1.

Ez az ügy SC, egy korábbi szerződéses alkalmazott, és az Európai Unió koszovói jogállamiság‑missziója (a továbbiakban: Eulex Kosovo) – az EU‑nak a közös kül‑ és biztonságpolitikáján (a továbbiakban: KKBP) belüli egyik nemzetközi missziója – közötti jogvitából ered.

2.

SC a közte és az Eulex Kosovo között létrejött munkaszerződésben szereplő, az uniós bíróságok hatáskörét kikötő rendelkezésre hivatkozva az EUMSZ 272. cikk alapján keresetet indított az Európai Unió Törvényszéke előtt, amelyben vitatta az e misszió által hozott azon határozatok jogszerűségét, amelyek szerint SC egy belső versenyvizsgán sikertelenül szerepelt, és a munkaszerződését nem hosszabbították meg, valamint kártérítést követelt az EU szerződéses és az EUMSZ 340. cikk szerinti szerződésen kívüli felelőssége alapján.

3.

A jelen fellebbezést SC a Törvényszék 2018. szeptember 19‑iSC kontra Eulex Kosovo végzése (T‑242/17, EU:T:2018:586; a továbbiakban: megtámadott végzés) ellen terjeszti elő, amellyel a Törvényszék elutasította SC keresetét. A fellebbezés három fő kérdést vet fel, ezek közül az első a Bíróságnak az EUMSZ 272. cikk szerinti hatáskörére vonatkozik a KKBP összefüggésében, a második az EUMSZ 263. cikk és az EUMSZ 272. cikk közötti különbségtételre, a harmadik pedig egy, az EUMSZ 272. cikken alapuló szerződéses jellegű keresetnek az EUMSZ 263. cikken alapuló megsemmisítés iránti keresetté történő átminősítésének lehetőségére.

4.

E fellebbezéssel egyidejűleg a Bíróság előtt jelenleg folyamatban van néhány más ügy, amelyek az EUMSZ 263. cikk és az EUMSZ 272. cikk közötti különbségtételt érintő hasonló, noha nem azonos kérdéseket vetnek fel, és amelyek szintén a kérelmezők számára az uniós intézményekkel és szervekkel fennálló jogvitáikban biztosítandó hatékony bírói jogvédelemre, valamint az e tekintetben követendő megfelelő eljárási utak egyértelművé tételére vonatkoznak. ( 2 )

5.

A jelen ügyben a Bíróságnak alapvetően az EUMSZ 272. cikk alkalmazására, valamint e rendelkezésnek a Szerződések által létrehozott uniós jogorvoslati rendszeren belül az EUMSZ 263. cikkhez való viszonyára vonatkozó ítélkezési gyakorlatát kell kialakítania. Ez az ügy továbbá nagy gyakorlati jelentőséggel bír az EU külső fellépései és világszerte az EU nemzetközi misszióinak működése szempontjából.

6.

Az eljárás háttere a megtámadott végzés 1–15. pontjában szerepel, és azt a jelen ügy céljából a következőképpen lehet összefoglalni. Bizonyos előzetes észrevételeket kell megfogalmazni a KBVP missziókat és az Eulex Kosovót (A. szakasz), valamint az SC és az Eulex Kosovo közötti szerződéses viszonyt (B. szakasz) illetően, mielőtt rátérnék a Törvényszék előtti eljáráshoz vezető eseményekre (C. szakasz).

7.

Az EUSZ V. címe szerinti KKBP területén a közös biztonság‑ és védelempolitika (a továbbiakban: KBVP) ( 3 ) biztosítja az Unió műveleti képességét annak érdekében, hogy polgári és katonai missziókat vethessen be az Unión kívül különböző feladatok, többek között konfliktusmegelőzés és békefenntartás ellátására. ( 4 ) A KBVP missziók célja, hogy „reagáljanak a külső konfliktusokra és válságokra, ahogy azok felmerülnek, bővítsék a partnerek kapacitásait, és végső soron a külső fellépés révén védjék az Európai Uniót és annak polgárait”. ( 5 ) A legújabb dokumentáció szerint jelenleg 16 folyamatban levő KBVP misszió – 10 polgári és 6 katonai misszió – létezik, amelyek világszerte több mint 5000 főt foglalkoztatnak. ( 6 )

8.

A KBVP missziók és személyi állományuk jogállása különbözik az EU külső fellépésének keretébe tartozó más szervezetekétől. ( 7 ) Közelebbről, a KBVP missziók az Európai Külügyi Szolgálathoz ( 8 ) (a továbbiakban: EKSZ) kapcsolódnak, amely az EU diplomáciai szolgálata, és az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét segíti a KKBP végrehajtásában. Ugyanakkor a KBVP missziók személyi állományának nem minden tagja tartozik az EKSZ‑hez, amelynek személyi állománya az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek ( 9 ) hatálya alá tartozik. A KBVP missziók továbbá nem az EUMSZ 221. cikk alapján az Unió képviseletére létrehozott küldöttségek, amelyek cselekményeit főszabály szerint a hatáskört átruházó uniós intézménynek kell betudni. ( 10 ) A KBVP missziók formálisan nem minősülnek a KBVP területén létrehozott uniós ügynökségeknek sem, mint az Európai Védelmi Ügynökség és az Európai Unió Műholdközpontja, amelyek vagy saját személyzeti szabályzattal rendelkeznek, vagy személyi állományukra a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek irányadóak. ( 11 )

9.

Az Eulex Kosovo a legutóbb a 2018. június 8‑i (KKBP) 2018/856 tanácsi határozattal ( 12 ) módosított, az Európai Unió koszovói jogállamiság‑missziójáról (EULEX KOSOVO) szóló, 2008. február 4‑i 2008/124/KKBP tanácsi együttes fellépéssel ( 13 ) létrehozott KBVP misszió. A 2008/124 együttes fellépés hatályát több alkalommal meghosszabbították, és az Eulex Kosovo jelenlegi megbízatása 2020. június 14‑ig tart. Az Eulex Kosovo a KBVP keretében eddig létrehozott legnagyobb polgári misszió. ( 14 )

10.

A 2008/124 együttes fellépés 2. cikke szerint az Eulex Kosovo átfogó megbízatása arra irányul, hogy „támogatást nyújt[son] bizonyos kiválasztott koszovói jogállamisági intézmények számára a hatékonyság, a fenntarthatóság, a széles etnikai megalapozottság és az elszámoltathatóság javítására irányuló folyamataikban, e szerepét politikai befolyástól mentesen, a nemzetközi emberi jogi normák teljes betartásával és a legjobb európai gyakorlattal összhangban […] ellátva, és azzal a céllal, hogy a fennmaradó feladatokat más, hosszú távú uniós eszközökre ruházza át, és fokozatosan megszüntesse a fennmaradó végrehajtási funkciókat”.

11.

A 2008/124 együttes fellépés 7. és 8. cikke alapján a polgári műveleti parancsnok stratégiai szintű parancsnoklást és ellenőrzést gyakorol az Eulex Kosovo felett, míg a misszióvezető gyakorolja az Eulex Kosovo feletti helyszíni parancsnoklást és ellenőrzést, koordinálja a műveleteket, és ellátja a napi irányítást. ( 15 )

12.

A 2008/124 együttes fellépés 9. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Eulex Kosovo személyi állományát elsősorban a tagállamok vagy az uniós intézmények rendelik ki. Minden tagállam vagy uniós intézmény maga viseli az általa kiküldött személyi állománnyal kapcsolatos költségeket, beleértve bizonyos utazási költségeket és juttatásokat, a fizetést és az orvosi ellátást. ( 16 )

13.

A 2008/124 együttes fellépés 9. cikkének módosított ( 17 ) (3) bekezdése értelmében az Eulex Kosovo szükség esetén szerződéses alapon alkalmazhat nemzetközi polgári és helyi személyzetet is, amennyiben a szükséges feladatköröket a tagállamok által kirendelt személyzet nem látja el. ( 18 )

14.

A 2008/124 együttes fellépés 10. cikkének módosított ( 19 ) (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a nemzetközi és helyi személyzet alkalmazási feltételeit, valamint jogait és kötelezettségeit az Eulex Kosovo és a személyzet adott tagja között megkötendő szerződésben kell meghatározni.

15.

A 2008/124 együttes fellépésnek a 2014. június 12‑i 2014/349 tanácsi határozattal ( 20 ) beillesztett 15a. cikke kimondja, hogy az Eulex Kosovo ezen együttes fellépés végrehajtásához szükséges mértékben szolgáltatásokat és árukat szerezhet be, szerződéseket és igazgatási megállapodásokat köthet, személyzetet alkalmazhat, bankszámlát tarthat fenn, vagyoni eszközöket szerezhet és idegeníthet el, teljesítheti a fizetési kötelezettségeit, valamint eljárhat bíróság előtt.

16.

SC az Eulex Kosovo korábbi nemzetközi szerződéses alkalmazottja.

17.

SC‑t az Eulex Kosovo ügyészként alkalmazta öt egymást követő, határozott idejű munkaszerződéssel: (1) 2014. január 4‑től 2014. június 14‑ig; (2) 2014. június 15‑től 2014. október 14‑ig; (3) 2014. október 15‑től 2015. június 14‑ig; (4) 2015. június 15‑től 2016. június 14‑ig; és (5) 2016. június 15‑től 2016. november 14‑ig.

18.

Az első és a második munkaszerződés 21. cikke kimondja, hogy az e szerződésekből eredő vagy azokkal összefüggő jogvitákat a brüsszeli (Belgium) bíróságok bírálják el. A harmadik, negyedik és ötödik munkaszerződés 21. cikke úgy rendelkezik, hogy az e szerződésekből eredő vagy azokkal összefüggő jogvitákat az EUMSZ 272. cikk alapján az Európai Unió Bírósága bírálja el.

19.

A munkaszerződések olyan kikötéseket tartalmaznak, amelyek szerint az Eulex Kosovo műveleti terve (a továbbiakban: OPLAN), műveleti koncepciója (a továbbiakban: CONOPS), magatartási kódexe és standard működési eljárásai e szerződések szerves részét képezik. ( 21 ) Ezek az Eulex Kosovo megbízatásának ellátásához kapcsolódó alapvető tervezési és szervezeti dokumentumok, amelyek a nyilvánosság számára általában nem elérhetőek. ( 22 )

20.

A munkaszerződések olyan rendelkezéseket is tartalmaznak, amelyek kimondják, hogy a munkavállaló a szerződés aláírásával megerősíti a szerződésben és annak mellékleteiben rögzített feltételek és elvek elfogadását és betartását, valamint hogy összeütközés esetén a munkaszerződés elsőbbséget élvez többek között az OPLAN‑nal, a CONOPS‑szal, a magatartási kódexszel és a standard működési eljárásokkal szemben. ( 23 )

21.

A munkaszerződések 20. cikke rögzíti továbbá, hogy a felek között az e szerződések „teljesítésének értelmezése tekintetében” felmerülő bármely jogvitát választottbírósági szerv elé terjesztenek, és ez nem érinti a jogvitának az Európai Unió Bírósága elé terjesztését.

22.

2014. április 28‑án SC fellebbezést nyújtott be az Eulex Kosovóhoz az első, 2014. április 14‑i értékelő jelentésével szemben. E fellebbezésben SC az e jelentésben foglalt, a felettesei, többek között közvetlen felettese, az Eulex Kosovo főügyésze, J. Novotna által tett megállapításokat, valamint általában az értékelési eljárás során elkövetett szabálytalanságokat vitatta. 2014. augusztus 12‑i határozatával a misszióvezető helyt adott a fellebbezésnek, és megsemmisítette az értékelő jelentést.

23.

2014. június 26‑i levelével az Eulex Kosovo humánerőforrás‑osztályának vezetője arról tájékoztatta SC‑t, hogy ügyészi álláshelyre kiírt belső versenyvizsgát szerveznek (a továbbiakban: 2014. évi belső versenyvizsga). A levélben jelezte többek között, hogy az Eulex Kosovo operatív igényeinek felülvizsgálatát és az OPLAN tagállamok által 2014. június 24‑én történő jóváhagyását követően az Eulex Kosovón belül átszervezésre került sor, amely a rendelkezésre álló álláshelyek számának csökkentéséhez vezetett. SC részt vett e versenyvizsgán, azonban nem járt sikerrel.

24.

2014. augusztus 25‑én SC fellebbezést nyújtott be az Eulex Kosovóhoz a 2014. évi belső versenyvizsga eredményével szemben. E fellebbezésben SC többek között vitatta a kiválasztási bizottság összetételét és – SC‑nek az értékelő jelentéssel szembeni fellebbezésével való érintettsége és SC‑vel szembeni állítólagos elfogultsága miatt – J. Novotna e bizottságban való jelenlétét. 2014. szeptember 4‑i határozatával a misszióvezető helyt adott e fellebbezésnek, és megsemmisítette a 2014. évi belső versenyvizsgát azon az alapon, hogy a bizottság két tagja azonos állampolgársággal rendelkezett, ami sérti a személyzeti kiválasztásra vonatkozó standard működési eljárásokat.

25.

2014 folyamán az Eulex Kosovo felhívta SC‑t a járművezetői vizsga letételére. Ebben az évben SC három alkalommal is sikertelenül vett részt a vizsgán. 2014 októberében SC a kezét érintő rokkantságot igazoló dokumentumokat nyújtott be a humánerőforrás‑osztály vezetőjéhez. 2015 novemberében és 2016 februárjában az Eulex Kosovo ismét felhívta SC‑t a járművezetői vizsga letételére.

26.

2016. június 24‑i levelével az Eulex Kosovo humánerőforrás‑osztályának vezetője arról tájékoztatta SC‑t, hogy ügyészi álláshelyre kiírt új belső versenyvizsgát szerveznek (a továbbiakban: 2016. évi belső versenyvizsga). A levélben jelezte többek között, hogy az Eulex Kosovo operatív igényeinek felülvizsgálatát és az OPLAN tagállamok által 2016. június 17‑én történő jóváhagyását, valamint a végrehajtási tervnek a polgári műveleti parancsnok által 2016. június 20‑án történő jóváhagyását követően az Eulex Kosovón belül átszervezésre került sor, amely a rendelkezésre álló álláshelyek számának csökkentéséhez vezetett.

27.

2016. július 19‑én sor került az SC és a 2016. évi belső versenyvizsga – J. Novotna elnökletével eljáró – kiválasztási bizottsága közötti elbeszélgetésre. SC ezen elbeszélgetés előtt, valamint annak során is vitatta a bizottság összetételét azon az alapon, hogy J. Novotna érintett volt az SC által az értékelő jelentéssel és a 2014. évi belső versenyvizsgával szemben korábban benyújtott két fellebbezéssel.

28.

2016. szeptember 30‑i levelével a humánerőforrás‑osztály vezetője tájékoztatta SC‑t, hogy nem volt sikeres a 2016. évi belső versenyvizsgán (a továbbiakban: a 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozat), így munkaszerződése 2016. november 14‑én le fog járni, és azt nem fogják meghosszabbítani (a továbbiakban: a munkaszerződés meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozat) (a kettő együtt: vitatott határozatok).

29.

2016. október 10‑én SC fellebbezést nyújtott be az Eulex Kosovóhoz a vitatott határozatokkal szemben. SC lényegében azt állította, hogy J. Novotnának a 2016. évi belső versenyvizsga kiválasztási bizottságában való jelenléte méltánytalanná és pontatlanná tette az eljárást, és ezzel megsértette a személyzeti kiválasztásra vonatkozó standard működési eljárások, valamint az átszervezés elveire és eljárására vonatkozó standard működési eljárások (a továbbiakban: átszervezésre vonatkozó standard működési eljárások) rendelkezéseit.

30.

2016. október 31‑i határozatával a misszióvezető elutasította a fellebbezést, és megállapította, hogy nem sértették meg a személyzeti kiválasztás elveit. E határozatban a misszióvezető jelezte többek között, hogy semmilyen összeférhetetlenséget nem bizonyítottak. A misszióvezető rögzítette továbbá, hogy az OPLAN 13. melléklete előírja, hogy a végrehajtási egység vezetőjének és az Eulex Kosovo főügyészének a kiválasztási bizottság tagjai között kell lenniük, továbbá valamennyi pályázó tekintetében ugyanannak a kiválasztási bizottságnak kell eljárnia.

31.

E határozatra válaszul SC 2016. november 1‑jén a munkaszerződése 20. cikke alapján választottbírósági eljárás iránti kérelmet nyújtott be a misszióvezetőhöz. A misszióvezető 2016. november 14‑i levelében elutasította e kérelmet.

32.

2017. április 25‑i keresetlevelével SC keresetet indított a Törvényszék előtt, amelyben azt kérte, hogy a Törvényszék:

33.

SC keresetlevelét két részre osztotta. Az első rész az EUMSZ 272. cikken alapuló kérelemre vonatkozott, és öt jogalapból állt. ( 24 ) A második rész az EUMSZ 340. cikken alapuló kártérítés iránti kérelemre vonatkozott, amellyel az Eulex Kosovo szerződéses és szerződésen kívüli kötelezettségeinek megsértéséből eredő károk megtérítését követelte.

34.

2017. augusztus 24‑én benyújtott külön beadványában az Eulex Kosovo elfogadhatatlansági kifogást emelt, lényegében azt állítva, hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel a kereset elbírálására, mivel az részlegesen a brüsszeli bíróságok hatáskörét előíró szerződésekre vonatkozik. 2017. október 20‑án SC benyújtotta az e kifogással kapcsolatos észrevételeit.

35.

A megtámadott végzéssel a Törvényszék SC keresetét teljes egészében elutasította. Eljárási szabályzatának 126. cikke alapján a Törvényszék megállapította, hogy anélkül, hogy szükség lenne az Eulex Kosovo által benyújtott elfogadhatatlansági kifogás megvizsgálására, a kereset részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, és részben jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan (a megtámadott végzés 22., 23. és 77. pontja).

36.

A megtámadott végzésben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a keresetlevél négy kereseti kérelemre tagolódik (a megtámadott végzés 24–30. pontja). A Törvényszék először elutasította a vitatott határozatok jogellenességére vonatkozó harmadik kereseti kérelmet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant (a megtámadott végzés 31–52. pontja), megállapítva lényegében, hogy e határozatok az EUMSZ 272. cikk alapján nem támadhatók meg, és még ha e kérelmet átminősítenék is az EUMSZ 263. cikken alapuló megsemmisítés iránti keresetté, azt SC határidőn túl indította meg.

37.

A Törvényszék elutasította a szerződéses, illetve szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó első és második kereseti kérelmet (a megtámadott végzés 53–69. pontja), valamint a károk megtérítésére irányuló negyedik kereseti kérelmet (a megtámadott végzés 70–76. pontja) részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben mint jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant. A Törvényszék továbbá kötelezte SC‑t a költségek viselésére.

38.

A megtámadott végzés indokolását szükség esetén a fellebbezésben előadott jogalapok vizsgálata során fogom felidézni.

39.

2018. november 23‑án benyújtott fellebbezésével SC azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, az ötödik jogalap kivételével adjon helyt a keresetlevélnek, ( 25 ) illetve másodlagosan, az érdemi döntéshozatal érdekében utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé. SC kéri továbbá, hogy a Bíróság kötelezze az Eulex Kosovót a költségek viselésére.

40.

2019. május 7‑én benyújtott ellenkérelmében az Eulex Kosovo azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, illetve másodlagosan, ha a Bíróság hatályon kívüli helyezi a megtámadott végzést, hogy az érdemi döntéshozatal érdekében utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé. Kéri továbbá, hogy a Bíróság kötelezze SC‑t a költségek viselésére.

41.

2019. május 22‑i végzésével a Bíróság elnöke elutasította SC válasz benyújtása iránti kérelmét.

42.

SC és az Eulex Kosovo részt vett a Bíróság előtt 2019. november 6‑án tartott tárgyaláson.

43.

SC fellebbezésében öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap az EUMSZ 272. cikken alapuló harmadik kereseti kérelemnek az EUMSZ 263. cikken alapuló megsemmisítés iránti keresetté történő átminősítésén alapul. A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék megállapította, hogy az EUMSZ 272. cikk alapján nem rendelkezik hatáskörrel. A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék nem vizsgált több, elsősorban a standard működési eljárások megsértésére vonatkozó érvet. A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen minősítette elfogadhatatlannak a vitatott határozatokból eredő kár megtérítése iránti kérelmeket amiatt, hogy az e határozatok megsemmisítése iránti kereset elfogadhatatlan volt. Az ötödik jogalap a járművezetői vizsga letételére való ismételt felszólításból eredő kár megtérítése iránti kérelmek téves értékelésén alapul.

44.

Az alábbiakban az első és a második jogalap vizsgálatára fogok összpontosítani (fordított sorrendben), mivel véleményem szerint ezeknek helyt kell adni. A harmadik és a negyedik jogalap sorsa lényegében attól fog függeni, hogy a Bíróság milyen döntést hoz az első és a második jogalap tekintetében. Közelebbről, ami a harmadik jogalapot illeti, SC azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg különösen a standard működési eljárások megsértésére vonatkozó érveit; mivel SC ezeket az érveket egy olyan kérelem alátámasztása érdekében adta elő, amelyet a Törvényszék elfogadhatatlannak ítélt, e jogalapnak nem lehet helyt adni, ha a Bíróság elutasítja a második jogalapot. Ami a negyedik jogalapot illeti, SC azt kifogásolja, hogy a Törvényszék azért következtetett bizonyos kérelmek elfogadhatatlanságára, mivel azok szorosan kapcsolódtak az elfogadhatatlannak minősített megsemmisítés iránti kérelemhez, noha a Törvényszék tévesen minősítette át az EUMSZ 272. cikken alapuló elfogadható keresetet az EUMSZ 263. cikken alapuló elfogadhatatlan keresetté; így e jogalapnak nem lehet helyt adni, ha a Bíróság elutasítja az első és a második jogalapot. Ezért álláspontom szerint a jelen indítványban nem szükséges külön vizsgálni a harmadik és negyedik jogalapot. Az ötödik jogalap számomra jogilag megalapozatlannak tűnik. E körülmények között úgy vélem, hogy a megtámadott végzést részlegesen hatályon kívül kell helyezni, és az ügyet vissza kell majd utalni a Törvényszék elé.

45.

A jogalapok értékelésének elvégzése (B., C. és D. szakasz) előtt meg kell vizsgálni a Bíróságnak a jelen kereset elbírálására vonatkozó hatáskörét (A. szakasz).

46.

A felek nem vitatják a Bíróságnak a jelen ügy elbírálására vonatkozó hatáskörét. ( 26 ) Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanakkor az uniós bíróságok hatáskörével kapcsolatos kérdést a Bíróságnak hivatalból fel kell tennie akkor is, ha ezt a felek egyike sem kérte. ( 27 )

47.

Mivel az Eulex Kosovo a KKBP területén működő KBVP misszió, szükségesnek tűnik először megvizsgálni, hogy a Bíróságnak az EUMSZ 272. cikk szerinti hatáskörét befolyásolhatják‑e esetleg az uniós bíróságok hatáskörét az EUSZ 24. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 275. cikk első bekezdése alapján a KKBP területén korlátozó szabályok. Ezt követően rátérek a Bíróság EUMSZ 272. cikk szerinti hatáskörének terjedelmére az SC és az Eulex Kosovo közötti munkaszerződésekkel összefüggésben, valamint az Eulex Kosovónak az ezen eljárásban félként való részvételére vonatkozó jogképességére.

48.

Kiindulásként megjegyzendő, hogy úgy tűnik, a Bíróságnak még nincs olyan ítélkezési gyakorlata, amely az uniós bíróságok EUMSZ 272. cikken alapuló keresetek elbírálására vonatkozó hatáskörével kifejezetten a hatáskörük KKBP területén érvényesülő korlátozásával összefüggésben foglalkozna.

49.

Amint azt a Bíróság megállapította, az EUSZ 24. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, valamint az EUMSZ 275. cikk első bekezdése értelmében az uniós bíróságok főszabály szerint nem rendelkeznek hatáskörrel a KKBP‑re vonatkozó rendelkezéseket és az ezek alapján elfogadott aktusokat illetően. ( 28 ) Mivel azonban ezek a rendelkezések eltérést vezetnek be az EUSZ 19. cikk szerinti általános hatáskörre vonatkozó szabálytól, ezeket megszorítóan kell értelmezni. ( 29 )

50.

Létezik a KKBP‑val összefüggő hatásköri kérdésekre vonatkozó olyan ítélkezési gyakorlat is, amelyből kitűnik, hogy az, hogy egy adott ügy körülményei érintik a KKBP‑t, nem jelenti automatikusan azt, hogy a Bíróság hatáskörének az EUSZ 24. cikk (1) bekezdésében és az EUMSZ 275. cikkben megállapított korlátozásai érvényesülnek. ( 30 ) Mivel ez az ítélkezési gyakorlat részben KBVP missziókra vonatkozik, a jelen ügy szempontjából hasznos felidézni bizonyos ítéletek főbb pontjait.

51.

Például az Elitaliana kontra Eulex Kosovo ítéletben ( 31 ) a Bíróság megerősítette, hogy az uniós bíróságok hatáskörrel rendelkeznek a felperes által annak alapján indított megsemmisítés iránti és kártérítési kereset elbírálására, hogy az Eulex Kosovo egy helikopteres szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési szerződést egy másik ajánlattevőnek ítélt oda. A Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó intézkedések – amelyek megsemmisítését az uniós közbeszerzési szerződésekre alkalmazandó jogszabályok megsértése okán kérték – olyan közbeszerzési szerződés odaítélésére vonatkoztak, amely az Unió költségvetését terhelő kiadásokkal járt, következésképpen a szóban forgó közbeszerzés az uniós költségvetési rendelet rendelkezéseinek hatálya alá tartozott. ( 32 ) E körülmények között a Bíróság megállapította, hogy az EUSZ 24. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 275. cikk nem zárja ki azt, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezzen az uniós költségvetési rendeletnek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó rendelkezései értelmezése és alkalmazása tekintetében.

52.

Ezenkívül a H kontra Tanács és társai ítéletben ( 33 ) a Bíróság megállapította, hogy az uniós bíróságok hatáskörrel rendelkeznek egy KBVP polgári misszió, az Európai Unió Bosznia‑Hercegovinában folytatott rendfenntartó missziója kirendelt személyi állományának egy tagja által az őt egy regionális irodába átcsoportosító, a misszióvezető által hozott határozatokkal összefüggésben indított megsemmisítés iránti és kártérítési kereset elbírálására. A Bíróság megállapította, hogy noha a vitatott határozatok a KKBP összefüggéseibe illeszkednek és a KKBP keretébe tartozó operatív intézkedéshez kapcsolódnak, e határozatok személyzeti igazgatási aktusoknak is minősülnek, az uniós intézmények által a hatásköreik gyakorlása során elfogadott valamennyi ilyen határozathoz hasonlóan. E körülmények között a Bíróság hatáskörének a KKBP területén történő korlátozása nem zárta ki a tagállamok által kirendelt személyi állományra vonatkozó személyzeti igazgatási aktusok felülvizsgálatát, amennyiben az uniós bíróságok az EUMSZ 270. cikk alapján hatáskörrel rendelkeznek az uniós intézmények által kirendelt személyi állományt érintő ilyen aktusok felülvizsgálatára. Ellenkező esetben, amennyiben a „helyszíni” műveletekkel kapcsolatos ugyanazon személyzeti igazgatási aktus egyaránt vonatkozik a tagállamok által kirendelt személyi állományra és az uniós intézmények által kirendelt személyi állományra, az előbbiekre vonatkozó határozat nem állna összhangban az utóbbiakra vonatkozó határozattal.

53.

A fentiek alapján megjegyzem, hogy az előbbi ügyek az EUMSZ 263. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján indított megsemmisítés iránti és kártérítési keresetekre vonatkoztak, és nem merült fel az EUMSZ 272. cikk esetleges alkalmazásának lehetősége, mivel az említett eljárásokban részes felek között nem állt fenn szerződéses jogviszony. Ezenkívül a H kontra Tanács és társai ítélet alapjául szolgáló körülmények egy KBVP polgári misszió kirendelt személyi állományának tagjára, nem pedig szerződéses alkalmazottjára vonatkoztak, és a Bíróság ítélete részben a tagállamok, illetve az uniós intézmények által kirendelt személyi állományt érintő jogviták elbírálása során alkalmazott összeegyeztethetetlen bánásmód elkerülésére törekedett. Ebből az ítéletből azonban még levezethető, hogy az EUSZ 24. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 275. cikk nem zárja ki az uniós bíróságok arra vonatkozó hatáskörét, hogy elbírálják a KBVP polgári missziók általi általános személyügyi igazgatással kapcsolatos kereseteket, még ha ez az igazgatási aktus „helyszíni” műveletekre vonatkozik is. ( 34 ) Elemzésemben erre később még visszatérek (lásd a jelen indítvány 138. pontját).

54.

A fenti ítélkezési gyakorlat tehát alátámasztja azt az álláspontot, amely szerint az uniós bíróságok hatáskörének az EUSZ 24. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 275. cikk alapján a KKBP területén történő korlátozása nem zárja ki, hogy a Bíróság a jelen ügy körülményei között egy, az EUMSZ 272. cikk értelmében vett választottbírósági kikötés alapján hatáskörrel rendelkezzen. ( 35 )

55.

Kétségtelen, hogy azt, hogy az Eulex Kosovo a jelen ügy tárgyát képezőekhez hasonló munkaszerződéseket kössön, a KKBP területéhez tartozó jogalappal rendelkező e missziót létrehozó 2008/124 együttes fellépés irányozza elő (lásd a jelen indítvány 14. pontját). Ugyanakkor az EUMSZ 272. cikkből, amelynek alapján az uniós bíróságok „hatáskörrel rendelkez[ne]k arra, hogy az Unió által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozz[anak]”, következik, hogy e rendelkezés nem tartozik a KKBP körébe, és általános jelleggel különböző típusú szerződésekre alkalmazandó, ideértve a személyi állománnyal kötött munkaszerződéseket is. ( 36 ) Ezen túlmenően az uniós bíróságok EUMSZ 272. cikk szerinti hatásköre a felek által kötött szerződésen alapul, nem pedig a Szerződés KKBP területére vonatkozó rendelkezései alapján elfogadott valamely aktuson.

56.

Emellett, noha a munkaszerződések a jelen ügyben a KKBP keretébe illeszkedhetnek, lényegében az emberi erőforrások szervezése során az Eulex Kosovo által hozott tipikus személyzeti igazgatási aktusoknak minősülnek. Annak megállapítása, hogy az uniós bíróságok EUMSZ 272. cikk szerinti hatásköre kizárt pusztán amiatt, hogy a munkaszerződés a KKBP keretébe illeszkedik, ellentétesnek tűnik a felek azon kifejezett szándékával, hogy a szerződésben szereplő választottbírósági kikötéssel az uniós bíróságok hatáskörét állapítsák meg, valamint kiüresítheti az EUMSZ 272. cikket.

57.

Következésképpen úgy tekintendő, hogy a Bíróság hatáskörének az EUSZ 24. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 275. cikk alapján a KKBP területén kivételesen történő korlátozása a jelen ügy körülményei között nem zárja ki a Bíróságnak egy, az EUMSZ 272. cikk szerinti választottbírósági kikötés alapján fennálló hatáskörét.

58.

Nem kétséges továbbá, hogy az Eulex Kosovo a jelen eljárásban félként részt vehet, illetve hogy a Bíróság EUMSZ 272. cikk szerinti hatásköre a jelen ügyben szóban forgó valamennyi munkaszerződésre kiterjedhet.

59.

A 2008/124 együttes fellépésnek a 2014. június 12‑től alkalmazandó 2014/349 határozattal beillesztett 15a. cikke (lásd a jelen indítvány 15. pontját) rögzíti, hogy az Eulex Kosovo szerződéseket köthet, és eljárhat bíróság előtt, vagyis jogképességgel ruházza fel. A 2008/124 együttes fellépés 9. cikkének (3) bekezdéséből, valamint 10. cikkének – szintén 2014. június 12‑től alkalmazandó – (3) bekezdéséből (lásd a jelen indítvány 13. és 14. pontját) kitűnik továbbá, hogy az Eulex Kosovo szerződéses alapon alkalmazhat személyzetet, továbbá hogy az ilyen személyzet alkalmazási feltételeit, valamint jogait és kötelezettségeit az Eulex Kosovo és a személyzet adott tagja között megkötendő szerződésben kell meghatározni. Így a 2014/349 határozattal beillesztett módosításoknak megfelelően az Eulex Kosovo jogképességgel rendelkezik, és a jelen eljárásban alperesként eljárhat. ( 37 )

60.

Ezenkívül, amint azt a felek írásbeli beadványaikban ( 38 ) jelezték, a Jenkinson kontra Tanács és társai ítéletből (a továbbiakban: Jenkinson ítélet) ( 39 ) következik, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az SC és az Eulex Kosovo közötti szerződéses viszonyból eredő jogviták elbírálására még akkor is, ha e viszony részben az első és a második – a brüsszeli bíróságok hatáskörét kikötő – munkaszerződés hatálya alá tartozó időszakban bekövetkezett eseményekhez kapcsolódik (lásd a jelen indítvány 18. pontját).

61.

A Jenkinson ítélet ( 40 ) egy, elsődlegesen az EUMSZ 272. cikken alapuló keresetre vonatkozott, amelyet az EU egyes nemzetközi missziói, többek között az Eulex Kosovo egy volt szerződéses alkalmazottja indított. A felperes többek között kártérítést követelt az egymást követő, határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazása és a munkaszerződése meghosszabbítását mellőző határozaton alapuló visszaélésszerű elbocsátás miatt. Csak a felperes és az Eulex Kosovo közötti utolsó munkaszerződés tartalmazott az EUMSZ 272. cikk szerinti választottbírósági kikötést, minden korábbi munkaszerződés a brüsszeli bíróságok hatásköréről rendelkezett.

62.

Ítéletében ( 41 ) a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az uniós bíróságok főszabály szerint csak olyan kérelmek elbírálására rendelkeznek hatáskörrel, amelyek választottbírósági kikötést tartalmazó szerződéseken alapulnak, vagy amelyek közvetlenül kapcsolódnak az ilyen szerződésekből eredő kötelezettségekhez. Mindazonáltal, amennyiben egymást követően megkötött szerződésekben megjelenő munkaviszonyról van szó, az a körülmény, hogy a korábbi szerződésekben nem szerepel választottbírósági kikötés, nem akadályozza a Bíróságot abban, hogy a felek közötti jogviszonyokra vonatkozó értékelése során figyelembe vegye az összes korábbi szerződést. Ezért a Bíróság EUMSZ 272. cikk szerinti hatásköre kiterjedhet a nemzeti bíróságok hatásköréről rendelkező korábbi szerződésekre, feltéve hogy a keresetben foglalt kérelmek a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződésből erednek, vagy közvetlen kapcsolatban állnak az e szerződésből fakadó kötelezettségekkel, ami az adott ügyben fennállt.

63.

A jelen ügyben a Jenkinson ítéletre figyelemmel a Bíróság EUMSZ 272. cikk szerinti hatásköre kiterjedhet az SC és az Eulex Kosovo között megkötött valamennyi munkaszerződésre, mivel SC kérelmei öt egymást követő szerződésben megjelenő egyetlen és folyamatos munkaviszony fennállásával kapcsolatosak, és a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződéseken alapulnak. Elemzésemben erre az ítéletre később még visszatérek (lásd a jelen indítvány 105–107. és 138. pontját).

64.

A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a jelen ügy elbírálására.

65.

Az EUMSZ 272. cikk, a Charta 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való jog és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozó második fellebbezési jogalappal SC azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 31., 37., 40., 42., 43., 45., 46. és 64. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az EUMSZ 272. cikk alapján nem rendelkezik hatáskörrel a vitatott határozatok jogellenességére vonatkozó harmadik kereseti kérelem tekintetében, így azt érdemben nem bírálta el. Ez a jogalap három részből áll.

66.

A második jogalap első részével SC azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy nem döntötte el azt a kérdést, hogy jogosult‑e az első és a második munkaszerződésben szereplő, a brüsszeli bíróságok hatáskörét előíró kikötés hatálya alá tartozó időszak során bekövetkezett tények elbírálására, noha a Jenkinson ítéletből következik, hogy az EUMSZ 272. cikk alapján hatáskörrel rendelkezik.

67.

A második jogalap második részével SC azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy SC‑nek a vitatott határozatok jogellenességének megállapítása iránti kérelme megsemmisítés iránti keresetnek minősül, noha a szerződésszegéssel kapcsolatos megállapítás az EUMSZ 272. cikk alapján megfelelő jogorvoslati lehetőséget jelent. ( 42 )

68.

A második jogalap harmadik részével SC azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a vitatott határozatok a szerződéstől elkülöníthető igazgatási intézkedéseknek minősülnek. A 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozatot a standard működési eljárások alapján hozták, amelyek a munkaszerződés 1.2. cikke értelmében annak szerves részét képezik, és az e szerződésre alkalmazandó jognak minősülnek. ( 43 ) A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy SC nem adott elő szerződéses rendelkezéseken alapuló jogalapot, mivel SC a szerződéses jogviszonyra irányadó szabályok, köztük a standard működési eljárások megsértésére hivatkozó több jogalapot is előadott. Ezenkívül a szerződésben szereplő, a meghosszabbításra vonatkozó rendelkezés puszta hiánya nem változtat azon, hogy a munkaszerződés meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozat szerződéses jellegű. SC a tárgyaláson hangsúlyozta továbbá, hogy a standard működési eljárások szerződéses jellegűek az SC‑nek az Eulex Kosovóval fennálló munkaviszonya tekintetében, és hogy a választottbírósági kikötés értelmetlen lenne, ha pusztán magára a szerződésre korlátozódna.

69.

SC hozzáteszi, hogy a Törvényszék megközelítése nem áll összhangban az egyéb ítélkezési gyakorlattal ( 44 ) és ahhoz vezet, hogy a KBVP missziók szerződéses alkalmazottait megakadályozza abban, hogy a munkajogi jogviták többségét az uniós bíróságok elé vigyék. A Törvényszék megközelítése azzal, hogy elzárja az egyetlen felismerhető utat, amely az ilyen alkalmazottakkal szemben hozott határozatok EUMSZ 272. cikk alapján történő megtámadására a rendelkezésükre áll, sérti SC‑nek a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jogát, valamint az egyenlő bánásmód elvét, amennyiben a megsemmisítés iránti kereset indításához való jogot a KBVP missziók kirendelt személyi állománya számára biztosították. ( 45 )

70.

Az Eulex Kosovo azt állítja, hogy a Törvényszék megközelítése összhangban áll az állandó ítélkezési gyakorlattal, amely szerint az EUMSZ 272. cikket megszorítóan kell értelmezni. ( 46 ) A 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozat egy, a Tanácson belül hozott és az OPLAN‑ban formalizált átszervezési határozat következménye volt, és így a szerződéstől elválasztható. A Törvényszék továbbá helyesen alapozta a munkaszerződés meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozattal kapcsolatos megállapításait a szerződésben szereplő, a meghosszabbításra vonatkozó rendelkezés hiányára. Az Eulex Kosovo nem vitatja, hogy az OPLAN, a CONOPS, a magatartási kódex és a standard működési eljárások a munkaszerződés szerves részét képezik, azonban elutasítja SC azon állítását, amely szerint e dokumentumok szerződéses jellegűek, mivel – amint azt a tárgyaláson hangsúlyozta – ezek általános műveleti dokumentumok, amelyeket nem a felek tárgyalnak meg.

71.

Az Eulex Kosovo azt állítja továbbá, hogy a Törvényszék nem sértette meg SC hatékony jogorvoslathoz és egyenlő bánásmódhoz való jogát, mivel SC jogosult volt arra, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti keresetet indítson. Ezenkívül az SC által hivatkozott ügyeket eltérő körülmények jellemzik, és azok a vonatkozó bíróságok előtt még folyamatban vannak.

72.

Kiindulásként meg kell jegyeznem, hogy míg a második fellebbezési jogalap harmadik része komoly megfontolást érdemel, e jogalap első és második részét gyorsan el lehet utasítani.

73.

A második jogalap első részével SC azt állítja, hogy a Törvényszék – a Jenkinson ítéletre tekintettel – nem jelölte meg, hogy figyelembe veheti‑e az azon időszak alatt bekövetkezett tényeket, amely alatt a munkaszerződésekben nem szerepelt az uniós bíróságok hatáskörét előíró választottbírósági kikötés. Véleményem szerint a Törvényszéknek nem kellett erről a kérdésről határoznia ahhoz, hogy értékelje, hogy a vitatott határozatok a szerződéstől elválasztható intézkedéseknek minősülnek‑e, mivel nem állították, hogy a szerződéshez fűződő kapcsolatuk ebből az időszakból ered. Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a második jogalap első részét mint megalapozatlant.

74.

A második jogalap második részével SC látszólag azt kifogásolja, hogy a Törvényszék kizárta annak lehetőségét, hogy egy, az EUMSZ 272. cikken alapuló kereset megállapítási jellegű lehessen. A Törvényszék azonban nem foglalt állást erről a kérdésről, és a vitatott határozatok jellegére támaszkodott, nem pedig az azokkal szemben előterjesztett kérelmek jellegére. Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a második jogalap második részét mint megalapozatlant.

75.

A második jogalap harmadik részével SC megkérdőjelezi a Törvényszék azon értékelését, amely szerint a vitatott határozatok a szerződéstől elválasztható intézkedéseknek minősülnek, amelyeket nem lehet az EUMSZ 272. cikk alapján megtámadni.

76.

Rá kell mutatnom, hogy a második jogalap e része – egy KBVP polgári misszió korábbi szerződéses alkalmazottját érintő munkajogi jogvita keretében – összetett kérdéseket vet fel, amelyekkel a Bíróságnak az EUMSZ 263. cikken, illetve az EUMSZ 272. cikken alapuló keresetekkel megtámadható aktusok közötti különbségtételre vonatkozó ítélkezési gyakorlata még nem foglalkozott. A jelen ügy összetettsége különösen abból ered, hogy a szóban forgó aktusok igazgatási összefüggésbe illeszkedtek, és nem a felek között létrejött munkaszerződés valamely konkrét rendelkezésén alapultak.

77.

Véleményem szerint a második jogalap harmadik része megalapozott, és a megtámadott végzést ezen az alapon hatályon kívül kell helyezni. Erre a következtetésre a következő okok alapján jutottam.

78.

Először is, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 272. cikk olyan különös rendelkezésnek minősül, amely lehetővé teszi, hogy az uniós bíróságok a felek által valamely közjogi vagy magánjogi szerződésbe foglalt úgynevezett választottbírósági kikötés értelmében jogvitákat bíráljanak el. ( 47 ) Mivel az ilyen jogviták választottbírósági kikötés hiányában az EUMSZ 274. cikk alapján a nemzeti bíróságok általános hatáskörébe tartoznak, az uniós bíróságok EUMSZ 272. cikk szerinti hatásköre eltér az általános szabályoktól, így azt megszorítóan kell értelmezni. ( 48 ) E hatáskör továbbá kizárólag az EUMSZ 272. cikk és a választottbírósági kikötés szövege alapján értékelhető anélkül, hogy az uniós bíróságokkal szemben a hatáskörük gyakorlását állítólagosan akadályozó nemzeti jogi rendelkezésekre lehetne hivatkozni. ( 49 ) Ebből következik, hogy az uniós bíróságok csak olyan kérelmeket bírálhatnak el, amelyek az Unió részvételével megkötött és választottbírósági kikötést tartalmazó szerződéseken alapulnak, vagy amelyek közvetlenül kapcsolódnak az ilyen szerződésekből eredő kötelezettségekhez. ( 50 )

79.

Ezzel szemben az EUMSZ 263. cikk az e bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozó megsemmisítés iránti kereset útján lehetővé teszi az uniós bíróságok számára az uniós intézmények és szervek által elfogadott kötelező erejű aktusok jogszerűségének vizsgálatát. ( 51 ) Az ítélkezési gyakorlat szerint a megsemmisítés iránti kereset az uniós intézmények és szervek által hozott valamennyi olyan jogi aktus vonatkozásában – függetlenül azok jellegétől vagy formájától – nyitva áll, amelyek olyan joghatások kiváltására irányulnak, amelyek a felperes érdekeit sérthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét. ( 52 )

80.

Következésképpen a Bíróság az EUMSZ 263. cikk, illetve az EUMSZ 272. cikk alapján megtámadható jogiaktus‑típusok közötti különbségtételre szolgáló szempontokat alakított ki. Közelebbről, a főként a Lito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro kontra Bizottság ítélettel (a továbbiakban: Lito ítélet) ( 53 ) megalapozott ítélkezési gyakorlatban a Bíróság megállapította, hogy a felperes és az egyik intézmény közötti szerződés esetén az EUMSZ 263. cikk alapján csak akkor lehet megsemmisítés iránti keresetet előterjeszteni, „ha a megtámadott aktus olyan kötelező joghatások kiváltására irányul, amelyek kívül esnek a felek közötti szerződéses viszonyon, és amelyek a szerződő intézményre – mint közigazgatási hatóságra – ruházott közhatalmi jogkörök gyakorlásával járnak”.

81.

Ebben az összefüggésben a Bíróság azzal érvelt, hogy ha az uniós bíróságok a tisztán szerződéses keretbe illeszkedő aktusok megsemmisítése tárgyában állapítanák meg a hatáskörüket, az nemcsak azzal a veszéllyel járna, hogy megfosztja az értelmétől az EUMSZ 272. cikket, hanem – azokban az esetekben, ha a szerződés nem tartalmaz választottbírósági kikötést – azzal is, hogy az uniós bíróságok hatásköre túlterjeszkedik az EUMSZ 274. cikk által kijelölt korlátokon, amely rendelkezés a nemzeti bíróságok általános szabályok szerinti hatáskörébe utalja az ilyen jogviták elbírálását. ( 54 )

82.

Ennek alapján a Bíróság megállapította, hogy egy terhelési értesítést vitató kereset nem alapulhat az EUMSZ 263. cikken. E terhelési értesítés a szerződés összefüggésébe illeszkedik, amennyiben annak az említett szerződés kikötésein alapuló tartozás visszatérítése a tárgya. Az értesítés nem tekinthető az EUMSZ 299. cikk szerinti végrehajtható okiratnak sem, amelyet egy intézmény vehet igénybe abban az esetben, ha az adós a rögzített esedékességi időpontban nem teljesítene. E terhelési értesítés tehát nem jár olyan jogkövetkezményekkel, amelyek közhatalmi jogkörök gyakorlásából erednek, hanem éppen ellenkezőleg, azt elválaszthatatlannak kell tekinteni a felek között fennálló szerződéses viszonytól. ( 55 )

83.

A Bíróság emellett hasonló következtetésekre jutott háromoldalú szerződéses jogviszonyokkal kapcsolatos körülmények között is, ahol a felperes nem közvetlenül egy intézménnyel, hanem valamely szerződő fél és az EU között létrejött szerződés kontextusában az előbbi szerződő féllel kötött szerződést. Itt a Bíróság megállapította, hogy az intézmény által a felperes nem megfelelő teljesítményére, munkabérének csökkentésére és munkájának megszüntetésére vonatkozóan elfogadott aktusok nem támadhatók meg az EUMSZ 263. cikk alapján, mivel az ilyen aktusok valamennyi joghatása az intézmény és a másik szerződő fél közötti szerződéses jogviszony keretében következik be és merül ki, amelynek vonatkozásában a felperes harmadik félnek minősül. ( 56 )

84.

Rá kell mutatni továbbá, hogy az EUMSZ 272. cikk és az EUMSZ 263. cikk közötti különbségtételre vonatkozó ítélkezési gyakorlat összefügg az EUMSZ 272. cikk és az – uniós bíróságok számára az Unió szerződésen kívüli felelősségére vonatkozó keresetek elbírálására kizárólagos hatáskört biztosító ( 57 ) – EUMSZ 268. cikk közötti különbségtételre vonatkozó ítélkezési gyakorlattal. ( 58 )A Bíróság megállapította különösen, hogy az uniós bíróságoknak a jogvita szerződéses vagy szerződésen kívüli jellegének hatáskörük vizsgálata érdekében történő meghatározása céljából az ügybeli tényállás különböző elemei, mint például az állítólag megsértett jogi norma, a hivatkozott kár jellege, a felrótt magatartás, valamint a felek közötti jogi kapcsolatok alapján meg kell vizsgálniuk, hogy e felek között „a jogvita tárgyát illetően ténylegesen létrejött‑e szerződéses viszony, amely viszony mélyreható vizsgálata nélkül az említett kereset nem bírálható el”. A Bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy az uniós bíróságok nem indulhatnak ki egyszerűen a felek által hivatkozott normákból, mivel ebben az esetben a felek által hivatkozott normáktól függően változhatna a jogvita jellege és az elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság.

85.

A második fellebbezési jogalap harmadik részét a fenti ítélkezési gyakorlatra tekintettel kell megvizsgálni.

86.

A jelen ügyben megjegyzem, hogy a megtámadott végzés 35., 36. és 42. pontjában a Törvényszék a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapított feltételekre, és különösen a Lito ítéletre hivatkozott annak meghatározása érdekében, hogy a vitatott határozatok a felek közötti szerződéses viszony körébe tartoznak‑e.

87.

Álláspontom szerint azonban a Törvényszéknek a megtámadott végzés 37–45. pontjában szereplő megállapítása, amely szerint e határozatokat e viszonytól elválaszthatónak kell tekinteni, téves jogalkalmazáson alapul.

88.

Emlékeztetni kell arra, hogy e vitatott határozatok arra vonatkoznak, hogy SC nem volt sikeres a 2016. évi belső versenyvizsgán, valamint a munkaszerződése meghosszabbításának mellőzésére. Így a vitatott határozatok az Eulex Kosovo által hozott, SC‑nek az Eulex Kosovóval fennálló munkaviszonyára vonatkozó aktusnak minősülnek. Az SC által az uniós bíróságok előtt indított kereset a misszióvezető vitatott határozatokat – az OPLAN és a standard működési eljárások rendelkezéseivel összhangban – helybenhagyó határozatának bírósági felülvizsgálatára irányul (lásd a jelen indítvány 30. pontját).

89.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatára és különösen a Lito ítéletben megállapított szempontokra tekintettel komoly jelek utalnak arra, hogy a vitatott határozatok az SC és az Eulex Kosovo közötti szerződéses keretrendszerbe tartoznak. Amint azt az alábbiakban ki fogom fejteni, e határozatok az SC és az Eulex Kosovo közötti munkaszerződésből eredő jogokon és kötelezettségeken alapulnak, és lényegében e szerződés teljesítéséhez kapcsolódnak. A vitatott határozatok tehát nem járnak olyan jogkövetkezményekkel, amelyek közhatalmi jogkörök Eulex Kosovo általi gyakorlásából erednek, hanem éppen ellenkezőleg, azokat elválaszthatatlannak kell tekinteni az SC és az Eulex Kosovo között fennálló szerződéses viszonytól. Az Eulex Kosovo által előadottakkal ellentétben, noha az EUMSZ 272. cikket megszorítóan kell értelmezni, amint azt a jelen indítvány 78. pontjában említettem, az EUMSZ 272. cikk egyértelműen kiterjed a szerződésen alapuló vagy az abból eredő kötelezettségekhez közvetlenül kapcsolódó jogvitákra, amiről itt is szó van.

90.

A megtámadott végzés 38–42. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozat nem az SC és az Eulex Kosovo közötti munkaszerződés kikötésein alapult, hanem a 2016. évi belső versenyvizsga kiválasztási bizottsága fogadta el azt a személyzetnek az OPLAN és a végrehajtási terv alapján történő csökkentésére vonatkozó rendszer keretei között, és az az említett versenyvizsga szervezéséről szóló igazgatási határozatból eredt. Ebből következett, hogy a 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozat elválasztható a szerződéstől.

91.

A megtámadott végzés 43. pontjában a Törvényszék megállapította továbbá, hogy SC harmadik kereseti kérelme alátámasztása érdekében előadott jogalapjai nem az SC és az Eulex Kosovo közötti munkaszerződés kikötésein alapultak, hanem az igazgatási aktusokra jellemző állítólagos hibákra hivatkoztak.

92.

Egyetértek SC‑vel abban, hogy ez a megközelítés téves.

93.

Először is, a Törvényszék nagy mértékben támaszkodott a 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozatot övező igazgatási összefüggésekre, nevezetesen arra, hogy a határozat a Tanácsnak és a polgári műveleti parancsnoknak a személyzet csökkentésére vonatkozó határozataiból következett, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy e határozatot ebben az összefüggésben hozták, nem pedig a felek közötti szerződéses viszony összefüggésében. A Törvényszék azonban nem vizsgálta e határozat és a felek közötti szerződéses viszony között fennálló pontos kapcsolatot. Ennek vizsgálata különösen jelentősnek tűnik a KBVP polgári missziók keretében, tekintettel arra, hogy a szerződéses alkalmazottakkal fennálló munkaviszonyra vonatkozó aktusok gyakran a Tanács vagy más hatóság által az e missziók szervezete és stratégiai irányítása tárgyában hozott határozatok következményei lehetnek.

94.

A jelen ügyben, míg a szóban forgó igazgatási határozatok az Eulex Kosovo személyzetének csökkentésére vonatkoztak, semmi nem utal arra, hogy a személyi állomány tagjainak a versenyvizsga‑eljárás keretében történő konkrét kezeléséhez vagy a személyi állomány tagjainak az e versenyvizsgából eredő munkajogi státuszához kapcsolódtak volna. Így a Törvényszék azzal, hogy pusztán abból a körülményből, hogy a 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozat egy, az Eulex Kosovo szervezetére vonatkozó igazgatási határozatból eredt, az előbbi határozat igazgatási jellegére következtetett, tévesen alkalmazta a Bíróság ítélkezési gyakorlatát, mivel ez a felek közötti szerződéses viszony keretébe tartozó aktusok lehetséges megsemmisítéséhez vezethet, és így kiüresítheti az EUMSZ 272. cikket.

95.

Ezenkívül látható, hogy a 2016. évi belső versenyvizsgára különösen az OPLAN és a standard működési eljárások rendelkezései voltak irányadóak. A Törvényszék ugyanakkor nem foglalkozott azzal, hogy az OPLAN, a CONOPS, a magatartási kódex és a standard működési eljárások, amelyeknek az Eulex Kosovo általi megsértésére SC hivatkozik, szerződéses dokumentumok‑e, és így az SC és az Eulex Kosovo közötti szerződéses viszony részét képezik‑e.

96.

Az Eulex Kosovo által előadottakkal ellentétben, amint azt SC jelezte, az a körülmény, hogy ezek a dokumentumok általános műveleti jellegűek és azokat nem a szerződés felei tárgyalják meg, nem döntő. E dokumentumok az SC és az Eulex Kosovo közötti viszonyban szerződéses jellegűnek tekinthetők, mivel azokra a munkaszerződésben e szerződés szerves részeként hivatkoznak, és azok a felek e szerződés teljesítése során fennálló jogainak és kötelezettségeinek alapjául szolgálnak (lásd a jelen indítvány 19. és 20. pontját). ( 59 )

97.

E tekintetben rá kell mutatni, hogy az átszervezésre vonatkozó standard működési eljárások – az Eulex Kosovo írásbeli beadványához csatolt – alkalmazandó változatának ( 60 ) a „Felülvizsgálat” címet viselő 5. cikke a következőképpen rendelkezik: „A munkaszerződésekben előirányzott jogorvoslati lehetőségek sérelme nélkül a személyi állomány átszervezéssel érintett bármely tagja kérheti a misszióvezetőtől a folyamat felülvizsgálatát a folyamat méltányosságával és pontosságával kapcsolatos, alátámasztott kétségei esetén”. Ezt azt jelenti, hogy a személyi állomány tagja a szerződéses kereteken belül jogorvoslati lehetőségeket – nevezetesen a munkaszerződésben szereplő választottbírósági kikötés alapján az EUMSZ 272. cikk szerint indított keresetet – vehet igénybe az őt érintő belső versenyvizsga‑eljárás méltányosságának vitatása érdekében, amiről a jelen ügyben is szó van.

98.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy – amint azt SC jelezte – annak megállapítása, hogy e dokumentumok nem szerződéses jellegűek, ellentmondani látszik a Törvényszék – megtámadott végzésben nem említett – azon ítélkezési gyakorlatának, amelyben úgy tekintik, hogy az ilyen dokumentumok a felek közötti szerződéses kötelezettségek alapjául szolgálnak. Közelebbről, a PY kontra EUCAP Sahel Niger ítéletben ( 61 ) egy KBVP polgári misszió korábbi szerződéses alkalmazottja által az EUMSZ 272. cikk alapján indított keresetről volt szó, amelyben a felperes az adott misszió magatartási kódexe alapján a munkaszerződése megsértésére hivatkozott. A Törvényszék megállapította, hogy a keresetet a munkaszerződés részét képező magatartási kódex rendelkezései alapján kell vizsgálni, amelyek a szóban forgó kérelmek értékelése céljából az alkalmazandó jogot alkotják.

99.

Hasonló okokból problematikus a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint SC jogalapjai igazgatási aktusokra jellemző hibákra vonatkoztak, és nem a szerződés kikötésein alapultak, amiből a Törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy a 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozat igazgatási jellegű volt. A Törvényszék figyelmen kívül hagyta SC‑nek a felek közötti szerződéses viszonyra irányadó szabályok, többek között az OPLAN és a standard működési eljárások megsértésére hivatkozó jogalapjait. Így a Törvényszék, mivel nem vizsgálta meg, hogy e dokumentumok szerződéses jellegűek‑e, tévesen állapította meg, hogy SC nem adott elő a munkaszerződés kikötésein alapuló jogalapokat.

100.

Rá kell mutatnom továbbá, hogy ez a megállapítás ellentmondani látszik a Bíróság EUMSZ 268. cikk és EUMSZ 272. cikk közötti különbségtételre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának (lásd a jelen indítvány 84. pontját), amely rögzíti, hogy az uniós bíróságoknak meg kell vizsgálniuk a felek közötti szerződéses viszony tényleges létrejöttét, és a jogvita szerződéses jellegének a kereset elfogadhatósága érdekében történő meghatározása során nem támaszkodhatnak kizárólag a felek által előadott jogalapokra. ( 62 ) A Törvényszék pedig éppen ezt tette, amikor a jogvita szerződéses jellegét az EUMSZ 272. cikk céljából az SC által hivatkozott jogalapok alapján értékelte.

101.

Végül, az ügy iratai között semmi más nem támasztja alá azt a következtetést, hogy a 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozat elfogadása során az Eulex Kosovo nem munkáltatóként/szerződő félként, hanem a felek közötti szerződéses keretrendszeren túlterjeszkedve, közigazgatási hatóságként járt el. A jelen ügyben felmerülő körülmények különböznek különösen egy olyan helyzettől, amelyben a munkaviszony túlterjed a szerződéses összefüggésen, és személyzeti szabályzati elemekkel rendelkezik, amelyek abból erednek, hogy az uniós intézmény vagy szerv „a köz érdekében tevékenyked[ik]”. ( 63 )

102.

A megtámadott végzés 45. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy míg az utolsó munkaszerződés 16.1. cikke e szerződés időtartamaként a 2016. június 15. és a 2016. november 14. közötti időszakot jelölte meg, e szerződés nem tartalmazott a meghosszabbítását előíró kikötést. A munkaszerződés meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozat tehát nem az SC és az Eulex Kosovo közötti szerződéses kikötésekből fakadt, hanem a humánerőforrás‑szolgálat igazgatási határozatán alapult, amely levonta a 2016. évi belső versenyvizsgára vonatkozó határozatnak, valamint SC említett versenyvizsgán való sikertelen részvételének a következményeit.

103.

Következésképpen a Törvényszék annak megállapításához, hogy a határozat nem az SC és az Eulex Kosovo közötti szerződéses viszony keretébe illeszkedett, arra a körülményre támaszkodott, hogy a szerződés nem tartalmazott a meghosszabbítását előíró kikötést. Ugyanakkor, amint azt SC jelezte, az a körülmény, hogy a közte és az Eulex Kosovo között létrejött munkaszerződés nem tartalmazott a meghosszabbítását előíró kikötést, nem döntő jellegű annak értékelése szempontjából, hogy a határozat a Bíróság ítélkezési gyakorlatával és különösen a Lito ítélettel összhangban a felek közötti szerződéses viszony keretébe illeszkedik‑e.

104.

Épp ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy a munkaszerződés meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozat teljességgel az SC és az Eulex Kosovo közötti szerződéses viszony keretébe illeszkedik. Ezt alátámasztja az a körülmény, hogy az utolsó munkaszerződés a 16.2. cikkben ezenkívül rendelkezik a munkaszerződésnek a munkavállaló vagy a munkáltató általi megszüntetéséről. Amikor az Eulex Kosovo úgy határozott, hogy nem hosszabbítja meg SC szerződését, munkáltatóként járt el, aki a felek közötti szerződéses keretek között megszüntette SC‑nek az Eulex Kosovónál történő foglalkoztatását. Következésképpen semmi nem támasztja alá azt a következtetést, hogy e határozat meghozatala során az Eulex Kosovo e kereteken kívül, közhatalmi jogköröket gyakorolva járt volna el.

105.

Ezenkívül álláspontom szerint a Jenkinson ítélet ( 64 ) arra vonatkozó támpontokkal szolgál, hogy a munkaszerződés meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozat az SC és az Eulex Kosovo közötti szerződéses viszony keretébe illeszkedik. Amint azt a jelen indítvány 61. és 62. pontjában említettem, az előbbi ügy körülményei az Eulex Kosovo egy korábbi nemzetközi szerződéses alkalmazottja által az EUMSZ 272. cikk alapján indított, a munkaszerződése meghosszabbításának mellőzéséből eredő visszaélésszerű elbocsátásra hivatkozó keresetre vonatkoztak.

106.

Kétségtelen, hogy a Bíróság közvetlenül nem foglalt állást a szóban forgó határozatok jellegéről, mivel az uniós bíróságok EUMSZ 272. cikk szerinti hatáskörének terjedelmére vonatkozó más kérdéssel foglalkozott egy olyan munkaviszonnyal összefüggésben, amely több szerződésen alapult, amelyek közül csak az utolsó tartalmazott választottbírósági kikötést. A Bíróság mindazonáltal úgy érvelt, hogy a felperes kérelmei, ideértve a munkaszerződése meghosszabbításának mellőzésével kapcsolatos kérelmeit is, az utolsó szerződésben szereplő választottbírósági kikötés alapján a hatáskörébe tartoznak, mivel e szerződésből erednek, vagy közvetlen kapcsolatban állnak az e szerződésből fakadó kötelezettségekkel. Ez az ítélet tehát azt feltételezi, hogy e körülmények között a munkaszerződés meghosszabbításának mellőzésén alapuló kérelem szerződéses jellegű.

107.

Ez Szpunar főtanácsnok Jenkinson ügyre vonatkozó indítványából ( 65 ) is egyértelműen kitűnik. A főtanácsnok többek között úgy ítélte meg, hogy a felperes és az Eulex Kosovo között fennálló „foglalkoztatási jogviszony egy szerződéses jellegű jogviszony”, és mivel a munkaszerződés meghosszabbításának mellőzéséről szóló határozat volt az, amely megszüntette e munkaviszonyt, e határozat a Bíróság EUMSZ 272. cikk szerinti hatásköre szempontjából kapcsolódik a választottbírósági kikötést tartalmazó utolsó szerződéshez.

108.

Ezzel összefüggésben érdemes rámutatni továbbá, hogy a Törvényszék megközelítése ellentmondani látszik a Törvényszék egyéb ítélkezési gyakorlatának, amely az Eulex Kosovo korábbi szerződéses alkalmazottai által indított munkajogi jogvitákra vonatkozik, ahol a munkaszerződés meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozatokat a felek közötti szerződéses viszony keretébe illeszkedő intézkedésnek tekintették. Noha e határozatok nem kötelezőek e Bíróságra, az Eulex Kosovo által előadottakkal ellentétben nem látom be, hogy ez az ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben miért ne lenne releváns, tekintettel különösen a szóban forgó aktusok hasonlóságára.

109.

Közelebbről, a Bitiqi és társai kontra Bizottság és társai ügyben ( 66 ) a Törvényszéknek az Eulex Kosovo által hozott, szerződéses alkalmazottak munkaszerződése meghosszabbításának elmaradásáról szóló határozatok jogszerűségéről kellett határoznia. E határozatokban a misszióvezető tájékoztatta ezen alkalmazottakat, hogy munkaszerződésük meghatározott időpontban lejár, és azt követően nem fogják meghosszabbítani. A Törvényszék megállapította, hogy a jogvita a felek közötti szerződéses keretrendszerbe illeszkedik, és közvetlenül a köztük fennálló munkaviszonyból ered. Így a jogvita a munkaszerződésekben szereplő, a szerződésekből eredő vagy azokkal összefüggő jogviták tekintetében a brüsszeli bíróságok hatáskörét megállapító kikötések hatálya alá tartozott.

110.

Ezenkívül a Sógor kontra Tanács és társai végzés ( 67 ) egy olyan keresetre vonatkozott, amelyet egy, az Eulex Kosovo, majd később az Európai Unió koszovói különleges képviselője által alkalmazott jogi tanácsadó indított többek között a munkaszerződése meghosszabbításának elmaradásához vezető eljárás megsemmisítése érdekében. A Törvényszék megállapította, hogy a jogvita a munkaszerződésben szereplő kikötés hatálya alá tartozott, amely az adott időpontban a szerződésből eredő vagy azzal összefüggő jogviták tekintetében a brüsszeli bíróságok hatáskörét állapította meg. A Törvényszék megjegyezte, hogy a felperes utolsó munkaszerződését határozott időre kötötték, és az adott eljárásban a felperes a meghosszabbítás elmaradását annak tekintetében vitatta, ezért megállapította, hogy a felperes kérelmei e szerződésből eredtek, vagy legalábbis az abból eredő kötelezettségekhez közvetlenül kapcsolódtak.

111.

Ezen ítélkezési gyakorlat alapján megjegyzendő különösen, hogy nem tekintették úgy, hogy az a körülmény, hogy a szerződéses alkalmazottak és az Eulex Kosovo közötti munkaszerződések határozott időre szóltak, és nem tartalmaztak a meghosszabbításukat előíró kikötést, kizárná, hogy az Eulex Kosovo által az ezen alkalmazottak munkaszerződése meghosszabbításának mellőzéséről hozott határozatokat a felek közötti szerződéses viszony keretébe illeszkedő aktusoknak minősítsék.

112.

Záró megjegyzésként rá kívánok mutatni, hogy tágabb perspektívából nézve tekinthető úgy, hogy annak megállapítása, hogy a vitatott határozatok az SC és az Eulex Kosovo közötti szerződéses keretrendszerbe illeszkednek, a KBVP polgári missziók konkrét kontextusát veszi figyelembe különösen azzal, hogy megőrzi az ilyen missziók szerződéses alkalmazottainak foglalkoztatására vonatkozó szerződéses megállapodások rugalmasságát, biztosítva ugyanakkor, hogy ezen alkalmazottak az e szerződéses megállapodásokból eredő követelések érvényesítése során a felek által munkaszerződéseikben elfogadott választottbírósági kikötés alapján hatékony bírói jogvédelemben részesüljenek. ( 68 ) Egy ilyen megállapítás egyáltalán nem csökkenti az EU és a tagállamok azzal kapcsolatos mérlegelési mozgásterét, hogy a KBVP polgári missziók szerződéses alkalmazottai foglalkoztatásának keretrendszerét módosítsák. Megjegyzendő ugyanis, hogy a Bizottság és a főképviselő által 2019‑ben kiadott, a polgári KBVP területére vonatkozó paktum végrehajtásáról szóló közös cselekvési terv előirányozza a nemzetközi szerződéses alkalmazottak munkajogi státuszának felülvizsgálatát, valamint előirányoz az e státusz lehetséges javítására vonatkozó lehetőségeket. ( 69 )

113.

A fentiekre tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy adjon helyt a második fellebbezési jogalap harmadik részének, és ennek alapján helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést.

114.

Az első, az EUMSZ 272. cikk megsértésére hivatkozó fellebbezési jogalappal SC azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 48–52. pontjában tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy a vitatott határozatok jogellenességének EUMSZ 272. cikk alapján történő megállapítására irányuló harmadik kereseti kérelmet átminősítette az EUMSZ 263. cikken alapuló megsemmisítés iránti keresetté. Ez a jogalap három részből áll.

115.

Az első jogalap első részével SC azt állítja, hogy a Törvényszék nem rendelkezett hatáskörrel erre az átminősítésre. SC azt az álláspontot képviseli, hogy mivel a Törvényszék nem rendelkezett hatáskörrel a vitatott határozatok elleni megsemmisítés iránti kereset elbírálására, nem rendelkezett hatáskörrel a kereset átminősítésére sem.

116.

Az első jogalap második részével SC azt állítja, hogy az átminősítésre SC kifejezett szándéka ellenére került sor. Amint azt a Törvényszéknek az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetek EUMSZ 272. cikken alapuló keresetté történő átminősítésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata mutatja, ( 70 ) a Törvényszék érvényesen nem minősíthet át egy keresetet, ha ez – többek között – ellentétes a felperes kifejezett szándékával. A jelen ügyben SC kifejezetten úgy döntött, hogy nem megsemmisítés iránti keresetet indít, azon az alapon, hogy a Törvényszék az ítélkezési gyakorlata alapján megállapította volna, hogy nem rendelkezik hatáskörrel, és a kereset határidőn túli lett volna. SC a tárgyaláson kijelentette továbbá, hogy az ilyen átminősítés nem lehetséges, mivel az EUMSZ 272. cikk szerinti keresetekre már eleve szigorú követelmények vonatkoznak azzal, hogy megkövetelik, hogy a felek a szerződésükbe választottbírósági kikötést iktassanak be, azonban másodlagosan úgy vélte, hogy a Törvényszék ítélkezési gyakorlata analógia útján alkalmazható lehet.

117.

Az első jogalap harmadik részével SC azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az átminősítéssel kapcsolatban nem biztosította a meghallgatáshoz való jogát, noha ez az átminősítés jelentős következményekkel járt SC számára, többek között azzal, hogy megtagadták tőle a vitatott határozatok bírósági felülvizsgálatát, és elutasították a kapcsolódó kártérítési iránti keresetét.

118.

Az Eulex Kosovo azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott végzésben valójában nem minősítette át a keresetet, hanem csupán megállapította – feltételes jelleggel –, hogy a kereset mennyiben lehetett volna elfogadható, ha azt az EUMSZ 263. cikk alapján indítják meg. Az Eulex Kosovo a tárgyaláson előadta továbbá, hogy a Törvényszék jelen ügyben követett megközelítésének vannak előzményei, ( 71 ) és hogy az ilyen átminősítés a Törvényszéknek az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetek EUMSZ 272. cikken alapuló keresetté történő átminősítésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában megállapított feltételek analógia útján történő alkalmazása alapján lehetséges.

119.

Az Eulex Kosovo ezenkívül vitatja SC azon állítását, hogy megtagadták tőle a bírósági felülvizsgálatot, és hogy a tervezett átminősítéssel kapcsolatban biztosítani kellett volna számára a meghallgatáshoz való jogot. A bírósági felülvizsgálat csak akkor lett volna elvégezhető, ha a kereset elfogadható lett volna, és a Törvényszéknek az eljárási szabályzata 126. cikke alapján nem kellett meghallgatnia SC‑t.

120.

Az első fellebbezési jogalappal SC a harmadik kereseti kérelem Törvényszék általi átminősítésének jogszerűségét vitatja. Közelebbről, SC lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék nem tartotta tiszteletben az ilyen átminősítésre vonatkozó feltételeket, nevezetesen a következőket: a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik az átminősített kereset elbírálására (első rész); a felperes kifejezett szándéka ezt nem zárja ki (második rész); és a felperest meg kell hallgatni (harmadik rész). Ezenkívül – az SC által a tárgyaláson előadottak alapján, amelyeket a jelen indítvány 116. pontjában ismertettem – úgy tűnik, SC azt állítja, hogy az EUMSZ 272. cikk sajátosságaira figyelemmel az ilyen átminősítés főszabály szerint nem engedhető meg.

121.

Ezért megjegyzendő, hogy az első fellebbezési jogalap fontos kérdéseket vet fel, amelyekkel a Bíróság arra vonatkozó ítélkezési gyakorlata, hogy lehetséges‑e egy, az EUMSZ 272. cikken alapuló keresetnek az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetté történő átminősítése, és ha igen, milyen felételekkel végezhető el az ilyen átminősítés, még nem foglalkozott.

122.

Figyelemmel arra, hogy javaslatom szerint a második fellebbezési jogalap megalapozott, elképzelhető, hogy a Bíróságnak nem szükséges határoznia az első jogalapról. Mindazonáltal meg fogom vizsgálni az első jogalapot arra az esetre, ha a Bíróság nem értene egyet az álláspontommal, és így azt kellene feltételezni, hogy a vitatott határozatok a szerződéstől elválasztható intézkedések, amelyek az EUMSZ 272. cikk alapján nem támadhatók meg.

123.

Már az elején rögzíteni kívánom, hogy az első fellebbezési jogalap számomra megalapozottnak tűnik, és a kereset Törvényszék általi részleges átminősítése téves jogalkalmazást tartalmaz.

124.

Mielőtt kifejteném, hogy milyen indokok alapján jutottam erre a következtetésre, rá kívánok mutatni, hogy nem lehet helyt adni az Eulex Kosovo azon érvének, amely szerint a Törvényszék valójában nem minősítette át SC kérelmét.

125.

A megtámadott végzés 46. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy jóllehet SC kifejezetten az EUMSZ 272. cikkre hivatkozott, a harmadik kereseti kérelmet az EUMSZ 263. cikk szerinti keresetnek kell tekinteni.

126.

Ennek alapján a Törvényszék a megtámadott végzés 51. és 52. pontjában megállapította, hogy a harmadik kereseti kérelem elfogadhatatlan, mivel azt határidőn túl nyújtották be.

127.

Kétségtelen, hogy a megtámadott végzés 48. pontjában a Törvényszék az EUMSZ 263. cikkben szereplő határidő tárgyalását azzal vezette be, hogy „[m]ég annak feltételezése esetén is, hogy […] a Törvényszék a harmadlagos kereseti kérelem jogalapját átminősítheti az EUMSZ 263. cikken alapuló megsemmisítés iránti keresetté”. A Törvényszék ugyanakkor már a megtámadott végzés 46. pontjában formálisan átminősítette a kérelmet. Ezenkívül a megtámadott végzés 49. és 50. pontjával együttesen értelmezett 51. és 52. pontjából következik, hogy a Törvényszék a kereset elfogadhatatlanságának megállapítását kizárólag arra alapozta, hogy azt határidőn túl indították meg. Ilyen megállapítást azonban csak akkor lehet tenni, ha a keresetet átminősítették az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetté.

128.

A kérdés érdemére rátérve emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott végzés 27. pontjában említett állandó ítélkezési gyakorlat szerint a felperesre tartozik keresete jogi alapjának megválasztása, és nem az uniós bíróságok feladata, hogy saját maguk válasszák meg a legmegfelelőbb jogi alapot. ( 72 )

129.

Ugyanakkor a Törvényszék bőséges ítélkezési gyakorlatban állapította meg, hogy amennyiben a Törvényszékhez megsemmisítés iránti keresettel vagy kártérítési keresettel fordulnak, noha a jogvita valójában szerződéses jellegű, a Törvényszék a pergazdaságosság érdekében átminősítheti az említett keresetet, ha ezen átminősítés feltételei fennállnak. ( 73 )

130.

Következésképpen az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetnek az EUMSZ 272. cikken alapuló keresetté történő átminősítése akkor lehetséges az alperes intézmény vagy szerv védelemhez való jogának sérelme nélkül, ha egyrészt a felperes kifejezett szándékával az nem ellentétes, másrészt ha legalább egy olyan jogalapot felhoztak a keresetlevélben, amely a szóban forgó szerződéses jogviszonyra vonatkozó szabályok megsértésén alapul. ( 74 ) E két feltétel kumulatív, ( 75 ) ami azt jelenti, hogy mindkettőnek teljesülnie kell. ( 76 ) Ha a felperes kifejezett szándéka arra irányul, hogy a keresetet ne az EUMSZ 272. cikkre alapítsa, ( 77 ) vagy ha nem hoztak fel a szerződéses jogviszonyra vonatkozó szabályok megsértésén alapuló jogalapot, ( 78 ) úgy nincs lehetőség az átminősítésre. ( 79 )

131.

A Törvényszék megállapította továbbá, hogy egy, az EUMSZ 263. cikken alapuló kereset csak akkor minősíthető át az EUMSZ 272. cikken alapuló keresetté, ha van az uniós bíróságok számára az ilyen alapon indított keresetek elbírálására hatáskört biztosító választottbírósági kikötés. ( 80 ) Úgy tűnik tehát, hogy ez nem magának az átminősítésnek a feltétele, hanem annak vizsgálatára irányuló önálló követelményt jelent, hogy a Törvényszék az EUMSZ 272. cikk alapján rendelkezik‑e hatáskörrel az átminősített kereset elbírálására. ( 81 )

132.

Rá kell mutatnom továbbá, hogy a Törvényszék említette az EUMSZ 272. cikken alapuló kereset EUMSZ 263. cikken alapuló keresetté – noha korlátozottabb módon – történő átminősítésének lehetőségét. A Törvényszék még nem határozta meg különösen, hogy az előbb említett ítélkezési gyakorlatban szereplő feltételek fordított helyzetben is alkalmazandók‑e. Például néhány ügyben ( 82 ) a Törvényszék a megtámadott végzéshez hasonló megközelítést követett, megállapítva, hogy még ha ilyen átminősítésre sor kerülhetne is, a keresetet határidőn túl terjesztették elő, ezért elfogadhatatlan. Egy másik ügyben ( 83 ) a Törvényszék csupán megjegyezte, hogy a felperes fenntartotta az álláspontját anélkül, hogy átminősítést kért volna, ezért a keresetet elutasította mint elfogadhatatlant.

133.

A jelen ügyben a Törvényszék fenti ítélkezési gyakorlatára tekintettel számomra úgy tűnik, hogy a Bíróság elé terjesztett információk alapján nincs ok arra, hogy kizárjuk egy EUMSZ 272. cikken alapuló kereset EUMSZ 263. cikken alapuló keresetté történő átminősítésének elvi lehetőségét, feltéve hogy bizonyos feltételek teljesülnek. Véleményem szerint egy ilyen átminősítés általában olyan helyzetre utal, amikor a felperes egy adott jogalap alapján keresetet indított az uniós bíróságok előtt, azonban jellegére tekintettel a keresetet egy másik jogalapra kellett volna alapítani. Ezért a pergazdaságosság érdekében az uniós bíróságok átminősíthetik a keresetet a megfelelő jogalapon alapulóvá, annak elkerülése érdekében, hogy a felperesnek e jogalapon új keresetet kelljen indítania. Számomra úgy tűnik, hogy különösen az a körülmény, hogy az uniós bíróságok csak akkor járhatnak el egy, az EUMSZ 272. cikken alapuló kereset tárgyában, ha van választottbírósági kikötés, elvben nem zárja ki az ilyen átminősítést, mivel ezen átminősítés azt feltételezi, hogy a kereset nem szerződéses jellegű, és a kereset mindenesetre a jogalapot kivéve minden tekintetben azonos marad.

134.

Emellett, amint azt SC és az Eulex Kosovo jelezte, szólnak okok amellett, hogy úgy tekintsük, hogy a Törvényszéknek az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetek EUMSZ 272. cikken alapuló keresetté történő átminősítésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában rögzített feltételek analógia útján alkalmazhatóak lehetnek. Ezek az okok különösen az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatában követendő következetes megközelítés előmozdításához fűződő érdeken, valamint az uniós eljárásjog alapvető elvei, különösen a jogvitában részes felek védelemhez való joga tiszteletben tartásának biztosításához fűződő érdeken alapulnak.

135.

Ebből következik, hogy az uniós bíróságok főszabály szerint átminősíthetnek egy, az EUMSZ 272. cikken alapuló keresetet az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetté a felek védelemhez való jogának sérelme nélkül, ha a következő két feltétel teljesül: először, a felperes kifejezett szándékával az nem ellentétes, és másodszor, ha legalább egy olyan jogalapot felhoztak a keresetlevélben, amely az EUMSZ 263. cikk második bekezdésének megfelelően hatáskör hiányán, lényeges eljárási szabályok megsértésén, a Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértésén vagy hatáskörrel való visszaélésen alapul. Ezenkívül, bár ez nem az átminősítés mint olyan kifejezett feltétele, az uniós bíróságoknak ellenőrizniük kell, hogy az EUMSZ 263. cikknek megfelelően rendelkeznek‑e hatáskörrel az átminősített megsemmisítés iránti kereset elbírálására.

136.

A felperes kifejezett szándéka számomra e tekintetben fontos elemnek tűnik. Ez különösen igaz figyelemmel a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságára vonatkozóan előírt követelményekre, különösen az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében meghatározott határidőre, amely – az e tekintetben konkrét határidőt nem rögzítő EUMSZ 272. cikken alapuló keresethez képest – általános jelleggel gyors eljárásra kötelezi a felperest a megsemmisítés iránti kereset megindítása érdekében. Ezért indokolt, hogy ne legyen lehetőség átminősítésre, ha a felperes kifejezi arra vonatkozó szándékát, hogy a kereset ne az EUMSZ 263. cikken alapuljon. Amint azt a Törvényszék ítélkezési gyakorlata ( 84 ) mutatja, e szándékról az uniós bíróságokra irányadó vonatkozó eljárási szabályokkal összhangban meg lehet győződni például a felperes beadványai vagy a felperesnek az eljárás során feltett írásbeli vagy szóbeli kérdésekre adott válasz alapján.

137.

E megfontolások alapján kell megvizsgálni SC fellebbezésének első jogalapját.

138.

Véleményem szerint az első jogalap első részét el kell utasítani. Kétségtelen, hogy a megtámadott végzésben a Törvényszék nem vizsgálta, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján hatáskörrel rendelkezik‑e az átminősített kereset elbírálására. A jelen indítvány 131. pontjában említett ítélkezési gyakorlatra tekintettel azonban a Törvényszék a kereset átminősítésének mérlegelése előtt nem volt köteles a hatáskörének vizsgálatára. Ezenkívül nem kétséges, hogy a Törvényszék a Jenkinson ítéletre tekintettel az EUMSZ 272. cikk alapján hatáskörrel rendelkezik a jelen kereset elbírálására (lásd a jelen indítvány 60–63. pontját), valamint a H kontra Tanács és társai ítéletre tekintettel az EUMSZ 263. cikk alapján hatáskörrel rendelkezik az átminősített kereset elbírálására (lásd a jelen indítvány 52. és 53. pontját). Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az első fellebbezési jogalap első részét mint megalapozatlant.

139.

Véleményem szerint az első fellebbezési jogalap második részének helyt kell adni. A megtámadott végzésben a Törvényszék anélkül végezte el a harmadik kereseti kérelem átminősítését, hogy vizsgálta volna, hogy teljesülnek‑e az ilyen átminősítésre vonatkozó feltételek, és különösen, hogy a felperes kifejezett szándéka ezt nem zárja‑e ki. A Törvényszék tehát tévesen alkalmazta a jogot, amikor a harmadik kereseti kérelmet átminősítette SC azon kifejezett szándéka ellenére, hogy e harmadik kereseti kérelmet ne az EUMSZ 263. cikkre alapítsa.

140.

Hasonló okokból azt az álláspontot képviselem, hogy az első fellebbezési jogalap harmadik részének, amely nagyrészben e jogalap második részéhez kapcsolódik, szintén helyt kell adni. Noha a Törvényszék az eljárási szabályzatának 126. cikke alapján dönthet úgy, hogy a felek meghallgatása nélkül bírál el egy ügyet, ( 85 ) ugyanakkor köteles figyelembe venni a felperes kifejezett szándékát, mivel ez az EUMSZ 272. cikken alapuló kereset EUMSZ 263. cikken alapuló keresetté történő átminősítésének egyik feltétele, amint azt a fentiekben említettem. Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a harmadik kereseti kérelmet anélkül minősítette át, hogy megismerte volna SC‑nek a tervezett átminősítéssel kapcsolatos álláspontját.

141.

Ezért azt javaslom a Bíróságnak, hogy adjon helyt az első fellebbezési jogalap második és harmadik részének, és ennek alapján helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést.

142.

Az EUMSZ 268. cikknek és az EUMSZ 340. cikk második bekezdésének, a tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jognak, a megfelelő ügyintézéshez való jognak, valamint az EUMSZ 272. cikknek és az EUMSZ 340. cikk első bekezdésének és a 2014. évi pályázati felhívásban megállapított követelményeknek a megsértésére hivatkozó ötödik fellebbezési jogalappal SC azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 74. pontjával együttesen értelmezett 57–64. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a járművezetői vizsga letételére való ismételt felszólítással összefüggő, az Eulex Kosovo szerződéses és szerződésen kívüli felelősségén alapuló kérelmek jogilag nyilvánvalóan megalapozatlanok.

143.

SC azt állítja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az Eulex Kosovo szerződéses felelősségére vonatkozó érveit, mivel a pályázati felhívásban szereplő, a négykerék‑meghajtású járművek vezetésére való képességre és a járművezetői vizsga letételére vonatkozó követelményre nem lehet hivatkozni, ha a személyi állomány valamely tagja – SC‑hez hasonlóan – rokkantságban szenved.

144.

A szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatos kérelmet illetően SC előadja továbbá, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azon érveit, amelyek szerint e felszólítások jogellenesek voltak, és sértették SC egészséget, biztonságot és méltóságot tiszteletben tartó munkafeltételekhez való jogát, valamint a megfelelő ügyintézéshez való jogát. A Törvényszék ezenkívül tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a keresetlevél nem tartalmazott az okozati összefüggést, valamint a kárral kapcsolatos feltételeket bizonyító elemeket, mivel SC a Közszolgálati Törvényszék ítélkezési gyakorlata ( 86 ) alapján úgy véli, hogy a nem vagyoni kárra hivatkozó felperesnek nem kell e feltételek teljesülését bizonyítania.

145.

Az Eulex Kosovo azt állítja, hogy SC négykerék‑meghajtású jármű vezetésére való képessége az Eulex Kosovónál való foglalkoztatása szempontjából lényeges elemet jelentett. SC ezenkívül nem indokolja a kártérítési kérelmeit, továbbá nincs okozati összefüggés SC‑nek a járművezetői vizsgán való sikertelen részvétele és a vitatott határozatok ellen benyújtott fellebbezés, illetve a hivatkozott kár között.

146.

Véleményem szerint az ötödik fellebbezési jogalapnak nem lehet helyt adni.

147.

A megtámadott végzés 64. pontjában a Törvényszék az Eulex Kosovo szerződéses felelősségével kapcsolatos következtetését arra alapította, hogy a munkaszerződés előírta, hogy SC‑nek képesnek kell lennie négykerék‑meghajtású jármű vezetésére. Rá kell mutatnom azonban, hogy SC nem kifogásolja ezt a – Törvényszék által levont következtetés indokolására elegendő – megállapítást.

148.

A megtámadott végzés 57–63. pontjában a Törvényszék az SC szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatos kérelmének elutasítására vonatkozó döntését arra alapította, hogy a keresetlevél nem tartalmazott egyetlen olyan elemet sem, amelynek alapján a Törvényszék azonosíthatta volna a kár ténylegességét vagy a felrótt magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggést. A Törvényszék erre a döntésre a megtámadott végzés 58., 59. és 61. pontjában hivatkozott azon állandó ítélkezési gyakorlatra figyelemmel jutott, amely szerint az Unió szerződésen kívüli felelősségére vonatkozó feltételeknek együttesen kell teljesülniük, ( 87 ) és a felperesnek döntő bizonyítékokat kell szolgáltatnia a hivatkozott kár ténylegességére és a közvetlen okozati összefüggésre vonatkozóan. ( 88 )

149.

Rá kell mutatnom, hogy SC nem próbálja bizonyítani, hogy a benyújtott bizonyítékok elegendőek voltak, vagy hogy a Törvényszék értékelése e bizonyítékok elferdítésén alapult volna, csupán téves jogalkalmazásra hivatkozik, amely az állandó ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem állapítható meg. Hozzá kell tenni, hogy a Közszolgálati Törvényszék SC által hivatkozott határozatai releváns megállapításait fellebbezés nyomán hatályon kívül helyezték. ( 89 )

150.

Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az ötödik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant utasítsa el.

151.

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke szerint, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

152.

Úgy ítélem meg, hogy a jelen esetben a per állása nem teszi lehetővé a Bíróság számára a határozathozatalt. A Törvényszék ugyanis a megtámadott végzésben a jogvita érdemére vonatkozó ténybeli állításokat nem vizsgált, mivel bizonyos kérelmeket elfogadhatatlannak minősített. Az ügyet SC és az Eulex Kosovo kérelmének megfelelően vissza kell utalni a Törvényszék elé.

153.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság részlegesen helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke 2018. szeptember 19‑iSC kontra Eulex Kosovo végzését (T‑242/17, EU:T:2018:586) abban a részében, amelyben a Törvényszék elutasította SC keresetét azon az alapon, hogy a harmadik kereseti kérelem elfogadhatatlan, és – a költségek kérdésében történő későbbi határozathozatal lehetőségének fenntartásával – érdemi elbírálás végett utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez.