–

a Verband Sozialer Wettbewerb eV képviseletében D. Marquardt Rechtsanwalt,

–

a famila‑Handelsmarkt Kiel GmbH & Co. KG képviseletében C. Rohnke Rechtsanwalt,

–

a német kormány képviseletében J. Möller és A. Hoesch, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló, 1998. február 16‑i 98/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 80., 27. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 32. o.) 2. cikke a) pontjának és 10. cikkének, valamint a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló irányelv) (HL 2005. L 149., 22. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

Ez a kérelmet a Verband Sozialer Wettbewerb eV (a továbbiakban: VSW), egy német jog szerinti szervezet, amelynek célja a versenyjog betartásának biztosítása és a famila‑Handelsmarkt Kiel GmbH & Co KG (a továbbiakban: famila) nevű élelmiszer‑forgalmazó kereskedelmi társaság között, annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy a fogyasztók által fizetendő betétdíj összegét bele kell‑e számítani a visszaváltható csomagolásban kiszerelt termékek eladási árába.

3

A 98/6 irányelv (2), (6) és (12) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

4

Ezen irányelv 1. cikke szerint ezen irányelv „célja, hogy a fogyasztói tájékoztatás javítása és az árak összehasonlításának megkönnyítése érdekében előírja a kereskedők által a fogyasztók számára kínált termékek eladási árának és mértékegységenkénti árának feltüntetését”.

5

Az említett irányelv 2. cikke szerint:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]”

6

Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az eladási árat és az egységárat valamennyi, az 1. cikkben említett termékre vonatkozóan feltüntetik […]

[…]

(4)   Az 1. cikkben említett termékek eladási árát megemlítő bármely hirdetésnek az 5. cikknek megfelelően jeleznie kell az egységárat is.”

7

A 98/6 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az eladási árnak és az egységárnak egyértelműnek, könnyen beazonosíthatónak és tisztán olvashatónak kell lennie.

8

A 2002. október 18‑i Preisangabenverordnung (az árak feltüntetéséről szóló rendelet, BGBl. 2002. I, 4197. o.) alapügyre alkalmazandó változatának (a továbbiakban: PPAngV) „Alapvető rendelkezések” című 1. §-a a következőképpen szól:

„(1)   Minden olyan személynek, aki üzletszerűen vagy bármely más címen rendszeresen kínál termékeket vagy szolgáltatásokat a fogyasztóknak, […] vagy aki eladóként az ár feltüntetése mellett a végső fogyasztónak címzett reklámot helyez el, fel kell tüntetnie a fizetendő árat, amely magában foglalja a hozzáadottérték‑adót, és az ár minden egyéb összetevőjét (teljes ár). […]

[…]

(4)   Ha a termék árán felül visszatéríthető biztosítékot is kérnek, annak összegét a termék vagy szolgáltatás ára mellett kell feltüntetni, a teljes ár feltüntetése nélkül.

[…]”

9

A famila reklámkampányt indított a visszaváltható üvegpalackokba és üvegpoharakba kiszerelt italok, illeve joghurtok reklámozására, olyan tájékoztatót használva, amelyen a betétdíj összege az „A betétdíj ezen felül […] euró” megjegyzéssel volt feltüntetve.

10

A VSW úgy ítélte meg, hogy az ilyen reklám jogellenes, mivel nem tünteti fel a tárgyát képező termékek betétdíjat magában foglaló teljes árát, ezért keresetet indított a Landgericht Kiel (kieli regionális bíróság, Németország) előtt, amelyben többek között a szóban forgó reklámtevékenység megszüntetését kérte. Mivel e bíróság helyt adott e keresetnek, a famila fellebbezést nyújtott be az Oberlandesgericht Schleswighez (schleswigi regionális felsőbíróság, Németország), amely helyt adott e fellebbezésnek, és megváltoztatta a megtámadott ítéletet.

11

A VSW ezt követően felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország). E bíróság szerint a jogvita kimenetele a 98/6 irányelv 2. cikke a) pontjának értelmezésétől függ.

12

E bíróság megállapítja, hogy a PAngV 1. §‑a (1) bekezdésének első mondata, mivel az arra kötelezi a kereskedőket, hogy az értékesített termékek héával növelt teljes árát tüntessék fel, a 98/6 irányelv 1. cikkének, 2. cikke a) pontjának, 3. cikkének és 4. cikke (1) bekezdésének a német jogba való átültetésére irányul. Úgy véli azonban, hogy ezen irányelvből nem tűnik ki egyértelműen az arra a kérdésre adandó válasz, hogy a betétdíj összegét, amelyet a fogyasztóknak a visszaváltható üvegpalackokba vagy üvegpoharakba kiszerelt termékek vásárlásakor kell megfizetniük, bele kell‑e foglalni az ezen irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett eladási árba.

13

A kérdést előterjesztő bíróság – figyelembe véve, hogy e rendelkezés értelmezésének az egész Európai Unióban egységesnek kell lennie, és így az független attól, hogy a német fogyasztók a PAngV 1. §‑ának (4) bekezdése értelmében hozzá vannak szokva ahhoz, hogy az üvegpalackokra és poharakra vonatkozó betétdíj összegét külön tüntetik fel – a 2016. július 7‑iCitroën Commerce ítéletre (C‑476/14, EU:C:2016:527, 37. pont) hivatkozik, annak megállapítása érdekében, hogy ez az összeg a 98/6 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett eladási ár szükségszerű és előre látható részének minősül, amely mindenképpen a fogyasztót terheli, és amely az érintett termék megszerzésének pénzbeli ellenértékét képezi. E tekintetben megjegyzi, hogy a fogyasztó az újrafelhasználható csomagolásba kiszerelt italt csak e csomagolással együtt szerezheti meg, és ismernie kell e vásárlás teljes költségét, többek között az árak összehasonlítása céljából.

14

E bíróság hozzáteszi, hogy a PAngV 1. §‑a (4) bekezdésének elfogadását a német jogalkotó azon álláspontja határozta meg, hogy az arra vonatkozó kötelezettség, hogy a termék végső árát a termék árának és a betétdíjnak az összegeként tüntessék fel vizuális szempontból hátrányosabban érinti az újrafelhasználható csomagolást, mint az eldobható csomagolást. E rendelkezés célja tehát egyrészt az, hogy lehetővé tegye a fogyasztók számára, hogy nehézség nélkül összehasonlíthassák a termékek árát, másrészt, hogy környezetvédelmi politikai intézkedésként előnyben részesítse az újrafelhasználható csomagolások használatát.

15

E körülményekre tekintettel a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

16

E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 98/6 irányelv 2. cikkének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti „eladási ár” fogalma magában foglalja a betétdíj összegét, amelyet a fogyasztónak a visszaváltható csomagolásban kiszerelt termékek vásárlásakor kell megfizetnie.

17

Ami a szóban forgó rendelkezés szó szerinti értelmezését illeti, ezen irányelv 2. cikke a) pontjának szövege úgy határozza meg az „eladási ár” fogalmát, mint „a termék egy egységére vagy a termék egy adott mennyiségére vonatkozó végleges ár, beleértve a hozzáadottérték‑adót és minden egyéb adót”.

18

Először is, amint arra a főtanácsnok az indítványának 31–35. pontjában rámutatott, a betétdíj nem tekinthető a 98/6 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett „adónak”, mivel a betétdíj összege nem rendelkezik az adó egyik jellemzőjével sem, így az nem államháztartási bevételi forrás, és nem jár ellenszolgáltatás nyújtásával sem.

19

Másodszor, az eladási árnak mint végső árnak mindenképpen magában kell foglalnia ezen ár szükségszerű és előre látható elemeit, amely elemek kötelezően a fogyasztót terhelik, és az érintett termék megszerzésének pénzbeli ellenértékét képezik (2016. július 7‑iCitroën Commerce ítélet, C‑476/14, EU:C:2016:527, 37. pont).

20

Márpedig a visszaváltható csomagolásban kiszerelt terméket e csomagolás nélkül nem lehet megszerezni, ennélfogva a betétdíj összege „az eladási ár szükségszerű elemét” képezi. Mindazonáltal a csomagolásnak a fogyasztó által az értékesítési helyre történő visszavitele jogot biztosít e fogyasztó számára a betétdíj összegének visszatérítésére.

21

Amennyiben tehát a fogyasztó jogosult arra, hogy az eladótól vagy más gazdasági szereplőtől a visszaváltható csomagolás visszavételét és a megfizetett betétdíj visszatérítését követelje, ez az összeg nem „kötelezően” a fogyasztót terheli, következésképpen nem tekinthető a 98/6 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében véve „véglegesnek”.

22

Ha a fogyasztó úgy dönt, hogy nem viszi vissza a visszaváltható csomagolást, ezért az arra vonatkozó, egyszer már kifizetett összeg e fogyasztó számára végleges gazdasági teherré válik, változatlanul tény, hogy – amint arra a főtanácsnok indítványának 52. és 55. pontjában rámutatott – a betétdíjrendszer azt jelenti, hogy ez az összeg főszabály szerint visszatéríthető, és ezt a célt szolgálja.

23

Ebből következik, hogy a betétdíj összege, amelyet a fogyasztónak egy visszaváltható csomagolásban kiszerelt termék vásárlásakor kell megfizetnie, nem minősül a 98/6 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett eladási ár elemének, amely rendelkezést a jelen ítélet 19. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmezi.

24

E megállapítást nem kérdőjelezi meg a 2016. július 7‑iCitroën Commerce ítélet (C‑476/14, EU:C:2016:527) 38. pontja, amelyben a Bíróság kimondta, hogy a gépjárműnek a gyártó által a kereskedőnek történő átadásának költségei, amelyeket kötelezően a fogyasztónak kell viselnie, a 98/6 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében az eladási ár részét képezik. Az ilyen költségeket ugyanis, amelyek hozzáadódnak e gépjármű árához, és amelyek kötelezően a fogyasztót terhelik, anélkül hogy a fogyasztó azokat később visszaigényelhetné, meg kell különböztetni az alapügyben szereplőhöz hasonló betétdíj összegétől, amelyet – amint az a jelen ítélet 21. pontjában megállapításra került – a visszaváltható csomagolás visszavitelekor vissza kell téríteni a fogyasztónak.

25

A jelen ítélet 23. pontjában tett megállapítást egyébiránt megerősítik a 98/6 irányelv által követett célkitűzések, amelyek az irányelv (6) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkében kerültek megfogalmazásra, nevezetesen a fogyasztók tájékoztatásának javítása és a kereskedők által a fogyasztók számára kínált termékek eladási árai összehasonlításának megkönnyítése annak érdekében, hogy a fogyasztók tájékozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben az említett irányelv célja, amint azt a (12) preambulumbekezdése is kifejti, az egységes és átlátható tájékoztatás biztosítása, amely valamennyi fogyasztó javát szolgálja a belső piac összefüggésében. Ezenkívül az ugyanezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésének megfelelően, összefüggésben értelmezve az irányelv (2) preambulumbekezdésével, a fogyasztók számára kínált termékek eladási árának egyértelműnek, könnyen beazonosíthatónak és tisztán olvashatónak kell lennie annak érdekében, hogy az említett tájékoztatás pontos, átlátható és egyértelmű legyen.

26

Tekintettel egyrészt arra, hogy egyes termékek betétdíjnak vethetők alá, míg mások nem, másrészt pedig a csomagolás típusától függően eltérő összegű betétdíjak alkalmazhatók, a betétdíj összegének a termék eladási árába való belefoglalása a fogyasztók számára azzal a kockázattal jár, hogy e tekintetben pontatlan összehasonlításokat végeznek.

27

Ezzel szemben a betétdíj összegének a visszaváltható csomagolásban kiszerelt termék eladási ára melletti, külön történő feltüntetése lehetővé teszi a fogyasztók számára a termék árának értékelését és összehasonlítását, és azt, hogy egyszerű összehasonlítások alapján tájékozott döntéseket hozzanak, összhangban a 98/6 irányelv által követett, a jelen ítélet 25. pontjában felidézett céllal, valamint tiszteletben tartva az említett irányelv (2) preambulumbekezdésében kimondott, az ezen árak átláthatóságára és egyértelműségére vonatkozó követelményt.

28

Ebben az tekintetben a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó képes arra, hogy összeadja a termék árát és a betétdíj összegét annak érdekében, hogy meghatározza a vásárlás időpontjában általa fizetendő teljes összeget (lásd analógia útján: 2007. október 4‑iSchutzverband der Spirituosen‑Industrie ítélet, C‑457/05, EU:C:2007:576, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

A fenti indokokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 98/6 irányelv 2. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti „eladási ár” fogalma nem foglalja magában a betétdíj összegét, amelyet a fogyasztónak a visszaváltható csomagolásban kiszerelt termékek vásárlásakor kell megfizetnie.

30

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem szükséges megválaszolni.

31

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló, 1998. február 16‑i 98/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének a) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

az e rendelkezés szerinti „eladási ár” fogalma nem foglalja magában a betétdíj összegét, amelyet a fogyasztónak a visszaváltható csomagolásban kiszerelt termékek vásárlásakor kell megfizetnie.