–

az Y GmbH képviseletében H. Bleier Rechtsanwalt,

–

a Hauptzollamt képviseletében B. Geyer, meghatalmazotti minőségben,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, O. Serdula és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Perrin, M. Salyková és R. Pethke, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) 2015. október 6‑i (EU) 2015/1754 bizottsági végrehajtási rendelettel (HL 2015. L 285., 1. o.; helyesbítés: HL 2015. L 288., 16. o) módosított I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúra (a továbbiakban: KN) 13021905, 33019030 és 33021090 vámtarifaalszámának, valamint az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19‑i 92/83/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 316., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet,, 206. o.) 27. cikke (1) bekezdése e) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Υ GmbH és a Hauptzollamt (fővámhivatal, Németország) között folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelynek tárgya az alapeljárás felperesének azon kötelezettsége, hogy vámot és jövedéki adót fizessen a vanília oleorezin Európai Unió területére való behozatala után.

3

A Harmonizált Áruleíró és Kódrendszert (a továbbiakban: HR) a később a Vámigazgatások Világszervezetévé (WCO) átalakult Vámegyüttműködési Tanács dolgozta ki, és a Brüsszelben 1983. június 14‑én megkötött nemzetközi egyezmény (kihirdette: 42/1991. (III. 8.) Korm. rendelet) hozta létre. Ezt a nemzetközi egyezményt és annak 1986. június 24‑i módosító jegyzőkönyvét az Európai Gazdasági Közösség az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozattal (HL 1987. L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá. A KN a HR‑en alapul. A KN átveszi a HR hat számjegyű vámtarifaszámait (a továbbiakban vámtarifaszám vagy vtsz.) és alszámait. Csak a hetedik és nyolcadik számjegy képez speciális KN‑albontást.

4

A KN bevezető rendelkezéseket tartalmazó első részének „Általános szabályok” című I. szakaszának „A [KN] értelmezésére vonatkozó általános szabályok” című A. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Az áruknak a [KN‑be] történő besorolására a következő elvek az irányadók.

[…]”

5

A KN „Vámtarifa” című második része tartalmazza a „Növényi termékek” című II. áruosztályt, amelyben többek között szerepel a KN „Sellak; mézga, gyanta és más növényi nedv és kivonat” című 13. árucsoportja, illetve az „Élelmiszer‑készítmények; italok, alkoholtartalmú folyadékok és ecet; dohány és elkészített dohánypótlók” című IV. áruosztály, amelyben többek között szerepel a KN „Italok, alkoholtartalmú folyadékok és ecet” című 22. árucsoportja, valamint „A vegyipar vagy vele rokon iparok termékei” című VI. áruosztály, amelyben többek között szerepel a KN „Illóolajok és rezinoidok; illatszerek, szépség‑ vagy testápoló készítmények” című 33. árucsoportja.

6

A KN 13. árucsoportja a következő vámtarifaszámokat és ‑alszámokat tartalmazza:

„[…]

[…]”

7

A KN 13. árucsoportjához fűzött 1. megjegyzés ij) pontja a következőket mondja ki:

„A 1302 vtsz. alá tartozik többek között az édesgyökér‑kivonat és a morzsikakivonat, a komlókivonat, az aloekivonat és az ópiumkivonat.

Nem tartozik ez alá a vtsz. alá:

[…]

8

A KN 22. árucsoportban szerepel a 2207 vámtarifaszám, amelynek szövege a következő:

[…]”

9

A KN 33. árucsoport a következő vámtarifaszámokat és alszámokat tartalmazza:

„[…]

[…]”

10

A 33. árucsoporthoz főzött 1. és 2. megjegyzés értelmében:

[…]”

11

Az Európai Unió Kombinált Nómenklatúrájának magyarázata (HL 2019. C 119., 1. o.; a továbbiakban: a KN magyarázata) a 1302. vámtartifaszám tekintetében megállapítja:

„A 1302 vtsz. alá tartozó növényi kivonatok olyan nyers, például oldószeres extrakcióval nyert növényi eredetű anyagok, amelyeket vegyileg tovább nem alakítottak át vagy dolgoztak fel. Megengedett azonban a semleges adalékanyagok (pl. csomósodásgátlók) használata, a szabványosításhoz kapcsolódó feldolgozás, illetőleg a fizikai kezelés, például a szárítás vagy szűrés.”

12

A WCO által közzétett magyarázó megjegyzések (a továbbiakban: a HR magyarázó megjegyzései) a 1302 vámtarifaszám tekintetében előírják:

„(A) Növényi nedv és kivonat.

E vtsz. alá tartoznak a növényi nedvek (általában természetes verejtékezés vagy bemetszés útján nyert növényi termékek) és kivonatok (az eredeti növényi anyagból oldószerrel történő kivonás útján nyert növényi termékek) feltéve, hogy a [KN] más, speciális vámtarifaszáma nem nevezi meg ezen növényi nedveket és kivonatokat (lásd az e vtsz.‑hoz tartozó magyarázatnak az (A) része végén található, kivételt képezők felsorolását is).

Ezek a nedvek és kivonatok abban különböznek a 3301 vtsz. alá tartozó illóolajoktól, rezinoidoktól és kivont olajtartalmú gyantáktól, hogy az illékony illatanyag‑alkotórészeken túl sokkal nagyobb arányban tartalmaznak növényi anyagokat (pl. klorofillt, tanninokat, növényi keserűanyagokat, szénhidrátokat és más kivonatokat).

Az ide tartozó növényi nedvek és kivonatok a következők:

[…]

(21) Vaníliagyanta keverék (helytelenül »gyantaszerű vanília« vagy »vaníliakivonat« néven ismert).

A nedveket általában besűrítik vagy megszilárdítják. A kivonatok lehetnek folyékony, pépes vagy szilárd alakban. A »tinktúrák« abban a szeszben oldott kivonatok, amelynek segítségével azokat kivonták; az ún. »folyékony kivonatok«, amelyeket pl. alkoholban, glicerinben vagy ásványolajban oldanak. A tinktúrák és folyékony kivonatok általában szabványosítottak (pl. a pyrethrum kivonat lehet szabványosított azáltal, hogy ásványolajat adagolnak hozzá azzal a céllal, hogy átlagosan pl.: 2, 20 vagy 25%‑os pyrethrum tartalmú kereskedelmi minőségű termék legyen előállítható). A szilárd kivonatokat az oldószerek elpárologtatásával nyerik. Bizonyos kivonatokhoz néha közömbös hatású anyagokat adnak, hogy azok könnyebben porrá alakíthatók legyenek (pl. nadragulya kivonat, amelyhez porított gumiarábikumot adnak) vagy azért, hogy szabványos erősséget nyerjenek (pl. az ópiumhoz bizonyos mennyiségű keményítőt adnak, hogy olyan terméket nyerjenek, amely a morfiumnak ismert adagját tartalmazza). Ilyen anyagoknak a hozzátéte, ezeknek a szilárd kivonatoknak az osztályozását nem befolyásolja. Ugyanakkor a kivonatok nem esetnek át olyan további, kiegészítő kivonási szakaszon vagy tisztítási eljárásokon, mint például kromatográfiás tisztítás, amely olyan fokra növel vagy csökkent bizonyos vegyületeket vagy vegyület‑csoportokat, amely nem érhető kizárólag például kezdeti oldószeres kivonás útján.

[…]

Az ide tartozó növényi nedvek és kivonatok különféle ipari termékek nyersanyagai. Ha ezek más anyagok hozzáadása következtében élelmiszer, gyógyszer stb. jelleget nyernek, nem osztályozhatók e vtsz. alá. Szintén nem tartoznak ezen vámtarifaszám alá, amikor a kezdeti kivonást követően nagymértékben finomítottak vagy tisztítottak, például kromatográfiás tisztítás, ultraszűrés vagy kiegészítő kivonási szakasz útján (például folyadék‑folyadék kivonás).

[…]

Nem tartozik ide az illóolaj‑kivonat, a rezinoid és a kivont olajtartalmú gyanta (3301 vtsz.). […] A kivont olajtartalmú gyanta pedig abban különbözik az e vtsz.‑ban említett kivonatoktól, hogy (1) természetes, celluláris, nyers növényi anyagokból (szinte mindig fűszer vagy aromás növényekből) állítják elő szerves oldószeres vagy szuperkritikus folyadékkal történő extrakcióval, és hogy (2) az illékony illatanyag alkotórészek mellett nem illékony aromatikus alkotórészeket is tartalmaz, amely a fűszer‑ vagy aromás növényi illat‑ vagy íz jelleget meghatározza.

Nem tartoznak ide továbbá a [KN] más vtsz.‑ai alatt megnevezett alábbi növényi termékek:

(a) Természetes mézga, gyanta, mézgagyanta és oleorezintartalmú gyanta (1301 vtsz.).

[…]”

13

A 33. árucsoportot illetően a HR magyarázó megjegyzései kimondják:

„1. Nem tartoznak ebbe az árucsoportba:

[…]

2. A 3302 vtsz. alkalmazásában az »illatanyag« kifejezés csak a 3301 vtsz. alá tartozó anyagokra, az ezen anyagokból elkülönített illatalkotórészekre vagy szintetikus aromaanyagokra vonatkozik. […]

A 3301 vtsz. alá tartozó illóolajokat és kivont oleorezineket növényi anyagokból nyerik. […]”

14

A 3301 vámtarifaszámot illetően a HR magyarázó megjegyzései kimondják:

„[…]

A kivont oleorezineket, amelyeket a kereskedelemben »elkészített gyantatartalmú illóolajok«‑nak vagy »fűszeres gyantatartalmú illóolajok«‑nak is neveznek, természetes, celluláris növényi nyersanyagokból (általában fűszerekből vagy aromás növényekből) állítják elő szerves oldószeres extrakcióval vagy szuperkritikus folyadékkal történő extrakcióval. Ezek a kivonatok illékony illatanyagokat (pl. illóolajokat) és nem illékony aromaanyagokat (pl. rezint, zsíros olajat, szúrós szagú összetevőket) tartalmaznak, amelyek a fűszer vagy aromás növény jellegzetes illatát vagy ízét meghatározzák. A fűszertől, vagy az aromás növénytől függően ezeknek a kivont oleorezineknek az illóolaj tartalma alapvetően különbözik. Ezeket az árukat elsősorban mint ízesítőanyagokat az élelmiszeriparban használják.

Nem tartozik e vtsz. alá:

(a) Természetes oleorezinek (1301 vtsz.).

(b) Máshol nem említett növényi kivonatok (pl. víztelenített oleorezinek), amelyek illékony összetevőket és általában (az illatanyagok kivételével) jóval nagyobb arányú másféle növényi anyagokat tartalmaznak (1302 vtsz.).

[…]

Az illóolajok, rezinoidok és kivont oleorezinek néha kisebb mennyiségben, a kivonásuk során felhasznált oldószereket is tartalmaznak (pl. etil‑alkohol), de ez a besorolást nem befolyásolja.

Azok az illóolajok, rezinoidok és kivont oleorezinek, amelyeket csak a főalkotórész egy részének eltávolításával vagy hozzáadásával szabványosítottak, e vtsz. alá tartoznak, feltéve, hogy a szabványosított termék összetétele olyan normál határok között marad, mint ahogy természetes állapotban található. Ha azonban az illóolajat, rezinoidot vagy kivont oleorezint olyan mértékben frakcionálták, vagy más módon módosították (kivéve a terpén szénhidrogének eltávolítását), hogy az így kapott termék összetétele jelentősen eltér az eredeti termék összetételétől, nem tartozik e vtsz. alá (általában 3302 vtsz.). Nem tartoznak ide továbbá azok a termékek sem, amelyekhez oldószert vagy hordozóanyagot adtak, például növényi olajat, dextrózt vagy keményítőt (általában 3302 vtsz.).

A legfontosabb illóolajokat, rezinoidokat és kivont oleorezineket az árucsoporthoz tartozó Magyarázat végén található jegyzék tartalmazza.

[…]

A fent említett kivételeken kívül nem tartozik még e vtsz. alá:

(a) Vanília‑oleorezin (helytelenül „gyantaszerű vanília” vagy „vaníliakivonat” néven ismert) (1302 vtsz.).

[…]”

15

A 3302 vámtarifaszámot illetően a HR magyarázó megjegyzései kimondják:

„Ide tartoznak az alábbi keverékek, feltéve, hogy azokat az illatszer‑ élelmiszeriparban, vagy italgyártásban (pl. cukrászatban, élelmiszer vagy ital illatosításánál stb.) vagy más iparokban (pl. szappangyártásnál) nyersanyagként használják:

[…]

(3) Kivont oleorezinek keverékei.

[…]

(6) Egy vagy több illatanyagot (illóolajat, rezinoidokat, kivont oleorezint vagy szintetikus aromát) tartalmazó keverékek, hozzáadott oldószerrel vagy hordozóanyaggal, úgymint növényi olajjal, dextrózzal vagy keményítővel elegyítve.

(7) Más árucsoportba tartozó termékeknek (pl. fűszereknek) egy vagy több illatanyaggal (illóolajjal, rezinoiddal, kivont oleorezinnel vagy szintetikus aromával) való keverékei, oldószerrel vagy hordozóanyaggal kombinálva is vagy alkoholtartalommal is, feltéve, hogy utóbbiak adják a keverék alapját.

Az illóolajok, rezinoidok vagy kivont oleorezinek egy vagy több alkotórészének eltávolításával nyert termékek, amelyeknek összetétele lényegesen eltér az eredeti termék összetételétől, szintén e vtsz. alá tartozó keverékek. […]”

16

A 92/83 irányelv 20. cikke kimondja:

„Ezen irányelv alkalmazásában »etilalkohol«:

17

A 92/83 irányelv 27. cikkét a „Mentességek” című VII. szakasz tartalmazza, és többek között így rendelkezik:

„(1)   A tagállamok mentesítik az ezen irányelv által szabályozott termékeket a harmonizált jövedéki adó alól, mégpedig olyan feltételek mellett, amelyeket ők határoznak meg annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek egyértelmű alkalmazását és mindennemű csalás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzését, amennyiben a terméket:

[…]

[…]”

18

A 2003. április 14‑i 807/2003/EK tanácsi rendelettel (HL 1992. L 76., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 179. o.) módosított, a jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25‑i 92/12/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 76., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 179. o.; a továbbiakban: 92/12 irányelv) 24. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   A[z Európai] Bizottságot a jövedékiadó‑bizottság segíti.

(2)   Az 5., 7., 15b., 18., 19. és 23. cikk elfogadásához szükséges intézkedéseket a (3) bekezdésben megállapított eljárással összhangban fogadják el.

[…]

(4)   [A] (2) bekezdésben említett intézkedések mellett a bizottság – saját kezdeményezésére vagy egy tagállam képviselőjének kérelmére – megvizsgálja az elnöke által felvetett, a jövedéki adóról szóló közösségi rendelkezések alkalmazására vonatkozó kérdéseket.

(5)   A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.”

19

A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16‑i 2008/118/EK tanácsi irányelv 43. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A Bizottságot a jövedékiadó‑bizottság segíti.”

20

A 2008/118 irányelv 44. cikke a következőket írja elő:

„A 43. cikkben említett feladatai mellett a jövedékiadó‑bizottság – saját kezdeményezésére vagy egy tagállam képviselőjének kérelmére – megvizsgálja az elnöke által felvetett, a jövedéki adóról szóló közösségi rendelkezések alkalmazására vonatkozó kérdéseket.”

21

A Bizottság jövedékiadó‑bizottságának 2003. november 19‑i 458. sz. iránymutatásából többek között kiderül, hogy „[a] küldöttségek csaknem egyhangúlag azon az állásponton vannak, hogy a [92/83] irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti adómentesség az előállítás vagy a behozatal időpontjától kezdve a jelen iránymutatás elfogadásakor hatályos 13021930, 21069020 és 3302 KN‑kódok alá tartozó aromaanyagok vonatkozásában áll fenn.”

22

Az 1922. április 8‑i Gesetz über das Branntweinmonopol (Branntweinmonopolgesetz – BranntwMonG, a szeszmonopóliumról szóló törvény, RGBl. 1922 I, 335. o.) alapjogvitára alkalmazandó szövegének (a továbbiakban: BranntwMonG) 130. §‑a értelmében:

„(1)   A szesz, valamint a szeszes áruk (termékek) az adóügyi területen szesz‑jövedékiadó hatálya alá tartoznak. […]

(4)   Az (1) bekezdés értelmében vett szeszes áruk a [KN] 22. árucsoportjába tartozóktól eltérő alkoholtartalmú áruk, amelyeket szesz felhasználásával állítanak elő, vagy amelyek szeszt tartalmaznak, és amelyek alkoholtartalma folyékony áruk esetében több mint 1,2 térfogatszázalék, nem folyékony áruk esetében pedig több mint 1 tömegszázalék.

[…]”

23

A BranntwMonG 2017. december 31‑ig hatályban lévő, a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját átültető 152. §‑a (1) bekezdésének 5. pontja értelmében:

„A termékek mentesülnek az adó alól, ha azokat kereskedelmi célra használják […]

5. nem denaturált formában az alábbiak ízesítésére szolgáló aromaanyagok készítésére:

a) 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalommal rendelkező italok,

b) egyéb élelmiszerek a szesz és más alkoholtartalmú italok kivételével […].”

24

Az alapeljárás felperese egy aranybarnaszínű, híg, erős vaníliaillatú terméket importált Németországba, amely körülbelül 85% etanolt, 10% vizet, 4,8% szárazmaradékot és átlagosan 0,5% vaníliát tartalmazott (a továbbiakban: az alapeljárás tárgyát képező áru). Az ilyen áru előállításához először a vaníliarúdból etanol segítségével kivonják a köztes terméket (a továbbiakban: köztes termék). Ezt a sötétbarna, erős illatú, pasztaszerű köztes terméket ezután alkohollal és vízzel hígítják az alapeljárás tárgyát képező áru előállításához.

25

2016. február 10‑én az alapeljárás felperese szabad forgalomba bocsátás céljából KN 33021090 vámtarifaalszám alatt jelentette be ezt az árut.

26

2016. április 25‑én az illetékes Hauptzollamt (fővámhivatal) úgy ítélte meg, hogy az említett árut a KN 13021905 vámtarifaalszám alá kell besorolni, következésképpen az a német jog értelmében szintén a szeszt terhelő jövedéki adó hatálya alá tartozik. Következésképpen vámot és jövedéki adót vetett ki.

27

Az illetékes Finanzgericht (pénzügyi bíróság, Németország) megerősítette, hogy az alapügyben szóban forgó áru a KN 13021905 vámtarifaalszám alá tartozik, következésképpen jogszerű vám és jövedéki adó kivetése. Az alapeljárás felperese felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Finanzgericht (pénzügyi bíróság) ítéletével szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Bundesfinanzhofhoz (szövetségi pénzügyi bíróság, Németország), mivel megítélése szerint az árut a KN 33021090 vámtarifaalszám alá kell besorolni.

28

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a KN 13021905, 33019030 és 33021090 vámtarifaalszám, valamint a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdése e) pontjának értelmezését illetően.

29

Először is e bíróság megállapítja, hogy a KN 1302 vámtarifaszám alá tartoznak a növényi nedvek és kivonatok, amennyiben azokat a HR magyarázó megjegyzései szerint nem említik speciálisabb vámtarifaszámok. E magyarázó megjegyzések szerint a növényi nedveket és kivonatokat az különbözteti meg az oleorezintől, hogy nemcsak illékony illatanyagokat tartalmaznak, hanem – sokkal nagyobb arányban – növényi anyagokat is.

30

E tekintetben az említett bíróság megállapítja, hogy a vaníliarúdból oldószerrel kinyert köztes terméket növényi kivonatnak lehet tekinteni. Mivel ezt a köztes terméket ezután jelentős mennyiségű vízzel és alkohollal hígítják, ugyanez a bíróság kétségbe vonja, hogy az alapügyben szereplő áru még mindig a KN 1302 vámtarifaszám szerinti növényi kivonatnak tekinthető.

31

A kérdést előterjesztő bíróság többek között rámutat arra, hogy a HR magyarázó megjegyzései szerint a növényi kivonatok már nem a 1302 vámtarifaszám alá tartoznak, ha azokat más termékekhez adják hozzá, és így élelmiszer‑készítményekké dolgozzák fel, és – még ha a 1302 vámtarifaszámra vonatkozó KN magyarázat szerint a növényi kivonatok nem tartoznak a 1302 vámtarifaszám alá, még ha a KN 1302 vámtarifaszámhoz fűzött magyarázó megjegyzések szerint a szabványosítással kapcsolatos feldolgozás nem is zárja ki a termék e vámtarifaszám alá történő besorolását – nem biztos, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, jelentős mértékű hígítás még akkor is szabványosításnak tekinthető, ha – amint azt az alapügy felperese is megerősítette – ez a hígítás a 0,5%‑os vaníliatartalom biztosítását szolgálja.

32

Másodszor e bíróság megjegyzi, hogy a kivont oleorezinek kifejezetten a 3301 KN‑kód alá tartoznak, és hogy az alapügyben szóban forgó áru tartalmazza a HR magyarázó megjegyzéseiben említett objektív összetevőket, és ennek következtében ezen áru e vámtarifaszám alá sorolható. Ezenkívül a KN 13. árucsoportjához fűzött 1. megjegyzés ij) pontja kizárja ebből az árucsoportból, és következésképpen a KN 1302 vámtarifaszám alól is a kivont oleorezineket.

33

Az említett bíróság azonban azt is megállapítja, hogy a KN 33. árucsoportjához fűzött 1. megjegyzés a) pontja ezzel szemben pontosítja, hogy a 1302 vámtarifaszám alá tartozó növényi kivonatok nem tartoznak ezen árucsoportba, és ebből következően a KN 3301 vámtarifaszám alá sem.

34

Harmadszor ugyanezen bíróság a KN 3301 és 3302 vámtartifaszám közötti különbségre vár választ. A HR magyarázó megjegyzéseire tekintettel úgy véli, hogy a 3302 vámtarifaszám nem csupán a kivont oleorezinekből álló keverékeket foglalja magában, hanem magában foglalja az egy vagy több illatanyaggal alkotott keverékeket is, ily módon e vámtarifaszám alkalmazható az alapügyben szóban forgó áru tarifális besorolása céljából is, mivel a jelen esetben vanília oleorezint – amelynek egy illatanyag az alapja – alkohol és víz hozzáadásával hígították.

35

Másodsorban a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy mivel az alapügyben szóban forgó áru szeszt tartalmaz, főszabály szerint az a BranntwMonG 130. §‑a (1) bekezdésének első mondatában és (4) bekezdésében előírt jövedéki adó hatálya alá tartozik. Ugyanakkor azt is meg kell határozni, hogy ez az áru részesülhet‑e a BranntwMonG korábbi 152. §‑a (1) bekezdésének 5. pontjában előírt jövedékiadó‑mentességben, az e kérdésre adott válasz pedig feltételezi a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdése e) pontjának értelmezését, amelyet e nemzeti rendelkezés átültetett, pontosabban annak meghatározását, hogy mit kell a 27. cikk (1) bekezdésének e) pontja értelmében vett „aromaanyag” kifejezés alatt érteni.

36

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a Bizottság jövedékiadó‑bizottsága a 2003. november 19‑i 458. sz. iránymutatásában megállapította, hogy az ilyen mentesség ebben az időpontban hatályos KN 13021930, 21069020 és 3302 vámtarifaalszám alá tartozó aromaanyagok előállításától vagy behozatalától kezdve alkalmazandó.

37

E bíróság szerint ezen iránymutatás kizárja, hogy az alapügyben szóban forgó áru mentesüljön a szeszre kivetett jövedéki adó alól, ha azt a KN 1302 1905 vámtarifaalszám vagy 3301 vámtarifaszám alá kell besorolni. Ezzel szemben ez az áru akkor is vámmentességben részesülne, ha azt a KN 3302 vámtarifaszám alá kellene besorolni, jóllehet az e vámtarifaszám alá tartozó termékek több alkoholt is tartalmazhatnak, mint a 3301 vámtarifaszám alá tartozó termékek.

38

A kérdést előterjesztő bíróságban ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a Bizottság a jövedékiadó‑bizottsága ily módon korlátozhatja‑e a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdése e) pontjának hatályát. Úgy véli ugyanis, hogy az e bizottságra ruházott hatáskörök nem jogosítják fel őt e rendelkezés hatályának korlátozására.

39

E körülmények között a Bundesfinanzhof (szövetségi pénzügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

40

Az előterjesztő bíróság az együttesen vizsgálandó első, második és harmadik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a KN‑t, hogy a hozzávetőleg 85% etanolból, 10% vízből és 4,8% szárazmaradékból álló, átlagosan 0,5% vaníliatartalmú áru, amelyet egy, vaníliarúdból etanol segítségével kivont köztes termék vízzel és etanollal történő hígításával nyernek, a KN 1302 1905 vámtarifaalszám, 3301 9030 vámtarifaalszám vagy 3302 1090 vámtarifaalszám alá tartozik.

41

Előzetesen meg kell állapítani először is, hogy a KN 13. árucsoportjában szereplő 1302 vámtarifaszám többek között a növényi kivonatokra vonatkozik, a KN 1302 1905 vámtarifaalszám pedig kifejezetten említi a vanília oleorezint.

42

Másodszor, a KN 33. árucsoportjában szereplő 3301 vámtarifaszám többek között a kivont oleorezinekre vonatkozik, míg a KN 3301 9030 vámtarifaalszám konkrétan említi az édesgyökértől és komlótól eltérő, kivont oleorezineket.

43

Harmadszor, a KN szintén ezen 33. árucsoportjában szereplő 3302 vámtarifaszám alatt szerepelnek többek között az illatanyag‑keverékek, valamint az iparban nyersanyagként használt keverékek, amelyek egy vagy több ilyen anyagon alapulnak (beleértve az alkoholos oldatokat is), illetve az italgyártáshoz használt más illatanyag‑készítmények. A KN 3302 1090 vámtarifaalszám többek között az ilyen keverékekre vonatkozik, amennyiben azokat az élelmiszeriparban használják fel.

44

Negyedszer emlékeztetni kell arra, hogy a KN 1. általános szabályának megfelelően az áruk besorolását főszabály szerint az árumegnevezések és az áruosztályokhoz, illetve az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések alapján kell meghatározni.

45

Ezen előzetes megállapítások fényében először is meg kell állapítani, hogy egyrészt a KN 13. árucsoportjához fűzött 1. megjegyzés második bekezdése ij) alpontjának megfelelően a KN 3301 vámtarifaszám alá tartozó „kivont oleorezinek” nem tartoznak a KN 1302 vámtarifaszám alá, másrészt pedig a KN 33. árucsoportjához fűzött 1. megjegyzés a) pontja értelmében a KN 1302 vámtarifaszám alá tartozó „növényi kivonatok” nem tartoznak a 33. árucsoport alá.

46

Következésképpen ahhoz, hogy az alapügyben szóban forgó árut a KN 13. árucsoportjához fűzött 1. megjegyzés második bekezdésének ij) alpontjában előírt kizárás alapján ne lehessen besorolni – a jelen ítélet 41. pontjában tett megállapítás értelmében – a vanília oleorezinre vonatkozó KN 1302 1905 vámtarifaalszám alá, hanem azt a KN 3301 vámtarifaszám szerinti kivont oleorezinek vagy a KN 3302 vámtartifaszám szerinti illatanyag‑keveréknek, illetve egy vagy több ilyen anyagon alapuló keveréknek kelljen tekinteni, mindenképp az szükséges, hogy az áru ne legyen a KN 1302 vámtartifaszám szerinti növényi kivonat.

47

Márpedig nem ez a helyzet. Úgy tűnik ugyanis, hogy az említett árut a KN 1302 vámtarifaszám szerinti növényi kivonatnak kell tekinteni, közelebbről a KN 1302 1905 vámtarifaalszám szerinti vanília oleorezinnek.

48

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az a körülmény, hogy a HR magyarázó megjegyzései pontosítják, hogy a 1302 vámtarifaszám csak a másutt nem említett növényi kivonatokra vonatkozik, önmagában nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy az olyan árut, mint amelyről az alapügyben szó van, a KN 1302 vámtarifaszám értelmében növényi kivonatnak kelljen tekinteni azon az alapon, hogy ezen áru speciálisabb vámtarifaszámok alá, konkrétan a KN 3301 és 3302 vámtarifaszám alá tartozhat.

49

Ugyanis sem a KN 1302 vámtarifaszámból, sem az ahhoz fűzött megjegyzésekből nem következik, hogy ezt a vámtarifaszámot másodlagos vámtarifaszámnak kellene tekinteni, ellentétben a KN bizonyos olyan vámtarifaszámaival, amelyek kifejezetten ezt írják elő. Márpedig a HR magyarázó megjegyzéseinek nincs kötelező erejük, ezért nem élvezhetnek elsőbbséget a KN rendelkezései előtt, és nem is módosíthatják azok tartalmát (lásd ebben az értelemben a 2016. március 3‑iCustoms Support Holland ítéletet, C‑144/15, EU:C:2016:133, 28. és 47. pont).

50

Mindenesetre a HR magyarázó megjegyzéseiből az következik, hogy a HR 1302 vámtarifaszámot illetően a hivatkozott speciálisabb vámtarifaszámok a vonatkozó megjegyzés A. pontjának végén említett vámtarifaszámok. Márpedig az ott szereplő árujegyzék nem említi a HR 3301 vagy 3302 vámtarifaszám alatt szereplő árukat.

51

Másodsorban meg kell állapítani, hogy először is, bár a jelen ítélet 24. pontjában említett közbenső terméket etanol segítségével vaníliarúdból nyerik, a KN 1302 1905 vámtarifaalszám szerinti vanília oleorezinnek minősíthető.

52

A KN 13. árucsoportjához fűzött 1. megjegyzés 1. pontjának első bekezdésében ugyanis kifejezetten az szerepel, hogy a KN 1302 vámtarifaszám alá a „morzsikakivonat” tartozik. Márpedig a HR magyarázó megjegyzései szerint ezt a kivonatot a jelen ítélet 24. pontjában említett köztes termékhez hasonlóan „szerves oldószerekben [történő] kiold[ással]” állítják elő.

53

Ezenkívül a KN 1301 vámtarifaszám többek között a természetes oleorezinekre vonatkozik. Ezzel szemben a KN 13021905 vámtarifaalszám szerinti vanília oleorezint tehát nem „természetes” módon, hanem technológiai extrakciós eljárással, nevezetesen oldószer segítségével nyert növényi kivonatnak kell tekinteni.

54

Ezt az értelmezést a KN magyarázat a 1302. vámtarifaszám tekintetében meg is erősíti, amely pontosítja, hogy a „1302 vtsz. alá tartozó növényi kivonatok […] nyers, például oldószeres extrakcióval nyert növényi eredetű anyagok”.

55

Másodszor, kétségtelenül igaz, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza – e közbenső terméket az alapügyben szóban forgó áru kinyeréséhez erősen hígítják etanollal és a vízzel. Ugyanakkor először is meg kell jegyezni, hogy – amint azt a KN magyarázata a 1302. vámtarifaszámot illetően kifejti – a növényi kivonat továbbra is e vámtarifaszám alá tartozik, még akkor is, ha szabványosítási műveletnek vetik alá.

56

Hasonlóképpen, a HR magyarázó megjegyzései a 1302. vámtarifaszámot illetően pontosítják, hogy e vámtarifaszám alá tartoznak a „folyékony kivonatok”, vagyis azok a növényi kivonatok, amelyeket „alkoholban […] oldanak” és „általában szabványosítottak”, amire abból a célból kerül sor, hogy a forgalmazás céljából biztosítsák a termék egységes növényikivonat‑tartalmát.

57

Egyébiránt sem a KN, sem a HR rendelkezései, sem pedig a magyarázó megjegyzései nem határoznak meg felső határt az érintett növényi kivonat szabványosításához felhasználható más termékek mennyisége tekintetében.

58

Ebből következik, hogy amennyiben egy növényi kivonat hígításának az a célja, hogy biztosítsa annak szabványosítását, az nem képezi akadályát annak, hogy az így felhígított növényi kivonat továbbra is a KN 1302 vámtarifaszám alá tartozzon.

59

Márpedig a jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó áru importőre szerint a köztes termék alkohollal és vízzel való hígítása éppen arra szolgál, hogy ezen áru vaníliatartalma 0,5% legyen, és ebből következően azt szabványosítsák.

60

Harmadsorban meg kell állapítani, hogy a HR magyarázó megjegyzései a HR 1302 és 3301 vámtarifaszámot illetően rámutatnak arra, hogy a 1302 vámtarifaszám alá tartozó növényi kivonatok különböznek a 3301 vámtarifaszám szerinti kivont oleorezinektől, mivel nemcsak illékony illatanyag‑alkotórészeket tartalmaznak, hanem sokkal nagyobb arányban tartalmaznak egyéb növényi eredetű összetevőket is, mint a HR 3301 vámtartifaszám alá tartozó kivont oleorezinek.

61

Úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó áru esetében is ez a helyzet, a vaníliarúdból származó szárazmaradványok aránya ugyanis – a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk szerint – kilencszer nagyobb, mint a vanília aránya.

62

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első, a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KN‑t úgy kell értelmezni, hogy a hozzávetőleg 85% etanolból, 10% vízből és 4,8% szárazmaradékból álló, átlagosan 0,5% vanílatartalmú áru, amelyet szabványosítás céljából egy olyan köztes termék vízzel és etanollal történő hígításával nyernek, amelyet vaníliarúdból etanol segítségével vontak ki, a KN 1302 1905 vámtartifaalszám alá tartozik.

63

Negyedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a KN 1302 1905 vámtarifaalszám alá tartozó vanília oleorezint az e rendelkezés értelmében vett „aromaanyagnak” kell tekinteni.

64

A 92/83 irányelv 27. cikke előírja, hogy a tagállamok mentesítik az ezen irányelv hatálya alá tartozó termékeket az irányelv által szabályozott jövedéki adó alól többek között akkor, ha e termékeket 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalommal az alkoholmentes italok és élelmiszerek aromaanyagainak készítésére használják.

65

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a 27. cikknek magából a szövegéből is következik, hogy kizárólag a 92/83 irányelv hatálya alá tartozó termékek részesülhetnek jövedékiadó‑mentességben az említett 27. cikk alapján. Ezzel szemben nincs jelentősége annak, hogy e termékek olyan áru részét képezik‑e, amely nem tartozik ezen irányelv hatálya alá (lásd ebben az értelemben a 2008. június 12‑iGourmet Classic ítéletet, C‑458/06, EU:C:2008:338, 35–37. pont; a 2010. december 9‑iRepertoire Culinaire ítéletet, C‑163/09, EU:C:2010:752, 26. pont).

66

Márpedig az alapügyben szóban forgó áru összetevői közül kizárólag az etanol tartozik a 92/83 irányelv hatálya alá ezen irányelv 20. cikkének a KN 2207 vámtarifaszámmal összefüggésben értelmezett első franciabekezdése értelmében. Ebből következik, hogy kizárólag ezen összetevő részesülhet jövedékiadó‑mentességben az említett irányelv 27. cikkének megfelelően, feltéve hogy azt 1,2 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalommal az alkoholmentes italok és élelmiszerek aromaanyagainak készítésére használják.

67

Ezen pontosítás mellett ki kell emelni, hogy mivel az „aromaanyag” fogalmát nem határozza meg sem a 92/83 irányelv, sem a KN, e fogalom jelentését az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése alapján kell meghatározni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben e kifejezést használják, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek e kifejezés részét képezi (lásd ebben az értelemben a 2014. szeptember 3‑iDeckmyn és Vrijheidsfonds ítéletet, C‑201/13, EU:C:2014:2132, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

Márpedig az „aromaanyag” fogalma szokásos értelemben olyan összetevőre utal, amely egy adott termék jellegzetes ízét vagy illatát adja. Az ilyen értelmezésnek egyébiránt nem mond ellent a 92/83 irányelv általános rendszere vagy céljai.

69

Ebből következik, hogy amennyiben megfelel ennek a meghatározásnak – amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia – a vanília oleorezint az ezen irányelv 27. cikke értelmében vett „aromaanyagnak” kell tekinteni, és az abban lévő etanolra nem vethető ki jövedéki adó, amennyiben az ilyen aromaanyagot olyan élelmiszerek vagy alkoholmentes italok előállítására szánják, amelyeknek alkoholtartalma nem haladja meg az 1,2 térfogatszázalékot.

70

Ezt az értelmezést nem kérdőjelezheti meg a Bizottság jövedékiadó‑bizottsága által elfogadott, a kérdést előterjesztő bíróság által említett iránymutatás sem.

71

Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy ezen iránymutatás ki kívánta zárni a vanília oleorezint a 92/83 irányelv 27. cikke értelmében vett „aromaanyag” fogalmából, ez nem változtat azon, hogy e bizottságnak a 92/12 irányelv 24. cikkének (2) és (4) bekezdésében az ezen iránymutatás elfogadásának időpontjában megállapított hatáskörei arra korlátozódtak, hogy a jövedéki adóra vonatkozó uniós jogi rendelkezések alkalmazására vonatkozó intézkedéseket fogadjon el, és e bizottságnak nem volt lehetősége e rendelkezéseket módosítani, vagy a 27. cikk értelmében vett „aromaanyag” fogalom terjedelmét korlátozni.

72

Ezenkívül a Bizottság jövedékiadó‑bizottságának a 92/83 irányelvet hatályon kívül helyező 2008/118 irányelv 43. és 44. cikkében meghatározott hatáskörei sem teszik lehetővé számára e fogalom terjedelmének korlátozását.

73

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a 92/83 irányelv 27. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy a KN 1302 1905 vámtarifaalszám alá tartozó vanília oleorezint az előbbi rendelkezés értelmében vett „aromaanyagnak” kell tekinteni, feltéve hogy olyan összetevőnek minősül, amely egy adott termék jellegzetes ízét vagy illatát adja.

74

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott: