1

Keresetlevelével az Európai Parlament azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a króm‑trioxid egyes felhasználásainak az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő részleges engedélyezéséről szóló, 2020. december 18‑i C(2020) 8797 bizottsági végrehajtási határozat (Chemservice GmbH és társai) (a továbbiakban: megtámadott határozat) 1. cikkének (1) és (5) bekezdését, valamint 2–5., 7., 9. és 10. cikkét, amennyiben e cikkek a 2., 4. és 5. felhasználással, illetve a 2., 4. és 5. felhasználás céljából létrehozott keverékeket érintően az 1. felhasználással kapcsolatos engedélyekre vonatkoznak.

2

A 2008. december 16‑i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2008. L 353., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 16., 1. o.; HL 2016. L 349., 1. o. és HL 2019. L 117., 8. o.) módosított, a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o. és HL 2008. L 141., 22. o.; a továbbiakban: REACH‑rendelet) (1), (8), (12), (22), (69), (70), (72), (73), (77), (82) és (119) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

3

A REACH‑irányelv „Cél és hatály” című 1. cikkének (1)–(3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének – beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítését is –, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg.

(2)   Ez a rendelet a 3. cikk szerinti vegyi anyagokra és keverékekre vonatkozó rendelkezéseket állapít meg. Ezeket a rendelkezéseket az önmagukban, keverékekben vagy árucikkekben előforduló ilyen anyagok gyártására, forgalomba hozatalára vagy felhasználására, valamint a keverékek forgalomba hozatalára kell alkalmazni.

(3)   Ez a rendelet azon az elven nyugszik, hogy a gyártók, importőrök és a továbbfelhasználók kötelessége biztosítani, hogy olyan anyagokat gyártsanak, hozzanak forgalomba vagy használjanak fel, amelyek nincsenek káros hatással az emberi egészségre vagy a környezetre. A rendelkezései az elővigyázatosság elvén alapulnak.”

4

E rendelet „Fogalommeghatározások” című 3. cikke szerint:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]”

5

A REACH‑rendeletnek az 55–66. cikket magában foglaló VII. címe az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt súlyos és gyakran visszafordíthatatlan hatásaik miatt „különös aggodalomra okot adó anyagok” engedélyezésére vonatkozik.

6

E rendeletnek „Az engedélyezés célja és a helyettesítés szempontjai” című 55. cikke a következőket írja elő:

„E cím célja a belső piac megfelelő működésének biztosítása, valamint – egyidejűleg – a különös aggodalomra okot adó anyagok felhasználásából eredő kockázatok megfelelő ellenőrzésének és annak biztosítása, hogy ezeket az anyagokat fokozatosan megfelelő alternatív anyagokkal vagy technológiákkal helyettesítsék, amennyiben az gazdaságilag vagy műszakilag megvalósítható. Ebből a célból az engedélyezési kérelmet benyújtó összes gyártónak, importőrnek és továbbfelhasználónak elemeznie kell az alternatívák rendelkezésre állását, valamint meg kell vizsgálnia azok kockázatait és a helyettesítés technikai és gazdasági megvalósíthatóságát.”

7

Az említett rendelet „Általános rendelkezések” című 56. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A gyártó, importőr vagy továbbfelhasználó a mások általi felhasználás céljából nem hozhatja forgalomba, vagy saját maga nem használhatja fel a XIV. mellékletben felsorolt anyagokat, kivéve, ha:

[…]

[…]”

8

A REACH‑rendeletnek „A XIV. mellékletben feltüntetendő anyagok” című 57. cikke szerint:

„Az 58. cikkben megállapított eljárással összhangban a következő anyagok tüntethetők fel a XIV. mellékletben:

[…]”

9

E rendeletnek „Az anyagok felvétele a XIV. mellékletbe” című 58. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   Az 57. cikkben említett anyagoknak a XIV. mellékletbe való felvételéről szóló határozatokat a 133. cikk (4) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni. A határozatnak minden anyaggal kapcsolatban meg kell határoznia az alábbiakat:

[…]

(3)   […]

A XIV. mellékletbe felvett anyagok számával és az (1) bekezdésben meghatározott dátumokkal kapcsolatban figyelembe veszik azt is, hogy az Ügynökség az előírt határidőn belül hány kérelmet tud feldolgozni. Az Ügynökség a XIV. mellékletbe felveendő elsőbbségi anyagokról szóló első ajánlását 2009. június 1‑jéig megteszi. Az Ügynökség legalább minden második évben további ajánlásokat tesz újabb anyagoknak a XIV. mellékletbe való felvétele céljából.

[…]”

10

A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet XIV. mellékletének módosításáról szóló, 2013. április 17‑i 348/2013/EU bizottsági rendelet (HL 2013. L 108., 1. o.) értelmében a króm‑trioxidot lényegi tulajdonságai alapján 1A. kategóriájú rákkeltő anyagként és 1B. kategóriájú mutagén anyagként felvették e mellékletbe.

11

A REACH‑rendeletnek „Az engedélyek megadása” című 60. cikke értelmében:

„(1)   A Bizottság – e címmel összhangban – felel az engedélyezési kérelmekről szóló határozatok meghozataláért.

(2)   A (3) bekezdés sérelme nélkül engedélyt kell kiadni, ha az anyag felhasználása során a XIV. mellékletben meghatározott lényegi tulajdonságokból eredő, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokat az I. melléklet 6.4. szakaszával összhangban hatékonyan ellenőrzik, amit a kérelmező kémiai biztonsági jelentése dokumentál, figyelembe véve a 64. cikk (4) bekezdése a) pontjában említett kockázatértékelési bizottság véleményét. Az engedély kiadásakor és az engedélyben megállapított feltételek tekintetében a Bizottság a határozathozatal időpontjában ismert valamennyi bevezetést, kibocsátást és veszteséget, beleértve a diffúz vagy elterjedt [helyesen: diszperziós] felhasználásokból adódó kockázatokat, figyelembe vesz.

[…]

(4)   Amennyiben a (2) bekezdés szerint nem adható ki engedély, vagy a (3) bekezdésben foglalt anyagok esetében, az engedély csak akkor adható ki, amennyiben igazolják, hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai, és amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok és technológiák. Ezt a határozatot a következő tényezők mérlegelését követően, és a 64. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjában említett kockázatértékelési bizottság és társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság véleményének figyelembevételével hozzák meg:

(5)   Annak értékelése során, hogy megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák rendelkezésre állnak‑e, a Bizottságnak az összes lényeges szempontot figyelembe kell vennie, beleértve a következőket:

[…]

(7)   Engedély kizárólag akkor adható meg, ha a kérelmet a 62. cikkben megállapított követelményekkel összhangban nyújtották be.

[…]”

12

E rendelet „Engedélyezési kérelmek” című 62. cikke a (4) bekezdésében a következőket írja elő:

„Az engedélyezési kérelem a következő információkat tartalmazza:

13

Az említett rendeletnek „Az engedélyezési határozathozatali eljárás” című 64. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az Ügynökség igazolja a kérelem kézhezvételének időpontját. Az Ügynökség kockázatértékelési és a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága a kérelem kézhezvételétől számított tíz hónapon belül benyújtja véleménytervezetét.

(2)   Az Ügynökség, az információkhoz való hozzáférésről szóló 118. és 119. cikk figyelembevételével, közzéteszi az azon felhasználásokkal kapcsolatos információkat, amelyekre a kérelmet benyújtották, és amelyekre engedélyek felülvizsgálatai vonatkoznak, s megállapít egy határidőt, amelyen belül az érintett harmadik felek helyettesítő anyagokkal vagy technológiákkal kapcsolatos információkat nyújthatnak be.

(3)   Véleményük előkészítésekor az (1) bekezdésben említett bizottságok először azt ellenőrzik, hogy a kérelem tartalmazza‑e a 62. cikkben meghatározott, a kérelem benyújtásához előírt vonatkozó információkat. Szükség esetén a bizottságok egymással konzultálva kiegészítő információk benyújtására kérhetik fel a kérelmezőt annak érdekében, hogy a kérelem összhangban legyen a 62. cikk követelményeivel. A társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság – amennyiben szükségét látja – előírhatja a kérelmező számára, vagy felkérheti a harmadik feleket, hogy meghatározott időn belül a lehetséges helyettesítő anyagokkal vagy technológiákkal kapcsolatos további információkat nyújtson be. A bizottságok figyelembe veszik a harmadik felek által benyújtott információkat is.

(4)   A véleménytervezetek a következő elemeket tartalmazzák:

[…]

(8)   Az Ügynökség véleményeinek kézhezvételét követő három hónapon belül a Bizottság engedélyezési határozattervezetet készít elő. Az engedélyt kiadó vagy elutasító végső határozatot a 133. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban hozzák meg.

[…]”

14

A REACH‑rendeletnek „Az anyagok értékelésével és a kémiai biztonsági jelentések elkészítésével kapcsolatos általános rendelkezések” című I. melléklete tartalmazza „Az expozíció értékelése” című 5. szakaszt, amely pontosítja, hogy ez az értékelés két szakaszra oszlik. Az „expozíció becslés[ére]” vonatkozó második szakaszt illetően az 5.2.4. pont a következő szöveget tartalmazza:

„El kell végezni az expozíciós szint becslését minden emberi populációra (pl. alkalmazottak, fogyasztók és a környezeten keresztül a veszélynek közvetetetten kitett személyek) […] vonatkozóan […]. Az expozíció becslése során figyelembe kell venni különösen a következőket:

[…]”

15

Rákkeltő és mérgező tulajdonságai miatt a króm‑trioxid a REACH‑rendelet XIV. mellékletébe felvett, „különös aggodalomra okot adónak” minősített anyagok közé tartozik. Ezen anyag felhasználásai e rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében engedélykötelesek.

16

2015‑ben a Lanxess Deutschland GmbH és más gazdasági szereplők (a továbbiakban: kérelmezők) kérelmet nyújtottak be a króm‑trioxid hat felhasználási kategóriájának engedélyezése iránt.

17

Az engedélyezési kérelem a következő hat felhasználási kategóriára vonatkozott: keverékek létrehozásában történő felhasználások (1. kategória); funkcionális krómozásban történő felhasználások (2. kategória); dekorációs jellegű funkcionális krómozásban történő felhasználások (3. kategória); (a funkcionális krómozáshoz vagy a dekorációs jellegű funkcionális krómozáshoz nem kapcsolódó) felületkezelésben történő felhasználások repüléstechnikai és űrrepülési alkalmazásokhoz (4. kategória); (a funkcionális krómozáshoz vagy a dekorációs jellegű funkcionális krómozáshoz nem kapcsolódó) felületkezelés (az ónbevonatú acél passziválásának kivételével [elektrolitikus ónbevonat – ETP]) során történő felhasználások az építészeti, gépjárműipari, fémgyártási és ‑kikészítési, valamint az általános mérnöki iparágakban történő alkalmazásra (5. kategória); az ónbevonatú acél passziválása (ETP) során történő felhasználások (6. kategória).

18

A kockázatértékelési bizottság (a továbbiakban: KÉB) és a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság (a továbbiakban: TGEB) által a REACH‑rendelet 64. cikkének megfelelően kibocsátott véleményeket 2016 szeptemberében tették közzé.

19

2019. március 27‑én a Parlament az eredeti határozattervezetet ellenző határozatot fogadott el. A Parlament által felhozott kifogás lényegében azon alapult, hogy a kérelmezők által közölt információk súlyos hiányosságokban szenvednek, és hogy emiatt nem értékelhető megfelelően az engedély kiadása feltételeinek – különösen a biztonságosabb alternatívák rendelkezésre állásának – teljesítése. A Parlament álláspontja szerint ez annál is inkább így van, mivel a szóban forgó anyag tervezett felhasználásainak leírása olyannyira általános jellegű volt, hogy emiatt az engedély alkalmazási köre rendkívül széles. A Parlament e tekintetben emellett úgy vélte, hogy a Bizottság által alkalmazott azon megközelítés, amely szerint a kérelem hiányosságait a vizsgálati jelentésből hiányzó adatoknak a kérelmezőktől való bekérése révén kellene orvosolni, nem felel meg a Törvényszék 2019. március 7‑iSvédország kontra Bizottság ítéletének (T‑837/16, EU:T:2019:144).

20

A Bizottság a Parlament határozatát követően kizárta a 3. kategóriát (dekorációs jellegű funkcionális krómozásban való felhasználások) a határozattervezetének hatálya alól. A Bizottság egyebekben fenntartotta az engedély feltételes és korlátozásokkal történő megadására irányuló, általa eredetileg alkalmazott megközelítést.

21

2020. december 18‑án a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.

22

A megtámadott határozat (8) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott arra, hogy a króm‑trioxid vonatkozásában kizárólag a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése alapján adható engedély

23

A Bizottság ezzel összefüggésben a (9)–(15) preambulumbekezdésben elemezte az e rendelkezésben előírt két feltétel közül az elsőt, vagyis azt, hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek‑e, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai.

24

Konkrétabban, a (10)–(12) és (15) preambulumbekezdés szövege a következő:

[…]

25

A Bizottság a megtámadott határozat (16)–(24) preambulumbekezdésében a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében az engedély kiadására vonatkozóan előírt második feltételt, vagyis a megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák hiányát elemezte.

26

Konkrétabban, a (18)–(20) és (22) preambulumbekezdés szövege a következő:

[…]

27

Egyébiránt a (26) és (27) preambulumbekezdés a következőképpen hangzik:

28

A megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdése az ott meghatározott korlátok között engedélyezi a króm‑trioxid öt kért felhasználását:

29

E határozat 2. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„Az engedély jogosultjai egyes folyamatokra, műveletekre és feladatokra (köztük az automata/kézi meghajtású rendszerekre, valamint a nyitott/zárt rendszerekre és ezek kombinációira) vonatkozó külön expozíciós forgatókönyveket dolgoznak ki, és az egyes forgatókönyvek vonatkozásában leírják a munkavállalók krómnak (VI) való kitettségének és a króm (VI) környezetbe történő kibocsátásainak – amelyek az engedélyezett felhasználások helyszínéül szolgáló telephelyek vonatkozásában reprezentatív jellegűek – ellenőrzését szolgáló kockázatkezelési intézkedéseket és üzemi feltételeket. Az expozíciós forgatókönyvek információkat tartalmaznak az említett kockázatkezelési intézkedések és üzemi feltételek alkalmazásából eredő expozíciós szintekről.

Az engedély jogosultjai [a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (hatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) szóló, 2004. április 29‑i 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 50. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet. 5. kötet, 35. o.)] 5. cikkének megfelelően választják ki az expozíciós forgatókönyvekben leírt kockázatkezelési intézkedéseket. Az engedély jogosultjai dokumentálják és indokolják a kockázatkezelési intézkedésekre vonatkozó választásukat, és megkeresésre az engedélyezett felhasználás helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak rendelkezésére bocsátják a releváns dokumentumokat.”

30

Az említett határozat 5. cikke a 2., 4. és 5. felhasználást illetően úgy rendelkezik, hogy „a továbbfelhasználóknak a [REACH‑rendelet] 66. cikkének (1) bekezdése alapján az ECHA részére küldött értesítésben ki kell fejteniük a króm‑trioxid 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt olyan alapvető funkcióit, amelyek szükségesek az általuk történő felhasználáshoz, beleértve azt is, hogy azok miért szükségesek a szóban forgó felhasználáshoz”.

31

A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

32

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

33

A Bíróság Hivatalához 2021. május 27‑én benyújtott beadványában az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének második bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzatának 130. cikke alapján kérte, hogy a jelen ügybe a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Bíróság elnöke a 2021. szeptember 17‑i végzésével helyt adott ennek a kérelemnek.

34

Az ECHA a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozási beadványt nyújtott be.

35

A Parlament elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) és (5) bekezdését, valamint 2–5., 7., 9. és 10. cikkét, amennyiben azok a 2., 4. és 5. felhasználásra, illetve a 2., 4. és 5. felhasználás céljából létrehozott keverékeket érintően az 1. felhasználásra vonatkozó engedélyeket érintik.

36

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy valamely uniós aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatók az aktus többi részétől. E tekintetben a Bíróság több alkalommal is megállapította, hogy ezen elválaszthatóságra vonatkozó követelmény nem teljesül, ha az aktus részleges megsemmisítése folytán megváltozik az aktus meg nem semmisített részének lényeges tartalma (lásd ebben az értelemben: 2017. november 9‑iSolarWorld kontra Tanács ítélet, C‑205/16 P, EU:C:2017:840, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A jelen esetben a megtámadott határozat a króm‑trioxid különböző felhasználásaira vonatkozó engedélyek gyűjteménye, és a Parlament által elsődlegesen előterjesztett kereseti kérelem kizárólag a megtámadott határozat azon részében történő megsemmisítésére irányul, amely a 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozó engedélyekkel, valamint az említett felhasználások céljából létrehozott keverékeket érintően az 1. felhasználásra vonatkozó engedélyekkel kapcsolatos.

38

Következésképpen a megtámadott határozat által az említett felhasználásokra adott engedély esetleges megsemmisítése nem érintené a többi felhasználás tekintetében kiadott engedélyt, és így nem módosítaná e határozat meg nem semmisített részének lényeges tartalmát.

39

E körülmények között a Parlament által elsődlegesen előterjesztett, a megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kereseti kérelem e határozat többi részétől elválasztható elemekre vonatkozik, és ennélfogva elfogadható.

40

Emlékeztetni kell arra, hogy a REACH‑rendelet XIV. mellékletébe felvett anyagra a króm‑trioxidhoz hasonlóan két esetben adható engedély, nevezetesen:

41

A jelen ügyben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a króm‑trioxid tervezett felhasználásainak az emberi egészséget érintő kockázatát nem ellenőrizték hatékonyan, következésképpen a megtámadott határozatban a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése alapján engedélyezte ezen anyag bizonyos felhasználásait.

42

Keresetének alátámasztására a Parlament egyetlen, arra alapított jogalapra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg kellőképpen a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) és (7) bekezdésében előírt feltételek tiszteletben tartását.

43

E tekintetben a Bíróság először is megállapította, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének az e rendelet (69) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (4) bekezdéséből az következik, hogy az engedély kérelmezőjének kell bizonyítania, hogy teljesülnek az engedély megadásának e cikkben előírt feltételei (lásd ebben az értelemben: 2021. február 25‑i Bizottság kontra Svédország ítélet, C‑389/19 P, 33. pont).

44

A REACH‑rendelet 62. cikkének (4) bekezdése pontosítja, hogy az engedély kérelmezőjének mely információkat kell közölnie az engedélyezési kérelme benyújtásának időpontjában. Így e rendelkezés d) pontja értelmében e kérelemhez csatolni kell az e rendelet I. mellékletének megfelelően kiállított kémiai biztonsági jelentést, amely a szóban forgó anyag felhasználása során az említett rendelet XIV. mellékletében leírt lényegi tulajdonságokból eredő, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokra vonatkozik.

45

Ezen I. melléklet 5.2.4. pontja értelmében az expozíciós szint minden emberi populáció (pl. alkalmazottak, fogyasztók és a környezeten keresztül a veszélynek közvetetetten kitett személyek) tekintetében végzett, a kémiai biztonsági jelentésben szereplő becslésének különösen a „megfelelően mért, reprezentatív expozíciós adatokra” kell támaszkodnia.

46

Másodszor, a Bíróság azt is megállapította, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) és (5) bekezdése a Bizottságra bízza annak vizsgálatát, hogy a 60. cikk (4) bekezdésében foglalt feltételek ténylegesen teljesülnek‑e. Amennyiben a Bizottság a vizsgálatát követően és a kérelmező, valamint más személyek által szolgáltatott vagy saját maga által összegyűjtött információk összességére tekintettel úgy véli, hogy a kérelmező nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amelynek szolgáltatása rá hárult volna, ezen intézménynek meg kell tagadnia a kért engedélyt (lásd ebben az értelemben: 2021. február 25‑i Bizottság kontra Svédország ítélet, C‑389/19 P, 33. pont).

47

A Bizottságot e hatáskör gyakorlásában az ECHA segíti, amelynek két bizottsága – a KÉB és a TGEB – a REACH‑rendelet 64. cikkének előírása szerint véleményt nyilvánít az engedélyezési kérelemről.

48

Így, ami a KÉB‑et illeti, e rendelet 64. cikke (4) bekezdésének a) pontja előírja, hogy e bizottság értékeli „az emberi egészséget és/vagy a környezetet érintő, az anyag kérelemben leírt felhasználásából eredő kockázatok[at], beleértve a kockázatkezelési intézkedések megfelelőségét és eredményességét, valamint adott esetben a lehetséges alternatívákból fakadó kockázatok[at]”. A TGEB‑nek az említett rendelet 64. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében értékelnie kell „az anyag kérelemben leírt felhasználásával/felhasználásaival kapcsolatos társadalmi‑gazdasági tényezők[et], valamint a helyettesítő alternatívák hozzáférhetőségé[t], alkalmasságá[t] és műszaki kivitelezhetőségé[t], amennyiben a kérelmet a 62. cikkel összhangban nyújtották be és valamely harmadik félnek az e cikk (2) bekezdése alapján benyújtott beadványá[t]”.

49

Egyetlen jogalapjának első részével a Parlament azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdését, amikor anélkül engedélyezte egy különös aggodalomra okot adó anyag, nevezetesen a króm‑trioxid felhasználásait, hogy előzetesen meggyőző értékelést végzett volna e felhasználások emberi egészséget érintő kockázatairól. E körülmények között a Bizottság nem győződhetett meg arról, hogy „az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai”, amint azt az említett rendelkezés megköveteli.

50

A Parlament emlékeztet arra, hogy a REACH‑rendelet 62. cikke (4) bekezdésének d) pontja előírja, hogy az engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell „az I. melléklet szerinti kémiai biztonsági jelentés[t], amely ismerteti az anyag felhasználása során […] az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokat”, és hogy e melléklet 5.2.4. pontja előírja, hogy az expozíció becslése során figyelembe kell venni többek között a „megfelelően mért, reprezentatív expozíciós adatok[at]”.

51

Márpedig a KÉB véleményeiből – amelyek következtetéseit a megtámadott határozat (10) és (11) preambulumbekezdése ismerteti – kitűnik, hogy a kérelmezők által az 1., a 2., a 4. és az 5. felhasználás tekintetében szolgáltatott információk kevéssé reprezentatívak, tekintettel a mért expozíciós adatok alacsony számára és a bizonytalan megbízhatóságra, különösen ami a munkavállalók kitettségét illeti, mivel az egyes feladatok és telephelyek tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő információ az üzemi feltételekről, a kockázatkezelési intézkedésekről és az expozíciós értékekről.

52

Egyébiránt, amint az a megtámadott határozat (12) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság a KÉB kifejezett ajánlása alapján úgy határozott, hogy kiegészítő feltételeket és monitoring módszereket ír elő. Így a megtámadott határozat 2. cikkének (2) bekezdése az engedélyek kiadását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy jogosultjaik a vizsgálati jelentésben olyan alapvető adatokat szolgáltassanak, mint az expozíciós forgatókönyvek és a kapcsolódó kockázatkezelési intézkedések, amelyek hiányoznak a kockázatértékelésből. Ez a feltétel azt bizonyítja, hogy a Bizottság nem állapíthatta meg megbízhatóan és meggyőzően, hogy „az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai”.

53

Védekezésében a Bizottság arra hivatkozik, hogy minden tudományos értékelés a jellegénél fogva bizonytalanságokat hordoz. A felperes által említett, a KÉB véleményében már megállapított és a megtámadott határozat preambulumbekezdéseiben teljes mértékben elismert bizonytalanságok ellenére a Bizottság úgy véli, hogy a kérelmezők eleget tettek a rájuk háruló bizonyítási tehernek. Megítélése szerint képes volt értékelni, hogy a társadalmi‑gazdasági előnyök meghaladják‑e az emberi egészséget érintő kockázatokat.

54

Ami a munkavállalók kitettségével kapcsolatos bizonytalanságokat illeti, a Bizottság először is megjegyzi, hogy a kémiai biztonsági jelentésben szereplő, mért expozíciós adatok korlátozott mennyisége ellenére a KÉB úgy ítélte meg, hogy a szolgáltatott adatok elegendőek az értékelés elvégzéséhez és ahhoz, hogy a TGEB számára lehetővé tegyék az előnyök kockázatokhoz viszonyított mérlegelését, amint azt a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdése megjegyezte.

55

Másodszor, a kérelmezőktől nem lehetett elvárni, hogy több mint 1500 továbbfelhasználó telephelyre vonatkozóan mért expozíciós adatokat szolgáltassanak, ráadásul e telephelyek számát nem lehetett ismerni az engedély megadásának időpontjában.

56

Harmadszor, az, hogy a 2., 4. és 5. felhasználás tekintetében a 2 μg/m3, az 1. felhasználás tekintetében pedig a 0,5 μg/m3 releváns expozíciós érték a króm(VI) vegyületekre a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelv módosításáról szóló, 2017. december 12‑i (EU) 2017/2398 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 2017. L 345., 87. o.) megfelelően alkalmazott kötelező erejű európai uniós foglalkozási expozíciós értékek egyötöd, illetve egyhuszad részét képezi, azt mutatja, hogy a megtámadott határozat a munkavállalók védelmének javításával hozzájárul az expozíció csökkentéséhez, és így megfelel az engedélyezés céljainak.

57

Negyedszer, a KÉB olyan kiegészítő feltételeket és monitoring módszereket is ajánlott, amelyeket a Bizottság átvett a megtámadott határozatban, és amelyek a munkahelyi expozíció további csökkentését szolgálják.

58

A KÉB által feltárt bizonytalanságokra tekintettel és az előnyöket és kockázatokat értékelő jelentés megalapozottságának vizsgálata érdekében a TGEB, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (15) preambulumbekezdésében kifejtette, a legkedvezőtlenebb forgatókönyvre támaszkodott, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy a króm‑trioxid további felhasználásának előnyei meghaladják az emberi egészséget érintő kockázatokat.

59

A Bizottság aprólékosan megvizsgálta a KÉB és a TGEB véleményeit, és megállapította, hogy azok teljes körűek, koherensek és relevánsak. A Parlament állításával ellentétben a megtámadott határozat 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott monitoring követelmények nem a „kérelem hiányosságainak” orvoslását szolgálják, hanem az a céljuk, hogy az ECHA véleményeiben megfogalmazott ajánlásokkal összhangban kiegészítő expozíciós és kibocsátási információkat szerezzenek be. Ez a követelmény illeszkedik a REACH‑rendelet általános logikájába, amelynek alapját a folyamatos javulást célzó elv képezi, és amely kifejezetten arra irányul, hogy a rendelet alkalmazása céljából az anyagokra vonatkozó adatok folyamatos rendelkezésre bocsátása és fejlesztése révén idővel javítsa a vegyi termékekre vonatkozó szabályozás minőségét.

60

A Bizottság kérelmeinek támogatása végett benyújtott beavatkozási beadványában az ECHA arra hivatkozik, hogy a TGEB a legkedvezőtlenebb forgatókönyv kiválasztásakor figyelembe vette a munkavállalók kitettségét illetően továbbra is fennálló bizonytalanságokat, így e bizonytalanságok nem kérdőjelezik meg e bizottság azon következtetését, amely szerint az engedélyezett felhasználások társadalmi‑gazdasági előnyei meghaladják az emberi egészséget érintő kockázatokat.

61

Az egyetlen jogalap első részével a Parlament felrója a Bizottságnak, hogy az úgy ítélte meg, hogy a króm‑trioxid Bizottság által engedélyezett 1., 2., 4. és 5. felhasználásának társadalmi‑gazdasági előnyei meghaladják e felhasználásoknak az emberi egészséget érintő kockázatait, holott ennek megállapítása előtt a Bizottság nem rendelkezett e kockázatok kellően teljes és megbízható értékelésével.

62

Először is, a KÉB a véleményeiben – amint az a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdéséből kitűnik – a szóban forgó valamennyi felhasználás tekintetében a munkavállalók expozíciójára vonatkozó adatok megbízhatatlanságát hangsúlyozza, tekintettel a mérés körülményeivel kapcsolatos „háttér‑információk széles körű hiányára”.

63

Konkrétabban, a 2. felhasználásra (funkcionális krómozás) vonatkozó véleményében a KÉB a következőképpen írta le ezt a nehézséget: „[n]agy bizonytalanság ered abból, hogy nincs egyértelmű összefüggés az üzemi feltételek, a kockázatkezelési intézkedések és a meghatározott feladatok és telephelyek vonatkozásában feltüntetett expozíciós értékek között, amelyek a kérelmet igazoltan alátámaszthatnák. A KÉB szerint ez a kérelem lényeges gyengeségének minősül, mivel jelentős különbségek mutatkoznak a krómozást végző telephelyek között, például ami az épület elrendezését, a krómozás mértékét és gyakoriságát, a folyamat automatizálásának szintjét, az elektrolízis használatát, a kezelt részek méretét és a helyi elszívó szellőztetés rendelkezésre állását illeti, és mindezek hatással vannak az expozícióra és az expozíció korlátozásához szükséges kockázatkezelési intézkedésekre”.

64

Másodszor, amint azt maga a Bizottság is elismerte a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdésében, a KÉB a mért expozíciós adatok korlátozott rendelkezésre állása miatt jelentős bizonytalanságokat állapított meg a munkavállalók expozíciójával kapcsolatban.

65

Ily módon, bár a kérelmezők 1590‑re becsülték azon potenciális uniós telephelyek számát, ahol funkcionális krómozást végeznek (2. felhasználás), a munkavállalók kitettségére vonatkozó értékelésüket 7 különböző államban székhellyel rendelkező 23 olyan társaság által mért adatokra alapozták, amelyek az e felhasználást végző társaságok kevesebb mint 2%‑át tették ki. Hasonlóképpen, míg a felületkezelést végző potenciális uniós telephelyek számát (4. és 5. felhasználás) a kérelmezők 374‑re, illetve 515‑re becsülték, a munkavállalók kitettségére vonatkozó értékelésüket 11 olyan vállalkozás által mért adatokra alapították, amelyek az említett felhasználásokhoz folyamodó társaságok kevesebb mint 3%‑át képviselik, és ezek az adatok főként nyugat‑európai országokban végzett vizsgálatokból származtak.

66

Ennélfogva rá kell mutatni arra, hogy figyelembe véve a krómozást végző telephelyek között a jelen ítélet 63. pontjában hivatkozott, több meghatározó szempontból meglévő jelentős különbségeket, továbbá a krómozást végző azon telephelyek alacsony számát, amelyekből a kérelmezők értékelésének alapjául szolgáló adatok származnak, valamint az e telephelyeken uralkodó körülményekre vonatkozó háttér‑információk hiányát, a kérelmezők által a munkavállalókkal kapcsolatban szolgáltatott expozíciós adatok nem reprezentatívak.

67

Harmadszor, az anyag környezetbe történő kibocsátásai révén az általános népességet érő expozícióból eredő kockázatok értékelését illetően a KÉB sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a kérelmezők nem nyújtottak be értékelést a szennyvízen keresztül történő ilyen kibocsátásokra vonatkozóan. Mindazonáltal, amint arra a megtámadott határozat (11) preambulumbekezdése rámutat, e bizottság e súlyos hiányosságot nem értékelte azon kettős oknál fogva, hogy a kérelmezők által figyelembe vett feltételezések valószínűleg túlbecsülik az általános népességet érintő kockázatokat, és hogy a króm (VI) a legtöbb környezeti feltétel mellett gyorsan átalakul nem rákkeltő krómmá (III).

68

A fentiekből következik, hogy a kérelmezők által az engedélyezési kérelemmel érintett felhasználások miatt a munkavállalók és az általános népesség króm‑trioxidnak való expozíciójára vonatkozóan benyújtott adatok a reprezentativitás, a megbízhatóság és a teljesség hiányában szenvednek. Egyébiránt a megtámadott határozat (10)–(12) preambulumbekezdésében a Bizottság maga is elismerte, hogy a króm‑trioxidnak való e kitettség értékelését bizonytalanságok övezték.

69

Kétségtelen, hogy – amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik – minden tudományos értékelés a jellegénél fogva bizonytalanságokat hordoz, ezért a hitelességük nem köthető ahhoz a feltételhez, hogy sikerüljön teljes mértékben felszámolni e bizonytalanságokat.

70

A Bizottság azonban csak akkor adhat ki a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése alapján kért engedélyt, ha az e rendelkezésben foglalt feltételek ténylegesen teljesülnek, és ha a Bizottság, miután alapos vizsgálatot végzett, és kellő számú, lényeges és megbízható információt megvizsgált, úgy ítéli meg, hogy az e tekintetben továbbra is fennálló kétségek elhanyagolhatók (lásd ebben az értelemben: 2021. február 25‑iBizottság kontra Svédország ítélet, C‑389/19 P, EU:C:2021:131, 33. és 35. pont).

71

Márpedig a jelen ügyben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 124. pontjában rámutatott, sem a megtámadott határozatban, sem a KÉB véleményeiben nem minősítették „elhanyagolhatóknak” a munkavállalóknak és közvetve a lakosságnak a króm‑trioxid környezetbe történő kibocsátásai révén való expozíciójával kapcsolatos bizonytalanságokat. Ellenkezőleg, e határozat (10) preambulumbekezdésében a Bizottság saját maga minősítette „jelentősnek” a munkavállalók expozíciójával kapcsolatos bizonytalanságokat. Amint arra a főtanácsnok az indítványának 119. pontjában szintén rámutatott, a KÉB az érintett négy felhasználást illetően azt is megállapította, hogy a kérelem „lényeges gyengeségét” okozó „nagy bizonytalanság” abból eredt, hogy nem volt egyértelmű összefüggés a feladatok és telephelyek szerint változó üzemi feltételek, a kockázatkezelési intézkedések és a feltüntetett expozíciós értékek között.

72

Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a króm‑trioxid a „különös aggodalomra okot adó anyagok” közé tartozik, amelyekre a REACH‑rendelet (69) preambulumbekezdése szerint az elővigyázatosság elvével összhangban különös figyelmet kell fordítani. Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 133. pontjában lényegében rámutatott, az olyan megközelítés, amely lehetővé teszi a króm‑trioxid felhasználásainak engedélyezését az e felhasználásokra vonatkozó adatok igen korlátozott száma alapján, nyilvánvalóan ellentétes az ezen anyag különös figyelemmel történő kezelésének céljával.

73

A Bizottság mindazonáltal vitatja a kockázatértékeléssel kapcsolatos bizonytalanságok jelentőségét, először is arra hivatkozva, hogy az engedélyezési kérelemmel érintett telephelyek igen magas számára tekintettel nem lehetett megkövetelni a kérelmezőktől, hogy valamennyi ilyen telephely expozíciós adatait közöljék. Szemléltetésképpen a Bizottság megjegyzi, hogy ez a szám a 2. felhasználás (funkcionális krómozás) esetében meghaladja az 1500‑at.

74

Igaz, hogy a Bizottság által hangsúlyozottaknak megfelelően az upstream gazdasági szereplők – általában az anyag gyártói vagy importőrei – azon lehetősége, hogy a teljes ellátási láncra vonatkozóan kérelmet nyújtsanak be, azzal az előnnyel jár, hogy észszerűsíti az engedélyezési rendszert, és ez az előny veszélybe kerülne, ha megkövetelnék a kérelmezőktől, hogy a továbbfelhasználók valamennyi telephelyére vonatkozóan adatokat szolgáltassanak.

75

Annyi bizonyos, hogy a REACH‑rendelet I. mellékletének 5.2.4. pontja arra kötelezi az engedély kérelmezőjét, hogy nyújtson be „megfelelően mért, reprezentatív expozíciós adatok[at]”.

76

E tekintetben a Bizottság azon érvelését illetően, amely szerint az értékelés alá vont telephelyek alacsony számát az engedély iránti kérelemmel érintett telephelyek igen magas száma igazolja, rá kell mutatni arra – amint azt a főtanácsnok az indítványának 134. pontjában megjegyezte –, hogy a kérelmezőt terhelő bizonyítási teherből fakadó kötelezettségek nem függhetnek azon felhasználások számától, amelyek tekintetében engedélyt kértek, ahogy a potenciálisan érintett telephelyek és vállalkozások számától sem. E megközelítés szerint ugyanis minél kiterjedtebb a kérelem, annál alacsonyabb a kockázatértékelés szintje, ami sértené mind a kérelmezőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvét, mind pedig az emberi egészség és a környezet védelmére irányuló célkitűzést.

77

Másodszor a Bizottság arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat mindenesetre a munkavállalók védelmének javításával hozzájárul a króm‑trioxidnak való kitettség csökkentéséhez. A felhasználókra vonatkozó releváns expozíciós érték ugyanis a 2., 4. és 5. kategória esetében 2 μg/m3, az 1. kategória esetében pedig 0,5 μg/m3, ami a króm (VI) vegyületeire a hatályos szabályozás értelmében jelenleg alkalmazott kötelező erejű uniós foglalkozási expozíciós értékek egyötöd, illetve egyhuszad részét képezi.

78

A KÉB azonban a véleményeiben jelezte, hogy a 2 μg/m3 expozíciós érték csupán a kérelmezők becslése, hogy a rendelkezésre álló adatok változó expozíciós értékeket mutatnak, ideértve a 2 μg/m3‑t is meghaladó értékeket is, és hogy a KÉB „nyilvánvalóan nem hagy[t]a jóvá a kérelmezők által biztonságosként javasolt 2 μg/m3 Cr(VI) kitettséget”.

79

Mindenesetre az, hogy a munkavállalókra vonatkozó expozíciós értékek alacsonyabbak a krómnak (VI) való expozíció felső határértékeinél, még bizonyítottsága esetén sem mentesíthette volna a kérelmezőket az alól, hogy megbízható és reprezentatív adatok alapján végezzék el a REACH‑rendelet 60. cikkének – többek között az e rendelet I. mellékletének 5.2.4. pontjával összefüggésben értelmezett – (4) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelő kockázatértékelést.

80

Harmadszor, a Bizottság hangsúlyozza, hogy figyelembe vette a kockázatértékelés bizonytalanságait, amikor a KÉB ajánlására kiegészítő feltételeket és monitoring módszereket állapított meg a munkavállalók króm‑trioxidnak való kitettségének további csökkentése érdekében.

81

E tekintetben igaz, hogy a megtámadott határozat 2. cikke egy sor kötelezettséget ír elő az engedély jogosultjai és a továbbfelhasználók terhére. Ezért az engedély jogosultjainak konkrét expozíciós forgatókönyveket kell kidolgozniuk az egyes folyamatokra, műveletekre és feladatokra vonatkozóan (a (2) bekezdés); a konkrét expozíciós forgatókönyveket a továbbfelhasználók rendelkezésére kell bocsátaniuk, akik kötelesek az e forgatókönyvekben előírt kockázatkezelési intézkedéseket és üzemi feltételeket indokolatlan késedelem nélkül alkalmazni (a (3) bekezdés), valamint kötelesek e konkrét expozíciós forgatókönyveket a továbbfelhasználók által az expozícióra és a kibocsátásokra vonatkozóan mért adatokon alapuló feladatelemzés útján ellenőrizni és megerősíteni (a (4) bekezdés). Az engedély jogosultjai és a továbbfelhasználók kötelesek olyan felügyeleti programokat alkalmazni, amelyek reprezentatívak az üzemi feltételekre és a kockázatkezelési intézkedésekre nézve (a (6) bekezdés). A továbbfelhasználóknak az ECHA rendelkezésére kell bocsátaniuk az ilyen felügyeleti programok révén gyűjtött információkat annak érdekében, hogy az expozíciós forgatókönyvek ellenőrzése és megerősítése céljából továbbítsák ezeket az információkat az engedély jogosultjainak (a (9) bekezdés).

82

Mindazonáltal, amint az a jelen ítélet 70. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a Bizottságnak az engedély e rendelkezés alapján való megadása előtt meg kell vizsgálnia, hogy ténylegesen teljesülnek‑e a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltételek.

83

Márpedig, noha a Bizottság által a megtámadott határozat 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kiegészítő feltételek és monitoring módszerek adott esetben csökkenthetik a króm‑trioxid‑felhasználók kockázatnak való kitettségét, az ilyen intézkedések nem orvosolhatják a kockázatértékelés e határozat elfogadásának időpontjában fennálló elégtelenségét.

84

A fentiek összességéből az következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a króm‑trioxid felhasználásának engedélyezésekor az emberi egészséget érintő kockázatok olyan értékelésére támaszkodott, amely túl hiányos volt ahhoz, hogy eleget tegyen a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében foglalt követelményeknek.

85

Ennélfogva a Parlament megalapozottan állítja, hogy a Bizottság nem juthatott arra a következtetésre, hogy e felhasználások társadalmi‑gazdasági előnyei meghaladják az emberi egészséget érintő kockázatokat.

86

Ennélfogva az első jogalap első részének helyt kell adni.

87

Egyetlen jogalapjának második részével a Parlament azt állítja, hogy a Bizottság nem tett eleget az annak vizsgálatára irányuló kötelezettségének, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírtaknak megfelelően rendelkezésre állt‑e megfelelő alternatíva a 2., 4. és 5. engedélyezett felhasználás tekintetében.

88

Amint ugyanis a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság maga is egyetértett a TGEB‑nek a 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozó azon következtetésével, amely szerint a kérelemben szereplő felhasználások igen széles köre miatt a TGEB nem zárhatta ki, hogy a konkrét alkalmazások korlátozott száma esetében bizonytalanságok mutatkozhassanak az alternatívák műszaki megvalósíthatóságával kapcsolatban.

89

Kétségtelen, hogy annak biztosítása érdekében, hogy az engedély kizárólag azokra a felhasználásokra terjedjen ki, amelyek tekintetében semmilyen megfelelő alternatíva nem áll rendelkezésre, a Bizottság úgy döntött, hogy korlátozza a 2., 4. és 5. kategóriára vonatkozó engedély hatályát azáltal, hogy „a tervezett felhasználáshoz szükséges alapvető funkciókra” hivatkozik, amint az a megtámadott határozat (19) és (20) preambulumbekezdéséből kitűnik. Így e határozat e három felhasználás mindegyike tekintetében meghatározza az alapvető funkciók listáját, és csak akkor és annyiban engedélyezi az anyag felhasználását, ha és amennyiben e felhasználáshoz szükség van a vonatkozó alapvető funkciók legalább egyikére.

90

A Bizottság tehát úgy ítélte meg, hogy a kérelmezők eleget tettek a bizonyítási tehernek annak bizonyításával, hogy a 2., 4. és 5. felhasználás tekintetében – kizárólag e korlátozott körben – között nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívák.

91

A Parlament szerint azonban „a tervezett felhasználáshoz szükséges [ezen] alapvető funkciókra” való hivatkozás nem orvosolhatja a Bizottság által is megállapított bizonytalanságot. Egyébiránt a Törvényszék kifejezetten úgy ítélte meg, hogy az a lehetőség, hogy az engedélyt bizonyos, a REACH‑rendelet 60. cikkének (8) bekezdésében és (9) bekezdésének d) pontjában előírtakhoz hasonló feltételekhez kössék, nem teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy orvosolja az alternatívák kérelmezők által benyújtott elemzésének hiányosságait vagy a Bizottság értékelésének elégtelenségeit vagy hiányosságait (lásd ebben az értelemben: 2019. március 7‑iSvédország kontra Bizottság ítélet, EU:T:2019:144, T‑837/16, 81–83. pont).

92

Ráadásul a Bizottság nem vizsgálta meg saját maga a megfelelő alternatívák rendelkezésre állásának hiányát, amint azt a megtámadott határozat (27) preambulumbekezdése és 5. cikke is megerősíti. E cikk ugyanis előírja a továbbfelhasználókkal szemben, hogy a REACH‑rendelet 66. cikke (1) bekezdésének megfelelően az ECHA‑nak küldött értesítésben nyújtsanak magyarázatot a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt, a felhasználásukhoz szükséges alapvető funkciókról, beleértve azt is, hogy azok miért szükségesek e felhasználáshoz.

93

E tájékoztatási kötelezettség arra utal, hogy a 2., 4. és 5. felhasználásnak „a tervezett felhasználáshoz szükséges alapvető funkciókra” vonatkozó követelmény révén meghatározott, állítólagosan korlátozott keretei között is fennállnak még bizonytalanságok azzal kapcsolatban, hogy rendelkezésre állnak‑e megfelelő alternatívák e felhasználásokra vonatkozóan. A megtámadott határozat 1. cikkének az 5. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése értelmében a továbbfelhasználókra marad az a feladat, hogy elmagyarázzák az e határozatban felsorolt alapvető funkciókat, és hogy igazolják, e funkciók valamelyike valóban szükséges a tervezett felhasználásokhoz.

94

Ezenfelül az „alapvető funkciókra” való utalás beillesztése nem minősül az engedély alkalmazási köre tényleges korlátozásának. Mivel ugyanis a Bizottság a megtámadott határozatban nem bizonyította, hogy ezen „alapvető funkciók” a szóban forgó felhasználásokhoz mikor és milyen körülmények között szükségesek, e hivatkozás csupán emlékeztet a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében foglalt egyik általános követelményre, vagyis arra, hogy az anyag csak akkor engedélyezhető, ha a tervezett felhasználáshoz szükséges. E korlátozás annál is inkább irreleváns, mivel a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt „alapvető funkciók” a 2., 4. és 5. felhasználás esetében valójában a króm‑trioxid összes funkciójának felelnek meg.

95

A Bizottság a védekezésében úgy véli, hogy eleget tett azon kötelezettségének, hogy a REACH‑rendelet 60. cikke (4) bekezdésének előírásával összhangban megvizsgálja, hogy rendelkezésre áll‑e megfelelő alternatíva az engedélyezett felhasználásokra vonatkozóan.

96

A Bizottság kifejti, hogy bár megbízhatóan meg tudta állapítani, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő alternatíva a kérelemben meghatározott 2., 4. és 5. kategória egyetlen felhasználása tekintetében sem, ez nem lehetett így a kérelemben szereplő minden egyes továbbfelhasználás esetén. Ezért sorolta fel az anyag azon „alapvető funkcióit”, amelyeket egyetlen alternatíva sem nyújthatott, és kizárólag azokat a felhasználásokat engedélyezte, amelyek esetében ezen „alapvető funkciók” szükségesek voltak.

97

Így a megtámadott határozat hatályát olyan objektív kritériumok korlátozzák, mint a korrózióállóság, a tapadás, az élelmiszer‑biztonság, amelyek lehetővé teszik a határozat hatályának megállapítását. A továbbfelhasználók vagy az illetékes hatóságok semmilyen esetben nem végezhetik el az anyag vagy az alternatívák újbóli értékelését, sem azok egymással való összehasonlítását. A megtámadott határozat valamennyi továbbfelhasználás esetében megállapítja az anyag szükségességét.

98

A megtámadott határozat tehát csupán a kérelem tárgyát képező króm‑trioxid felhasználásának részleges engedélyezésének minősül, amint az a határozat 1. cikkének (2)–(4) bekezdéséből egyértelműen kitűnik. Az engedély tárgyát képező anyagot felhasználni kívánó összes továbbfelhasználó köteles nyilatkozatot tenni az ECHA részére, hogy a szóban forgó engedély alapján milyen felhasználásokat végez, és köteles megjelölni az anyag azon alapvető egy vagy több funkcióját, amely műszaki szempontból szükséges az általa végzett tevékenységhez, valamint kifejteni ennek az okát. Az ECHA továbbfelhasználói nyilvántartásához hozzáféréssel rendelkező illetékes hatóságok a REACH‑rendelet alapján kötelesek gondoskodni a rendelet megfelelő végrehajtásáról és alkalmazásáról.

99

A Bizottság jelzi, hogy az egyes továbbfelhasználók vagy termékek vonatkozásában külön‑külön nem értékelte az alternatív megoldásokat, mivel e feladat a részletesség mértékétől függően több ezer vagy akár több millió önálló értékelés elvégzését is igényelte volna, amit a REACH‑rendelet egyáltalán nem ír elő, még hallgatólagosan sem.

100

Ráadásul ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az engedélyezési kérelem tárgyát képező további felhasználásokat a jelenleginél részletesebben és konkrétabban kell értékelni, az engedélyezési és értékelési eljárás egésze még a mostaninál is jóval összetettebbé válna. Ez a követelmény ellentétes lenne a REACH‑rendeletnek az uniós ipar versenyképességének előmozdítására irányuló céljával, különös tekintettel a kkv‑kra gyakorolt lehetséges hatásra, amint arra e REACH‑rendelet (8) preambulumbekezdése emlékeztet. Emellett figyelmen kívül hagyná, hogy az említett rendeletnek az is célja – amint azt az 55. cikke hangsúlyozza –, hogy a különös aggodalomra okot adó anyagokat fokozatosan más anyagokkal helyettesítsék, valamint hogy folyamatosan új anyagokat vegyenek fel az engedélyezési rendszerbe, és idővel finomítsák a szabályozási intézkedéseket, többek között a kiadott engedélyek rendszeres felülvizsgálata révén.

101

Ezenkívül az alternatívák értékelésének szigorúbb elképzelése meghaladná az ECHA adminisztratív kapacitását, és az engedélyköteles anyagok számának korlátozását tenné szükségessé. A REACH‑rendelet 58. cikkének (3) bekezdése egyébiránt kifejezetten előírja, hogy „[a] XIV. mellékletbe felvett anyagok számával és az (1) bekezdésben meghatározott dátumokkal kapcsolatban figyelembe veszik azt is, hogy az Ügynökség az előírt határidőn belül hány kérelmet tud feldolgozni”. Az alternatívák értékelésének megsokszorozódása megakadályozná a különös aggodalomra okot adó új anyagok meghatározását, ami néhány anyag túlszabályozásához vezetne. Ez egyes anyagok olyan kevésbé szabályozott és kevésbé ismert más anyagokkal való felváltását vonná maga után, amelyekre vonatkozóan kevesebb adat áll rendelkezésre, és csupán a REACH‑rendelet XIV. mellékletében szereplő, különös aggodalomra okot adó anyagok helyettesítését gyorsítaná fel.

102

Végül a Bizottság rámutat arra, hogy e rendelet nem értelmezhető statikusan. A Bizottság mérlegelési mozgásterén belül végzett értékelésének idővel szigorúbbá kell válnia a fokozatosság elvének megfelelően. A Bizottság és az ECHA engedélyezési kérelmek értékelésével kapcsolatban alkalmazott megközelítése az engedélyezési rendszer irányítása során szerzett sokéves tapasztalat eredménye, és a tudományos, valamint társadalmi‑gazdasági megfontolások közötti igen érzékeny egyensúlyon, valamint az említett rendelet által követett számos célkitűzésen alapul, mindenkor az emberi egészség és a környezet védelmének célkitűzésére helyezve a hangsúlyt.

103

Beavatkozási beadványában az ECHA hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem hagyatkozott a továbbfelhasználók semmilyen szubjektív értékelésére a megfelelő alternatívák rendelkezésre állásának hiányát illetően, mivel ez utóbbiak kizárólag olyan információkat kötelesek a felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátaniuk, amelyek alátámasztják, hogy a króm‑trioxid felhasználása objektív műszaki előírások vagy szabályozási normák miatt szükséges.

104

Az egyetlen jogalap második részével a Parlament azt állítja, hogy a Bizottság a 2., 4. és 5. engedélyezett felhasználás tekintetében nem tett eleget a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt második feltétel – vagyis e felhasználások megfelelő alternatívái rendelkezésre állásának hiánya – vizsgálatára irányuló kötelezettségének.

105

E tekintetben a REACH‑rendelet (12) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e feltétel az e rendelet által létrehozott rendszer egyik fontos célkitűzésének felel meg, ami annak ösztönzése és egyes esetekben biztosítása, hogy a különös aggodalomra okot adó anyagokat a jövőben kevésbé veszélyes anyagokkal vagy technológiákkal helyettesítsék, amennyiben megfelelő, gazdaságilag és műszakilag megvalósítható alternatívák állnak rendelkezésre.

106

Amint arra a jelen ítélet 46. pontja emlékeztetett, a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) és (5) bekezdése annak vizsgálatára kötelezi a Bizottságot, hogy az említett feltétel – az e rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt első feltételhez hasonlóan – ténylegesen teljesül‑e.

107

Emlékeztetni kell arra is, hogy a Bizottságot e célból az ECHA, és különösen a TGEB segíti, amelynek véleményt kell nyilvánítania többek között az alternatívák hozzáférhetőségéről, alkalmasságáról és műszaki kivitelezhetőségéről.

108

A jelen esetben a TGEB a 2. felhasználást, valamint – csaknem azonos megfogalmazásban – a 4. és 5. felhasználást illetően a következő értékelést bocsátotta ki:

„A kérelmezők – különösen a műszaki megvalósíthatóság szempontjából – széles körben értékelték az alternatívákat.

[…]

A TGEB viszont az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználás rendkívül tág körére tekintettel nem zárhatja ki, hogy korlátozott számban valóban léteznek olyan alkalmazások, amelyek esetében a helyettesítés lehetséges vagy rövid időn belül azzá válik. A TGEB számára mindazonáltal nem világos, hogy a konkrét felhasználásokra mikor fognak esetlegesen rendelkezésre állni alternatívák. A TGEB ideális esetben [a szóban forgó] felhasználás körébe tartozó összes alkalmazást/alkotóelemet átfogóan felsoroló listát kap abból a célból, hogy értékelje az alternatívák tényleges megvalósíthatóságát és gondoskodjon arról, hogy a helyettesítés megtörténjen ott, ahol már lehetséges. A TGEB mindazonáltal elismeri, hogy ez aligha megvalósítható az ilyen tág terjedelmű, tehát a termékeket ilyen nagy számban [tartalmazó] engedélyezési kérelmek esetén. A kérelmezők az érintett ágazatokat, az ezzel kapcsolatban termékekre vonatkozó példákat tartalmazó felsorolást bocsátottak rendelkezésre, és [elemezték azt a kérdést], hogy alkalmazhatók‑e a harmadik felek által megvalósíthatónak tekintett alternatív és más technológiák. Az említett felsorolás – az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználás széles köre és amiatt, hogy e felhasználás körébe számos alkalmazás tartozik – nem tekinthető kimerítő jellegűnek. A kérelmezők álláspontja szerint egyébként sem tartoznak az engedélyezési kérelem hatálya alá azok az alkalmazások, amelyek már helyettesíthetők. A kérelmezők mindazonáltal nem jelölik meg ezeket az alkalmazásokat vagy az azokhoz kapcsolódó műszaki követelményeket. A TGEB a kérelmezők által e kérdés megválaszolása céljából alkalmazott megközelítést nem tekinti teljes egészében megfelelőnek, és kiemeli annak fontosságát, hogy a kérelmezők konkrétabban mutassák meg, a helyettesítés megtörtént ott, ahol az ténylegesen lehetséges. Ez megvalósulhatott volna az alternatívák pontosabb és a felhasználáshoz jobban kapcsolódó értékelésének elvégzése révén. Főszabály szerint a kérelmezőknek tisztáznia kell, hogy mely műszaki alkalmazások tartoznak a kért felhasználás körébe.

A TGEB mindazonáltal a rendelkezésre álló információk alapján egyetért a kérelmezők arra vonatkozó következtetésével, miszerint összességében véve úgy tűnik, hogy a króm‑trioxid [felhasználására] vonatkozó, műszaki szempontból megvalósítható alternatívák nem állnak rendelkezésre a határidő előtt. A TGEB a felülvizsgálati időszakkal és a felülvizsgálati jelentésre vonatkozó feltétellel kapcsolatos ajánlás keretében figyelembe veszi a fent említett bizonytalanságokat.”

109

A megtámadott határozat (18) preambulumbekezdésében a Bizottság a következőképpen fogadta el a TGEB véleményét ebben a kérdésben:

„A 2., 4. és 5. felhasználásról szóló véleményében a TGEB arra a következtetésre jutott, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő alternatív anyag vagy technológia. A TGEB a kért felhasználások igen nagy köre miatt azonban nem zárhatta ki, hogy az említett felhasználások leírásában szereplő konkrét alkalmazások korlátozott száma esetében bizonytalanságok mutatkozhassanak az alternatívák műszaki megvalósíthatóságával kapcsolatban. A Bizottság egyetért a TGEB e következtetésével.”

110

Így a Bizottság – elfogadva a TGEB véleményében szereplő következtetéseket – elismerte, hogy továbbra is bizonytalanságok állnak fenn a tekintetben, hogy rendelkezésre állnak‑e megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználások körébe tartozó egyes alkalmazások tekintetében.

111

Amint az a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság pontosításokat kért a 2., 4. és 5. felhasználás leírásával kapcsolatban annak érdekében, hogy az engedély kizárólag azokra a felhasználásokra terjedjen ki, amelyek vonatkozásában nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívák.

112

A Bizottság ezért döntött úgy – amint azt e határozat (20) preambulumbekezdésében kifejtette –, hogy az engedély hatályát azokra a felhasználásokra korlátozza, amelyek esetében a króm‑trioxid „alapvető funkciói” szükségesek: ezek a funkciók többek között a funkcionális krómozás (2. kategória), a kopásállóság, a keménység, a rétegvastagság, a korrózióállóság, a súrlódási együttható és a felületi morfológiára gyakorolt hatás.

113

Mindazonáltal az engedély hatályának a króm‑trioxid „alapvető funkcióira” való hivatkozással történő korlátozása nem alkalmas a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt második feltétel tiszteletben tartásának biztosítására.

114

Először is, amint arra a főtanácsnok az indítványának 178. pontjában rámutatott, abból ugyanis, hogy a megtámadott határozatban azonosított „alapvető funkciók” egyike szükséges valamely felhasználáshoz, nem vonható le olyan következtetés, amely szerint e felhasználás vonatkozásában nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák. Így a króm‑trioxid felhasználása engedélyezésének azokra a felhasználásokra való korlátozása, amelyek esetében ezen anyag alapvető funkciói szükségesek, nem orvosolhatja bizonyos felhasználások tekintetében az alternatívák hiányával kapcsolatos bizonytalanságokat.

115

Másodszor, a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt, a tervezett felhasználáshoz szükséges „alapvető funkciókra” való hivatkozás valójában nem korlátozza a kiadott engedély hatályát.

116

Egyrészt, amint azt a Parlament a beadványaiban állítja – anélkül, hogy ezt bárki vitatta volna –, úgy tűnik, hogy a felsorolt „alapvető funkciók” valójában a króm‑trioxid funkcióinak összességét lefedik a 2., 4. és 5. felhasználás esetében.

117

Másrészt az „alapvető funkció” fogalmának nincs objektív tartalma, mivel nem pontosították az ilyen funkcióhoz megkövetelt teljesítményszintet. Így a „keménységre” mint alapvető funkcióra való hivatkozásnak nincs értelme, mivel a megkövetelt keménységi fok nincs meghatározva. Hasonlóképpen, a „korrózióállóságra” való hivatkozás nem eredményezheti a felhasználás engedélyezésének korlátozását, mivel szintén nem pontosították e korrózióállóság időtartamát, illetve hogy azt milyen feltételek mellett követelik meg.

118

E körülmények között az engedély hatályának azon korlátozása, amelyet a króm‑trioxid „alapvető funkcióira” való hivatkozás állítólag tartalmaz, valójában nem egy ilyen korlátozás, hiszen az csupán felidézi a különös aggodalomra okot adó anyag engedélyezésének egyik feltételét, nevezetesen azt, hogy ezen anyagnak szükségesnek kell lennie a tervezett felhasználáshoz (lásd ebben az értelemben: 2021. február 25‑iBizottság kontra Svédország ítélet, C‑389/19 P, EU:C:2021:131, 44. pont).

119

Harmadszor, figyelemmel az „alapvető funkció” fogalmának pontatlanságára, az engedély ebből eredő korlátai mindenesetre nehezen képezhetik tényleges ellenőrzés tárgyát.

120

Ezt a megállapítást megerősíti a továbbfelhasználóknak a megtámadott határozat 5. cikke által előírt azon kötelezettsége, hogy nyújtsanak magyarázatot az ECHA számára a króm‑trioxid általuk tervezett felhasználáshoz szükséges alapvető funkcióiról, beleértve azt is, hogy ezen alapvető funkciók miért szükségesek e felhasználáshoz.

121

Kétségtelen, hogy a REACH‑rendelet (82) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a]z engedélyezési követelmény hatékony felügyelete és végrehajtása érdekében a szállítóiknak kiadott engedélyből származó előnyöket élvező továbbfelhasználóknak tájékoztatniuk kell az Ügynökséget az anyagok általuk történő felhasználásáról”.

122

A jelen ügyben azonban a megtámadott határozat 5. cikkében előírt kötelezettség egyrészt azt jelenti, hogy a továbbfelhasználókat felhívják olyan kiegészítő információk benyújtására, amelyek célja az alternatívák rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó feltétel értékelése a vizsgált felhasználások tekintetében, mégpedig azt követően, hogy e felhasználásokat a Bizottság engedélyezte. Másrészt, mivel a megtámadott határozat – a jelen ítélet 117. pontjában kifejtettek szerint – nem pontosítja megfelelően az „alapvető funkciók” tartalmát, annak meghatározása, hogy a króm‑trioxid használata szükséges‑e a megkövetelt teljesítményszint eléréséhez, de facto a továbbfelhasználók feladata lesz, mivel ez utóbbiak teljesen szabadon határozhatják meg a teljesítmény megkövetelt szintjét, és ennélfogva azt, hogy rendelkezésre állnak‑e alternatívák, vagy sem.

123

Márpedig, amint arra a jelen ítélet 46. és 82. pontja emlékeztetett, a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek vizsgálatának egyrészt az engedély e rendelkezés alapján történő kiadása előtt kell megtörténnie, másrészt az a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik.

124

A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem juthatott arra a következtetésre, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő alternatíva a króm‑trioxid azon felhasználásai tekintetében, amelyeket a megtámadott határozatban engedélyezett.

125

Ez a következtetés nem kérdőjelezhető meg azzal az indokkal, hogy először is az olyan követelményszintet jelent, amely összeegyeztethetetlen egyrészt a REACH‑rendeletnek az uniós ipar versenyképessége előmozdítására irányuló célkitűzésével, másrészt az ECHA‑nak az engedélyezési kérelmek előírt határidőn belüli elbírálására való képességével.

126

Amint az ugyanis a REACH‑rendelet (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, e rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének, valamint az anyagok szabad mozgásának biztosítása, a versenyképesség és az innováció javítása mellett (2009. július 7‑iS. P. C. M. és társai ítélet, C‑558/07, EU:C:2009:430, 35. pont). Egyébiránt, amint az az említett rendelet (22) preambulumbekezdéséből következik, az engedélyezési rendelkezések célja a belső piac megfelelő működésének a biztosítása a különös aggodalomra okot adó anyagokból eredő kockázatok megfelelő ellenőrzése mellett. Ezért a kizárólag az uniós ipar versenyképességével kapcsolatos megfontolások nem igazolhatják az emberi egészségre és a környezetre nézve különös aggodalomra okot adó anyag olyan felhasználásának engedélyezését, amely nem feltétlenül szükséges.

127

Másodszor, noha a REACH‑rendelet XIV. mellékletébe felvett anyagok számával kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy az ECHA az előírt határidőn belül hány kérelmet tud feldolgozni, amint azt e rendelet 58. cikkének (3) bekezdése kifejezetten előírja, e körülmény – amint arra a főtanácsnok az indítványának 191. pontjában helyesen rámutatott – nem jelenti azt, hogy a különös aggodalomra okot adó anyag engedélyezési eljárása által megkövetelt értékelések e kapacitás korlátai miatt az említett rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében hivatkozott elővigyázatosság elve által megköveteltnél kevésbé gondosan is elvégezhetők lennének.

128

Ennélfogva az egyetlen jogalap második részének szintén helyt kell adni.

129

Ebből következik, hogy a króm‑trioxid 2., 4. és 5. felhasználásának, valamint az 1. felhasználásnak a 2., 4. és 5. felhasználás céljából létrehozott keverékeket illetően történő engedélyezésével a Bizottság megsértette a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségét.

130

Az egyetlen jogalapnak tehát helyt kell adni, anélkül hogy szükséges lenne annak harmadik részéről határozni.

131

A fentiek összességéből az következik, hogy a megtámadott határozat 1. cikkének (1) és (5) bekezdését, valamint 2–5., 7., 9. és 10. cikkét meg kell semmisíteni, amennyiben azok a króm‑trioxid 2., 4. és 5. felhasználásának, valamint az 1. felhasználásának a 2., 4. és 5. felhasználás céljából létrehozott keverékeket illetően történő engedélyezésére vonatkoznak.

132

A Bizottság az emberi egészség védelme érdekében kéri a megtámadott határozat joghatásainak fenntartását az új határozat elfogadásáig.

133

Kifejti, hogy a REACH‑rendelet 56. cikke (1) bekezdésének az 58. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett d) pontja olyan átmeneti mechanizmust tartalmaz, amelynek alapján az engedélyt kérő és az ahhoz kapcsolódó továbbfelhasználók továbbra is, a lejáratot követően is forgalmazhatnak és felhasználhatnak valamely anyagot annyiban, amennyiben a felhasználás engedélyezési kérelem tárgyát képezi, amelyet a lejárat előtt legalább 18 hónappal nyújtottak be, és a Bizottság még nem hozott határozatot az engedélyezési kérelemről.

134

Következésképpen a Bizottság szerint a megtámadott határozat megsemmisítése – amennyiben nem kerül sor a joghatásainak a fenntartására – azzal a hatással járna, hogy a kérelmezők és az azokhoz kapcsolódó továbbfelhasználók továbbra is forgalmazhatnák és használhatnák a króm‑trioxidot a kért felhasználásokra egészen addig, amíg a Bizottság nem hoz új határozatot, anélkül, hogy a megtámadott határozatban előírt, kifejezetten az emberi egészség védelmét célzó különféle kockázatkezelési és felügyeleti intézkedések tárgyát képezné.

135

A Parlament nem ellenzi a Bizottság kérelmét.

136

Az EUMSZ 264. cikk második bekezdése értelmében a Bíróság, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktusoknak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. Az e cikk által ráruházott hatáskör gyakorlása során a Bíróság figyelembe veszi a jogbiztonság elvének, valamint egyéb köz‑ és magánérdekeknek a tiszteletben tartását (2021. február 25‑iBizottság kontra Svédország ítélet, C‑389/19 P, EU:C:2021:131, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

137

Előzetesen rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott határozat joghatásainak ideiglenes fenntartása iránti kérelem csupán a jelen ítélet 138. pontjában említett rendelkezésekre vonatkozhat, amennyiben azok a 2., 4. és 5. felhasználással kapcsolatos engedélyekre, valamint a 2., 4. és 5. felhasználás céljából létrehozott keveréket érintően az 1. felhasználásra vonatkoznak.

138

Amint az a jelen ítélet 84. és 124. pontjából kitűnik, a Bizottság egyrészt a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében az emberi egészséget érintő kockázatok túl hiányos értékelése alapján engedélyezte a króm‑trioxid felhasználásait, másrészt pedig nem juthatott arra a következtetésre, hogy nincs megfelelő alternatívája a króm‑trioxid általa engedélyezett felhasználásainak, ezért a Bizottságnak el kellett volna utasítania a kérelmet.

139

Ez nem változtat azon, hogy a jelen ítélet kihirdetésének időpontja és az ezen intézmény által hozott elutasító határozat között szükségszerűen eltelik majd valamennyi idő. Márpedig, amint arra a Bizottság rámutat, a REACH‑rendelet 56. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint a gyártó, importőr vagy továbbfelhasználó a mások általi felhasználás céljából nem hozhatja forgalomba, vagy saját maga nem használhatja fel a XIV. mellékletben felsorolt anyagokat, „kivéve, ha […] az 58. cikk (1) bekezdése c) pontjának i. alpontjában említett időpontot elérték és 18 hónappal az említett időpont előtt kérelmet nyújtott be, de az engedélyezési kérelemről még nem határoztak”.

140

Ezen 56. cikk (1) bekezdésének d) pontja tehát arra a két időpontra vonatkozik, amelyekre a REACH‑rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának i., illetve ii. alpontja is utal, nevezetesen a „lejárati időre”, vagyis arra az időpontra, amelytől kezdődően tilos az anyag forgalomba hozatala és felhasználása, kivéve, ha azt engedélyezték, illetve a lejárati időt legalább 18 hónappal megelőző időpontra, ameddig be kell érkeznie az engedélyezési kérelmeknek, amennyiben a kérelmező a lejárati időt követően folytatni kívánja az anyag felhasználását vagy bizonyos felhasználások céljából az anyag forgalomba hozatalát. Ez utóbbi esetben e folytatólagos felhasználások a lejárati időt követően az engedélyezési kérelemről szóló határozat elfogadásáig megengedettek.

141

Ami a króm‑trioxidot illeti, a REACH‑rendelet XIV. mellékletéből kitűnik, hogy az engedélyezési kérelem benyújtásának határideje 2016. március 21. volt, ami 18 hónappal megelőzi a 2017. szeptember 21‑ében megállapított lejárati időpontot. Márpedig a jelen ügyben a kérelmezők 2015‑ben nyújtották be kérelmüket.

142

Ebből következik, hogy a jelen ítélet kihirdetése és az ezen ítéletben foglaltakat végrehajtó bizottsági határozat meghozatala közötti időszakban a króm‑trioxid kérelmezői, valamint továbbfelhasználói anélkül használhatnák ezt az anyagot, hogy a megtámadott határozatban előírt különböző kockázatkezelési és felügyeleti intézkedések hatálya alá tartoznának. Ezért az emberi egészség védelme érdekében el kell rendelni a megtámadott határozat joghatásainak ideiglenes fenntartását.

143

Mindazonáltal a megtámadott határozat hatályát érintő bizonytalanságokra tekintettel, amelyekre a jelen ítélet 124. pontja rámutatott, nem zárható ki, hogy e határozat a vitatott kategóriákba tartozó olyan felhasználásokat engedélyez, amelyek esetében rendelkezésre állnak megfelelő alternatívák, és így indokolatlan kockázatoknak teszi ki az emberi egészséget, különösen a króm‑trioxidot használó munkavállalók egészségét. E körülmények között a megtámadott határozat joghatásainak ideiglenes fenntartását a jelen ítélet kihirdetésétől számított egy évet meg nem haladó időtartamra kell elrendelni.

144

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

145

A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: