1

Fellebbezésével a Nexans France SAS és a Nexans SA a Törvényszék elnöke 2017. november 23‑iNexans France és Nexans kontra Bizottság végzésének (T‑423/17 R, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2017:835) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzésben a Törvényszék elnöke elutasította azon kérelmüket, amely egyrészt arra irányult, hogy a Törvényszék függessze fel a bizalmas kezelés iránti kérelemre vonatkozó, 2017. május 2‑i C(2017) 3051 final bizottsági határozat (COMP/AT.39610 – „elektromos kábelek” ügy, a továbbiakban: vitatott határozat) végrehajtását annyiban, amennyiben az e kérelmet a vitatott határozat 7. és 8. pontjában szereplő, a fellebbezőknél és egy másik gazdasági szereplőnél eszközölt lefoglalásból származó adatokat (a továbbiakban: vitatott információk) illetően elutasította, másrészt pedig arra irányult, hogy a Törvényszék kötelezze az Európai Bizottságot arra, hogy tartózkodjon a 2014. április 2‑i C(2014) 2139 final bizottsági határozat (COMP/AT.39610 – „erősáramú [helyesen: elektromos] kábelek” ügy, a továbbiakban: az elektromos kábelekre vonatkozó határozat) vitatott információkat tartalmazó szövegének közzétételétől.

2

A jogvita előzményeit és a Törvényszék előtti eljárást a megtámadott végzés 1–16. pontja a következőképpen foglalta össze:

3

A Törvényszék elnöke, miután a megtámadott végzés 18–22. pontjában emlékeztetett a Bíróság és a Törvényszék által kialakított, az ideiglenes intézkedések elrendelésének feltételeire vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, e végzés 23. pontjában úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben először is azt kell megvizsgálni, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesül‑e.

4

E tekintetben a Törvényszék elnöke az említett végzés 24–31. pontjában emlékeztetett a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában e területen kialakított elvekre. Ezen elvek fényében a megtámadott végzés 32–48. pontjában a következőket állapította meg:

5

Így a megtámadott végzés 48–81. pontjában a Törvényszék elnöke megvizsgálta, hogy a fellebbezők bizonyítani tudták‑e kérelmük sürgős jellegét, amely igazolja az ideiglenes intézkedés elrendelését. E célból a Törvényszék elnöke elemezte azon három okot, amelyek miatt a fellebbezőket állítólag kár érné akkor, ha a vitatott határozat végrehajtását nem függesztik fel, azaz elemezte a fellebbezők jóhírnevének sérelméből eredő kárt és az ellenük esetlegesen indított kártérítési keresetekből eredő kárt, amely károk vizsgálatára e végzés 54–67. pontjában került sor, valamint a hatékony jogorvoslathoz való joguk megsértésének veszélyéből eredő kárt, mivel az elektromos kábelekre vonatkozó határozat esetleges megsemmisítése megfosztaná az említett határozatot a „teljes érvényesüléstől”, amely kár vizsgálatára az említett végzés 68–81. pontjában került sor.

6

A kár e harmadik okának vizsgálata keretében a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 69–78. pontjában elemezte a fellebbezők azon érvét, miszerint a hatékony jogorvoslathoz való joguk tiszteletben tartása érdekében el kell rendelni a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztését mindaddig, amíg a vitatott információk lefoglalásának jogszerűségét meg nem vizsgálták. Továbbá és a teljesség kedvéért a Törvényszék elnöke az említett végzés 79–81. pontjában a következőket állapította meg:

7

E vizsgálat alapján a Törvényszék elnöke a fellebbezők ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította, 2017. július 12‑i végzését pedig visszavonta.

8

Fellebbezésükben a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

9

A Bíróság Hivatalához 2018. január 31‑én benyújtott külön beadványban a fellebbezők ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be.

10

A Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (7) bekezdése alapján a Bíróság elnökhelyettese az eljárásban részt vevő többi fél meghallgatása nélkül hozott 2018. február 2‑iNexans France és Nexans kontra Bizottság végzésével (C‑65/18 P(R)‑R, nem tették közzé, EU:C:2018:62) felfüggesztette a vitatott határozat végrehajtását, és arra kötelezte a Bizottságot, hogy tartózkodjon az elektromos kábelekre vonatkozó határozatnak a vitatott határozat 7. és 8. pontjában megjelölt információkat tartalmazó, nem bizalmas szövegének közzétételétől mindaddig, amíg el nem fogadják azon végzést, amelynek meghozatalára legkorábban az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés és a jelen fellebbezésről határozó végzés meghozatala között kerül majd sor.

11

A Bíróság Hivatalához 2018. március 6‑án benyújtott válaszbeadványában a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

12

A fellebbezés két, a Törvényszék által állítólag elkövetett téves jogalkalmazásra alapított jogalapra támaszkodik, mivel a Törvényszék egyrészt megtagadta azt, hogy abból az előfeltevésből induljon ki, hogy a vitatott információk a szolgálati titok körébe tartoznak, másrészt pedig, mivel tévesen értékelte a fellebbezők hatékony jogorvoslathoz való jogát.

13

Fellebbezésük első jogalapjának alátámasztása érdekében a fellebbezők azzal érvelnek, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 33–37. pontjában tévesen állapította meg, hogy a jelen ügy különbözik a Bíróság elnökhelyettese 2013. szeptember 10‑iBizottság kontra Pilkington Group végzésének (C‑278/13 P(R), EU:C:2013:558) és 2016. március 2‑iEvonik Degussa kontra Bizottság végzésének (C‑162/15 P‑R, EU:C:2016:142) alapjául szolgáló ügyektől, amelyekben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró azon előfeltevésre alapította elemzését, hogy az ezen ügyekben szóban forgó információk bizalmasak. Az említett ügyek fellebbezőihez hasonlóan ugyanis a megsemmisítés iránti keresetükben a jelen ügy fellebbezői is a Bizottság azon értékelését vitatták, miszerint a vitatott információk nem tartoznak a szolgálati titok körébe, és még ha a fellebbezők e célból nem is állították azt, hogy ezen információk üzleti titoknak minősülnek, mindazonáltal részletesen hivatkoztak arra, hogy az említett információk bizalmas jellegűek, és azoknak ennélfogva – éspedig a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában kialakított kritériumok alapján – a szolgálati titok körébe kellene tartozniuk. Egyébiránt a Törvényszék elnöke által a megtámadott végzés 46. és 47. pontjában megállapítottakkal ellentétben az a körülmény, hogy e kérdés átfedi a fumus boni iuris feltételének vizsgálatát, nem akadályozhatta volna meg az ilyen előfeltevésből való kiindulást.

14

A jelen jogalap elbírálása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 156. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét. Így a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához az szükséges, hogy azokat már a keresetről való érdemi döntéshozatal előtt elrendeljék, és azok már ekkor kifejtsék hatásaikat. Ezek együttes feltételek, vagyis ha közülük valamelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (lásd különösen: a Bíróság elnökhelyettesének 2013. szeptember 10‑iBizottság kontra Pilkington Group végzése, C‑278/13 P(R), EU:C:2013:558, 35. pont; 2017. október 4‑iWall Street Systems UK kontra EKB végzése, C‑576/17 P(R)‑R, nem tették közzé, EU:C:2017:735, 22. és 23. pont).

15

E tekintetben a Törvényszék a megtámadott végzés 46. pontjában helyesen állapította meg lényegében azt, hogy amikor azt kell értékelni, hogy sürgős‑e az ideiglenes intézkedések elrendelése ahhoz, hogy megakadályozzák állítólag bizalmas információk nyilvánosságra hozatalát, ezen értékelés bizonyos mértékben átfedi annak vizsgálatát, hogy fennáll‑e az említett információknak az említett intézkedéseket kérelmező fél által hivatkozott bizalmas jellegéhez fűződő fumus boni iuris.

16

Ugyanis, amint arra egyébiránt maguk a fellebbezők is hivatkoznak, a Bíróság elnökhelyettese a 2013. szeptember 10‑iBizottság kontra Pilkington Group végzésének (C‑278/13 P(R), EU:C:2013:558) 38. pontjában, amely végzés alapjául szolgáló ügyben a Pilkington által hivatkozott kár az állítólagosan bizalmas információk közzétételéből eredt volna, megállapította, hogy a súlyos és helyrehozhatatlan kár fennállásának értékelésekor a Törvényszék elnökének szükségképpen azon előfeltevésből kellett kiindulnia, miszerint az állítólag bizalmas információk valóban bizalmasak, összhangban azzal, amit a Pilkington ezzel kapcsolatban állított.

17

Ugyanezen 38. pontban azonban a Bíróság elnökhelyettese kifejtette továbbá, hogy egy ilyen előfeltevés figyelembevétele nem sértheti a fumus boni iuris vizsgálatát, amely vizsgálat kapcsolódik a súlyos és helyrehozhatatlan kár fennállásának értékeléséhez, mindazonáltal elkülönül attól.

18

Márpedig a Törvényszék elnöke 2013. március 11‑iPilkington Group kontra Bizottság végzésének (T‑462/12 R, EU:T:2013:119) 45. pontjában, amely végzés a Bíróság elnökhelyettese 2013. szeptember 10‑iBizottság kontra Pilkington Group végzésének (C‑278/13 P(R), EU:C:2013:558) alapjául szolgáló fellebbezés tárgyát képezte, maga a Törvényszék elnöke kifejezetten rámutatott arra, hogy a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel vizsgálatát fenntartva kerül megállapításra a szóban forgó ügyben a súlyos és helyrehozhatatlan kár fennállása. Ennélfogva a Törvényszék elnöke a kért ideiglenes intézkedések elrendelése érdekében csak azt követően indulhatott ki ténylegesen azon előfeltevésből, hogy a szóban forgó információk bizalmasak, miután az előbb említett végzés 67–72. pontjában megvizsgálta, hogy teljesül‑e ezen, a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel, amely vizsgálatot a fellebbezés keretében egyébként nem vitatták.

19

Ugyanez volt a helyzet a Bíróság elnökhelyettese 2016. március 2‑iEvonik Degussa kontra Bizottság végzésének (C‑162/15 P‑R, EU:C:2016:142) alapjául szolgáló ügyben is, amelyben a Bíróság elnökhelyetteséhez a Törvényszék egyik ítéletével szembeni fellebbezéshez kapcsolódóan nyújtottak be ideiglenes intézkedés iránti kérelmet. Ebben az ügyben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró, mielőtt e végzés 85. pontjában úgy határozott volna, hogy a szóban forgó ügyben a sürgősség értékelése érdekében azon előfeltevésből kell kiindulni, miszerint az ezen ügyben szóban forgó információk a szolgálati titok körébe tartoznak, az említett végzés 84. pontjában nem csupán arra mutatott rá, hogy a fellebbező ezen ügyben a fellebbezése keretében a Törvényszék azon értékelését vitatta, miszerint ezen információk nem minősülnek üzleti titoknak, és nem tartoznak a szolgálati titok körébe sem, hanem rámutatott arra is, hogy az e tekintetben releváns fellebbezési jogalapok alátámasztása érdekében előterjesztett érvek prima facie vizsgálata alapján nem vonható le az a következtetés, hogy nyilvánvalóan fennáll ezen információk bizalmas jellegének hiánya.

20

A 2016. január 14‑iAGC Glass Europe és társai kontra Bizottság végzésében (C‑517/15 P‑R, EU:C:2016:21) viszont a Bíróság elnökhelyettese, akihez a Törvényszék 2015. július 15‑iAGC Glass Europe és társai kontra Bizottság ítélettel (T‑465/12, EU:T:2015:505) szembeni fellebbezéshez kapcsolódóan nyújtottak be ugyancsak ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, nem tudott ugyanezen előfeltevésből kiindulni – amint e végzés 33. pontjából következik –, mivel az e végzés alapjául szolgáló ügyben a Törvényszék ezen ítélet 22–54. pontjában megvizsgálta és elutasította a fellebbezők által a megsemmisítés iránti keresetük alátámasztására felhozott hatodik jogalapot, amelynek keretében a fellebbezők a meghallgatási tisztviselő azon értékelését vitatták, miszerint az ezen ügyben szóban forgó információk nem minősülnek üzleti titoknak, és mivel a fellebbezők által benyújtott fellebbezés nem az említett ítélet e része ellen irányult, így meg kellett állapítani, hogy jogerősen megállapítást nyert, hogy ezen információk nem minősülnek üzleti titoknak.

21

Következésképpen az ideiglenes intézkedésről határozó bíró főszabály szerint csak akkor köteles a sürgősségre vonatkozó feltétel vizsgálata keretében azon előfeltevésből kiindulni, miszerint adott információk üzleti titoknak minősülnek, illetve a szolgálati titok körébe tartoznak, ha egyrészt az ideiglenes intézkedést kérelmező fél azt állítja, hogy azon információk, amelyeknek a közzétételét ideiglenesen meg akarja akadályozni, üzleti titoknak minősülnek, vagy egyébként a szolgálati titok körébe tartoznak, másrészt pedig, ha ezen állítás teljesíti a fumus boni iuris feltételét.

22

Így a fellebbezők által állítottakkal ellentétben az ideiglenes intézkedés elrendeléséhez nem elegendő azt állítani, hogy azon információk, amelyeket nyilvánosságra kívánnak hozni, bizalmas jellegűek, amennyiben ezen állítás nem teljesíti a fumus boni iuris feltételét. Márpedig a jelen ügyben a megtámadott végzés 37–46. pontjából kitűnik, hogy a fellebbezők azon állítása, miszerint a vitatott információk bizalmas jellegűek, nem teljesítette a fumus boni iuris feltételét.

23

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy – amint arra a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 21. pontjában emlékeztet – mindazon együttes feltételek vizsgálata keretében, amely feltételektől a végrehajtás felfüggesztésének és a többi ideiglenes intézkedésnek az elrendelése is függ, az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az adott ügy sajátosságaira tekintettel szabadon dönt arról, hogy e különböző feltételeket miként és milyen sorrendben kell megvizsgálni, mivel semmilyen jogi szabály nem kötelezi őt arra, hogy az ideiglenes intézkedés szükségességének értékelésekor valamilyen előre meghatározott elemzési módszert kövessen (2012. július 19‑iAkhras kontra Tanács végzés, C‑110/12 P(R), nem tették közzé, EU:C:2012:507, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

A jelen ügyben a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 23. pontjában jelezte, hogy először is azt kívánja megvizsgálni, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesül‑e. Ugyanakkor a vizsgálata keretében e végzés 37–46. pontjában valójában a fellebbezők azon kérdésre vonatkozó állításainak megalapozottságát elemezte, hogy a vitatott információk a szolgálati titok körébe tartoznak‑e, anélkül, hogy ebből kifejezetten következtetéseket vont volna le azon kérdéssel kapcsolatban, hogy ezen állítások a fumus boni iuris feltételét teljesítik‑e, vagy sem.

25

Az elemzés kevéssé koherens szerkezete ellenére a megtámadott végzésből mindazonáltal kellően világosan kitűnik, hogy a Törvényszék elnöke úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a fellebbezők azon állítása, miszerint az említett információk bizalmasak, nem teljesíti a fumus boni iuris feltételét.

26

E tekintetben egyrészt a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 42. pontjában emlékeztetett különösen a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, miszerint az öt éve vagy annál régebben keletkezett, korábban titkos vagy bizalmas információk az idő múlásával főszabály szerint elavultnak tekintendők, és ezáltal elvesztik titkos vagy bizalmas jellegüket, hacsak az e jellegre hivatkozó fél kivételesen nem bizonyítja, hogy koruk ellenére ezek az információk még mindig lényegi elemeit képezik a saját vagy érintett harmadik személyek piaci helyzetének. A megdönthető vélelemhez vezető e megfontolások érvényesek mind az uniós bíróságok előtt folyamatban lévő eljárások keretében beavatkozó felek tekintetében történő, bizalmas kezelés iránti kérelmek, mind pedig a versenyjog megsértését megállapító határozat Bizottság általi közzétételére tekintettel benyújtott, bizalmas kezelés iránti kérelmek összefüggésében is (2017. március 14‑iEvonik Degussa kontra Bizottság ítélet, C‑162/15 P, EU:C:2017:205, 64. pont).

27

Másrészt a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 43. pontjában úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a vitatott információkat a Bizottság szervezeti egységei által 2009‑ben lefolytatott helyszíni vizsgálat során szerezték, és hogy a fellebbezők nem próbálták bizonyítani azon okokat, amelyek miatt úgy kellene tekinteni, hogy a vitatott információk a jellegüknél fogva az idő múlása ellenére sem veszítették el titkos vagy bizalmas jellegüket.

28

A Törvényszék elnöke kizárólag ez alapján úgy tekinthette, hogy a fumus boni iuris feltétele nem teljesült. Következésképpen a megtámadott végzésnek a 37–41. és 44–46. pontjában foglalt egyéb indokolása, amely az említett információk bizalmas jellegének teljes kizárására irányul, mellékes.

29

Márpedig fellebbezésük keretében a fellebbezők kizárólag a megtámadott végzés ez utóbbi pontjait kifogásolták, anélkül hogy vitatták volna az említett végzés 43. pontjában tett megállapítást, ezért a fellebbezők által ezen indokolással szemben felhozott érveket mint hatástalanokat el kell utasítani.

30

E körülmények között a Törvényszék elnöke nem alkalmazta tévesen a jogot akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy a jelen ügy eltér a Bíróság elnökhelyettese 2013. szeptember 10‑iBizottság kontra Pilkington Group végzésének (C‑278/13 P(R), EU:C:2013:558) és 2016. március 2‑iEvonik Degussa kontra Bizottság végzésének (C‑162/15 P‑R, EU:C:2016:142) alapjául szolgáló ügyektől.

31

Ezen okokból a fellebbezés első jogalapja nem megalapozott.

32

Fellebbezésük második jogalapjával a fellebbezők a Törvényszék elnökének a megtámadott végzés 68–81. pontjában szereplő azon értékelését vitatják, amelynek eredményeképpen a Törvényszék elnöke elutasította a fellebbezők azon érvét, miszerint a vitatott határozat sérti a hatékony jogorvoslathoz való jogukat.

33

E tekintetben a Törvényszék elnöke egyrészt e végzés 69–78. pontjában megvizsgálta és elutasította a fellebbezők azon érvét, miszerint a hatékony jogorvoslathoz való joguk tiszteletben tartása érdekében el kell rendelni a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztését mindaddig, amíg meg nem vizsgálják a vitatott információk megszerzésének jogszerűségét. Másrészt és a teljesség kedvéért a Törvényszék elnöke az említett végzés 79–81. pontjában úgy ítélte meg, hogy mindenesetre a fellebbezők nem bizonyították, hogy az a kár, amely a hatékony jogorvoslathoz való joguk állítólagos megsértése miatt konkrétan érné őket, eltér attól a kártól, amely a jóhírnevük sérelméből és a velük szemben indított kártérítési keresetekből eredne, miközben a Törvényszék elnöke ugyanezen végzés 62. és 67. pontjában elutasította e második kár fennállását.

34

A Törvényszék elnöke érvelésének szerkezetére figyelemmel ennélfogva először is azt kell megvizsgálni, hogy fellebbezésükben a fellebbezők bizonyítani tudták‑e, hogy a Törvényszék elnöke az indokolásának mellékes pontjaiban tévesen alkalmazta a jogot.

35

Márpedig nem ez a helyzet.

36

Amennyiben ugyanis a fellebbezők először is azt állítják, hogy a hatékony jogorvoslathoz való joguk állítólagos megsértése önmagában alkalmas arra, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon nekik, elegendő rámutatni arra – amint a Bizottság is tette, és amint arra a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 79. pontjában emlékeztetett, amely pontot a fellebbezők a fellebbezésükben nem vitatták –, hogy nem fogadható el az az érv, amely szerint egy kár fogalmilag súlyos és helyrehozhatatlan, ha az az alapvető jogok körét érinti, mivel nem elegendő absztrakt módon hivatkozni az alapvető jogok sérelmére annak bizonyítása érdekében, hogy az abból esetlegesen eredő kár szükségszerűen súlyos és helyrehozhatatlan jellegű lesz (a Bíróság elnökhelyettesének 2013. szeptember 10‑iBizottság kontra Pilkington Group végzése, C‑278/13 P(R), EU:C:2013:558, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

Továbbá a fellebbezők azon érvét illetően, miszerint a vitatott információk közzététele alkalmas arra, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon a fellebbezőknek, mivel e közzététel kártérítési keresetek sorát idézné elő, rá kell mutatni arra, hogy Törvényszék elnöke megvizsgálta a kár ezen okát, és a megtámadott végzés 60. és 61. pontjában úgy ítélte meg, hogy még ha feltételezzük is, hogy a vitatott határozat a hivatkozott kár döntő oka, és hogy e vagyoni jellegű kár helyrehozhatatlan, a fellebbezők nem szolgáltak annak megállapítását lehetővé tevő bizonyítékokkal, hogy az általuk hivatkozott kár súlyos jellegű.

38

Ugyanez a helyzet a fellebbezők jóhírnevének sérelméből eredő állítólagos kárt illetően is. Az említett végzés 67. pontjában ugyanis a Törvényszék elnöke megállapította továbbá, hogy a fellebbezők nem szolgáltak annak megállapítását lehetővé tevő bizonyítékokkal, hogy az elektromos kábelekre vonatkozó határozatnak a vitatott határozatból eredő közzététele súlyosíthatja‑e jóhírnevük sérelmét, és ha igen, mennyiben.

39

E körülmények között a Törvényszék elnöke egyáltalán nem alkalmazta tévesen a jogot akkor, amikor a megtámadott végzés 81. pontjában azon következtetésekre utalt, amelyekre e végzés 62. és 67. pontjában jutott, a fellebbezők azon érvének elutasításakor, miszerint a hatékony jogorvoslathoz való joguk megsértése miatt súlyos kár érné őket a jóhírnevük sérelméből és a velük szemben indított kártérítési keresetek veszélyéből adódóan.

40

Végül a fellebbezők azon érvét illetően, miszerint a megtámadott végzés 81. pontja tévesen támaszkodik arra a megállapításra, hogy a kár ezen okainak mindegyike esetében a „döntő ok” nem a vitatott információk közzététele, hanem az elektromos kábelekre vonatkozó határozatban megállapított, e határozat alapját képező jogsértés – mivel ez utóbbi határozat megsemmisítése esetén a kár döntő oka nem az említett határozat, hanem önmagában a vitatott információk közzététele lenne –, elegendő megállapítani, hogy a fellebbezők nem szolgáltak annak megértését lehetővé tevő információkkal, hogy érvük – feltéve, hogy az megalapozott – milyen okokból kérdőjelezné meg a Törvényszék elnökének azon megállapítását, miszerint a fellebbezők nem szolgáltak elegendő bizonyítékkal annak alátámasztására, hogy a jóhírnevük sérelméből és a velük szemben indított kártérítési keresetek veszélyéből eredő állítólagos károk súlyosak.

41

Ebből következik, hogy mivel a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 81. pontjában nem alkalmazta tévesen a jogot, a jelen jogalap alátámasztására felhozott, ezen végzés 68–78. pontja ellen irányuló érveket a jelen végzés 33. és 34. pontjában foglalt indokokra figyelemmel hatástalanoknak kell tekinteni.

42

Mivel a fellebbezés második jogalapja sem megalapozott, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

43

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

44

A fellebbezőket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen fellebbezési eljárás, valamint a C‑65/18. P(R)‑R. sz. ügyben indított ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott: