–

I és S képviseletében N. C. Blomjous és A. Hoftijzer advocaten,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman, M. H. S. Gijzen és P. Huurnink, meghatalmazotti minőségben,

–

a belga kormány képviseletében M. Jacobs és M. Van Regemorter, meghatalmazotti minőségben,

–

a görög kormány képviseletében M. Michelogiannaki, meghatalmazotti minőségben,

–

a francia kormány képviseletében A.‑L. Desjonquères és D. Dubois, meghatalmazotti minőségben,

–

a svájci kormány képviseletében S. Lauper, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Azema, C. Cattabriga és G. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének és az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.; helyesbítés: HL 2018. L 33., 6. o.; a továbbiakban: „Dublin III” rendelet) 27. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyiptomi állampolgársággal rendelkező I és S, valamint a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid (igazságügyi és biztonsági államtitkár, Hollandia; a továbbiakban: államtitkár) között, annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy ez utóbbi elutasította a görög hatóságoknak az I átvétele iránti kérelmét.

3

A „Dublin III” rendelet (4), (5), (9), (13), (14), (16), (19) és (39) preambulumbekezdése szerint:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

4

E rendelet 1. cikke, amelynek címe „Tárgy”, a következőket írja elő:

„E rendelet megállapítja egy harmadik országbeli állampolgár, vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam (a továbbiakban: a felelős tagállam) meghatározására vonatkozó feltételeket és eljárási szabályokat.”

5

Az említett rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

[…]”

6

Ugyanezen rendeletnek a „Személyes meghallgatás” című 5. cikke értelmében:

„(1)   A felelős tagállam meghatározásának elősegítése érdekében az ezen eljárást lefolytató tagállam köteles a kérelmezőt személyesen meghallgatni. A meghallgatásnak lehetővé kell tennie a 4. cikkel összhangban szolgáltatott tájékoztatás kérelmező általi megfelelő megértését is.

[…]

(6)   A személyes meghallgatást végző tagállam írásbeli összefoglalót készít a meghallgatásról, amely tartalmazza legalább a kérelmező által a meghallgatás során adott lényeges információkat. Ez az összefoglaló lehet jelentés vagy formanyomtatvány is. A tagállam gondoskodik arról, hogy az összefoglaló a kérelmező vagy az őt képviselő jogi tanácsadó vagy más tanácsadó számára kellő időben rendelkezésre álljon.”

7

A „Dublin III” rendeletnek „A kiskorúak részére biztosított garanciák” című 6. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Az e rendeletben előírt valamennyi eljárás során a tagállamoknak mindenek előtt a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartaniuk.

[…]

(3)   A gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálata során a tagállamok szorosan együttműködnek egymással, és különösen az alábbi tényezőkre fordítanak kellő figyelmet:

[…]

(4)   A 8. cikk alkalmazásában az a tagállam, amelyben a kísérő nélküli kiskorú benyújtotta a nemzetközi védelem iránti kérelmet, a lehető legrövidebb időn belül megteszi a megfelelő intézkedéseket a kísérő nélküli kiskorú családtagjai, testvérei vagy hozzátartozói kilétének megállapítása érdekében a tagállamok területén, védve egyúttal a gyermek mindenek felett álló érdekét.

[…]”

8

E rendeletnek „A felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek” című III. fejezete tartalmazza a rendelet 7–15. cikkét.

9

Az említett rendelet „Kiskorúak” című 8. cikkének (1)–(4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amennyiben a kérelmező kísérő nélküli kiskorú, a felelős tagállam az, ahol a kísérő nélküli kiskorú családtagja vagy testvére jogszerűen tartózkodik, feltéve, hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekeit. Amennyiben a kérelmező házas kiskorú, akinek házastársa nem tartózkodik jogszerűen a tagállamok területén, a felelős tagállam az, amelyben a kiskorúért az adott tagállam jogszabályai vagy nemzeti gyakorlata szerint felelős édesanya, édesapa, más felnőtt, vagy a kiskorú testvére jogszerűen tartózkodik.

(2)   Amennyiben a kérelmező kísérő nélküli kiskorú, akinek másik tagállamban jogszerűen tartózkodó hozzátartozója van, és egyéni elbírálás alapján megállapítást nyer, hogy a hozzátartozó képes gondoskodni a kiskorúról, az említett tagállam egyesíti a kiskorút hozzátartozójával, és felelős tagállam lesz, feltéve, hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekét.

(3)   Amennyiben a kérelmezőnek az (1) és (2) bekezdésben említett családtagjai, testvérei vagy hozzátartozói egynél több tagállamban tartózkodnak, a felelős tagállamot annak alapján kell meghatározni, hogy mi szolgálja leginkább a kísérő nélküli kiskorú mindenek felett álló érdekét.

(4)   Az (1) és (2) bekezdésben említett családtag, testvér vagy hozzátartozó hiányában az a felelős tagállam, ahol a kiskorú a nemzetközi védelem iránti kérelmét benyújtotta, feltéve, hogy ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekét.”

10

Ugyanezen rendeletnek a „Nemzetközi védelemben részesülő családtagok” című 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben a kérelmezőnek van olyan családtagja – függetlenül attól, hogy a családalapítás a származási országban történt‑e –, akinek tartózkodását nemzetközi védelemben részesülő személyként engedélyezték egy tagállamban, e tagállam lesz a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős, feltéve, hogy az érintett személyek írásban kifejezték e kívánságukat.”

11

A „Dublin III” rendeletnek a „Nemzetközi védelmet kérelmező családtagok” című 10. cikke a következőket írja elő:

„Amennyiben a kérelmezőnek van olyan családtagja valamely tagállamban, akinek nemzetközi védelem iránti kérelméről abban a tagállamban még nem született érdemi elsőfokú határozat, e tagállam lesz a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős, feltéve, hogy az érintett személyek e kívánságukat írásban kifejezték.”

12

E rendeletnek „Az átvétel iránti megkeresés benyújtása” című 21. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben az a tagállam, amelyben nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtottak be, úgy véli, hogy egy másik tagállam felelős a kérelem megvizsgálásáért, haladéktalanul, de minden esetben a 20. cikk (2) bekezdése értelmében benyújtott kérelem időpontját követő három hónapon belül megkeresheti e másik tagállamot, hogy vegye át a kérelmezőt.

[…]

Amennyiben a kérelmező átvétele iránti megkeresésre az első és második albekezdésben meghatározott időszakon belül nem kerül sor, a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért az a tagállam felelős, ahol a kérelmet benyújtották.”

13

Az említett rendelet „Jogorvoslatok” című 27. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A kérelmezőnek […] joga van az átadásra vonatkozó határozatok elleni hatékony jogorvoslathoz, amelyet bírósághoz vagy törvényszékhez tény‑ vagy jogkérdésben [helyesen: amelyet bírósághoz tény‑ vagy jogkérdésben] benyújtott fellebbezés vagy felülvizsgálati kérelem formájában gyakorolhat.”

14

2019. december 23‑án I, aki egyiptomi állampolgár, nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be Görögországban, amikor még kiskorú volt. A kérelmében kifejezte azon szándékát, hogy egyesülni kíván a nagybátyjával, a szintén egyiptomi állampolgársággal rendelkező S‑sel, aki jogszerűen tartózkodik Hollandiában, és ehhez hozzájárult.

15

2020. március 10‑én a görög hatóságok I átvétele iránti megkeresést nyújtottak be a holland hatóságokhoz a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján, tekintettel arra, hogy az érintettnek az e rendelet 2. cikkének h) pontja értelmében vett hozzátartozója jogszerűen tartózkodik Hollandiában, és képes róla gondoskodni.

16

2020. május 8‑án az államtitkár e kérelmet elutasította azzal az indokkal, hogy I személyazonossága, és így az S‑sel fennálló állítólagos rokoni kapcsolat nem állapítható meg.

17

2020. május 28‑án a görög hatóságok a 343/2003 rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2003. szeptember 2‑i 1560/2003/EK bizottsági rendelet (HL 2003. L 222., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 200. o.) 5. cikkének (2) bekezdése alapján felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtottak be. E kérelmet 2020. június 11‑én elutasították.

18

I és S a maga részéről szintén panaszt nyújtott be az államtitkárhoz az átvétel iránti megkeresést elutasító határozattal szemben.

19

Az államtitkár e panaszt 2020. június 26‑án nyilvánvaló elfogadhatatlanság miatt elutasította azzal az indokkal, hogy a „Dublin III” rendelet nem teszi lehetővé a nemzetközi védelmet kérelmezők számára, hogy vitassák az átvétel iránti megkeresés elutasításáról szóló határozatot.

20

I és S szintén 2020. június 26‑án e határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlemhez (a Haarlemben eljáró hágai bíróság, Hollandia), amelynek keretében lényegében arra hivatkoztak, hogy a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (1) bekezdése értelmében mindkettejüknek joguk van ilyen bírósági jogorvoslat iránti kérelem előterjesztéséhez.

21

E körülmények között a rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem (a Haarlemben eljáró hágai bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

22

A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen ügyet a Bíróság eljárási szabályzatának 107. és azt követő cikkei alapján sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el. A Bíróság az előadó bíró javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően 2021. január 27‑én úgy határozott, hogy e kérelemnek nem kell helyt adni, többek között amiatt, hogy a 2020. november 5‑én nagykorúvá vált I‑t nem fosztották meg a szabadságától.

23

A Bíróság elnöke azonban 2021. szeptember 9‑én úgy határozott, hogy az ügyet az eljárási szabályzat 53. cikkének (3) bekezdése alapján soron kívül bírálja el.

24

A kérdést előterjesztő bíróság az első és a második kérdésében egy olyan kérelmezőre hivatkozik, aki a „Dublin III” rendelet 8. cikke vagy annak 9. és 10. cikke alapján az átadását kívánja elérni, valamint egy olyan hozzátartozóra, akit álláspontja szerint ugyanezen cikkek említenek.

25

Ugyanakkor az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy az alapeljárás tárgyát képező átvétel iránti kérelem olyan nemzetközi védelmet kérelmező, harmadik országbeli állampolgárt érint, aki a megkereső tagállamban tartózkodik, és aki a kérelme benyújtásának időpontjában a „Dublin III” rendelet 2. cikkének j) pontja értelmében kísérő nélküli kiskorú volt, és ez az időpont a meghatározó a kérelmezőnek az e rendelet alkalmazása keretében való, „kiskorúként” történő minősítése szempontjából (lásd analógia útján: 2018. április 12‑iA és S ítélet, C‑550/16, EU:C:2018:248, 64. pont). E kérelmező olyan személlyel kíván egyesülni, aki állítása szerint a nagybátyja, és a kérelmező tagállamban tartózkodik.

26

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kiskorú kérelmező nagybátyja, hacsak nem tartozik felelősséggel a kiskorúért azon tagállam joga vagy gyakorlata alapján, amelyben e nagybáty található, e kérelmezőnek a „Dublin III” rendelet 2. cikkének h) pontja értelmében vett hozzátartozói közé tartozik, nem pedig az e rendelet 2. cikkének g) pontja értelmében vett családtagjai közé.

27

Márpedig a „Dublin III” rendelet 8. cikke keretében, amely a nemzetközi védelmet kérelmező, kísérő nélküli kiskorú személy tekintetében meghatározza a felelős tagállam meghatározásának feltételeit, az ilyen helyzetet e cikk (2) bekezdése szabályozza, és a görög hatóságok ténylegesen e rendelkezés alapján keresték meg a holland hatóságokat I átvétele érdekében.

28

Ezenkívül a „Dublin III” rendelet 9. vagy 10. cikke, amely a kérelmező nemzetközi védelemben részesülő családtagjainak, illetve azon családtagoknak a valamely tagállamban való jelenlétére vonatkozik, akik maguk nemzetközi védelmet kérelmezők, nem tűnnek relevánsnak az alapeljárás szempontjából.

29

E körülmények között az első és a második kérdést arra a helyzetre korlátozva kell vizsgálni, amikor az átvétel iránti kérelem a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdésén alapult.

30

A kérdést előterjesztő bíróság az első és második kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy a „Dublin III” rendelet 27. cikkének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az előírja azon tagállam számára, amelyhez az e rendelet 8. cikkének (2) bekezdésén alapuló átvétel iránti megkeresést intézték, hogy az elutasító határozatával szemben biztosítson bírósági jogorvoslathoz való jogot a nemzetközi védelmet kérelmező, az említett rendelet 2. cikkének j) pontja értelmében vett, kísérő nélküli kiskorú számára, vagy e kiskorúnak az ugyanezen rendelet 2. cikkének h) pontja értelmében vett hozzátartozója számára, vagy ennek hiányában a Charta 47. cikke a 7. cikkével és a 24. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben közvetlenül ilyen jogorvoslati jogot biztosít‑e.

31

A „Dublin III” rendelet 27. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzetközi védelmet kérelmezőnek joga van az átadásra vonatkozó határozatok elleni hatékony jogorvoslathoz, amelyet bírósághoz tény‑ vagy jogkérdésben benyújtott fellebbezés vagy felülvizsgálati kérelem formájában gyakorolhat.

32

Igaz, hogy a szó szerinti értelmezés alapján úgy tűnik, hogy e rendelkezés a nemzetközi védelmet kérelmező számára kizárólag az átadásra vonatkozó határozat vitatása céljából biztosít jogorvoslati jogot, e rendelkezés szövege azonban nem zárja ki, hogy a kísérő nélküli kiskorú kérelmező számára a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdésén alapuló, átvétel iránti kérelem elfogadását megtagadó határozat vitatása céljából is jogorvoslati jogot biztosítsanak.

33

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a másodlagos uniós jogi szabályokat az alapvető jogok tiszteletben tartásával kell értelmezni és alkalmazni (2017. augusztus 10‑iTupikas ítélet, C‑270/17 PPU, EU:C:2017:628, 60. pont).

34

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a „Dublin III” rendelet (39) preambulumbekezdése hangsúlyozza azt a jelentőséget, amelyet az uniós jogalkotó a többek között a Charta 7., 24. és 47. cikkében elismert alapvető jogok teljes tiszteletben tartásának tulajdonít, és megerősíti, hogy e rendelet „ennek megfelelően alkalmazandó”.

35

E körülmények között annak meghatározása érdekében, hogy e rendelkezés – a Charta 7., 24. és 47. cikkével összefüggésben értelmezve – megköveteli‑e az átvételt megtagadó ilyen határozattal szembeni jogorvoslat fennállását, nemcsak a „Dublin III” rendelet 27. cikke (1) bekezdésének szövegét kell figyelembe venni, hanem annak céljait, általános rendszerét és kontextusát, és többek között azt a fejlődést is, amelyen keresztülment azon rendszerben, amelybe illeszkedik.

36

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 47. cikkének első bekezdése azt írja elő, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a hatékony jogorvoslathoz. E joghoz kapcsolódik az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében a tagállamokkal szemben támasztott azon kötelezettség, hogy megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek (2020. október 6‑iÉtat luxembourgeois [Adózással kapcsolatos információk iránti kérelemmel szembeni jogorvoslati jog] ítélet, C‑245/19 és C‑246/19, EU:C:2020:795, 47. pont).

37

Ami a menekültügyi rendszert illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a „Dublin III” rendelet keretében az uniós jogalkotó a felelős tagállam meghatározása tekintetében nem szorítkozott a kizárólag a tagállamok közötti kapcsolatokat rendező szervezési szabályok kialakítására, hanem úgy döntött, hogy bevonja a menedékkérőket ezen eljárásba, arra kötelezve a tagállamokat, hogy tájékoztatást nyújtsanak számukra a felelősségi feltételekről, és adjanak alkalmat nekik arra, hogy benyújtsák az e feltételek megfelelő alkalmazását lehetővé tevő információkat, valamint biztosítva számukra az eljárás lezárultával esetleges hozott, átadásra vonatkozó határozatokkal szembeni hatékony jogorvoslathoz való jogot (lásd ebben az értelemben: 2016. június 7‑iGhezelbash ítélet, C‑63/15, EU:C:2016:409, 51. pont).

38

A Bíróság megállapította, hogy ami a „Dublin III” rendelet célkitűzéseit illeti, annak (9) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet, miközben megerősíti a korábbi rendeletet, nevezetesen a 343/2003 rendeletet alátámasztó elveket, arra irányul, hogy a tapasztalatok fényében elvégezze a szükséges fejlesztéseket, nem csupán a dublini rendszer hatékonysága tekintetében, hanem a kérelmezőknek nyújtott védelmet illetően is, amelyet különösen a nekik nyújtott bírói jogvédelem biztosít (lásd ebben az értelemben: 2016. június 7‑iGhezelbash ítélet, C‑63/15, EU:C:2016:409, 52. pont).

39

A Bíróság hozzátette, hogy a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (1) bekezdésében előírt jogorvoslat terjedelmének megszorító értelmezése többek között ellentétes volna e célkitűzés megvalósításával, mivel megfoszthatja a hatékony érvényesüléstől az e rendeletben a menedékkérőnek biztosított más jogosultságokat. Így az e rendelet 5. cikkében előírt azon kötelezettségek, hogy adjanak alkalmat a menedékkérőknek az említett rendeletben meghatározott felelősségi feltételek megfelelő alkalmazását lehetővé tevő információk benyújtására és biztosítsanak hozzáférést e kérelmezők számára az ezzel kapcsolatban elvégzett meghallgatások összefoglalóihoz, elveszíthetnék hatékony érvényesülésüket, ha ki volna zárva, hogy e feltételek téves alkalmazása – adott esetben az említett kérelmezők által szolgáltatott információk figyelmen kívül hagyásával – bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhesse (2016. június 7‑iGhezelbash ítélet, C‑63/15, EU:C:2016:409, 53. pont).

40

A Bíróság így arra a következtetésre jutott, hogy a „Dublin III” rendelet 27. cikkének az e rendelet (19) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a menedékkérő hivatkozhat az őt érintő, átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat keretében az említett rendelet III. fejezetében előírt, a felelős tagállam meghatározására vonatkozó valamely feltétel téves alkalmazására (lásd ebben az értelemben: 2016. június 7‑iGhezelbash ítélet, C‑63/15, EU:C:2016:409, 61. pont, valamint a rendelkező rész).

41

Márpedig a kísérő nélküli kiskorú kérelmező bírói jogvédelme a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő kötelező felelősségi feltétel tiszteletben tartását illetően nem változhat aszerint, hogy e kérelmezőre a megkereső tagállam által hozott, átadásra vonatkozó határozat vagy olyan határozat vonatkozik‑e, amellyel a megkeresett tagállam elutasítja az említett kérelmező átvétele iránti megkeresést.

42

Az átadásra vonatkozó határozathoz hasonlóan ugyanis az átvételt megtagadó ilyen határozat sértheti a kísérő nélküli kiskorút a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján megillető azon jogot, hogy egyesüljön az olyan hozzátartozójával, aki a nemzetközi védelem iránti kérelmének vizsgálatához képes róla gondoskodni. Így az érintett kiskorú számára mindkét esetben lehetővé kell tenni, hogy az említett jog megsértésére való hivatkozás érdekében jogorvoslati kérelmet nyújtson be a Charta 47. cikke első bekezdésének és a jelen ítélet 36. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően.

43

Nem vitatott tehát, hogy a jelen ügyben a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha I a Görögországba érkezését követően Hollandiába utazott volna, és nemzetközi védelem iránti kérelmét ezen utóbbi tagállamban nyújtotta volna be, nem pedig Görögországban, és a görög hatóságok az első érkezési hely szerinti tagállamként elfogadták volna I átvételét, az érintett vitathatatlanul jogosult lett volna arra, hogy a holland hatóságok által elfogadott, átadásra vonatkozó határozattal szemben bírósági jogorvoslatot kérelmezzen.

44

Ebben az esetben ezen érintett tehát eredményesen hivatkozhatna a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján kísérő nélküli kiskorúként őt megillető jog megsértésére, míg – amint arra a főtanácsnok az indítványának 70. és 87. pontjában rámutatott – az a kérelmező, aki a beléptető tagállamban marad, és ott nyújt be nemzetközi védelem iránti kérelmet, nem rendelkezik ezzel a lehetőséggel, mivel ebben a helyzetben nem hoznak átadásra vonatkozó határozatot.

45

Következésképpen a kísérő nélküli kiskorúnak ahhoz, hogy a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdése által biztosított jog megsértésére hivatkozhasson, és így az e rendelet részesülhessen azon jogainak a hatékony védelmében, amelyeket e rendelet a (19) preambulumbekezdése értelmében biztosítani kíván, nem csupán abban az esetben kell lehetőséget biztosítani arra, hogy az említett rendelet 27. cikkének (1) bekezdése szerinti hatékony jogorvoslatot kérelmezzen, ha a megkereső tagállam átadási határozatot fogad el, hanem abban az esetben is, ha a megkeresett tagállam megtagadja az érintett átvételét.

46

Ez az értelmezés annál is inkább érvényes, mivel – amint arra a főtanácsnok az indítványának 52–56. pontjában rámutatott – a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdése a kísérő nélküli kiskorúak számára a Charta 7. és 24. cikkében biztosított alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartásának a biztosítására irányul.

47

Igaz, hogy az uniós jog, és különösen a Charta 7. cikke, amely elismeri a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, általában véve nem biztosít jogot a távolabbi család egyesítéséhez. Ugyanakkor, mivel e 7. cikket a Charta 24. cikkének (2) bekezdésében, valamint a „Dublin III” rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében elismert, a gyermek mindenek felett álló érdekének a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységek során elsődleges szempontként való figyelembevételére vonatkozó kötelezettséggel összefüggésben kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16‑iÉtat belge [Családegyesítés – kiskorú gyermek] ítélet, C‑133/19, C‑136/19 és C‑137/19, EU:C:2020:577, 34. o.), úgy kell tekinteni, hogy e rendelkezések védik azt az érdeket, amely a kísérő nélküli kiskorú részéről fennállhat azt érintően, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmének a vizsgálatához a távolabbi családtagjainak a közelébe kerüljön. E kontextusban emlékeztetni kell arra is, hogy – amint azt e rendelet (13) preambulumbekezdése hangsúlyozza – a kísérő nélküli kiskorúak a különleges sebezhetőségük miatt különleges eljárási garanciákat igényelnek. Ezenfelül, bár az említett rendelet 8. cikkének (2) bekezdése szerint azon tagállam felelős tagállamként való kijelölése, amelyben a kísérő nélküli kiskorú kérelmező hozzátartozója található, annak a feltételnek van alárendelve, hogy „ez szolgálja leginkább a kiskorú mindenek felett álló érdekét”, e rendelkezésből, a rendelet (14) és (16) preambulumbekezdéséből, valamint 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjából és (4) bekezdéséből az következik, hogy a családi élet tiszteletben tartása, és a kísérő nélküli kiskorú lehetősége arra, hogy egyesüljön egy olyan hozzátartozójával, aki képes róla gondoskodni a kérelmének elbírálása alatt, főszabály szerint a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja (lásd analógia útján: 2019. január 23‑iM. A. és társai ítélet, C‑661/17, EU:C:2019:53, 89. pont).

48

Ezenfelül a Charta 24. cikkének (1) bekezdése, amely előírja, hogy a gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, pontosítja, hogy a véleményüket az őket érintő ügyekben az életkoruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni.

49

Következésképpen a nemzetközi védelmet kérelmező, kísérő nélküli kiskorúnak lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy bíróság előtt hivatkozzon a Charta 7. cikkében és 24. cikkének (2) bekezdésében, valamint a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében számára biztosított jogokra annak érdekében, hogy jogi és ténybeli szempontból vitassa az olyan, átvétel iránti megkeresést elutasító határozatot, mint amely az alapügy tárgyát képezi.

50

Ezzel szemben a kérelmezőnek a „Dublin III” rendelet 2. cikkének j) pontja értelmében vett, a megkeresett tagállamban tartózkodó hozzátartozóját illetően meg kell állapítani, hogy e rendelet 27. cikkének (1) bekezdése nem biztosít a számára jogorvoslati jogot. Ezenkívül sem a Charta 7. cikke és 24. cikkének (2) bekezdése, sem pedig a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdése nem biztosít számára olyan jogokat, amelyekre az ilyen elutasító határozattal szemben bíróság előtt hivatkozhatna, így e hozzátartozót az ilyen határozattal szembeni jogorvoslathoz való jog kizárólag a Charta 47. cikke alapján sem illeti meg.

51

El kell továbbá utasítani a francia kormány azon érvét, amely szerint az átvétel iránti megkeresést elutasító határozattal szemben benyújtott jogorvoslati kérelmet elbíráló bíróság csak nagyon korlátozott jogkörrel rendelkezik, mivel a legtöbb esetben csupán a „Dublin III” rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében előírt határidők lejártát állapíthatja meg, és ezen (1) bekezdés harmadik albekezdése értelmében köteles megerősíteni a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért való felelősségnek az azon tagállamra való ipso iure átszállását, amelyben a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtották.

52

Egyrészt ugyanis, ellentétben azzal, amit e kormány állít, ezt az érvet a 2017. július 26‑iMengesteab ítéletben (C‑670/16, EU:C:2017:587) semmi nem támasztja alá, mivel a Bíróság ebben az ítéletben kizárólag arról a kérdésről határozott, hogy egy nemzetközi védelmet kérelmező hivatkozhat‑e az e rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében előírt határidő megsértésére.

53

Másrészt abban az esetben, ha a megtagadás alapjául szolgáló, átvétel iránti megkeresést a „Dublin III” rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül nyújtották be, a bírósági jogorvoslatok hatékony jellegének követelménye akadályát képezi annak, hogy az átvétel megtagadásának esetlegesen jogellenes jellegéből eredő valamennyi következményt levonjanak, többek között mivel az ilyen megtagadó határozattal szembeni jogorvoslat e határidők túllépésével járna.

54

Ezenfelül, bár a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a kísérő nélküli kiskorúak esetében nem hosszabbítják meg a szükségesnél tovább a felelős tagállam meghatározására irányuló eljárást, ami azt jelenti, hogy főszabály szerint nem adják át őket egy másik tagállamnak (2013. június 6‑iMA és társai ítélet, C‑648/11, EU:C:2013:367, 55. és 61. pont), ez nem változtat azon, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a kiskorúak nemzetközi védelem iránti kérelmének a megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározásának a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt különös követelményeit, amelyeket a gyermek mindenek felett álló érdekét szem előtt tartva kell alkalmazni, és amelyek éppen annak biztosítását célozzák, hogy ezen érdek az említett eljárás keretében védelemben részesüljön. A Bíróság ezenfelül e rendelet kontextusában már megállapította, hogy az uniós jogalkotónak nem állt szándékában, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmek gyors feldolgozásának követelménye érdekében feláldozza a kérelmezők bírói jogvédelmét (2016. június 7‑iGhezelbash ítélet, C‑63/15, EU:C:2016:409, 57. o.). E megállapítás különösen érvényes arra az esetre, amikor a kísérő nélküli kiskorúak védelmére előírt különleges eljárási garanciák érvényesítéséről van szó.

55

A fenti megfontolásokra tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „Dublin III” rendelet 27. cikkének a Charta 7., 24. és 47. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés azt a tagállamot, amelyhez az e rendelet 8. cikkének (2) bekezdésén alapuló, átvétel iránti megkeresést intéztek, arra kötelezi, hogy az elutasító határozatával szemben biztosítson bírósági jogorvoslati jogot a nemzetközi védelmet kérelmező, az említett rendelet 2. cikkének j) pontja értelmében vett, kísérő nélküli kiskorúnak, de arra nem, hogy ilyen jogot biztosítson az e kiskorú ugyanezen rendelet 2. cikkének h) pontja értelmében vett hozzátartozójának.

56

A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével lényegében annak pontosítását kéri, hogy a „Dublin III” rendelet 8. cikkének (2) bekezdésen alapuló, átvétel iránti megkeresés elutasításáról szóló határozatot és az azzal szembeni bírósági jogorvoslat lehetőségét hogyan és mely tagállamnak kell közölnie a kísérő nélküli kiskorúval vagy annak hozzátartozójával.

57

Az első és a második kérdésre adott válaszra tekintettel e kérdésre a kísérő nélküli kiskorú hozzátartozójára vonatkozóan nem kell válaszolni.

58

Ezenkívül magát a kísérő nélküli kiskorút illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy az alapügy tárgyát képező, átvétel iránti megkeresés elutasításáról szóló határozatot közölték I‑vel, aki azt bíróság előtt vitatta.

59

Ebből az következik, hogy a harmadik kérdésre adandó válasz az alapeljárás szempontjából nem szükséges, ezért e kérdésre nem szükséges válaszolni.

60

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 27. cikkének a Charta 7., 24. és 47. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

e rendelkezés azt a tagállamot, amelyhez az e rendelet 8. cikkének (2) bekezdésén alapuló, átvétel iránti megkeresést intéztek, arra kötelezi, hogy az elutasító határozatával szemben biztosítson bírósági jogorvoslati jogot a nemzetközi védelmet kérelmező, az említett rendelet 2. cikkének j) pontja értelmében vett, kísérő nélküli kiskorúnak, de arra nem, hogy ilyen jogot biztosítson az e kiskorú ugyanezen rendelet 2. cikkének h) pontja értelmében vett hozzátartozójának.