I. Bevezetés

II. Jogi háttér

A. Aarhusi Egyezmény

B. Az aarhusi rendelet

C. A REACH‑rendelet

III. Tényállás

A. A DEHP besorolása

B. Az engedélyezési eljárás

C. A felülvizsgálati eljárás

IV. A Törvényszék előtti eljárás és a kérelmek

V. A jogkérdésről

A. Az eljáráshoz fűződő érdek

B. Hatodik jogalap: az anyaggal kapcsolatos egyéb kockázatoknak a mérlegelés során történő figyelembevétele

1. A fellebbezés vizsgálata

2. A Törvényszék előtti kereset vizsgálata

C. Az egyéb jogalapokról

1. Első jogalap: a jogalapok és érvek elfogadhatóságáról

a) Az első jogalap első része: a felülvizsgálatról szóló vitatott határozat elleni kereset tárgya

b) Az első jogalap második része: a felülvizsgálati eljárás tárgya

i) A felhasználás fogalma

ii) A hulladékfelhasználással kapcsolatos érvek

iii) Társadalmi‑gazdasági előnyök – a kockázat számszerűsítése

2. Negyedik jogalap: az engedélyezési kérelemre vonatkozó követelmények

3. Második jogalap: a felülvizsgálati eljárás során a kérelmezők tekintetében alkalmazandó bizonyítási követelmények

a) A második jogalap első része: az engedélyezési kérelemmel együtt benyújtott kémiai biztonsági jelentés

b) A második jogalap második része: a helyettesítő alternatívák elemzése

4. Harmadik jogalap: a kért felhasználás alternatívái

5. Ötödik jogalap: a kémiai biztonsági jelentés alapján történő mérlegelés

6. Hetedik jogalap: az elővigyázatosság elve

D. A jogi értékelésből levont következtetések

VI. A költségekről

VII. Végkövetkeztetések

1.

A bisz‑(2‑etilhexil)‑ftalát (DEHP) egy úgynevezett lágyítószer, amelyet polivinil‑klorid (PVC) alapú műanyagokhoz adnak hozzá. A DEHP jelentős kockázatot jelent az emberi egészségre. Következésképpen ezen anyag felhasználását a REACH‑rendelet ( 2 ) értelmében engedélyezni kell, amiről a Bizottság a felhasználó kérelme alapján határoz.

2.

A ClientEarth környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezet (NGO). A jelen eljárás keretében harmadik félként a DEHP‑t tartalmazó újrafeldolgozott PVC‑hulladék (újrafeldolgozott PVC) felhasználására vonatkozóan a Bizottság által három, hulladék‑újrafeldolgozással foglalkozó társaság részére adott engedélyt vitatja. E célból a ClientEarth az aarhusi rendeletnek ( 3 ) megfelelően az engedély felülvizsgálata iránti kérelemmel fordult a Bizottsághoz, majd sikertelenül vitatta e kérelem elutasítását a Törvényszék előtt.

3.

A jelen fellebbezés ennélfogva elsőként teremt lehetőséget a Bíróság számára, hogy választ adjon bizonyos, az aarhusi rendelet szerinti felülvizsgálati eljárással és a REACH‑rendeletben előírt engedélyezési eljárással kapcsolatos kérdésekre. Lényegében az engedély alapjául szolgáló mérlegelés felülvizsgálatáról, tehát a mérlegelés során figyelembe veendő szempontokról, valamint az alternatívák vizsgálatának felülvizsgálatáról van szó. Ezenkívül vitatott, hogy mennyiben határolja körül a felülvizsgálati kérelem a jogvita tárgyát, és hogy harmadik felek mennyiben hivatkozhatnak a felhasználó engedélyezési kérelmét érintő hiányosságokra az engedélyezésről szóló határozat érvényességének megkérdőjelezése céljából.

4.

Az Aarhusi Egyezmény ( 4 ) (kihirdette: a 2001. évi LXXXI. törvény) 9. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a felek biztosítják a nyilvánosság tagjai számára a magánszemélyek és hatóságok olyan intézkedései vagy mulasztásai megtámadására irányuló közigazgatási vagy bírósági eljáráshoz való jogot, amelyek sértik a környezetre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezéseket. A 9. cikk (4) bekezdése szerint ezen eljárások elégséges és hatékony jogorvoslást kell, hogy biztosítsanak. Ezen eljárások eszerint méltányosak, időszerűek és nem kizáró módon költségesek.

5.

Az aarhusi rendelet többek között az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdését hajtja végre a közösségi intézmények és szervek vonatkozásában. Az aarhusi rendelet 10. cikke e tekintetben belső felülvizsgálati eljárást ír elő:

„(1)   Bármely, a 11. cikkben foglalt feltételeknek megfelelő nem kormányzati szervezet jogosult belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtani azon közösségi intézményhez vagy szervhez, amely a környezetvédelmi jog alapján igazgatási aktust fogadott el, vagy – feltételezett igazgatási mulasztás esetén – el kellett volna fogadnia.

[…] A kérelemnek tartalmaznia kell a felülvizsgálat indokait.

(2)   Az (1) bekezdésben említett közösségi intézménynek vagy szervnek valamennyi ilyen kérelmet el kell bírálnia, […] A közösségi intézménynek vagy szervnek […] írásos válaszban ki kell fejtenie indokait.

(3) […]”

6.

Az aarhusi rendelet 12. cikkének (1) bekezdése az uniós bíróságok előtti keresetindítás lehetőségére utal:

„A 10. cikk szerinti belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezet a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban eljárást indíthat a Bíróságon.”

7.

E rendelkezést az aarhusi rendelet (21) preambulumbekezdése fejti ki:

„Amennyiben a belső ellenőrzés [helyesen: felülvizsgálat] iránti korábbi kérelmek sikertelenek voltak, az érintett nem kormányzati szervezeteknek lehetőséget kell biztosítani eljárás indítására a Bíróságon a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban.”

8.

A REACH‑rendelet a vegyi anyagok gyártásával, forgalomba hozatalával és felhasználásával kapcsolatos, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatok értékelésére és kezelésére vonatkozó szabályok összessége. Bizonyos, különös aggodalomra okot adó anyagok tekintetében e rendelet a felhasználás korlátozását vagy akár az engedélyezés lehetőségének fenntartásával párosuló felhasználási tilalmat, az úgynevezett engedélyezési kötelezettséget írja elő.

9.

A REACH‑rendelet 3. cikkének 24. pontja a felhasználás fogalmát úgy határozza meg, hogy az „bármely feldolgozás, összeállítás, fogyasztás, tárolás, tartás, kezelés, tartályokba való töltés, egyik tartályból egy másikba való áttöltés, keverés, árucikk előállítása és minden egyéb felhasználás”.

10.

Az engedélyezési kötelezettség célját a REACH‑rendelet 55. cikke fejti ki:

„E cím célja a belső piac megfelelő működésének biztosítása, valamint – egyidejűleg – a különös aggodalomra okot adó anyagok felhasználásából eredő kockázatok megfelelő ellenőrzésének és annak biztosítása, hogy ezeket az anyagokat fokozatosan megfelelő alternatív anyagokkal vagy technológiákkal helyettesítsék, amennyiben az gazdaságilag vagy műszakilag megvalósítható. Ebből a célból az engedélyezési kérelmet benyújtó összes gyártónak, importőrnek és továbbfelhasználónak elemeznie kell az alternatívák rendelkezésre állását, valamint meg kell vizsgálnia azok kockázatait és a helyettesítés technikai és gazdasági megvalósíthatóságát.”

11.

A REACH‑rendelet 56. cikkének (1) bekezdése értelmében a XIV. mellékletben szereplő, különös aggodalomra okot adó anyagok felhasználását engedélyeztetni kell. Ezen anyagok tulajdonságait az 57. cikk határozza meg. Ezek között szerepel a reprodukciót károsító tulajdonság (c) pont) és az endokrin rendszert károsító tulajdonság (f) pont). Az 58. cikk szabályozza a XIV. mellékletbe való felvételre vonatkozó eljárást, amely felvétel ezután megalapozza az engedélyezési kötelezettséget.

12.

Az engedélyezési kötelezettség megállapítására irányuló eljárás egy közbenső szakaszát a REACH‑rendelet 59. cikke írja elő. Eszerint azokat az anyagokat, amelyek aggodalomra okot adó tulajdonságaik miatt engedélykötelesek lehetnek, először azonosítják, és felveszik a javasolt anyagok úgynevezett jelöltlistájára.

13.

Az engedély feltételeit a REACH‑rendelet 60. cikke határozza meg:

„(1)   A Bizottság – e címmel összhangban – felel az engedélyezési kérelmekről szóló határozatok meghozataláért.

(2)   A (3) bekezdés sérelme nélkül engedélyt kell kiadni, ha az anyag felhasználása során a XIV. mellékletben meghatározott lényegi tulajdonságokból eredő, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokat az I. melléklet 6.4. szakaszával összhangban hatékonyan ellenőrzik, amit a kérelmező kémiai biztonsági jelentése dokumentál, figyelembe véve a 64. cikk (4) bekezdése a) pontjában említett kockázatértékelési bizottság véleményét. Az engedély kiadásakor és az engedélyben megállapított feltételek tekintetében a Bizottság a határozathozatal időpontjában ismert valamennyi bevezetést, kibocsátást és veszteséget, beleértve a diszperziós vagy diffúz felhasználásokból adódó kockázatokat, figyelembe vesz.

A Bizottság nem mérlegeli az […] orvostechnikai eszközökben felhasznált anyagoknak az emberi egészséget érintő kockázatait.

(3) […]

(4)   Amennyiben a (2) bekezdés szerint nem adható ki engedély, […] az engedély csak akkor adható ki, amennyiben igazolják, hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai, és amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok és technológiák. Ezt a határozatot a következő tényezők mérlegelését követően, és a 64. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjában említett kockázatértékelési bizottság és társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság véleményének figyelembevételével hozzák meg:

(5)   Annak értékelése során, hogy megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák rendelkezésre állnak‑e, a Bizottságnak az összes lényeges szempontot figyelembe kell vennie, beleértve a következőket:

(6)   Nem engedélyezhető a felhasználás, ha az enyhítené a XVII. mellékletben meghatározott korlátozásokat.

(7)   Engedély kizárólag akkor adható meg, ha a kérelmet a 62. cikkben megállapított követelményekkel összhangban nyújtották be.

(8) […]”

14.

A REACH‑rendelet 62. cikkének (4) bekezdése különböző követelményeket tartalmaz az engedélyezési kérelemmel kapcsolatban:

„(4)   Az engedélyezési kérelem a következő információkat tartalmazza:

[…]

15.

A REACH‑rendelet 64. cikke szabályozza az engedélyezési eljárást:

„(1) […]

(2)   Az Ügynökség […] közzéteszi az azon felhasználásokkal kapcsolatos információkat, amelyekre a kérelmet benyújtották, és amelyekre engedélyek felülvizsgálatai vonatkoznak, s megállapít egy határidőt, amelyen belül az érintett harmadik felek helyettesítő anyagokkal vagy technológiákkal kapcsolatos információkat nyújthatnak be.

(3)   Véleményük előkészítésekor az (1) bekezdésben említett bizottságok először azt ellenőrzik, hogy a kérelem tartalmazza‑e a 62. cikkben meghatározott, a kérelem benyújtásához előírt vonatkozó információkat. Szükség esetén a bizottságok egymással konzultálva kiegészítő információk benyújtására kérhetik fel a kérelmezőt annak érdekében, hogy a kérelmet összehangolják a 62. cikk követelményeivel. A társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság – amennyiben szükségét látja – előírhatja a kérelmező számára, vagy felkérheti a harmadik feleket, hogy meghatározott időn belül a lehetséges helyettesítő anyagokkal vagy technológiákkal kapcsolatos további információkat nyújtson be. A bizottságok figyelembe veszik a harmadik felek által benyújtott információkat is.

(4)   A véleménytervezetek a következő elemeket tartalmazzák:

(5) […]”

16.

A REACH‑rendelet (69) preambulumbekezdése az engedélyezési kötelezettséget fejti ki:

„Az emberi egészség – többek között az érintett emberi populációkra és esetleg bizonyos veszélyeztetett alpopulációkra tekintettel –, valamint a környezet megfelelően magas szintű védelmének biztosítása érdekében – az elővigyázatosság elvével összhangban – különös figyelmet kell fordítani a különösen veszélyes anyagokra [helyesen: különös aggodalomra okot adó anyagokra]. Engedélyt abban az esetben lehet megadni, ha az engedélyt kérelmező természetes vagy jogi személy az engedélyező hatóság felé igazolja, hogy az anyag használatából eredő, az emberi egészséget és a környezetet érintő veszélyeket megfelelően ellenőrzik. Egyéb esetekben a felhasználást akkor is lehet engedélyezni, ha igazolható, hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági haszon meghaladja a felhasználással járó kockázatokat, és nem állnak rendelkezésre gazdaságilag és műszakilag kivitelezhető, alkalmas alternatív anyagok vagy technológiák. […]”

17.

A REACH‑rendelet (81) preambulumbekezdése harmadik feleknek az engedélyezési eljárásban betöltött szerepére utal:

„Az adott anyagok felhasználásainak az engedélyezésére vonatkozó összehangolt megközelítés biztosítása érdekében az Ügynökségnek véleményeket kell kiadnia a felhasználásokból eredő kockázatokról, beleértve, hogy az anyag megfelelően ellenőrizve van‑e, vagy nem, és harmadik felek által a hozzá benyújtott társadalmi‑gazdasági elemzésekről. A Bizottságnak figyelembe kell vennie ezeket a véleményeket, amikor az engedélyezés megadásáról vagy elutasításáról dönt.”

18.

A 143/2011/EU rendelettel ( 5 ) a Bizottság felvette a REACH‑rendelet XIV. mellékletébe a DEHP‑t, amely vegyületet alapvetően PVC‑alapú műanyagok lágyítására használják. A Bizottság e szabályozást arra alapozta, hogy ezen anyag a REACH‑rendelet 57. cikkének c) pontja értelmében a reprodukciót károsító tulajdonságokkal rendelkezik. Azóta a DEHP felhasználását a Bizottságnak engedélyeznie kell.

19.

Ezenkívül Dánia 2014. augusztus 26‑án benyújtott egy jelentést, amely szerint a DEHP az endokrin rendszert károsító tulajdonságok ( 6 ) miatt is különös aggodalomra ad okot. Következésképpen az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) 2014. december 12‑én frissítette a javasolt anyagok úgynevezett jelöltlistájában a DEHP‑re vonatkozóan fennálló bejegyzést, és az említett anyagot a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében különös aggodalomra okot adó anyagnak minősítette, mivel az olyan endokrin tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek valószínűleg súlyos hatást gyakorolnak a környezetre. ( 7 ) Az engedély vitatott felülvizsgálatát követően a Bizottság 2017. július 4‑én úgy határozott továbbá, hogy a DEHP‑t az emberi egészségre gyakorolt endokrin hatásai miatt is ilyen módon kell besorolni. ( 8 ) A DEHP endokrin rendszert károsító tulajdonságai miatt azonban a Bizottság mindeddig nem írt elő engedélyezési kötelezettséget.

20.

2013. augusztus 13‑án három, hulladék‑újrafeldolgozással foglalkozó társaság közös engedélyezési kérelmet nyújtott be a DEHP‑nek az alábbi „felhasználásokra” vonatkozó forgalomba hozatala érdekében:

21.

Az engedély kérelmezői nem gyártanak DEHP‑t, hanem már DEHP‑t tartalmazó PVC‑hulladék újrafeldolgozását végzik. A kérelem szerint a DEHP nem tölt be konkrét gyakorlati funkciót az engedély kérelmezői számára, hanem az nagyrészt nem kívánt szennyeződésként van jelen a felhasznált hulladékokban. Mindazonáltal előnyös lehet az újrafeldolgozott anyag további feldolgozása során.

22.

A kérelem a REACH‑rendelet 60. cikkének (2) bekezdésén, tehát a felhasználásból eredő kockázat hatékony ellenőrzésén alapult.

23.

2014. október 22‑én az ECHA kockázatértékelési bizottsága, illetve társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága a véleményeik közös, egységes szerkezetbe foglalt változatát tartalmazó dokumentumot dolgozott ki. ( 9 ) E bizottságok megállapították, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (2) bekezdése szerinti engedélyezés nem lehetséges, mivel nem bizonyították a felhasználásból eredő kockázat hatékony ellenőrzését. Mindazonáltal a társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint a fennmaradó kockázat. Ennélfogva a 60. cikk (4) bekezdése szerinti engedélyezés lehetséges.

24.

2016. június 16‑án a Bizottság a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése alapján bizonyos kivételekkel elfogadta a DEHP kért felhasználásait engedélyező C(2016) 3549 final végrehajtási határozatot (a továbbiakban: az engedélyezésről szóló határozat).

25.

Az engedélyezésről szóló határozat 2. cikkében a Bizottság az engedélyezésnek a REACH‑rendelet 60. cikke (9) bekezdésének e) pontjában említett felülvizsgálati időszakát a REACH‑rendelet XIV. mellékletében rögzített lejárati időtől számított 4 évben határozta meg, vagyis a felülvizsgálati határidő lejáratának időpontja 2019. február 21.

26.

Az engedélyezésről szóló határozat (8) preambulumbekezdésében a Bizottság kijelentette, hogy a REACH rendelet nem alkalmazandó hulladékokra. Következésképpen „a DEHP‑t tartalmazó újrafeldolgozott lágy PVC összetevőinek és száraz elegyeinek forgalomba hozatala és felhasználása [a REACH‑rendelet] 64. cikkével összhangban annyiban volt engedélyköteles, amennyiben ezek az összetevők és száraz elegyek [a hulladékokról szóló irányelv] ( 10 ) 6. cikkével összhangban megszűntek hulladék lenni”.

27.

2016. augusztus 2‑i levelében a ClientEarth az aarhusi rendelet 10. cikkének megfelelően az engedélyezésről szóló határozat felülvizsgálatát kérte a Bizottságtól.

28.

A vitatott 2016. december 7‑i C(2016) 8454 final határozatával (a továbbiakban: a felülvizsgálatról szóló határozat) a Bizottság megalapozatlanság miatt elutasította a belső felülvizsgálat iránti kérelmet.

29.

A ClientEarth által a felülvizsgálatról szóló vitatott határozattal szemben benyújtott keresetet a Törvényszék a megtámadott 2019. április 4‑iClientEarth kontra Bizottság ítélettel (T‑108/17, EU:T:2019:215) elutasította. Az ECHA a Bizottságot támogató beavatkozóként vett részt ebben az eljárásban.

30.

A ClientEarth benyújtotta a jelen fellebbezést, és azt kéri, hogy a Bíróság:

vagy másodlagosan

31.

A Bizottság és az ECHA azt kéri, hogy a Bíróság:

32.

A felek írásbeli észrevételeket terjesztettek elő, minek során az ECHA csak csatlakozott a Bizottság érveihez. A Bíróság nem tartott tárgyalást.

33.

A Bíróság kérdésére az érintett felek közölték, hogy az egyik kérelmező társaság felülvizsgálati jelentést nyújtott be, és így kérte az engedélyezésről szóló határozat meghosszabbítását, míg a másik két társaság eltekintett ettől.

34.

A szóban forgó fellebbezés két, az európai környezetvédelmi jog hatálya alá tartozó összetett eljárás kölcsönhatására vonatkozik.

35.

A kiindulópontot a Bizottságnak a REACH‑rendelet 60. cikke alapján hozott, engedélyezésről szóló határozata jelenti. E határozat három társaság engedélyezési kérelmén alapul. Az engedélyezésről szóló határozattal a Bizottság lehetővé teszi e társaságok számára egy bizonyos anyag, a DEHP – egy úgynevezett lágyító anyag – pontosan meghatározott célokra történő felhasználását. Ilyen engedély hiányában tilos bármilyen felhasználás, mivel az anyag a reprodukciót károsító tulajdonságokkal rendelkezik. A Bizottság mégis engedélyezi a kért felhasználásokat, mivel álláspontja szerint a társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint az anyag felhasználásából eredő, az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatok.

36.

Érdemes megjegyezni, hogy az engedélyezési kérelem nem ezen engedélyezésre, azaz a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése szerinti mérlegelésre, hanem a DEHP reprodukció károsításával kapcsolatos kockázatainak a 60. cikk (2) bekezdése szerinti hatékony ellenőrzése miatti engedélyezésre irányult. E kérelem vizsgálata azonban megállapította, hogy a kérelem nem bizonyította ezt az ellenőrzést.

37.

A ClientEarth az aarhusi rendelet alapján vitatja az engedélyt. Ennek érdekében először a rendelet 10. cikkében előírt felülvizsgálati kérelemmel fordult a Bizottsághoz, amelyben az engedélyezésről szóló határozat állítólagos hibáira hivatkozott. E kifogások részben az engedélyezési kérelem azzal összefüggő hiányosságaihoz kapcsolódnak, hogy a kérelem nem mérlegelésre irányult, és ahhoz, hogy az engedélyezési kérelem nem bizonyította a kockázat hatékony ellenőrzését. A ClientEarth ezenkívül vitatja azon mérlegelés szempontjait, amellyel a Bizottság az engedélyt indokolta.

38.

A felülvizsgálati kérelem elfogadhatóságára vonatkozó, az aarhusi rendelet 10. és 11. cikke szerinti feltételek nem vitatottak.

39.

A felülvizsgálatról szóló vitatott határozattal a Bizottság mindazonáltal elutasította a felülvizsgálati kérelmet. E határozatot a ClientEarth a Törvényszék által a megtámadott ítélettel elutasított keresettel vitatta.

40.

E két egymásra épülő eljárás határozza meg a szóban forgó fellebbezést. Először a ClientEarth eljáráshoz fűződő érdekét tárgyalom (lásd az A. pontot), majd ezt követően a hatodik jogalapot vizsgálom, amely az anyaggal kapcsolatos egyéb kockázatoknak a mérlegelés során történő figyelembevételének hiányára vonatkozik (lásd a B. pontot). E jogalap a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésére, valamint a felülvizsgálatról szóló vitatott határozat megsemmisítésére vonatkozó javaslatomhoz vezet.

41.

A fellebbezésről való döntés tehát szigorúan véve lehetséges a többi jogalap vizsgálata nélkül. Mindazonáltal figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Bíróság eddig csak egy felülvizsgálati eljárással kapcsolatos fellebbezésről döntött, ( 11 ) amely a felvetett kérdések közül számos kérdést még nem tisztázott. Ennélfogva a Törvényszék által megvalósított egyéb téves jogalkalmazás megállapítása jelentőséggel bír a jövőbeli eljárások szempontjából, jóllehet ezen egyéb téves jogalkalmazás nem eredményezné a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését (lásd a C. pontot).

42.

A ClientEarth eljáráshoz fűződő érdeke kérdéses lenne, ha az engedélyezésről szóló határozat időközben hatályát veszítette volna az idő múlása miatt, vagy ha azt a Bizottság hatályon kívül helyezte volna. Ebben az esetben ugyanis kétséges lenne, hogy a ClientEarth hasznot húzhat a jelen fellebbezésből. ( 12 )

43.

Az engedélyezésről szóló határozat 2. cikke 2019. február 21‑ig tartó felülvizsgálati időszakot írt elő. Mivel a Bizottság időközben nem adott ki új engedélyt, elképzelhetőnek tűnik, hogy az engedély lejárt.

44.

Mindazonáltal az érintett felek által benyújtott egybehangzó információk szerint az engedélyezésről szóló határozat a REACH‑rendelet 61. cikke (1) bekezdésének megfelelően legalább egy kérelmező tekintetében még érvényes, mivel e kérelmező az előírt határidőn belül felülvizsgálati jelentést nyújtott be, amelyről a Bizottságnak még határoznia kell.

45.

Ily módon, mivel az engedélyezésről szóló határozat még érvényes, a fellebbezés és az annak alapjául szolgáló kereset sikere végső soron a határozat megsemmisítését eredményezheti, és így a ClientEarthöt a kívánt előnyhöz juttathatja.

46.

Következésképpen a ClientEarth eljáráshoz fűződő szükséges érdeke továbbra is fennáll.

47.

A hatodik jogalappal a ClientEarth a Törvényszék arra vonatkozó megállapításait kifogásolja, hogy mely kockázatokat kell figyelembe venni az anyaggal kapcsolatban a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése szerinti mérlegelés során.

48.

Ennek a jogalapnak az a háttere, hogy a DEHP jelenleg csak a REACH‑rendelet 57. cikkének c) pontja értelmében vett reprodukciót károsító tulajdonságok miatt engedélyköteles. Ezenkívül azonban az ECHA és a Bizottság az 59. cikk alapján az 57. cikk f) pontja értelmében vett, az endokrin rendszert károsító tulajdonságai miatt is felvette a DEHP‑t mint különös aggodalomra okot adó anyagot a javasolt anyagok úgynevezett jelöltlistájára, ám emiatt még nem áll fenn engedélyezési kötelezettség. ( 13 )

49.

Jóllehet a DEHP endokrin rendszert károsító e tulajdonságai az engedélyezésről szóló határozat meghozatalakor már ismertek voltak, a Törvényszék a megtámadott ítélet kifogásolt 289. pontjában elfogadta, hogy az ECHA kockázatértékelési bizottsága és társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága, valamint a Bizottság a 60. cikk (4) bekezdése szerinti mérlegelés során csak a DEHP reprodukciót károsító tulajdonságait vette figyelembe.

50.

Tisztázni kell tehát, hogy az anyaggal kapcsolatos mely kockázatokat kell figyelembe venni a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése szerinti mérlegelés keretében.

51.

E rendelkezés szövegének például német, francia, dán, spanyol és olasz változata szerint a felhasználás akkor engedélyezhető, ha az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai. Így ezen engedélyezési ok megfogalmazása különbözik a REACH‑rendelet 60. cikkének (2) bekezdésétől, amely kifejezetten csak egy kockázatra, nevezetesen az engedélyezési kötelezettséget megalapozó kockázatra vonatkozik. Következésképpen e változatok szerint a 60. cikk (4) bekezdésének szövege éppen a másik engedélyezési okkal való összehasonlítás alapján szól amellett, hogy a mérlegelés során teljeskörűen figyelembe kell venni az anyaggal kapcsolatos valamennyi kockázatot. Más változatokban, például az angol, a holland vagy a portugál változatban ezzel szemben a (4) bekezdésben is csupán egyes számban kockázatról van szó. E változatokat is lehet értelmezni az átfogó figyelembevétel érdekében, ám ennek eredménye nem annyira meggyőző, mint az előbbi változatok esetében.

52.

Mindazonáltal a megtámadott ítélet 218–223. pontjában a Törvényszék a REACH‑rendelet 60. cikkének (2) és (4) bekezdésében szereplő két engedélyezési ok közötti kapcsolatra, valamint a javasolt anyagok jelöltlistája és az engedélyezési kötelezettség indokolása közötti elhatárolásra hivatkozik a mérlegelésnek az engedélyezési kötelezettséget megalapozó kockázatokra való korlátozása érdekében.

53.

Egyet kell érteni a Törvényszékkel abban, hogy a kockázat hatékony ellenőrzése miatti, a REACH‑rendelet 60. cikkének (2) bekezdése szerinti engedély kizárólag az engedélyezési kötelezettséget megalapozó kockázatra vonatkozik. Az engedély kérelmezőjének csak e kockázatról kell információkat benyújtania a 62. cikk (4) bekezdésének d) pontja szerint. Ha bizonyítani tudja e kockázat hatékony ellenőrzését, akkor egyéb kockázatok nem képezik akadályát az engedélynek, még akkor sem, ha e kockázatok miatt az anyag már szerepel a javasolt anyagok jelöltlistáján. Valamely anyagnak a javasolt anyagok jelöltlistájára való felvétele csupán egy szakasz azon eljárás során, amely a jövőben engedélyezési kötelezettséget eredményezhet, de nem eredményez szükségszerűen ilyen kötelezettséget.

54.

Következésképpen a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt mérlegelés elsődleges funkciója az engedélyezési kötelezettséget megalapozó kockázat leküzdésére is kiterjed. E kockázat hiányában ugyanis nem állna fenn engedélyezési kötelezettség.

55.

A Törvényszék és a Bizottság mindazonáltal figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy valamely felhasználás társadalmi‑gazdasági előnyei nemcsak a felhasználás előnyeitől, hanem annak a környezetet és az egészséget érintő egyéb kockázataitól is függenek. E kockázatok ugyanis szintén társadalmi‑gazdasági tényezők. Ha környezeti károkat vagy egészségkárosodást eredményeznek, akkor a társadalmat terhelik, és gazdasági költségeket okoznak. A kockázatok tehát csökkentik a társadalmi‑gazdasági előnyöket, és ennélfogva ezeket figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy az előnyök jelentősebbek‑e, mint az engedélyezési kötelezettséget megalapozó kockázat.

56.

Ez különösen egyértelműen megmutatkozik az alternatívák vizsgálatának keretében, amelyre a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése szerinti engedélyezés során is szükség van. A 60. cikk (5) bekezdése értelmében a Bizottság e vizsgálat során figyelembe veszi „az összes lényeges szempontot” és az a) pont szerint különösen „az emberi egészséget és a környezetet érintő átfogó kockázatok[at]”. Ezen átfogó kockázatok szükségszerűen magukban foglalják az alternatívákkal és a kért felhasználással összefüggő valamennyi lehetséges kockázatot. Nem lehet hivatkozni olyan alternatívára, amely kétségkívül nem jár az engedélyezési kötelezettséget megalapozó kockázattal, ehelyett azonban más, még súlyosabb kockázatokat jelent. Az sem észszerű, hogy az ilyen egyéb kockázatokat csak az alternatívák tekintetében kell figyelembe venni, a kért engedély esetében azonban nem. Ez ugyanis végső soron nem tenné lehetővé az átfogó kockázatoknak az alternatívák vizsgálatának alapjaként szükséges összehasonlítását.

57.

A társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság a jelen ügyben kifejezetten figyelembe vette az alternatívákhoz kapcsolódó egyéb kockázatokat is, megállapítva, hogy a DEHP‑t tartalmazó PVC‑hulladék hulladéklerakókban vagy égetés útján történő ártalmatlanításának megakadályozása a kért engedély társadalmi‑gazdasági előnyének minősül. ( 14 )

58.

A mérlegelés tehát hiányos lenne, ha a felhasználás előnyeit teljeskörűen figyelembe vennék ugyan, a hátrányok esetében azonban kizárólag az engedélyezési kötelezettséget megalapozó kockázatot vennék figyelembe.

59.

A Törvényszék előtt a Bizottság a REACH‑rendeletre vonatkozó javaslat indokolására is hivatkozott, amelyben már szintén kifejtette, hogy az engedélyezési kötelezettséget megalapozó hatásoktól eltérő más hatásokat nem vesznek figyelembe. Az ilyen hatások a korlátozások keretében szabályozhatók. A Bizottság ezt az eljárás hatékonyságával indokolta. ( 15 )

60.

A hatékonysági megfontolások lehetővé tehetik az alacsony, távoli vagy hipotetikus kockázatoknak a mérlegelés során történő figyelmen kívül hagyását. Különösen megengedhető lehet a korlátozások által bizonyíthatóan hatékonyan ellenőrzött kockázatoknak a mérlegelés során alacsonyként történő figyelmen kívül hagyása. Az ilyen korlátozás megfelel annak a mérlegelési mozgástérnek, amellyel a Bizottság az alapvető adatok megállapítása során az összetett tudományos tényállások és megfontolások értékelése keretében élhet. ( 16 ) Mindazonáltal azok a kockázatok, amelyek alapján valamely anyagot különös aggodalomra okot adó anyagként már felvetettek a javasolt anyagoknak a REACH‑rendelet 59. cikke szerinti jelöltlistájára, szükségszerűen a konkrét ügy azon releváns szempontjai közé tartoznak, amelyeket a Bizottság köteles gondosan és pártatlanul megvizsgálni a mérlegelési jogkörének gyakorlása során. ( 17 )

61.

Valamely felhasználásnak az egészséget és a környezetet érintő lényeges kockázatainak teljes körű figyelembevétele egyébként megfelel az elővigyázatosság elvének, amelyen a REACH‑rendelet a (9) preambulumbekezdése és az 1. cikkének (3) bekezdése szerint alapul. A (69) preambulumbekezdés hangsúlyozza, hogy különösen az engedélyeknek kell megfelelniük ezen elvnek.

62.

Az elővigyázatosság elvének helyes alkalmazása megköveteli egyfelől a vitatott hatóanyagok felhasználása egészségre gyakorolt lehetséges negatív hatásainak azonosítását, másfelől pedig az egészséget érintő kockázatok átfogó elemzését, ami a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tudományos adatokon és a nemzetközi kutatások legújabb eredményein alapul. ( 18 ) A környezeti kockázatokra ugyanezek a megfontolások vonatkoznak. ( 19 )

63.

Amint azt a ClientEarth helyesen hangsúlyozza, az ilyen átfogó mérlegelés végeredményben egyértelműen közelebb áll a magas szintű védelem biztosítására irányuló célhoz, ( 20 ) mint a bizonyos kockázatokat figyelmen kívül hagyó mérlegelés.

64.

E következtetést nem zárja ki az a tény, hogy a Törvényszék már megállapította, hogy valamely anyagnak a javasolt anyagok jelöltlistájára további kockázatok miatt történő felvétele nem követeli meg az elbírálandó engedélyezési kérelem e kockázatokra tekintettel történő kiegészítését. E felvétel semmilyen hatással nincs az engedélyezési eljárásra. ( 21 )

65.

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a Bíróság a Törvényszék említett korábbi ítéletével szemben benyújtott fellebbezés tárgyában hozott ítéletében ( 22 ) nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Következésképpen a Bíróság e kérdésre vonatkozó döntése még nem áll rendelkezésre.

66.

Másodszor különbséget kell tenni egyrészt valamely anyagnak a javasolt anyagok jelöltlistájára való felvétele, másrészt pedig az ezen anyag felhasználásához kapcsolódó kockázatok között. E felvételnek – szigorúan formai szempontból – nincs közvetlen hatása egy folyamatban lévő engedélyezési eljárásra. Ez azonban nem zárja ki, hogy a felvételt eredményező kockázatokat – az összes többi releváns kockázathoz hasonlóan – figyelembe vegyék a társadalmi‑gazdasági előnyök mérlegelése keretében. Ebben az összefüggésben a javasolt anyagok jelöltlistájára való felvételnek csak annyiban van jelentősége, amennyiben az megerősíti a kockázatokat és azok súlyát.

67.

Végül a jogbiztonság elve, amelyre a Bizottság a felülvizsgálatról szóló vitatott határozatban hivatkozott, és amelyet a válaszbeadványban mellékesen említ, szintén nem vezet eltérő következtetésre. A Bizottság a felülvizsgálatról szóló határozatban kifejtette, hogy ezen elvvel ellentétes az endokrin rendszert károsító tulajdonságok figyelembevétele, mivel e tulajdonságokat csak egy évvel az engedélyezési kérelem benyújtását követően állapították meg. Ennélfogva nem elvárható az engedély kérelmezőjétől, hogy a kérelmében figyelembe vegye ezeket a kockázatokat. ( 23 )

68.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban a Bizottság határozatának jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére állnak. ( 24 ) Ennélfogva, még ha az engedély kérelmezője még nem is volt abban a helyzetben, hogy figyelembe vegyen bizonyos, a döntéshozatal szempontjából releváns információkat, a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül ezen információkat, ha azokat a határozat meghozatala előtt megkapta. Márpedig az engedélyezésről szóló határozat és még inkább a felülvizsgálatról szóló vitatott határozat esetében már a Bizottság rendelkezésére állt a DEHP endokrin rendszert károsító tulajdonságairól szóló dán jelentés, és az ezzel kapcsolatos környezeti kockázatokat az ECHA már elismerte azáltal, hogy a DEHP‑t emiatt felvette a javasolt anyagok jelöltlistájára. ( 25 )

69.

Ebből következik, hogy a megtámadott ítélet téves jogalkalmazáson alapul, mivel lehetővé teszi, hogy a DEHP endokrin rendszert károsító tulajdonságait ne vegyék figyelembe a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése szerinti mérlegelés során. E téves jogalkalmazás képezi a kereseti kérelem elutasításának alapját, így az ítéletet teljes egészében hatályon kívül kell helyezni.

70.

Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, ha a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

71.

A DEHP‑hez kapcsolódó egyéb kockázatok figyelmen kívül hagyása tekintetében a per állása megengedi a határozathozatalt. A Bizottságnak ugyanis a felülvizsgálatról szóló vitatott határozatban figyelembe kellett volna vennie a DEHP endokrin rendszert károsító tulajdonságait. Mivel a Bizottság ezt nem tette meg, e határozatot is teljes egészében meg kell semmisíteni.

72.

A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy bár az engedélyezésről szóló határozat szintén e hibában szenved, a felülvizsgálatról szóló határozat megsemmisítése nem érinti közvetlenül e határozatot. Kétségtelen, hogy a Bizottságnak a felülvizsgálati kérelemről való határozathozatal során figyelembe kellene vennie azt a tényt, hogy az engedély hiányos mérlegelésen alapul. Mindazonáltal nem zárható ki, hogy a Bizottság ehelyett az engedély fennmaradó kérelmezője által benyújtott felülvizsgálati jelentésből ( 26 ) kiindulva a REACH‑rendelet 60. cikkének (2) bekezdése alapján új engedélyt ad ki, így a ClientEarth felülvizsgálati kérelméről már nem szükséges határozni. Az ECHA kockázatértékelési bizottsága és társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága ugyanis már megállapította, hogy az új információk bizonyítják a reprodukció károsításával kapcsolatos kockázatok hatékony ellenőrzését. ( 27 )

73.

A többi jogalap a felülvizsgálati kérelmen alapuló keresetben előterjesztett érvek elfogadhatóságára, az engedélyezési kérelem követelményeire, az ilyen kereset által teljesítendő bizonyítási szintre, az alternatívák vizsgálatra, a kémiai biztonsági jelentésre, valamint az elővigyázatosság elvére vonatkozik.

74.

Az első jogalap a Törvényszéknek az aarhusi rendelet szerinti felülvizsgálati kérelem elutasításával szembeni kereset hatályával kapcsolatos megállapításaira vonatkozik. A ClientEarth azt vitatja, hogy először is kizárólag a felülvizsgálatról szóló vitatott határozat képezheti a kereset tárgyát, az engedélyezési kérelem azonban nem (lásd az a) pontot), másodszor pedig, hogy a Törvényszék a ClienthEarth érvelését azokra a jogalapokra és érvekre korlátozta, amelyekre a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott (lásd a b) pontot).

75.

Az első jogalap első részével a ClientEarth az aarhusi rendelet 12. cikke alapján benyújtott kereset tárgyának Törvényszék általi körülhatárolását kifogásolja. Tisztázni kell, hogy a ClientEarth hivatkozhat‑e a keresetével a Bizottság engedélyezésről szóló felülvizsgálandó határozatának alapjául szolgáló engedélyezési kérelem hiányosságaira is.

76.

A Törvényszék ezzel kapcsolatban helytállóan állapította meg a megtámadott ítélet 53. pontjában, hogy a felülvizsgálat kérelmezője kizárólag a felülvizsgálatról szóló vitatott határozat jogszerűségét támadhatja meg keresettel. Az engedélyezési kérelem hiányosságait illetően a Törvényszék az 54. pontban úgy véli, hogy e hiányosságokat a ClientEarth csak annyiban kifogásolhatja, amennyiben a Bizottság azokat a felülvizsgálatról szóló határozatban sajátjaként fogadta el.

77.

Annak van tehát jelentősége, hogy egy nem kormányzati szervezet a felülvizsgálati eljárás tárgyává teheti‑e valamely engedélyezési kérelem hiányosságait, és ha igen, mennyiben.

78.

Az aarhusi rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében bizonyos nem kormányzati szervezetek jogosultak indokolt kérelemmel belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtani azon uniós szervhez, amely a környezetvédelmi jog alapján igazgatási aktust fogadott el. A felülvizsgálati kérelem tárgya e rendelkezés alkalmazásában e jogi aktus, a jelen ügyben tehát az engedélyezésről szóló határozat újbóli értékelése. ( 28 )

79.

A Bíróság megállapította, hogy az igazgatási aktus belső felülvizsgálata iránti kérelem tehát arra irányul, hogy megállapítsa az állítólagos jogellenességet, illetve (különösen) az említett aktus megalapozottságának hiányát. ( 29 ) A nem kormányzati szervezet ezt követően az aarhusi rendelet 10. cikkével összefüggésben értelmezett 12. cikkének megfelelően az uniós bírósághoz fordulhat. Keresetet indíthat a belső felülvizsgálat iránti kérelmet mint megalapozatlant elutasító határozattal szemben. E tekintetben hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabályok megsértésére, a Szerződések vagy az ezek alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre hivatkozhat. ( 30 )

80.

Mindazonáltal ebben az összefüggésben a lényeges eljárási szabályok megsértése a felülvizsgálati eljárás során alkalmazandó rendelkezésekre vonatkozik. Ez még nem ad választ arra a kérdésre, hogy mennyiben kifogásolhatók a felülvizsgálati kérelemben az engedélyezési eljárással kapcsolatos alaki hibák és eljárási szabálytalanságok.

81.

Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése csak a környezetre vonatkozó rendelkezések megsértése miatti jogorvoslat lehetőségét írja elő. Ez a megfogalmazás szűkebb, mint a 9. cikk (2) bekezdése, amely lehetővé teszi az anyagi vagy eljárási törvényesség megtámadását.

82.

Mivel az aarhusi rendelet 10–12. cikke csak az egyezmény 9. cikkének (3) bekezdését hajtja végre, e szabályok egyetlen célja tehát a környezetre vonatkozó rendelkezések megsértésére való hivatkozás lehetővé tétele, nem pedig valamely aktus anyagi és eljárásjogi törvényességének teljes körű megtámadása.

83.

Amennyiben azonban az engedélyezési kérelemnek meg kell jelölnie a felhasználást (a REACH‑rendelet 62. cikke (4) bekezdésének c) pontja), valamint tartalmaznia kell egy kémiai biztonsági jelentést (a 62. cikk (4) bekezdésének d) pontja) és a helyettesítő alternatívák elemzését (a 62. cikk (4) bekezdésének e) pontja), környezetre vonatkozó rendelkezésekről van szó. Ezek az információk ugyanis különösen a kért felhasználás és annak alternatívái környezeti kockázatainak feltárására irányulnak.

84.

Ezen információk továbbá harmadik feleknek az engedélyezési eljárásban való részvétele szempontjából is relevánsak. A REACH‑rendelet 64. cikkének (2) bekezdése szerint ugyanis az ECHA közzéteszi az azon felhasználásokkal kapcsolatos információkat, amelyekre a kérelmet benyújtották. Ezenkívül megállapít egy határidőt, amelyen belül az érintett harmadik felek helyettesítő anyagokkal vagy technológiákkal kapcsolatos információkat nyújthatnak be. A 60. cikk (4) bekezdésének c) pontja, a 64. cikk (3) bekezdésének negyedik mondata, valamint (4) bekezdésének b) pontja és a (81) preambulumbekezdés is előírja a harmadik felek által benyújtott információk figyelembevételét. A ClientEarth előadja, hogy ebben a formában részt vett engedélyezési eljárásokban.

85.

Egyébiránt, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 103. és azt követő pontjaiban maga is elismeri, a REACH‑rendelet 60. cikkének (7) bekezdése szerint az engedély csak akkor adható meg, ha a kérelem megfelel a 62. cikkben foglalt követelményeknek. Ez magában foglalja többek között a kémiai biztonsági jelentést és a helyettesítő alternatívák elemzését.

86.

Abban az esetben, ha az engedély nem volt megadható, mivel a kérelem nem felelt meg a REACH‑rendelet 62. cikke (4) bekezdése d) és e) pontjának, lehetővé kell tenni a nem kormányzati szervezetek számára, hogy a felülvizsgálat és az azt követő kereset keretében hivatkozhassanak e hibákra. Ezzel szemben az a körülmény, hogy a Bizottság kifejezetten átveszi‑e a hibát, nem befolyásolhatja az ilyen érveknek a felülvizsgálati eljárás keretében való elfogadhatóságát.

87.

Következésképpen a ClientEarth alapvetően megalapozottan vitatja a megtámadott ítélet 234–236. pontját. E pontokban a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasítja azon érvet, hogy az alternatíváknak az engedélyezési kérelemben szereplő elemzése elégtelen, mivel e kérelem nem pontosította a DEHP funkcióját. Függetlenül ugyanis attól, hogy az engedély kérelmezői mit jelöltek meg vagy mit nem jelöltek meg az engedélyezési kérelemben, a Bizottság kifejezetten meghatározta a DEHP‑nek az engedély tekintetében releváns funkcióját. Az elfogadhatatlanság ezen megállapítása az imént ismertetett megfontolásokra tekintettel téves jogalkalmazáson alapul.

88.

Mindazonáltal a megtámadott ítéletnek a ClientEarth által nem kifogásolt 63–70. pontjában szereplő másodlagos indokolásban a Törvényszék meggyőzően kifejti, hogy a felhasználás megjelölése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szóban forgó anyag sajátos funkciót tölt‑e be.

89.

Ebből következik, hogy a ClientEarth arra vonatkozó érvelése, hogy az engedélyezési kérelemben nem tüntették fel a DEHP funkcióját, mindenesetre nem volt megalapozott, és a Törvényszék által ezen érv elfogadhatóságának értékelése során megvalósított téves jogalkalmazás végeredményben nem kérdőjelezi meg az ítéletet.

90.

Az első jogalap második részével a ClientEarth azt vitatja, hogy a megtámadott ítélet 55. pontja szerint a felülvizsgálatról szóló határozat elleni kereset keretében kizárólag a felperes által a felülvizsgálati kérelemben már hivatkozott jogalapok és érvek fogadhatók el.

91.

Felületes vizsgálat alapján a Bíróság a közelmúltban a TestBioTech ítéletben teljesen hasonló módon döntött erről kérdésről. A felülvizsgálati kérelem elutasítása elleni kereset nem alapulhat olyan új indokokon vagy bizonyítékokon, amelyek a felülvizsgálati kérelemben nem szerepeltek. Máskülönben e kereset megfosztaná az ilyen kérelem indokolására vonatkozó, az aarhusi rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében szereplő követelményt a hatékony érvényesülésétől és megváltoztatná az e kérelemmel indított eljárás tárgyát. ( 31 )

92.

A Bíróság e megállapítása megfelel a Bíróságnak az eljárás tárgyára vonatkozó egyéb ítélkezési gyakorlatának. A kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a felszólító levél és az indokolással ellátott vélemény körülhatárolja a jogvita tárgyát, ( 32 ) ahogy a védjegyekkel kapcsolatos eljárás tárgyát az EUIPO elé terjesztett kérelmek és az ahhoz benyújtott bizonyítékok határozzák meg. ( 33 ) A fellebbezés sem változtathatja meg a Törvényszék előtti kereset tárgyát. ( 34 ) Továbbá, a fentieknek megfelelően a Bizottság határozatának jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak, ( 35 ) tehát különösen az általa elbírálandó kérelem tartalma alapján.

93.

A Bíróság egyébként már elvégezte az Aarhusi Egyezménynek az aarhusi rendelettel végrehajtott 9. cikke (3) bekezdésének ilyen értelmezését is. Eszerint e rendelkezéssel nem ellentétes az olyan jogvesztő szabály, amely megköveteli, hogy a környezetvédelmi jog releváns szabályainak betartására vonatkozó kifogásokat már a közigazgatási eljárás szakaszában előterjesszék. Az ilyen szabály biztosíthatja, hogy gyorsabban beazonosíthatók legyenek a vitás kérdések, és adott esetben azok már a közigazgatási eljárás során megoldódjanak, aminek köszönhetően már nem is lenne szükség bírósági jogorvoslat igénybevételére. Ily módon az ilyen jogvesztő szabály hozzájárulhat az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdésében említett cél eléréséhez, ami nem más, mint hatékony igazságszolgáltatási mechanizmusokról rendelkezni. E szabály egyúttal szinkronban állónak tűnik az említett egyezmény 9. cikkének (4) bekezdésével is, amely megköveteli, hogy a különösen az egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében említett eljárások „elégséges és hatékony” jogorvoslati lehetőséget biztosítsanak, és „méltányosak” legyenek. ( 36 )

94.

A ClientEarth a válaszbeadványban kifejezetten egyetért a TestBioTech ítéletben foglalt megállapítással. Mindazonáltal jogosan hivatkozik az eljárás tárgyának körülhatárolására vonatkozó, említett ítélkezési gyakorlatra, amely szerint először is a már felhozott jogalapokra vonatkozó új érvek elfogadhatók, ( 37 ) másodszor pedig lehetővé kell tenni az elutasító határozat indokolására való reagálást. ( 38 )

95.

Az új érvek két csoportja megfelel az aarhusi rendelet (19) preambulumbekezdésében és az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (4) bekezdésében rögzített, megfelelő és hatékony jogorvoslat biztosítására irányuló célnak. Ez a célkitűzés következik egyébként az Alapjogi Charta 47. cikkéből is.

96.

Ezzel szemben a Törvényszék által a megtámadott ítélet 55. pontjában tett megállapítás túlságosan megszorító, mivel abban a Törvényszék nemcsak – helyesen – új jogalapokat, hanem – téves jogalkalmazással – új érveket is általánosan elfogadhatatlannak nyilvánít.

97.

Mindazonáltal az ítélet vitatásához e megállapításnak a ClientEarth érvelésére való alkalmazását illetően is téves jogalkalmazást kell megvalósítania.

98.

A ClientEarth e tekintetben a felhasználás fogalmára, a hulladékfelhasználásra és a társadalmi‑gazdasági előnyök számszerűsítésére vonatkozó érvek elutasítását hangsúlyozza.

99.

A megtámadott ítélet 61. és 62. pontjában a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasítja a ClientEarth azon érvét, amely szerint a „felhasználás” fogalma magában foglalja egy bizonyos anyag „ipari folyamatban” való integrálását vagy „aktív” alkalmazását. Ezen érv nem szerepelt kellően egyértelműen a felülvizsgálati kérelemben, így a Bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy ezt az érvet felismerje.

100.

Mindazonáltal nem vitatott, hogy a felülvizsgálati kérelem arra a kérdésre vonatkozott, hogy az engedélyezési kérelem kellően egyértelműen megjelölte‑e a DEHP tervezett felhasználásait. A Törvényszék a megtámadott ítélet 61. pontjában a ClientEarth által a felülvizsgálati kérelemben felhozott azon érvre is hivatkozik, amely szerint a DEHP felhasználása ezen anyag „készítményben” való felhasználását vagy „árucikkben” való integrálását feltételezi. A megtámadott ítélet 71. pontjában pedig a Törvényszék felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság a felülvizsgálatról szóló vitatott határozatban elutasította ezt az érvet.

101.

Amennyiben a keresetben a ClientEarth egy bizonyos anyag „ipari folyamatban” való „aktív” alkalmazását követeli meg, ezt – legalábbis a jelen eljárásban – csak a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett kifogás továbbfejlesztésének kell tekinteni. Továbbra is arról van szó ugyanis, hogy az engedélyezési kérelem és az engedély tárgyát a DEHP‑nek a REACH‑rendelet értelmében vett felhasználásai képezik‑e.

102.

Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a ClientEarth szóban forgó érvelése elfogadhatatlanságának megállapítása során.

103.

Mindazonáltal e téves jogalkalmazás csak akkor állapítható meg, ha ezen érvnek mint megalapozatlannak a megtámadott ítélet 63–92. pontjában történő másodlagos elutasítása is téves jogalkalmazást valósít meg. A harmadik jogalap elemzése során azonban láthatjuk majd, hogy nem ez a helyzet (lásd az alábbi 4. címet, különösen a 143. és a 144. pontot).

104.

A ClientEarth azt is vitatja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 74., 75., 85. és 87. pontjában elfogadhatatlanként elutasított különböző érveket, amelyek azon alapulnak, hogy a Bizottság hulladékból származó anyagok felhasználását engedélyezte. A Bizottság olyan újrafeldolgozási eljárást engedélyezett, amely sérti a hulladékokra vonatkozó jogszabályokat, és tévesen határozta meg a hulladékstátusz megszűnését.

105.

A jelen ügyben nem kell megválaszolni azt a kérdést, hogy ezek az érvek ténylegesen kívül esnek‑e az eljárás tárgyán. Az ügy érdemét tekintve ugyanis ezen érvek nem megalapozottak, mivel a REACH‑rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében e rendelet nem alkalmazandó hulladékokra. Ennélfogva az engedélyezésről szóló határozat nem szabályozhatja és a (8) preambulumbekezdése szerint kifejezetten nem is szabályozza a hulladékokra vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos e kérdéseket. A határozat valójában azt feltételezi, hogy a feldolgozott PVC‑hulladék az engedélyezett felhasználása előtt már elveszítette hulladék mivoltát.

106.

Ezzel szemben a DEHP‑t tartalmazó PVC‑hulladék hulladékstátuszát megszüntető uniós jogi szabályozás hiányában az erre vonatkozó döntés a tagállamokra hárul, ( 39 ) amelyekre szigorú követelmények vonatkoznak a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatások megakadályozása tekintetében. ( 40 ) A hulladékokra vonatkozó jogszabályok esetleges megsértése tehát a hulladékstátusz megszűnését megállapító tagállam felelősségi körébe tartozik.

107.

Ezért az első jogalap e része végeredményben hatástalan.

108.

Végül a ClientEarth a megtámadott ítélet 197. pontját kifogásolja, amelyben a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasítja azt az érvet, amely szerint a munkavállalók egészségét érintő kockázat számszerűsítésének hiánya megkérdőjelezi a társadalmi‑gazdasági előnyök mérlegelését.

109.

Jóllehet a felülvizsgálati kérelem kifogásolta a társadalmi‑gazdasági előnyök mérlegelését, a munkavállalók egészségét érintő kockázat számszerűsítésének hiányát ténylegesen nem említették. Az sem ismerhető fel, hogy a kérelemben szereplő mely kifogás továbbfejlesztésére irányul ezen érv. Amennyiben bizonyos kockázatok figyelembevételét kifogásolták, nem e kockázatok számszerűsítéséről, hanem arról a tényről volt szó, hogy azok egyáltalán nem képezték részét a mérlegelésnek (lásd e tekintetben a fenti B. szakaszt, az 51. és azt követő pontokat).

110.

Következésképpen a Törvényszék helyesen tekintette ezt a kifogást elfogadhatatlannak, és ennélfogva az első jogalap e része megalapozatlan.

111.

Mivel az engedély felülvizsgálata iránti kérelem azon is alapulhat, hogy ezen engedély az engedélyezési kérelemben szereplő elégtelen információkon alapult, ( 41 ) az e kérelem tartalmára vonatkozó követelmények jelentőséggel bírnak. E követelmények képezik a negyedik jogalap tárgyát.

112.

A fentieknek megfelelően a REACH‑rendelet 60. cikkének (7) bekezdése szerint engedély kizárólag akkor adható meg, ha a kérelmet a 62. cikkben megállapított követelményekkel összhangban nyújtották be. ( 42 ) A 62. cikk (4) bekezdése meghatározza azokat az információkat, amelyeket a kérelemnek tartalmaznia kell. Ezek között szerepel többek között a kémiai biztonsági jelentés (d) pont), valamint a helyettesítő alternatívák elemzése (e) pont). A kémia biztonsági jelentésnek az I. mellékletben foglalt követelményeknek kell megfelelnie, és különösen ismertetnie kell az anyag felhasználása során a XIV. mellékletben meghatározott lényegi tulajdonságokból eredő, az emberi egészséget és/vagy a környezetet érintő kockázatokat. A helyettesítő alternatívák elemzésének mérlegelnie kell ezek kockázatát és a helyettesítés műszaki‑gazdasági megvalósíthatóságát, beleértve adott esetben a kérelmező releváns kutatási és fejlesztési tevékenységeire vonatkozó információkat.

113.

Az érintett felek és a Törvényszék abból indulnak ki, hogy az engedélyezési kérelemre vonatkozó e követelmények felülvizsgálatát el kell választani a REACH‑rendelet 60. cikkének (2) és (4) bekezdése szerinti engedélyezési feltételek értékelésétől. A ClientEarth ugyanakkor azt kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet 109. pontjában a Törvényszék a kémiai biztonsági jelentéssel összefüggésben nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy érdemben vizsgálja a 62. cikkel és az I. melléklettel összefüggésben értelmezett 60. cikk (7) bekezdése alapján a kérelemmel együtt benyújtandó információkat.

114.

A Törvényszék arra hivatkozik, hogy a szóban forgó rendelkezések szövege nem ír elő megfelelő kötelezettséget a Bizottság számára.

115.

E megállapítás azonban nem helytálló.

116.

Kétségtelen, hogy nincs olyan szabályozás, amely arra kötelezné a Bizottságot, hogy érdemben vizsgálja a benyújtott információkat. Mindazonáltal a REACH‑rendelet 64. cikke (3) bekezdésének első mondata kifejezetten kimondja, hogy az ECHA kockázatértékelési bizottsága és társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága a kérelem értékelését azzal kezdi, hogy a kérelem tartalmazza‑e a 62. cikkben meghatározott, a feladataik teljesítéséhez szükséges valamennyi információt. A második mondat előírja, hogy szükség esetén a bizottságok kiegészítő információk benyújtására kérhetik fel a kérelmezőt.

117.

Ahhoz, hogy e feladatnak eleget tegyenek, a bizottságoknak érdemben kell értékelniük a kérelemmel együtt benyújtott információkat. Ennek során már előre kell jelezniük a 60. cikk (2) vagy (4) bekezdésében előírt engedélyezési feltételek értékelését. Mindazonáltal két szakaszról van szó, mivel az engedélyre vonatkozó véleményeikben a bizottságok figyelembe veszik saját szakértelmüket, valamint azokat az információkat is, amelyeket nem az engedély kérelmezője, hanem harmadik felek nyújtottak be többek között a 64. cikk (3) bekezdése harmadik és negyedik mondatának megfelelően.

118.

A REACH‑rendelet 85. cikkének (7) bekezdése és 88. cikke, valamint (95) preambulumbekezdése szerint a bizottságok az értékelésük során függetlenek. A Bizottság azonban figyelembe veszi a véleményüket, amikor a REACH‑rendelet 60. cikkének (2) vagy (4) bekezdése szerint engedélyez valamely felhasználást. Abban az esetben, ha a bizottságok megállapítják a benyújtott információk elégtelenségét, a Bizottság csak akkor engedélyezheti az anyag kért felhasználását, ha egyúttal kifejti azokat az indokokat, amelyek miatt a bizottságok értékelése nem helyes. A Bizottság tehát vagy egyetért a bizottságoknak a benyújtott információk teljességével kapcsolatos megállapításaival, vagy pedig maga érdemben értékeli az információkat.

119.

Így a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 109. pontjában szereplő azon megállapítása, amely szerint a Bizottság nem köteles érdemben vizsgálni a 62. cikkel és az I. melléklettel összefüggésben értelmezett 60. cikk (7) bekezdése alapján a kérelemmel együtt benyújtandó kémiai biztonsági jelentést, figyelmen kívül hagyja a REACH‑rendelet 60., 62. és 64. cikkében előírt eljárást, és ennélfogva e megállapítás téves jogalkalmazáson alapul.

120.

Mindazonáltal a megtámadott ítéletet érintő e téves jogalkalmazás csak akkor kérdőjelezi meg az ítéletet, ha az megfelel a felülvizsgálatról szóló vitatott határozat hibájának. Az engedélyezési kérelem dokumentációjában található jelentős hiányosságnak ugyanis legkésőbb az engedélyezésről szóló határozatban meg kell nyilvánulnia. Az ötödik jogalap vizsgálata során azonban láthatjuk majd, hogy a jelen ügyben a kémiai biztonsági jelentés tekintetében nem ez e helyzet (lásd az alábbi 5. címet, különösen a 154. pontot).

121.

A második jogalappal a ClientEarth a Törvényszék által a felülvizsgálati eljárás számára a bizonyítással szemben támasztott követelményeket vitatja.

122.

A Bíróság már megállapította, hogy az igazgatási aktus belső felülvizsgálatát a környezetvédelmi jog alapján kérelmező személynek meg kell jelölnie azokat az alapvető ténybeli elemeket, illetve jogi érveket, amelyek alkalmasak az uniós intézmény vagy szerv által az adott jogi aktusban megfogalmazott értékelést illetően fennálló érthető, azaz alapvető kétségek alátámasztására. ( 43 ) A ClientEarth a jelen jogalappal összefüggésben erre a kritériumra hivatkozik.

123.

Jóllehet a megtámadott ítélet 57. pontjában a Törvényszék is hivatkozik erre a bizonyítási szintre, a ClientEarth vitatja annak alkalmazását az engedélyezési kérelemmel együtt benyújtott kémiai biztonsági jelentésre és a helyettesítő alternatíváknak a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság által elvégzett elemzésére vonatkozó kifogások tekintetében.

124.

A második jogalap első részével a ClientEarth az engedélyezési kérelemmel együtt benyújtott kémiai biztonsági jelentéssel szemben megfogalmazott kifogások elutasítását vitatja. Az érvelése tekintetében megkövetelt bizonyítási szint aránytalan.

125.

A megtámadott ítélet 112. pontjában a Törvényszék megállapítja, hogy a ClientEarth nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely alapján arra lehetne következtetni, hogy az engedélyezési kérelemmel együtt benyújtott kémiai biztonsági jelentés nem felel meg a REACH‑rendelet 60. cikkének (7) bekezdésében, 62. cikke (4) bekezdésének d) pontjában és I. mellékletében foglalt követelményeknek.

126.

A Törvényszék azonban ezt a megállapítást nem a bizonyítékok értékelésére vagy meghatározott bizonyítási szintre alapította, hanem arra a tényre, hogy az engedélyezési kérelem teljes voltát nem tartalmi, hanem csupán alaki szempontból kell vizsgálni, amint azt különösen a megtámadott ítélet 113. pontja jelzi. A bizonyításra vonatkozó követelményekkel szembeni e kifogás tehát a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul.

127.

Ugyanez vonatkozik a megtámadott ítélet 148–150. pontjával szemben megfogalmazott kifogásokra is, amely pontokban a Törvényszék megállapította, hogy a ClientEarthnek megfelelően alátámasztva kellett volna vitatnia a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság értékelését annak érdekében, hogy a kémiai biztonsági jelentés hiányosságaira hivatkozzon. A Törvényszék e tekintetben is – legalábbis hallgatólagosan – azon megállapítására hivatkozik, amely szerint az engedélyezési kérelem minőségével kapcsolatos követelmények csupán alaki jellegűek. Amennyiben a Törvényszék megfelelően alátámasztott kifogásokat követel meg, a Bizottság vagy a bizottság eszerint kizárólag érdemben vitatható, az engedélyezésről szóló határozat alapjául szolgáló értékeléseire hivatkozik.

128.

Mivel a bizonyítás megkövetelt szintjével szemben előterjesztett kifogások a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapulnak, e kifogások nem megalapozottak.

129.

Kétségtelen, hogy a negyedik jogalappal kapcsolatos megfontolások rávilágítottak arra, hogy a Törvényszéknek a kérelem tartalmának felülvizsgálatára vonatkozó indokolása téves jogalkalmazáson alapul (lásd a fenti 2. címet, különösen a 115. és azt követő pontokat). Az ötödik jogalap vizsgálata során azonban láthatjuk majd, hogy a kémiai biztonsági jelentésnek a bizottságok és a Bizottság által az engedélyezésről szóló határozat keretében történő értékelése nem ad okot kifogásra (lásd az alábbi 5. címet, különösen a 154. pontot), így e téves jogalkalmazás nem eredményezi a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.

130.

A második jogalap második része a helyettesítő alternatíváknak a társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság általi elemzésére vonatkozik. E tekintetben a ClientEarth azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megtámadott ítélet 248. pontjában foglalt követelménye szerint olyan bizonyítékokat kellett volna benyújtania, amelyek kétségbe vonják a helyettesítő alternatívák hiánya tekintetében tett ténymegállapítások helytállóságát. Úgy tűnik tehát, hogy a Törvényszék a helyettesítő alternatívák teljes körű elemzését a felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben követeli meg, ahelyett, hogy ezt az elemzést az engedélyezési kérelemmel kapcsolatban kérné. Ez azt eredményezné, hogy a felülvizsgálati kérelemben bizonyítani kellene a felülvizsgált határozat jogellenességét.

131.

Ezen érvvel azonban a ClientEarth figyelmen kívül hagyja azt a felülvizsgálati kritériumot, amelyet az uniós bíróságok alkalmaznak érdemi kifogások esetében akkor, amikor az uniós hatóságok összetett tudományos és műszaki kérdéseket értékelnek az általuk elfogadott intézkedések jellegének és mértékének meghatározása során. E tekintetben ugyanis e hatóságok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, amelynek az uniós bíróság általi felülvizsgálatot annak vizsgálatára kell korlátoznia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy e hatóságok nem lépték‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörük határait. E körülmények között az uniós bíróság nem helyettesítheti a saját, tudományos és technikai rendre vonatkozó ténybeli megállapításaival az intézmények megállapításait, mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés kizárólag ez utóbbiakat hatalmazta fel e feladat elvégzésére. ( 44 )

132.

Következésképpen az uniós hatóságok ezen értékelésével szembeni érdemi kifogásoknak nyilvánvaló hibára, hatáskörrel való visszaélésre vagy a mérlegelési jogkör nyilvánvaló túllépésére kell rámutatniuk.

133.

A ClientEarth állításával ellentétben az, hogy a Törvényszék által hivatkozott egyik ítéletben ( 45 ) szereplő érvelés különösen egyértelműen a nyilvánvaló értékelési hiba bizonyításához szükséges szint alatt maradt, nem eredményezi azt, hogy más esetekben enyhébb követelmények érvényesülnek.

134.

E kritérium azonban nem követeli meg szükségszerűen azt, hogy az uniós hatóságok értékelését érdemben véglegesen cáfolják. Az uniós bíróságnak valójában összetett döntések esetében is vizsgálnia kell az eljárási szabályok betartását, a Bizottság által megállapított tények ténybeli pontosságát és a hatáskörrel való visszaélés hiányát. ( 46 ) Közelebbről, annak vizsgálata során, hogy a hatáskörrel rendelkező intézmény elkövetett‑e nyilvánvaló mérlegelési hibát, az uniós bíróságnak ellenőriznie kell, hogy ez az intézmény gondosan és pártatlanul megvizsgált‑e minden, az ügyre vonatkozó olyan tényt, amely alátámasztja az általa levont következtetéseket. ( 47 )

135.

Jóllehet a széles mérlegelési jogkör bizonyos mértékig az alapvető adatok meghatározására is vonatkozik, ( 48 ) elegendő azt bizonyítani, hogy az értékelés nem vett figyelembe nyilvánvalóan releváns körülményeket. Így a felülvizsgálati kérelem komoly kétségeket ébreszthet az elvégzett értékelés tekintetében. Az uniós hatóságokat megillető széles mérlegelési jogkör ellenére ugyanis e hatóságoknak legalább azt kell bizonyítaniuk, hogy tudatában voltak e kétségeknek, és hogy miért jutottak mégis az adott következtetésre.

136.

Márpedig a ClientEarth által a bizottságok értékeléssel összefüggésben fontolóra vett kétségeivel kapcsolatban hangsúlyozott valószínűsítő körülmények éppen emiatt nem alkalmasak arra, hogy nyilvánvaló értékelési hiba fennállását bizonyítsák. Ellenkezőleg, e megfontolások pontosan azt jelzik, hogy az uniós hatóságok mérlegelési jogkörük gyakorlása során figyelembe vették ezeket a körülményeket.

137.

Amennyiben e kifogással a ClientEarth hallgatólagosan azt vitatja, hogy a Bizottság elégségesként fogadta el az engedélyezési kérelemben az alternatívák vizsgálatára vonatkozóan benyújtott információkat, anélkül hogy a Törvényszék ezt kifogásolta volna, szintén a negyedik jogalappal kapcsolatos következtetés irányadó: Elvileg az engedélyezési kérelem teljes voltának érdemi vizsgálatára van szükség (lásd a fenti 2. címet, különösen a 115. és azt követő pontokat). Mindazonáltal a harmadik jogalap vizsgálata során láthatjuk majd, hogy az alternatíváknak az engedélyezésről szóló határozatban történő vizsgálata nem ad okot kifogásra (lásd az alábbi 4. címet). Ennélfogva nem releváns, hogy a Törvényszék az engedélyezési kérelemnek az alternatívák elemzése tekintetében történő vizsgálatának értékelése során esetlegesen tévesen alkalmazta a jogot.

138.

Harmadik jogalapjával a ClientEarth az alternatíváknak az engedélyezésről szóló határozat szerinti vizsgálatára vonatkozó kifogásainak értékelését vitatja.

139.

A REACH‑rendelet 60. cikke (4) bekezdésének első mondata szerint a társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebb volta esetén akkor adható ki engedély, ha nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok és technológiák. E határozat esetében a második mondat értelmében figyelembe kell venni többek között a helyettesítő alternatíváknak a kérelmező által a 62. cikk (4) bekezdése e) pontjának megfelelően benyújtott elemzését, valamint az érintett harmadik felek által helyettesítő anyagokkal vagy technológiákkal kapcsolatban a 64. cikk (2) bekezdésének megfelelően esetlegesen benyújtott információkat.

140.

E rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, hogy minden alternatív anyag vagy technológia kizárja az engedélyezést, mivel a REACH‑rendelet 55. cikke első mondatának megfelelően az engedélyköteles anyagokat csak megfelelő alternatív anyagokkal vagy technológiákkal lehet helyettesíteni, amennyiben az gazdaságilag és műszakilag megvalósítható. A második mondat szerint ennek értékelésére irányul az alternatíváknak az engedélyezési eljárásban történő elemzése.

141.

A Törvényszék következetesen – például a megtámadott ítélet 71., 91., 238., 242. és 243. pontjában – elismerte, hogy az engedélyt a DEHP mint az újrafeldolgozott – a PVC hulladékstátuszának megszűnését követően forgalomba hozott – PVC‑ben jelen lévő lágyítószer tekintetében adták ki. A 91. pontban pedig azt állapította meg a Törvényszék, hogy nem helytelen, ha lehetséges helyettesítő alternatíváknak tekintünk olyan más keverékeket, amelyek egyáltalán nem tartalmazzák az anyagot, vagy más olyan eljárásokat, amelyekben az anyag által betöltött funkció más módon is biztosítható.

142.

A ClientEarth ezzel szemben arra hivatkozik, hogy az alternatívák vizsgálata szempontjából a DEHP‑nek a PVC hajlékonyságának és rugalmasságának növelésével kapcsolatos funkciója bír jelentőséggel. Az engedélyezési eljárás ugyanis az érintett anyag, a jelen esetben tehát a DEHP felhasználásának csökkentésére és hosszú távú helyettesítésére irányul. A Törvényszék logikája szerint, még ha léteznek is biztonságos alternatív lágyítószerek, a DEHP feldolgozását mindaddig engedélyezni lehet, amíg DEHP‑t tartalmazó PVC‑hulladék keletkezik. Valójában azonban meg kellett volna vizsgálni az alternatív lágyítószereket vagy a DEHP‑t tartalmazó ilyen PVC alternatíváit.

143.

Ez az érvelés azonban nem meggyőző. Az alternatív anyagok és technológiák értékelése során azt a konkrét felhasználást kell figyelembe venni, amelyre vonatkozóan az engedélyt kérték. A REACH‑rendelet 3. cikkének 24. pontja a felhasználás fogalmát rendkívül tágan úgy határozza meg, hogy az „bármely feldolgozás, összeállítás, fogyasztás, tárolás, tartás, kezelés, tartályokba való töltés, egyik tartályból egy másikba való áttöltés, keverés, árucikk előállítása és minden egyéb felhasználás”.

144.

A szóban forgó engedély szerint a DEHP‑t nem absztrakt módon használják fel a PVC gyártása során, hanem újrafeldolgozással foglalkozó társaságok az újrafeldolgozott PVC összetevőjeként használják fel. Az a kérdés, hogy léteznek‑e más megfelelő lágyítószerek a PVC tekintetében, másodlagos jelentőséggel bír e társaságok számára. Valójában az releváns, hogy kötelezhetők‑e a társaságok más típusú újrafeldolgozásokra, legyen szó akár DEHP‑et nem tartalmazó újrafeldolgozott PVC‑ről, akár más műanyagok újrafeldolgozásáról.

145.

Következésképpen ez a jogalap nem megalapozott.

146.

Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy bár a DEHP helyettesíthetősége a jelen ügyben az alternatívák vizsgálata szempontjából nem releváns, a társadalmi‑gazdasági előnyök átfogó mérlegelése keretében szerepet játszhat e helyettesíthetőség. Amennyiben a DEHP hatékonyan helyettesíthető kevésbé kockázatos anyagokkal, a DEHP‑t tartalmazó újrafeldolgozott PVC felhasználásának előnyei kevésbé jelentősek, mint akkor, ha nem ez a helyzet. Egyúttal úgy tűnik, hogy DEHP‑t tartalmazó, újrafeldolgozott PVC kevésbé áll rendelkezésre, mivel a DEHP‑t tartalmazó új PVC forgalmazása kevésbé vonzó, ( 49 ) vagy azt a REACH‑rendelet 67. cikke szerinti korlátozások ( 50 ) is akadályozhatják. Végül a DEHP‑t tartalmazó újrafeldolgozott PVC iránti kereslet is minden bizonnyal csökken vagy akár teljesen meg is szűnik. E megfontolások azonban nem képezik a fellebbezés tárgyát.

147.

Az ötödik jogalap arra a kérdésre vonatkozik, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése szerinti mérlegelés elvégezhető‑e a benyújtott kémiai biztonsági jelentés alapján.

148.

Amint azt fent már jeleztem, a REACH‑rendelet 60. cikke az engedélyezés két alapjáról rendelkezik. A (2) bekezdésnek megfelelően az engedélyt akkor lehet megadni, ha az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatot hatékonyan ellenőrzik. Ez különösen azt feltételezi, hogy a kémiai biztonsági jelentés dokumentálja ezen ellenőrzést. Ezzel szemben, amennyiben a kockázat hatékony ellenőrzése nem biztosított, a (4) bekezdés akkor teszi lehetővé az engedély kiadását, ha igazolják, hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai, és amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok és technológiák.

149.

A jelen ügyben a Bizottság a kockázatértékelési bizottsághoz hasonlóan abból indult ki, hogy az engedélyezési kérelem nem bizonyítja a DEHP‑t tartalmazó újrafeldolgozott PVC‑t feldolgozó munkavállalókat érintő kockázat hatékony ellenőrzését. ( 51 ) A REACH‑rendelet 60. cikkének (2) bekezdése szerinti engedélyezés ennélfogva nem volt lehetséges.

150.

A Bizottság az engedélyt valójában a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése szerinti mérlegelés alapján adta ki.

151.

A ClientEarth mindazonáltal azt az álláspontot képviseli, hogy a kémiai biztonsági jelentés hiányosságai miatt nem volt lehetőség ilyen mérlegelésre.

152.

Ezzel a ClientEarth egyrészt a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 132. pontjában szereplő azon megállapítását vitatja, amely szerint ez a kifogás csak a REACH‑rendelet 60. cikkének (2) bekezdése szerinti, nem pedig a 60. cikk (4) bekezdése szerinti engedélyezésre vonatkozhat. Másrészt vitatja a 135. és 136. pontban szereplő azon megállapításokat, amelyek szerint a benyújtott információk mindenképpen elegendőek voltak a mérlegeléshez.

153.

Igazat kell adni a ClientEarth‑nek annyiban, hogy a kémiai biztonsági jelentés hiányosságai akadályát képezhetik a REACH‑rendelet 60. cikke (4) bekezdése alkalmazásának. Annak megállapításához, hogy valamely felhasználás társadalmi‑gazdasági előnyei jelentősebbek‑e, mint annak kockázatai, kellő pontossággal meg kell határozni ezeket a kockázatokat. Ezt hangsúlyozza a 60. cikk (4) bekezdésének a) pontja, amely szerint figyelembe kell venni az anyag felhasználásából származó kockázatot, beleértve a javasolt kockázatkezelési intézkedések megfelelőségét és eredményességét. Ha a 60. cikk (2) bekezdésének alkalmazásától már amiatt el kellene tekinteni, hogy e kockázatokat nem ismertetik megfelelően, akkor ez kizárhatja az előnyök jelentősebb voltán alapuló engedélyezést is.

154.

Amennyiben a Törvényszék által a megtámadott ítélet 132. pontjában tett megállapítás figyelmen kívül hagyná ezt a kifogást, az téves jogalkalmazást valósítana meg. Mindazonáltal a 135. és 136. pontban szereplő megállapítások amellett szólnak, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 132. pontjában nem szándékozott ilyen széles körű megállapítást tenni. Legalábbis másodlagos indokolásként e megállapítások alkalmasak lennének arra, hogy e tekintetben fenntartsák az ítélet hatályát. A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 135. és 136. pontjában meggyőzően kifejti, hogy az engedély kérelmezője által benyújtott adatok lehetővé teszik legalábbis a munkavállalókat érintő kockázatra vonatkozó elégséges következtetések levonását.

155.

Amennyiben a ClientEarth arra hivatkozik, hogy a kockázatértékelés nem kifejezetten az engedélyezett felhasználást érinti, tévesen értelmezi a megtámadott ítélet 135. pontját. Eszerint kétségtelen, hogy a benyújtott információk nem kifejezetten erre a felhasználásra vonatkoznak, ez azonban nem zárja ki, hogy ezen információk lehetővé tegyék a felhasználás kockázataival kapcsolatos következtetések levonását.

156.

Az adatok e ténybeli értékelésének pontossága a bizonyítékok értékelésének kérdése, amely nem tartozik a fellebbezési eljárás keretében végzett felülvizsgálat körébe.

157.

Ebből következik, hogy az ötödik jogalap nem megalapozott.

158.

A hetedik jogalap az elővigyázatosság elvére vonatkozik. Jóllehet a ClientEarth kifogásolja a megtámadott ítélet 284. és 295. pontjában szereplő megállapításokat, azon érvelése, amely szerint az elővigyázatosság elvét figyelembe kellene venni, nem ellentétes e megállapításokkal vagy az ítélet egészével.

159.

Amennyiben a ClientEarth konkrétan úgy véli, hogy a Törvényszék megállapította, hogy a REACH‑rendelet 60. cikke (4) bekezdésének alkalmazása során a Bizottság mentesül az elővigyázatosság elvének alkalmazása alól, tévesen értelmezi az ítéletet. A Törvényszék a megtámadott ítélet 290–294. pontjában valójában azt fejti ki, hogy e rendelkezés az elővigyázatosság elve és az arányosság elve közötti kölcsönhatás kifejeződése.

160.

Következésképpen e jogalap nem megalapozott.

161.

Összefoglalva azt kell rögzíteni, hogy hatályon kívül kell helyezni a megtámadott ítéletet, és meg kell semmisíteni a felülvizsgálatról szóló vitatott határozatot, mivel azok elfogadták, hogy a társadalmi‑gazdasági előnyöknek az engedélyezésről szóló határozat alapjául szolgáló mérlegelése során nem vették figyelembe a DEHP endokrin rendszert károsító tulajdonságait. A Törvényszéknek az engedélyezési kérelemmel kapcsolatos kifogások elfogadhatóságára, a kérelem tartalmának felülvizsgálatára, valamint az új érvek elfogadhatatlanságára vonatkozó megállapításai szintén téves jogalkalmazáson alapulnak, mindazonáltal végső soron nem eredményezik a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.

162.

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikke (2) bekezdésének értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

163.

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

164.

Egyébiránt az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése értelmében az elsőfokú eljárásban beavatkozó felet, amennyiben nem ő terjesztette elő a fellebbezést, csak akkor lehet a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére kötelezni, ha részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában. Ebben az esetben a Bíróság dönthet úgy, hogy a beavatkozó maga viseli saját költségeit. Ez vonatkozik az ECHA részéről a fellebbezési eljárás keretében felmerült költségekre is.

165.

Az ECHA részéről a Törvényszék előtt felmerült költségeket illetően a megtámadott ítélet 310. pontjában kifejtett indokok továbbra is érvényesek.

166.

Ennélfogva a Bizottságnak kell viselnie a ClientEarth részéről felmerült költségeket és a saját költségeit. Ezzel szemben az ECHA viseli az első‑ és másodfokú eljárásban felmerült saját költségeit.

167.

Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon: