1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Curtea de Apel București (bukaresti ítélőtábla, Románia) nyújtotta be a Bursa Română de Mărfuri SA (a továbbiakban: BRM) és az Autoritatea Naţională de Reglementare în domeniul Energiei (ANRE) (Nemzeti Energiaszabályozó Hatóság, Románia, [ANRE]) között a központi villamosenergia‑piacok szervezésére és irányítására vonatkozó engedély BRM részére való kiadásának elutasítása miatt fennálló jogvita keretében.

2.

A jelen célzott indítvány tárgyát képező előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések egyrészt arra vonatkoznak, hogy az (EU) 2019/944 irányelvvel ( 2 ) összhangban értelmezett (EU) 2019/943 rendelet ( 3 ) megtiltja‑e a tagállamoknak, hogy a villamosenergia‑piacok szervezésére és irányítására egyetlen engedélyt adjanak ki, és kötelezi‑e őket arra, hogy megszüntessék az e tekintetben fennálló jogi monopóliumot, és másodszor, hogy a szabad verseny e rendeletben meghatározott elvei kiterjednek‑e a villamosenergia‑piac üzemeltetőjére, figyelembe véve a „villamosenergia‑piac” fogalmát is, amelyet e rendelet az említett irányelvre való hivatkozással határoz meg.

3.

A 2019/943 rendelet „Tárgy és hatály” című 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„E rendelet célja, hogy:

[…]

[…]”

4.

E rendelet 2. cikke a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:

„A következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

[…]

[…]

[…]”

5.

Az említett rendeletnek „A villamosenergia‑piacok üzemeltetésének elvei” című 3. cikke kimondja:

„A tagállamok, a szabályozó hatóságok, az átvitelirendszer‑üzemeltetők, az elosztórendszer‑üzemeltetők, a piacüzemeltetők és a megbízott üzemeltetők kötelesek biztosítani, hogy a villamosenergia‑piacok üzemeltetése a következő elveknek megfelelően történjék:

[…]

[…]

[…]”

6.

Ugyanezen rendelet „Technikai ajánlattételi korlátok” című 10. cikkének (4) és (5) bekezdése előírja:

„(4)   A szabályozó hatóságoknak, vagy [a kijelölt illetékes hatóságoknak] azonosítaniuk kell azokat a területükön alkalmazott szakpolitikákat és intézkedéseket, amelyek hozzájárulhatnak a nagykereskedelmi árképzés közvetett korlátozásához, ideértve egyebek mellett a kiegyenlítő szabályozási energia aktiválásával összefüggő ajánlatok korlátozását, a kapacitásmechanizmusokat, az átvitelirendszer‑üzemeltetők intézkedéseit, a piaci eredmények befolyásolására vagy az erőfölénnyel való visszaélés, illetve a nem hatékonyan meghatározott ajánlattételi övezetek megakadályozására irányuló intézkedéseket.

(5)   Ha valamely szabályozó hatóság vagy kijelölt illetékes hatóság olyan szakpolitikát vagy intézkedést azonosít, amely alkalmas lehet a nagykereskedelmi árképzés korlátozására, köteles minden megfelelő intézkedést meghozni a szakpolitika vagy intézkedés ajánlattételi magatartásra gyakorolt hatásainak megszüntetése, vagy ha ez nem lehetséges, akkor enyhítése érdekében. […]”

7.

A 2019/944 irányelv 2. cikke a következő fogalommeghatározást tartalmazza:

„Ezen irányelv alkalmazásában következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

[…]

[…]”

8.

A 2019/944 irányelv a 72. cikkének megfelelően 2021. január 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta a 2009/72/EK ( 5 ) irányelvet, és az új irányelv legtöbb rendelkezését ez előbbi irányelv 73. cikkének megfelelően ettől az időponttól kell alkalmazni.

9.

Az EU/2015/1222 rendeletnek ( 6 )„A kijelölt villamosenergiapiac‑üzemeltetők kijelölése és a kijelölés visszavonása” című 4. cikke az (1) bekezdésében előírja:

„Minden olyan tagállam, amely villamosan összekapcsolt egy másik tagállam valamely ajánlattételi övezetével, gondoskodik arról, hogy […] sor kerüljön egy vagy több kijelölt villamosenergiapiac‑üzemeltető kijelölésére az egységes másnapi és/vagy napon belüli piac‑összekapcsolás elvégzéséhez. […]”

10.

E rendeletnek a „Kijelölt‑villamosenergiapiac‑üzemeltetők kijelölése a kereskedési szolgáltatások nemzeti jogi monopóliuma esetében” című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha e rendelet hatálybalépésekor valamely tagállamban, vagy tagállami ajánlattételi övezetben már létezik a másnapi és napon belüli kereskedési szolgáltatások nemzeti jogi monopóliuma, ami kizárja egynél több kijelölt villamosenergiapiac‑üzemeltető kijelölését, az érintett tagállam köteles erről a Bizottságot e rendelet hatálybalépésétől számított két hónapon belül értesíteni, és elutasíthatja ajánlattételi övezetenként egynél több kijelölt villamosenergiapiac‑üzemeltető kijelölését.

[…]

(2)   E rendelet értelmezésében nemzeti jogi monopólium akkor létezik, ha a nemzeti jog kifejezetten rendelkezik arról, hogy egy tagállamban vagy annak ajánlattételi övezetében csak egyetlen egy jogalany nyújthat másnapi és napon belüli kereskedési szolgáltatásokat.

(3)   E rendelet hatálybalépésétől számított két éven belül […] a Bizottság jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak […]. Az említett jelentésből kiindulva, és ha a Bizottság szerint nem indokolt a nemzeti jogi monopóliumok fenntartása, […] a Bizottság fontolóra veheti megfelelő jogalkotási, vagy egyéb intézkedések meghozatalát a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli verseny és kereskedés fokozása érdekében. […]”

11.

A Legea energiei electrice şi a gazelor naturale nr. 123/2012 ( 7 ) 10. cikke (2) bekezdésének f) pontja úgy rendelkezik, hogy:

„Az illetékes hatóság engedélyt ad ki a következőkre:

[…]

12.

A BRM olyan társaság, amely a román jog szerint általános hatáskörrel rendelkezik a közérdekű piacok irányítására.

13.

Ez a társaság 2020. augusztus 20‑án a központosított villamosenergia‑piacok szervezésére és irányítására vonatkozó engedély kiadására irányuló kérelmet nyújtott be az ANRE‑hez. ( 8 )

14.

Mivel az ANRE ezt a kérelmet azzal az indokkal utasította el, hogy a 123/2012. sz. törvény 10. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében az egyetlen rendelkezésre álló engedélyt az OPCOM társaságnak adták meg, a BRM keresetet nyújtott be a Curtea de Apel Bucureşti‑hez (bukaresti ítélőtábla), a kérdést előterjesztő bírósághoz, amelyben arra kérte e bíróságot, hogy kötelezze az ANRE‑t a kért engedély megadására. A Federaţia Europeană a Comercianţilor de Energie (Európai Áramkereskedők Szövetsége, Románia) beavatkozott a jogvitába.

15.

A BRM lényegében arra hivatkozott, hogy a 2019/944 irányelvvel együttesen értelmezett 2019/943 rendelet arra kötelezi az ANRE‑t, hogy a központosított villamosenergia‑piacokon elkerülje a monopolhelyzetet, míg ez utóbbi ezzel szemben azt állította, hogy a 123/2012. sz. törvény hatálybalépésének időpontjában, a 2015/1222 rendelet alapján az OPCOM számára már érvényesen megadták az e piacok irányítására vonatkozó engedélyt, és a 2019/943 rendeletben semmi sem írja elő a tagállamok számára, hogy egynél több piaci szereplőt jelöljenek ki e piacok szervezésére és kezelésére.

16.

Ilyen körülmények között a Curtea de Apel București (bukaresti ítélőtábla) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

17.

A BRM, a román, a görög, az olasz és a ciprusi kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő. A 2022. június 22‑én tartott szóbeli meghallgatáson a BRM, az Európai Áramkereskedők Szövetsége, a román és a görög kormány, valamint a Bizottság is előterjesztette szóbeli észrevételeit.

18.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen következtetések az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és a második kérdés elemzésére összpontosítanak.

19.

A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésében lényegében azt kérdezi, hogy a 2019/943 rendeletet, különösen annak 1. cikke b) pontját és 3. cikkét a 2019/944 irányelv rendelkezéseire tekintettel úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelet a hatálybalépésétől kezdődően megtiltja a tagállamoknak, hogy a villamosenergia‑piacok szervezésére és irányítására egyetlen engedélyt adjanak ki, és kötelezi őket arra, hogy megszüntessék az e tekintetben fennálló jogi monopóliumot.

20.

E tekintetben meg kell említeni, hogy Romániában a 123/2012. sz. törvény 10. cikke (2) bekezdésének f) pontja előírja, hogy a villamosenergia‑piac üzemeltetőjének csak egy engedély adható, és ezt az engedélyt az ANRE az OPCOM vállalatnak adta meg. Az ezen engedély hatálya alá tartozó tevékenység többek között a központosított villamosenergia‑piac irányításából áll, amely lényegében az eladók és vevők közötti kétféle villamosenergia‑kereskedelmi ügylet irányítására vonatkozik: egyfelől a rövid határidős ügyletekre, vagyis a villamos energia aznapi vagy másnapi szállítására vonatkozó szerződésekre, másfelől a hosszú távú ügyletekre, azaz a villamos energia hosszabb határidőre történő szállítására vonatkozó szerződések között.

21.

Először is megjegyzem, hogy a 2019/943 rendelet és a 2019/944 irányelv, ( 9 ) amely a villamosenergia‑piacok működésének általános elveit határozza meg, nem rendelkezik az eladók és a vevők közötti, e piacokon megvalósított kereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó konkrét szabályokról.

22.

Egyrészt ugyanis az említett rendelet 1. cikkének b) és c) pontja, valamint 3. cikke, amelyekre a BRM azzal az indokkal hivatkozik, hogy azok a nemzeti szabályozó hatóságokat a villamosenergia‑piaci szereplők közötti verseny ösztönzésére kötelezik, önmagukban nem zárják ki a központi villamosenergia‑piacok szervezésére és irányítására vonatkozó monopólium meglétét. Másrészt ilyen hatást az említett rendelet 10. cikkének (4) és (5) bekezdése – amelyre a BRM szintén hivatkozik – sem eredményez, mivel e rendelkezések azt írják elő az illetékes hatóságok számára, hogy azonosítsák azokat a politikákat és intézkedéseket, amelyek közvetve hozzájárulhatnak a nagykereskedelmi árképzés korlátozásához, és amennyiben ilyen politikát vagy intézkedést azonosítottak, fogadjanak el minden megfelelő intézkedést e politikák és intézkedések hatásának megszüntetése vagy csökkentése érdekében.

23.

Másodszor, emlékeztetek arra, hogy a 2015/1222 rendelet az egységes másnapi vagy napon belüli piac‑összekapcsolás biztosítása érdekében szabályokat állapít meg a villamosenergiapiac‑üzemeltetők kijelölésére vonatkozóan.

24.

E rendelet 4. cikkével összhangban villamosenergiapiac‑üzemeltetőként bármely, az abban meghatározott kritériumoknak megfelelő jelölt kijelölhető, és az ilyen kijelölés csak a kijelölés kritériumainak hiánya esetén vagy a rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett esetben tagadható meg.

25.

Ugyanezen rendelet 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése olyan eltérést biztosít, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a másnapi és napon belüli villamosenergia‑tőzsdei szolgáltatások tekintetében jogi nemzeti monopóliumot tartsanak fenn. Ez az eltérés csak a másnapi és a napon belüli szolgáltatásokra vonatkozik, és mint minden eltérést, ezt is szigorúan kell értelmezni. ( 10 ) Ezért nem terjeszthető ki más villamosenergia‑piacokra, például a hosszú távú kereskedelmi szolgáltatások piacára.

26.

Összefoglalva, míg a 2015/1222 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében indokolt lehet a másnapi és a napon belüli villamosenergia‑tőzsdei szolgáltatásokra vonatkozó jogi monopólium fenntartása, a hosszú távú villamosenergia‑tőzsdei szolgáltatásokra vonatkozó jogi monopólium fenntartására vonatkozóan egyetlen rendelkezést sem tartalmaznak a belső villamosenergia‑piacra vonatkozó uniós jogszabályok, többek között a 2019/943 rendelet és a 2019/944 irányelv. ( 11 )

27.

Mivel tehát a villamosenergia‑piacokra vonatkozó uniós szabályok értelmezése nem perdöntő a hosszú távú villamosenergia‑kereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó törvényes monopólium jogszerűségét illetően, felmerül a kérdés, hogy egy ilyen monopólium nem jelenti‑e az EUMSZ 49. cikkben foglalt letelepedés szabadságának, illetve adott esetben az EUMSZ 56. cikkben foglalt szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását, ( 12 ) és ha igen, akkor ez közérdeken alapuló okkal igazolható‑e, és arányos‑e.

28.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának tekintendő minden olyan intézkedés, amely az említett szabadságok gyakorlását tiltja, zavarja, vagy kevésbé vonzóvá teszi ( 13 ).

29.

Mivel a nemzeti jog értelmében más tagállamok vállalkozásai számára lehetetlen, hogy Romániában hosszú távú piacán energiaügyletek közvetítésére irányuló szolgáltatásokat nyújtsanak, akár az e tagállamban lévő telephelyükön keresztül, akár határokon átnyúlóan, mivel nem kaphatnak erre engedélyt, az ilyen szabályozás, amely valamely gazdasági tevékenység gyakorlását kizárólagossági rendszerhez köti, a letelepedés vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának tekinthető.

30.

Ezért a 123/2012. sz. törvény 10. cikke (2) bekezdésének f) pontja csak akkor minősül az EUMSZ 49. cikkel vagy az EUMSZ 56. cikkel összeegyeztethetőnek, ha azt közérdeken alapuló kényszerítő ok igazolja, és az arányos a kitűzött céllal.

31.

Mivel azonban a kérdést előterjesztő bíróság nem tette fel ezt a kérdést, nem adott tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy milyen jogszerű ok igazolhatná a fent említett szabadságok korlátozását. ( 14 ) Ilyen körülmények között úgy vélem, hogy a Bíróság nincs abban a helyzetben, hogy döntsön ebben a kérdésben, és még kevésbé bírálhatja el azt az ebből következő kérdést, hogy a letelepedés szabadsága vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága e korlátozásának szükséges és arányos jellege fennáll‑e.

32.

Ezért azt javaslom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a Bíróság azt a választ adja, hogy a 2019/943 rendeletet, különösen annak 1. cikke b) pontját és 3. cikkét – a 2019/944 irányelv rendelkezéseire tekintettel – úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a 2015/1222 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban csak egyetlen engedély megadását teszi lehetővé a másnapi és napon belüli villamosenergia‑tőzsdei szolgáltatásokra. Ezen túlmenően ezt a szabályozást úgy kell értelmezni, hogy nem zárja ki a hosszú távú villamosenergia‑kereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó jogi monopólium fenntartását, amelynek jogszerűségét különösen az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkben foglalt letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságának elvei alapján kell értékelni.

33.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2019/943 rendeletet, különösen annak 1. cikke b) és c) pontját, valamint 3. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a szabad verseny elvei a villamosenergia‑piac üzemeltetőjére is vonatkoznak. Ezzel összefüggésben e bíróság azt is kérdezi, hogy e tekintetben releváns‑e az a tény, hogy az említett rendelet 2. cikkének 40. pontjában szereplő „villamosenergia‑piac” fogalmát a 2019/944 irányelv 2. cikkének 9. pontjában szereplő fogalommeghatározásra való hivatkozással határozzák meg.

34.

A számos – különösen a 2019/943 rendeletben és a 2019/944 irányelvben található – fogalommeghatározásra és kereszthivatkozásra tekintettel úgy látom, hogy a villamosenergia‑piaci üzemeltetőkre, így az OPCOM társaságra is vonatkoznak az említett rendelet rendelkezései.

35.

A kijelölt villamosenergia‑piaci szolgáltatók ugyanis vagy a 2019/943 rendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerinti „piacüzemeltető” fogalmába tartoznak, amely „olyan [jogalanyra vonatkozik], amely az általa nyújtott szolgáltatás keretében a villamos energiára vonatkozó eladási ajánlatok és a villamos energiára vonatkozó vételi ajánlatok egymáshoz rendelését végzi;” ( 15 ) vagy az e rendelet 2. cikkének 25. pontja értelmében vett „piaci szereplő” fogalmába, amely az „olyan [természetes vagy jogi személyre vonatkozik], aki vagy amely egy vagy több villamosenergia‑piacon – ideértve a kiegyenlítő szabályozási piacokat is – villamos energiát vesz, ad el vagy állít elő, aggregálást végez vagy fogyasztói befolyásolási vagy energiatárolási szolgáltatások üzemeltetője, ideértve az említett tevékenységek folytatására kereskedési megbízásokat adó természetes vagy jogi személyt is” ( 16 ).

36.

Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ adja, hogy a 2019/943 rendeletet, különösen annak 1. cikke b) és c) pontját, valamint 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az abban foglalt szabad verseny elvei a villamosenergia‑piac üzemeltetőjére is vonatkoznak.

37.

A fentiekre tekintettel javaslom, hogy a Bíróság a Curtea de Apel Bucureşti (bukaresti ítélőtábla, Románia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon: