1

Fellebbezéseikben PJ és PC az Európai Unió Törvényszéke 2018. május 30‑i PJ kontra EUIPO – Erdmann & Rossi (Erdmann & Rossi) végzésének (T‑664/16, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2018:517) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzésben a Törvényszék egyfelől mint elfogadhatatlant elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának az Erdmann & Rossi GmbH és PJ közötti törlési eljárással kapcsolatban 2016. július 18‑án hozott határozatával (R 1670/2015-4. sz. ügy) szemben benyújtott keresetet, és másfelől úgy ítélte meg, hogy PC‑nek az adott fél helyett történő perbelépés iránti kérelméről már nem szükséges határozni.

2

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának – ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszékre is alkalmazandó – 19. cikkének első, második, harmadik és negyedik albekezdése értelmében:

„A tagállamokat és az uniós intézményeket a Bíróság előtt esetenként kinevezett meghatalmazott képviseli; a meghatalmazottat tanácsadó vagy ügyvéd segítheti.

Az Európai Gazdasági Térségről szóló [1992. május 2‑i] megállapodásban [(HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.)] részes azon államok, amelyek nem tagállamok, valamint a megállapodásban említett EFTA Felügyeleti Hatóság ugyanilyen módon képviseltetik magukat.

A többi felet ügyvédnek kell képviselnie.

A felet a Bíróság előtt csak olyan ügyvéd képviselheti vagy segítheti, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult.”

3

A Törvényszék eljárási szabályzata 51. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A feleket az alapokmány 19. cikkében meghatározott feltételek mellett meghatalmazottnak vagy ügyvédnek kell képviselnie.”

4

A jogvita előzményei a következőképpen foglalhatók össze.

5

2011. szeptember 19‑én PJ az „Erdmann & Rossi” szómegjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz.

6

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 12., 37. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették.

7

A védjegyet 2012. február 3‑án 010310481. számon lajstromozták.

8

2014. március 26‑án az Erdmann & Rossi a vitatott védjegy törlése iránti kérelmet nyújtott be az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.) 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) 59. cikke (1) bekezdésének b) pontja] alapján.

9

A 2015. június 29‑i határozatával a törlési osztály a törlés iránti kérelmet teljes egészében elutasította.

10

2015. augusztus 18‑én az Erdmann & Rossi fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz.

11

2016. július 18‑i határozatával az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek, és hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát.

12

A Törvényszék Hivatalához 2016. szeptember 14‑én érkezett keresetlevelével PJ hatályon kívül helyezés iránti keresetet nyújtott be a 2016. július 18‑i határozat ellen. A keresetlevelet S. írta alá, ügyvédi minőségben.

13

A Törvényszék Hivatalához 2017. március 31‑én benyújtott beadványában az EUIPO a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése szerinti elfogadhatatlansági kifogást emelt.

14

A Törvényszék Hivatalához 2017. április 3‑án benyújtott levelében az EUIPO tájékoztatta a Törvényszéket, hogy a vitatott védjegyet 2017. február 28‑én egy új jogosult javára lajstromozták, nevezetesen „[X] [GmbH & Co. KG]” javára, és 2017. március 1‑jén, az EUIPO által a PC javára végrehajtott korrekciót követően.

15

A Törvényszék Hivatalához 2017. május 8‑én benyújtott levelében PJ egyrészt azt kérte, hogy a Törvényszék rendeljen el pervezető intézkedést a közigazgatási iratok manipulálásának gyanújával kapcsolatban, másrészt pedig, hogy az eljárást az EUIPO munkatársai elleni nyomozás befejezéséig függesszék fel.

16

A Törvényszék Hivatalához 2017. május 23‑án benyújtott beadványában S. a Törvényszék eljárási szabályzatának 174. cikke alapján PC, az adott fél helyett történő perbelépés iránti kérelmet terjesztett elő.

17

A Törvényszék Hivatalához 2017. május 24‑én benyújtott beadványában PJ előterjesztette észrevételeit az EUIPO által emelt elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban.

18

A megtámadott végzésben a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította azzal az indokkal, hogy a keresetlevelet nem független ügyvéd írta alá.

19

A megtámadott végzés 51. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdése, valamint 21. cikkének első albekezdése értelmében – amelyet ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése alapján a Törvényszék előtti eljárásban is alkalmazni kell –, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 73. cikkének (1) bekezdése szerint a feleket – a tagállamok, az uniós intézmények, az EFTA Felügyeleti Hatóság, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok kivételével – a valamely tagállam bírósága előtt eljárni jogosult ügyvédnek kell képviselnie.

20

A megtámadott végzés 53. pontjában a Törvényszék kiemelte, hogy az ügyvéd szerepéről az Európai Unió jogrendjében alkotott elképzelés, amely a tagállamok közös jogi hagyományait tükrözi, és amelyen az az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 19. cikke is alapul, az, hogy az ügyvéd közreműködik az igazságszolgáltatásban, és köteles teljesen függetlenül és az adott ügy érdekeit mindenekfelett szem előtt tartva azt a jogi segítséget megadni, amelyre az ügyfélnek szüksége van.

21

A megtámadott végzés 54. pontjában a Törvényszék a 2012. szeptember 6‑iPrezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej kontra Bizottság ítéletre (C‑422/11 P és C‑423/11 P, EU:C:2012:553, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) támaszkodva emlékeztetett arra, hogy az ügyvédi „függetlenség” fogalmát nemcsak pozitív módon, azaz a szakmai etikai szabályokra való hivatkozással határozták meg, hanem negatív módon is, azaz az ügyvéd és ügyfele közötti bármiféle munkaviszony hiányával. E végzés 55. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ez az érvelés hasonló érvénnyel alkalmazható olyan helyzetben, amikor az ügyvéd az általa képviselt félhez köthető jogalany alkalmazásában áll, vagy ha az ügyvédet polgári jogi szerződés köti a felpereshez.

22

Miután a megtámadott végzés 56. pontjában emlékeztetett arra, hogy valamely nem privilegizált fél ügyvédjének nem állhat fenn a szóban forgó ügyhöz fűződő olyan személyes kötődése, illetve nem tarthat fenn az ügyfelével olyan függőségi viszonyt, amely a jellegénél fogva annak kockázatával járna, hogy az ügyvéd nem képes a legmegfelelőbb módon ellátni az igazságszolgáltatásban való közreműködésre irányuló alapvető szerepét, a Törvényszék e végzés 57. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a függetlenség követelménye nem csupán arra irányul, hogy kizárja a megbízó munkavállalói vagy olyan személyek által ellátott képviseletet, akik a megbízótól gazdaságilag függenek, hanem egy olyan általánosabb követelményről van szó, amelynek a tiszteletben tartását esetről esetre kell vizsgálni.

23

A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott végzés 62. pontjában megállapította, hogy PJ azon Z ügyvédi iroda társalapítója és két társtulajdonosának egyike, amelyet megbízott azzal, hogy az ezen iroda nevében eljáró S. közvetítésével képviseletét biztosítsa a Törvényszék előtti eljárásban, és hogy ezen ügyvédi iroda, mint bejegyzett, a polgári jog szabályai szerint létesült, szakmai célú társulás, PJ‑től elkülönült jogi személy.

24

A megtámadott végzés 63. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy azon körülmény miatt, mely szerint a Z ügyvédi irodán belül a határozatokat egyhangúlag fogadják el, PJ társtulajdonosi minőségében tényleges ellenőrzést gyakorolt az említett iroda valamennyi határozata felett, beleértve az iroda munkatársait, köztük S‑t érintő határozatokat is. A Törvényszék különösen azt emelte ki, hogy S. nem élvez PJ tekintetében ugyanolyan fokú függetlenséget, mint egy olyan ügyvéd, aki nem annál az irodánál folytatja tevékenységét, amelynek az ügyfele a társtulajdonosa, és hogy így S.‑nek nehezebb lehet orvosolnia a rá vonatkozó szakmai kötelezettségek és az ügyfele által elérni kívánt célok közötti esetleges feszültségeket.

25

A Törvényszék a megtámadott végzés 64. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy az S. és a Z ügyvédi iroda közötti kapcsolat alkalmas arra, hogy befolyásolja ezen ügyvéd függetlenségét, mivel az iroda érdekei nagymértékben összefonódnak PJ érdekeivel, és fennáll annak a veszélye, hogy S. szakmai véleményét legalábbis részben befolyásolja a szakmai környezete.

26

A megtámadott végzés 65. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az S. és PJ között a kereset benyújtásának időpontjában fennálló szakmai kapcsolat jellegénél fogva annak kockázatával jár, hogy S nem képes a legmegfelelőbb módon ellátni az igazságszolgáltatásban való közreműködésre irányuló alapvető szerepét.

27

Az adott fél helyett történő perbelépés iránti kérelmet illetően a Törvényszék a megtámadott végzés 78. pontjában megállapította, hogy abban az esetben, amikor a fél helyett történő perbelépést kérelmező szoros kapcsolatban áll a felperessel, a fél helyett történő perbelépés iránti kérelem irrelevánssá válik, ha a keresetet a felperes képviseletével kapcsolatos szabálytalanság miatt mint elfogadhatatlant elutasítják.

28

A megtámadott végzés 80. pontjában a Törvényszék hozzátette, hogy tekintettel mindenesetre arra, hogy a képviseletnek az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikke szerinti feltételei a fél helyett történő perbelépés iránti kérelemre is irányadók, S., aki aláírta a fél helyett történő perbelépés iránti kérelmet, PC tekintetében nem független ügyvéd, mivel a PC ügyvezetője PJ volt.

29

A Törvényszék a megtámadott végzés 81. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy a fél helyett történő perbelépés iránti kérelemről már nem szükséges határozni.

30

2018. augusztus 9‑én és 10‑én PJ és PC fellebbezést nyújtottak be a megtámadott végzéssel szemben.

31

2018. november 29‑i határozatával a Bíróság elnöke a két ügyben elrendelte az eljárás felfüggesztését az Uniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA egyesített ügyekben hozott ítélet (C‑515/17. P. és C‑561/17. P.) kihirdetéséig.

32

2020. február 4‑én a Bíróság meghozta az Uniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítéletet (C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73).

33

Az eljárás a 2020. február 6‑i határozattal folytatódott.

34

A 2021. május 18‑i határozat elrendelte a két fellebbezésnek a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából történő egyesítését.

35

A C‑529/18. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésével PJ azt kéri, hogy a Bíróság:

36

A C‑531/18. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésével PC azt kéri, hogy a Bíróság:

37

Az EUIPO és az Erdmann & Rossi mindkét ügyben azt kéri, hogy a Bíróság:

38

A C‑529/18. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésének alátámasztására PJ három jogalapra hivatkozik, amelyek az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikke harmadik bekezdésének megsértésén, a tények elferdítésén, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikke első és második bekezdésének megsértésén alapulnak.

39

A C‑531/18. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésének alátámasztására PC szintén három jogalapra hivatkozik, amelyek a fél helyett történő perbelépés iránti kérelem okafogyottságának téves megállapításán, az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikke harmadik bekezdésének megsértésén, valamint a Charta 47. cikke első és második bekezdésének megsértésén alapulnak.

40

Tekintettel a C‑529/18. P. sz. ügyben felhozott első és második fellebbezési jogalap, valamint a C‑531/18. P. sz. ügyben felhozott második fellebbezési jogalap között megállapított összefüggésre, e jogalapokat együtt kell megvizsgálni.

41

A C‑529/18. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapjával, amely az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikke harmadik bekezdésének megsértésén alapul, PJ azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a nem privilegizált felekkel szemben előírt azon követelményt, hogy ügyvéddel képviseltessék magukat.

42

A Törvényszék ugyanis túlságosan tágan értelmezte az ügyvédi függetlenségre vonatkozó követelményeket, amely értelmezést az említett 19. cikknek sem a szövege, sem az értelme nem igazol, és amelyet a Bíróság ítélkezési gyakorlata egyáltalán nem támaszt alá. Ez az értelmezés egyáltalán nem volt előrelátható, és ellentétes a jogbiztonság elvével.

43

Így először is PJ azt állítja, hogy amennyiben a felperes természetes személy, pusztán az a körülmény, hogy az általa megbízott ügyvéd egy másik természetes személy, elegendő az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikke harmadik bekezdése céljának való megfeleléshez.

44

PJ emlékeztet arra, hogy az uniós bíróságok előtti, független harmadik személy általi képviseletre vonatkozó követelmény célja egyrészt annak megakadályozása, hogy a magánszemély felek saját maguk járjanak el a bíróságok előtt, anélkül hogy közvetítőt vennének igénybe, másrészt pedig annak biztosítása, hogy a jogi személyek érdekeit olyan képviselő védje, aki kellően elkülönül attól a jogi személytől, amelyet képvisel.

45

Másodszor PJ úgy véli, hogy a jelen ügyben még a jogi személyek esetében alkalmazott ügyvéd függetlenségének értékelési szempontját alkalmazva sincs alapja a Törvényszék által elfogadotthoz hasonló tág értelmezésnek. A Törvényszék ugyanis tévesen alkalmazta a társasági jogászokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, és túllépte az ügyvéd függetlenségét érintő helyzetek határait, amennyiben az ügyvéd és ügyfele közötti gazdasági kapcsolat puszta megléte nem elegendő a függetlenség hiányának megállapításához.

46

A jelen ügyben fennálló helyzet nem hasonlítható össze a 2012. szeptember 6‑iPrezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej kontra Bizottság ítélet (C‑422/11 P és C‑423/11 P, EU:C:2012:553) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó helyzettel, amelyre a Törvényszék a megtámadott végzésben támaszkodott. PJ‑nek mint vállalkozónak és a szóban forgó védjegy jogosultjának érdekei ugyanis egyáltalán nem azonosak, és nem tévesztendők össze a Z ügyvédi iroda érdekeivel, amely irodában S. tevékenykedik. Egyébiránt nem áll fenn annak veszélye, hogy S. ne lenne képes feloldani az igazságszolgáltatásban való közreműködésre irányuló feladata és PJ érdekei közötti esetleges feszültségeket, mivel a szakmai szabályok célja éppen az ilyen ütközések megelőzése. Ezenkívül nem állnak PJ rendelkezésére olyan eszközök, melyek révén iránymutatásokat adhatna S.‑nek, mivel a Z ügyvédi iroda napi szinten a másik társtulajdonos irányítása alatt áll, és minden fontos döntést egyhangúan hoznak.

47

Második jogalapjával PJ azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikke harmadik bekezdésének alkalmazása keretében elferdítette a tényeket, amennyiben az S. függetlenségének hiányára vonatkozó megállapítások olyan vélelmeken alapulnak, amelyeket a tények nem igazolnak. Egyáltalán nem alátámasztott ugyanis a Törvényszék által a megtámadott végzés 63. pontjában levont, azon nehézségekre vonatkozó következtetés, amelyekkel S. szembesült a szakmai kötelezettségei és az ügyfele által elérni kívánt célok közötti esetleges feszültségek orvoslása során.

48

Az Erdmann & Rossi vitatja a PJ által a Z ügyvédi irodában fennálló jogosultságaival és S. függetlenségével kapcsolatban előadott tényeket. Úgy véli, hogy az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdése szerinti függetlenségre vonatkozó feltétel nem teljesülhet a német szakmai szabályok egyszerű tiszteletben tartásával, mivel az e rendelkezés értelmében vett „ügyvéd” fogalmát az uniós jog alapján kell értelmezni. Úgy véli, hogy a jelen ügyben a függetlenségre vonatkozó feltételt nem tartották tiszteletben, mivel PJ nem S.‑t, hanem a Z ügyvédi irodát mint a polgári jog szabályai szerint létesült, szakmai célú társulást bízta meg. Márpedig az eljárás során a szakmai célú társulás a társtulajdonosain és képviselőin keresztül jár el, és így azonos a megbízó és a megbízott.

49

Az EUIPO először is pontosítja, hogy az Erdmann & Rossi által benyújtott törlési kérelem keretében az EUIPO fellebbezési tanácsa megállapította, hogy PJ egyértelműen rosszhiszemű volt, mivel korábbi ügyfele kárára kérte saját nevében az utóbbi által rábízott megjelölés védjegyként történő lajstromozását. A fellebbezési tanács szerint ez a magatartás nem egyeztethető össze a PJ‑nek az ügyfelével fennálló kapcsolatából eredő szerződéses és szerződéskötést követő kötelezettségekkel.

50

Az EUIPO arra hivatkozik, hogy a Törvényszék helyesen értelmezte az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdésében meghatározott két kritériumot, nevezetesen azt, hogy a képviselő harmadik személy, és e harmadik személy ügyvéd.

51

Bár az EUIPO elismeri, hogy az ügyvédi hivatás alkalmazottként történő gyakorlása megfelelhet az etikai szabályoknak, úgy véli, hogy az alkalmazott ügyvédtől megkövetelt függetlenség hiányzik abban az esetben, ha az ügyfél ezen ügyvéd munkáltatója, mivel ez utóbbi nehezebben tudja feloldani a szakmai kötelezettségei és a munkáltatója célkitűzései közötti esetleges feszültségeket. Ez az eset áll fenn akkor is, ha a munkáltató az ügyfél természetes személyétől elkülönülő jogi személy, de ez utóbbi e jogi személy tagja, mivel ténybeli szempontból a természetes személyek hozzák meg a döntéseket, főleg ha ez utóbbiak az etikai szabályokkal ellentétesen járnak el.

52

Egyébiránt az EUIPO úgy véli, hogy a társtulajdonos és az ügyvédi iroda tagjaként tevékenykedő ügyvéd közötti kapcsolat összehasonlítható a társasági jogászokkal fennálló kapcsolattal. Bár a valamely ügyvédi irodában munkatársként tevékenykedő ügyvéd lehet az etikai szabályok tiszteletben tartása mellett független, amikor az említett ügyvédi irodától elkülönülő harmadik személyeket képvisel, ez a függetlenség már nem áll fenn akkor, ha azon ügyvédi iroda társtulajdonosát kell képviselnie, amely irodában maga is tevékenykedik, főleg, ha e társtulajdonos az ügyvéd felettese.

53

Az EUIPO arra a következtetésre jut, hogy azokban az ügyekben, ahol munkaviszony vagy másfajta függőségi viszony áll fenn, amely megakadályozhatja az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének első bekezdése értelmében vett képviseletet, esetenkénti vizsgálatot kell lefolytatni. Márpedig az ilyen vizsgálat ténykérdés, amely nem tartozik a Bíróság által a fellebbezési eljárás keretében gyakorolt felülvizsgálat körébe.

54

A második, a tények állítólagos elferdítésére vonatkozó jogalapot illetően az EUIPO úgy véli, hogy PJ valójában a tények Bíróság általi újbóli értékelését kéri.

55

Elöljáróban az EUIPO azon érveit illetően, melyek szerint a C‑529/18. P. sz. ügy első és második jogalapja, mint ténykérdésre vonatkozó, elfogadhatatlan, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikkből és az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott ügyiratokból ered –, másrészt a tények értékelésére. A tények ilyen értékelése tehát, a Törvényszék előtt bemutatott bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve, nem minősül a Bíróság felülvizsgálatának hatálya alá tartozó jogkérdésnek. Amint a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az EUMSZ 256. cikk értelmében e tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogkövetkezményeknek a felülvizsgálatára (2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 47. pont).

56

A jelen ügyben a PJ és a képviselője közötti kapcsolat jellegének értékelése céljából a Törvényszék olyan ténybeli elemekre támaszkodott, amelyek minősítését a Bíróság az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 19. cikke tekintetében vizsgálhatja többek között.

57

Következésképpen az EUIPO által felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

58

Az ügy érdemét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének első két bekezdésében nem említett fél uniós bíróságok előtti képviseletét illetően ezen alapokmány 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdése, amelyet az említett alapokmány 56. cikke értelmében a Törvényszék előtti eljárásban alkalmazni kell, két eltérő és kumulatív feltételt ír elő, azaz először is: az említett 19. cikk első két bekezdésében nem említett feleket ügyvédnek kell képviselnie, másodszor: a felet csak olyan ügyvéd képviselheti vagy segítheti, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult (2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59

A második feltételt illetően az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikke negyedik bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy e feltétel jelentését és hatályát az érintett nemzeti jogra való utalással kell értelmezni. A jelen ügyben nem vitatott, hogy az említett feltételt a PJ‑t az elsőfokú eljárásban képviselő ügyvéd tiszteletben tartotta.

60

Az „ügyvéd” fogalmával kapcsolatos első feltételt illetően a Bíróság kimondta, hogy mivel az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdése nem utal vissza a tagállamok nemzeti jogára, ezt a fogalmat az egész Unióban önálló módon és egységesen, nemcsak e rendelkezés szövegét, hanem annak kontextusát és célját is figyelembe véve kell értelmezni (2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

E tekintetben, amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 52. pontjában kimondta, az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 19. cikke harmadik bekezdésének szövegéből, különösen a „képviselnie” kifejezésből kitűnik, hogy az e cikk értelmében vett „fél” – minőségétől függetlenül – nem jogosult arra, hogy saját maga járjon el valamely uniós bíróság előtt, hanem harmadik személy szolgáltatásait kell igénybe vennie. Így a felperes által saját kezűleg aláírt keresetlevél benyújtása nem elegendő a kereset előterjesztéséhez, még akkor sem, ha a felperes a nemzeti bíróság előtt eljárni jogosult ügyvéd (2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 58. és 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

E megállapítást megerősíti azon összefüggés, amelybe az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdése illeszkedik, amelyből kifejezetten kitűnik, hogy az e cikk első két bekezdésében nem említett valamely fél perbeli képviseletét kizárólag ügyvéd láthatja el, míg az ezen első két bekezdésben említett feleket képviselheti olyan meghatalmazott, akit – adott esetben – tanácsadó vagy ügyvéd segíthet (lásd ebben az értelemben: 2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 60. pont).

63

Az említett megállapítást megerősíti az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének első két bekezdésében nem említett felek ügyvéd általi képviseletének célkitűzése, amely egyrészről annak megakadályozására irányul, hogy a magánszemély felek saját maguk járjanak el a bíróságok előtt, anélkül hogy közvetítőt vennének igénybe, másrészről pedig annak biztosítására, hogy a jogi személyek érdekeit olyan képviselő védje, aki kellően elkülönül attól a jogi személytől, amelyet képvisel (2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

E tekintetben a Bíróság kiemelte, hogy az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdésében említett, ügyvéd általi képviseletet a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében kell ellátni, és e feladat célja mindenekelőtt a megbízó érdekeinek teljesen függetlenül, valamint a törvény és a szakmai és etikai szabályok tiszteletben tartása melletti lehető legjobb megóvása és védelme (lásd ebben az értelemben: 2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 62. pont).

65

Igaz, hogy az ügyvéd „függetlenségének” fogalma eredetileg a versenyjogi dokumentumok bizalmas jellegével összefüggésben alakult ki, a megtámadott végzés 53. és 63. pontjában említett ítélkezési gyakorlat e tekintetben pontosította, hogy az ügyvéd az igazságszolgáltatási tevékenység segítője, aki köteles az adott ügy érdekeit mindenekfelett szem előtt tartva az ügyfele számára jogi segítséget nyújtani (lásd ebben az értelemben: 1982. május 18‑iAM & S Europe kontra Bizottság ítélet, 155/79, EU:C:1982:157, 24. pont; 2010. szeptember 14‑iAkzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság és társai ítélet, C‑550/07 P, EU:C:2010:512, 42. pont). Meg kell állapítani mindazonáltal, hogy e fogalom jelentése megváltozott az uniós bíróságok előtti képviselet terén, mivel e tekintetben a döntő szempont immár az ügyfél érdekeinek a törvény és a szakmai és etikai szabályok tiszteletben tartása melletti megóvása és védelme (lásd ebben az értelemben: 2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 62. pont).

66

A Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban a függetlenség követelményét nemcsak negatív módon, azaz a munkaviszony hiányával, hanem pozitív módon, azaz a szakmai etikai szabályokra való hivatkozással is meg lehet határozni (lásd ebben az értelemben: 2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

Amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 54. pontjában kifejtette, az ügyvédi függetlenség követelménye az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének sajátos összefüggésében szükségképpen azt jelenti, hogy nem áll fenn munkaviszony az ügyvéd és ügyfele között.

68

Ezenkívül, amint arra a Törvényszék a megtámadott végzés 55. pontjában rámutatott, ez az érvelés hasonló érvénnyel alkalmazható olyan helyzetben, amikor az ügyvéd az általa képviselt félhez köthető jogalany alkalmazásában áll (2012. szeptember 6‑iPrezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej kontra Bizottság ítélet, C‑422/11 P és C‑423/11 P, EU:C:2012:553, 25. pont).

69

Az ügyvédre vonatkozó „függetlenség” fogalmának pozitív meghatározását illetően a Bíróság kifejezetten hangsúlyozta, hogy ezt a függetlenséget nem úgy kell érteni, hogy az ügyvédnek semmiféle kapcsolata nem állhat fenn az ügyfelével, hanem hogy kizárólag olyan kapcsolatok nem állhatnak fenn, amelyek nyilvánvalóan veszélyeztetik az ügyvéd azon képességét, hogy ügyfelének érdekeit a legjobban szolgálva lássa el ügyfelének védelmét a törvény és a szakmai és etikai szabályok tiszteletben tartása mellett (lásd ebben az értelemben: 2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 62–64. pont).

70

A fenti megfontolások fényében kell értékelni a C‑529/18. P. sz. ügyben felhozott, első és második fellebbezési jogalap, valamint a C‑531/18. P. sz. ügyben felhozott második fellebbezési jogalap megalapozottságát.

71

E tekintetben a Törvényszék a megtámadott végzés 54. és 55. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy az ügyvédi függetlenség értékelését illetően azon ügyvéd helyzetét, akit polgári jogi szerződés köt a felpereshez, a munkaviszonyhoz hasonlóan kell kezelni, ami az ügyvéd függetlenségének hiányát is jelenti.

72

Mindazonáltal, amint arra a Bíróság már rámutatott, az ügyvéd és az ügyfele közötti valamilyen polgári jogi szerződéses kapcsolat fennállása nem elegendő annak megállapításához, hogy ezen ügyvéd olyan helyzetben van, amely nyilvánvalóan veszélyezteti azt a képességét, hogy el tudja látni az ügyfele érdekeinek a függetlenség követelménye tiszteletben tartásával történő védelmét (lásd ebben az értelemben: 2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 66. és 67. pont).

73

Ezenkívül a Törvényszék tévesen értelmezte az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 19. cikke értelmében vett függetlenségi kritériumot, amikor a megtámadott végzés 57. pontjában úgy ítélte meg, hogy a független harmadik személy általi képviseletre vonatkozó követelmény nem értelmezhető olyan követelményként, mint amely kizárólag arra irányul, hogy kizárja a megbízó munkavállalói vagy olyan személyek által ellátott képviseletet, akik a megbízótól gazdaságilag függenek, hanem az egy olyan általánosabb követelmény, amelynek a tiszteletben tartását esetről esetre kell vizsgálni.

74

Az ügyvédi képviselet céljának figyelembevétele érdekében ugyanis az uniós jog által a nem privilegizált felek képviselőivel szemben előírt függetlenségi követelményt úgy kell értelmezni, hogy az a képviselet hibája miatti elfogadhatatlanság eseteit azokra az esetekre korlátozza, amelyekben nyilvánvaló, hogy az ügyvéd nincs abban a helyzetben, hogy ügyfelének érdekeit a legjobban szolgálva lássa el ügyfelének védelmét, és így az ügyfél érdekében ezen ügyvédet ki kell zárni.

75

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy amennyiben a Törvényszék valamely ítéletének indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, a fellebbezést el kell utasítani (2020. szeptember 22‑iAusztria kontra Bizottság ítélet, C‑594/18 P, EU:C:2020:742, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76

A jelen ügyben nem vitatott, hogy PJ, aki ügyvéd, és ezzel párhuzamosan a védjegyhasználati engedélyek átruházásának területén tevékenykedik, azzal bízta meg a Z ügyvédi irodát, amelyben ő a két alapító társtulajdonos egyike, hogy egy olyan védjeggyel kapcsolatos bírósági eljárásban, melynek PJ a jogosultja, biztosítsa képviseletét, és az említett ügyvédi irodában munkatársként tevékenykedő S. lett e képviselettel megbízva.

77

A Törvényszék miután a megtámadott végzés 62. és 63. pontjában elemezte a Z ügyvédi iroda felépítését és az azon belüli döntéshozatali folyamatot, e végzés 63. pontjában megállapította, hogy PJ tényleges ellenőrzést gyakorolt a cég S.‑t érintő döntései felett, és e körülmény következtében S., bár kötik az ügyvédi hivatás szakmai szabályai, PJ tekintetében nem élvez ugyanolyan fokú függetlenséget, mint egy olyan ügyvéd, aki nem annál az irodánál folytatja tevékenységét, amelynek az ő ügyfele a társtulajdonosa.

78

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az S. és a Z ügyvédi iroda, sőt az S. és PJ mint ezen ügyvédi iroda társtulajdonosa közötti jogviszonyt nem lehet automatikusan olyan munkaviszonynak minősíteni, amely a függetlenség teljes hiányát jelentené, amint az a jelen ítélet 66–68. pontjából kitűnik.

79

Közismert ugyanis, hogy az ügyvédi hivatás, az egyéni ügyvédtől a nagy nemzetközi ügyvédi irodákig, különböző formákban gyakorolható. Az egymással társuló ügyvédek feladata az együttműködésük részletes szabályainak meghatározása, és szerződéses kapcsolataik akár bérformát is ölthetnek, amennyiben az alkalmazandó törvény, nemzeti szakmai szabályok és az etikai szabályok ezt lehetővé teszik. Márpedig vélelmezni kell, hogy az ügyvédi irodában munkatársként tevékenykedő ügyvéd, még ha munkaszerződés keretében gyakorolja is hivatását, teljesíti ugyanazokat a függetlenségi követelményeket, mint az egyénileg vagy valamely ügyvédi iroda társtulajdonosaként tevékenykedő ügyvéd.

80

Mindazonáltal, ha az ügyvédi irodában munkatársként tevékenykedő ügyvéd főszabály szerint meg is felel az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 19. cikke értelmében vett függetlenségi követelményeknek, beleértve azt az esetet is, amikor feladatait munkaszerződés vagy más alárendelt jogviszony keretében látja el, a képviselt ügyfél helyzete alapján különbséget kell tenni.

81

Ugyanis, míg az a helyzet, amelyben az ügyfél harmadik, természetes vagy jogi személy azon ügyvédi irodához képest, ahol a szóban forgó munkatárs a feladatait gyakorolja, nem vet fel e munkatárs függetlenségével kapcsolatban különösebb problémát, más a helyzet, amikor a természetes személy ügyfél az ügyvédi iroda alapító tagja és társtulajdonosa, és ennélfogva tényleges ellenőrzést gyakorolhat a munkatárs felett. Ez utóbbi helyzetben úgy kell tekinteni, hogy a munkatárs ügyvéd és a társtulajdonos ügyfél között fennálló kapcsolatok nyilvánvalóan sértik az ügyvéd függetlenségét.

82

A fentiekre tekintettel, az indokolás megváltoztatása mellett, a C‑529/18. P. sz. ügyben felhozott, első és második fellebbezési jogalapot, valamint a C‑531/18. P. sz. ügyben felhozott második fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

83

A C‑529/18. P. sz. ügyben felhozott, a Charta 47. cikke első és második bekezdésének megsértésére alapított harmadik fellebbezési jogalapjában PJ arra hivatkozik, hogy a Törvényszék által alkalmazott tág értelmezés jelentős következményekkel jár nemcsak az ügyvédi hivatás Európán belüli szabad gyakorlására, hanem azon jogalanyok alapvető jogaira is, akiket megfoszt a hatékony bírói jogvédelemtől. Ezzel lényegében azonos az az érvelés, amelyre PC támaszkodik a C‑531/18. P. sz. ügyben felhozott, harmadik fellebbezési jogalapjában.

84

PJ arra hivatkozik, hogy a megtámadott végzés sérti a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot, mivel e jog magában foglalja a bíróságokhoz való hatékony hozzáférést. PJ e tekintetben kifejti, hogy ha a Törvényszék megfelelő időben tájékoztatta volna a jogi képviselet esetleges szabálytalanságáról, lehetősége lett volna arra, hogy a határidőn belül másik ügyvédet bízzon meg.

85

Mind az Erdmann & Rossi, mind az EUIPO úgy véli, hogy a jelen ügyben nem áll fenn a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértése.

86

Emlékeztetni kell arra, hogy a jogalanyok uniós jogból származtatott jogai hatékony bírói védelmének elve, amelyre az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése is utal, a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugvó uniós jogi alapelv, amely immár a Charta 47. cikkében is szerepel (lásd ebben az értelemben: 2019. november 5‑iEKB és társai kontra Trasta Komercbanka és társai ítélet, C‑663/17 P, C‑665/17 P és C‑669/17 P, EU:C:2019:923, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

87

A hatékony bírói jogvédelmet, amely az olyan természetes személyt illeti, mint PJ, aki egy törlés iránti kérelemmel érintett védjegy jogosultja, az a jog biztosítja, hogy e személy az EUIPO fellebbezési tanácsának hatályon kívül helyező határozatával szemben keresetet nyújthat be az uniós bírósághoz.

88

A hiánypótlás lehetőségeit illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy bár az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya és a Törvényszék eljárási szabályzata biztosítja a lehetőséget az olyan keresetlevél hiányainak pótlására, amely nem felel meg bizonyos alaki követelményeknek, mindazonáltal a valamely tagállam bírósága vagy az EGT‑Megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult ügyvéd általi képviselet kötelezettségének be nem tartása nem tartozik azon követelmények közé, amelyek ezen alapokmány 21. cikkének második bekezdése, valamint ezen eljárási szabályzat 44. cikkének (6) bekezdése értelmében – mely utóbbi jelenleg az említett eljárási zabályzat 78. cikkének (6) bekezdése – a keresetindítási határidő lejárta után hiánypótlás tárgyát képezhetik (2007. november 27‑iDiy‑Mar Insaat Sanayi ve Ticaret és Akar kontra Bizottság végzés, C‑163/07 P, EU:C:2007:717, 26. pontja; 2008. február 20‑iComunidad Autónoma de Valencia kontra Bizottság, C‑363/06 P, nem tették közzé, EU:C:2008:99, 34. pont).

89

Kétségtelen, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 55. cikkének (3) bekezdése lehetőség nyújt új jogi képviselő megbízására, ha a Törvényszék úgy határoz, hogy az eredetileg megbízott jogi képviselőt kizárja, mert – amint az említett eljárási szabályzat 55. cikkének (1) cikke kimondja – magatartása sérti a Törvényszék tekintélyét vagy a gondos igazságszolgáltatás követelményeit.

90

Mindazonáltal a jelen ítélet 81. pontjában említetthez hasonló esetben a Törvényszék eljárási szabályzatának vagy az Európai Unió Bírósága Alapokmányának egyetlen rendelkezése sem kötelezi a Törvényszéket vagy a Bíróságot arra, hogy értesítse a keresetet benyújtó felet, vagy lehetővé tegye számára, hogy az eljárás során új képviselőt jelöljön ki.

91

A fentiekből következik, hogy a C‑529/18. P. sz. ügyben felhozott, harmadik fellebbezési jogalapot és a C‑531/18. P. sz. ügyben felhozott, harmadik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

92

A C‑531/18. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapjával PC azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a PC‑nek az adott fél helyett történő perbelépése iránti kérelemről már nem szükséges határozni.

93

Az Erdmann & Rossi és az EUIPO e jogalap elutasítását kérik.

94

Tekintettel arra, hogy a jelen ítélet megerősítette a Törvényszék azon határozatának jogszerűségét, amely a PJ által benyújtott keresetet PJ jogi képviseletének szabálytalanságára hivatkozva elutasította mint elfogadhatatlant, meg kell állapítani, hogy az adott fél helyett történő perbelépés iránti kérelem okafogyottá vált, és e kérelemről már nem szükséges határozni.

95

A C‑531/18. P. sz. ügyben felhozott első fellebbezési jogalapot tehát szintén el kell utasítani.

96

A fenti megfontolásokból következően a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

97

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

98

A jelen ügyben, mivel PJ és PC pervesztesek lettek, az Erdmann & Rossi és az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a jelen fellebbezés, valamint a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: