1)

Összhangban van-e a keretmegállapodással a jelen bíróság által az 1990/70/EK irányelv (1) mellékletét képező keretmegállapodásra vonatkozóan adott értelmezés, és annak megállapítása, hogy a felperesek határozott idejű szerződéseinek megkötése során visszaélés történik, mivel az állami szektorba tartozó munkáltató különböző szerződéskötési módokat alkalmaz – amelyek mindegyike ideiglenes jellegű – a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazottak szokásos feladatainak állandó és tartós jellegű ellátására, olyan strukturális hiányosságok és szükségletek fedezésére, amelyek valójában nem átmeneti jellegűek, hanem állandóak és tartósak, és ebből következően a leírt ideiglenes szerződéskötés a keretmegállapodás 5. szakasza (1) bekezdése a) pontjának értelmében véve objektív okként nem igazolt, hiszen a határozott idejű munkaszerződések ilyen alkalmazása közvetlenül ellentétes a keretmegállapodás második preambulumbekezdésével és a megállapodás általános megállapításainak 6. és 8. pontjával, mivel nem állnak fenn e határozott idejű munkaszerződéseket igazoló körülmények?

2)

Összhangban van-e a keretmegállapodással a jelen bíróság által az 1990/70/EK irányelv mellékletét képező keretmegállapodásra vonatkozóan adott értelmezés, és a keretmegállapodás alkalmazásakor az, hogy e bíróság úgy tekinti, hogy a hagyományos kiválasztási eljárásra vonatkozó pályázati felhívás, a fent leírt jellemzőkkel, nem egyenértékű intézkedés, és nem is tekinthető szankciónak, mivel az elkövetett visszaéléssel nem arányos, hiszen következménye az ideiglenesen alkalmazott munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése, ami azzal jár együtt, hogy nem teljesülnek az irányelv célkitűzései, és továbbra is fennmarad az ideiglenes közalkalmazottak kedvezőtlen helyzete, továbbá hatékony intézkedésnek sem tekinthető, mivel a munkáltatónak nem okoz semmiféle hátrányt, és nincs visszatartó hatása sem, ebből következően pedig nem felel meg az 1999/70 irányelv 2. cikke első bekezdésének, mert nem biztosítja, hogy a spanyol állam az irányelvben meghatározott eredményeket eléri?

3)

Összhangban van-e a keretmegállapodással a jelen bíróság által az 1999/70 irányelv 2. cikkének első bekezdésére és az Európai Unió Bíróságának 2016. szeptember 14-i ítéletére (C-16/15) (2) vonatkozóan adott értelmezés, és azok alkalmazásakor az, hogy e bíróság úgy tekinti, hogy a kiválasztási eljárásra vonatkozó nyilvános pályázati felhívás nem minősül olyan megfelelő szankcionáló intézkedésnek, amely alkalmas az egymást követő ideiglenes szerződések alkalmazásával való visszaélés szankcionálására, mivel a spanyol szabályozásban nem létezik hatékony és visszatartó hatású szankcióra irányuló olyan mechanizmus, amely véget vetne az ideiglenes közalkalmazottak kinevezése során történő visszaéléseknek, és e szabályozás nem teszi lehetővé a visszaéléssel érintett közalkalmazottakkal kötött szerződésekkel betöltött strukturális álláshelyek más módon való betöltését, és ily módon e munkavállalók bizonytalan helyzete fennmarad?

4)

Összhangban van-e a keretmegállapodással az e bíróság által adott értelmezés, amely szerint a visszaéléssel érintett ideiglenesen alkalmazott munkavállalónak „határozatlan időre alkalmazott, de nem állandó” munkavállalóvá történő átminősítése nem hatékony szankció, mivel az ilyennek minősített munkavállaló munkaviszonya megszüntethető, akár azért, mert álláshelyét kiválasztási eljárás során betöltik, vagy az állás megszűnik, és ebből következően nincs összhangban a keretmegállapodással a határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának megelőzése céljából, mivel nem teljesülnek az 1999/70 irányelv 2. cikkének első bekezdésében foglaltak, hiszen nem biztosított, hogy a spanyol állam az abban meghatározott eredményeket eléri?

E helyzetet figyelembe véve, a jelen ügyben ismertetni kell a Juzgado de lo Contencioso-Administrativo n.o 8 de Madrid (madridi 8. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország) által a 193/2007. sz. gyorsított eljárásban 2018. január 30-án előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett alábbi kérdéseket (3):

5)

Ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy visszaélésszerű az ideiglenes helyettesítés céljából foglalkoztatott közalkalmazottak egymást követő, időszakos helyettesítésre irányuló szerződések útján való alkalmazása a SERMAS (madridi egészségügyi szolgálat) szolgálatában, amelynek célja a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazottak által történő szolgáltatásnyújtással kapcsolatos állandó és strukturális szükségletek fedezése, mivel a nemzeti jogrendben nincs semmiféle, szankcionálásra irányuló hatékony és visszatartó hatású intézkedés, amely az ilyen visszaélést szankcionálhatná és a közösségi jog megsértéséből származó következményeket orvosolhatná, az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező keretmegállapodás 5. szakasza értelmezhető-e úgy, hogy az arra kötelezi a nemzeti bíróságot, hogy hatékony és visszatartó hatású intézkedéseket alkalmazzon, amelyek a keretmegállapodás hatékony érvényesülését biztosítják, és következésképpen a szóban forgó visszaélést szankcionálják és az említett uniós jogszabály megsértéséből származó következményeket orvosolják, mellőzve annak a nemzeti jogszabálynak az alkalmazását, amely ezt akadályozza?

Igenlő válasz esetén, amint azt az Európai Unió Bírósága a 2016. szeptember 14-i ítéletben (C-184/15 és C-197/15) (4) 41. pontjában megállapította:

Összeegyeztethető-e az 1999/70/EK irányelv által elérni kívánt céllal az egymást követő ideiglenes jellegű jogviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megelőzése és szankcionálása, valamint az uniós jog megsértése következményeinek orvoslása érdekében tett intézkedésként az időszakosan helyettesítő, kisegítő jellegű vagy helyettesítésre irányuló közalkalmazotti jogviszony átalakítása tartós közalkalmazotti jogviszonnyá, oly módon, hogy az érintett már a kinevezésétől fogva határozatlan időre foglalkoztatott közszolgálati alkalmazottnak tekinthető, mivel a foglalkoztatása ugyanolyan tartós jellegű, mint az összehasonlítható helyzetben lévő határozatlan időre foglalkoztatott közszolgálati alkalmazottaké, és mindez annak alapján, hogy a nemzeti szabályozás abszolút módon tiltja az állami szektorban az egymást követő határozott idejű munkaszerződéseknek határozatlan idejű munkaszerződéssé való átalakítását, mivel nem létezik egyéb olyan hatékony intézkedés, amely az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának elkerülésére, és adott esetben szankcionálására szolgálhatna?

6)

Egymást követő ideiglenes jogviszonyokkal való visszaélés esetén az időszakosan helyettesítő ideiglenes közalkalmazotti jogviszony határozatlan idejű jogviszonnyá történő átalakítása értelmezhető-e akként, hogy az csak akkor felel meg az 1999/70/EK irányelv és a keretmegállapodás céljainak, ha a visszaélést elszenvedő ideiglenes jelleggel foglalkoztatott közalkalmazott – az állandóság és az elmozdíthatatlanság elve alapján, az abban foglalt valamennyi jogosultsággal és kötelezettséggel együtt, a határozatlan időre foglalkoztatott informatikusokkal azonos elbánásban részesülve – ugyanolyan vagy azonos foglalkoztatási feltételeket élvez, mint a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazott (szociális védelem, szakmai előléptetés, rendes szabadságok biztosítása, szakképzés, fizetés nélküli szabadságok, közigazgatási jogállás, engedélyek, nyugdíjhoz való jogosultságok, a munkahelyről való elbocsátás, valamint a megüresedett állások betöltése és a szakmai előléptetés céljából meghirdetett pályázatokon való részvétel)?

7)

Figyelembe véve adott esetben az állandó szükségletek kielégítésére irányuló határozott idejű szerződések alkalmazásával való visszaélés fennállását, anélkül, hogy objektív ok, az azt igazoló sürgős és nyomós szükséglet fennállna, és anélkül, hogy a nemzeti jogunkban hatékony szankciók vagy korlátok lennének, olyan intézkedésként, amely a visszaélés megelőzésére és az uniós jog megsértése következményének elkerülésére irányul, amennyiben a munkáltató nem biztosít állandóságot a munkavállaló számára, az olyan, jogellenes felmondás esetén járó végkielégítéssel egyenértékűnek tekinthető végkielégítés, amely megfelelő, arányos, hatékony és visszatartó erejű szankcióként szolgál, összhangban áll-e az 1999/70/EK irányelv által kitűzött célokkal?