–

az Arriva Italia Srl, a Ferrotramviaria SpA és a Consorzio Trasporti Aziende Pugliesi (CO.TRA.P) képviseletében G. L. Zampa és T. Salonico avvocati,

–

a Ferrovie dello Stato Italiane SpA képviseletében A. Zoppini, G. M. Roberti, G. Bellitti és I. Perego avvocati,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Palmieri avvocatessa dello Stato,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében D. Recchia és F. Tomat, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 107. cikknek és az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Arriva Italia Srl, Ferrotramviaria SpA, valamint a Consorzio Trasporti Aziende Pugliesi (CO.TRA.P) (a továbbiakban: Arriva Italia és társai) és a Ministero delle Infrastrutture e dei Trasporti (infrastrukturális és közlekedési minisztérium, Olaszország) között az utóbbi által a Ferrovie del Sud Est e Servizi Automobilistici Srl a socio unicóban (a továbbiakban: FSE) birtokolt 100%‑os részesedésének a Ferrovie dello Stato Italiane SpA (a továbbiakban FSI) részére történő átruházása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az [EUMSZ] 107. cikk (1) bekezdésében említett „állami támogatás” fogalmáról szóló bizottsági közlemény (HL 2016. C 262., 1. o., a továbbiakban: 2016. évi közlemény) 188. pontja előírja:

„Önmagában az a tény, hogy a hatóságok közszolgáltatással bíznak meg egy belső szolgáltatót (még ha jogukban állt is ezt a szolgáltatást harmadik személyekre bízni), nem zárja ki a verseny lehetséges torzulását. Kizárható azonban a lehetséges versenytorzulás, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

4

A 2016. évi közlemény 211. és 212. pontjának szövege a következő:

5

A 2016. évi közlemény 219. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Míg a vasúti infrastruktúra […] üzemeltetése gazdasági tevékenységnek minősülhet […], a potenciális használók részére egyenlő és megkülönböztetésmentes feltételek mellett rendelkezésre bocsátott vasúti infrastruktúra építése – az infrastruktúra üzemeltetésével szemben – jellemzően teljesíti a 211. pontban foglalt feltételeket, és finanszírozása ezért jellemzően nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, illetve nem torzítja a versenyt. […]

(*) [Hivatalos állásfoglalásra vonatkozó lábjegyzet] Ez az észrevétel nem érinti azt a kérdést, hogy az állam által az infrastruktúra üzemeltetőjének nyújtott bármely előny állami támogatásnak számít‑e. Például ha az infrastruktúra üzemeltetése jogi monopólium alá tartozik és ha az infrastruktúra‑üzemeltetés piacáért folyó verseny kizárt, az állam által az infrastruktúra üzemeltetőjének nyújtott előny nem torzíthatja a versenyt és ezért nem minősül állami támogatásnak. […] A 188. pontban kifejtettek szerint, amennyiben a tulajdonos vagy üzemeltető egy másik liberalizált piacon működik, a keresztfinanszírozás megelőzése érdekében külön könyvelést kell vezetnie, megfelelő módon kell allokálnia a költségeket és a bevételeket, valamint biztosítania kell, hogy semmilyen állami finanszírozást ne vegyen igénybe más tevékenységekre.”

6

A 2015. december 28‑i legge n. 208 – Disposizioni per la formazione del bilancio annuale e pluriennale dello Stato (legge di stabilità 2016) (az éves, illetve a többéves állami költségvetés elfogadásához szükséges rendelkezésekről szóló 208. sz. törvény [2016. évi stabilitási törvény]; a GURI 2016. január 20‑i 15. számú rendes melléklete, a továbbiakban: 2016. évi stabilitási törvény) 1. cikkének (867) bekezdése előírta, hogy az FSE‑t „súlyos pénzügyi helyzetére” tekintettel csődgondnokság alá kell helyezni. Ezen intézkedést az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős miniszter által hozott rendelet útján kellett végrehajtani.

7

A 2016. évi stabilítási törvény 1. cikke (867) bekezdésének második és ötödik mondata az FSE csődgondnokság alá helyezésével megbízott rendkívüli vagyonfelügyelő számára előírta egyrészt, hogy „készítsen konszolidációs üzleti tervet”, amely a társaság működési költségeinek csökkentésére irányul, másrészt pedig tegyen javaslatot az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős miniszter számára az FSE‑nek az e miniszter által hozott rendeletben meghatározott kritériumoknak és eljárásoknak megfelelő átruházására vagy értékesítésére. Ezenfelül a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikke (867) bekezdésének hatodik és utolsó mondata úgy rendelkezett, hogy a fent hivatkozott konszolidációs terv végrehajtásáig az „[FSE] folyamatos működésének biztosítása érdekében” 70 millió euró kiadást engedélyeznek a 2016. évre”.

8

Az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős miniszter a 2016. évi stabilitási törvény e rendelkezésével összhangban elfogadta a 2016. január 12‑i 9. sz. rendeletet (a továbbiakban: 2016. január 12‑i rendelet), amely az FSE csődgondnokság alá kell helyezését írta elő. E rendelet 6. cikke szerint a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikkének (867) bekezdése alapján az FSE tekintetében előirányzott 70 millió euró összeget ez utóbbi tőkéjének fokozatos emelésére szánták, és azt a rendkívüli vagyonfelügyelő az állami részvénytulajdonos előzetes engedélye nélkül is felhasználhatja „a társaság által nyújtott közszolgáltatás folytonosságának és rendszerességének biztosítása érdekében”.

9

Tekintettel arra, hogy az FSE 200 millió eurót kitevő negatív saját tőkével rendelkezett, az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős miniszter a 2016. augusztus 4‑i 264. sz. rendelettel (a továbbiakban: 2016. augusztus 4‑i rendelet) a minisztérium e társaságban fennálló teljes tőkerészesedésének az FSI részére történő átruházásáról határozott.

10

A 2016. augusztus 4‑i rendelet szerint az FSE felvásárlóját az e rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt kritériumok alapján választották ki, amelyek a következők: a) „az állami részesedés hatékonyságának az ugyanazon tulajdonos (állami szerv) tulajdonában álló egyetlen gazdasági egységen belüli átszervezés keretében való javítása”; b) „a foglalkoztatás és a szolgáltatás folytonossága biztosításához, valamint a hitelezők részére történő garancianyújtáshoz elegendő ipari kapacitás és vagyon felvásárló részéről való rendelkezésre állása”; és c) „a társaságnak az [FSE] negatív saját tőkéje figyelembevételével történő szerkezetátalakítása”.

11

A 2016. augusztus 4‑i rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint az átruházásnak ellenszolgáltatás nyújtása nélkül kell végbemennie, azzal a feltétellel, hogy az FSI formálisan kötelezettséget vállal arra, hogy az FSE felborult vagyoni egyensúlyi helyzetét a törvényes határidőkön belül helyreállítja. E rendelet 2. cikkének (3) bekezdése előírta, hogy az átruházás nem érinti az FSE azon jogát, hogy a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikkének (867) bekezdésében szereplő 70 millió euró összegű előirányzatot az e törvényben előírt célok elérése érdekében felhasználja. Ezen túlmenően ugyanezen rendelet 2. cikkének (4) bekezdéséből az következik, hogy ezen átruházásra csak azt követően kerülhetett sor, hogy az Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato (verseny‑ és piacfelügyeleti hatóság, Olaszország; a továbbiakban: AGCM) úgy határoz, hogy nem indít vizsgálatot az FSI és az FSE közötti összefonódás tekintetében, és engedélyezi az említett összefonódást.

12

Az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés FSI‑re történő átruházását követően a 2017. április 14‑i decreto‑legge n. 50 – Disposizioni urgenti in materia finanziaria, iniziative a favore degli enti territoriali, ulteriori interventi per le zone colpite da eventi sismici e misure per lo sviluppo (50. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet – Sürgős pénzügyi intézkedések, a regionális vagy helyi hatóságok támogatására szolgáló kezdeményezések, a szeizmikus események által érintett területek támogatására irányuló további intézkedések, valamint fejlesztési intézkedések; a GURI 2017. április 24‑i 95. számú rendes melléklete; a továbbiakban: 50/2017. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet), jelenleg, módosítást követően, a 2017. június 21‑i 96. sz. törvény (a GURI 2017. június 23‑i 31. számú rendes melléklete) 47. cikkének (7) bekezdése módosította a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikke (867) bekezdésének hatodik mondatát, amelynek helyébe a következő szöveg lépett:

„A jelen bekezdésben szereplő kötelezettségek sérelme nélkül 70 millió euró kiadást engedélyeznek a 2016. évre. Az ennek megfelelő forrásokat az erre vonatkozó és a társaság szerkezetátalakítási tervével kapcsolatos uniós szabályoknak megfelelően be kell vinni az [FSE] tőketartalékába, hogy fedezzék az infrastruktúraágazat – adott esetben korábbról fennálló – kötelezettségeit és finanszírozási szükségleteit. Ez az intézkedés a [264/2016. sz. rendelet] alapján már végrehajtott aktusokat, intézkedéseket és műveleteket nem érinti […].”

13

Az FSE a csődgondnokság alá helyezésének időpontjában Puglia régió (Olaszország) megbízásából egy 474 km kiterjedésű helyi vasúti infrastruktúra üzemeltetését és karbantartását, illetve vasúti személyszállítási közszolgáltatási feladatokat látott el, valamint kiegészítő és/vagy helyettesítő közúti szállítási szolgáltatásokat nyújtott.

14

Az FSI, amely teljes egészében a gazdasági és pénzügyminisztérium tulajdonában álló társaság, olyan csoport holdingtársasága, amely a vasúti és közúti személy‑ és áruszállítási ágazatban folytat tevékenységet a leányvállalata, a Trenitalia SpA közreműködésével, amely az elsődleges olasz vasúti társaság, és amely a Rete Ferroviaria Italiana SpA – amely ugyanezen csoport tagja – állami vasúthálózata üzemeltetésének koncessziójogosultja.

15

2016. október 24‑én az Arriva Italia és társai, amelyek valamennyien a vasúti vagy a közúti tömegközlekedési ágazatban tevékenykednek, és amely társaságok korábban tájékoztatták a rendkívüli vagyonfelügyelőt az FSE felvásárlására irányuló szándékukról, megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be a Tribunale amministrativo regionale del Lazióhoz (laziói tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország) a 2016. augusztus 4‑i rendelettel szemben, amely előírja az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős minisztérium e társaságban fennálló teljes tőkerészesedésének az FSI részére történő átruházását.

16

E kereset alátámasztása érdekében többek között arra hivatkoznak, hogy a 70 millió euró összegű előirányzat biztosítása, valamint az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős minisztérium FSE‑ben fennálló teljes tőkerészesedésének az FSI részére történő átruházása (a továbbiakban együttesen: szóban forgó intézkedések) állami támogatásnak minősül, és hogy mivel ezen intézkedéseket nem jelentették be a Bizottságnál, továbbá azokat végrehajtották, az olasz állam megsértette az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését.

17

2016. október 26‑án az AGCM értesítette az olasz kormányt az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős minisztérium FSE‑ben fennálló teljes tőkerészesedésének az FSI részére történő tervezett átruházásáról, valamint a 70 millió euró összegű előirányzat biztosításáról (a továbbiakban: az AGCM által küldött értesítés). Ezen értesítésre arra tekintettel került sor, mivel véleménye szerint ezen intézkedések mindegyike állami támogatásnak minősülhet.

18

2016. november 21‑én az AGCM úgy határozott, hogy nem indít vizsgálatot az FSI és az FSE közötti összefonódás tekintetében, mivel e hatóság véleménye szerint az ilyen összefonódás nem hoz létre vagy erősít meg olyan erőfölényt, amely alkalmas lenne arra, hogy az érintett piacokon jelentős mértékben és tartósan kizárja vagy csökkentse a versenyt.

19

A 2016. november 28‑i feljegyzéssel az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős miniszter megállapította, hogy teljesült az FSE‑ben fennálló teljes tőkerészesedésének az FSI részére történő átruházása tekintetében meghatározott két feltétel, nevezetesen hogy az AGCM úgy határozott, hogy nem indít vizsgálatot az FSI és az FSE közötti összefonódás tekintetében, és hogy az FSI kötelezettséget vállalt arra, hogy az FSE felborult vagyoni egyensúlyi helyzetét a törvényes határidőkön belül helyreállítja. Ugyanezen a napon az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés közjegyző által hitelesített okirattal átruházásra került az FSI részére.

20

A 2016. november 28‑i miniszteri feljegyzés pontosította, hogy a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikkének (867) bekezdése alapján előirányzott 70 millió euró „– a felhasználás kizárólagos korlátozása mellett – az [FSE] vasúti infrastruktúrája pénzügyi szükségleteinek fedezésére használható fel az uniós jogszabályokkal összhangban”.

21

2017 januárjában az FSE kérelmet nyújtott be a Tribunale di Barihoz (bari kerületi bíróság), amelyben a hitelezőkkel kötött csődegyezség jóváhagyását kérte.

22

2017. május 31‑i ítéletével a Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio (Lazio tartományi közigazgatási bírósága) elutasította a hozzá benyújtott keresetet.

23

Az Arriva Italia és társai ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtottak be a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország).

24

E bíróság álláspontja szerint az előtte fekvő jogvita elbírálásához szükségesnek tűnik az EUM‑Szerződés rendelkezéseinek az értelmezése.

25

Először is a kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki a tekintetben, hogy a szóban forgó intézkedések finanszírozására állami forrásból került‑e sor, és hogy ezen intézkedések előnyt biztosítanak‑e a kedvezményezett számára, amint azt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése megköveteli. Közelebbről, az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés FSI‑re történő átruházása illeszkedhet olyan keretbe és irányulhat olyan célokra, amelyek alapján hivatkozni lehet a tulajdoni rendekkel szembeni semlegességnek az EUMSZ 345. cikkben foglalt uniós jogi elvére.

26

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az FSE tekintetében előirányzott 70 millió eurós összeg, jóllehet azt szerepeltették ez utóbbi könyvelésében, ténylegesen nem került kifizetésre az olasz állami költségvetésből. Kétséges tehát, hogy a szóban forgó pénzösszegeket úgy lehet tekinteni, mint amelyek kifizetésére már sor került, és azok ily módon EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján bejelentési kötelezettség alá tartoznak.

27

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a jelen ügyben érintett gazdasági ágazat az FSE és Puglia régió között kötött szolgáltatási szerződésben rögzített területen történő regionális személyszállítási ágazat. Márpedig az AGCM azt állapította meg, hogy az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés FSI‑re történő átruházása nem minősül olyan összefonódásnak, amely a jelen ügyben szóban forgó szállítási szolgáltatási piacok valamelyikén versenykorlátozó hatást fejtene ki.

28

Végül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy amennyiben a jelen ügyben mégis meg kell állapítani az állami támogatás fennállását, az előirányzott 70 millió eurót vissza kell‑e vonni, és az FSE jelenlegi tulajdonosi szerkezetét fenn kell‑e tartani, vagy – épp ellenkezőleg – közbeszerzési eljárást kell‑e szervezni e társaság értékesítése érdekében.

29

E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

30

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 107. cikket, hogy egyrészt valamely pénzösszegnek egy súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő állami vasúti vállalat részére történő biztosítása, másrészt pedig valamely tagállam e vállalatban fennálló teljes tőkerészesedésének valamely másik állami vállalat részére történő, közbeszerzési eljárás lefolytatása és ellenszolgáltatás nyújtása nélküli, ugyanakkor azon kötelezettség előírásával történő átruházása, hogy ez utóbbi vállalat az előbbi vállalat felborult vagyoni egyensúlyi helyzetét helyreállítja, az EUMSZ 107. cikk értelmében vett állami támogatásnak minősül.

31

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely intézkedésnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősítéséhez az e rendelkezésben írt valamennyi feltétel teljesülése szükséges. Így először is az szükséges, hogy állami vagy állami forrásból történő beavatkozásról legyen szó. Másodszor, ennek a beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor, a kedvezményezett számára szelektív előnyt kell biztosítania. Negyedszer, torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (2017. június 27‑iCongregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Meg kell tehát vizsgálni, hogy e feltételek a szóban forgó intézkedések tekintetében teljesülnek‑e.

33

A 70 millió euró összeg FSE részére történő biztosítását illetően a jelen ítélet 31. pontjában szereplő feltételek közül az első vonatkozásában emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy az előnyök az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében „támogatásnak” minősüljenek, egyrészről közvetlenül vagy közvetve állami forrásból kell származniuk, másrészről az államnak tulajdoníthatónak kell lenniük (2019. május 15‑iAchema és társai ítélet, C‑706/17, EU:C:2019:407, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Ami először is az államnak tulajdoníthatóságot illeti, elegendő annak megállapítása, hogy az említett összegnek az FSE részére történő biztosítása közvetlenül a 2016. évi stabilitási törvényből következik.

35

Ami, másodszor, azon követelményt illeti, hogy az előnynek közvetlenül vagy közvetve állami forrásból kell származnia, meg kell jegyezni, hogy az a körülmény, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 70 millió euró összeg ténylegesen nem került kifizetésre az olasz állami költségvetésből, így tehát az nem jelentettek kiadást e tagállam költségvetése számára, önmagában nem jelenti azt, hogy az ilyen pénzösszeg ne minősülhetne „állami támogatásnak”, különösen amennyiben a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikkének (867) bekezdése potenciális terhet ró az olasz állam költségvetésére.

36

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából e tekintetben kitűnik, hogy azon időponttól kezdődően, amikor az állami forrásból nyújtott támogatás igénybevételére vonatkozó jogot a vonatkozó nemzeti szabályozás alapján a kedvezményezettre ruházzák, a támogatást odaítéltnek kell tekinteni, ily módon a szóban forgó források tényleges átruházása nem bír döntő jelentőséggel (lásd ebben az értelemben: 2013. március 21‑iMagdeburger Mühlenwerke ítélet, C‑129/12, EU:C:2013:200, 40. pont).

37

Ugyanis, ami közelebbről azon kedvezményezett vállalkozásokat illeti, amelyek pénzügyi nehézségekkel küzdenek, az állami hatóságoknak az e vállalkozások részére való állami támogatásnyújtásra vonatkozó határozata, nem pedig e támogatás tényleges kifizetése teszi lehetővé, hogy az alapján az ilyen vállalkozást vezető személyek arra a következtetésre jussanak, hogy tevékenységük gazdaságilag életképes, és hogy folytassák e tevékenységet, amennyiben e határozat a kedvezményezett vállalkozás számára az e támogatás igénybevételére vonatkozó jogot létesít, aminek a vizsgálata – amennyiben az szükségesnek bizonyul – a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

38

Ez utóbbi tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikkének (867) bekezdéséből kitűnik, hogy a 70 millió euró összeg FSE részére történő biztosítását azon rendkívüli vagyonfelügyelő által kidolgozandó „konszolidációs terv végrehajtásáig” engedélyezik, amelynek feladata ugyanezen rendelkezés alapján az FSE igazgatása.

39

Amint ugyanis az továbbá a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikkének (867) bekezdéséből kitűnik, az olasz jogalkotó az FSE „súlyos pénzügyi helyzetére tekintettel e törvény elfogadásának időpontjában úgy határozott, hogy az FSE rendelkezésére bocsátja az említett összeget annak érdekében, hogy e társaság folytassa tevékenységeit, amint az a 2016. január 12‑i rendelet 6. cikkéből következik, ami arra utal, hogy e rendelkezésre bocsátást azonnal alkalmazni kell. E rendelkezésre bocsátásra nézve nem írták elő feltételként a konszolidációs terv elkészültét.

40

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2016. évi stabilitási törvényhez csatolt műszaki jelentés utal a Puglia régióban biztosított tömegközlekedési szolgáltatások folyamatossága tekintetében fennálló jelentős negatív hatásokra, amelyek az olasz állam részéről való rendkívüli beavatkozás hiányában 2015 decemberétől kezdődően merültek fel. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó összeget az FSE az említett 2016. évi törvény elfogadását követően vette könyvelésbe.

41

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a 70 millió euró összegnek a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikke (867) bekezdése alapján az FSE részére történő biztosítása, még annak feltételezése esetén is, hogy ezen összeg ténylegesen nem került kifizetésre az olasz állami költségvetésből, a jelen ítélet 31. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett állami forrásból történő beavatkozásnak minősül, feltéve hogy e rendelkezéssel már átruházták az FSE‑re az e támogatásra való jogosultságot, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

42

A jelen ítélet 31. pontjában hivatkozott második feltételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy ahhoz, hogy valamely nemzeti intézkedést „állami támogatásnak” lehessen minősíteni, nem azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó támogatásnak tényleges hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre, és az ténylegesen torzítja a versenyt, hanem csak azt kell megvizsgálni, hogy e támogatás alkalmas‑e arra, hogy érintse a kereskedelmet és torzítsa a versenyt (2017. június 27‑iCongregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

E tekintetben nem szükséges, hogy a kedvezményezett vállalkozások saját maguk részt vegyenek a tagállamok közötti kereskedelemben. Ha ugyanis valamely tagállam támogatást nyújt a vállalkozásoknak, a belső termelés szintje emiatt fennmaradhat vagy növekedhet, ami azzal a következménnyel jár, hogy a többi tagállamban letelepedett vállalkozásoknak az e tagállam piacára való belépési esélyei csökkennek (lásd ebben az értelemben: 2013. május 8‑iLibert és társai ítélet, C‑197/11 és C‑203/11,EU:C:2013:288, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Ezen túlmenően az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy azon feltétel, mely szerint a támogatásnak a tagállamok közötti kereskedelmet érintenie kell, nem függ a közlekedési szolgáltatások helyi vagy regionális természetétől vagy az érintett tevékenységi kör fontosságától (2015. január 14‑iEventech ítélet, C‑518/13, EU:C:2015:9, 69. pont).

45

Ezen ítélkezési gyakorlatra figyelemmel meg kell jegyezni, hogy a felperesek egyike, nevezetesen az Arriva Italia a Deutsche Bahn AG német csoport leányvállalata, valamint hogy amint arra a főtanácsnok az indítványának a 48. pontjában rámutatott, a 70 millió euró összeg FSE részére történő biztosítása csökkentette e társaság, sőt az Olasz Köztársaságtól eltérő tagállamokban letelepedett társaságok arra irányuló esélyeit, hogy azon vasúti infrastruktúrát, amelynek üzemeltetésével az FSE‑t megbízták, megszerezze, vagy hogy e vasúti infrastruktúra keretében személyszállítási szolgáltatást nyújtson. E körülmények között valamely olyan pénzügyi támogatás, amely biztosíthatja az FSE‑hez hasonló, pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozás további fennmaradását, alkalmas arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet.

46

A jelen ítélet 31. pontjában szereplő harmadik feltételt illetően nem vitatott, hogy a 70 millió euró összeg FSE részére történő biztosítása ezen állami vállalatnak nyújtott előnynek minősül. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanakkor az következik, hogy azok a feltételek, amelyeknek valamely intézkedésnek meg kell felelnie ahhoz, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti „támogatás” fogalma alá tartozzon, nem teljesülnek, ha a kedvezményezett vállalkozás az állami források felhasználásával rendelkezésére bocsátott előnnyel azonos előnyhöz a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között is hozzájuthatott volna, e mérlegelést pedig az állami vállalkozások esetében főszabály szerint a magánbefektető kritériumának alkalmazásával kell lefolytatni (lásd: 2012. június 5‑iBizottság kontra EDF ítélet, C‑124/10 P, EBHT, EU:C:2012:318, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

Az ítélkezési gyakorlatból továbbá az következik, hogy azon kérdés mérlegelése során, hogy ugyanezen intézkedést rendes piaci feltételek mellett az államéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magánbefektető is megtette volna‑e, csak az érintett tagállam részvényesi minőségében fennálló helyzetéhez kapcsolódó előnyöket és kötelezettségeket kell figyelembe venni, kizárva azokat, amelyek az állam közhatalmi minőségéhez kapcsolódnak (2012. június 5‑iBizottság kontra EDF ítélet, C‑124/10 P, EBHT, EU:C:2012:318, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

Másfelől, kétség esetén az említett kritériumot csak akkor kell alkalmazni, ha a tagállam egyértelműen, a gazdasági előny nyújtásáról szóló határozatot megelőzően vagy azzal egyidejűleg meghatározott, objektív és ellenőrizhető adatok alapján bizonyítani tudja, hogy a végrehajtott intézkedés az ő részvényesi jogállásából ered. Ezzel összefüggésben többek között olyan szempontokat lehet elvárni, amelyekből kitűnik, hogy e döntés olyan gazdasági értékeléseken alapul, amelyek összemérhetők azokkal, amelyeket a jelen ügy körülményei között az említett tagállaméhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő, észszerűen gondolkodó magánbefektető az említett befektetés végrehajtása előtt lefolytatott volna annak érdekében, hogy meghatározza az ilyen befektetés jövőbeli jövedelmezőségét (2012. június 5‑iBizottság kontra EDF ítélet, C‑124/10 P, EBHT, EU:C:2012:318, 82–84. pont).

49

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikkének (867) bekezdéséből az következik, hogy a 70 millió euró összeget az FSE tekintetében ez utóbbi „súlyos pénzügyi helyzetére” tekintettel az „[FSE] folyamatos működésének biztosítása érdekében” a konszolidációs terv végrehajtásáig irányozták elő. Márpedig az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között az államéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magánbefektető nem nyújtott volna 70 millió euró összeget valamely súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozás részére anélkül, hogy ne folytatott volna le előzetesen az ilyen befektetés jövedelmezőségére vonatkozó értékelést.

50

Az ügy irataiból ugyanakkor nem állapítható meg, hogy az olasz állam a 2016. évi stabilitási törvény elfogadását megelőzően ilyen értékelést folytatott volna le. Az e törvényhez csatolt műszaki jelentés e tekintetben kétségkívül utal egy „pénzügyi és gazdasági elemzésre”. Ugyanakkor, amint azt a főtanácsnok az indítványának az 54. pontjában pontosította, semmi nem utal arra, hogy ezen elemzés arra irányult volna, hogy meghatározza a 70 millió euró összeg biztosításának az olasz állam szempontjából való jövedelmezőségét.

51

E körülmények között, olyan bizonyítékok hiányában, amelyek lehetővé tennék annak alátámasztását, hogy az állam a szóban forgó összegnek az FSE részére történő biztosítására vonatkozó határozatot részvényesi minőségében fogadta el, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, úgy tűnik, nincs lehetőség a magánbefektető kritériumának az annak megállapítása érdekében való alkalmazására, hogy e támogatás nem minősült szelektív előnynek.

52

Ami a jelen ítélet 31. pontjában említett feltételek közül az utolsót illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 42. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint nem a verseny tényleges torzítását kell megállapítani, hanem csak azt kell megvizsgálni, hogy e támogatás alkalmas‑e arra, hogy torzítsa a versenyt. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy ugyanezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy azok a támogatások, amelyek a vállalkozás által rendes tevékenysége vagy mindennapos üzletvezetése keretében általában viselendő költségek csökkentésére irányulnak, főszabály szerint torzítják a verseny feltételeit (2017. június 27‑iCongregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

A pénzeszközök alapügyben szóban forgóhoz hasonló biztosítása, amely lehetővé teszi a súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozások számára, hogy továbbra is jelen legyenek a piacon, tehát főszabály szerint alkalmas a verseny feltételeinek a torzítására.

54

Az FSI és az olasz kormány kétségkívül azt hangsúlyozza, először is, hogy az alapügyben nem ez a helyzet áll fenn, arra hivatkozva, hogy a 70 millió euró összeget csak az FSE által üzemeltetett vasúti infrastruktúra finanszírozására lehetett felhasználni, másodszor azt, hogy ezen infrastruktúra üzemeltetése az olasz jog szerinti jogi monopólium hatálya alá tartozott, harmadszor pedig azt, hogy az a körülmény, hogy az FSE egyrészt az ezen infrastruktúra üzemeltetése, másrészt pedig szállítási szolgáltatások nyújtása tekintetében elkülönített számviteli nyilvántartást vezetett, a keresztszubvenció minden kockázatát kizárja. Ezen érvelés nem cáfolhatja meg a jelen ítélet előző pontjában a versenyfeltételekre gyakorolt azon hatások vonatkozásában tett megállapítást, amelyek alkalmasak arra, hogy azok eredményeképpen valamely FSE‑hez hasonló, nehéz pénzügyi helyzetben lévő vállalkozás a piacon maradjon.

55

Ugyanis, először is, meg kell jegyezni, hogy sem a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikke (867) bekezdésének eredeti változata, sem pedig a 2016. január 12‑i rendelet és a 2016. augusztus 4‑i rendelet nem írta elő, hogy az FSE számára előirányzott 70 millió euró összeget csak az utóbbi által használt vasúti infrastruktúra finanszírozására lehetett volna használni. A 2016. évi stabilitási törvény e rendelkezése csak e törvénynek az 50/2017. sz. rendkívüli törvényerejű rendelettel való 2017. április 24‑i módosítását követően tett említést ezen összeg ilyen célú felhasználásáról.

56

Márpedig, mivel a jelen ítélet 36. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy valamely intézkedésnek az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal való összeegyeztethetősége értékelése szempontjából az a meghatározó időpont, amelytől kezdődően az érintett támogatás igénybevételére vonatkozó jogot a vonatkozó nemzeti szabályozás alapján a kedvezményezettre ruházzák, az alapügyben szóban forgó összeg felhasználásának az 50/2017. sz. rendkívüli törvényerejű rendelettel való módosítása nem befolyásolhatja azt a következtetést, miszerint ezen összeg biztosítása abban az esetben volt alkalmas a verseny torzítására, ha a 2016. évi stabilitási törvény 1. cikke (867) bekezdésének eredeti változata már feltétel nélkül átruházta az FSE‑re az e támogatásra való jogosultságot, aminek a vizsgálata – ahogyan az a jelen ítélet 41. pontjából következik – a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

57

Másodszor kétségtelen, amint azt a Bizottság a 2016. évi közleményének 188. és 219. pontjában lényegében előadta, hogy az a körülmény, hogy valamely tagállam egy állami vállalkozást bíz meg valamely jogi monopólium hatálya alá tartozó közszolgáltatással, bizonyos körülmények között kétségkívül nem eredményezi a verseny torzulását, és hogy valamely jogi monopólium alá tartozó infrastruktúra üzemeltetőjének nyújtott előny ilyen körülmények között nem torzíthatja a versenyt. Ugyanakkor, amint azt a Bizottság e közlemény 188. pontjának b) alpontjában szintén pontosítja, ahhoz, hogy az ilyen torzítás ilyen körülmények között kizárható legyen, az szükséges, hogy a jogi monopólium nemcsak a piacon folyó, hanem a piacért folyó versenyt is kizárja, amennyiben kizárja, hogy valamely lehetséges versenytárs az adott szolgáltatást nyújtó kizárólagos szolgáltatóvá váljon.

58

A Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a Puglia régióval kötött szerződésének időtartama alatt az FSE kizárólagos joggal rendelkezik az e szerződés hatálya alá tartozó vasúti infrastruktúra üzemeltetésére annak érdekében, hogy vasúti személyszállítási szolgáltatásokat nyújtson. Ugyanakkor annak alátámasztása érdekében, hogy olyan piacról van szó, amelyben kizárt a piacért folyó verseny, annak bizonyítására lenne szükség, hogy Puglia régió törvényi vagy rendeleti intézkedések alapján köteles volt arra, hogy ezen infrastruktúra üzemeltetését és e szolgáltatásokat kizárólagos jelleggel odaítélje e vállalkozás részére (lásd analógia útján: 2019. július 29‑iAzienda Napoletana Mobilità ítélet, C‑659/17, EU:C:2019:633, 38. pont). Márpedig a Bírósághoz benyújtott iratok egyetlen eleme sem támasztja alá ilyen kötelezettség fennállását, ily módon úgy tűnik, hogy e régió jogosult lett volna arra, hogy az infrastruktúra említett üzemeltetését és az említett szolgáltatásokat valamely másik szolgáltató részére ítélje oda.

59

Ebből következően a 70 millió euró összeg FSE részére történő biztosítása, mivel az lehetővé tette e társaság számára, hogy az a piacon maradjon, alkalmas volt arra, hogy megakadályozza, hogy az FSE által működtetett infrastruktúra üzemeltetésével és a szállítási szolgáltatások ezen infrastruktúra keretében való nyújtásával az Arriva Italia és társaihoz hasonló más vállalkozásokat bízzanak meg.

60

Harmadszor, ami az arra vonatkozó érvelést illeti, hogy az FSE egyrészt a szóban forgó vasúti infrastruktúra üzemeltetése, másrészt pedig a szállítási szolgáltatások nyújtása tekintetében elkülönített számviteli nyilvántartást vezetett, meg kell jegyezni, hogy még ha feltételezzük is, hogy az FSE tekintetében 70 millió eurót irányoztak elő, és azt – a szóban forgó esetben az 50/2017. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet hatálybalépésétől kezdődően – kizárólag ezen vasúti infrastruktúra finanszírozására használták fel, meg kell jegyezni, hogy e körülmény nem zárja ki a versenyfeltételekre gyakorolt azon hatásokat, amelyekre a Bíróság a jelen ítélet 53. pontjában hivatkozik. Ugyanis, amint arra a Bizottság a 2016. évi közleményének 219. pontjában rámutatott, jellemzően a potenciális felhasználók részére egyenlő és megkülönböztetésmentes feltételek mellett rendelkezésre bocsátott vasúti infrastruktúra építése teljesíti az e közlemény 211. pontjában foglalt feltételeket, ily módon az ilyen építés finanszírozása jellemzően nem torzítja a versenyt.

61

Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy az ezen összeg FSE számára való biztosítását úgy lehet értelmezni, mint amelyet kizárólag vasúti struktúra építése érdekében, nem pedig más célból tettek, olyan vasúti infrastruktúráról van szó, amelyet nem egyenlő és megkülönböztetésmentes feltételek mellett bocsátottak a potenciális felhasználók rendelkezésre, mivel az FSE a Puglia régióval kötött szerződésének időtartama alatt kizárólagos joggal rendelkezik e használatra. Az a körülmény, hogy az FSE elkülönített pénzügyi nyilvántartás vezetésére volt köteles, tehát nem befolyásolja azt a megállapítást, amely szerint a 70 millió euró összeg FSE részére történő biztosítása alkalmas volt arra, hogy torzítsa a versenyt.

62

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy – fenntartva, hogy e kérdést a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia – valamely pénzösszegnek egy súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő állami vasúti társaság részére történő biztosítása az EUMSZ 107. cikk értelmében vett „állami támogatásnak” minősülhet.

63

A szóban forgó intézkedések közül a másodikat illetően elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az két elemből, nevezetesen, egyrészt, az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős minisztérium FSE‑ben fennálló teljes tőkerészesedésének az FSI részére történő, közbeszerzési eljárás lefolytatása és ellenszolgáltatás nyújtása nélküli átruházásából, másrészt pedig az FSI által az FSE felborult vagyoni egyensúlyi helyzetének helyreállítására irányulóan vállalt kötelezettségből tevődik össze.

64

Jóllehet az a körülmény, hogy az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés ellenszolgáltatás nélkül került átruházásra az FSI részére, első látásra azt sugallja, hogy ez utóbbi vállalkozás tekinthető potenciális állami támogatás kedvezményezettjének, emlékeztetni kell arra, hogy az alapügyben szóban forgó ügylet az FSE fizetőképességének helyreállítására irányult. Nem zárható tehát ki, hogy ez utóbbi vállalkozást a potenciális állami támogatás kedvezményezettjének lehessen tekintetni. Így tehát a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e két vállalkozás közül adott esetben melyiket kell az állami támogatás kedvezményezettjének tekinteni, vagy hogy a jelen ítélet 31. pontjában meghatározott szempontok alapján mind az FSE, mind pedig az FSI úgy tekinthetők‑e, hogy együttesen részesültek e támogatásból.

65

Ami azt a kérdést illeti, hogy a szóban forgó intézkedések közül a második az EUMSZ 107. cikk értelmében vett állami támogatásnak minősül‑e, először is a jelen ítélet 31. pontjában említett feltételek közül az elsőt illetően meg kell jegyezni, hogy az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős minisztérium FSE‑ben fennálló teljes tőkerészesedésének az FSI részére történő átruházását úgy kell tekinteni, mint amely olyan állami források átruházásának minősül, amelyek ez utóbbinak tudhatók be. Ezen túlmenően az FSI által az FSE felborult vagyoni egyensúlyi helyzetének helyreállítására irányulóan vállalt kötelezettség szintén tagállami források ez utóbbi javára történő átruházásának minősül, feltéve hogy az FSE jogosultságot szerzett e támogatásra, aminek vizsgálata adott esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Az FSE felborult vagyoni egyensúlyi helyzetének helyreállítására irányulóan a teljes egészében a gazdasági és pénzügyminisztérium tulajdonában álló állami vállalat által vállalt kötelezettség mint olyan mindenesetre az olasz államnak betudható kötelezettségvállalás.

66

Ellentétben azzal, amire az olasz kormány és az FSI hivatkozik, arra a körülményre, hogy az EUMSZ 345. cikk szerint e Szerződés nem sértheti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet, nem lehet hivatkozni azon álláspont alátámasztása érdekében, amely szerint az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés FSI‑re történő átruházása nem minősíthető állami támogatásnak.

67

Ugyanis, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 87. pontjában emlékeztetett, az EUMSZ 345. cikk nem mentesíti az állami tulajdoni rendet az állami támogatásokról szóló szabályok alól, mivel az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdése értelmében a versenyszabályok, ideértve az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését is, főszabály szerint a közvállalkozásokra is alkalmazandók. Ezen túlmenően, és amint azt a Bizottság hangsúlyozta, azon álláspont elfogadásával, amely szerint az állami támogatásokra vonatkozó szabályok nem alkalmazandók arra tekintettel, hogy a kedvezményezett állami vállalat, és hogy a nyújtott előny az állam tág értelemben vett gazdasági szférájában marad, sértené e szabályok hatékony érvényesülését, és indokolatlan hátrányos megkülönböztetést vezetne be az állami és magánszférába tartozó kedvezményezettek között, megsértve ezzel a semlegesség EUMSZ 345. cikkben foglalt elvét.

68

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az alapügyben nemcsak valamely nehéz pénzügyi helyzetben lévő állami vállalat tőkéjének valamely másik állami vállalat részére történő átruházásáról, hanem az ezen átruházás címzettjeként eljáró állami vállalat által ezen nehéz helyzetben lévő társaság felborult vagyoni egyensúlyi helyzetének helyreállítására irányulóan vállalt kötelezettségről is szó van.

69

Másodszor, a tagállamok közötti kereskedelem érintettségére vonatkozó feltételt illetően, meg kell jegyezni, hogy az alapügyben szóban forgó átruházás a 70 millió euró összeg biztosításával együtt csökkenti az Arriva Italia, valamint az Olasz Köztársaságon kívüli más tagállamokban letelepedett más vállalkozások arra vonatkozó lehetőségét, hogy az FSE‑re bízott piacokon tevékenykedjen. E körülmények között az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés FSI részére történő ellenszolgáltatás nélküli átruházását, amely ugyanakkor ez utóbbi által az FSE felborult vagyoni egyensúlyi helyzetének helyreállítására irányuló kötelezettségvállalást ír elő, olyan intézkedésnek kell tekinteni, amely alkalmas arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet.

70

Harmadszor, azon kérdést illetően, hogy az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős minisztérium FSE‑ben fennálló teljes tőkerészesedésének az FSI részére történő átruházása szelektív előnynek minősülhet‑e az FSI számára, meg kell jegyezni, hogy az ilyen pénzügyi ellentételezés nélküli átruházás főszabály szerint szelektív előnyt képez azon jogalany tekintetében, amelynek javára a tőkeátruházás történik, amennyiben e tőkeátruházás időpontjában e tőke értéke meghaladja az e vállalkozás által ezen átruházási ügylet időpontjában átvállalt esetleges kötelezettségek költségeit. Ily módon, a jelen ügyben, a szóban forgó átruházás szelektív előnynek minősülhet az FSI számára, mivel az FSE ezen átruházás időpontjában fennálló – szükség esetén az olasz állam által a javára nyújtott 70 millió eurós támogatással megnövelt – értéke meghaladja azon beruházások összegét, amelyet az FSI‑nek végre kell hajtani annak érdekében, hogy teljesítse az FSE felborult vagyoni egyensúlyi helyzetének helyreállítására irányulóan vállalt kötelezettségét, aminek a vizsgálata kérdést előterjesztő bíróság feladata.

71

Az ilyen átruházás szintén alkalmas arra, hogy szelektív előnynek minősüljön azon vállalkozás tekintetében, amelynek a tőkéje átruházásra került, amennyiben ezen ügylet lehetővé teszi e társaság fennmaradását. Az alapügyben az ilyen, FSE‑re ruházott előny fennállása tehát azon kérdés eldöntésétől függ, hogy az FSI által az FSE felborult vagyoni egyensúlyi helyzetének helyreállítására irányulóan vállalt kötelezettség lehetővé teszi‑e az FSE számára, hogy folytassa azon vasúti infrastruktúra működtetését, amellyel Puglia régió bízta meg, és hogy szállítási szolgáltatásokat nyújtson ezen infrastruktúra keretében, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

72

Az olasz kormány és az FSI által a tárgyaláson hivatkozottakkal ellentétben a Bírósághoz benyújtott iratokból nem tűnik ki, hogy a piaci magánbefektető kritériuma alapján az ezen előny által kedvezményezett állami vállalat – akár az FSI, akár az FSE – a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között is hozzájuthatott volna az állami források felhasználásával rendelkezésére bocsátott előnnyel azonos előnyhöz, mivel – amint az az AGCM által küldött értesítésben megállapításra kerül – az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés FSI részére történő, ellenszolgáltatás nélküli átruházása tekintetében, amely ugyanakkor ez utóbbi által az FSE felborult vagyoni egyensúlyi helyzetének helyreállítására irányuló kötelezettségvállalást ír elő, az olasz állam ezen átruházás végrehajtását megelőzően nem folytatta le a jövedelmezőség értékelését, aminek a vizsgálata ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság feladata, figyelemmel különösen az olasz kormány által az észrevételeiben hivatkozott könyvvizsgálói jelentésre és az FSI által a Bíróság előtti tárgyaláson hivatkozott 2016. márciusi és májusi tanulmányokra.

73

E tekintetben, először is, emlékeztetni kell arra, hogy a piacgazdasági magánbefektető kritériumának alkalmazása érdekében kétség esetén egyértelműen, objektív és ellenőrizhető szempontok alapján bizonyíthatónak kell lennie, hogy a tagállam által végrehajtott szóban forgó intézkedés a részvényesi jogállásából ered (2012. június 5‑iBizottság kontra EDF ítélet, C‑124/10 P, EU:C:2012:318, 82. pont). Márpedig a 2016. augusztus 4‑i rendeletből az következik, hogy az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés FSI‑re történő átruházása többek között a foglalkoztatás és az FSE által nyújtott szállítási szolgáltatások folyamatosságának a biztosítására irányult. Ezen túlmenően ezen ügylet továbbá arra irányult, hogy az állami szektorban tartsa az FSE‑ben fennálló tőkerészesedést. A magánbefektető ugyanakkor az ilyen megfontolásokat nem veszi figyelembe.

74

Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az említett előny nyújtása után lefolytatott gazdasági értékelések vagy az érintett tagállam által végrehajtott befektetés tényleges jövedelmezőségének visszamenőleges megállapítása nem lehetnek elegendőek annak bizonyításához, hogy e tagállam az előny nyújtása előtt vagy azzal egyidejűleg, részvényesi minőségében ilyen döntést hozott (2012. június 5‑iBizottság kontra EDF ítélet, C‑124/10 P, EU:C:2012:318, 85. pont). Az FSI szerint az FSE által kezdeményezett csődegyezség megkötésére irányuló eljárás pozitív kimenetele tehát nem vehető figyelembe annak vizsgálata körében, hogy az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés FSI‑re történő átruházása összeegyeztethető‑e a magánbefektető kritériumával.

75

A fentiek alapján – a jelen ítélet 72. pontjában említett vizsgálat függvényében – nem tűnik lehetségesnek a magánbefektető kritériumának annak megállapítása érdekében történő alkalmazása, hogy az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős minisztérium FSE‑ben fennálló teljes tőkerészesedésének az FSI részére történő átruházására irányuló ügylet a jelen ügyben nem minősül szelektív előnynek.

76

Negyedszer, azon kérdést illetően, hogy az ilyen átruházás alkalmas‑e a verseny torzítására, meg kell jegyezni, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 118. pontjában rámutatott, hogy az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés FSI‑re történő átruházása az FSI által az FSE felborult vagyoni egyensúlyi helyzetének helyreállítására irányuló kötelezettségvállalással együtt megakadályozta, hogy az FSE‑nek az Arriva Italia és társaihoz hasonló potenciális versenytársait az FSE által működtetett infrastruktúra üzemeltetésével és a szállítási szolgáltatások ezen infrastruktúra keretében való nyújtásával bízzák meg.

77

E következtetést nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy az AGCM nem indított vizsgálatot az FSI és az FSE közötti összefonódás tekintetében, mivel valamely ügylet által a versenyre gyakorolt hatások e szabályokra tekintettel történő értékelése nem azonos azzal az értékeléssel, amely valamely állami támogatás lehetséges fennállására irányul. Az AGCM határozatából ugyanis az következik, hogy az általa lefolytatott értékelés célja annak vizsgálatára irányult, hogy az ilyen összefonódás nem hoz‑e létre vagy erősít‑e meg olyan erőfölényt, amely arra alkalmas, hogy az érintett piacokon jelentős mértékben és tartósan kizárják vagy csökkentsék a versenyt, nem pedig arra, hogy az az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében alkalmas volt‑e a verseny torzítására. Ezen túlmenően az AGCM által küldött értesítésből kitűnik, hogy ez utóbbi úgy vélte, hogy az alapügyben szóban forgó átruházás alkalmas volt a verseny torzítására.

78

Ebből az következik, hogy valamely nehéz pénzügyi helyzetben lévő állami vállalatban fennálló tőkerészesedésnek valamely másik állami vállalat részére való, ellenszolgáltatás nyújtása nélküli, ugyanakkor az utóbbi társaság által a nehéz helyzetben lévő vállalat felborult vagyoni egyensúlyi helyzetének helyreállítására irányulóan tett kötelezettségvállalás előírásával történő átruházása „állami támogatásnak” minősíthető, fenntartva, hogy e kérdést a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia.

79

A fenti megállapítások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 107. cikket úgy kell értelmezni, hogy – azon vizsgálatoktól függően amelyek elvégzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata – mind valamely pénzösszegnek egy súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő állami vasúti vállalat részére történő biztosítása, mind pedig valamely tagállam e vállalatban fennálló teljes tőkerészesedésének valamely másik állami vállalat részére való, ellenszolgáltatás nyújtása nélküli, ugyanakkor azon kötelezettség előírásával történő átruházása, hogy ez utóbbi vállalat állítsa helyre az előbbi társaság felborult vagyoni egyensúlyi helyzetét, az ezen EUMSZ 107. cikk értelmében vett „állami támogatásnak” minősíthető.

80

Előzetesen meg kell jegyezni, hogy jóllehet a második kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésére hivatkozik, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e kérdés valójában az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésére vonatkozik, amelynek értelmében a tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot minden támogatás nyújtására vagy módosítására irányuló szándékról.

81

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy amennyiben úgy kell értelmezni az uniós jogot hogy valamely pénzösszegnek egy súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő állami vasúti vállalat részére történő biztosítását vagy valamely tagállam e vállalatban fennálló teljes tőkerészesedésének valamely másik állami vállalat részére való, ellenszolgáltatás nyújtása nélküli, ugyanakkor azon kötelezettség előírásával történő átruházását, hogy ez utóbbi vállalat az előbbi társaság felborult vagyoni egyensúlyi helyzetét helyreállítja, az EUMSZ 107. cikk értelmében vett „állami támogatásnak” kell minősíteni, milyen következtetéseket kell levonni abból, hogy e támogatásokat nem jelentették be a Bizottságnál, megsértve ezzel az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének rendelkezéseit.

82

A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével kétségkívül arra is választ vár a Bíróságtól, hogy abban az esetben, ha állami támogatás fennállását kell megállapítani, az ilyen támogatás összeegyeztethető‑e az uniós joggal. Határozatából ugyanakkor az következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével valójában arra keresi a választ, hogy amennyiben a szóban forgó intézkedéseket úgy lehet tekinteni, mint amelyek előnyt biztosítanak a címzettjeik számára, az ahhoz szükséges egyéb feltételek, hogy valamely intézkedés „állami támogatásnak” minősüljön, szintén teljesülnek‑e, és hogy e tekintetben a második kérdés tehát átfedésben van az első kérdéssel.

83

Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, ahogyan arra az előzetes döntéshozatalra utaló határozat is hivatkozik, hogy a támogatási intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének mérlegelése az uniós bíróságok ellenőrzése alatt eljáró Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik (1996. július 11‑iSFEI és társai ítélet, C‑39/94, EU:C:1996:285, 42. pont; 2019. július 29‑iBayerische Motoren Werke kontra Bizottság ítélet, C‑654/17 P, EU:C:2019:634, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84

A második kérdésre adandó választ illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az állami támogatások Bizottságnál való, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően történő bejelentésére vonatkozó kötelezettség állítólagos megsértése tárgyában eljáró nemzeti bíróságok feladata az ilyen jogsértés minden következményének a nemzeti joguknak megfelelően megállapítása, mind a támogatási intézkedések végrehajtásáról szóló jogi aktusok érvényességét, mind az e rendelkezés megsértésével nyújtott pénzügyi támogatások visszatéríttetését illetően (lásd ebben az értelemben: 2016. október 26‑iDEI és Bizottság kontra Alouminion tis Ellados ítélet, C‑590/14 P, EU:C:2016:797, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a jogellenes, illetve a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás nyújtását megelőző helyzet helyreállítása a Szerződések állami támogatásra vonatkozó rendelkezései hatékony érvényesülésének fenntartásához szükséges követelménynek minősül (2018. március 7‑iSNCF Mobilités kontra Bizottság ítélet, C‑127/16 P, EU:C:2018:165, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

86

Az alapeljárás keretében, és amennyiben a szóban forgó intézkedéseket állami támogatásnak kell tekinteni, a nemzeti bíróság feladata tehát az abból fakadó valamennyi következmény megállapítása, hogy e támogatásokat az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével nem jelentették be a Bizottságnál, és hogy azokat ily módon jogellenesnek kell tekinteni.

87

Ami a 70 millió euró összeg biztosítását illeti, konkrétan a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy megállapítsa azon előnyt, ideértve az előny tekintetében felgyűlt kamatokat, amelyet ezen összegnek az FSE számára való rendelkezésre bocsátása eredményezett, valamint hogy kötelezze az FSE‑t ezen előny visszatérítésére.

88

Ami az FSE‑ben fennálló tőkerészesedés FSI‑re történő átruházását illeti, a korábbi helyzet visszaállítása adott esetben az FSE‑ben fennálló részesedésnek az infrastruktúráért és a közlekedésért felelős minisztérium részére történő visszajuttatása révén ezen átruházás visszafordítását, valamint ezen átruházás valamennyi hatásának a semlegesítését vonja maga után.

89

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy úgy kell értelmezni az uniós jogot, hogy amennyiben valamely pénzösszegnek egy súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő állami vasúti vállalat részére történő biztosítását vagy valamely tagállam e vállalatban fennálló teljes tőkerészesedésének valamely másik állami vállalat részére való, ellenszolgáltatás nyújtása nélküli, ugyanakkor azon kötelezettség előírásával történő átruházását, hogy ez utóbbi vállalat állítsa helyre az előbbi vállalat felborult vagyoni egyensúlyi helyzetét, az EUMSZ 107. cikk értelmében vett „állami támogatásnak” kell minősíteni, a kérdést előterjesztő bíróság feladata valamennyi abból fakadó következmény megállapítása, hogy e támogatásokat az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével nem jelentették be a Bizottságnál, és hogy azokat ily módon jogellenesnek kell tekinteni.

90

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: