1.

Az Európai Bizottság keresetlevelében annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy:

2.

A Bizottság lényegében úgy véli, hogy az uniós jog a jelenlegi állása szerint nem ismer el mérlegelési mozgásteret a tagállamok számára az általuk kifizetett családi ellátások összegének az érintett gyermek lakóhelye szerinti állam árszintje alapján történő kiigazítása tekintetében, valamint hogy ez a kiigazítás és a családoknak nyújtott bizonyos adókedvezmények kiigazítása hátrányosan megkülönböztető, továbbá nem tekinthető szükségesnek és arányosnak.

3.

A jelen indítványban kifejtem azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélem, hogy a Bizottság által felhozott kifogások megalapozottak.

4.

A 883/2004 rendelet (8), (12) és (16) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

5.

E rendelet 1. cikkének z) pontja a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

6.

A 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének j) pontja előírja:

„Ezt a rendeletet a következő szociális biztonsági ágakra vonatkozó valamennyi jogszabályra kell alkalmazni:

[…]

7.

A 883/2004 rendelet „Egyenlő bánásmód” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet eltérő rendelkezései hiányában az e rendelet hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik meg, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárait.”

8.

A 883/2004 rendeletnek „Az ellátásokkal, jövedelmekkel, tényállásokkal és eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód [helyesen: Az ellátások, jövedelmek, tények és események azonos kezelése]” című 5. cikkének szövege a következő:

„E rendelet eltérő rendelkezései hiányában, és a megállapított különös végrehajtási rendelkezések fényében a következőket kell alkalmazni:

9.

A 883/2004 rendeletnek „Mentesség a lakóhelyre vonatkozó szabályok alól” című 7. cikke a következőket írja elő:

„E rendelet eltérő rendelkezéseinek hiányában az egy vagy több tagállam jogszabályai vagy e rendelet értelmében fizetendő pénzbeli ellátások nem csökkenthetők, nem módosíthatók, nem függeszthetők fel, nem vonhatók vissza vagy foglalhatók le azzal az indoklással, hogy a jogosult vagy családtagjai nem az ellátások nyújtásáért felelős intézmény helye szerinti tagállamban rendelkeznek lakóhellyel.”

10.

A 883/2004 rendelet „A másik tagállamban lakóhellyel rendelkező családtagok” című 67. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Egy személy az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra a másik tagállamban lakó családtagjai után is, mintha a családtagok is az előbb említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel. A nyugdíjas azonban a nyugdíja tekintetében illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra.”

11.

A 492/2011 rendelet I. fejezetében a „Foglalkoztatás és egyenlő bánásmód” címet viselő 2. szakaszban szereplő 7. cikk (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól [helyesen: munkavállalóktól] eltérő módon, különösen, ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti.

(2)   Az említett munkavállaló a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez”.

12.

Az 1967. október 24‑i Bundesgesetz betreffend den Familienlastenausgleich durch Beihilfen (a családi kiadások támogatások útján történő fedezéséről szóló törvény) ( 4 ) 1. §‑ának megfelelően az előírt ellátásokat „a család érdekében a költségek ellentételezése céljából nyújtják”.

13.

A FLAG 2. §‑ának (1) és (8) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Minden olyan személy, aki a szövetségi köztársaság területén lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, családi támogatásra jogosult

[…]

(8)   A családi támogatásra való jogosultság csak akkor áll fenn, ha az érdekeltségek központja a szövetségi köztársaság területén található. Valamely személy érdekeltségeinek központja abban az államban található, amellyel e személy a legszorosabban személyes és gazdasági kapcsolatban áll.”

14.

A FLAG 4. §‑a értelmében:

„(1)   Azok a személyek, akik egy másik állam által nyújtott egyenértékű ellátásra jogosultak, nem jogosultak családi támogatásra.

(2)   Azok az osztrák állampolgárok, akik az (1) bekezdés vagy az 5. § (4) bekezdése értelmében nem jogosultak családi támogatásra, különbözeti kiegészítésben részesülnek, ha a másik állam által nyújtott, az említett osztrák állampolgárokat vagy más személyeket megillető (az 5. § [4] bekezdése) egyenértékű ellátás összege alacsonyabb, mint azok a családi támogatások, amelyeket a fent hivatkozott egyenértékű ellátás hiányában a jelen szövetségi törvény alapján kellene részükre nyújtani.

(3)   A különbözeti kiegészítés a másik állam által nyújtott egyenértékű ellátás és a jelen szövetségi törvény alapján folyósítandó családi támogatások különbözetének felel meg.

[…]

(6)   A különbözeti kiegészítések a jelen szövetségi törvény értelmében családi támogatásnak minősülnek, de a családi támogatások összegére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók a különbözeti kiegészítésekre.

[…]”

15.

A FLAG 5. §‑a (3) és (4) bekezdésének szövege a következő:

„(3)   Azon gyermekek után, akik állandó jelleggel más államban rendelkeznek lakóhellyel, nem áll fenn családi támogatásra való jogosultság.

(4)   Azon gyermekek után, akik esetében egy másik tagállam által nyújtott egyenértékű ellátás vehető igénybe, nem áll fenn családi támogatásra való jogosultság. Ez nem zárja ki a különbözeti kiegészítés nyújtását (4. § (2) bekezdés).”

16.

A FLAG 8. §‑a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A családi támogatások összegét azon gyermekek száma és életkora alapján határozzák meg, akikre tekintettel e támogatásokat nyújtják.

(2)   A családi támogatások havi összege:

[…]

(3)   A családi támogatások összege gyermekenként

[…]

(4)   A családi támogatások összege a súlyos fogyatékossággal élő gyermekek után,

[…]

(8)   A jelen naptári év szeptemberétől a családi támogatások 100 euróval megemelkednek minden olyan gyermek után, aki az adott naptári évben már betöltötte a hatodik életévét, és még nem töltötte be tizenhatodik életévét.”

17.

A FLAG 8a. §‑a előírja:

„(1)   Az állandó jelleggel az […] Unió más tagállamának, az Európai Gazdasági Térségről szóló [1992. május 2‑i] megállapodásban ( 5 ) részes másik félnek vagy Svájcnak a területén lakóhellyel rendelkező gyermekek után járó családi támogatások összegét (8. §) az Európai Unió Statisztikai Hivatala [Eurostat] által az […] Unió egyes tagállamai, az [EGT]‑megállapodás minden egyes tagja és Svájc, valamint Ausztria vonatkozásában közzétett összehasonlító árszínvonalak alapján kell meghatározni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett családi támogatások összegeit 2019. január 1‑jétől kell alkalmazni az (1) bekezdésben említett, 2018. június 1‑jén közzétett értékeknek megfelelően. Ezt követően ezen összegeket kétévente, az előző év június 1‑jén közzétett értékek alapján ki kell igazítani.

(3)   A Bundesminister für Frauen, Familien und Jugend (szövetségi nő‑, család‑ és ifjúságügyi miniszter, Ausztria) a Bundesminister für Finanzennel (szövetségi pénzügyminiszter, Ausztria) együttesen elfogadott rendelet útján közzéteszi az (1) és (2) bekezdés szerinti számítási alapokat és összegeket, valamint [az 1988. július 7‑i [Bundesgesetz über die Besteuerung Bundesgesetz über die Besteuerung {a jövedelemadóról szóló szövetségi törvény} ( 6 ) ( 7 )] 33. §‑a (3) bekezdésének 2. pontjában meghatározott összegeket.”

18.

A FLAG 53. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A jelen szövetségi törvény értelmében [az EGT‑megállapodásban] részes felek állampolgárainak – amennyiben az a fent hivatkozott megállapodásból következik – az osztrák állampolgárokkal egyenlő bánásmódot kell biztosítani. Ebben az összefüggésben a gyermeknek az Európai Gazdasági Térség valamely államában fennálló állandó lakóhelyét a közösségi rendelkezéseknek megfelelően a gyermek ausztriai állandó lakóhelyének kell tekinteni.

[…]

(4)   Az (1) bekezdés második mondata nem alkalmazható a 8a. § (1)–(3) bekezdés vonatkozásában.

(5)   A Bundesabgabenordnung (az adózás rendjéről szóló szövetségi törvény) 26. §‑ának (3) bekezdése a jelen szövetségi törvény szerinti ellátások tekintetében 2018. december 31‑ig alkalmazandó. 2019. január 1‑jétől az adózás rendjéről szóló szövetségi törvény 26. §‑ának (3) bekezdése a jelen szövetségi törvény szerinti ellátásokra csak a területi önkormányzat megbízásából tevékenységet folytató külföldön foglalkoztatott személyek, valamint a házastársuk és gyermekeik vonatkozásában alkalmazandó.”

19.

Az EStG 33. §‑a előírja:

„[…]

(2)   Az adókedvezményeket az (1) bekezdés alkalmazásából származó [adóösszegből] a következő sorrendben kell levonni:

(3)   A [FLAG] alapján családi támogatásban részesülő adóalanyok e támogatások folyósításával párhuzamosan minden gyermek után havi 58,40 euró összegű adókedvezményre jogosultak. Ez nem vonatkozik a következő esetekre:

[…]

(3a)   A [FLAG] alapján családi támogatásban részesülő, állandó jelleggel az […] Unió valamely tagállamában vagy az [EGT]‑megállapodás más részes államában vagy Svájcban lakóhellyel rendelkező gyermek a következő rendelkezéseknek megfelelően, kérelem alapján jogosult a családi bónusz »plusz« ellátásra:

[…]

[…]

(4)   Ezenkívül, amennyiben a gyermek állandó jelleggel az […] Unió valamely tagállamában, illetve az [EGT]‑megállapodás más részes államában vagy Svájcban rendelkezik lakóhellyel, a következő adókedvezményeket kell alkalmazni:

[…]

(7)   Amennyiben az (1) bekezdés alapján fizetendő jövedelemadó nem éri el a 250 eurót, és amennyiben az egyedüli keresőknek járó adókedvezmény, vagy a gyermeket egyedül nevelőknek járó adókedvezmény alkalmazandó, egy gyermek esetén a következő rendelkezéseket kell alkalmazni (106. cikk (1) bekezdés):

[…]

Ez az összeg minden további gyermek után (106. cikk (1) bekezdése) 250 euróval vagy az annak helyébe lépő összeggel megemelkedik.

[…]”

20.

Az adózás rendjéről szóló szövetségi törvény 26. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Egy személy ott rendelkezik az adójogi rendelkezések értelmében lakóhellyel, ahol megállapítható, hogy lakóhelyét fenntartja és használja.

(2)   Egy személy ott rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, ahol olyan körülmények között lakik, amelyek arra utalnak, hogy nem csupán ideiglenesen tartózkodik ezen a helyen vagy országban. […]

(3)   Az olyan állami szervvel munkaviszonyban álló osztrák állampolgárokat, akiknek alkalmazási helye külföldön van (kiküldött köztisztviselő) olyan személynek kell tekinteni, akinek szokásos tartózkodási helye azon a helyen van, ahol a díjazást folyósító szerv található. Ugyanez vonatkozik e személyek házastársára, amennyiben a házastársak állandó jelleggel közös háztartásban élnek, valamint az e háztartásba tartozó kiskorú gyermekeikre.”

21.

2019. január 25‑i felszólító levelében a Bizottság felhívta az Osztrák Köztársaság figyelmét az Osztrák Köztársaság által a gyermekekkel rendelkező munkavállalók részére nyújtott családi ellátások összegének, valamint az szociális és adókedvezményeknek 2019. január 1‑jétől kezdődően az e munkavállalók állandó lakóhelye szerinti tagállam általános árszintje alapján történő kiigazítására irányuló mechanizmussal kapcsolatosan fennálló aggodalmaira.

22.

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy családi ellátás összegének a gyermek lakóhelye alapján történő kiigazítása ellentétes a 883/2004 rendelet 7. és 67. cikkével, amelyek szerint az adott pénzbeli ellátások nem csökkenthetők azzal az indoklással, hogy egy családtag, például egy gyermek másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel. Ezenkívül az Osztrák Köztársaság által a gyermekeknek nyújtott ellátások és kedvezmények kiigazítása lényegében más tagállamok munkavállalóit érinti, az osztrák munkavállalókat nem. Az ilyen közvetett hátrányos megkülönböztetés a Bizottság szerint ellentétes a 883/2004 rendelet 4. cikkében és a 492/2011 rendelet 7. cikkében foglalt egyenlő bánásmód elvével.

23.

A 2019. március 25‑i felszólító levélre adott válaszában az Osztrák Köztársaság a következőkre hivatkozott:

24.

Mivel a Bizottság e választ nem találta kielégítőnek, 2019. július 26‑án indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben lényegében fenntartotta álláspontját. Pontosította, hogy az uniós jogban nincs releváns hivatkozás, és rámutatott arra, hogy a nyújtott összegek átalányjellegűek, amelyeket Ausztria különböző régióiban nem igazítottak ki a gyermekek állandó lakóhelye szerinti régiók árszintje alapján. Így a más tagállamban lakóhellyel rendelkező gyermekek javára nyújtott ellátások és kedvezmények szintje közötti különbség közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, mivel hátrányosabban érinti a migráns munkavállalókat, mint az osztrák munkavállalókat. Ezen ellátások és kedvezmények összegének átalányjellege azt bizonyítja, hogy azok nem függnek a gyermek eltartásához kapcsolódó valós költségektől, és így nem garantálják a családok által a gyermekek szükségleteinek biztosítása során viselt költségek méltányosabb megosztását.

25.

2019. október 24‑i levelében az Osztrák Köztársaság válaszolt erre az indokolással ellátott véleményre, és rámutatott, hogy a szóban forgó családi ellátások összege, valamint a szociális és adókedvezmények nem pusztán átalányjellegűek, hanem a valós szükségleteknek felelnek meg. Emellett az a tény, hogy a szóban forgó ellátásokat és kedvezményeket átalányösszeg formájában nyújtják, nem zárja ki ezen ellátásoknak és kedvezményeknek a gyermekek lakóhelye szerinti árszint alapján történő kiigazítását. Az ilyen kiigazítás nem minősül egyenlőtlen bánásmódnak, hanem azt biztosítja, hogy az ellátásból és az előnyökből részesülő munkavállaló terheit a gyermek tényleges tartózkodásának helyétől függetlenül minden esetben azonos mértékben mérsékelik. Feltételezve, hogy fennáll a közvetett hátrányos megkülönböztetés, azt többek között a szociális biztonsági rendszert terhelő kiadások egyensúlyára vonatkozó célkitűzés, valamint a kedvezményezettek teherviselési képességének figyelembevételére irányuló cél igazolja.

26.

A Bizottság, mivel nem találta meggyőzőnek ezt a választ, az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtotta a jelen keresetet.

27.

Keresetlevelében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

28.

Az Osztrák Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

29.

A Bíróság elnöke a Cseh Köztársaság (2020. november 6‑án), a Horvát Köztársaság (2020. november 20‑án), a Lengyel Köztársaság (2020. november 19‑án), Románia (2020. november 12‑án), a Szlovén Köztársaság (2020. október 22‑án) és a Szlovák Köztársaság (2020. október 22‑án) számára határozatban engedélyezte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

30.

A Bíróság elnöke (2020. november 20‑i) határozatával a Dán Királyság számára engedélyezte, hogy az Osztrák Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

31.

A Bíróság elnöke 2020. december 18‑i végzésével engedélyezte az EFTA Felügyeleti Hatóság számára, hogy a Bizottság, illetve a Norvég Királyság számára, hogy az Osztrák Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

32.

A Bizottság a beavatkozási beadványokra vonatkozó észrevételeiben azt állítja, hogy a Cseh Köztársaság, a Horvát Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és az EFTA Felügyeleti Hatóság beadványai teljes mértékben megerősítik az érveit, míg a Dán Királyság és a Norvég Királyság beavatkozási beadványában kifejtett érvelés nem cáfolja azokat.

33.

A beavatkozási beadványokra vonatkozó észrevételeiben az Osztrák Köztársaság pontosítja, hogy teljes mértékben egyetért a Dán Királyság és a Norvég Királyság észrevételeivel, és rámutat, hogy a Bizottságot támogató beavatkozók nem hivatkoznak semmilyen új érvre. Teljes egészében fenntartja az ellenkérelmében megfogalmazott és a viszonválaszában megismételt kérelmeit.

34.

A Bizottság keresetének alátámasztására két kifogást fogalmaz meg, amelyek azon a megállapításon alapulnak, hogy az Osztrák Köztársaság – eltérve a törvényben meghatározott átalányösszegtől – előírja a családi támogatásnak és az eltartott gyermekek után járó adókedvezménynek, valamint több más adókedvezménynek – vagyis a családi bónusz „plusznak”, az egyedüli keresőknek járó adókedvezménynek, a gyermeket egyedül nevelőknek járó adókedvezménynek, valamint a tartásdíj után járó adókedvezménynek – azon gyermek állandó lakóhelye szerinti tagállam árszintje ( 9 ) alapján történő kiigazítását, akire tekintettel ezen ellátásokat nyújtják.

35.

Az első kifogás a 883/2004 rendelet 7. és 67. cikkének megsértésén alapul. A második kifogás a 883/2004 rendelet 4. cikkében és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében előírt egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapul.

36.

Első kifogásában a Bizottság azt állítja, hogy az Osztrák Köztársaság megsértette a 883/2004 rendelet 7. és 67. cikkéből eredő kötelezettségeit, amennyiben e tagállam szabályozása a családi támogatás és az eltartott gyermekek után járó adókedvezmény kiigazítását írja elő azon munkavállalók tekintetében, akik az osztrák szociális biztonsági rendszerben biztosítottak, azonban gyermekeik egy másik tagállamban rendelkeznek lakóhellyel.

37.

A Bizottság kifejti, hogy:

38.

A Bizottság arra hivatkozik, hogy:

39.

Ezzel összefüggésben a Bizottság a Dán Királyság azon érvére válaszul, amely szerint a 883/2004 rendelet 5. cikkének b) pontja szintén amellett szól, hogy jogszerű a családi ellátásoknak a gyermek lakóhelye alapján történő kiigazítása, azt állítja, hogy éppen ellenkezőleg, az említett rendelkezésben ugyanaz az e rendelkezés szerinti illetékes tagállamban lévő lakóhellyel kapcsolatos vélelem szerepel, amely arra az esetre vonatkozik, amikor e tagállamnak a más tagállam területén bekövetkezett tényállásokat vagy eseményeket kell figyelembe vennie, miáltal magát az e rendelet 7. és 67. cikkére vonatkozó értelmezését erősíti meg.

40.

Ezenkívül az Európai Tanács keretében ülésező állam‑, illetve kormányfőknek az Egyesült Királyság Európai Unión belüli helyzetének újraszabályozása érdekében hozott határozatát ( 16 ) illetően – amelyre az Osztrák Köztársaság hivatkozik, mivel e határozat előírta, hogy a Bizottságnak javaslatot kell előterjesztenie a 883/2004 rendelet módosítására annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára a szociális ellátásoknak a munkavállaló lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező gyermekek vonatkozásában történő indexálását – a Bizottság egyrészt hangsúlyozza, hogy a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Unióból történő kiválása miatt e rendeletet nem módosították. Másrészt azon a véleményen van, hogy az e rendelet módosításának az Osztrák Köztársaság által hivatkozott hatásvizsgálatából nem következik, hogy egyik tervezett lehetőség az exportált családi ellátásoknak a gyermekek lakóhelye szerinti tagállam életszínvonala alapján történő kiigazításából állt volna, ( 17 ) hogy az ilyen indexálás megfelelt a hatályos uniós jognak, tekintettel az e tekintetben megfogalmazott fenntartásokra, ( 18 ) és hogy ez a lehetőség nem került elfogadásra.

41.

Először is, a családi támogatásokat illetően az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a FLAG 1. §‑a szerint a családi támogatásokat a költségeknek a család érdekében történő fedezése céljából nyújtják, és e célnak megfelel az ezen ellátások összegének a FLAG 8. §‑ának (2) bekezdése szerint a gyermek életkorának – amihez a kiadások szintje igazodik – függvényében történő emelése. Emlékeztet arra, hogy a FLAG egyetlen támogatásban egyesítette azokat a családok számára nyújtott különböző támogatásokat, amelyeket a második világháború első éveitől kezdődően – kezdetben természetbeni ellátások formájában – nyújtottak a családok célzott támogatása érdekében.

42.

Az Osztrák Köztársaság a FLAG 8. §‑ának rendelkezései alapján hangsúlyozza, hogy:

43.

Az Osztrák Köztársaság pontosítja, hogy a családi támogatások összegét, amely a megélhetéshez szükséges forrásokhoz vagy alapszükségletekhez igazodik, a bérek és az árak szintje, valamint az infláció függvényében megemelték. Ezzel ellentétben ezen ellátások állami költségvetési okokból csökkenthetők voltak.

44.

A családi támogatások finanszírozását és nyújtásának feltételeit illetően az Osztrák Köztársaság kifejti, hogy:

45.

Másodszor, az eltartott gyermekek után járó adókedvezményt illetően az Osztrák Köztársaság kifejti, hogy az EStG 33. §‑ának (3) bekezdése értelmében a FLAG alapján családi támogatásban részesülő adóalany minden gyermeke után 58,40 euró összegű adóvisszatérítésre jogosult, amelyet, a családi támogatásokkal egy időben folyósítanak számára. Gazdasági szempontból az eltartott gyermekek után járó adókedvezmény tehát a családi támogatásokat növelő ellátásnak minősül. Ez utóbbi ellátásokkal ellentétben azonban a gyermek után járó adókedvezményt nem a családi támogatások kompenzációs alapjának forrásaiból, hanem az általános adóbevételekből finanszírozzák.

46.

Ezzel szemben a családi bónusz „plusz”, és az egyéb adókedvezmények ( 26 ) nem a gyermekek eltartásához való hozzájárulásnak, hanem az adóteher mérséklése révén arra tekintettel történő ellentételezésnek minősülnek, hogy a gyermekkel rendelkező, keresőtevékenységet végző adóalanyok azonos jövedelem mellett alacsonyabb teherviselési képességgel bírnak, mint a gyermektelen, keresőtevékenységet folytató adóalanyok. Ezt a teherviselési képességet a gyermek eltartásának – köztük az élete alapvető tevékenységeinek – alapvető (vagy átlagos) anyagi szükségletei figyelembevételével kell értékelni.

47.

Az Osztrák Köztársaság úgy magyarázza azon döntését, hogy a szóban forgó családi ellátások és adókedvezmények összegét ( 27 ) a gyermekek lakóhelye szerinti tagállamtól függően, az Eurostat által közzétett összehasonlító árszínvonalak alapján igazítja ki többek között a családi támogatások és az eltartott gyermekek után járó adókedvezmény célja miatt, amely arra irányul, hogy megtérítse a szülők részére azon költségek egy részét, amelyeket általában a gyermekük eltartása érdekében viselniük kell, valamint azon tény miatt, hogy e költségek lényegüknél fogva az állandó lakóhely árszintjétől függnek.

48.

Márpedig a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásának felerősödése, valamint a családi támogatások és az eltartott gyermekek után járó adókedvezmény ebből következő, különbségtétel nélküli – azon gyermekek állandó lakóhelye szerint tagállamoktól független, akikre tekintettel az ellátásokat nyújtják – exportja ezen ellátások rendszerének növekvő torzulásához vezetett. Ha a gyermek egy alacsony vásárlóerővel rendelkező tagállamban élt, a támogatás hatása meghaladta a terhek célzott könnyítését. ( 28 ) Ezzel szemben, ha a gyermek nagyobb vásárlóerővel rendelkező tagállamban élt, a terhek könnyítése nem érte el az intézkedés célzott szintjét.

49.

Harmadszor, a Bizottság első kifogására válaszul az Osztrák Köztársaság úgy véli, hogy a 883/2004 rendelet 7. és 67. cikke nem tiltja a családi támogatások és az eltartott gyermekek után járó adókedvezmény összegének valamennyi, akár osztrák, akár külföldi munkavállalóra vonatkozó kiigazítására irányuló mechanizmust.

50.

Az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy:

51.

E tekintetben az Osztrák Köztársaság a következőkre is hivatkozik:

52.

Így az Osztrák Köztársaság először is úgy véli, hogy a Bizottság a Lenoir ítéletre és a Moser ítéletre hivatkozva nem állíthatja, hogy az átalányösszeg formájában nyújtott ellátások – a kedvezményezettek tényleges helyzetének függvényében közvetlenül nyújtott szolgáltatásoktól eltérően – egyetlen esetben sem kiigazíthatók. E tekintetben az Osztrák Köztársaság azon a véleményen van, hogy a szóban forgó ellátások a Lenoir ítélet tárgyát képező ellátásokhoz hasonlóak. Azt állítja, hogy az általa folyósított családi támogatások keretében átalányösszeg formájában a mindennapi szükségleti cikkek megvásárlásának költségeit – nem kizárólagosan, de az iskolakezdéshez is kapcsolódóan – szintén megtérítik. Ezenkívül hangsúlyozza, hogy a szóban forgó ellátás céljának a Moser ítéletben való figyelembevétele átültethető a jelen ügyre.

53.

Közelebbről, az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a kiigazítási mechanizmus alapján a gyermekek lakóhelye szerinti tagállamban fennálló vásárlóerőhöz igazított családi támogatások számos olyan tagállamban, amelyekre továbbra is 100%‑nál kisebb együtthatót vonatkozik, – még ha csak részben is – még így is jelentősen magasabb összegűek, mint a gyermekek lakóhelyén járó ellátás. Az egyetlen gyermekkel, egy újszülöttel rendelkező családnak folyósított összeg vonatkozásában a következő két példát hozza fel: míg a családi támogatások összege Magyarországon 2020‑ban havi 12200 magyar forint (HUF) volt, azaz hozzávetőleg 34 eurónak felelt meg, az Osztrák Köztársaság által folyósított kiigazított családi támogatások és az eltartott gyermekek után járó kiigazított adókedvezmény összege 99,13 euró, azaz ennek közel a háromszorosa volt. Ugyanígy, míg Szlovákiában a családi támogatások 2020‑ban körülbelül havi 24,95 eurót tettek ki, a kiigazított családi támogatások és az eltartott gyermekek után járó kiigazított adókedvezmény 122,57 euró, vagyis a szlovák támogatás közel ötszöröse volt. ( 33 )

54.

Másodszor, az Osztrák Köztársaság azon a véleményen van, hogy a Bizottság nem hivatkozhat a Pinna ítéletre, mivel ez az ítélet olyan nemzeti szabályozásra vonatkozott, amely kizárja a családi ellátások nyújtását, miáltal ez a szabályozás eltér az e tagállam által bevezetett, a folyósított ellátások összegének kiigazítására szolgáló mechanizmustól.

55.

Hozzáteszi, hogy figyelemmel az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szereplő francia szabályozás tárgyára, a Bíróság helyesen vetette el Mancini főtanácsnoknak az exportált ellátások kiigazítását előíró szabályozásokkal kapcsolatos megfontolásait. ( 34 ) Ezenkívül e határozat nem ültethető át az osztrák családi támogatásokra, mivel azok figyelembe veszik a megélhetési költségeket, és mivel sem a családi támogatások, sem az eltartott gyermekek után járó adókedvezmény nem minősülnek „az alapbér kiegészítő elemének” ( 35 ), tekintve, hogy e támogatásokat az esetleges kereső tevékenységből származó jövedelemtől függetlenül nyújtják.

56.

Harmadszor, a Bizottság arra alapított érvét illetően, hogy az Egyesült Királyságra vonatkozó újraszabályozás soha nem lépett hatályba, ( 36 ) az Osztrák Köztársaság rámutat, hogy az Egyesült Királyság felé fennálló kötelezettségvállalás mindazonáltal az Unión belüli különböző árszintek, vagy – a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében értékelendő szabályozásokkal ellentétben – még inkább a gyermekek részére a lakóhely szerinti államban nyújtott ellátások jelentőségének figyelembevételére irányult. Azt is megállapítja, hogy az Európai Tanács a következtetéseinek 2. pontjában megjegyezte, hogy az általa elfogadott rendelkezések „teljeskörűen összeegyeztethetők a Szerződésekkel” ( 37 ), és hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a választott megoldás nem sérti az EUMSZ 48. cikket. ( 38 )

57.

E tekintetben az Osztrák Köztársaság hangsúlyozza, hogy bár vitathatatlanul tervezték a 883/2004 rendelet kiigazítását, a 492/2011 rendelet esetében nem ez volt a helyzet. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy e rendelet 7. cikke – a 883/2004 rendelet 4. cikkéhez hasonlóan – nem tartalmazza a hátrányos megkülönböztetés olyan tilalmát, amely túllépne ezen az elsődleges jog által rögzített elven.

58.

Összefoglalva, az Osztrák Köztársaság hangsúlyozza, hogy nem lett volna szükség a 883/2004 rendelet módosítására azon esetekre vonatkozóan, amikor valamely tagállam objektív szabályoknak megfelelően exportálás esetén „felfelé” vagy „lefelé” kiigazít egy, a tagállam gazdasági és társadalmi környezetéhez kapcsolódó családi ellátást, és hogy ez a helyzet áll fenn a szabályozása esetében, amelyet ennek megfelelően meg kell különböztetni az Egyesült Királyság vonatkozásában 2016‑ban tervezett intézkedésektől.

59.

A Bizottság által benyújtott kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgya az az osztrák szabályozás, amely 2019. január 1‑jétől kezdődően előírja bizonyos családi ellátások összegének, valamint a szociális és adókedvezmények mértékének azon gyermek állandó lakóhelye szerinti tagállam általános árszintjének megfelelő, az Unió minden egyes tagállamára és Ausztriára vonatkozóan az Eurostat által közzétett összehasonlító árszínvonalak alapján történő felfelé vagy lefelé történő kiigazítását, akire tekintettel ezen ellátásokat nyújtják. ( 39 )

60.

Az e keresetben a 883/2004 rendelet 7. és 67. cikkének megsértésére alapított első kifogás a családi támogatásokra és az eltartott gyermekek után járó adókedvezményre vonatkozik.

61.

A 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerint ezt a rendeletet a családi ellátásokkal kapcsolatos szociális biztonsági ágazatokra vonatkozó valamennyi jogszabályra alkalmazni kell.

62.

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a szóban forgó osztrák ellátások az említett rendelet 1. cikkének z) pontja értelmében vett „családi ellátásoknak” minősülnek, mivel e kifejezés minden olyan természetbeni vagy pénzbeli ellátást magában foglal, amelynek célja a családi kiadások fedezése, az ugyanezen rendelet I. mellékletében említett tartásdíj megelőlegezése és különleges szülési juttatások és örökbefogadási támogatások kivételével ( 40 ).

63.

Következésképpen, amint azt a Bizottság helyesen állítja, ezekre az ellátásokra a 883/2004 rendeletnek a „Mentesség a lakóhelyre vonatkozó szabályok alól” című 7. cikkében foglalt, többek között a pénzbeli ellátások összegére vonatkozó általános szabály vonatkozik, mivel e cikk előírja, hogy ezen ellátások nem csökkenthetők, nem módosíthatók azzal az indoklással, hogy a jogosult vagy családtagjai nem az ellátások nyújtásáért felelős intézmény helye szerinti tagállamban rendelkeznek lakóhellyel.

64.

E szabály a szociális biztonsági ellátások exportálhatósága elvének megismétlése, amelyet az EUMSZ 48. cikk első bekezdésének b) pontja ír elő. Ezen ellátások összegének a családtagok lakóhelye alapján történő meghatározása tehát sérti az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogát. ( 41 )

65.

A 883/2004 rendelet 7. cikke rendelkezik azokról a mentességekről, amelyeket e rendelet kifejezetten megenged. ( 42 ) E rendelet 67. cikke azonban nem szerepel e mentességek között. Éppen ellenkezőleg – amint arra a Bizottság és a támogatására beavatkozó tagállamok többsége hivatkozik – e rendelkezés az említett rendeletnek a családi ellátásokról szóló 8. fejezetében megfogalmazta azt az elvet, hogy nincs jelentősége annak, hogy a családtagok lakóhelye olyan tagállamban van, amely nem azonos az ezen ellátásokat nyújtó tagállammal.

66.

E tekintetben a Bíróság a közelmúltban emlékeztetett arra, hogy a 883/2004 rendelet 67. cikkének célja annak megakadályozása, hogy egy tagállam attól tehesse függővé a családi ellátások nyújtását, vagy azok összegét, hogy a munkavállaló családtagjai az ellátást nyújtó tagállam területén laknak‑e ( 43 ).

67.

Következésképpen úgy vélem, hogy figyelembe véve azt a vélelmet, amely szerint a munkavállaló lakóhelye abban a tagállamban található, amelyben a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta, valamint azt a 883/2004 rendelet 67. cikkében szereplő, a teljes család lakóhelyére vonatkozó vélelmet, ( 44 ) amely biztosítja a migráns munkavállalók közötti egyenlő bánásmódot, e rendelkezés módosítása nélkül nem fogadható el, ( 45 ) hogy valamely tagállam a családi ellátások összege szigorú egyenértékűségének elve alóli kivételt vezessen be a szabályozásában annak megállapításával, hogy ez a követelmény a nemzeti jogalkotó által követett célnak, vagyis a családi kiadások fedezésére irányuló célnak megfelelően kizárólag az ellátás értékére vonatkozóan teljesíthető.

68.

Ezt az elemzést támasztja alá egyrészt a 883/2004 rendelet általános rendszere, amelynek 68. cikke az ellátások indokolatlan halmozódásának elkerülésére irányuló elsőbbségi szabályokat ír elő abban az esetben, ha ugyanazon időszak és ugyanazon családtagok tekintetében egynél több tagállam jogszabályai alapján nyújtanak ellátásokat ( 46 ), másrészt pedig a 987/2009/EK rendeletnek ( 47 ) az EFTA Felügyeleti Hatóság és a Cseh Köztársaság által hivatkozott 60. cikke, amely meghatározza a 883/2004 rendelet 67. és 68. cikk alkalmazására irányuló eljárást. Ezzel összefüggésben a Bíróság arra emlékeztetett, hogy a cél az, hogy a több tagállamtól ellátásban részesülő kedvezményezett számára biztosítsa az ellátások teljes összegét, amely egyetlen tagállam jogszabályai szerint járó legkedvezőbb ellátás összegének felel meg. ( 48 ) Ez a rendszer azon az általános elgondoláson alapul, amely szerint, ha a migráns munkavállaló társadalombiztosítási járulékot és adót fizet valamely tagállamban, ugyanolyan támogatásokban kell részesülnie, mint e tagállam saját állampolgárainak. ( 49 ) Az említett rendszer hatástalanná válna, ha valamely tagállam jogosult lenne arra, hogy az ellátások összegét a jogosult lakóhelyének függvényében igazítsa ki.

69.

Ezzel az értelmezéssel ellentétes érveket alapít az Osztrák Köztársaság a Dán Királyság és a Norvég Királyság támogatásával a Pinna ítéletre, ( 50 ) a Lenoir ítéletre ( 51 ) és a Moser ítéletre. ( 52 ) Úgy vélem, hogy ezeket az érveket ki kell zárni a szociális biztonság területén alkalmazandó rendeletek tartalmának alakulása, és ezen ítéletek hatálya miatt.

70.

Először is hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság a Pinna ítéletben, majd a Lenoir ítéletben, amely ez utóbbi ítéletre hivatkozik, elfogadta a családi ellátások exportálhatóságának elvét. ( 53 ) A Bíróság által a Pinna ítéletben ( 54 ) hivatkozott, a felek által előadott érvek olvasata alapján is megállapítható, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló jogvita tárgya az ellátások összege vagy mértéke között az érintett családtagok lakóhelye szerinti államban mutatjozó különbség volt az, ami a munkavállalónak a rá vonatkozó jogszabályoknak és a munkavállalók szabad mozgásának biztosítására irányuló célnak megfelelően szerzett jogainak megkérdőjelezését eredményezte.

71.

Másodszor, véleményem szerint a Lenoir ítéletben elismert kivétel korlátozott terjedelmű a társadalmi környezethez szorosan kapcsolódó ellátások nyújtása esetén. ( 55 )

72.

E határozatot ugyanis az alapját képező jogi keretben, azaz az 1408/71 rendelet 1. cikkének a családi támogatásokat – amely kifejezés a kizárólag a családtagok száma, és szükség esetén a családtagok életkora alapján rendszeres időszakonként fizetendő pénzbeli ellátásokat foglalja magában – és a családi ellátásokat – amely az I. mellékletben említett különleges szülési juttatások kivételével minden olyan természetbeni vagy pénzbeli ellátást magában foglal, amelynek célja a családi kiadások fedezése – egymástól megkülönböztető u) pontja viszonylatában kell elhelyezni. ( 56 )

73.

Ezenkívül, amint azt a Lengyel Köztársaság hangsúlyozta, a Bíróság által a Lenoir ítéletben elismert, a szociális biztonsági ellátások exportálhatóságának elvétől való eltérést más különleges, nem járulékalapú ellátásokra is kiterjesztették. ( 57 )

74.

Márpedig egyrészt a 883/2004 rendelet 1. cikkének z) pontjában az uniós jogalkotó nem vette át ezt a különböző családoknak szánt ellátások közötti különbségtételt. Másrészt a gazdasági és társadalmi környezet szempontját az e rendelet 7. cikkében foglalt, a lakóhellyel kapcsolatos kikötésekre vonatkozó általános elv alóli kivételként kizárólag azon ellátások tekintetében fogadták el, amelyek az említett rendelet 70. cikkének tárgyi hatálya alá tartoznak. ( 58 )

75.

Harmadszor, a Moser ítéletet illetően, amely az Osztrák Köztársaság és a Norvég Királyság szerint igazolja annak megállapítását, hogy az érintett ellátás célja bír döntő jelentőséggel, úgy vélem, hogy a Bíróság értelmezése nem alkalmazható itt. Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy ugyanis egy gyermekgondozási támogatásra vonatkozott, amely a jövedelemfüggő változatában a kereső tevékenységből származó jövedelem helyettesítésére szolgáló ellátást jelentett. Összege kifejezetten a korábbi jövedelem összegétől függött, ami indokolta, hogy a Bíróság a keresetkiesés fedezésére irányuló céllal összhangban végezze az értelmezést, és megállapítsa, hogy a támogatás összegét a tényleges bér alapján kell kiszámítani. Így a Bíróság által az említett ítéletben elfogadott megoldás nem annak a lehetőségén alapul, hogy a családi ellátást a kedvezményezett lakóhelyétől függően a gazdasági és társadalmi környezethez igazítsák.

76.

A jelen ügyben a Moser ítéletre való hivatkozás annál is kevésbé releváns a családi ellátások összege azon esetben történő kiigazításának igazolása szempontjából, hogy ez az összeg nem valós költségektől függ, és a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyéni és diszkrecionális mérlegelése nélkül, jogilag meghatározott helyzet alapján kerül meghatározásra. ( 59 )

77.

A Bizottsághoz és a támogatása érdekében beavatkozó tagállamokhoz hasonlóan megjegyzem ugyanis, hogy a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy az Osztrák Köztársaság által nyújtott családi támogatások megfelelnek az 1408/71 rendeletben szereplő meghatározásnak, vagyis kizárólag a családtagok száma, és szükség esetén a családtagok életkora alapján rendszeres időszakonként fizetendő pénzbeli ellátásokról van szó.

78.

E tekintetben először is megjegyzem, hogy a FLAG 8. §‑ának szövege szerint a családi támogatások összegét azon gyermekek száma és életkora alapján határozzák meg, akikre tekintettel e családi támogatásokat nyújtották. Másodszor, semmilyen pontosítás nem szerepel az e szolgáltatás összege és ezen összeg számítása alapját képező árak tényleges szintje közötti kapcsolatot illetően. ( 60 ) Az Osztrák Köztársaság tehát nem szorítkozhat annak állítására, hogy az a tény, hogy ennek az ellátásnak az összege az életkorral növekszik, arra utal, hogy „főszabály szerint” a gyermek eltartásának költségeihez kapcsolódik.

79.

Általánosságban a szóban forgó nemzeti szabályozásból nem tűnik ki, hogy pontosan melyek azok a folyó kiadások, amelyek a családi ellátások átalányösszegének meghatározásához alapul szolgálnak, ( 61 ) sem pedig azt, hogy az életkorra, illetve a gyermekek számára vonatkozó feltételeken kívül milyen más tényezők, és milyen arányban indokolhatnák ezen összegek növelését. E körülmények között a Bizottság megalapozottan állítja, hogy nem vették figyelembe a gyermek tényleges szükségleteihez kapcsolódó tényleges kiadásokat, ( 62 ) amit megerősít az ellátások összegének az árszínvonal Ausztrián belüli eltéréseitől függetlenül Ausztria egész területén fennálló egységes jellege.

80.

Így a fent kifejtett indokok összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Bizottság által felhozott első kifogás megalapozott.

81.

Második kifogásával a Bizottság arra hivatkozik, hogy az Osztrák Köztársaság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, amelyet egyrészt a 883/2004 rendelet 4. cikke és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése ír elő, amennyiben e tagállam szabályozása a családi támogatás és az eltartott gyermekek után járó adókedvezmény kiigazítását hajtja végre, másrészt pedig az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdése ír elő, amennyiben az említett tagállam szabályozása előírja a családi bónusz „plusznak”, az egyedüli keresőknek járó adókedvezménynek, a gyermeket egyedül nevelőknek járó adókedvezménynek, valamint a tartásdíj után járó adókedvezménynek a gyermek lakóhelye szerinti kiigazítását.

82.

A Bizottság kifejti, hogy:

83.

A Bizottság arra hivatkozik, hogy:

84.

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy:

85.

A Bizottság hozzáteszi, hogy ugyanakkor az osztrák szabályozás kizárja azokat az eseteket, amelyekben az osztrák köztisztviselő gyermekei követték szülőjüket, amikor ez utóbbit szolgálati feladat ellátása keretében másik tagállamba küldték ki, azáltal, hogy az ellátásokat úgy kezelte, mintha e gyermekek Ausztriában rendelkeznének lakóhellyel.

86.

Márpedig ezen intézmény szerint a helyzetek összehasonlíthatóságának értékelésére vonatkozóan a Bíróság által megállapított szempontokra ( 66 ) tekintettel a gyermekeivel együtt élő határ menti ingázók helyzete nem különbözik a kiküldött osztrák köztisztviselők helyzetétől. Noha hátrányos helyzetbe kerülnek amiatt, hogy olyan tagállamokban foglalkoztatják őket, amelyekben a megélhetési költségek magasabbak, mint az Osztrák Köztársaságban, számuk még így is jelentős mértékben alacsonyabb, mint a migráns munkavállalók száma. A Bizottság azon a véleményen van továbbá, hogy az e tagállam által hivatkozott nemzetközi, európai és nemzeti jogi különbségek irrelevánsak.

87.

A Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy az Osztrák Köztársaság közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg a migráns munkavállalókkal szemben, amely úgy tűnik, hogy semmilyen jogszerű céllal sem igazolható.

88.

Az Osztrák Köztársaság azon érveire válaszul, amelyek szerint elsősorban nem áll fenn a hátrányos megkülönböztetés, mivel az egyenlő bánásmód elve azt követeli meg, hogy a munkavállalónak járó gyermektartással kapcsolatos pénzbeli kedvezmények összege megfeleljen a gyermek lakóhelye szerinti kiadások összegének, ( 67 ) a Bizottság megjegyzi, hogy a szóban forgó családi ellátásokat, valamint szociális és adókedvezményeket nem általánosan, e lakóhely tényleges árszintje alapján számítják ki, és hogy e kedvezmények átalányjellegű összege a regionális egységek vásárlóerői között fennálló különbségek ellenére Ausztria területén belül egységesek. Ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy egyetlen, az Osztrák Köztársaság által szolgáltatott bizonyíték sem alapozza meg a Dán Királyság által az Osztrák Köztársaság érvelésének alátámasztására adott magyarázatot, amely szerint ez az egységes jelleg a családi támogatások összegének és az eltartott gyermekek után járó adókedvezménynek olyan számításából ered, amely a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező személyek csoportját tekinti referenciának.

89.

A Bizottság azt is kifejti, hogy nehéz elképzelni, hogy e tagállam hogyan állíthatja, hogy az általa nyújtott családi ellátások, valamint szociális és adókedvezmények tényleges kapcsolatban állnak a gyermekekre fordított kiadásokkal, ugyanakkor úgy véli, hogy például a németországi vásárlóerő csupán 2,6%‑os, és az olaszországi vásárlóerő 5,2%‑os eltérése miatt e tagállamok tekintetében el kell végeznie ezen ellátások és kedvezmények kiigazítását, mivel ezen eltérések jelentősen elmaradnak az Osztrák Köztársaságon belül a Bécs tartománybeli és az Alsó Ausztria tartománybeli vásárlóerő között fennálló 8%‑os eltéréstől. ( 68 )

90.

A Bizottság hozzáteszi, hogy az Ausztriában a gyermek lakóhelye szerint alkalmazott kiigazítási mechanizmus nem hasonlítható össze az uniós jogi aktusokban előírt díjazásokra és pénzügyi támogatásokra alkalmazott korrekciós együtthatókkal, mivel azok az uniós tisztviselő alkalmazási helyétől, vagy e támogatások nyújtásának helyétől függnek, továbbá az osztrák családi támogatásokat a migráns munkavállalóknak a gyermekeikre, nem pedig saját személyükre tekintettel fizetik ki.

91.

A Bizottság ezenkívül megjegyzi, hogy a Dán Királyság nem hivatkozhat egyszerre arra, hogy eltérő helyzeteket eltérően kell kezelni, és arra, hogy a tagállamok nem kötelesek a támogatások összegét módosítani, amennyiben a vásárlóerő magasabb a gyermekek lakóhelye szerinti tagállamban.

92.

Másodsorban, ami az Osztrák Köztársaságnak az esetleges hátrányos megkülönböztetés fennállására vonatkozó igazolását illeti, amely a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlya sérelmének veszélyével szembeni védekezésre irányuló célkiűzésen alapul, ( 69 ) a Bizottság emlékeztet arra, hogy e veszélynek súlyosnak kell lennie. ( 70 ) Márpedig rámutat arra, hogy a Rechnungshof (számvevőszék, Ausztria) jelentéséből – amelyre maga az Osztrák Köztársaság hivatkozott a pert megelőző eljárás során ezen állítólagos igazolás alátámasztása érdekében – kitűnik, hogy először is a nemzeti költségvetésből a családi ellátások finanszírozásához nyújtott támogatás az átalányösszegek megemelkedése és a családi ellátások finanszírozási forrásainak ezzel együtt járó csökkentése következtében vált szükségessé. ( 71 )

93.

Másodszor, az Osztrák Köztársaságtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező gyermekeknek járó családi ellátások az összes kifizetés hozzávetőleg 6%‑ának felelnek meg.

94.

Harmadszor, noha ezen ellátások nyújtása hatással van a családi ellátások finanszírozására, ennek oka elsősorban az, hogy az osztrák hatóságok nem ellenőrizték megfelelően ezen ellátások nyújtásának feltételeit. ( 72 )

95.

Negyedszer a családi ellátásoknak az érintett tagállam és az Osztrák Köztársaság árszintjének egymáshoz viszonyított arányához való igazítása műszaki és gazdasági szempontból megnehezíti ezen ellátások kezelését, mivel a különbözeti kiegészítés kifizetésének rendszere eltér a gyermek lakóhelye szerinti tagállamban nyújtott családi ellátásoktól. E rendszert, amelyet a 883/2004 rendelet 68. cikkének (2) bekezdése vezetett be, a más tagállamokban lakóhellyel rendelkező gyermekek után járó családi ellátások háromnegyedében kell alkalmazni.

96.

Harmadsorban, ami a hátrányos megkülönböztetés fennállásának az Osztrák Köztársaság által másodlagosan hivatkozott igazolását illeti, amely az Ausztriában nyújtott pénzügyi támogatások és kedvezmények a gyermek lakóhelyétől függően más tagállamokkal fennálló egyenértékűségének biztosítására irányuló célkitűzésen alapul, a Bizottság arra hivatkozik, hogy ez az igazolás nem minősül elismert nyomós közérdeknek, és az egyenlőtlen bánásmód és a kiigazítási mechanizmus következetességének hiányára vonatkozó érveken alapul, amelyeket többek között megcáfol az e mechanizmus alóli, a kiküldött osztrák köztisztviselők javára szóló kivétel.

97.

Egyébiránt a Bizottság a Szlovák Köztársaság egyetértésével azon az állásponton van, hogy az Osztrák Köztársaság, amikor úgy véli, hogy reagálnia kell a rendszer abból eredő torzulásaira, hogy a migráns munkavállalók pénzügyi támogatása meghaladta a költségeik enyhítésének szintjét, úgy tűnik, szem elől téveszti azt, hogy a más tagállamokból származó munkavállalók ugyanolyan módon járulnak hozzá az osztrák szociális és adókedvezmény‑rendszer finanszírozásához, mint az osztrák munkavállalók, függetlenül attól, hogy gyermekeik hol rendelkeznek lakóhellyel. A Bizottság hangsúlyozza, hogy azt a jövedelmet, amelyet e munkavállalók Ausztriában gazdasági tevékenységük ellentételezéseként kapnak, egyenlő mértékben veszik figyelembe, mind a munkáltatók által a családi támogatások finanszírozásáért fizetett járulék kiszámítása, mind pedig az adó kiszámítása során.

98.

Az Osztrák Köztársaság szerint a kiigazítási mechanizmus nem vezet azonos helyzetek eltérő kezeléséhez, viszont azt biztosítja, hogy az eltérő helyzeteket eltérően is kezeljék. Az Osztrák Köztársaság emlékeztet arra, hogy az osztrák jogalkotó a szociális és adókedvezményeknek a gyermekkel rendelkező szülők részére történő nyújtásával azt a célt követi, hogy lehetővé tegye számukra a gyermekeik eltartására fordított kiadásaik egy részének viselését. Ennek eredményeként meg kell különböztetni azon munkavállalók helyzetét, akiknek gyermeke külföldön rendelkezik lakóhellyel, azokétól, akinek gyermeke Ausztriában lakik; e helyzetek a tagállamokban fennálló megélhetési költségek, és ennek következtében az egyenértékű beszerzések költségeinek mértéke közötti különbségek miatt nem hasonlíthatók össze.

99.

A Dán Királysághoz hasonlóan azt is megjegyzi, hogy az Európai Szociális Charta ( 73 ) és az 1996. május 3‑i módosított Charta végrehajtásának biztosításával megbízott Szociális Jogok Európai Bizottságának álláspontja szerint a szociális biztonsági ellátások tekintetében az említett Charta 12. cikkének (4) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmának követelményével nem ellentétes ezen ellátások kiigazítása, ha a gyermek olyan államban rendelkezik lakóhellyel, amelyben jelentősen alacsonyabbak a megélhetési költségek. ( 74 )

100.

Az Osztrák Köztársaság megállapítja, hogy a különböző államokban fennálló megélhetési költségek melletti azonos vásárlóerőt nemcsak az uniós tisztviselők díjazására – ideértve a családi támogatásokat is, amennyiben azokat a tisztviselőtől eltérő személyre tekintettel nyújtják, ( 75 ) miáltal a gyermekek lakóhelyét is figyelembe veszik – meghatározott korrekciós együttható révén, hanem a tanulók ellátási és utazási költségei után járó támogatás összegének kiigazítása érdekében az Erasmus+ programban részt vevő országok három kategóriába történő besorolásával is biztosítják. ( 76 )

101.

Az Osztrák Köztársaság ezenkívül a minimumjövedelem védelmének a szegénység és a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem céljából a Covid19‑világjárvány összefüggésében és azon túl történő megerősítéséről szóló, 2020. október 9‑i tanácsi következtetésekre hivatkozik. ( 77 ) Rámutat arra, hogy a Tanács a szociális védelmi rendszerek által nyújtott elegendő forrásra és szociális ellátásra vonatkozó közös kritériumokról szóló 1992. június 24‑i 92/441/EGK tanácsi ajánlásra ( 78 ) hivatkozva három lényeges alapelv egyikeként a „[m]egfelelőség” elvét azonosította, amely alapján úgy vélte, hogy „a minimumjövedelmi ellátásoknak megfelelő módon fedezniük kell az alapvető szükségleteket, figyelembe véve az érintett tagállamban jellemző életszínvonalat és árszinteket […]”.

102.

A Bizottságnak a vásárlóerő egységességének Ausztria területén fennálló hiányára alapított érveit illetően az Osztrák Köztársaság először is arra hivatkozik, hogy a vásárlóerők közötti különbségek kevésbé jelentősek a tagállamok vásárlóerői között fennálló különbségekhez képest, ( 79 ) és hogy ezen államokban a régiók szerinti kiigazítást is elő kellene írni. Az ilyen rendszerből eredő nehézségek indokolják az államonként megállapított átlagértékek Eurostat által kiszámítását, amely azzal az előnnyel jár, hogy egy objektív szempontról van szó, amely révén elkerülhető azon esetek vizsgálata, amelyekben – mint például Németországban vagy Olaszországban – a vásárlóerők közötti különbség csekély mértékű.

103.

Az Osztrák Köztársaság ezt követően úgy véli, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint jogszerű az egységes és megközelítő összegekre történő ilyen hivatkozás, ( 80 ) csakúgy mint a megélhetési költségek különbségével kapcsolatos szempont kiválasztása. ( 81 ) E tekintetben hivatkozik Kokott főtanácsnok Hosse ügyre vonatkozó indítványára ( 82 ) is, amely szerint „esetleg biztosítani lehetne az ellátást nyújtó tagállamnak a jogot, hogy az ellátást a jogosult lakóhelye szerinti állam költségszintjéhez igazítsa, ha az jelentős mértékben eltér a saját költségszintjétől, amennyiben ez nem ellentétes az 1408/71 rendelettel. Ez az érv azonban semmiképpen sem vezethet az ellátás érintettől való teljes megtagadásához”.

104.

Végül az Osztrák Köztársaság megjegyzi, hogy az Unió azokra a régiókra hivatkozik, amelyek semmiképpen sem tartoznak egynél több tagállamhoz; ezt többek között a regionális támogatásra való jogosultság értékelése keretében teszi, amelynek célja éppen a kohézió előmozdítása, és ennélfogva az életkörülményeknek az Unión belüli összehangolása. ( 83 ) Úgy véli, hogy ha a Bizottság által a jelen eljárásban előadott érvelés helyes lenne, nehezen lehetne helytállónak minősíteni azt a tényt, hogy a burgenlandi (Ausztria), a pozsonyi (Szlovákia) és a nyugat‑dunántúli (Magyarország) régió – bennük a közvetlenül szomszédos Deutsch Jahrndorf (Ausztria), Rusovce (Szlovákia) és Rajka (Magyarország) település – rendkívül eltérő uniós regionális erőforrásokban részesül, jóllehet e régiók egymással közvetlenül határosak.

105.

Először is, az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság olyan dokumentumokra hivatkozott, amelyek nem igazolják, hogy a megtakarítások megvalósítására irányuló sajátos célt követett volna, és hogy elemzését a nemzeti szabályozás előkészítő anyagai, ( 84 ) és különösen a következmények hatékonyságának értékelése is cáfolja. ( 85 )

106.

Másodszor, ami a családi támogatásokat és az eltartott gyermekek után járó adókedvezményt illeti, az Osztrák Köztársaság emlékeztet egyrészt arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata ( 86 ) szerint a tagállamoknak kell kialakítaniuk szociális biztonsági rendszereiket, és hogy ennek keretében módosította az ellátások számításának módját a tényleges megélhetési költségek arányában, és emelte meg vagy csökkentette le ezeket az ellátásokat annak érdekében, hogy megfeleljen a gyermekek eltartásához tipikusan kapcsolódó költségek egy részének átvállalására irányuló célkitűzéseknek. Másrészt az Osztrák Köztársaság az osztrák polgári bíróságoknak a külföldön élő gyermekek tartásdíjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatára hivatkozik. Ezt a tartásdíjat a tartásra kötelezett átlagos életkörülményei és azon országban jellemző vásárlóerő alapján számítják ki, ahol a gyermek él. Ennek alapján a tartásra jogosult szükségletei konkrétan és egyedileg kapcsolódnak a szülők életkörülményeihez. Arra is hivatkozik, hogy annak megállapítása, hogy a családi támogatások csak az alapvető szükségleteket fedezik, egyáltalán nem változtat a támogató funkciójukon, ( 87 ) mivel ezen ellátások főszabály szerint ugyanazt a célt követik, mint a tartásdíj, vagyis a szülők által a gyermekük eltartásáért szokásosan viselt kiadások fedezésére irányulnak, és nincs jelentősége annak, hogy jellegénél fogva az absztrakció kissé erősebb egy olyan állami ellátás esetében, amely minden gyermek után jár, mint a tartásdíj egyedi értékelése során.

107.

Harmadszor, a családi bónusz „pluszt”, és az egyéb adókedvezményeket illetően az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a kiigazítási mechanizmus biztosítja, hogy a tényleges kiadásokat méltányosan vegyék figyelembe, és hogy minden gyermekkel rendelkező, keresőtevékenységet végző adóalany a teherviselő képességét illetően egyenlő bánásmódban részesüljön.

108.

E tekintetben ismét a teherviselési képesség elvére hivatkozik, ( 88 ) amely szerint a gyermekekkel kapcsolatban felmerülő kiadásokat adózási szempontból megfelelő mértékben figyelembe kell venni. Ez az elv az uniós jogban a közvetlen adóztatás területéről ered, és az Unión belül az adójog általános elvét képezi. Így a 2011. szeptember 15‑i Schulz‑Delzers és Schulz ítéletben ( 89 ) a Bíróság kimondta, hogy a kitelepülések után nyújtott támogatásokkal kapcsolatos két ténybeli helyzet összehasonlíthatósága „nem áll fenn, tekintettel a progresszív adótábla alkalmazásával követett célkitűzésre, amely […] szükségképpen az adóalany adózási képességének az érintett tagállam területén fennálló életkörülményekre tekintettel történő értékelésén alapszik”.

109.

Negyedszer azt állítja, hogy mivel a családi ellátások és az adókedvezmények kiigazításának mechanizmusa biztosítja, hogy azonos összegű támogatást vagy mérséklést nyújtanak, az nem haladja meg az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket.

110.

A Bizottságnak a Számvevőszék jelentésére alapított érveit illetően az Osztrák Köztársaság megjegyzi, hogy:

111.

Ami a Bizottság azon érvét illeti, amely szerint a más tagállamokban lakóhellyel rendelkező gyermekek körülbelül háromnegyede után az Osztrák Köztársaság csak különbözeti kifizetéseket teljesít, ( 90 ) a Bizottság megjegyzi, hogy még e kifizetések, ideértve az eltartott gyermekek után járó adókedvezményt is, számos esetben jelentős mértékben meghaladják a gyermek lakóhelye szerinti államban nyújtott az elsődleges ellátásokat.

112.

Ami a Bizottságnak a Horvát Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Szlovén Köztársaság által is támogatott általános érvét illeti, amely azon alapul, hogy méltánytalan, hogy a munkavállalók Ausztriában adót, valamint a munkabérükből levont járulékokat fizetnek, és ezáltal hozzájárulnak a vitatott ellátások finanszírozásához, azokból azonban végül csak a más tagállamban lakó gyermekeik után járó, értékükben kiigazított megfelelő ellátások formájában részesülnek, az Osztrák Köztársaság úgy véli, hogy a munkáltatói járulékok számítási alapjának nincs jelentősége, és egy esetleges adókötelezettség nem áll kapcsolatban az állam által folyósított ellátásokkal. Ezzel szemben, ha a munkavállaló adókötelezettségének befolyással kellene lennie a szociális biztonsági ellátások exportálására, akkor a 883/2004 rendelet 70. cikkében kimondott szabály ellentétes lenne az uniós joggal.

113.

Az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság által a közvetett hátrányos megkülönböztetés fennállásának alátámasztására előadott érv csak azoknak a külföldön tartózkodó osztrák tisztviselőknek a helyzetét érintheti, akikkel a gyermekei is kiköltöztek, és e tisztviselők helyzete jogi és anyagi okokból nem hasonlítható össze a migráns munkavállalók helyzetével. Egyrészt a külföldön dolgozó köztisztviselőkre a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény ( 91 ) 33., 34. és 37. cikke, valamint a konzuli kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény ( 92 ) 48. és 49. cikke alapján a fogadó állam szociális és adórendszere alóli különös mentességi rendszere vonatkozik.

114.

Ráadásul a külföldön dolgozó köztisztviselők helyzetének sajátossága az uniós jogban az EUMSZ 45. cikk (4) bekezdésében, valamint a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének b) pontjában és 13. cikkének (4) bekezdésében ( 93 ) is megtalálható, amelyekből az következik, hogy a külföldön dolgozó tisztviselők a fogadó államokban nem jogosultak családi támogatásokra, következésképpen különbözeti kifizetésekre vagy a családi helyzetükhez kapcsolódó kiegészítő ellátásokra sem.

115.

Végül az osztrák jog értelmében a szociális biztonsági rendszerben és a helyzetük adózási szempontból történő kezelése során a külföldön dolgozó köztisztviselőket úgy kell tekinteni, mint akik tevékenységüket belföldön folytatják. Ezenkívül polgári ügyekben továbbra is az osztrák általános joghatóság alá tartoznak.

116.

Másrészt, ami az érdemi tárgyi különbségeket illeti, a rendszeres áthelyezési rendszer hatálya alá tartozó külföldön dolgozó köztisztviselők általában megőrzik lakóhelyüket és érdekeltségeik központját Ausztriában.

117.

Egyébiránt az Osztrák Köztársaság szerint, ha a külföldön dolgozó köztisztviselők helyzetét a migráns munkavállalók helyzetével összehasonlíthatónak kellene tekinteni, ebből az következne, hogy ez előbbiek, mivel nem tartoznak a kiigazítási mechanizmus hatálya alá, összességükben nem előnyben részesülnének, hanem hátrányba kerülnének. Figyelembe kellene venni azt a tényt, hogy az Osztrák Köztársaság külföldön, más tagállamokba, valamint az EGT‑megállapodásban részes államokba és Svájcba kiküldött tisztviselőinek nagy része olyan államokban tartózkodik, ahol a megélhetési költségek magasabbak, mint Ausztriában.

118.

E tekintetben a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy a kiigazítási mechanizmussal érintett migráns munkavállalók száma jelentősen meghaladja a kiküldött osztrák köztisztviselők számát, annak a Bíróság ítélkezési gyakorlatának ( 94 ) megfelelő bizonyítása nélkül, hogy az érintett migráns munkavállalók aránya nagyobb, mint az ugyanilyen hátrányos helyzetben lévő tisztviselők aránya.

119.

Amennyiben a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a külföldön dolgozó köztisztviselőkre alkalmazandó szabályozás közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, az Osztrák Köztársaság közérdeken alapuló kényszerítő okként az államnak e tisztviselőkkel szemben fennálló lojalitási kötelezettséghez kapcsolódó gondoskodási kötelezettségére hivatkozik. Az Osztrák Köztársaság, miután megemlítette, hogy a Bizottság a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében nem kérdőjelezi meg ezen igazolás alapját, e tekintetben a Bíróság olyan határozataira hivatkozik, amelyek az uniós intézményekben és a tagállamok közigazgatásában az alkalmazottak által végzett tevékenységekkel kapcsolatos gondoskodási elvre vonatkoznak. ( 95 )

120.

Az Osztrák Köztársaság szerint munkáltatói minőségében fokozott gondoskodásról tesz tanúbizonyságot a tevékenységüket belföldön és külföldön végző tisztviselőivel szemben, mivel a nemzetközi jogon alapuló következetes, gyakorlati szempontból kezelhető rendszer hatálya alá vonja őket, amely alapján a származási ország nemzeti jogának hatálya alá tartoznak, abból az elvből kiindulva, hogy minden jogi következmény az ezen államban lévő lakóhelyhez kapcsolódik. Megjegyzi továbbá, hogy a kiigazítási mechanizmus olyan alkalmazása, amely az Unión belüli megvalósul, az Unión kívül azonban nem, ellentétes lenne az Osztrák Köztársaságnak a tisztviselőivel szembeni gondoskodási kötelezettségével, amelynek biztosítania kell az egyenlő bánásmódot.

121.

Előzetesen az Osztrák Köztársaság rámutat, hogy az indokolással ellátott véleményében a Bizottság csak a közvetett hátrányos megkülönböztetés szempontjából vitatta a külföldön szolgálatot teljesítő köztisztviselőkre alkalmazandó szabályozást. Arra hivatkozik, hogy ha a keresetének alátámasztására kifejtett érvelése keretében a Bizottságnak azt is fel kellene rónia, hogy a kiigazítási mechanizmust bevezető, a kereset tárgyát képező szabályozások nem következetesek, ezt az érvet a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően mint elfogadhatatlant el kellene utasítani. ( 96 )

122.

Ha azonban ezt az érvet vizsgálni kellene, az Osztrák Köztársaság megismétli válaszának elemeit arra vonatkozóan, hogy a külföldön szolgálatot teljesítő köztisztviselőkre alkalmazandó szabályozások egy önmagában következetes, átfogó rendszer részét képezik. Hozzáteszi, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy nem minden kivétel teszi a nemzeti szabályozást következetlenné, többek között akkor, ha alkalmazási köre meglehetősen szűk, mint az az adott esetben is fennállt. ( 97 )

123.

A Bizottság által hivatkozott második kifogás nem vitatott alapjait illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a következőket mondta ki:

124.

A jelen ügyben a családi támogatás és az eltartott gyermekek után járó adókedvezmény egyszerre minősül a 883/2004 rendelet 4. cikkében előírt egyenlő bánásmód elvének hatálya alá tartozó családi ellátásoknak és a 492/2011 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó szociális kedvezményeknek, míg a családi bónusz „plusz”, az egyedüli keresőknek járó adókedvezmény, a gyermeket egyedül nevelőknek járó adókedvezmény, valamint a tartásdíj után járó adókedvezmény a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt egyenlő bánásmód elvének hatálya alá tartozik.

125.

E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy:

126.

Következésképpen a 883/2004 rendelet 4. cikkének és a 492/2011 rendelet 7. cikkének a munkavállalók szabad mozgásának biztosítására irányuló értelmezését össze kell hangolni.

127.

E két rendelet egymáshoz való viszonyát illetően, amelyek alkalmazási köre fedi egymást, ( 105 ) a Bíróság rámutatott a 492/2011 rendelet általános hatályára a munkavállalók szabad mozgása tekintetében. ( 106 ) Így megismételte azt a megoldást, amelyet azon kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elbírálása során fogadtak el, amelyet a Bizottság utóbbi, az 1408/71 rendeletnek a betegségi ellátások exportálhatóságára vonatkozó, lakóhellyel kapcsolatos feltétel meghatározásával megvalósított megsértésére, valamint e feltételnek a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15‑i 1612/68/EGK tanácsi rendelet ( 107 ) 7. cikkére tekintettel történő választására vonatkozó igazolásának lehetőségére alapított. Ennélfogva a 883/2004 rendelet 4. cikkének alkalmazása csak olyan helyzetekre alkalmazható, amelyek nem tartoznak a 492/2011 rendelet hatálya alá, még akkor sem, ha a 883/2004 rendelet – különösen a 7. cikke – olyan különös rendelkezéseket tartalmaz, amelyek tiltják a lakóhelyre vonatkozó szabályokat. ( 108 )

128.

Az Osztrák Köztársaság elsődlegesen azt állítja, hogy a családi ellátások, valamint a szociális és adókedvezmények kiigazításának mechanizmusa nem vezet egyenlőtlen bánásmódhoz. Lényegében arra hivatkozik egyrészt, hogy mivel az ellátások és kedvezmények célja a gyermekek eltartásából eredő, a szülők által viselt költségek egy részének megtérítése, és az adóterheik csökkentése, azon munkavállalók helyzetének összehasonlítása, akiknek gyermekei nem Ausztriában rendelkeznek lakóhellyel és akiknek gyermekei Ausztriában laknak, a tagállamok között fennálló eltérő életszínvonal miatt nem lehetséges. Másrészt a kiigazítási mechanizmus alkalmazásával a migráns munkavállalók a gyermek lakóhelye szerinti tagállamban fennálló megélhetési költségek alapján kapják meg a szükséges támogatást.

129.

Ugyanakkor, amint azt a Bíróság kimondta, közvetetten hátrányos megkülönböztetésnek kell tekinteni a nemzeti jog előírásait, amikor azok – bár az állampolgárságra való tekintet nélkül alkalmazandóak – lényegében a migráns munkavállalókat érintik, illetve az érintett személyek többsége migráns munkavállaló; amikor mindenkire egyaránt hatályosak, azonban a hazai munkavállalók a migráns munkavállalóknál könnyebben tudják azokat teljesíteni, illetve amikor különösen fennáll a kockázat, hogy ezen előírások ez utóbbiakat hátrányosan érintik. ( 109 )

130.

A jelen esetben a gyermekek lakóhelyéhez kapcsolódó, az osztrák szabályozásban rögzített kritériumból az következik, hogy a családi ellátások, valamint a szociális és adókedvezmények összegének csökkentése lényegében a migráns munkavállalókat érinti, mivel gyermekeik esetében gyakrabban előfordulhat, hogy más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel. ( 110 ) Ezenkívül az ellátások összegének ( 111 ) az Osztrák Köztársasággal szomszédos államokra vonatkozóan alkalmazott együtthatóit meghatározó táblázatokból nagyon világosan kitűnik, hogy az ezen államok többségében fennálló, az Osztrák Köztársaságétól eltérő életszínvonal miatt azok a munkavállalók, akik a szabad mozgáshoz való jogukat ezen államokból kiindulva gyakorolták, jelentős többségükben azok, akik az Ausztriában nyújtottnál alacsonyabb összegű szociális és adókedvezményekben részesülnek. Márpedig a Számvevőszék jelentésének a Bizottság által benyújtott ( 112 ) és az Osztrák Köztársaság által hivatkozott adatai szerint a 2016. évi kifizetések körülbelül 50%‑a Magyarországon és Szlovákiában, továbbá 40%‑a a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban, Romániában, valamint Szlovéniában lakóhellyel rendelkező gyermekekre vonatkozott.

131.

Ezt az elemzést alátámasztják az osztrák kormánynak a családi bónusz „plusz” kiigazításának hatásaival kapcsolatos becslésekre vonatkozó magyarázatai is. ( 113 ) Ezek a tények összhangban állnak a Számvevőszék azon megállapításával, amely szerint a kedvezményezett gyermekek száma 2004 és 2016 között, az osztrák munkaerőpiac megnyitásával párhuzamosan meghatszorozódott. ( 114 )

132.

Véleményem szerint kizárólag ezek az tények – anélkül, hogy vizsgálni kellene a felek által megvitatott, a teljesség kedvéért kifejtett érveket – elegendőek annak megállapításához, hogy az osztrák szabályozásban a gyermekek lakóhelyétől függően exportálható ellátások összegét illetően alkalmazott különbségtétel nagyobb mértékben érinti a migráns munkavállalókat, és állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amely csak akkor fogadható el, ha objektív módon igazolt. ( 115 )

133.

Tudomásom szerint a Bíróság a 883/2004 rendelet 4. cikkének alkalmazása során nem hivatkozott kifejezetten erre a feltételre. Ugyanakkor véleményem szerint átültethető a Bíróság által az 1408/71 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésére vonatkozóan hozott egyetlen határozat. ( 116 ) Ezenkívül megjegyzem, hogy a Bíróság a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezte a 883/2004 rendelet 67. cikkét, amely arra irányul, hogy a munkavállalót ne tartsák vissza a szabad mozgáshoz való jogának a gyakorlásától, ( 117 ) és kizárólag ezen az alapon vizsgálta meg a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott igazolásokat. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a családi ellátásokra alkalmazandó, a lakóhelyre vonatkozó feltételnek a tagállam általi választása is igazolható a 883/2004 rendelet 4. cikke és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése egymásra tekintettel történő értelmezésének szabálya alapján, amely a közös alapjukból, nevezetesen a munkavállalók szabad mozgásának biztosítására irányuló célkitűzést meghatározó EUMSZ 45. cikkből következik. ( 118 )

134.

A Bíróságnak a 492/2011 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata szerint ahhoz, hogy a közvetett megkülönböztetés igazolt legyen, alkalmasnak kell lennie valamely jogszerű cél elérésének biztosítására, és nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket ( 119 ).

135.

A Bizottság jogosan állítja, hogy az Osztrák Köztársaság egyetlen olyan indokot sem ad elő, amely igazolhatná az ellátások, valamint a szociális és adókedvezmények általa bevezetett kiigazítási mechanizmusából eredő közvetett hátrányos megkülönböztetést.

136.

A jelen kereset keretében ugyanis az Osztrák Köztársaság egyrészt lényegében a Dán Királyság és a Norvég Királyság támogatásával arra hivatkozik, hogy az ellátások összegének kiigazítása annak biztosítására irányul, hogy a támogatásnak és a családi kiadások ebből következő mérséklésének értéke megfeleljen az Ausztriában nyújtott ellátások értékének. ( 120 )

137.

Márpedig véleményem szerint ismét meg kell állapítani, hogy a nyújtott ellátások átalányösszegűek, ( 121 ) és nem veszik figyelembe a gyermek tényleges szükségleteit. E tekintetben Románia azon álláspontjával is egyetértek, amely szerint az Osztrák Köztársaság nem használhatja fel ugyanazokat az érveket a hátrányos megkülönböztetés fennállásának vitatására és annak igazolására.

138.

Másodszor, a Bizottság számszerűsített – az Osztrák Köztársaság által nem vitatott – bizonyításából ( 122 ) egyértelműen kitűnik, hogy Ausztria területén nem biztosított az értékek egymásnak való megfelelősége ( 123 ) és hogy nem áll fenn koherencia az Ausztriában megállapított megélhetési költségekben fennálló különbségek és az egyes tagállamokban alkalmazott együtthatók között. ( 124 ) Ezenkívül, amint azt a Szlovák Köztársaság hangsúlyozza, e tagállamokban eltérések mutatkozhatnak, ( 125 ) ami rámutat arra, hogy ha az árszinttel való megfelelési rendszert el kellene elfogadni, a vásárlások helye jelentőséggel bír.

139.

Az Osztrák Köztársaság azon érve, amely szerint a vásárlóerő terén fennálló különbségek – különösen Bulgária esetében ( 126 ) –egyértelműen jelentősebbek, ami szintén ellensúlyozza a kiigazítási mechanizmus hatásait, nem kérdőjelezi meg e megállapítások összességét.

140.

Következésképpen az annak biztosítására irányuló cél, hogy a támogatásnak és a családi kiadások ebből következő mérséklésének értéke megfeleljen az Ausztriában nyújtott ellátások értékének, véleményem szerint nem igazolhatja a szóban forgó közvetett hátrányos megkülönböztetést.

141.

Másrészt az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy a szociális és adókedvezmények összegének kiigazítására irányuló mechanizmusnak magasabb rendű célja a támogató funkció, valamint a szociális rendszer méltányosságának megteremtése vagy helyreállítása.

142.

A Bizottsághoz hasonlóan megjegyzem először is, hogy a Számvevőszék jelentéséből ( 127 ) kitűnik, hogy a családi ellátásoknak az érintett tagállam és az Osztrák Köztársaság árszintjének egymáshoz viszonyított aránya alapján történő kiigazítása további költségeket eredményezhet, még akkor is, ha e hatást az Osztrák Köztársaság minimalizálja. Márpedig e költségeket szükségképpen az állami költségvetésbe befizető személyek összességének kell viselnie. Ebben az összefüggésben álláspontom szerint célszerű pontosítani, hogy e jelentés ( 128 ) azt is jelzi, hogy – amint azt a Bizottság és a Lengyel Köztársaság hangsúlyozza – a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyát veszélyeztető ok nem az ellátások azon munkavállalók részére történő folyósítása, akiknek gyermekei az Osztrák Köztársaságon kívül rendelkeznek lakóhellyel, és amely a családi ellátások költségeinek körülbelül 6%‑át teszi ki, ( 129 ) hanem az, hogy ezen ellátások nyújtása tekintetében nincs megfelelő ellenőrzés.

143.

Másodszor egyetértek a Bizottság, ( 130 ) valamint az EFTA Felügyeleti Hatóság és a Szlovén Köztársaság által kifejtett azon véleményekkel, amelyek szerint rendkívül fontos arra emlékeztetni, hogy a munkavállalók Unión és az EGT‑n belüli szabad mozgásának védelméről szóló szabályok, ( 131 ) köztük az egyenlő bánásmód elve olyan átfogó rendszeren alapul, amelyben egyrészt a szociális biztonság területén alkalmazandó jogszabályok általában azon tagállam jogszabályai, amelyben az érintett személy a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként végzett tevékenységet folytatja, ( 132 ) másrészt a migráns munkavállalók az általuk végzett tevékenységek után fizetendő szociális és adójárulékok megfizetésével hozzájárulnak a fogadó tagállam szociálpolitikájának finanszírozásához, ( 133 ) ami igazolja nyújtott ellátások és előnyök egyenlőségét. ( 134 )

144.

A jelen ügyben a Cseh Köztársasághoz, a Horvát Köztársasághoz és a Lengyel Köztársasághoz hasonlóan megállapítom, hogy mivel az osztrák családi támogatásokat a munkavállalók munkabérének teljes összege alapján kiszámított munkáltatói járulékokból finanszírozzák, ezáltal tisztán gazdasági szempontból a migráns munkavállalók a belföldi munkavállalókhoz hasonlóan vesznek részt a munkáltató által folyósított összegek meghatározásában.

145.

Ezenkívül a családi bónusz „pluszt” és a szóban forgó egyéb adókedvezményeket illetően az Osztrák Köztársaság kifejtette, hogy ezeket a kedvezményeket a munkavállalók jövedelemadójából finanszírozták, ami szintén érvénytelenné teszi az osztrák jogalkotó választásának azon igazolását, amely szerint nem áll fenn kölcsönösség a szociális méltányosság céljával.

146.

Ennélfogva úgy vélem, hogy az érintett munkavállaló gyermekének lakóhelye szerinti eltérő bánásmód nem alkalmas és nem is szükséges a támogató funkció, valamint a szociális rendszer méltányosságának megteremtéséhez vagy helyreállításához.

147.

A fentiekben kifejtett indokok összességére tekintettel úgy vélem, hogy az Ausztriában munkát végző azon munkavállalók részére juttatott családi ellátások, valamint szociális és adókedvezmények összegének kiigazítása, akiknek gyermekei más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, ellentétes mind a 883/2004 rendelet 4. cikkében, mind pedig a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében szereplő egyenlő bánásmód elvével.

148.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Bizottság által felhozott második kifogás megalapozott.

149.

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel úgy vélem, hogy a Bíróságnak helyt kell adnia a Bizottság által előterjesztett kérelmeknek, az Osztrák Köztársaságot kell a költségek megfizetésére kötelezni.

150.

Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban, amely szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok, azok az EGT‑megállapodásban részes államok, amelyek nem tagállamok, valamint az EFTA Felügyeleti Hatóság maguk viselik saját költségeiket, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Horvát Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, Románia, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság, valamint a Norvég Királyság és az EFTA Felügyeleti Hatóság maguk viselik saját költségeiket.

151.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon: