1)

A vállalati ellenőrzés esetein kívül melyek a releváns kritériumok annak megállapításánál, hogy a formálisan autonóm és független gazdasági szereplők közötti, szerződésen alapuló koordináció egyetlen gazdasági egységet eredményez-e az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alapján; és különösen egy másik vállalkozás kereskedelmi döntéseibe való, a gyártó és a viszonteladók közötti kereskedelmi együttműködéssel összefüggő jogviszonyokra jellemző beavatkozás bizonyos szintjének fennállása elegendőnek tekinthető-e ahhoz, hogy e jogalanyok ugyanazon gazdasági egység részének minősüljenek; vagy szükséges-e a két társaság közötti „hierarchikus” kapcsolat, amely egy olyan szerződés esetén állhat fel, amelynek értelmében több autonóm társaság „aláveti magát” egyikük irányításának és koordinálásának, tehát a hatóságnak bizonyítania kell több olyan iránymutatás szisztematikus és állandó fennállását, amely alkalmas a vállalkozás gazdasági döntéseinek, vagyis a pénzügyi, ipari és kereskedelmi jellegű stratégiai és működési döntések befolyásolására?

2)

A kizárólagossági kikötések révén megvalósított erőfölénnyel való visszaélés fennállásának értékelése szempontjából úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 102. cikket, hogy a versenyhatóság köteles megvizsgálni, hogy e kikötések azzal a hatással járnak-e, hogy kizárják a hasonlóan hatékony versenytársakat a piacról, és köteles részletesen vizsgálni a vitatott magatartások arra való konkrét alkalmassága tekintetében a fél által benyújtott gazdasági elemzéseket, hogy a hasonlóan hatékony versenytársait kizárja a piacról; vagy a kiszorító jellegű kizárólagossági kikötések vagy a többféle visszaélésszerű gyakorlattal jellemzett magatartások (a vásárlói hűséget kiváltó engedmény és a kizárólagossági kikötések) esetén a hatóságnak nincs jogi kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy a versenyjogi szabályok megsértésének megállapítását a hasonlóan hatékony versenytárs szempontjára alapozza?