This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62020CJ0690
Judgment of the Court (First Chamber) of 9 March 2023.#Casino, Guichard-Perrachon and Achats Marchandises Casino SAS (AMC) v European Commission.#Appeal – Competition – Agreements, decisions and concerted practices – Decision of the European Commission ordering an inspection – Remedies against the conduct of the inspection – Article 47 of the Charter of Fundamental Rights of the European Union – Right to an effective remedy – Regulation (EC) No 1/2003 – Article 19 – Regulation (EC) No 773/2004 – Article 3 – Recording of interviews conducted by the Commission during its investigations – Starting point of the Commission’s investigation.#Case C-690/20 P.
A Bíróság ítélete (első tanács), 2023. március 9.
Casino, Guichard-Perrachon és Achats Marchandises Casino SAS (AMC) kontra Európai Bizottság.
Fellebbezés – Verseny – Kartellek – Helyszíni vizsgálatot elrendelő európai bizottsági határozat – Helyszíni vizsgálat lefolytatásával szembeni jogorvoslati lehetőségek – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Hatékony jogorvoslathoz való jog – 1/2003/EK rendelet – 19. cikk – 773/2004/EK rendelet – 3. cikk – A Bizottság által vizsgálatai keretében lefolytatott kikérdezések rögzítése – A Bizottság vizsgálatának kezdete.
C-690/20. P. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (első tanács), 2023. március 9.
Casino, Guichard-Perrachon és Achats Marchandises Casino SAS (AMC) kontra Európai Bizottság.
Fellebbezés – Verseny – Kartellek – Helyszíni vizsgálatot elrendelő európai bizottsági határozat – Helyszíni vizsgálat lefolytatásával szembeni jogorvoslati lehetőségek – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Hatékony jogorvoslathoz való jog – 1/2003/EK rendelet – 19. cikk – 773/2004/EK rendelet – 3. cikk – A Bizottság által vizsgálatai keretében lefolytatott kikérdezések rögzítése – A Bizottság vizsgálatának kezdete.
C-690/20. P. sz. ügy.
Court reports – general
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2023:171
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2023. március 9. ( *1 )
„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – Helyszíni vizsgálatot elrendelő európai bizottsági határozat – Helyszíni vizsgálat lefolytatásával szembeni jogorvoslati lehetőségek – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Hatékony jogorvoslathoz való jog – 1/2003/EK rendelet – 19. cikk – 773/2004/EK rendelet – 3. cikk – A Bizottság által vizsgálatai keretében lefolytatott kikérdezések rögzítése – A Bizottság vizsgálatának kezdete”
A C‑690/20. P. sz. ügyben,
a Casino, Guichard‑Perrachon SA (székhelye: Saint‑Étienne [Franciaország]),
az Achats Marchandises Casino SAS (AMC) (székhelye: Vitry‑sur‑Seine [Franciaország])
(képviselik őket: G. Aubron, Y. Boubacir, O. de Juvigny, I. Simic és A. Sunderland avocats)
fellebbezőknek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2020. december 18‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: P. Berghe, A. Cleenewerck de Crayencour, A. Dawes és I. V. Rogalski, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: A.‑L. Meyer és O. Segnana, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, L. Bay Larsen, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács bírájaként eljárva, P. G. Xuereb (előadó), A. Kumin és I. Ziemele bírák,
főtanácsnok: G. Pitruzzella,
hivatalvezető: V. Giacobbo tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. február 24‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2022. július 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Fellebbezésükben a Casino, Guichard‑Perrachon SA (a továbbiakban: Casino) és az Achats Marchandises Casino SAS (a továbbiakban: AMC) az Európai Unió Törvényszéke 2020. október 5‑iCasino, Guichard‑Perrachon és AMC kontra Bizottság ítéletének (T‑249/17, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2020:458) részleges hatályon kívül helyezését kérik, amely ítéletben a Törvényszék részben elutasította a Casinót és a közvetlen vagy közvetett irányítása alatt álló valamennyi társaságot az 1/2003/EK tanácsi rendelet 20. cikkének (1) és (4) bekezdése értelmében helyszíni vizsgálat tűrésére kötelező, 2017. február 9‑i C(2017) 1054 final bizottsági határozat (AT.40466 – Tute 1) (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresetüket. |
Jogi háttér
Az 1/2003/EK rendelet
2 |
Az [EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) (25) preambulumbekezdése értelmében: „A versenyszabályok megsértésének felderítése egyre nehezebbé válik, és a verseny hatékony védelme érdekében a[z Európai] Bizottság vizsgálati jogkörét ki kell egészíteni. A Bizottságot ezért fel kell hatalmazni minden olyan személy megkérdezésére, akinek hasznos információ lehet a birtokában, valamint az általuk tett nyilatkozatok rögzítésére. A helyszíni vizsgálat során a Bizottság által meghatalmazott tisztviselőket fel kell hatalmazni arra, hogy a vizsgálat elvégzéséhez szükséges időtartamra zár alá vételt hajtsanak végre. A zár alá vételt rendszerint 72 óránál tovább nem lehet fenntartani. A Bizottság által meghatalmazott tisztviselőket továbbá fel kell hatalmazni arra, hogy a helyszíni vizsgálat tárgyával és céljával összefüggő bármilyen lényeges információt igényelhessenek.” |
3 |
E rendelet „Vizsgálati jogkörök” című V. fejezetében szerepel „A gazdasági ágazatoknak és a megállapodások típusainak vizsgálata” című 17. cikk, amelynek (1) bekezdése a következőket mondja ki: „Amennyiben a tagállamok közötti kereskedelem alakulása, az árak merevsége vagy egyéb körülmények azt jelzik, hogy a közöspiaci verseny esetleg korlátozott vagy torzult, a Bizottság megvizsgálhatja a gazdaság meghatározott ágazatát vagy ágazatokon átnyúlóan a megállapodások valamely típusát. E vizsgálat során a Bizottság felkérheti a vállalkozásokat vagy a vállalkozások társulásait, hogy [az EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikk] végrehajtásához szükséges információkat nyújtsanak be, valamint e cél érdekében helyszíni vizsgálatokat folytathat le.” |
4 |
Az említett rendeletnek a „Nyilatkozatok felvételének joga” című 19. cikke így rendelkezik: „(1) A Bizottság az e rendeletben ráruházott feladatok teljesítése érdekében adatokat kérhet minden olyan természetes vagy jogi személytől, aki hozzájárul ahhoz, hogy a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzése céljából kikérdezzék. (2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti kikérdezés a vállalkozás helyiségeiben történik, a Bizottság értesíti annak a tagállamnak a versenyhatóságát, amelynek területén a kikérdezés történik. Amennyiben a tagállam versenyhatósága igényli, tisztviselői segíthetnek a Bizottság által a kikérdezés lefolytatására felhatalmazott tisztviselőknek és egyéb kísérő személyeknek.” |
5 |
Ugyanezen rendeletnek „A Bizottság helyszíni vizsgálati jogköre” című 20. cikke a következőket írja elő: „(1) A Bizottság az e rendeletben ráruházott feladatok teljesítése érdekében a vállalkozásokkal és a vállalkozások társulásaival kapcsolatos minden szükséges helyszíni vizsgálatot lefolytathat. (2) A Bizottság által a helyszíni vizsgálat lefolytatására felhatalmazott tisztviselők és egyéb kísérő személyek jogában áll, hogy:
(3) A Bizottság által a helyszíni vizsgálat lefolytatására felhatalmazott tisztviselők és egyéb kísérő személyek jogkörüket írásbeli meghatalmazás felmutatásával gyakorolják, amely meghatározza a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, valamint a 23. cikkben meghatározott büntetéseket [helyesen: szankciókat] arra az esetre, ha az üzlethez kapcsolódó könyvek és egyéb nyilvántartások hiányosak, vagy ha az e cikk (2) bekezdése alapján feltett kérdésekre adott válaszok pontatlanok vagy félrevezetők. A Bizottság a helyszíni vizsgálat előtt megfelelő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállam versenyhatóságának, amelynek területén a vizsgálatra sor kerül. (4) A vállalkozások és vállalkozások társulásai kötelesek magukat a Bizottság által határozatban elrendelt helyszíni vizsgálatnak alávetni. A határozat meghatározza a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, megjelöli a vizsgálat kezdetének napját, és feltünteti a 23. és 24. cikkben előírt büntetéseket [helyesen: szankciókat], valamint azt a jogot, hogy a határozat a[z Európai Unió] Bíróság[ával] felülvizsgáltatható. A Bizottság az ilyen határozatot azon tagállam versenyhatóságával történt konzultáció után hozza meg, amelynek területén a helyszíni vizsgálatra sor kerül. (5) Azon tagállam tisztviselői vagy versenyhatósága által meghatalmazott vagy kijelölt egyéb személyek, amelynek területén a helyszíni vizsgálatra sor kerül, a hatóság vagy a Bizottság kérelmére aktívan segítik a Bizottság által meghatalmazott tisztviselőket és más kísérő személyeket. Ennek érdekében a (2) bekezdésben említett jogkörök illetik meg őket. (6) Amennyiben a tisztviselők és a Bizottság által meghatalmazott egyéb kísérő személyek megállapítják, hogy valamely vállalkozás az e cikk szerint elrendelt helyszíni vizsgálatot akadályozza, az érintett tagállam megfelelő segítséget nyújt – ha szükséges – a rendőrség vagy azzal egyenértékű végrehajtó hatóság támogatását kérve annak érdekében, hogy a fenti személyek a helyszíni vizsgálatot elvégezhessék. (7) Amennyiben a (6) bekezdésben előírt segítségnyújtáshoz a nemzeti szabályok szerint bíróság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt meg kell kérni. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérhető. (8) A (7) bekezdésben említett engedélyre vonatkozó kérelem esetén a nemzeti bíróság ellenőrzi, hogy a Bizottság határozata hiteles‑e, és az előirányzott kényszerítő intézkedések nem önkényesek, illetve túlzottak‑e a helyszíni vizsgálat tárgyának figyelembevételével. A nemzeti bíróság a kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzése során közvetlenül vagy a tagállam versenyhatóságán keresztül részletes magyarázatot kérhet a Bizottságtól különösen arra vonatkozóan, hogy a Bizottságnak milyen alapon van gyanúja a[z EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikk] megsértésére, valamint hogy mennyire komoly a gyanús jogsértés, illetve milyen jelleggel keveredett az ügybe az érintett vállalkozás. Ugyanakkor a nemzeti bíróság nem kérdőjelezheti meg a helyszíni vizsgálat szükségességét, és nem követelheti, hogy bocsássák rendelkezésére a Bizottság irataiban lévő adatokat. A bizottsági határozat jogszerűségét kizárólag a Bíróság vizsgálhatja felül.” |
6 |
Az 1/2003 rendelet „Bírságok” című 23. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő: „A Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra és vállalkozások társulásaira, amelynek mértéke nem haladhatja meg az előző üzleti év teljes forgalmának 1%‑át, amennyiben azok szándékosan vagy gondatlanul: […]
|
A 773/2004/EK rendelet
7 |
A Bizottság által az [EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendeletnek (HL 2004. L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) az „Eljárás megindítása” című 2. cikke a (3) bekezdésében kimondja: „Az eljárás megindítása előtt a Bizottság gyakorolhatja az [1/2003] rendelet V. fejezete szerinti vizsgálati hatáskörét.” |
8 |
A 773/2004 rendeletnek „A Bizottság vizsgálatai” című III. fejezetében található a „Nyilatkozatok felvételének joga” című 3. cikk, amely a következőképpen rendelkezik: „(1) Amikor a Bizottság az [1/2003] rendelet 19. cikkének megfelelően olyan személyt kérdez ki, aki ehhez hozzájárult, a kikérdezés megkezdésekor meg kell jelölnie a kikérdezés jogalapját és célját, és emlékeztetni kell annak önkéntes jellegére. A kikérdezett személyt tájékoztatnia kell továbbá arról a szándékáról, hogy a kikérdezést rögzíti. (2) A kikérdezéshez bármilyen eszközt igénybe lehet venni, a telefont és az elektronikus eszközöket is beleértve. (3) A Bizottság a kikérdezett személy nyilatkozatait bármilyen formában rögzítheti. A felvétel egy példányát jóváhagyás céljából hozzáférhetővé teszik a kikérdezett személy számára. Szükség esetén a Bizottság határidőt tűz ki, amelyen belül a kikérdezett személy közölheti vele a nyilatkozattal kapcsolatos helyesbítéseit.” |
A jogvita előzményei és a vitatott határozat
9 |
A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 2–8. pontja az alábbiak szerint foglalja össze: „2. A [Casino], azaz az elsőrendű felperes […] a Casino‑csoport anyavállalata, amely tevékenységét többek között Franciaországban, elsősorban az élelmiszer‑forgalmazási és a nem élelmiszer‑forgalmazási ágazatban folytatja. Leányvállalata, az Achats Marchandises Casino SAS (AMC), korábban EMC Distribution, azaz a másodrendű felperes olyan beszerzési központ, amely a Casino‑csoport franciaországi áruházlánc szállítókkal szemben alkalmazott beszerzési feltételeit tárgyalja meg. 3. Az Európai Bizottság, miután információkat kapott az elsőrendű felperes és más vállalkozások vagy vállalkozások társulásai, többek között a szintén az élelmiszer‑forgalmazási és a nem élelmiszer‑forgalmazási ágazatban tevékenykedő Intermarché közötti információcserékről, […] meghozta [a vitatott határozatot]. 4. A [vitatott] határozat rendelkező részének szövege a következő: »1. cikk A Casino […] és a közvetlen vagy közvetett irányítása alatt álló valamennyi társaság köteles tűrni a mindennapi fogyasztási cikkek beszerzési piacán, a márkás termékek gyártói részére nyújtott szolgáltatások értékesítési piacán, valamint a mindennapi fogyasztási cikkek fogyasztói számára történő értékesítések piacán az [EUMSZ] 101. cikkbe ütköző összehangolt magatartásokban való esetleges részvételükre vonatkozó helyszíni vizsgálatot. Ezen összehangolt magatartások a következők:
E helyszíni vizsgálatra a vállalkozás bármely helyiségében sor kerülhet […] A Casino engedélyt ad a Bizottság tisztviselőinek és valamennyi általa megbízott személynek, hogy a vizsgálatot elvégezze, valamint engedélyt ad az érintett tagállam versenyhatóságának tisztviselői és általa megbízott vagy erre kijelölt más személyek számára, hogy segítséget nyújtsanak az előbbiek számára, hogy a rendes munkaidőben valamennyi helyiségébe bejussanak és közlekedési eszközét igénybe vegyék. A társaság vizsgálatra bocsátja az üzletmenethez kapcsolódó könyveket és más feljegyzéseket, függetlenül attól, hogy milyen eszközön tárolják ezeket, amennyiben a tisztviselők és más megbízottak ezt kérik, és megengedi számukra ezek helyszíni vizsgálatát, illetve azt, hogy bármilyen formában elkészítsék vagy megszerezzék az ilyen könyvek vagy feljegyzések másolatát vagy kivonatát. Engedélyezi, hogy a helyszíni vizsgálathoz szükséges időre és mértékben lepecsételjenek bármilyen üzlethelyiségeket és könyveket vagy nyilvántartásokat. A helyszínen azonnal szóbeli magyarázatot ad a vizsgálat tárgya és célja vonatkozásában, ha e tisztviselők és személyek ezt kérik, és engedélyezi valamennyi képviselő vagy alkalmazott számára, hogy e magyarázatokat megadja. Azt is engedélyezi, hogy e magyarázatokat bármilyen formában rögzítsék. 2. cikk A helyszíni vizsgálat 2017. február 20‑án vagy röviddel ezután kezdődhet. 3. cikk A jelen határozat címzettjei a Casino, és a közvetlen vagy közvetett irányítása alatt álló valamennyi társaság. Ezt a határozatot közvetlenül a helyszíni vizsgálat előtt közölni kell azzal a vállalkozással, amely az [EUMSZ] 297. cikk (2) bekezdése értelmében annak címzettje.« 5. Az Autorité de la concurrence (versenyhatóság, Franciaország), miután a Bizottság tájékoztatta e helyszíni vizsgálatról, a tribunal de grande instance de Créteil (créteil‑i általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) és a tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) kényszerintézkedésekről határozó bíráihoz fordult annak érdekében, hogy engedélyt kérjen tőlük a felperesek helyiségeiben történő látogatások és lefoglalások elvégzésére. E kényszerintézkedésekről határozó bírák 2017. február 17‑i végzéseikkel engedélyezték az elővigyázatossági intézkedésként kért látogatásokat és lefoglalásokat. Mivel a helyszíni vizsgálat során hozott egyik intézkedés sem tette szükségessé az 1/2003 rendelet 20. cikke (6)–(8) bekezdésének értelmében vett »kényszerítő jogkörök« gyakorlását, e végzéseket nem közölték a felperesekkel. 6. A helyszíni vizsgálat 2017. február 20‑án kezdődött, amikor a Bizottság ellenőrei a francia versenyhatóság képviselőivel együtt megjelentek a Casino csoport párizsi székhelyén, valamint a másodrendű felperes helyiségeiben, és közölték a [vitatott] határozatot a felperesekkel. 7. A vizsgálat során a Bizottság részéről többek között az irodák meglátogatására, anyagok, különösen informatikai berendezések (hordozható számítógépek, mobiltelefonok, táblagépek, külső tárolóegységek) begyűjtésére, több személy meghallgatására és az összegyűjtött anyag tartalmának másolására került sor. 8. 2017. február 24‑én valamennyi felperes levelet küldött a Bizottságnak, amelyben fenntartásokat fogalmaztak meg a [vitatott] határozattal és az annak alapján folytatott helyszíni vizsgálat lefolytatásával kapcsolatban.” |
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
10 |
A Törvényszék Hivatalához 2017. április 28‑án benyújtott keresetlevelükkel a fellebbezők az EUMSZ 263. cikk alapján a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztettek elő. Keresetük alátámasztása érdekében a fellebbezők lényegében három jogalapra hivatkoztak. Az első jogalap az 1/2003 rendelet 20. cikkével kapcsolatos jogellenességi kifogáson, a második az indokolási kötelezettség megsértésén, a harmadik pedig a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog megsértésén alapult. |
11 |
A Törvényszék pervezető intézkedések keretében felhívta a Bizottságot arra, hogy terjessze elő a feltételezett jogsértésekre utaló azon valószínűsítő körülményeket, amelyek a vitatott határozat meghozatalának időpontjában a rendelkezésére álltak. |
12 |
E felhívásra válaszul a Bizottság benyújtotta többek között az érintett mindennapi fogyasztási cikkek tizenhárom olyan szállítójának 2016‑ban és 2017‑ben lefolytatott kikérdezéseiről készült jegyzőkönyveket, akik rendszeresen kötöttek megállapodásokat a Casinóval és az Intermarchéval (a Bizottság 2019. január 10‑i válaszának Q.1–Q.13. melléklete) (a továbbiakban: a szállítók kikérdezései). |
13 |
A Törvényszék a megtámadott ítéletben megsemmisítette a vitatott határozat 1. cikkének b) pontját, mivel úgy ítélte meg, hogy nem álltak a Bizottság rendelkezésére olyan kellően komoly valószínűsítő körülmények, amelyek alapján feltételezhette a Casino és az Intermarché közötti, a jövőbeli kereskedelmi stratégiáikra vonatkozó információcserében megnyilvánuló jogsértés fennállását, a keresetet pedig az ezt meghaladó részében elutasította. |
A felek kérelmei
14 |
Fellebbezésükben a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
|
15 |
A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
|
16 |
Az Európai Unió Tanácsa azt kéri, hogy a Bíróság:
|
A fellebbezésről
17 |
Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők négy jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által beszerzett szóbeli nyilatkozatokat nem kellett rögzíteni ahhoz, hogy azok a vitatott határozatot alátámasztó valószínűsítő körülményeknek minősüljenek. A második és a harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő alapvető jog nem követeli meg, hogy a vitatott határozat időben korlátozza a Bizottság helyszíni vizsgálati jogkörének gyakorlását, és korlátozza a helyszíni vizsgálat alá vonható személyeket és helyiségeket. A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a hatékony jogorvoslathoz való alapvető jog nem követel meg a helyszíni vizsgálatok lefolytatásával szembeni önálló és azonnali jogorvoslatot. |
18 |
Mivel a negyedik jogalap a vitatott határozat jogi alapjának megkérdőjelezésére irányul, a Bíróság célszerűnek tartja, hogy elsőként e jogalapot vizsgálja meg. |
Az arra alapított, negyedik jogalapról, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a hatékony jogorvoslathoz való alapvető jog nem követel meg a helyszíni vizsgálatok lefolytatásával szembeni önálló és azonnali jogorvoslatot
A felek érvelése
19 |
A fellebbezők különösen a megtámadott ítélet 51., 55. és 69. pontját vitatják. |
20 |
Elöljáróban a fellebbezők emlékeztetnek arra, hogy a Törvényszék előtt arra hivatkoztak, hogy a vitatott határozat alapjául szolgáló rendelkezés – vagyis az 1/2003 rendelet 20. cikke – sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkét, mivel nem teszi lehetővé a helyszíni vizsgálat keretében hozott intézkedésekkel szembeni hatékony jogorvoslatot. A fellebbezők ugyanis azt állítják, hogy a többek között az EJEB 2008. február 21‑i Ravon és társai kontra Franciaország ítéletéből (CE:ECHR:2008:0221JUD001849703, 28. §), 2010. december 21‑i Compagnie des gaz de pétrole Primagaz kontra Franciaország ítéletéből (CE:ECHR:2010:1221JUD002961308, 36. és azt követő §‑ok), valamint 2010. december 21‑i Société Canal Plus és társai kontra Franciaország ítéletéből (CE:ECHR:2010:1221JUD002940808, 24. és azt követő §‑ok) eredő követelményekkel ellentétben az 1/2003 rendelet ezen intézkedésekkel szemben semmilyen önálló és azonnali jogorvoslatot nem ír elő, amely rendelet a 20. cikkének (4) bekezdésében csak a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozattal szembeni jogorvoslatról rendelkezik. |
21 |
Első kifogásukban a fellebbezők azt állítják, hogy ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 51. és 55. pontjában megállapított, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata nem mondja ki, hogy több jogorvoslati lehetőséget együttesen is lehet vizsgálni annak eldöntése érdekében, hogy teljesülnek‑e a hatékony jogorvoslat követelményei. |
22 |
Második kifogásukban a fellebbezők másodlagosan azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az általa vizsgált valamennyi jogorvoslati lehetőség együttesen egyenértékű egy hatékony jogorvoslati lehetőséggel, mivel a Törvényszék nem azonosít semmilyen, a helyszíni vizsgálat hatálya alól nem tartozó dokumentumok lefoglalásának vitatása érdekében rendelkezésre álló azonnali jogorvoslati lehetőséget. A helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozásnak meg kell várnia az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárást lezáró határozatot ahhoz, hogy a helyszíni vizsgálat lefolytatása során hozott intézkedéseket vitathassa. Márpedig az Emberi Jogok Európai Bírósága a 2010. december 21‑i Compagnie des gaz de pétrole Primagaz kontra Franciaország ítéletében (CE:ECHR:2010:1221JUD002961308, 28. §), valamint a 2010. december 21‑i Société Canal Plus és társai kontra Franciaország ítéletében (CE:ECHR:2010:1221JUD002940808, 40. §) az ilyen jogorvoslati lehetőséget elégtelennek ítélte. |
23 |
A Bizottság és a Tanács vitatja a fellebbezők érvelését. |
A Bíróság álláspontja
24 |
Előzetesen meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 51., 55. és 69. pontja, amelyet a fellebbezők a negyedik jogalap keretében vitatnak, azon indokok részét képezi, amelyekkel a Törvényszék elutasította az 1/2003 rendelet 20. cikke (4) bekezdésének jogellenességére vonatkozó, arra alapított kifogást, hogy a helyszíni vizsgálat keretében hozott intézkedésekkel szembeni jogorvoslat hiánya miatt sérül a hatékony jogorvoslathoz való jog. |
25 |
Közelebbről a megtámadott ítélet 46–50. pontjában a Törvényszék mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jogot a Charta 47. cikke, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.; a továbbiakban: EJEE) 6. és 13. cikke rögzíti. Miután emlékeztetett arra, hogy az EJEE – amíg az Unió nem csatlakozott hozzá – nem minősül az uniós jogrendbe szervesen beépülő jogi eszköznek, így a jogszerűség vizsgálatát kizárólag a Chartában biztosított alapvető jogokra tekintettel kell elvégezni, a Törvényszék hangsúlyozta, hogy mind a Charta 52. cikkéből, mind az e cikkre vonatkozó magyarázatokból az következik, hogy az EJEE rendelkezéseit és az Emberi Jogok Európai Bíróságának e rendelkezésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát figyelembe kell venni a Charta rendelkezéseinek adott ügyben való értelmezése és alkalmazása során. |
26 |
E tekintetben megállapította, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint a házkutatásokkal kapcsolatban a hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartását a következő négy feltétel fényében kell megvizsgálni, azaz először is fenn kell állnia a házkutatást elrendelő határozat vagy a házkutatás keretében hozott intézkedések szabályszerűségének mind ténybeli, mind jogi szempontból hatékony bírósági felülvizsgálatának, másodszor szabálytalanság megállapítása esetén a rendelkezésre álló jogorvoslatnak vagy jogorvoslatoknak lehetővé kell tenniük vagy az intézkedés végrehajtásának megakadályozását, vagy – amennyiben már sor került jogellenes intézkedésre – az érdekelt számára a megfelelő orvoslást, harmadszor az érintett jogorvoslatnak biztosan hozzáférhetőnek kell lennie, negyedszer pedig a bírósági felülvizsgálatnak észszerű határidőn belül kell megtörténnie. |
27 |
A Törvényszék ezt követően a megtámadott ítélet 51. pontjában rámutatott arra, hogy ezen ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy valamely helyszíni vizsgálati intézkedés lefolytatása hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát kell, hogy képezhesse, és hogy a felülvizsgálatnak a szóban forgó ügy sajátos körülményei között kell hatékonynak lennie, ami magában foglalja a helyszíni vizsgálat tárgyát képező vállalkozás rendelkezésére álló összes jogorvoslati lehetőség figyelembevételét, és így e jogorvoslati lehetőségek átfogó elemzését. A Törvényszék a megtámadott ítélet 54. és 55. pontjában úgy ítélte meg, hogy mivel a hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartása vizsgálatának azon jogorvoslati lehetőségek átfogó elemzésén kell alapulnia, amelyek a helyszíni vizsgálat keretében hozott intézkedések felülvizsgálatát eredményezhetik, nincs jelentősége annak, hogy az egyedileg vizsgált jogorvoslati lehetőségek külön‑külön nem felelnek meg a hatékony jogorvoslathoz való jog fennállásának megállapításához szükséges feltételeknek. |
28 |
Ebben az összefüggésben a Törvényszék ezenfelül a megtámadott ítélet 57. és 58. pontjában megjegyezte, hogy azon a lehetőségen kívül, hogy a Bizottság meghallgatási tisztviselőjéhez kérelmet nyújthatnak be, hat olyan jogorvoslati lehetőség van, amely lehetővé teszi a helyszíni vizsgálati intézkedésekkel kapcsolatos kifogások uniós bíróság elé terjesztését, azaz a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozattal szembeni kereset, a helyszíni vizsgálat akadályozását az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének c)–e) pontja alapján szankcionáló bizottsági határozattal szembeni kereset, bármely olyan jogi aktussal szemben benyújtott kereset, amelyre vonatkozóan teljesülnek az ítélkezési gyakorlatban a keresettel megtámadható jogi aktust illetően kialakított feltételek, amely jogi aktust a Bizottság a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot követően és a helyszíni vizsgálati intézkedések lefolytatása keretében fogadja el – mint például bizonyos dokumentumoknak az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellege alapján történő védelme iránti kérelmet elutasító határozatot –, az EUMSZ 101. cikk alapján indult eljárást lezáró határozattal szembeni kereset, az ideiglenes intézkedés iránti kérelem és a szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kereset. |
29 |
A Törvényszék a megtámadott ítélet 58–66. pontjában kifejtette, hogy miért véli úgy, hogy e jogorvoslati lehetőségek lehetővé teszik a helyszíni vizsgálatok lefolytatásával kapcsolatos kifogások uniós bíróság elé terjesztését. |
30 |
Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 67–80. pontjában elvégzett elemzés végén megállapította, hogy úgy tekinthető, hogy a helyszíni vizsgálati intézkedések lefolytatásának a jelen ítélet 28. pontjában felsorolt összes jogorvoslati lehetőségből álló felülvizsgálati rendszere megfelel az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából eredő négy feltételnek. |
31 |
Így a megtámadott ítélet 81. pontjában a Törvényszék a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésére alapított, az 1/2003 rendelet 20. cikke (4) bekezdésének jogellenességére vonatkozó kifogást elutasította. |
32 |
Az első kifogást illetően, amely azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen járt el akkor, amikor a különböző jogorvoslati lehetőségeket átfogóan vizsgálta meg annak eldöntése érdekében, hogy a helyszíni vizsgálat keretében hozott intézkedésekkel szembeni hatékony jogorvoslathoz való jog biztosított‑e, emlékeztetni kell arra, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jogot a Charta 47. cikke rögzíti. |
33 |
Arra is emlékeztetni kell, hogy a Charta 52. cikkének (3) bekezdése pontosítja, hogy amennyiben a Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az EJEE‑ben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek ezen egyezményben szerepelnek (2019. november 19‑iA. K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet, C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 116. pont). |
34 |
Márpedig, amint az a Charta 47. cikkéhez fűzött magyarázatokból kitűnik – amelyeket az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének és a Charta 52. cikke (7) bekezdésének megfelelően figyelembe kell venni a Charta értelmezéséhez –, e 47. cikk első és második bekezdése megfelel az EJEE 13. cikkének, illetve 6. cikke (1) bekezdésének (2019. november 19‑iA. K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet, C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 117. pont). Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése ezen egyezmény 13. cikkéhez képest lex specialisnak minősül, mivel az előbbi rendelkezés szigorúbb követelményei tartalmazzák az utóbbi rendelkezés követelményeit (EJEB, 2022. március 15., Grzęda kontra Lengyelország, CE:ECHR:2022:0315JUD004357218, 352. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
35 |
A Bíróság ezenkívül kimondta, hogy biztosítania kell, hogy a Charta 47. cikkének első bekezdésére vonatkozó értelmezése olyan védelmi szintet biztosítson, amely nem sérti az EJEE‑nek az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett 13. cikkében rögzített védelmi szintet (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 26‑iBelastingdienst kontra Toeslagen [A fellebbezés felfüggesztő hatálya] ítélet, C‑175/17, EU:C:2018:776, 35. pont). |
36 |
Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az EJEE 13. cikkében biztosított védelem nem terjed odáig, hogy a jogorvoslat különös formáját írja elő (EJEB, 2008. március 20., Boudaïeva és társai kontra Oroszország, CE:ECHR:2008:0320JUD001533902, 190. §), és még ha a belső jogban biztosított egyetlen jogorvoslat sem felel meg önmagában véve e 13. cikk követelményeinek, e jogorvoslatok összességükben megfelelhetnek azoknak (EJEB, 2020. július 10., Mugemangango kontra Belgium, CE:ECHR:2020:0710JUD000031015, 131. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
37 |
Ezenkívül az EJEE 8. cikkében rögzített, a magánlakás tiszteletben tartásához való jog megsértése esetén a jogorvoslat az EJEE 13. cikke értelmében akkor hatékony, ha a felperes hozzáférhet olyan eljáráshoz, amely lehetővé teszi számára, hogy vitassa a házkutatás és a foganatosított lefoglalások szabályszerűségét, és megfelelő orvoslást kapjon, amennyiben azokat jogellenesen rendelték el, vagy hajtották végre (EJEB, 2017. január 19., Posevini kontra Bulgária, CE:ECHR:2017:0119JUD006363814, 84. §). |
38 |
E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésére, illetve 8. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy házkutatás esetén a helyszíni vizsgálatra vonatkozó olyan előzetes bírói engedély hiánya, amely engedély behatárolhatta vagy felülvizsgálhatta volna e helyszíni vizsgálat lefolytatását, ellensúlyozható az ilyen vizsgálati intézkedés jogszerűségének és szükségességének de facto utólagos bírósági felülvizsgálatával, feltéve hogy e felülvizsgálat a szóban forgó ügy sajátos körülményei között hatékony. Ez azt jelenti, hogy az érintett személyek el tudják érni a vitatott intézkedésnek és lefolytatásának mind ténybeli, mind jogi szempontból hatékony bírósági felülvizsgálatát. Amennyiben a szabálytalannak minősülő intézkedésre már sor került, a rendelkezésre álló jogorvoslatnak vagy jogorvoslatoknak lehetővé kell tenniük, hogy megfelelő jóvátételt nyújtsanak az érintett számára (EJEB, 2014. október 2., Delta Pekárny a.s. kontra Cseh Köztársaság, CE:ECHR:2014:1002JUD000009711, 86. és 87. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
39 |
Ily módon, mivel a helyszíni vizsgálat utólagos bírósági felülvizsgálata bizonyos feltételek mellett ellensúlyozhatja az előzetes bírósági felülvizsgálat hiányát, és mivel „a rendelkezésre álló jogorvoslatnak vagy jogorvoslatoknak” kell megfelelő jóvátételt nyújtaniuk, meg kell állapítani, hogy főszabály szerint a rendelkezésre álló jogorvoslatokat összességükben kell figyelembe venni annak eldöntése érdekében, hogy a Charta 47. cikkében foglalt követelmények teljesülnek‑e. |
40 |
Egyébiránt, mivel a fellebbezők kifogás útján az 1/2003 rendelet 20. cikkének jogellenességére hivatkoztak, a Törvényszéknek – amint arra a főtanácsnok a Les Mousquetaires és ITM Entreprises kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑682/20 P, EU:C:2022:578) 51. pontjában rámutatott – az e kifogásról való határozathozatal érdekében a helyszíni vizsgálatok keretében hozott intézkedések bírósági felülvizsgálati rendszerének átfogó, a szóban forgó ügy sajátos körülményeit meghaladó értékelését kellett elvégeznie. |
41 |
E körülmények között meg kell állapítani, hogy a fellebbezők tévesen állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a helyszíni vizsgálatok lefolytatásának vitatása érdekében rendelkezésre álló összes jogorvoslati lehetőséget átfogóan elemezte. |
42 |
Ennélfogva az első kifogást el kell utasítani. |
43 |
A második kifogást illetően, miszerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem azonosított semmilyen azonnali, a helyszíni vizsgálat hatálya alá nem tartozó dokumentumok lefoglalásának vitatását lehetővé tevő jogorvoslati lehetőséget, tisztázni kell, hogy – amint az a megtámadott ítéletnek a fellebbezők által vitatott 69. pontjából kitűnik – ez az érvelés olyan helyzetre vonatkozik, amelyben az érintett helyszíni vizsgálat, amely keretében esetleg a helyszíni vizsgálat hatálya alá nem tartozó dokumentumokat is lefoglalnak, nem vezet jogsértést megállapító és szankciót kiszabó határozathoz, hanem új vizsgálat indítását és helyszíni vizsgálatot elrendelő új határozat meghozatalát eredményezi. |
44 |
E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az említett 69. pontban a Törvényszék a megtámadott ítélet 57–66. pontjában általa megvizsgált különböző jogorvoslati lehetőségekre hivatkozott. Ezen ítélet 59. pontjában többek között megállapította, hogy a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozások megsemmisítés iránti keresetet indíthatnak helyszíni vizsgálatot elrendelő új határozat ellen, és így vitathatják az e határozatot megalapozó valószínűsítő körülmények jogszerűségét arra hivatkozva, hogy azokhoz az előző helyszíni vizsgálat során szabálytalanul jutottak hozzá. |
45 |
Egyébiránt a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat alapján hozott intézkedések vitatására irányuló azonnali jogorvoslati lehetőségeket illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 56. és 57. pontjában helyesen állapította meg lényegében azt, hogy e vállalkozásoknak lehetőségük van arra, hogy keresetet indítsanak bármely olyan jogi aktussal szemben, amelyet a Bizottság helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot követően – többek között a helyszíni vizsgálati intézkedések foganatosítása keretében – hoz, feltéve hogy az ítélkezési gyakorlatban kialakított feltételekre tekintettel e jogi aktus keresettel megtámadható. |
46 |
Meg kell tehát állapítani, hogy a második kifogás a megtámadott ítélet – különösen ezen ítélet 55–69. pontja – téves értelmezésén alapul, ezért azt el kell utasítani. Ennélfogva a negyedik jogalapot teljes egészében el kell utasítani. |
Az arra alapított, első jogalapról, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által beszerzett szóbeli nyilatkozatokat nem kellett rögzíteni ahhoz, hogy azok a vitatott határozatot alátámasztó valószínűsítő körülményeknek minősüljenek
A felek érvelése
47 |
A Charta 7. cikkének megsértésére, valamint az 1/2003 rendelet 19. cikkének és a 773/2004 rendelet 3. cikkének megsértésére alapított, első jogalappal a fellebbezők különösen a megtámadott ítélet 183–198. pontját vitatják. |
48 |
E jogalap két részből áll. |
49 |
Az első részben a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette a Charta 7. cikkében biztosított, a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő alapvető jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a szóbeli nyilatkozatokról a Bizottság által egyoldalúan készített jegyzőkönyvek helyszíni vizsgálatot indokoló valószínűsítő körülmények fennállásának érvényes bizonyítékát jelentik. |
50 |
Hangsúlyozzák, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata többek között megköveteli, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat elleni keresetet elbíráló Törvényszék meggyőződjön arról, hogy e határozat nem önkényes jellegű, és e célból ellenőrizze, hogy azt nem olyan ténybeli körülmények hiányában fogadták‑e el, amelyek indokolhatnák a helyszíni vizsgálatot. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata azt is megköveteli, hogy a házkutatás indokoltságának felülvizsgálata különösen hatékony és konkrét legyen akkor, amikor – mint a jelen ügyben is – a közigazgatási szerv egyedül dönthet ilyen intézkedésről. A jelen esetben a Törvényszék lemondott a Bizottság önkényes beavatkozásának veszélyével szembeni hatékony bírósági felülvizsgálatról, amikor elfogadta, hogy a Bizottság saját maga elkészítheti a rendelkezésére álló valószínűsítő körülmények bizonyítékát. |
51 |
A fellebbezők szerint kizárólag a rögzítés – bármi legyen is a módja – teszi lehetővé a szóbeli nyilatkozatok tartalmának és átírásuk pontosságának igazolását, és ennélfogva azon jellemzők bemutatását, amelyek olyan bizonyítékot képeznek, amely felett a bíróság felülvizsgálatot gyakorolhat, amint az a Törvényszék ítélkezési gyakorlatából kitűnik. |
52 |
A szóbeli nyilatkozatok rögzítésére vonatkozó kötelezettséget nem kérdőjelezheti meg az, hogy a Törvényszék különbséget tesz a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat szakaszában megkövetelt valószínűsítő körülmények és a jogsértésnek a szankciót kiszabó határozat meghozatalához szükséges bizonyítékai között. A fellebbezők szerint ugyanis e különbségtétel, amely a bizonyítás megkövetelt szintjére vonatkozik, nincs hatással arra, hogy valamely elemnek milyen formát kell öltenie ahhoz, hogy azt érvényesen figyelembe lehessen venni akár valószínűsítő körülményként, akár a jogsértés bizonyítékaként. |
53 |
A Törvényszék annak megállapításával, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot alátámaszthatják kizárólag a Bizottság olyan jegyzőkönyvei, amelyek tartalmát sem harmadik személyek, sem rögzítés nem erősíti meg, lehetőséget biztosított arra, hogy a Bizottság saját maga elkészíthesse állításainak bizonyítékát. A Törvényszék ezáltal lemondott minden hatékony felülvizsgálatról, és megfosztotta hatékony érvényesülésétől azt az ítélkezési gyakorlatot, amely arra kötelezi a Bizottságot, hogy csak kellően komoly valószínűsítő körülmények összegyűjtése után avatkozzon be magántevékenységekbe. |
54 |
Az első jogalap második részében a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette az 1/2003 rendelet 19. cikkét és a 773/2004 rendelet 3. cikkét, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a szállítók szóbeli nyilatkozatait nem volt köteles rögzíteni. |
55 |
A fellebbezők előzetesen rámutatnak arra, hogy maga a Bizottság sosem vitatta, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikke és a 773/2004 rendelet 3. cikke alapján köteles lett volna a szóban forgó szóbeli nyilatkozatokat rögzíteni. A Bizottság a Törvényszék előtt még azt is állította, hogy az általa benyújtott jegyzőkönyvek e rendelkezéseknek megfelelő felvételnek minősülnek. Márpedig azon elv értelmében, amely szerint senki sem vitathatja a korábban általa elismerteket, a Bizottság a Bíróság előtt nem vitathatja érvényesen az említett rendelkezések alkalmazhatóságát. |
56 |
Ennek pontosítását követően a fellebbezők elsősorban azt állítják, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 187. pontjában említett ítélkezési gyakorlat, amely a közigazgatási eljárás időtartama észszerű jellegének értékelése során figyelembe veendő kezdő időpontra vonatkozik, semmilyen útmutatással nem szolgál az 1/2003 rendelet V. fejezete értelmében vett vizsgálat kezdetét illetően. |
57 |
Másodsorban a fellebbezők először is előadják, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 188. pontjában említett – az 1/2003 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében megkövetelt – jogos érdeket nem igazoló személy írásbeli bejelentésének helyszíni vizsgálatot indokoló valószínűsítő körülményként való elfogadhatósága nem kérdőjelezi meg az érvelésüket. Mivel ugyanis az ilyen bejelentés írásbeli formát ölt, annak valószínűsítő körülményként való bizonyító ereje nem vitatható. |
58 |
Másodszor, a 2006. évi engedékenységi közlemény előírja, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkében és a 773/2004 rendelet 3. cikkében előírt rögzítési kötelezettség már a Bizottság által összegyűjtött első szóbeli nyilatkozatoktól kezdve alkalmazandó. Márpedig a jelen ügyben a szállítók nyilatkozatait a Bizottság az eljárás ugyanazon szakaszában gyűjtötte össze, mint az egyik engedékenységet kérelmező nyilatkozatát. Mindkét esetben a Bizottság által elsőként összegyűjtött olyan elemekről van szó, amelyek alapján a Bizottság többek között dönthet úgy, hogy helyszíni vizsgálatot rendel el. Következésképpen a szállítók nyilatkozatait ugyanúgy rögzíteni kellett volna, mint az engedékenységet kérelmező nyilatkozatait. |
59 |
Harmadszor, a Bizottságnak az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazásáról szóló, 2012. március 12‑i belső eljárási kézikönyve, amelyre a Törvényszék a megtámadott ítélet 194. pontjában támaszkodik, semmilyen jogi kötőerővel nem rendelkezik. |
60 |
Negyedszer, Wahl főtanácsnok Intel Corporation kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑413/14 P, EU:C:2016:788) nem támasztja alá a megtámadott ítéletben kifejtett elemzést. |
61 |
Harmadsorban a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a megtámadott ítélet 197. és 202. pontjában szereplő, a Bizottság vizsgálati jogkörei gyakorlásának hatékonyságára vonatkozó megfontolások hatástalanok, és jogilag nem igazolhatják a Törvényszék által végzett elemzést. |
62 |
E tekintetben a fellebbezők többek között azzal érvelnek, hogy a Bizottság által összegyűjtött nyilatkozatokat rögzítő jegyzőkönyv felvétele nem tart vissza jobban a jogsértések felfedésétől, mint a Bizottság által egyoldalúan készített jegyzőkönyv. Kétségkívül előfordulhat, hogy a kikérdezett harmadik személyek meg kívánják őrizni névtelenségüket. E névtelenség védelmét azonban a bizalmas változatok elkészítése biztosítja. Ezenkívül a Bizottság azonnal audio‑ vagy audiovizuális felvételt is készíthet. |
63 |
Negyedsorban a fellebbezők előadják, hogy a szállítók kikérdezéseire nyilvánvalóan vizsgálat keretében került sor. |
64 |
E vizsgálat „nem hivatalos” jellege nem releváns. A Bíróság ugyanis kategorikusan elvetette a Bizottság azon lehetőségét, hogy olyan „nem hivatalos” kikérdezéseket folytasson, amelyek lehetővé teszik számára, hogy kivonja magát az 1/2003 rendeletben és a 773/2004 rendeletben előírt eljárási kötelezettségei alól (2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 88. pont). |
65 |
Végül a fellebbezők hangsúlyozzák, hogy rögzítés hiányában a szállítók nyilatkozatainak nincs bizonyító ereje. |
66 |
Ennélfogva az e nyilatkozatokról készített jegyzőkönyvek nem minősíthetők kellően komoly valószínűsítő körülményeknek. |
67 |
Következésképpen a fellebbezők úgy vélik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a szállítók Bizottság általi kikérdezései nem tartoznak az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében és a 773/2004 rendelet 3. cikkében foglalt, együttesen értelmezett rendelkezések hatálya alá. |
68 |
Egyébiránt a fellebbezők hangsúlyozzák, hogy abban a rendkívüli esetben, ha a Bíróság nem lenne biztos abban, hogy a belső jegyzőkönyvek bizonyító erejének jogi szempontból való hiánya elegendő‑e a vitatott határozat teljes egészében való megsemmisítéséhez, az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé annak érdekében, hogy az utóbbi – a bizonyító erővel nem rendelkező jegyzőkönyvektől elvonatkoztatva – újból vizsgálja meg a tényállást. |
69 |
A Bizottság vitatja ezt az érvelést. |
70 |
Előzetesen a Bizottság kifejti, hogy a vizsgálat megindítása különbözik mind az akta megnyitásától, mind pedig az eljárásnak a 773/2004 rendelet 2. cikke értelmében vett megindításától. A vizsgálat megindítására akkor kerül sor, amikor a Bizottság a vizsgálati jogköreit először gyakorolja, és olyan intézkedést hoz, amely jogsértés elkövetését kifogásolja, és jelentős következményekkel jár az azzal gyanúsított jogalanyok helyzetére. Az akta megnyitása a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága hivatalának azon belső aktusa, amelynek keretében a hivatal az ügynek számot ad, és amelynek egyetlen célja a dokumentumok megőrzése. Az eljárás megindítása azon időpontnak felel meg, amikor a Bizottság az 1/2003 rendelet III. fejezete alapján hozott határozat elfogadása érdekében a 773/2004 rendelet 2. cikke szerinti határozatot hoz. |
71 |
Miután a fentiekre emlékeztetett, a Bizottság elsősorban azzal érvel, hogy a fellebbezők azon állításának, amely szerint a szóbeli nyilatkozatokról felvett jegyzőkönyvek Bizottság általi egyoldalú elkészítésének lehetővé tétele akadályozná a Törvényszéket abban, hogy a helyszíni vizsgálat arányosságára és szabályszerűségére vonatkozó bírósági felülvizsgálati jogkörét gyakorolja, ellentmond a valószínűsítő körülményeknek a Törvényszék által a jelen ügyben elvégzett felülvizsgálata, amely a vitatott határozat részleges megsemmisítéséhez vezetett. Ezenkívül, még ha valamely szóbeli tanúvallomást nem is rögzítettek, a Törvényszéknek az eljárási szabályzatának 94. cikke alapján lehetősége van tanúk meghallgatására. |
72 |
Az 1/2003 rendelet és a 773/2004 rendelet alaki követelményeinek a vizsgálat megindítása előtti alkalmazása sértené a versenyjog Bizottság általi végrehajtását, mivel akadályozná a Bizottságot a szóban elhangzott valószínűsítő körülmények összegyűjtésében és felhasználásában. Ráadásul ez annak megállapítását jelentené, hogy a valószínűsítő körülmények soha nem ölthetnek szóbeli formát, ami a helyszíni vizsgálat időpontjának késleltetésével aláásná a Bizottság vizsgálatainak hatékonyságát. |
73 |
Ezenkívül először is a fellebbezők által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem releváns, mivel a szóbeli nyilatkozatok bizonyítékként, nem pedig valószínűsítő körülményként való felhasználására vonatkozik. |
74 |
Másodszor a Bíróság a 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) 99–101. pontjában megállapította, hogy rögzítés hiányában a Bizottság által készített jegyzőkönyv tanúsíthatja azon megbeszélések tartalmát, amelyeket rögzíteni kellett volna, és lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy hatékony bírósági felülvizsgálatot gyakoroljon. |
75 |
Harmadszor a valószínűsítő körülményekre kevésbé szigorú alaki követelmények vonatkoznak, mint a bizonyítékokra. A vizsgálat megindítása jelenti ugyanis a közigazgatási eljárás kezdetét, és annak az időpontnak felel meg, amikor a Bizottság először gyakorolja vizsgálati jogköreit. Amint azt az 1/2003 rendelet előkészítő munkálatai is megerősítik, e rendelet 19. cikkének (1) bekezdése olyan jogalapot képez, amely lehetővé teszi szóbeli nyilatkozatok „vizsgálat keretében” történő rögzítését annak érdekében, hogy azokat ne egyszerű valószínűsítő körülményként, hanem „bizonyítékként” lehessen bemutatni. |
76 |
Másodsorban a Bizottság azt állítja, hogy a vitatott határozat elfogadását megelőzően még nem indított vizsgálatot. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis a vizsgálat megindítása jelenti a közigazgatási eljárás kezdetét, és annak az időpontnak felel meg, amikor a Bizottság először gyakorolja vizsgálati jogköreit. |
77 |
A Bizottság először is hozzáteszi, hogy nem releváns az, hogy a Törvényszék előtt azt állította, hogy a szállítók kikérdezéseiről készült jegyzőkönyvek az 1/2003 rendelet 19. cikke és a 773/2004 rendelet 3. cikke szerinti rögzítésnek minősülnek, mivel a Törvényszék ezen érvről nem határozott. Másodszor, a 773/2004 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt alaki követelményeknek meg nem felelő panasz keretében tett bejelentés valószínűsítő körülményként fennálló érvényessége a rögzítési kötelezettség jelen ügyben való alkalmazhatatlanságát támasztja alá. Ez ugyanis azt erősíti meg, hogy valamely tárgyi elem valószínűsítő körülménynek minősülhet még akkor is, ha bizonyos alaki követelményeknek nem felel meg. |
78 |
Harmadszor nem releváns az, hogy a Bizottság a 2006. évi engedékenységi közleményében előírta, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikke és a 773/2004 rendelet 3. cikke alapján rögzíteni kell a vizsgálati jogköreinek első gyakorlását megelőzően benyújtott, engedékenység iránti szóbeli kérelmeket. |
79 |
Negyedszer, a Törvényszék által a Bizottság vizsgálati jogköreinek első gyakorlását megelőző szakasz és az ezt követő szakasz között tett különbségtétel nem hasonlítható a Bíróság által a 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítéletben (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) elutasított, a hivatalos és nem hivatalos kikérdezések közötti különbségtételhez. |
80 |
Harmadsorban a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 197. pontjában – jóllehet csak mellékesen – megállapította, hogy súlyosan veszélyeztetné a jogsértő magatartások Bizottság általi felderítését és vizsgálati jogköreinek gyakorlását, ha a Bizottság a vizsgálat megindítását megelőzően köteles lenne minden szóbeli nyilatkozatot rögzíteni. |
A Bíróság álláspontja
81 |
Első jogalapjukban a fellebbezők lényegében azt kifogásolják, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 186. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem köteles betartani az 1/2003 rendelet 19. cikkének és a 773/2004 rendelet 3. cikkének együttesen értelmezett rendelkezéseiből eredő, a kikérdezések rögzítésére vonatkozó kötelezettséget azt megelőzően, hogy hivatalosan vizsgálatot indított volna, és élt volna a különösen az 1/2003 rendelet 18–20. cikkében ráruházott vizsgálati jogkörökkel. |
82 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem azt a kontextust is figyelembe kell venni, amelybe illeszkedik, valamint azon jogi aktus céljait is, amelynek az a részét képezi (2022. augusztus 1‑jei HOLD Alapkezelő ítélet, C‑352/20, EU:C:2022:606, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
83 |
Először is az 1/2003 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének magából a szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés minden olyan kikérdezésre alkalmazandó, amely valamely vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányul (2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 84. pont). |
84 |
A 773/2004 rendelet 3. cikke, amely az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdésén alapuló kikérdezéseket bizonyos alakiságok betartásától teszi függővé, nem pontosítja ez utóbbi rendelkezés hatályát. |
85 |
Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése és a 773/2004 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság köteles az általa megválasztott formában rögzíteni minden olyan kikérdezést, amelyet az 1/2003 rendelet 19. cikke alapján annak érdekében folytat le, hogy a vizsgálatának tárgyára vonatkozó információkat szerezzen be (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 90. és 91. pont). |
86 |
Egyértelművé kell tehát tenni, hogy különbséget kell tenni a Bizottság által folytatott kikérdezések tárgyától függően, mivel csak azok a kikérdezések tartoznak az 1/2003 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, és következésképpen a rögzítési kötelezettség körébe, amelyek a Bizottság által folytatott vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányulnak. |
87 |
Ennek tisztázását követően az 1/2003 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének vagy a 773/2004 rendelet 3. cikkének szövegére alapított egyetlen tényező alapján sem vonható le az a következtetés, hogy e rögzítési kötelezettség alkalmazása attól a kérdéstől függene, hogy a Bizottság által lefolytatott kikérdezésre a vizsgálat hivatalos megindítását megelőzően a jogsértésre utaló valószínűsítő körülmények összegyűjtése érdekében, vagy pedig azt követően, a jogsértés bizonyítékainak beszerzése érdekében került‑e sor. |
88 |
E rendelkezések ugyanis egyáltalán nem írják elő, hogy a rögzítési kötelezettség alkalmazása attól a kérdéstől függene, hogy az annak tárgyát képező információk valószínűsítő körülménynek vagy bizonyítéknak minősíthetők‑e. Ellenkezőleg, az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében szereplő „információk” kifejezés általános jellege miatt meg kell állapítani, hogy e rendelkezés megkülönböztetés nélkül mindkét említett kategóriára alkalmazandó. |
89 |
Kétségtelen, hogy a „valószínűsítő körülmény” és a „bizonyíték” fogalma nem keverhető össze, mivel a valószínűsítő körülmény jellegénél fogva és a bizonyítéktól eltérően nem lehet elegendő egy adott tény bizonyításához. |
90 |
Ugyanakkor a valószínűsítő körülménynek vagy bizonyítéknak minősítés nem az eljárás egy meghatározott szakaszától, hanem az érintett információk bizonyító erejétől függ, mivel az „összességükben” figyelembe vett, kellően komoly és egybehangzó valószínűsítő körülmények önmagukban bizonyíthatják a jogsértést, és felhasználhatók az EUMSZ 101. cikk alapján hozott végleges bizottsági határozatban (lásd ebben az értelemben: 2010. július 1‑jei Knauf Gips kontra Bizottság ítélet, C‑407/08 P, EU:C:2010:389, 47. pont). |
91 |
Ennélfogva, amint arra a főtanácsnok a Les Mousquetaires és ITM Entreprises kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑682/20 P, EU:C:2022:578) 141. pontjában rámutatott, a kikérdezések rögzítésére vonatkozó kötelezettség nem függhet a beszerzett információk valószínűsítő körülménynek vagy bizonyítéknak minősítésétől, mivel ezen információk bizonyító erejét a Bizottság csak e kikérdezéseket követően, az eljárás ezt követő szakaszaiban tudja értékelni. |
92 |
Egyébiránt az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése és a 773/2004 rendelet 3. cikke azt sem írja elő, hogy a rögzítési kötelezettség alkalmazása az eljárás azon szakaszától függ, amelyben a kikérdezésekre sor kerül. Kétségtelen, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az e rendelkezésen alapuló kikérdezések azok, amelyeket a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzése céljából folytatnak, ami feltételezi, hogy vizsgálat van folyamatban. Ezzel szemben e rendelkezésből nem tűnik ki, hogy e kikérdezésekre a vizsgálat hivatalos megindítását követően, azaz – a Törvényszék által a megtámadott ítélet 186. pontjában meghatározottaknak megfelelően – azon időpontot követően kell, hogy sor kerüljön, amikor a Bizottság jogsértés elkövetését kifogásoló intézkedést hoz. |
93 |
Másodszor, az 1/2003 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének szövegkörnyezetét illetően meg kell állapítani egyrészt, hogy az említett cikk e rendeletnek a Bizottság vizsgálati jogköreire vonatkozó V. fejezetében szerepel. Márpedig e fejezet rendelkezéseinek alkalmazása nem feltétlenül függ attól, hogy ezen intézmény jogsértés elkövetését kifogásoló intézkedést hozzon. |
94 |
Így a Bizottság az említett rendelet 17. cikkének megfelelően ágazati vizsgálatokat folytathat le, amelyek nem teszik szükségessé ilyen jellegű intézkedések vállalkozásokkal szembeni előzetes meghozatalát. |
95 |
Másrészt rá kell mutatni arra, hogy a 773/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése, amely értelmében „[a]z eljárás megindítása előtt a Bizottság gyakorolhatja az [1/2003] rendelet V. fejezete szerinti vizsgálati hatáskörét”, megerősíti azt az értelmezést, amely szerint a Bizottságnak az említett fejezetben – többek között a 19. cikkben – felsorolt vizsgálati jogköreire vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók a vizsgálat hivatalos megindítása előtt, ellentétben azzal, ami a megtámadott ítélet 193. pontjából következik. |
96 |
Igaz, hogy a megtámadott ítélet 187. pontjában hivatkozott 2002. október 15‑iLimburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet (C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582, 182. pont), valamint 2006. szeptember 21‑iNederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ítélet (C‑105/04 P, EU:C:2006:592, 38. pont) alapjául szolgáló ügyekben a Bíróság a Bizottság által versenyügyekben lefolytatott előzetes vizsgálat kezdeteként azt az időpontot jelölte meg, amikor ezen intézmény az uniós jogalkotó által ráruházott hatáskörrel élve jogsértés elkövetését kifogásoló olyan intézkedéseket hoz, amelyek jelentős hatással vannak a gyanúsított vállalkozások helyzetére. |
97 |
Ugyanakkor az ezen ítéletek alapjául szolgáló ügyek a közigazgatási eljárás kezdő időpontjának meghatározására vonatkoztak annak felülvizsgálata céljából, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e az észszerű határidő elvét. Márpedig e felülvizsgálat szükségessé teszi annak vizsgálatát, hogy ezen intézmény gondosan járt‑e el attól az időponttól kezdve, amikor vizsgálat fennállásáról tájékoztatta az uniós versenyjog megsértésével gyanúsított vállalkozást. |
98 |
Ezzel szemben ezen időpontot nem lehet figyelembe venni annak eldöntésekor, hogy a Bizottságnak mikortól kell betartania az 1/2003 rendelet 19. cikkének és a 773/2004 rendelet 3. cikkének együttesen értelmezett rendelkezéseiből eredő, a kikérdezések rögzítésére vonatkozó kötelezettséget. Amint ugyanis a főtanácsnok a Les Mousquetaires és ITM Entreprises kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑682/20 P, EU:C:2022:578) 150. pontjában megjegyezte, az ilyen kikérdezések során harmadik személyek által tett nyilatkozatok vonatkozhatnak valamely vállalkozásra, anélkül hogy utóbbinak erről tudomása lenne. Ennélfogva az említett időpont figyelembevétele a rögzítési kötelezettség – és az e rendelkezésekben a kikérdezett harmadik személyek és a gyanúsított vállalkozás érdekében előírt, e kötelezettséghez kapcsolódó eljárási garanciák – alkalmazásának elhalasztását jelentené mindaddig, amíg a Bizottság olyan intézkedést nem hoz, amelyben tájékoztatja e vállalkozást a vele szembeni gyanú fennállásáról. E halasztás miatt a harmadik személyekkel ilyen intézkedést megelőzően folytatott kikérdezések kikerülnének a kikérdezések rögzítésére vonatkozó kötelezettség és az azokra alkalmazandó eljárási garanciák hatálya alól. |
99 |
Harmadszor és végül, ami az 1/2003 rendelet célját illeti, e rendelet (25) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy mivel a versenyszabályok megsértésének felderítése egyre nehezebbé válik, az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése a Bizottság vizsgálati jogköreinek kiegészítésére irányul, lehetővé téve a Bizottság számára többek között azt, hogy kikérdezzen minden olyan személyt, aki hasznos információkkal rendelkezhet, és hogy e személyek nyilatkozatait rögzítse (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 85. pont). Márpedig az említett preambulumbekezdésben szereplő „[jog]sértés[ek] felderítése” kifejezés megerősíti azt az értelmezést, amely szerint a Bizottság által előzetes szakaszban annak érdekében folytatott kikérdezések, hogy a vizsgálat tárgyára vonatkozó valószínűsítő körülményeket gyűjtsön, szintén az 1/2003 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak. |
100 |
Egyébiránt rá kell mutatni arra, hogy a 773/2004 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a kikérdezéseket bármilyen formában rögzítse. A Bizottság tehát nem állíthatja érvényesen, hogy az, ha vele szemben rögzítési kötelezettséget írnak elő, megakadályozná őt abban, hogy olyan valószínűsítő körülményeket gyűjtsön össze és használjon fel, amelyek csak szóbeli formát ölthetnek, és veszélyeztetné a vizsgálatok hatékonyságát, mivel késleltetné a helyszíni vizsgálat időpontját. Ugyanígy a Bizottság nem állíthatja azt sem, hogy egy ilyen kötelezettség visszatartó hatású, mivel a Bizottságnak lehetősége van a kikérdezett személyek személyazonosságának védelmére. |
101 |
E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 193. pontjában úgy ítélte meg, hogy ki kell zárni az 1/2003 rendelet hatálya alól azokat a kikérdezéseket, amelyek során olyan valószínűsítő körülményeket gyűjtöttek össze, amelyek ezt követően valamely vállalkozással szemben helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat alapjául szolgáltak, azzal az indokkal, hogy ekkor még nem indult e rendelet V. fejezete értelmében vett vizsgálat, mivel a Bizottság nem hozott olyan intézkedést, amely e vállalkozás által elkövetett jogsértést kifogásolt. Annak eldöntése érdekében, hogy e kikérdezések e rendelet hatálya alá tartoztak‑e, a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy tartalmukra és összefüggéseikre figyelemmel azok célja a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzése volt‑e. |
102 |
A jelen ügyben, amint az a megtámadott ítélet 198. pontjából kitűnik, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szállítók kikérdezéseiből származó valószínűsítő körülmények nem utasíthatók el eljárási szabálytalanság miatt azzal az indokkal, hogy nem tartották be az 1/2003 rendelet 19. cikkében és a 773/2004 rendelet 3. cikkében előírt rögzítési kötelezettséget, többek között azért, mert e kikérdezésekre az 1/2003 rendelet szerinti vizsgálat megindítása előtt került sor, és mert nem tartalmaztak semmilyen, a fellebbezők – és a fortiori a szállítók – által elkövetett jogsértésre vonatkozó kifogást. |
103 |
Márpedig, amint arra a főtanácsnok a Les Mousquetaires és ITM Entreprises kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑682/20 P, EU:C:2022:578) 155. pontjában rámutatott, e tekintetben elegendő megjegyezni, hogy amikor a Bizottság olyan kikérdezéseket folytat le, amelyek tárgya előre meg van határozva, és amelyek célja nyíltan az, hogy információkat szerezzen egy adott piac működéséről és e piac szereplőinek magatartásáról az esetleges jogsértő magatartások felderítése vagy az ilyen magatartások fennállásával kapcsolatos gyanújának alátámasztása érdekében, akkor a Bizottság az 1/2003 rendelet 19. cikke szerinti, nyilatkozatok felvételére vonatkozó jogkörét gyakorolja. |
104 |
Következésképpen a szállítók kikérdezései az 1/2003 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoztak, és a Bizottság e nyilatkozatokat a 773/2004 rendelet 3. cikkének megfelelően köteles lett volna rögzíteni. |
105 |
Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 198. pontjában úgy ítélte meg, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkében és a 773/2004 rendelet 3. cikkében előírt rögzítési kötelezettség a szállítók kikérdezéseire nem alkalmazandó, és hogy az e kikérdezésekből származó valószínűsítő körülményeket nem jellemzi eljárási szabálytalanság. |
106 |
A fentiek összességéből következik, hogy az első jogalap megalapozott, következésképpen a fellebbezésnek helyt kell adni, és a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontját hatályon kívül kell helyezni anélkül, hogy a fellebbezés többi jogalapjáról határozni kellene. Következésképpen a megtámadott ítélet rendelkező részének a költségek viselésére vonatkozó 3. pontját is hatályon kívül kell helyezni. |
A Törvényszékhez benyújtott keresetről
107 |
Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi. |
108 |
A jelen ügyben ez a helyzet áll fenn. |
109 |
Meg kell tehát vizsgálni a fellebbezők által a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog megsértésére vonatkozó jogalapjuk keretében a Törvényszék előtt felhozott kifogást, amely lényegében azon alapul, hogy a szállítók kikérdezéseiből eredő valószínűsítő körülményeket el kell utasítani amiatt, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az 1/2003 rendelet 19. cikkét és a 773/2004 rendelet 3. cikkét. |
110 |
E kifogás alátámasztása érdekében a fellebbezők azt állítják, hogy a szállítók kikérdezéseiről készült jegyzőkönyvek nem minősülnek e rendelkezéseknek megfelelő felvételnek, mivel azokat a Bizottság egyoldalúan készítette el, és mivel nem minősülnek e kikérdezések teljes egészében való rögzítésének. |
111 |
A Bizottság ezzel szemben úgy érvel, hogy a rögzítési kötelezettségének eleget tett azáltal, hogy olyan részletes jegyzőkönyveket készített, amelyek hűen tükrözik a szállítók nyilatkozatainak tartalmát, és azokat hivatalos azonosítószámmal ellátva az aktához csatolta. Az ilyen típusú jegyzőkönyv a rögzítés egyik formájának minősül, amelynek megválasztását a 773/2004 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése ugyanúgy biztosítja a Bizottság számára, mint az audio‑, illetve audiovizuális felvétel vagy szó szerinti átirat formájában történő rögzítést. |
112 |
E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a 773/2004 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének első mondata, amely pontosítja, hogy „[a] Bizottság a kikérdezett személy nyilatkozatait bármilyen formában rögzítheti”, magában foglalja, hogy ha a Bizottság a kikérdezett személy hozzájárulásával úgy dönt, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése alapján kikérdezést folytat le, köteles e kikérdezést teljes egészében rögzíteni, a rögzítés formáját illetően a Bizottságnak biztosított választási lehetőség sérelme nélkül (2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 90. pont). |
113 |
Ezenkívül a 773/2004 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének második és harmadik mondatából kitűnik, hogy a Bizottságnak a felvétel egy példányát jóváhagyás céljából hozzáférhetővé kell tennie a kikérdezett személy számára, és szükség esetén határidőt tűz ki, amelyen belül e személy közölheti vele a nyilatkozattal kapcsolatos helyesbítéseit. |
114 |
A jelen ügyben a Bizottság nem állította, és a fortiori nem is bizonyította, hogy jóváhagyás céljából hozzáférhetővé tette a szállítók számára az általa felvett jegyzőkönyveket. |
115 |
Márpedig a Bizottsággal szemben az 1/2003 rendeletnek a 773/2004 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 19. cikkében előírt azon kötelezettség, hogy a felvétel egy példányát jóváhagyás céljából tegye hozzáférhetővé a kikérdezett személy számára, többek között a kikérdezett személy által tett nyilatkozatok eredetiségének biztosítására irányul, mivel garantálja, hogy e nyilatkozatokat ténylegesen neki kell tulajdonítani, és hogy azok tartalma hűen és teljes egészében az említett nyilatkozatokat, nem pedig azok Bizottság általi értelmezését tükrözi. |
116 |
Ennélfogva egy olyan valószínűsítő körülményt, amely a Bizottság által anélkül beszerzett nyilatkozaton alapul, hogy tiszteletben tartotta volna ezen, az 1/2003 rendeletnek a 773/2004 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 19. cikkében előírt követelményt, elfogadhatatlannak kell tekinteni, következésképpen azt el kell utasítani. |
117 |
Ennélfogva nem tekinthető úgy, hogy e tisztán belső jellegű jegyzőkönyvek teljesítik a 773/2004 rendeletnek az 1/2003 rendelet 19. cikkének hatálya alá tartozó kikérdezésekre alkalmazandó 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményeket. |
118 |
E megállapítást nem kérdőjelezheti meg a Bizottság által a tárgyaláson hivatkozott, 2018. szeptember 26‑iInfineon Technologies kontra Bizottság ítélet (C‑99/17 P, EU:C:2018:773) 65–69. pontja. |
119 |
A Bíróság kétségkívül kimondta, hogy az uniós jogban a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve érvényesül, amelyből az következik, hogy az egyetlen releváns tényező, amelyet a szabályszerűen benyújtott bizonyítékok bizonyító erejének értékelésekor meg kell vizsgálni, az a bizonyítékok hitelessége, és hogy következésképpen a bizonyítékok bizonyító erejét átfogóan kell értékelni, így pusztán a bizonyíték eredetiségével kapcsolatos, alá nem támasztott kételyek felvetése nem elegendő a bizonyíték hitelességének kétségbe vonásához (2018. szeptember 26‑iInfineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 65–69. pont). |
120 |
Ugyanakkor az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben az a bizonyíték, amelynek eredetiségét megkérdőjelezték, egy vállalkozás belső elektronikus levele volt, nem pedig a Bizottság által beszerzett, az 1/2003 rendeletnek a 773/2004 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 19. cikkét sértő módon rögzített nyilatkozat volt. |
121 |
Így a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvére nem lehet hivatkozni annak érdekében, hogy a Bizottság által az 1/2003 rendelet 19. cikke alapján beszerzett nyilatkozatok kikerüljenek a rögzítésre alkalmazandó eljárási szabályok alól. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a valószínűsítő körülmények összegyűjtésével kapcsolatos szabálytalanságnak az 1/2003 rendeletnek a 773/2004 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 19. cikkére tekintettel való megállapítása azzal jár, hogy a Bizottság e valószínűsítő körülményeket az eljárás további részében nem használhatta volna fel (lásd analógia útján: 2015. június 18‑iDeutsche Bahn és társai kontra Bizottság ítélet, C‑583/13 P, EU:C:2015:404, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
122 |
A jelen ügyben, mivel – amint arra a főtanácsnok a Les Mousquetaires és ITM Entreprises kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑682/20 P, EU:C:2022:578) 208. pontjában rámutatott – a szállítók kikérdezéseiből származó információk képezték a vitatott határozat alapjául szolgáló valószínűsítő körülmények lényegét, és mivel azokat a 773/2004 rendelet 3. cikkében előírt rögzítési kötelezettség be nem tartása miatt eljárási szabálytalanság jellemzi, meg kell állapítani, hogy a Bizottság a vitatott határozat elfogadásának időpontjában nem rendelkezett olyan kellően komoly valószínűsítő körülményekkel, amelyeket jogszerűen használhatott volna fel, és amelyek alátámasztották volna az e határozat 1. cikkének a) pontjában említett feltételezéseket. A fenti megfontolások összességére tekintettel az említett határozatot teljes egészében meg kell semmisíteni. |
A költségekről
123 |
A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. |
124 |
E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint – amelyet az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a fellebbezők kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a fellebbezők részéről a jelen fellebbezés keretében felmerült költségek viselésére. Egyébiránt, mivel a vitatott határozatot meg kell semmisíteni, a Bizottságot kötelezni kell a fellebbezők részéről az elsőfokú eljárás során felmerült valamennyi költség viselésére is. |
125 |
A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (4) bekezdése szerint, ha nem az elsőfokú eljárásban beavatkozó fél terjesztette elő a fellebbezést, az elsőfokú eljárásban beavatkozó felet csak akkor lehet a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére kötelezni, ha részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában. Ha e fél részt vesz az eljárásban, a Bíróság dönthet úgy, hogy e fél maga viseli saját költségeit. Mivel az elsőfokú eljárásban beavatkozó félként részt vevő Tanács részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli és szóbeli szakaszában, úgy kell határozni, hogy maga viseli mind a fellebbezési eljárással, mind pedig az elsőfokú eljárással összefüggésben felmerült saját költségeit. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.