–

a német kormány képviseletében J. Möller és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben,

–

a cseh kormány képviseletében J. Pavliš, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman, J. M. Hoogveld és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Clotuche‑Duvieusart, B.‑R. Killmann és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 284., 1. o.) 44. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a VA és a Deutsche Rentenversicherung Bund (szövetségi nyugdíjbiztosító, Németország) között a VA által más tagállamban szerzett gyermeknevelési időszakoknak e szervezet általi, a teljes munkaképesség‑csökkenés miatti nyugdíja összegének kiszámítása során történő figyelembevétele tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2004. május 20‑án hatályba lépett, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) célja a nemzeti szociális biztonsági rendszerek összehangolása. A 91. cikke értelmében ezt a rendeletet a 987/2009 rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni, ez pedig az utóbbi rendelet 97. cikke értelmében 2010. május 1.

4

A 883/2004 rendelet (1) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„A nemzeti szociális biztonsági rendszerek összehangolására vonatkozó szabályok a személyek szabad mozgásának keretébe tartoznak, és hozzá kell járulniuk az életszínvonal és az alkalmazási feltételek javításához.”

5

Az e rendelet 1. cikkének t) pontjában foglalt fogalommeghatározás szerint a „biztosítási idő” az a járulékfizetési időszak, foglalkoztatási idő vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időszak, amelyet azok a jogszabályok, amelyek szerint az adott időszakot megszerezték vagy az megszerzettnek tekintendő, biztosítási időként határoznak meg vagy ismernek el, valamint más hasonló időszak, amelyet az említett jogszabályok a biztosítási idővel egyenértékűnek tekintenek.

6

Az említett rendeletnek „A rendelet személyi hatálya” című 2. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.”

7

Ugyanezen rendeletnek „Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása” című II. címe tartalmazza többek között annak „Általános szabályok” című 11. cikkét, amely az (1)–(3) bekezdésében a következőket írja elő:

„(1)   Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.

(2)   E cím alkalmazásában a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük miatt vagy következtében pénzbeli ellátásokban részesülő személyeket úgy kell tekinteni, mint akik folytatják az említett tevékenységet. Ez nem vonatkozik a rokkantsági, öregségi vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjakra, illetve munkahelyi balesetek vagy foglalkozási megbetegedések miatt nyújtott nyugdíjakra vagy határozatlan időtartamú kezelést fedező pénzbeli betegségi ellátásokra.

(3)   A 12–16. cikkre is figyelemmel:

8

A 883/2004 rendelet „Fogalommeghatározások” című 87. cikke értelmében:

„(1)   Ez a rendelet az alkalmazását megelőző időszakra vonatkozóan nem keletkeztet jogot.

(2)   E rendelet hatálybalépése előtt egy tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási, szükség esetén szolgálati, önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi vagy tartózkodási időt figyelembe kell venni az e rendelet szerinti ellátásra való jogosultság meghatározásánál.

(3)   Az (1) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, e rendelet szerint jogosultság keletkezik arra az eseményre vonatkozóan is, amely e rendeletnek az érintett tagállamban történő alkalmazását megelőző időszakban következett be.

[…]”

9

A 987/2009 rendelet állapítja meg a 883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárást ez utóbbi rendelet 89. cikke szerint.

10

A 987/2009 rendelet 1. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövege a következő:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

c) A [883/2004] rendelet fogalommeghatározásait alkalmazni kell.”

11

A 987/2009 rendeletnek „A gyermekneveléssel töltött időszakok figyelembevétele” című 44. cikke a következőket írja elő:

„(1)   E cikk alkalmazásában a »gyermekneveléssel töltött időszak« bármely olyan időszak, amelyet valamely tagállam nyugellátásra vonatkozó jogszabályai jogosultsági időként ismernek el, vagy amely kimondottan gyermeknevelés miatt nyugdíjkiegészítést biztosít, függetlenül ezen időszakok kiszámításának módszerétől, illetve attól, hogy ezen időszakok a gyermek nevelésének idején halmozódnak‑e fel, vagy azok elismerésére visszamenőlegesen kerül sor.

(2)   Amennyiben a [883/2004 rendelet] II. címe értelmében illetékes tagállam jogszabályai szerint a gyermeknevelési időszakokat nem veszik számításba, annak a tagállamnak az intézménye [helyesen: azon tagállam intézményének], amelynek jogszabályait a [883/2004 rendelet] II. címe értelmében az érintett személyre alkalmazni kellett, azon az alapon, hogy az munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységet abban az időpontban, amikor e jogszabályok értelmében a gyermeknevelési időszak beszámítása az érintett gyermek tekintetében megkezdődött, e gyermeknevelési időszakot a saját jogszabályai szerinti gyermeknevelési időszakként kell továbbra is figyelembe vennie, úgy, mintha a gyermeknevelésre saját területén került volna sor.

(3)   A (2) bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben az érintett személy a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenysége miatt valamely más tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik vagy kerül.”

12

A 987/2009 rendeletnek az „Átmeneti rendelkezések” című 93. cikkének szövege a következő:

„A [987/2009] rendelet hatálya alá tartozó esetekben a [883/2004] rendelet 87. cikkét kell alkalmazni.”

13

A Sozialgesetzbuch, Sechstes Buch (VI) – Gesetzliche Rentenversicherung (a szociális törvénykönyv hatodik könyve: a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer; a továbbiakban SGB VI), a 2018. november 28‑i törvénnyel (BGBl. I, 2016. o.) módosított (a továbbiakban: 2018‑ban módosított SGB VI) 56. §‑ának szövege a következő:

„(1)   »Gyermekneveléssel töltött időszak« a gyermek születését követő három évben a gyermek nevelésével töltött időszak. A gyermeknevelési időszakot akkor kell a gyermek egyik szülőjének javára elismerni, ha

1. a gyermeknevelési időszak ennek a szülőnek tudható be,

2. a gyermeknevelésre a Németországi Szövetségi Köztársaság területén került sor, vagy a Németországi Szövetségi Köztársaság területén történő gyermekneveléssel egyenértékűnek tekinthető,

3. az elismerés e szülő vonatkozásában nem kizárt.

[…]

(3)   A gyermeknevelésre Németország területén került sor, ha a gyermeket nevelő szülő a gyermekével szokásosan ott tartózkodott. A Németország területén folytatott gyermekneveléssel egyenértékűnek tekinthető az, ha a gyermeket nevelő szülő a gyermekével szokásosan külföldön tartózkodott, és a gyermeknevelés időszaka alatt vagy közvetlenül a gyermek megszületése előtt ott folytatott munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység folytán kötelező járulékfizetési időszakokkal rendelkezik. Ugyanez vonatkozik a házastársak vagy élettársak közös külföldi tartózkodására, ha a gyermeket nevelő szülő házastársa vagy élettársa ilyen kötelező járulékfizetési időszakokat szerzett, vagy azokat kizárólag azért nem szerezte meg, mert az 5. cikk (1) és (4) bekezdésében említett személyek voltak, vagy mentesült a kötelező biztosítás alól.

[…]

(5)   A gyermekneveléssel töltött időszak annak a hónapnak a végén kezdődik, amelyben a gyermek megszületett, és a harmichatodik naptári hónap végén ér véget. […]”

14

A 2001. március 21‑i törvénnyel (BGBl. I, 403. o.) módosított SHB VI 57. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„A gyermek tizedik életévének betöltéséig a gyermek nevelésével töltött időszak az egyik szülő javára figyelembe veendő időszakot jelent akkor, ha ezen időszak során a gyermeknevelési időszak elismerésének feltételei is teljesülnek. Ugyanez vonatkozik az önálló vállalkozói tevékenység végzésének azon időszakaira is, amelyek nem csupán csekélyek voltak, mivel ezek az időszakok szintén kötelező járulékfizetési időszakok.”

15

A 2014. június 23‑i törvénnyel (BGBl. 2009, 787. o.) módosított SGB VI 249. cikk (1) bekezdése a következőképpen szól:

„Az 1992. január 1‑je előtt született gyermek esetében a gyermekneveléssel töltött időszak a gyermek születése hónapjának végétől számított huszonnegyedik hónap végén ér véget.”

16

Az alapeljárás felperese 1958‑ban Aachenben (Németország) született német állampolgár.

17

1962 és 2010 között Vaalsban (Hollandia), egy Aachentől mintegy öt kilóméterre fekvő településen lakott. Ez utóbbi városban járt iskolába, és 1975 augusztusában a Németországi Szövetségi Köztársaság által elismert gyermekgondozói képzésbe kezdett.

18

1978. augusztus 1‑jén egyéves szakmai gyakorlatot kezdett egy aacheni óvodában. A német jogszabályok értelmében ezt az évet Németországban szerzett, kötelező biztosítással járó foglalkoztatási időnek kellett volna tekinteni. Mindazonáltal, mivel nem állt rendelkezésre elegendő fizetett álláshely, az alapeljárás felperese a szakmai gyakorlatát díjazás nélkül teljesítette, és ezért mentesült e biztosítás alól. E szakmai gyakorlat alatt tehát semmilyen járulékot nem fizetett a német kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerben.

19

Amikor a szakmai gyakorlata véget ért, az alapeljárás felperese 1979. augusztus 1‑jétől Aachenben folytatta gyermekgondozói képzését, és letette a Fachhochschulreifét (szakmai érettségi), miközben továbbra is Hollandiában élt. A képzés 1980 júliusában való befejezését követően már nem folytatott keresőtevékenységet Németországban vagy Hollandiában.

20

1986. november 15‑én és 1989. június 2‑án az alapeljárás felperese két gyermeknek adott életet, akiket Hollandiában neveltek, és Németországban tanultak. Ebben az időszakban még mindig nem fizetett járulékot a németországi nyugdíjbiztosítási rendszerben.

21

1993 szeptembere és 1995 augusztusa között önálló vállalkozóként Németországban dolgozott, és nem fizetett járulékot e rendszerben. Ezt követően 1999 áprilisa és 2012 októbere között Németországban a német jog értelmében „csekély mértékűnek” minősülő, a kötelező biztosítás hatálya alá nem tartozó állást töltött be.

22

Az alapeljárás felperese 2010‑ben visszaköltözött Németországba. 2012 októberétől kereső tevékenységet folytatott, és ennek keretében járulékokat fizetett a német kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerben.

23

2018 márciusa óta az alapeljárás felperese az alapeljárás alperesétől, a Deutsche Rentenversicherung Bundtól teljes munkaképesség‑csökkenés miatti nyugellátásban részesül. E nyugdíj összegének kiszámítása céljából az alapeljárás alperese úgy vélte, hogy azokon az időszakokon kívül, amelyek során az alapeljárás felperese járulékot fizetett a német kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerbe, azaz a 2012. évtől kezdődően, a releváns időszakok magukban foglalták azokat az – 1975 augusztusa és 1978 júliusa, valamint 1979 augusztusa és 1980 júliusa közötti – időszakokat is, amelyek során Németországban szakképzésben vett részt, valamint az 1999. április 1. és június 1. közötti időszakot is, amelynek során az alapeljárás felperese Németországban folytatott keresőtevékenységet úgy, hogy nem tartozott a kötelező biztosítás hatálya alá, miközben gyermekeit Hollandiában nevelte.

24

Az alapeljárás felperese keresetet nyújtott be az elsőfokú német bírósághoz, amelyben arra hivatkozott, hogy az alapeljárás alperese a teljes munkaképesség‑csökkenés miatt járó német nyugdíja összegének kiszámítása során tévesen mulasztotta el releváns időszakokként figyelembe venni az 1986. november 15. és 1999. március 31. között Hollandiában gyermekneveléssel töltött időszakokat, amelyek alatt nem folytatott kereső tevékenységet (a továbbiakban: vitatott időszakok). A keresetét elutasították.

25

Az alapeljárás felperese a keresetét elutasító határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a Landessozialgericht Nordrhein‑Westfalenhez (a szociális ügyek észak‑rajna‑vesztfáliai tartományi felsőbírósága, Németország), azaz a kérdést előterjesztő bírósághoz.

26

E bíróság megjegyzi, hogy a 2018‑ban módosított SGB VI 56. §‑a (3) bekezdésének első mondata alapján a vitatott időszakokat nem lehet figyelembe venni az alapeljárás felperesének a teljes munkaképesség‑csökkenés miatti nyugdíja összegének kiszámítása céljából, mivel két gyermekét ezen időszakokban nem Németországban nevelte. A vitatott időszakok nem eshetnek a 2018‑ban módosított SGB VI 56. §‑a (3) bekezdése második mondatának hatálya alá sem, mivel ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, az alapeljárás felperesének a gyermekével szokásosan külföldön kellett volna tartózkodnia, és ezen időszakok alatt vagy közvetlenül előtte valamely külföldön folytatott munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység folytán Németországban kellett volna járulékot fizetnie. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a 987/2009 rendelet 44. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek a jelen ügyben nem teljesülnek, mivel gyermekeinek a vitatott időszakokban történt születésekor az alapeljárás felperese nem folytatott munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységet Németországban.

27

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, különösen a 2012. július 19‑iReichel‑Albert ítéletre (C‑522/10, EU:C:2012:475) tekintettel az alapeljárás alperesének a vitatott időszakok és a német nyugdíjrendszerben szerzett biztosítási idők közötti „kellően szoros kapcsolat” fennállására utaló bizonyos tényezőkre tekintettel az EUMSZ 21. cikk alapján figyelembe kell‑e vennie ezeket a vitatott időszakokat az alapeljárás felperese részére teljes munkaképesség‑csökkenés esetén járó német nyugdíj összegének kiszámítása céljából.

28

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt megjegyzi, hogy az alapügy eltér a 2012. július 19‑iReichel‑Albert ítélet (C‑522/10, EU:C:2012:475) alapjául szolgáló ügytől. Az alapeljárás felperese ugyanis gyermekei születése előtt nem volt Németországban kötelezően biztosított, és nem fizetett járulékot a német kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerben. Egyébiránt ebben az időszakban állandó jelleggel Hollandiában lakott, és – ellentétben az utóbbi ügyben szereplő helyzettel – nem csupán ideiglenesen helyezte át lakóhelyét.

29

Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az alapeljárás felperesének teljes szakmai pályafutása a Németországi Szövetségi Köztársasághoz kötődik, és ott folytatta összes iskolai tanulmányát, hogy e tagállamban szerzett egyéves gyakorlatot – amely a kötelező biztosítás hatálya alá tartozott volna, ha abban az időszakban elegendő számú fizetett álláshely állt volna rendelkezésre –, és hogy a többi évet, amelynek során szakképzésben vett részt, „nyugdíjra való jogosultságot megalapozó időszakként” vették figyelembe. Ráadásul gyermekei Németországban jártak iskolába, továbbá családjával Hollandiában, a német határhoz nagyon közel telepedett le.

30

E tényezőkre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság felveti a kérdést, hogy a vitatott időszakoknak a német nemzeti jog alapján történő figyelmen kívül hagyása összeegyeztethető‑e az uniós joggal.

31

E körülmények között a Landessozialgericht Nordrhein‑Westfalenhez (a szociális ügyek észak‑rajna‑vesztfáliai tartományi felsőbírósága) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

32

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 987/2009 rendelet 44. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett gyermeknevelési időszakot figyelembe kell venni, ha az a 883/2004 rendelet II. címének rendelkezései szerinti illetékes tagállam joga értelmében ezen időszak tartózkodási időként lehetővé teszi a nyugdíjjogosultság e tagállamban történő megszerzését.

33

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében, jóllehet a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell, ugyanakkor az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság megadja az utóbbiak számára az uniós jog értelmezéséhez azokat a támpontokat, amelyek az általuk eldöntendő jogvita megoldásához szükségesek (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 43. és 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Az alapügyben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 31. pontjában rámutatott, ahhoz, hogy a 987/2009 rendelet 44. cikke (2) bekezdésének megfelelően valamely tagállam intézménye, a jelen esetben a német intézmény, köteles legyen figyelembe venni az érintett személy által egy másik tagállamban – a jelen esetben Hollandiában – gyermekneveléssel töltött időszakokat, három konjunktív feltételnek kell teljesülnie, nevezetesen először is ez utóbbi tagállam jogszabályai szerint a gyermeknevelési időszakokat nem veszik számításba, másodszor, hogy érintett személyre ez utóbbi tagállam jogszabályait előzőleg alkalmazni kellett azon az alapon, hogy munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenységet folytatott abban a tagállamban, harmadszor pedig, hogy e személy az említett tevékenység folytán továbbra is az első tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott abban az időpontban, amikor e tagállam jogszabályainak értelmében a gyermeknevelési időszak beszámítása az érintett gyermek tekintetében megkezdődött.

35

E rendelkezés pontosítja, hogy ezt az időpontot a tagállamnak a gyermekneveléssel töltött időszakok figyelembevételét szabályozó nemzeti rendelkezései határozzák meg. A német jogszabályok értelmében az e tekintetben releváns időpontok a jelen esetben az alapeljárás felperese két gyermekének születési időpontjai, azaz 1986. november 15. és 1989. június 2.

36

Márpedig, noha a 883/2004 rendelet 87. cikke (3) bekezdésének és a 987/2009 rendelet 93. cikkének megfelelően az időbeli hatály szempontjából a 987/2009 rendelet alkalmazandó az alapügyben szóban forgó helyzetre, az nem felel meg az utóbbi rendelet 44. cikke (2) bekezdése szerinti valamennyi alkalmazási feltételének, mivel az alapeljárás felperese sem azt megelőzően, sem pedig akkor, amikor a gyermekei nevelését megkezdte, nem folytatott munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységet Németországban.

37

Következésképpen meg kell állapítani, hogy ez utóbbi rendelkezés a jelen ügyben nem alkalmazható, és a Bíróságnak az első kérdésre adott válasza nem szükséges az alapjogvita megoldásához.

38

Ebből következik, hogy az első kérdés elfogadhatatlan.

39

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ebből a szempontból adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. A Bíróság feladata ugyanis az uniós jog minden olyan rendelkezésének értelmezése, amelyre a nemzeti bíróságoknak az eléjük terjesztett jogviták eldöntése érdekében szükségük van, még akkor is, ha e bíróságok az általuk feltett kérdésekben nem jelölik meg kifejezetten ezeket a rendelkezéseket (2021. július 8‑iStaatsanwaltschaft Köln és Bundesamt für Güterverkehr ítélet, C‑937/19, EU:C:2021:555, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapeljárás tárgya arra vonatkozik, hogy az alapeljárás alperese a teljes munkaképesség‑csökkenés miatti nyugdíjnak az alapeljárás felperese részére történő folyósítása céljából nem vette figyelembe az általa Hollandiában szerzett gyermeknevelési időszakokat. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság – megjegyezve, hogy a 987/2009 rendelet 44. cikke (2) bekezdésének alkalmazási feltételei az alapügyben látszólag nem teljesülnek – mindazonáltal arra keresi a választ, hogy az EUMSZ 21. cikkre tekintettel az alapeljárás alperese köteles‑e figyelembe venni e gyermeknevelési időszakokat a 2012. július 19‑iReichel‑Albert ítéletből (C‑522/10, EU:C:2012:475) eredő ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, annak ellenére, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben érintett személytől eltérően az alapeljárás felperese nem végzett olyan tevékenységet, amely alapján kötelező biztosítási járulékot kellett volna fizetni Németországban, mielőtt és közvetlenül azután, hogy a Holland Királyság területén – amely tagállamban nem átmeneti jelleggel, hanem több éven keresztül tartózkodott – gyermekneveléssel töltött időszakokat.

41

E körülmények között a második kérdést úgy kell érteni, hogy az lényegében arra irányul, hogy az EUMSZ 21. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben az érintett személy nem teljesíti a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység gyakorlására vonatkozó, a 987/2009 rendelet 44. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételt, annak érdekében, hogy a teljes keresőképesség‑csökkenés miatti nyugdíj nyújtása érdekében az e nyugdíj folyósításáért felelős tagállam figyelembe vehesse a valamely másik tagállamban gyermekneveléssel töltött időszakokat, azonban e személy az első tagállamban kizárólag e gyermeknevelési időszakokat megelőzően és azt követően szerzett biztosítási időket képzési vagy keresőtevékenységgel töltött időszakok jogcímén, e tagállam annak ellenére köteles figyelembe venni ezen időszakokat, hogy e személy az említett gyermeknevelési időszakokat megelőzően és közvetlenül azokat követően sem fizetett járulékot az említett tagállamban.

42

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a jelen eljárás keretében a Bíróság elé terjesztett információk szerint a Németországi Szövetségi Köztársaság az egyedül illetékes tagállam az alapeljárás felperese számára a teljes munkaképesség‑csökkenés miatti nyugdíjnak az alapeljárás felperese számára történő folyósítása szempontjából, amely a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügy egyetlen tárgya. A Bíróság előtti tárgyaláson a holland kormány ennek megfelelően jelezte, hogy az alapeljárás felperese nem jogosult ilyen típusú nyugdíjra Hollandiában, mivel soha nem dolgozott ott. Úgy tűnik tehát, hogy a vitatott időszakokat az ilyen nyugdíj folyósítása céljából Hollandiában nem lehet figyelembe venni.

43

Ennek pontosítását követően meg kell határozni, hogy az EUMSZ 21. cikkre tekintettel az olyan időszakokat, mint a vitatott időszakok, az alapügyben szóban forgó teljes munkaképesség‑csökkenés esetén járó nyugdíj folyósításáért felelős tagállam intézményének figyelembe kell‑e venni olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek.

44

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy mivel a 987/2009 rendelet 44. cikke a külföldön teljesített gyermeknevelési időszakok figyelembevételét nem szabályozza kizárólagos módon, és a szabad mozgásnak az EUMSZ 21. cikkben rögzített elve tiszteletben tartásának a biztosítására irányuló cél a 883/2004 rendelet és a 987/2009 rendelet keretében is fennáll, a 2012. július 19‑iReichel‑Albert ítélet (C‑522/10, EU:C:2012:475) tanulságai az olyan helyzetre is vonatkoznak, amelyben a 987/2009 rendelet rationae temporis alkalmazandó, de amelyben az érintett személy nem felel meg a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység végzésére vonatkozó feltételnek, amelyet e rendelet 44. cikkének (2) bekezdése ír elő ahhoz, hogy a nyugdíj nyújtásához az e nyugdíjat folyósításáért felelős tagállam figyelembe vehesse az e személy által más tagállamokban szerzett gyermeknevelési időszakokat (lásd ebben az értelemben: 2022. július 7‑iPensionsversicherungsanstalt [Külföldön gyermekneveléssel töltött időszakok] ítélet, C‑576/20, EU:C:2022:525, 62. pont).

45

Így a Bíróság megállapította, hogy olyan helyzetben, amikor az érintett személy nem felel meg e feltételnek, hanem kizárólag az öregségi nyugdíja folyósításáért felelős tagállamban dolgozott és fizetett járulékot, mind az olyan más tagállamokba való költözését megelőzően, mind azt követően, ahol a gyermekei nevelésével foglalkozott, elégséges kapcsolat áll fenn az e személy által külföldön teljesített gyermeknevelési időszakok és az öregségi nyugdíja folyósításáért felelős tagállamban végzett keresőtevékenység miatt szerzett biztosítási időszakok között. Következésképpen a Bíróság szerint e tagállam az EUMSZ 21. cikk alapján köteles figyelembe venni ezeket a gyermeknevelési időszakokat (lásd ebben az értelemben: 2022. július 7‑iPensionsversicherungsanstalt [Külföldön gyermekneveléssel töltött időszakok] ítélet, C‑576/20, EU:C:2022:525, 65. és 66. pont).

46

Az előző két pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból tehát az következik, hogy az EUMSZ 21. cikk arra kötelezi a szóban forgó nyugdíj folyósításáért felelős tagállamot, hogy e nyugdíj nyújtása céljából vegye figyelembe az érintett személy által más tagállamban gyermekneveléssel töltött időszakokat, amennyiben bizonyított, hogy elégséges kapcsolat áll fenn az említett gyermeknevelési időszakok és az e személy által az első tagállamban folytatott keresőtevékenység folytán szerzett biztosítási időszakok között.

47

Az ilyen „elégséges kapcsolat” fennállását akkor is bizonyítottnak kell tekinteni, ha az érintett személy a nyugdíja folyósításáért felelős tagállamban kizárólag a gyermekei nevelésének más tagállamban töltött időszakait megelőzően vagy azt követően szerzett biztosítási időt képzési vagy keresőtevékenységi idő címén.

48

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 883/2004 rendelet 1. cikke t) pontjának megfelelően, amely szintén releváns az EUMSZ 21. cikk értelmezésével összefüggésben, a „biztosítási időszakok” kifejezés olyan járulékfizetési, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időszakot jelenti, amelyet azok a jogszabályok, amelyek szerint az adott időszakot megszerezték vagy az megszerzettnek tekintendő, biztosítási időként határoznak meg vagy ismernek el, valamint más hasonló időszakokat, amelyeket az említett jogszabályok a biztosítási idővel egyenértékűnek tekintenek. Következésképpen a tagállamok nemzeti jogszabályaikban előírhatják, hogy valamely személy életének bizonyos időszakait, amelyek során nem folytatott kötelező biztosítás hatálya alá tartozó munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységet, és így nem fizetett járulékot, az érintett tagállamban szerzett „biztosítási időszakoknak” kell tekinteni.

49

Ilyen esetben az a körülmény, hogy az érintett személy e tagállamban nem fizetett járulékot azon időszakok alatt, amelyeket a nemzeti jogszabályai ilyen biztosítási időnek tekintenek, nem zárhatja ki az e személy által más tagállamban gyermekneveléssel töltött időszakok és az első tagállamban szerzett biztosítási időszakok közötti elégséges kapcsolat fennállását.

50

A jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy az alapeljárás felperese a Hollandiában gyermekneveléssel töltött időszakokat megelőzően és azt követően kizárólag Németországban szerzett biztosítási időszakokat. Úgy tűnik ugyanis, hogy gyermekei születését megelőzően Németországban olyan szakképzési időszakokat teljesített, amelyek után ugyan nem fizettek járulékot, amelyek azonban a német jog szerint biztosítási időnek felelnek meg. Ezenkívül úgy tűnik, hogy gyermekei nevelési időszakainak vége és 2012 októbere között Németországban olyan csekély mértékű munkát végzett, amelynek időszaka a német jog értelmében szintén biztosítási időszaknak minősül, noha járulékfizetést nem alapozott meg. Végül úgy tűnik, hogy 2012 októberétől 2018 márciusáig a Németországi Szövetségi Köztársaság területén kötelező biztosítás hatálya alá tartozó keresőtevékenységet folytatott, és ezért járulékokat fizetett e tagállam kötelező biztosítási rendszerébe.

51

Következésképpen – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel – úgy tűnik, hogy az alapügyben elégséges kapcsolat áll fenn az alapeljárás felperese által Hollandiában szerzett gyermeknevelési időszakok és az általa mind e gyermeknevelési időszakokat megelőzően, mind azokat követően kizárólag a Németországi Szövetségi Köztársaság területén szerzett biztosítási időszakok között, annak ellenére, hogy e személy ez utóbbi tagállamban sem az említett gyermeknevelési időszakokat megelőzően, sem közvetlenül azokat követően nem fizetett járulékot.

52

Olyan helyzetben, mint amilyenről az alapügyben szó van, nincs jelentősége annak, hogy az érintett személy mennyi ideig tartózkodott abban a tagállamban, ahol gyermekei nevelésével foglalkozott.

53

Következésképpen ilyen helyzetben a szóban forgó nyugdíj folyósításáért felelős tagállam nem zárhatja ki a gyermekneveléssel töltött időszakok figyelembevételét kizárólag azzal az indokkal, hogy azokat egy másik tagállamban szerezték, anélkül hogy ne hozná hátrányos helyzetbe a szabad mozgáshoz való jogukkal élő saját állampolgárait, és ezáltal megsértené az EUMSZ 21. cikket (lásd ebben az értelemben: 2012. július 19‑iReichel‑Albert ítélet, C‑522/10, EU:C:2012:475, 41., 42. és 44. pont; 2022. július 7‑iPensionsversicherungsanstalt [Külföldön gyermekneveléssel töltött időszakok] ítélet, C‑576/20, EU:C:2022:525, 64. pont).

54

Ebből következik, hogy olyan helyzetben, amikor – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében – az érintett személy a tanulmányi vagy keresőtevékenységi időszak címén kizárólag a teljes munkaképesség‑csökkenés miatti nyugdíja folyósításáért felelős tagállamban szerzett biztosítási időket, az első tagállam mind a gyermeknevelési időszakok más tagállamban történő megszerzését megelőzően, mind azt követően köteles az EUMSZ 21. cikk alapján figyelembe venni e gyermeknevelési időszakokat e nyugdíj nyújtása céljából, annak ellenére, hogy e személy ebben az első tagállamban az említett gyermeknevelési időszakokat megelőzően és közvetlenül azokat követően sem fizetett járulékot.

55

A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az érintett személy nem teljesíti a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység gyakorlására vonatkozó, a 987/2009 rendelet 44. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételt, annak érdekében, hogy a teljes keresőképesség‑csökkenés miatti nyugdíj nyújtása céljából az e nyugdíj folyósításáért felelős tagállam figyelembe vehesse az e személy által valamely másik tagállamban gyermekneveléssel töltött időszakokat, miközben e személy mind e gyermeknevelési időszakokat megelőzően, mind pedig azokat követően képzési vagy keresőtevékenységgel töltött időszakok címén kizárólag az első tagállamban szerzett biztosítási időszakokat, e tagállam annak ellenére köteles figyelembe venni ezen időszakokat, hogy e személy sem az említett gyermeknevelési időszakokat megelőzően, sem pedig közvetlenül azokat követően nem fizetett járulékot az említett tagállamban.

56

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az érintett személy nem teljesíti a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység gyakorlására vonatkozó, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 44. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételt, annak érdekében, hogy a teljes keresőképesség‑csökkenés miatti nyugdíj nyújtása céljából az e nyugdíj folyósításáért felelős tagállam figyelembe vehesse az e személy által valamely másik tagállamban gyermekneveléssel töltött időszakokat, miközben e személy mind e gyermeknevelési időszakokat megelőzően, mind pedig azokat követően képzési vagy keresőtevékenységgel töltött időszakok címén kizárólag az első tagállamban szerzett biztosítási időszakokat, e tagállam annak ellenére köteles figyelembe venni ezen időszakokat, hogy e személy sem az említett gyermeknevelési időszakokat megelőzően, sem pedig közvetlenül azokat követően nem fizetett járulékot az említett tagállamban.