–

a Quadrant Amroq Beverages SRL képviseletében D.‑D. Dascălu avocat,

–

a román kormány képviseletében E. Gane és A. Rotăreanu, meghatalmazotti minőségben,

–

Írország képviseletében M. Browne, A. Joyce és M. Tierney, meghatalmazotti minőségben,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Armenia és C. Perrin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19‑i 92/83/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 316., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 206. o.) 27. cikke (1) bekezdése e) pontjának, valamint az arányosság és a tényleges érvényesülés elvének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Quadrant Amroq Beverages SRL és az Agenţia Naţională de Administrare Fiscală – Direcţia Generală a Marilor Contribuabili (nemzeti adóhatóság, kiemelt adózók főigazgatósága, Románia; a továbbiakban: illetékes adóhatóság) között az e társaság által az etil‑alkohol után megfizetett jövedéki adó visszatérítése tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

A 92/83 irányelv huszonkettedik preambulumbekezdése szerint:

„mivel a tagállamok nem foszthatók meg a mentességek területén esetlegesen felmerülő csalások, adókikerülések vagy visszaélések elleni küzdelemre szolgáló eszközöktől”.

4

Ezen irányelv 19. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A tagállamok az ezen irányelvnek megfelelő jövedéki adót vetik ki az etilalkoholra.”

5

Az említett irányelv 20. cikkének első franciabekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában »etilalkohol«:

6

Ugyanezen irányelv 27. cikke (1) bekezdése e) pontjának és (2) bekezdése d) pontjának szövege a következő:

„(1)   A tagállamok mentesítik az ezen irányelv által szabályozott termékeket a harmonizált jövedéki adó alól, mégpedig olyan feltételek mellett, amelyeket ők határoznak meg annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek egyértelmű alkalmazását [helyesen: helyes és közvetlen alkalmazását] és mindennemű csalás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzését, amennyiben a terméket:

[…]

[…]

(2)   A tagállamok mentesíthetik az ezen irányelv által szabályozott termékeket a harmonizált jövedéki adó alól, mégpedig olyan feltételek mellett, amelyeket ők határoznak meg annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek egyértelmű [helyesen: helyes és közvetlen alkalmazását] alkalmazását és mindennemű csalás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzését, amennyiben a terméket a következő célokra használják:

[…]

7

A 2003. április 14‑i 807/2003/EK tanácsi rendelettel (HL 2003. L 122., 36. o.) módosított, a jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25‑i 92/12/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 76., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 179. o.) 24. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   A[z Európai] Bizottságot a jövedékiadó‑bizottság segíti.

[…]

(4)   Az (2) bekezdésben említett intézkedések mellett a bizottság – saját kezdeményezésére vagy egy tagállam képviselőjének kérelmére – megvizsgálja az elnöke által felvetett, a jövedéki adóról szóló közösségi rendelkezések alkalmazására vonatkozó kérdéseket.

[…]”

8

A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16‑i 2008/118/EK tanácsi irányelv (HL 2009. L 9., 12. o.) (2) preambulumbekezdése kimondja:

„A belső piac megfelelő működésének biztosításához szükséges, hogy a [92/12] irányelv hatálya alá tartozó termékeket (a továbbiakban: a jövedéki termékek) terhelő jövedéki adó kivetésének feltételei összehangoltak maradjanak.”

9

A 2008/118 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja:

„Ezen irányelv általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon az alábbi termékek (a továbbiakban: a jövedéki termékek) fogyasztását terheli:

[…]

10

A 2008/118 irányelv 4. cikkének 1. és 9. pontja szerint:

„Ezen irányelv és végrehajtási rendelkezései alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

11

Ezen irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)   A jövedékiadó‑kötelezettség a szabad forgalomba bocsátás időpontjában és a szabad forgalomba bocsátás szerinti tagállamban keletkezik.

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában »szabad forgalomba bocsátás« az alábbiak bármelyike:

12

A KN 22. árucsoportja tartalmazza a 2207 és 2208 vámtarifaszámot, amelynek szövege a következő:

13

A KN 33. árucsoportja a következő vámtarifaszámot tartalmazza:

14

A jövedékiadó‑bizottság „A 2003. november 12‑i, 13‑i és 14‑i ülésen elfogadott iránymutatások” című dokumentumának (2003. november 19‑i CED 458. sz. dokumentum) 1. pontja értelmében „[a] küldöttségek csaknem egyhangúlag azon az állásponton vannak, hogy a [92/83] irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti adómentesség az előállítás vagy a behozatal időpontjától kezdve a jelen iránymutatás elfogadásakor hatályos 13021930, 21069020 és 3302 KN‑kódok alá tartozó aromaanyagok vonatkozásában áll fenn”.

15

A 2015. december 31‑ig hatályos, 2003. december 22‑i Legea nr. 571/2003 privind Codul fiscal (az adótörvénykönyvről szóló 571/2003. sz. törvény) (Monitorul Oficial al României, I. rész, 927. sz., 2003. december 23.; a továbbiakban: 2003. évi adótörvénykönyv) 20658. cikke (1) bekezdésének e) pontja a következőket írta elő:

„Az etil‑alkohol és a 2062. cikk a) pontjában említett egyéb alkoholtartalmú italok mentesülnek a jövedéki adó alól, ha:

[…]

16

E rendelkezés szövegét átvette a 2016. január 1‑jén hatályba lépő, 2015. szeptember 8‑i Legea nr. 227/2015 privind codul fiscal (az adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvény; Monitorul Oficial al României, I. rész, 688. sz., 2015. szeptember 10.; a továbbiakban: 2015. évi adótörvénykönyv) 397. cikkének (1) bekezdése.

17

A 2003. évi adótörvénykönyv 20658. cikke végrehajtásának részletes szabályai a következőket írták elő:

„[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

18

A 2015. évi adótörvénykönyv 397. cikke végrehajtásának részletes szabályai a következőket írják elő:

„[…]

81.   

82.   

19

A Finance Act 2003 (a 2003. évi költségvetési törvény) 77. cikke a) pontjának iii. alpontja ülteti át az ír jogrendbe a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját. Ez a következőképpen rendelkezik:

„A jövedéki adó alóli bármely más, esetlegesen alkalmazandó mentesség sérelme nélkül és a Commissioners [(adóhatóság, Írország)] által előírt vagy egyébként megszabott feltételek mellett az alkoholtermékek adója alól mentességet kell biztosítani minden olyan alkoholtermék vonatkozásában, amelyről az adóhatóság számára hitelt érdemlően bizonyították, hogy:

20

A Concentrate Manufacturing Company Ireland Ltd (a továbbiakban: CMCI) a PepsiCo, élelmiszer‑ és italgyártó multinacionális vállalat ír leányvállalata. A CMCI a KN 2207 vámtarifaszám alá tartozó 100%‑os nem denaturált etil‑alkoholt használ a KN 3302 vámtarifaszám alá tartozó aromaanyagok előállítására. Ezek az aromaanyagok 1,2 térfogatszázalékot meghaladó tényleges alkoholtartalmúak, és alkoholmentes italok készítésére szolgálnak.

21

A CMCI az említett aromaanyagokat Írországban állítja elő, és azokat a PepsiCo egy másik ír leányvállalatának, a Pepsi Cola International Corknak (a továbbiakban: Pepsi Írország) adja el. Ez utóbbi társaság aromaanyagokat értékesített az alapügy felperesének, aki ezeket üdítőitalok gyártására használja fel Romániában. A szóban forgó aromaanyagokat közvetlenül a CMCI szállítja az alapeljárás felperesének.

22

Ez utóbbi nem rendelkezik bejegyzett címzetti minőséggel, és a Pepsi Írország nem minősül adóraktári engedélyesnek. Ezzel szemben a CMCI adóraktári engedélyes.

23

2011 és 2014 között, valamint 2016 januárja és augusztusa között az alapeljárás felperese 3702961 román lej (RON) (hozzávetőleg 752787 euró) összeget fizetett az alapügyben szóban forgó aromaanyagokat terhelő jövedéki adó címén. 2016 szeptemberében ezen összeg visszatérítését kérte.

24

Az illetékes adóhatóság azzal az indokkal utasította el e kérelmet, hogy a 2003. évi adótörvénykönyv 20658. cikke, jelenleg a 2015. évi adótörvénykönyv 397. cikke, kizárólag az olyan etil‑alkohol és egyéb alkoholtermékek tekintetében ír elő jövedékiadó‑mentességet, amelyeket élelmiszerek és 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú alkoholmentes italok készítésére szolgáló aromaanyagok előállítására használnak. E hatóság úgy véli, hogy mivel az alapügy felperese alkoholtartalmú élelmiszer‑aromákból állít elő alkoholmentes italokat, ez a mentesség nem alkalmazható.

25

Ezenkívül az említett hatóság szerint az említett mentesség nem adható meg, mivel az alapeljárás felperese nem rendelkezik bejegyzett címzetti minőséggel, és a Pepsi Írország nem minősül adóraktári engedélyesnek.

26

Az ír adójogszabályoknak megfelelően az élelmiszerek vagy az 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú italok készítésére szolgáló aromaanyagok előállítására használt alkoholra terjed ki az az adómentesség, amelyet a 2003. évi költségvetési törvény 77. cikke a) pontjának iii. alpontja ír elő, amely a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját ülteti át az ír jogrendbe. Ez a mentesség a felhasznált etil‑alkoholra nemcsak az ezen aromaanyagok előállítása során alkalmazandó, hanem valamennyi későbbi értékesítés alkalmával is.

27

Az illetékes adóhatóság azonban úgy véli, hogy az említett aromaanyagok jövedékiadó‑kötelesek.

28

Miután az illetékes adóhatóság 2017. június 22‑i határozatával elutasította az alapeljárás felperese által 2016. december 28‑án benyújtott adóügyi panaszt, ez utóbbi keresetet indított e határozat ellen a kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék, Románia) előtt. E bíróság a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdése e) pontjának és (2) bekezdése d) pontjának értelmezését tekinti kérdésesnek.

29

E körülmények között a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék, Románia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

30

A román kormány vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát azzal az indokkal, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem közölte a Bírósággal a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének c) pontjában előírt információkat.

31

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az uniós jog értelmezéséhez megadja azokat a támpontokat, amelyek szükségesek az utóbbiak által eldöntendő jogvita megoldásához (2013. június 20‑iImpacto Azul ítélet, C‑186/12, EU:C:2013:412, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. augusztus 1‑jei Vyriausioji tarnybinės etikos komisija ítélet, C‑184, EU:C:2022:601, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen eljárás keretében kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és hogy a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. Ebből következően az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. Ennek megfelelően a Bíróság csak akkor utasíthat el egy nemzeti bíróság által benyújtott kérelmet, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése semmilyen kapcsolatban sem áll az alapügy tényállásával vagy tárgyával, vagy ha a probléma hipotetikus természetű, illetve ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi körülmények, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdésekre hasznos módon válaszolhasson (lásd ebben az értelemben: 2021. június 3‑iBalevBio ítélet, C‑76/20, EU:C:2021:441, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Szintén az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az uniós jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezése megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa feltett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak ezenkívül pontosan meg kell jelölnie azon okokat, amelyek arra indították a nemzeti bíróságot, hogy felvesse az uniós jog értelmezésének kérdését, és amelyek alapján szükségesnek tartotta előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjeszteni a kérdését (2022. augusztus 1‑jei Roma Multiservizi és Rekeep ítélet, C‑332/20, EU:C:2022:610, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

A jelen ügyben, noha az előzetes döntéshozatalra utaló határozat bizonyos hiányosságokat tartalmaz, a Bíróság úgy véli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kellően egyértelműen kifejtette azokat az okokat, amelyek arra indították, hogy felvesse az uniós jog bizonyos rendelkezéseinek és bizonyos elveinek értelmezését. Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információk lehetővé tették a tagállamok kormányai, valamint az egyéb érdekeltek számára, hogy észrevételeket tegyenek.

35

Ebből az következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

36

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy mind az olyan etil‑alkohol, amelyet az 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú alkoholmentes italok készítésére szolgáló aromaanyagok előállításához használnak, mind pedig az ilyen aromaanyagok előállításához már felhasznált etil‑alkohol az e rendelkezésben előírt mentesség hatálya alá tartozik.

37

A 92/83 irányelv, amely az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szól, a 27. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírja, hogy a tagállamok mentesítik az ezen irányelv által szabályozott termékeket a harmonizált jövedéki adó alól, mégpedig olyan feltételek mellett, amelyeket ők határoznak meg annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek helyes és közvetlen alkalmazását, és mindennemű csalás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzését, amennyiben a terméket élelmiszerek és 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú alkoholmentes italok készítésére szolgáló aromaanyagok előállítására használják.

38

Az említett irányelv 20. cikkének első franciabekezdése értelmében az „etil‑alkohol” fogalma magában foglalja többek között „az összes olyan termék[et], amelynek tényleges alkoholtartalma meghaladja az 1,2 térfogatszázalékot, és a [KN] 2207 és 2208 [vámtarifaszám] alá tartozik, még akkor is, ha azok a termékek egy másik KN‑fejezet [helyesen: árucsoport] alá tartozó termék részét képezik”.

39

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy magából a 92/83 irányelv 27. cikkének szövegéből is következik, hogy kizárólag az ezen irányelv hatálya alá tartozó termékek részesülhetnek jövedékiadó‑mentességben e 27. cikk alapján. Ezzel szemben nincs jelentősége annak, hogy e termékek olyan áru részét képezik‑e, amely nem tartozik az említett irányelv hatálya alá (2022. április 7‑iY GmbH [Vanília oleorezin] ítélet, C‑668/20, EU:C:2022:270, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Ebből következik, hogy a KN 2207 és 2208 vámtarifaszám alá tartozó, valamint az 1,2 térfogatszázalékot meghaladó tényleges alkoholtartalommal rendelkező összes termék a 92/83 irányelv 20. cikkének első franciabekezdése értelmében vett „etil‑alkohol” fogalma alá tartozik, még akkor is, ha a KN 3302 vámtarifaszám alá tartozó aromaanyag része. Következésképpen ezen irányelv 19. cikkének (1) bekezdése értelmében az ilyen termékre főszabály szerint az említett irányelv által szabályozott, harmonizált jövedéki adó vonatkozik, figyelemmel azonban az ugyanezen irányelv 27. cikkének (1) bekezdésében előírt mentességekre is.

41

E tekintetben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 30. pontjában lényegében szintén rámutatott, a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdése e) pontjának szövege nem egyértelmű.

42

Ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogi rendelkezések értelmezésénél nemcsak a rendelkezés megfogalmazását, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi (2022. szeptember 8‑iMinisterstvo životního prostředí [Jácintkék ara papagájok] ítélet, C‑659/20, EU:C:2022:642, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

E körülmények között meg kell vizsgálni azt a szövegösszefüggést, amelybe a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontja illeszkedik, valamint az ezen irányelv által követett célokat.

44

Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az e rendelkezésben előírt mentességet meghatározó tényező az etil‑alkohol végső felhasználása (lásd analógia útján: 2010. december 9‑iRepertoire Culinaire ítélet, C‑163/09, EU:C:2010:752, 49. pont).

45

A jelen esetben e végső felhasználás egyrészt olyan aromaanyagok előállításából áll, amelyek maguk is etil‑alkoholt tartalmaznak, másrészt pedig 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú alkoholmentes italok előállításából áll.

46

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság egyrészt már megállapította, hogy a főszabály a 92/83 irányelv 27. cikkének (1) bekezdésében szabályozott termékek mentessége, és annak megtagadása jelenti a kivételt, másrészt pedig úgy ítélte meg, hogy a tagállamoknak ugyanezen rendelkezésben biztosított joga, hogy megállapítsák a feltételeket annak érdekében, hogy „biztosítsák az ilyen mentességek helyes és közvetlen alkalmazását és mindennemű csalás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzését”, nem veszélyeztetheti az e rendelkezésben előírt mentesítési kötelezettség feltétlen jellegét (2010. december 9‑iRepertoire Culinaire ítélet, C‑163/09, EU:C:2010:752, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

A 92/83 irányelvben foglalt mentességgel elérni kívánt cél elsősorban az, hogy semlegesítse az egyéb kereskedelmi vagy ipari termékek összetevőjeként felhasznált alkoholra – mint köztes termékre – kivetett jövedéki adók hatását (2010. december 9‑iRepertoire Culinaire ítélet, C‑163/09, EU:C:2010:752, 48. pont; 2015. október 15‑iBiovet ítélet, C‑306/14, EU:C:2015:689, 21. pont).

48

Ebben az értelemben a jövedékiadó‑bizottság „A 2003. november 12‑i, 13‑i és 14‑i ülésen elfogadott iránymutatások” című dokumentumának 1. pontja egyébiránt kimondja, hogy a tagállamok küldöttségei csaknem egyhangúlag azon az állásponton vannak, hogy a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti adómentesség fennáll az előállítás vagy a behozatal időpontjától kezdve a KN 3302 vámtarifaszám alá tartozó aromaanyagok vonatkozásában.

49

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 33. pontjában rámutatott, ha az illetékes adóhatóság által képviselt, a jelen ítélet 24. pontjában összefoglalt értelmezés érvényesülne, az azt jelentené, hogy az ilyen aromaanyagok előállítására szánt etil‑alkohol mentesülne a jövedéki adó alól, míg az ezen aromaanyagokban lévő etil‑alkohol nem. Ez olyan inkoherens eredményre vezetne, amely szerint az etil‑alkohol, amely abban a szakaszban mentesült a jövedéki adó alól, amikor azt aromaanyag‑előállításra szánták, újra jövedékiadó‑köteles lenne, miután ugyanezen aromaanyagok előállítására felhasználták. Az ilyen eredmény nem érné el azt a célt, hogy semlegesítse a jövedéki adó azon alkoholra gyakorolt hatását, amelyet az 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú alkoholmentes italok készítésére szolgáló aromaanyagok előállításához használnak.

50

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy mind az olyan etil‑alkohol, amelyet az 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú alkoholmentes italok készítésére szolgáló aromaanyagok előállításához használnak, mind pedig az ilyen aromaanyagok előállításához már felhasznált etil‑alkohol az e rendelkezésben előírt mentesség hatálya alá tartozik.

51

Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy amikor az olyan tagállamban szabad forgalomba bocsátott etil‑alkoholt, amelyben az mentes a jövedéki adó alól azzal az indokkal, hogy az 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú alkoholmentes italok készítésére szolgáló aromaanyagok előállításához használták fel, és ezt követően egy másik tagállamban forgalmazzák, ez utóbbi tagállam köteles ezen etil‑alkoholt azonos módon kezelni.

52

A Bíróság már kimondta, hogy a 92/83 irányelv rendelkezéseinek egységes alkalmazása megköveteli, hogy főszabály szerint a többi tagállamnak is el kell fogadnia, hogy valamely termék jövedéki adó alá tartozik‑e, illetve adómentes valamely tagállamban (2010. december 9‑iRepertoire Culinaire ítélet, C‑163/09, EU:C:2010:752, 41. pont).

53

Az ezzel ellentétes értelmezés veszélyeztetné az ezen irányelv által követett cél megvalósítását, és akadályozhatná az áruk szabad mozgását (2010. december 9‑iRepertoire Culinaire ítélet, C‑163/09, EU:C:2010:752, 42. pont).

54

Azonban valamely tagállamtól nem vonható meg ezen irányelv huszonkettedik preambulumbekezdésében és 27. cikkében biztosított lehetőség, hogy a mentességek területén esetlegesen felmerülő mindennemű csalás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzése, valamint a mentességek helyes és közvetlen alkalmazásának biztosítása céljából intézkedéseket fogadjon el (2010. december 9‑iRepertoire Culinaire ítélet, C‑163/09, EU:C:2010:752, 43. pont).

55

Mindamellett az ilyen intézkedések elfogadásának valós, objektív és ellenőrizhető körülményeken kell alapulnia (2010. december 9‑iRepertoire Culinaire ítélet, C‑163/09, EU:C:2010:752, 44. pont).

56

A fenti megfontolásokból következik, hogy mivel – amint az a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik – az alapügyben szóban forgó aromaanyagokat a 2008/118 irányelv értelmében az előállításuk helye szerinti tagállamban, azaz Írországban bocsátották szabad forgalomba, és e tagállam ezen aromaanyagokra a 2003. évi költségvetési törvény 77. cikke a) pontjának iii. alpontjában előírt mentességet alkalmazta, amely az említett irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját ülteti át, az említett aromaanyagok rendeltetési helye szerinti tagállam köteles volt azokat a területére való megérkezésüktől kezdve azonos módon kezelni, kivéve ha e mentesség téves alkalmazásának vagy csalás, adókikerülés vagy visszaélés fennállásának megállapítását igazoló okok merültek fel.

57

Márpedig egyrészt az első kérdésre adott válaszból az következik, hogy az említett mentességnek az alapügyben szóban forgó aromaanyagokra történő, Írország általi alkalmazása helyes volt. Másrészt, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében, a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból nem tűnik ki, hogy az illetékes adóhatóság részéről ugyanezen mentesség ezen aromaanyagokra történő alkalmazásának megtagadását csalásra, adókikerülésre vagy visszaélésre utaló valószínűsítő körülmények fennállása igazolná.

58

A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy amikor az olyan tagállamban szabad forgalomba bocsátott etil‑alkoholt, amelyben az mentes a jövedéki adó alól azzal az indokkal, hogy az 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú alkoholmentes italok készítésére szolgáló aromaanyagok előállításához használták fel, és ezt követően egy másik tagállamban forgalmazzák, ez utóbbi tagállam a saját területén köteles ezen etil‑alkoholt azonos módon kezelni, amennyiben az előbbi tagállam helyesen alkalmazta az e rendelkezésben előírt mentességet, és nem állnak fenn csalásra, adókikerülésre vagy visszaélésre utaló valószínűsítő körülmények.

59

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy bár a kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésében a 92/83 irányelv 27. cikke (2) bekezdésének d) pontjára hivatkozott, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében nem utalt sem az e rendelkezést végrehajtó esetleges nemzeti jogszabályra, sem pedig az említett rendelkezésnek az alapügy megoldása szempontjából fennálló relevanciáját igazoló esetleges körülményekre.

60

E körülmények között meg kell állapítani, hogy harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a tagállami szabályozás, amely valamely gazdasági szereplő számára, amely e tagállam területén olyan termékeket forgalmaz, amelyeket egy másik tagállam területén illetőséggel rendelkező eladótól szerzett be, és amelyeket e másik tagállamban állítottak elő, bocsátottak szabad forgalomba és mentesítettek a jövedéki adó alól e rendelkezéssel összhangban, azzal a feltétellel biztosítja az említett rendelkezésben előírt adómentességet, hogy e gazdasági szereplő bejegyzett címzetti minőséggel rendelkezzen, ez az eladó pedig adóraktári engedélyesnek minősüljön.

61

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 92/83 irányelv 27. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok arra irányuló feltételeket határozhatnak meg, hogy biztosítsák az e rendelkezésben foglalt mentességek helyes és közvetlen alkalmazását, és mindennemű csalás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzését. Márpedig, amint arra a jelen ítélet 46. pontja emlékeztet, a Bíróság már megállapította, hogy a tagállamok számára biztosított ezen lehetőség nem veszélyeztetheti az említett rendelkezésben előírt mentesítési kötelezettség feltétlen jellegét (2010. december 9‑iRepertoire Culinaire ítélet, C‑163/09, EU:C:2010:752, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

Ebből következik, hogy e jog gyakorlása során az érintett tagállamnak kell hivatkoznia azokra a valós, objektív és ellenőrizhető körülményekre, amelyek alátámasztják, hogy komoly veszélye van a csalásnak, adókikerülésnek vagy visszaélésnek, valamint hogy a tagállam által – a számára ily módon biztosított jog alapján – rögzített feltételek nem haladhatják meg azt a mértéket, amely az említett cél eléréséhez szükséges (2010. december 9‑iRepertoire Culinaire ítélet, C‑163/09, EU:C:2010:752, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

Következésképpen a tagállamok nem köthetik a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt mentesség alkalmazását olyan feltételek tiszteletben tartásához, amelyekről nem állapítható meg valós, objektív és ellenőrizhető adatok alapján, hogy azok szükségesek e mentesség helyes és közvetlen alkalmazásának biztosításához, valamint a csalások, adókikerülések és visszaélések megakadályozásához (2010. december 9‑iRepertoire Culinaire ítélet, C‑163/09, EU:C:2010:752, 53. pont).

64

Márpedig úgy tűnik, hogy a Bíróság rendelkezésére álló adatokból az következik, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt feltételek, vagyis az, hogy az érintett tagállam területén olyan termékeket forgalmazó gazdasági szereplő, amelyeket egy másik tagállam területén illetőséggel rendelkező eladótól szerzett be, bejegyzett címzetti minőséggel rendelkezzen, és ezen eladónak pedig adóraktári engedélyes minősége legyen, nem szükségesek sem a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt adómentesség helyes és közvetlen alkalmazásának biztosításához, sem pedig a csalások, adókikerülések vagy visszaélések megelőzéséhez.

65

Kétségtelen, hogy a román kormány az írásbeli észrevételeiben arra hivatkozott, hogy ha az alapügyben szóban forgó aromaanyagok adófelfüggesztési eljáráson kívül kerülhetnének forgalomba, fennállna a veszélye annak, hogy azokat olyan, fogyasztásra szánt alkoholtartalmú italokká dolgozzák fel, amelyek után nem fizetnék meg a jövedéki adót.

66

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, amint a főtanácsnok is tette az indítványának 36. pontjában, hogy – amint az a 2003. január 22‑i CED 364 rev. 1. számú dokumentumból kitűnik – a jövedékiadó‑bizottság úgy ítélte meg, hogy az aromaanyagokat túlnyomórészt üdítőitalok készítésére szolgáló koncentrátumként használják, azok viszonylag drágák, többe kerülnek, mint a tagállamok többségében forgalmazott legolcsóbb alkohol, végül pedig, az aromaanyagok etil‑alkohol kivonása céljából történő tisztítása költséges. E jellemzőkre tekintettel a jövedékiadó‑bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt mentességnek az aromaanyagok készítése idején történő biztosítása nem jár adócsalás kockázatával.

67

E megfontolások komoly kétséget vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy fennáll‑e annak veszélye, hogy az aromaanyagokat fogyasztásra szánt alkoholtartalmú italokká alakítják át, amire a román kormány hivatkozott, valamint hogy szükségesek‑e az alapügyben szóban forgó szabályozásban előírt feltételek e mentesség helyes és közvetlen alkalmazásának biztosításához, valamint a csalások, adókikerülések és visszaélések elkerüléséhez.

68

Mindazonáltal az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős, kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a rendelkezésére álló valós, objektív és ellenőrizhető körülmények alapján megvizsgálja, hogy azok a feltételek, amelyekhez a román szabályozás a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt mentesség alkalmazását köti, szükségesek‑e ezen adómentesség helyes és közvetlen alkalmazásának biztosításához, valamint a csalások, adókikerülések és visszaélések elkerüléséhez.

69

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a tagállami szabályozás, amely valamely gazdasági szereplő számára, amely e tagállam területén olyan termékeket forgalmaz, amelyeket egy másik tagállam területén illetőséggel rendelkező eladótól szerzett be, és amelyeket e másik tagállamban állítottak elő, bocsátottak szabad forgalomba és mentesítettek a jövedéki adó alól e rendelkezéssel összhangban, azzal a feltétellel biztosítja az említett rendelkezésben előírt adómentességet, hogy e gazdasági szereplő bejegyzett címzetti minőséggel rendelkezzen, ezen eladó pedig adóraktári engedélyesnek minősüljön, kivéve ha valós, objektív és ellenőrizhető körülményekből következik, hogy e feltételek szükségesek e mentesség helyes és közvetlen alkalmazásának biztosításához, valamint mindennemű csalás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzéséhez.

70

A negyedik kérdés arra az esetre vonatkozik, amikor valamely tagállam helytelenül alkalmazta a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt adómentességet.

71

Márpedig az első kérdésre adott válaszból kitűnik, hogy a jelen esetben Írország helyesen alkalmazta ezt az adómentességet az alapügyben szóban forgó aromaanyagokra. E körülmények között a negyedik kérdést nem kell megválaszolni.

72

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott: