–

a Rigall Arteria Management sp. z o.o. sp.k. képviseletében M. Skrycki adwokat, és M. A. Springer radca prawny

–

a Bank Handlowy w Warszawie S. A. képviseletében G. Pietras és M. Rzepka adwokaci,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében J. Möller, U. Bartl, J. Heitz és M. Hellmann, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Pucciariello avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében L. Armati, S. L. Kalėda és B. Sasinowska, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18‑i 86/653/EGK tanácsi irányelv (HL 1986. L 382., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 177. o.) 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Rigall Arteria Management sp. z o.o. sp. k. és a Bank Handlowy w Warszawie S. A. (a továbbiakban: Bank Handlowy) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya azon információk rendelkezésre bocsátása, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az előbbi meghatározhassa azon jutalékösszeget, amely neki a Bank Handlowy által azon ügyfelekkel kötött szerződésekkel kapcsolatban jár, akiket ügyfélként korábban a Rigall Arteria Management közvetítésével szereztek meg.

3

A 86/653 irányelv második és harmadik preambulumbekezdésének szövege a következő:

„mivel a kereskedelmi képviseletre vonatkozó nemzeti jogszabályok eltérései alapvetően befolyásolják a versenyfeltételeket, és e tevékenység folytatását a Közösségen belül, valamint mind a kereskedelmi ügynököket a megbízóikkal szemben megillető védelemre, mind a kereskedelmi ügyletek biztonságára nézve hátrányosak; továbbá mivel ezen eltérések alapvetően gátolják a kereskedelmi képviseleti szerződések létrejöttét és működését, amennyiben az ügynök és a megbízó különböző tagállamokban telepedett le;

mivel a tagállamok közötti áruforgalmat az egységes piaci feltételekhez hasonló feltételek mellett célszerű folytatni és ez szükségessé teszi a tagállamok jogrendszereinek közelítését a közös piac megfelelő működéséhez szükséges mértékig; mivel ebben a megközelítésben a nemzetközi magánjogi szabályok – a kereskedelmi képviseletre vonatkozóan – nem oldják fel a fent említett ellentmondásokat, még egységes szabályok megalkotása esetén sem, éppen ezért szükséges a javasolt harmonizáció, ezen szabályok létezése ellenére”.

4

Az említett irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában »kereskedelmi ügynök« az önálló vállalkozóként működő közvetítő, aki folyamatos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy más javára (a továbbiakban: »megbízó«) áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytasson, vagy arra, hogy a megbízó javára és annak nevében ilyen ügyletekre tárgyalásokat folytasson, és azokat megkösse.”

5

Az említett irányelv III. fejezete a „Díjazás” címet viseli. E fejezet a 6–12. cikket foglalja magában. E cikkek közül az első a következőket írja elő:

„(1)   A felek közötti erre vonatkozó külön megegyezés hiányában – a tagállamoknak a díjazás mértékére vonatkozó kötelező rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül – a kereskedelmi ügynököt tevékenysége kifejtésének helyén az ügynöki szerződés tárgyát képező áruk forgalmazásával megbízott kereskedelmi ügynökökre vonatkozó szokásos mértékű díjazás illeti meg. Ha ilyen szokásjogi gyakorlat nincs, a kereskedelmi ügynököt az ügylet jellegének figyelembevételével megállapított méltányos díjazás illeti meg.

(2)   A díjazás bármely olyan része, amely a kereskedelmi ügyletek számával, illetve értékével változik, jutaléknak tekintendő ezen irányelv alkalmazásában.

(3)   A 7–12. cikkek nem alkalmazhatók, ha a kereskedelmi ügynök díjazása teljesen vagy részben nem minősül jutaléknak.”

6

Ugyanezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A kereskedelmi ügynököt jutalék illeti meg az ügynöki szerződésben meghatározott időszakban megkötött kereskedelmi ügyletek után:

7

A 86/653 irányelv 10. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A jutalék a következő körülmények egyike által meghatározott időponttól és mértékig esedékes:

(2)   A jutalék legkésőbb akkor esedékes, amikor a harmadik személy az ügylet rá eső részét teljesítette, vagy azt teljesítenie kellett volna, ha a megbízó az ügylet rá eső részét kötelezettségének megfelelően teljesítette volna.

(3)   A jutalékot legkésőbb azt a negyedévet követő hónap utolsó napján kell kifizetni, amelyben az esedékessé vált.

(4)   A (2) és (3) bekezdés rendelkezéseitől eltérni a kereskedelmi ügynök hátrányára nem lehet.”

8

Ezen irányelv 11. cikkének szövege a következő:

„(1)   A jutalékhoz való jogot akkor és annyiban lehet megszüntetni:

(2)   Bármely, a kereskedelmi ügynök által már megkapott jutalék visszatérítendő, ha az arra való joga megszűnt.

(3)   Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérni a kereskedelmi ügynök hátrányára nem lehet.”

9

Az említett irányelv 12. cikke értelmében:

„(1)   A megbízó köteles az esedékes jutalékról a kereskedelmi ügynök részére kimutatást készíteni legkésőbb azt a negyedévet követő hónap utolsó napjáig, amelyben a jutalék esedékessé vált. A kimutatásnak tartalmaznia kell a jutalék összegének kiszámításánál alkalmazott főbb adatokat.

(2)   A kereskedelmi ügynök jogosult követelni, hogy a megbízó lássa el őt mindazzal a rendelkezésére álló információval és különösen számlakönyvkivonattal, amelyekre a neki járó jutalék összegének ellenőrzéséhez szüksége van.

(3)   A (1) és a (2) bekezdések rendelkezéseitől eltérni a kereskedelmi ügynök hátrányára nem lehet.

[…]”

10

A 86/653 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését az 1964. április 23‑i ustawa – Kodeks cywilny (a polgári törvénykönyvről szóló törvény; Dz. U. 2019, 1145. tétel) (a továbbiakban: polgári törvénykönyv) 761. cikkének 1. §‑a ültette át a lengyel jogba. E rendelkezés értelmében:

„A kereskedelmi ügynökök jutalékot követelhetnek az ügynöki szerződés időtartama alatt tevékenységük eredményeképpen vagy olyan ügyfelekkel kötött szerződések után, akiket korábban ugyanolyan jellegű szerződésekre szereztek meg.”

11

A Rigall Arteria Managementet és a Bank Handlowy között 1999. június 1. és 2015. június 30. között ügynöki szerződések álltak fenn. E szerződések közül az utolsó keretszerződés formáját öltötte, és azt különös ügynöki szerződések egészítettek ki. Az alapeljárás felei között kötött szerződések pénzügyi közvetítési szolgáltatások nyújtására vonatkoztak, amelyek magában foglalták a hitelkártya‑szolgáltatásokkal és ‑aktiválással kapcsolatos járulékos és promóciós tevékenységek, valamint a Bank Handlowy által kínált egyéb pénzügyi szolgáltatások nyújtása tekintetében végzett közvetítést is.

12

E szerződések meghatározták az ügynök díjazásának módját is, és többek között azt írták elő, hogy a díjazást a megkötött szerződések száma alapján kell kiszámítani. A legtöbb esetben ez minden egyes kibocsátott hitelkártya vagy minden egyes kedvezően elbírált hiteligénylés után felszámított meghatározott összeg formájában történt. E szerződések közül egyik sem határozott meg az ügynök közvetlen részvételével kötött szerződések alapján járótól eltérő jutalékalapú díjazást. Ezenkívül az ügynöki szerződés megszűnésekor az ügynök jogosult volt a szerződésben meghatározott összegű kompenzációs kifizetésre. E szerződés azt is kikötötte, hogy ez az összeg kimeríti az ügynök által követelhető kompenzációs kifizetés teljes összegét.

13

Miután a Bank Handlowy 2014. december 17‑én felmondta a keretszerződést, a Rigall Arteria Management tájékoztatást kért tőle az 1999. június 1. és 2015. január 31. közötti időszakra járó jutalékról. A Bank Handlowy többszöri kérést követően arra hivatkozott, hogy az addig közölt információk megfeleltek az ügynöki szerződés alapján járó teljes díjazásnak, következésképpen a további információszolgáltatás nem indokolt. A Bank Handlowy ezenfelül azt állította, hogy a kért információk a banktitok körébe tartoznak.

14

Ezen megtagadást követően a Rigall Arteria Management a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) előtt kérte a szerződés időtartamára járó jutalék összegének kiszámításához szükséges információk hozzáférhetővé tételét.

15

A Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság) a 2016. június 20‑i ítéletével elutasította a keresetet azzal az indokkal, hogy a megbízó által az ügynöki szerződés időtartama alatt tett nyilatkozatok teljesek voltak, és az ügynök nem kifogásolta a megbízó által kiszámított jutalék összegét. E bíróság azt is megállapította, hogy a felek között létrejött szerződések szövegéből nem következik, hogy az ügynök jogosult lett volna jutalékot követelni a bank által azon ügyfélkörrel kötött szerződésekkel kapcsolatban, amelyet korábban az ügynök szerzett. E bíróság megerősítette a Bank Handlowy azon álláspontját is, amely szerint az ügynök által kért információk egy része banktitoknak minősül.

16

A Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság, Lengyelország) a 2018. február 28‑i ítéletével elutasította a Rigall Arteria Management által benyújtott fellebbezést. E bíróság lényegében megerősítette az elsőfokú bíróság érvelését. Ezenkívül megállapította, hogy a Rigall Arteria Management fellépése csak annyiban indokolt, amennyiben az ügynök jogosult arra, hogy követelje az olyan típusú díjazás kifizetését, amely a kért információk tárgyát képezi. A fellebbviteli bíróság megállapította, hogy ez a helyzet a jelen ügy körülményei között nem áll fenn.

17

A Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság) álláspontja szerint az olyan ügyfelekkel kötött szerződések után járó díjazás, akiket a polgári törvénykönyv 761. cikkének 1. §‑a értelmében korábban az ügynök szerzett, diszpozitív szabályozáson alapul. Márpedig e bíróság álláspontja szerint mind abból, hogy a szerződés szövegében nem szerepel utalás e jutalékformára, mind pedig a feleknek a szerződés teljesítése során tanúsított magatartásából az következik, hogy e felek hallgatólagosan kizárták az ügynöknek a szóban forgó jutalékhoz való jogát.

18

A Rigall Arteria Management a Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság) ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Sąd Najwyższyhoz (legfelsőbb bíróság, Lengyelország), amely a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság.

19

A Rigall Arteria Management ezen utóbbi bíróság előtt a felülvizsgálati kérelmének alátámasztására felhozott jogalapok között hivatkozott a polgári törvénykönyv 761. cikkének a 86/653 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel értelmezett 1. §‑ának a megsértésére, mivel e rendelkezést diszpozitív jellegűnek tekintették. A Rigall Arteria Management álláspontja szerint az e rendelkezésből eredő szabályt ügynöki szerződés nem zárhatja ki az ügynök hátrányára. A felülvizsgálati kérelemre adott válaszában a Bank Handlowy vitatta ezt az állítást, és a polgári törvénykönyv 761. cikke 1 §‑ának teljes mértékben diszpozitív jellege mellett érvelt.

20

A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) kételyeket táplál a 86/653 irányelv 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezését illetően. Egyrészt ezen irányelv rendelkezéseinek szövege utalhat arra, hogy azok diszpozitív jellege csak akkor kizárt, ha kifejezetten így rendelkeznek. Másrészt az említett irányelv célja, amely a kereskedelmi ügynök védelmére irányul, azt sugallja, hogy azt egészében úgy kell értelmezni, hogy az megakadályozza a szerződés bármilyen, az ügynökre ruházott jogok rovására történő módosítását.

21

Ezenkívül ugyanezen irányelv 7–12. cikke az ügynök díjazására vonatkozó rendelkezések koherens és „zárt” rendszerét hozza létre, amelyet csak teljes egészében lehet megszüntetni, és amelyeknek csak maguk a felek által létrehozott másik rendszer léphet a helyébe. Így e rendelkezések a jutalékrendszernek kizárólag a kereskedelmi ügynök más díjazási rendszerével való helyettesítését teszik lehetővé, de azt nem, hogy abból bizonyos konkrét elemeket ki lehessen zárni.

22

Az a következtetés, amely szerint a jutalékhoz való, a 86/653 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti jog nem zárható ki vagy módosítható a kereskedelmi ügynök hátrányára, gyakorlati szempontból is meggyőző, tekintettel arra, hogy a kereskedelmi ügynökök számára gyakorlatilag lehetetlen a tárgyalás a megbízók által egyoldalúan elkészített szerződések tekintetében.

23

E körülmények között a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A [86/653/EGK] irányelv 7. cikke (1) bekezdése b) pontját e rendelkezés szövegére és céljára tekintettel úgy kell‑e értelmezni, hogy az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynök részére korlátlan jogot biztosít a jutalékra az ügynöki szerződés időtartama alatt olyan harmadik személlyel kötött szerződés alapján, akit korábban ő ugyanolyan ügyletre mint vevőt szerzett meg, vagy e jog a szerződésben kizárható?”

24

Előzetesen meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képező szerződés pénzügyi szolgáltatások értékesítésére vonatkozik. Márpedig az ilyen típusú szerződés nem tartozik a 86/653 irányelv hatálya alá, amely a „kereskedelmi ügynök” fogalmának az irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő meghatározása szerint kizárólag azokra a kereskedelmi ügynökökre vonatkozik, akik arra rendelkeznek folyamatos felhatalmazással, hogy áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytassanak, vagy arra, hogy ilyen ügyletekre tárgyalásokat folytassanak, és azokat megkössék.

25

Az állandó ítélkezési gyakorlatból mindazonáltal az következik, hogy amikor egy nemzeti jogszabály arra törekszik, hogy a tisztán belső jogviszonyokra adott megoldásaiban összhangban legyen az uniós joggal, különösen annak érdekében, hogy elkerülje a saját állampolgárokkal szembeni hátrányos megkülönböztetést vagy a verseny esetleges torzulását, illetve hogy hasonló tényállások mellett egységes eljárást biztosítson, határozott érdek fűződik ahhoz, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések elkerülése érdekében az uniós jogból vett rendelkezéseket vagy fogalmakat egységesen értelmezzék, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák azokat (2017. május 17‑iERGO Poist’ovňa ítélet, C‑48/16, EU:C:2017:377, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság felvilágosításkérésére válaszul továbbított információkból kitűnik, hogy a lengyel jogalkotó a 86/653 irányelvnek a nemzeti jogba való átültetése során az ügynöki szerződést az áruk eladására vagy vételére való utalás nélkül határozta meg, és ezáltal egységesen kívánja kezelni az áruk eladására vagy vételére vonatkozó ügynöki szerződéseket, valamint a szolgáltatások eladására vagy vételére vonatkozó ügynöki szerződéseket.

27

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemről határozzon.

28

Egyetlen kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 86/653 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy szerződéses úton nem lehet eltérni az e rendelkezés által az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynöknek biztosított azon jogtól, hogy jutalékban részesüljön az ügynöki szerződés időtartama alatt olyan harmadik személlyel kötött ügyletért, akit ezen ügynök korábban ugyanilyen típusú ügyletre mint ügyfelet megszerzett.

29

A 86/653 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a kereskedelmi ügynököt jutalék illeti meg az ügynöki szerződésben meghatározott időszakban megkötött kereskedelmi ügyletek után, ha az ügyletet az ő tevékenységének eredményeként kötötték meg, vagy ha az ügyletet olyan harmadik személlyel kötötték meg, akit korábban ő ugyanolyan ügyletre mint ügyfelet szerzett meg.

30

Amint arra a főtanácsnok az indítványának a 45. pontjában rámutatott, e rendelkezés szövege a „vagy” kötőszó használatával arra utal, hogy az uniós jogalkotó arra törekedett, hogy a feleknek választási lehetőséget kínáljon. E megfogalmazás alapján azonban nem lehet megállapítani, hogy e rendelkezés diszpozitív jellegű‑e, vagy sem.

31

Következésképpen mivel a 86/653 irányelv 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának kógens jellegét sem ezen irányelv 7. cikke, sem ezen irányelv más rendelkezései nem írják elő kifejezetten, az értelmezéséhez a hátteréül szolgáló kontextust, valamint az említett irányelv által követett célokat kell figyelembe venni. E rendelkezés keletkezése szintén feltárhat az értelmezés szempontjából fontos tényezőket (lásd ebben az értelemben: 2020. június 25‑iA és társai ítélet [Aalteri és Nevelei szélerőművek] ítélet, C‑24/19, EU:C:2020:503, 37. pont).

32

Először is, ami az említett rendelkezés kontextusát illeti, a 86/653 irányelv általános rendszeréből az következik, hogy abban az esetben, ha az ezen irányelv rendelkezéseitől való eltérés nem megengedett, az uniós jogalkotó ügyelt ennek jelzésére. Különösen ez a helyzet áll fenn ezen 86/653 irányelv 10. cikkének (4) bekezdése, 11. cikkének (3) bekezdése, vagy 12. cikkének (3) bekezdése esetében, amelyek – csakúgy mint az említett irányelv 7. cikke – az ugyanezen irányelvnek az ügynök díjazására vonatkozó III. fejezetében szerepelnek.

33

Ezenfelül bár a 86/653 irányelv 6. cikkének harmadik bekezdése a contrario értelmezve azt sugallhatja, hogy a kereskedelmi ügynöknek részben vagy egészben jutalékkal való megfizetése szükségszerűen ezen irányelv 7–12. cikkének alkalmazhatóságát vonja maga után, az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az ügynök díjazásának mértéke elsődlegesen a felek megállapodásától függ. Következésképpen a 86/653 irányelv 6. cikkének rendszertani értelmezéséből az következik, hogy ha az uniós jogalkotó el kívánt volna térni az e rendelkezés (1) bekezdésében foglalt elvtől az azt követő bekezdések valamelyikében, azt kifejezetten jelezte volna.

34

Ami továbbá a 86/653 irányelv által követett célkitűzéseket illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv célja – amint az a második és harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik – az, hogy a kereskedelmi ügynököket védje a megbízóikkal fennálló kapcsolatukban, növelje a kereskedelmi ügyletek biztonságát, és a kereskedelmi képviselet területén a tagállamok jogrendszereinek a közelítésével megkönnyítse az azok közötti áruforgalomat (2006. március 23‑iHonyvem Informazioni Commerciali ítélet, C‑465/04, EU:C:2006:199, 19. pont; 2017. február 16‑iAgro Foreign Trade & Agency ítélet, C‑507/15, EU:C:2017:129, 29. pont).

35

E tekintetben azonban meg kell jegyezni, hogy a 86/653 irányelv 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának olyan értelmezése, amely annak kógens hatályt biztosítana, nem vezet szükségszerűen a kereskedelmi ügynökök fokozott védelméhez. Amint azt ugyanis a főtanácsnok az indítványának a 66. pontjában kifejtette, nem zárható ki, hogy ilyen körülmények között egyes megbízók ellentételeznék azon jutalék költségét, amely az ügynöki szerződés időtartama alatt mindenképpen kifizetendő olyan harmadik személlyel kötött ügylet után, akit korábban az ügynök ugyanolyan ügyletre mint ügyfelet szerzett meg, ily módon csökkentve vagy kizárva a korábban megtérített költségeket vagy a díjazás más elemeit, vagy lemondanának arról, hogy kereskedelmi ügynökkel szerződéses kapcsolatot alakítsanak ki.

36

Végezetül ezt az értelmezést támasztja alá a 86/653 irányelv keletkezése is. A tagállamok (önálló) vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló irányelvet érintő javaslatból (HL 1977. C 13., 2. o.) ugyanis az tűnik ki, hogy az Európai Bizottság eredetileg azt javasolta, hogy azokat a rendelkezéseket, amelyektől a felek nem térhetnek el, egyetlen cikkben, nevezetesen e javaslat 35. cikkében határozzák meg. Bár az ezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének megfelelő rendelkezés szerepelt e listán, azt a későbbiekben visszavonták. Ezenkívül bár az egyetlen listának magát az ötletét az uniós jogalkotó végül elvetette, és helyette az eltérés esetenkénti tilalmát részesítette előnyben, e megoldást nem alkalmazta a 86/653 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában.

37

Amint arra a főtanácsnok az indítványának a 75. pontjában rámutat, a 86/653 irányelv 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelő rendelkezésnek a kógens rendelkezéseket tartalmazó, a jelen ítélet előző pontjában említett irányelvjavaslat 35. cikkében szereplő listáról való törlése, valamint az a döntés, hogy a 86/653 irányelv rendelkezéseinek kógens vagy nem kógens hatálya cikkenként kerül meghatározásra, megerősíti, hogy mivel ezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja nem tartalmaz ilyen értelmű kifejezett rendelkezést, e rendelkezés diszpozitív jellegű.

38

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 86/653 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy el lehet térni szerződéses úton az e rendelkezés által az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynöknek biztosított azon jogtól, hogy jutalékban részesüljön az ügynöki szerződés időtartama alatt olyan harmadik személlyel kötött ügyletért, akit ezen ügynök korábban ugyanilyen típusú ügyletre mint ügyfelet megszerzett.

39

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18‑i 86/653/EGK tanácsi irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

el lehet térni szerződéses úton az e rendelkezés által az önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynöknek biztosított azon jogtól, hogy jutalékban részesüljön az ügynöki szerződés időtartama alatt olyan harmadik személlyel kötött ügyletért, akit ezen ügynök korábban ugyanilyen típusú ügyletre mint ügyfelet megszerzett.