1.

Milyen típusú villamosenergia‑fogyasztás mentesül a villamosenergia‑adó alól, ha a fogyasztás villamosenergia‑előállítás céljára történik? Lényegében ez az a kérdés, amelyet a Bíróságnak a 2003/96/EK irányelv ( 2 ) 14. cikke (1) bekezdése a) pontja első mondatának értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem kapcsán el kell döntenie.

2.

A kérelmet az RWE Power AG és a Hauptzollamt Duisburg (duisburgi központi vámhivatal, Németország) (a továbbiakban: Hauptzollamt) közötti jogvita keretében nyújtották be, amelynek tárgya az volt, hogy a Hauptzollamt Duisburg megtagadta az RWE Power által 2003‑ban és 2004‑ben a külszíni bányászatban, illetve villamosenergia‑előállító tevékenysége során az erőművekben felhasznált villamos energia adómentességét.

3.

Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi pénzügyi bíróság, Németország) lényegében azt kéri a Bíróságtól, hogy tisztázza a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatában említett villamosenergia‑adó alóli mentesség hatályát, amely többek között úgy rendelkezik, hogy a „villamos energia előállításához […] és a villamosenergia‑előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energia” mentesül a villamosenergia‑adó alól (a továbbiakban: a vitatott mentesség). Konkrétabban a kérdés az, hogy a külszíni bányákból származó lignitből történő villamosenergia‑előállítással összefüggésben a villamos energia felhasználása a villamos energia előállítását megelőző és követő folyamatokban – a fogalom technikai értelmében egy energiatermék elektromos energiává történő átalakítása során – részesülhet‑e a vitatott mentességben, és ha igen, milyen feltételek mellett.

4.

E tekintetben emlékeztetnék arra, hogy a Bíróságnak már volt alkalma értelmezni a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdését ( 3 ) és 21. cikkének (3) bekezdését, ( 4 ) mivel ez utóbbi rendelkezést a kérdést előterjesztő bíróság szintén relevánsnak nevezte. A Bíróságnak a 2003/96 irányelv 14. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlata azonban olyan „energiatermékekre” vonatkozott, amelyeket vitathatatlanul villamos energia előállítására használtak fel, és amelyek ezért eltérnek a jelen ügytől, ahol a kérdés éppen az „előállításnak” minősülő különböző folyamatok meghatározására vonatkozik. A jelen ügy tehát arra fogja késztetni a Bíróságot, hogy jobban pontosítsa az említett rendelkezés hatályát.

5.

A 2003/96 irányelv 1. cikke előírja, hogy a tagállamok az energiatermékeket és a villamos energiát ezen irányelvvel összhangban adóztatják.

6.

Az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az irányelv alkalmazásában az „energiatermékek” többek között a 2702 KN‑kód alá tartozó termékeket jelentik.

7.

Az említett irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint:

„(1)   […] a tagállamok a következőket olyan feltételekkel mentesítik az adózás alól, amely feltételeket az ilyen mentességek helyes és következetes alkalmazása és az adókijátszás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzése céljából határoznak meg:

8.

Az ugyanezen irányelv 21. cikkének (3) bekezdése értelmében:

„Egy energiatermékeket előállító létesítmény esetén az energiatermékek létesítményen belüli felhasználását nem lehet adófizetési kötelezettséget megalapozó adóköteles eseménynek tekinteni, ha a felhasználás a létesítményen belül előállított energiatermékekből áll. A tagállamok úgy tekinthetik, hogy nem alapoz meg adóköteles eseményt a nem ilyen létesítményen belül előállított energiatermékek és villamos energia felhasználása, valamint a villamos energia előállításához használandó tüzelőanyagot előállító létesítményeken belüli energiatermék‑ és villamosenergia‑felhasználás. Ha a felhasználás nem energiatermékek előállításához kapcsolódó célokat, és különösen nem járművek meghajtását szolgáló célokat szolgál, ezt adófizetési kötelezettséget megalapozó adóköteles eseménynek kell tekinteni.”

9.

A villamosenergia‑adóra többek között az 1999. március 24‑i Stromsteuergesetz (villamosenergia‑adóról szóló törvény) ( 5 ) (a továbbiakban: StromStG) vonatkozik. A törvényt elfogadása óta többször módosították. Mivel az alapeljárás tárgyát képező jogvita a 2003. és 2004. adóévre vonatkozik, a StromStG‑nek az alapeljárásban alkalmazandó változata a 2002. december 30‑i, illetve a 2003. december 29‑i törvény. ( 6 )

10.

A StromStG 9. §‑a (1) bekezdésének 2. pontja az alapügyben alkalmazandó változatában úgy rendelkezik, hogy a villamosenergia‑előállítás céljából vételezett villamos energia mentes a villamosenergia‑adó alól.

11.

A StromStG 11. §‑a felhatalmazza a Bundesministerium der Finanzent (szövetségi pénzügyminisztérium, Németország), hogy rendeletben hozza meg többek között az e törvény 9. §‑ában előírt adókedvezmények végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket.

12.

E minisztérium vonatkozó rendelete – a 2000. május 31‑i Verordnung zur Durchführung des Stromsteuergesetzes (a villamosenergia‑adóról szóló törvény végrehajtásáról szóló rendelet) ( 7 ) (a továbbiakban: StromStV) – a 12. §‑a (1) bekezdésének 1. pontjában előírja, hogy a StromStG 9. §‑a (1) bekezdésének 2. pontja értelmében vett „villamosenergia‑előállítás céljából vételezett villamos energia” fogalma technikai értelemben a villamosenergia‑előállító létesítményt kiegészítő‑ és segédberendezésekben villamosenergia‑előállítás céljából, különösen a vízkezelés, a gőzfejlesztéshez szükséges vízellátás, a szellőztetés, a tüzelőanyag‑ellátás és a füstgáztisztítás során elfogyasztott villamos energiára terjed ki.

13.

Az RWE Power három különálló, külszíni lignitbányát üzemeltetett a rajnai bányászati medencében, amelyekből főként az erőműveiben történő villamosenergia‑előállításhoz, valamint 10%‑ban brikett és lignitpor gyártásához termelt ki lignitet. ( 8 )

14.

2004‑ben az RWE Power a külszíni bányákban villamos energiát vételezett, amelyet lényegében az alábbi célokra használt fel: (i) a talajvízszint csökkentésére szolgáló hidraulikus szivattyúk működtetése, (ii) a nehézgépek működtetése, például a lignitet és a feltöltést kiásó kanalas kotrógépeké, valamint azoké a feltöltő gépeké, amelyek a külszíni bánya egy másik részét feltöltötték, (iii) a külszíni bánya megvilágítása, és (iv) a lignitnek az erőművekbe történő szállítása elektromos meghajtású, saját vágányokon közlekedő tehervonatok, valamint elektromos meghajtású, lignitet és feltöltést egyaránt szállító szállítószalagok segítségével.

15.

Az RWE Power erőműveinek működése a folyamatos villamosenergia‑előállításon alapult. A folyamatos termelés biztosítása érdekében az RWE Power lignitkészleteket tartott fenn, amelyekből a lignitet szükség szerint szállították az erőművek kazánjaiba. A lignitet először az adott külszíni bánya területén lévő tároló bunkerben helyezték el, majd szállítószalaggal vagy a vállalat saját villanyvasútjával az erőművek tárolóiba szállították, így az erőmű működéséhez egy‑két napra elegendő kapacitást tudtak biztosítani. Innen elektromos lapátok rakták fel a lignitet a tároló szállítószalagjára, amely azt a zúzógépekhez szállította. A zúzott lignit a kazán tárolójába került.

16.

2004 folyamán a Hauptzollamt elrendelte az RWE Power adóellenőrzését, többek között a 2003. és 2004. évi villamosenergia‑adó tekintetében. E vizsgálat során egy 2009. május 20‑án kelt jelentésben arra a következtetésre jutottak, hogy a lignit előkészítése „tüzelőanyag‑előállításnak” minősül, és ezért adóköteles. Ugyanez a következtetés vonatkozik a lignit kitermeléséhez és szállításához vételezett összes villamos energiára is, így a szénlapátokhoz, szállítószalagokhoz és a zúzógépekhez vételezett villamos energia is adóköteles.

17.

A Hauptzollamt 2009. október 8‑án a 2009. május 20‑i jelentés alapján adómegállapító határozatot bocsátott ki, és az adóellenőrök megállapításaival összhangban többek között az általa felmerültnek tekintett villamosenergia‑adó megfizetését követelte.

18.

Mivel az RWE Power ezen adómegállapító határozat ellen benyújtott panaszát elutasították, ez utóbbi keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

19.

A kérdést előterjesztő bíróság előtt az RWE Power azzal érvelt, hogy a 2003/96 irányelv értelmében a villamosenergia‑előállításhoz szükséges összes villamos energia a vitatott mentesség hatálya alá tartozik. Ezen irányelvvel és a StromStV 12. cikke (1) bekezdésének 1. pontjával összhangban a villamosenergia‑adó alóli mentességnek elvileg ki kell terjednie minden olyan kiegészítő‑ és segédberendezésre, amely nélkül a villamosenergia‑előállító erőmű nem működhet. Így a villamosenergia lignitből való előállítására fordított villamosenergia, azaz a felhasznált villamos energia közel 90%‑a a StromStG 9. §‑a (1) bekezdésének 2. pontja alapján mentesül a villamosenergia‑adó alól, amennyiben azt villamosenergia előállítására használják fel. ( 9 ) A lignitet ezért tüzelőanyagnak kell tekinteni, így a külszíni bányában történő kitermeléséhez és szállításához vételezett villamos energiának is adómentesnek kell lennie. Az RWE Power kifejti, hogy egy ligniterőmű üzemeltetése egységes folyamat a szén kitermelésétől a keletkező hulladék megsemmisítéséig. A külszíni bánya és a lignittüzelésű erőmű tehát a villamosenergia‑előállítás gazdasági és műszaki egységét képezi, amelyet nem lehet mesterségesen különböző önálló tevékenységekre osztani, mivel a vitatott villamosenergia‑fogyasztás a folyamatos villamosenergia‑termelés biztosításához szükséges.

20.

A Hauptzollamt a maga részéről lényegében úgy véli, hogy a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a villamosenergia‑előállítás céljából vételezett villamos energia mentesül a villamosenergia‑adó alól, ha azt egy villamosenergia‑előállító egységhez kapcsolódó, a szó műszaki értelmében vett villamosenergia‑előállítás céljából létesített kiegészítő vagy segédberendezésekben fogyasztják. A Hauptzollamt szerint csak a villamos energia előállításához közvetlenül kapcsolódó és ahhoz szükséges villamos energia – mint például az a villamos energia, amelyet a kazán égőjének a zúzógépből történő tüzelőanyag‑ellátásához használnak fel – mentesül az adó alól. Ezzel szemben az a villamos energia, amelyet csak közvetve használnak fel bizonyos létesítményekben a nyers lignit feldarabolással, őrléssel és szárítással történő feldolgozására, álláspontja szerint nem részesül ebben az előnyben.

21.

A 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatában előírt mentesség hatályát illetően kételyeinek hangot adva a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

22.

Az RWE Power, a Hauptzollamt és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be a Bírósághoz.

23.

A kérdést előterjesztő bíróság két előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésében azt kéri a Bíróságtól, hogy tisztázza a vitatott mentesség hatályát, és különösen azt, hogy a külszíni bányákból származó lignitből történő villamosenergia‑előállítással összefüggésben a villamos energia felhasználása a villamos energia előállítását megelőző és követő folyamatokban részesülhet‑e és milyen feltételek mellett részesülhet e mentességben.

24.

Konkrétabban az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a lignitnek a kazán tárolójában történő elhelyezése és villamosenergiává történő átalakítása előtti műveletekhez felhasznált villamos energiára vonatkozik, nevezetesen: (i) a lignit külszíni fejtés keretében történő kitermelése és (ii) az erőművekben való feldolgozása (feldarabolás, idegen anyagoktól való elválasztása és a kazán működéséhez szükséges méretre aprítása). A második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a folyamatos villamosenergia‑előállítás biztosításához szükséges műveletekhez felhasznált villamos energiára vonatkozik, beleértve a következőket: (i) a lignit szállítása az erőművekbe (elektromos meghajtású vonatokkal és szállítószalagokkal) és (ii) a tárolás.

25.

Elöljáróban szeretnék emlékeztetni arra, hogy a 2003/96 irányelv az energiatermékek és a villamos energia adóztatása harmonizációjának megállapítására irányul – amely szerint a minimális adóztatás a főszabály –, annak érdekében, hogy az energiaágazatban a belső piac megfelelő működését előmozdítsa, elsősorban a verseny torzulásának elkerülése mellett. ( 10 )

26.

E tekintetben, különösen a villamosenergia előállítását illetően, az uniós jogalkotó úgy döntött, ( 11 ) hogy a tagállamokat arra kötelezi, hogy az elosztott villamos energiát adóztassák meg, ( 12 ) mivel az ezen energia előállításához használt energiatermékeket ezzel párhuzamosan mentesíteni kell az adó alól, mégpedig a célból, hogy el lehessen kerülni a villamos energia kettős adóztatását. ( 13 ) A 2003/96 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével és 10. cikkével összhangban 2004. január 1‑jétől – kivéve, ha kivételt írnak elő ( 14 ) – a villamos energiára alkalmazandó minimális adómértékek 0,5 euró/MW/h (üzleti felhasználás esetén) és 1 euró/MW/h (nem üzleti felhasználás esetén). ( 15 )

27.

E tekintetben a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata kötelező mentességet biztosít az adóztatási rendszer alól egyrészt a villamos energia előállításához felhasznált „energiatermékek”, másrészt a villamos energia előállítására vagy az ilyen előállítási képesség fenntartására használt „villamos energia” tekintetében. E rendelkezés második mondata szerint azonban a tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos okokból a minimális adómértékeken túlmenően megadóztassák az ilyen termékeket. Jelen esetben az említett rendelkezés nem alkalmazható, mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság nem élt ezzel a lehetőséggel ( 16 ).

28.

A Bíróságnak már két alkalommal volt lehetősége értelmezni a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatályát. A Cristal Union ítéletben a Bíróság megállapította, hogy az e rendelkezésben előírt kötelező mentességet alkalmazni kell a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékekre, amennyiben e termékeket a villamos energia és a hőenergia kapcsolt előállításához használják fel ( 17 ). A Turbogás ítéletben a Bíróság továbbá úgy értelmezte ezt a rendelkezést, hogy egy kapcsolt erőmű által termikus villamos energia előállítására használt földgáz és gázolaj mentesül az adó alól. ( 18 )

29.

A fent hivatkozott két ítélet alapjául szolgáló ügyek azonban annyiban különböznek az alapügytől, hogy a vitatott mentességnek olyan „energiatermékekre” történő alkalmazására vonatkoztak, amelyeknek a villamos energia előállítására történő felhasználása nem volt vitatott. A jelen ügyben azonban egyrészt az adó alól mentesíthető termék nem „energiatermék”, hanem „villamos energia”, másrészt a vita tárgya éppen annak eldöntése, hogy a szóban forgó adómentesség értelmében ez a villamos energia a villamos energia előállítási folyamat részének tekintendő‑e.

30.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy a „villamos energia előállításához felhasznált villamos energia” adómentessége kiterjed a lignit külszíni bányában történő kitermelésével, valamint a lignit erőművekben történő későbbi átalakításával és feldolgozásával (nevezetesen a feldarabolással, az idegen anyagok elválasztásával és a kazán működéséhez szükséges méretűre őrléssel) összefüggésben felhasznált villamos energia mennyiségére is.

31.

A Hauptzollamt szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre nemleges választ kell adni. Lényegében azzal érvel, hogy a fent hivatkozott rendelkezésnek a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megkövetelt szigorú értelmezéséből csak a villamos energia előállításához szorosan kapcsolódó villamosenergia‑fogyasztás mentesülése következik, ami de facto kizárja az energiatermékek kitermelése és feldolgozása során felhasznált villamos energiát.

32.

Az RWE Power ezzel szemben úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre igenlő választ kell adni. Véleménye szerint mind a lignit kitermeléséhez, mind a lignit további feldolgozásához felhasznált villamos energia a vitatott mentesség hatálya alá tartozik, mivel ezek a műveletek mind nélkülözhetetlenek és a villamosenergia‑előállítás folyamatának részét képezik.

33.

A Bizottság alapvetően egyetért a Hauptzollamt elemzésével a lignit kitermeléséhez felhasznált villamos energia tekintetében, de úgy véli, hogy a vitatott mentesség mindazonáltal vonatkozhat a lignit feldolgozására, amennyiben az szükséges az erőművek kazánjainak használatához.

34.

Az alábbiakban kifejtett okok miatt az utóbbi álláspontot támogatom.

35.

Emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a 2003/96 irányelvben foglalt mentességekre vonatkozó rendelkezések autonóm értelmezést igényelnek e rendelkezések szövege, ezen irányelv szerkezete, valamint az általa követett célkitűzések alapján. ( 19 ) Ennek az előzetes autonóm értelmezésnek a fényében kell megvizsgálni, hogy a lignit külszíni bányákból történő kitermelése és az erőművekben ezt követően történő feldolgozása részesülhet‑e a vitatott mentességben.

36.

Először is, ami a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontja első mondatának szövegét illeti, abból egyértelműen kitűnik, hogy a tagállamok kötelesek mentesíteni az irányelv által előírt villamos energia adóztatása alól többek között a „villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket és villamos energiát” (az első eset) és „a villamosenergia‑előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energiát” (a második eset).

37.

E tekintetben egyrészt meg kell állapítani, hogy az első eset tekintetében, amely a villamos energia előállításának folyamatára vonatkozik, a 2003/96 irányelv egyértelműen meghatározza a mentesség hatálya alá tartozó „energiatermékeket”, mivel ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódokra való hivatkozással kimerítő jelleggel állítja össze ezeknek a termékeknek a listáját. ( 20 ) Az említett irányelv azonban nem tisztázza a „villamos energia előállítására történő felhasználás” fogalmát, mivel ez a fogalom nincs meghatározva sem az ugyanezen irányelvben, sem a tagállamok nemzeti jogára való hivatkozással. ( 21 ) Másrészt, ami a második esetet, nevezetesen a villamosenergia‑előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energiát” ( 22 ) illeti, a 2003/96 irányelv ezt sem határozza meg részletesebben.

38.

Mivel ezen irányelv nem határozza meg a „villamos energia előállítására történő felhasználás” fogalmát ( 23 ), az ilyen kifejezés jelentésének és tartalmának meghatározása érdekében az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentését kell alapul venni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben e kifejezést használják, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek e kifejezés részét képezi. ( 24 )

39.

Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt megjegyzem, hogy a fent hivatkozott kifejezésekből világosan kitűnik, hogy a mentességet élvező villamos energia alatt a villamos energia előállítása céljából vett villamos energiát kell érteni. Ebből következik, hogy a vitatott mentesség nem alkalmazható az olyan villamos energiára, amelyet pusztán a villamosenergia‑előállítással összefüggésben vételeznek, anélkül, hogy az közvetlenül az előállítási folyamat lehetővé tételére vagy elősegítésére szolgálna ( 25 ). Ilyen villamosenergia‑fogyasztás lehet például egy villamos energiát előállító erőmű igazgatási épületeinek fogyasztása.

40.

Másodszor, meg kell jegyezni, hogy a vitatott mentesség kétféle típusa – azaz egyrészt a „villamos energia előállítására”, másrészt a „villamosenergia‑előállítási képesség fenntartására” felhasznált villamos energia mentessége – közötti különbségtétel arra utal, hogy az előállítással kapcsolatos tevékenységek nem tekinthetők a villamosenergia‑előállítási képesség fenntartásával kapcsolatos tevékenységeknek. ( 26 )

41.

Végül, mivel a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontja első mondatának megfogalmazása nem határozza meg a villamosenergia‑fogyasztás különböző típusait, amelyekre a vitatott mentesség vonatkozhat, úgy vélem, hogy a „villamosenergia előállítására történő felhasználás” fogalmát az utóbbi sajátosságainak figyelembe véve kell értékelni. Egy ilyen megközelítés számomra ezért is észszerűnek tűnik, mert a „villamos energia előállítása” fogalmának általános jellege lehetővé teszi, hogy az előállítás módja alapján különböztessük meg a mentesség alkalmazását. ( 27 ) A Bíróság ennek alapján ismerte el, hogy e rendelkezés egyáltalán nem zárja ki a vitatott mentesítés hatálya alól a villamos energiának a hő– és villamos energia energiatermelő létesítményben való kapcsolt előállításához felhasznált energiatermékeket.

42.

Mindamellett a vitatott mentesség szövegéből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a villamos energia előállítása előtti folyamatokban – különösen a lignit kitermelése és az azt követő erőművi feldolgozása során – felhasználásra kerülő villamos energia a „villamosenergia‑előállítás” folyamatának részeként a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata értelmében mentesül‑e az adó alól ( 28 ).

43.

Másodszor, ami a 2003/96 irányelv szerkezetét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az energiatermékek és a villamos energia adóztatása a főszabály, az irányelv nem kíván általános jellegű mentességeket bevezetni. Ily módon, mivel a 2003/96 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése kimerítően határozza meg a tagállamok számára az energiatermékek és a villamos energia adóztatása keretében előírt kötelező mentességeket, e rendelkezést nem lehet kiterjesztően értelmezni, tekintve, hogy az megfosztaná hatékony érvényesülésétől a harmonizált adóztatást. ( 29 )

44.

A Bíróság továbbá megállapította, hogy a 2003/96 irányelv szerkezetéből az következik, hogy e két sajátos eset kivételével – nevezetesen az irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatában és 21. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésében foglaltak kivételével – a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeknek az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatában előírt kötelező mentesítése feltétlen módon került előírásra a tagállamok tekintetében. ( 30 ) Ez azt jelenti, hogy e mentesség alkalmazását nem befolyásolhatják ugyanezen irányelv fakultatív rendelkezései, mint például 21. cikke (3) bekezdésének második mondata.

45.

Ezért, bár a vitatott mentességet megszorítóan kell értelmezni, mivel a villamos energiát villamos energia előállítása vagy az ilyen előállítási képesség fenntartása céljából fogyasztják, ez a mentesség feltétlen, és azt végre kell hajtani.

46.

Harmadsorban, a 2003/96 irányelv által követett célkitűzéseket illetően előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy ez az irányelv az energiatermékek és a villamos energia harmonizált adóztatási rendszerének az előírásával kettős célt követ, nevezetesen egyrészt az energiaágazatban a belső piac megfelelő működésének a verseny torzulása elkerülése mellett való előmozdítására, ( 31 ) másrészt pedig a környezetvédelmi szakpolitikai célok ösztönzésére irányul. ( 32 )

47.

Egyrészt, ami az első célkitűzést, és különösen a verseny torzulásának elkerülését illeti, megjegyzem, hogy ha valamely erőmű által villamosenergia‑előállításához felhasznált energia a vitatott mentesség alapján nem lennének adómentesek, az kettős adóztatás veszélyével járna, mivel az így előállított villamos energiát ezen irányelv 1. cikke értelmében szintén adó sújtaná ( 33 ). Ebből következően e célkitűzés azzal jár, hogy a vitatott mentesség végrehajtása valószínűleg egyenlőtlen bánásmódot eredményez a különböző villamosenergia‑előállító egységek között. ( 34 ) Ugyanis a villamosenergia‑adó alóli mentesség hatályának egy bizonyos típusú villamosenergia‑előállításra történő kiterjesztése hátrányos helyzetbe hozhatná a más energiatermékekből származó villamos energia termelőit, akiket esetleges kettős adóztatásnak tennének ki. A kettős adóztatás folytán hasonlóképpen fennáll a megkülönböztetés kockázata az azonos energiatermékből előállított energia termelői között, ha a termeléshez szükséges, villamos energia felhasználásával járó feldolgozást igénylő alapanyagokat csak a termelők egy része importálja.

48.

Másrészt, ami a környezetvédelmi célt illeti, egyetértés van abban, hogy a lignitből történő villamosenergia‑termelés számos, a környezetvédelmi szabályok által előírt kötelezettséggel jár, amelyek célja az energiatermékek lehető legtisztább módon történő felhasználása. Ezért nem zárható ki, hogy a vitatott mentesség hatással lehet ezen kötelezettségek végrehajtására, amennyiben e kötelezettségek az energiatermék villamos energiával történő feldolgozását írják elő, annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a környezetbarátabb energiatermelést.

49.

A vitatott fogyasztásokat ezen általános megfontolások fényében kell értékelni.

50.

Egyrészt, ami a lignit külszíni bányában történő kitermelése során felhasznált villamos energiát illeti, úgy vélem, hogy bár ez a művelet kétségtelenül (végső soron) a villamos energia előállítása céljából történik, a „villamos energia előállítása” kifejezésnek az általános nyelvhasználat szerinti jelentésére tekintettel sem tekinthető a villamos energia előállítása részének a vitatott mentesség szempontjából. A kitermelési folyamat során felhasznált villamos energia célja ugyanis a nyers lignit előállítása, amely a 2003/96 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint „energiaterméknek” minősül. ( 35 ) Márpedig a vitatott mentességet kizárólag a villamos energia termelésére, nem pedig az „energiatermékek előállítására” kell alkalmazni. ( 36 ) Ezenfelül, ha az uniós jogalkotó a vitatott mentesség keretében mentesíteni kívánta volna az ilyen típusú fogyasztást is, akkor ezt egyértelműbben, például „energiatermék előállítására felhasznált villamos energiára” utalva állapította volna meg, ahogyan azt lényegében ezen irányelv 21. cikke (3) bekezdésének második mondatában előírt fakultatív mentességgel összefüggésben tette. Ez az értelmezés összhangban lenne a vitatott mentesség alkalmazási körének megszorító értelmezésével is. Továbbá, tekintettel a verseny torzításának elkerülésére irányuló célkitűzésre, előnyösebb lenne megkülönböztetni az energiatermék kitermelésének folyamatát a villamosenergia‑termelésétől. Ellenkező esetben az eltérő adóterhek miatt egyenlőtlen bánásmód alakulhat ki az erőműveket üzemeltető és a villamosenergia‑termelés céljából lignitet kitermelő vállalkozások és a villamosenergia‑termelés céljából harmadik féltől nyers lignitet beszerző vállalkozások között. ( 37 )

51.

Ezen érvelés alapján a nyers lignit kitermelésének a külszíni bánya tároló bunkerében történő elhelyezésének szakaszával kellene végződnie. Ezért a vitatott mentesség nem vonatkozik az e szakaszt megelőzően az alábbiakkal összefüggésben felmerülő villamosenergia‑fogyasztásra: a talajvízszint csökkentésére szolgáló hidraulikus szivattyúk működtetése, a nehézgépek működtetése, például a lignitet és a feltöltést kiásó kanalas kotrógépeké, valamint azoké a gépeké, amelyek a külszíni bánya egy másik részét feltöltötték, valamint a külszíni bánya megvilágítása.

52.

Ezt a következtetést véleményem szerint nem lehet megkérdőjelezni az RWE Power által a lignittüzelésű erőművek és a külszíni bányák közötti elválaszthatatlan egység bizonyítására előadott gyakorlati megfontolások alapján. Bár valószínű, hogy lignit‑tüzelésű erőművet csak ott lehet üzemeltetni, ahol a lignit az energiaforrásként való felhasználáshoz rendelkezésre áll, mivel a lignitet nem szállítják nagy távolságokra, és égetéshez szükséges lignitet nem lehet a piacon beszerezni, ( 38 ) ez nem elegendő ahhoz, hogy a lignit kitermelését a lignit villamos energiává alakításának elválaszthatatlan részeként kezeljük. Bár ezek a megállapítások akár a vitatott mentességnek kifejezetten a lignitből történő energiatermelés piacára történő kiterjesztése mellett szólhatnának, ezt nem lehet alátámasztani a 2003/96 irányelv szövegével, amely általánosabb jellegű, és nem veszi figyelembe a lignit energiapiacának sajátosságait.

53.

Másrészt, ami a lignit erőművekben történő további feldolgozásához felhasznált villamos energiát illeti, úgy vélem, hogy onnantól kezdve, hogy a lignit nyers állapotában „energiaterméknek” minősül, ugyanabban a létesítményben vagy legalábbis a segéd‑ és kiegészítő létesítményekben végzett bármely művelet során felhasznált villamos energia, amely művelet célja a lignitnek az erőművekben történő további átalakítása és feldolgozása, mentességet kell, hogy élvezzen a villamosenergia‑adó alól, amennyiben a feldolgozás már nem az „energiatermék” előállításához, hanem közvetlenül a villamosenergia‑termeléshez járul hozzá ( 39 ).

54.

Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság feladata a ligniterőmű típusától függően annak ellenőrzése, hogy ezek az eljárások valóban szükségesek és elengedhetetlenek‑e ( 40 ). E tekintetben az RWE Power háromféle erőművet üzemeltetett, amelyekben különböző típusú lignitet égettek, nevezetesen „rostélyos kazánokat”, „fluidágyas kazánokat” és „lignittel üzemeltetett porított széntüzelésű kazánokat”. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az első típus (a rostélyos kazán) kivételével, amely már elavult, a lignit további feldolgozása nélkülözhetetlen az ipari és környezetvédelmi előírások teljesítéséhez, mind a fluidágyas kazánok, mind a porított széntüzelésű kazánok esetében. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a fent említett feldolgozások valóban megfelelnek‑e a szabályozási követelményeknek és a szóban forgó kazánokra vonatkozó előírásoknak. E tekintetben azon esetleges gyakorlati nehézségek, amelyek annak szükségességéből következhetnek, hogy a villamos energiának a lignit feldolgozásához felhasznált részét a más célra felhasznált részéhez viszonyítva azonosítani kell, semmilyen esetben nem mentesíthetik a tagállamokat azon kötelezettségük alól, hogy a vitatott mentességnek megfelelően feltétlen módon mentesítsék az adó alól a villamos energia előállításához felhasznált energiát. ( 41 )

55.

A fentiekből következik, hogy a vitatott mentesség olyan eljárásokra vonatkozhat, mint a feldarabolás, az idegen anyagok elválasztása és az őrlés, amennyiben ezek a műveletek nélkülözhetetlenek ahhoz, illetve kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a lignitet egy erőmű kazánjaiban villamos energia előállítására használják fel.

56.

Végül, a teljesség kedvéért úgy vélem, hogy ezt az értelmezést nem lehet megkérdőjelezni a 2003/96 irányelv 21. cikke (3) bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezésekkel, amelyek alapján a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróságtól a vitatott mentesség értelmezését kéri.

57.

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/96 irányelv 21. cikke (3) bekezdésének első mondata szerint egy energiatermékeket előállító létesítmény esetén az energiatermékek létesítményen belüli felhasználását nem lehet adófizetési kötelezettséget megalapozó adóköteles eseménynek tekinteni, ha a felhasználás a létesítményen belül előállított energiatermékekből áll. E bekezdés második mondata, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság konkrétan hivatkozik, többek között előírja, hogy a tagállamok úgy is tekinthetik, hogy nem alapoz meg adóköteles eseményt a nem ilyen létesítményen belül előállított villamos energia felhasználása, valamint a villamos energia előállításához használandó tüzelő‑, fűtőanyagot előállító létesítményeken belüli villamosenergia‑felhasználás.

58.

Egyrészt előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott rendelkezés lehetőséget biztosít a tagállamok számára. Ez tehát az adó kivetése alóli fakultatív kivétel, amellyel a német jogalkotó nem élt. Így egy fakultatív rendszer nem lehet meghatározó tényező a kötelező mentességek, például a vitatott mentesség hatályának meghatározásakor. Ugyanis mivel a vitatott mentesség a tagállamok tekintetében annak feltétlen kötelezettségét írja elő, hogy azok a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket mentesítsék az adó alól, a 2003/96 irányelv 21. cikke (3) bekezdésének második mondatában előírthoz hasonló fakultatív rendszer csak szubszidiárius jellegű lehet. ( 42 )

59.

Másfelől, feltételezve, hogy az RWE Power különböző tevékenységei a 2003/96 irányelv 21. cikke értelmében „a létesítményen belül” zajlanak, aminek megállapítása a kérdést előterjesztő bíróság feladata, úgy vélem, hogy a lignitbányászat céljából a külszíni bányában vételezett villamosenergia ezen irányelv 21. cikke (3) bekezdése második mondata első részének hatálya alá tartozhat. Így a tagállamok „a nem ilyen – energiatermékeket előállító – létesítményen belül előállított villamos energia felhasználását” úgy tekinthetik, hogy az nem alapoz meg adóköteles eseményt. Ez az értelmezés összhangban van a lignitbányászattal kapcsolatban javasolt megközelítéssel, mivel a 2003/96 irányelv 21. cikke (3) bekezdésének második mondatában előírt fakultatív mentességnek nem lenne értelme vagy létjogosultsága, ha ugyanez a mentesség már az említett irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata alapján kötelező lenne.

60.

Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy a „villamos energia előállításához felhasznált villamos energiára” vonatkozó vitatott mentességet úgy kell értelmezni, hogy e mentesség csak olyan villamos energiára vonatkozik, amely elengedhetetlenül szükséges a villamos energia előállításához, és közvetlenül hozzájárul a villamosenergia‑előállítás folyamatához, kizárva így a mentességből az energiatermékek kitermelését, beleértve ugyanakkor azokat a műveleteket, amelyeket ugyanabban a létesítményben vagy legalábbis a segéd‑ és kiegészítő létesítményekben végeznek, és amelyek az erőművek ellátása céljából kizárólag az energiatermékek további átalakítására és feldolgozására irányulnak.

61.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2003/96 irányelv 21. cikke (3) bekezdésének harmadik mondatára tekintettel értelmezhető‑e úgy az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata, hogy „a villamosenergia‑előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energia” adómentessége kiterjed az ezen erőművek folyamatos működéséhez szükséges tárolók és szállítóeszközök működtetéséhez felhasznált villamos energiára is.

62.

A Hauptzollamt szerint erre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre is nemleges választ kell adni, mivel a villamos energia tárolók és szállítóeszközök működtetésére történő felhasználása nem mentesülhet az adó alól, a „villamosenergia‑előállítási képesség fenntartásának” mentessége csupán a „villamos energia előállításához felhasznált villamos energia” mentességének kiterjesztése, és mint ilyen, csak olyan folyamatokra vonatkozhat, amelyek esetében a villamos energia felhasználása szintén mentesülne a villamos energia előállítására történő felhasználás alapján.

63.

Az RWE Power ezzel szemben úgy véli, hogy erre a kérdésre igenlő választ kell adni, különösen azért, mert a „villamosenergia‑előállítási képesség fenntartására” való hivatkozás azt jelzi, hogy a mentesített villamos energia túlmutat az energiaátalakítási folyamaton, és kiterjed az azt megelőzően vagy azt követően felhasznált villamos energiára.

64.

A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy a lignitre vonatkozó tárolási és szállítási szolgáltatások nem képezik a szoros értelemben vett villamosenergia‑termelés részét, és ezért ki kell zárni őket a vitatott mentességből.

65.

Az alábbi okokból egy árnyalt megközelítést javaslok, amely szerint elfogadható, hogy a lignit erőművekbe történő szállításához és az erőművekben történő tárolásához szükséges villamos energia a vitatott mentességben részesüljön, ha bizonyítható, hogy ezek a műveletek közvetlenül kapcsolódnak és elengedhetetlenek a szóban forgó erőmű termelési képességének fenntartásához.

66.

Mindenekelőtt megjegyezném, hogy a vitatott mentesség két esete – nevezetesen egyrészt a „villamos energia előállítására”, másrészt a „villamosenergia‑előállítási képesség fenntartására” használt villamos energia – közötti különbségtétel arra utal, hogy a képesség fenntartásával kapcsolatos tevékenységek nem esnek egybe az előállítással kapcsolatos tevékenységekkel. Ez azt jelenti, hogy – ellentétben azzal, amit a Hauptzollamt lényegében állít – a második esetben mentesített villamos energiának nem kell (feltétlenül) az energiaátalakítási folyamathoz kapcsolódnia, így az energiaátalakítás előtt vagy után felhasznált villamos energia is mentesülhet az adó alól, ha az a villamosenergia‑előállítási képesség fenntartását szolgálja.

67.

Továbbá ezt az értelmezést a 2003/96 irányelv keletkezése is alátámasztja. Az arra vonatkozó eredeti javaslatban a Bizottság ugyanis egyszerűen adómentességet írt elő „a villamos energia és az ennek termelése során keletkező hő előállítására használt energiatermékek” ( 43 ) esetében, ami lényegében megfelel a vitatott adómentesség első esetének. A mentesség második esetét azonban a Tanács csak az elfogadás későbbi szakaszában vette bele ezen irányelv szövegébe. Annak érdekében, hogy ennek a kiegészítésnek értelme legyen, és ne lehessen lényegtelennek tekinteni, azt a következtetést kell levonni, hogy az irányelv szerzői mindenképpen egy új mentességi okot kívántak létrehozni, ami túlmutat a Bizottság javaslatán.

68.

Ezen túlmenően meg kell ismételni, hogy az első esethez hasonlóan a második esetben előírt mentességet is megszorítóan kell értelmezni. Ennek megfelelően a mentességet csak akkor kell alkalmazni, ha ténylegesen bizonyítható, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a termelés folyamatossága és a felhasznált villamos energia között.

69.

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az RWE Power erőműveinek üzemeltetése a folyamatos villamosenergia‑termelésen alapult. Kétségtelen ugyanis, hogy a folyamatos villamosenergia‑termelés biztosítása érdekében az RWE Power három különböző méretű és funkciójú tárolót tartott fenn, amelyekből a lignitet szükség szerint szállították az erőművek kazánjaiba. Konkrétan, a lignitet először az egyes külszíni bányákban az erőmű hat napi üzemidejének megfelelő kapacitású tároló bunkerekben tárolták, majd ezt követően az erőművek tárolóiba szállították, amelyek kapacitása az erőmű egy‑két napi üzemidejének felelt meg. E ténybeli leírás alapján, amelynek tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, úgy tűnik, hogy mind a tárolási, mind a szállítási műveletek célja a villamosenergia‑termelés folyamatosságának és e képesség fenntartásának biztosítása volt. Mivel ellenkező esetben a „villamosenergia‑előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energia” kifejezés értelmét vesztené, úgy vélem, hogy a vitatott mentességnek valóban vonatkoznia kell ezekre az ügyletekre.

70.

Ezt a következtetést véleményem szerint nem lehet megkérdőjelezni a 2003/96 irányelv 21. cikke (3) bekezdésének harmadik mondatában foglaltak alapján, amelyek előírják, hogy amennyiben az energiatermékek felhasználása nem energiatermékek előállításához kapcsolódó célokat és különösen járművek meghajtását szolgálja, ezt adófizetési kötelezettséget megalapozó adóköteles eseménynek kell tekinteni. Ugyanis, először is, ez a rendelkezés az „energiatermékek” olyan célokból történő „felhasználására” vonatkozik, amelyek nem kapcsolódnak energiatermékek előállításához, mint például a személyzetnek az RWE Power telephelyén lévő munkahelyekre történő szállítása. Jelen esetben azonban a kérdéses fogyasztás teljes egészében a villamosenergia‑fogyasztásra vonatkozik, és a lignit kitermeléséhez kapcsolódó fogyasztás kivételével nem energiatermékek, hanem elektromos energia előállítására használják fel. Mindenesetre a 2003/96 irányelv szerkezetében elfoglalt helye alapján egyértelmű, hogy az említett rendelkezés harmadik mondata csak az ugyanezen rendelkezés első és második mondatában foglalt, fent hivatkozott mentességeket kívánja korlátozni. ( 44 )

71.

A fenti megfontolások fényében azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ adja, hogy a „villamosenergia‑előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energiára” vonatkozó vitatott mentességet úgy kell értelmezni, hogy az csak arra a villamos energiára vonatkozik, amelyet a villamosenergia‑előállítási képesség fenntartásához elengedhetetlenül szükséges és ahhoz közvetlenül hozzájáruló műveletekhez használnak fel, amely magában foglalhatja azokat a műveleteket, amelyekkel az energiatermékeket tárolják vagy azokat az erőművekbe szállítják.

72.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi pénzügyi bíróság, Németország) által előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon: