—

semmisítse meg a 2019. január 28-i C(2019) 743 final bizottsági határozat 1. cikkét, amely határozatot a Bizottság a nyilvánosságra hozatalnak a felperesek által az Európai Bizottság elnökének a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13-i 2011/695/EU határozatának a 8. cikke alapján előterjesztett kifogásra válaszul hozott meg (AT.40054. sz. ügy — Ethanol Benchmarks); és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat sérti a vitarendezési eljárás keretében alkalmazandó jogszabályokat

A felperesek érvelése szerint a vitarendezési eljárásokra irányadó jogszabályoknak meg kellene akadályozniuk az érintett nyilvánosságra hozatalt. Konkrétan a 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (1) 10a. cikkében, 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és 16a. cikke (2) bekezdésében foglalt, összefüggésben értelmezett rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azok a vitarendezési megbeszéléseken készített felvételek nyilvánosságra hozatalát a vitarendezési beadványra korlátozzák, amelyhez csak szigorú feltételek mellett lehet hozzáférni.

2.

A második jogalap keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat sérti a bizalomvédelem elvét.

A felperesek érvelése szerint az alperes azzal a következetes gyakorlatával, amelynek keretében a vitarendezési eljárásokban benyújtott nem hivatalos dokumentumokat kizárja a többi félnek az aktához való hozzáféréséből, valamint azáltal, hogy a vitarendezési eljárások kontextusában erre vonatkozóan konkrét garanciákat nyújt, a felperesekben jogos bizalmat keltett a szóban forgó dokumentumok bizalmas kezelése tekintetében.

3.

A harmadik jogalap keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat sérti az egyenlő bánásmód és a fegyveregyenlőség elvét.

A felperesek érvelése szerint a felperesek és az alperes közötti vitarendezési megbeszélések felvételeinek a harmadik személyek számára való hozzáférhetővé tételével az alperes megsértette az egyenlő bánásmód elvét azáltal, hogy a vitarendezésben részt vevő feleket hátrányosabb helyzetben hozta, mint a vitarendezési megbeszélésben való részvételt feladó feleket. A vitarendezésben részt nem vevő felek hozzáférésének az aktára való jogellenes kiterjesztése sérti a fegyveregyenlőség elvét is azáltal, hogy e feleknek előnyt biztosít a feltételezett tettestársak közötti, természetszerűleg szembenálláson alapuló viszony keretében a hozzájárulást érintő állítások tekintetében.

4.

A negyedik jogalap keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat sérti a megfelelő ügyintézés elvét.

A felperesek továbbá azzal érvelnek, hogy a vitatott információk nyilvánosságra hozatalának a lehetővé tétele miatt a határozat az alperes számára megengedi, hogy teljes mértékben következetlen politikát folytasson, amelynek keretében a felpereseket jelentős mértékben kedvezőtlenebb bánásmódban részesítik, mint az alperes valamennyi korábbi határozatának a címzettjeit. Ezáltal a megtámadott határozatot olyannak kell tekinteni, amely sérti a felperesek arra vonatkozó jogát, hogy az ügyeiket az alpereshez hasonló uniós intézmények „részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül” intézzék, és ezáltal sérti az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdését.

5.

Az ötödik jogalap keretében a felperesek arra hivatkoznak, másodlagosan az indokolásban helytelen jogi minősítésre került sor.

A felperesek az ötödik jogalapjuk keretében, amely a többi jogalaphoz képest másodlagos, azzal érvelnek, hogy még ha a Törvényszék végül egyet is értene az alperessel abban, hogy a vitatott anyagokat a többi vállalkozás számára hozzáférhetővé kell tenni, a megtámadott határozatot továbbra is meg kell semmisíteni az indokolás hibái miatt.

Az alperes a vitarendezésről szóló közlemény 35. pontjára hivatkozott a vitatott anyagok hozzáférhetővé tétele érdekében. A 35. pont csupán a vitarendezési beadványokra hivatkozik, a vitarendezési dokumentumokra azonban nem, és a megtámadott határozat ezen utóbbi kifejezést használja. Ahhoz, hogy az indokolás belső következetességgel rendelkezzen, a megtámadott határozatot újra kellett volna szövegezni oly módon, hogy ezen anyagokat a vitarendezési beadványok részeként tüntesse fel.