1)

Ellentétes-e az uniós joggal (különösen a hatóságok igazgatási szabadságának elvével, valamint az odaítélés és a hatóságok érdekkörébe tartozó szolgáltatások irányítása különböző módszerei közötti alapvető egyenértékűség elvével) (a közbeszerzési szerződésekről szóló törvénykönyvről szóló, 2016. évi 50. sz. felhatalmazáson alapuló rendelet 192. cikkének 2. bekezdésében szereplőhöz hasonló) olyan nemzeti szabályozás, amely az in house odaítéléseket a közbeszerzési eljárás keretében történő odaítélésekhez képest alárendeltté és kivételessé teszi, mivel i. az in house odaítéléseket csak abban az esetben teszi lehetővé, ha bizonyított az érintett piac elégtelensége, valamint ii. előírja, hogy a szervközi küldöttség keretében odaítélést végezni kívánó hatóságnak konkrétan indokolnia kell, hogy a szóban forgó odaítélési forma milyen előnyökkel jár a köz javára?

2)

Ellentétes-e az uniós joggal (különösen a 2014/24/EU irányelv (1) több hatóság által együttesen gyakorolt hasonló kontroll keretében történő in house odaítélésekre vonatkozó 12. cikkének (3) bekezdésével) (a köztőkével működő társaságokra vonatkozó szabályozás egységes szövegéről szóló, 2016. évi 175. sz. felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének 1. bekezdéséhez hasonló) olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályoz valamely hatóságot abban, hogy (egyébként a kontroll vagy vétójog biztosítására alkalmatlan) részesedést szerezzen több hatóság részvételével működő szervezetben, amennyiben a szóban forgó hatóság a jövőben egyébként együttes kontrollra kíván szert tenni, vagyis jogot kíván szerezni arra, hogy a több hatóság részvételével működő szervezet javára közvetlen odaítéléseket végezzen?