–

a norvég kormány képviseletében E. Sawkins Eikeland, K. H. Aarvik és C. Anker, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében B. Eggers és J. Hottiaux, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2014. február 4‑i 165/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2014. L 60., 1. o.) módosított, a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 102., 1. o.; a továbbiakban: 561/2006 rendelet) 13. cikke (1) bekezdése p) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az NK‑val, Alsó‑Szászországban (Németország) letelepedett élőállat‑nagykereskedővel szemben azon okból indított eljárás keretében terjesztették elő, hogy egyik gépjárművezetője számára engedélyezte, hogy járművezetői kártya nélkül szállítsa az állatokat a mezőgazdasági üzemből közvetlenül a vágóhídra.

3

Az 561/2006 rendelet 1. cikke ekképp rendelkezik:

„Ez a rendelet a közúti személy‑ és áruszállítást végző járművezetőkre vonatkozó vezetési időkkel, szünetekkel és pihenőidőkkel kapcsolatos szabályokat állapít meg a szárazföldi szállítási módok közötti verseny feltételeinek harmonizálása érdekében, különös tekintettel a közúti szektorra, valamint a munkakörülmények és a közúti biztonság javítására. […]”

4

E rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja kimondja:

„Ez a rendelet a közúti szállításra vonatkozik:

5

Az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Amennyiben ez az 1. cikkben szereplő célokat nem sérti, a tagállamok az 5–9. cikkel kapcsolatban a saját területükön […] kivételeket engedélyezhetnek – amelyeket egyéni feltételekhez köthetnek –, a következő járművekkel történő szállítás esetében:

[…]

6

A 165/2014 rendelet többek között a közúti közlekedésben használt menetíró készülékek kialakítására, beépítésére, használatára, tesztelésére és ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségeket és követelményeket rögzíti.

7

E rendelet (3) preambulumbekezdése kimondja:

„Bizonyos járművek mentesülnek az [561/2006] rendelet rendelkezései alól. A koherencia biztosítása érdekében lehetőséget kell teremteni arra, hogy ezek a járművek ne tartozzanak e rendelet hatálya alá.”

8

A 165/2014 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése előírja:

„Az (1) bekezdésben szereplő fogalommeghatározásokon kívül e rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]”

9

E rendelet 3. cikk (2) bekezdése ekképp rendelkezik:

„A tagállamok mentesíthetik az [561/2006] rendelet 13. cikke (1) és (3) bekezdésében említett járműveket e rendelet alkalmazása alól.”

10

A Fahrpersonalgesetz (a közúti szállításban részt vevő személyzetre vonatkozó törvény) 8. cikke ekképp rendelkezik:

„(1)   Szabálysértést követ el, aki szándékosan vagy gondatlanul megsérti

(2)   A szabálysértés az (1) bekezdés 1. és 3. pontja esetében 30000 euróig […] terjedő bírsággal sújtható.”

11

A Fahrpersonalgesetz (a közúti szállításban részt vevő személyzetre vonatkozó törvény) 18. cikke (1) bekezdésének 16. pontja előírja:

„(1)   Az [561/2006 rendelet] 13. cikkének (1) bekezdése és a [165/2014 rendelet] 3. cikkének (2) bekezdése szerint […] a következő járműkategóriákat kiveszik az [561/2006 rendelet] 5–9. cikkének és a [165/2014 rendelet] hatálya alól:

[…]

12

A közúti szállításban részt vevő személyzetre vonatkozó rendelet 23. cikke (1) bekezdésének 2. pontja előírja:

„(1)   A közúti szállításban részt vevő személyzetre vonatkozó rendelet 8. cikke (1) bekezdésének 1. pontja b) alpontja értelmében vett szabálysértést követ el, aki vállalkozóként megsérti a [165/2014 rendeletet], amennyiben szándékosan vagy gondatlanul

[…]

13

NK Alsó‑Szászországban letelepedett élőállat‑nagykereskedő, aki a tenyésztőktől felvásárolja az élő állatokat, majd azokat vágóhídra szállítja, és ott tovább értékesíti.

14

2016 novemberében NK hízósertéseket vásárolt egy Cloppenburg (Alsó‑Szászország) környéki tenyésztőtől, majd azokat az egyik élőállat‑szállító járművével a mezőgazdasági üzemből a vágóhídra szállíttatta. Egy közúti ellenőrzés alkalmával megállapítást nyert, hogy a jármű vezetője nem illesztette be járművezetői kártyáját. A közúti szállításban részt vevő személyekre vonatkozó törvény és rendelet értelmében NK‑t 750 euró pénzbírság megfizetésére kötelezték, mivel egy útszakasz megtételét vezető kártya nélkül engedélyezte és rendelte el, amely pénzbírságot az Amtsgericht Oldenburg (oldenburgi helyi bíróság, Németország) helybenhagyta.

15

NK e határozattal szemben keresetet nyújtott be az Oberlandesgericht Oldenburghoz (oldenburgi regionális felsőbíróság, Németország) az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének p) pontjában előírt kivételre hivatkozva, amelyre a 165/2014 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése utal, és amelyet a közúti szállításban részt vevő személyekre vonatkozó rendelet 18. cikke (1) bekezdésének 16. pontja ültetett át a német jogba.

16

Mivel úgy ítélte meg, hogy a „piacnak” az 561/2006 rendelet értelmében vett fogalma nem egyértelmű, az Oberlandesgericht Oldenburg (oldenburgi regionális felsőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Hivatkozhat e az [561/2006 rendelet] 13. cikke (1) bekezdésének p) pontjában meghatározott kivételre – »az élő állatoknak a gazdaságokból a helyi piacokra és fordítva, vagy a piacokról a helyi vágóhídra legfeljebb 100 km‑es sugarú körben történő szállításához használt járművek« – az az élőállat‑nagykereskedő, aki mezőgazdasági üzemtől élő állatokat vásárol, és azokat a 100 km távolságra lévő vágóhídra szállítja, ahol azokat eladja, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági üzemtől való vásárlás esetén e rendelkezés értelmében vett »piacról« van szó, vagy hogy az állatkereskedelemmel foglalkozó vállalkozást magát kell »piacnak« tekinteni?

Amennyiben nem az e rendelkezés értelmében vett »piacról« van szó:

Hivatkozhat‑e az említett rendelkezés megfelelő alkalmazása esetén e kivételre az az élőállat‑nagykereskedő, aki mezőgazdasági üzemtől élő állatokat vásárol, és azokat a 100 km távolságra lévő vágóhídra szállítja, ahol azokat eladja?”

17

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a „piacnak” az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének p) pontjában szereplő fogalmát, hogy az az élőállat‑nagykereskedő és az állattenyésztő között létrejött ügyletet, valamint magát az élőállat‑nagykereskedőt egyaránt jelöli, vagy pedig az e rendelkezésben előírt eltérés kiterjeszthető‑e az élő állatokat a gazdaságokból a helyi vágóhidakra szállító járművekre.

18

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy – többek között – az 561/2006 rendelet 1. cikke értelmében e rendelet célja a közúti szektor tekintetében a verseny feltételeinek harmonizálása, valamint a munkakörülmények és a közúti biztonság javítása, amely célok többek között abban a kötelezettségben fejeződnek ki, hogy a közúti szállítójárműveket főszabály szerint elismert menetíró készülékkel kell felszerelni, amely lehetővé teszi a járművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzését (2014. március 13‑iA. Karuse ítélet, C‑222/12, EU:C:2014:142, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19

A 165/2014 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok mindazonáltal mentesíthetik a menetíró készülék beépítése és/vagy használata alól a – többek között – az 561/2006/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében felsorolt járműveket, köztük az e rendelkezés p) pontjában szereplőket, vagyis „az élő állatoknak a gazdaságokból a helyi piacokra és fordítva, vagy a piacokról a helyi vágóhídra legfeljebb 100 km‑es sugarú körben történő szállításához használt járműveket”.

20

Mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság élt a 165/2014 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel, az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének p) pontjában előírt eltérés terjedelmét kell tehát meghatározni.

21

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdése p) pontjának alkalmazási feltételeit mint az e rendelet 5–9. cikkétől való eltérést, szigorúan kell értelmezni (lásd analógia útján az említett rendelet 13. cikke (1) bekezdésének d) pontját illetően: 2011. július 28‑iSeeger ítélet, C‑554/09, EU:C:2011:523, 33. pont). Egyébiránt ezen eltérés hatályát a szóban forgó szabályozás célkitűzéseinek fényében kell meghatározni (lásd ebben az értelemben: 2014. március 13‑iA. Karuse ítélet, C‑222/12, EU:C:2014:142, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdése p) pontjának megfogalmazását illetően meg kell állapítani, hogy ez a rendelkezés nem a „piacok” általános fogalmára vonatkozik, hanem a „helyi piacok” sajátosabb fogalmára. Márpedig e fogalom semmiféle kétséget nem hagy azon tényt illetően, hogy az említett rendelkezésben szereplő eltérés az élőállat‑szállítmány kiindulási és rendeltetési helyétől függően került megfogalmazásra, mivel a gazdaságok semmiképp nem téveszthetők össze az állatok „helyi piacaival”. Hasonlóképpen, a „helyi” melléknévből szükségszerűen az következik, hogy a szóban forgó „piacok” nem azon ügyletek tényleges megvalósítását jelentik, amelyek tárgya az élőállat‑szállítmány, tekintet nélkül ezen ügyletek környezetére, hanem pontosan meghatározott helyeket jelentenek, amelyek eltérnek az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének p) pontjában meghatározott földrajzi körzeten belül található mezőgazdasági üzemektől vagy gazdaságoktól, illetve helyi vágóhidaktól.

23

Következésképpen – szemben azzal, amit a norvég kormány állít írásbeli észrevételeiben – az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdése p) pontjának megfogalmazásából az tűnik ki, hogy a „helyi piac” nem téveszthető össze egy gazdaság vagy mezőgazdasági üzem székhelyével, ami kizárja, hogy az élő állatokat az élőállat‑nagykereskedő e gazdaságból vagy mezőgazdasági üzemből közvetlenül a helyi vágóhídra szállítsa.

24

Az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdése p) pontjának ellenkező értelmezése e rendelkezés, valamint az említett rendelet célkitűzéseit is sértené.

25

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Bíróság a is megállapította a menetíró készülék kötelező használatát illetően, amelyet az 1977. december 12‑i 2827/77/EGK tanácsi rendelettel (HL 1977. L 334., 1. o.) módosított, a közúti fuvarozáshoz kapcsolódó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 1969. március 25‑i 543/69/EGK tanácsi rendelet (HL 1969. L 77., 49. o.; a továbbiakban: 543/69 rendelet) 14a. cikke (2) bekezdésének c) pontja ír elő, amely rendelkezés lényegében az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének p) pontjához hasonlóan került megfogalmazásra – ezen eltérés célja a kereskedelmi jellegű tevékenységek elősegítése, amelyek elsőbbséget élveznek magával a szállítással szemben, csak a rövid távú fuvarokra vonatkozhat, amelyeket az egyes mezőgazdasági üzemek érdekében végeznek, ily módon megfelelve ezen üzemeknek az ellátásukra és a termékeik értékesítésére vonatkozó szokásos szükségleteinek (1985. március 28‑iHackett és társai ítélet, 91/84 és 92/84, EU:C:1985:153, 16. és 19. pont).

26

A Bíróság e célkitűzésre figyelemmel zárta ki azt, hogy az 543/69 rendelet 14a. cikke (2) bekezdésének c) pontjában szereplő eltérés azon szállításokra is kiterjedjen, amelyek a megtett távolságot, az alkalmazott járművek teljesítményét és kihasználtságuk intenzitását illetően pontosan azokat a jellemzőket mutatják, amelyek a menetíró készülék használatának általánossá tételét igazolták, és amelyek a járművek és vezetőik túlzott kihasználásának kockázatát jelentik, a szállítási dolgozók szociális védelmét, a közúti biztonságot, valamint az egészséges versenyfeltételeknek az érintett ágazatban történő fenntartását érintő valamennyi nem kívánatos következménnyel együtt (1985. március 28‑iHackett és társai ítélet, 91/84 és 92/84, EU:C:1985:153, 21. pont).

27

Nem vitatott, hogy az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének p) pontjában szereplő eltérés az 543/69 rendelet 14a. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt eltéréssel szemben egy további feltételt is tartalmaz, amely azon távolságra vonatkozik, amelyen belül azt alkalmazni kell.

28

Mindazonáltal olyan tág értelmezést adni az említett eltérésnek, hogy az lehetővé tegye, hogy a gazdaságból közvetlenül a helyi vágóhidakra élő állatokat szállító járművek mentesüljenek a menetíró készülék használata alól, azzal a kockázattal járna, hogy arra ösztönözné a gazdasági szereplőket, például az élőállat‑nagykereskedőket, hogy mértéken felül kihasználják a nagyteljesítményű járműveket, amelyek minden nap, több órán keresztül és megszakítás nélkül szállítanák a különböző gazdaságokból származó élő állatokat a helyi vágóhidakra, többek között az 561/2006 rendelet által követett, a járművezetők szociális védelmére és a közúti biztonságra irányuló célkitűzésekkel ellentétben. Amint arra egyébként az Európai Bizottság is hivatkozott írásbeli észrevételeiben, e kockázat megvalósulása annál is inkább valószínű, ha – mint az alapügyben is – az érintett régióban jelentős számú állattenyésztő gazdaság és húsipari feldolgozó üzem található.

29

Ezt az értelmezést nem cáfolják meg a norvég kormány érvei, amelyek egyfelől azon a körülményen alapulnak, hogy a tagállamokban egyenletesen csökken a helyi élőállat‑piacok száma, ami az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének p) pontjában szereplő eltérés rugalmasabb értelmezését teszi szükségessé, másfelől pedig az állatok egészségének és jólétének tiszteletben tartásán, amit jobban lehetne biztosítani, ha az állatokat a gazdaságokból közvetlenül a vágóhidakra szállíthatnák.

30

Az első érvet illetően, még azt feltételezve is, hogy bizonyítást nyerne, hogy az élő állatok helyi piacainak száma – akár jelentősen – csökkent a tagállamokban, a Bizottsággal egyetértve elegendő annak megemlítése, hogy az uniós jogalkotó már elutasította a Bizottság azon javaslatát, amely az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének p) pontjában foglalt eltérés rugalmassá tételére irányult. Ráadásul az uniós jogalkotó a 165/2014 rendelet elfogadásával csak arra szorítkozott, hogy az 50 km‑es távolságot 100 km‑re növelje, anélkül hogy ezen okból törölte volna a „helyi piacok” kifejezést.

31

A második érvet illetően, bár az állatok egészségének és jólétének tiszteletben tartása nem szerepel az 561/2006 rendelet által követett célkitűzések között, a norvég kormány álláspontjával szemben egyáltalán nem zárható ki, hogy ez a követelmény összeegyeztethető e célkitűzésekkel. A naponta és megszakítás nélkül több mezőgazdasági üzemből egy vagy több helyi vágóhídra élő állatokat szállító járművek túlzott kihasználtsága ugyanis nem csak a járművezetők munkakörülményeit érintheti és a közúti biztonságot veszélyeztetheti, azt igazolva, hogy az ilyen járműveknek menetíró készüléket kell használniuk, hanem hátrányos következményeket is gyakorolhat ezen állatok egészségére és jólétére.

32

Ebből az következik, hogy az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „helyi piacoknak” az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének p) pontjában szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem jelölheti sem az élőállat‑nagykereskedő és az állattenyésztő között létrejött ügyletet, sem magát az élőállat‑nagykereskedőt, ily módon az e rendelkezésben előírt eltérés nem terjeszthető ki az élő állatokat a gazdaságokból közvetlenül a helyi vágóhidakra szállító járművekre.

33

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A „helyi piacoknak” a 2014. február 4‑i 165/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikke (1) bekezdésének p) pontjában szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem jelölheti sem az élőállat‑nagykereskedő és az állattenyésztő között létrejött ügyletet, sem magát az élőállat‑nagykereskedőt, ily módon az e rendelkezésben előírt eltérés nem terjeszthető ki az élő állatokat a gazdaságokból közvetlenül a helyi vágóhidakra szállító járművekre.