1.

Egy vállalkozás grafikai ábrázolások reprodukcióit forgalmazza a magát ezen ábrázolások alkotójának valló személy hozzájárulása nélkül. E személy szellemi tulajdonjog megsértése miatt keresetet indít a 2004/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján, ( 2 ) amely a szellemi tulajdon hatékony védelmének biztosítására irányuló eszközként funkcionáló jogot hoz létre. ( 3 ) Bizonyítania kell‑e ennek a személynek, hogy a szóban forgó szellemi tulajdonjog jogosultja, vagy csupán valószínűsítenie kell, hogy ő e jog jogosultja? Lényegében ezt a kérdést teszi fel a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország).

2.

Ezen ügy alapján a Bíróságnak az ítélkezési gyakorlata fényében vizsgálnia kell, hogy a 2004/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt tájékoztatáshoz való jog címén az áruk vagy szolgáltatások eredetére és terjesztési hálózatára vonatkozó tájékoztatáskérés esetén milyen bizonyítási követelményeket kell teljesíteni. A feltett kérdés megválaszolásához mérlegelni kell egyrészről a szellemi tulajdonjogok jogosultjainak tájékoztatáshoz való jogát, másrészről az alperesnek az e joggal való visszaéléssel szembeni védelmét.

3.

A 2004/48 irányelv (10) és (17) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

4.

Ezen irányelvnek „Tárgy” című 1. cikke a következőket mondja ki:

„Ez az irányelv azokról az intézkedésekről, eljárásokról és jogorvoslatokról szól, amelyek a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükségesek. […]”

5.

A említett irányelv „Intézkedések, eljárások és jogorvoslatok” című II. fejezete tartalmazza az irányelv 3–15. cikkét. Ugyanezen irányelv „Általános kötelezettség” című 3. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A tagállamok rendelkeznek azon intézkedésekről, eljárásokról és jogorvoslatokról, amelyek az ezen irányelv által szabályozott szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükségesek. Ezen intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak méltányosnak és igazságosnak kell lenniük, nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek, továbbá nem eredményezhetnek észszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmet.

(2)   Ezeknek az intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak ezen túlmenően hatásosnak, arányosnak és elrettentőnek [helyesen: visszatartó hatásúnak] kell lenniük, és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak.”

6.

A 2004/48 irányelvnek „Az intézkedések, eljárások és jogorvoslatok kérelmezésére jogosult személyek” című 4. cikke értelmében:

„A tagállamok a következő személyeket tekintik jogosultnak az ezen fejezetben foglalt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok kérelmezésére:

7.

Ezen irányelv „Tájékoztatáshoz való jog” című 8. cikke az (1) és (2) bekezdésében a következőket mondja ki:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárásokkal összefüggésben és a felperes indokolt és arányos kérelmére az illetékes bíróságok elrendelhessék, hogy a szellemi tulajdonjogot sértő áruk vagy szolgáltatások eredetéről és terjesztési hálózatairól a jogsértő és/vagy a következő személyek adjanak tájékoztatást:

(2)   Az (1) bekezdésben említett tájékoztatás szükség szerint magában foglalja:

8.

Az 1964. november 17‑i ustawa – Kodeks postępowania cywilnego (a polgári perrendtartásról szóló törvény; a továbbiakban: polgári perrendtartás) 278. cikkének (1) bekezdése az alapeljárásban ( 4 ) alkalmazandó változatában a következőket mondja ki:

„A különleges ismereteket igénylő ügyekben a bíróság a felek szakértők számával és kiválasztásával kapcsolatos kérelmeinek meghallgatását követően egy vagy több szakértő véleményét kérheti.”

9.

E törvény 47989. cikke a következőket írja elő:

„(1)   E szakasz rendelkezéseit a szerzői és szomszédos jogok védelmével, az iparjogvédelmi jogok védelmével és az immateriális javakra vonatkozó egyéb jogok védelmével kapcsolatos ügyekre (szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos ügyek) kell alkalmazni.

(2)   Az e szakasz szerinti szellemi tulajdonjogi ügyek közé tartoznak a következőkkel kapcsolatos ügyek is:

[…]”

10.

Az említett törvénykönyv 479112. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tájékoztatás kötelezettjére vonatkozó rendelkezések minden olyan személyre vonatkoznak, beleértve az alperest is, aki a 479113. cikkben említett információval rendelkezik, vagy aki ahhoz hozzáfér.”

11.

Ugyanezen törvénykönyv 479113. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen szól:

„(1)   A jogosult kérelmére, ha a jogosult valószínűsíteni tudja a szellemi tulajdonjog megsértésére jellemző körülmények fennállását, a bíróság e szellemi tulajdonjog megsértésével kapcsolatos eljárás megindítását megelőzően vagy egy ilyen eljárás során az elsőfokú tárgyalás lezárásáig felkérheti a jogsértőt, hogy nyújtson tájékoztatást az áruk vagy szolgáltatások eredetéről és terjesztési hálózatáról, amennyiben ez a jogosult keresetének elbírálásához szükséges.

(2)   Ha a bíróság tájékoztatás iránti kérelme megelőzi a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárást, ezen eljárást legkésőbb a tájékoztatás iránti kérelemre vonatkozó végzés végrehajtásától számított egy hónapon belül kell megindítani.”

12.

TB természetes személy, aki online üzletein keresztül dísztárgyakat forgalmaz. Gazdasági tevékenysége során az általa gépi úton előállított, egyszerű grafikai kivitelű, néhány színből, geometriai ábrákból és rövid mondatokból álló reprodukciókat értékesít. E tekintetben az A, B és C képek (a továbbiakban: a szóban forgó reprodukciók) a következő mondatokat tartalmazzák: „Mój dom moje zasady” („Az én házamban én hozom a szabályokat”); „Nie ma ludzi idealnych a jednak jestem” („Tökéletes emberek nem léteznek, én mégis az vagyok”) és „W naszym domu rano słychać tupot małych stopek. Zawsze pachnie pysznym ciastem. Mamy dużo obowiązków, mnóstwo zabawy i miłości” (A kis lábak dobogása hallatszik a házunkban reggelente. Mindig finom sütemény illata száll. Sok a dolgunk, de sok az öröm és a szeretet is.”) TB az általa reprodukált képek szerzőjének tartja magát, amelyek álláspontja szerint a szerzői jogi jogszabályok értelmében műnek minősülnek.

13.

A „Knor” Sp.z.o.o. (a továbbiakban: Knor) által rendelkezésre bocsátott A és B kép pontos másolatát TB hozzájárulása nélkül értékesítik a Castorama Polska Sp.z.o.o. (a továbbiakban: Castorama) hagyományos üzleteiben és online boltjában. Ami e képeket illeti, sem TB reprodukciói, sem a Castorama kínálata nem utal a szerzőjükre vagy eredetükre. A Castorama a Knor által rendelkezésre bocsátott reprodukciókat is árul, amelyek szövege megegyezik a C képen szereplővel, azonban a grafikában és a betűtípusokban bizonyos eltérések vannak. 2020. október 13‑án TB felszólította a Castoramát, hogy hagyjon fel a hozzájárulása nélkül értékesített műveihez fűződő vagyoni és nem vagyoni szerzői jogok megsértésével.

14.

2020. december 15‑én TB a polgári perrendtartás 479113. cikke alapján a Sąd Okręgowy w Warszawie‑hoz (varsói regionális bíróság), a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult. Ezen eljárás keretében TB azt kérte a Castoramától és a Knortól, hogy a szóban forgó reprodukciókat illetően adjanak tájékoztatást a terjesztési hálózatokról, a beérkezett és megrendelt áruk mennyiségéről, a beszállítók teljes listájáról, az áruknak a Castorama üzleteiben és online boltjában történő értékesítésének időpontjáról, valamint az eladott áruk mennyiségéről és az áruk értékesítéséből származó árról, a fizikai és online értékesítés szerinti bontásban. TB a szóban forgó reprodukciókkal kapcsolatos vagyoni és nem vagyoni szerzői jogaira hivatkozott, és jelezte, hogy a kért információkra szüksége van ahhoz, hogy a szerzői jogainak megsértése miatt keresetet, másodlagosan pedig tisztességtelen verseny miatt kártérítési keresetet indíthasson.

15.

A Castorama azzal érvelt, hogy a tájékoztatás iránti kérelmet el kell utasítani, másodlagosan pedig azzal, hogy a bíróság határozatának hatályát a lehető legszűkebbre kell korlátozni, szigorúan a szerzői jogi jogszabályok értelmében vett művekre, vitatva annak lehetőségét, hogy a szóban forgó reprodukciók „műveknek” minősülhetnek. Hivatkozott továbbá az üzleti titok védelmére, és azzal érvelt, hogy TB nem bizonyította, hogy a reprodukciók szerzői vagyoni joga az övé. A Castorama szerint a TB kérelmében említett szellemi alkotások nem eredetiek, és TB nem bizonyította, hogy az újdonság feltétele teljesül. Ha e kérelemnek helyt adnánk, az azt jelentené, hogy szerzői jogi védelmet biztosítanánk az ötleteknek és koncepcióknak, mivel a szóban forgó reprodukciók a banális mondatokkal ellátott „egyszerűsített motivációs grafikák” jelenlegi irányzatának részét képezik. A Castorama úgy vélte továbbá, hogy a szóban forgó reprodukciók valamennyi grafikai eleme banális, ismétlődő, és a kompozíció, a színek vagy a használt betűtípusok tekintetében nem különbözik eredeti módon a piacon elérhető más képektől.

16.

Ezen érvekre válaszul TB nem nyújtott be semmilyen bizonyítékot a szóban forgó reprodukciókon fennálló szellemi tulajdonjog bizonyítására, amelyek a grafika és a formatervezés területén különleges (szakértői) ismeretekhez kapcsolódnak. A 2020. december 15‑i kérelmében benyújtott bizonyítékok az online boltjaiban értékesített termékek oldalnyomataiból és a 2014‑től kezdődően kiállított értékesítési számlákból, valamint a Castorama weboldalainak oldalnyomataiból és az online boltjában vásárolt képekről kiállított számlákból álltak.

17.

TB kérelmének vizsgálata során a kérdést előterjesztő bíróság a 2004/48 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan tett fel kérdést, különösen arról, hogy szükséges‑e a tájékoztatás iránti kérelemben szereplő áruk jogi jellegének bizonyítása, vagy csupán annak valószínűsítése, tekintettel arra, hogy az irányelv 6. és 7. cikke eltérő megfogalmazást használ, és hogy az említett irányelv 4. cikke a „szellemi tulajdonjogok jogosultjaira” vonatkozik. E bíróság kételyei arra is vonatkoztak, hogy lehet‑e eltérő bizonyítási mércét alkalmazni a szóban forgó reprodukciók státuszát illetően, vagyis aszerint, hogy művekről van‑e szó vagy sem, és hogy következésképpen van-e TB-nek kereshetőségi joga.

18.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a polgári perrendtartás 479113. cikke ülteti át a 2004/48 irányelv 8. cikkét, és hogy e törvénykönyvnek a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyek körét meghatározó 47989. cikke a (2) bekezdésének 1. pontjában említi a „tisztességtelen verseny megelőzésére és az ellene való küzdelemre” vonatkozó ügyeket. E bíróság ezen irányelv (13) preambulumbekezdésére hivatkozva ( 5 ) hangsúlyozza, hogy a jelen ügy szempontjából – noha a lengyel ítélkezési gyakorlat még nem adott egyértelmű választ e kérdésre – elfogadja azon értelmezést, amely szerint a nemzeti jog a belső jogalkalmazás céljából kiterjesztette az említett irányelv alkalmazását a termékek szolgai másolásából álló tisztességtelen versenycselekményekre, még akkor is, ha e termékek nem képezik olyan kizárólagos jogok tárgyát, mint a szerzői jog jogosultjának jogai. E körülményekre tekintettel a keresetlevélnek az A és B képekre vonatkozó részét illetően nem merül fel az uniós jog értelmezésének problémája, mivel TB bizonyította, hogy a Castorama e képek szolgai másolatának minősülő reprodukciókat értékesített.

19.

A C képre vonatkozó kereseti kérelem elbírálásához azonban az uniós jog értelmezése szükséges, mivel a Castorama által értékesített reprodukció nem minősül e kép szolgai másolatának, azaz a szöveget átvették, annak az oldalon való elrendezését megőrizték, azonban más grafikai elemeket és más betűtípusokat használtak. A Bíróság ítélkezési gyakorlatával megegyező ( 6 ) lengyel ítélkezési gyakorlat szerint az eljáró bíróság feladata a mű kreatív jellemzőinek vizsgálata. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság szerint, amennyiben az ügy tényállása összetett, és a bíróság tapasztalata nem elegendő, akkor szakértő véleményét kell igénybe venni, a bizonyítási teher és a szakvélemény iránti kérelem pedig általában a felperest terheli.

20.

A lengyel jogászok a polgári perrendtartás 479113. cikkének értelmezésével kapcsolatban két, egymásnak ellentmondó véleményt fogalmaztak meg, és úgy ítélik meg, hogy vagy a felperesnek kell bizonyítania, hogy ő a szóban forgó szellemi tulajdonjog jogosultja, vagy pedig úgy, hogy nem a védett jog megsértését, hanem csak annak valószínűségét kell bizonyítania, mivel a tájékoztatás iránti kérelem harmadik fél ellen is irányulhat.

21.

A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy álláspontja szerint a 2004/48 irányelv 4. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan, szellemi tulajdonjogok védelmét szolgáló intézkedésre vonatkozik, amely csak akkor alkalmazható, ha a szellemi tulajdonjog jogosultja megállapítható, és nem elegendő annak valószínűsítése, hogy ezen intézkedés meglévő szellemi tulajdonjogot érint, mivel e körülményt bizonyítani kell, különösen abban az esetben, ha az áruk vagy szolgáltatások eredetére és terjesztési hálózatára vonatkozó tájékoztatás kérésre a szellemi tulajdonjogok megsértése miatti kártérítési kereset benyújtása előtt kerül sor.

22.

E körülmények között határozott úgy a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23.

A Castorama, az osztrák és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő.

24.

Írásbeli észrevételeiben az osztrák kormány kételyeit fejezte ki az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát illetően. E kormány arra hivatkozott, hogy a szóban forgó reprodukciók „műveknek” való minősítését az alapeljárás során jogkérdésként kell vizsgálni. E tekintetben ezek a reprodukciók a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére állnak, mivel a konkrét megjelenésük és kialakításuk nyilvánvaló és nem vitatott. A 2004/48 irányelv 8. cikke alapján alkalmazandó bizonyítási követelményre vonatkozó kérdés megválaszolása ezért e jogvita eldöntéséhez nem szükséges.

25.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében kizárólag a jogvitában eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntés szükségességét az ügydöntő határozat meghozatala szempontjából, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéséről való határozathozatalt, ha valamely uniós jogi szabály kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson. ( 7 )

26.

Ebben az esetben a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy a C képet nem szolgai módon másolták. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata a mű kreatív jellemzőinek vizsgálata. E bíróság szerint amennyiben az ügy tényállása összetett, és a bíróság tapasztalata nem elegendő, szakértő véleményét kell igénybe venni. TB egyébiránt nem terjesztett elő bizonyítási indítványt a szakértelmet igénylő különleges ismeretekre vonatkozó szellemi tulajdonjog fennállásának bizonyítására. A kérdést előterjesztő bíróság ezért azt szeretné megtudni, hogy a 2004/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az a szellemi tulajdonjogok védelmét szolgáló olyan intézkedésre vonatkozik, amely csak akkor alkalmazható, ha a jogosult tulajdonjogának megsértése olyan helyzetben bizonyított, amikor az érintett nemzeti bíróság szaktudás hiányában nincs abban a helyzetben, hogy szakértő bevonása nélkül önálló értékelést végezzen. Amennyiben ez a helyzet, TB tájékoztatás iránti kérelmét el kell utasítani, ha nem kerül sor bizonyítási eljárásra, amelyben a felperesnek aktív szerepet kell játszania a bizonyítékok megállapításában.

27.

Tekintettel e jogi és ténybeli összefüggésre, amelyben a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az előzetes döntéshozatal szükséges az ítéletének meghozatalához, nem tűnik ki egyértelműen, hogy a kért értelmezés semmilyen összefüggésben nincs az alapeljárással, vagy hogy a felvetett probléma hipotetikus jellegű. E körülmények között véleményem szerint a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

28.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, együttesen vizsgálandó két kérdésével lényegében arra kér választ, hogy a 2004/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a szellemi tulajdonjogok megsértésére irányuló keresetek esetében a felperesnek kell bizonyítania, hogy ő a szóban forgó szellemi tulajdonjog jogosultja, vagy elegendő, ha valószínűsíti ezt, különösen amennyiben a tájékoztatás iránti kérelmet a szellemi tulajdonjog megsértése miatti kártérítési kereset indítását megelőzően nyújtják be.

29.

A Castorama, valamint a lengyel és az osztrák kormány e kérdésekre azt a választ javasolja, hogy a felperesnek kell bizonyítania, hogy ő a szóban forgó szellemi tulajdonjog jogosultja. Ezzel szemben a Bizottság azt állítja, hogy elegendő, ha a felperes kellő valószínűséget igazol arra vonatkozóan, hogy a tájékoztatás kérése meglévő szellemi tulajdonjogot érint.

30.

A 2004/48 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárásokkal összefüggésben és a felperes indokolt és arányos kérelmére az illetékes bíróságok elrendelhessék, hogy a szellemi tulajdonjogot sértő áruk vagy szolgáltatások eredetéről és terjesztési hálózatairól a jogsértő és/vagy bármely más olyan személy tájékoztatást adjon, aki jogsértő árukat üzletszerűen birtokolt.

31.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy a 2004/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerinti, szellemi tulajdonjog megsértése miatti kereset indítása esetén a felperesnek bizonyítania kell‑e, hogy ő a szóban forgó szellemi tulajdonjog jogosultja.

32.

E rendelkezés – tekintettel a szövegére – önmagában nem ír elő a felperes számára ilyen kötelezettséget. Mivel azonban a tájékoztatás iránti kérelemnek „indokoltnak” kell lennie, ebből következik, hogy a kérelemnek indokolást kell tartalmaznia, amely elegendő tényt és bizonyítékot tartalmaz a hivatkozott szellemi tulajdonjoggal kapcsolatban.

33.

Amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, a 2004/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdését ezen irányelv 4. cikkével összefüggésben kell értelmezni, amely szerint az említett irányelv II. fejezetében előírt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok kérelmezésére jogosult személynek az e cikk a)‑d) pontjában felsorolt négy személyi, illetve szervezeti kategória valamelyikébe kell tartoznia. E csoportok magukban foglalják először is a szellemi tulajdonjogok jogosultjait, másodszor minden más személyt, aki ilyen jogok használatára jogosult, így különösen a licencvevőket, harmadszor a közös jogkezelő szervezeteket, amelyek szabályszerűen elismert jogosultsággal rendelkeznek arra, hogy a szellemi tulajdonjogok jogosultjait képviseljék, negyedszer pedig a szakmai szervezeteket, amelyek szabályszerűen elismert jogosultsággal rendelkeznek arra, hogy a szellemi tulajdonjogok jogosultjait képviseljék. Ugyanakkor a szellemi tulajdonjogok jogosultjaitól eltérően, akiket a 2004/48 irányelv 4. cikkének a) pontja említ, ezen irányelv (18) preambulumbekezdésének ( 8 ) megfelelően az ezen irányelv 4. cikkének b)–d) pontjában említett személyek három csoportjának ezenkívül közvetlenül érdekeltnek és keresetindításra jogosultnak kell lennie, amennyiben az alkalmazandó jog erre lehetőséget teremt, az abban foglaltaknak megfelelően ( 9 ).

34.

Mivel a 2004/48 irányelv 4. cikkének a) pontja a „szellemi tulajdonjogok jogosultjait” említi, e rendelkezés úgy értelmezhető, hogy ezen irányelv 8. cikkének alkalmazása során a felperesnek ténylegesen bizonyítania kell, hogy ő a szellemi tulajdonjog jogosultja.

35.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azonban az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak annak kifejezéseit, hanem a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját is ( 10 ).

36.

A 2004/48 irányelv 8. cikkének összefüggését illetően azonban meg kell jegyezni, hogy ezen irányelv „Bizonyítékok” című 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy azon fél kérelmére, aki igényének kielégítő megalapozásához az összes észszerűen rendelkezésre álló bizonyítékot bemutatta, és megjelölte az igényeinek alátámasztását szolgáló bizonyítékokat, amelyek felett az ellenérdekű fél rendelkezik, e bizonyítékoknak az ellenérdekű fél általi bemutatását az illetékes bíróságok elrendelhetik, feltéve hogy az a bizalmas információk védelmét nem sérti. Az említett irányelvnek „A bizonyítékok biztosítását szolgáló intézkedések” című 7. cikke az (1) bekezdésében kimondja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy az ügy érdemében lefolytatandó eljárás megindítása előtt valamely fél kérelmére, aki az összes észszerűen rendelkezésre álló bizonyítékokat bemutatta azon igényének alátámasztására, hogy szellemi tulajdonjogát megsértették vagy ilyen jogsértés veszélye fennáll, az illetékes bíróságok azonnali és hatékony ideiglenes intézkedéseket rendelhessenek el a feltételezett jogsértésre vonatkozó releváns bizonyítékok biztosítása érdekében, feltéve hogy az a bizalmas információk védelmét nem sérti. Ugyanezen irányelvnek az „Ideiglenes és óvintézkedések” című 9. cikke (3) bekezdésében pedig kimondja, hogy e cikk (1) és (2) bekezdésében említett intézkedések vonatkozásában a bíróságok megkövetelik a felperestől bármely észszerűen rendelkezésre álló bizonyíték szolgáltatását annak érdekében, hogy kellő bizonyossággal meggyőződhessenek arról, hogy a felperes a jogosult és hogy a felperes jogát megsértik, vagy ilyen jogsértés veszélye fennáll.

37.

Ebből következően, noha a 2004/48 irányelv a „szellemi tulajdonjogok jogosultjait” említi azon személyek között, akik az ezen irányelv II. fejezetében előírt intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat kérhetik, az irányelv kifejezetten előírja, hogy a kérelmező az említett irányelv 6., 7. és 9. cikke alapján, észszerűen rendelkezésre álló és elegendő bizonyítékot terjeszthet elő állításai alátámasztására, azaz anélkül, hogy bizonyítania kellene, hogy ő a szóban forgó szellemi tulajdonjog jogosultja. Következésképpen úgy vélem, hogy a 2004/48 irányelv 4. cikkének értelmében vett „szellemi tulajdonjog jogosultja” fogalma nem értelmezhető úgy, hogy a felperesnek kell bizonyítania, hogy ő a jogosultja annak a szellemi tulajdonjognak, amelyre a szellemi tulajdonjog megsértése miatt ezen irányelv 8. cikke alapján indított perben hivatkozik.

38.

Ami a 2004/48 irányelv célját illeti, ezen irányelv (10), illetve (13) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e cél a tagállami jogszabályok egymáshoz való közelítése egy magas, egyenértékű és egységes védelmi szint belső piacon belüli biztosítása érdekében, és hogy ezen irányelv hatályát a lehető legszélesebben kell meghatározni annak érdekében, hogy az e területen elfogadott uniós jogszabályok vagy az érintett tagállam nemzeti jogszabályai által lefedett valamennyi szellemi tulajdonjogra kiterjedjen ( 11 ). Ezenkívül a Bíróság kimondta, hogy a irányelv célja abban áll, hogy a tagállamok biztosítsák – különösen az információs társadalomban – a szellemi tulajdonjogok hatékony védelmét ( 12 ). Szintén a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ezen irányelv rendelkezései kizárólag a szellemi tulajdonjogok azon vonatkozásainak szabályozására irányulnak, amelyek egyrészről e jogok tiszteletben tartásával, másrészről azok megsértésével kapcsolatosak, az arra szolgáló hatékony jogorvoslati eljárások meglétének előírásával, hogy valamennyi fennálló szellemitulajdonjog‑sértést meg lehessen előzni, meg lehessen szüntetni, vagy orvosolni lehessen ( 13 ).

39.

Szintén a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a szellemi tulajdon magas védelmi szintjének biztosítása érdekében el kell vetni az olyan értelmezést, amely a 2004/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt, tájékoztatáshoz való jogot kizárólag a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárás keretében ismeri el, mivel fennáll annak veszélye, hogy nem biztosítható ilyen védelmi szint, ha a tájékoztatáshoz való jogot kizárólag olyan, önálló eljárásokban lehetne gyakorolni, amelyeket a szellemi tulajdonjogok megsértésének megállapításával végződő, jogerősen lezárt eljárást követően indítanak ( 14 ). A Bíróság egyértelművé tette, hogy ugyanezt az érvelést kell alkalmazni a kártérítési keresetet megelőző külön eljárást illetően annak érdekében, hogy keresetet lehessen ténylegesen indítani a feltételezett jogsértőkkel szemben ( 15 ).

40.

A Bíróság továbbá megállapította, hogy a 2004/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt tájékoztatáshoz való jog gyakorlati megvalósulást biztosít az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való alapvető jognak, és így biztosítja a tulajdonhoz való alapvető jog hatékony gyakorlását, amely magában foglalja a Charta 17. cikkének (2) bekezdése által védett szellemi tulajdonjogot. Így ez a tájékoztatáshoz való jog lehetővé teszi a szellemi tulajdonjog jogosultja számára, hogy megállapítsa, ki sérti a szellemi tulajdonjogot, és hogy megtegye a szükséges intézkedéseket, például az irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedés iránti kérelem vagy az irányelv 13. cikke szerinti kártérítés iránti kérelem benyújtását a szellemi tulajdonjog védelme érdekében. Ha ugyanis a jogosultnak nincs teljes körű tudomása a szellemi tulajdonjoga megsértésének terjedelméről, nem tudja pontosan meghatározni vagy kiszámítani az e jogsértés esetén neki járó kártérítés mértéket ( 16 ).

41.

Ezen ítélkezési gyakorlat összességéből világosan kitűnik, hogy a 2004/48 irányelv 8. cikke szerinti tájékoztatás iránti kérelem funkcióját meg kell különböztetni a szellemi tulajdonjogok megsértésének megállapítása iránti kereset funkciójától. Különösen abban az esetben, amely a kérdést előterjesztő bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésére vonatkozik, nevezetesen amikor a tájékoztatás iránti kérelmet a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított kártérítési kereset benyújtását megelőzően nyújtják be, e kérelem önálló és előzetes jellegű, és arra irányul, hogy teljes körűen megismerjék a szellemi tulajdonjog megsértésének terjedelmét, hogy esetlegesen keresetet indíthassanak e jogsértés orvoslására.

42.

Az eljárásnak ebben a szakaszában nem lehet megkövetelni, hogy a felperesnek a kereshetőségi jogához bizonyítania kelljen, hogy ő a vitatott szellemi tulajdonjog jogosultja. Ha ez lenne a helyzet, akkor a 2004/48 irányelv 8. cikkében előírt tájékoztatás iránti kérelemre ugyanazok a bizonyítási követelmények vonatkoznának, mint a szellemi tulajdonjogok megsértésének megállapítására irányuló bírósági keresetre, noha az más szerepet tölt be. Így mivel a 8. cikkben bevezetett külön eljárás az uniós jog sajátossága, ( 17 ) ilyen esetben sokat veszítene gyakorlati hasznosságából.

43.

E körülmények között úgy vélem, hogy a 8. cikk alkalmazásával összefüggésben a kérelmezőnek elegendő bizonyíték bemutatásával – anélkül, hogy ezt bizonyítania kellene – valószínűsítenie kell, hogy ő a szóban forgó szellemi tulajdonjog jogosultja, különösen akkor, ha a tájékoztatás iránti kérelem megelőzi a szellemi tulajdonjog megsértése miatti kártérítési kereset benyújtását.

44.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság utal arra, hogy az alapügyben TB szerzői joga a tét. E tekintetben, noha a 2004/48 irányelv nem tartalmazza a hatálya alá tartozó szellemi tulajdonjogok meghatározását, a 2004/48 irányelv 2. cikkéről szóló bizottsági nyilatkozat ( 18 ) egyértelművé teszi, hogy ezen intézmény szerint a szerzői jog ezek közé tartozik. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy a szerzői jog az ezen irányelv értelmében vett „szellemi tulajdon” fogalmába tartozik. ( 19 )

45.

Az említett irányelv (17) preambulumbekezdése értelmében az ezen irányelvben foglalt intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat minden egyes esetben úgy kell meghatározni, hogy az figyelembe vegye az adott eset jellemző vonásait. E tekintetben ugyanezen irányelv (19) preambulumbekezdése ( 20 ) hangsúlyozza, hogy a szerzői jog a mű létrehozásától kezdődően fennáll, és nem igényel formális bejegyzést. E jogot illetően a Bíróságnak a 2001/29/EK irányelvvel ( 21 ) kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a „mű” fogalma két elemből áll. Egyrészt feltételez egy eredeti művet, amely alkotójának saját szellemi alkotását tükrözi, másrészt megköveteli, hogy ezen alkotás kifejezésre jusson. Ami az első elemet illeti, ahhoz, hogy egy művet eredetinek lehessen tekinteni, egyszerre szükséges és elegendő az, hogy az alkotója személyiségét tükrözi, valamint annak szabad és kreatív döntéseiben jut kifejeződésre. Ami a második elemet illeti, a 2001/29 irányelvben említett „mű” fogalma szükségszerűen magában foglalja a kellő pontossággal és objektivitással azonosítható teljesítmény létét. ( 22 ) A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy TB elegendő bizonyíték bemutatásával valószínűsítette‑e, hogy a Castorama által forgalmazott reprodukció tekintetében ő a C kép szerzői jogának jogosultja.

46.

Hozzá kell tenni, hogy a 2004/48 irányelv célja, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítson egyfelől a jogosultaknak a szellemitulajdon‑joguk védelméhez fűződő, az Alapjogi Charta 17. cikkének (2) bekezdésében garantált érdeke, másfelől a védelem alatt álló művek felhasználói érdekeinek és alapvető jogainak, valamint a közérdeknek a védelme között. Ami közelebbről az irányelv 8. cikkét illeti, a Bíróságnak már volt alkalma megállapítani, hogy ez a rendelkezés különböző jogok – különösen a jogosultak tájékoztatáshoz való joga és a felhasználók személyes adatainak védelméhez való jog – tiszteletben tartásának egymással való összhangba hozatalát követeli meg ( 23 ).

47.

Ugyanebben az értelemben a 2004/48 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezen intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak többek között méltányosnak és igazságosnak kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul költségesek. Ezenfelül e cikk (2) bekezdése értelmében ezen intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak hatásosnak, arányosnak, valamint visszatartó hatásúnak kell lenniük, és úgy kell őket alkalmazni, hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak. Az említett cikk tehát azt írja elő a tagállamok és végső soron a nemzeti bíróságok számára, hogy nyújtsanak biztosítékokat többek között arra vonatkozóan, hogy az irányelv 8. cikkében említett tájékoztatás iránti kérelmet ne lehessen visszaélésszerűen alkalmazni ( 24 ).

48.

Következésképpen a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy a tájékoztatás iránt kérelem megalapozott‑e, és hogy a felperes nem élt‑e vissza vele. E célból e bíróságnak megfelelően figyelembe kell vennie az adott ügy valamennyi objektív körülményét, ideértve a felek magatartását is. ( 25 ) Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy joggal való visszaélés történt, meg kell tagadnia a 2004/48 irányelv 8. cikkében előírt tájékoztatáshoz való jog gyakorlását. ( 26 )

49.

A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy az irányelv 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított perben a felperesnek elegendő bizonyíték bemutatásával kell valószínűsítenie, ám nem bizonyítania, hogy ő a szóban forgó szellemi tulajdonjog jogosultja, különösen ha a tájékoztatás iránti kérelemre a szellemi tulajdonjog megsértése miatti kártérítési kereset indítását megelőzően került sor. A kérdést előterjesztő bíróságnak emellett érdemben kell értékelnie e kérelmet, és kellően figyelembe kell vennie az ügy valamennyi objektív körülményét, ideértve a felek magatartását is, különösen annak ellenőrzése céljából, hogy a felperes nem visszaélésszerűen vette-e igénybe a kérelmet.

50.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság, Lengyelország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat adja:

A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított perben a felperesnek elegendő bizonyíték bemutatásával kell valószínűsítenie, ám nem bizonyítania, hogy ő a szóban forgó szellemi tulajdonjog jogosultja, különösen ha a tájékoztatás iránti kérelemre a szellemi tulajdonjog megsértése miatti kártérítési kereset indítását megelőzően került sor. A kérdést előterjesztő bíróságnak emellett érdemben kell értékelnie e kérelmet, és kellően figyelembe kell vennie az ügy valamennyi objektív körülményét, ideértve a felek magatartását is, különösen annak ellenőrzése céljából, hogy a felperes nem visszaélésszerűen vette-e igénybe a kérelmet.