1.

A rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) által benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a 2002/584/IB kerethatározatnak ( 2 ) az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikke (3) bekezdésének értelmezésére, és különösen azokra a feltételekre vonatkoznak, amelyek lehetővé teszik az európai elfogatóparancsot végrehajtó igazságügyi hatóság számára, hogy megtagadja a keresett személy átadását az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállam független bírósága előtti tisztességes eljáráshoz való jog megsértésének e személlyel szemben fennálló veszélye miatt. ( 3 )

2.

A jelen ügy központi kérdése a Bíróság 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ( 4 ) és 2020. december 17‑i Openbaar Ministerie (A kibocsátó igazságügyi hatóság függetlensége) ( 5 ) ítéleteiből levont tanulságok fényében annak pontosítása, hogy a kibocsátó tagállamban az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos rendszerszintű vagy általános hiányosságok fennállása az adott ügy körülményei között arra indíthatja‑e, és ha igen, milyen mértékben, a végrehajtó igazságügyi hatóságot, hogy megtagadja a keresett személy átadását.

3.

Ezen ügyek hátterét a lengyel igazságszolgáltatási rendszer jelenlegi alakulása és reformja képezi (a továbbiakban: vitatott reformok), ( 6 ) amelyek nyomán a Bíróság lényegében azt állapította meg, hogy a lengyel jogalkotó által bevezetett több rendelkezés összeegyeztethetetlen az európai uniós joggal, ( 7 ) és hogy a Lengyel Köztársaság több szempontból sem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit ( 8 ) (a továbbiakban különbségtétel nélkül: a lengyel igazságszolgáltatási rendszer függetlenségére vonatkozó ítélkezési gyakorlat). ( 9 ) Ebben az összefüggésben a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) közelmúltbeli, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokat követően kihirdetett, 2021. október 7‑i ítélete (K 3/21) (a továbbiakban: az alkotmánybíróság ítélete) utólagos kihívások elé állítja a kérdést előterjesztő bíróságot. ( 10 )

4.

Tekintettel a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatának elemzésére, pontosítom azokat a feltételeket, amelyek mellett a kibocsátó tagállamban az igazságszolgáltatás függetlenségét illető rendszerszintű vagy általános hiányosságok, különösen pedig a bírák kinevezése kapcsán az igazságszolgáltatásba való, a végrehajtó hatalom általi beavatkozás azzal a veszéllyel jár, hogy az átadást követően befolyásolja a keresett személy személyes helyzetét, és ezáltal arra észtetheti a végrehajtó igazságügyi hatóságot, hogy megtagadja a keresett személy átadását.

5.

Az EUSZ 2. cikk értelmében:

„Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Az említett értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”

6.

Az EUMSZ 7. cikk értelmében:

„(1)   A Tanács, a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indokolással ellátott javaslata alapján, tagjainak négyötödös többségével és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket. Mielőtt ilyen megállapítást tenne, a Tanács meghallgatja a kérdéses tagállamot, és ugyanezen eljárásnak megfelelően ajánlásokat tehet neki.

A Tanács rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak‑e.

(2)   A tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően, az Európai Tanács, miután a kérdéses tagállamot felkérte észrevételei benyújtására, egyhangúlag megállapíthatja, hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti a 2. cikkben említett értékeket.

(3)   A Tanács, amennyiben a (2) bekezdés szerinti megállapításra jutott, minősített többséggel úgy határozhat, hogy a kérdéses tagállamnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait felfüggeszti, beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogokat. Ebben az esetben a Tanács figyelembe veszi az ilyen felfüggesztésnek a természetes és jogi személyek jogait és kötelezettségeit érintő lehetséges következményeit.

A kérdéses tagállamnak a Szerződések szerinti kötelezettségei minden esetben továbbra is kötik ezt az államot.

(4)   A Tanács a későbbiekben minősített többséggel úgy határozhat, hogy a (3) bekezdés alapján hozott intézkedéseket megváltoztatja vagy visszavonja, amennyiben az elrendelésükhöz vezető körülményekben változás következett be.

(5)   Az e cikk tekintetében az Európai Parlamentre, az Európai Tanácsra és a Tanácsra alkalmazandó szavazási szabályokat az [EUMSZ] 354. cikke állapítja meg.”

7.

Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.”

8.

A Chartának „A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” című 47. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.

[…]”

9.

A 2002/584 kerethatározat (5), (6), (10) és (12) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

[…]

[…]

10.

E kerethatározatnak „Az európai elfogatóparancs meghatározása és végrehajtásának kötelezettsége” című 1. cikke értelmében:

„(1)   Az európai elfogatóparancs egy tagállamban kibocsátott igazságügyi hatósági határozat, amely azt a célt szolgálja, hogy egy másik tagállam a büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés‑büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása végett a keresett személyt elfogja és átadja.

(2)   A tagállamok minden európai elfogatóparancsot a kölcsönös elismerés elve alapján és e kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően hajtanak végre.

(3)   E kerethatározat nem érinti az [EUSZ] 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét.”

11.

Az említett kerethatározat 3., 4. és 4a. cikkében az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező, illetve mérlegelhető megtagadásának okai szerepelnek.

12.

Ugyanezen kerethatározatnak a „Határozat az átadásról” című 15. cikke kimondja:

„(1)   Az érintett személy átadásáról az e kerethatározatban előírt határidőkön belül és feltételek mellett a végrehajtó igazságügyi hatóság határoz.

(2)   Ha a végrehajtó igazságügyi hatóság úgy ítéli meg, hogy a kibocsátó tagállam által közölt információk nem elégségesek ahhoz, hogy az átadás kérdésében határozzon, kéri, hogy a szükséges kiegészítő információkat, különösen a 3–5. cikkre, valamint a 8. cikkre tekintettel, soron kívül bocsássák a rendelkezésére, és a 17. cikkben előírt határidők betartását szem előtt tartva határidőt szabhat ezek kézhezvételére.

(3)   A kibocsátó igazságügyi hatóság bármilyen további hasznos információt bármikor megküldhet a végrehajtó igazságügyi hatóságnak.”

13.

A 2002/584 kerethatározatot a legutóbb a 2021. március 17‑i törvénnyel ( 11 ) módosított, 2004. április 29‑i Overleveringswet (az átadásról szóló törvény) ( 12 ) ülteti át a holland jogba.

14.

Az átadásról szóló törvény 1. cikke a következőképpen szól:

„E törvény alkalmazásában:

[…]

[…]”

15.

E törvény 11. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Nem kerül sor európai elfogatóparancs végrehajtására azokban az esetekben, amikor a bíróság komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okokból vélelmezheti, hogy az átadás esetén az átadni kért személyt a [Chartában] rögzített alapvető jogai megsértésének valós veszélye fenyegeti.”

16.

E törvény 26. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A bíróság […] megvizsgálja […] az átadás lehetőségét. […]”

17.

Ugyanennek a törvénynek a 28. cikke kimondja:

„(1)   A bíróság a tárgyalási szakasz lezárását követően legkésőbb tizennégy napon belül határoz az átadásról. Az ítéletet indokolni kell.

(2)   Ha a bíróság megállapítja […], hogy az átadás nem engedélyezhető […], határozatában meg kell tagadnia az átadást.

(3)   A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő esetekben a bíróság az átadást az ítéletében engedélyezi, kivéve, ha úgy ítéli meg, hogy a 11. cikk (1) bekezdése értelmében nem kell az európai elfogatóparancsot végrehajtani […]”

18.

2021. április 6‑án egy lengyel igazságügyi hatóság európai elfogatóparancsot bocsátott ki a lengyel állampolgár X‑szel szemben, a 2020. június 30‑i jogerős ítéletben erőszakkal és erőszakkal való fenyegetéssel történő kényszerítés, illetve erőszakkal való fenyegetés miatt kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából történő elfogása és e hatóság részére történő átadása végett.

19.

Az érintettet előzetes letartóztatásba helyezték a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság), azaz a kérdést előterjesztő bíróság átadásra vonatkozó határozatának meghozataláig; az érintett nem egyezett bele az átadásába.

20.

Ez a bíróság, amelyhez az európai elfogatóparancs végrehajtása iránti kérelemmel fordultak, megállapította, hogy a kibocsátó tagállamban az igazságszolgáltatás függetlensége tekintetében rendszerszintű vagy általános hiányosságok állnak fenn, amelyek a Charta 47. cikkének második bekezdésében a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényeges tartalmaként biztosított független bírósághoz való jog megsértésének valós veszélyét hordozzák magukban.

21.

Ezenkívül az említett bíróság rámutatott arra, hogy noha az olyan személy tekintetében, akinek átadását szabadságvesztés‑büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kérték, az átadási eljárásban meg is lehet határozni, hogy a kibocsátó tagállam mely bírái vettek részt az őt érintő eljárásban, e személy az átadását követően ténylegesen nem vitathatja a bíró kinevezésének érvényességét vagy az igazságszolgáltatási feladatai ellátásának jogszerűségét a 2020. február 14‑én hatályba lépett jogszabályok értelmében. ( 13 )

22.

E körülmények között a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Mely kritériumot kell alkalmaznia a jogerős szabadságvesztés‑büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtásáról határozni hivatott végrehajtó igazságügyi hatóságnak annak vizsgálata során, hogy a kibocsátó tagállamban az ítélethez vezető eljárás során sérült‑e a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való jog, ha e tagállamban e jog esetleges megsértése esetén nem áll rendelkezésre hatékony jogorvoslat?”

23.

2020. április 7‑én a lengyel igazságügyi hatóságok hat európai elfogatóparancsot bocsátottak ki Y lengyel állampolgárral szemben, elfogása és az e hatóságok részére történő átadása céljából. Két európai elfogatóparancsot szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából bocsátottak ki, a másik négy európai elfogatóparancsot pedig több bűncselekmény, köztük csalás miatt indítandó büntetőeljárás lefolytatása céljából. A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett ügy az ezen utóbbi bűncselekmény miatt 2020. április 7‑én kibocsátott európai elfogatóparancsra vonatkozik.

24.

Az érintettet előzetes letartóztatásba helyezték a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság), azaz a kérdést előterjesztő bíróság átadásra vonatkozó határozatának meghozataláig; az érintett nem egyezett bele az átadásába.

25.

Ez a bíróság, amelyhez az európai elfogatóparancs végrehajtása iránti kérelemmel fordultak, a C‑562/21. PPU. sz. ügyben tett megállapítások alapján megállapította, hogy a kibocsátó tagállamban az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos rendszerszintű vagy általános hiányosságok állnak fenn, amelyek a Charta 47. cikkének második bekezdése értelmében vett független bírósághoz való jog megsértésének valós veszélyét hordozzák magukban. ( 14 )

26.

Ezenkívül az említett bíróság egyrészt rámutatott arra, hogy egy olyan személy tekintetében, akinek átadását büntetőeljárás lefolytatása céljából kérik, az átadási eljárásban nem lehet pontosítani, hogy a kibocsátó tagállam mely bírái fogják az ügyeit az átadását követően megvizsgálni, mivel az ügyeket véletlenszerűen utalják valamely bíróság bírái elé, és hogy e személy számára tehát lehetetlen egyedileg hivatkozni az egy vagy több bíró kinevezése során elkövetett szabálytalanságokra. Másrészt ugyanezen bíróság megállapította, hogy a keresett személy az átadását követően ténylegesen nem vitathatja a bíró kinevezésének érvényességét vagy az igazságszolgáltatási feladatai ellátásának jogszerűségét a 2020. február 14‑én hatályba lépett jogszabályok értelmében. ( 15 )

27.

E körülmények között a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

28.

A Bíróság első tanácsa 2021. szeptember 30‑án úgy határozott, hogy helyt ad a kérdést előterjesztő bíróság azon kérelmének, hogy ezt a két ügyet sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálják el. E tekintetben a Bíróság rámutatott egyrészt arra, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések az EUM‑Szerződés harmadik részének V. címe alá tartozó kerethatározat értelmezésére vonatkoznak, másrészt pedig, hogy e bíróság jelezte, hogy X‑et és Y‑t Hollandiában fogva tartják az átadásukra vonatkozó határozat meghozataláig.

29.

A Bíróság továbbá úgy határozott, hogy ezen ügyeket az eljárás írásbeli és szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesíti a közöttük lévő összefüggés miatt.

30.

Írásbeli észrevételeket X, az Openbaar Ministerie (ügyészség, Hollandia), a holland és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be. Az Openbaar Ministerie (ügyészség), a holland, az ír és a lengyel kormány, valamint a Bizottság a 2021. november 16‑án tartott tárgyaláson szóbeli észrevételeket terjesztett elő.

31.

A két ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Minister for Justice and Equality és az Openbaar Ministerie ítéletekben kifejtett elvek alapján köteles‑e megtagadni a keresett személy átadását az alábbi esetekben:

32.

Mindenekelőtt felidézem a 2002/584 kerethatározat és a vonatkozó ítélkezési gyakorlat által kidolgozott elveket (A), majd választ adok az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre (B).

33.

Az alábbiakban felidézem a 2002/584 kerethatározatban szereplő és az ítélkezési gyakorlatban kimunkált elveket az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának a keresett személy alapvető jogai megsértésének veszélyéhez kapcsolódó okait illetően (1), valamint azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely bíró kinevezésének szabálytalansága kérdésessé teheti a jogalanyok tisztességes eljáráshoz való jogát (2).

34.

Amint az a 2002/584 kerethatározat (5), (6) és (10) preambulumbekezdéséből kitűnik, az európai elfogatóparancs mechanizmusának bevezetése, amely lehetővé teszi a kiadatási eljárások bonyolultságának és a kiadatási eljárásokban rejlő késlekedés kockázatának a megszüntetését, a kölcsönös elismerés elvének konkrét megvalósulását jelenti a büntetőjog területén, amely elvet az Európai Tanács az igazságügyi együttműködés „sarokkövének” minősített, és amely a tagállamok közötti nagy fokú bizalomra épül. ( 20 ) E mechanizmus végrehajtása csak abban az esetben függeszthető fel, ha a tagállamok egyike súlyosan és tartósan megsérti az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésében rögzített alapelveket, és ezt a Tanács az említett Szerződés 7. cikkének (1) bekezdése szerint, e cikk (2) bekezdésében rögzített következményekkel megállapítja. E kerethatározat (12) preambulumbekezdése ugyanakkor pontosítja, hogy e kerethatározat tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és összhangban van az EUSZ 6. cikkben elismert és a Chartában is kifejezésre juttatott alapelvekkel. ( 21 )

35.

A 2002/584 kerethatározat e két „mozgatórugója” tükröződik annak 1. cikkében, amely a (2) bekezdésében kimondja, hogy a tagállamok minden európai elfogatóparancsot a kölcsönös elismerés elve alapján és e kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően hajtanak végre, (3) bekezdésében pedig pontosítja, hogy az említett kerethatározat nem érinti az EUSZ 6. cikkben biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét.

36.

Ebből következik, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságok főszabály szerint csak a 2002/584 kerethatározat 3–4a. cikkében kimerítően felsorolt okokból tagadhatják meg az európai elfogatóparancs végrehajtását, ( 22 ) vagy – a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően – olyan „kivételes körülmények” fennállása esetén, amelyek súlyossága miatt korlátozni kell a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapjául szolgáló, a tagállamok közötti kölcsönös elismerés és bizalom elvét. ( 23 )

37.

E kivételes körülmények – köztük a Chartában rögzített bizonyos alapvető jogok megsértése – fennállásának megállapítása érdekében a Bíróság az Aranyosi és Căldăraru ítéletben „kétszakaszos vizsgálatot” (a továbbiakban: kétszakaszos vizsgálat vagy vizsgálat) vezetett be: ( 24 )

38.

Ezt követően ezeket az elveket és különösen a kétszakaszos vizsgálatot alkalmazták azon helyzet tekintetében, amelyben az európai elfogatóparancs végrehajtását követően fennáll a tisztességes eljáráshoz való, a Charta 47. cikkében biztosított jog megsértésének veszélye a kibocsátó tagállam – a jelen esetben a Lengyel Köztársaság – igazságszolgáltatási rendszerének olyan rendszerszintű vagy általános hiányosságai miatt, amelyek érinthetik a bírák függetlenségét és így előidézhetik e jog megsértését.

39.

A Minister for Justice and Equality ítéletben, amely a lengyel igazságügyi hatóságok által büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsra vonatkozott, a Bíróság kimondta, hogy még akkor is, ha a vizsgálat első szakaszát követően a végrehajtó igazságügyi hatóság olyan bizonyítékokkal rendelkezik, mint amelyek az Európai Bizottságnak az EUSZ 7. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott indokolással ellátott javaslatban szerepelnek, amelyek alkalmasak annak alátámasztására, hogy a kibocsátó tagállam igazságszolgáltatásának függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok okán fennáll a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényeges tartalma megsértésének valós veszélye, ( 26 ) e hatóságnak a második szakasz keretében akkor is konkrétan és pontosan értékelnie kell, hogy komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okokból vélelmezhető‑e, hogy az érintett személy a kibocsátó tagállamnak történő átadása esetén ennek a veszélynek ki lenne téve. ( 27 ) E tekintetben az említett hatóságnak figyelembe kell vennie olyan szempontokat, mint e személy személyes helyzete, a büntetőeljárás alapjául szolgáló bűncselekmény jellege, valamint az európai elfogatóparancs ténybeli háttere (a továbbiakban: releváns kritériumok), továbbá a kibocsátó tagállam által a 2002/584 kerethatározat 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában szolgáltatott információkat. ( 28 )

40.

A lengyel igazságügyi hatóságok által a büntetőeljárás lefolytatása és a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsra vonatkozó Openbaar Ministerie ítéletben a Bíróság egyrészt kimondta, hogy még ha a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére is állnak olyan információk, amelyek a kibocsátó tagállam igazságszolgáltatásának függetlenségét érintő olyan rendszerszintű vagy általános hiányosságokról tanúskodnak, amelyek már a kibocsátáskor fennálltak, vagy amelyek később léptek fel, a végrehajtó igazságügyi hatóság nem vitathatja el a 2002/584 kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „kibocsátó igazságügyi hatóság” minőséget attól a hatóságtól, amely az európai elfogatóparancsot kibocsátotta. ( 29 ) Másrészt a Bíróság emlékeztetett arra, hogy még ha a végrehajtó igazságügyi hatóság a fent hivatkozott rendszerszintű vagy általános hiányosságok fennállását állapítja is meg, nem mellőzheti a vizsgálat második szakaszának elvégzését. E második szakasz keretében e hatóságnak értékelnie kell, hogy komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okokból vélelmezhető‑e, hogy az a személy, akivel szemben az európai elfogatóparancsot kibocsátották, az átadása esetén a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése valós veszélyének lenne kitéve. ( 30 ) E tekintetben a Bíróság utalt a Minister for Justice and Equality ítéletben kifejtett releváns kritériumokra, ( 31 ) egyúttal kifejtette, hogy az említett hatóság az európai elfogatóparancs kibocsátásának ténybeli háttere tekintetében figyelembe veheti a hatóságoknak az adott ügy elbírálásának befolyásolására alkalmas nyilatkozatait. ( 32 )

41.

Lényegében a fent említett ítéletekben a keresett személy átadásának elvét fenntartva a Bíróság kimondta, hogy annak valós veszélye, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóságnak való átadása esetén sérül e személynek a független bírósághoz való alapvető joga, és ebből következően a Charta 47. cikkének második bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának lényeges tartalma, lehetővé teheti a végrehajtó igazságügyi hatóság számára, hogy a 2002/584 kerethatározat 1. cikkének (3) bekezdése alapján kivételes jelleggel mellőzze ezen európai elfogatóparancs végrehajtását. ( 33 )

42.

Ezen értékelés, amely a kétszakaszos vizsgálatban nyilvánul meg, lényegében a kibocsátó tagállamban fennálló helyzet általános értékelését igényli, amelyet az érintett személy helyzetének egyedi értékelése követ, amelyből kitűnik, hogy e személy ténylegesen ki van téve a szóban forgó alapvető jogok megsértése valós veszélyének.

43.

Mivel a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a kibocsátó tagállamban a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való alapvető jogot érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok elsősorban az igazságszolgáltatás tagjainak kinevezésével kapcsolatos szabálytalanságból erednek, ( 34 ) véleményem szerint a következőkben célszerű röviden felidézni a Bíróság által azon feltételeket illetően megállapított elveket, amelyek mellett valamely bíró kinevezésének szabálytalansága kérdésessé teheti a jogalanyok tisztességes eljáráshoz való jogát.

44.

A 2020. március 26‑i Simpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság (felülvizsgálat) ítéletben ( 35 ) a Bíróság arról határozott, hogy az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke egyik bírájának kinevezésére irányuló eljárásban a szabálytalanság milyen hatással van a felek törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való jogára.

45.

Ebben az ítéletben, miután rámutatott arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) ítélkezési gyakorlata szerint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „törvény által létrehozott” bíróság általi elbíráláshoz való jog – amelynek a Charta 47. cikkének második bekezdése felel meg ( 36 ) – jellegénél fogva magában foglalja a bírák kinevezésének folyamatát is ( 37 ), a Bíróság pontosította, hogy a bíráknak az érintett igazságszolgáltatási rendszer keretében történő kinevezése során elkövetett szabálytalanság a Charta 47. cikke második bekezdése első mondatának megsértését vonja maga után, különösen akkor, ha e szabálytalanság olyan természetű és súlyú, hogy azzal a valós veszéllyel jár, hogy más hatalmi ágak – különösen a végrehajtó hatalom – jogosulatlanul gyakorolhatnak valamely mérlegelési jogkört, veszélyeztetve a kinevezési eljárás eredményének feddhetetlenségét, ezáltal kétséget ébresztve a jogalanyokban az érintett bíró vagy bírák függetlenségét és pártatlanságát illetően, amely eset fennáll, amikor a bírósági rendszer kialakításának és működésének szerves részét képező alapvető szabályokról van szó ( 38 ).

46.

Az említett ítéletben a Bíróság különbséget tett egyrészt a vitatott bírónak a Közszolgálati Törvényszékre történő kinevezésére irányuló eljárás (azaz a pályázati felhívás), amelynek szabálytalanságát az Európai Unió Törvényszéke megállapította, másrészt pedig a bírák e bírósághoz való kinevezésére vonatkozó alapvető szabályok (azaz az EUMSZ 257. cikk negyedik bekezdése és az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 3. cikke) között, és azt állapította meg, hogy a kinevezési eljárás puszta megsértése nem elegendő a Közszolgálati Törvényszék bírái kinevezési eljárására vonatkozó alapvető szabály olyan jellegű és súlyú megsértésének megállapításához, amely annak valós kockázatával járna, hogy a Tanács jogosulatlanul gyakorolja jogköreit, veszélyeztetve a kinevezési eljárás eredményének feddhetetlenségét, ezáltal kétséget ébresztve a jogalanyokban a harmadik álláshelyre kinevezett bíró vagy akár azon tanács függetlenségét és pártatlanságát illetően, amelybe e bírót beosztották. ( 39 ) A Bíróság ugyanezen elveket alkalmazta a lengyel igazságszolgáltatási rendszer helyzete tekintetében a 2021. október 6‑i W. Ż (A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés) ítéletben ( 40 ).

47.

Ez az ítélkezési gyakorlat lényegében azt mutatja, hogy az egyes bírák kinevezésével kapcsolatos szabálytalanságok hatással lehetnek a jogalanyok konkrét helyzetére, ha a végrehajtó hatalom igazságszolgáltatásba való beavatkozásának veszélyével járnak, és így a jogalanyokban kétséget ébresztenek e bírák és azon bíróságok függetlenségét és pártatlanságát illetően, amelyekbe e bírákat beosztották. E tanulságok arra engednek következtetni, hogy az alapeljárással kapcsolatos vizsgálat második szakaszában meg kell győződni arról, hogy a keresett személyek helyzete, figyelemmel a releváns kritériumokra, olyan érdeket képvisel‑e a végrehajtó hatalom számára, amely túlmutat a vélelmezett bűncselekmények konkrét szempontjain, és amely miatt ki lennének téve annak a veszélynek, hogy ügyüket nem pártatlan módon bírálják el, amint azt az alábbiakban kifejtem.

48.

A jelen ügyek szinte azonos összefüggésbe illeszkednek, mint a Minister for Justice and Equality ítélet és az Openbaar Ministerie ítélet alapjául szolgáló ügyek, valamint a folyamatban lévő C‑480/21. sz. Minister for Justice and Equality ügy ( 41 ). Ezek az ügyek a lengyel igazságügyi hatóságok által büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkoznak. Amint az már megállapításra került, a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel lényegében arra keresi a választ, hogy a jelen ügy sajátos kontextusában a vizsgálat második szakaszát kell‑e alkalmaznia, ( 42 ) és ha igen, hogyan.

49.

Előzetesen, ami a vizsgálat első szakaszát illeti, a kérdést előterjesztő bíróság – anélkül, hogy e tekintetben bármiféle előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést tenne fel – megállapítja, hogy a kibocsátó tagállamban az igazságszolgáltatás függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok tapasztalhatók, amelyek az európai elfogatóparancs kibocsátásakor is fennálltak, továbbra is fennállnak, és az elmúlt években egyre súlyosabbá is váltak. E bíróság e megállapítást elsősorban a bíráknak a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény és egyes egyéb törvények módosításáról szóló, 2017. december 8‑i törvény alapján a KRS javaslatára történő kinevezésére, ( 43 ) valamint arra alapítja, hogy az átadott személy nem vitathatja ténylegesen valamely bíró kinevezésének érvényességét vagy igazságszolgáltatási feladatai ellátásának jogszerűségét a 2020. február 14‑én hatályba lépett jogszabály értelmében. ( 44 )

50.

Nem érintve a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörét, és azon vizsgálatok sérelme nélkül, amelyeket ezen elemzés időszerűségét és a nemzeti szintű helyzet esetleges változásait illetően e bíróságnak el kell végeznie, ( 45 ) a lengyel igazságszolgáltatási rendszer függetlenségére vonatkozó ítélkezési gyakorlat fényében alapvetően egyetértek az e bíróság által tett megállapításokkal. ( 46 )

51.

Ami a vizsgálat második szakaszát illeti, a Bíróságnak tisztáznia kell a releváns kritériumok alkalmazását egyrészt a szabadságvesztés‑büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs, másrészt pedig a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása esetében. ( 47 )

52.

Meg kell tehát vizsgálni, hogy a kibocsátó tagállamban az igazságszolgáltatás függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok, amennyiben azok a keresett személy büntetőjogi felelősségét megállapító vagy az átadását követően róla dönteni hivatott bírák kinevezését illetően konkrét hiányosságokat hordoznak vagy hordozhatnak magukban, a jelen ügyben e személynek a Charta 47. cikke második bekezdésének első mondatában biztosított független bírósághoz való jogának megsértését eredményezhetik‑e. Igenlő válasz esetén a végrehajtó igazságügyi hatóságnak a 2002/584 kerethatározat 1. cikkének (3) bekezdése alapján mellőznie kell az európai elfogatóparancs végrehajtását, ellenkező esetben pedig végre kell hajtania az európai elfogatóparancsot. ( 48 )

53.

Ami egyrészt a szabadságvesztés‑büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását illeti, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy fennáll a valós veszélye annak, hogy egy vagy több, a vitatott reformokat ( 49 ) követően kinevezett bíró részt vett az ilyen európai elfogatóparanccsal érintett személy elleni eljárásban. E bíróság hozzáteszi, hogy bár e személy számára ténylegesen lehetséges annak meghatározása, hogy a kibocsátó tagállam mely bírái vettek részt a tárgyalásán, az említett személy ténylegesen nem vitathatja valamely bíró kinevezésének érvényességét vagy igazságszolgáltatási feladatai ellátásának jogszerűségét a vitatott reformok keretében 2020‑ban bevezetett jogszabály‑módosítás értelmében. ( 50 )

54.

Másrészt, ami a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását illeti, a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a keresett személy nem tudhatja, hogy mely bírák fogják megvizsgálni az ügyét az átadását követően, tekintettel az ügyeknek adott bíróság bíráihoz való véletlenszerű kiosztásának módjára, amelyet szintén a vitatott reformok keretében vezettek be.

55.

Megjegyzem, hogy e két esetben két helyzet képzelhető el, mégpedig, amikor kizárható a keresett személyek ügyében eljáró vagy eljárni hivatott egy vagy több bíró kinevezése során elkövetett szabálytalanságok fennállása (a), illetve, amikor az ilyen kinevezés tekintetében fennállnak szabálytalanságok vagy a szabálytalanságok valós veszélye (b). E második helyzetben, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tárgyát képezi, pontosítani kell, hogy az ilyen szabálytalanságok fennállása vagy fennállásának veszélye alapján a végrehajtó igazságügyi hatóság megtagadhatja‑e az európai elfogatóparancs végrehajtását, és ha igen, milyen mértékben. Végül célszerűnek tűnik néhány útmutatást adni az alkotmánybíróság ítéletének a fent hivatkozott vizsgálatra gyakorolt lehetséges következményeit illetően, amely ítélet – bár a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmeknél későbbi időpontra tehető – olyan szempontnak minősül, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie értékelésében (c).

56.

A végrehajtó igazságügyi hatóság a vizsgálatai és adott esetben a kibocsátó tagállam illetékes hatóságaival a 2002/584 kerethatározat 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában folytatott információcsere alapján arra a következtetésre juthat, hogy a keresett személlyel szemben szabadságvesztés‑büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést kiszabó igazságügyi hatóság nem olyan bírákból állt, akiket a vitatott reformokból eredő szabályoknak megfelelően neveztek ki, ( 51 ) vagy hogy nem áll fenn annak a valós veszélye, hogy a büntetőeljárás lefolytatása céljából átadni kért személlyel szemben olyan igazságügyi hatóság előtt indul eljárás, amely e szabályok alapján kinevezett bírákból áll.

57.

Ilyen helyzetekben a kibocsátó tagállam igazságszolgáltatási rendszerét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok – az átadás megtagadását igazoló egyéb indokok hiányában – nem akadályozhatják az érintett személy e tagállamnak való átadását. ( 52 )

58.

A végrehajtó igazságügyi hatóság – továbbra is a vizsgálatai és adott esetben a kibocsátó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival a 2002/584 kerethatározat 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában folytatott információcsere alapján – megállapíthatja, hogy a szabadságvesztés‑büntetést vagy a szabadságelvonással járó intézkedést kiszabó igazságügyi hatóság ténylegesen egy vagy több olyan bíróból állt, akiket a vitatott reformokból eredő szabályok alapján neveztek ki, vagy hogy fennáll annak a konkrét veszélye, hogy a keresett személy büntetőjogi felelősségét megállapító ítéletet meghozó vagy az e személy ügyét az átadást követően a későbbiekben vizsgáló bírák az e szabályoknak megfelelően kinevezett bírák közé tartoznak. Ezeket a helyzeteket, amelyek a C‑563/21. PPU. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdés tárgyát képezik, a végrehajtó igazságügyi hatóság azzal kapcsolatos kétségei jellemzik, hogy a szabálytalanul kinevezett bírák (tényleges vagy valószínű) részvétele milyen tényleges hatással van az említett személy független bírósághoz való alapvető jogának tiszteletben tartására.

59.

Márpedig számomra úgy tűnik, hogy a Bíróságnak a jelen indítvány 37–41. pontjában vizsgált ítélkezési gyakorlata fényében e kétség önmagában nem elegendő annak bizonyításához a vizsgálat második szakaszában, hogy fennáll a keresett személy független bírósághoz való alapvető joga megsértésének valós veszélye, és így az európai elfogatóparancs végrehajtásának e hatóság általi esetleges megtagadásának igazolásához. A kibocsátó tagállam igazságszolgáltatási rendszerének rendszerszintű vagy általános hiányosságaihoz hasonlóan ugyanis e hiányosságoknak pusztán a keresett személlyel szembeni – lezárult vagy jövőbeli – nemzeti eljárások tekintetében jelentkező következménye – amellett, hogy arra ösztönzi az említett hatóságot, hogy fokozott körültekintést tanúsítson az európai elfogatóparancs kibocsátását övező körülmények értékelése során ( 53 ) – nem mentesítheti ugyanezen hatóságot a releváns kritériumok vizsgálata alól.

60.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a lengyel igazságszolgáltatási rendszer függetlenségére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában a Bíróság lényegében azt mondta ki, hogy Lengyel Köztársaság a vitatott reformokkal lehetővé tette a végrehajtó hatalom számára, hogy döntően beavatkozzon a bírák kinevezésébe és fegyelmi felelősségi rendszerébe. Ezenkívül a Bíróságnak a jelen indítvány 45. pontjában megvizsgált ítélkezési gyakorlata pontosította, hogy a bírák kinevezésével kapcsolatos szabálytalanság különösen akkor sérti a Charta 47. cikkének második bekezdését, ha az a végrehajtó hatalomnak a bírói hatalom gyakorlásába való beavatkozásának veszélyét idézi elő, ily módon lehetővé téve a végrehajtó hatalom számára, hogy befolyást gyakoroljon az igazságszolgáltatásra, és aláássa a hatalmi ágak szétválasztását, így az igazságszolgáltatás függetlenségét. ( 54 )

61.

Úgy vélem tehát, hogy a rendszerszintű vagy általános hiányosságok által a keresett személyek sajátos helyzetére gyakorolt hatásokat a feltárt hiányosságok jellege alapján kell értékelni. A jelen ügyben a végrehajtó hatalomnak a bírói hatalom gyakorlásába való beavatkozásával kapcsolatban megállapított hiányosságokat illetően az a kérdés merül fel, hogy ez a beavatkozás hatással lehet‑e a keresett személyekre vonatkozó ügyek elbírálására.

62.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát, hogy a keresett személy által szolgáltatott bizonyítékok és az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállam hatóságai által a 2002/584 kerethatározat 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában esetlegesen megküldött információk alapján megvizsgálja, hogy a lengyel bíróságok függetlenségének hiánya, amely a végrehajtó hatalomnak a bírói hatalom gyakorlásába való beavatkozásából ered, sértheti‑e a keresett személyeknek a független bírósághoz való jogát, figyelemmel a releváns kritériumokra, valamint a kibocsátó tagállam jogalkotási és bírósági hátterének esetleges alakulására. ( 55 )

63.

A releváns kritériumokat tehát a jelen ügyben a végrehajtó hatalomnak a keresett személyeket érintő ügyekbe való beavatkozása esetleges veszélyének fényében kell alkalmazni. Közelebbről, e kritériumok alapján először is a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a keresett személyek személyes helyzete magában hordozhatja‑e annak veszélyét, hogy ügyüket az állítólagosan vétkes magatartásuk vizsgálata szempontjából releváns körülményektől eltérő szempontok alapján bírálják el, mint például e személyeknek a politikai életben való esetleges részvétele vagy valamely kategóriába, kisebbséghez való tartozása, vagy olyan társadalmi helyzete, alapján, amely miatt különösen ki vannak téve a végrehajtó hatalom beavatkozásának, figyelembe véve a végrehajtó hatalom által folytatott politikát. Ezt követően e bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy azon bűncselekmények jellege, amelyek miatt az említett személyekkel szemben eljárás folyik, járhat‑e azzal a veszéllyel, hogy e személyek ügyét nem függetlenül bírálják el. ( 56 ) Végül az említett bíróságnak értékelnie kell, hogy ilyen veszély következhet‑e az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló ténybeli háttérből, figyelembe véve a hatóságoknak az adott ügy elbírálásának befolyásolására alkalmas nyilatkozatait.

64.

Ezenkívül a fenti elemzés keretében a kérdést előterjesztő bíróságnak esetleg azt is meg kell vizsgálnia, hogy a kibocsátó tagállam jogszabálya biztosítja‑e a keresett személyek számára azt a hatékony bírósági jogorvoslatot, amely lehetővé teszi az érintett bíró vagy bírák kinevezésének esetleges szabálytalanságára való hivatkozást (lásd a jelen indítvány 53. pontját), amely szempont a C‑562/21. PPU. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a C‑563/21. PPU. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgya. ( 57 )

65.

A végrehajtó igazságügyi hatóság által elvégzendő elemzés terjedelmével kapcsolatban úgy vélem, hogy a keresett személynek kell megadnia a kérdést előterjesztő bíróság számára azokat a bizonyítékokat, amelyekből első látásra kitűnik annak konkrét veszélye, hogy – a jelen indítvány 63. pontjában felidézett kritériumokra tekintettel – az ügyét esetleg nem független módon bírálják el. Bár e tekintetben nem követelhető meg teljes körű bizonyítás, e bizonyítás azonban nem korlátozódhat arra az általános veszélyre való hivatkozásra, hogy a kibocsátó tagállam igazságszolgáltatási rendszerének rendszerszintű vagy általános hiányosságai hatással lehetnek az ügyére, mivel ennek értékelése még a vizsgálat első szakaszába tartozik. Véleményem szerint a keresett személy feladata egyrészt, hogy olyan bizonyítékokat szolgáltasson, amelyekből kitűnik, hogy a vele szemben folytatott eljárásban részt vevő vagy valószínűleg érintett bírák a vitatott szabályok szerint kinevezett bírák közé tartoznak, vagy hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság maga is nélkülözi a végrehajtó hatalomtól való függetlenségét, másrészt pedig, hogy ismertesse azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy az ilyen helyzet negatív hatást gyakorolhat a saját ügyére, tekintettel a személyes helyzetével, a szóban forgó bűncselekmény jellegével és az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló ténybeli háttérrel kapcsolatos, releváns feltételekre. ( 58 ) Véleményem szerint ezek a bizonyítékok általában elegendőek ahhoz, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság megtagadja e személy átadásának végrehajtását, kivéve, ha a kibocsátó igazságügyi hatóság maga nyújt olyan konkrét biztosítékokat vagy kötelezettségvállalásokat az említett személlyel szemben az átadást követően tanúsított bánásmódot illetően, amelyek eloszlatnak minden kétséget a keresett személy által hivatkozott veszélyt illetően.

66.

Az alkotmánybíróság ítélete, bár a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek megküldését követően hirdették ki, közismert tényként olyan szempontnak minősül, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak a határozathozatal időpontjában figyelembe kell vennie.

67.

Bár az indokolása még nem áll rendelkezésre, ezen ítélet rendelkező részéből kitűnik, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) magának az EU‑Szerződés egyes alapvető rendelkezéseinek e tagállamban való alkalmazhatóságát kérdőjelezi meg, valamint a Bíróság azon elsődleges szerepét is kétségbe vonja, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének megfelelően biztosítsa a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során, ideértve az igazságszolgáltatási fórumok függetlenségének vitatott kérdését, amely függetlenség az EUSZ 2. cikkben garantált jogállamiság alapvető jellemzőinek egyike. ( 59 ) Ellentétben a lengyel kormány képviselője által a tárgyaláson nyújtott biztosítékokkal, úgy tűnik, hogy az uniós jognak a nemzeti bíróságok általi alkalmazása egyáltalán nem képezheti felülvizsgálat tárgyát azokban a jogi helyzetekben, amelyekben a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) úgy véli, hogy a lengyel alkotmány alapján egy adott értelmezést kell követni.

68.

Első ránézésre az említett ítélet a legmagasabb alkotmányos szintű jogpolitika kifejeződése, amely kétségessé teszi, hogy e tagállam osztozik az Unió alapvető elveiben és értékeiben, ( 60 ) noha e tagállam Unióban való részvételének kérdése úgy tűnik, nem vetődött fel. ( 61 )

69.

Kétségtelen, hogy mielőtt az alkotmánybíróság ítéletéből bármilyen következtetést levonna a jelen ügyre nézve, a kérdést előterjesztő bíróságnak rendkívüli óvatosságot kell tanúsítania, tekintettel arra, hogy ezen ítélet kihatásairól az indokolásának és az alkalmazása konkrét módjának figyelmes vizsgálata segítségével kell meggyőződni, ( 62 ) és tekintettel arra is, hogy olyan helyzetről van szó, amely még teljes mértékben kialakulóban van. ( 63 ) Különösen annak állítása, hogy az alkotmánybíróság ítélete mostantól fogva gyakorlatilag ellehetetleníti a szóban forgó tagállam által kiadott valamennyi európai elfogatóparancs végrehajtását, számos bűncselekmény büntetlenségét vonná maga után, sértve ezzel a szóban forgó bűncselekmény áldozatainak jogát, emellett a Lengyel Köztársaság azon bírái szakmai munkájának visszautasítása, akik az igazságügyi együttműködés uniós jog által előírt mechanizmusainak igénybe vételére törekszenek. ( 64 ) Ez maga is az igazságszolgáltatás megtagadásának minősülne, és súlyos következményeket vonna maga után, még a 2002/584 kerethatározat alkalmazási körén és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésen túl is. ( 65 )

70.

Mindemellett számomra úgy tűnik, hogy egy ilyen megközelítés kérdésessé teheti a tagállamok bíróságai közötti, valamint a tagállamok bíróságai és a Bíróság közötti kölcsönös elismerés és igazságügyi együttműködés elvét, amelyek az európai elfogatóparancs rendszerének alapját képezik. Egy ilyen helyzetben ugyanis nem látom, hogyan lehetne biztosítani az európai elfogatóparancs rendszerének alapjául szolgáló nagy fokú bizalmat és elismerést.

71.

Az az értelmezés, amely ezen ítélet rendelkező részéből kitűnni látszik, kétségessé teheti, hogy egy lengyel igazságügyi hatóság határozatával érintett jogalany jelenleg az uniós jog alapelveire támaszkodhat a nemzeti szabályozásnak – ideértve annak alkotmányos normáit is – az uniós joggal való esetleges összeegyeztethetetlenségének orvoslása érdekében. Ami az alapeljárásokat illeti, az említett ítélet magában foglalhatja többek között azt, hogy az elsőbbség és az uniós jog közvetlen alkalmazása elvének érvényre juttatásával nem lehet orvosolni az egyének – köztük az átadott személyek – tisztességes eljáráshoz való jogának esetleges megsértését, a nemzeti jogszabályokban az e személyek védelmét lehetővé tévő hatékony jogorvoslat hiányában. ( 66 )

72.

Ennélfogva az alkotmánybíróság ítéletének következményei nem abszolút értelemben, hanem azon konkrét veszélyek elemzésekor játszhatnak szerepet, hogy a keresett személyek tisztességes eljáráshoz való joga az átadást követően sérül, különösen mivel ez az ítélet megakadályozza egy olyan jogorvoslat (kifogás, fellebbezés stb.) hiányának orvoslását, amely lehetővé teszi az ellenük folyamatban lévő eljárásokban érintett bírák szabálytalan kinevezésének vitatását, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, ( 67 ) amennyiben az érintett személyek bizonyítékot szolgáltatnak e tekintetben.

73.

Ilyen körülmények között nem zárom ki, hogy mindaddig, amíg e helyzet fennmarad, és a keresett személy bizonyítja egyrészt a releváns kritériumok alapján a sajátos helyzetére tekintettel nem pártatlan elbírálás konkrét veszélyének fennállását, másrészt pedig azt, hogy nem lehet hivatkozni az ellene folyamatban lévő eljárások elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok szabálytalan összetételére, a kérdést előterjesztő bíróság köteles lehet megtagadni a szóban forgó európai elfogatóparancs végrehajtását e felfüggesztéseknek az európai elfogatóparancs azon célját érintő sajnálatos következményei ellenére, miszerint fel kell lépni azon keresett személyek büntetlenségével szemben, akik a bűncselekmény állítólagos elkövetésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban tartózkodnak. E bíróság feladata, hogy a jelen indítvány 61–64. pontjában részletezett releváns kritériumok és az alkotmánybíróság ítéletének esetleges következményei alapján értékelje az ilyen megtagadás szükségességét, figyelembe véve azt is, hogy folyamatosan változó helyzetről van szó.

74.

E körülmények között azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt a választ adja, hogy a 2002/584 kerethatározat 1. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása vagy büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparanccsal érintett személy átadásáról határozni hivatott végrehajtó igazságügyi hatóság annak alátámasztására alkalmas bizonyítékokkal rendelkezik, hogy fennáll a Charta 47. cikkének második bekezdésében garantált, tisztességes eljáráshoz való alapvető jog megsértésének valós veszélye a kibocsátó tagállam igazságszolgáltatásának függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok okán, e hatóságnak konkrétan és pontosan meg kell vizsgálnia, hogy tekintettel e személy személyes helyzetére, azon bűncselekmény jellegére, amelynek tekintetében vele szemben eljárást indítottak, és az európai elfogatóparancs alapját képező ténybeli háttérre, valamint figyelembe véve e tagállam által az említett kerethatározat 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában átadott információkat, komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okokból vélelmezhető‑e, hogy az érintett személy ez utóbbi tagállamnak történő átadása esetén ennek a veszélynek ki lenne téve.

75.

E tekintetben azon körülmények, hogy fennáll annak a valós veszélye, hogy az átadást követően az érintett személy ellen nem a törvény által megelőzően létrehozott bíróság előtt indul eljárás, vagy hogy nem lehet meghatározni azon bíróságok összetételét, amelyek előtt e személlyel szemben eljárás indul, valamint az érintett bírák kinevezése érvényességének vitatására irányuló hatékony jogorvoslat hiánya nem mentik fel a kérdést előterjesztő bíróságot az alól, hogy a fent említett kritériumok alapján értékelje az érintett személy tisztességes eljáráshoz való joga megsértésének konkrét veszélyét.

76.

Különösen a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy e kritériumok fényében és a helyzetnek a kibocsátó tagállam igazságszolgáltatási rendszerét illető alakulására tekintettel megvizsgálja, hogy az átadást követően a keresett személy esetében fennáll‑e annak veszélye, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogát befolyásolhatja a végrehajtó hatalomnak a hatáskörrel rendelkező bíróságokba való beavatkozása, figyelembe véve minden olyan hatékony bírósági jogorvoslat esetleges hiányát, amely lehetővé tenné az e személy ügyét elbíráló vagy annak elbírálására hatáskörrel rendelkező bíró vagy bírák szabálytalan kinevezésének vitatását, és figyelembe véve azon alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlatot, amely – mivel megkérdőjelezi az uniós jog elsőbbségét – nem teszi lehetővé e hiány orvoslását.

77.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat adja: