1

Fellebbezésükkel Carlo Tognoli és társai az Európai Unió Törvényszéke 2020. július 3‑iTognoli és társai kontra Parlament végzésének (T‑395/19, T‑396/19, T‑405/19, T‑408/19, T‑419/19, T‑423/19, T‑424/19, T‑428/19, T‑433/19, T‑437/19, T‑443/19, T‑455/19, T‑458/19–T‑462/19, T‑464/19, T‑469/19 és T‑477/19, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2020:302) hatályon kívül helyezését kérik, amellyel a Törvényszék mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant utasította el keresetüket, amelyben az őket megillető nyugdíjak összegének az Ufficio di Presidenza della Camera dei deputati (a képviselőház elnöksége, Olaszország) 14/2018. sz. határozata 2019. január 1‑jei hatálybalépését követő kiigazítása tárgyában az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának egységvezetője által kiadott 2019. április 11‑i feljegyzések (a továbbiakban: vitatott feljegyzések) megsemmisítését kérték.

2

A fellebbezők Olaszországban megválasztott volt európai parlamenti képviselők, illetve volt európai parlamenti képviselők túlélő házastársai. Ezen a jogcímen mindegyikük öregségi vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjban részesül.

3

2018. július 12‑én a képviselőház elnöksége úgy határozott, hogy a hozzájárulási rendszer szerint újraszámolja a képviselőház korábbi tagjai által 2011. december 31‑ig teljesített szolgálati évekre vonatkozó nyugdíjak összegét (a továbbiakban: 14/2018. sz. határozat).

4

A Parlament a fellebbezők 2019. januári nyugdíjelszámolásához fűzött egyik megjegyzés révén tájékoztatta a fellebbezőket arról, hogy nyugdíjuk összege a 14/2018. sz. határozat alapján felülvizsgálható, valamint hogy ez az új számítás a jogalap nélkül kifizetett összegek behajtását eredményezheti.

5

A Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének a fellebbezők 2019. februári nyugdíjelszámolásához csatolt, keltezés nélküli feljegyzésében a Parlament mindenekelőtt értesítette őket, hogy Jogi Szolgálata megerősítette, hogy helyzetükre automatikusan alkalmazni kell a 14/2018. sz. határozatot. Ez a feljegyzés ezután pontosította, hogy a Parlament – azt követően, hogy a Camera dei deputatitól (képviselőház, Olaszország) megkapja a szükséges információkat – tájékoztatni fogja a fellebbezőket a nyugdíjuk összegének új meghatározásáról és a következő tizenkét hónapban behajtja az esetleges különbözetet. Végül ez a feljegyzés tájékoztatta a fellebbezőket, hogy nyugdíjuk összegét véglegesen egy olyan hivatalos aktus fogja meghatározni, amellyel szemben panaszt, vagy az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti keresetet lehet benyújtani.

6

Ezután a vitatott feljegyzésekben ez az egységvezető közölte a fellebbezőkkel, hogy nyugdíjuk összegét a 14/2018. sz. határozat alapján Olaszországban a volt nemzeti parlamenti képviselőknek kifizetett hasonló nyugdíjak csökkentéséig terjedő mértékben ki fogják igazítani. E feljegyzések azt is pontosították, hogy a fellebbezők nyugdíjának összegét 2019 áprilisától ki fogják igazítani a nyugdíjak új összegének az e feljegyzések mellékletében megküldött tervezett meghatározása alapján. Egyebekben e feljegyzések a kézhezvételüktől számított harmincnapos határidőt biztosítottak a fellebbezők számára észrevételeik megtételére. Az észrevételek előírt határidőn belüli benyújtásának hiányában úgy fogják tekinteni, hogy a vitatott feljegyzések végleges joghatásokat váltanak ki, és azok – többek között – a 2019. január és március között jogalap nélkül felvett összegek behajtását vonják maguk után.

7

A 2019. május 13. és június 4. között küldött elektronikus levelekben a fellebbezők benyújtották észrevételeiket a Parlament megfelelő szolgálatához. A 2019. május 22. és június 24. között küldött elektronikus levelekben a Parlament visszaigazolta ezen észrevételek átvételét, és jelezte a fellebbezőknek, hogy érveik vizsgálatát követően megválaszolja azokat.

8

A kereseteknek a Törvényszékhez való benyújtását követően a Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának egységvezetője a 2019. június 20‑i (T‑396/19. sz. ügy), július 8‑i (T‑405/19., T‑408/19., T‑443/19. és T‑464/19. sz. ügy), július 15‑i (T‑419/19., T‑433/19., T‑455/19., T‑458/19–T‑462/19., T‑469/19. és T‑477/19. sz. ügy) és 2019. július 23‑i (T‑395/19., T‑423/19., T‑424/19. és T‑428/19. sz. ügy) levelében jelezte, hogy a fellebbezők által megküldött észrevételek nem tartalmaznak olyan információkat, amelyek igazolhatnák a Parlament által a vitatott feljegyzésekben kifejtett álláspont felülvizsgálatát, és hogy következésképpen a nyugdíjaknak az e feljegyzések mellékletében újraszámított összege, valamint a jogalap nélkül kifizetett összeg behajtására vonatkozóan az e mellékletben közölt terv véglegessé vált.

9

A jövedelmének mértékén alapuló eltérés alkalmazását kérő Eugenio Melandri helyzetének sajátosságai miatt a Parlament nem hozott végleges határozatot E. Melandri helyzetéról a megtámadott végzés időpontjáig.

10

A Törvényszék Hivatalához 2019. június 28. és július 8. között benyújtott keresetleveleikkel a fellebbezők kereseteket indítottak a vitatott feljegyzések megsemmisítése iránt.

11

A Parlament 2019. szeptember 16‑án, 19‑én és 24‑én külön beadványaiban e keresetek elfogadhatatlanságára hivatkozott.

12

2019. szeptember 19. és október 4. között a fellebbezők – Emma Allione és E. Melandri kivételével – a saját keresetleveleik kiigazítására irányuló beadványt nyújtottak be.

13

2020. január 15‑én a Törvényszék úgy határozott, hogy egyesíti a fellebbezők által benyújtott megsemmisítés iránti kereseteket.

14

A Törvényszék az eljárási szabályzatának 126. cikke alapján elfogadott megtámadott végzésben a fellebbezők által előterjesztett kereseteket mint nyilvánvalóan elfogadhatatlanokat utasította el.

15

A Törvényszék a megtámadott végzés 57. pontjában mindenekelőtt úgy vélte, hogy a vitatott feljegyzések nem képeznek sérelmet okozó jogi aktusokat, ekként pedig nem képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát az EUMSZ 263. cikk értelmében. Következésképpen a megtámadott végzés 63. pontjában a fellebbezőknek az e feljegyzések megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmeit mint nyilvánvalóan elfogadhatatlanokat utasította el.

16

Ezen értékelés indokolása céljából a megtámadott végzés 51–53. pontjában elsősorban pontosította, hogy az a körülmény, hogy a nyugdíjak kiszámításának új módját 2019 áprilisától kellett alkalmazni, nem elegendő annak megállapításához, hogy a Parlament végleges álláspontra helyezkedett ezt a kérdést illetően. Egyfelől a vitatott feljegyzések kifejezetten tervezetek voltak. Másfelől e feljegyzések pontosították, hogy csak észrevételeknek a feljegyzések címzettjei által a feljegyzések kézhezvételétől számított harmincnapos határidőn belüli benyújtásának hiányában válnak véglegessé. A fellebbezők azonban benyújtottak észrevételeket e határidőn belül.

17

A Törvényszék másodsorban a megtámadott végzés 56. és 60. pontjában úgy vélte, hogy a Parlamentnek a – jelen ítélet 8. pontjában említett – későbbi levelei az ezen intézmény által a fellebbezők vonatkozásában kialakított végleges álláspontnak minősülnek, és hogy azokat nem lehet a vitatott feljegyzések pusztán megerősítő aktusaiként elemezni.

18

A Törvényszék harmadsorban a megtámadott végzés 61. és 62. pontjában megállapította, hogy – az indokolás hiányára és az arányosság elvének megsértésére alapított kifogásokhoz hasonlóan – nem releváns az a körülmény, hogy a vitatott feljegyzések nem pontosítják, hogy a Parlament milyen határidőn belül válaszol a fellebbezők észrevételeire.

19

Ezután – a megtámadott végzés 66. és 67. pontjában – a Törvényszék elutasította a fellebbezőknek a jelen ítélet 8. pontjában említett levelekben kifejtett határozatok megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmeit. A Törvényszék e tekintetben megállapította, hogy a fellebbezők által benyújtott kiigazítási beadványok nyilvánvalóan elfogadhatatlanok, mivel valamely fél csak akkor igazíthatja ki az eredeti keresetlevelében szereplő kereseti kérelmeket és jogalapokat, ha maga a keresetlevél elfogadható volt a benyújtásának időpontjában.

20

Végül, a megtámadott végzés 74. pontjában a Törvényszék nyilvánvalóan elfogadhatatlanként utasította el a fellebbezők arra irányuló kereseti kérelmét, hogy a Törvényszék a Parlamentet kötelezze a jogellenesen visszatartott összegek kifizetésére.

21

Fellebbezésükben a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

22

A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

23

A fellebbezők fellebbezésük alátámasztására három, a következőkre alapított jogalapra hivatkoznak: a vitatott feljegyzések megtámadható jellegének értékelésével kapcsolatban a Törvényszék általi téves jogalkalmazás; a Törvényszék eljárási szabályzata 86. cikkének téves értelmezése; valamint a kontradiktórius eljárás elvének megsértése, illetve az eljárási szabályzat 126. cikkének téves értelmezése. A második és a harmadik jogalapot másodlagosan terjesztik elő.

24

Figyelemmel a jogalapjaik alátámasztása céljából kialakított érvelésre, úgy kell tekinteni, hogy a fellebbezők a megtámadott végzés hatályon kívül helyezését kérik, amennyiben ebben a végzésben a Törvényszék elutasította a vitatott feljegyzések, valamint a jelen ítélet 8. pontjában említett levelekben kifejtett határozatok megsemmisítése iránti kérelmeiket.

25

Első jogalapjukban a fellebbezők azzal érvelnek, hogy a vitatott feljegyzések megtámadható aktusokat képeznek.

26

A fellebbezők álláspontja szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az annak meghatározásához alapvető kritérium, hogy valamely aktus megtámadható‑e, joghatásaiban, nem pedig végleges jellegében áll. Ily módon az ideiglenes jellegű aktusok is minősültek megtámadhatónak, mivel joghatásokat váltottak ki.

27

A fellebbezők e tekintetben előadják, hogy a vitatott feljegyzések 2019 áprilisától váltották kihatásaikat. E feljegyzések emellett olyan igen súlyos kárt okoztak a fellebbezőknek, amelyet nem lehet utólagosan teljes mértékben megtéríteni. E feljegyzések ideiglenes jellege ráadásul nem meghatározott jogalapon alapul.

28

A fellebbezők – a teljesség kedvéért – azt is előadják, hogy egyetlen világos tényező alapján sem tudták megállapítani, hogy a vitatott feljegyzéseket fogják‑e nem pusztán megerősítő jellegű határozatok követni. Úgy vélik, hogy e feljegyzések megerősítő jellege egyébként az általuk benyújtott észrevételekre a Parlament által adott válaszokból is kitűnik, amennyiben a Parlament kijelentette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az ezen észrevételekben előadott érvek vizsgálatára.

29

A fellebbezők szerint nem logikus továbbá úgy vélni, hogy a vitatott feljegyzések jellege aszerint változik, hogy benyújtanak‑e észrevételeket, vagy sem. Az első esetben ugyanis az észrevételek benyújtásának az lenne az egyetlen hatása, hogy módosul az aktus véglegessé válásának időpontja, az aktus azonban továbbra sem változik. A második esetben a szóban forgó aktus anélkül válik végleges aktussá, hogy további elemre lenne szükség.

30

A Parlament előadja, hogy a fellebbezők nyugdíja összegének csökkentése ideiglenes jelleget ölt, és hogy azt a fellebbezők által benyújtott észrevételek alapján lehetett volna felülvizsgálni, a jogalap hiánya pedig e tekintetben nem releváns. Ez az ideiglenes jelleg egyértelműen kitűnik a vitatott feljegyzések szövegéből, valamint a fellebbezők rendelkezésére álló azon lehetőségből, hogy e feljegyzések véglegessé válása előtt észrevételeket nyújthatnak be, amely lehetőséggel a fellebbezők helyesen éltek is. A Parlament végleges álláspontját csak később alakították ki.

31

A fellebbezők részlegesen veszik figyelembe a Bíróság ítélkezési gyakorlatát, amelyből az következik, hogy ahhoz, hogy egy közbenső határozat megtámadható aktusnak minősüljön, az a kritérium a meghatározó, hogy a végleges határozattal szemben indított kereset nem biztosít megfelelő szintű bírói jogvédelmet. A jelen ügyben azonban a Parlament által véglegesen meghozott határozattal szembeni keresetindítás ilyen védelmet biztosít.

32

Egyebekben a Parlament által véglegesen meghozott határozatok nem pusztán megerősítő határozatok, mivel a fellebbezők által az észrevételeikben felhozott érvek elemzésén alapulnak. Nincs jelentősége annak, hogy a vitatott feljegyzések nem jelzik az észrevételekre adandó válasz határidejét.

33

Amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 49. pontjában megállapította, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, az EUMSZ 263. cikk értelmében „megtámadható jogi aktusnak” minősül az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely kötelező joghatások kiváltására irányul (2018. február 20‑iBelgium kontra Bizottság ítélet, C‑16/16 P, EU:C:2018:79, 31. pont; 2020. július 9‑iCseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C‑575/18 P, EU:C:2020:530, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Annak megállapításához, hogy a megtámadott jogi aktus kivált‑e ilyen joghatásokat, a jogi aktus lényegét kell figyelembe venni, és e hatásokat olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint az említett aktus tartalma, adott esetben figyelembe véve az elfogadásának körülményeit, valamint az azt elfogadó intézmény hatáskörét (2018. február 20‑iBelgium kontra Bizottság ítélet, C‑16/16 P, EU:C:2018:79, 32. pont; 2020. július 9‑iCseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C‑575/18 P, EU:C:2020:530, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Arra is emlékeztetni kell, hogy amint azt lényegében a Törvényszék a megtámadott végzés 50. pontjában hangsúlyozta, azok a közbenső intézkedések, amelyeknek célja a végleges határozatnak egy több szakaszból álló eljárás keretében történő előkészítése, főszabály szerint nem minősülnek olyan jogi aktusoknak, amelyek megsemmisítési kereset tárgyát képezhetik (lásd ebben az értelemben: 2021. június 3‑iMagyarország kontra Parlament ítélet, C‑650/18, EU:C:2021:426, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Az ilyen közbenső jogi aktusok mindenekelőtt olyan jogi aktusok, amelyek az adott intézmény ideiglenes álláspontját tükrözik (2021. június 3‑iMagyarország kontra Parlament ítélet, C‑650/18, EU:C:2021:426, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A Törvényszék azonban a megtámadott végzés 51–55. pontjában megállapította, hogy a vitatott feljegyzések nem a Parlament végleges álláspontját határozzák meg, mivel az e feljegyzésekben kialakított álláspont – a fellebbezők észrevételeiben szereplő információk figyelembevétele céljából – módosítható.

38

E tekintetben nem lehet helyt adni a fellebbezők által előadott azon érvnek, amely szerint a vitatott feljegyzések azért nem ideiglenes jellegűek, mert a Parlament végül megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az ezen észrevételekben előadott érvek vizsgálatára.

39

Egyrészről a Parlament – amennyiben úgy vélte, hogy nem az ő feladata határozatot hozni a 14/2018. sz. határozat jogszerűségéről – határozott a fellebbezők által benyújtott észrevételek relevanciájáról, tehát ezen észrevételek tükrében felülvizsgálta eredeti határozatait.

40

Másrészről a vitatott feljegyzések előkészítő aktusoknak minősítése semmi esetre sem függhet a Parlament által végső soron elfogadott határozat indokolásától.

41

Annak megállapítása azonban, hogy valamely intézmény jogi aktusa olyan közbenső intézkedést képez, amely nem az intézmény végleges álláspontját tükrözi, nem lehet elegendő annak a szisztematikus módon történő megállapításához, hogy ez a jogi aktus nem képez az EUMSZ 263. cikk értelmében vett „megtámadható jogi aktust”.

42

Ily módon a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az olyan közbenső jogi aktus, amely önálló joghatásokat vált ki, megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, mivel az e jogi aktushoz kapcsolódó jogellenesség nem orvosolható az azon végleges határozattal szemben indított keresettel, amelynek az az előkészítő szakaszát képezi (2021. június 3‑iMagyarország kontra Parlament ítélet, C‑650/18, EU:C:2021:426, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Ennélfogva, amennyiben a közbenső jogi aktus jogszerűségének egy ilyen kereset keretében történő vitatása nem biztosíthat hatékony bírói jogvédelmet a fellebbező számára e jogi aktus hatásaival szemben, annak az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti kereset tárgyát kell tudnia képeznie (lásd ebben az értelemben: 2001. október 9‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑400/99, EU:C:2001:528, 63. pont; 2011. október 13‑iDeutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C‑463/10 P és C‑475/10 P, EU:C:2011:656, 56. pont; 2021. június 3‑iMagyarország kontra Parlament ítélet, C‑650/18, EU:C:2021:426, 48. pont).

44

A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy – amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 51. pontjában megállapította, és amint arra a fellebbezők a fellebbezésükben hivatkoznak – a vitatott feljegyzések 2019 áprilisától a fellebbezők nyugdíja összegének azonnali csökkentését vonták maguk után, mivel e csökkentés alkalmazását nem függesztették fel a Parlament által lefolytatandó eljárás lezárásáig.

45

Ebből következik, hogy a vitatott feljegyzések mint olyanok önálló joghatásokat váltottak ki a fellebbezők vagyoni helyzetére nézve.

46

Ezek a hatások nem hasonlíthatók az Európai Bizottság ideiglenes álláspontját tükröző jogi aktusok eljárási hatásaihoz, illetve az érintett személyek érdekeit nem sértőként elismert jogi aktusok hatásaihoz, amelyek esetében a Bíróság úgy vélte, hogy azok nem vonhatják maguk után az e jogi aktusokkal szemben indított megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát (lásd ebben az értelemben: 1981. november 11‑iIBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 17. és 18. pont).

47

Nem vonhatja kétségbe az említett feljegyzések által kiváltott joghatások közvetlen jellegét a Törvényszék által a megtámadott végzés 56. pontjában megállapított azon körülmény, hogy a vitatott feljegyzésekből kitűnik, hogy a Parlament csak a fellebbezők által az e feljegyzések kézhezvételétől számított harmincnapos határidőn belül benyújtott észrevételek hiányában szedte volna be a 2019. január és március hónapokra kifizetett összegeket.

48

Ezen túlmenően – jóllehet a vitatott feljegyzések előírták, hogy a Parlamentnek a fellebbezők által tett észrevételek kézhezvételét követően el kell fogadnia a végleges álláspontot – nem vitatott, hogy ezen álláspont elfogadására semmilyen határidő nem vonatkozott.

49

A vitatott feljegyzések önálló joghatásai következésképpen egy olyan esetlegesen hosszú időszakban is fennmaradhattak, amelynek időtartamát előre nem határozták meg.

50

Egyebekben a megtámadott végzésből és a Parlament által nyújtott információkból kitűnik, hogy az egyik fellebbező esetében ezen intézmény végleges álláspontjának kialakítására csak az e fellebbezőre vonatkozó feljegyzés általa történő kézhezvétele után nyolc hónappal került sor.

51

E körülmények között, mivel a nyugdíj összegének tartós csökkenése esetlegesen visszafordíthatatlan következményekkel jár az érintett személy helyzetére, a fellebbezőknek rendelkezniük kellett azzal a lehetőséggel, hogy hatékony jogorvoslattal éljenek a vitatott feljegyzésekkel szemben, és ekként megakadályozzák nyugdíjuk csökkenését (lásd analógia útján: 1992. június 30‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑47/91, EU:C:1992:284, 28. pont; 2001. október 9‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑400/99, EU:C:2001:528, 63. pont).

52

Ebből következik, hogy a fellebbezők észrevételeinek kézhezvételét követően a Parlament által elfogadandó végleges határozatokkal szembeni megsemmisítés iránti kereset megindítása nem biztosíthatta a fellebbezők számára a hatékony bírói jogvédelmet.

53

Az érintett személyek által benyújtott észrevételekre a Parlament által adandó válasz hiányában az e személyek rendelkezésére álló azon lehetőség, hogy a Parlamenttel szemben mulasztás megállapítása iránti keresetet indítsanak, szintén nem garantálhatja számukra a hatékony bírói jogvédelmet.

54

A Parlament természetesen köteles észszerű határidőn belül válaszolni ezekre az észrevételekre (lásd ebben az értelemben: 2013. február 28‑iArango Jaramillo és társai kontra EBB [felülvizsgálat] ítélet, C‑334/12 RX‑II, EU:C:2013:134, 28. pont), következésképpen pedig az érintett személyek jogosultak mulasztás megállapítása iránti keresetet indítani, ha ez az intézmény nem tesz eleget ennek a kötelezettségnek.

55

A Bíróság emellett már kimondta, hogy a mulasztás megállapítása iránti kereset benyújtásának lehetősége elegendő lehet a Bizottság hallgatása állandósulásának kizárásához az ezen intézmény által elfogadott közbenső intézkedés elfogadását követően (lásd ebben az értelemben: 1997. március 18‑iGuérin automobiles kontra Bizottság ítélet, C‑282/95 P, EU:C:1997:159, 38. pont).

56

Ezek a megfontolások azonban a jelen ügyben nem lehetnek meghatározók, mivel egyrészről a Parlamenttel szemben indított mulasztás megállapítása iránti kereset nem kérdőjelezheti meg a vitatott feljegyzések önálló joghatásait, és másrészről, mivel az ilyen kereset, majd pedig adott esetben egy megsemmisítés iránti kereset megvizsgálásának lehetővé válásához szükséges határidők túlzottak lennének egy olyan kontextusban, amelyben ezek a feljegyzések természetes személyeknek kifizetett nyugdíjak összegének azonnali csökkenését eredményeznék.

57

E tényezőkre figyelemmel a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 57. pontjában megállapította, hogy a vitatott feljegyzések ideiglenes jellege alapján úgy lehet tekinteni, hogy azok nem képeznek sérelmet okozó jogi aktusokat, ekként pedig hogy azok nem képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát az EUMSZ 263. cikk alapján.

58

Következésképpen helyt kell adni az első jogalapnak, a megtámadott végzést pedig hatályon kívül kell helyezni abban a részében, amelyben elutasította a fellebbezőknek a vitatott feljegyzések megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmét.

59

Ebből az is következik, hogy a megtámadott végzést abban a részében is hatályon kívül kell helyezni, amelyben elutasította a fellebbezőknek a jelen ítélet 8. pontjában említett levelekben kifejtett határozatok megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmét, mivel e kereseti kérelem elutasítása kizárólag a fellebbezők vitatott feljegyzések megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmének az elfogadhatatlanságán alapul.

60

E körülmények között nem kell vizsgálni a második és a harmadik jogalapot, amennyiben azok mindenesetre nem eredményezhetik a megtámadott végzés további részeinek hatályon kívül helyezését.

61

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében, ha a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, és ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

62

Mivel elsősorban a Parlament a Törvényszék előtt felhozott elfogadhatatlansági kifogásaiban kizárólag azt állította, hogy a fellebbezők által indított megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatatlanok, amennyiben a vitatott feljegyzések előkészítő aktusokat képeznek, a jelen ítélet 41–57. pontjában szereplő indokok miatt el kell utasítani ezeket az elfogadhatatlansági kifogásokat.

63

Mivel másodsorban a Törvényszék értékelése kizárólag a keresetek elfogadhatóságára vonatkozott, továbbá mivel a Törvényszék – a szóbeli szakasz megindítása nélkül – a kereseteket mint nyilvánvalóan elfogadhatatlanokat utasította el, a Bíróság nem rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy véglegesen határozzon ezekről a keresetekről.

64

Következésképpen az ügyeket vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy határozzon a fellebbezőknek a vitatott feljegyzések és a jelen ítélet 8. pontjában említett levelekben kifejtett határozatok megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmeiről.

65

Mivel az ügyeket a Bíróság visszautalja a Törvényszék elé, a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: