–

a saját nevében, valamint kiskorú gyermekei, Y és Z törvényes képviselőjeként eljáró X képviseletében J. Schellemans, K. Verhaegen és K. Verstrepen advocaten,

–

a belga kormány képviseletében M. Jacobs, C. Pochet és M. Van Regemorter, meghatalmazotti minőségben, segítőik: D. Matray, S. Matray avocats és S. Van Rompaey advocaat,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga és S. Noë, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.) 2. cikke f) pontjának és 10. cikke (3) bekezdése a) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a saját nevében, valamint kiskorú gyermekei, Y és Z törvényes képviselőjeként eljáró X és a Belgische Staat (belga állam) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy elutasították a lányával való családegyesítés céljából benyújtott vízumkérelmét, valamint az Y és Z tekintetében benyújtott humanitárius célú vízumra vonatkozó kérelmeit.

3

A 2003/86 irányelv (2) és (8) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

4

Ezen irányelv 1. cikkének szövege a következő:

„Ezen irányelv célja a családegyesítési jognak a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országok állampolgárai által történő gyakorlása feltételeinek meghatározása.”

5

Az említett irányelv 2. cikkének f) pontja a következőképpen határozza meg a „kísérő nélküli kiskorút”:

„egy harmadik ország olyan állampolgárai, vagy olyan hontalanok, akik tizennyolcadik életévüket még nem töltötték be, és akik a tagállam területére a jog vagy a szokás alapján felelős felnőtt kísérete nélkül érkeznek, mindaddig, amíg ilyen személy tényleges felügyelete alá nem kerülnek, továbbá azok a kiskorúak, akiket a tagállam területére való beutazásuk után hagytak kíséret nélkül.”

6

Ugyanezen irányelv 4. cikkének (1), (2) és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok – ezen irányelv alapján és a IV. fejezetben, valamint a 16. cikkben megállapított feltételeknek való megfelelésre is figyelemmel – a következő családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezik:

Az e cikkben említett kiskorú gyermekek életkora nem haladhatja meg az érintett tagállam joga által megállapított nagykorúsági életkort, és nem lehetnek házasok.

Ettől eltérve, amennyiben a gyermek a 12. életévét betöltötte, és családja többi tagjától függetlenül érkezik, a tagállam – a beutazásnak és tartózkodásnak az ezen irányelv szerinti engedélyezése előtt – ellenőrizheti, hogy a gyermek megfelel‑e az ezen irányelv végrehajtásának időpontjában hatályos jogszabályokban előírt beilleszkedési feltételnek.

(2)   A tagállamok – ezen irányelv értelmében és a IV. fejezetben megállapított feltételeknek való megfelelésre is figyelemmel – törvény vagy rendelet útján a következő családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezhetik:

[…]

(5)   A jobb beilleszkedés biztosítása és a kényszerházasságok megelőzése érdekében, a tagállamok a családegyesítő és házastársa számára minimális életkor, de legfeljebb a 21. életév betöltését írhatják elő a házastársnak a családegyesítővel való egyesülése előtt.”

7

A 2003/86 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A kérelem elbírálása során a tagállamok megfelelő figyelmet fordítanak a kiskorú gyermekek érdekeire [helyesen: mindenek felett álló érdekeire].”

8

Ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

„Ha a menekült kísérő nélküli kiskorú, a tagállamok:

9

Egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.; helyesbítés: HL 2018. L 33., 6. o. a továbbiakban: „Dublin III” rendelet) 2. cikkének g) pontja az alábbi fogalommeghatározást tartalmazza:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

10

E rendelet 8. cikkének (1) bekezdése a következőket tartalmazza:

„Amennyiben a kérelmező kísérő nélküli kiskorú, a felelős tagállam az, ahol a kísérő nélküli kiskorú családtagja vagy testvére jogszerűen tartózkodik, feltéve, hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekeit. Amennyiben a kérelmező házas kiskorú, akinek házastársa nem tartózkodik jogszerűen a tagállamok területén, a felelős tagállam az, amelyben a kiskorúért az adott tagállam jogszabályai vagy nemzeti gyakorlata szerint felelős édesanya, édesapa, más felnőtt, vagy a kiskorú testvére jogszerűen tartózkodik.”

11

Az említett rendelet 9. cikke értelmében:

„Amennyiben a kérelmezőnek van olyan családtagja – függetlenül attól, hogy a családalapítás a származási országban történt‑e – akinek tartózkodását nemzetközi védelemben részesülő személyként engedélyezték egy tagállamban, e tagállam lesz a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős, feltéve, hogy az érintett személyek írásban kifejezték e kívánságukat.”

12

X‑nek, aki nyilatkozata szerint palesztin származású, van egy 2001. február 2‑án született lánya. 2016. december 8‑án ez az akkor tizenöt éves lány Libanonban házasságot kötött Y. B.‑vel.

13

2017. augusztus 28‑án X lánya Belgiumba utazott Y. B.‑hez, aki e tagállamban érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett.

14

2017. augusztus 29‑én az FOD Justitie (szövetségi igazságügyi hivatal, Belgium) gyámügyi hivatala megállapította, hogy X lánya kísérő nélküli külföldi kiskorú, és gyámot rendelt ki a számára.

15

2017. szeptember 20‑án X lánya nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be a belga hatóságokhoz.

16

A Dienst Vreemdelingenzaken (idegenrendészeti hivatal, Belgium) ugyanezen a napon a code de droit international privé belge (belga nemzetközi magánjogi törvénykönyv) cikkei értelmében megtagadta X lánya házasságának az elismerését azzal az indokkal, hogy a közrenddel összeegyeztethetetlennek minősülő gyermekházasságról van szó.

17

2018. szeptember 26‑án X lányát menekültként ismerték el.

18

2018. december 18‑án X Belgium libanoni nagykövetségén egyrészt vízumkérelmet nyújtott be a lányával való családegyesítés céljából, másrészt kiskorú fiai, Y és Z tekintetében humanitárius célú vízumra vonatkozó kérelmeket.

19

A minister van Sociale Zaken en Volksgezondheid, en van Asiel en Migratie (szociális és egészségügyi, valamint menekült‑ és migrációügyi miniszter, Belgium) megbízottja (a továbbiakban: miniszter) három 2019. június 21‑i határozatával elutasította az X által 2018. december 18‑án benyújtott vízumkérelmeket. A kérdést előterjesztő bíróság a 2019. november 7‑i ítéletével ezeket a határozatokat hatályon kívül helyezte.

20

E hatályon kívül helyezést követően 2020. március 17‑én a miniszter három új határozatot hozott, amelyekkel megtagadta az említett vízumok kiadását. E határozatokban a miniszter arra hivatkozott, hogy a külföldiekről szóló belga szabályozásra tekintettel, amelynek egyes rendelkezései a 2003/86 irányelvet ültetik át, a családmag házastársakból és kiskorú, nem házas gyermekekből áll. Ezért X lánya, miután a házasságkötés helye szerinti országban érvényesen házasságot kötött, már nem tartozik szülei családmagjához.

21

2020. augusztus 10‑én X a kérdést előterjesztő bíróság előtt keresetet indított az említett határozatokkal szemben.

22

Keresetének alátámasztása érdekében X arra hivatkozik, hogy sem a külföldiekről szóló belga szabályozás, sem a 2003/86 irányelv nem írja elő, hogy a menekültnek házasulatlannak kell lennie ahhoz, hogy a szüleivel való családegyesítés joga megillesse. Ezenkívül mivel lánya házasságát Belgiumban nem ismerték el, ez a házasság semmilyen joghatást nem vált ki ebben a tagállamban. Azt állítja, hogy lányának csak két feltételt kell teljesítenie ahhoz, hogy a szüleivel való családegyesítés joga megillesse, és ezek a feltételek teljesülnek, mivel a lánya a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében véve egyrészt kiskorú, másrészt pedig kísérő nélküli.

23

A kérdést előterjesztő bíróság szerint X lányának a helyzete a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontjával összefüggésben értelmezett 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében vett „kísérő nélküli kiskorú” fogalmába tartozik. Ez a bíróság e tekintetben rámutat arra, hogy ezen irányelv semmilyen utalást nem tartalmaz a kísérő nélküli kiskorú családi állapotára vonatkozóan. E bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy figyelembe kell venni a „Dublin III” rendelet 9. cikkét is, amely azt írja elő, hogy a kiskorú menekültnek házasulatlannak kell lennie ahhoz, hogy az a tagállam legyen felelős a szülei nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálásáért, ahol tartózkodik.

24

E körülmények között határozott úgy a Raad voor Vreemdelingenbetwistingen (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontját ezen irányelv 2. cikkének f) pontjával összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy az első fokú egyenes ági felmenő rokonokkal való családegyesítés céljából a családegyesítő jogállás megszerzéséhez a valamely tagállamban tartózkodó kísérő nélküli kiskorú menekültnek házasulatlannak kell lennie.

26

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez annak nemcsak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az említett rendelkezés részét képezi (1983. november 17‑iMerck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2022. június 20‑iLondon Steam‑Ship Owners’ Mutual Insurance Association ítélet, C‑700/20, EU:C:2022:488, 55. pont).

27

Először is, a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdése a) pontjának szövegéből kitűnik, hogy ha a menekült az ezen irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében vett kísérő nélküli kiskorú, a tagállamok „családegyesítési célból a 4. cikk (2) bekezdésének a) pontjában megállapított feltételek alkalmazása nélkül engedélyezik a kiskorú első fokú, egyenes ági felmenő rokonainak beutazását és tartózkodását”.

28

Így a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja pontos pozitív kötelezettséget ír elő a tagállamok számára arra, hogy az e rendelkezésben meghatározott esetben engedélyezzék a családegyesítő első fokú egyenes ági felmenő rokonaival való családegyesítést. A kísérő nélküli kiskorú menekültek esetében ily módon elismert családegyesítési jog tekintetében a tagállamok nem rendelkeznek mérlegelési mozgástérrel, és arra nem vonatkoznak az ugyanezen irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt feltételek sem (lásd ebben az értelemben: 2018. április 12‑iA és S ítélet, C‑550/16, EU:C:2018:248, 34. pont).

29

A 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja kifejezetten nem írja elő, hogy a kiskorú menekültnek házasulatlannak kell lennie ahhoz, hogy családegyesítés céljából engedélyezzék az első fokú, egyenes ági felmenő rokonainak beutazását és tartózkodását.

30

Egyébiránt a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontja a „kísérő nélküli kiskorú” fogalmát úgy határozza meg, hogy azok „egy harmadik ország olyan állampolgárai, vagy olyan hontalanok, akik tizennyolcadik életévüket még nem töltötték be, és akik a tagállam területére a jog vagy a szokás alapján felelős felnőtt kísérete nélkül érkeznek, mindaddig, amíg ilyen személy tényleges felügyelete alá nem kerülnek, továbbá azok a kiskorúak, akiket a tagállam területére való beutazásuk után hagytak kíséret nélkül”.

31

A Bíróság már kimondta, hogy e meghatározás két feltételt ír elő, nevezetesen azt, hogy az érdekelt „kiskorú” legyen, és „kísérő nélküli” (2018. április 12‑iA és S ítélet, C‑550/16, EU:C:2018:248, 37. pont).

32

Amint arra a főtanácsnok indítványának 28. pontjában rámutatott, e fogalommeghatározás egyáltalán nem utal a kiskorú családi állapotára, és így nem írja elő, hogy a kísérő nélküli kiskorúnak való minősüléshez a kiskorúnak házasulatlannak kell lennie.

33

Másodszor azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja illeszkedik, hangsúlyozni kell, hogy ez az irányelv olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek kifejezetten olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyekben figyelembe veszik a kiskorú családi állapotát.

34

Többek között az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése – amely a családegyesítő azon családtagjait határozza meg, akik családegyesítésben részesülhetnek – előírja, hogy „az e cikkben említett kiskorú gyermekek […] nem lehetnek házasok”. Így e rendelkezés értelmében a családegyesítő szülő kiskorú gyermekei családegyesítés alapján csak azzal a feltétellel utazhatnak be és tartózkodhatnak az Európai Unióban, hogy nem házasok.

35

Az, hogy az uniós jogalkotó valamely családegyesítő szülő kiskorú gyermekeinek családi állapota tekintetében előírt ilyen feltételt, a családegyesítő kísérő nélküli kiskorú menekült tekintetében viszont nem, a jogalkotó azon szándékáról tanúskodik, hogy a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjában biztosított lehetőséget nem kívánta kizárólag a nem házas, kísérő nélküli kiskorú menekültekre korlátozni.

36

Egyébiránt, a belga kormány állításával ellentétben azon szövegkörnyezet ezen értelmezése, amelybe a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja ezen irányelv 2. cikkének f) pontjával összefüggésben illeszkedik, nem eredményez egyenlőtlen bánásmódot azon házas kiskorú – 2003/86 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti – helyzete, aki a családegyesítő felmenő rokonával való családegyesítést kérelmezi és azon házas, kísérő nélküli kiskorú menekült családegyesítő – ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti – helyzete között, akinek első fokú, egyenes ági felmenő rokona kéri a családegyesítést, mivel e két helyzet nem hasonlítható össze.

37

Az a kísérő nélküli kiskorú menekült ugyanis, aki a származási országától eltérő állam területén egyedül tartózkodik, olyan különösen kiszolgáltatott helyzetben van, amely indokolja az Unión kívül tartózkodó, első fokú egyenes ági felmenő rokonaival való családegyesítés elősegítését. E helyzetbeli különbség indokolja, hogy ez utóbbi személy családegyesítési joga nem a 2003/86 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti feltételeknek van alávetve, hanem a 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti feltételeknek, amely rendelkezés kifejezetten fokozott védelem biztosítását célozza a menekültek közül azok tekintetében, akik kísérő nélküli kiskorúnak minősülnek (lásd ebben az értelemben: 2018. április 12‑iA és S ítélet, C‑550/16, EU:C:2018:248, 44. pont).

38

Ez a védelem annál is inkább szükséges, mivel a tagállamok ezen irányelv 4. cikke (5) bekezdésének megfelelően a házastárssal való családegyesítés keretében minimális életkori feltételt írhatnak elő a családegyesítő és házastársa számára, mielőtt a házastárs az előbbihez csatlakozhatna. Ilyen esetben az említett irányelv 10. cikke (3) bekezdése a) pontjának olyan értelmezése, amely kizárná az első fokú egyenesági felmenő rokonokkal való családegyesítést, amennyiben a kísérő nélküli kiskorú menekült családegyesítő házas, e kiskorút különösen kiszolgáltatott helyzetbe hozná, mivel házastársa és felmenő rokonai hiányában megfosztanák a családi hálózattól abban a tagállamban, ahol tartózkodik.

39

A belga kormány arra hivatkozik, hogy a „Dublin III” rendelet 9. cikke és 2. cikke g) pontjának utolsó franciabekezdése megköveteli, hogy a kiskorú menekült ne legyen házas, és hogy a család már a származási országban is fennálljon ahhoz, hogy az a tagállam, amelyben a menekült tartózkodik, az édesanyja vagy az édesapja nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálásáért felelős legyen. E rendelet azonban nem a kísérő nélküli kiskorú menekültek családegyesítési jogára vonatkozó feltételekre, hanem a valamely tagállamban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozik. Az említett rendelet tehát az alapeljárás szempontjából nem releváns.

40

Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/86 irányelv célja annak 1. cikke értelmében a családegyesítési jognak a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok általi gyakorlása feltételeinek meghatározása.

41

E tekintetben ezen irányelv (8) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az a menekültek tekintetében előnyösebb feltételeket állapít meg e családegyesítési jog gyakorlására, mivel különös figyelmet kell fordítani a helyzetükre azon okokra tekintettel, amelyek miatt el kellett hagyniuk országukat, és amelyek megakadályozták azt, hogy ott rendes családi életet éljenek. E célkitűzésnek megfelelően az említett irányelv célja, hogy megkönnyítse a kísérő nélküli kiskorú menekültnek az első fokú egyenes ági felmenő rokonaival való családegyesítését.

42

A 2003/86 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében ugyanis az ilyen családegyesítés főszabály szerint az egyes tagállamok mérlegelésének tárgyát képezi, és annak többek között az a feltétele, hogy az elsőfokú egyenes ági felmenő rokonok a családegyesítő eltartottjai legyenek, és a származás szerinti országban ne részesüljenek a szükséges családi támogatásban. Ezzel szemben, amint arra a jelen ítélet 28. pontja emlékeztetett, ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja eltér ettől az elvtől.

43

Egyébiránt, amint arra a jelen ítélet 37. pontja emlékeztetett, a 2003/86 irányelv nem csak általánosságban követi a családegyesítés elősegítésének és a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, többek között kiskorú személyek védelmének célját, hanem a 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja kifejezetten fokozott védelem biztosítását célozza a menekültek közül azok tekintetében, akik kísérő nélküli kiskorúnak minősülnek (2018. április 12‑iA és S ítélet, C‑550/16, EU:C:2018:248, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Ezen összefüggésre tekintettel ellentétes lenne a különleges védelemre irányuló e célkitűzéssel a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdése a) pontjának olyan értelmezése, amely az elsőfokú egyenes ági felmenő rokonokkal való családegyesítéshez való jogot kizárólag a nem házas, kísérő nélküli kiskorú menekültekre korlátozná.

45

Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványának 46. pontjában hangsúlyozta, az ilyen értelmezés ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy az olyan házas, kísérő nélküli kiskorú menekült, akinek a házastársa az Unió területén tartózkodik, nem részesülhetne a 2003/86 irányelv által számára biztosított fokozott védelemben, noha a kiskorúak különös kiszolgáltatottságát a házasság ténye nem enyhíti. Épp ellenkezőleg, a házasság ténye, különösen a kiskorú lányok tekintetében, az erőszak olyan súlyos formájának való kitettséget jelezheti, mint a gyermekházasságok és a kényszerházasságok.

46

Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a kísérő nélküli kiskorú menekült családi állapota gyakran nehezen állapítható meg, különösen az olyan országokból származó menekültek esetében, akik nem tudnak megbízható hivatalos okmányokat kiállítani. Így az az értelmezés, amely szerint a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja nem korlátozza az első fokú egyenesági felmenő rokonokkal való családegyesítés lehetőségét kizárólag a nem házas, kísérő nélküli kiskorú menekültekre, megfelel az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvének is, mivel biztosítja, hogy a családegyesítési jog ne függjön az érintett személy származási országának közigazgatási kapacitásától.

47

Végezetül, ezen irányelv rendelkezéseit az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 7. cikkének és 24. cikke (2) és (3) bekezdésének fényében kell értelmezni és alkalmazni, amint az következik egyébiránt az említett irányelv (2) preambulumbekezdéséből és 5. cikkének (5) bekezdéséből, amelyek arra kötelezik a tagállamokat, hogy a családegyesítés iránti kérelmeket az érintett gyermekek érdekeinek figyelembevételével vizsgálják a családi élet elősegítése érdekében (2020. július 16‑iÉtat belge [Családegyesítés – Kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Charta 7. cikke elismeri a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot. Másrészt a Charta e rendelkezését a 24. cikkének (2) bekezdésében elismert, a gyermek mindenek fölött álló érdekének figyelembevételére vonatkozó kötelezettséggel összefüggésben kell értelmezni, és e rendelkezés olyan határozatokra is alkalmazandó, amelyeknek nem a kiskorú a címzettje, de jelentős következményekkel járnak rá nézve (lásd ebben az értelemben: 2021. március 11‑iÉtat belge [Kiskorú szülőjének kiutasítása] ítélet, C‑112/20, EU:C:2021:197, 36. pont). Végül, figyelembe kell venni a gyermeknek a mindkét szülőjével való rendszeres és személyes kapcsolattartásra vonatkozó, a Charta 24. cikkének (3) bekezdésében kifejezett szükségét (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16‑iÉtat belge [Családegyesítés – Kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontját ezen irányelv 2. cikkének f) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az első fokú egyenes ági felmenő rokonokkal való családegyesítés céljából a családegyesítő jogállás megszerzéséhez a valamely tagállamban tartózkodó kísérő nélküli kiskorú menekültnek nem kell házasulatlannak lennie.

50

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem szükséges megválaszolni.

51

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontját ezen irányelv 2. cikkének f) pontjával összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

az első fokú egyenes ági felmenő rokonokkal való családegyesítés céljából a családegyesítő jogállás megszerzéséhez a valamely tagállamban tartózkodó kísérő nélküli kiskorú menekültnek nem kell házasulatlannak lennie.