1.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság a 2001/83/EK irányelv ( 2 ) rendelkezéseinek értelmezésére kéri a Bíróságot, annak tisztázása érdekében, hogy az ezen irányelv által megvalósított harmonizáció jellegére és terjedelmére tekintettel valamely tagállam nemcsak akkor tilthatja‑e meg a gyógyszerek vásárlását ösztönző információk terjesztését, ha azok valamely meghatározott gyógyszerre vonatkoznak, hanem akkor is, ha azok általánosságban nem vényköteles gyógyszerekre vonatkoznak.

2.

A 2001/83 irányelvnek a gyógyszerek reklámozására vonatkozó 86–100. cikke az irányelv „Reklámozás”, illetve „Tájékoztatás és reklámozás” elnevezésű VIII. és VIIIa. címe alatt szerepel.

3.

Ezen irányelv 86. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„E cím alkalmazásában a »gyógyszerek reklámozása« kifejezés magában foglalja azokat az információkat, illetve ügynöki tevékenységet vagy vásárlásra való ösztönzést, amelynek célja a gyógyszerek rendelésének [helyesen: felírásának], szállításának, értékesítésének vagy fogyasztásának az elősegítése; ez különösen a következőkre vonatkozik:

[…]”

4.

Az említett irányelv 87. cikkének (3) bekezdése többek között kimondja, hogy „a gyógyszerek reklámozása […] a gyógyszer észszerű felhasználását segíti elő azáltal, hogy tárgyilagosan és túlzások nélkül mutatja be a gyógyszer tulajdonságait”.

5.

Ugyanezen irányelv 90. cikke felsorolja azokat az elemeket, amelyeket nyilvános gyógyszerhirdetés nem tartalmazhat.

6.

A Ministru kabineta noteikumi Nr. 378 „Zāļu reklamēšanas kārtība un kārtība, kādājājs ir tiesīgs nodot ārstiem bezmaks or.s ārstiem bezmaksas Zāļu pargus” (a gyógyszerek reklámozási módjairól, valamint azon módszerekről, amelyek alapján a gyógyszergyártó az orvosoknak ingyenes gyógyszermintákat kínálhat, szóló, 2011. május 17‑i 378. sz. minisztertanácsi rendelet; Latvijas Vēstnesis, 2011, 78. sz.) 18.12. pontja (a továbbiakban: vitatott rendelkezés) a következőképpen rendelkezik:

„[A nagyközönségnek szánt gyógyszerreklámokban tilos olyan információk feltüntetése, amelyek:] a gyógyszer megvásárlására ösztönöznek azáltal, hogy a gyógyszer megvásárlásának szükségességét annak árával igazolják, különleges kiárusítási akciót hirdetve, vagy arról tájékoztatva, hogy a gyógyszert csomagajánlatban, más (akár csökkentett árú) gyógyszerekkel vagy termékekkel együtt értékesítik.”

7.

A SIA „EUROAPTIEKA” egy lettországi székhelyű korlátolt felelősségű társaság, amely gyógyszerészeti tevékenységet folytat, és egy olyan cégcsoport tagja, amely gyógyszertárak és a gyógyszerek kiskereskedelmi értékesítését végző vállalkozások hálózatával rendelkezik e tagállamban. A lett jog szerint a gyógyszertárak a gyógyszerektől eltérő termékeket is forgalmazhatnak.

8.

2016 márciusában az EUROAPTIEKA promóciót hirdetett az internetes oldalán, valamint a havilapjában, és legalább három termék vásárlása esetén 15% kedvezményt kínált bármely gyógyszer vételárából.

9.

2016. április 1‑jei határozatával a Veselības inspekcijas Zāļu kontroles nodaļa (az egészségügyi felügyelet gyógyszerellenőrzési részlege, Lettország) a vitatott rendelkezés alapján megtiltotta az EUROAPTIEKA számára az említett promócióhoz kapcsolódó reklám terjesztését (a továbbiakban: 2016. április 1‑jei határozat).

10.

Az EUROAPTIEKA alkotmányjogi panaszt nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz azzal kapcsolatban, hogy a vitatott rendelkezés összeegyeztethető‑e egyrészt a lett alkotmánynak a véleménynyilvánítás szabadságára és a tulajdonhoz való jogra vonatkozó 100. és 105. cikkével, másrészt pedig az EUMSZ 288. cikk harmadik albekezdésével, és ezt követően 2020‑ban eljárás indult.

11.

Keresete alátámasztására az EUROAPTIEKA egyrészt arra hivatkozott, hogy a vitatott rendelkezés nemcsak egy meghatározott gyógyszer reklámozásához, hanem általánosságban a gyógyszerek reklámozásához kapcsolódik. Következésképpen e rendelkezés korlátozza a védjegyének népszerűsítése és a közismertségének előmozdítása céljából történő, nyilvános reklámozásához való jogát, és tiltja számára, hogy a fogyasztóit tájékoztassa a nekik kínált termékek értékesítésére vonatkozó szerződéses feltételekről. Ennélfogva, álláspontja szerint az említett rendelkezés csökkenti a gyógyszertárai állandó vevőinek számát, és ezáltal sérti a tulajdonhoz való jogát, mivel a vevőkört az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke értelmében vagyontárgynak kell tekinteni.

12.

Másrészt, ami keresetének az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések alapjául szolgáló részét illeti, az EUROAPTIEKA úgy véli, hogy a jogalkotó nem hatalmazta fel a minisztertanácsot arra, hogy a 2001/83 irányelv végrehajtása érdekében a vitatott rendelkezéshez hasonló rendelkezéseket hozzon. Ez az irányelv ugyanis meghatározott gyógyszereket népszerűsítő reklámozásra vonatkozik, nem pedig a gyógyszeripari ágazattal vagy általában véve a gyógyszerekkel kapcsolatos bármilyen reklámozásra. Ezenkívül az említett irányelv teljes körű harmonizációt valósít meg a gyógyszerek reklámozása területén, és a tagállamokat nem jogosítja fel arra, hogy a szabályozásukban szigorúbb követelményeket írjanak elő. A vitatott rendelkezés elfogadásával a minisztertanács kibővítette a tiltott reklámozási módoknak az ugyanezen irányelv 90. cikkében szereplő listáját, és ezzel megsértette az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdését.

13.

A minisztertanács álláspontja szerint az, hogy a vitatott rendelkezés szigorúbb követelményeket határoz meg a gyógyszerek reklámozásával kapcsolatban, nem jelenti azt, hogy túllépte volna a jogalkotó által a 2001/83 irányelv rendelkezéseinek végrehajtása érdekében ráruházott hatáskört. A „gyógyszerek reklámozásának” ezen irányelvben szereplő fogalmát ugyanis tágan kell értelmezni. Ezenkívül az említett irányelv 87. cikkének (3) bekezdése értelmében nem megengedett az a reklámozás, amely egy gyógyszer észszerűtlen felhasználását segíti elő, amely tilalom valamennyi gyógyszer felhasználására vonatkozik.

14.

A kérdést előterjesztő bíróság a Gintec ítéletre ( 3 ) hivatkozva jelzi, hogy a Bíróság kimondta, hogy a 2001/83/EK irányelv teljes körű harmonizációt valósított meg a gyógyszerek reklámozása területén, kifejezetten felsorolva, hogy a tagállamok mely esetekben jogosultak ezen irányelv szabályaitól eltérő rendelkezések elfogadására. E bíróság úgy véli, hogy a vitatott rendelkezést az említett irányelv értelmében vett, „gyógyszerek reklámozására” vonatkozó szabályozásnak kell tekinteni. Ezenkívül ugyanezen irányelvvel nem ellentétes a vitatott rendelkezés, mivel az e rendelkezésben előírt tilalom összhangban van a 2001/83 irányelv által követett célokkal.

15.

Ennek megállapítását követően a kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki a 2001/83 irányelv 86. cikke (1) bekezdésének, valamint 87. és 90. cikkének értelmezését illetően.

16.

Először is a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2001/83 irányelv 89. cikke (1) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében a gyógyszerek reklámozása tartalmazza a gyógyszer nevét, és adott esetben közönséges nevét. Ez azt is jelentheti, hogy csak az azonosítható gyógyszer reklámozása minősül az ezen irányelv értelmében vett „[gyógyszer] reklámozásának”.

17.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a vitatott rendelkezés nem írja elő, hogy a nyilvános gyógyszerreklámnak egy konkrét gyógyszerrel kapcsolatos információkat, mint például a gyógyszer közönséges nevét kell tartalmaznia, hanem bizonyos – különösen az árra vonatkozó – információk feltüntetését tiltja a gyógyszerreklámban. Következésképpen, mivel e rendelkezés nem magukra a gyógyszerekre és a megnevezésükre, hanem az árukra vonatkozó információkat szabályozza, az említett rendelkezésben említett tevékenységeket tájékoztatásnak, nem pedig a 2001/83/EK irányelv értelmében vett reklámozásnak kell tekinteni, így e rendelkezés nem tartozik ezen irányelv hatálya alá.

18.

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a vitatott rendelkezésben foglalt tilalom a 2001/83/EK irányelv 90. cikkében felsorolt tiltott reklámozási módok egyikének sem felel meg. Felmerül tehát a kérdés, hogy a tagállamok jogosultak‑e a tiltott reklámozási módok 2001/83/EK irányelv 90. cikkében foglalt listájának kibővítésére. Megjegyzi, hogy különösen az irányelv 87. cikkének (3) bekezdését – a (45) preambulumbekezdésével összefüggésben – lehet úgy értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megtiltsanak minden nyilvánvalóan túlzott és nem átgondolt gyógyszerreklámot, amely befolyásolhatja a közegészséget.

19.

E körülmények között a Latvijas Republikas Satversmes tiesa (alkotmánybíróság, Lettország) a Bírósághoz 2020. október 20‑án érkezett, 2020. október 6‑i végzésével felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

20.

Az EUROAPTIEKA, a lett, a görög és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.

21.

A felek észrevételeiben szereplő bizonyos szövegrészek olvasata arra enged következtetni, hogy az alapeljárás annak a 2016. április 1‑jei határozatnak a lett alkotmány és az uniós jog tekintetében vizsgált jogszerűségére vonatkozik, amelyben az EUROPATIEKA‑nak megtiltották az alapeljárásban szóban forgó reklám terjesztését.

22.

Úgy tűnik azonban, hogy az EUROPATIEKA által a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott kereset nem érinti e határozat jogszerűségét.

23.

A vitatott rendelkezésnek a lett alkotmánnyal és az uniós joggal való összeegyeztethetőségét vitatja ugyanis az EUROPATIEKA a jelen keresetben, amelyet több évvel a 2016. április 1‑jei határozatnak a vitatott rendelkezés alapján történő elfogadása után nyújtott be ( 4 ).

24.

Következésképpen a 2001/83 irányelvet nem az EUROAPTIEKA cselekményeire, hanem a vitatott rendelkezés normatív tartalmára tekintettel kell értelmezni.

25.

Ami a kérdést előterjesztő bíróság számára a vitatott rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetőségének megállapítása érdekében nyújtandó felvilágosításokat illeti, azon okok fényében, amelyekre tekintettel e bíróság a 2001/83 irányelv értelmezését kéri, és figyelembe véve az EUROAPTIEKA által a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott keresetében megfogalmazott állításokat, először is azt kell meghatározni, hogy a vitatott rendelkezésben említett tevékenységek a „gyógyszerek reklámozásának” az irányelv 86. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalmába tartoznak‑e (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés). Igenlő válasz esetén második lépésként olyan felvilágosítással kell szolgálni a kérdést előterjesztő bíróság számára, amely lehetővé teszi számára annak vizsgálatát, hogy a lett jogalkotó az említett irányelv végrehajtása során a tagállam rendelkezésére álló mozgásteret figyelembe véve, megfelelően ültette‑e át az irányelvet a nemzeti jogba (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés).

26.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2001/83 irányelv 86. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan információk terjesztése, amelyek egy gyógyszer megvásárlására ösztönöznek azáltal, hogy a megvásárlásának szükségességét annak árával igazolják, különleges kiárusítási akciót hirdetve, vagy arról tájékoztatva, hogy a gyógyszert csomagajánlatban, más (akár csökkentett árú) gyógyszerekkel vagy termékekkel együtt értékesítik, a „gyógyszerek reklámozásának” e rendelkezés értelmében vett fogalma alá tartozik‑e, akkor is, ha ezen információk nem egy konkrét gyógyszerre, hanem általánosságban nem vényköteles gyógyszerekre vonatkoznak.

27.

Először is, jóllehet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés a 2001/83 irányelv „Reklámozás” címet viselő VIII. címére utal, az ezen irányelv 86. cikkének (1) bekezdésében szereplő, a „gyógyszerek reklámozása” fogalmának meghatározása érvényes e cím valamennyi rendelkezésére („E cím alkalmazásában […]”). E kérdés megválaszolásához elsősorban tehát e rendelkezést kell értelmezni.

28.

Kétségtelen, hogy a 2001/83 irányelv VIIIa. címe szintén a gyógyszerek reklámozásának területére vonatkozik. E cím konkrétan a nyilvános reklámozásra vonatkozó különös szabályokat tartalmazza, amelyeket a 88–90. cikkében sorol fel. ( 5 ) A nyilvános reklámozás ugyanakkor ezen irányelv 86. cikkének (1) bekezdése értelmében a „gyógyszerek reklámozásának” egy kategóriáját képezi.

29.

Másodszor meg kell jegyeznem, hogy míg a vitatott rendelkezés a jelen indítvány 26. pontjában felidézett három esetre utal, a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy azok a 2001/83 irányelv 86. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartoznak-e, vagy valamely mindhárom esetre jellemző okból ki vannak zárva annak hatálya alól.

30.

Ugyanis, bár véleményem szerint e három esetet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdéssel összefüggésben külön is lehet vizsgálni, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel összefüggésben tisztázni kell, hogy a vitatott rendelkezésben említett tevékenységek ki vannak‑e zárva a 2001/83 irányelv hatálya alól amiatt, hogy azok általánosságban nem vényköteles gyógyszerekre vonatkoznak.

31.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmára és a lett kormány által szolgáltatott információkra tekintettel azt is meg kell jegyeznem, hogy a vitatott rendelkezésben említett tevékenységek a Lettországban engedélyezett és e tagállamban nem vényköteles gyógyszerekre vonatkoznak. A nem engedélyezett gyógyszerek ( 6 ) és a vényköteles gyógyszerek reklámozása ( 7 ) ugyanis uniós szinten tilos.

32.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést tehát mindenekelőtt a 2001/83 irányelv 86. cikke (1) bekezdése szöveg szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezésének szempontjai szerint elemzem, majd összevetem elemzésem eredményét a Bíróság közelmúltbeli ítéleteiből, különösen az A (Gyógyszerek reklámozása és online értékesítése) ítéletből ( 8 ) és a DocMorris ítéletből ( 9 ) levonható tanulságokkal, amelyekre a felek írásbeli észrevételeikben, valamint a Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaikban hivatkoznak.

33.

A 2001/83 irányelv 86. cikkének (1) bekezdése úgy határozza meg a „gyógyszerek reklámozásának” fogalmát, mint amely magában foglalja „azokat az információkat, illetve ügynöki tevékenységet vagy vásárlásra való ösztönzést, amelynek célja a gyógyszerek rendelésének [helyesen: felírásának], szállításának, értékesítésének vagy fogyasztásának az elősegítése”.

34.

Először is meg kell jegyeznem, hogy ez a rendelkezés egyrészt többes számban „gyógyszerekre” hivatkozik, másrészt a reklámozás „bármely formájára” vonatkozik.

35.

Másodszor, figyelembe véve a vitatott rendelkezés normatív tartalmát, hangsúlyozni kell, hogy a „gyógyszerek reklámozásának” fogalma magában foglalja többek között a „gyógyszerek nyilvános reklámozását”. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az e rendelkezés által érintett tevékenységek tökéletesen beleillenek e fogalommeghatározásba.

36.

Harmadszor, a Bíróság a 2001/83 irányelv 86. cikke (1) bekezdésének szövegére tekintettel már rámutatott arra, hogy a hirdetés célja az e rendelkezés értelmében vett reklám alapvető jellemzője, és a reklámnak a puszta tájékoztatástól való elhatárolására vonatkozó meghatározó tényező. ( 10 )

37.

Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is elismeri, az adott ügy valamennyi releváns körülményének a konkrét vizsgálata útján a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy az információterjesztés reklámozási céllal történik‑e, vagy sem. ( 11 ) A Bíróság mindazonáltal meghatározta azon kritériumok és körülmények nem kimerítő listáját, amelyek relevánsak annak megítélése szempontjából, hogy egy közlemény „reklámnak” minősül‑e, mint például a közlemény szerzőjének személye, a közlemény célja és tartalma, valamint a címzettek csoportja és a felhasznált médium jellemzői. ( 12 )

38.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság kizárólag olyan felvilágosításokat kér, amelyek alapján el tudja dönteni, hogy az a körülmény, hogy az információk terjesztése nem meghatározott gyógyszerekre, hanem általánosságban gyógyszerekre vonatkozik, kizárja‑e ezen terjesztést a „gyógyszerek reklámozásának” a 2001/83 irányelv 86. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalmából.

39.

Amint az a jelen indítvány 33. pontjából kitűnik, a gyógyszerek „felírásának, szállításának, értékesítésének vagy fogyasztásának” előmozdítására irányuló közleményt úgy kell tekinteni, mint amely e fogalom körébe tartozik.

40.

Ebben az összefüggésben, mivel a „gyógyszerek reklámozása” fogalmának meghatározása a „vagy” kötőszót használja a reklám által követett célok felsorolásánál („a gyógyszerek felírása, szállítása, értékesítése vagy fogyasztása”), önmagában az, hogy az információk terjesztésének célja a gyógyszerek értékesítésének – és nem szükségszerűen az olykor nehezen azonosítható fogyasztásának – az előmozdítása, elegendő annak megállapításához, hogy ez a terjesztés e fogalom körébe tartozik.

41.

Az EUROAPTIEKA kivételével valamennyi fél, és magam is úgy vélem, hogy a nem vényköteles gyógyszerekre vonatkozó információk terjesztése jellemzően befolyásolhatja a fogyasztók vásárlási döntését. Nem az számít, hogy a fogyasztó melyik gyógyszert vásárolja meg, hanem az, hogy az információterjesztés arra készteti a fogyasztót, hogy a vény nélkül kapható gyógyszerek széles kategóriájába tartozó terméket vásároljon. Ezenkívül annak megállapítása, hogy általában a gyógyszerekre vonatkozó információk terjesztése nem minősül reklámnak, a 2001/83 irányelv VIII. és VIIIa. címének hatálya alól olyan információk terjesztését is kivonná, amelyek egy adott betegség kezelésére szolgáló gyógyszerkategóriára vonatkoznak. Ráadásul nem zárható ki, hogy a gyógyszerek e kategóriáját a fogyasztók automatikusan egy meghatározott gyógyszerrel kapcsolják össze, még akkor sem, ha magát a gyógyszer nevét nem említik ezek az információk.

42.

Ami még ennél is fontosabb, hogy – amint az a szövegéből kitűnik – a vitatott rendelkezés tiltja a gyógyszerek vásárlását ösztönző információk terjesztését. Úgy tűnik tehát, hogy ahhoz, hogy az ilyen terjesztés az e rendelkezésben előírt tilalom hatálya alá tartozzon, annak a gyógyszerek értékesítését („vásárlását”) kell előmozdítania („elősegíteni”). Így, a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálatától függően, a reklámcél a vitatott rendelkezés alkalmazásának előfeltételét képezi, és behatárolja annak alkalmazási körét. Ezért e rendelkezést a 2001/83 irányelv hatálya alá tartozónak kell tekinteni, amennyiben ez az irányelv a VIII. és VIIIa. címében harmonizálja a gyógyszerek reklámozásának területét. ( 13 )

43.

Ezt a megállapítást támasztja alá a 2001/83 irányelv rendszertani értelmezése is.

44.

A „gyógyszerek reklámozása” fogalmának értelmezése keretében a Bíróság megállapította, hogy a 2001/83 irányelv 86. cikkének (1) bekezdése egy általános szabályt állapít meg, amely bármely olyan esetben alkalmazandó, amikor azt kell meghatározni, hogy valamely tevékenység gyógyszer reklámozásának minősül‑e. ( 14 ) Ezenkívül a Bíróság már pontosította, hogy ezen irányelv 87. cikkének szövegéből és tartalmából az következik, hogy ez olyan általános elveket tartalmaz, amelyek a gyógyszerreklámok valamennyi típusára és részletére alkalmazandók. ( 15 ) Lényegében, ami különösen a nyilvános reklámozást illeti, az említett irányelv 88. cikke szintén hasonló elveket mond ki.

45.

Így először is a „gyógyszerek reklámozásának” fogalmát tágan kell meghatározni, annak érdekében, hogy az kiterjedjen a 2001/83 irányelv hatálya alá tartozó, kevésbé egyértelmű helyzetekre is.

46.

Ebben az összefüggésben az, hogy a 2001/83 irányelv VIIIa. címe alatt található 89. cikke (1) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése előírja, hogy valamely gyógyszer nyilvánosság számára történő reklámozásának tartalmaznia kell a gyógyszer megnevezését, számomra nem tűnik döntő jelentőségűnek, mivel csupán a gyógyszerek reklámozásának az ezen irányelv 86. cikkének (1) bekezdésében meghatározott általános fogalmába tartozó egyik kategóriáról van szó. Egyébiránt, ha – amint arra a lengyel kormány hivatkozik – a gyógyszerek reklámozása csak egy meghatározott termékre vonatkozhatna, az egyértelmű azonosításukra vonatkozó kötelezettség nem a reklámozás bizonyos formáira vonatkozó különös rendelkezésekben, hanem az említett irányelvnek az e reklámozást szabályozó általános rendelkezéseiben szerepelne.

47.

Másodszor, megértem a Bíróság azon megfontolását, amely szerint a 2001/83 irányelv 86. cikkének (1) bekezdését minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor azt kell meghatározni, hogy valamely tevékenység a gyógyszerreklámozás jellemzőit mutatja‑e abban az értelemben, hogy az uniós jogalkotó – azon keretet illetően, amelyhez viszonyítva értékelni kell a gyógyszerekre vonatkozó reklámtevékenységek uniós joggal való összeegyeztethetőségét – nem az elsődleges jog, hanem ezen irányelv rendelkezéseit kívánta előnyben részesíteni.

48.

Annak megállapítása ugyanis, hogy az olyan rendelkezés, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi, nem tartozik a 2001/83 irányelv 86. cikke (1) bekezdésének hatálya alá – legalábbis határon átnyúló helyzetben –, azt jelentené, hogy e rendelkezés normatív tartalmát és annak a belső piacra gyakorolt hatásait az elsődleges jog, pontosabban az EUM‑Szerződésben biztosított alapvető szabadságok fényében kellene vizsgálni.

49.

Amint azt a felek közötti vita is mutatja, amelynek keretében az EUROAPTIEKA azt állítja, hogy a vitatott rendelkezés nem a gyógyszertár által értékesített gyógyszerekre, hanem annak tevékenységére vonatkozik, nem zárható ki, hogy a gyógyszerek reklámozására vonatkozó tilalmat bevezető nemzeti rendelkezés határokon átnyúló tényállás esetén mind az áruk szabad mozgásához, mind pedig a szolgáltatásnyújtás szabadságához kapcsolódhat. A Bíróság az ilyen nemzeti rendelkezést főszabály szerint e két alapvető szabadság egyikére tekintettel vizsgálja meg, ha bebizonyosodik, hogy e szabadságok egyike másodlagos a másikhoz képest, és ahhoz kapcsolódhat.

50.

A jelen ügyben a vitatott rendelkezés nem a gyógyszerészi tevékenység gyakorlását vagy az értékesítési szolgáltatást mint olyat érinti, hanem az eladásra kínált gyógyszerekre vonatkozó reklámtevékenység bizonyos formáját szorítja keretek közé. ( 16 )

51.

Az áruk szabad mozgására tekintettel a vitatott rendelkezést a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében „értékesítési módokat szabályozó rendelkezéseknek”, és egyben olyannak lehet tekinteni, mint amely eleget tesz a Keck és Mithouard ítéletből ( 17 ) eredő két feltételnek, és ennélfogva nem tartozik az EUMSZ 34. cikk hatálya alá. ( 18 )

52.

Következésképpen, a tagállamok szabadon megtilthatják a vitatott rendelkezésben említetthez hasonló tevékenységeket, és az ilyen tilalmak főszabály szerint semmilyen ellenőrzésnek nincsenek alávetve a 2001/83 irányelvvel és/vagy az EUM‑Szerződésben biztosított alapvető szabadságokkal való összeegyeztethetőségüket illetően. Ugyanakkor a tagállamok nem kötelesek ilyen tilalmak előírására, jóllehet e tevékenységek alkalmasak a fogyasztók magatartásának befolyásolására. ( 19 ) Úgy vélem, hogy – amint azt a jelen indítvány 47. pontjában említettem – a jogalkotó ezen okok miatt részesítette előnyben a 2001/83 irányelvet azon keret tekintetében, amelyhez képest értékelni kell a gyógyszerekkel kapcsolatos reklámtevékenységek uniós joggal való összeegyeztethetőségét.

53.

E körülmények között a 2001/83 irányelv 86. cikke (1) bekezdésének általános szabály jellege azon értelmezés mellett szól, amely szerint a gyógyszereknek általában a vitatott rendelkezésben szereplőhöz hasonló reklámozása szintén az ezen első rendelkezés értelmében vett „gyógyszerek reklámozásának” fogalma alá tartozik. E megfontolást megerősíti ezen irányelv teleologikus értelmezése.

54.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának elemzése alapján megállapítható, hogy a teleologikus értelmezés szempontjai szerint a „gyógyszerek reklámozásának” a 2001/83 irányelv 86. cikke értelmében vett fogalmát úgy kell meghatározni, hogy az magában foglalja az olyan tájékoztatás, ügynöki tevékenység vagy vásárlásra ösztönzés valamennyi formáját, amely ártalmas lehet a közegészségre.

55.

A közegészség védelme ugyanis a 2001/83 irányelv alapvető célkitűzése. Gyógyhatásukra tekintettel a gyógyszerek lényegesen különböznek más árucikkektől. E gyógyhatásuknak az a következménye, hogy ha a gyógyszereket szükségtelenül vagy nem megfelelő módon alkalmazzák, azok súlyosan károsíthatják az egészséget, anélkül hogy a páciens a gyógyszer alkalmazása során mindezt észlelné. ( 20 )

56.

Amint azt a Bíróság is elismerte, nem zárható ki, hogy bizonyos kockázatok a nem orvosirendelvény‑köteles gyógyszerek használatához is kapcsolódnak. ( 21 ) A lett kormány szerint az ilyen kockázatok különösen azokat fenyegetik, akik anélkül fogyasztanak különféle gyógyszereket, hogy orvos véleményét kérnék ki. E kormány szerint még az alapvetően ártalmatlan gyógyszerek is nem kívánt mellékhatásokkal járhatnak, ha más gyógyszerekkel együtt használják fel őket. Ezenkívül több, azonos összetevőt tartalmazó, szabad forgalomban lévő gyógyszer szedése jelentős túladagolást eredményezhet.

57.

E kockázatok elismerésével az uniós jogalkotó a 2001/83 irányelv VIIIa. címében foglalt – az irányelv (45) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett – 88. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint 89. és 90. cikkében úgy rendelkezett, hogy a nem vényköteles gyógyszerek nyilvános reklámozása nem tilos, hanem – az említett irányelvben előírt feltételek és korlátozások mellett – megengedett. ( 22 )

58.

E korlátozások között szerepel a 2001/83 irányelv 87. cikkének (3) bekezdésében szereplő általános jellegű korlátozás, amely szerint a gyógyszer reklámozásának elő kell segítenie a gyógyszer észszerű felhasználását azáltal, hogy tárgyilagosan és túlzások nélkül mutatja be a gyógyszer tulajdonságait. Álláspontom szerint e rendelkezés célja nem egy adott gyógyszer reklámozásának, hanem a gyógyszerek észszerűtlen felhasználásának előidézésére alkalmas reklám megakadályozása.

59.

Egyébiránt véleményem szerint az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a „gyógyszerek reklámozása” fogalmának értelmezése során a Bíróság ragaszkodott a közegészség védelmére irányuló célkitűzés jelentőségének figyelembevételéhez, mivel ez az értelmezés e cél elérését teszi lehetővé. ( 23 )

60.

E tekintetben, amint azt említettem, általában a gyógyszerek reklámozása befolyásolhatja a fogyasztók magatartását, ( 24 ) ami ellentétes a közegészség védelmére irányuló ezen célkitűzéssel, és kockázatot jelenthet a fogyasztók egészségére nézve. ( 25 )

61.

Ebből következik, hogy „gyógyszerek reklámozása” fogalmának – a szöveg szerinti és rendszertani értelmezéséhez hasonlóan – a teleologikus értelmezése is az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó igenlő válasz mellett szól. Az ezen értelmezéseken alapuló megfontolásokat nem kérdőjelezik meg az A (Gyógyszerek reklámozása és online értékesítése) ítéletből ( 26 ) és a DocMorris ítéletből ( 27 ) levonható tanulságok, mivel azok nem ültethetők át a jelen ügyre.

62.

Emlékeztetőül, a Bíróság az A (Gyógyszerek reklámozása és online értékesítése) ítélet ( 28 ) 50. pontjában megállapította, hogy a 2001/83 irányelv VIII. és VIIIa. címeket alkotó 86–100. cikke a reklámüzenet tartalmának és meghatározott gyógyszerek reklámozási módjának szabályozására irányul, de nem szabályozza a gyógyszerek online értékesítésére irányuló szolgáltatások reklámozását. Ennélfogva a Bíróság szerint e rendelkezéseket nem kell figyelembe venni többek között azon kérdés vizsgálata során, hogy ellentétes‑e az uniós joggal az olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely megtiltja a gyógyszertárak számára, hogy arra irányuló promóciós ajánlatokat tegyenek, hogy a gyógyszerrendelés teljes árából – bizonyos összeg túllépése esetén – árengedményt nyújtsanak.

63.

Az A (Gyógyszerek reklámozása és online értékesítése) ítélet ( 29 ) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó reklámtevékenység tehát első ránézésre hasonlónak tűnik a jelen ügyben vitatott rendelkezés által tiltott reklámtevékenységhez. E hasonlóság alapján felmerülhet az a gondolat, hogy ez az ítélet átültethető a jelen ügyre, így a 2001/83 irányelv nem releváns az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolása szempontjából.

64.

Ugyanakkor az A (Gyógyszerek reklámozása és online értékesítése) ítélet ( 30 ) alapjául szolgáló ügy háttere jelentősen eltér a jelen ügyétől.

65.

Ezen első ügyben szóban forgó nemzeti szabályozás ugyanis, amely többek között megtiltotta a gyógyszertárak számára, hogy a gyógyszerrendelés teljes árából árengedmény nyújtására irányuló promóciós ajánlatokat tegyenek, csak közvetve érintette a gyógyszereket és azok reklámozását, ( 31 ) míg a vitatott rendelkezés kifejezetten és közvetlenül érinti a gyógyszerek nyilvános reklámozását.

66.

Még fontosabb, hogy az A (Gyógyszerek reklámozása és online értékesítése) ítélet ( 32 ) alapjául szolgáló ügyben feltett kérdés – amint az az ítélet szövegéből és 28. pontjából kitűnik – lényegében a nem orvosirendelvény‑köteles gyógyszerek online értékesítésére irányuló szolgáltatás rendeltetési helye szerinti tagállam által az e szolgáltatás másik tagállamban letelepedett szolgáltatójára alkalmazott nemzeti szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozott. Pontosabban, a kérdést előterjesztő bíróság ebben az ügyben össze kívánta vetni e nemzeti szabályozást az EUMSZ 34. cikkel, a 2001/83 irányelv 85c. cikkével és/vagy a 2000/31/EK irányelv ( 33 ) 3. cikkével.

67.

A Bíróság, miután megállapította, hogy a gyógyszerek online értékesítésére irányuló szolgáltatások nincsenek kizárva a 2000/31 irányelv hatálya alól, ( 34 ) valamint hogy a 2001/83 irányelv 85c. cikke többek között ezen előbbi irányelv rendelkezéseire utal, a 2000/31 irányelv fényében vizsgálta meg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést. Azon logika szerint ugyanis, amelyen a 2000/31 irányelv alapul, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szolgáltatója főszabály szerint a letelepedési helye szerinti tagállam (származás szerinti tagállam) nemzeti szabályozásának hatálya alá tartozik. A szabályozott területekhez tartozó, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó követelményeket a származás szerinti tagállam, vagy az említett irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott korlátok között más tagállam állapíthatja meg. Márpedig a jelen ügyben a szolgáltató székhelye szerinti tagállam szabályozásáról van szó.

68.

A DocMorris ítéletben, ( 35 ) amelyet a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését követően hirdettek ki, a Bíróságnak arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy a 2001/83 irányelv VIII. címében, különösen pedig az ezen irányelv 87. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely a csomagküldő vállalkozás útján gyógyszereket értékesítő gyógyszertárral szemben megtiltja, hogy olyan nyereményjáték formájában szervezzen reklámtevékenységet, amely lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy gyógyszereken kívüli, a mindennapi életvitelhez szükséges egyéb tárgyakat nyerjenek, az e játékban való részvételnek pedig az a feltétele, hogy egy emberi felhasználásra szánt, vényköteles gyógyszerre vonatkozó megrendelést küldjenek be, mellékelve ahhoz a vényt.

69.

A Bíróság ebben az ítéletben megállapította, hogy az ilyen reklámtevékenység nem tartozik a 2001/83 irányelv VIII. címe rendelkezéseinek hatálya alá.

70.

Pontosabban a Bíróság azt állapította meg, hogy a szóban forgó reklám nem egy meghatározott gyógyszerre vonatkozik, hanem az olyan gyógyszerek teljes skálájára, amelyek vénykötelesek, és amelyeket a szóban forgó gyógyszertár eladásra kínál. Mielőtt e megállapításra jutott volna, a Bíróság az említett ítélet 21. pontjában megjegyezte, hogy e reklámtevékenység nem egy adott gyógyszer vonatkozásában próbálja befolyásolni az ügyfél választását, hanem azon gyógyszertár vonatkozásában, amelytől ez az ügyfél e gyógyszert beszerzi, e második választást pedig az elsőt követően hozzák meg.

71.

A teleológiai értelmezés szempontjai szerint ugyanis annak van jelentősége, hogy az említett reklámtevékenység – a vitatott rendelkezésben említett tevékenységekkel ellentétben – nem volt alkalmas arra, hogy előmozdítsa a gyógyszerek észszerűtlen felhasználását. A gyógyszerek vásárlásának feltétele az orvosi rendelvény előzetes megszerzése volt, a gyógyszerek felírására jogosult személyek ellenőrzése mellett.

72.

Ezzel szemben a jelen indítvány 41. pontjában már említett okokból, a vitatott rendelkezésben említett tevékenységek arra ösztönözhetik a fogyasztókat, hogy több gyógyszert vásároljanak akkor is, ha azok általánosságban nem vényköteles gyógyszerekre vonatkoznak. Mivel ugyanis a szóban forgó nemzeti szabályozásban egyértelműen szerepel, hogy a gyógyszerekre vonatkozó reklámról van szó, mint a jelen ügyben is, a reklámozásra vonatkozó szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha a reklám kifejezetten nem nevez meg egyetlen konkrét gyógyszert sem.

73.

Figyelembe véve a 2001/83 irányelv 86. cikke (1) bekezdésének szöveg szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezéséből eredő egybevágó következtetéseket, e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az olyan információk terjesztése, amelyek gyógyszer megvásárlására ösztönöznek azáltal, hogy a gyógyszer megvásárlásának szükségességét annak árával igazolják, különleges kiárusítási akciót hirdetve, vagy arról tájékoztatva, hogy a gyógyszert csomagajánlatban, más (akár csökkentett árú) gyógyszerekkel vagy termékekkel együtt értékesítik, a „gyógyszerek reklámozásának” ezen irányelv szerinti fogalma alá tartozhat akkor is, ha ezen információk nem egy konkrét gyógyszerre, hanem általánosságban nem vényköteles gyógyszerekre vonatkoznak.

74.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésével – amelyeket együttesen célszerű vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság először lényegében arra vár választ, hogy a 2001/83 irányelv 87. cikkének (3) bekezdését és 90. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha valamely tagállam az említett irányelv 90. cikkében foglaltaknak nem megfelelő tilalmakat rendel el, amennyiben e tilalmak a gyógyszerek észszerűtlen felhasználását elősegítő reklámozásra vonatkoznak (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések első része), illetve ha a vitatott rendelkezés ilyen tilalmakat ír elő (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések második része).

75.

Egyrészről meg kell jegyeznem, hogy bár az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés megfogalmazása alapján úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, hogy a 2001/83 irányelv 90. cikke a tiltott reklámozási módokra vonatkozik, e rendelkezés mindazonáltal a gyógyszerek nyilvános reklámozásának tartalmára vonatkozóan állapít meg tilalmakat. ( 36 ) Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy mindenesetre a vitatott rendelkezésben foglalt tilalmak nem felelnek meg ezen irányelv 90. cikkében foglalt tilalmaknak.

76.

E kérdések vizsgálata előtt meg kell jegyeznem, hogy írásbeli észrevételeiben az EUROAPTIEKA – jóllehet hallgatólagosan – a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés elfogadhatatlanságára hivatkozik. E kérdések szerinte nem relevánsak a jogvita megoldása szempontjából, mivel a 2001/83 irányelv rendelkezéseinek értelmezésére vonatkoznak, és a vitatott rendelkezés nem tartozik ezen irányelv hatálya alá.

77.

Meg kell állapítani, hogy előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében éppen arról kíván megbizonyosodni, hogy a vitatott rendelkezés a 2001/83 irányelv hatálya alá tartozik‑e, és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést csak akkor kell megvizsgálni, ha az első kérdésre igenlő választ kell adni. Figyelemmel az első kérdésre adott igenlő válaszomra, semmi sem enged arra következtetni, hogy a második és a harmadik kérdés nyilvánvalóan nem releváns az alapügy megoldása szempontjából. Véleményem szerint ezek a kérdések tehát elfogadhatók.

78.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés első részére nemleges választ kell adni.

79.

E két kérdés ugyanis együttesen értelmezve a 2001/83 irányelv azon olvasatán alapul, amely szerint annak 90. cikke kimerítően sorolja fel a gyógyszerek nyilvános reklámozásának tartalmára vonatkozó tilalmakat, míg ezen irányelv 87. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy további tilalmakat írjanak elő, amennyiben azok elősegítik a gyógyszer észszerű felhasználását.

80.

A 2001/83 irányelv ilyen értelmezését a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott Gintec ítéletben ( 37 ) fogadta el.

81.

Ebben az ítéletben a Bíróság többek között arról a kérdésről határozott, hogy a gyógyszerek sorshúzással egybekötött reklámozására vonatkozó kifejezett tiltó rendelkezéseknek a 2001/83/EK rendeletbeli hiánya azt jelenti‑e, hogy a 2001/83/EK rendelet 87. cikkének (3) bekezdése értelmében ezek alapvetően megengedettek, vagy tiltottak. ( 38 )

82.

E tekintetben a Bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy bár a 2001/83 irányelv nem tartalmaz különös szabályokat a gyógyszerek sorshúzással egybekötött reklámozása tekintetében, az ilyen reklámozás tilos, többek között ezen irányelv 87. cikkének (3) bekezdése értelmében, mivel elősegíti e gyógyszer észszerűtlen felhasználását, valamint annak a lakossághoz való közvetlen eljutását, és ingyenes termékminták terjesztését eredményezi.

83.

Ennek megállapítása során a Bíróság először is arra mutatott rá, hogy az ilyen reklámozás nehezen fogadható el, tekintettel annak szükségességére, hogy meg kell akadályozni minden olyan túlzott és át nem gondolt reklámot, amely hatást gyakorolhat a közegészségre. Ezt követően a Bíróság jelezte, hogy a 2001/83 irányelv 87. cikkének (3) bekezdése megismétli ezt a szükségességet, megkövetelve, hogy a gyógyszerek reklámozásának azok észszerű felhasználását kell elősegítenie. ( 39 ) Végezetül, egyes kormányok álláspontjához csatlakozva, a Bíróság megállapította, hogy valamely gyógyszer sorshúzással egybekötött reklámozása a gyógyszer észszerűtlen és túlzott használatára ösztönöz, ajándékként vagy díjként bemutatva azt, és így torzítja a fogyasztó objektív értékelését az említett gyógyszer használatának szükségességéről. ( 40 )

84.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés első részét illetően ebből az következik, hogy a 2001/83 irányelv 87. cikkének (3) bekezdését és 90. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes, ha valamely tagállam olyan tilalmakat ír elő, amelyek nem felelnek meg az ezen irányelv 90. cikkében foglalt tilalmaknak, amennyiben e tilalmak a gyógyszerek észszerűtlen felhasználását elősegítő reklámra vonatkoznak.

85.

Ami ezen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések második részét illeti, hangsúlyozni kell, hogy a vitatott rendelkezés nem tiltja a gyógyszerek árára vonatkozó puszta tájékoztatás terjesztését. Nem fogalmaz meg továbbá a gyógyszerek árának rögzítésére vonatkozó kötelezettséget sem. Ezzel szemben a vitatott rendelkezés az olyan információk terjesztését tiltja, amelyek valamely gyógyszer megvásárlását ösztönzik annak árára, az értékesítés különleges jellegére vagy más gyógyszerekkel vagy termékekkel csomagban, csökkentett áron történő eladására hivatkozva,

86.

Amint arra a jelen indítvány 72. pontjában rámutattam, e rendelkezés tehát azokra a tevékenységekre vonatkozik, amelyek a fogyasztókat arra ösztönözhetik, hogy több gyógyszert vásároljanak, anélkül hogy e vásárlást szükségszerűen az egészségükhöz fűződő érdekhez kapcsolnák.

87.

Ebben az összefüggésben, amint azt a Bizottság a Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaiban megjegyzi, a fogyasztókat mindig befolyásolja az ár, és arra ösztönözheti őket, hogy különleges ajánlat vagy árengedmény esetén a szükségesnél többet vásároljanak. A gyógyszerek fogyasztók általi vásárlása esetén az egészségükhöz fűződő érdeknek kell elsőbbséget élveznie (megelőzés vagy kezelés), nem pedig a különleges ajánlat keretében vagy más gyógyszerekkel vagy termékekkel csomagban történő vásárláshoz fűződő esetleges gazdasági érdekeknek vagy pénzügyi előnyöknek.

88.

Az olyan gyógyszervásárlás, amelyet nem a fogyasztók egészsége vezérel, a gyógyszerek fogyasztásának ezen érdek figyelembevétele nélküli fogyasztását vonhatja maga után, ami – nem említve a lett kormány által azonosított kockázatokat – ( 41 ) a gyógyszerek észszerűtlen felhasználásának iskolapéldája.

89.

Ezenkívül az a tény, hogy az emberek egészségének és életének hatékony védelme megköveteli többek között azt, hogy a gyógyszereket észszerű áron ( 42 ) adják el, nem szoríthatja háttérbe annak a 2001/83 irányelv (45) preambulumbekezdésében elismert szükségességét, hogy meg kell akadályozni minden olyan túlzott és át nem gondolt reklámozást, amely befolyásolhatja a közegészséget. Amint azt a Bíróság a Gintec ítéletben ( 43 ) megállapította, ez a kötelezettség tükröződik az irányelv 87. cikkének (3) bekezdésében, amelynek értelmében a gyógyszerek reklámozásának azok észszerű felhasználását kell elősegítenie.

90.

Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés második részére azt a választ kell adni, hogy az olyan reklámozás tilalma, amely a gyógyszer megvásárlására ösztönöz azáltal, hogy a gyógyszer megvásárlásának szükségességét annak árával igazolja, különleges kiárusítási akciót hirdetve, vagy arról tájékoztatva, hogy a gyógyszert csomagajánlatban, más (akár csökkentett árú) gyógyszerekkel vagy termékekkel együtt értékesítik, a gyógyszerek észszerűtlen használatát elősegítő reklámozás ellen irányul.

91.

A fenti megfontolások fényében azt javaslom, hogy a Bíróság a Latvijas Republikas Satversmes tiesa (alkotmánybíróság, Lettország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat adja: