–

a Terre wallonne ASBL képviseletében A. Lebrun avocat,

–

a Région wallonne képviseletében P. C. Moërynck avocat,

–

a belga kormány képviseletében M. Jacobs, C. Pochet és P. Cottin, meghatalmazotti minőségben, segítőik: P. Moërynck, G. Shaiko és J. Bouckaert avocats,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és L. Dvořáková, meghatalmazotti minőségben,

–

[A 2019. szeptember 4‑i végzéssel kijavítva] Írország képviseletében M. Browne, G. Hodge és A. Joyce, meghatalmazotti minőségben, segítőik: C. Toland és G. Simons SC, valamint M. Gray BL,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Hermes, M. Noll‑Ehlers és F. Thiran, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27‑i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 197., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 157. o.; a továbbiakban: SKV‑irányelv) 3. cikke (2) és (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Terre Wallonne és a Région wallonne (Belgium) között e régió kormánya arrêté 1er décembre 2016, fixant les objectifs de conservation pour le réseau Natura 2000 (a Natura 2000 hálózatra vonatkozó megőrzési célok rögzítéséről szóló, 2016. december 1‑jei rendelet, Moniteur belge, 2016. december 22., 88148. o.; a továbbiakban: 2016. december 1‑jei rendelet) címet viselő rendeletének érvényessége között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az SKV‑irányelv (4) preambulumbekezdése értelmében:

„a környezeti vizsgálat fontos eszköz a környezeti szempontok beillesztésére olyan tervek és programok előkészítésébe és elfogadásába, amelyeknek valószínűleg jelentős hatása lehet a tagállamokban a környezetre, mivel biztosítja, hogy e tervek és programok megvalósításának ilyen hatásait előkészítésük során és elfogadásukat megelőzően számításba vegyék;”

4

Ezen irányelvnek a „Célok” címet viselő 1. cikke a következőket írja elő:

„Ennek az irányelvnek a célja, hogy a környezet magas szintű védelmét biztosítsa, és hogy hozzájáruljon a környezeti szempontok beillesztéséhez a tervek és programok kidolgozásába és elfogadásába a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében, annak biztosításával, hogy ennek az irányelvnek megfelelően környezeti vizsgálatot végezzenek egyes, a környezetre valószínűleg jelentős hatással járó tervek és programok vonatkozásában.”

5

Az említett irányelv 2. cikkének szövege a következő:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]”

6

Az SKV‑irányelv „Hatály” címet viselő 3. cikke értelmében:

„(1)   A 4–9. cikknek megfelelő környezeti vizsgálatot kell végezni azokkal a 2–4. cikkben [helyesen: (2)–(4) bekezdésben] említett tervekkel és programokkal kapcsolatban, amelyeknek valószínűleg jelentős környezeti hatásuk lesz.

(2)   A (3) bekezdésre is figyelemmel környezeti vizsgálatot végeznek valamennyi olyan tervvel és programmal kapcsolatban:

[…]

(4)   A tagállamok határozzák meg, hogy a (2) bekezdésben említetteken kívül azoknak az egyéb terveknek vagy programoknak, amelyek meghatározzák a projektek [helyesen: projektek végrehajtása] jövőbeli engedélyének kereteit, valószínűleg jelentős környezeti hatása van‑e.

(5)   A tagállamok eseti vizsgálattal vagy a tervek és programok típusának meghatározásával, illetve e kétféle megközelítés ötvözésével határozzák meg, hogy a (3) és (4) bekezdésben említett tervek vagy programok valószínűleg jelentős hatással lesznek [helyesen: lesznek‑e] a környezetre. A tagállamok ebből a célból minden esetben figyelembe veszik a II. mellékletben meghatározott vonatkozó szempontokat annak érdekében, hogy ez az irányelv kiterjedjen a valószínűleg jelentős környezeti hatással bíró tervekre és programokra.

[…]”

7

A 92/43 irányelv (a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv) 6. cikkének (3) bekezdése a következőket mondja ki:

„Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével [helyesen: megőrzésével] kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program [helyesen: projekt] hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program [helyesen: projekt] részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében [helyesen: rendelkezéseire is figyelemmel] az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot [helyesen: projektet], ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.”

8

A legutóbb a décret du 22 décembre 2010‑zel (2010. december 22‑i rendelet, Moniteur belge, 2011. január 13., 1257. o.) módosított loi du 12 juillet 1973, sur la conservation de la nature (a természet megőrzéséről szóló, 1973. július 12‑i törvény, Moniteur belge, 1973. szeptember 11., 10306. o.; a továbbiakban: 1973. július 12‑i törvény) 25 bis cikke kimondja:

„1. §   A Kormány a vallon régióra kiterjedően rögzíti minden olyan természetes élőhelytípus és minden olyan faj megőrzésének célkitűzéseit, amelyek számára területeket kell kijelölni.

A megőrzési célkitűzések a vallon régióra kiterjedően kerülnek meghatározásra azon természetes élőhelytípusok és fajok védettségi állapota alapján, amelyek számára területeket kell kijelölni, és céljuk azon természetes élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának fenntartása, vagy adott esetben helyreállítása, amelyek számára területeket kell kijelölni.

E megőrzési célkitűzések tájékoztató jellegűek.

2. §   Az 1. §‑ban meghatározott megőrzési célkitűzések alapján a Kormány rögzíti a Natura 2000 területek vonatkozásában alkalmazandó megőrzési célkitűzéseket.

E megőrzési célkitűzések normatív jellegűek. Az előbbieket a 26. cikk 1. §‑a (2) bekezdésének 2° és 3° pontjában foglaltaknak megfelelően kell értelmezni.”

9

Az SKV‑irányelvet a code de l’environnement (Moniteur belge, 2004. július 9., 54654. o.) I. könyvének D. 52. és az azt követő cikkei ültették át a Région wallonne jogába. E rendelkezések nem írták elő, hogy a 1973. július 12‑i törvény 25 bis cikke alapján elfogadott, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseknek a „tervekre és programokra” vonatkozó környezeti vizsgálat tárgyát kellene képezniük.

10

A 2016. december 1‑jei rendelet hatodik–kilencedik, valamint tizenhatodik és tizennyolcadik preambulumbekezdése értelmében:

„Mivel a Natura 2000 területek védelmi rendszerének létrehozásához nélkülözhetetlen a vallon régióra és a területekre kiterjedő megőrzési célkitűzéseknek a tervek elfogadása, az engedélyek kiállítása, valamint, adott esetben a területek aktív kezelése során a határozathozatalhoz szükséges jogszabályi hivatkozások formájában történő meghatározása;

[…] a megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseket azon természetes élőhelytípusok és azon fajok kedvező védettségi állapotának fenntartása vagy adott esetben helyreállítása céljából rögzítik, amelyek számára területeket kell kijelölni;

[…] az [1973. július 12‑i] törvény 1 bis és 21 bis cikkével, valamint 25 bis cikke 1. §‑ának (1) bekezdésével összhangban a vallon terület egészére (nem pedig csak a Natura 2000 hálózatra) vonatkozó megőrzési célkitűzéseket kell meghatározni, hogy összképet lehessen kapni arról, hogy mit kell megőrizni vagy adott esetben mit kell helyreállítani a Région wallonne‑ban azon élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának fenntartása vagy adott esetben helyreállítása érdekében, amelyek számára a Natura 2000 hálózatot létrehozták; mivel e célkitűzések tájékoztató jellegűek;

[…] a területek megőrzési célkitűzéseit a vallon terület egészére kiterjedő megőrzési célkitűzések alapján kell meghatározni; mivel e célkitűzések normatív jellegűek;

[…]

[…] e célkitűzések egy meghatározott Natura 2000 területen csak akkor alkalmazandók, ha a területet az adott faj vagy természetes élőhely számára kijelölték; mivel egy projekt megőrzési célkitűzésekkel való összeegyeztethetőségének vizsgálatát esetről esetre, a valószínűleg érintett kezelési egységtől és az ott elvégzett megfelelő vizsgálattól függően kell végezni;

[…]

[…] a terület megőrzési célkitűzései jelentik a terület dimenziójában azt a referencia‑keretet, amelyet ellenkező rendelkezés hiányában az illetékes hatóságoknak az engedélyek kiállítása során tiszteletben kell tartaniuk, mivel ezek a természet megőrzéséről szóló, 1973. július 12‑i törvény 1973. július 12‑i törvény vagy más jogszabályok hatálya alá tartoznak.”

11

A 2016. december 1‑jei rendelet 2. cikke értelmében rendelet melléklete határozza meg „a megőrzéssel kapcsolatos, a Région wallonne teljes területén alkalmazandó mennyiségi és minőségi célkitűzéseket”.

12

2012. november 8‑án a ministre de la Nature (természetvédelemért felelős miniszter) feljegyzést nyújtott be a vallon kormánynak a Natura 2000 hálózatra vonatkozó megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseket rögzítő rendelet előzetes tervezetének elfogadása céljából. 2012. december 10‑től 2013. február 8‑ig az e hálózat által érintett 218 településen közmeghallgatás zajlott.

13

2016 októberében és novemberében második, majd pedig harmadik rendelettervezetet nyújtottak be a vallon kormánynak.

14

2016. december 1‑jén ez a kormány elfogadta a vitatott rendeletet.

15

2017. február 9‑én indított keresetlevelében a Terre wallonne e rendelet megsemmisítését kérte a Conseil d’État (államtanács) előtt.

16

Keresetének alátámasztására ez a szövetség többek között arra hivatkozik, hogy a 2016. december 1‑jei rendelet rendelkezései akár az élőhelyvédelmi irányelv, akár az SKV‑irányelv értelmében vett „tervek és programok” fogalmába tartoznak. Álláspontja szerint ez a fogalom nemcsak a környezetet esetlegesen károsító, hanem a környezet számára esetlegesen kedvező tervekre és programokra is vonatkozik. Emellett úgy véli, hogy a közmeghallgatást a vallon régió teljes területén, nem pedig csak a Natura 2000 területekkel érintett településeken kellett volna megszervezni.

17

Válaszul a Région wallonne kormánya előadja egyrészről, hogy a 2016. december 1‑jei rendelet „közvetlenül kapcsolódik, illetve nélkülözhetetlen” a területek kezeléséhez, ily módon pedig nem tartozik az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében említett esetek körébe. Másrészről mivel ez a rendelet mentesül az ezen irányelv értelmében vett megfelelő vizsgálat alól, az SKV‑irányelv értelmében vett hatások vizsgálata alól is mentesülnie kell, amely irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja visszautal az élőhelyvédelmi irányelv 6. és 7. cikkére. Ez a kormány hozzáfűzi, hogy az említett rendelet nem minősül az SKV‑irányelv értelmében vett tervnek vagy programnak, és hogy ezen irányelv 3. cikke következtében semmi esetre sem tartozik annak hatálya alá.

18

A kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy a 2016. december 1‑jei rendelet az SKV‑irányelv hatálya alá tartozik‑e, igenlő válasz esetén pedig, hogy az élőhelyvédelmi irányelv kizárja‑e a rendelet környezetre gyakorolt hatásainak az SKV‑irányelv szerinti előzetes vizsgálat elvégzésére irányuló kötelezettséget.

19

E bíróság álláspontja szerint, még ha a 2016. december 1‑jei rendelet nem is tartozik az SKV‑irányelv 3. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá, egy ilyen aktus továbbra is képezhet akár az SKV‑irányelv 3. cikk (2) bekezdésének a) pontja, akár 3. cikkének (4) bekezdése értelmében vett tervet vagy programot.

20

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

21

Együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az SKV‑irányelv 3. cikkének (2) és (4) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló olyan rendelet, amelyben egy tagállami szerv regionális szinten, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseket rögzít a Natura 2000 hálózata tekintetében, azon „tervek és programok” körébe tartozik‑e, amelyek esetében kötelező a környezeti hatások vizsgálata.

22

Elöljáróban mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az SKV‑irányelv (4) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a környezeti vizsgálat fontos eszköz a környezeti szempontok beillesztésére bizonyos tervek és programok előkészítésébe és elfogadásába.

23

Ezután ezen irányelv 1. cikke értelmében az irányelvnek az a célja, hogy a környezet magas szintű védelmét biztosítsa, és hogy hozzájáruljon a környezeti szempontok beillesztéséhez a tervek és programok kidolgozásába és elfogadásába a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében, annak biztosításával, hogy ennek az irányelvnek megfelelően környezeti vizsgálatot végezzenek egyes, a környezetre valószínűleg jelentős hatással járó tervek és programok vonatkozásában.

24

Végezetül, figyelemmel az SKV‑irányelv céljára – vagyis a környezet magas szintű védelmének biztosítására – az ezen irányelv hatályát körülhatároló rendelkezéseket, és különösen az irányelv hatálya alá tartozó aktusok meghatározását tartalmazóakat, kiterjesztően kell értelmezni (2016. október 27‑iD’Oultremont és társai ítélet, C‑290/15, EU:C:2016:816, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

E fenti megfontolások tükrében kell az előterjesztett kérdéseket megválaszolni.

26

Mindenekelőtt el kell utasítani azokat az érveléseket, amelyek szerint az SKV‑irányelv 3. cikk (2) bekezdésének b) pontjában és az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének utolsó mondatában foglalt rendelkezések az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló helyzetben minden esetben kizárnák a környezetre gyakorolt hatások vizsgálatára irányuló kötelezettséget.

27

E tekintetben egyfelől a belga kormány és Írország azzal érvel, hogy amennyiben a 2016. december 1‑jei rendelet megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseket határoz meg, azoknak csakis jótékony hatásai lehetnek, következésképpen pedig hatásait illetően nincs szükség környezeti vizsgálatra.

28

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a 85/337 irányelvet illetően a Bíróság már megállapította, hogy az a körülmény, hogy a projektek feltehetően jótékony hatással lesznek a környezetre, nem releváns annak megítélése szempontjából, hogy szükséges‑e azokat a környezeti hatásaik vizsgálatnak alávetni (2008. július 25‑iEcologistas en Acción‑CODA ítélet, C‑142/07, EU:C:2008:445, 41. pont).

29

Másfelől – a belga kormány és Írország álláspontja szerint – az SKV‑irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja miatt és az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti területkezeléssel kapcsolatos intézkedésekre alkalmazandó kivétel miatt a környezetre gyakorolt hatásoknak az SKV‑irányelv alapján elvégzett stratégiai vizsgálata a Natura 2000 területeket illetően azon tervek és projektek vizsgálatára korlátozódik, amelyeken egyúttal a területre gyakorolt hatásoknak az élőhelyvédelmi irányelv szerinti vizsgálatát is el kell végezni. Ezen elemzés szerint az e területek kezelését célzó intézkedések esetében soha nem lenne szükség környezeti vizsgálatra.

30

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 2016. december 1‑jei rendelet közvetlenül a vallon régió valamennyi területének kezeléséhez kapcsolódik. Így az nem az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében vett meghatározott területre vonatkozik, következésképpen pedig az SKV‑irányelv 3. cikk (2) bekezdésének b) pontján alapuló környezeti vizsgálatra sincs szükség.

31

Ezek megállapítását követően, az a körülmény, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló aktust nem kell kötelezően egy, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében és az SKV‑irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő rendelkezések együttes olvasatán alapuló környezeti vizsgálatnak megelőznie, nem jelenti azt, hogy az mentesül az ezen a területen előírt bármely kötelezettségtől, mivel nem kizárt, hogy az az ezen utóbbi irányelv értelmében vett tervet vagy programot eredményező szabályokat írhat elő, amelyek tekintetében kötelező lehet a környezeti hatások vizsgálata.

32

E tekintetben – amint azzal a főtanácsnok indítványának 64. és 65. pontjában érvelt – az a körülmény, hogy az élőhelyvédelmi irányelvvel összefüggésben az uniós jogalkotó nem tartotta szükségesnek a környezeti vizsgálatra és a Natura 2000 területek kezelését illetően a nyilvánosság részvételére vonatkozó rendelkezések elfogadását, nem jelenti azt, hogy ki akarta volna zárni e területek kezelését a környezeti vizsgálattal kapcsolatos, később elfogadott általános szabályok elfogadása során. A környezetre gyakorolt esetleges hatások vizsgálatát, valamint a nyilvánosság részvételét illetően ugyanis a más környezetvédelmi eszközök alapján elvégzett vizsgálatok párhuzamosan léteznek az élőhelyvédelmi irányelv szabályaival és azokat célszerűen egészítik ki.

33

Elsősorban, ami az alapeljárásban szóban forgó rendeletnek az SKV‑irányelv értelmében vett tervhez vagy programhoz való hasonlóságát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az SKV‑irányelv 2. cikkének a) pontjából következik, hogy azok minősülnek terveknek vagy programoknak, amelyek két kumulatív feltételnek megfelelnek, azaz egyrészről amelyeket valamely nemzeti, regionális vagy helyi szintű hatóságnak kell kidolgoznia, illetve elfogadnia, illetve amelyeket valamely hatóság dolgoz ki parlamenti vagy kormány általi jogalkotási eljárás útján történő elfogadásra, másrészről pedig amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések írnak elő.

34

A Bíróság ezt a rendelkezést akként értelmezte, hogy ezt a rendelkezést akként kell értelmezni, hogy az SKV‑irányelv értelmében és alkalmazásában „előírtnak” kell tekinteni, és ebből következően az irányelvben előírt feltételek mellett környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni azokat a terveket és programokat, amelyek elfogadását olyan nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezések rendezik, amelyek meghatározzák az elfogadásukra hatáskörrel rendelkező hatóságokat, valamint kidolgozási eljárásukat (2012. március 22‑iInter‑Environnement Bruxelles és társai ítélet, C‑567/10, EU:C:2012:159, 31. pont; 2018. június 7‑iThybaut és társai ítélet, C‑160/17, EU:C:2018:401, 43. pont).

35

A jelen ügyben a 2016. december 1‑jei rendeletet regionális hatóság, azaz a Région wallonne kormánya dolgozta ki és fogadta el, ezt a rendeletet pedig az 1973. július 12‑i törvény 25 bis cikke követeli meg.

36

Másodsorban azt illetően, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló tervet vagy programot környezeti vizsgálatnak kell‑e megelőznie, emlékeztetni kell arra, hogy az SKV‑irányelv 2. cikkének a) pontjában szereplő követelményeknek megfelelő tervek és programok akkor képezhetik környezeti vizsgálat tárgyát, ha azok az SKV‑irányelv 3. cikkében említett kategóriák egyikének minősülnek. Az SKV‑irányelv 3. cikkének (1) bekezdése ugyanis előírja, hogy „környezeti vizsgálatot kell végezni azokkal a (2)–(4) bekezdésben említett tervekkel és programokkal kapcsolatban, amelyeknek valószínűleg jelentős környezeti hatásuk lesz”.

37

Az SKV‑irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében környezeti vizsgálatot végeznek valamennyi olyan tervvel és programmal kapcsolatban, amelyek a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat, energetika, ipar, közlekedés, hulladékgazdálkodás, vízgazdálkodás, távközlés, idegenforgalom, területrendezés, illetve földhasználat terén készülnek, és amelyek meghatározzák a 2011/92 irányelv I. és II. mellékletében felsorolt projektek jövőbeli engedélyének kereteit.

38

A belga és a cseh kormány, Írország, valamint a Bizottság e tekintetben kételységeit fejezte ki azt illetően, hogy valamely tagállam egyik régiójában elhelyezkedő Natura 2000 területek tekintetében a megőrzéssel kapcsolatos célkitűzések rögzítése tartozhat‑e ezen területek valamelyikére.

39

Amint arra a főtanácsnok indítványának 44. pontjában rámutatott, amennyiben az SKV‑irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok határozzák meg, hogy az e 3. cikk (2) bekezdésében említetteken kívül azoknak a terveknek vagy programoknak, amelyek meghatározzák a projektek végrehajtása jövőbeli engedélyének kereteit, valószínűleg jelentős környezeti hatásuk van‑e, meg kell határozni, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló aktus ilyen keretet rögzít‑e.

40

Amint arra ugyanis a főtanácsnok indítványának 69. pontjában rámutatott, a környezeti vizsgálat elvégzésére irányuló, az SKV‑irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében előírt kötelezettség – az ezen irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt vizsgálati kötelezettséghez hasonlóan – attól függ, hogy a szóban forgó terv vagy program meghatározza‑e a projektek végrehajtása jövőbeli engedélyének kereteit.

41

A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy a „tervek és programok” fogalma valamennyi olyan aktusra vonatkozik, amely – szabályok és eljárások meghatározásával – kritériumok és módozatok jelentős összességét állapítja meg egy vagy több olyan projekt engedélyezése és megvalósítása tekintetében, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak a környezetre (2016. október 27‑iD’Oultremont és társai ítélet, C‑290/15, EU:C:2016:816, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. május 8‑iVerdi Ambiente e Società – Aps Onlus és társai ítélet, C‑305/18, EU:C:2019:384, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

A jelen ügyben a 2016. december 1‑jei rendelet nem meghatározott területekkel kapcsolatban mondja ki a megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseket, hanem azokat a teljes vallon régió tekintetében foglalja össze. Ezen túlmenően az 1973. július 12‑i törvény 25 bis cikke 1. §‑ának harmadik bekezdéséből kitűnik, hogy a vallon régió szintjén meghatározott, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzések pusztán tájékoztató jellegűek, míg e 25 bis cikk 2. §‑ának második bekezdése akként rendelkezik, hogy a Natura 2000 területek vonatkozásában alkalmazandó, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzések normatív jellegűek.

43

E tényezőkre figyelemmel úgy kell tekinteni, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló aktus esetében nem teljesül a jelen ítélet 41. pontjában felidézett feltétel, amennyiben az nem határozza meg a projektek végrehajtása jövőbeli engedélyének kereteit, így az nem tartozik sem az SKV‑irányelv 3. cikke (2) bekezdése a) pontjának, sem pedig az irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a hatálya alá.

44

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az SKV‑irányelv 3. cikkének (2) és (4) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló olyan rendelet, amelyben egy tagállami szerv regionális szinten, megőrzéssel kapcsolatos olyan célkitűzéseket rögzít a Natura 2000 hálózata tekintetében, amelyek tájékoztató jellegűek, míg a területek vonatkozásában a megőrzéssel kapcsolatos célkitűzések normatív jellegűek, nem tartozik az említett irányelv értelmében vett azon „tervek és programok” körébe, amelyek esetében kötelező a környezeti hatások vizsgálata.

45

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévőSS eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27‑i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (2) és (4) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló olyan rendelet, amelyben egy tagállami szerv regionális szinten, megőrzéssel kapcsolatos olyan célkitűzéseket rögzít a Natura 2000 hálózata tekintetében, amelyek tájékoztató jellegűek, míg a területek vonatkozásában a megőrzéssel kapcsolatos célkitűzések normatív jellegűek, nem tartozik az említett irányelv értelmében vett azon „tervek és programok” körébe, amelyek esetében kötelező a környezeti hatások vizsgálata.