–

K. M. képviseletében E. Sweetman BL, D. C. Smyth SC és D. F. Conway solicitor,

–

a Director of Public Prosecutions képviseletében H. Kiely és A. Collins, meghatalmazotti minőségben, segítőik: F. McDonagh SC és T. Rice BL,

–

Írország képviseletében A. Joyce, J. Quaney és M. Browne, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: B. Doherty BL

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Moro, K. Walkerová és A. Dawes, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az arányosság elvének, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 49. cikke (3) bekezdésének és a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 20‑i 1224/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 1. o.; helyesbítés: HL 2015. L 149., 23. o.) 89. és 90. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a K. M., egy halászhajó parancsnoka ellen amiatt indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő, hogy a halászhajó fedélzetén heringet, makrélát vagy fattyúmakrélát nagyság szerint automatikusan osztályozni képes berendezést tartott, és e berendezés nem úgy volt beszerelve vagy elhelyezve a hajón, hogy biztosítsa a tengeri élőlények azonnali fagyasztását, és ne engedje azoknak a tengerbe való visszadobását.

3

A 2013. március 13‑i 227/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2013. L 78., 1. o.) módosított, a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30‑i 850/98/EK tanácsi rendelet (HL 1998. L 125., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 3. kötet, 217. o.; a továbbiakban: 850/98 rendelet) „Az érték szerinti szelektálás tilalma” című 19a. cikke szerint:

„(1)   Tilos az 1., 2., 3. és 4. régióban folytatott halászati tevékenységek során jogszerűen kirakodható, kvóta hatálya alá tartozó fajok visszadobása.

(2)   Az (1) bekezdésben említett rendelkezések nem érintik az e rendeletben vagy bármely más, halászatra vonatkozó uniós jogi aktusban előírt kötelezettségeket.”

4

E rendeletnek „Az automatikus osztályozó berendezések használatának korlátozása” című 32. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Tilos heringet, makrélát vagy fattyúmakrélát nem és nagyság szerint osztályozni képes berendezést a fedélzeten tartani vagy használni.

(2)   Az ilyen berendezés azonban a fedélzeten tartható vagy használható, feltéve, hogy:

(3)   A Balti‑tengerben, a Bæltsben és a Sundban való halászathoz engedéllyel rendelkező hajók vihetnek magukkal automatikus osztályozó berendezést a Kattegatban, feltéve, hogy a halászati engedély ilyen értelemben van kiadva.

A különleges halászati engedélynek meg kell határoznia, hogy mely fajokra, térségekre és időszakokra, illetve egyéb feltételekre alkalmazható a fedélzeten lévő osztályozó berendezés.”

5

A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. szeptember 29‑i 1005/2008/EK tanácsi rendelet (HL 2008. L 286., 1. o.; helyesbítések: HL 2008. L 330., 24. o.; HL 2011. L 22., 8. o.) „[jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan] halászatot folytató halászhajók” című 3. cikke értelmében:

„(1)   Egy halászhajóról akkor vélelmezhető, hogy [jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan] halászatot folytat, ha kimutatható, hogy a térségben alkalmazandó állománymegőrzési és gazdálkodási intézkedésekkel ellentétesen a következőképpen járt el:

[…]

[…]

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységek a 42. cikkel összhangban a jogsértés mértékétől függően súlyos jogsértésnek minősülnek, amelynek súlyosságát a tagállam illetékes hatóságának kell megállapítania a kár nagyságának, értékének, valamint a jogsértés terjedelmének, vagy ismétlődésének mint szempontnak a figyelembevételével.”

6

Az 1005/2008 rendelet „Súlyos jogsértések” című 42. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   E rendelet alkalmazásában súlyos jogsértés:

[…]

(2)   A jogsértés súlyos jellegét valamely tagállam illetékes hatóságának kell megállapítania a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumok figyelembevételével.”

7

E rendeletnek „A súlyos jogsértésekre kiszabott szankciók” című 44. cikke szerint:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a súlyos jogsértést elkövető természetes személy, vagy az e jogsértésért felelős jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankcióval legyen büntethető.

(2)   A tagállamok a súlyos jogsértés elkövetésével megszerzett halászati termékek értékének legalább ötszörösével egyenlő maximális pénzbírságot szabnak ki.

Öt éven belül ismételten elkövetett súlyos jogsértés esetén a tagállamok a maximális szankció összegét a súlyos jogsértés elkövetésével megszerzett halászati termékek értékének legalább nyolcszorosában állapítják meg.

A tagállamok ezen szankciók alkalmazása során a halászati erőforrásokban és az érintett tengeri környezetben okozott kár értékét is figyelembe veszik.

(3)   A tagállamok ezenkívül vagy alternatívaként hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókat is alkalmazhatnak.”

8

Az említett rendelet „Járulékos szankciók” című 45. cikkének 3. pontja a következőket írja elő:

„Az e fejezetben előírt szankciókhoz más szankciók vagy intézkedések is kapcsolódhatnak, különösen:

[…]

[…]”

9

Az 1224/2009 rendelet (2), (38) és (39) preambulumbekezdésének a szövege a következő:

[…]

10

E rendelet 1. cikke előírja, hogy ez […] „a közös halászati politika szabályai betartásának biztosítása céljából létrehoz egy ellenőrzésre, vizsgálatra és végrehajtásra szolgáló közösségi rendszert (a továbbiakban: közösségi ellenőrző rendszer).”

11

Az 1224/2009 rendeletnek „A megfelelést biztosító intézkedések” című 89. cikkének (1)–(3) bekezdése értelmében:

„(1)   A tagállamok – a nemzeti jogukkal összhangban a közigazgatási intézkedéseket vagy büntetőeljárásokat is beleértve – gondoskodnak arról, hogy a közös halászati politika bármely szabályának megsértésével gyanúsítható természetes vagy jogi személyekkel szemben megfelelő intézkedésekkel módszeresen fellépjenek.

(2)   A szankciók és járulékos szankciók általános szintjét a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell kiszámítani oly módon, hogy a felelősöket ténylegesen megfosszák az általuk elkövetett jogsértésből származó gazdasági haszontól a szakma gyakorlásához való törvényes jog sérelme nélkül. A szankcióknak a jogsértés súlyával arányos következményeket kell eredményezniük, ezáltal pedig a hasonló típusú büntetendő cselekmények elkövetésétől ténylegesen vissza kell tartaniuk.

(3)   A tagállamok alkalmazhatnak olyan rendszert, amelyben a pénzbírság arányos a jogi személy forgalmával vagy a jogsértés elkövetésével elért, vagy az attól várt pénzügyi előnnyel.”

12

E rendeletnek „A súlyos jogsértésekre kiszabott szankciók” című 90. cikke szerint:

„(1)   Az 1005/2008/EK rendelet 42. cikkén felül e rendelet alkalmazásában a következő tevékenységek is súlyos jogsértésnek minősülnek […]:

[…]

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a súlyos jogsértést elkövető természetes személy, vagy az e jogsértésért felelős jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű, az 1005/2008/EK rendelet IX. fejezetében előírt szankciók és intézkedések közé tartozó közigazgatási szankcióval legyen büntethető.

(3)   Az 1005/2008/EK rendelet 44. cikkének (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok olyan szankciót szabnak ki, amely ténylegesen elrettentő és – adott esetben – amelynek összegét a súlyos jogsértés elkövetésével megszerzett halászati termékek értékének megfelelően számítják ki.

(4)   A szankció meghatározásánál a tagállamok az érintett halászati erőforrásokban és tengeri környezetben okozott kár értékét is figyelembe veszik.

(5)   A tagállamok emellett vagy ezenkívül más hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókat is alkalmazhatnak.

(6)   Az e fejezetben előírt szankciókhoz más szankciók vagy intézkedések is kapcsolódhatnak, különös tekintettel az 1005/2008/EK rendelet 45. cikkében foglaltakra.”

13

A Sea Fisheries and Maritime Jurisdiction Act 2006 (a tengeri halászatra és a tengeri területekre vonatkozó joghatóságról szóló 2006. évi törvény, a továbbiakban: 2006. évi törvény) 14. cikkének (3) bekezdése értelmében az említett cikk alapján elfogadott, a tengerjáró halászhajókra vagy a fedélzeten található halászfelszerelésre, illetve halászeszközökre vonatkozó rendeletek megsértése esetén a hajóparancsnok eljárás alá vonható. A 2006. évi törvény 14. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy büntetőeljárás lefolytatása esetén a vádlottra hárul annak bizonyítása, hogy az általa hivatkozott mentességben részesülhet.

14

A 2006. évi törvény 28. cikke az egyes büntetendő cselekmények miatt kiszabható pénzbírságokkal foglalkozik. E pénzbírságok a büntetendő cselekmény jellegétől, valamint attól függnek, hogy egyszerűsített vagy pedig vádemelésen alapuló hagyományos eljárásról van‑e szó. Az ír jogrendszerben az egyszerűsített büntetőeljárás egy esküdtszék nélkül, egyesbíró előtt lefolytatott eljárás. Ez az eljárás a kevésbé súlyos bűncselekmények esetén alkalmazható. A súlyosabb bűncselekményeket vádemelés alapján és esküdtszék közreműködésével lefolytatott eljárásban bírálják el.

15

A bűnösség vádemelést követő megállapítása esetén a 2006. évi törvény 28. cikkének (1) bekezdése és az e cikkben szereplő 1. táblázat határozza meg a pénzbírságok felső határát, de a bíróság enyhébb pénzbírságot is kiszabhat. A pénzbírság felső határa az érintett hajó méretétől függ. Az e cikk alapján kiszabott pénzbírság mellett nem szabható ki közigazgatási bírság vagy szabadságvesztés.

16

A 2006. évi törvény 28. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy amennyiben valamely személynek az e törvényben meghatározott bűncselekmény miatti vádemelést követő eljárásban a büntetőjogi felelősségét megállapítják, az érintett hajó fedélzetén található tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszköz az elítélés jogkövetkezményeként elkobozható. Az említett törvény 28. cikke (5) bekezdésének b) pontja szerint az elkobzás a 2006. évi törvényben megállapított bűncselekmények többsége miatti elítélés esetén kötelező; e bűncselekmények közé tartozik az a bűncselekmény is, amely miatt az alapeljárás felperesének büntetőjogi felelősségét megállapították. A bíróság ugyanakkor dönthet úgy, hogy nem rendeli el az elkobzást az e törvény 8. vagy 9. cikkének megsértése, vagyis valamely hajónak Írország kizárólagos gazdasági övezetében való jogellenes tartózkodása miatti elítélés esetén.

17

A 2006. évi törvény 28. cikkének (6) bekezdése meghatározza az elkobzásra az egyszerűsített eljárásban történő elítélés esetén alkalmazandó szabályokat. Az elkobzás elrendelése az ügyben eljáró bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik az első alkalommal elkövetett bűncselekmény miatti vagy e törvény 8. vagy 9. cikkének megsértése miatti elítélés esetén. Ezzel szemben a bíróság köteles elrendelni az elkobzást második elítélés vagy többszörös elítélés esetén, kivéve az e cikkek megsértése miatti elítélést.

18

A 2006. évi törvény 28. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy a pénzbírságon és az elkobzáson túl a bíróság visszavonhatja vagy felfüggesztheti az érintett hajó engedélyét.

19

2015. február 11‑én egy, az Egyesült Királyságban lajstromba vett halászhajót, amelynek parancsnoka K. M. volt, Írország kizárólagos gazdasági övezetében feltartóztatta az ír haditengerészet egy hajója, amely a tengeri halászterület védelmére irányuló feladatának teljesítése során éppen őrjáratozott.

20

A halászhajó ellenőrzését követően megállapítást nyert, hogy a halászhajó fedélzetén heringet, makrélát vagy fattyúmakrélát nagyság szerint automatikusan osztályozni képes berendezés található, és e berendezés nem úgy van beszerelve vagy elhelyezve a hajón, hogy biztosítsa a tengeri élőlények azonnali fagyasztását, és ne engedje azoknak a tengerbe való visszadobását. Az ír haditengerészet úgy vélte, hogy e berendezés beszerelésének módja azt a gyanút kelti, hogy a szóban forgó hajó tiltott tevékenységet, úgynevezett „érték szerinti szelektálást” végez, amelynek keretében kiválogatják a zsákmányból a legjobb halakat, a többit pedig visszadobják a tengerbe.

21

Mivel mind a 850/98 rendelet 32. cikkének (1) bekezdése, mind pedig az ír törvény, vagyis a Sea Fisheries (Technical Measures) Regulations 2013 (a tengeri halászattal kapcsolatos műszaki intézkedésekről szóló 2013. évi rendelet) és a 2006. évi törvény 14. cikke tiltja az ilyen berendezések fedélzeten tartását és használatát, 2015. július 27‑én a Cork Circuit Criminal Court (corki körzeti büntetőbíróság) K. M.‑t a Director of Public Prosecutions (legfőbb ügyész, Írország) által előterjesztett vádpontoknak megfelelően elítélte, miután az esküdtszék 2015. június 16‑án az említett berendezés tartása miatt bűnösnek találta. Vele szemben 500 euró pénzbírságot szabtak ki, és elrendelték a 344000 euróra becsült halászzsákmány, illetve a 55000 euróra becsült halászeszközök elkobzását.

22

K. M. ezen büntetőítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, vitatva a kiszabott büntetés súlyát, különösen pedig a halászzsákmány és a szabályoknak nem megfelelő halászeszközök elkobzását.

23

A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy összeegyeztethető‑e az 1224/2009 rendelettel és a Charta 49. cikkének (3) bekezdésében rögzített arányosság elvével az olyan nemzeti rendelkezés, amely a közös halászati politikára vonatkozó szabályok olyan súlyos megsértésének esetére, mint az alapügyben szóban forgó bűncselekmény, szankcióként a fedélzeten található tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzását helyezi kilátásba.

24

E körülmények között a Court of appeal (fellebbviteli bíróság, Írország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„A közös halászati politika végrehajtásával és a [850/98] tanácsi rendelet 32. cikke rendelkezéseivel összefüggésben, valamint az e rendelet rendelkezéseinek végrehajtása céljából indított büntetőeljárás keretében összeegyeztethető‑e az [1224/2009] tanácsi rendelettel, különösen pedig annak 89. és 90. cikkével, valamint az arányosságnak a [Szerződéseken] és a [Charta] 49. cikkének (3) bekezdésén alapuló elvével az olyan nemzeti rendelkezés, amely vád alapján történő elítélés esetére pénzbírság mellett a bűncselekmény elkövetéséhez használt hajó fedélzetén talált valamennyi hal és valamennyi halászeszköz kötelező elkobzását helyezi kilátásba?”

25

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1224/2009 rendeletnek a Charta 49. cikkének (3) bekezdésében foglalt arányosság elvével összefüggésben értelmezett 89. és 90. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely a 850/98 rendelet 32. cikke megsértése miatti szankcióként nem csupán pénzbírság kiszabását írja elő, hanem az érintett hajó fedélzetén található tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzását is.

26

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban hivatkozott 850/98 rendeletet a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 198., 105. o.; helyesbítés: HL 2019. L 231., 31. o.) 2019. augusztus 14‑i hatállyal hatályon kívül helyezte. Mindazonáltal, mivel a 850/98 rendelet az alapügy tényállásának időpontjában hatályban volt, következésképpen az alapeljárásra ez alkalmazandó.

27

Az 1224/2009 rendelet (2) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkéből kitűnik, hogy mivel a közös halászati politika sikere a hatékony ellenőrző rendszer megvalósításán múlik, ez a rendelet egy globális és integrált szemléletű ellenőrzési, vizsgálati és végrehajtási rendszernek az arányosság elvével összhangban történő létrehozására irányul, amely az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázásának szabályozása érdekében a politika minden területére kitérve biztosítja a közös halászati politika minden szabályának betartását.

28

E tekintetben az említett rendelet (38) preambulumbekezdése pontosítja, hogy néhány tagállamban a visszatartó erejű, arányos és hatékony szankciók hiánya csökkenti az ellenőrzés hatékonyságát.

29

Alapvető jelentőségű ugyanis a tagállamok annak biztosítására irányuló kötelezettsége, hogy a közös halászati politika szabályainak megsértése esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabjanak ki (lásd ebben az értelemben: 2009. október 29‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑249/08, nem tették közzé, EU:C:2009:672, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ebben az összefüggésben az 1224/2009 rendelet 89. és 90. cikke a tagállamokra bízza annak biztosítását, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a közös halászati politika szabályai megsértésének büntetendővé tétele érdekében. Anélkül, hogy meghatározott szankciókat írnának elő, e cikkek a tagállamok által figyelembe veendő bizonyos feltételeket állapítanak meg, valamint kimondják azt az elvet, amely szerint a szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

31

Konkrétan az említett rendelet 89. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok – a nemzeti jogukkal összhangban a közigazgatási intézkedéseket vagy büntetőeljárásokat is beleértve – gondoskodnak arról, hogy a közös halászati politika bármely szabályának megsértésével gyanúsítható természetes vagy jogi személyekkel szemben megfelelő intézkedésekkel módszeresen fellépjenek.

32

Az 1224/2009 rendelet 89. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy a szankciók és a járulékos szankciók általános szintjét a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell kiszámítani oly módon, hogy a felelősöket ténylegesen megfosszák az általuk elkövetett jogsértésből származó gazdasági haszontól a szakma gyakorlásához való törvényes jog sérelme nélkül, és hogy a szankcióknak a jogsértés súlyával arányos következményeket kell eredményezniük, ezáltal pedig a hasonló típusú büntetendő cselekmények elkövetésétől ténylegesen vissza kell tartaniuk. Amint az ezen rendelet 89. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, a pénzbírság arányosságának meghatározása érdekében a tagállamok figyelembe vehetnek bizonyos tényezőket, köztük a jogi személy forgalmát vagy a jogsértés elkövetésével elért, vagy az attól várt pénzügyi előnyt.

33

Az 1224/2009 rendelet 90. cikke a súlyos jogsértések eseteire vonatkozik. E rendelet (39) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 90. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállam illetékes hatósága a jogsértések súlyos jellegének megállapításakor figyelembe vesz olyan szempontokat, mint a kár jellege, értéke, a jogsértés elkövetőjének gazdasági helyzete, valamint a jogsértés terjedelme vagy ismétlődése. Ez a rendelkezés az 1005/2008 rendelet 3. cikkével összefüggésben értelmezett 42. cikkében említett, súlyos jogsértéseknek minősülő tevékenységekre is utal, amelyek között szerepel az olyan tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászeszközök használata, mint amelyről az alapügyben szó van.

34

Ami a szankciókat illeti, az 1224/2009 rendelet 90. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok kötelesek olyan szankciót kiszabni, amely ténylegesen elrettentő és – adott esetben – amelynek összegét a súlyos jogsértés elkövetésével megszerzett halászati termékek értékének megfelelően számítják ki. E tekintetben e rendelet 90. cikkének (4) bekezdése pontosítja, hogy a szankció meghatározásánál a tagállamok az érintett halászati erőforrásokban és tengeri környezetben okozott kár értékét is figyelembe veszik. Ezenkívül az említett rendelet 90. cikkének (5) bekezdése szerint a tagállamok emellett vagy ezenkívül más hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókat is alkalmazhatnak.

35

Ebből következik, hogy az 1224/2009 rendelet 89. és 90. cikkéből eredő korlátozások tiszteletben tartása mellett a szankciók megválasztása a tagállamok hatáskörében marad.

36

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az alkalmazandó szankciókra vonatkozó uniós szintű harmonizáció hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása. Mindazonáltal a tagállamoknak e hatáskörüket az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával, ennélfogva az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk (2015. július 16‑iChmielewski ítélet, C‑255/14, EU:C:2015:475, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

Különösen a nemzeti jogszabály által előírt közigazgatási intézkedések és szankciók nem léphetik túl azt a mértéket, amely szükséges az e jogszabály által jogszerűen elérni kívánt cél megvalósításához (2015. július 16‑iChmielewski ítélet, C‑255/14, EU:C:2015:475, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Ezenfelül a szankciók szigorúságának összhangban kell állnia az általuk büntetett jogsértés súlyával, különösen a tényleges visszatartó erő biztosítása révén, az arányosság általános elvének tiszteletben tartásával (2015. július 16‑iChmielewski ítélet, C‑255/14, EU:C:2015:475, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Bár a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a jelen ügyben a K. M. által elkövetett jogsértéshez képest a pénzbírságon felül a tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzása arányban áll‑e a 850/98 rendelet 32. cikkének (1) bekezdésében előírt, az osztályozó berendezésekre vonatkozó tilalommal jogszerűen elérni kívánt célkitűzéssel, mindazonáltal a Bíróság megadhatja számára az uniós jog értelmezéséhez szükséges valamennyi információt (lásd ebben az értelemben: 2016. január 28‑iLaezza ítélet, C‑375/14, EU:C:2016:60, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

E tekintetben meg kell vizsgálni, hogy a nemzeti szabályozás által előírt szankció szigorúsága nem haladja‑e meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2010. március 9‑iERG és társai ítélet, C‑379/08 és C‑380/08, EU:C:2010:127, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Továbbá, amint azt a Bíróság már megállapította, különösen azt kell megvizsgálni, hogy a halászati tevékenységet vagy ahhoz kapcsolódó tevékenységet végző személyek tekintetében fennáll‑e a komoly veszélye annak, hogy a közös halászati politika szabályainak megsértésére fény derül, és a jogsértőkkel szemben megfelelő szankciókat szabnak ki (lásd ebben az értelemben: 2005. július 12‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑304/02, EU:C:2005:444, 37. pont).

42

A 850/98 rendelet 32. cikkében előírt, az osztályozó berendezésekre vonatkozó tilalom célját illetően meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés, mivel a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvására irányul, tiltja az ilyen berendezés fedélzeten való tartását vagy használatát, kivéve, ha biztosítja a halászzsákmány azonnali fagyasztását, és nem engedi a tengeri élőlények tengerbe való visszadobását. Az említett rendelkezésben előírt tilalom célja többek között az abban álló gyakorlat megakadályozása, hogy a fogások értékének növelése céljából a legjövedelmezőbb fajokat megtartják, a többi fajt pedig visszadobják a tengerbe, amit e rendelet 19a. cikke tilt.

43

Ily módon a 850/98 rendelet 32. cikke azt a célt is követi, hogy egyrészt megelőzzék a tengerbe visszadobott és elhullott, ennélfogva a kvótafelhasználás szintjén figyelembe nem vett halmennyiség bejelentése elmulasztásának kockázatát, ami a túlhalászat veszélyében nyilvánul meg, másrészt pedig, hogy fokozatosan megszüntessék a nem kívánt fogások tengerbe történő visszadobását a hosszútávú környezetvédelem szempontjából fenntartható halászati tevékenység érdekében.

44

Márpedig úgy tűnik, hogy a tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzása visszatartja az érintett személyeket attól, hogy megsértsék a 850/98 rendelet 32. cikkének (1) bekezdésében előírt, az osztályozó berendezésekre vonatkozó tilalmat, azáltal hogy megfosztja őket a jogellenesen szerzett – egyébként általuk élvezett – haszontól, és attól a lehetőségtől, hogy továbbra is használhassák ezeket a berendezéseket.

45

A halászzsákmány elkobzása ugyanis, amint azt az Európai Bizottság az észrevételeiben hangsúlyozta, azzal a hatással jár, hogy megfosztja a jogsértőket az elkövetett jogsértésből eredő jogosulatlan gazdasági előnyöktől, amit a pénzbírság önmagában nem tudna biztosítani. A 850/98 rendelet 32. cikkének (1) bekezdésében tiltott, jogellenes tevékenység végzése céljából a halászhajó fedélzetén található, tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászeszköz elkobzását illetően meg kell állapítani, hogy ez a kötelező elkobzás hatékony és a megsértett jogszabály által követett céllal arányos szankciónak minősül.

46

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az 1224/2009 rendelet 90. cikkének (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az abban előírt szankciókhoz egyéb szankciók vagy intézkedések is kapcsolódhatnak, különösen az 1005/2008 rendelet 45. cikkében foglalt szankciók. Márpedig ez utóbbi cikk 3. pontja pontosan olyan járulékos szankciót ír elő, mint a tiltott halászeszközök, halászzsákmány vagy halászati termék elkobzása.

47

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a K. M.‑mel szemben kiszabott pénzbírság 500 euró, míg a halászhajó fedélzetén található halászzsákmány értéke 344000 euró volt, a szabályoknak nem megfelelő halászeszközt pedig 55000 euróra becsülték. Írország írásbeli észrevételeiből az is kitűnik, hogy a bíróságok által az alapügyben szereplőhöz hasonló jogsértés esetén kiszabható pénzbírságok maximális összege az ír jog szerint 10000 euró, 20000 euró vagy 35000 euró lehet az érintett hajó méretétől függően.

48

Márpedig, ha e pénzbírságokat az ilyen típusú jogsértés esetén kilátásba helyezett egyetlen szankcióként szabnák ki, azok ténylegesen nem foszthatnák meg a jogsértőket az általuk elkövetett jogsértésekből eredő gazdasági előnyöktől. Így az ilyen szankció nem lenne sem hatékony, sem pedig visszatartó erejű.

49

A szankció arányosságának értékeléséhez figyelembe kell venni a kiszabható pénzbírság összege és az elkövetett jogsértésből, valamint az 1224/2009 rendelet 90. cikke (3) bekezdésének megfelelően a súlyos jogsértés elkövetésével megszerzett halászati termékek értékéből származó gazdasági előny közötti arányt annak érdekében, hogy a jogsértőket visszatartsák az ilyen jogsértés elkövetésétől.

50

Ezenkívül, amennyiben – mint az alapügyben – a halászhajó parancsnokával szemben szabnak ki pénzbírságot, akinek a hajó nem áll a tulajdonában, egyrészt a tulajdonosra nézve ez a szankció nem feltétlenül bír visszatartó erővel, másrészt pedig a tulajdonos továbbra is élvezheti a 850/98 rendelet 32. cikkének megsértésével megszerzett halászzsákmányok gazdasági előnyeit, és továbbra is tarthat az esetleges használat érdekében az e rendelkezés által tiltott berendezést.

51

Hasonlóképpen, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében, a 2006. évi törvény 28. cikke értelmében a szankció a jogsértésnek az ír hatóságok által megállapított súlyához mérten eltérő lehet. Ugyanis, amint azt Írország az észrevételeiben kifejti, a szankciók a jogsértés jellegétől függnek, így attól is, hogy a büntetőeljárás egyszerűsített jellegű‑e, vagyis esküdtszék részvétele nélkül a kisebb súlyú bűncselekmények esetén egyesbíró előtt lefolytatott eljárás, vagy pedig esküdtszék részvételével súlyosabb jogsértések esetén, vádemelést követően lefolytatott eljárás. Amennyiben valamely személy büntetőjogi felelősségét megállapítják, a tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmányok és halászeszközök elkobzása kötelező az említett törvény által meghatározott egyes bűncselekmények esetében, a bíróság azonban határozhat úgy, hogy nem rendeli el az elkobzást e bűncselekmények némelyike vagy az első alkalommal történő elkövetés esetében. A bíróság szigorúbb szankciót is alkalmazhat, és az érintett hajó engedélyét visszavonhatja vagy felfüggesztheti.

52

Így, figyelembe véve a jogsértés súlyát és a 850/98 rendelet 32. cikkének célját, valamint a szankcióknak és járulékos szankcióknak az ír jog szerinti általános szintjére vonatkozóan a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében, a tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmányok és halászeszközök kötelező elkobzása szükséges ahhoz, hogy a jogsértőket megfosszák a jogsértésből származó gazdasági előnyöktől. Úgy tűnik továbbá, hogy visszatartó erejű is.

53

Következésképpen az ilyen szankció megfelel az 1224/2009 rendelet 89. cikkének (2) bekezdésében rögzített kritériumoknak, amelyek szerint a jogsértőket ténylegesen meg kell fosztani az általuk elkövetett jogsértésekből származó gazdasági haszontól, és a szankcióknak a jogsértés súlyával arányos következményeket kell eredményezniük, ezáltal pedig a hasonló típusú büntetendő cselekmények elkövetésétől ténylegesen vissza kell tartaniuk.

54

Egyébiránt a nemzeti bíróságnak az 1224/2009 rendelet 89. cikke (2) bekezdésének megfelelően értékelnie kell, hogy a szankció a jogsértőre nézve milyen következményekkel jár a szakma gyakorlásához való törvényes jogát illetően. E tekintetben K. M. a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeiben arra hivatkozik, hogy a tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök elkobzása különösen súlyos következményekkel járna a jóhírnevére és szakmai jövőjére nézve, hogy nem állt szándékában haszonszerzés céljából megsérteni a szóban forgó szabályokat, és hogy korábban nem követett el jogsértéseket. Ezek vizsgálata azonban a nemzeti bíróság feladata.

55

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy bár az 1224/2009 rendelet 90. cikkének (1) bekezdése felsorol bizonyos kritériumokat, amelyeket az illetékes tagállami hatóságok figyelembe vehetnek a jogsértés súlyának megállapításakor, e rendelkezést e rendelet (39) preambulumbekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely kimondja, hogy e kritériumok visszatartó erejű szankciók meghatározására irányulnak. Ezzel szemben, tekintettel a szóban forgó szankciók típusára, és mivel az említett rendelet szövegében erre vonatkozóan nincsenek útmutatások, emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság követelménye, amelynek a tagállamok által bevezetett szankcióknak meg kell felelniük, nem követeli meg, hogy e hatóságoknak az említett 90. cikk (1) bekezdésének végrehajtása során figyelembe kell venniük minden egyes eset konkrét és egyedi körülményeit, sem pedig azt, hogy szükségszerűen figyelembe kell venniük a szándékosságot vagy a bűnismétlést (lásd analógia útján: 2015. július 16‑iChmielewski ítélet, C‑255/14, EU:C:2015:475, 28. és 29. pont).

56

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1224/2009 rendeletnek a Charta 49. cikkének (3) bekezdésében foglalt arányosság elvével összefüggésben értelmezett 89. és 90. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely a 850/98 rendelet 32. cikke megsértése miatti szankcióként nem csupán pénzbírság kiszabását írja elő, hanem az érintett hajó fedélzetén található tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzását is.

57

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 20‑i 1224/2009/EK tanácsi rendeletnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (3) bekezdésében foglalt arányosság elvével összefüggésben értelmezett 89. és 90. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely a 2013. március 13‑i 227/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30‑i 850/98/EK tanácsi rendelet 32. cikke megsértése miatti szankcióként nem csupán pénzbírság kiszabását írja elő, hanem az érintett hajó fedélzetén található tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzását is.