontatlan kifejezések, mint „a tartalom bizonyos részei” vagy az „ajánlat egyes elemei” ismétlődő és szándékos használata, tágabb értelemben pedig a túlságosan szűkszavú indokolás lehetetlenné teszi a Bizottság által végzett értékelés bármilyen felülvizsgálatát.

94

E tekintetben, figyelembe véve az uniós bíróságot terhelő azon kötelezettséget, hogy ellenőrizze, hogy az intézmények határozatait önkényesen hozták‑e meg, nem elegendő pusztán azt állítani, hogy a felperes ténylegesen megérthette, hogy ajánlata egy részének kizárása megfosztotta őt a közbeszerzési szerződés odaítélésétől, amint azt lényegében a Bizottság az első jogalapra adott válaszában állítja. Épp ellenkezőleg, az indokolásnak relevánsnak és koherensnek kell lennie ahhoz, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa a megalapozottságát.

95

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 83. pontban megállapításra került, hogy az értékelések nem azonosak, hanem világos és egyértelmű különbségeket tartalmaznak, amelyek – szűkszavúságuk ellenére – a nyertes ajánlat viszonylagos előnyeit jelzik.

96

Továbbá a műszaki ajánlatokra adott pontszámok nem elhanyagolható, 12 pontos különbsége sem szól a 2015. szeptember 17‑iRicoh Belgium kontra Tanács ítéletből (T‑691/13, nem tették közzé, EU:T:2015:641, 63. pont) és a 2017. december 14‑iEuropean Dynamics Luxembourg és Evropaïki Dynamiki kontra Parlament ítéletből (T‑164/15, nem tették közzé, EU:T:2017:906, 50. pont) eredő fokozottabb indokolási kötelezettség mellett.

97

Végül emlékeztetni kell arra is, hogy a költségvetési rendelet korábbi 113. cikkének (2) bekezdése, amely a költségvetési rendelet jelenlegi 170. cikke (3) bekezdésének felel meg, azt követeli meg az ajánlatkérőtől, hogy közölje az elutasított ajánlattevővel az ajánlata elutasításának valódi indokait. Ezenkívül az indokolásnak tükröznie kell az értékelési eljárás tényleges lefolyását. Nem átlátható, és nem tesz eleget a költségvetési rendelet korábbi 113. cikkének (2) bekezdésében előírt indokolási kötelezettségnek az az indokolás, amely nem azonosítja az ajánlatot elutasító határozat valódi alapját, és nem tükrözi hűen az elutasított ajánlat értékelésének módját (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 10‑iEvropaïki Dynamiki kontra Bíróság ítélet, T‑272/06, EU:T:2008:334, 42. és 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. szeptember 17‑iRicoh Belgium kontra Tanács ítélet, T‑691/13, nem tették közzé, EU:T:2015:641, 39. pont)

98

E tekintetben a felperes és a Spanyol Királyság nem bizonyította, hogy az indokolás nem tükrözte az értékelési eljárás tényleges lefolyását. Hasonlóképpen emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 83. pontban megállapításra került – a megtámadott határozat a valódi alapjának azonosítására vonatkozó indokolást tartalmaz.

99

Következésképpen el kell utasítani a felperes és a Spanyol Királyság azon érvét, amely szerint a szóban forgó indokolás megakadályoz mindenfajta bírósági felülvizsgálatot.

100

Másodszor a felperes, hangsúlyozva az egyes alszempontok alpontokra és alrészekre való bontását, azzal érvel, hogy a Bizottság az ajánlat valamely elemének nem tulajdoníthatott volna jelentősen eltérő relatív súlyt az ajánlatok értékelése során anélkül, hogy e különös súlyt az ajánlattételhez szükséges dokumentációban megjelölték volna. A felperes megjegyzi, hogy a Bizottság ily módon megtévesztette az ajánlattevőket azok jogos elvárásai tekintetében, így az ajánlat valamely elemének különleges súlya befolyásolhatta az ajánlat értékelését anélkül, hogy azt az említett dokumentumokban bejelentette volna.

101

Mindenekelőtt mindjárt az elején el kell utasítani a felperesnek a jogos elvárása tekintetében való állítólagos megtévesztésére alapított érvét, amelynek alátámasztására sem magyarázatot, sem bizonyítékot nem terjeszt elő.

102

Ugyanezen gondolatmenetet követve, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a Bizottság az ajánlat valamely elemének anélkül tulajdonított különleges súlyt, hogy azt az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előzetesen bejelentette volna, annak megállapítására kell szorítkozni, hogy a szóban forgó dokumentáció nem szabályozta az alpontok súlyát. Következésképpen a felperes nem hivatkozhat az indokolási kötelezettség megsértésére amiatt, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy milyen súlyt tulajdonított az ajánlat egy–egy elemének. Az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírt alpontok ugyanis kizárólag a műszaki ajánlat azon aspektusait írják le, amelyeket a bizottság az összpontszám odaítélése során figyelembe vett, nem pedig az alpontoknak az alszempontok keretében képviselt külön súlyát. Így el kell utasítani az alszempontok alpontjainak szintjén történő pontadással kapcsolatos átláthatóság hiányára alapított érvet.

103

Ugyanígy, noha a Bizottság hallgatólagosan elismerte a felperes ezen álláspontjának megalapozottságát, amennyiben arra hivatkozott, hogy a dokumentumok fontosak voltak, hozzátéve, hogy a dokumentumok hiánya nem járt ugyanilyen hatással a többi alszempont esetében, emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 64. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint nem követelhető meg, hogy a Bizottság kifejtse, hogyan értékelte az ajánlat egyes elemeit.

104

Következésképpen mint megalapozatlant el kell utasítani az első jogalapot és a negyedik jogalap első részét, amennyiben az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkoznak.

105

Amennyiben a negyedik jogalap első részének fennmaradó része nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozik, a felperes arra hivatkozik, hogy nincs logikai kapcsolat az értékelés és a Bizottság által az 1.1. és 1.2. alszempont keretében végzett, nagyrészt pozitív értékelésekkel kapcsolatban adott pontszám között.

106

A negyedik jogalap második részében a felperes azt állítja, hogy a dokumentumok állítólagos hiányának az 1.1. és 1.2. alszempont keretében adott pontszámra gyakorolt hatása aránytalan az értékelés tartalmához képest.

107

Egyrészt a felperes kifejti, hogy ajánlatának az alkalmazott kifejezések alapján történő értékelése inkább pozitív az 1.1 alszempont mind a négy alrésze tekintetében. Másrészt arra hivatkozik, hogy a szóban forgó alszempontra vonatkozó 30 pontból kapott 22 pont alig haladja meg a 70%‑os küszöböt, azaz a minimális minőségi követelményt, annak ellenére, hogy a műszaki ajánlat értékelése nagymértékben pozitív, vagyis a műszaki ajánlat meghaladja a minimumkövetelményt.

108

Az értékelés és az ezen alszempontra adott pontszám közötti ezen eltérést kizárólag a dokumentumok hiánya és ennek az egyes műszaki ajánlatok ellenőrzésére gyakorolt részleges hatása igazolja. Mindazonáltal a felperes rámutat, hogy nem tudja megérteni, hogy a dokumentumok hiánya végül hogyan ronthatja le a jó minőséget kielégítő minőségre, mivel a dokumentumok hiánya csak – az 1.1. alszempont két alrészének értékelése során egyébként pozitívan értékelt – műszaki ajánlat szemléltető elemeire vonatkozik.

109

Ezt követően a felperes ugyanezt az elemzést mutatja be az 1.2. alszempont vonatkozásában, amelynek három összetevője szintén pozitív értékelést kapott, a dokumentumok hiánya e három rész közül csak az egyiket érinti. Bár a dokumentumok e hiánya technikailag a súlyozás egyharmadát érintheti, és e rész értékelése igen pozitív, az ajánlat mégis 30 pontból 21 pontot kapott, ami a legalacsonyabb értéket jelenti egy éppen csak kielégítő műszaki ajánlat esetében.

110

A negyedik jogalap harmadik részében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az átláthatóság elvét, mivel a közbeszerzési dokumentumokban nem tették közzé a dokumentumok hiányával érintett feltétel valamely elemének tulajdonított súlyt.

111

A Spanyol Királyság egyetért a felperesnek a negyedik jogalap első részének fennmaradó részére vonatkozó érveivel, amint az a fenti 55. pontban kifejtésre került.

112

A Bizottság vitatja ezeket az érveket, és a negyedik jogalap elutasítását kéri.

113

A jelen ügyben előzetesen meg kell állapítani, hogy a felperes a negyedik jogalapnak az eredetileg az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó első részét nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozó állítássá alakította át. Keresetlevelében ugyanis a felperes azt állítja, hogy az értékelések és az adott pontszám közötti logikai összefüggés nem kellően indokolt. Ezzel szemben a válaszában azt állítja, hogy az értékelés és az adott pontszám közötti kapcsolat következetlensége nyilvánvaló értékelési hibának minősül. Ezt egyébként a Törvényszék által feltett kérdést követően a felperes is megerősítette a tárgyaláson.

114

Ami negyedik jogalapnak a válasz keretében felhozott első részére vonatkozó ezen új érvelés elfogadhatóságát illeti, azt kell megvizsgálni, hogy ez az érvelés az eljárási szabályzat 84. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely korábban közvetlenül vagy közvetve a keresetlevélben kifejtett jogalap kiegészítésének minősül‑e, amely szorosan kapcsolódik e jogalaphoz. Az ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy az új érvet a korábban felhozott jogalap vagy kifogás kiterjesztésének lehessen tekinteni, annak kellően szoros kapcsolatot kell mutatnia a keresetlevélben eredetileg kifejtett jogalapokkal vagy kifogásokkal annak érdekében, hogy a bírósági eljárás keretében zajló vita szokásos alakulásából eredőnek lehessen minősíteni (lásd: 2022. július 13‑iDelifruit kontra Bizottság ítélet, T‑629/20, EU:T:2022:448, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

115

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az új érv szorosan kapcsolódik a negyedik jogalap második részéhez – amely az értékelés és a pontok odaítélése közötti kapcsolatra vonatkozik –, valamint tágabb értelemben a szintén nyilvánvaló értékelési hibára alapított harmadik jogalaphoz. Következésképpen azt elfogadhatónak kell tekinteni.

116

A negyedik jogalap első részének megalapozottságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 83. pontban megállapításra került, hogy a Bizottság kifejtette mind a CLL csoport ajánlatának előnyeit és vonatkozó jellemzőit, mind pedig a felperes ajánlatának hiányosságait. Így bizonyítást nyert, hogy nem a dokumentumok hiánya volt az egyetlen olyan hiányosság, amely igazolta a pontvesztést a felperes ajánlatának értékelése során. Következésképpen, mivel a Bizottság a felperes ajánlatában több hiányosságot is említett, a pontok levonása nem minősíthető úgy, hogy az nyilvánvalóan független az azonosított hiányosságoktól. Következésképpen a negyedik jogalap első részét el kell utasítani annyiban, amennyiben az nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozik.

117

Ezenkívül a negyedik jogalap második és harmadik részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 90. pontból kitűnik – az ajánlattételhez szükséges dokumentáció nem írt elő konkrét számszerű súlyozást minden egyes alszempont vagy az alszempontok egyes elemei tekintetében.

118

Az ajánlat valamely elemének tulajdonított sajátos jelentőség és az egyes alszempontok vagy az alszempontok egyes elemei tekintetében adott pontok ugyanis a Bizottság széles mérlegelési jogkörébe tartoznak. Így a Törvényszék önmagában nem vizsgálhatja felül az alszempont keretében bizonyos elemeknek tulajdonított jelentőséget, hanem annak vizsgálatára szorítkozik, hogy valamely nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállása bizonyított‑e. A jelen ügyben a felperes nem bizonyította ezt a hibát, mivel a fenti 83. és 90. pontban megállapítást nyert, hogy a dokumentumoknak a Bizottság által azonosított hiánya egy nyelvtanfolyam fontos elemét érintette, és jogszerűen eredményezhette pontok levonását, anélkül hogy bizonyítást nyert volna, hogy az említett pontlevonás nyilvánvalóan téves lenne. Meg kell tehát állapítani, hogy a negyedik jogalap második és harmadik részét el kell utasítani.

119

Következésképpen a negyedik jogalap fennmaradó részét mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

120

Harmadik jogalapjával a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor kizárta az ajánlat kattintható szöveges link útján elérhető elemeit.

121

Először is a felperes azt állítja, hogy lehetőségében állt az ajánlat kattintható szöveges link útján elérhető elemeit az eSubmissionön keresztül benyújtani, mivel egyrészt a szóban forgó dokumentáció rendelkezése e tekintetben nem tartalmazott kifejezett tilalmat, másrészt pedig a kattintható szöveges linkek használata lehetővé teszi a műszaki ajánlat működésének és valamennyi lehetőségeinek megfelelőbb megjelenítését.

122

Másodszor, tekintettel arra, hogy a szabály nem egyértelmű, és a felperes észszerűen vélhette úgy, hogy figyelembe veszik az ajánlatban szereplő kattintható szöveges linken elérhető dokumentumokat, a felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak fel kellett volna hívnia őt ezen eljárás indokolására, és ha azt hasznosnak ítéli, kiegészítő benyújtásra.

123

E tekintetben a felperes először is úgy véli, hogy hipotetikus volt az ajánlat módosításának kockázata, amely miatt a Bizottság úgy határozott, hogy egyes dokumentumokat nem értékel. A felperes szerint technikailag kimutatható, hogy az iratokban semmilyen módosításra nem került sor, mivel a dokumentumok mindegyikét benyújtásuk időpontjában zárolták. Így a felperes úgy véli, hogy a Bizottságnak a mérlegelési jogköre tényleges gyakorlása érdekében a felperes rosszhiszeműségének vélelme helyett a pontatlan vagy hiányos ajánlatokra alkalmazandó rendszerrel való analógia útján meg kellett volna vizsgálnia, hogy a vitatott elemeket módosították‑e, illetve meg kellett volna kérdeznie őt arról, hogy a kattintható szöveges link útján elérhető elemet mikor nyújtották be a platformon. E tekintetben a felperes arra az ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely szerint az ajánlatkérő szerv kérheti egy olyan dokumentum benyújtását, amelynek az ajánlat benyújtására előírt határidő előtti létezése „objektíven ellenőrizhető”.

124

Másodszor a felperes megjegyzi, hogy egy korábbi, nyelvi tesztek szervezésére vonatkozó (HR/2020/OP/0004. sz.) közbeszerzési eljárás során, amelyben szintén részt vett, és amelyben a dokumentáció benyújtására vonatkozó előírásokat azonos módon fogalmazták meg, a Bizottság számára benyújtott ajánlatok értékelésével megbízott bizottság elfogadta a kattintható szöveges linkek használatát a felperes ajánlatában. Mivel az e szerződés odaítéléséről szóló határozatot a jelen jogvita tárgyát képező szerződés odaítélésére vonatkozó ajánlatok benyújtásának időpontja előtt közölték a felperessel, a felperes úgy véli, hogy jogszerűen vélhette úgy, hogy a Bizottság elfogadja az ajánlatba beépített kattintható szöveges linkeket. A jelen szerződés odaítélése vonatkozásában elfogadott ezzel ellentétes megközelítés tehát megtévesztette az ajánlattevőt a jogos elvárásai tekintetében.

125

Egyébiránt a felperes azt állítja, hogy a Bizottság utólag hozta fel azt az érvét, amellyel az ajánlat bizonyos elemei kizárásának igazolása érdekében az ajánlatok benyújtására vonatkozó szabályokra hivatkozik, mivel erre első alkalommal a 2021. május 25‑i levélben hivatkozott.

126

Az eSubmission alkalmazáson keresztül történő említett szabály ugyanis csak az ajánlatok kizárásának mechanizmusaként működik, nem pedig az ajánlat részét képező dokumentumként. Így a vitatott elemekre nem e kizárási rendszer, hanem az egyenlőség elvének követelményei vonatkoznak.

127

Annak bizonyítása érdekében, hogy a felperes jogos tévedését a többi ajánlattevő is elkövette, a felperes arra kéri a Törvényszéket, hogy kötelezze a Bizottságot az arra vonatkozó információk benyújtására, hogy egyfelől a szerződés 3. sz. tétele, illetve a többi tétel többi ajánlattevője az ajánlatának keretében milyen mértékben nyújtott be hasonló eljárással dokumentumokat, másfelől pedig a Bizottság hogyan kezelte ezt a hibát ezen értékelések során.

128

A felperes az eljárás irataihoz benyújtotta a kattintható szöveges link útján hozzáférhető összes dokumentum képernyőképét is, e dokumentumok jellemzőivel együtt.

129

A Spanyol Királyság egyetért a felperes érveivel, és új elemekkel egészíti ki azokat.

130

Először is a Spanyol Királyság új ténybeli elemekkel szolgál annak alátámasztására, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció nem tartalmazott sem kifejezett, sem hallgatólagos tilalmat a kattintható szöveges linkek tekintetében.

131

E tekintetben először is, mivel a Bizottság az ajánlattételhez szükséges dokumentációban máshol kattintható szöveges linkek használatát irányozta elő, többek között az ajánlat aláírójának adott megbízáshoz való hozzáférést, valamint az ISBN-kóddal (International Standard Book Number) bejegyzett dokumentumban található elemeket illetően, a Spanyol Királyság úgy véli, hogy kifejezetten ki kellett volna zárnia azoknak a dokumentumok benyújtása során az eSubmission alkalmazás révén történő használatát.

132

Másodszor a Spanyol Királyság rámutat arra, hogy egy kattintható szöveges linknek az eSubmission útján benyújtott dokumentumban való használata nem tekinthető valamely dokumentum benyújtása elmaradásának, amit többek között az is alátámaszt, hogy a Bizottság kattintható szöveges linkekkel hozzáfért a hozzáférhető dokumentumok tartalmához, noha azokat „be nem nyújtottnak” tekintette.

133

Harmadszor a Spanyol Királyság megjegyzi, hogy a Bizottság következetlenségről tesz tanúbizonyságot, és a saját jogi aktusaival ellentétesen jár el. Először is, a Bizottság természetesen több tucatnyi kattintható szöveges linket foglalt szerződéses iratokba, de meglepi, ha az ajánlattevők ugyanazt a technikát alkalmazzák. Továbbá az ajánlatkérő szerv célkitűzései között szerepel a munkamódszereknek a célokhoz való igazítása a rugalmas és folyamatos javítás, és a hálózatok előnyeinek kihasználása mellett. Végül, az 1.3. alszempont értékelése keretében a Bizottság igenis értékelte a platformot, miután kattintható szöveges linket használt, jóllehet ez az online oktatási platform nem az eSubmission alkalmazáson található.

134

Másodszor, a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában biztosított meghallgatáshoz való jogot, mivel nem kérte a felperestől annak bizonyítását, hogy nem módosította ajánlatát, és egyszerűen kizárta a szóban forgó dokumentumokat.

135

A Bizottság vitatja mind a felperes, mind a Spanyol Királyság érveit, és a harmadik jogalap elutasítását kéri.

136

E tekintetben meg kell állapítani, hogy harmadik jogalapjával a felperes lényegében azt állítja, hogy benyújthatott kattintható szöveges linkek felhasználásával egyes, az ajánlat részét képező dokumentumokat, és hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie e dokumentumokat.

137

Először is meg kell határozni, hogy a felperes az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak megfelelően benyújthatta‑e ajánlatának bizonyos részeit olyan kattintható szöveges linkek felhasználásával, amelyek az ajánlattevő ellenőrzése alatt álló honlapon elérhető dokumentumhoz vezetnek.

138

Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció a 79. oldalán úgy rendelkezik, hogy „[a]z ajánlatokat az eSubmission alkalmazáson keresztül kell benyújtani, az ajánlati felhívásban és az eSubmission rendszerre vonatkozó gyakorlati útmutatóban meghatározott utasításokat követve”. E dokumentációban az is szerepel, hogy a műszaki ajánlatnak az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak és az odaítélési szempontoknak való megfelelés értékeléséhez „szükséges valamennyi információt szolgáltatnia kell”.

139

A „benyújtani” ige és az „alkalmazáson keresztül” mondat ajánlatkérő általi használata mind a szöveg, mind a kontextus szempontjából azt jelenti, hogy az „ajánlatot” közvetlenül az eSubmission platformra kell feltölteni, és csak az ezen eljárásnak megfelelő dokumentumok képezik az említett ajánlat részét. Ebből következik, hogy a felperes ajánlatában bemutatott kattintható szöveges linkek nem engedhetők meg, mivel nem tartják tiszteletben az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírt, fent hivatkozott követelményt. A Bizottságnak tehát nem róható fel, hogy nem vette figyelembe a szóban forgó kattintható szöveges linkeken keresztül kapott dokumentumokat.

140

Le kell szögezni, hogy ez a megközelítés összhangban áll az eSubmission alkalmazása által elérni kívánt céllal, amely az ajánlatok biztonságos alkalmazáson keresztül történő benyújtásának megkönnyítésére irányul.

141

Hasonlóképpen, az e biztonságos alkalmazás révén történő benyújtás lehetővé teszi a költségvetési rendelet 160. cikkének (1) bekezdésében az ajánlattevők vonatkozásában előírt egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának biztosítását, mivel biztosítja az ajánlatkérő számára, hogy ellenőrzése alatt tartsa a hozzá benyújtott dokumentumokat. Így megelőzi az olyan dokumentumok módosításának kockázatát, amelyek csak kattintható szöveges linkek útján érhetők el, és amelyeket tehát nem töltöttek fel közvetlenül az eSubmission alkalmazásba.

142

Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az elvárható mértékben tájékozott és általános gondossággal eljáró ajánlattevőnek tudnia kell, hogy ajánlatát az előírt határidőn belül kell benyújtania, és hogy ezen határidőn túl az ajánlatot már nem lehet módosítani. Következésképpen az ilyen ajánlattevő a szóban forgó ajánlattételhez szükséges dokumentációból nem következtethet arra, hogy ajánlatába olyan kattintható szöveges linkeket lehet belefoglalni, amelyek az ellenőrzése alatt álló honlapon elérhető dokumentumhoz vezetnek. Ez az eljárási mód ugyanis az ajánlattételhez szükséges dokumentációban nem megengedett, és ráadásul nem is biztosítja, hogy az érintett dokumentumokat ne lehessen módosítani az ajánlatok benyújtására nyitva álló határidő lejártát követően.

143

Egyébiránt, mivel a kattintható szöveges linkeknek a felperes ajánlatába való belefoglalása nem volt megengedett, a Bizottság nem volt köteles megvizsgálni, hogy a szóban forgó dokumentumokat módosították‑e, és nem is volt köteles azokat elfogadni sem.

144

Végezetül, és mindenesetre meg kell állapítani, hogy e dokumentumok az ajánlattevő ellenőrzése alatt álló honlapon voltak, és hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékok annak bizonyítására irányulnak, hogy a szóban forgó dokumentumokat nem módosították, nem pedig annak a ténynek a bizonyítására, hogy azokat nem lehetett módosítani. Közelebbről, sem a felperes által benyújtott dokumentumok tulajdonságaira vonatkozó nyilatkozatok vagy képernyőképek, sem a Spanyol Királyság által a beadványaiban hivatkozott igazolás figyelembevételének lehetősége nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a szóban forgó dokumentumok a Bizottság ellenőrzése alatt álltak, következésképpen nem voltak módosíthatók. Ugyanez vonatkozik a felperes informatikai felelőse által a tárgyaláson előadottakra is, amelyben ez utóbbi azt is kiemelte, hogy e dokumentumok módosíthatók, azonban minden módosítás nyomot hagyott volna az informatikai rendszerében.

145

Egyébiránt a Spanyol Királyságnak a fenti 133. pontban kifejtett azon érvét illetően, amely szerint a Bizottság következetlenségről tett tanúbizonyságot, és a saját jogi aktusaival ellentétesen járt el, meg kell jegyezni, hogy tekintettel arra, hogy a felperes az 1.3. alszempontban a maximális pontszámot kapta, a Bizottság ezen állítólagos hibájának a jelen ügyben semmilyen hatása nem lehet. Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatta ezt az alszempontot. Következésképpen ezt az érvet el kell utasítani.

146

Másodszor, a fenti 143. pontban levont következtetést nem kérdőjelezheti meg a felperes azon érve, amely szerint „objektíven ellenőrizhető” dokumentumról van szó, és amely szerint a Bizottságnak tehát fel kellett volna hívnia őt a kattintható szöveges linkek révén hozzáférhető dokumentumok újbóli benyújtására.

147

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes által említett 2013. október 10‑iManova ítélet (C‑336/12, EU:C:2013:647) az ajánlatnak egyszerű pontosítás vagy nyilvánvaló elírások megszüntetése érdekében történő kijavítására vagy kiegészítésére fennálló lehetőségre utal. A jelen ügyben nem a dokumentumok pontosításáról vagy helyesbítéséről, hanem a dokumentumok újbóli benyújtásáról van szó, amelyeket egyébként időközben módosítani lehetett volna. Közelebbről, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy általánosságban nem megengedett, hogy az ajánlattevő olyan nyilatkozatokat és dokumentumok nyújtson be, amelyek közlését az ajánlattételhez szükséges dokumentáció előírta, és amelyeket az ajánlattételi határidőn belül nem nyújtottak be (2017. május 11‑iArchus és Gama ítélet, C‑131/16, EU:C:2017:358, 36. pont). Ezáltal, ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel a Bizottság nem volt köteles felhívni a felperest arra, hogy újból nyújtsa be a kattintható szöveges linkkel hozzáférhetővé tett dokumentumokat.

148

Harmadszor a felperes jogos elvárásának megsértésére alapított érveit kell megvizsgálni. Mindenekelőtt a felperes nem bizonyította a Bizottság olyan egybehangzó ígéreteinek fennállását, amelyek lehetővé tennék kattintható szöveges linkek használatát. Mindenesetre egy gazdasági szereplő nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére abban az esetben, ha az adott nyilatkozatok nem felelnek meg az alkalmazandó szabályoknak (lásd: 2015. október 7‑iAccorinti és társai kontra EKB ítélet, T‑79/13, EU:T:2015:756, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. január 24‑iNausicaa Anadyomène és Banque d’escompte kontra EKB ítélet, T‑749/15, nem tették közzé, EU:T:2017:21, 81. pont). Következésképpen el kell utasítani a felperesnek a jogos elvárásai megsértésére alapított érveit.

149

Negyedszer, ami a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában rögzített meghallgatáshoz való jognak a Spanyol Királyság által a beavatkozási beadványában hivatkozott állítólagos megsértését illeti, meg kell állapítani, hogy a Charta a közbeszerzési eljárásokra is alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2014. július 3‑iKamino International Logistics és Datema Hellmann Worldwide Logistics ítélet, C‑129/13 és C‑130/13, EU:C:2014:2041, 28–31. pont). Az ajánlattevő számára ugyanis lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megfelelően kifejthesse álláspontját azon elemekkel kapcsolatban, amelyekre a közigazgatási szerv a határozatát alapozni kívánja. Ezt a jogot az ajánlata benyújtásának időpontjában, valamint azon lehetőség révén kell biztosítani, hogy felvilágosítást kérjen az ajánlattételhez szükséges dokumentáció rendelkezéseivel kapcsolatban. Következésképpen nem minősülhet a Charta 41. cikke (2) bekezdése a) pontja megsértésének az, hogy az ajánlatok értékelését követően a kiegészítő magyarázatok nyújtására nem írtak elő későbbi szakaszt. Következésképpen a meghallgatáshoz való jog megsértésére vonatkozó érvet el kell utasítani.

150

Egyébiránt, amint azt a fenti 127. pont kifejti, a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék rendeljen el bizonyításfelvételt. Márpedig e kérelemnek nem lehet helyt adni, mivel az az eljárási szabályzat 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően nem szükséges a jogvita megoldásához, amint az többek között a 139–142. pontból kitűnik. Ezzel szemben a Spanyol Királyság által előterjesztett bizonyításfelvétel iránti kérelmet illetően meg kell állapítani, hogy az eljárási szabályzat 88. cikkének megfelelően a beavatkozó Spanyol Királyság nem terjeszthet elő ilyen kérelmet, mivel ez kizárólag a felek számára van fenntartva. Így e kérelemnek nem lehet helyt adni.

151

Ennélfogva a harmadik jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

152

Második jogalapjával a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy megsértette a költségvetési rendelet 167. cikkének (4) bekezdését, mivel a CLL csoport által bizonyos tételekre vonatkozóan benyújtott ajánlatokat a minőségi szempontok alapján nem hasonlította össze külön–külön a versengő ajánlatokkal, azaz nem hasonlította össze a felperesek műszaki ajánlatait. A Bizottság tehát nem gyakorolta ténylegesen mérlegelési jogkörét.

153

E tekintetben a felperes megjegyzi, hogy a jelen ügyben nincs különbség a CLL csoportnak a 3. sz. tételre és a 4. sz. tételre vonatkozó ajánlata (ez előbbi a spanyol, ez utóbbi a francia nyelvet érinti) tulajdonságainak értékelése között, mivel ezek az értékelések valamennyi szempont tekintetében szó szerint és pontról pontra megegyeznek. A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem hasonlította össze a CLL csoport ajánlatának objektív tulajdonságait vagy értékeit a versengő ajánlatok, különösen a felperes ajánlatának e tulajdonságaival és értékeivel ez utóbbi tulajdonságok és a vonatkozó előnyök azonosítása érdekében, és nem fejtette ki, hogy a CLL csoport ajánlata mennyiben volt jobb, mint az övé.

154

A felperes arra hivatkozik, hogy az egyes tételekre benyújtott műszaki ajánlatok összehasonlítására vonatkozó ezen kötelezettség egyrészt a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítések: HL 2015. L 275., 68. o.; HL 2020. L 211., 22. o.) (90) preambulumbekezdéséből, másrészt pedig az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 4.3. cikkéből következik, amely szerint a műszaki ajánlatokat minden egyes rész tekintetében önállóan kell benyújtani, tekintve, hogy az értékelést több tételre vonatkozó ajánlat benyújtása esetén külön kell elvégezni. Ezenkívül a Bizottság megközelítése konkrétan abban állt, hogy az ajánlatokat kivonja a verseny hatálya alól. Végül a felperes arra az ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely szerint követelmény az ajánlatok tényleges összehasonlítása.

155

A felperes azt állítja, hogy e kötelezettség alkalmazása esetén a CLL csoport ajánlata relatív értékének tételenként szükségképpen eltérőnek kellene lennie. Tekintettel ugyanis először is arra, hogy a CLL csoport minden egyes műszaki ajánlatát külön‑külön értékelték minden egyes tétel tekintetében, másodszor pedig arra, hogy a felperes ajánlata a 3. tétel vonatkozásában eltért a többi tételre benyújtott ajánlattól, a CLL csoport ajánlatára vonatkozó – az egyes tételekre vonatkozó többi ajánlattal való összekapcsolásból eredő – értékelésnek tehát tételenként eltérőnek kellene lennie. Mindenesetre az értékelésnek akkor is eltérőnek kellene lennie, ha az egyes tételek esetében a bizottság eltérő lenne.

156

E tekintetben a felperes vitatja azt az érvet, amellyel a Bizottság a CLL csoport ajánlatára vonatkozó értékelés egységességére hivatkozott a döntése önkényességének kizárása érdekében. E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a bizottság munkájának elferdítéséről, következésképpen anomáliáról van szó.

157

E tekintetben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot egyrészt a bizottság által az ajánlatok értékelésére meghatározott módszer, másrészt pedig a CLL csoport részéről valamennyi tételre adott ajánlatra és a felperes ajánlatára vonatkozóan a bizottság tagjai által elvégzett értékelések benyújtására.

158

A Spanyol Királyság osztja a felperes érveit. Ezenkívül a felperes érveket ad elő az ajánlatok összehasonlító vizsgálatára vonatkozóan, amely azonban a felperes ajánlatának az 1.1., 1.3. és 2.3. alszempontja tekintetében végzett értékelése keretében a Bizottság által alkalmazott értékelési módszert érinti. Az említett módszer eltér a többi alszempont tekintetében, illetve az ugyanezen 1.1., 1.2. és 2.3. alszempont értékelése keretében a CLL csoport ajánlata tekintetében alkalmazott módszertől.

159

E tekintetben a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és a megfelelő ügyintézés elvét. A Spanyol Királyság szerint a Bizottság egyrészt negatívan értékelte a felperes ajánlatának bizonyos elemeit, anélkül hogy ugyanezen elemeket a CLL csoport ajánlatában értékelte volna, másrészt pedig pozitívan értékelte a CLL csoport ajánlatának bizonyos szempontjait, anélkül hogy értékelte volna ugyanezen, a felperes ajánlatában is szereplő szempontokat.

160

Következésképpen az eljárási szabályzatnak a 88. cikke (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 85. cikke értelmében a Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy bizonyítékként nyújtsa be a CLL csoport ajánlata minőségi értékelésének megfelelő, a keresetlevél 22. mellékleteként csatolt dokumentumban foglalt, az 1.1. és 1.2 alszempontra vonatkozó teljes értékelést annak bizonyítása érdekében, hogy a Bizottság a CLL csoport által benyújtott konkrét digitális eszközöket értékelte, míg ezt a felperes által benyújtott digitális eszközök vonatkozásában nem tette meg.

161

A Bizottság vitatja mind a felperes, mind a Spanyol Királyság érveit, és a második jogalap elutasítását kéri.

162

E tekintetben meg kell említeni, hogy második jogalapjával a felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a CLL csoport és a felperes műszaki ajánlatának összehasonlítására vonatkozó kötelezettségét, és a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem ugyanazt a módszert alkalmazta a felperes és a CLL csoport ajánlata egyes alszempontjainak értékelése során.

163

Így először is meg kell határozni, hogy az ajánlatkérő szerv megsértette‑e a költségvetési rendelet 167. cikkének (4) bekezdését, mivel lényegében úgy tűnik, hogy az ajánlatokat az összpontszámuk alapján hasonlította össze egymással, ami a „legjobb ár‑érték arány” koncepcióját tükrözi.

164

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a költségvetési rendelet 167. cikke (4) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az ajánlatkérő szerv – különösen az egyes ajánlatok minőség‑ár arányának összehasonlításával – a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot határozza meg. Ez az összehasonlítás magában foglalja az ajánlatok műszaki jellemzőinek az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő szempontokra tekintettel történő összevetését.

165

A jelen ügyben semmi nem enged arra következtetni, hogy a Bizottság ne tett volna eleget annak a követelménynek, hogy a „gazdaságilag legelőnyösebb” ajánlatot olyan objektív szempontok alapján határozza meg, amelyek biztosítják az átláthatóságnak, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását az ajánlatok relatív értékére vonatkozó objektív összehasonlítás biztosítása érdekében. A CLL csoport ajánlatát a bizottság a felperes ajánlatához hasonlóan az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő műszaki odaítélési szempontok alapján értékelte.

166

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy ellentétben azzal, amit a felperes a 3. és a 4. sz. tételre vonatkozó értékelés egységességére hivatkozva állít, az a tény, hogy a táblázatokban két különböző tétel (francia és spanyol) tekintetében azonos értékelés szerepel, egyáltalán nem bizonyítja, hogy a Bizottság nem hasonlította össze a nyertes ajánlat objektív tulajdonságait vagy értékeit a két tételben szereplő versengő ajánlatok jellemzőivel vagy értékeivel. A bizottság által e két tételre vonatkozóan készített értékelések hasonlóságát magyarázhatja az a tény, hogy azonos típusú szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésekről van szó, valamint az, hogy a CLL csoport által az egyes tételek tekintetében kínált szolgáltatások tartalma azonos lehet.

167

Ezenkívül a fenti 83. pontban megállapításra került, hogy a versengő ajánlatok műszaki ajánlatai bizonyos eltéréseket mutattak, így eltérő értékelésekhez vezethettek a legjobb minőség–ár arány elérésére való alkalmasságukat illetően.

168

Ebből következik, hogy nem róható fel a Bizottságnak egyrészt az, hogy nem vetette össze a műszaki ajánlatokat, másrészt pedig az, hogy az ajánlatok összehasonlítása során nem teljesítette a költségvetési rendelet 167. cikkének (4) bekezdésében foglalt követelményeket.

169

Másodszor meg kell vizsgálni a Spanyol Királyságnak a felperest és a CLL csoportot érintő, az ajánlataik értékelésére vonatkozó módszer alkalmazása során tapasztalt állítólagosan eltérő bánásmódra vonatkozó érveit.

170

Emlékeztetve arra, hogy az értékelési táblázatnak nem kell teljeskörűen tartalmaznia a műszaki ajánlat minden egyes, a bizottság által figyelembe vett részletét, meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság a CLL csoport és a felperes ajánlatát hátrányosan megkülönböztető módon értékelte‑e.

171

Először is a Spanyol Királyság megjegyzi, hogy a nyelvgyakorlatok tartalmának az 1.1. alszempont keretében történő értékelését illetően a Bizottság nem a CLL csoport ajánlatában szereplő nyelvgyakorlatok tartalmát, hanem kizárólag e tartalmak sorozatát értékelte, jelezve, hogy a kapcsolódó segédanyagok megfelelnek az ajánlatkérő szerv elvárásainak. Egyébiránt, ami a felperes ajánlatát illeti, a Bizottság köteles volt értékelni a nyelvgyakorlatok tartalmát, de végül megállapította, hogy a módosítás kockázata miatt nem értékelheti az online nyelvgyakorlatokat, és kizárólag a különböző típusú segédanyagok releváns leírásának meglétét jelölte meg, annak értékelése nélkül, hogy azok megfelelnek‑e az ajánlatkérő szerv elvárásainak.

172

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a szóban forgó két ajánlat értékelésekor tiszteletben tartotta az egyenlő bánásmód, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. Egyfelől ugyanis a Bizottság értékelte a CLL csoport ajánlatában szereplő pedagógiai anyagokat, másfelől nem tudta értékelni ezen oktatási anyagok tartalmát a felperes ajánlatában, mivel a szóban forgó tartalom számára csak a felperes ellenőrzése alatt álló honlaphoz vezető kattintható szöveges link révén volt hozzáférhető, ami az ajánlat módosításának kockázatát hordozta magában. Következésképpen nem két összehasonlítható helyzetről van szó, amelyek azt követelnék meg, hogy azokat egyenlő módon kezeljék.

173

Egyébként a Bizottság nem végezte el a CLL csoport ajánlatában szereplő önképzés tartalmának konkrét értékelését sem, míg a felperes ajánlatát illetően a Bizottság jelezte, hogy az önképzés tartalmát nem határozták meg.

174

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 165–168. pontban megállapításra került – a műszaki ajánlatokat az ajánlattételhez szükséges dokumentációhoz viszonyítva hasonlították össze, és hogy a Bizottság összevetette a műszaki ajánlatokat. Ezzel összefüggésben a Bizottság ténylegesen megállapította, hogy a felperes ajánlata hiányos volt az önképzést illetően. A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az ajánlatot a CLL csoport ajánlatánál alacsonyabb minőségűnek értékelték, mivel az nem határozta meg az önképzést. Ebből következik, hogy a Bizottság e tekintetben nem sértette meg a költségvetési rendelet 167. cikkének (4) bekezdését.

175

Ezenkívül a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy az 1.2. alszempont keretében a Bizottság semmilyen konkrét értékelést nem végzett a CLL csoport ajánlatában szereplő, a végső összefoglaló értékelések tartalmára és a konstruktív értékelések szempontjaira vonatkozóan, míg a felperes ajánlatát illetően negatív értékelést fogalmazott meg amiatt, hogy nem tudta értékelni ugyanezen, kattintható szöveges linkkel elérhető szempontokat.

176

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy mivel a szóban forgó ajánlatok egyike tartalmazott bizonyos olyan elemeket, amelyeket a másik nem mutatott be, a Bizottság nem értékelte hátrányosan megkülönböztető módon a két ajánlatot, mivel egyrészt a Bizottság ezt a hiányosságot a felperes ajánlatában feltüntette, másrészt a CLL csoport ajánlatában szereplő ugyanezen szempontokat illetően nem tett konkrétabb megjegyzéseket.

177

Másodszor a Spanyol Királyság azt állítja, hogy az 1.2. alszempont értékelése során a Bizottság anélkül értékelte a felperes ajánlatában szereplő tanulási módszereket, hogy ezt az értékelést a CLL csoport ajánlatának értékelése során kifejezetten elvégezte volna.

178

Ez az érv nem állja meg a helyét, mivel a valóságban ahhoz vezetne, hogy a felperes számára még kedvezőbb bánásmódot biztosítanak, és mivel a felperes ajánlatát illetően ez az értékelés pozitív megjegyzésnek minősül. Így meg kell állapítani, hogy nem került sor hátrányosan megkülönböztető bánásmódra.

179

Harmadszor, a digitális tevékenységekre és segédanyagokra vonatkozó 1.1 alszempont értékelése keretében a Bizottság megemlítette és értékelte a CLL csoport ajánlatában javasolt digitális eszközöket, azt állítva, hogy az oktatási segédanyagok megfelelnek az ajánlatkérő szerv elvárásainak. Ezzel szemben a felperes ajánlatának értékelése keretében a Bizottság csak azt jelezte, hogy az ajánlatban egy egyéb, az önképzést ösztönző digitális eszközöket tartalmazó lista szerepelt, anélkül hogy megemlítette volna, mely eszközökről van szó, vagy hogy értékelte volna azokat.

180

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak a felperes ajánlatában szereplő digitális eszközökre vonatkozó ezen állítása valójában a CLL csoport ajánlatára vonatkozó állítással egyenértékű pozitív megjegyzésnek minősül. Így nem került sor hátrányosan megkülönböztető bánásmódra.

181

Negyedszer, ami az 1.1. alszempontban említett tartalom felépítését illeti, a Spanyol Királyság megjegyezte, hogy a Bizottság a CLL csoport ajánlatát részletesnek és nagyon világos struktúrával rendelkezőnek írta le, azonban a felperes ajánlatát illetően, amelyben szintén szerepel ilyen program, az 1.1. alszempont minőségi értékelése nem tartalmazza sem e programok megnevezését, sem az említett óraterv értékelését.

182

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes ajánlatát illetően – a Spanyol Királyság állításával ellentétben – a Bizottság igenis rámutatott, hogy a felperes ajánlata a tanórái tartalmának rövid, de világos leírását tartalmazza, ami a CLL csoport ajánlatához képest kevésbé pozitív megjegyzésnek minősül. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság megfelelően értékelte a két ajánlatot.

183

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a szóban forgó két ajánlat tekintetében nem állt fenn eltérő bánásmód, mivel a Spanyol Királyság által jelzett eltérések az említett ajánlatok között fennálló különbségeket tükrözik.

184

Egyébiránt meg kell említeni, hogy a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék rendeljen el bizonyításfelvételt. Márpedig e kérelemnek nem lehet helyt adni, mivel az az eljárási szabályzat 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően nem szükséges a jogvita eldöntéséhez, amint az többek között a fenti 168–183. pontból kitűnik. Ezzel szemben a Spanyol Királyság bizonyításfelvétel iránti kérelmét illetően meg kell állapítani, hogy az eljárási szabályzat 88. cikkének megfelelően a beavatkozó Spanyol Királyság nem terjeszthet elő ilyen kérelmet, mivel az kizárólag a felek számára van fenntartva. Így e kérelemnek nem lehet helyt adni.

185

Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.

186

Ötödik jogalapjával a felperes előadja, hogy a Bizottság azáltal, hogy a nyelvi képzésekre vonatkozó szerződések valamennyi részét egyetlen szolgáltatónak, nevezetesen a CLL csoportnak ítélte oda, figyelmen kívül hagyta a közbeszerzésekről szóló szabályozás által követett, az uniós intézmények közbeszerzéseinek a lehető legszélesebb verseny előtti megnyitására és a kis‑ és középvállalkozások e közbeszerzésekhez való hozzáférésére irányuló célt.

187

Emlékeztet arra, hogy a Törvényszék és a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az ajánlatkérő nem korlátozhatja mesterségesen a versenyt. A rá vonatkozó általános jogelvekből eredő jogi kötelezettségről van szó.

188

Arra hivatkozik ugyanis, hogy a mérlegelési jogkört konkrétan gyakorolták annak érdekében, hogy a szerződés valamennyi részét a CLL csoportnak ítéljék oda.

189

Egyrészt a felperes megismétli a második jogalap keretében előadott azon érvet, amely szerint a Bizottság a CLL csoport ajánlatait nem vetette alá a versengő ajánlatokkal való összehasonlítás folyamatának, megkerülve a közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárást.

190

Másrészt azt állítja, hogy a Bizottság azon rendellenes gyakorlata, hogy legfeljebb a szempontok kétharmadára vonatkozó súlyozás vonatkozásában a CLL csoport ajánlatait egységesen és szinte azonos módon értékeli, éppen ellenkezőleg, a mérlegelési jogkör gyakorlásának hiányát, vagy akár a minőségi szempontok semlegesítését jelenti.

191

Ezenkívül a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság gyakorlata jelenleg azt jelenti, hogy kizárja a szerződések tételekre osztását, és ha azokat felosztják, az összes tételt egyetlen gazdasági szereplőnek ítéli oda. Különösen a nyelvi tesztek szervezésére irányuló szolgáltatásokra vonatkozó ajánlati felhívásokra hívja fel a figyelmet, amelyeket egyetlen gazdasági szereplőnek ítéltek oda, a nyelvi tesztek megszervezésével kapcsolatos szolgáltatásokra, amelyek egyetlen tételben szerepeltek, valamint az Erasmus+ program keretében az online nyelvi támogatási szolgáltatásokra, amelyek esetében szintén elmaradta a nyelvek szerinti tételekre osztás. E valószínűsítő körülmények fényében a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság immár egyetlen szolgáltatóra kívánja összpontosítani a nyelvi szükségleteinek kielégítését.

192

A Spanyol Királyság ezt a fellebbező által hivatkozott jogalapot egy további eljárási szemponttal támasztja alá.

193

A Spanyol Királyság közelebbről úgy véli, hogy a Charta 41. cikkében említett megfelelő ügyintézés elve, valamint az ajánlatok közbeszerzési eljárás keretében történő értékelését illetően az átláthatóság és az objektivitás általános elve megköveteli, hogy az értékítéleteket igénylő értékelést a matematikai képlet alkalmazásából eredő értékeléseket megelőzően és azoktól elkülönítve végezzék el.

194

E tekintetben a Spanyol Királyság úgy véli, hogy az értékítéletek (a műszaki ajánlat értékelése) és egy automatikus értékelés (a gazdasági ajánlat értékelése) együttes elvégzésével a Bizottság által lefolytatott értékelési eljárás legalábbis látszólag lehetővé teszi az ajánlatkérő számára, hogy megkísérelje – akár tudat alatt – az értékítéletektől függő értékelés megváltoztatását annak érdekében, hogy ez utóbbit tegye meghatározóvá.

195

Így az arra vonatkozó biztosíték hiányában, hogy a műszaki ajánlatot a gazdasági ajánlat előtt és attól elkülönítve értékelték, és amennyiben a Bizottság nem részletezi az egyes alszempontok egyes elemeinek súlyozását, a Spanyol Királyság szerint mindig felmerülhet a gyanúja annak, hogy az ajánlatkérő szerv – akár nem szándékosan – a legdrágább ajánlatot részesítette előnyben, már csak azon általános előítélet miatt is, amely szerint a jobb minőségű termékek ára általában magasabb.

196

A Bizottság vitatja a felperes és a Spanyol Királyság érveit, és az ötödik jogalap elutasítását kéri.

197

E tekintetben meg kell említeni, hogy ötödik jogalapjával a felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság visszaélésszerűen alkalmazott egy olyan gyakorlatot, amely a közbeszerzési szabályozás által követett, az uniós intézmények szerződéseinek a legszélesebb verseny előtti megnyitására irányuló célkitűzés figyelmen kívül hagyásához vezetett, mivel a nyelvi képzésekre vonatkozó szerződések valamennyi részét egyetlen szolgáltatónak, nevezetesen a CLL csoportnak ítélte oda.

198

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban a hivatkozott céltól eltérő cél elérése, vagy az ügy körülményeinek kezelésére a Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (lásd ebben az értelemben: 2008. május 15‑iSpanyolország kontra Tanács ítélet, C‑442/04, EU:C:2008:276, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 1999. július 8‑iVlaamse Televisie Maatschappij kontra Bizottság ítélet, T‑266/97, EU:T:1999:144, 131. pont; 2004. január 13‑iThermenhotel Stoiser Franz és társai kontra Bizottság ítélet, T‑158/99, EU:T:2004:2, 164. pont).

199

A jelen esetben azonban nem ez a helyzet.

200

Először is a közbeszerzési eljárások célját illetően emlékeztetni kell arra, hogy a költségvetési rendelet 160. cikkének (2) bekezdése értelmében minden szerződést a lehető legszélesebb körben kell pályáztatni.

201

Ugyanígy az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elve, amelynek célja a közbeszerzési eljárásban részt vevő vállalkozások közötti egészséges és hatékony verseny kialakulásának elősegítése, megköveteli, hogy valamennyi ajánlattevő azonos esélyekkel rendelkezzen ajánlata összeállításakor, és ebből következően azt a követelményt is magában foglalja, hogy valamennyi ajánlattevő tekintetében ugyanazon feltételek vonatkozzanak az ajánlatokra (2004. április 29-iBizottság kontra CAS Succhi di Frutta ítélet, C-496/99 P, EU:C:2004:236, 110. pont).

202

E megfontolások alapján az ajánlatkérő szerv nem akadályozható meg abban, hogy a közbeszerzési szerződés valamennyi tételét ugyanazon ajánlattevőnek ítélje oda, feltéve hogy ez utóbbi ajánlatai az összes többi ajánlattevőhöz képest gazdaságilag legelőnyösebbek voltak, és hogy az említett szerződés résztvevői közötti egészséges és hatékony verseny biztosítása érdekében tiszteletben tartották az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvét.

203

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő azon érvelésének alátámasztására, amely szerint a szóban forgó közbeszerzési eljárás célja nem valósult meg.

204

Másodszor, az ügy irataiból egyáltalán nem tűnik ki, hogy a Bizottság más célt követett volna, mint hogy a két ajánlatot az e célból ráruházott hatáskörökkel összhangban értékelje. Hasonlóképpen, a felperes nem terjeszt elő semmilyen konkrét bizonyítékot, amely bizonyítaná, hogy ez utóbbi bármiféle részrehajlást tanúsított volna.

205

Harmadszor el kell utasítani a felperes azon érvét is, amely szerint a minőségi kritériumokat „semlegesítették”. Az ajánlatkérőnek az ajánlat értékelésével kapcsolatos rosszhiszeműsége nem vélelmezhető anélkül, hogy e tekintetben bármilyen bizonyítékot előterjesztettek volna.

206

Negyedszer, ami a többi közbeszerzési eljárásból származó, a felperes által előterjesztett valószínűsítő körülményeket illeti, azok nyilvánvalóan nem relevánsak a jelen jogvita keretében, mivel minden egyes eljárás saját jellemzőkkel rendelkezik.

207

E jogalap keretében a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a Charta 41. cikkében említett megfelelő ügyintézés elve megköveteli, hogy a műszaki ajánlat minőségének értékelését az ár értékelését megelőzően végezzék el, mivel ellenkező esetben az ajánlatkérő bármikor meggyanúsítható lenne azzal, hogy a legdrágább ajánlatot részesítette előnyben.

208

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a Bizottság először az árat értékelte, majd az ajánlatok minőségét, amelynek eredményeként végül a CLL csoport ajánlatát részesítette előnyben. Másodszor az a követelmény, hogy a műszaki ajánlat minősítését az ár értékelését megelőzően kell értékelni, nem következik sem a költségvetési rendelet rendelkezéseiből, sem az ítélkezési gyakorlatból. Harmadszor a Spanyol Királyság nem terjesztett elő olyan releváns bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy az ajánlatok két szakaszban történő értékelésének hiánya az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvének megsértését eredményezte volna.

209

A Charta 41. cikkének megsértésére alapított érvet is el kell utasítani. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a pártatlanság követelményének e rendelkezés értelmében két oldala van. Először is az adott szerv tagjainak szubjektív módon pártatlannak kell lenniük, azaz annak egyik tagja sem mutathat elfogultságot vagy személyes előítéletet, az ellenkező bizonyításáig a személyes pártatlanságot vélelmezni kell. Másrészt e szervnek objektív módon is pártatlannak kell lennie, azaz ebben a tekintetben megfelelő biztosítékokat kell nyújtania az összes jogszerű kétely kizárására (lásd analógia útján: 2008. július 1‑jei Chronopost és La Poste kontra UFEX és társai ítélet, C‑341/06 P és C‑342/06 P, EU:C:2008:375, 54. pont; 2013. július 11‑iZiegler kontra Bizottság ítélet, C‑439/11 P, EU:C:2013:513, 155. pont). A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy egyrészt a Spanyol Királyság nem hivatkozott a bizottság tagjainak szubjektív elfogultságára, másrészt pedig nem bizonyította, hogy a műszaki ajánlatnak az ár értékelését megelőző minősítésére vonatkozó kötelezettség hiánya, amelyet egyébként az uniós jogalkotó nem is írt elő, a jelen ügyben többek között az egyenlő bánásmód elvének megsértéséhez vezetett. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság nem tudta bizonyítani az ezzel kapcsolatos jogos kétség fennállását.

210

Következésképpen az ötödik jogalapot mint megalapozatlant szintén el kell utasítani.

211

A fenti megfontolások összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

212

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

213

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Ennélfogva a Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott: