EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62021CJ0111
Judgment of the Court (Third Chamber) of 20 October 2022.#BT v Laudamotion GmbH.#Request for a preliminary ruling from the Oberster Gerichtshof.#Reference for a preliminary ruling – Air transport – Montreal Convention – Article 17(1) – Liability of air carriers for death or bodily injuries sustained by passengers – Concept of ‘bodily injury’ – Post-traumatic stress disorder suffered by a passenger during the emergency evacuation of an aircraft.#Case C-111/21.
A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2022. október 20.
BT kontra Laudamotion GmbH.
Az Oberster Gerichtshof (Ausztria) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – Légi közlekedés – Montreali Egyezmény – A 17. cikk (1) bekezdése – A légi fuvarozók felelőssége az utasok haláláért vagy az általuk elszenvedett testi sérülésekért – A »testi sérülés« fogalma – Egy utas által a légi jármű vészkiürítése kapcsán elszenvedett poszttraumatikus stressz‑szindróma.
C-111/21. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2022. október 20.
BT kontra Laudamotion GmbH.
Az Oberster Gerichtshof (Ausztria) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – Légi közlekedés – Montreali Egyezmény – A 17. cikk (1) bekezdése – A légi fuvarozók felelőssége az utasok haláláért vagy az általuk elszenvedett testi sérülésekért – A »testi sérülés« fogalma – Egy utas által a légi jármű vészkiürítése kapcsán elszenvedett poszttraumatikus stressz‑szindróma.
C-111/21. sz. ügy.
Court reports – general – 'Information on unpublished decisions' section
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2022:808
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2022. október 20. ( *1 )
„Előzetes döntéshozatal – Légi közlekedés – Montreali Egyezmény – A 17. cikk (1) bekezdése – A légi fuvarozók felelőssége az utasok haláláért vagy az általuk elszenvedett testi sérülésekért – A »testi sérülés« fogalma – Egy utas által a légi jármű vészkiürítése kapcsán elszenvedett poszttraumatikus stressz‑szindróma”
A C‑111/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2021. február 25‑én érkezett, 2021. január 28‑i határozatával terjesztett elő a
BT
és
a Laudamotion GmbH
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Jürimäe tanácselnök, M. Safjan, N. Piçarra (előadó), N. Jääskinen és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: J. Richard de la Tour,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– |
BT képviseletében D. Heine Rechtsanwalt, |
– |
a Laudamotion GmbH képviseletében C. Peitsch Rechtsanwalt, |
– |
a német kormány képviseletében J. Möller, J. Heitz és M. Hellmann, meghatalmazotti minőségben, |
– |
az Európai Bizottság képviseletében G. Braun, K. Simonsson és G. Wilms, meghatalmazotti minőségben, |
a főtanácsnok indítványának a 2022. március 24‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, 1999. május 28‑án Montrealban kötött, az Európai Közösség által 1999. december 9‑én aláírt és a nevében a 2001. április 5‑i 2001/539/EK tanácsi határozattal (HL 2001. L 194., 38. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 491. o.) jóváhagyott, az Európai Unió tekintetében 2004. június 28‑án hatályba lépett egyezmény (a továbbiakban: Montreali Egyezmény) 17. cikke (1) bekezdésének és 29. cikkének az értelmezésére vonatkozik. |
2 |
E kérelmet a BT és a Laudamotion GmbH légi fuvarozó között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a BT által a légi jármű vészkiürítése kapcsán elszenvedett poszttraumatikus stressz‑szindróma miatt benyújtott kártérítési kérelem. |
Jogi háttér
A nemzetközi jog
3 |
A Montreali Egyezmény preambulumának második, harmadik és ötödik bekezdése a következőket mondja ki: „[A szerződő felek felismerik] a [nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló, Varsóban 1929. október 12‑én aláírt egyezmény; a továbbiakban: Varsói Egyezmény] és a kapcsolódó okiratok aktualizálásának és egységesítésének szükségességét, [A szerződő felek felismerik,] hogy fontos a nemzetközi légi szállítás megrendelői érdekvédelmének a biztosítása, valamint hogy szükség van az eredeti állapot helyreállításának elvén alapuló méltányos kártérítésre, […] […] a nemzetközi légi szállításra vonatkozó bizonyos szabályok további harmonizációja és kodifikálása érdekében az államok közös fellépése egy új egyezmény keretein belül a legmegfelelőbb eszköz az érdekek méltányos egyeztetésének [helyesen: egyensúlyának] megvalósításához.” |
4 |
Ezen egyezmény „Az utasok halála és sérülése – a poggyászban bekövetkezett kár” című 17. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A fuvarozó kizárólag abban az esetben felelős az utasok halálával vagy testi sérülésével járó károkért, ha a halált vagy a sérülést okozó baleset a repülőgép fedélzetén, vagy a beszállással vagy kiszállással kapcsolatos műveletek során következett be.” |
5 |
Az említett egyezménynek „A követelések alapja” című 29. cikke értelmében: „Utasok, poggyász és teherszállítmány [helyesen: áruk] szállítása esetén – bármilyen jogalapú – kártérítési per kizárólag ennek az egyezménynek a feltételeire és a felelősség [helyesen: és a felelősség egyezményben előírt] korlátozására figyelemmel kezdeményezhető […].” |
Az uniós jog
6 |
A 2002. május 13‑i 889/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2002. L 140., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 6. kötet, 246. o.) módosított, a légifuvarozók utasok és poggyászuk légi szállítása tekintetében fennálló felelősségéről szóló, 1997. október 9‑i 2027/97/EK tanácsi rendelet (HL 1997. L 285., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 3. kötet, 489. o.; a továbbiakban: 2027/97 rendelet) 2. cikkének (2) bekezdése előírja: „Az e rendeletben szereplő, az (1) bekezdésben meg nem határozott fogalmak egyenértékűek a Montreali Egyezményben használt fogalmakkal.” |
7 |
E rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Az utasok és poggyászuk tekintetében a közösségi légifuvarozó felelősségét a Montreali Egyezménynek az ilyen felelősségre vonatkozó összes rendelkezése szabályozza.” |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
8 |
BT 2019. március 1‑jén felszállt a Laudamotion által üzemeltetett, London (Egyesült Királyság) és Bécs (Ausztria) között közlekedő repülőjáratra. |
9 |
Felszálláskor e repülő bal hajtóműve felrobbant, ami a repülőgép kiürítését vonta maga után. A gépet egy vészkijáraton keresztül elhagyó BT‑n a még ki nem kapcsolt jobb hajtómű okozta légnyomás több métert repített. A felperesnél poszttraumatikus stressz‑szindrómát diagnosztizáltak, ezért orvosi ellátásban részesül. |
10 |
BT a Bezirksgericht Schwechat (schwechati kerületi bíróság, Ausztria) előtt keresetet indított a Laudamotion ellen a légitársaság felelősségének a Montreali Egyezmény 17. cikke (1) bekezdése alapján történő megállapítása, valamint 4353,60 euró orvosi költség és 2500 euró összegű kártérítés kamatokkal és perköltséggel növelt összegének megfizetése iránt. Kiemelte, hogy a Laudamotion felelőssége a kiegészítő jelleggel alkalmazandó osztrák jog alapján mindenképp fennáll. |
11 |
Védekezésében a Laudamotion előadta, hogy a Montreali Egyezmény 17. cikkének (1) bekezdése csak a szűk értelemben vett testi sérülésekre vonatkozik, nem pedig a tisztán pszichés sérülésekre, és hozzátette, hogy ezen egyezmény 29. cikke értelmében az osztrák jog nem alkalmazható az alapeljárásban. |
12 |
2019. november 12‑i ítéletével a Bezirksgericht Schwechat (schwechati kerületi bíróság) helyt adott e keresetnek. E bíróság megállapította, hogy a Montreali Egyezmény 17. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható, mert e rendelkezés a légi fuvarozó felelősségét csak testi sérülések tekintetében írja elő. Mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy a Laudamotion felelőssége az osztrák jog alapján megállapítható, amely tisztán pszichés sérülések esetére is előírja a kártérítést, amennyiben azok elérik a betegség szintjét. |
13 |
A Laudamotion fellebbezése nyomán eljáró Landesgericht Korneuburg (korneuburgi regionális bíróság, Ausztria) 2020. április 7‑i ítéletével hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és elutasította a kártérítési keresetet. Ez a bíróság a Bezirksgericht Schwechathoz (schwechati kerületi bíróság) hasonlóan nemcsak azt állapította meg, hogy a Montreali Egyezmény 17. cikkének (1) bekezdése csak testi sérülésekre vonatkozik, hanem azt is, hogy ezen egyezmény 29. cikke kizárja az osztrák jog alkalmazását. |
14 |
BT ezt követően felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, az Oberster Gerichtshofhoz (legfelsőbb bíróság, Ausztria). |
15 |
E bíróságnak kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a Montreali Egyezmény 17. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „testi sérülés” fogalma kiterjed‑e a tisztán pszichés sérülésekre is, illetve hogy nemleges válasz esetén kizárt‑e a nemzeti jogon alapuló kártérítési kereset ezen egyezmény 29. cikke alapján. |
16 |
E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
17 |
E kérdést úgy kell érteni, mint amely lényegében annak megállapítására irányul, hogy a Montreali Egyezmény 17. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „balesettel” okozott, a betegség szintjét elérő pszichés sérülés az említett rendelkezésnek megfelelően kártérítésre jogosít. |
18 |
Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2027/97 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unió légi fuvarozóinak az utasok és poggyászuk tekintetében fennálló felelősségét a Montreali Egyezménynek az ilyen felelősségre vonatkozó összes rendelkezése szabályozza. |
19 |
Ezen egyezmény 17. cikkének (1) bekezdése szerint a légi fuvarozó kizárólag abban az esetben felelős az utasok halálával vagy testi sérülésével járó károkért, ha a halált vagy a sérülést okozó baleset a repülőgép fedélzetén, vagy a beszállással vagy kiszállással kapcsolatos műveletek során következett be. |
20 |
Az e rendelkezésben szereplő „testi sérülés” fogalmát azonban sem a Montreali Egyezmény, sem a 2027/97 rendelet nem határozza meg, amely utóbbi 2. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az e rendeletben szereplő, az e cikk (1) bekezdésében meg nem határozott fogalmak egyenértékűek az ezen egyezményben használt fogalmakkal. |
21 |
E fogalmat különösen a Montreali Egyezmény céljára tekintettel – amely a nemzetközi légi szállításra vonatkozó szabályok egységesítése – egységesen és autonóm módon kell értelmezni az Unióban és a tagállamokban (lásd ebben az értelemben: 2010. május 6‑iWalz ítélet, C‑63/09, EU:C:2010:251, 21. pont). Ekképpen nem az említett fogalomnak a tagállamok belső joga szerinti különböző értelmezéseit, hanem az Uniót kötelező általános nemzetközi jog értelmezési szabályait kell figyelembe venni (lásd analógia útján: 2019. december 19‑iNiki Luftfahrt ítélet, C‑532/18, EU:C:2019:1127, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
22 |
E tekintetben a szerződések jogáról szóló, 1969. május 23‑i Bécsi Egyezmény (Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 1155. kötet, 331. o.) 31. cikke – amely egyezmény az Unióra is alkalmazandó nemzetközi szokásjogot tükrözi, és amelynek rendelkezései az uniós jogrend szerves részei (lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iWestern Sahara Campaign UK ítélet, C‑266/16, EU:C:2018:118, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) – pontosítja, hogy a szerződéseket jóhiszeműen, szövegük összefüggéseinek szokásos értelme szerint, valamint tárgyuk és céljuk figyelembevételével kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑iNiki Luftfahrt ítélet, C‑532/18, EU:C:2019:1127, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébiránt ezen egyezmény 32. cikke előírja, hogy az értelmezés kiegészítő eszközeit is igénybe lehet venni, ideértve a szerződést előkészítő munkálatokat és megkötésének körülményeit is. |
23 |
Ami a Montreali Egyezmény 17. cikkének (1) bekezdésében szereplő „testi sérülés” fogalmának szokásos jelentését illeti, hangsúlyozni kell, amint azt a főtanácsnok is tette indítványának 25. pontjában, a „sérülés” kifejezés valamely szerv, szövet vagy sejt betegség vagy baleset következtében bekövetkező helyi elváltozása, míg a „testi” kifejezés a testre utal, valamely élőlény, különösen az ember anyagi részére. |
24 |
Márpedig, noha a „testi sérülés” fogalmát a szokásos értelmében nem lehet úgy értelmezni, hogy az kizárja az ilyen testi sérüléshez kapcsolódó pszichés sérülést, más a helyzet, mint a jelen ügyben, ahol – amint az a Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból kitűnik – az orvosilag megállapított pszichés sérülés semmilyen kapcsolatban nem áll az e fogalom szokásos értelmében vett testi sérüléssel. Az ilyen értelmezés ugyanis a testi sérülés és a pszichés sérülés közötti különbségtétel elhomályosításához vezetne. |
25 |
Mindazonáltal azon tény, miszerint a „testi sérülés” fogalmát a Montreali Egyezmény 17. cikke (1) bekezdésének szövege tartalmazza, nem feltételezi szükségképpen azt, hogy ezen egyezmény megszövegezői az e rendelkezés értelmében vett „baleset” esetén ki akarták volna zárni a légi fuvarozók felelősségét azon esetekben, ahol e baleset olyan pszichés sérülést okoz egy utasnak, amely nem függ össze kapcsolódó testi sérüléssel. |
26 |
Az említett egyezmény elfogadásához vezető előkészítő munkálatokból kétségtelenül kitűnik, hogy egyetlen olyan javaslat sem vezetett eredményre, amely kifejezetten bele kívánta venni a Montreali Egyezmény szövegébe a „pszichés sérülés” fogalmát. Ugyanakkor, amint arra a főtanácsnok az indítványának 41. pontjában rámutatott, e munkálatokból az is kitűnik, hogy a „testi sérülés” fogalmát annak alapján fogadták el, „hogy egyes államokban bizonyos feltételek mellett a pszichés sérülések kártérítésre jogosítanak, hogy az ítélkezési gyakorlat fejlődik ezen a területen, és nem cél beavatkozni e fejlődésbe, amely a nemzetközi légi közlekedéstől eltérő területek ítélkezési gyakorlatától függ” (a hatodik közgyűlés jegyzőkönyve, 1999. május 27., légi közlekedési jogról szóló nemzetközi konferencia, Montreál, 1999. május 10–28., I. kötet – Jegyzőkönyvek, 243. o.). |
27 |
Ami egyébiránt a Montreali Egyezmény célkitűzéseit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy ezen egyezmény preambulumának (2) és (3) preambulumbekezdése értelmében ezek között szerepel a Varsói Egyezmény korszerűsítésén és átdolgozásán kívül „a nemzetközi légi szállítás megrendelői érdekvédelmének a biztosítása, valamint […] az eredeti állapot helyreállításának elvén alapuló méltányos kártérítés” szükségessége, különösen baleset esetén, a légi fuvarozók objektív felelősségi rendszere révén. Márpedig veszélybe kerülne a méltányos kártérítés szükségessége, amely megköveteli az ugyanazon baleset következtében azonos súlyosságú – akár testi, akár pszichés – sérüléseket szenvedett utasok egyenlő bánásmódjának biztosítását is, ha a Montreali Egyezmény 17. cikkének (1) bekezdését úgy értelmeznénk, hogy az kizárja az ilyen baleset által okozott pszichés sérülések esetében a kártérítést, amennyiben azok nem kapcsolódnak testi sérüléshez. |
28 |
A baleset következtében pszichés sérülést szenvedett utasok helyzete ugyanis az ebből eredő kár súlyosságától függően összehasonlítható a testi sérülést szenvedett utasok helyzetével. |
29 |
Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Montreali Egyezmény 17. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi az e rendelkezés értelmében vett „baleset” által okozott olyan pszichés sérülés esetén a kártérítést, amely nem kapcsolódik az említett rendelkezés értelmében vett „testi sérüléshez”. |
30 |
A méltányos kártérítés szükségességét azonban össze kell egyeztetni a légi fuvarozók és az utasok „érdeke[i] méltányos egyensúlya” megőrzésének a Montreali Egyezmény ötödik preambulumbekezdéséből következő szükségességével (lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑iNiki Luftfahrt ítélet, C‑532/18, EU:C:2019:1127, 36. pont; 2021. május 12‑iAltenrhein Luftfahrt ítélet, C‑70/20, EU:C:2021:379, 36. pont). |
31 |
Így a légi fuvarozó felelőssége a Montreali Egyezmény 17. cikkének (1) bekezdése alapján csak akkor állapítható meg, ha a sérelmet szenvedett utas a jogilag megkövetelt módon – többek között orvosi szakvélemény és orvosi kezelések igazolása útján – bizonyítja a lelki épségének az e rendelkezés értelmében vett „baleset” következtében szenvedett sérelmét, amely olyan súlyos vagy intenzív, hogy az általános egészségi állapotát befolyásolja, tekintettel többek között a pszichoszomatikus hatásaira, és amely orvosi kezelés nélkül nem enyhül. |
32 |
Ez az értelmezés egyszerre teszi lehetővé a sérelmet szenvedett utasok számára, hogy az eredeti állapot helyreállítása elvének megfelelően méltányos kártérítésben részesüljenek, és a légi fuvarozók számára, hogy megvédjék magukat a csalárd kártérítési igényekkel szemben, amelyek túlzottan súlyos, nehezen meghatározható és kiszámítható kártérítési terhet rónának rájuk, amely veszélyeztethetné, vagy akár meg is akadályozhatná gazdasági tevékenységüket (lásd analógia útján: 2019. december 19‑iNiki Luftfahrt ítélet, C‑532/18, EU:C:2019:1127, 40. pont). |
33 |
A fenti indokokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Montreali Egyezmény 17. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „balesettel” egy utasnak okozott olyan pszichés sérülés, amely nem kapcsolódik az említett rendelkezés értelmében vett „testi sérüléshez”, ugyanolyan kártérítésre jogosít, mint az ilyen testi sérülés, amennyiben a sérelmet szenvedett utas bizonyítja a lelki épségének olyan súlyos vagy intenzív sérelmét, amely az általános egészségi állapotát befolyásolja, és amely orvosi kezelés nélkül nem enyhül. |
A második kérdésről
34 |
Tekintettel arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a második kérdést csak az első kérdésre adott nemleges válasz esetére tette fel, és az első kérdésre igenlő választ kell adni, a második kérdésre nem szükséges válaszolni. |
A költségekről
35 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: |
Az Európai Közösség által 1999. december 9‑én aláírt és annak nevében a 2001. április 5‑i 2001/539/EK tanácsi határozattal jóváhagyott, a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, 1999. május 28‑án Montrealban kötött egyezmény 17. cikkének (1) bekezdését |
a következőképpen kell értelmezni: |
az e rendelkezés értelmében vett „balesettel” egy utasnak okozott olyan pszichés sérülés, amely nem kapcsolódik az említett rendelkezés értelmében vett „testi sérüléshez”, ugyanolyan kártérítésre jogosít, mint az ilyen testi sérülés, amennyiben a sérelmet szenvedett utas bizonyítja a lelki épségének olyan súlyos vagy intenzív sérelmét, amely az általános egészségi állapotát befolyásolja, és amely orvosi kezelés nélkül nem enyhül. |
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: német.