–

a „Konservinvest” OOD képviseletében Y. Ivanova és P. Angelov advokati,

–

a „Bulkons Parvomay” OOD képviseletében M. Georgieva‑Tabakova advokat,

–

az Európai Bizottság képviseletében kezdetben: M. Konstantinidis, I. Naglis és G. Koleva, később: M. Konstantinidis és G. Koleva, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 343., 1. o.) 9. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a „Konservinvest” OOD és a „Bulkons Parvomay” OOD (a továbbiakban: Bulkons) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy a Konservinvest olyan kereskedelmi védjegyeket használt, amelyek sértik a Bulkonsnak a „Lyutenitsa Parvomay” földrajzi árujelzőre vonatkozó jogait.

3

A 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL 2006. L 363., 1. o.) módosított, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20‑i 510/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 93., 12. o.; a továbbiakban: 510/2006 rendelet) 5. cikke (8) bekezdésének második albekezdése előírta, hogy Bulgária és Románia legkésőbb a csatlakozás időpontjától számított egy éven belül bevezeti az ezen 5. cikk (4)–(7) bekezdésének tiszteletben tartásához szükséges törvényi, rendeleti vagy igazgatási rendelkezéseket.

4

Az 510/2006 rendelet 5. cikkének (11) bekezdése ezenkívül a következőket írta elő:

„Bulgária és Románia esetében a földrajzi jelzések és eredetjelölések [helyesen: eredetmegjelölések] csatlakozáskor érvényes, nemzeti szinten megvalósuló oltalma a csatlakozás időpontjától számított tizenkét hónapig még érvényben maradhat.

Ha az ezen rendelet szerinti nyilvántartási kérelmet a fent említett időszak végén továbbítják a Bizottságnak, ez az oltalom a nyilvántartásra vonatkozó határozat ezen rendelet szerinti meghozatalának időpontjától kezdődően érvényét veszti.

Az ilyen, nemzeti szinten megvalósított oltalom következményeit – amelynek során a nyilvántartás nem az ezen rendelet szerint történik –, teljes mértékben kizárólag az érintett tagállam viseli.”

5

Az 510/2006 rendeletet 2013. január 3‑i hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta az 1151/2012 rendelet.

6

Az 1151/2012 rendelet (13)–(15), (17), (18), (20) és (24) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

[…]

7

Az 1151/2012 rendelet „Célkitűzések” című 1. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„E rendelet célja a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek előállítói számára segítséget nyújtani abban, hogy a vásárlókat és a fogyasztókat tájékoztassák termékeik és az élelmiszerek jellemzőiről és termelési sajátosságairól, biztosítva ezáltal, hogy:

[…]

Az e rendeletben meghatározott intézkedések célja támogatni a kiváló minőségű termékekkel kapcsolatos mezőgazdasági és feldolgozási tevékenységeket és gazdálkodási rendszereket, és ezáltal hozzájárulni a vidékfejlesztési politika célkitűzéseinek megvalósításához.”

8

E rendelet 2. cikke, amely meghatározza e rendelet hatályát, (1) bekezdésének első albekezdésében kimondja:

„E rendelet hatálya a Szerződés I. mellékletében felsorolt, emberi fogyasztásra szánt mezőgazdasági termékekre, valamint az e rendelet I. mellékletében felsorolt egyéb mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre terjed ki.”

9

Az említett rendelet „Oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések” című II. címe e rendelet 4–16. cikkét tartalmazza. Ugyanezen rendelet „Célkitűzés” című 4. cikke kifejti:

„Létrehozásra kerül az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi jelzések rendszere azzal a céllal, hogy egy adott földrajzi területhez szorosan kapcsolódó termékek előállítóit az alábbiak révén segítse:

10

Az 1151/2012 rendeletnek „Az eredetmegjelölésekre és a földrajzi jelzésekre vonatkozó követelmények” című 5. cikke (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendelet alkalmazásában az »eredetmegjelölés« elnevezés olyan terméket jelöl:

(2)   E rendelet alkalmazásában a »földrajzi jelzés« elnevezés olyan terméket jelöl:

11

E rendeletnek az „Átmeneti nemzeti oltalom” című 9. cikke a következőket írja elő:

„A kérelmek Bizottsághoz történő benyújtásának napjától kezdődő hatállyal a tagállamok – kizárólag átmeneti jelleggel – nemzeti oltalmat biztosíthatnak az elnevezések számára e rendelet alapján.

Ez a nemzeti oltalom az e rendelet szerinti bejegyzésről szóló határozat meghozatalának vagy a kérelem visszavonásának időpontjában szűnik meg.

Amennyiben az elnevezést e rendelet alapján nem jegyzik be, a nemzeti oltalom következményei kizárólag az érintett tagállam felelősségi körébe tartoznak.

A tagállamok által az első bekezdés szerint meghozott intézkedések csak nemzeti szinten járnak joghatással, és nem érintik az Unión belüli és a nemzetközi kereskedelmet.”

12

Az említett rendelet „Elnevezések, szimbólumok és megjelölések” című 12. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket minden olyan gazdasági szereplő használhatja, amely az adott termékleírásnak megfelelő terméket forgalmaz.

[…]

(3)   […] A címkézésben meg lehet jeleníteni az »oltalom alatt álló eredetmegjelölés« vagy az »oltalom alatt álló földrajzi jelzés« megjelölést […].

(4)   Ezenkívül a címkézésben a következők is megjeleníthetők: az 5. cikkben említett származási földrajzi terület képi megjelenítése, és az azon tagállamra és/vagy régióra utaló szövegek, ábrák vagy szimbólumok, amelyben az említett származási földrajzi terület található.

[…]”

13

Az ugyanezen rendelet „Közös rendelkezések” című V. címében található IV. fejezete meghatározza a többek között az eredetmegjelölésekre és a földrajzi jelzésekre alkalmazandó kérelmezési és bejegyzési eljárásokat.

14

A Zakon za markite i geografskite oznachenia (a védjegyekről és földrajzi árujelzőkról szóló törvény; a DV 1999. szeptember 14‑i 81. száma) alapügyben alkalmazandó változata (a továbbiakban: ZMGO) 51. cikkének (1)–(3) bekezdése a következőket írta elő:

„(1)   Földrajzi árujelző alatt az eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket kell érteni.

(2)   Az eredetmegjelölés valamely ország, ezen országba található régió vagy meghatározott hely neve, amely az ezen országból, régióból vagy meghatározott helyről származó olyan termék megjelölésére szolgál, amelynek minőségét vagy jellegét – lényegében vagy kizárólag – a földrajzi környezet határozza meg, a természeti és emberi tényezőket is beleértve.

(3)   A földrajzi jelzés valamely ország, ezen országba található régió vagy meghatározott hely neve, amely az ezen országból, régióból vagy meghatározott helyről származó olyan termék megjelölésére szolgál, amelynek minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője e földrajzi származásnak tulajdonítható.”

15

A ZMGO 53. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondta:

„(1)   A földrajzi árujelző oltalmát a szabadalmi hivatal általi lajstromozása révén biztosítják.

(2)   Az oltalom alapján tilos:

1. a földrajzi árujelzőnek a bejegyzetthez hasonló termékeken történő bármilyen kereskedelmi célú felhasználása, amennyiben e használat az oltalom alatt álló árujelző hírnevét kihasználja;

2. a földrajzi árujelző bármely bitorlása vagy utánzása, még akkor is, ha feltüntetik a termék valódi származását, vagy ha a használt árujelzőt lefordítják, vagy ha ahhoz például a »jellegű«, »fajta«, »típusú«, »utánzat« vagy hasonló kifejezéseket kapcsolják;

3. bármely egyéb – a termék származását, eredetét, jellegét vagy alapvető tulajdonságait illetően – hamis vagy megtévesztő megjelölés használata a belső vagy a külső csomagoláson, a reklámanyagokon vagy az érintett termékre vonatkozó iratokon, valamint a termék származását illetően hamis benyomást keltő jelölés;

4. bármilyen egyéb olyan gyakorlat, amely a termék tényleges származása tekintetében a fogyasztó megtévesztéséhez vezethet.”

16

A ZMGO 76. cikke értelmében:

„(1)   Az e törvény szerinti jogbitorlási keresetek a következő keresetek lehetnek:

1. jogsértés tényének megállapítása iránti kereset;

2. jogsértés abbahagyása iránti kereset;

3. kártérítési kereset;

4. a jogsértés tárgyát képező áruk, valamint a jogsértés elkövetéséhez használt eszközök lefoglalása és használaton kívül helyezése iránti kereset.

(2)   Az (1) bekezdésben említett keresettel egyidejűleg a felperes bírósági úton kérheti:

[…]

3. az ítélet rendelkező részének az alperes költségére történő közzétételét a bíróság által meghatározott két napilapban, valamint egy országos lefedettségű televíziós műsorszolgáltató szervezet műsorának egy adott idősávjában.”

17

A ZMGO‑t 2019. december 22‑én hatályon kívül helyezték (a DV 2019. december 13‑i 98. száma).

18

A ZMGO módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény (a DV 2018. július 24‑i 61. száma) átmeneti és záró rendelkezései 8. cikkükben előírják:

„(1)   Az [1151/2012] rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékek vagy élelmiszerek vonatkozásában bejegyzett földrajzi árujelzőkön fennálló jogok jogosultjai nem indíthatnak keresetet az e törvény hatálybalépéséig elkövetett jogsértések alapján.

(2)   Nem lehet büntető jellegű közigazgatási eljárást indítani az [1151/2012] rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékek vagy élelmiszerek vonatkozásában bejegyzett földrajzi árujelzőkön fennálló jogoknak az e törvény hatálybalépését megelőzően elkövetett megsértése alapján.”

19

A Konservinvest Bulgáriában ügyvezetési és társasági székhellyel rendelkező társaság „K Konservinvest Parvomayska lyutenitsa” összetett kereskedelmi védjegyét a Bolgár Köztársaság szabadalmi hivatala (a továbbiakban: Hivatal) 1999. február 12‑én lajstromozta a „lyutenitsa” termék vonatkozásában. A Hivatal továbbá 2005. május 3‑án lajstromozta a 2003. május 15‑én ugyanezen áru vonatkozásában bejelentett „Parvomayska lyutenitsa Rachenitsa” összetett védjegyét. E két védjegy esetében a „parvomayska lyutenitsa” elemek nem állnak oltalom alatt.

20

A Hivatal elnökének 2013. július 3‑i határozatával a Bulkons társaság, amely szintén Bulgáriában rendelkezik ügyvezetési és társasági székhellyel, a ZMGO alapján, amely akkor hatályban volt, a „Lyutenitsa Parvomay” földrajzi jelzés (a továbbiakban: vitatott földrajzi jelzés) használójaként került bejegyzésre a „lyutenitsa” termék megjelölésére, mivel a Parvomay bolgár helység. Az e földrajzi jelzés bejegyzése iránti kérelmet a Bulkons 2013. március 14‑én nyújtotta be.

21

A Konservinvest keresetet nyújtott be a közigazgatási bírósághoz e határozat hatályon kívül helyezése iránt, azzal az indokkal, hogy a Hivatal elnöke nem rendelkezett hatáskörrel a mezőgazdasági termékre vonatkozó földrajzi jelzés bejegyzésére, mivel az ilyen bejegyzést az 1151/2012 rendelet szabályozza, és az csak uniós szinten, az e rendeletben előírt eljárás szerint lehetséges. 2017. július 12‑i ítéletével a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária) elutasította e keresetet annak megállapításával, hogy e rendelet nem alkalmazható a jogvitára, mivel a vitatott bejegyzés nem az e rendelet által biztosított oltalom megszerzésére irányult.

22

Egyébiránt a Bulkons a különösen a ZMGO 76. cikke (1) bekezdésének 4. pontjával és (2) bekezdésének 3. pontjával összefüggésben értelmezett különösen a 76. cikke (1) bekezdésének 1–3. pontja alapján egyesített kereseteket nyújtott be a Konservinvest ellen a Sofiyski gradski sadhoz (szófiai városi bíróság, Bulgária). E keresetekkel többek között annak megállapítását kérte, hogy a Konservinvest a vitatott földrajzi árujelzőhöz fűződő jogait a több, többek között a jelen végzés 19. pontjában megjelölt védjegynek a „lyutenitsa” termék megjelölésére való használata révén megsértette; hogy a bíróság kötelezze a Konservinvestet a jogsértés abbahagyására és az elszenvedett kár megtérítésére 636284,16 bolgár leva (BGN) (hozzávetőleg 325000 euró) összegben, valamint rendelje el a jogsértő termékek lefoglalását és megsemmisítését („használaton kívül helyezését”).

23

2017. november 30‑i ítéletével a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság) elutasította e kereseteket azzal az indokkal, hogy olyan termékre vonatkoznak, amelyre az 1151/2012 rendelet közvetlenül alkalmazandó, és ez utóbbi megköveteli, hogy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi elnevezéseit a Bizottságnál jegyeztessék be.

24

A Sofiyski Apelativen sad (szófiai fellebbviteli bíróság, Bulgária) a Bulkons által a fenti ítélettel szemben benyújtott fellebbezésnek 2019. február 28‑i ítéletével helyt adott, amely e társaság kereseteinek teljes egészében helyt adott. E bíróság megállapította, hogy e keresetek elfogadhatók, mivel a ZMGO módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény átmeneti rendelkezései 8. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható az előtte folyamatban lévő jogvitára, továbbá megalapozottak, mivel a ZMGO és az 1151/2012 rendelet különböző jogviszonyokat szabályoz, és különböző jogok párhuzamos oltalmát biztosítja.

25

A Konservinvest ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság, a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék, Bulgária) elé. Ez utóbbi megjegyzi, hogy értékelnie kell a Bulkons által indított keresetek elfogadhatóságát, és ennek érdekében meg kell határoznia, hogy a vitatott földrajzi jelzés oltalomban részesül‑e a bolgár jogszabályoknak megfelelően.

26

E tekintetben kifejti, hogy e jogszabályoknak megfelelően valamely földrajzi jelzésnek a Hivatalnál történő bejegyzése – ideértve a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek vonatkozásában történő bejegyzést is – olyan nemzeti védelmet biztosít számára, amely lehetővé teszi bírósági szankció alkalmazását abban az esetben, ha e jelzés használatát valamely engedéllyel nem rendelkező jogalany megsérti. Az ilyen földrajzi jelzés biztosítékot nyújt a fogyasztók számára az általa jelölt termék magas minőségére vonatkozóan, és leírja annak sajátosságait. Ezenkívül megakadályozza e minőség romlását, amely ugyanazon terméknek a nyilvántartásba nem vett termelők általi termeléséből ered.

27

Az olyan mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi elnevezéseinek oltalmára vonatkozó nemzetközi és uniós szabályozás fejlődésére tekintettel, amelyek minősége és egyedi jellege az Unió bizonyos régióihoz kapcsolódik, és figyelembe véve az 1151/2012 rendelet 9. cikkét, valamint (15) és (24) preambulumbekezdését, a kérdést előterjesztő bíróság lehetségesnek tartja, hogy e termékek nemzeti szintű nyilvántartásba vétele és jogi oltalma kizárt. Úgy véli azonban, hogy amennyiben a jogvita ugyanazon mezőgazdasági termék helyi termelői között olyan földrajzi jelzéssel kapcsolatban áll fenn, amelyet csak nemzeti szinten jegyeztek be, és amennyiben ugyanazon tagállam területén elkövetett jogsértésekről van szó, az uniós jog kifejezetten nem zárja ki annak lehetőségét, hogy kizárólag nemzeti szinten kerüljön sor bejegyzésre az 1151/2012 rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékek és élelmiszerek tekintetében, és kizárólag e tagállam területén biztosítsanak konkrét oltalmat.

28

E körülmények között a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Az [1151/2012] rendelet 9. cikke lehetővé teszi‑e – az átmeneti nemzeti oltalom e rendelkezésben szabályozott esetein kívül – az e rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó földrajzi jelzések nemzeti bejegyzési és oltalmi rendszerének létrehozását, és e rendelkezés feljogosítja‑e a tagállamokat arra, hogy nemzeti szinten (a védjegyekre vonatkozó párhuzamos rendszerhez hasonlóan) más, párhuzamosan hatályban lévő rendelkezéseket alkalmazzanak az ilyen földrajzi jelzésen fennálló jog megsértése miatt olyan helyi gazdasági szereplők között fennálló jogviták elbírálása érdekében, amelyek az [1151/2012] rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékeket és élelmiszereket állítanak elő és forgalmaznak a földrajzi jelzés bejegyzésének helye szerinti tagállam területén?”

29

A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

30

A jelen ügyben ez a rendelkezés alkalmazandó.

31

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy bár az előterjesztett kérdés szövege csak az 1151/2012 rendelet 9. cikkére vonatkozik, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések e rendeletben előírt oltalmi rendszerének egészére vonatkozó kérdést vet fel.

32

Következésképpen meg kell állapítani, hogy kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1151/2012 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely az e rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó földrajzi árujelzők bejegyzésére és oltalmára alkalmazandó nemzeti rendszert ír elő, amely kizárólag az ilyen földrajzi árujelzőkből eredő jogok megsértése miatt e tagállam olyan gazdasági szereplői között fennálló jogvitákra alkalmazandó, amelyek az utóbbi tagállam területén olyan termékeket állítanak elő, amelyek vonatkozásában a fenti árujelzőket az említett szabályozás alapján bejegyezték.

33

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy amint az az 1151/2012 rendelet (13) és (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, e rendelet egyetlen jogi keretbe vonja össze többek között az 510/2006 rendelet új vagy naprakésszé tett rendelkezéseit, valamint a rendelet megtartandó rendelkezéseit, és annak helyébe lép. A Bíróságnak az 510/2006 rendelet azon rendelkezéseire vonatkozó ítélkezési gyakorlata tehát, amelyeket az 1151/2012 rendelet lényegében átvett, továbbra is releváns az utóbbi rendeletben szereplő egyenértékű rendelkezések értelmezése szempontjából. Hasonlóképpen, mivel az 510/2006 rendelet maga is hatályon kívül helyezte és felváltotta mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14‑i 2081/92/EGK tanácsi rendeletet (HL 1992. L 208., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 7. kötet, 4. o.), és annak helyébe lépett, a Bíróságnak az utóbbi rendelet azon rendelkezéseire vonatkozó ítélkezési gyakorlata, amelyeket az 510/2006 rendelet, majd az 1151/2012 rendelet lényegében átvett, szintén releváns ezen értelmezés szempontjából.

34

Az előterjesztett kérdést illetően először is meg kell állapítani, hogy amint az az 1151/2012 rendelet (20) preambulumbekezdésének első mondatából, (24) preambulumbekezdéséből és 4. cikkéből kitűnik, e rendelet célja többek között az, hogy biztosítsa az e rendelet hatálya alá tartozó eredetmegjelölések és földrajzi jelzések egységes oltalmát az Unióban, és e célból bevezette azok uniós szinten történő bejegyzésének kötelezettségét annak érdekében, hogy azok bármely tagállamban oltalmat élvezhessenek (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 107. és 108. pont).

35

Ily módon, a többek között az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott 1151/2012 rendelet a közös agrárpolitika eszközének minősül, amely lényegében arra irányul, hogy annak érdekében, hogy a minőség javítására irányuló erőfeszítéseket vállaló mezőgazdasági termelőket az erőfeszítésükért cserébe magasabb jövedelemhez jutathassa, és azok megakadályozhassák, hogy harmadik személyek a termékek minőségének köszönhető hírnevét jogellenesen kihasználják, biztosítsa a fogyasztókat arról, hogy az e rendelet alapján bejegyzett eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott mezőgazdasági termékek meghatározott földrajzi területről való származásuknál fogva egyedi jellemzőkkel rendelkeznek, és így földrajzi származásuknak köszönhetően minőségi garanciát nyújtanak (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 109–111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amit különösen e rendelet (18) preambulumbekezdése, valamint 1. és 4. cikke tükröz.

36

Márpedig, ha a tagállamok megengedhetnék a termelőiknek, hogy a tagállam területén használják azon megjelölések vagy szimbólumok valamelyikét, amelyeket az 1151/2012 rendelet 12. cikke az e rendelet alapján bejegyzett eredetmegjelölések és földrajzi jelzések számára tart fenn, olyan nemzeti oltalmi jog alapján, amelyre kevésbé szigorú követelmények vonatkozhatnak, mint amelyek az említett rendelet keretében a szóban forgó termékekre irányadóak, fennállna annak veszélye, hogy nem érvényesül az említett minőségi garancia, amely az ugyanezen rendelettel biztosított oltalmi jogok alapvető rendeltetése, ami a belső piacon az ezekkel az eredetmegjelölésekkel és földrajzi jelzésekkel ellátott termékek termelői közötti egyenlő versenyfeltételeket is veszélyeztethetné, és különösen sérthetné az azon termelők számára fenntartandó jogokat, akik a minőség javítására irányuló valódi erőfeszítéseket vállaltak azért, hogy az 1151/2012 rendelet alapján bejegyzett eredetmegjelöléseket vagy földrajzi jelzéseket használhassanak. (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 112. pont).

37

Az érintett mezőgazdasági termékek minőségének biztosítására irányuló ezen fő célkitűzés sérelmének e kockázata annál is inkább jelentős, mivel a védjegyekkel ellentétben az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések esetleges nemzeti oltalmi rendszereinek harmonizálása céljából nem fogadtak el párhuzamosan uniós intézkedéseket (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 113. pont).

38

Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy az 1151/2012 rendelet célja nem az, hogy a továbbra is hatályban tartható nemzeti szabályok mellett a minősített eredetmegjelölésekre és földrajzi jelzésekre – azaz az e rendelet 5. cikkében foglalt kritériumoknak megfelelő eredetmegjelölésekre és földrajzi jelzésekre – vonatkozó kiegészítő oltalmi rendszert hozzon létre, hanem az, hogy egységes és kimerítő oltalmi rendszert alakítson ki az ilyen megjelölések és jelzések tekintetében (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 114. pont).

39

Az 1151/2012 rendeletben előírt, az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmi rendszerének kimerítő jellegét tanúsítja az a tény, hogy az 1151/2012 rendelet bejegyzési eljárása az érintett tagállam és a Bizottság közötti hatáskörmegosztáson alapul. Az 1151/2012 rendelet V. címének IV. fejezetében előírt kérelmezési eljárásnak megfelelően ugyanis a Bizottság csak akkor hozhat valamely eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés bejegyzéséről szóló határozatot, ha az érintett tagállam erre irányuló kérelmet nyújtott be hozzá, és ilyen kérelem csak akkor nyújtható be, ha e tagállam vizsgálata során megállapította, hogy az indokolt. A nemzeti bejegyzési eljárások tehát az uniós döntéshozatali eljárásba illeszkednek, és annak fontos részét képezik. Ezen eljárások a közösségi oltalmi rendszeren kívül nem létezhetnek (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 116. és 117. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Ebben az összefüggésben egyrészt meg kell jegyezni, hogy az 1151/2012 rendelet 9. cikke lényegében azt írja elő, hogy a tagállamok az e rendelet szerinti bejegyzésről szóló határozat meghozatalának vagy e kérelem visszavonásának időpontjáig saját hatáskörükben átmeneti nemzeti oltalmat biztosíthatnak. Márpedig egy ilyen jellegű rendelkezésnek nem lenne értelme, ha a tagállamok minden esetben megőrizhetnék az 1151/2012 rendelet értelmében vett, az eredetmegjelölésekre és földrajzi jelzésekre vonatkozó saját oltalmi rendszereiket, és azokat e rendelettel párhuzamosan fenntarthatnák. (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 118. és 120. pont).

41

Másrészt, ellentétben azzal, amit a Bulkons a Bíróság előtt lényegében állít, az a körülmény, hogy az 1151/2012 rendelet nem veszi át az 510/2006 rendelet 5. cikkének (11) bekezdésében a Bolgár Köztársaság és Románia javára az Unióhoz való csatlakozásukat követően, az e csatlakozás időpontjában fennálló földrajzi jelzések és eredetmegjelölések tekintetében előírt átmeneti rendszert, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az 1151/2012 rendelet változtatna az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések vonatkozásában az 510/2006 rendelet által korában előírt oltalmi rendszer kimerítő jellegén.

42

Az e rendelkezésben előírt átmeneti szabályozás lényegében megismételte azt az átmeneti rendszert, amelyet korábban az Unióhoz 2004. május 1‑jén csatlakozott tíz államban létező nemzeti eredetmegjelölések és földrajzi jelzések tekintetében írtak elő. Márpedig az említett szabályozást nem az 510/2006 rendelet által előírt oltalmi rendszer kimerítő jellegét meghatározó tényezőnek, hanem kizárólag az e kimerítő jelleget megerősítő elemnek tekintették (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 124–128. pont).

43

Ugyanis maga az 510/2006 rendelet és már korábban a 2081/92 rendelet által létrehozott oltalmi rendszer jellege, amely azon céljából ered, hogy biztosítsa az általa szabályozott földrajzi elnevezések egységes oltalmát a Közösségben, és ezáltal egyenlő versenyt biztosítson az ezen elnevezésekkel ellátott termékek előállítói között mind ezen előállítók, mind a fogyasztók javára, vezette arra a következtetésre a Bíróságot, hogy az 510/2006 rendelet egységes és kimerítő oltalmi rendszert írt elő ezen elnevezések tekintetében, kizárva az utóbbi rendelet értelmében vett eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nemzeti oltalmi rendszerének párhuzamos fennállását (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07,EU:C:2009:521, 107–114. pont). Márpedig, amint az a jelen végzés 34–38. pontjában megállapításra került, az 1151/2012 rendelet a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek az általa előírt oltalmát illetően ugyanezt a célt követi.

44

Azt is meg kell állapítani, hogy az 510/2006 rendelet 5. cikkének (11) bekezdésében szereplő átmeneti rendelkezést nem egyszerűen azért vette át az 1151/2012 rendelet, mert az abban előírt időszak lejárt, és ennek következtében e rendelkezés teljesen elveszítette hasznosságát, mivel az abban említett tagállamok ezen időszak lejártakor teljes mértékben kötelesek voltak tiszteletben tartani az 510/2006 rendeletnek az immár az 1151/2012 rendeletben átvett rendelkezéseit.

45

E tekintetben és figyelembe véve a kérdést előterjesztő bíróság kételyeit, valamint a Bulkons által a Bírósághoz benyújtott észrevételeket, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 288. cikk második bekezdésének megfelelően az olyan rendelet mint az 1151/2012 rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Egyébiránt az uniós jog elsőbbségének elve, amely kimondja, hogy e jog elsőbbséget élvez a tagállamok jogával szemben, arra kötelezi a tagállamok valamennyi szervét, hogy biztosítsák a különböző uniós jogi normák teljes érvényesülését, mivel a tagállamok joga nem befolyásolhatja a különböző normáknak az említett államok területére nézve elismert hatását (lásd analógia útján: 2020. április 2‑iCRPNPAC és Vueling Airlines ítélet, C‑370/17 és C‑37/18, EU:C:2020:260, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

Az uniós jog valamennyi rendelkezése érvényesülésének biztosítása érdekében az elsőbbség elve megköveteli a nemzeti bíróságoktól, hogy a belső jogot a lehető legteljesebb mértékben az uniós jognak megfelelően értelmezzék (2019. június 24‑iPopławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 57. pont; 2021. október 21‑iZX [A vádirat hiányosságainak megszüntetése] ítélet, C‑282/20, EU:C:2021:874, 39. pont).

47

Amennyiben a nemzeti jogszabályoknak az uniós jog követelményeivel összhangban álló értelmezése nem lehetséges, az uniós jogi rendelkezéseket alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – mellőzve a nemzeti jogszabályok uniós joggal ellentétes, akár utólagosan elfogadott rendelkezéseinek alkalmazását, anélkül hogy előzetesen kérelmeznie kellene azok jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítését vagy azt be kellene várnia (lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑iPopławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. október 21‑iZX [A vádirat hiányosságainak megszüntetése] ítélet, C‑282/20, EU:C:2021:874, 40. pont).

48

Az uniós joggal összhangban álló értelmezés lehetetlensége esetén így minden nemzeti bíróságnak mint tagállami szervnek – hatásköre keretében – kötelessége, hogy mellőzze a nemzeti jog mindazon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek ellentétesek az uniós jognak a folyamatban lévő jogvitában közvetlen hatállyal bíró rendelkezésével (lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑iPopławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. október 21‑iZX [A vádirat egységes szerkezetbe foglalása] ítélet, C‑282/20, EU:C:2021:874, 41. pont).

49

Másodszor, ami a tagállam piacán alkalmazandó szabályozást illeti, meg kell állapítani, hogy bár az 1151/2012 rendelet célja a hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékek és élelmiszerek tekintetében az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések egységes és kimerítő oltalmi rendszerének létrehozása, e kizárólagossággal nem ellentétes, hogy az e rendelet hatályán kívül eső földrajzi elnevezések oltalmi rendszerét alkalmazzák (lásd analógia útján: 2014. május 8‑iAssica és Kraft Foods Italia ítélet, C‑35/13, EU:C:2014:306, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

E tekintetben az 1151/2012 rendelet (17) preambulumbekezdéséből, valamint 5. cikkének (1) és (2) bekezdéséből az következik, hogy az e rendeletben az eredetmegjelölések és a földrajzi jelzések tekintetében előírt oltalmi rendszer először is az olyan termékekre vonatkozó eredetmegjelölések oltalmára korlátozódik, amelyek esetében közvetlen kapcsolat áll fenn egyrészt azok minősége vagy jellemzői, másrészt azok származási helyének földrajzi környezete között, másodszor pedig az olyan termékekre vonatkozó földrajzi jelzésekre, amelyek tekintetében közvetlen kapcsolat áll fenn e termékek egy meghatározott minősége, hírneve vagy más jellemzője és a földrajzi eredetük között (lásd analógia útján: 2000. november 7‑iWarsteiner Brauerei ítélet, C‑312/98, EU:C:2000:599, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. május 8‑iAssica és Kraft Foods Italia ítélet, C‑35/13, EU:C:2014:306, 29. pont).

51

Így azok a földrajzi eredetjelzők, amelyek kizárólag valamely termék földrajzi származásának hangsúlyozására szolgálnak, a termék sajátos jellemzőitől függetlenül, nem tartoznak az 1151/2012 rendelet hatálya alá annyiban, amennyiben az az eredetmegjelölésekre és a földrajzi jelzésekre vonatkozik (lásd analógia útján: 2014. május 8‑iAssica és Kraft Foods Italia ítélet, C‑35/13, EU:C:2014:306, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

Következésképpen az az oltalmi rendszer, amely adott esetben valamely tagállam piacán az uniós bejegyzéssel nem rendelkező földrajzi elnevezésre alkalmazható, az a rendszer, amelyet az olyan termékekhez kapcsolódó földrajzi elnevezésekre vonatkozóan írnak elő, amelyek esetében nem áll fenn különleges kapcsolat jellemzőik és földrajzi származásuk között (2014. május 8‑iAssica és Kraft Foods Italia ítélet, C‑35/13, EU:C:2014:306, 31. pont).

53

Ahhoz azonban, hogy egy ilyen rendszer alkalmazható legyen, meg kell felelnie az uniós jog által előírt követelményeknek. E tekintetben egyrészt szükséges, hogy alkalmazása ne veszélyeztesse az 1151/2012 rendelet célkitűzéseit. Ez utóbbi hatályára tekintettel ez azt jelenti, hogy az érintett nemzeti rendszer által biztosított oltalomnak nem azt kell garantálnia, hogy az ezen oltalomban részesülő termékek meghatározott minőséggel vagy jellemzővel rendelkeznek, hanem kizárólag azt, hogy ezek az áruk az említett földrajzi területről származnak. Másrészt szükséges, hogy ezen alkalmazás ne legyen ellentétes az EUM‑Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel (lásd ebben az értelemben: 2014. május 8‑iAssica és Kraft Foods Italia ítélet, C‑35/13, EU:C:2014:306, 33–35. pont).

54

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a ZMGO 51. cikkének (1) bekezdése szerint a „földrajzi árujelző” kifejezés az e törvény értelmében vett „eredetmegjelölésekre” és „földrajzi jelzésekre” egyaránt vonatkozik, és hogy ezen 51. cikk (2) és (3) bekezdése szerint e megjelöléstípusok mindegyike olyan termékek megjelölésére szolgál, amelyek esetében közvetlen kapcsolat áll fenn egyrészt azok minősége, hírneve vagy más jellemzője, másrészt azok földrajzi eredete között. E két utóbbi rendelkezés szövege egyébként lényegében megegyezik egyrészt az 1151/2012 rendelet 5. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának, másrészt 5. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának szövegével.

55

Ráadásul a kérdést előterjesztő bíróság: kifejti, hogy az említett törvény értelmében vett földrajzi jelzés biztosítékot nyújt a fogyasztók számára az általa jelölt termék magas minőségére vonatkozóan, leírja annak sajátosságait, és megakadályozza e minőség romlását, amely ugyanazon terméknek a nyilvántartásba nem vett előállítók általi előállításából ered.

56

Úgy tűnik tehát, hogy az alapügyben szóban forgó földrajzi elnevezések nem a jelen végzés 52. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett egyszerű földrajzi elnevezéseknek minősülnek, hanem a jelen végzés 38. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett, az 1151/2012 rendeletben oltalomban részesített eredetmegjelölésekhez és földrajzi jelzésekhez hasonlóan minősített földrajzi elnevezéseknek, aminek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

57

Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, és különösen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szövegéből kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás hatálya kiterjed az 1151/2012 rendelet hatálya alá tartozó „mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre”, amelyeket az 1151/2012 rendelet (15) preambulumbekezdése pontosít, és 2. cikke határoz meg, amit végeredményben az alapeljárás is szemléltet, amelynek keretében nem vitatott, hogy a szóban forgó termék e hatály alá tartozik.

58

E körülmények között, és a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében, az 1151/2012 rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőire vonatkozó ilyen nemzeti bejegyzési és oltalmi rendszer nem állhat fenn az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések e rendelet által előírt oltalmi rendszerével párhuzamosan.

59

E tekintetben az a tény, hogy a minősített földrajzi árujelzők ilyen nemzeti nyilvántartási és oltalmi rendszere csak az érintett tagállam azon gazdasági szereplői közötti kapcsolatok szabályozása céljából alkalmazandó, akik e tagállam területén olyan termékeket állítanak elő, amelyek vonatkozásában ezen árujelzőket a nemzeti szabályozás alapján bejegyezték, és ennek következtében az csak e tagállam nemzeti piacán alkalmazandó, nem teheti lehetővé annak megállapítását, hogy az ilyen párhuzamos fennállás megengedett. Az ilyen rendszer ugyanis, mivel nem kizárólag azt biztosítja a fogyasztók számára, hogy az érintett termékek az érintett földrajzi területről származnak, hanem azt is, hogy e termékek meghatározott minőséggel vagy jellemzővel rendelkeznek, veszélyezteti az 1151/2012 rendelet célkitűzéseit. Következésképpen a jelen végzés 53. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alapján az ilyen rendszer nem tekinthető úgy, mint amely megfelel az uniós jog által előírt követelményeknek.

60

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1151/2012 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a tagállami szabályozás, amely az e rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó, minősített földrajzi árujelzők bejegyzésére és oltalmára alkalmazandó olyan nemzeti rendszert ír elő, amely kizárólag az ilyen földrajzi árujelzőkből eredő jogok megsértése miatt e tagállam olyan gazdasági szereplői között fennálló jogvitákra alkalmazandó, amelyek az utóbbi tagállam területén olyan termékeket állítanak elő, amelyek vonatkozásában a fenti árujelzőket az említett szabályozás alapján bejegyezték.

61

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a tagállami szabályozás, amely az e rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó, minősített földrajzi árujelzők bejegyzésére és oltalmára alkalmazandó olyan nemzeti rendszert ír elő, amely kizárólag az ilyen földrajzi árujelzőkből eredő jogok megsértése miatt e tagállam olyan gazdasági szereplői között fennálló jogvitákra alkalmazandó, amelyek az utóbbi tagállam területén olyan termékeket állítanak elő, amelyek vonatkozásában a fenti árujelzőket az említett szabályozás alapján bejegyezték.