–

a Monz Handelsgesellschaft International mbH & Co. KG képviseletében C. Rohnke és T. Winter Rechtsanwälte,

–

a Büchel GmbH & Co. Fahrzeugtechnik KG képviseletében M. Pilla Rechtsanwalt,

–

az Európai Bizottság képviseletében E. Gippini Fournier, J. Samnadda és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13‑i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 289., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 120. o.) 3. cikke (3) és (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Monz Handelsgesellschaft International mbH & Co. KG (a továbbiakban: Monz) és a Büchel GmbH & Co. Fahrzeugtechnik KG (a továbbiakban: Büchel) között, ez utóbbi társaság által lajstromoztatott nemzeti formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelem tárgyában folyó jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 98/71 irányelv (12) preambulumbekezdése értelmében:

„[…] az oltalom nem terjedhet ki azokra az alkotóelemekre, amelyek a termék rendeltetésszerű használata során nem láthatók, illetve az ilyen alkotóelem olyan külső jellegzetességeire, amelyek az alkotóelemnek a termékbe való beillesztését követően nem láthatók, vagy amelyek önmagukban nem felelnek meg az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek; […] azok a külső jellegzetességek, amelyek ezen okok miatt nem részesülhetnek oltalomban, nem vehetők figyelembe annak megítélésekor, hogy a minta egyéb külső jellegzetességei kielégítik‑e az oltalmazhatóság feltételeit”.

4

Ezen irányelv „Meghatározások” című 1. cikke a következőket mondja ki:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

5

Az említett irányelvnek „Az oltalmazhatóság feltételei” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok az irányelv rendelkezéseivel összhangban kötelesek a formatervezési mintákat lajstromozás útján oltalomban részesíteni, és azok jogosultjai számára kizárólagos jogot biztosítani.

(2)   A formatervezési minta akkor részesülhet formatervezési mintaoltalomban, ha új és egyéni jellegű.

(3)   Az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülő mintát akkor kell újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha

(4)   A (3) bekezdés a) pontja értelmében a »rendeltetésszerű használat« a végső felhasználó részéről történő használat, amely a fenntartást, a karbantartást, illetve a javítást nem foglalja magában.”

6

Ugyanezen irányelv „Egyéni jelleg” című 5. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„(1) A formatervezési mintának egyéni jellege van, ha a bejelentés napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz.”

7

A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) (9) és (12) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

8

E rendeletnek „Az oltalmazhatóság feltételei” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban, ha új és egyéni jellegű.

(2)   Az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülő mintát akkor kell újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha

(3)   A (2) bekezdés a) pontja értelmében a »rendeltetésszerű használat« a végső felhasználó részéről történő használat, amely a fenntartást, a karbantartást, illetve a javítást nem foglalja magában.”

9

A 2014. február 24‑i Gesetz über den rechtlichen Schutz von Designnak (a formatervezési minták oltalmáról szóló törvény; BGBl. 2014 I, 122. o.) az alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: DesignG) 1. §‑ának 4. pontja és 4. §‑a ülteti át a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdését.

10

A DesignG „Fogalommeghatározások” című 1. §‑a a 3. pontjában kimondja, hogy az összetett termék több olyan alkotóelemből álló termék, amely kicserélhető, ezáltal a termék szétszerelhető és újból összeszerelhető. Ezen 1. § 4. pontja szerint a „rendeltetésszerű használat” a végső felhasználó általi használat, a karbantartás, a szervizelés, illetve a javítás kivételével.

11

A DesignG‑nek „Az összetett termékek alkotóelemei” című 4. §‑a úgy rendelkezik, hogy az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülő mintát akkor kell újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha az alkotóelem az összetett termékbe történt beillesztését követően is látható marad annak rendeltetésszerű használata során, és az alkotóelem látható külső jellegzetességei önmagukban is megfelelnek az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek.

12

A német jog hatálya alá tartozó Monz nevű társaság a jogosultja a Deutsches Patent‑und Markenamtnál (német szabadalmi és védjegyhivatal, Németország; a továbbiakban: DPMA) 2011. november 3‑tól kezdve oltalom alatt álló, „kerékpárok és motorkerékpárok nyerge” megnevezésű termékek tekintetében lajstromozott formatervezési mintának. E formatervezési minta egyetlen ábra alapján került lajstromozásra, amely a nyereg alsó részét jeleníti meg a következőképpen:

13

A német jog hatálya alá tartozó Büchel nevű társaság 2016. július 27‑én az alapügy tárgyát képező formatervezési minta oltalmának megsemmisítését kérte a DPMA‑tól, arra való hivatkozással, hogy az nem felelt meg a formatervezési minták oltalmának megszerzéséhez előírt, a DesignG 4. §‑a szerinti feltételeknek. Konkrétan arra hivatkozott, hogy ez a nyergekre alkalmazott formatervezési minta, amely egy olyan összetett termék alkotóeleme, mint a „kerékpár” vagy a „motorkerékpár”, e termék rendeltetésszerű használata esetén nem látható.

14

A DPMA 2018. augusztus 10‑i határozatával elutasította a megsemmisítési kérelmet, mivel úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta tekintetében nem áll fenn a DesignG 4. §‑a szerinti, oltalmat kizáró ok. Álláspontja szerint, bár a kerékpárnyereg, amelyre ezt a formatervezési mintát alkalmazzák, kétségtelenül egy „összetett termék alkotóeleme”, ezen alkotóelem mindenesetre látható marad ezen összetett termék rendeltetésszerű használata esetén. A DPMA úgy ítélte meg, hogy egy ilyen termék rendeltetésszerű használata a „nyeregnek nem a karbantartás, szervizelés vagy javítás céljából történő szétszerelését és újbóli összeszerelését” is magában foglalja, mivel ez utóbbiak szerepelnek az e fogalom köréből kizárt felhasználási módok kimerítő felsorolásában, a DesignG 1. §‑ának 4. pontja értelmében.

15

A Büchel által e határozat ellen benyújtott kereset eredményeként a Bundespatentgericht (szövetségi szabadalmi bíróság, Németország) 2020. február 27‑i határozatával megsemmisítette az alapügy tárgyát képező formatervezési minta oltalmát azzal az indokkal, hogy az nem felelt meg az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek. Az említett bíróság szerint a DesignG 4. §‑a értelmében főszabály szerint csak azok az alkotóelemek részesülhetnek formatervezési mintaoltalomban, amelyek „az összetett termék alkotóelemeként, összeszerelésüket/beillesztésüket követően láthatók maradnak”. Ezzel szemben az olyan alkotóelem, amely csak az összetett termékről való leválasztása miatt vagy annak alkalmával válik láthatóvá, nem tekinthető olyannak, amely megfelel a láthatóságra vonatkozó feltételnek, és ennélfogva nem részesülhet ilyen oltalomban. Ezenkívül ugyanez a bíróság úgy vélte, hogy a DesignG 1. §‑ának 4. pontja értelmében vett rendeltetésszerű használat kizárólag a kerékpározásból, valamint a kerékpárra való fel‑ és leszállásból áll. Márpedig szerinte e használat során a nyereg alsó része sem a végső felhasználó, sem harmadik személy számára nem látható.

16

A Monz e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország). E bíróság úgy véli, hogy az alapeljárásbeli jogvita kimenetele a „láthatóság” és a „rendeltetésszerű használat” 98/71 irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében vett fogalmainak az értelmezésétől függ.

17

A kérdést előterjesztő bíróság mindenekelőtt jelzi, hogy osztja a Bundespatentgericht (szövetségi szabadalmi bíróság) azon véleményét, amely szerint a Bíróságnak a többek között a 2017. december 20‑iAcacia és D’Amato ítéletből (C‑397/16 és C‑435/16, EU:C:2017:992, 64. pont) eredő ítélkezési gyakorlata alapján a kerékpár összetett terméknek minősül, a nyereg pedig e termék alkotóelemét képezi.

18

E bíróság úgy véli, hogy az eléje terjesztett jogvita elbírálása érdekében először is azt kell meghatározni, hogy egy alkotóelemnek az összetett termékbe való beépítését követő „láthatóságára” vonatkozó követelményt e termék „rendeltetésszerű használata” során az említett termék használatának bizonyos feltételeit vagy a külső szemlélő bizonyos szemszögeit, vagy pedig kizárólag az összetett termékbe meghatározott módon beépített alkotóelemre alkalmazott mintának az objektív felismerhetőségét figyelembe véve kell‑e értékelni.

19

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt kifejti, hogy a Bundespatentgericht (szövetségi szabadalmi bíróság) megállapította, hogy szükséges, hogy az alkotóelem a végső felhasználó vagy a harmadik személyek számára is látható maradjon azon összetett terméknek a végső felhasználó általi rendeltetésszerű használata során, amelybe ezen alkotóelemet beépítik. Másrészt az alapeljárás felperese azt állította, hogy ahhoz, hogy a formatervezési minta oltalomban részesülhessen, elegendő, ha a formatervezési minta beazonosítható, ha az az alkotóelem, amelyre azt alkalmazzák, az összetett termék részét képezi. Ennélfogva nem releváns az a kérdés, hogy a formatervezési minta egy adott „nézőpontból” könnyen észrevehető‑e.

20

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság a 98/71 irányelv 3. cikke (3) és (4) bekezdésének értelmezésére vár választ, mivel úgy véli, hogy e rendelkezések célja nem vezethető le egyértelműen ezen irányelvből.

21

E bíróság többek között úgy véli, hogy az a megállapítás, amely szerint annak a gyártónak, aki nem tartja érdekében állónak a formatervezési minta látható módon történő bemutatását, nem fűződik érdeke az e mintaoltalomra való hivatkozáshoz, túlságosan leegyszerűsítő, mivel a formatervezési minta jogosultja, az alkotóelem gyártója és az összetett termék gyártója nem feltétlenül azonos személyek.

22

Egyébiránt megjegyzi, hogy a jogtudomány szerint e rendelkezés ellentétes azzal az elvvel, amely szerint a formatervezési minták oltalomképességének már az érintett formatervezési minta lajstromozásakor megállapíthatónak kell lennie.

23

A kérdést előterjesztő bíróság szerint e megfontolások a 98/71 irányelv 3. cikke (3) és (4) bekezdésének szigorú értelmezése mellett szólnak.

24

E bíróság ugyanakkor úgy véli, hogy bár a „látható” kifejezés köznyelvi jelentése egy dolog észlelésének lehetőségére utaló objektív felfogást sugall, a „rendeltetésszerű használat” kifejezésből nem lehet arra következtetni, hogy az összetett termék külön figyelmet igénylő formái kizártak lennének.

25

Másodikként meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek relevánsak az összetett termék végső felhasználó általi, ezen irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szerinti „rendeltetésszerű használatának” értékelése szempontjából.

26

E tekintetben különösen az a kérdés merül fel, hogy ezen értékelés keretében az alkotóelem, illetve az összetett termék gyártója által megkívánt felhasználást kell figyelembe venni, vagy kizárólag az összetett termék végső felhasználó általi szokásos használatát.

27

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a „rendeltetésszerű használat” fogalmának a 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében szereplő meghatározását úgy is lehet értelmezni, hogy az uniós jogalkotó szerint főszabály szerint az összetett termék végső felhasználója általi minden felhasználás rendeltetésszerű használatnak minősül, az e rendelkezésben említett kivételekkel.

28

Ami az alkotóelem vagy az összetett termék gyártója által megkívánt felhasználás kritériumát illeti, e bíróság rámutat arra, hogy annak alkalmazása lehetővé tenné a formatervezési minták jogi oltalom alóli kizárásának elkerülését, hiszen az összetett termék végső felhasználók általi használata ez esetben nem lenne releváns, ugyanakkor emlékeztet a jelen ítélet 21. pontjában említett, e kritériummal kapcsolatos fenntartásaira.

29

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy kizárólag az összetett termék fő felhasználása a meghatározó, vagy adott esetben e termék más felhasználásait is figyelembe kell venni.

30

E tekintetben hajlana a 98/71 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének tág értelmezésére, ezen irányelv 3. cikke (3) bekezdése joghatásainak minimalizálása érdekében, amelyet a jogtudomány a formatervezési minták oltalmi rendszerének logikájával ellentétesnek tekint, és annak elkerülése érdekében, hogy az összetett termékek alkotóelemeire vonatkozó formatervezési minták jogosultjai és más formatervezési minták jogosultjai között még egyenlőtlenebb bánásmód alakuljon ki.

31

E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

32

Két kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy egyrészt a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a „láthatóság” ahhoz szükséges követelményét, hogy egy összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy abba beépített formatervezési minta oltalomban részesülhessen, ezen összetett termék bizonyos felhasználási feltételeinek függvényében kell értékelni, vagy kizárólag az összetett termékbe meghatározott módon beépített alkotóelemre alkalmazott minta objektív felismerhetőségének függvényében, másrészt, hogy melyek az összetett termék végső felhasználó általi „rendeltetésszerű használatát” jellemző releváns szempontok.

33

E kérdéseket a Büchel által az alapügy tárgyát képező formatervezési minta oltalmának azon okból történő megsemmisítése iránt benyújtott kérelem alapján indult peres eljárás keretében terjesztették elő, hogy az nem részesülhet formatervezésiminta‑oltalomban, mivel a nyereg, egy olyan összetett termék alkotóelemeként, mint a „kerékpár” vagy a „motorkerékpár”, nem látható ezen összetett termék rendeltetésszerű használata esetén.

34

Először is a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy egy kerékpár vagy egy motorkerékpár nyerge a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében összetett termék alkotóelemének minősül, mivel egy kerékpár vagy egy motorkerékpár önmagában véve az ezen irányelv 1. cikkének c) pontja értelmében összetett terméknek minősül. Egy nyereg ugyanis kicserélhető, oly módon, hogy lehetőség van a kerékpár vagy a motorkerékpár szétszerelésére, illetve újbóli összeszerelésére, és ennek hiányában ezen összetett termék nem lenne alkalmas a rendeltetésszerű használatra (lásd analógia útján: 2017. december 20‑iAcacia és D’Amato ítélet, C‑397/16 és C‑435/16, EU:C:2017:992, 64–66. pont).

35

Elsőként emlékeztetni kell arra, hogy a 98/71 irányelvnek a (12) preambulumbekezdésére figyelemmel értelmezett 3. cikke (3) bekezdése értelmében egy összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékbe beépített mintát csak akkor lehet újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha az alkotóelem az összetett termékbe történt beépítését követően is látható marad a termék rendeltetésszerű használata során [a) pont], és az alkotóelem látható jellegzetességei önmagukban is megfelelnek az újdonság és az egyéni jelleg feltételeinek [b) pont].

36

A 98/71 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése tehát különös szabályt állapít meg kifejezetten az olyan termékre alkalmazott vagy abba beépített formatervezési mintákra vonatkozóan, amely a 98/71 irányelv 1. cikkének c) pontja értelmében vett összetett termék alkotóelemét képezi.

37

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a 98/71 irányelv 1. cikke a) pontjának megfelelően a termék egészének vagy részének megjelenése képezi az ezen irányelv szerinti formatervezésiminta‑oltalom tárgyát.

38

A 6/2002 rendelet által bevezetett formatervezésiminta‑oltalom összefüggésében a Bíróság korábban már kimondta, hogy a külső megjelenés meghatározó elemét képezi a formatervezési mintáknak, és az a tény, hogy egy formatervezési minta valamely jellegzetességének láthatónak kell lennie, alapvető feltételét képezi ezen oltalomnak (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 21‑iEasy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítélet, C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720, 62. és 63. pont; 2021. október 28‑iFerrari ítélet, C‑123/20, EU:C:2021:889, 30. pont).

39

Ami konkrétan a valamely termékbe beépített olyan formatervezési mintákat illeti, amelyek egy összetett termék alkotóelemét képezik, a Bíróság korábban már pontosította, hogy ahhoz, hogy egy összetett termék alkotóelemének külső megjelenése formatervezési mintaként oltalomban részesíthető legyen, annak per definitionem láthatónak és körülhatárolhatónak kell lennie olyan jellegzetességek révén, amelyek a termék sajátos megjelenését alkotják, nevezetesen vonalak, körvonalak, színek, formák vagy sajátos felületek révén. Ennek előfeltétele, hogy ezen alkotóelem megjelenése ne olvadjon bele teljesen a termék egészébe (lásd ebben az értelemben: 2021. október 28‑iFerrari ítélet, C‑123/20, EU:C:2021:889, 49. és 50. pont).

40

E tekintetben meg kell állapítani, hogy ugyanezek az elvek alkalmazandók a formatervezési minták oltalmának a 98/71 irányelvvel bevezetett rendszerére.

41

Így a 98/71 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja megköveteli, hogy ahhoz, hogy egy összetett termékbe beépített alkotóelem formatervezésiminta‑oltalomban részesülhessen, annak e termék rendeltetésszerű használata során láthatónak kell maradnia. Ráadásul, ezen irányelv (12) preambulumbekezdésének megfelelően az oltalom nem terjedhet ki azokra az alkotóelemekre, amelyek a termék rendeltetésszerű használata során nem láthatók, illetve az ilyen alkotóelem olyan külső jellegzetességeire, amelyek az alkotóelemnek a termékbe való beillesztését követően nem láthatók, vagy amelyek önmagukban nem felelnek meg az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek.

42

A formatervezési minták oltalmának az érintett alkotóelem látható jellegzetességeire való korlátozását az magyarázza, hogy ezen alkotóelem külső megjelenése kizárólag e jellegzetességekből ered.

43

Ezt az értelmezést erősíti meg a 98/71 irányelv rendszere, valamint az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének célkitűzése is. Ugyanis a formatervezési minta ezen irányelv szerinti oltalma csak azokra a jellegzetességekre terjed ki, amelyek meghatározzák valamely termék vagy annak egy részének külső megjelenését. Egy látható alkotóelem szükségszerűen hozzájárul az összetett termék külső megjelenéséhez (lásd analógia útján: 2017. december 20‑iAcacia és D’Amato ítélet, C‑397/16 és C‑435/16, EU:C:2017:992, 73. pont).

44

Ezenkívül a 98/71 irányelv 3. cikke (3) bekezdése a) pontjának szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy ahhoz, hogy az alkotóelem formatervezésiminta‑oltalomban legyen részesíthető, annak az összetett termékbe történő beépítését követően is láthatónak kell maradnia e termék „rendeltetésszerű használata során”.

45

Ebből következik, hogy egy összetett termékbe beépített alkotóelem láthatóságának absztrakt értékelése, amely nem áll kapcsolatban e termék használatának semmilyen konkrét esetével, nem elegendő ahhoz, hogy egy ilyen alkotóelem a 98/71 irányelv szerinti formatervezésiminta‑oltalomban részesülhessen. E tekintetben pontosítani kell, hogy a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése ugyanakkor nem követeli meg azt, hogy egy összetett termékbe beépített alkotóelem az összetett termék használatának minden egyes pillanatában teljes egészében látható maradjon.

46

Ugyanis, amint azt a főtanácsnok indítványának 33. és 34. pontjában hangsúlyozta, valamely összetett termékbe beépített alkotóelemnek a 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett láthatóságát nem lehet kizárólag e termék végső felhasználó szemszögéből értékelni. E tekintetben egy ilyen alkotóelem külső megfigyelő számára való láthatóságát is figyelembe kell venni.

47

Másodikként emlékeztetni kell arra, hogy a 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében az összetett termék „rendeltetésszerű használatának” fogalmát úgy határozták meg, mint „a végső felhasználó részéről történő használat, amely a fenntartást, a karbantartást, illetve a javítást nem foglalja magában”. E meghatározás szerint a „rendeltetésszerű használat” a végső felhasználó általi használatnak felel meg. Kifejezetten ki vannak zárva e használatból a végső felhasználó általi olyan használati módok, amelyek az összetett termék fenntartásához, karbantartásához vagy javításához kapcsolódnak.

48

E tekintetben meg kell határozni, hogy valamely termék végső felhasználó általi „rendeltetésszerű használatának” a 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében vett fogalma megfelel‑e az alkotóelem gyártója vagy tervezője által megkívánt felhasználásnak, az összetett termék gyártója vagy tervezője által megkívánt felhasználásnak, illetve az összetett termék végső felhasználó általi szokásos használatának.

49

Ami először is azt a kérdést illeti, hogy valamely összetett termék „rendeltetésszerű használata” megfelel‑e az alkotóelem gyártója által megkívánt felhasználásnak, az összetett termék gyártója által megkívánt felhasználásnak, illetve e termék végső felhasználója általi szokásos használatnak, először is meg kell állapítani, hogy a 98/71 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének megfelelően e rendelkezés az összetett terméknek a végső felhasználó általi „rendeltetésszerű felhasználására” vonatkozik.

50

E tekintetben, noha a 98/71 irányelv 3. cikke (3) és (4) bekezdésének német nyelvi változata az összetett termékbe beépített alkotóelem láthatóságának kritériumaként a „rendeltetésszerű használatot”(„bestimmungsgemäße Verwendung”) említi, ugyanezen rendelkezések más nyelvi változatai – mint például az angol („normal use”), a francia („utilisation normale”), az olasz („la normale utilizzazione”), a spanyol („la utilización normal”), a holland („normaal gebruik”) – arra utalnak, hogy az összetett termékbe beépített alkotóelemnek e termék „rendes” vagy „szokásos” használata során kell láthatónak maradnia.

51

Meg kell állapítani, hogy – amint azt lényegében az Európai Bizottság is hangsúlyozta írásbeli észrevételeiben – az összetett terméknek a végső felhasználó általi rendes vagy szokásos használata főszabály szerint megfelel az összetett termék rendeltetésének megfelelő, a gyártó vagy tervező által megkívánt használatnak.

52

Mindemellett, amint arra lényegében a Bizottság rámutatott a „rendeltetésszerű használat” fogalmát illetően, az uniós jogalkotó az összetett termék végső felhasználó általi szokásos használatára kívánt utalni annak érdekében, hogy kizárja e terméknek a kereskedelmi forgalom más szakaszaiban való használatát, és ezzel kivédje a láthatóság feltételének megkerülését. Valamely összetett termék 98/71 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja és (4) bekezdése értelmében vett „rendeltetésszerű használatának” értékelése tehát nem alapulhat kizárólag az alkotóelem vagy az összetett termék gyártójának szándékán.

53

Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy egy összetett termék milyen használata minősül a végső felhasználó általi „rendeltetésszerű használatnak” a 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében, először is meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy e rendelkezés nem pontosítja, hogy az ilyen termék milyen típusú használatára vonatkozik ez a fogalom, és általános jelleggel utal az ilyen termék végső felhasználó általi használatára, e fogalom tág értelmezése mellett szól.

54

E tekintetben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 38. pontjában rámutatott, a gyakorlatban a terméknek az elsődleges rendeltetése szerinti használata gyakran különböző cselekményeket igényel, amelyek a termék elsődleges rendeltetési céljának betöltését megelőzően vagy azt követően végezhetők el, mint például a termék tárolása és szállítása. Következésképpen meg kell állapítani, hogy valamely összetett termék 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „rendeltetésszerű használata” e cselekmények mindegyikét lefedi, kivéve azokat, amelyeket az említett (4) bekezdés kifejezetten kizár, azaz a fenntartással, a karbantartással és a javítással kapcsolatos cselekményeket.

55

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a „rendeltetésszerű használat” 98/71 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében vett fogalmának magában kell foglalnia a termék szokásos használatával kapcsolatos cselekményeket, valamint az ilyen használat során észszerűen elvégezhető és a végső felhasználó szempontjából szokásos más cselekményeket, beleértve azokat is, amelyek a termék elsődleges rendeltetési céljának betöltését megelőzően vagy azt követően végezhetők, mint például a termék tárolása és szállítása.

56

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 98/71 irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a „láthatóság” ahhoz szükséges követelményét, hogy egy összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy abba beépített formatervezési minta oltalomban részesülhessen, ezen összetett termék rendeltetésszerű használatának esetére figyelemmel kell értékelni, oly módon, hogy az ilyen használat során az érintett alkotóelemnek az említett termékbe való beépítést követően is láthatónak kell maradnia. E célból az összetett termék alkotóelemének a végső felhasználó általi „rendeltetésszerű használata” során való láthatóságát e felhasználó, valamint a külső megfigyelő szempontjából kell értékelni, annak pontosításával, hogy e rendeltetésszerű használatnak magában kell foglalnia az összetett termék elsődleges használata során végzett cselekményeket, valamint azokat a cselekményeket is, amelyeket a végső felhasználónak az ilyen használat keretében szokásosan kell elvégeznie, kivéve a fenntartást, a karbantartást és a javítást.

57

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13‑i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

a „láthatóság” ahhoz szükséges követelményét, hogy egy összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy abba beépített formatervezési minta oltalomban részesülhessen, ezen összetett termék rendeltetésszerű használatának esetére figyelemmel kell értékelni, oly módon, hogy az ilyen használat során az érintett alkotóelemnek az említett termékbe való beépítést követően is láthatónak kell maradnia. E célból az összetett termék alkotóelemének a végső felhasználó általi „rendeltetésszerű használata” során való láthatóságát e felhasználó, valamint a külső megfigyelő szempontjából kell értékelni, annak pontosításával, hogy e rendeltetésszerű használatnak magában kell foglalnia az összetett termék elsődleges használata során végzett cselekményeket, valamint azokat a cselekményeket is, amelyeket a végső felhasználónak az ilyen használat keretében szokásosan kell elvégeznie, kivéve a fenntartást, a karbantartást és a javítást.