–

a Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne képviseletében C. Morán Medina abogado,

–

a GB képviseletében V. Saranga Pinhas abogado és F. Sánchez García procurador,

–

a francia kormány képviseletében kezdetben: A.‑L. Desjonquères, C. Mosser és E. de Moustier, később: A.‑L. Desjonquères és E. de Moustier, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Castilla Contreras, M. Morales Puerta és I. Naglis, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 671. o.; helyesbítés: HL 2014. L 189., 61. o.; HL 2014. L 232., 25. o.; HL 2016. L 130., 9. o.; HL 2017. L 262., 16. o.) 103. cikkének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne (a továbbiakban: CIVC) és a GB között a „Champagne” oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) megsértése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1308/2013 rendelet (97) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„A nyilvántartásba vett eredetmegjelöléseknek és földrajzi jelzéseknek oltalmat kell élvezniük minden olyan használattal szemben, amely visszaél a követelményeknek megfelelő termékek hírnevével. A tisztességes verseny elősegítése és a fogyasztók megtévesztésének elkerülése végett indokolt kiterjeszteni az oltalmat az e rendeletben nem szabályozott termékekre és szolgáltatásokra is, ideértve azokat a termékeket, amelyek nem szerepelnek a Szerződések I. mellékletében.”

4

E rendelet II. része II. címe I. fejezetének az „Eredetmegjelölések, földrajzi jelzések és hagyományos kifejezések a borágazatban” című 2. szakasza tartalmazza a „Bevezető rendelkezések” című 1. alszakaszt, és ebben szerepel a „Hatály” című 92. cikk, amely a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az e szakaszban megállapított, eredetmegjelölésekkel, földrajzi jelzésekkel és hagyományos kifejezésekkel kapcsolatos szabályok a VII. melléklet II. részének 1., 3–6., 8., 9., 11., 15. és 16. pontjában említett termékekre alkalmazandók.

(2)   Az (1) bekezdésben említett szabályok a következőkön alapulnak:

5

Az ugyanezen rendelet 2. szakaszának „Eredetmegjelölések és földrajzi jelzések” című 2. alszakaszában szereplő „Fogalommeghatározások” című 93. cikk az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„E szakasz alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

6

A rendeletnek az „Oltalom” című 103. cikke értelmében:

„(1)   Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseket bármely forgalmazó használhatja az olyan borok esetében, amelyek a vonatkozó termékleírásnak megfelelően készültek.

(2)   Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések, valamint az ezek egyikével a vonatkozó termékleírásnak megfelelően ellátott borok a következőkkel szemben élveznek oltalmat:

[…]”

7

Az 1308/2013 rendeletnek a „Meglévő oltalom alatt álló bornevek” című 107. cikke az (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy „[a borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1493/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 179., 1. o. magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 25. o.)] 51. és 54. cikkével és [az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló, 2002. április 29‑i 753/2002/EK bizottsági rendelet (HL 2002. L 118., 1. o. magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 35. kötet, 455. o.)] 28. cikkével összhangban oltalom alatt álló bornevekre az e rendelet szerinti oltalom automatikusan érvényes. A Bizottság e borneveket felveszi az e rendelet 104. cikke szerinti nyilvántartásba.”

8

E rendelet 230. cikke előírja a 2013. május 13‑i 517/2013/EU tanácsi rendelettel (HL 2013. L 158., 1. o.) módosított, a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) szóló, 2007. október 22‑i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (HL 2007. L 299., 1. o.; helyesbítések: HL 2010. L 63., 30. o.; HL 2013. L 97., 4. o., a továbbiakban: 1234/2007 rendelet) hatályon kívül helyezését..

9

Az említett rendelet 232. cikke előírja, hogy a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba, és azt 2014. január 1‑jétől kell alkalmazni.

10

Az 1308/2003 rendelet 92. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott VII. melléklet II. részének 5. pontja meghatározza a „minőségi pezsgő” tulajdonságait, amelyek közé tartozik a pezsgő.

11

A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 343., 1. o.; helyesbítés: HL 2013. L 55., 27. o.) 2013. január 3‑i hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20‑i 510/2006/EK tanácsi rendeletet (HL 2006. L 93., 12. o.).

12

E rendelet 32. cikke a következőképpen szól:

„Az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések számára biztosított oltalmat – a magas szintű védelem garantálása és az oltalomnak a borágazatban érvényesülő oltalomhoz való igazítása érdekében – ki kell terjeszteni a bejegyzett elnevezés termékek és szolgáltatások esetében való visszaélésszerű használatára, utánzására és idézésére is. Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott termékek összetevőként történő felhasználása esetén figyelembe kell venni az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) ellátott termékeket összetevőként tartalmazó élelmiszerek címkézésére vonatkozó iránymutatásokról szóló bizottsági közleményt.”

13

E rendelet „Hatály” című 2. cikke a (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy „[e]z a rendelet nem alkalmazandó az 1234/2007/EK rendelet XIb. mellékletében meghatározott szeszes italokra, ízesített borra vagy a szőlőből készült termékekre, kivéve a borecetet.”

14

A rendelet „Oltalom” című 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának szövege hasonló az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának szövegéhez.

15

A GB‑nek tapasbárjai vannak Spanyolországban, és a közösségi médiában és a szórólapokon a CHAMPANILLO megjelölést használja e bárok megjelölésére és hirdetésére. A megjelöléshez többek között két habzóitallal megtöltött, koccintó poharat ábrázoló, grafikus ábrázolás társul.

16

A spanyol szabadalmi és védjegyhivatal két alkalommal, 2011‑ben és 2015‑ben helyt adott a CHAMPANILLO védjegy lajstromozása iránt a GB által benyújtott kérelmekkel szemben a pezsgőtermelők érdekvédelmi szervezete, a CIVC által benyújtott felszólalásoknak, azzal az indokkal, hogy e megjelölés védjegyként való lajstromozása összeegyeztethetetlen a nemzetközi oltalom alatt álló „Champagne” OEM‑mel.

17

A GB 2015‑ig forgalmazott Champanillo elnevezésű habzóitalt, és a CIVC kérésére megszüntette azt.

18

A CIVC, mivel úgy ítélte meg, hogy a CHAMPANILLO megjelölés használata sérti a „Champagne” OEM‑et, keresetet indított a Juzgado de lo Mercantil de Barcelona (barcelonai kereskedelmi bíróság, Spanyolország) előtt, és kérte, hogy e bíróság kötelezze a GB‑t a CHAMPANILLO megjelölés használatának abbahagyására, ideértve a közösségi médiákban (az Instagramon és a Facebookon) való használatot is; minden olyan tájékoztató, hirdetési vagy kereskedelmi anyag piacról és internetről való eltávolítására, amelyen az említett megjelölés szerepel, valamint a „champanillo.es” doménnév törlésére.

19

A GB álláspontja védelmében arra hivatkozott, hogy a CHAMPANILLO megjelölés vendéglátóipari létesítmények kereskedelmi neveként történő használata nem eredményez összetéveszthetőséget a „Champagne” OEM hatálya alá tartozó termékekkel, és nem állt szándékában az említett OEM hírnevével való visszaélés.

20

A Juzgado mercantil de Barcelona (barcelonai kereskedelmi bíróság) elutasította a CIVC keresetét.

21

Úgy ítélte meg, hogy a CHAMPANILLO megjelölés GB általi használata nem minősül a „Champagne” OEM‑et sértő idézésnek, mivel nem alkoholos ital, hanem – pezsgőt nem forgalmazó – vendéglátóipari létesítmények, vagyis az OEM oltalma alatt állóktól eltérő termékek megjelölésére szolgál, eltérő célközönséghez szól, és ezért nem sérti ezen eredetmegjelölést.

22

A Juzgado mercantil de Barcelona (barcelonai kereskedelmi bíróság) a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) 2016. március 1‑jei ítéletére támaszkodott, amely elutasította, hogy a Champín kifejezésnek egy gyermekrendezvényeken történő fogyasztásra szánt, gyümölcsalapú, alkoholmentes, szénsavas italra való kereskedelmi célú használata sértené a „Champagne” OEM‑et, tekintettel a szóban forgó áruk és célközönségeik közötti különbségre, a két megjelölés hangzásbeli hasonlósága ellenére.

23

A CIVC fellebbezést nyújtott be a Juzgado mercantil de Barcelona (barcelonai kereskedelmi bíróság) ítéletével szemben az Audiencia provincial de Barcelona (barcelonai tartományi bíróság, Spanyolország) előtt.

24

Az előterjesztő bíróság kérdése az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának, valamint az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának értelmezésére irányul, többek között arra vonatkozóan, hogy e rendelkezések védelmet biztosítanak‑e az OEM‑ek számára a nem termékeket, hanem szolgáltatásokat jelölő megjelölések kereskedelmi használatával szemben is.

25

E körülmények között határozott úgy az Audiencia Provincial de Barcelona (barcelonai tartományi bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

26

Először is meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az OEM‑ek oltalmára vonatkozó uniós jogi szabályokat a Francia Köztársaság és a spanyol állam közötti, az egyes termékek eredetmegjelöléseinek, származási jelzéseinek és elnevezéseinek oltalmáról szóló, 1973. június 27‑én Madridban, kelt megállapodásban (JORF, 1975. április 18., 4011. o.) és a francia mezőgazdasági törvénykönyv (code rural) L. 643‑1. cikkében foglalt rendelkezésekkel együttesen kell alkalmazni.

27

Márpedig a Bíróság az 1234/2007 rendelet alkalmazásával kapcsolatban kimondta, hogy az OEM‑ek oltalmi rendszere egységes és kimerítő jellegű, és így azzal ellentétes mind az eredetmegjelölések és a földrajzi jelzések nemzeti oltalmi rendszerének alkalmazása, mind pedig a valamely két tagállamot kötő szerződésben előírt olyan oltalmi rendszer alkalmazása, amely az egyik tagállam jogszabályai értelmében eredetmegjelölésként elismert megjelölés számára egy másik tagállamban oltalmat biztosít (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 114. és 129. pont; 2017. szeptember 14‑iEUIPO kontra Instituto dos Vinhos do Douro e do Porto ítélet, C‑56/16 P, EU:C:2017:693, 100–103. pont).

28

Ebből következik, hogy az olyan jogvitában, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amelyben egy OEM védelméről van szó, a kérdést előterjesztő bíróság köteles kizárólag az e területen alkalmazandó uniós jogszabályokat alkalmazni.

29

Másodszor, az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikk által bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak olyan hasznos választ adjon, amely lehetővé teszi utóbbi számára az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését. E célból a Bíróság a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározhatja az uniós jog azon rendelkezéseit, illetve jogelveit, amelyeknek az értelmezése az alapügyben felmerülő jogvita tárgyára figyelemmel szükséges, még akkor is, ha a kérdést előterjesztő bíróság által elé terjesztett kérdésekben nem jelölik meg kifejezetten e rendelkezéseket (2020. november 11‑iDenziBank ítélet, C‑287/19, EU:C:2020:897, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

A kérdést előterjesztő bíróság az 510/2006 rendelet 13. cikkének és az 1308/2013 rendelet 103. cikkének értelmezését kéri.

31

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy sem az 510/2006 rendelet, sem pedig az azt hatályon kívül helyező és felváltó 1151/2012 rendelet nem alkalmazandó az alapügyre. Az 510/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és az 1151/2012 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében ugyanis e rendeletek nem alkalmazandók a borászati termékekre.

32

Ez a megállapítás azonban nem befolyásolja a kérdést előterjesztő bíróságnak adandó válasz tartalmát. Egyrészt ugyanis, amint az a jelen ítélet 14. pontjában említésre került, az 1151/2012 rendelet és az 1308/2013 rendelet releváns rendelkezései hasonlóak. Másrészt a Bíróság elismeri az egyes oltalmi rendszerek értelmezése során kialakított elvek átfogó alkalmazását, így biztosítva a földrajzi nevek és jelzések oltalmára vonatkozó uniós jogi rendelkezések egységes alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20‑iComité Interprofessionnel du Vin de Champagne ítélet, C‑393/16, EU:C:2017:991, 32. pont).

33

Harmadszor arra is rá kell mutatni, hogy az 1234/2007 rendeletet hatályon kívül helyező és 2014. január 1‑jétől alkalmazandó 1308/2013 rendelet időbeli hatályát illetően a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk nem teszik lehetővé annak meghatározását, hogy e rendelet az alapügy tényállására is alkalmazandó‑e.

34

Ugyanakkor, mivel az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének szövege hasonló az 1234/2007 rendelet 118 m. cikke (2) bekezdésének szövegéhez, ezen előbbi rendelkezés értelmezése az utóbbi rendelkezésre is alkalmazandó.

35

Végül negyedszer rá kell mutatni arra, hogy bár a kérdést előterjesztő bíróság az 1308/2013 rendelet 103. cikkének, különösen e cikk (2) bekezdése b) pontjának az értelmezését kéri, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy kétségei merültek fel e rendelet 103. cikke (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának alkalmazhatóságával kapcsolatban.

36

E tekintetben rá kell arra mutatni, hogy az 1308/2013 rendelet 103. cikkének (2) bekezdése a tiltott cselekményeknek e cselekmények jellegén alapuló fokozatos felsorolását tartalmazza (lásd analógia útján: 2019. május 2‑iFundación Consejo Regulador de la Denominación de Origen Protegida Queso Manchego ítélet, C‑614/17, EU:C:2019:344, 25. és 27. pont). Így az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése a) pontjának hatályát mindenképpen el kell határolni e rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatályától (lásd analógia útján: 2020. december 17‑iSyndicat interprofessionnel de défense du fromage Morbier ítélet, C‑490/19, EU:C:2020:1043, 25. pont).

37

Márpedig az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja a bejegyzett megnevezés bármely közvetlen vagy közvetett felhasználásának tilalmát célozza, amely az oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés hírnevével – az e megjelöléssel azonos vagy legalábbis hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból nagyon hasonló formában történő bejegyzés révén – visszaél (lásd analógia útján: 2020. december 17‑iSyndicat interprofessionnel de défense du fromage Morbier ítélet, C‑490/19, EU:C:2020:1043, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Amint arra a főtanácsnok indítványának 27. pontjában rámutatott, ez azt jelenti, hogy az OEM 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „használatának” fogalma akkor áll fenn, ha az ütköző megjelölések közötti hasonlóság mértéke vizuális és/vagy hangzásbeli szempontból különösen nagy fokú, az azonossághoz közeli, és így az oltalom alatt álló földrajzi jelzés használatára olyan formájában kerül sor, amely annyira szoros kapcsolatban áll vele, hogy a vitatott megjelölés attól nyilvánvalóan nem elválasztható.

39

Az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésénke a) pontjában szereplő cselekményektől eltérően, az e rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozó cselekmények – sem közvetlenül, sem közvetetten – nem magát az oltalom alatt álló megnevezést használják, hanem azt olyan módon sugallják, hogy a fogyasztó ennek következtében kellően közeli kapcsolatot teremt ezen elnevezéssel (lásd analógia útján: 2018. június 7‑iScotch Whisky Association ítélet, C‑44/17, EU:C:2018:415, 33. pont; 2020. december 17‑iSyndicat interprofessionnel de défense du fromage Morbier ítélet, C‑490/19, EU:C:2020:1043, 25. pont).

40

Ebből következik, hogy a „használatnak” az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett fogalmát szigorúan kell értelmezni, különben az e fogalom, és különösen az e rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „idézés” fogalma közötti különbség okafogyottá válik, ami ellentétes lenne az uniós jogalkotó szándékával.

41

Az alapügyben – a kérdést előterjesztő bíróság értékelését fenntartva – az a kérdés merül fel, hogy a szóban forgó CHAMPANILLO megjelölés, amely a pezsgő spanyol nevének (champán) – amelyben az „a” magánhangzó hangsúlyától megfosztott – és az „illo” kicsinyítő képzőnek az összekapcsolásból ered, és így spanyolul „kis pezsgőt” jelent, hasonló‑e, vagy sem, a „Champagne” OEM‑hez. Ez a megjelölés, bár ezen OEM‑et sugallja, vizuális és/vagy hangzásbeli szempontból érzékelhetően eltávolodik tőle. Következésképpen a jelen ítélet 36–39. pontjában említett ítélkezési gyakorlat alapján úgy tűnik, hogy az ilyen megjelölés használata nem tartozik az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése a) pontjának hatálya alá.

42

A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válasz keretében az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontját kell értelmezni.

43

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés az OEM‑eket mind a termékekhez, mind pedig a szolgáltatásokhoz kapcsolódó cselekményekkel szemben oltalomban részesíti.

44

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd különösen: 2020. október 6‑iJobcenter Krefeld ítélet, C‑181/19, EU:C:2020:794, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának szövegét illetően meg kell állapítani, hogy e rendelkezés kifejezetten kimondja, hogy az OEM‑ek oltalmat élveznek bármilyen visszaélésszerű használattal, utánzással vagy idézéssel szemben, még abban az esetben is, ha a termék „vagy a szolgáltatás” tényleges származása fel van tüntetve.

46

Ebből következik, hogy – bár e rendelet 92. cikke és 93. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében kizárólag termékek részesülhetnek OEM‑ben – az ezen megjelölés által biztosított oltalom hatálya kiterjed annak termékek vagy szolgáltatások révén történő bármilyen használatára.

47

Az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának szövegéből következő ezen értelmezést megerősíti az a szövegkörnyezet, amelybe e rendelkezés illeszkedik. Egyrészt ugyanis az 1308/2013 rendelet (97) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy e rendelettel oltalomban részesítse az OEM‑eket az annak hatálya alá nem tartozó áruk és szolgáltatások révén történő, bármilyen használatukkal szemben. Másrészt a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012 rendelet (32) preambulumbekezdése, amelynek releváns rendelkezései – amint arra a jelen ítélet 32. pontja rámutat – hasonlóak az 1308/2013 rendelet rendelkezéseihez, azt is kimondja, hogy az OEM‑ek számára a bejegyzett elnevezések visszaélésszerű használatával, utánzásával és idézésével szembeni oltalmat – a magas szintű védelem garantálása és az oltalomnak a borágazatban érvényesülő oltalomhoz való igazítása érdekében ‑ ki kell terjeszteni a szolgáltatásokra is.

48

Ezen értelmezés az 1308/2013 rendelet által követett célokkal is összhangban van.

49

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy e rendelet a közös agrárpolitika olyan eszközének minősül, amely lényegében arra irányul, hogy annak érdekében, hogy a minőség javítására irányuló valós erőfeszítéseket vállaló mezőgazdasági termelőket az erőfeszítésükért cserébe magasabb jövedelemhez juttathassa, és azok megakadályozhassák, hogy harmadik személyek a termékek minőségének köszönhető hírnevét jogellenesen kihasználják, biztosítsa a fogyasztókat arról, hogy az e rendelet alapján bejegyzett földrajzi jelzéssel ellátott mezőgazdasági termékek meghatározott földrajzi területről való származásuknál fogva egyedi jellemzőkkel rendelkeznek, és így földrajzi származásuknak köszönhetően minőségi garanciát nyújtanak (2017. december 20‑iComité Interprofessionnel du Vin de Champagne ítélet, C‑393/16, EU:C:2017:991, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 36. és 37. pontjában rámutatott, az 1308/2013 rendelet 103. cikkének (2) bekezdése tehát igen széles körű oltalmat vezet be, amelynek célja, hogy kiterjedjen minden olyan használatra, amelynek célja az, hogy az ezen árujelzők valamelyikével ellátott termékek hírneve révén előnyre tegyenek szert.

51

E körülmények között az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdése b) pontjának olyan értelmezése, amely nem teszi lehetővé az OEM védelmét abban az esetben, ha a vitatott megjelölés szolgáltatást jelöl, nemcsak hogy nem lenne összhangban a lajstromozott földrajzi árujelzők oltalma számára elismert széles hatállyal, hanem ezenkívül nem tenné lehetővé ezen oltalmi célkitűzés teljes mértékű elérését, mivel valamely OEM‑mel ellátott termék hírnevével való jogellenes visszaélésnek minősülhet az is, ha az e rendelkezésben említett gyakorlat egy szolgáltatásra vonatkozik.

52

A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az az OEM‑eket mind a termékekhez, mind pedig a szolgáltatásokhoz kapcsolódó cselekményekkel szemben oltalomban részesíti.

53

A második és harmadik kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezésben említett „idézés” egyrészt előfeltételként megköveteli, hogy az OEM‑mel ellátott termék és a vitatott megjelöléssel érintett termék vagy szolgáltatás azonos vagy hasonló legyen, másrészt pedig az idézést az átlagos fogyasztóra gyakorolt jelentős hatás megállapítása érdekében objektív tényezők alapján kell meghatározni.

54

E tekintetben meg kell jegyezni, amint azt a főtanácsnok indítványának 44. pontjában tette, hogy bár az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének a) pontja meghatározza, hogy az OEM‑ek közvetlen vagy közvetett használata tilos mind az olyan „hasonló termékek” esetében, amelyek nem felelnek meg az OEM termékleírásának, mind pedig akkor, ha az említett használat visszaél az OEM hírnevével, e cikk (2) bekezdésének b) pontja nem tartalmaz semmiféle utalást arra, hogy az idézéssel szembeni oltalom kizárólag azokra az esetekre korlátozódna, amelyekben az OEM‑mel ellátott termékek és a szóban forgó megjelöléssel ellátott termékek vagy szolgáltatások „hasonlóak” vagy „összehasonlíthatóak”, sem pedig arra, hogy ezen oltalom azokra az esetekre terjed ki, amelyekben a megjelölés az OEM‑mel ellátott termékekhez nem hasonló termékekre, illetve szolgáltatásokra utal.

55

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az „idézés” fogalma olyan helyzetet takar, amikor valamely termék megjelölésére használt megjelölés magában foglalja az oltalom alatt álló földrajzi jelzés vagy OEM egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az ezen árujelzővel vagy megjelöléssel ellátott termék képe jut az eszébe referenciaképként (lásd ebben az értelemben: 2018. június 7‑iScotch Whisky Association ítélet, C‑44/17, EU:C:2018:415, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Ezenkívül az oltalom alatt álló földrajzi jelzés vagy az OEM idézésére akkor is sor kerülhet, ha a hasonló külső megjelenésű áruk esetében hangzásbeli és vizuális hasonlóság áll fenn az oltalom alatt álló földrajzi jelzés vagy OEM és a vitatott megjelölés között (lásd ebben az értelemben: 2018. június 7‑iScotch Whisky Association ítélet, C‑44/17, EU:C:2018:415, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

Mindazonáltal sem az OEM olyan megjelölésben való részleges belefoglalása, amely az e megjelöléssel el nem látott termékeken vagy szolgáltatásokon jelenik meg, sem az említett megjelöléssel fennálló hangzásbeli és vizuális hasonlóság megállapítása nem minősül olyan feltételnek, amely feltétlenül megkövetelt ezen megjelölés idézésének megállapításához. Az idézés ugyanis az oltalom alatt álló elnevezés és a szóban forgó megjelölés közötti „fogalmi közelség” eredménye is lehet (lásd ebben az értelemben: 2018. június 7‑iScotch Whisky Association ítélet, C‑44/17, EU:C:2018:415, 46., 49. és 50. pont).

58

Ebből az következik, hogy ami konkrétan az „idézés” fogalmát illeti, a döntő kritérium az, hogy a fogyasztónak a vitatott megnevezés láttán közvetlenül az OEM‑mel ellátott termék jut‑e eszébe referenciaképként, amit a nemzeti bíróságnak kell értékelnie, adott esetben figyelembe véve, hogy a vitatott megnevezés magában foglalja‑e az OEM egy részét, továbbá hogy ezen megnevezés és az OEM között hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság, illetve fogalmi közelség áll‑e fenn (lásd ebben az értelemben: 2018. június 7‑iScotch Whisky Association ítélet, C‑44/17, EU:C:2018:415, 51. pont; 2020. december 17‑iSyndicat interprofessionnel de défense du fromage Morbier ítélet, C‑490/19, EU:C:2020:1043, 26. pont).

59

Mindenesetre a Bíróság pontosította, hogy az idézés fennállásának megállapítása szempontjából az a lényeges, hogy a fogyasztó kapcsolatot teremtsen a szóban forgó termék megjelölésére használt kifejezés és az oltalom alatt álló földrajzi jelzés között. E kapcsolatnak kellően közvetlennek és egyértelműnek kell lennie (lásd ebben az értelemben: 2018. június 7‑iScotch Whisky Association ítélet, C‑44/17, EU:C:2018:415, 45. és 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60

Ebből következik, hogy az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett idézés csak a kérdést előterjesztő bíróság által végzett átfogó, az ügy valamennyi releváns körülményét magában foglaló értékelés alapján állapítható meg.

61

Következésképpen az „idézésnek” az 1308/2013 rendelet értelmében vett fogalma nem követeli meg, hogy az OEM‑mel ellátott termék és a vitatott megnevezéssel ellátott termék vagy szolgáltatás azonos vagy hasonló legyen.

62

A Bíróság pontosította, hogy az ilyen idézés fennállásának értékelése keretében a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő európai átlagfogyasztó észlelésére kell hivatkozni (lásd ebben az értelemben: 2018. június 7‑iScotch Whisky Association ítélet, C‑44/17, EU:C:2018:415, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

Az európai fogyasztó ezen fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az garantálja a bejegyzett megnevezések hatékony és egységes védelmét az Unió területén történő bármilyen idézéssel szemben (lásd ebben az értelemben: 2019. május 2‑iFundación Consejo Regulador de la Denominación de Origen Protegida Queso Manchego ítélet, C‑614/17, EU:C:2019:344, 47. pont).

64

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az oltalom alatt álló megnevezéseknek e terület egészén való hatékony és egységes oltalma megköveteli, hogy ne vegyék figyelembe azokat a körülményeket, amelyek alkalmasak annak kizárására, hogy az idézés egyetlen tagállam fogyasztói számára áll fenn. Így tehát az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt oltalom érvényesítése érdekében az idézés fennállása értékelhető kizárólag egyetlen tagállam fogyasztói tekintetében is (lásd ebben az értelemben: 2019. május 2‑iFundación Consejo Regulador de la Denominación de Origen Protegida Queso Manchego ítélet, C‑614/17, EU:C:2019:344, 48. pont).

65

Az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a szóban forgó OEM használatát jellemző valamennyi releváns tényező és azon összefüggés figyelembevételével, amelybe e használat illeszkedik, értékelje, hogy a CHAMPANILLO megnevezés a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő európai átlagátlagfogyasztó képzetében kellően közvetlen és egyértelmű kapcsolatot teremt‑e a pezsgővel, ahhoz, hogy e bíróság ezt követően megvizsgálja, hogy a jelen ügyben fennáll‑e ezen OEM idézésének az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti fogalma. Ezen értékelés keretében a kérdést előterjesztő bíróságnak több tényezőt kell figyelembe vennie, ezek között különösen a vitatott megnevezés és az oltalom alatt álló megnevezés közötti erőteljes vizuális és hangzásbeli hasonlóságot, valamint a vitatott megnevezés vendéglátóipari szolgáltatások jelölésére és reklámozására való használatát.

66

A fentiekre tekintettel a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „idézés” egyrészt nem követeli meg előfeltételként, hogy az OEM‑mel ellátott termék és a vitatott megjelöléssel ellátott termék vagy szolgáltatás azonos vagy hasonló legyen, másrészt pedig az idézés megállapítást nyer akkor, ha e megnevezés használata a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő európai átlagfogyasztó képzetében kellően közvetlen és egyértelmű kapcsolatot teremt e megnevezés és az OEM között. Az ilyen kapcsolat több tényezőből is eredhet, különösen az oltalom alatt álló megjelölés részleges beépítéséből, a két megnevezés közötti hangzásbeli és vizuális rokonságból, valamint az ebből eredő hasonlóságból, és – még ezen elemek hiányában is – az OEM és a szóban forgó megnevezés közötti fogalmi közelségből, vagy akár az ugyanezen OEM hatálya alá tartozó áruk és szolgáltatások és az ugyanezen megnevezéssel jelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóságból. Ezen értékelés keretében a kérdést előterjesztő bíróságnak a szóban forgó megnevezés használatát övező összes releváns körülményt figyelembe kell vennie.

67

A negyedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az „idézés” 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti „idézés” feltétele a tisztességtelen versenymagatartás fennállásának megállapítása.

68

Amint az a jelen ítélet 56–60. pontjából következik, az OEM‑ek idézéssel szembeni, az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt oltalmi rendszere objektív, mivel annak alkalmazásához nem szükséges a szándék vagy a kötelezettségszegés fennállásának bizonyítása. Ráadásul az e rendelkezéssel bevezetett oltalom nem függ annak megállapításától, hogy versenyhelyzet áll fenn a bejegyzett megnevezés oltalma alatt álló termékek, valamint azon áruk vagy szolgáltatások között, amelyek tekintetében a vitatott megjelölést használják, vagy pedig annak megállapításától, hogy e termékeket és/vagy szolgáltatásokat a fogyasztó összetévesztheti.

69

Ebből következően, bár – amint azt a főtanácsnok indítványának 75. pontjában megjegyezte – nem kizárt, hogy ugyanazon magatartás tartalmazhatja egyszerre az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontja által tiltott gyakorlat, valamint az alkalmazandó nemzeti jog szerinti valamely tisztességtelen versenymagatartás ismérveit, a szóban forgó rendelkezés hatálya ugyanis szélesebb, mint az utóbbié.

70

A fentiekre tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1308/2013 rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „idézésnek” nem feltétele a tisztességtelen versenymagatartás fennállásának megállapítása, mivel e rendelkezés olyan különös és sajátos oltalmat vezet be, amely a tisztességtelen versenyre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezésektől függetlenül alkalmazandó.

71

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: