1.

A jelen indítvány tárgyát képező fellebbezésében a Ja zum Nürburgring eV egyesület (a továbbiakban: fellebbező) a Törvényszék 2019. június 19‑iJa zum Nürburgring kontra Bizottság ítéletének (T‑373/15, EU:T:2019:432; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben az utóbbi elutasította a fellebbezőnek a Németország által a Nürburgring javára végrehajtott SA.31550 (2012/C) (korábbi 2012/NN) számú állami támogatásról szóló, 2014. október 1‑jei (EU) 2016/151 bizottsági határozat (a továbbiakban: végleges határozat) ( 2 ) megsemmisítése iránti keresetét.

2.

A jelen ügy az „érdekelt fél [helyesen: érintett fél]” 659/1999 rendelet ( 3 ) 1. cikkének h) pontja értelmében vett fogalmának terjedelmére, valamint a Törvényszéket terhelő, az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettség terjedelmére vonatkozó kérdéseket vet fel.

3.

A jogvita tényállását a megtámadott ítélet 1–16. pontja tartalmazza, a további részletekért ezekre hivatkozom. A jelen eljárás céljára figyelemmel csupán az alábbiakra emlékeztetek.

4.

A német Rajna‑vidék‑Pfalz tartományban található Nürburgring komplexum (a továbbiakban: Nürburgring) egy autóverseny‑pályát (a továbbiakban: Nürburgring‑pálya), szabadidőparkot, szállodákat és éttermeket foglal magában.

5.

2002 és 2012 között a Nürburgring tulajdonosai (a továbbiakban: eladók) elsősorban a Rajna‑vidék‑Pfalz tartomány által nyújtott támogatási intézkedésekben részesültek egy szabadidőpark, szállodák és éttermek építése, valamint Formula‑1‑es versenyek szervezése érdekében.

6.

Ezen intézkedések a fellebbező által benyújtott első panasz alapján a Bizottság által az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében 2012‑ben indított hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát képezték.

7.

Ugyanebben az évben az Amtsgericht Bad Neuenahr‑Ahrweiler (helyi bíróság, Bad Neuenahr‑Ahrweiler, Németország) az eladókat fizetésképtelenné nyilvánította, és az eladók eszközeinek (a továbbiakban: a Nürburgring eszközei) értékesítéséről határozott. Pályázati eljárást (a továbbiakban: pályázati eljárás) indítottak, amely ezen eszközöknek a Capricorn Nürburgring Besitzgesellschaft GmbH (a továbbiakban: Capricorn) részére történő értékesítésével zárult.

8.

2013. december 23‑án a fellebbező egy második panasszal fordult a Bizottsághoz azzal az indokkal, hogy a pályázati eljárás nem volt átlátható és hátrányosmegkülönböztetés‑mentes. A fellebbező szerint a kiválasztott vevő, a Capricorn így új támogatásokban részesült, és biztosította az eladók gazdasági tevékenységeinek folytonosságát, ezért az eladók által kapott támogatások visszatéríttetésének elrendelését a Capricornra is ki kell terjeszteni.

9.

2014. október 1‑jén a Bizottság elfogadta a végleges határozatot. E határozatban a Bizottság először is egyrészt megállapította, hogy a Németország által az eladók javára hozott támogatási intézkedések közül bizonyos intézkedések jogellenesek és a belső piaccal összeegyeztethetetlenek, másrészt pedig, hogy e támogatások visszatéríttetése nem érinti a Capricornt és leányvállalatait ( 4 ) (a továbbiakban: első vitatott határozat).

10.

Másodszor, végleges határozatában a Bizottság megállapította, hogy a Nürburgring eszközeinek a Capricorn részére történő értékesítése nem minősül állami támogatásnak. ( 5 ) A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezen értékesítésre nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes pályázati eljárás útján került sor, és hogy ezen eljárás az eszközök piaci áron történő értékesítését eredményezte (a továbbiakban: második vitatott határozat).

11.

A Törvényszék Hivatalához 2015. július 10‑én benyújtott keresetlevéllel a fellebbező előterjesztette az első és a második vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet.

12.

A megtámadott ítéletben a Törvényszék mindenekelőtt elfogadhatatlannak nyilvánította a keresetet azon részében, amely az első vitatott határozat megsemmisítésére irányult. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbező nem bizonyította, hogy e határozat személyében érintené őt vagy valamelyik tagját az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében. ( 6 )

13.

A második vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelmet illetően a Törvényszék mindenekelőtt megállapította, hogy a felek egyetértenek abban, hogy a második megtámadott határozat olyan határozat, amelyet nem egy hivatalos vizsgálati eljárás végén, hanem az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése által bevezetett, a támogatások előzetes vizsgálatára irányuló szakasz végén hoztak meg. ( 7 ) A Törvényszék ezt követően úgy ítélte meg, hogy a fellebbező mint „érintett fél” kereshetőségi joggal rendelkezik az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében számára biztosított eljárási jogok, valamint az eljáráshoz fűződő érdek védelme tekintetében. ( 8 ) A Törvényszék ezt követően érdemben vizsgálta a fellebbező által e kérelem alátámasztására felhozott jogalapokat, majd elutasítva azokat, a keresetet teljes egészében elutasította. ( 9 )

14.

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és semmisítse meg az első és második vitatott határozatot, vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

15.

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 73–94. pontjában kifejtett azon megállapítását, amely szerint a második vitatott határozattal szemben indított kereset elfogadható, maga határozzon e keresetről, és azt nyilvánítsa elfogadhatatlannak, utasítsa el a fellebbező által benyújtott fellebbezést, és kötelezze őt a költségek viselésére.

16.

Fellebbezése alátámasztása céljából a fellebbező öt jogalapra hivatkozik.

17.

Az első és a második fellebbezési jogalap a megtámadott ítéletnek az első vitatott határozatra vonatkozó részére vonatkozik. A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állította, hogy az első jogalap tekintetében versenytársként, a második jogalap tekintetében pedig szakmai szövetségként nem rendelkezik kereshetőségi joggal.

18.

Ezzel szemben a másik három jogalap a megtámadott ítéletnek a második vitatott határozatra vonatkozó részére vonatkozik. Közelebbről, harmadik jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor – ugyanazon okoknál fogva, amelyek miatt az első vitatott határozat tekintetében tagadta a fellebbező kereshetőségi jogát – úgy ítélte meg, hogy a fellebbező versenytársként vagy szakmai szövetségként nem rendelkezik kereshetőségi joggal. Negyedik fellebbezési jogalapjával a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, valamint elferdítette a tényeket és a bizonyítékokat azon elemzés során, amelynek eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottságnak nem kellett volna megindítania a hivatalos vizsgálati eljárást. Ötödik jogalapjával a fellebbező a második vitatott határozat indokolása megfelelőségének értékelését érintő téves jogalkalmazásra hivatkozik.

19.

Ellenkérelmében a Bizottság a második vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatóságát vitatja, és azt kéri, hogy a Bíróság hivatalból vizsgálja felül e kérelem elfogadhatóságát, és nyilvánítsa azt elfogadhatatlannak.

20.

A Bíróság kérésének megfelelően elemzésemet a második vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatóságának kérdésére, valamint a negyedik és ötödik fellebbezési jogalapra összpontosítom.

21.

A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a második vitatott határozattal szemben indított kereset elfogadható, és arra hivatkozik, hogy a Bíróságnak hivatalból kell döntenie e kérdésről, amennyiben arra hivatkoznak. Konkrétan, a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta az EUMSZ 108. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint a 659/1999 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt fél [helyesen: érintett fél]” fogalmát, amikor megállapította, hogy a fellebbező hivatkozhat e minőségére.

22.

Először is, a Bizottság azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az „érintett féli” minőség olyan versenyhelyzet fennállását feltételezi, amelyet a támogatási intézkedések torzítanak. Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a fellebbezőt érintett félnek minősítette, miközben előzőleg maga is megállapította, hogy az említett fellebbező nem volt jelen a szóban forgó intézkedésekkel érintett piacokon. A Bizottság szerint a Törvényszék a releváns ítélkezési gyakorlat részleges olvasatán alapuló elemzést végzett.

23.

Másodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor is, hogy a fellebbező és tagjainak érdekeit érintette a támogatási intézkedések nyújtása.

24.

Egyrészt, a Törvényszék semmilyen bizonyítékkal nem szolgál a megtámadott ítélet 86. pontjában szereplő azon állítás alátámasztásaként, amely szerint ezeket az érdekeket érintette a Nürburgring eszközeinek a Capricorn részére esetlegesen nem piaci áron történő értékesítése. Másrészt, a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék végül kizárólag arra alapozva ismerte el a fellebbező „érintett féli” minőségét, hogy a fellebbező rendelkezhetett olyan információkkal, amelyek esetlegesen relevánsak lehettek a Bizottság számára a hivatalos vizsgálati eljárás keretében. Mindazonáltal az „érintett fél” fogalmának ilyen értelmezése túlságosan tág, és nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az állami támogatás jogellenes nyújtásának megállapításához vezető információ továbbítása nem teszi automatikusan „érintett féllé” az ezen információt szolgáltató személyt.

25.

A fellebbező vitatja a Bizottság érveit.

26.

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság hivatalból vegye figyelembe az elsőfokú eljárásban benyújtott kereset elfogadhatatlanságát a második vitatott határozatot illetően.

27.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján hozzá benyújtott fellebbezés esetén köteles szükség szerint hivatalból dönteni a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságáról, következésképpen pedig az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt azon feltétel megsértésére alapított imperatív jogalapról, amely szerint a felperes csak akkor kérheti az olyan határozat megsemmisítését, amelynek nem ő a címzettje, ha az őt közvetlenül és személyében érinti. ( 10 )

28.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 78–89. pontjában vizsgálta azt a kérdést, hogy a fellebbező keresete a második vitatott határozat tekintetében elfogadható‑e, különösen pedig azt a kérdést, hogy fennáll‑e a fellebbezőnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett személyes érintettsége, elismerve, hogy a fellebbező e határozatot illetően „érintett félnek” minősül, következésképpen kereshetőségi joggal rendelkezik az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján őt ilyen minőségben megillető eljárási jogok védelmére vonatkozóan.

29.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a 659/1999 rendelet 1. cikkének h) pontja, amely lényegében átveszi a Bíróság ítélkezési gyakorlatában már kialakított meghatározást, ( 11 ) az „érdekelt fél [helyesen: érintett fél]” fogalmát úgy határozza meg, mint „olyan […] személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amelyek, illetve akinek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, különösen a támogatás kedvezményezettje, a versenytárs vállalkozások és a szakmai szövetségek”.

30.

Ahogy arra a közelmúltban már volt alkalmam emlékeztetni, ( 12 ) az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e meghatározás nem zárja ki, hogy egy olyan vállalkozás, amely a támogatás kedvezményezettjének nem közvetlen versenytársa, érintett félnek minősüljön annyiban, amennyiben arra kíván hivatkozni, hogy az érdekeit érintheti a támogatás nyújtása. ( 13 ) Míg valamely támogatási intézkedés kedvezményezettjének versenytárs vállalkozása vitathatatlanul az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti „érintett felek” körébe tartozik, ( 14 ) a támogatás kedvezményezettje versenytársának nem minősülő jogalany „érintett félnek” ismerhető el, amennyiben bizonyítani tudja, hogy érdekeit érintheti a támogatás nyújtása, ami az ítélkezési gyakorlat szerint annak bizonyítását követeli meg, hogy fennáll annak a veszélye, hogy az intézkedésnek konkrét hatása lesz a saját helyzetére. ( 15 )

31.

Ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottság állításával ellentétben az „érintett féli” minőség nem feltételezi szükségszerűen a támogatási intézkedések által torzított versenyhelyzet fennállását, és ennélfogva nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy tévesen alkalmazta volna a jogot, amikor a fellebbezőt érintett félnek minősítette, miközben korábban megállapította, hogy a fellebbező egyáltalán nem folytatott tevékenységet a szóban forgó intézkedésekkel érintett piacokon. ( 16 )

32.

A Bizottság emellett úgy véli, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 87. és 88. pontjában tévesen ismerte el a fellebbező „érintett féli” minőségét kizárólag azon körülményre alapozva, hogy a fellebbező rendelkezhetett olyan információkkal, amelyek esetlegesen relevánsak lehettek a Bizottság számára a hivatalos vizsgálati eljárás keretében.

33.

E tekintetben egyetértek a Bizottsággal abban, hogy pusztán az a tény, hogy valamely személy olyan információkkal rendelkezik, amelyek relevánsak lehetnek a hivatalos vizsgálati eljárás keretében, nem elegendő ahhoz, hogy e személyt „érintett félnek” lehessen minősíteni. ( 17 )

34.

Az „érintett fél” fogalmának ilyen tág értelmezése ugyanis nem egyeztethető össze a fenti 29. és 30. pontban szereplő meghatározással és kritériumokkal, amelyekből kitűnik, hogy e minőség elismerése attól függ, hogy az érintett személy érdekeit érintheti‑e a támogatások nyújtása, és a helyzetére gyakorolt konkrét hatást feltételez. Ebből az következik, hogy – amint arra a Bizottság is helyesen rámutat – az állami támogatás jogellenes nyújtásának megállapítását esetlegesen lehetővé tevő információk átadásának puszta lehetősége önmagában nem teszi lehetővé, hogy az említett információkat szolgáltató személy automatikusan „érintett félnek” minősüljön.

35.

E tekintetben rá kell mutatni, hogy a megtámadott ítélet 86–88. pontjának olvasata alapján úgy tűnik, hogy a Törvényszék ténylegesen úgy ítélte meg, hogy a Capricornnak nyújtott támogatás érintheti a fellebbező érdekeit azon körülményre tekintettel, hogy a fellebbező olyan információkkal rendelkezett, amelyeket a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás során figyelembe vehetett volna. A megtámadott ítélet 86. pontjában a Törvényszék meglehetősen homályosan a fellebbező nem nyereségszerzésre irányuló céljára hivatkozik, rámutatva, hogy olyan szövetségről van szó, amelynek célja „a nürburgringi autóverseny‑pálya helyreállítása és fellendítése, és a tagjai – amelyek közül néhányan az említett versenypályán szerveznek sporteseményeket – közös érdekeinek előmozdítása”. Úgy tűnik azonban, hogy ezt a hivatkozást nem a fellebbező „érintett féli” minőségének, hanem inkább annak igazolása érdekében tette, hogy a fellebbező olyan információkkal rendelkezik, amelyek relevánsak lehetnek a Bizottság értékelése szempontjából, ami – amint az az előző pontban megállapításra került – önmagában nem elegendő az említett minőség elismeréséhez.

36.

Az ügy irataiból azonban kitűnik, hogy a Törvényszékhez benyújtott keresetlevelében a fellebbező azt állította, hogy több mint 40 éve különösen a Nürburgring‑pályával kapcsolatban a teljes német autósport érdekeit védő szövetség, és hogy alapvető célja e pályának a közérdek által meghatározott gazdasági feltételek melletti működtetésének oly módon történő biztosítása, hogy a sportolók részére is biztosítsa a pályához való hozzáférést. Ennek érdekében többek között a közérdekre figyelemmel alakította ki a pálya használatának koncepcióját, valamint tartott fenn kapcsolatot és egyeztetett az állam és Rajna‑vidék‑Pfalz tartomány illetékes hatóságaival, valamint más érintett jogalanyokkal. A fellebbező arra is hivatkozott, hogy a Capricorn, a Nürburgring eszközeinek vevője ezzel szemben egy ezzel ellentétes koncepciót követett, amely a nyereség maximalizálására irányult, amely teljesen összeegyeztethetetlen a fellebbező saját céljaival.

37.

Ezen érvekre tekintettel, amelyeket egyebekben a Bizottság úgy tűnik, nem vitatott, véleményem szerint úgy tekinthető, hogy a Capricorn részére a Nürburgring eszközeinek megszerzésével összefüggésben nyújtott állítólagos támogatás érintheti a fellebbező érdekeit, amelynek célja és létezése kifejezetten a Nürburgring‑pályához kapcsolódik, valamint tagjainak érdekeit, akiknek tekintetében az állítólagosan jogellenes támogatás nyújtása annak veszélyével jár, hogy konkrét hatással lesz a helyzetükre.

38.

A fentiekből véleményem szerint az következik, hogy a 659/1999 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt fél [helyesen: érintett fél]” minőséget el kell ismerni a fellebbező számára, és hogy a Törvényszék így egyáltalán nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor elfogadhatónak ítélte a második vitatott határozat megsemmisítése iránt a fellebbező által benyújtott kérelmet, amennyiben e kérelem azon eljárási jogok védelmére irányul, amelyek a fellebbezőt e minőségében az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján megilletik.

39.

Negyedik fellebbezési jogalapjában, amely öt részből áll, a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy több alkalommal tévesen alkalmazta a jogot, elferdítette a bizonyítékokat, és nem adott megfelelő indokolást azon elemzésben, amelynek alapján arra a következtetésre jutott, hogy nem nyert bizonyítást, hogy az előzetes vizsgálati szakasz végén a Bizottság olyan nehézségekbe ütközött, amelyek a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását indokolták volna.

40.

Mivel a fellebbező több alkalommal arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet indokolása hiányos vagy elégtelen, az általa a negyedik fellebbezési jogalap keretében felhozott érvek elemzése előtt emlékeztetni kell a Bíróság által az ítéletek indokolása tekintetében a Törvényszéket terhelő kötelezettség terjedelmére vonatkozóan az ítélkezési gyakorlatban kialakított elvekre.

41.

Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 36. cikkéből eredően a Törvényszéket terhelő, az ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzatának 117. cikke alapján a Törvényszékre is alkalmazandó indokolási kötelezettség megköveteli, hogy a megtámadott ítélet indokolásából világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a Törvényszék érvelésének oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy megismerjék a hozott határozat indokait, és a Bíróságnak, hogy a bírósági felülvizsgálatot gyakorolja. ( 18 )

42.

Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy az arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék nem adott választ az elsőfokú eljárásban hivatkozott érvekre, lényegében az indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozáshoz vezet, ( 19 ) és hogy az a kérdés, hogy a Törvényszék ítéletének indokolása ellentmondó vagy hiányos‑e, jogi kérdésnek minősül, és mint ilyenre, a fellebbezés keretében lehet rá hivatkozni. ( 20 ) Ennek keretében a Bíróság felülvizsgálatának tárgya többek között annak vizsgálata, hogy a Törvényszék a jogilag megkövetelt módon adott‑e választ a fellebbező által felhozott érvek összességére. ( 21 )

43.

Ennek ellenére az állandó ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy az indokolási kötelezettség alapján a Törvényszék nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet, és a Törvényszék indokolása lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érintett felek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és lehetővé teszi a Bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését. ( 22 ) A Törvényszék nem köteles állást foglalni azokkal a tényezőkkel kapcsolatban, amelyek egyértelműen irrelevánsak, és nem kell esetleges feltételezésekbe sem bocsátkoznia. ( 23 )

44.

A fenti elvekből az következik, hogy bár az ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék a fent említett feltételek mellett közvetett indokolással is eleget tehet az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettségének, nem mellőzheti teljesen az előtte felhozott érvekre történő kifejezett vagy közvetett válaszadást, vagy ferdítheti el azok tartalmát. Az ilyen mulasztás ugyanis az indokolási kötelezettség megsértését jelenti, amely ellentétes a Törvényszéket terhelő indokolási kötelezettséggel, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésének minősül. ( 24 )

45.

A negyedik fellebbezési jogalapjának első részében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévedett, amikor a megtámadott ítélet 146. pontjában megállapította, hogy a fellebbező által előadott érvek nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottságban kétségeknek kellett volna felmerülniük a pályázati eljárás átlátható és hátrányosmegkülönböztetés‑mentes jellegét illetően. Ennek érdekében három kifogáscsoportot ad elő.

46.

Először is, a fellebbező többek között a megtámadott ítélet 145. pontjára hivatkozva azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az úgy ítélte meg, hogy az „összes eszköz értékének maximalizálására vonatkozó feltétel” alapján elérhető a Nürburgring eszközeinek az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás értelmében megfelelő vételára. A fellebbező szerint a Törvényszék egyrészt az EUMSZ 107. cikknek és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének téves értelmezésére támaszkodott. Másrészt, a Törvényszék a fellebbező által e tekintetben felhozott több érvet sem vizsgált meg, így a megtámadott ítélet indokolása elégtelen.

47.

A fellebbező azt állítja, hogy az elsőfokú eljárásban ismertette azokat a jogi szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni a pályázati eljárás rendszerének felépítésénél oly módon, hogy tiszteletben tarthassák a piaci ár eléréséhez szükséges feltételeket. A Törvényszék előtt kiemelte, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a versenyhelyzetet minden érintett piacon helyre kell állítani. Azon ítélkezési gyakorlatra hivatkozva, amely szerint a jogellenes állami támogatás visszatéríttetésének elsődleges célja az e támogatás nyújtása által okozott versenytorzulás kiküszöbölése, a fellebbező a Törvényszék előtt azt állította, hogy a pályázati eljárás rendszere nem volt alkalmas a jogellenes támogatások nyújtása által okozott versenytorzulások megszüntetésére, mivel e támogatásokat a különböző piacokon tevékenységet folytató vállalkozások konglomerátumának létrehozására használták fel. A fellebbező szerint ebben az összefüggésben minden egyes értékesítendő üzleti egység vonatkozásában önálló ajánlatot kellett volna kérni. Ez nem akadályozta volna meg az egyben történő értékesítést, hanem arra kényszerítette volna az ajánlattevőket, hogy a konglomerátum minden egyes egységére vonatkozóan a legmagasabb árat ajánlják. Csak ily módon lehetséges az ajánlatok összehasonlítása.

48.

Másodszor, a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a megtámadott ítélet 144. és 145. pontjában említett, a legjobb ajánlat 25%‑ának megfelelő küszöbértékre vonatkozó feltételt (a továbbiakban: 25%‑os feltétel) ( 25 ) soha nem közölték az érintett felekkel. A fellebbezők tehát nem vehették figyelembe azt stratégiáikban, így a pályázati eljárás nem volt átlátható és hátrányosmegkülönböztetés‑mentes. A megtámadott ítélet 145. pontjában szereplő azon állítás, amely szerint, mivel a 25%‑os feltételt a ténylegesen benyújtott ajánlatok értékétől függően határozták meg, az pontosan csak utólagosan volt meghatározható, a pályázati eljárás átlátható és hátrányosmegkülönböztetés‑mentes jellege szempontjából nem releváns.

49.

Harmadszor, a fellebbező lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az nem vette figyelembe azon érvét, amely szerint a Capricorn a Capricorn Automotive GmbH‑tól és a Capricorn Holding GmbH‑tól eltérő társaság, amelyek a pályázati eljárásban ajánlatot tevő társaságok voltak. Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az olyan ajánlat elfogadása, amely nem a pályázati eljárásban önállóan részt vevő ajánlattevőtől származik, nem tartja tiszteletben az ilyen eljárás nyílt és átlátható jellegére vonatkozó feltételt.

50.

A Bizottság úgy véli, hogy a negyedik fellebbezési jogalap első részét részben mint megalapozatlant, részben mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

51.

A negyedik fellebbezési jogalap első részében a fellebbező a Törvényszéknek az 138–146. pontban elvégzett azon elemzését vitatja, amelyben a Törvényszék elutasította a pályázati eljárás nem átlátható és hátrányosan megkülönböztető jellegére alapított kifogását.

52.

A megtámadott ítélet e részében a Törvényszék megállapította, hogy a pályázati eljárás során a beruházókat az összes eszközre, meghatározott eszközcsoportokra vagy egy‑egy eszközre vonatkozó indikatív ajánlat benyújtására kérték fel, hogy az ajánlatokat többek között az eszközökért ajánlott ár alapján, az ajánlat terjedelmének figyelembevételével értékelik, és hogy a beruházókat az összes eszköz értékének maximalizálására vonatkozó feltétel alapján kell kiválasztani. A Törvényszék arra is rámutatott, hogy e feltétel alkalmazása a gyakorlatban arra késztette az eladókat, hogy a pályázati eljárás utolsó szakaszában csak az összes eszközre vonatkozó pályázatokat vegyék figyelembe, ennek oka az volt, hogy a benyújtott ajánlatok fényében a Nürburgring egyben történő értékesítése magasabb árat eredményezett, mint az egyes eszközök külön‑külön történő értékesítése.

53.

A Törvényszék azt is megállapította, hogy az összes eszközre vonatkozó indikatív ajánlatok közül összesen hat tartalmazta a legjobb ajánlat több mint 25%‑át, az összes eszközre vonatkozó ajánlatok közül az árszintjük miatt nem vették figyelembe először is azokat, amelyek nem érték el a legjobb ajánlat 25%‑át, és ugyanez volt érvényes a Nürburgring‑pályára vonatkozó ajánlatokra és az egyéb eszközökre vonatkozó egyedi ajánlatokra, mivel azok összességükben nem érték el a legjobb ajánlat 25%‑át.

54.

A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy az érdekelt beruházók szabadon határozhatták meg vételi ajánlatuk tárgyát az összes eszköz értéke maximalizálásának feltételére vonatkozó, velük közölt információk alapján, és a 25%‑os feltétel célja kizárólag arra irányult, hogy konkrét tartalmat adjon az összes eszköz értékének maximalizálására vonatkozó feltételnek, és ez az érték, tekintve, hogy a ténylegesen benyújtott ajánlatok értékétől függően határozták meg, pontosan csak utólagosan volt meghatározható.

55.

Az „összes eszköz értékének maximalizálására vonatkozó feltételre” vonatkozó kifogások keretében a fellebbező mindenekelőtt azt állítja, hogy a Törvényszék elemzése téves jogalkalmazást valósít meg, mivel a szóban forgó támogatásoknak az üzleti egységek konglomerátumának létrehozására való felhasználása miatt a Nürburgring eszközeinek részét képező ezen üzleti egységek mindegyike vonatkozásában önálló ajánlatot kellett volna megkövetelni. Ez lett volna a támogatási intézkedések nyújtásával okozott versenytorzulás kiküszöbölésének egyetlen eszköze. A fellebbező arra is hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet e tekintetben sérti az indokolási kötelezettséget.

56.

E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogellenes támogatás visszatéríttetése a korábbi helyzet helyreállítására irányul, e cél pedig megvalósul akkor, amikor a szóban forgó – indokolt esetben késedelmi kamattal növelt – támogatásokat visszatérítik a kedvezményezett, vagy másként fogalmazva azon vállalkozások, amelyek abból ténylegesen részesültek. E visszatérítéssel ugyanis a kedvezményezett elveszíti azt az előnyt, amellyel a piacon versenytársaihoz képest rendelkezett, és helyreáll a támogatás folyósítását megelőző helyzet. ( 26 )

57.

Ebből következik, hogy a jogellenes állami támogatás visszatérítésének fő célkitűzése azon versenytorzítás megszüntetése, amelyet a jogellenes támogatás által létrehozott versenyelőny okozott. ( 27 )

58.

Mindazonáltal, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 133. pontjában helyesen kiemelte, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, ha egy olyan vállalkozást, amely jogellenes támogatásban részesült, piaci áron, vagyis azon a legmagasabb áron vásárolnak meg, amelyet a rendes versenyfeltételek mellett eljáró magánbefektető hajlandó volt e társaságért fizetni abban a helyzetben, amelyben az – különösen az állami támogatás nyújtását követően – található, a támogatási elemet a piaci árra értékelték, és beépítették a vételárba. Ilyen feltételek mellett a vevő nem tekinthető úgy, hogy a többi piaci szereplőhöz képest előnyben részesült volna. Ilyen körülmények között nem tekinthető úgy, hogy a vevő előnyben részesült a piacon működő többi gazdasági szereplőhöz képest. ( 28 )

59.

A jelen ügyben a megtámadott ítéletnek a fenti 52–54. pontban említett 142–145. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék megállapította, hogy a pályázati eljárás keretében az érdekelt beruházók szabadon határozhatták meg vételi ajánlatuk tárgyát, és az összes eszközre, meghatározott eszközcsoportokra vagy egy‑egy eszközre vonatkozó indikatív ajánlatot nyújthattak be. A különböző ajánlatokat ezt követően az összes eszköz értékének maximalizálására vonatkozó feltétel alapján értékelték. Nem volt tehát kizárt annak lehetősége, hogy a Nürburgring eszközeit kezelő vállalkozások konglomerátumát alkotó minden egyes üzleti egység tekintetében önálló ajánlatokat nyújtsanak be, azt ugyanis az egyes ajánlattevők mérlegelésére bízták. Mindenesetre bármi is legyen az ajánlat megtételének módja (azaz az összes eszközre vonatkozó egységes ajánlat vagy az egyes üzleti tevékenységekre vonatkozó önálló ajánlat), azt az összes eszköz értékének maximalizálására vonatkozó feltételre tekintettel kell értékelni.

60.

Ebben az összefüggésben az ajánlatok értékelésére vonatkozó azon feltétel felhasználása, amely az összes eszköz értékének maximalizálására irányul, és annak a fent leírt módon való alkalmazása egyáltalán nem tűnik a fenti 57–59. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban meghatározott követelményekkel ellentétesnek, mivel e feltétel alkalmazása kétségtelenül a szóban forgó eszközök lehető legmagasabb áron történő értékesítésére irányul, és úgy tűnik, hogy alkalmas is e cél elérésére, és így ezen ítélkezési gyakorlat értelmében biztosítja, hogy a vevő ne részesüljön előnyben a többi gazdasági szereplővel szemben. A Törvényszék ezzel kapcsolatos elemzése tehát véleményem szerint egyáltalán nem minősül téves jogalkalmazásnak.

61.

Ezzel szemben, ami az ezzel kapcsolatos indokolás hiányára alapított kifogást illeti, a megtámadott ítélet 142–145. pontjának olvasata alapján, amint az egyébként a fenti 52–54. pontból levezethető, véleményem szerint kellően világosan kitűnnek azon okok, amelyek alapján a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben az eszközök értékének maximalizálására vonatkozó feltétel alkalmazása megfelelő volt ahhoz, hogy lehetővé tegye a szóban forgó eszközök lehető legmagasabb áron történő értékesítését, és így az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás értelmében megfelelő vételár elérését. Véleményem szerint tehát e tekintetben nem állapítható meg, hogy a Törvényszék megsértette volna indokolási kötelezettségét.

62.

A fellebbező azt is állítja, hogy a 25%‑os feltételnek a Törvényszék által a megtámadott ítélet (fenti 54. pontban említett) 145. pontjában elvégzett vizsgálata téves jogalkalmazást valósít meg, mivel e feltételt soha nem közölték az érintett felekkel, akik azt a stratégiájukban figyelembe vehették volna.

63.

E tekintetben megjegyzem, hogy nem vitatott, hogy a 25%‑os feltételt a ténylegesen benyújtott ajánlatok értékétől függően alkalmazták. Ebből az következik, hogy – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 145. pontjában megállapította – az pontosan csak utólagosan volt meghatározható. Ilyen körülmények között azonban azt is meg kell jegyezni, hogy e feltételnek az említett utólagos pontos meghatározhatósága egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ajánlati dokumentációban nem lehetett megjelölni és ennélfogva az ajánlattevőkkel közölni, hogy ezt a feltételt a benyújtott ajánlatok értékelése keretében alkalmazzák.

64.

Ennek ellenére úgy vélem, hogy az ilyen hivatkozás vagy tájékoztatás elmulasztása nem elegendő a pályázati eljárás nyílt és átlátható jellegének megkérdőjelezéséhez. A megtámadott ítélet 145. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a vételi érték maximalizálására vonatkozó feltételt közölték az érintett felekkel, és hogy az utóbbiak így tudomással bírtak arról, hogy a szerződés elnyerése érdekében ajánlatukat e feltételnek megfelelően kell kialakítaniuk.

65.

Ebben az összefüggésben nem világos, hogy az ajánlattevők stratégiája miért lett volna más abban az esetben, ha tájékoztatták volna őket arról a körülményről, hogy az eljárás további részében csak azokat az ajánlatokat vizsgálják meg, amelyek az összes eszközre vonatkozóan benyújtott legjobb ajánlat legalább 25%‑át elérték. Nem bizonyított tehát, hogy e – kizárólag utólagosan meghatározható – feltétel közlésének elmulasztása bármilyen hatással lenne a pályázati eljárás lefolytatására. Ebből az következik, hogy a Törvényszék által elvégzett elemzés véleményem szerint nem minősül téves jogalkalmazásnak.

66.

Harmadszor, a fellebbező lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az nem vette figyelembe azon érvét, amely szerint a Capricorn a Capricorn Automotive GmbH‑tól és a Capricorn Holding GmbH‑tól eltérő társaság, amelyek a pályázati eljárásban ajánlatot tevő társaságok voltak.

67.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni. A Bíróság hatásköre ugyanis a fellebbezési eljárás keretében az elsőfokú bíróság előtt megvitatott jogalapokról hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik. Ezért nem engedhető meg, hogy valamely fél először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet nem terjesztett a Törvényszék elé, mivel ez azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a fellebbezési eljárásban korlátozott jogkörrel rendelkező Bírósághoz. ( 29 ) A Törvényszékhez be nem nyújtott új érveket tehát fellebbezés keretében elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. ( 30 )

68.

Az elsőfokú eljárás irataiból kitűnik, hogy a fellebbező a Törvényszék előtt nem hivatkozott az ajánlattevő személyében a pályázati eljárás során bekövetkezett változásra alapított kifogásra. Amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, annak bizonyítása érdekében, hogy az említett kifogásra hivatkozott a Törvényszék előtt, a fellebbező a Törvényszék azon kérdésére adott válaszra történő utalásra szorítkozott, amely egyébként az eljáráshoz fűződő érdek fennállásának kérdésére vonatkozott. A fellebbező a Bírósághoz benyújtott válaszbeadványában azon állításának alátámasztása érdekében, amely szerint e kifogásra a Törvényszék előtt hivatkozott, a Törvényszékhez benyújtott keresetének 17., valamint 77. és azt követő pontjaira hivatkozott. Mindazonáltal az elsőfokú eljárásban benyújtott kereset e pontjainak olvasatából csak az tűnik ki, hogy a fellebbező a 17. pontban másodlagosan arra hivatkozott, hogy a Capricorn az Automotive GmbH‑tól és a Capricorn Holding GmbH‑tól eltérő jogalany volt, anélkül azonban, hogy bármilyen érvet felhozott volna a második vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztására. Ebből az következik, hogy véleményem szerint az ajánlattevő személyében a pályázati eljárás során bekövetkező változásra vonatkozó kifogás elfogadhatatlan.

69.

A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a negyedik fellebbezési jogalap első részét el kell utasítani.

70.

A negyedik jogalap második részében a fellebbező a megtámadott ítélet 151–156. pontját vitatja, és arra hivatkozik, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a Deutsche Banknak a pályázati eljárás során a Capricorn ajánlatának alátámasztása érdekében benyújtott 2014. március 10‑i levelét úgy értelmezte, hogy az e levélben foglalt kötelezettségvállalás kötelező erővel bír, elferdítette e levél tartalmát, és ennélfogva az ítéletben elferdítették a tényeket és bizonyítékokat.

71.

A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék előtt jelezte, hogy e levél az utolsó oldalán kifejezett említést tartalmaz „FONTOS TÁJÉKOZTATÁS” címmel, amely kifejezetten a következőket mondja ki: „[a] feltételek jelen felsorolása [term sheet] csak megtárgyalás céljából készült, és semmilyen kötelező jogi erővel nem bír közöttünk” ( 31 ). E levél nem kötelező jellegét az ugyanezen dokumentumban foglalt más mondatok is megerősítik. ( 32 )

72.

Ebből az következik, hogy a Deutsche Bank egyértelműen és világosan jelezte, hogy nem tartja magára nézve kötelező erejűnek e levelet. Mivel a Törvényszék megállapította, hogy a Deutsche Bank magára nézve kötelező erejűnek tartotta a levelet, elferdítette annak tartalmát. Következésképpen a megtámadott ítélet 156. pontjában foglalt azon megállapítás, amely szerint nem merül fel, hogy a Bizottságban kétségeknek kellett volna felmerülniük a Deutsche Bank 2014. március 10‑i levelének kötelező jellegét illetően, téves. Mivel e levél tartalma alapján nyilvánvaló, hogy a Deutsche Bank nem tekintette magára nézve kötelező erejűnek e levelet, a Capricorn és e bank között korábban váltott levelekkel való összevetés nem releváns e levél kötelező jellegének értékelése szempontjából.

73.

A Bizottság vitatja a fellebbező érvelését.

74.

A megtámadott ítélet 151–155. pontjában a Törvényszék – válaszolva a fellebbező által felhozott azon érvre, amely szerint a Deutsche Bank 2014. március 10‑i levele nem tartalmazott kötelező erejű finanszírozási biztosítékot a Capricorn ajánlatának támogatása érdekében – megvizsgálta, hogy a Bizottság által elvégzett vizsgálat, amely tükrözte a német hatóságok elemzését, kizárta‑e az e levél kötelező jellegével kapcsolatos kétségeket.

75.

E tekintetben a Törvényszék először is megállapította, hogy a Deutsche Bank 2014. március 10‑i levele kimondja, hogy e bank kész a vevőnek 45 millió eurós kölcsönt nyújtani, és hogy az a tény, hogy e finanszírozás feltételeit részletesen leírták, azt jelzi, hogy alapos vizsgálatot folytattak le, és hogy közte és a vevő között információcserére került sor. Másodszor, a Törvényszék megállapította, hogy a szóban forgó levél többször is utal a Deutsche Bank által az említett levél értelmében a Capricornnal szemben tett kötelezettségvállalásra. Harmadszor, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy e levélnek a Deutsche Bank két másik, 2014. február 17‑i és 25‑i előkészítő és nem kötelező erejű levelével való összevetése megerősíti a szóban forgó levél kötelező jellegét. Végül a Törvényszék megállapította, hogy a Deutsche Bank 2014. március 10‑i levele pontosította, hogy a Deutsche Bank által tett kötelezettségvállalás három feltételhez kötött, amelyek csak akkor teszik lehetővé a Deutsche Bank számára, hogy kivonja magát a kötelezettségvállalás alól, ha a felvásárlásra nem az előírt feltételek mellett került sor.

76.

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amint a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, az EUMSZ 256. cikk értelmében a Bíróság csak a tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogi következtetéseknek a felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel. A tények értékelése tehát, a Törvényszék előtt bemutatott bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve, nem minősül a Bíróság felülvizsgálatának hatálya alá tartozó jogkérdésnek. ( 33 )

77.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül, hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése. ( 34 ) Egyébiránt, jóllehet a bizonyítékok elferdítése megnyilvánulhat valamely dokumentumnak a tartalmával ellentétes értelmezésében, ezen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie a Bírósághoz benyújtott iratanyagból, továbbá azt feltételezi, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan túllépte e bizonyítékok észszerű értékelésének korlátait. E tekintetben nem elegendő azt bemutatni, hogy valamely dokumentum másként is értelmezhető, mint ahogyan azt a Törvényszék értelmezte. ( 35 )

78.

A jelen ügyben a Bíróságot tehát annak eldöntésére kérik, hogy a Deutsche Bank 2014. március 10‑i levelének és az iratanyagban szereplő dokumentumoknak az elemzéséből egyértelműen kitűnik‑e, hogy a Törvényszék megváltoztatta az e levélnek tulajdonítandó jelentőséget. Úgy vélem, hogy nem ez a helyzet.

79.

E levél olvasatából ugyanis kitűnik, hogy – amint arra egyébként a Törvényszék a megtámadott ítélet 152. és 153. pontjában rámutatott – a Deutsche Bank több alkalommal is megerősíti a finanszírozás Capricorn részére történő nyújtására irányuló szándékát és kötelezettségvállalását. ( 36 ) A levelet a Deutsche Bank két vezető tisztségviselője (az igazgató és az ügyvezető igazgató) írta alá, ami véleményem szerint szintén a bank azon szándékára utal, hogy a levél tartalmát magára nézve kötelező erejűnek tekinti.

80.

E levél azon értelmezését, amely szerint az abban foglalt kötelezettségvállalások kötelező erővel bírnak – amint arra egyébként a Törvényszék a megtámadott ítélet 154. pontjában rámutatott – megerősíti a Deutsche Banknak a 2014. március 10‑i levelet megelőző és szintén az ügyiratban szereplő másik két levelének elemzése, amelyek közül az egyik 2014. február 17‑én, a másik pedig 2014. február 25‑én kelt. E levelek elemzése egyrészt azt mutatja, hogy azok a 2014. március 10‑i levélben foglaltaktól teljesen eltérő megfogalmazást tartalmaznak, és kifejezetten azt jelzik, hogy a Deutsche Banknak nem állt szándékában kötelezettséget vállalni. ( 37 ) E levelek és a 2014. március 10‑i levél szövegének összevetése tehát nyilvánvalóvá teszi e levél kötelező jellegét. Másrészt bizonyítják, hogy a Deutsche Bank 2014. március 10‑i levele képezi a bank és a Capricorn közötti tárgyalási folyamat utolsó szakaszát. Amint arra a Törvényszék is rámutatott, a 2014. március 10‑i levél pontosítja, hogy a Deutsche Bank által tett kötelezettségvállalás három feltételhez kötött, amelyekre azonban a Deutsche Banknak nincs befolyása. ( 38 )

81.

Kétségtelen, hogy – amint arra a fellebbező is rámutat – a 2014. március 10‑i levél tartalmaz egy „Term Sheet” elnevezésű „Appendix A” mellékletet, amely szintén 2014. március 10‑én kelt. Első oldalán e melléklet tartalmazza a „tervezet” (draft) megjegyzést, valamint kifejezetten utal annak „tájékoztató” jellegére (indicative terms and conditions). Utal továbbá a fellebbező által említett tartalommal rendelkező utolsó oldalon szereplő és a fenti 71. pontban említett fontos tájékoztatásra.

82.

Mindazonáltal, véleményem szerint, még ha a levél mellékletében foglalt pontos kifejezések tervezet jellegének megállapítása és a tartalomra vonatkozó, a levél végén szereplő látszólag általános tájékoztatás ténylegesen zavart okozhat is e melléklet kötelező jellegét és így az abban említett pontos finanszírozási feltételeket illetően, azok nem kérdőjelezhetik meg kifejezetten magának a levélnek és a Deutsche Bank arra vonatkozó kötelezettségvállalásának kötelező jellegét, hogy az e levélben kifejezetten megjelölt 45 millió eurós finanszírozást nyújt a Capricorn részére. Ennélfogva, még ha a fellebbező által megjelölt bizonyítékok meg is kérdőjelezik a melléklet kötelező jellegét, nem kérdőjelezik meg a levélben foglalt kötelezettségvállalás kötelező jellegét, különösen a 79. és 80. pontban kifejtett megfontolások fényében.

83.

A fenti elemzésből az következik, hogy véleményem szerint a Bírósághoz benyújtott iratokból nem tűnik ki egyértelműen, hogy – amint azt a fenti 77. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat a dokumentum tartalma elferdítésének megállapításához megköveteli – a Törvényszék nyilvánvalóan túllépte a Deutsche Bank 2014. március 10‑i levele észszerű értékelésének határait. Következésképpen véleményem szerint a negyedik jogalap második részét is mint megalapozatlant el kell utasítani.

84.

A negyedik fellebbezési jogalap harmadik részében a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 147–161. pontjában nem vizsgálta meg az elsőfokú eljárásban benyújtott keresetében kifejtett azon érveket, amelyek a Capricornt is magában foglaló csoport különböző társaságainak és tulajdonosának bizonytalan gazdasági helyzetére vonatkoznak. Ezek az érvek azt bizonyítják, hogy ellentétben azzal, amit a Bizottság a végleges határozat (242), (247), (261) és (277) preambulumbekezdésében megállapított, a Capricorn soha nem rendelkezett fedezett finanszírozással.

85.

A Bizottság vitatja a fellebbező érvelését.

86.

Az elsőfokú eljárásban benyújtott keresetből kitűnik, hogy a Törvényszék előtt a fellebbező számos olyan bizonyítékot terjesztett elő, amelyek annak bizonyítására irányultak, hogy az a csoport, amelyhez a Capricorn is tartozott, és az e csoportba tartozó jogalany 2012‑től kezdődően már súlyos gazdasági nehézségekkel küzdött, tehát jóval a pályázati eljárást követő odaítélés előtt.

87.

A fellebbező e bizonyítékokat annak bizonyítása érdekében terjesztette elő, hogy a Bizottság a végleges határozatban hibát követett el a Capricornnak az ár megfizetésére és arra való képességét illetően, hogy így megfeleljen a Nürburgring eszközeinek megszerzésében érdekelt beruházók kiválasztására előírt művelet finanszírozásának biztonságával kapcsolatos kritériumnak. ( 39 )

88.

E tekintetben, amint azt egyébként a Bizottság maga is elismeri, a megtámadott ítélet olvasatából kitűnik, hogy a Törvényszék egyáltalán nem válaszolt kifejezetten ezekre az érvekre. A 43. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében – valójában bizonyos fokú értelmezési erőfeszítéssel élve – közvetett indokolás talán a megtámadott ítélet 158. pontjából vezethető le, amelyben a Törvényszék, miután megállapította a Deutsche Bank 2014. március 10‑i levelének kötelező jellegét, arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbező érvei nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy a Bizottságban kétségeknek kellett volna felmerülniük a művelet biztonsági kritériuma alá tartozó kötelező finanszírozási garancia követelményének tiszteletben tartását illetően.

89.

Mindenesetre, még ha a Törvényszék ítélete e tekintetben hiányos is lenne, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik – amennyiben a Törvényszék valamely ítéletének indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, a fellebbezést el kell utasítani. ( 40 )

90.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az uniós bíróságnak az állami támogatással kapcsolatos határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélnie, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak. ( 41 )

91.

A Bizottság mind a Törvényszék, mind a Bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a végleges határozat elfogadásának időpontjában nem rendelkezett olyan információkkal, amelyekre a fellebbező által az elsőfokú eljárásban e tekintetben felhozott kifogás támaszkodik, és a fellebbező egyáltalán nem bizonyította a Bíróság előtt, hogy ez az eset állna fenn.

92.

A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a negyedik fellebbezési jogalap harmadik részének nem lehet helyt adni.

93.

A negyedik jogalap negyedik részében a fellebbező a Törvényszék azon érvelését vitatja, amellyel az a megtámadott ítélet 162–168. pontjában elutasította az azt levezető érveit, hogy az értékesítési eljárás a Nürburgring eszközeinek a Capricorn részére történő 2014. március 11‑i átruházása után is folytatódott.

94.

A fellebbező szerint annak megállapításával, hogy a Bizottságnak nem kellett volna figyelembe vennie ezt a körülményt, úgy tűnik, hogy a Törvényszék úgy véli, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának kérdése csak a szerződés odaítélésének időpontját megelőzően bekövetkező eseményekre vonatkozhat. Ez az elemzés téves jogalkalmazáson alapul. A fellebbező szerint ugyanis az előzetes vizsgálati szakasz nem az eszközök 2014. március 11‑én történő odaítélésével ért véget, hanem kizárólag a Bizottság 2014. október 1‑jei határozatának elfogadásával.

95.

A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az eszközök átruházására vonatkozó hivatalos aktus egyfajta „határvonalat” jelentett, amelyet követően a Bizottságnak már nem kellett figyelembe vennie a birtokában lévő további információkat az előzetes vizsgálati eljárást lezáró határozat elfogadásáig. Ellentétben azzal, amit a Törvényszék állít, a Bizottság előzetes vizsgálata során nem az a döntő tényező, hogy a fellebbező a 2013. decemberi panaszát követően benyújthatott‑e egy másik panaszt, hanem az, hogy – amint azt az ítélkezési gyakorlat előírja – a Bizottság rendelkezésére állt‑e az összes olyan információ, amellyel objektív módon rendelkezhetett. A fellebbező arra is hivatkozik, hogy a Törvényszék elferdítette az általa benyújtott bizonyítékokat.

96.

A Bizottság vitatja a fellebbező érvelését.

97.

A negyedik jogalap negyedik részében a fellebbező a megtámadott ítélet 165–168. pontjában foglalt azon érvelést vitatja, amellyel a Törvényszék elutasította arra vonatkozó kifogását, hogy az értékesítési eljárás a Nürburgring eszközeinek a Capricorn részére történő 2014. március 11‑i átruházása után is folytatódott.

98.

A megtámadott ítélet e részében a Törvényszék mindenekelőtt abból az előfeltevésből indult ki, hogy a Bizottság vizsgálatának célja annak meghatározása volt, hogy a pályázati eljárás nyílt, átlátható, hátrányos megkülönböztetéstől és feltételektől mentes volt‑e, annak ellenőrzése érdekében, hogy a Nürburgring eszközeit piaci árukon értékesítették‑e. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy azt az állítólagos támogatást, amelyet a Bizottságnak a második vitatott határozatban kellett volna megállapítania (amely a fellebbező szerint a Capricorn által a Nürburgring eszközeiért fizetett ár és azok piaci ára közötti különbségnek felel meg), esetlegesen 2014. március 11‑én nyújtották volna a Capricornnak, azaz akkor, amikor ezen eszközöket odaítélték ez utóbbinak, és aláírták az említett eszközökért a Capricorn által fizetendő árat megállapító adásvételi szerződést.

99.

A Törvényszék következésképpen úgy ítélte meg, hogy az ezen időpontot követően bekövetkezett események, úgymint az, hogy a Capricorn a Nürburgring eszközeiben időközben megszerzett részesedését továbbruházta egy másik vevőre, nem voltak relevánsak azon kérdés vizsgálatát illetően, hogy a pályázati eljárás keretében a Capricornnak esetleg nyújtottak‑e támogatást. A Törvényszék ezután érvelésének végén megállapította, hogy amennyiben a fellebbező azt kívánná, hogy a Bizottság az értékesítési eljárásnak a második megtámadott határozat meghozatala utáni állítólagos folytatásából eredő új támogatás fennállását is vizsgálja meg, e tárgyban új panaszt kellett volna benyújtania.

100.

E tekintetben mindenekelőtt úgy vélem, hogy el kell utasítani a bizonyítékok Törvényszék általi elferdítésére alapított kifogást. A fellebbező ugyanis egyáltalán nem fejti ki, hogy az ilyen elferdítés mely elemeken alapul.

101.

A Törvényszék általi téves elemzésre alapított kifogást illetően emlékeztetek arra, hogy amint az a fenti 90. pontban már említésre került, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az uniós bíróságnak az állami támogatással kapcsolatos határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélnie, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak.

102.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy – amint arra a fellebbező helyesen hivatkozik – az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás előzetes szakasza abban az időpontban zárul le, amikor a Bizottság elfogadja a 659/1999 rendelet 4. cikkében említett határozatok valamelyikét, és nem egy korábbi időpontban, mint például a pályázati eljárás végén az annak tárgyát képező eszközök odaítélése révén.

103.

Nem kizárt tehát, hogy olyan új és releváns elemzési szempontok merülhetnek fel a pályázati eljárást követően, de a vonatkozó bizottsági határozat elfogadását megelőzően, amelyekről a Bizottságnak addig nem volt tudomása. Ilyen esetben úgy vélem, hogy a Bizottság vizsgálata során nem mentesül ezen új releváns szempontok figyelembevétele alól pusztán azon tény alapján, hogy azokról a pályázati eljárás lezárását követően szerzett tudomást. Nem zárható ki az sem, hogy e szempontok értékelése arra indíthatja a Bizottságot, hogy módosítsa a támogatás fennállására vonatkozó elemzését.

104.

Véleményem szerint tehát jogilag nem helytálló az a megállapítás, hogy – amint az a megtámadott ítélet 166. pontjának utolsó mondatából kitűnik – a pályázati eljárás lezárását és az ezen eljárás tárgyát képező eszközök odaítélését követően bekövetkezett események semmiképpen sem lehetnek relevánsak azon kérdés vizsgálatát illetően, hogy a pályázati eljárás keretében a Capricornnak nyújtottak‑e támogatást.

105.

A jelen ügyben arra is rámutatok, hogy ellentétben azzal, ami a megtámadott ítélet 167. pontjából kitűnik, és amit a Bizottság állít, a fellebbező által az elsőfokú eljárásban felhozott és a pályázati eljárás lezárását követően felmerült eseményekre vonatkozó érvek nem arra irányultak, hogy a Bizottságnak vizsgálnia kelljen az értékesítési eljárás állítólagos folytatásából eredő új támogatás fennállását, hanem inkább arra, hogy megkérdőjelezzék a Nürburgring eszközeinek a Capricorn részére történő eladásához vezető pályázati eljárás átlátható és hátrányosmegkülönböztetés‑mentes jellegét.

106.

A fentiekből az következik, hogy a megtámadott ítélet álláspontom szerint téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben a Törvényszék elutasította a fellebbező által az értékesítési eljárásnak a Nürburgring eszközeinek a Capricorn részére történő 2014. március 11‑i odaítélése utáni folytatására vonatkozóan felhozott érveket, arra a körülményre hivatkozva, hogy azok a pályázati eljárás lezárását követően bekövetkezett eseményekre vonatkoztak.

107.

Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben a Törvényszék valamely ítéletének indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, a fellebbezést el kell utasítani.

108.

E tekintetben megjegyzem, hogy a fellebbező által az elsőfokú eljárásban hivatkozott jogalap lényegében azon a körülményen alapult, hogy az első eladás megkötését követően a vevő és az eladók olyan garanciális megállapodást kötöttek a vételár részleteinek megfizetésére vonatkozóan, amely előírta annak lehetőségét, hogy a vételár második részletének folyamatos meg nem fizetése esetén az eszközöket értékesíteni kell, ami ténylegesen megvalósult.

109.

E tekintetben úgy vélem, hogy e körülmény, amely azt követően merült fel, hogy a Nürburgring eszközeit a pályázati eljárás végén odaítélték, és amelyről így az ezen eszközök odaítélésekor nem szerezhettek tudomást, más bizonyítékok hiányában önmagában nem tekinthető úgy, mint amely bizonyítja, hogy az első eljárás nem átlátható módon és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen zajlott le, és így ezen eszközöknek a pályázati eljárás végén olyan áron történő eladásához vezetett, amely nem felelt meg a piaci árnak.

110.

A fentiekből véleményem szerint az következik, hogy a negyedik jogalap negyedik részét el kell utasítani.

111.

A negyedik fellebbezési jogalap ötödik részében a fellebbező a megtámadott ítélet 173–176. pontját vitatja, amelyben a Törvényszék elutasította a fellebbező által az elsőfokú eljárásban felhozott és ezen ítélet 170. és 171. pontjában összefoglalt érveket. A fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék az érveinek a megtámadott ítélet 170. és 171. pontjában történő összefoglalására szorítkozott, anélkül hogy azokat akár kis mértékben is megvizsgálta volna, vagy azok elutasítását indokolta volna. Ez azt jelenti, hogy a megtámadott ítélet sérti az indokolási kötelezettséget, elferdítette a fellebbező által előterjesztett bizonyítékokat, és jogilag tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikket és az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését.

112.

A Bizottság úgy véli, hogy a negyedik jogalap ötödik részét el kell utasítani. Ezen intézmény elismeri, hogy a Törvényszék tömör indokolást adott, de ez az indokolás kellően egyértelmű. A megtámadott ítélet 170. pontjában összefoglalt valamennyi kifogás, valamint a bérleti szerződésnek az 171. pontban említett megkötése olyan körülményekre vonatkozik, amelyek csak az adásvételi szerződésnek a szerződés odaítélését követő megkötését követően merültek fel, és ezért az elemzés során nem relevánsak.

113.

A megtámadott ítélet 170–175. pontjában a Törvényszék elemezte a fellebbező által előtte felhozott harmadik jogalap arra alapított harmadik részét, hogy a Nürburgring eszközeinek a Capricorn részére történő értékesítése új állami támogatásnak minősült. A 170. pontban a Törvényszék összefoglalta a fellebbező négy érvét, a 171. pontban pedig azt az érvet összegezte, amelyik a Nürburgring eszközeire vonatkozó bérleti szerződésre vonatkozik.

114.

Amint azt a Bizottság maga is elismeri, a Törvényszék nem válaszolt ezekre az érvekre, hanem a megtámadott ítélet 173. pontjában arra szorítkozott, hogy „[a] 138–158. pontban kifejtett okokra” hivatkozott, amelyeket „nem kell úgy tekinteni, hogy a Bizottságnak kétségeinek kellett volna lennie a pályázati eljárás átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes jellegét illetően”, hozzátéve a következő pontban, hogy „[u]gyanezen okokból az is következik, hogy a Bizottságnak a második megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálata kiküszöbölte a Nürburgring eszközeire vonatkozó bérleti szerződés vagy az említett eszközök vételárával kapcsolatos többi fizetési feltétel által a vevő számára biztosított előny létezését illető kétségeket”.

115.

Kétlem, hogy egy ilyen indokolás, amely pusztán az ítélet más részeire történő általános hivatkozáson alapul, minden további minimális magyarázat nélkül, legalábbis a jelen ügyben összeegyeztethető a Törvényszéket terhelő, a fenti 41–44. pontban említett ítélkezési gyakorlat által meghatározott indokolási kötelezettséggel. Ezen indokolás nem teszi ugyanis lehetővé, hogy akár hallgatólagosan megismerjék a Törvényszék érvelését oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy megismerjék a hozott határozat indokait, és a Bíróságnak, hogy a bírósági felülvizsgálatot gyakorolja.

116.

Ami a Bizottság azon érvét illeti, amely szerint a Törvényszék közvetett módon, logikusan elutasította ezeket az érveket azzal az indokkal, hogy azok az adásvételi szerződés megkötését követően bekövetkezett eseményekre vonatkoztak, és így nem érinthették a fenti 58. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett releváns vételár meghatározását, először is megjegyzem, hogy a megtámadott ítélet 173. és 174. pontjából egyáltalán nem tűnik ki, hogy ez lenne ezen érvek Törvényszék általi elutasításának indoka. Másodszor, arra is rámutatok, hogy bár a Bizottság által előadott érvelés esetlegesen alkalmazható a 170. pontban említett második, harmadik és negyedik érvre, ( 42 ) úgy tűnik, hogy az nem alkalmazható ezen érvek közül az elsőre, mivel úgy tűnik, hogy az ott említett 6 millió euró beszámítását maga az adásvételi szerződés írta elő. Nem alkalmazható a megtámadott ítélet 171. pontjában említett, a bérleti szerződésre vonatkozó érvekre sem, amely szerződést úgy tűnik, hogy az adásvételi szerződés megkötése előtt tárgyaltak meg. Harmadszor és mindenesetre, amint az a fenti 104. pontban megállapításra került, nem kizárt, hogy a pályázati eljárás lezárását és az ezen eljárás tárgyát képező eszközök átruházását követő események relevánsak lehetnek az állami támogatásokra vonatkozó elemzés szempontjából. Ennélfogva az a körülmény, hogy bizonyos események a pályázati eljárás befejezését követően következtek be, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy azokat teljesen irrelevánssá tegye.

117.

A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a megtámadott ítélet sérti az indokolási kötelezettséget, és ennélfogva a negyedik fellebbezési jogalap ötödik részének helyt kell adni.

118.

Ötödik fellebbezési jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 182–189. pontjában elutasította az általa felhozott, az indokolási kötelezettség Bizottság általi megsértésére alapított jogalapot.

119.

A fellebbező szerint lehetetlen azon indokok megállapítása, amelyek miatt a Bizottság a végleges határozat (240) és (247) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nyílt, átlátható, hátrányos megkülönböztetéstől és feltételektől mentes pályázati eljárás keretében értékesítette a Nürburgring eszközeit fedezett finanszírozás mellett a legjobb ajánlatot benyújtó ajánlattevő részére. Az sem egyértelmű, hogy a Bizottság a végleges határozat (285) preambulumbekezdésében miért és milyen jogalapon jutott arra a következtetésre, hogy a Nürburgring eszközeinek értékesítése nem minősül állami támogatásnak. Az egyetlen egyértelmű pont az, hogy ez a következtetés nem vonatkozik a végleges határozat (38) preambulumbekezdésében meghatározott „15. intézkedésben” szereplő értékesítésre. E preambulumbekezdés ugyanakkor a más vállalkozások részére történő olyan értékesítésekre utal, amelyekre jóval a pályázati eljárás lefolytatása előtt került sor. Nem világos, hogy a Bizottság azon alapvető döntése, amely szerint a Capricorn részére történő értékesítés nem minősül állami támogatásnak, miért nem jelenik meg önállóan, és jut kifejezésre a végleges határozat rendelkező részében.

120.

A Bizottság azt állítja, hogy az ötödik fellebbezési jogalapot mint elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant el kell utasítani.

121.

Az ötödik fellebbezési jogalapot illetően emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az olyan kereseti jogalap, amely a Törvényszék előtt már felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétléséből áll, elfogadhatatlan. ( 43 )

122.

E tekintetben meg kell állapítani, hogy fellebbezésében a fellebbező az elsőfokú eljárásban már felhozott, a második vitatott határozat indokolásának hiányára alapított érvek megismétlésére szorítkozott, anélkül hogy vitatta volna azt az érvelést, amellyel a Törvényszék a megtámadott ítéletben elutasította ezeket az érveket. Következésképpen úgy ítélem meg, hogy a fellebbezés ötödik jogalapja elfogadhatatlan.

123.

A teljesség kedvéért megjegyzem továbbá, hogy egyetértek a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 182–189. pontjában foglalt elemzésével, amelyre hivatkozom, és amelyben az elutasította a fellebbező által felhozott, a második vitatott határozat indokolásának állítólagos elégtelenségére alapított érveket.

124.

A fenti megfontolások összessége alapján azt javaslom, hogy a Bíróság: