4.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 190/38

—

előzetesen állapítsa meg a megtámadott határozat jogellenességét, mivel azt angol, és nem olasz nyelven írták;

—

adjon helyt a jelen keresetnek, tehát semmisítse meg a Bizottság határozatát, mivel azt nem indokolták, és egyébként is nem bizonyos vizsgálati feltevéseken alapul;

—

ismerje el az ÁGÉSZ-rendszernek az olasz egészségügyi rendszerre történő alkalmazhatóságát, tehát azokat az elveket, amelyeket a bíróság fogalmazott meg a 2003-ban hozott Altmark ítéletben az EUMSZ 16. és 107. cikk vonatkozásában az állami támogatások alkalmazása tekintetében. Következésképpen vizsgálja meg a Regione Lazio működését a közjogi szervezetek díjazásának vonatkozásában, amely Regionénak a fent említett jogszabályokban rögzített elveket kellett volna követnie, a köztulajdonban lévő egészségügyi intézmények finanszírozását a költségek kompenzációjára vonatkozó előírásokra korlátozva az Altmark ítéletben rögzített, az úgynevezett középvállalkozásokra vonatkoztatott kritériumok szerint, és állapítsa meg, hogy a finanszírozás mint túlkompenzáció túlzott volt.

—

ismerje el a felperes tekintetében, hogy a Regionénak a felperest a középvállalkozás elve szerint kell díjaznia, figyelembe véve tehát a munkaerő árának növekedését is, valamennyi olyan alkalmazottra vonatkoztatva, akik az említett intézményben dolgoznak 2005 és 2006 óta, ezen időszakot paraméterként tekintve az elkövetkezendő évekre.

—

valamennyi törvényes következmény mellett a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek és a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

1.

Az első jogalap az angol nyelv mint az intézkedés megfogalmazása hiteles nyelvének használatát vitatja.

2.

A második jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A Bizottság egyáltalán nem vette figyelembe a kérdés egyes alapvető szempontjait, valamint a felperes által hivatkozott és a benyújtott iratokkal bizonyított egyes kifogásokat. A Bizottság az átláthatóság és a jóhiszeműség elve alapján köteles választ adni a felperes által felvetett minden kérdésre.

3.

A harmadik jogalap keretében a felperes azt a tényt vitatja, hogy az olasz jogrendben az egészségügyi rendszert a kezelések egyetemlegessége jellemzi, vagyis az egészségügyi szolgáltatások 100 %-át a Servizio sanitario nazionale nyújtja. Ezenfelül a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem bizonyította, hogy az olasz állam finanszírozza, tehát fedezi saját állampolgárai kezelésének 100 %-át, amely szempont nem áll kapcsolatban a tényekkel. A felperes szerint az egyetemlegesség nem elvont fogalom, hanem azt konkrétan azonosítani kell, ellenőrizhetőnek és érzékelhetőnek kell lennie, és az nem tekinthető létezőnek pusztán azért, mert az olasz kormány azt állítja.