–

a finn kormány képviseletében A. Laine, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Armenia, M. Björkland és T. Sevón, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUM‑Szerződés harmadik része II. címe áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek és az EUMSZ 110. cikk értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az A által indított, a Verohallinto (adhatóság, Finnország) azon határozata tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelyben ez utóbbi megtagadta az A által a Finnországban nyilvántartásba vett gépjárművének más tagállamban történő értékesítését követően kért gépjárműadó‑kiviteli visszatérítést.

3

A 2009. január 9‑i laki (5/2009) [(5/2009. sz.) törvény] és a 2016. június 29‑i laki (561/2016) [(561/2016. sz.) törvény] által módosított 1994. december 29‑i autoverolaki (1482/1994) [a gépjárműadóról szóló (1482/1994. sz.) törvény] (a továbbiakban: a gépjárműadóról szóló törvény) 1. §‑ának első bekezdése értelmében a személygépkocsik (M1 kategória) után a gépjármű‑nyilvántartásba történő bejegyzést vagy a finnországi forgalomba helyezést megelőzően gépjárműadót kell fizetni az állam részére.

4

A gépjárműadóról szóló törvény 2. §‑ának első bekezdése értelmében e törvény alkalmazásában a finnországi forgalomba helyezés a finn területen való közlekedésre szánt gépjármű használatát jelenti, akkor is, ha azt nem Finnországban vették nyilvántartásba.

5

Az említett törvény 4. §‑ának első bekezdése értelmében a gépjárműadót a gépjármű‑nyilvántartásba az érintett gépjármű tulajdonosaként bejegyzett személy köteles megfizetni. Ugyanezen törvény 4. §‑ának ötödik bekezdése úgy rendelkezik, hogy a nyilvántartásba vétel nélkül forgalomba helyezett gépjármű esetében a gépjárművet forgalomba helyező személy köteles megfizetni az adót, azonban ha a gépjárművet forgalomba helyező személy nem állapítható meg, vagy az adó nem szedhető be az említett személytől, a forgalomba helyezett gépjármű tulajdonosa köteles megfizetni az adót.

6

A gépjárműadóról szóló törvény 8a. §‑a értelmében a Finnországban használt gépjárműként megadóztatott gépjármű után fizetendő gépjárműadó a még egy Finnországban nyilvántartásba vett és az e törvény 11c. és 11d. §‑ában foglalt tényezőkre tekintettel egyenértékűnek tekintendő gépjárműre eső legkisebb gépjárműadó hányadnak felel meg.

7

Az említett törvény 11c. §‑ának első bekezdése értelmében a gépjárművek finnországi általános eladási értékének meghatározása során figyelembe kell venni a gépjárművek gépjármű kereskedelmi eladási értékét meghatározó tényezőkre, valamint a gépjármű értékére és az e gépjármű értékét befolyásoló jellemzőkre – például a gépjármű márkájára, modelljére, típusára, meghajtására és az említett gépjármű felszereltségére – vonatkozóan rendelkezésre álló bizonyítékokat. Ezen túlmenően a gépjármű kora, futásteljesítménye és állapota, valamint egyéb egyedi jellemzők is figyelembe vehetők.

8

Ugyanezen törvény 11d. §‑a értelmében a gépjárművek akkor tekinthetők egyenértékűnek, ha márkájuk, modelljük és felszereltségük megegyezik. Különböző országokban típusengedélyt kapott gépjárművek összehasonlítása esetén a gépjárműveknek az e gépjárművek dokumentumaiban szereplő adatok mellett ténybeli szempontból is egyenértékűnek kell lenniük műszakilag. A kisebb különbségek azonban nem zárják ki, hogy ezeket a gépjárműveket egyenértékűnek tekintsék, ha az érintett gépjármű értékére vagy a fogyasztó e gépjármű iránti igényére tekintettel nem bírnak jelentőséggel.

9

A gépjárműadóról szóló törvény 34d. §‑ának első bekezdése kimondja, hogy a gépjárműadót kérelemre vissza kell téríteni, ha a Finnországban megadóztatott gépjárművet valamely Finnországtól eltérő országban állandó használat céljából exportálják.

10

E törvény 34d. §‑ának második bekezdése úgy rendelkezik, hogy ebben az esetben ezen adó azon összegét kell visszatéríteni, amelyet egy egyenértékű gépjármű esetében vetnének ki, ha azt a gépjármű Finnországból történő kivitelének időpontjában használt gépjárműként adóztatnák meg. Az így visszatérített említett adó összege nem haladhatja meg az e gépjármű után megfizetett adó összegét. Amennyiben a gépjármű értéke vagy a gépjármű után fizetendő adó a megadóztatást követően megnövekedett a felszereltség változása vagy javulása miatt, nem kerül sor gépjárműadó‑visszatérítésre. Nem kerül visszatérítésre az említett adó az adókötelesként nem bejelentett gépjármű esetében, vagy ha a visszatérítendő összeg nem éri el az 500 eurót. Ugyanezen adót nem térítik vissza olyan gépjármű után, amelyet a kivitel időpontjánál legalább tíz évvel korábban helyeztek először forgalomba. A visszatérítés feltétele, hogy a gépjármű a finnországi használat megszűnésekor a közúti közlekedésre alkalmas állapotban legyen, és hogy a gépjárművet Finnországban kivonják a forgalomból.

11

Az említett törvény 34d. §‑ának harmadik bekezdése úgy rendelkezik, hogy gépjárműadó‑kiviteli visszatérítést bárki kérheti, aki az érintett gépjármű tulajdonosaként a gépjárművet a finn területen kívülre történő használat céljából exportálja.

12

Ugyanezen törvény 34d. §‑ának negyedik bekezdése pontosítja, hogy az ezen adó kiviteli visszatérítése iránti kérelmet legkésőbb az érintett gépjármű kivitelét megelőző tizennégy napon belül kell benyújtani az adóhatósághoz, és a visszatérítést kérő személynek lehetőséget kell biztosítania e hatóság számára, hogy e gépjárművet az export előtt ellenőrizze, és be kell nyújtania az annak bizonyításához szükséges dokumentumokat, hogy teljesültek az említett visszatérítés feltételei.

13

2015. július 20‑án A egy másik tagállamból Finnországba importált használt gépjárművet, amelynek első forgalomba helyezésére 2004. november 24‑én került sor.

14

A 2015. október 5‑i adómegállapító határozatban az adóhatóság 4146,29 euró összegű gépjárműadót vetett ki e gépjárműre, amely összeg megállapítására 16519,10 euró adóköteles értéket alapul véve és 25,10%‑os adómértéket alkalmazva került sor.

15

2017. augusztus 7‑én, mivel e gépjárművet egy másik tagállamban értékesítette, A az adóhatóságtól a gépjárműadóról szóló törvény 34d. §‑ának második bekezdése alapján olyan összegű gépjárműadó‑kiviteli visszatérítést kért, amelyet egy egyenértékű gépjármű esetében vetnének ki, ha az utóbbit az érintett gépjármű kivitelének időpontjában használt gépjárműként adóztatnák meg.

16

A 2017. augusztus 21‑én hozott határozatával az adóhatóság elutasította e visszatérítés iránti kérelmet azzal az indokkal, hogy e rendelkezés értelmében ezen adót nem térítik vissza az olyan gépjármű után, amelyet a kivitel időpontjánál legalább tíz évvel korábban helyeztek először forgalomba.

17

Mivel az A által az e határozattal szemben benyújtott panasz, valamint a Helsinki hallinto‑oikeushoz (helsinki közigazgatási bíróság, Finnország) benyújtott keresete sikertelen maradt, az érdekelt fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Korkein hallinto‑oikeushoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország), és többek között a gépjárműadó visszatérítését kérte.

18

E bíróság megállapítja, hogy a más tagállamból importált használt gépjárművet A Finnországban nyilvántartásba vette, és azt A három évnél rövidebb ideig használta, mielőtt e gépjárművet egy másik tagállamban továbbértékesítette volna. Megjegyzi, hogy A, e gépjármű tekintetében, annak nyilvántartásba vételekor, teljes körű gépjárműadó‑kötelezettség alá tartozott, és ezen adó összege nem volt arányos az említett gépjármű Finnországban való tényleges használatának időtartamával, mivel az említett adót az érintett gépjármű kivitelének időpontjában nem térítették vissza a tíz évnél idősebb gépjárművek esetében.

19

A kérdést előterjesztő bíróság szerint az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása érdekében meg kell vizsgálni, hogy a gépjármű életkorára vonatkozó azon korlátozás, amely a gépjárműadó‑kiviteli visszatérítésre alkalmazandó, ellentétes‑e az elsődleges uniós joggal, és így a gépjárműve kivitelének időpontjában A számára vissza kellett volna téríteni a maradványadónak az említett gépjármű értékébe beépített részét.

20

Ebben az összefüggésben először is meg kell határozni az EUM‑Szerződés azon rendelkezését, amelyre tekintettel értékelni kell annak lehetőségét, hogy valamely tagállam gyakorolhatja‑e az adóztatási joghatóságát a teljes tulajdonban lévő gépjárművek behozatala és kivitele tekintetében. E bíróság e tekintetben említi az EUM‑Szerződés harmadik része II. címének az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit és az EUMSZ 110. cikket. Ezenkívül lényegében arra keresi a választ, hogy lehet‑e úgy tekinteni, hogy amikor a teljes tulajdonjogban lévő importált gépjárművet a nyilvántartásba vétel helye szerinti tagállam területén lényegesen rövidebb ideig használják, mint e gépjármű gazdasági élettartama, ez utóbbit nem arra szánták, hogy azt e tagállam területén állandó jelleggel használják.

21

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a bérbe vagy lízingbe vett gépjárművektől eltérően nincs olyan eszköz, amely objektív módon és előzetesen a teljes tulajdonban lévő gépjárművek rendeltetésének vagy ideiglenes használatának ellenőrzésére szolgálna. A nyilvántartásba vétel helye szerinti tagállam területén teljes tulajdonban lévő gépjármű használatának időtartama csak utólagosan ítélhető meg.

22

Harmadszor, abban az esetben, ha az EUM‑Szerződés áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel főszabály szerint ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az érintett használt gépjármű értékébe beépített gépjárműadót nem térítik vissza, ha azt véglegesen egy másik tagállamban történő használat céljából exportálják, e bíróság azt kívánja megtudni, hogy e korlátozás igazolható‑e azzal az indokkal, hogy az az „öreg gépjárművek” exportjának megakadályozására irányul. Hozzáteszi, hogy a finn jogalkotó az (5/2009. sz.) és az (561/2016. sz.) törvény elfogadása során környezetvédelmi célra hivatkozott, és hogy ezen adót a Finnországba importált használt gépjárművekre vetik ki, függetlenül azok másik tagállamban történő első nyilvántartásba vételének időpontjától.

23

E körülmények között a Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az elsődleges uniós jogot, különösen az EUMSZ 110. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az egyes gépjárművek értékébe beépített gépjárműadót e gépjármű annak érdekében történő végleges kivitele esetén nem térítik vissza a gépjármű tulajdonosának, hogy azt egy másik tagállamban használják, amennyiben az említett gépjárművet e kivitel időpontjában legalább tíz évvel korában helyezték először forgalomba, és e tekintetben lényeges, hogy az ilyen gépjárművet nemcsak arra szánták, hogy elsősorban a gépjárműadót állandó jelleggel kivető tagállam területén használják, hanem ténylegesen így is használták.

25

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a jelen eljárásban nem releváns kivételektől eltekintve a gépjármű‑adóztatásra vonatkozó szabályokat az Unió szintjén nem harmonizálták. A tagállamok így ezen a területen az uniós jog tiszteletben tartásával szabadon gyakorolhatják adóztatási jogukat (2017. szeptember 19‑iBizottság kontra Írország [regisztrációs adó] ítélet, C‑552/15, EU:C:2017:698, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a valamely tagállam által az ilyen gépjárműveknek a területén a forgalomba helyezés céljából történő nyilvántartásba vétele után kivetett adó nem tekinthető sem az EUMSZ 28. cikk szerinti vámnak, sem az EUMSZ 30. cikk szerinti, vámmal azonos hatású díjnak. Ezenkívül az ilyen adót nem lehet a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokra, valamint az említett korlátozásokkal azonos hatású intézkedésekre vonatkozó szabályokról szóló EUMSZ 34. cikk alapján értékelni. Az olyan adót ugyanis, mint amelyről az alapügyben szó van, belső adónak kell tekinteni, így azt az EUMSZ 110. cikk szempontjából kell megvizsgálni (2011. április 7‑iTatu ítélet, C‑402/09, EU:C:2011:219, 32. és 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. december 17‑iViamar ítélet, C‑402/14, EU:C:2015:830, 33. pont). E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a 2002. szeptember 19‑iTulliasiamies és Siilin ítéletben (C‑101/00, EU:C:2002:505) már megvizsgálta, hogy a gépjárműadóról szóló (1482/1994. sz.) törvényben előírt akkoriban alkalmazandó gépjárműadó megfelel‑e az elsődleges jognak, az EUMSZ 110. cikknek megfelelő EK 95. cikkre tekintettel.

27

Ennélfogva, amint azt az Európai Bizottság állítja, mind a gépjárműadónak, mind ezen adónak a Finnországban nyilvántartásba vett gépjármű kivitelekor történő kiviteli visszatérítésének az elsődleges uniós joggal való összeegyeztethetőségét kizárólag ez utóbbi cikk alapján kell értékelni.

28

Az EUMSZ 110. cikk célja, hogy szabályos versenyfeltételek mellett biztosítsa az áruk szabad mozgását a tagállamok között. Az említett cikk arra irányul, hogy a védelem minden olyan formáját felszámolja, amely belső, különösen a más tagállamokból származó termékekre vonatkozó hátrányosan megkülönböztető adó alkalmazásából eredhet (2015. április 14‑iManea ítélet, C‑76/14, EU:C:2015:216, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

E célból az EUMSZ 110. cikk első bekezdése tiltja, hogy az egyes tagállamok más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékekre kivetett adónál magasabb belső adót vessenek ki. E rendelkezés célja, hogy biztosítsa a belső adók semlegességét a már a belföldi piacon található és a importált termékek közötti verseny tekintetében (2015. április 14‑iManea ítélet, C‑76/14, EU:C:2015:216, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

A gépjárműadóról szóló törvényben előírt gépjárműadót csak egy alkalommal vetik ki a Finnországban nyilvántartásba vételre vagy forgalomba helyezésre szánt valamennyi gépjármű után, legyen szó új gépjárművekről vagy használt gépjárművekről. Úgy tűnik, hogy a Bíróság rendelkezésére álló, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben ismertetett elemekből az következik, hogy a gépjárműadóról szóló törvény főszabály szerint garantálja, hogy az importált használt gépjárműveket terhelő gépjárműadó összege megfelel a hasonló belföldi használt járművek értékébe ezen adó mértékére és alapjára figyelemmel beépült maradványadó összegének.

31

A importált használt gépjárművek adóztatása terén az EUMSZ 110. cikk célja a belső adók teljes semlegességének biztosítása a már a belföldi piacon található termékek és a importált termékek közötti verseny tekintetében, és ennélfogva kötelezi az egyes tagállamokat arra, hogy oly módon válasszák meg és alakítsák ki a gépjárműveket terhelő adókat, hogy azok ne részesítsék előnybe a belföldi használt gépjárművek értékesítését, és ily módon ne tartsanak vissza a hasonló használt gépjárművek behozatalától (lásd ebben az értelemben: 2019. március 7‑iElliniko Dimosio ítélet, C‑689/18, nem tették közzé, EU:C:2019:185, 20–22. pont).

32

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 110. cikkel összefüggésben nem minősíthető hátrányosan megkülönböztetőnek az olyan különleges szabály, mint amelyet a gépjárműadóról szóló törvény 34d. §‑ának második bekezdése ír elő, amely szerint ezt az adót nem térítik vissza a használt gépjármű végleges kivitele címén, amennyiben e gépjárművet az érintett kivitel időpontjánál legalább tíz évvel korábban helyezték először forgalomba Finnországban vagy más tagállamban.

33

Ugyanis, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, e szabály valamennyi gépjárműre alkalmazandó, amennyiben az első forgalomba helyezésük több mint tíz évre nyúlik vissza, mivel olyan objektív kritériumot határoz meg, nevezetesen az érintett gépjármű első forgalomba helyezésének évét, amelynek alapján különbséget kell tenni azon esetek között, amelyekben megítélik a gépjárműadó‑visszatérítést, és azon esetek között, amelyekben nem nyújtják e visszatérítést.

34

Az említett módszer tehát nem tartalmaz tehát eltérő bánásmódot az importált használt gépjárművek és a belföldi használt gépjárművek között abban az esetben, ha az érintett gépjárművek több mint tízévesek, a finnországi használt gépjárművek piacán történő értékesítés lehetőségét illetően, mivel egyáltalán nem módosítja a vonatkozó adónak az e két gépjárműtípus piaci értékébe beleszámított összegét.

35

Ezenkívül az EUMSZ 110. cikkre tekintettel nincs jelentősége annak, hogy azok a gépjárművek, amelyeket először egy másik tagállamban, majd Finnországban vettek nyilvántartásba, amelyek tekintetében az ezen adó kiviteli visszatérítését a Finnországból egy másik tagállamba történő végleges kivitelekor megtagadták az említett adó visszatérítésének a tíz éven aluli járművekre való korlátozását alkalmazva, statisztikai szempontból rövidebb ideig voltak Finnországban nyilvántartásba véve, mint a Finnországban először nyilvántartásba vett gépjárművek, amelyeknek egy másik tagállamba történő végleges kivitele e korlátozás értelmében nem jogosít ugyanezen adó kiviteli visszatérítésére.

36

Adóztatási joghatóságuk gyakorlása során a tagállamok előírhatják ugyanis olyan gépjárműadó alkalmazását, amely esetében az adóztatandó tényállás a gépjármű nyilvántartásba vétele és forgalomba helyezése, amely nem függ a gépjármű e tagállamban való tényleges használatának időtartamától.

37

Az EUMSZ 110. cikkre tekintettel az sem bír jelentőséggel, hogy a gépjárműre kivetett adó visszatérítésének – a Finnországból egy másik tagállamba történő végleges kivitele során történő – megtagadása miatt különböző időpontokban és különböző tagállamokban többször adóztatják a gépjárműveket.

38

A jelenlegi helyzetben az uniós jog nem tartalmaz semmilyen, a kettős adóztatás hatásainak tiltására irányuló előírást, amely az ilyen adók esetében következik be, amelyeket önálló nemzeti jogszabályok szabályoznak, és bár e hatások megszüntetése az áruk szabad mozgása érdekében kívánatos, az azonban csak a nemzeti rendszerek harmonizációjából eredhet (lásd analógia útján: 2002. április 23‑iNygård ítélet, C‑234/99, EU:C:2002:244, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

A tagállamok saját értékeléseik szerint vethetnek ki adót a gépjárművekre, feltéve hogy az ilyen értékelések – csakúgy, mint a végrehajtásuk érdekében elfogadott intézkedések – nem tántorítanak el az importált termékek értékesítésétől a nemzeti piacon rendelkezésre álló hasonló termékek értékesítése érdekében (lásd ebben az értelemben: 2011. április 7‑iTatu ítélet, C‑402/09, EU:C:2011:219, 53. és 54. pont).

40

Hozzá kell tenni, hogy azok a természetes személyek, akik új vagy használt gépjárműveket kívánnak Finnországba importálni, más megoldást is választhatnak, mint a teljes tulajdonban lévő gépjárművek importja. Amint azt a finn kormány hangsúlyozza, az egyes szállítóeszközök valamely tagállamba egy másik tagállamból történő ideiglenes behozatalának Közösségen belüli adómentességéről szóló, 1983. március 28‑i 83/182/EGK tanácsi irányelv (HL 1983. L 105., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 112. o.) hatálya alá tartozó eseteken kívül, lízing‑ vagy bérleti szerződés alapján gépjárműveket importálhatnak ideiglenes használat céljából, ami az e szerződésben előírt használat időtartamával arányos gépjárműadó kivetését vonja maga után (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 29‑iVAV‑Autovermietung ítélet, C‑91/10, nem tették közzé, EU:C:2010:558, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

E személyek ezért a tények teljes ismeretében dönthetnek úgy, hogy teljes tulajdonban lévő gépjárműveket importálnak Finnországba, ami teljes körű gépjárműadó‑kötelezettséggel jár, vagy ideiglenes használat céljából hoznak be gépjárművet, ami a gépjármű e tagállamban való használatának időtartamával arányos ilyen adó megfizetését vonja maga után.

42

Az említett személyek választása határozza meg tehát az importált gépjárműre alkalmazandó adórendszert, és – amint azt a Bizottság hangsúlyozza – a teljes tulajdonban lévő gépjármű importja esetén e személyeknek az érintett gépjármű – amely tekintetében a gépjárműadó kiviteli visszatérítést a gépjárműadóról szóló törvény írja elő – későbbi használatára vonatkozó esetleges szándékai nem relevánsak e kiviteli visszatérítésnek az EUMSZ 110. cikk szerinti értékelése szempontjából.

43

Végül ezen értékelés szempontjából nem bír jelentőséggel a finn kormány által hivatkozott azon tény sem, amely szerint a Finnországban adóztatott gépjárműnek az e tagállamon kívüli használat céljából történő végleges kivitele esetén a visszatérített adó összege a gépjárműadóról szóló törvény 34d. §‑ának második bekezdése értelmében azon adó összegének felel meg, amelyet a hasonló gépjárműre vetnének ki, ha azt használt gépjárműként e kivitel időpontjában megadóztatnák.

44

Az ilyen adó‑visszatérítés ugyanis nem érinti a használt gépjárművek finnországi piacát, de az exportáló tagállamban – annak ellenére, hogy a visszatérített adó összege nem haladja meg a finnországi nyilvántartásba vételkor megfizetett adó maradványértékét – hatással lehet a használt járművek piacára, mivel csökkenti a Finnországból importált használt gépjármű értékét.

45

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az elsődleges uniós jogot, különösen az EUMSZ 110. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az egyes gépjárművek értékébe beépített gépjárműadót nem térítik vissza a gépjármű tulajdonosának abban az esetben, ha e gépjármű véglegesen kerül kivitelre annak érdekében, hogy azt egy másik tagállamban használják, amennyiben az említett gépjárművet e kivitel időpontjában legalább tíz évvel korábban helyezték első alkalommal forgalomba. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az ilyen gépjárművet elsősorban azon tagállam területén való használatra szánták, amely a gépjárműadót állandó jelleggel szedte be, és hogy e gépjárművet ténylegesen is ilyen módon használták.

46

Figyelemmel az első kérdésre adott válaszra, a második és a harmadik kérdést nem kell megválaszolni.

47

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

Az elsődleges uniós jogot, különösen az EUMSZ 110. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az egyes gépjárművek értékébe beépített gépjárműadót nem térítik vissza a gépjármű tulajdonosának abban az esetben, ha e gépjármű véglegesen kerül kivitelre annak érdekében, hogy azt egy másik tagállamban használják, amennyiben az említett gépjárművet e kivitel időpontjában legalább tíz évvel korábban helyezték első alkalommal forgalomba. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az ilyen gépjárművet elsősorban azon tagállam területén való használatra szánták, amely a gépjárműadót állandó jelleggel szedte be, és hogy e gépjárművet ténylegesen is ilyen módon használták.