–

a Copebi SCA képviseletében N. Coutrelis avocate,

–

a francia kormány képviseletében D. Colas, C. Mosser és A.‑L. Desjonquères, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében B. Stromsky, X. Lewis és W. Farrell, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Franciaország által a gyümölcs‑ és zöldségágazatban végrehajtott „kampánytervekről” szóló, 2009. január 28‑i 2009/402/EK bizottsági határozat (HL 2009. L 127., 11. o.) értelmezésére irányul.

2

Ezt a kérelmet a Copebi SCA és az Établissement national des produits de l’agriculture et de la mer (mezőgazdasági és halászati termékekkel foglalkozó nemzeti iroda) (FranceAgriMer) között a FranceAgriMer által a Copebivel szemben kibocsátott, a részére 1998 és 2002 között fizetett állami támogatás és a vonatkozó kamatok beszedése céljából kibocsátott beszedési megbízás hatályon kívül helyezése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) „Fogalommeghatározások” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

4

E rendeletnek a „Hivatalos vizsgálati eljárás” című 6. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező [helyesen: megindító] határozat összefoglalja a vonatkozó ténybeli és jogi kérdéseket, tartalmazza a Bizottság előzetes értékelését a javasolt intézkedés támogatási jellegére vonatkozóan, és meghatározza a közös piaccal való összeegyeztethetőséggel kapcsolatban felmerült kétségeket. A határozat felszólítja az érintett tagállamot és az egyéb érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket egy meghatározott, általában egy hónapot meg nem haladó határidőn belül. Kellően indokolt esetekben a Bizottság meghosszabbíthatja az előírt határidőt.”

5

A 2009/402 határozat (15), (17), (24)–(27), (29) és (71) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

[…]

[…]

[…]

6

A határozat 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A »kampánytervek« keretében a gyümölcs‑ és zöldségtermelők javára nyújtott állami támogatások – amelyeket Franciaország 1992 és 2002 között jogellenesen hajtott végre, megsértve ezzel a[z EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését] – összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.”

7

E határozat 2. cikke kimondja:

„(1)   Franciaország minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a kedvezményezettek visszatérítsék az 1. cikkben említett összeegyeztethetetlen támogatásokat.

(2)   A visszatérítendő támogatásokat a támogatás kifizetésének napjától a tényleges visszafizetés napjáig esedékes kamat terheli.

[…]”

8

Ugyanezen határozat 5. cikke értelmében:

„Ennek a határozatnak a címzettje a Francia Köztársaság.”

9

Az Oniflhor, amelynek jogutója a FranceAgriMer lett, a francia állam felügyelete alatt álló ipari és kereskedelmi jellegű közjogi szervezet, amelynek feladatai közé tartozik különösen a gyümölcs‑ és zöldségágazat gazdasági hatékonyságának növelése.

10

Az Oniflhor 1998 és 2002 között az egyes érintett vidékek számára juttatott pénzügyi támogatás formájában ösztönözte az úgynevezett bigarreau cseresznye tekintetében a cseresznyefeldolgozó‑iparban a beszerzések során történő szerződéskötést.

11

E támogatás címzettjei olyan termelői csoportok voltak, amelyek a szóban forgó szüret során bigarreau cseresznyét szállítottak a feldolgozók számára egy szakmaközi megállapodás alapján kötött többéves szerződések keretében.

12

Az Oniflhor által nyújtott támogatás a comité économique bigarreau industrie‑hez (bigarreaucseresznye‑ipari gazdasági bizottság) (CEBI) került, amely a pénzt folyósította a tagjai, köztük a Copebi számára, amely összesen 2823708,83 eurót kapott.

13

A Bizottság panasz alapján eljárva a 2009/402 határozatában a Franciaország által a gyümölcs‑ és zöldségágazatban végrehajtott „kampánytervek” keretében különösen az Oniflhor által nyújtott támogatás kapcsán megállapította, hogy a francia gyümölcs‑ és zöldségágazat részére nyújtott támogatások célja a francia termékek piaci elhelyezése volt az eladási ár vagy a piacokon kínált mennyiségek befolyásolásával. Megállapította, hogy az ilyen intézkedések az uniós jog megsértésével létrehozott állami támogatásnak minősülnek, és előírta azok visszatéríttetését.

14

Ezt a határozatot az Európai Unió Törvényszékének két ítélete, a 2012. szeptember 27‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet (T‑139/09, EU:T:2012:496) és a Fedecom kontra Bizottság ítélet (T‑243/09, nem tették közzé, EU:T:2012:497) helybenhagyta.

15

Ezen ítéleteket követően a Francia Köztársaság megpróbálta visszatéríttetni a bigarreau cseresznyét ipari mennyiségben termelők, köztük a Copebi részére jogellenesen nyújtott támogatásokat, amely utóbbival szemben a FranceAgriMer 2013. március 29‑én beszedési megbízást bocsátott ki, amely a részére 1998 és 2002 között fizetett állami támogatásnak megfelelő, 5042768,78 euró összeg és a keletkezett kamatok beszedésére irányult.

16

A tribunal administratif de Nîmes (nîmes‑i közigazgatási bíróság, Franciaország) a 2015. január 20‑i ítéletével elutasította a Copebi e beszedési megbízás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét.

17

A cour administrative d’appel de Marseille (marseille‑i közigazgatási fellebbviteli bíróság, Franciaország) a 2016. április 18‑i ítéletével elutasította a Copebi által ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezést.

18

A Copebi ezen ítélettel szemben a Conseil d’État‑hoz (államtanács, Franciaország) fellebbezett.

19

Ez utóbbi megállapította, hogy bár a 2009/402 határozat általánosságban vonatkozik a gyümölcs‑ és zöldségpiacra – amely a tényállás megvalósulásának idején a gyümölcs‑ és zöldségpiac közös szervezéséről szóló, 1972. május 18‑i 1035/72/EGK (HL 1972. L 118., 1. o.), majd pedig az 1996. október 28‑i 2200/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 297., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 20. kötet, 55. o.) által szabályozott gyümölcs‑ és zöldségpiac közös szervezésének hatálya alá tartozik –, amelyhez a bigarreau cseresznye iparági ágazat is tartozik, és bár a 2015. február 12‑iBizottság kontra Franciaország ítéletből (C‑37/14, nem tették közzé, EU:C:2015:90) az következik, hogy ezen a ponton nem vitatott, hogy a CEBI az alapügyben szóban forgó támogatásokat a francia termékeknek az eladási ár vagy a piacokon kínált mennyiségek befolyásolásával történő piaci elhelyezése érdekében vette fel, a CEBI azonban nem szerepel a 2009/402 határozat 15. pontjában említett nyolc mezőgazdasági bizottság között.

20

A kérdést előterjesztő bíróság szerint e határozatból kitűnik továbbá, hogy az alapügyben szóban forgó támogatásokat a határozat 24–28. pontjában bemutatott finanszírozási mechanizmustól eltérően nem a termelők „szakmai hozzájárulásnak” nevezett önkéntes hozzájárulásaiból, hanem kizárólag az Oniflhor által nyújtott támogatásokból finanszírozzák.

21

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy bár az Oniflhor által a bigarreau cseresznyét ipari mennyiségben termelők részére a CEBI közvetítésével nyújtott támogatások éves összegét a 2009/402 határozat 29. pontjában foglalt táblázatban szereplő összegek tartalmazzák, ezen összegekről a francia hatóságok tájékoztatást nyújtottak, és e határozatban semmi nem enged arra következtetni, hogy azokat a Bizottság hivatalosan átvette volna, amely az említett határozat (15) preambulumbekezdésében csupán nyolc gazdasági bizottságot említ, a CEBI‑t azonban nem. Ezt a táblázatot kizárólag a szóban forgó támogatást ismertető rész tartalmazza, a visszatéríttetési eljárásról szóló rész azonban nem.

22

A kérdést előterjesztő bíróságban ezért felmerül a kérdés, hogy a FranceAgriMer által a Copebivel szemben kibocsátott, a 2009/402 határozatban említett támogatás visszatéríttetésén alapuló beszedési megbízás jogszerű‑e. E beszedési megbízás jogszerűsége különösen attól függ, hogy ezt a határozatot úgy kell‑e értelmezni, hogy az kiterjed az Oniflhor által a CEBI részére folyósított és az e bizottság tagjai közé tartozó termelői csoportok által a bigarreau cseresznyét ipari mennyiségben termelők részére nyújtott támogatásokra, jóllehet a CEBI nem szerepel az említett határozat 15. pontjában említett nyolc mezőgazdasági bizottság között, és e támogatások finanszírozási módja jelentősen eltérő volt.

23

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2009/402] határozatot, hogy az kiterjed az Oniflhor által a CEBI részére folyósított, és az e bizottság tagjainak minősülő termelői csoportok által az édescseresznye‑ipari termelők részére nyújtott támogatásokra, miközben a CEBI nem szerepel ezen határozat 15. pontjában említett nyolc mezőgazdasági bizottság között, és a szóban forgó támogatásokat a határozat 24–28. pontjában bemutatott finanszírozási mechanizmustól eltérően kizárólag az Oniflhor által nyújtott támogatásokból finanszírozták, nem pedig a termelők szakmai hozzájárulásnak nevezett önkéntes hozzájárulásaiból?”

24

A kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2009/402 határozatot úgy kell‑e értelmezni, hogy az kiterjed az Oniflhor által a CEBI részére folyósított, és az e bizottság tagjainak minősülő termelői csoportok által az édescseresznye‑ipari termelők részére nyújtott támogatásokra, jóllehet egyrészt a CEBI nem szerepel az e határozatban említett nyolc mezőgazdasági bizottság között, másrészt pedig e támogatásokat a határozatban bemutatott finanszírozási mechanizmustól eltérően kizárólag az Oniflhor által nyújtott támogatásokból finanszírozták, a termelők önkéntes hozzájárulásaiból azonban nem.

25

Ami elsősorban azt a tényt illeti, hogy a CEBI nem szerepel a 2009/402 határozatban, meg kell jegyezni, hogy nem vitatott, hogy az alapügy felperese 1998 és 2002 között az Oniflhor által a CEBI közvetítésével nyújtott támogatást kapott.

26

Az sem vitatott, hogy a CEBI ugyanolyan jogi személyiséggel rendelkezik, mint a 2009/402 határozat 15. pontjában említett nyolc másik mezőgazdasági bizottság, ugyanazok a nemzeti rendelkezések vonatkoznak rá, és hogy amint a kérdést előterjesztő bíróság megjegyezte, az említett bizottság az ugyanazon állami szerv, nevezetesen az Oniflhor által fizetett támogatásból részesült, azzal a céllal, hogy megkönnyítse a francia termékek értékesítését az eladási ár vagy a piacon kínált mennyiségek befolyásolása révén.

27

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a 2009/402 határozat 1. cikke értelmében „[a] »kampánytervek« keretében a gyümölcs‑ és zöldségtermelők javára nyújtott állami támogatások – amelyeket Franciaország 1992 és 2002 között jogellenesen hajtott végre, megsértve ezzel [az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdését] – összeegyeztethetetlenek a közös piaccal”. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy – amint azt a Bizottság az írásbeli észrevételeiben kifejti – a 2009/402 határozat rendelkező része nem korlátozódik az említett határozat (15) preambulumbekezdésében említett nyolc mezőgazdasági bizottságra.

28

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az állami támogatások visszatéríttetésére vonatkozó határozatok címzettje a felelős tagállam, nem pedig a támogatások kedvezményezettje, és az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos egyetlen rendelkezés sem biztosít az érintettek közül a támogatás kedvezményezettjének sajátos szerepet (2002. szeptember 24‑iFalck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság ítélet, C‑74/00 P és C‑75/00 P, EU:C:2002:524, 81. és 83. pont).

29

Így a 2009/402 határozat címzettje az 5. cikk szerint kifejezetten a Francia Köztársaság, nem pedig egy adott gazdasági bizottság. A határozat 2. cikke értelmében tehát e tagállamra hárul, hogy megtegyen minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a kedvezményezettekkel az említett határozat által összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatást visszatéríttessék, valamint hogy meghatározza az ilyen támogatásban részesült szervezeteket.

30

A Bíróság kimondta továbbá, hogy a támogatási programok esetében a Bizottság szorítkozhat a szóban forgó program jellemzőinek tanulmányozására, amikor a határozat indokolásában azt mérlegeli, hogy e program az általa előírt alkalmazási módok jellemzői folytán érzékelhető előnyt biztosít‑e a kedvezményezettjeinek a versenytársaikhoz képest, továbbá olyan jellegű‑e, hogy elsősorban azokat a vállalkozásokat részesíti előnyben, amelyek részt vesznek a tagállamok közötti kereskedelemben (2002. március 7‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑310/99, EU:C:2002:143, 89. pont).

31

Így a Bizottságnak a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozata nem szükséges, hogy tartalmazza a program keretében egyedi esetekben nyújtott támogatások elemzését. Csupán a támogatások visszatéríttetésének szakaszában szükséges minden egyes érintett vállalkozás egyedi helyzetének vizsgálata (lásd ebben az értelemben: 2002. március 7‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑310/99, EU:C:2002:143, 91. pont).

32

Ez még inkább igaz abban az esetben, amint a Bizottság megjegyzi, amikor a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy kielégítő mennyiségű információt szerezzen be az érintett tagállamtól ezen intézkedések alkalmazásának pontos módjáról.

33

Ennélfogva abból, hogy a CEBI nem szerepel a 2009/402 határozatban említett nyolc mezőgazdasági bizottság között, nem lehet arra következtetni, hogy e határozat nem terjed ki az Oniflhor által e mezőgazdasági bizottság közvetítésével a Copebinek folyósított támogatásokra.

34

Egyébiránt nem állapítható meg, hogy a 2009/402 határozatot a felperes meghallgatáshoz való jogának megsértésével hozták volna meg. Emlékeztetni kell arra ugyanis, hogy a Bíróság azt is kimondta, hogy a 659/1999 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érintett” fogalma a címzettek meghatározatlan összességére utal (lásd ebben az értelemben: 2011. október 27‑iAusztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ítélet, C‑47/10 P, EU:C:2011:698, 132. pont), és hogy ennélfogva ez a rendelkezés nem írja elő egyes személyek egyedi felszólítását (lásd ebben az értelemben: 1984. november 14‑iIntermills kontra Bizottság ítélet, 323/82, EU:C:1984:345, 17. pont).

35

Egyedüli célja, hogy kötelezze a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi esetlegesen érintett személyt értesítse, és lehetőséget adjon nekik jogi érveik előadására. Ilyen körülmények között a közleménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában történő közzététele az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárások terén megfelelő eszköznek tűnik abból a célból, hogy valamennyi érintett fél értesüljön az eljárás megindításáról (lásd ebben az értelemben: 1984. november 14‑iIntermills kontra Bizottság ítélet, 323/82, EU:C:1984:345, 17. pont; 2002. szeptember 24‑iFalck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság ítélet, C‑74/00 P és C‑75/00 P, EU:C:2002:524, 80. pont).

36

Ami másodsorban azt a körülményt illeti, hogy a Copebi által kapott támogatásokat – a Bizottság által a 2009/402 határozatban ismertetett finanszírozási mechanizmussal ellentétben – kizárólag az Oniflhor által nyújtott támogatásokból finanszírozták, nem pedig a termelők önkéntes hozzájárulásaiból, e határozatból az következik, hogy a „kampánytervek” finanszírozását 30% – 50%‑ban az érintett ágazatok biztosították. Ez a szakmai hozzájárulás az Oniflhoron keresztül az állami szervek által történő finanszírozással egészült ki. Ezeket a szakmai hozzájárulásokat a mezőgazdasági bizottságok szedték be, és ezen hozzájárulások be nem fizetése főszabály szerint egyet jelentett az Oniflhor támogatásainak elutasításával.

37

Meg kell állapítani, hogy bár a Copebi által kapott támogatásokat kizárólag az Oniflhor által – az érintett ágazat hozzájárulása nélkül – nyújtott támogatásból finanszírozták, mindazonáltal e támogatásokat állami forrásokból nyújtották.

38

Ez a körülmény tehát nem eredményezheti azt, hogy a Copebi által szerzett támogatások ne minősüljenek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak”, és ezáltal ne tartozzanak a 2009/402 határozat hatálya alá.

39

Ezenkívül, amennyiben a szakmai hozzájárulások meg nem fizetése indokolja az Oniflhor által nyújtott támogatások kifizetésének megtagadását, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy annak a kérdésnek, hogy az érdekelt vállalkozásoknak biztosított előny megfelelt‑e a belső jogszabályoknak, vagy épp ellenkezőleg, adóelkerülésnek vagy adócsalásnak minősült, nincs hatása a szóban forgó tagállam azon kötelezettségére, hogy a megállapított határidőn belül visszatéríttesse a támogatásokat (2011. május 5‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑305/09, EU:C:2011:274, 42. pont).

40

Így az, hogy a Copebi sikeresen szert tett a kampánytervekben rejlő előnyökre anélkül, hogy ahhoz hozzájárult volna, és ezáltal előnyösebb helyzetbe került, mint amelyben a többi kedvezményezett részesült volna, nem olyan körülmény, amely miatt ne tartozna a 2009/402 határozat hatálya alá.

41

Végezetül az alapeljárás felperese azt állítja, hogy a 2009/402 határozatban említett „kampánytervekkel” ellentétben a bigarreau cseresznye iparági ágazat szakmaközi támogatási rendszere rövid távú és egyszeri támogatás formáját öltő strukturális tervhez kapcsolódott, amely nem az pillanatnyi túlkínálat enyhítését szolgálta.

42

Meg kell azonban állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az Oniflhor által a CEBI‑nek folyósított támogatás olyan formát öltött, hogy azt minden egyes vonatkozó, az olasz és a spanyol feldolgozóipar, valamint a közép‑európai országokból importált nyersáruk erőteljes versenynyomása miatt kialakult, ezt az ágazatot terhelő nehézségek orvoslását célzó kampány alkalmával meghosszabbították. A Bírósághoz benyújtott ügyiratokból az is kitűnik, hogy a támogatást minden évben a szüret hozama és a termék rendeltetési helye alapján számították ki, adott gyümölcsmennyiségre korlátozva.

43

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2009/402 határozatot úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed az Oniflhor által a CEBI részére folyósított, és az e bizottság tagjainak minősülő termelői csoportok által az édescseresznye‑ipari termelők részére nyújtott támogatásokra, jóllehet egyrészt ez a bizottság nem szerepel az e határozatban említett nyolc mezőgazdasági bizottság között, másrészt pedig e támogatásokat a határozatban bemutatott finanszírozási mechanizmustól eltérően kizárólag az Oniflhor által nyújtott támogatásokból finanszírozták, a termelők önkéntes hozzájárulásaiból azonban nem.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A Franciaország által a gyümölcs‑ és zöldségágazatban végrehajtott „kampánytervekről” szóló, 2009. január 28‑i 2009/402/EK bizottsági határozatot úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed a gyümölcs‑, a zöldség‑ és kertészeti ágazattal foglalkozó országos szakmaközi hivatal (Oniflhor) által a bigarreaucseresznye‑ipari mezőgazdasági bizottság (CEBI) részére folyósított, és az e bizottság tagjainak minősülő termelői csoportok által az édescseresznye‑ipari termelők részére nyújtott támogatásokra, jóllehet egyrészt ez a bizottság nem szerepel az e határozat 15. pontjában említett nyolc mezőgazdasági bizottság között, másrészt pedig e támogatásokat a határozatban bemutatott finanszírozási mechanizmustól eltérően kizárólag az Oniflhor által nyújtott támogatásokból finanszírozták, nem pedig a termelők önkéntes hozzájárulásaiból.