Ideiglenes változat

MACIEJ SZPUNAR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2022. október 20.(1)

C‑423/21. sz. ügy

Grand Production d.o.o.

kontra

GO4YU GmbH,

DH,

GO4YU d.o.o,

MTEL Austria GmbH

(az Oberster Gerichtshof [legfelsőbb bíróság, Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Szellemi tulajdon – 2001/29/EK irányelv – Szerzői jog az információs társadalomban – A 3. cikk (1) bekezdése – Nyilvánossághoz közvetítés – Streamingplatform – Virtuális magánhálózattal (VPN) védett tartalomhoz való hozzáférés – 1215/2012/EU rendelet – A 7. cikk 2. pontja – Joghatóság jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben”

 Bevezetés

1.        Technikai szempontból az internet a globális kommunikáció eszköze: a Föld bármely pontjáról bármely internetes oldalhoz hozzáférhetünk, vagy üzenetet küldhetünk másoknak, bárhol is tartózkodnak. Jogi szempontból azonban más a helyzet. Az internet, mint az emberi tevékenység minden megnyilvánulása, jogi szabályozás alá esik, a szabályozás pedig természeténél fogva területi jellegű: hatálya az azt megalkotó hatóság illetékességétől függ. Ezen túlmenően az interneten folytatott tevékenység különböző megnyilvánulásai az egyének vagyoni vagy személyhez fűződő jogainak tárgyát képezhetik, és e jogok – vagy azok gyakorlása – területileg is korlátozhatók.

2.        Alapvető ellentmondás van tehát egyrészt az internet határokon átnyúló, globális jellege, másrészt az interneten keresztül végzett különböző tevékenységekhez kapcsolódó, területileg korlátozott jogok és kötelezettségek között. Ez az ellentmondás kétféleképpen oldható fel: vagy az internet „területi alapú tartalomkorlátozás” (angolul geoblocking) révén történő „területivé tételével”, vagy a hatóságok illetékességének több államra történő kiterjesztésével, ami lehetővé teszi számukra az interneten folytatott tevékenységek globális szabályozását.

3.        A jelen ügyben a Bíróságnak ezen ellentmondás feloldásának mindkét fent említett módszerével kapcsolatos kérdésekkel kell foglalkoznia.

 Jogi háttér

4.        A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 4. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

5.        E rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ha az alperes nem rendelkezik lakóhellyel valamely tagállamban, valamennyi tagállam bíróságainak joghatóságát, […] az adott tagállam joga határozza meg.”

6.        Végül a 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:

[…]

2.      jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet;

[…]”.

7.        Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”

 Tényállás, eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8.        A Grand Production d.o.o. egy szerb jog szerinti társaság, amely a Prva Srpska Televizija szerb televíziós műsorszolgáltató által Szerbia területén sugárzott audiovizuális showműsorok gyártója.

9.        A GO4YU d.o.o Beograd, amely szintén egy szerb jog szerinti társaság, olyan online streamingplatform üzemeltetője, amelyen a Prva Srpska Televizijával kötött szerződések alapján e televíziós műsorszolgáltató műsorait közvetítik tovább. Ez a platform Szerbia területén belül és kívül is elérhető.

10.      A GO4YU GmbH (a továbbiakban: GO4YU [Ausztria]) és az MTEL Austria GmbH, osztrák jog szerinti társaságok, Ausztria területén a GO4YU Beograd társaság tulajdonában lévő streamingplatformmal kapcsolatos promóciós, ügyfélkapcsolati szolgáltatásokat, és ennek keretében szerződéskötési és díjbeszedési szolgáltatásokat nyújtanak. Az MTEL Austria a GO4YU Beograd társaság leányvállalata. DH a GO4YU (Ausztria) ügyvezetője és egyedüli tagja.

11.      A GO4YU Beograd társaság nem jogosult a Grand Production társaság által gyártott showműsorok Szerbia és Montenegró területén kívüli internetes továbbközvetítésére. A GO4YU Beogradnak tehát e két ország területén kívül található internetfelhasználók esetében blokkolnia kell a hozzáférést ezekhez a programokhoz. Ezek a felhasználók azonban megkerülhetik ezt a blokkolást egy úgynevezett virtuális magánhálózati (VPN) szolgáltatás igénybevételével. E szolgáltatás lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy olyan speciális szerver („VPN‑szerver”) segítségével csatlakozzon az internethez, amely elrejti az IP‑címet és ebből következően a felhasználó tényleges tartózkodási helyét is.(4) E szolgáltatás igénybevételével a Szerbián és Montenegrón kívül található felhasználók azt a látszatot kelthetik, hogy ezekben az országokban tartózkodnak, és így megkerülhetik a GO4YU Beograd társaság által alkalmazott tartalomkorlátozást.

12.      A Grand Production társaság szerint a GO4YU Beograd társaság tisztában van azzal, hogy a területi alapú tartalomkorlátozás VPN‑szolgáltatás igénybevételével megkerülhető. Ezenkívül a 2020. április 30. és 2020. június 15. közötti időszakban a felperes showműsorait tartalomkorlátozás nélkül is el lehetett érni Ausztriában a GO4YU Beograd társaság streamingplatformján keresztül.

13.      A Grand Production társaság kérelmére 2020. szeptember 28‑án a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság, Ausztria) a GO4YU Beograd és az MTEL Austria társaságokkal szemben végzéssel ideiglenes intézkedést rendelt el, amellyel megtiltotta, hogy a Grand Production társaság által gyártott showműsorokat Ausztria területén nyilvánossághoz közvetítsék. E bíróság ugyanakkor e két társaság tekintetében az Ausztria területén kívüli részében a további két alperes (azaz DH és a GO4YU [Ausztria]) tekintetében pedig teljes egészében elutasította a hasonló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.

14.      Az Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság, Ausztria) 2021. január 28‑i végzésével, amely a Grand Production társaság kérelmét az MTEL Austria társaság vonatkozásában teljes egészében elutasította, e végzést részben megváltoztatta. Ezért csak a GO4YU Beograd társasággal szemben elrendelt, Ausztriára korlátozott ideiglenes intézkedés marad hatályban.

15.      Ez utóbbi végzés ellen a Grand Production társaság felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a kérdést előterjesztő bírósághoz, amelyben az összes alperessel szemben olyan ideiglenes intézkedés elrendelését kéri, amely megtiltja a társaság által gyártott műsorok egész világra kiterjedő nyilvánossághoz közvetítését.

16.      E körülmények között határozott úgy az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő »nyilvánossághoz közvetítés« fogalmát, hogy azt valamely streamingplatform (jelen esetben nem az Unióban letelepedett) azon közvetlen üzemeltetője végzi, aki

–        egyedül dönt az általa közvetített televíziós műsorok tartalmáról és elsötétítéséről, és ezt műszakilag megvalósítja,

–        kizárólagos rendszergazdai jogokkal rendelkezik a streamingplatform tekintetében,

–        befolyásolni tudja, hogy a végfelhasználónak milyen televíziós műsorszámok vételére legyen lehetősége a szolgáltatáson keresztül, nem tudja azonban befolyásolni a műsorszámok tartalmát,

–        és egyedüli ellenőrzési pontja annak, hogy mely műsorszámok és tartalmak mikor, mely területeken láthatók,

ha ennek körében

–        a felhasználó nemcsak olyan műsortartalmakhoz kap hozzáférést, amelyek online felhasználását engedélyezték a jogosultak, hanem olyan védelem alatt álló tartalmakhoz is, amelyek esetében elmaradt a megfelelő szerzői jogi engedélyeztetés, és

–        a streamingplatform közvetlen üzemeltetője tudja, hogy szolgáltatása a jogosultak hozzájárulása nélkül is lehetővé teszi védelem alatt műsortartalmak vételét, mivel a végfelhasználók VPN‑szolgáltatásokat vesznek igénybe azt a látszatot keltve, hogy IP‑címük és eszközük olyan területen található, amelynek tekintetében rendelkezésre áll a jogosult hozzájárulása,

–        a védelem alatt álló műsortartalmak vételére azonban VPN‑alagút használata nélkül is több hétig ténylegesen lehetőség volt a streamingplatformon keresztül a jogosultak hozzájárulása nélkül?

2)      Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén:

Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő »nyilvánossághoz közvetítés« fogalmát, hogy a valamely platform első kérdésben jellemzett üzemeltetőjével szerződéses és/vagy társasági jogi kapcsolatban álló (jelen esetben az Unióban székhellyel rendelkező) olyan harmadik személyek is ilyen közvetítést végeznek, akik, anélkül, hogy befolyásolni tudnák az elsötétítéseket és a streamingplatformon közvetített műsorok műsorszámait és tartalmát,

–        népszerűsítik az üzemeltető streamingplatformját és annak szolgáltatásait, és/vagy

–        15 nap után automatikusan megszűnő próba‑előfizetéseket kötnek az ügyfelekkel, és/vagy

–        ügyfélszolgálatot biztosítanak a streamingplatform ügyfelei számára, és/vagy

–        fizetős előfizetéseket kínálnak a közvetlen szolgáltató streamingplatformjához a saját honlapjukon, majd az ügyfelek szerződéses partnereként és az előfizetési díj kedvezményezettjeként lépnek fel, minek körében a fizetős előfizetések keretében csak akkor tájékoztatják kifejezetten az ügyfelet arról, hogy bizonyos műsorszámok nem érhetők el, ha az ügyfél a szerződéskötéskor kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy e műsorszámokat látni kívánja, viszont ha az ügyfelek nem nyilatkoznak így, illetve nem kérdeznek rá konkrétan erre, az ügyfeleket nem tájékoztatják erről előzetesen?

3)      Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv 2. cikkének a) és e) pontját, valamint 3. cikkének (1) bekezdését [a 1215/2012] rendelet 7. cikkének 2. pontjával összefüggésben, hogy az eljáró bíróság tagállama által biztosított szerzői és szomszédos jogok megsértésére való hivatkozás esetén ez a bíróság – mivel a területiség elvével ellentétes a belföldi bíróságok külföldön megvalósult jogsértésekkel kapcsolatos vizsgálati jogosultsága – csak a saját tagállamának területén okozott kár tárgyában történő döntéshozatal tekintetében rendelkezik joghatósággal, vagy ez a bíróság a jogaiban megsértett szerző állítása szerint az említett területen kívül (a világ bármely részén) megvalósult jogsértések tárgyában is döntést hozhat vagy köteles döntést hozni?”

17.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2021. július 12‑én érkezett a Bírósághoz. A Bíróság 2022. július 11‑én érkezett felvilágosításkérésére válaszul a kérdést előterjesztő bíróság módosította az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést, és e kérdés utolsó előtti francia bekezdésének végére beillesztette a „vagy” szót. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés tehát véglegesen a következőképpen szól:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő »nyilvánossághoz közvetítés« fogalmát, hogy azt valamely streamingplatform (jelen esetben nem az Unióban letelepedett) azon közvetlen üzemeltetője végzi, aki

–        egyedül dönt az általa közvetített televíziós műsorok tartalmáról és elsötétítéséről, és ezt műszakilag megvalósítja,

–        kizárólagos rendszergazdai jogokkal rendelkezik a streamingplatform tekintetében,

–        befolyásolni tudja, hogy a végfelhasználónak milyen televíziós műsorszámok vételére legyen lehetősége a szolgáltatáson keresztül, nem tudja azonban befolyásolni a műsorszámok tartalmát,

–        és egyedüli ellenőrzési pontja annak, hogy mely műsorszámok és tartalmak mikor, mely területeken láthatók,

ha ennek körében

–        a felhasználó nemcsak olyan műsortartalmakhoz kap hozzáférést, amelyek online felhasználását engedélyezték a jogosultak, hanem olyan védelem alatt álló tartalmakhoz is, amelyek esetében elmaradt a megfelelő szerzői jogi engedélyeztetés, és

–        a streamingplatform közvetlen üzemeltetője tudja, hogy szolgáltatása a jogosultak hozzájárulása nélkül is lehetővé teszi védelem alatt műsortartalmak vételét, mivel a végfelhasználók VPN‑szolgáltatásokat vesznek igénybe azt a látszatot keltve, hogy IP‑címük és eszközük olyan területen található, amelynek tekintetében rendelkezésre áll a jogosult hozzájárulása, vagy^[(5)^]

–        a védelem alatt álló műsortartalmak vételére azonban VPN‑alagút használata nélkül is több hétig ténylegesen lehetőség volt a streamingplatformon keresztül a jogosultak hozzájárulása nélkül?”

18.      Írásbeli észrevételeket az alapeljárás felei, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő. E felek írásban is válaszoltak a Bíróság kérdéseire. A Bíróság úgy határozott, hogy az ügyet tárgyalás tartása nélkül bírálja el.

 Értékelés

19.      A kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben előzetes döntéshozatal céljából három kérdést terjesztett a Bíróság elé. Az első kérdés a streamingplatform üzemeltetője szerzői jogi védelem alatt álló műsortartalmak e platformon a jogosult hozzájárulása nélküli nyilvánossághoz közvetítéséért való felelősségének mértékére vonatkozik.(6) A második kérdés az ezen üzemeltetővel együttműködő jogalanyok esetleges felelősségére vonatkozik. Végezetül a harmadik kérdés a tagállami bíróságok szerzői jogok megsértésével kapcsolatos joghatóságának terjedelmére vonatkozik. E kérdéseket abban a sorrendben fogom bemutatni, ahogy azokat feltették.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

20.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a streamingplatform televíziós műsort az interneten továbbközvetítő üzemeltetője megsérti a nyilvánossághoz közvetítés e rendelkezésben meghatározott kizárólagos jogát abban az esetben, ha:

a)      a felhasználók VPN‑szolgáltatáson keresztül oly módon kerülik meg a területi alapú tartalomkorlátozást, hogy a védelem alatt álló művek az Európai Unió területén belül elérhetők, amire a fent említett platform üzemeltetője nem kapott engedélyt a szerzői jog jogosultjától, vagy

b)      a fent említett platformon a védelem alatt álló művek az Európai Unió területén a szerzői jog jogosultjának engedélye nélkül korlátozás nélkül voltak hozzáférhetők.

21.      E kérdés két alapvető kérdést vet fel, mégpedig egyrészt azt, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést végez‑e az olyan streamingplatform üzemeltetője, amelyen egy televíziós műsort továbbközvetítenek, másrészt pedig azt, hogy az ilyen platform üzemeltetője felelősséggel tartozik‑e azért, mert a felhasználók a hozzáférés üzemeltető általi korlátozását megkerülve férnek hozzá a védelem alatt álló tartalomhoz. Először ezt az első kérdést fogom tárgyalni.

 Televíziós műsor továbbközvetítése az interneten, mint nyilvánossághoz közvetítés

22.      A Bíróságnak már volt alkalma kimondani, hogy „[a 2001/29] irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítés fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a valamely földfelszíni televíziós adásba foglalt művek olyan továbbközvetítését,

–        amelyet az eredeti műsorsugárzó szervezettől eltérő szervezet valósít meg,

–        amely az előfizetők rendelkezésére e szervezet által bocsátott internetes adatfolyam útján történik, melynek során az előfizetők a fenti szervezet szerverére csatlakozva foghatják a továbbközvetítést,

–        noha előfizetői az említett földfelszíni műsorsugárzás vételi területén találhatóak, és jogszerűen foghatják az adást televízió készülékükön.”(7)

23.      Ebben az összefüggésben érdemes pontosítani, hogy a 2013. március 7‑i ITV Broadcasting és társai ítélet (C‑607/11, EU:C:2013:147) e pontjának utolsó francia bekezdésében foglalt fenntartás, amely arra a helyzetre vonatkozik, amikor az online továbbközvetítési szolgáltatás üzemeltetőjének az előfizetői a földfelszíni műsorsugárzás vételi területén találhatóak, nem jelenti azt, hogy e megoldás csak az ilyen helyzetekre alkalmazható. Erre a fenntartásra az úgynevezett új nyilvánosság, azaz az eredeti televíziós műsorszolgáltatás célközönségétől eltérő nyilvánosság hiányára alapított érv megcáfolása érdekében volt szükség. A Bíróság e körülményt irrelevánsnak találta, mivel az interneten történő továbbközvetítés az eredeti televíziós műsorszolgáltatástól eltérő technikai eszközökkel történik.(8) Másrészt abban az esetben, ha az interneten történő továbbközvetítés az eredeti televíziós műsorszolgáltatás vételére kijelölt területen kívül is elérhető,(9) akkor szükségszerűen szélesebb közönséget céloz meg, mint az említett televíziós műsorszolgáltatás. Az ilyen továbbközvetítés tehát a 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek minősül.

24.      Az sem lényeges, hogy az interneten történő továbbközvetítés az eredeti televíziós műsorszolgáltatással egyidejűleg és változatlanul történik‑e („live streaming”), mint a 2013. március 7‑i ITV Broadcasting és társai ítélettel (C‑607/11, EU:C:2013:147) befejezett ügyben, vagy például időben késleltetett‑e. E továbbközvetítés a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek való minősítésének kritériuma ugyanis az a technikai eszköz, amelynek segítségével e továbbközvetítésre sor kerül, valamint az a tény, hogy azt az eredeti televíziós műsorszolgáltatótól eltérő jogalany végzi.

25.      Végül emlékeztetni kell arra, hogy noha az eredeti televíziós műsorszolgáltatás interneten történő továbbközvetítése technikai szempontból másodlagos és kiegészítő jellegű e műsorszolgáltatáshoz képest, jogi szempontból a nyilvánossághoz közvetítés továbbközvetítéshez hasonló cselekménye e műsorszolgáltatástól elkülönül és független. Ennélfogva az a körülmény, hogy az eredeti televíziós műsorszolgáltatás az Európai Unión kívüli területre irányul, következésképpen a 2001/29 irányelv területi hatályán kívülre esik, nem zárja ki, hogy az említett műsorszolgáltatás interneten történő továbbközvetítése ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek minősüljön, amennyiben ez a továbbközvetítés az irányelv hatálya alá tartozó területen elérhető.

26.      A fenti megfontolások arra engednek következtetni, hogy a jelen indítvány 20. pontjának b) alpontjában leírt helyzetben, azaz amikor az Európai Unió területén kívül sugárzott eredeti televíziós adás tárgyát képező, védelem alatt álló művek az Európai Unió területén korlátlanul hozzáférhetőek egy olyan streamingplatformon, amelyen ezen adást továbbközvetítik, e platform üzemeltetője e művek nyilvánossághoz közvetítését végzi, amely közvetítés a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizárólagos jog hatálya alá tartozik. Ezért a művek ilyen nyilvánossághoz közvetítése, ha azt a szerzői jog jogosultjának hozzájárulása nélkül végzik, e kizárólagos jog megsértésének minősül.

 Felelősség a szerzői jogi védelem alatt álló művekhez való online hozzáférés korlátozásainak felhasználók általi megkerülésért

27.      Most pedig rátérek egy bonyolultabb kérdés, a streamingplatform üzemeltetőjének a jelen indítvány 20. pontjának a) alpontjában ismertetett helyzetben fennálló felelősségének elemzésére. Ebben a helyzetben a streamingplatform üzemeltetője a szerzői jogi jogosult jogait tiszteletben tartva területi alapú tartalomkorlátozást alkalmaz egy olyan területen, ahol a védelem alatt álló művek nyilvános közvetítése nem engedélyezett, ebben az esetben az Európai Unió teljes területén, azonban a felhasználók ezt a korlátozást VPN‑szolgáltatás igénybevételével megkerülik, ami oly módon teszi lehetővé számukra a művekhez való hozzáférést, mintha a nyilvános közvetítésre vonatkozó engedély hatálya alá tartozó területen, azaz Szerbia vagy Montenegró területén tartózkodnának.

28.      A területi alapú tartalomkorlátozás az úgynevezett digitális jogok kezelésének („digital rights management”) eszközei közé tartozik.(10) Különböző típusú védelmekről van szó, amelyek arra irányulnak, hogy megakadályozzák a digitális (elektronikus) formátumban rendelkezésre álló tartalomnak e tartalom szolgáltatójának akaratával ellentétes módon történő felhasználását. E védelem a digitális adatformátum azon tulajdonságait hivatott „korrigálni”, amelyek a tartalomszolgáltatók szempontjából nemkívánatosak, mégpedig azt, hogy gyakorlatilag költségmentesen, tetszőleges számú tökéletes másolat készíthető, és hogy ezek (különösen az interneten keresztül) bármilyen távolságra továbbíthatók. Az online terjesztett tartalmak tekintetében a digitális jogkezelési eszközök – például területi alapú tartalomkorlátozás formájában – szintén arra szolgálhatnak, hogy megszüntessék e médium globális jellegét, és lehetővé tegyék annak földrajzi zónákra való virtuális felosztását, ahogyan azt jelen indítvány bevezetőjében említettem.

29.      A digitális jogkezelő eszközöket általában a szerzői jogok védelmére használják, megakadályozva a digitális formában forgalmazott védelem alatt álló művek jogellenes vagy egyszerűen csak a jogosultak által nem kívánt felhasználását. Ezen eszközöket az ilyen művekkel kapcsolatos szerzői jogok kezelésének eszközeként is használják, mivel azok lehetővé teszik az ugyanazon mű különböző terjesztési formái után külön díj felszámítását, a piac felosztását és az úgynevezett árdiszkriminációt a különböző részpiacokon, vagy végezetül díjak felszámítását a honlapokon hozzáférhetővé tett tartalmak után.

30.      A szerzői jogok védelmét és kezelését szolgáló digitális jogkezelő eszközök maguk is az uniós jog védelme alatt állnak. A 2001/29 irányelv 6. cikke előírja a tagállamok számára, hogy részesítsék jogi védelemben a „hatásos műszaki intézkedéseket”, amelyek e fogalomnak az ezen cikk (3) bekezdésében szereplő meghatározása szerint a digitális jogkezelő eszközöket is magukban foglalják.

31.      A Bíróság továbbá többször jelezte, hogy a digitális jogkezelő eszközök többek között – ami a jelen ügy szempontjából különösen érdekes – a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmának meghatározása tekintetében joghatásokat fejthetnek ki az uniós jogban.

32.      A 2014. február 13‑i Svensson és társai ítéletben (C‑466/12, EU:C:2014:76) a Bíróság kimondta, hogy „nem minősül e rendelkezés szerinti nyilvánossághoz közvetítésnek egy internetes oldalon más internetes oldalon szabadon hozzáférhető művekre mutató kattintható linkek szolgáltatása”.(11) A Bíróság tisztázta, hogy a szabadon hozzáférhető internetes oldal valamennyi internetfelhasználónak szól, következésképpen a műre mutató link az adott internetes oldalon nem teszi e művet új közönség számára hozzáférhetővé.(12)

33.      Ezzel szemben a tartalomkorlátozással védett internetes oldal(13) kizárólag a saját ügyfeleknek szól, azaz azoknak a személyeknek, akik jogszerűen férnek hozzá ehhez az oldalhoz. A korlátozás megkerülése és a honlapon tárolt, védelem alatt álló művek más személyekhez való közvetítése – még ha más internetes oldalra mutató linkkel is történik – azt jelenti, hogy új közönség számára biztosítják a hozzáférést, és az a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek minősül(14). A Bíróság szerint tehát a digitális jogkezelő eszközök online alkalmazása behatárolja azon személyek körét (nyilvánosságot), amelynek a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés szól.(15)

34.      A 2016. november 10‑i Vereniging Openbare Bibliotheken ítélettel (C‑174/15, EU:C:2016:856) lezárult ügyben a Bíróság engedélyezte, hogy az e‑könyvek haszonkölcsönzése a 2006/115/EK irányelv(16) 6. cikkének (1) bekezdésében a közkönyvtárakra előírt kivétel hatálya alá tartozzon. Ezen engedélyezés feltétele olyan digitális jogkezelő eszközök használata volt, amelyek az elektronikus példányok haszonkölcsönzését a fizikai művek haszonkölcsönzéséhez tették hasonlóvá.(17)

35.      Végezetül a Bíróság a 2021. március 9‑i VG Bild‑Kunst ítéletben (C‑392/19, EU:C:2021:181) kimondta, hogy „[a 2001/2021 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése] értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek minősül a szerzői jogi védelem alatt álló, a nyilvánosság számára valamely internetes honlapon a szerzői jogok jogosultjának engedélyével szabadon hozzáférhetővé tett műveknek valamely harmadik fél internetes oldalába az áthivatkozás technikája útján történő beágyazása, ha arra az e jogosult által az áthivatkozás ellen hozott vagy kezdeményezett védelmi intézkedések megkerülésével kerül sor”.(18) A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy a szerzői jog jogosultja azzal, hogy a védelem alatt álló, interneten közvetített mű áthivatkozása ellen technikai védelmet alkalmaz, korlátozza azon személyek körét, akik e művet azon internetes oldal felhasználóival osztották meg, amelyen e művet eredetileg közvetítették.(19)

36.      Véleményem szerint hasonló érvelés alkalmazható a jelen ügy tárgyát képező területi alapú tartalomkorlátozásra. Ha a szerzői jogi jogosult (vagy általa feljogosított felhasználó) ilyen korlátozást alkalmaz, a műsorszolgáltatása kizárólag a védelem alatt álló tartalomhoz az e jogosult által meghatározott területről (vagyis arról a területről, ahol a hozzáférés nincs korlátozva) hozzáférő személyek körét célozza. A jogosult tehát a fennmaradó területen nem végez nyilvánossághoz közvetítést.

37.      Ha tehát a GO4YU Beograd társaság tulajdonában lévő streamingplatformon a Grand Production társaság által gyártott showműsorok területi alapú tartalomkorlátozás alá esnek oly módon, hogy azokhoz főszabály szerint csak Szerbia és Montenegró területéről lehet hozzáférni, akkor a GO4YU Beograd társaság az Európai Unió területén nem végzi e műsorok nyilvánossághoz közvetítését.

38.      Ugyanakkor – amint köztudott – sem a virtuális, sem a valós világban nincsenek olyan védelmek, amelyeket nem lehet megkerülni vagy feltörni. Ez csak többé‑kevésbé lehet nehéz. Ez a területi alapú tartalomkorlátozás esetében is elmondható. Különböző technikai eszközök – köztük a VPN‑szolgáltatások – lehetővé teszik e korlátozások megkerülését, különösen a felhasználó tartózkodási helyének virtuális megváltoztatásával. Igaz, hogy léteznek az ilyen gyakorlatok elleni technikai védelmi intézkedések, ezek azonban nem teljesen hatékonyak, és valószínűleg soha nem is lesznek azok; a jogsértések módszereinek fejlődése a biztonsági technikák fejlődéséhez képest mindig egy lépéssel előrébb jár.

39.      Ez azonban nem jelenti azt, hogy az a jogalany, akinek a védelem alatt álló műhöz való hozzáférés területi alapú korlátozását a felhasználók megkerülik, e mű nyilvánossághoz közvetítését valósítja meg azon a területen, ahol az e műhöz való hozzáférést korlátozták. Ez a következtetés lehetetlenné tenné az online szerzői jogok területi alapú kezelését; a mű interneten történő bármely nyilvánossághoz közvetítése főszabály szerint globális jellegűnek minősül.

40.      Véleményem szerint itt a Bíróság által a hiperhivatkozásokkal kapcsolatos ügyekben alkalmazotthoz hasonló megközelítést kell alkalmazni. Abban az esetben, ha egy hiperhivatkozás a szerzői jogvédelem alatt álló tartalomhoz való hozzáférés korlátozásának megkerülését eredményezi, a hiperhivatkozást létrehozó személy viseli a felelősséget azért, hogy a tartalmat új közönséghez közvetítették, és nem annak a honlapnak az üzemeltetője, amelyen az eredeti közvetítésre sor került, és amelynek hozzáférési korlátozásait megkerülték.

41.      A jelen ügy sajátos eleme, hogy nincs olyan harmadik személy, aki a GO4YU Beograd társaság által alkalmazott területi alapú tartalomkorlátozás megsértésével közvetítette a Grand Production társaság által gyártott műsorokat a felhasználóknak. A felhasználók maguk kerülik meg ezt a korlátozást azzal, hogy közvetítés nélkül férnek hozzá a szóban forgó műsorokhoz.(20)

42.      Számomra azonban nem tűnik úgy, hogy ez elegendő ok lenne arra, hogy ezért a helyzetért a GO4YU Beograd társaságot terheli a felelősség. A Grand Production társaságnak valószínűleg igaza van, amikor azt állítja, hogy a GO4YU Beograd társaság tisztában van azzal, hogy VPN‑szolgáltatások használatával megkerülhető a területi alapú tartalomkorlátozás. A Grand Production társaság azonban szintén tisztában van ezzel. A szerzői jogi művek digitális formában, különösen az interneten történő terjesztése azzal a kockázattal jár, hogy a felhasználók kijátsszák a különböző típusú védelmi rendszereket. A Grand Production társaságnak amiatt, hogy engedélyezte a GO4YU Beograd társaság számára a műsorainak streamingplatformon meghatározott területen való nyilvánossághoz közvetítését, figyelembe kellett vennie, hogy e műsorokhoz bizonyos számú felhasználó e területen kívülről is hozzáférhet.

43.      Ez azonban nem jelenti azt, hogy a GO4YU Beograd társaság felel e műsorok e felhasználók részére való nyilvánossághoz közvetítéséért. A Bíróság fentebb tárgyalt ítélkezési gyakorlatának logikája szerint a nyilvánossághoz közvetítést végző jogalany azáltal, hogy technikai védelmet alkalmazott, meg akarta határozni azon személyek tervezett körét, akiket e közvetítés megcéloz.

44.      Ez csak abban az esetben lenne másként, ha a GO4YU Beograd társaság szándékosan alkalmazna hatástalan területi alapú tartalomkorlátozást annak érdekében, hogy azon a területen kívül tartózkodó személyek számára, amely tekintetében jogosult a Grand Production társaság által gyártott műsorok nyilvánossághoz közvetítésére, ténylegesen lehetővé tegye, hogy az interneten objektíve fennálló lehetőségekhez, különösen a szabadon hozzáférhető VPN‑szolgáltatásokhoz képest könnyebben férjenek hozzá ezekhez a műsorokhoz. Ilyen helyzetben megállapítható, hogy a GO4YU Beograd társaság – a következmények teljes tudatában – intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy ügyfelei számára hozzáférést biztosítson a védelem alatt álló műhöz abban a helyzetben, amikor ilyen intézkedés hiányában ügyfelei főszabály szerint nem használhatnák e művet.(21) Ennek megállapítása a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Másrészt a felhasználási szerződés felei a szerződésben megállapodhatnak a felhasználó e szerződés tárgyát képező tartalomhoz való hozzáférés korlátozására vonatkozó, szélesebb körű kötelezettségeiről.

 Válasz az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre

45.      A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a művek nyilvánossághoz közvetítésének e rendelkezésben foglalt kizárólagos jogát nem sérti meg a streamingplatform televíziós műsort az interneten továbbközvetítő üzemeltetője abban az esetben, ha a felhasználók a területi alapú tartalomkorlátozást VPN‑szolgáltatás igénybevételével úgy kerülik meg, hogy a védelem alatt álló művek az Európai Unió területén elérhetők, amire a fent említett platform üzemeltetője nem rendelkezik a szerzői jog jogosultjának engedélyével. Ugyanakkor ezen üzemeltető megsérti ezt a jogot abban az esetben, ha a fent említett platformon a védelem alatt álló művek az Európai Unió területén a szerzői jog jogosultjának engedélye nélkül korlátozás nélkül hozzáférhetők.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

46.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan streamingplatform üzemeltetőjével kapcsolt viszonyban álló jogalany, amelyen szerzői jogi védelem alatt álló műveket közvetítenek – amely jogalany e platformot reklámozza, a platform üzemeltetője által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan szerződéseket köt az ügyfelekkel, és támogatást nyújt ezen ügyfelek részére, azonban nem gyakorol befolyást sem az e platformon közvetített tartalomra, sem a hozzáférés harmadik személyek szerzői jogainak védelmét szolgáló, e platformon alkalmazott korlátozásaira – szintén az említett rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést végez.

47.      Véleményem szerint e kérdésre a válasz levezethető a Bíróságnak a szerzői jogi védelem alatt álló műveknek a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésével kapcsolatos eddigi ítélkezési gyakorlatából.

48.      A Stim és SAMI ügyre vonatkozó indítványomban (C‑753/18, EU:C:2020:4) már volt alkalmam megjegyezni, hogy noha a Bíróság ítélkezési gyakorlatában számos alkalommal állapította meg a nyilvános közvetítés fennállását olyan helyzetekben, amelyek túllépték egy adott mű egyszeri közvetítésének kereteit, valamennyi ilyen helyzet közös vonása, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a felhasználó beavatkozása és a nyilvánossághoz közvetített védelem alatt álló teljesítmények között. E közvetlen kapcsolat az a központi elem, amely nélkül nem beszélhetünk az ilyen művek nyilvánossághoz történő közvetítéséről.(22) A Bíróság ezen ügyben elfogadta az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására irányuló javaslatomat, és kimondta, hogy a rádiókészülékkel felszerelt gépjárművek bérbeadása nem minősül a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek.(23)

49.      A fenti következtetéseken nem változtat a Bíróságnak a szerzői jogi védelem alatt álló műveknek a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésével kapcsolatos későbbi ítélkezési gyakorlata. Különösen a 2021. június 22‑i YouTube és Cyando ítéletben (C‑682/18 és C‑683/18, EU:C:2021:503) a Bíróság kimondta, hogy a videómegosztó platform vagy tárhely‑ és fájlmegosztó platform üzemeltetője csak abban az esetben végzi (a szerzői jogot megsértve) a védelem alatt álló művek nyilvánossághoz közvetítését, ha konkrétan tudomással bír a védelem alatt álló tartalom platformján való jogellenes hozzáférhetővé tételéről, és azt haladéktalanul nem törli vagy az ahhoz való hozzáférést haladéktalanul nem szünteti meg, vagy ha az említett üzemeltető – noha tudja vagy tudnia kellene, hogy általában véve a platformján keresztül annak felhasználói védelem alatt álló tartalmakat tesznek jogellenesen hozzáférhetővé a nyilvánosság számára – nem hajtja végre azon megfelelő műszaki intézkedéseket, amelyek egy szokásos gondossággal eljáró gazdasági szereplőtől ebben a helyzetben elvárhatók annak érdekében, hogy hitelesen és hatékonyan lépjen fel a szerzői jogok e platformon való megsértése ellen, vagy ha részt vesz a jogellenesen nyilvánossághoz közvetített védelem alatt álló tartalmak kiválasztásában, a platformján kifejezetten ilyen tartalmak jogellenes megosztására szolgáló eszközöket biztosít, vagy tudatosan elősegíti az ilyen megosztásokat.(24) Másrészt a szerzői jogi védelem alatt álló művek terjesztését lehetővé tevő platform online közvetítési szolgáltatásának puszta nyújtása nem elegendő annak megállapításához, hogy az ilyen platform üzemeltetője e műveket 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a nyilvánossághoz közvetíti, még akkor sem, ha ilyen platform nélkül a felhasználók nem tudnák ezeket a műveket terjeszteni.(25)

50.      A jelen ügyben nem áll fenn ilyen közvetlen kapcsolat az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdéssel érintett jogalanyok tevékenysége és a GO4YU Beograd társaság streamingplatformján nyilvánossághoz közvetített művek, köztük a Grand Production társaság által gyártott showműsorok között. Ezek a jogalanyok kétségtelenül hozzájárulnak az említett platform működéséhez azáltal, hogy közvetítő szerepet töltenek be a platform és annak ügyfelei között. Még az is elképzelhető, hogy tevékenységük szükséges ahhoz, hogy az ügyfelek hozzáférhessenek az adott platformon terjesztett tartalomhoz, mivel ehhez előfizetési szerződés megkötése szükséges. Ezzel szemben e jogalanyoknak nincs semmilyen hatásuk a platformon terjesztett tartalomra, és nincs lehetőségük arra, hogy megakadályozzák a szerzői jogok esetleges megsértését.

51.      A kérdést előterjesztő bíróság által a második kérdésben említett körülmény, miszerint az ügyfeleket eleve nem tájékoztatják arról, hogy bizonyos tartalmak – köztük a Grand Production társaság által gyártott showműsorok – nem érhetők el a platformon, semmit nem változtat ezen a következtetésen. Az, hogy az ügyfeleket nem tájékoztatják arról, hogy bizonyos tartalmak nem érhetők el a platformon, semmit sem változtat azon a tényen, hogy nem érhetők el. Véleményem szerint nincs nyilvánvaló ok–okozati összefüggés az ügyfelek e tartalom elérthetetlenségéről való tájékoztatásának elmulasztása és az ügyfelek azon hajlama között. hogy megkerüljék a területi alapú tartalomkorlátozást, amely az elérhetetlenség oka. Ezenkívül, amint azt fentebb már jeleztem, véleményem szerint a streamingplatform üzemeltetője nem felelős – a vele kapcsolt viszonyban álló más jogalanyok pedig végképp nem felelősek – azért, hogy a felhasználók megkerülik a szerzői jogvédelem alatt álló művekhez való hozzáférés technikai korlátozásait.

52.      Az ilyen platform üzemeltetőjével kapcsolt viszonyban álló jogalanyok adott esetben járulékos felelősséget viselnek a szerzői jogok megsértésének elősegítéséért vagy az abban való közreműködésért, ha e jogok megsértése megállapításra kerül. E felelősséget azonban az uniós jog nem harmonizálta, és kizárólag a tagállamok nemzeti jogának hatálya alá tartozik.

53.      A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ adja, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan streamingplatform üzemeltetőjével kapcsolt viszonyban álló jogalany, amelyen szerzői jogi védelem alatt álló műveket közvetítenek – amely jogalany e platformot reklámozza, az általa nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan szerződéseket köt az ügyfelekkel, és támogatást nyújt ezen ügyfelek részére, azonban nincs befolyása sem az e platformon közvetített tartalomra, sem a hozzáférés harmadik személyek szerzői jogainak védelmét szolgáló, e platformon alkalmazott korlátozásaira – nem végez az említett rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről

54.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés a tagállami bíróságok szerzői jogok megsértéséhez kapcsolódó jogellenes károkozással, vagy az ilyen jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel kapcsolatos ügyekben fennálló joghatóságának terjedelmére vonatkozik. E kérdés kérdést előterjesztő bíróság általi megfogalmazása szerint a 2001/29 irányelv 2. cikke a) és e) pontjának, valamint 3. cikke (1) bekezdésének 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjával összefüggésben történő értelmezéséről van szó.

55.      A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy e kérdés a Bíróság ítélkezési gyakorlatával kapcsolatban felmerült kétségeiből ered. Egyrészt ugyanis a Bíróság kimondta, hogy az eljáró bíróság tagállama által biztosított szerzői jogok védelem alatt álló műveknek egy, az illetékességi területén hozzáférhető weboldalon történő közzététele által állítólagosan megvalósuló megsértése esetén a kár bekövetkezésének helye (németül „Erfolgsort”) alapján e bíróság joghatósággal bír felelősség megállapítása iránti kereset elbírálására, azonban kizárólag e tagállam területén okozott károk tekintetében.(26)

56.      Másrészről a Bíróság azt is kimondta, hogy az a személy, akinek a személyiségi jogait állítólagosan megsértették a rá vonatkozó valótlan állításoknak az interneten történő közzététele és az őt érintő hozzászólások eltávolításának elmulasztása révén, az állítások helyreigazítása, a hozzászólások eltávolítására való kötelezés és a valótlan állítások interneten történő közzétételével okozott vagyoni kár megtérítése iránt keresetet indíthat az általa elszenvedett teljes kár tekintetében azon tagállam bíróságai előtt, ahol érdekeinek központja található. E személy tehát nem nyújthat be keresetet ezen állítások helyesbítése és az említett hozzászólások törlése iránt minden olyan tagállam bíróságai előtt, amelynek a területén az interneten közzétett információk hozzáférhetők vagy hozzáférhetők voltak.(27)

57.      A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az alapügy tárgyára tekintettel, amely nem kártérítési követelés, hanem a felperes műveinek interneten keresztül történő nyilvánossághoz közvetítésének megtiltására irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelem, az eljáró bíróság joghatóságát az első ítélet alapján kell‑e meghatározni, ami azt jelenti, hogy e joghatóság Ausztria területére korlátozódik, vagy a második ítélet alapján, aminek következtében az osztrák bíróságok az egész világra kiterjedő hatályú ideiglenes intézkedések elrendelésére lennének jogosultak.

58.      Kétségeim vannak azonban ezen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságát illetően, mivel álláspontom szerint a Bíróság nem tud a kérdést előterjesztő bíróságnak olyan választ adni, amely hasznos lenne az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálása szempontjából. E kételyeket egyébként az alapeljárás felei is osztják.

59.      Ugyanis először is, a Bíróság fentiekben hivatkozott ítélkezési gyakorlatát az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján alakították ki,(28) amely rendelkezésre a kérdést előterjesztő bíróság a kérdés szövegében szintén hivatkozik. E rendelkezés a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben azon hely bíróságának joghatóságát állapítja meg, ahol a káresemény bekövetkezett. Ebben az összefüggésben a Bíróság az említett ítélkezési gyakorlatban meghatározta a tagállami bíróságok joghatóságát. Ezzel szemben a jelen ügy alapeljárásában e rendelkezés nem alkalmazható.

60.      Ami a GO4YU Beograd társaságot illeti, Szerbiában, azaz az Unió területén kívül rendelkezik székhellyel, míg az 1215/2012 rendelet 7. cikkének alkalmazása a tagállamokban lakóhellyel (vagy székhellyel) rendelkező alperesekre korlátozódik. Ugyanakkor az egyes tagállamok bíróságainak joghatóságát a valamely tagállamban lakóhellyel nem rendelkező személyek ellen indított keresetek tekintetében az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban ezen tagállam joga határozza meg.

61.      Ami az alapeljárás többi alperesét illeti, Ausztriában, azaz a kérdést előterjesztő bíróság tagállamában rendelkeznek székhellyel, illetve lakóhellyel. Az osztrák bíróságoknak az ezen alperesek elleni ügyekkel kapcsolatos joghatóságát nem a 7. cikk 2. pontja határozza meg, mivel ez a rendelkezés a lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállam bíróságai előtt perelhető személyekre vonatkozik, hanem az 1215/2012 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése, amely szerint valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy az adott állam bíróságai előtt perelhető. E tagállam bíróságainak joghatósága általános jellegű, és főszabály szerint nincs korlátozva, mindenesetre nem a joghatósági szabályok által.(29) A Bíróságnak a jelen indítvány 55. és 56. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlata tehát jelen esetben nem alkalmazható.

62.      Hasonlóképpen nem alkalmazható ez az ítélkezési gyakorlat, ha az osztrák bíróságok az 1215/2012 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában e kereset és a többi alperessel szembeni kereset közötti kapcsolat miatt rendelkeznek joghatósággal a GO4YU Beograd társaság elleni kereset elbírálására.(30) Az ez alapján fennálló joghatóság terjedelmének ugyanis hasonlónak kell lennie az e rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti joghatósághoz. Ez mindenesetre a nemzeti jog értelmezését érintő kérdés.(31)

63.      Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki, hogy a Bíróság 2017. október 17‑i Bolagsupplysningen és Ilsjan ítéletben (C‑194/16, EU:C:2017:766) kifejtett érvelésének alkalmazása hogyan vezetne az osztrák bíróságok korlátlan joghatóságához.

64.      Egyrészt ugyanis semmi nem utal arra, hogy a Grand Production társaság érdekeltségi központja Ausztriában lenne, nem pedig Szerbiában, ahol e társaság székhellyel rendelkezik. Egyébként az alapeljárás felei maguk is kijelentik a Bíróság kérdésére adott válaszukban, hogy az érdekeltségi központ doktrínája a jelen ügyben nem alkalmazható.

65.      Másrészt, ha analógia útján alkalmaznánk a Bíróság azon megállapítását, hogy a valamely internetes oldalon közzétett állítások és tartalmak mindenütt jelenvaló jellegére és azon körülményre tekintettel, hogy a közzétett tartalom főszabály szerint bárhol hozzáférhető, az előbbiek helyesbítésére és az utóbbiak eltávolítására irányuló kérelem egy és oszthatatlan, ezért csak olyan bíróság előtt terjeszthető elő, amely a teljes kártérítési kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik, olyan bíróság előtt azonban nem, amely ilyen joghatósággal nem rendelkezik,(32) jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdést nem kell megválaszolni. Ezen állítással összhangban ugyanis az interneten közzétett tartalom helyesbítésére vagy eltávolítására irányuló valamennyi kérelmet(33) korlátlan illetékességgel rendelkező bírósághoz kell benyújtani, amelyet először a vonatkozó jogszabályok, jelen ügyben az 1215/2012 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben az osztrák illetékességi szabályok alapján kell kijelölni. Ezért a továbbiakban nem kell vizsgálni e bíróság joghatóságát.

66.      A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdést nyilvánítsa elfogadhatatlannak.

 Végkövetkeztetések

67.      A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

1)      Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

a művek nyilvánossághoz közvetítésének e rendelkezésben foglalt kizárólagos jogát nem sérti meg a streamingplatform televíziós műsort az interneten továbbközvetítő üzemeltetője abban az esetben, ha a felhasználók a területi alapú tartalomkorlátozást virtuális magánhálózati (VPN) szolgáltatás igénybevételével úgy kerülik meg, hogy a védelem alatt álló művek az Európai Unió területén elérhetők, amire a fent említett platform üzemeltetője nem rendelkezik a szerzői jog jogosultjának engedélyével; ezen üzemeltető megsérti ezt a jogot abban az esetben, ha a fent említett platformon a védelem alatt álló művek az Európai Unió területén a szerzői jog jogosultjának engedélye nélkül korlátozás nélkül hozzáférhetők.

2)      A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését továbbá

a következőképpen kell értelmezni:

az olyan streamingplatform üzemeltetőjével kapcsolt viszonyban álló jogalany, amelyen szerzői jogi védelem alatt álló műveket közvetítenek – amely jogalany e platformot reklámozza, az általa nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan szerződéseket köt az ügyfelekkel, és támogatást nyújt ezen ügyfelek részére, azonban nem gyakorol befolyást sem az e platformon közvetített tartalomra, sem a hozzáférés harmadik személyek szerzői jogainak védelmét szolgáló, e platformon alkalmazott korlátozásaira – nem végez az említett rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést.

1      Eredeti nyelv: lengyel.

2      HL 2012. L 351., 1. o.

3      HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet 1. kötet 230. o.; helyesbítések: HL 2008. L 314., 16. o.; HL 2014. L 10., 32. o.

4      A felhasználó online tevékenységét a VPN‑szerver IP‑címén és helye szerint fejti ki.

5      Kiemelés tőlem. Az eredeti változatban „oder”.

6      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy – amint arra a Bizottság helyesen rámutatott – jelen ügyben nem olyan platformról van szó, amelyen a felhasználók tartalmat tehetnek közzé, hanem olyan internetes oldalról, amelynek üzemeltetője maga dönt az e platformon közvetített tartalomról.

7      2013. október 17‑i ITV Broadcasting és társai ítélet (C‑607/11, EU:C:2013:147, rendelkező rész 1. pontja).

8      2013. október 17‑i ITV Broadcasting és társai ítélet (C‑607/11, EU:C:2013:147, 39. pont).

9      Ahogyan a jelen ügyben is, amelyben a Szerbia területét célzó televíziós adás az interneten keresztül e területen kívül – különösen az Európai Unió területén – is elérhető.

10      A területi alapú tartalomkorlátozásról és megkerülésének jogi következményeiről bővebben lásd: Kra‑Oz, T., „Geoblocking and the Legality of Circumvention”, IDEA – The Journal of the Franklin Pierce Center for Intellectual Property, 57. kötet, 2017., 385–430. o.; Trimble, M., „Copyright and Geoblocking: The Consequences of Eliminating Geoblocking”, Boston University Journal of Science & Technology Law, 25. kötet, 2019., 476–502. o.

11      A rendelkező rész 1. pontja. Kiemelés tőlem.

12      2014. február 13‑i Svensson és társai ítélet (C‑466/12, EU:C:2014:76, 27. és 28. pont).

13      Azaz adott típusú digitális jogkezelő eszköz.

14      2014. február 13‑i Svensson és társai ítélet (C‑466/12, EU:C:2014:76, 27. és 31. pont).

15      Lásd hasonlóképpen: 2016. november 16‑i Soulier és Doke ítélet (C‑301/15, EU:C:2016:878, 36. pont).

16      A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 2006. december 12‑i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 28. o.).

17      2016. november 10‑i Vereniging Openbare Bibliotheken ítélet (C‑174/15, EU:C:2016:856, 51–53. pont és a rendelkező rész 1. pontja).

18      Rendelkező rész. Kiemelés tőlem.

19      2021. március 9‑i VG Bild‑Kunst ítélet (C‑392/19, EU:C:2021:181, 42–43. pont).

20      Természetesen jelen esetben a közvetítők a VPN‑szolgáltatók. A VPN‑szolgáltatók azonban az internethez való hozzáférés során járnak el közvetítőként, és nem konkrétan a szerzői jogi védelemben részesülő művek közvetítése során. Úgy tűnik, hogy a VPN‑szolgáltatók a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL 2000. L 178., 1 o., magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.) 12. cikkében említett közvetítő szolgáltatóknak minősülnek.

21      Lásd hasonlóképpen: 2017. április 26‑i Stichting Brein ítélet (C‑527/15, EU:C:2017:300, 31. pont).

22      Lásd: a Stim és SAMI ügyre vonatkozó indítványom (C‑753/18, EU:C:2020:4, 24–35. pont).

23      2020. április 2‑i Stim és SAMI ítélet (C‑753/18, EU:C:2020:268, rendelkező rész).

24      2021. június 22‑i YouTube és Cyando ítélet (C‑682/18 és C‑683/18, EU:C:2021:503, a rendelkező rész 1. pontja).

25      2021. június 22‑i YouTube és Cyando ítélet (C‑682/18 és C‑683/18, EU:C:2021:503, 77–79. pont).

26      2015. január 22‑i Hejduk ítélet (C‑441/13, EU:C:2015:28, rendelkező rész).

27      2017. október 17‑i Bolagsupplysningen és Ilsjan ítélet (C‑194/16, EU:C:2017:766, rendelkező rész).

28      Vagy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.) 5. cikkének annak megfelelő 3. pontja alapján, amely rendeletet az 1215/2012 rendelet hatályon kívül helyezett és felváltott.

29      Lásd hasonlóképpen: Glawischnig‑Piesczek ügyre vonatkozó indítványom (C‑18/18, EU:C:2019:458, 85–86. pont és 42. lábjegyzet, valamint az ott hivatkozott szakirodalom)

30      A kérdést előterjesztő bíróság kérelmében nem fejti ki, hogy az osztrák bíróságok milyen alapon állapították meg joghatóságukat a GO4YU Beograd társaság elleni kereset elbírálására. Úgy tűnik azonban, hogy az osztrák jogban fennáll a harmadik országban székhellyel rendelkező személy perelhetőségének lehetősége (lásd: Petz, T., in: Toshiyuki, K., „Intellectual Property and Private International Law: Comparative Perspectives”, Bloomsbury Publishing (UK), 2012., 310. és azt követő oldalak).

31      Az 1215/2012 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható a jelen ügyben, mivel ez a cikk – e rendelet 7. cikkéhez hasonlóan – csak az egyik tagállam területén lakóhellyel (székhellyel) rendelkező alperesekre vonatkozik (lásd értelemszerűen: 2013. április 11‑i Sapir és társai ítélet, C‑645/11, EU:C:2013:228, rendelkező rész 3. pontja).

32      2017. október 17‑i Bolagsupplysningen és Ilsjan ítélet (C‑194/16, EU:C:2017:766, 48. pont).

33      Így analógia útján a szerzői jogi védelem alatt álló művek interneten keresztül történő közvetítésének megtiltására irányuló követelések is.