1.

Fellebbezésével a Bizottság az Európai Unió Törvényszéke 2021. február 24‑i Braesch és társai kontra Bizottság ítéletének ( 2 ) megsemmisítését kéri, mivel abban a Törvényszék elfogadhatónak nyilvánította az Európai Bizottság kifogást nem emelő, az (EU) 2015/1589 rendelet ( 3 ) 4. cikke (3) bekezdésének alapján elfogadott határozat megsemmisítése iránti keresetét, amelyben a Bizottság az előzetes vizsgálati szakasz lezárultával és az olasz hatóságok által felajánlott kötelezettségvállalások alapján az Olasz Köztársaság által a Banca Monte dei Paschi di Siena (a továbbiakban: BMPS) részére nyújtott állami támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította. ( 4 )

2.

Ez az ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy pontosítsa a valamely állami támogatás tekintetében kifogást nem emelő bizottsági határozatok elleni kereset elfogadhatóságának feltételeit, és különösen azokat a feltételeket, amelyek szerint az olyan személyeket, akik nem versenytársai ezen intézkedés kedvezményezettjének, és nem is állítják, hogy ezen intézkedés befolyásolná a piaci helyzetüket, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett „érintett feleknek” illetve a 2015/1589/EU rendelet 1. cikke h) pontja értelmében vett „érdekelt f[elek]nek” ( 5 ) lehet‑e tekinteni, abból a szempontból, hogy ezen határozattal szemben keresetindítási joggal rendelkeznek‑e, vagy sem.

3.

Az elsőfokú eljárás elsőrendű felperese ( 6 ) a „Floating Rate Equity‑Linked Subordinated Hybrid‑FRESH” 2008‑nak nevezett kötvények (a továbbiakban: FRESH‑kötvények) birtokosainak képviselője, a többi felperes ( 7 ) pedig ilyen kötvények birtokosa.

4.

Az említett kötvényeket 2008‑ban a következő ügylet keretében bocsátották ki:

5.

2016‑ban az olasz hatóságok elfogadták a likviditási támogatások és elővigyázatossági feltőkésítések törvényi kereteit rögzítő ( 9 ) 237/2016. sz. rendkívüli törvényerejű rendeletet ( 10 )és 2017‑ben a szerkezetátalakítási tervvel és kötelezettségvállalásokkal 5,4 milliárd euró összegű, a BMPS feltőkésítésére nyújtott támogatást (a továbbiakban: vitatott támogatás), ( 11 ) jelentettek be a Bizottságnak. ( 12 )

6.

A szerkezetátalakítási terv többek között tehermegosztási intézkedéseket írt elő, amelyek révén a saját tőke, a hibrid kötvények és az alárendelt kötvények hozzájárultak az BMPS által az állami támogatás nyújtását megelőzően elszenvedett esetleges veszteségek kompenzálásához. Ezek az intézkedések magukban foglalták a FRESH‑szerződések felbontására vonatkozó kötelezettséget.

7.

Az előzetes vizsgálati szakasz végén elfogadott megtámadott határozatban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott támogatás az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja ( 13 ) alapján összeegyeztethető a belső piaccal, különös tekintettel az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben hozott bankmentő intézkedésekre való, 2013. augusztus 1‑je utáni alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (a bankokról szóló közlemény) ( 14 ) és a 2014/59/EU irányelvre. ( 15 )

8.

Ami közelebbről a vitatott támogatásnak a bankokról szóló közleményekkel való összeegyeztethetőségét illeti, a Bizottság többek között úgy ítélte meg, hogy a részvények és az alárendelt kötvények tulajdonosaira háruló tehermegosztás megfelelő volt, mivel a bankokról szóló közleményben foglalt követelményeknek megfelelően a szerkezetátalakítási költségeket és a támogatás összegét a minimumra korlátozta. ( 16 )

9.

A Törvényszék Hivatalához 2018. március 5‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján keresetet indítottak a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

10.

E kereset alátámasztása érdekében a felperesek öt jogalapra hivatkoztak, amelyek közül az utolsó az EUMSZ 108. cikk (2) és (3) bekezdésének, a 2015/1589 rendelet 4. cikke (3) és (4) bekezdésének, valamint eljárási jogaiknak a megsértésén alapult, mivel a Bizottság nem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást, holott komoly kétségek merültek fel a vitatott támogatás részét képező tehermegosztási intézkedéseknek az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően. ( 17 )

11.

A Törvényszék Hivatalához 2018. május 16‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt. A felperesek 2018. július 10‑én benyújtották az e kifogásra vonatkozó észrevételeiket, és a Törvényszék a 2020. július 9‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait, valamint a Törvényszék által feltett írásbeli és szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

12.

A megtámadott ítéletben a Törvényszék érdemi vizsgálat nélkül elutasította a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogást. ( 18 ) A Törvényszék, miután ezen ítélet 35–41. pontjában megállapította, hogy a felperesek az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, illetve a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében „érintett feleknek”, illetve „érdekelt feleknek” minősülnek, kimondta, hogy a fellebbezőknek egyrészt érdekük fűződik az eljáráshoz, ( 19 ) másrészt pedig kereshetőségi joggal rendelkeznek, mivel a vitatott határozat őket mint „érintett feleket”, illetve „érdekelt feleket” közvetlenül és személyükben érinti. ( 20 )

13.

Fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, maga határozzon az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetről, a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el, és az elsőfokú eljárás felpereseit kötelezze a költségek viselésére.

14.

Az elsőfokú eljárás felperesei és a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felek azt kérik, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

15.

A felek a Bíróság által a 2022. április 7‑én tartott tárgyaláson feltett kérdésekre is válaszoltak.

16.

A megtámadott ítéletben a Törvényszék kimondta, hogy az elsőfokú eljárás felpereseinek keresete elfogadható, mivel fennáll az eljáráshoz fűződő érdekük és az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett kereshetőségi joguk. Ami közelebbről a kereshetőségi jogot illeti, az elsőfokú eljárás felperesei tekintetében az került megállapításra, hogy „érdekelt felekként” kérhetik a vitatott határozat megsemmisítését, amely lehetőséget az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdéséből és a 2015/1589 rendelet 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő eljárási jogaik védelme érdekében is biztosítani kell számukra.

17.

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Bizottság egyetlen jogalapra hivatkozik, amely azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen minősítette az elsőfokú eljárás felpereseit „érdekelt feleknek”.

18.

A fellebbezés elemzésében lényegében hármas felosztást követek, ahogyan azt a felek is tették. Először az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogban az „érdekelt felek” kereshetőségi jogának fogalmával foglalkozom, majd megvizsgálom az „érdekelt felek” fogalmának a megtámadott ítélet általi alkalmazását, amely a fellebbezés egyetlen jogalapjának tárgyát képezi, és végül röviden kitérek a Bizottságnak az arra alapított érvére, mely szerint a nemzeti bíróságok előtti eljárásoknak az ellenérdekű felek kereshetőségi joga szempontjából nincs jelentősége.

19.

Először is emlékeztetek arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében, ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy támogatás nyújtására irányuló szándék nem egyeztethető össze a belső piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. Ez utóbbi rendelkezés értelmében a Bizottság – „azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére” – ezen eljárás végén határozatot hoz.

20.

Ebben az összefüggésben a 2015/1589 rendelet 4. cikke a támogatási intézkedések vizsgálatának előzetes szakaszát írja elő, amelynek célja annak a Bizottság számára való lehetővé tétele, hogy kialakíthassa elsődleges véleményét arról, hogy ezen intézkedések állami támogatásnak minősülnek‑e, illetve hogy azok esetlegesen összeegyeztethetők‑e a belső piaccal. E cikk (3) bekezdésének megfelelően, ha a Bizottság úgy találja, hogy az intézkedésnek – amennyiben az az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik – a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően nem merült fel kétség, úgy kifogást nem emelő határozatot hoz. ( 21 )

21.

Másodszor, az ilyen határozattal szembeni kereset elfogadhatóságát illetően egyrészt megjegyzem, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az e cikk első és második bekezdésében meghatározott feltételek mellett eljárást indíthat többek között az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen.

22.

Másrészt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett valamennyi érintett felet közvetlenül és személyében érinti az e rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően elfogadott, kifogást nem emelő határozat. Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében és az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt eljárási garanciák kedvezményezettjei ugyanis e garanciák tiszteletben tartását csak akkor tudják érvényesíteni, ha lehetőségük van arra, hogy az ilyen határozatot az uniós bíróság előtt megtámadják. ( 22 )

23.

Ennélfogva, mivel a jelen ügyben a vitatott határozat kifogást nem emelő határozat, és az elsőfokú eljárás felperesei eljárási jogaik megsértésére hivatkoztak, ( 23 ) ahhoz, hogy őket az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett kereshetőségi joggal rendelkező feleknek lehessen tekinteni, elegendő, ha azt bizonyítják, hogy érdekelt feleknek minősülnek.

24.

Harmadszor, a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében „érdekelt fél” – többek között – minden olyan személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amelyek, illetve akinek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, különösen a támogatás kedvezményezettje, a versenytárs vállalkozások és a szakmai szövetségek. ( 24 ) A címzettek meghatározatlan összességéről van tehát szó. ( 25 ) Emellett – a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint – ahhoz, hogy valamely személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása érintett félnek minősüljön, az szükséges, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa, hogy a támogatásnak valószínűleg konkrét hatása lesz a saját helyzetére. ( 26 )

25.

A jelen ügyben az ellenérdekű feleket a 2015/1589 rendelet 1. cikke h) pontjának példálózó felsorolása nem említi kifejezetten „érdekelt félként”. ( 27 ) A kérdés tehát az, hogy a vitatott támogatásnak valószínűleg konkrét hatása lesz‑e a helyzetükre.

26.

E tekintetben a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Bíróság csak az olyan feleket ismerte el érdekelt félként, akik bizonyították, hogy a vitatott állami támogatás alkalmas arra, hogy a helyzetükre „a versennyel kapcsolatban” gyakoroljon konkrét hatást, míg az ellenérdekű felek válaszul azt adják elő, hogy bár az „érdekelt fél” jogállás bizonyítása érdekében a felperesnek bizonyítania kell, hogy a vitatott intézkedés hátrányosan érinti a helyzetét, az nem követelmény, hogy e hatás a versennyel kapcsolatos legyen.

27.

Megjegyzem, hogy a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy a fellebbező helyzetére gyakorolt tényleges hatás még a vitatott intézkedés kedvezményezettjével fennálló közvetlen versenyhelyzet hiányában is érintheti a fellebbező versenyhelyzetét, amint az többek között a Bizottság által hivatkozott 3F kontra Bizottság ítélet ( 28 ) és a Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ( 29 ) ítélet esetében is fennállt.

28.

Pontosabban, a 3F kontra Bizottság ítéletben a Bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy „[n]em kizárt, hogy egy munkavállalói érdekképviseleti szervezetet az EK 88. cikk (2) bekezdése [jelenleg EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése] értelmében vett »érintettnek« tekintsenek, amennyiben e szervezet bizonyítja, hogy magának a szervezetnek vagy tagjainak érdekeit esetleg sérti valamely támogatás nyújtása”, „[a]z érdekképviseleti szervezetnek azonban a jog által megkövetelt módon bizonyítania kell, hogy a támogatásnak valószínűleg konkrét hatása lesz a saját, illetve az általa képviselt tengerészek érdekeire”, ( 30 ) anélkül, hogy a továbbiakban pontosította volna e „konkrét hatás” fogalmát. Ezt követően, ezen elvnek az adott ügyre történő alkalmazásával a Bíróság rámutatott többek között, hogy „a fellebbezőnek a jog által megkövetelt módon mindig bizonyítania kell, hogy a támogatás nyújtása sértheti érdekeit, amit megtehet úgy, hogy igazolja, hogy valójában versenyhelyzetben van az ugyanazon a piacon tevékenykedő más érdekképviseleti szervezetekkel”. ( 31 )

29.

A Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítéletben a Bíróság először is emlékeztetett a 3F kontra Bizottság ítélet 33. pontjában megállapított elvre, amely szerint ahhoz, hogy egy vállalkozás érdekelt félnek minősüljön, „jogilag megkövetelt módon bizonyítania kell, hogy a támogatás valószínűleg konkrét hatást fog gyakorolni a saját helyzetére”, majd ezt az elvet alkalmazta az adott helyzetre, és arra a következtetésre jutott, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot annak megállapításával, hogy a fellebbezőket a 659/99 rendelet 1. cikkének h) pontja [amelynek helyébe a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja lépett] értelmében vett érdekelt feleknek minősítette lényegében azon indok alapján, hogy jogilag megkövetelt módon bizonyították a versenykapcsolat fennállását, valamint piaci helyzetüknek a szóban forgó támogatás nyújtásának betudható érintettségét. ( 32 )

30.

Ugyanakkor, noha e két ítéletből kitűnik, hogy a fellebbező piaci helyzetének érintettsége – függetlenül attól, hogy az állítólagos állami támogatás kedvezményezettjének közvetlen versenytársa‑e, vagy sem – elegendő ahhoz, hogy ez utóbbit „érdekelt félnek” lehessen minősíteni, ebből nem vonható le az a következtetés, hogy e minősítés az ilyen érintettség megállapításához is szükséges.

31.

Egyébiránt, véleményem szerint ezt az értelmezést látszik megerősíteni a legutóbbi 2021. szeptember 2‑i Ja zum Nürburgring kontra Bizottság ítélet, ( 33 ) amelyben a Bíróság a főtanácsnok javaslatát ( 34 ) követve kifejezetten elutasította a Bizottság azon érvét, amely szerint az „érintett félként” történő minősítés versenytársi kapcsolatot előfeltételez, kijelentve különösen azt, hogy a vitatott támogatás kedvezményezettje versenytársának nem minősülő jogalany esetében is elismerhető e minőség, amennyiben bizonyítani tudja, hogy e támogatás nyújtása érintheti az érdekeit, ami annak bizonyítását követeli meg, hogy az említett támogatás „valószínűleg konkrét hatással lesz a helyzetére”. ( 35 )

32.

Márpedig, bár ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az „érintett fél” minőség nem szükségképpen a felperes versenyhelyzetével, hanem a helyzetével összefüggésben fellépő olyan konkrét hatás fennállásán alapul, amely szélesebb körű lehet, e konkrét hatás terjedelmét és korlátait szintén meg kell határozni.

33.

E célból véleményem szerint az „érdekelt fél” fogalma nem terjeszthető ki oly módon, hogy az minden olyan felet magában foglaljon, aki anyagi helyzetének romlását a kifogást nem emelő határozat előtti és utáni helyzete egyszerű összehasonlítására hivatkozva kifogásolhatja, anélkül hogy e helyzet e határozatból, vagy közelebbről az e határozattal – a belső piaccal – összeegyeztethetőnek nyilvánított állami támogatásból eredően alakult volna ki, ez a gyakorlatban ugyanis egy „actio popularis” bevezetésével érne fel. Az „érdekelt fél” fogalmának meghatározásához tehát egy konkrét érdekre, vagyis az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazásához fűződő érdekre kell hivatkozni, amely tehát a támogatás összeegyeztethetőségének értékelés szempontjából lényeges tényezőkre vonatkozik. ( 36 ) Az ennél tágabb megközelítés elfogadása véleményem szerint azzal a veszéllyel járna, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat más célokra használnák fel.

34.

Véleményem szerint ilyen konkrét érdek, azaz a támogatási szabályok alkalmazásával kapcsolatos érdek akkor állapítható meg, ha a felperest érinti (vagy valószínűleg érinti) a vitatott támogatás nyújtása, azaz ha a támogatás a Bizottság által a kifogást nem emelő határozatban ( 37 ) jóváhagyottak szerint valószínűleg jelentős hatással lesz a helyzetére, ( 38 ) függetlenül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti, a támogatás kedvezményezettjével fennálló (tényleges és potenciális) versenykapcsolattól vagy a versenyre gyakorolt hatástól. ( 39 )

35.

E tekintetben hasznos lehet felidézni a Törvényszék által nemrégiben, 2021. szeptember 15‑én hozott CAPA és társai kontra Bizottság ítéletet, ( 40 ) amelyben a Törvényszék elutasította a halászati szövetkezetből, illetve halászati vállalkozásokból és halászhajó‑tulajdonosokból álló felperesek „érintett félként” való minősítését egy olyan eljárás során, amelyben a felperesek a Bizottság olyan kifogást nem emelő határozatát támadták meg, amellyel a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánította hat francia projekt támogatását, amelyekkel tengeri szélerőműparkot telepítettek a felperes halászok által használt halászati övezeteken belül.

36.

Ebben az ügyben a felperesek nem a szóban forgó támogatás kedvezményezettjeivel fennálló versenykapcsolatukra, hanem arra hivatkoztak, hogy a szóban forgó vitatott támogatások előrelátható hatást gyakorolnak a tevékenységeikre, többek között az e projektek által érintett területeken tervezett hajózásra vonatkozó jogszabályi korlátozások, valamint az említett projekteknek a tengeri környezetre és a halászati erőforrásokra gyakorolt esetleges negatív hatása. ( 41 ) A Törvényszék azonban úgy ítélte meg, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy az említett támogatások konkrét hatással lehetnek a helyzetükre, mivel lényegében ezen támogatások nyújtásának mechanizmusa nem függ össze a szóban forgó projekteknek a felperes halászok tevékenységére gyakorolt állítólagos hatásaival. ( 42 )

37.

Az említett, fellebbezés alatt álló ügyben ismertetett indítványom sérelme nélkül ( 43 ) véleményem szerint a Törvényszék által az ugyanezen ügyben hozott ítélet azt látszik megerősíteni, hogy az „érdekelt félként” történő minősítés során az uniós bíróság ítélkezési gyakorlata – amellett, hogy a mai napig elismeri annak lehetőségét, hogy a felperes a helyzetét érintő olyan konkrét hatásra hivatkozhasson, amely nem kapcsolódik szükségszerűen a piaci helyzetéhez – kizárja annak lehetőségét, hogy e minősítést olyan helyzetekre is kiterjesszék, amelyekben ez a hatás nem áll közvetlen kapcsolatban a szóban forgó támogatással, ideértve az annak összeegyeztethetősége szempontjából releváns valamennyi elemet, így a kifogást nem emelő határozattal sem.

38.

Következésképpen úgy vélem, hogy az „érintett félként” való minősítéshez az adott fél helyzetére gyakorolt konkrét hatást kell bizonyítani, amelynek az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazásához, pontosabban az állami támogatás nyújtásához kell kapcsolódnia. Másként fogalmazva, amennyiben a kifogást nem emelő határozattal jóváhagyott ezen támogatás alapozza meg a fellebbező érintettségét, e felet „érintett félnek” lehet minősíteni.

39.

Véleményem szerint ezen értelmezést valószínűsítő körülmények vezethetők le magából a vitatott határozatból. E határozatból ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság az állami támogatás összeegyeztethetőségének értékelése során figyelembe vette egyes felek érdekeit, illetve e támogatásnak a többi félre gyakorolt hatásait (így a kötelezettségvállalások esetében), e körülmény hozzájárul azon személyek szűk körének azonosításához, akiknek érdekeit e határozat érinti. ( 44 )

40.

Egyetlen fellebbezési jogalapjában a Bizottság lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezők az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében rendelkeznek kereshetőségi joggal a vitatott határozattal szemben, így „érdekelt feleknek” minősítette őket pusztán arra tekintettel, hogy az Olasz Köztársaság által a BMPS alárendelt kötvényeket birtokló hitelezőkkel szemben alkalmazott tehermegosztási intézkedések miatt FRESH‑kötvény‑birtokosként állítólagosan gazdasági veszteség érte őket. A Törvényszék így az „érdekelt fél” fogalmának túlzottan tág értelmezését követte, ennélfogva az nem csupán azokra a jogalanyokra terjed ki, amelyek tekintetében az állami támogatás versenyhatással járhat, hanem azokra is, amelyek e támogatást más, a versenyhez semennyiben nem kötődő szempontból vitatják.

41.

A megtámadott ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott határozat közvetlenül és személyükben érinti a felpereseket, tekintettel arra, hogy „érdekelt felek”, ( 45 ) és hogy eljárási jogaik megsértésére hivatkoztak. ( 46 ) A Törvényszék lényegében – anélkül, hogy a felpereseket a vitatott támogatás kedvezményezettje tényleges vagy potenciális versenytársának minősítette volna, és azt állapította volna meg, hogy a vitatott határozat „versenyszempontból” valószínűleg konkrét hatást gyakorol a helyzetükre – úgy ítélte meg, hogy e támogatás valószínűleg ilyen hatással járhat, mivel a hivatkozott vagyoni hátrány az olasz hatóságoknak a szerkezetátalakítási tervre és különösen a tehermegosztásra vonatkozó kötelezettségvállalásaiból fakadt, amely kötelezettségvállalások az említett támogatás szerves részét képezték, így azok vizsgálatára a Bizottság összeegyeztethetőségre irányuló értékelése keretében került sor, függetlenül attól, hogy az elsőfokú eljárás felperesei nem vitatták ezen intézkedéseknek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét. ( 47 )

42.

Ezen ügy fő nehézsége abban rejlik, hogy az elsőfokú eljárás felpereseire nem a szóban forgó intézkedések, vagyis a BMPS‑nek nyújtott likviditási támogatás és feltőkésítés voltak hatással, hanem inkább azok a tehermegosztási intézkedések, amelyek az olasz hatóságok által a vitatott támogatás jóváhagyása érdekében felajánlott kötelezettségvállalások, így az e hatóságok által bejelentett és a Bizottság által jóváhagyott intézkedések összességének részét képezik.

43.

Márpedig a jelen indítvány 22–37. pontjában vizsgált ítélkezési gyakorlat fényében úgy vélem, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy a hivatkozott körülmények elegendőek voltak ahhoz, hogy a fellebbezőket „érdekelt feleknek” lehessen minősíteni.

44.

Ugyanis először is kétségtelen, hogy a FRESH‑szerződések felbontása, amely a fellebbezők által birtokolt FRESH‑kötvényekhez kapcsolódó osztalékszelvények kifizetésének elvesztését eredményezte, az olasz hatóságok azon döntésének következménye, hogy a BMPS szerkezetátalakítási terve keretében a BMPS részvényeseivel és alárendelt kötvényeinek birtokosaival szemben tehermegosztást alkalmaztak. Az is igaz, amint arra a Bizottság hivatkozik, hogy a fellebbezők nem a szóban forgó intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségét vitatják.

45.

Mindazonáltal, amint arra a Törvényszék rámutatott, ( 48 ) a szóban forgó intézkedések és a kötelezettségvállalások elválaszthatatlanok egymástól, amennyiben az utóbbiak az összeegyeztethetőség megállapításának feltételei. ( 49 ) A bankokról szóló közlemény 41., 43. és 44. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a megfelelő tehermegosztás, amelytől az említett közlemény az állami támogatás nyújtását függővé teszi, elsődlegesen a veszteségek saját tőkéből való fedezését, majd főszabály szerint az alárendelt hitelezők hozzájárulását foglalja magában. ( 50 )

46.

Nem állapítható meg tehát a Bizottsághoz hasonlóan, hogy a BMPS szerkezetátalakítási tervének keretében hozott tehermegosztási intézkedések függetlenek az állami támogatástól, és az olasz hatóságok független döntésének eredményei. Emlékeztetek ugyanis arra, hogy a tehermegosztási intézkedések – az olasz hatóságok által bejelentetteknek és a Bizottság által jóváhagyottaknak megfelelően – a vitatott támogatás szerves részét képezték, és jelentős szerepet játszottak abban, hogy ezen intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek értékelték. ( 51 )

47.

Ennélfogva a Bizottság érveivel ellentétben nem tűnik úgy számomra, hogy a tehermegosztási intézkedések a Bizottság engedélyezésének egyszerű „ténykörülményét” jelentenék, álláspontom szerint valójában a Bizottság által a bankszektorról szóló közleményben a bejelentett támogatás összeegyeztethetőségére vonatkozóan előírt feltételről van szó. ( 52 )

48.

Közelebbről, a Bizottság azon érvével kapcsolatban, amely szerint az említett közlemény tehermegosztásra vonatkozó rendelkezéseinek betartása elegendő, de nem szükséges feltétele annak, hogy a Bizottság a vitatott támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítsa, és hogy a tagállamok nem kötelesek az említett közleményben előírt tehermegosztási intézkedésekre javaslatot tenni, amennyiben más elképzeléseik vannak, nem világos, hogy milyen – az említett intézmény által említett – „más elképzelések” vagy „személyre szabott” intézkedések helyettesíthetnék a tehermegosztás kulcsfontosságú elvét, amely alapvető szerepet játszik az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának alkalmazására ugyanezen közlemény által bevezetett rendszerben, különösen a jelen ügy körülményei között, amely helyzetben a BMPS csődjének elkerülése érdekében az olasz hatóságok beavatkozása és ebből következően a Bizottság jóváhagyása kivételesen sürgős jelleggel bírt.

49.

Másodszor, amint arra a Bizottság másodlagosan hivatkozik, az is igaz, hogy maguk a felperesek nem rendelkeznek (a BMPS által kibocsátott és a JPM által jegyzett) FRESH‑részvényekkel, és nem részes felei a (BMPS és a JPM között létrejött) FRESH‑szerződéseknek, amelyeket a tehermegosztási intézkedések következtében felbontottak, viszont rendelkeznek FRESH‑kötvényekkel (amelyeket az MUFJ bocsátott ki, hogy a JPM számára biztosítsa a FRESH‑részvények jegyzéséhez szükséges forrásokat).

50.

Mindazonáltal, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapította, figyelembe véve a FRESH‑eszközök alapjául szolgáló különböző szerződéses viszonyok közötti kölcsönös függőséget, a FRESH‑szerződések felbontása okozhatott gazdasági veszteséget az elsőfokú eljárás felperesei számára a FRESH‑kötvényekhez kapcsolódó osztalékszelvények kifizetésének elvesztése miatt, és következésképpen a vitatott határozat elfogadása valószínűleg konkrét hatással lehetett a helyzetükre. Úgy vélem tehát, hogy a vitatott támogatás, abban a formában, ahogyan azt az olasz hatóságok bejelentették, és ahogyan azt a vitatott határozat a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította – amennyiben abban beletartoznak az összeegyeztethetőnek nyilvánítás érdekében az olasz hatóságok által tett kötelezettségvállalásokat –, kárt okoz a felpereseknek. ( 53 )

51.

Végezetül úgy vélem, hogy a 2014. március 26‑i Adorisio és társai kontra Bizottság végzés, ( 54 ) valamint a 2019. december 19‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet, ( 55 ) amelyekre a Bizottság hivatkozott, nincsenek hatással ezen értékelésre. ( 56 ) Az Adorisio és társai kontra Bizottság végzésben ugyanis a Törvényszék azt mondta ki, hogy egy bank alárendelt kötvényeinek birtokosai tekintetében, akiknek a kötvényeit ezen bank államosítása során kisajátították, nem állapítható meg az eljáráshoz fűződő érdek a Bizottság kifogást nem emelő határozatával szemben, amely határozat a bank államosításával kapcsolatban bejelentett két támogatási intézkedésre vonatkozott, ( 57 ) ez az értékelés nem releváns egy eltérő feltétel, azaz a kereshetőségi jog értelmezése szempontjából. ( 58 ) A BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítéletben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy egy bank alárendelt kötvényeinek birtokosai, akiknek kötvényei vesztettek értékükből abból fakadóan, hogy e bankot szanálás alá vonták, nem rendelkeznek kereshetőségi joggal a Bizottság olyan, kifogást nem emelő határozatával szemben, amely a szanálási eljárás keretében bejelentett támogatási intézkedésre vonatkozik. ( 59 ) Ebben az ítéletben ugyanis a Törvényszék azt állapította meg, hogy a szóban forgó kötvények értékcsökkenése a nemzeti hatóságok azon döntésének eredménye volt, hogy a bankot szanálási eljárás alá vonták, amely eljárásnak az e bank veszteséges gazdasági körülményeire tekintettel nem volt alternatívája, tehát az értékcsökkenés nem a vitatott támogatás nyújtásának volt betudható; ellentétben a jelen üggyel, amelyben a FRESH‑szerződések felbontása azon tehermegosztási intézkedések következménye, amelyek a bejelentett és jóváhagyott vitatott támogatás szerves részét képezik.

52.

Következésképpen úgy vélem, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogás elutasításával elfogadhatónak nyilvánította a keresetet.

53.

Anélkül, hogy külön jogalapra hivatkozna, a Bizottság kifejti, hogy az a tény, hogy az ellenérdekű felek a luxemburgi bíróságok előtt eljárást indítottak a FRESH‑szerződések BMPS általi felbontása tárgyában, nem teszi lehetővé számukra, hogy „érintett feleknek” tekintsék őket, és nem biztosít számukra kereshetőségi jogot a megtámadott határozat vitatására. Ezek az eljárások csak az ellenérdekű felek eljáráshoz fűződő érdekének vizsgálata szempontjából relevánsak, amely követelmény eltér a kereshetőségi jog követelményétől, amely a jelen fellebbezés tárgyát képezi.

54.

E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy a Törvényszék az említett eljárásokból semmilyen következtetést nem vont le az ellenérdekű feleknek az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése és a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett érintett felekként történő minősítésével kapcsolatban.

55.

Ez az érv tehát a jelen ügyben irreleváns és ennélfogva hatástalan.

56.

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint – amely ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

57.

Mivel a Bizottság pervesztes lett, azt javaslom, hogy a Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

58.

Tekintettel a fentiekben kifejtettekre, azt indítványozom, hogy a Bíróság