1.

Minek kellene történnie akkor, ha az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (a továbbiakban: KSZT) bírói tisztségének betöltésére megfelelően képzett pályázókat neveznek ki egy olyan eljárásban, amely szabálytalannak bizonyul? Az ügyek jelen szokatlan összefüggésében minden összetevő rendelkezésre áll e kérdés megválaszolásához. Ezekben az ügyekben kérdések merülnek fel a KSZT bírái Tanács általi kinevezésére vonatkozó eljárással, a Törvényszéknek az e kinevezés vizsgálatára vonatkozó lehetőségével, – vagyis, hogy e vizsgálat lehet‑e közbenső jellegű –, az e vizsgálatra irányadó különböző elvek egymással szembeni mérlegelésével, valamint azon hatásokkal kapcsolatban, amelyeket a valamely bíró kinevezését érintő szabálytalanság gyakorolhat azon bírósági eljárásokra, amelyekben ez a bíró részt vett. Mindenekelőtt azonban a jelen indítványban a fő kihívást az olyan irányvonalak megfogalmazása jelenti, amelyek lehetővé teszik egyfelől a törvény által létrehozott bírósághoz való jog, másfelől pedig a bírósági rendszer stabilitásának biztosításához szükséges jogbiztonság összeegyeztetését.

2.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezménynek (a továbbiakban: EJEE) a „Tisztességes tárgyaláshoz való jog” című 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „[m]indenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja […]”. Az említett egyezmény 13. cikke kimondja a hatékony jogorvoslathoz való jogot.

3.

Az EUMSZ 257. cikk első és negyedik bekezdése az alábbiakat írja elő:

„Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Törvényszékhez kapcsolódó különös hatáskörű törvényszékeket hozhat létre egyes területeken benyújtott meghatározott keresetfajták első fokon történő elbírálására.

[…]

A különös hatáskörű törvényszékek tagjait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek a bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassággal. A különös hatáskörű törvényszékek tagjait a Tanács nevezi ki egyhangú határozattal.”

4.

A KSZT (teljes nevén az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke) felállításáról szóló, 2004. november 2‑i 2004/752/EK, Euratom tanácsi határozat ( 2 ) 2. cikke az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyvet egy I. melléklettel ( 3 ) egészítette ki, amelynek a tényállás idején hatályos változata a 2. cikkben a következőket írta elő:

„A [KSZT] hét bíróból áll. […]

A bírákat hatéves időtartamra nevezik ki. A távozó bírák újra kinevezhetők.

A megüresedő bírói tisztséget egy új bíró hatéves időtartamra történő kinevezésével kell betölteni.”

5.

Ezen I. melléklet 3. cikke a következőkről rendelkezett:

„(1)   A bírákat az [EUM‑Szerződés 257. cikkének negyedik bekezdésével] összhangban, és az e cikkel létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően a Tanács nevezi ki[ ( 4 )]. A bírák kinevezése során a Tanács ügyel a [KSZT] kiegyensúlyozott összetételére, mind a tagállamok állampolgárainak a lehető legszélesebb földrajzi területen alapuló kiválasztását, mind pedig a nemzeti jogrendszerek képviseletét illetően.

(2)   Minden uniós polgársággal rendelkező és az [EUM‑S]zerződés [257. cikkének negyedik bekezdésében] meghatározott feltételeket teljesítő személynek lehetősége van pályázat benyújtására. A Tanács a Bíróság javaslatára megállapítja a pályázatok benyújtására és kezelésére vonatkozó feltételeket és részletes szabályokat.

(3)   Létrejön egy, a Bíróság, valamint a Törvényszék korábbi tagjaiból és elismert szaktudással rendelkező jogászokból álló, héttagú [kiválasztási] bizottság. A Tanács a Bíróság elnökének javaslatára, minősített többséggel eljárva határoz a [kiválasztási] bizottság tagjainak kinevezéséről és a [kiválasztási] bizottság működésére vonatkozó szabályokról.

(4)   A [kiválasztási] bizottság véleményt nyilvánít arról, hogy a pályázók megfelelnek‑e a Közszolgálati Törvényszék bírói tisztségének betöltéséhez szükséges követelményeknek. A [kiválasztási] bizottság ezen véleményéhez csatolja a legmagasabb szintű tapasztalattal rendelkező pályázók listáját. A listának legalább kétszer annyi jelöltet kell tartalmaznia, mint ahány bírát a Tanács kinevez.”

6.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) ( 5 )„A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” című 47. cikke a második bekezdésben kimondja:

„Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.”

7.

A Charta 52. cikkének (3) bekezdése szerint „[a]mennyiben e Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az [EJEE‑ben] biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Ez a rendelkezés nem akadályozza meg azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet nyújtson”.

8.

2013. december 3‑án nyilvános pályázati felhívást tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (a továbbiakban: 2013. évi pályázati felhívás) ( 6 ) a KSZT két bírájának a 2014. október 1. és 2020. szeptember 30. közötti hatéves időtartamra történő kinevezése érdekében. E felhívást azzal a céllal tették közzé, hogy a kinevezési eljárás 2014. szeptember 30‑ig, a KSZT két bírája, S. Van Raepenbusch és H. Kreppel hivatali idejének lejártáig befejeződjön.

9.

A 2013. évi pályázati felhívás 2. pontja rendelkezett a követendő eljárásról:

„[…] A bírákat a Tanács egyhangúlag nevezi ki, a Bíróság, valamint az Európai Unió Törvényszéke korábbi tagjaiból és elismert szaktudással rendelkező jogászokból álló, héttagú [kiválasztási] bizottsággal folytatott konzultációt követően. A [kiválasztási] bizottság véleményt nyilvánít arról, hogy a pályázók megfelelnek‑e a [KSZT] bírói tisztségének betöltéséhez szükséges követelményeknek. A bizottság ezen véleményéhez csatolja a legmegfelelőbb magas szintű tapasztalattal rendelkező pályázók listáját. A listának a kinevezendő bírák számánál legalább kétszer több nevet kell tartalmaznia.”

10.

A 4. pont kifejtette, hogy „[m]ivel két bíró hivatali ideje 2014. szeptember 30‑án lejár, pályázati felhívás kerül közzétételre két új bírának a 2014. október 1. és 2020. szeptember 30. közötti hatéves időtartamra történő kinevezése érdekében”.

11.

A kiválasztási bizottság megfelelően létrehozott egy listát, amely nem négy, hanem hat jelölt nevét tartalmazta, akik rendelkeztek az előírt tapasztalattal, és akiket érdem szerint osztályoztak (a továbbiakban: a pályázók szóban forgó listája). ( 7 ) Ugyanakkor ebben a szakaszban a Tanács nem nevezett ki senkit e két álláshely betöltése céljából. Ennélfogva S. Van Raepenbusch és H. Kreppel a megbízatásuk lejárta, vagyis 2014. szeptember 30. után tovább üléseztek az Európai Unió Bírósága alapokmánya 5. cikke harmadik bekezdésének alkalmazásával, amely előírja, hogy a bíró a hivatalát utódja hivatalba lépéséig tölti be. Az említett alapokmány 5. cikkének első bekezdése szerint ez a rendelkezés alkalmazandó a KSZT bíráira.

12.

2015. augusztus 31‑én a KSZT harmadik bírájának, I. Rofes i Pujolnak a megbízatása lejárt. ( 8 ) Nyilvános pályázati felhívást nem tettek közzé ezen álláshely betöltésére. Mindemellett I. Rofes i Pujol bíró a megbízatása lejárta után szintén tovább ülésezett az Európai Unió Bírósága alapokmánya 5. cikke harmadik bekezdésének alkalmazásával.

13.

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke három bírójának kinevezéséről szóló, 2016. március 22‑i (EU, Euratom) 2016/454 tanácsi határozat (a továbbiakban: kinevezési határozat) ( 9 ) az (1)–(6) preambulumbekezdésében kimondja:

14.

E határozat 1. cikke előírja:

„A Tanács a következő személyeket a [KSZT] bíróivá nevezi ki:

15.

J. Sant’Anna és A. Kornezov 2016. április 13‑án tett esküt.

16.

2016. április 14‑i határozatával ( 10 ) a KSZT K. Bradley‑t, J. Sant’Annát és A. Kornezovot a KSZT második tanácsába (a továbbiakban: a szóban forgó ítélkező testület) osztotta be a 2016. április 14. és 2016. augusztus 31. közötti időszakra. Ez a tanács hozott ítéletet és végzést többek között az FV ügyben, ( 11 ) a Simpson ügyben ( 12 ) és a HG ügyben. ( 13 )

17.

Az ebben az ügyben a Törvényszékhez benyújtott fellebbezésében FV arra hivatkozik, hogy a KSZT‑nek a keresetét elutasító ítéletét egy szabálytalanul létrehozott ítélkező testület hozta, mivel a korábban az I. Rofes i Pujol bíró által betöltött álláshelyre történő bírói kinevezési eljárás szabálytalan volt.

18.

A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy „tekintettel arra, hogy a jogalanyoknak és a nyilvánosságnak a bíróságok függetlenségébe és pártatlanságába vetett bizalma érdekében fontos tiszteletben tartani a bíróvá történő kinevezés szabályait, az érintett bírót nem lehet a [Charta] 47. cikke második bekezdésének első mondata értelmében vett törvényes bírónak tekinteni”, ( 14 ) és hatályon kívül helyezte a KSZT ítéletét. A jelen indítványban később még visszatérek a Törvényszék által az FV ítéletben követett okfejtésre. ( 15 )

19.

A Bíróság nem vizsgálta felül a Törvényszék FV ügyben hozott ítéletét. Az első főtanácsnok ugyanis úgy vélte, hogy „a[z FV] ítélet[…] nem hordozza a komoly veszélyét annak, hogy az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérüljön”. Javasolta azonban a Bíróságnak, hogy végezze el ezen ítélet felülvizsgálatát (értelmezésem szerint annak alkotmányos jelentősége miatt). Ezzel összefüggésben a Bíróság úgy határozott, hogy a felülvizsgálatnak az Európai Unió Bírósága alapokmányának 62. cikkében előírt formai követelményei nem teljesülnek. ( 16 )

20.

A jelen felülvizsgálati eljárások a Törvényszék két ítéletére, a 2019. július 19‑i Simpson kontra Tanács ítéletre ( 17 ) és a 2019. július 19‑i HG kontra Bizottság ítéletre ( 18 ) vonatkoznak (a továbbiakban együtt: a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek). Mivel a felülvizsgálat nem érinti ezen ügyek érdemét, csupán azok lényegét foglalom össze, és a Bíróság figyelmét ezen ügyek részletesebb bemutatása céljából arra hívom fel, hogy olvassa el a Törvényszék ítéleteit.

21.

Erik Simpson eredetileg a Tanács észt nyelvi fordítási egységén volt kisegítő alkalmazott. Később sikeres fordítói versenyvizsgát tett, felvették tisztviselőként (először AD 5, majd AD 6 besorolási fokozatba) és egy másik sikeres versenyvizsgát tett. Kérelmet nyújtott be, hogy az AD 9 besorolási fokozatba léphessen, arra hivatkozva, hogy a kívánt besorolási fokozatnak megfelelő vizsgát sikeresen letette, és hogy más fordítási egységekhez tartozó három tisztviselő esetében – az övéhez hasonló helyzetben – ilyen magasabb besorolási fokozatba lépés történt.

22.

A Tanács elutasította ezt a kérelmet, és az E. Simpson által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt.

23.

E. Simpsonnak a KSZT‑hez benyújtott későbbi keresete (F‑142/11. sz. ügy) sikeres volt, a KSZT az indokolási kötelezettség megsértése miatt megsemmisítette a Tanács határozatát. A Törvényszék helyt adott a Tanács által az ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezésnek (T‑130/14. P. sz. ügy), és az ügyet visszautalta a KSZT‑hez (az ügy az F‑142/11. RENV. számot kapta). Ezt követően a KSZT második tanácsa (melynek tagjai K. Bradley, J. Sant’Anna és A. Kornezov bírák voltak) a keresetet a 2016. június 24‑i indokolt végzéssel teljes egészében elutasította.

24.

2016. szeptember 6‑án E. Simpson fellebbezést nyújtott be a Törvényszékhez e végzéssel szemben.

25.

2018. március 22‑én a Törvényszék felhívta a feleket, hogy terjesszék elő az FV ítéletből a fellebbezés szempontjából levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiket. E felhívásra reagálva mindkét fél egyrészt arra hivatkozott, hogy az ítélkező testület összetételének szabálytalanságára vonatkozó jogalap (ahogyan azt a Törvényszék az FV ítéletben megállapította) közrendi jellegű jogalapnak minősül, amelyet a fellebbviteli bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, másrészt pedig, hogy a megtámadott végzést ugyanaz az ítélkező testület írta alá, mint az FV ítéletet. Következésképpen a felek arra következtettek, hogy e végzést ugyanazon okok miatt kell hatályon kívül helyezni, mint amelyekre a Törvényszék az FV ítéletben hivatkozott.

26.

Ezután a Törvényszék hatályon kívül helyezte a KSZT végzését, és az ügyet a Törvényszék eltérő tanácsa elé utalta, annak érdekében, hogy az a keresetet első fokon elbírálja. Ez az eljárás jelenleg fel van függesztve.

27.

HG‑t, a Bizottság tisztviselője a Bizottság ENSZ-melletti New York‑i küldöttségén teljesített szolgálatot. Szolgálati lakást bocsátottak a rendelkezésére e szolgálat céljából. HG e lakásba – állítása szerint családi okokból – nem rendezkedett be teljesen, de azt időszakonként használta, és megengedte egy harmadik személynek (egy barátnak), hogy bizonyos időre mint „gondnok” foglalja el. HG‑val szemben fegyelmi szankciót szabtak ki, és az Európai Bizottság által elszenvedett károk megtérítésére kötelezték. HG panaszt nyújtott be a vele szemben hozott, szankciót megállapító határozattal szemben, amelyet elutasítottak.

28.

HG ezt követően keresetet nyújtott be a KSZT‑hez (F‑149/15. sz. ügy), amely többek között a fegyelmi szankció megsemmisítésére és az állítólagosan elszenvedett kár megtérítésére irányult. Ezen ügyet (F‑149/15) a KSZT második tanácsának osztották ki, amely kezdetben H. Kreppel, I. Rofes i Pujol és K. Bradley bírákból állt. Ezt követően a KSZT K. Bradley, J. Sant’Anna és A. Kornezov bírákat osztotta be a második tanácsába, ( 19 ) amely tanács – ebben az összetételben – ezt a keresetet a 2016. július 19‑i ítélettel elutasította.

29.

2016. szeptember 28‑án HG fellebbezést nyújtott be a Törvényszékhez ezen ítélettel szemben.

30.

2018. január 31‑én HG azt kérdezte írásban a Törvényszéktől, hogy be kívánja‑e szerezni a felek arra vonatkozó észrevételeit, hogy melyek az FV ítélet következményei a fellebbezésre. 2018. március 26‑án a Törvényszék felhívta a feleket arra, hogy terjesszék elő az ezzel kapcsolatos észrevételeiket. E felhívásra válaszul mindkét fél hangsúlyozta, hogy a KSZT ítéletét ugyanaz az ítélkező testület hozta, mint amelynek összetételét a Törvényszék az FV ítéletben szabálytalannak ítélte. HG arra is hivatkozott, hogy az ítélkező testület összetételének szabálytalanságára vonatkozó jogalap – ahogyan azt a Törvényszék az ez utóbbi ítéletben megállapította – közrendi jellegű jogalap. Ennélfogva arra következtetett, hogy a KSZT ítéletét ugyanazon okok miatt hatályon kívül kell helyezni, mint amelyekre a Törvényszék az említett FV ítéletben hivatkozott. A Bizottság elismerte, hogy a KSZT ítéletét hatályon kívül lehet helyezni a Törvényszék által az FV ítéletben megállapítottak alapján, és hogy az ügyet ezután a Törvényszék eltérő tanácsa elé lehetne utalni (amint azt HG is javasolta). A Bizottság mindazonáltal úgy vélte, hogy ezt a tanácsot akkortól kezdve lehet felhívni az eljárás újbóli lefolytatására, ha a bíró, akinek a kinevezése szabálytalan volt, vagy a KSZT azon tanácsa, amelyhez ezt a bírót beosztották, az első aktust meghozta.

31.

Ezt követően a Törvényszék hatályon kívül helyezte a KSZT ítéletét, és az ügyet a Törvényszék eltérő tanácsa elé utalta, annak érdekében, hogy az a keresetet első fokon elbírálja. Ez az eljárás jelenleg fel van függesztve.

32.

2018. augusztus 20‑án az első főtanácsnok a T‑646/16. P. sz. Simpson ügyben és a T‑693/16. P. sz. HG ügyben hozott ítélet felülvizsgálatát javasolta. Ezt követően a felülvizsgálati tanács a Bíróság alapokmánya 62. cikkének második bekezdése, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 193. cikkének (4) bekezdése alapján meghozta a Simpson kontra Tanács ítélet, ( 20 ) valamint a HG kontra Bizottság ítélet ( 21 ) felülvizsgálatáról szóló, 2018. szeptember 17‑i határozatokat. A Bíróság megállapította, hogy le kell folytatni e két ítélet felülvizsgálatát annak meghatározása érdekében, hogy azok sértik‑e az uniós jog egységességét vagy koherenciáját.

33.

Konkrétabban a felülvizsgálati tanács a következőképpen pontosította e két felülvizsgálat tárgyát:

„A felülvizsgálat azon kérdésre vonatkozik, hogy – különösen a jogbiztonság általános elvére tekintettel – [a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek] sérti[k]‑e az uniós jog egységességét vagy koherenciáját azáltal, hogy a Törvényszék másodfokú bíróságként eljárva kimondta, hogy szabálytalanul hozták létre azon ítélkező testületet, amely meghozta [a felülvizsgálat tárgyát képező ítéleteket], mivel az ezen ítélkező testület egyik tagjának kinevezésére irányuló eljárás során szabálytalanság történt, amely a [Charta] 47. cikke második bekezdésének első mondatában foglalt, törvényes bíróhoz való jog megsértését eredményezte.

A felülvizsgálat különösen azon kérdésre vonatkozik, hogy az EUMSZ 277. cikkben foglalt jogi aktusokhoz hasonlóan valamely bíró kinevezése közbenső jogszerűségi felülvizsgálat tárgyát képezheti‑e, vagy az ilyen közbenső jogszerűségi felülvizsgálat a jogbiztonság és a res iudicata biztosítása érdekében – elviekben vagy bizonyos idő elteltével – ki van zárva vagy bizonyos jellegű szabálytalanságokra korlátozódik.”

34.

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében hivatkozott érdekelt feleket felhívták arra, hogy terjesszék elő az e kérdésekkel kapcsolatos írásbeli észrevételeiket. Ily módon a Törvényszék előtti fellebbezési eljárás fellebbezői, a Tanács, a Bizottság és a bolgár kormány írásbeli észrevételeket nyújtottak be. Az ügyeket a Bíróság eljárási szabályzata 195. cikkének (5) bekezdése alapján a nagytanács elé utalták.

35.

Valamennyi említett fél tett szóbeli észrevételt a 2019. május 21‑i tárgyaláson.

36.

Először is megjegyzem, hogy a Bíróság soha nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a Törvényszék által az FV ítéletben követett okfejtés komoly veszélyt jelent‑e az uniós jog egységességére vagy koherenciájára. A Bíróság ezen ítéletet tisztán eljárási jellegű okokból nem vizsgálta felül, mivel megállapította, hogy az első főtanácsnoknak az ezen ítélet felülvizsgálatára irányuló indítványa nem felel meg az ebben a tekintetben megkövetelt feltételeknek. Amikor a Bíróság úgy határoz, hogy a Törvényszék valamely ítéletét azért nem vizsgálja felül, mert az nem hordozza komoly veszélyét annak, hogy sérüljön az uniós jog egységessége vagy koherenciája, az alkalmazott formula teljesen más, és az csak azt állapítja meg, hogy „[az ítéletet] nem kell felülvizsgálni”. ( 22 )

37.

Az FV ítélet által felvetett kérdés továbbra is nyitott marad, és a jelenleg felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek csak kiemelik annak relevanciáját. E két ítéletben ugyanis a Törvényszék egész egyszerűen az FV ítéletben korábban elfogadott megközelítést követte, és az ez utóbbiban megfogalmazott okfejtést ismételte meg. Ennélfogva a jelen ügyekben nem lehetséges a felülvizsgálatot anélkül lefolytatni, hogy az FV ítélet részletes elemzésével kezdenénk.

38.

Vajon a megtámadott ítéletek sérthetik az uniós jog egységességét vagy koherenciáját, amennyiben ezekben az ítéletekben először is a Törvényszék – anélkül, hogy az elemzésében figyelembe vette volna a jogbiztonság elvét – úgy ítélte meg, hogy a jelen tényállás mellett megsértették a Charta 47. cikke második bekezdésének első mondatában foglalt, „törvényes bíró elvét”, másodszor pedig amennyiben a Törvényszék közbenső jogszerűségi felülvizsgálatot végzett a KSZT egyik bírójának kinevezését illetően?

39.

A következő elemzésben inkább a „törvény által létrehozott bírósághoz való jog” fogalmát használom a „törvényes bíró elvének” fogalma helyett. Az előbbi megfogalmazás szerepel a Charta 47. cikke második bekezdésének első mondatában, az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) e tárgykörre vonatkozó ítélkezési gyakorlatában egyaránt. Úgy vélem, hogy a Törvényszék valójában a tisztességes eljáráshoz való jog ezen aspektusára hivatkozik az FV ítéletben és a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben, amikor a „törvényes bíró elvéről” beszél, amely kifejezést a Bíróság a jelen felülvizsgálat terjedelmének meghatározása során átveszi.

40.

Hangsúlyozom azt is, hogy a Törvényszék előtti három fellebbezés (és a jelen felülvizsgálati eljárások) egyáltalán nem kérdőjelezik meg a KSZT‑re bíróként kinevezett három személy képzettségét. Mindhárman rajta voltak a pályázók szóban forgó listáján. Ennélfogva mindhárman olyan személyek, akik esetében a kiválasztási bizottság elismerte, hogy „a legmagasabb szintű tapasztalattal rendelkez[nek]” (kiemelés tőlem) az érintett tisztségek betöltéséhez. Másként fogalmazva, az érintett három személy nemcsak a KSZT bírójává történő kinevezéshez szükséges képességekkel rendelkezik, hanem ők voltak a legjobbak is a kiválasztási bizottság által vizsgált valamennyi pályázó közül, amely bizottság – ne feledjük – a listáját az érdem szerint hozta létre. Emlékeztetek arra is, hogy soha nem vonták kétségbe e bírák vagy az ítélkező testület (a vizsgált időpontban a KSZT második tanácsa) függetlenségét vagy pártatlanságát.

41.

Az FV ítéletben a Törvényszék a kinevezési eljárást vizsgálta, és úgy ítélte meg, hogy megsértették a 2013. évi pályázati felhívás által meghatározott jogi keretet, mivel a Tanács ezt követően a pályázók szóban forgó listáját nemcsak a 2013. évi pályázati felhívásban foglalt két álláshely, hanem az I. Rofes i Pujol bíró által betöltött álláshely betöltésére is használta, amely soha nem képezte pályázati felhívás tárgyát. ( 23 )

42.

Először is szeretném kiemelni, hogy a Törvényszéknek a kinevezési eljárásra vonatkozó következtetése véleményem szerint helyénvaló annyiban, amennyiben ez az eljárás szabálytalan volt.

43.

A Tanács – azáltal, hogy a pályázók szóban forgó listáját három kinevezés céljából használta, ideértve a korábban az I. Rofes i Pujol bíró által betöltött álláshely betöltését is – tulajdonképpen szándékosan kivonta magát azon eljárás alól, amelyet a 2013. évi pályázati felhívásban maga állapított meg, ahogyan azt az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 3. cikkének (2) bekezdése előírja. A Tanács által a kinevezési határozat (3) és (4) preambulumbekezdésében adott rövid indokolás – azaz az Unió igazságszolgáltatási szervezetrendszere megreformálásának időbeli okai – véleményem szerint nem igazolhatja a KSZT bíróinak kinevezése tekintetében meghatározott jogi keret Tanács által történő megsértését.

44.

Ily módon, I. Rofes i Pujol bíró megbízatásának lejárta előtt, a Tanácsnak új eljárást kellett volna indítania e bíró álláshelyének betöltése érdekében, mivel a 2013. évi pályázati felhívás 4. pontjában ezt az eljárást kifejezetten azon két bíró álláshelyének betöltésére korlátozta, akiknek a megbízatása 2014. szeptember 30‑án járt le. ( 24 ) A Tanács – azáltal, hogy a pályázók szóban forgó listáját három bíró kinevezése céljából használta – nem alkalmazta az eljárást szabályozó, saját maga által meghatározott szabályokat.

45.

Érthető, hogy a kinevezési határozat elfogadásakor a Tanács minél gyorsabban be akarta tölteni a KSZT üres álláshelyeit. Az e kinevezésekkel párhuzamosan elfogadott (EU, Euratom) 2016/1192 rendelet ( 25 ) 1. és 2. cikke megszüntette a KSZT‑t, és ez utóbbi hatásköreit a Törvényszékre ruházta át 2016. szeptember 1‑jén. Véleményem szerint a Tanács ettől még köteles volt tiszteletben tartani azt az eljárást, amelyet saját maga határozott meg. Ha 2016 márciusában a Tanács úgy vélekedett volna, hogy már nincs idő arra, hogy pályázati elhívást tegyenek közzé I. Rofes i Pujol bíró álláshelyének betöltése érdekében – amire még nem került sor ‑, jogilag lehetséges lett volna, hogy e bíró egészen egyszerűen az álláshelyén maradjon az Európai Unió Bírósága alapokmánya 5. cikke harmadik bekezdésének megfelelően a KSZT létezéséig, és hogy a Tanács betöltse a két másik álláshelyet (amelyek megfelelően képezték a pályázati felhívás tárgyát).

46.

Ami a többit illeti, a kinevezési határozat elfogadásához vezető eljárás tökéletesen megfelelt a jogszabályi keretnek. A megfelelő összetételű kiválasztási bizottság ugyanis a legmagasabb szintű tapasztalattal rendelkező pályázókról állított össze egy listát. E lista két bíró kinevezéséhez jelentett érvényes alapot. Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően e lista legalább kétszer annyi jelöltet tartalmazott, mint ahány bírát a Tanács kinevezett (azaz hat jelöltet a végül kinevezett három bíró tekintetében). A Tanács megelégedett a pályázók szóban forgó listájával, és erről választott az érintett három bíró kinevezése során. A kinevezési határozat (5) preambulumbekezdésének értelmezése alapján, és amint azt a Tanács a tárgyaláson megerősítette, úgy tűnik, hogy a Tanács a legmegfelelőbb szintű tapasztalattal rendelkező három pályázót nevezte ki a szóban forgó listáról, és ügyelt a KSZT kiegyensúlyozott összetételére, mind a tagállamok állampolgárainak a lehető legszélesebb földrajzi területen alapuló kiválasztását, mind pedig a nemzeti jogrendszerek képviseletét illetően.

47.

Bár a Törvényszék az FV ítéletben megfelelően azonosította a kinevezési eljárás szabálytalanságát, e szabálytalanság jogi következményeit nem értékelte helyesen. Véleményem szerint az azonosított szabálytalanság egészében érinthette a kinevezési határozatot. A Törvényszék még kevésbé tért ki arra az érzékeny kérdésre, hogy hogyan lehet összevetni egyrészt a törvény által létrehozott bírósághoz való jogot, másrészt pedig a jogbiztonság elvét.

48.

Ehelyett a Törvényszék az „érintett bírót”, azaz a „harmadik álláshely” ( 26 ) betöltése érdekében kinevezett bírót azonosította be. Az FV ítélet olvasata alapján úgy tűnik, ( 27 ) hogy a Törvényszék ezáltal a fellebbező által az ebben az ügyben hivatkozott első jogalapot követte.

49.

Számomra úgy tűnik, hogy a Törvényszék e megközelítése téves. Ha a Tanács által történő 2016. évi kinevezés szabálytalan volt, ebből az következik, hogy nem lehet a KSZT‑re történő három kinevezést elkülöníteni azon „harmadik bíró” azonosítása érdekében, akit (a Törvényszék szerint) ez a szabálytalanság egyedül érintett.

50.

Még ha feltételezzük is, hogy a három kinevezésből csak az egyik szabálytalan – ami nem igaz –, a kinevezési határozat az (5) preambulumbekezdésben a kinevezett három jelöltet a kiválasztási bizottság által javasolt sorrendben említi, anélkül azonban, hogy kifejtené, melyikük volt a „harmadik álláshelyre” kinevezett bíró.

51.

Azzal, hogy megpróbáljuk követni a Törvényszék által követett okfejtést, legfeljebb feltételezhető, hogy talán S. Van Raepenbuscht, a KSZT volt elnökét (akit 2014. október 1‑jei hatállyal neveztek ki a korábbi megbízatásának lejártakor) választotta ki először a Tanács. Az FV ítélet alapján a Törvényszék rendelkezésére álló információk alapján azonban nem lehet azonosítani, hogy a 2016. április 1‑jei hatállyal kinevezett két másik jelölt közül melyiket nevezték ki I. Rofes i Pujol bíró utódaként erre a híres „harmadik álláshelyre”. A kinevezési határozat (5) preambulumbekezdése és 1. cikke sem említi kifejezetten, hogy mely jelöltet melyik álláshelyre nevezték ki. A Tanács soha nem fogadta el, hogy bármilyen módon kötve lenne a kiválasztási bizottság által elfogadott listán való szereplési sorrendhez. ( 28 ) Ezenkívül a Tanács szükségszerűen rendelkezett bizonyos mérlegelési mozgástérrel akkor, amikor a szóban forgó listán szereplő pályázók közül választott. Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 3. cikkének (1) bekezdése ugyanis kötelezte arra, hogy „ügyel[jen] a Közszolgálati Törvényszék kiegyensúlyozott összetételére, mind a tagállamok állampolgárainak a lehető legszélesebb földrajzi területen alapuló kiválasztását, mind pedig a nemzeti jogrendszerek képviseletét illetően”. ( 29 ) Következésképpen a Tanács (például) jogszerűen választhatta az e listán szereplő első, negyedik és ötödik személyt.

52.

Mellesleg rámutatok arra, hogy az „érintett bíróként” azonosított bírónak egyáltalán nem volt lehetősége a kinevezése szabályszerűségével kapcsolatos esetleges észrevételei előterjesztésére, ami véleményem szerint kérdéseket vethet fel a jogai tiszteletben tartását illetően.

53.

A Törvényszék felidézte továbbá az I. Rofes i Pujol bíró által betöltött álláshelyre potenciálisan pályázók helyzetét, akik benyújthatták volna a jelentkezésüket, ha kiírták volna a pályázatot. ( 30 ) Itt még számomra úgy tűnik, hogy a Törvényszék megfontolásai nem relevánsak FV fellebbezése szempontjából. Kétségtelen, hogy a más potenciális pályázók léte, valamint azok jogainak figyelembevétele nyilvánvalóan elsődleges lett volna a kinevezési határozat elleni esetleges közvetlen kereset keretében, amelyet az ilyen csalódott lehetséges pályázó nyújthatott volna be. A Törvényszékhez azonban nem nyújtottak be ilyen keresetet, amikor az FV ítéletet meghozta.

54.

Egy pillanatra megállok, hogy hangsúlyozzam, még ha teljes mértékben nem is értek egyet a Törvényszék okfejtésével, úgy vélem, hogy ez utóbbi helyénvalóan utasította el a Tanács által a kinevezési eljárás szabálytalanságának igazolása érdekében előterjesztett érveket. ( 31 ) Véleményem szerint az FV‑ítélet ezen része nem vet fel a jelen felülvizsgálati eljárások szempontjából releváns kérdéseket.

55.

A Törvényszék ezt követően a kinevezési eljárás szabálytalanságát a Chartának az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének első mondatával, valamint az EJEB‑nek a bírák kinevezési eljárására vonatkozó rendelkezések tiszteletben tartását előíró ítélkezési gyakorlatával összhangban értelmezett 47. cikke második bekezdésének első mondata által előírt, törvény által létrehozott bírósághoz való jog alapján vizsgálta. ( 32 )

56.

A Törvényszék az alábbi következtetést vonta le:

„78. Ilyen körülmények között, tekintettel arra, hogy a jogalanyoknak és a nyilvánosságnak a bíróságok függetlenségébe és pártatlanságába vetett bizalma érdekében fontos tiszteletben tartani a bíróvá történő kinevezés szabályait, az érintett bírót nem lehet az Alapjogi Charta 47. cikke második bekezdésének első mondata értelmében vett törvényes bírónak tekinteni.

79. Következésképpen helyt kell adni az első jogalapnak, amely arra vonatkozik, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek a megtámadott ítéletet meghozó második tanácsát nem szabályszerűen hozták létre.

80. A fenti megfontolásokra tekintettel a megtámadott ítéletet teljes egészében hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni a második és a harmadik jogalapot.”

57.

Meg kell állapítani, hogy az FV ítéletben hosszasan elemzett pontok között nem szerepel a kinevezési eljárás szabálytalanságának megállapítását követően felmerülő azon központi kérdés, hogy ez a szabálytalanság vezethetett‑e (és adott esetben miért) közvetlenül és automatikusan a KSZT fellebbezés tárgyát képező ítéletének hatályon kívül helyezéséhez. A valamely bíró kinevezésére vonatkozó eljárást érintő szabálytalanság esetén milyen egyensúlyt kell találni két egyenlő fontosságú alapelv, nevezetesen a törvény által létrehozott (tisztességes és pártatlan) bírósághoz való jog, valamint a jogbiztonság követelményei között? Ezeket a kérdéseket egyáltalán nem érintette az FV ítélet.

58.

Az FV ítélet tekintetében fennálló ezen alapvető hiányosság véleményem szerint komoly veszélyét jelenti annak, hogy sérül az uniós jog egységessége és koherenciája. Ezen ítélet érvelését később a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek is átvették. Ennélfogva a következő elemzés ezen ítélkezési gyakorlat egészére vonatkozik.

59.

A Törvényszéknek a szóban forgó szabálytalanság megállapítását követően volt‑e valamilyen mérlegelési mozgástere, vagy köteles volt‑e hatályon kívül helyezni a KSZT‑nek a szóban forgó ítélkező testület által hozott ítéletét a törvény által létrehozott bírósághoz való jog megsértése miatt? Továbbá, ha a hatályon kívül helyezés nem volt a kinevezési eljárás szabálytalansága megállapításának automatikus következménye, milyen mérlegelési mozgástérrel rendelkezett a Törvényszék?

60.

E kérdések megvizsgálása érdekében számomra szükségesnek tűnik a kinevezési eljárás szabálytalanságát mind a törvény által létrehozott bírósághoz való jog, mind pedig a jogbiztonság elve alapján is elemezni.

61.

A Charta 47. cikke egyetlen rendelkezésben ismeri el az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében elismert, tisztességes tárgyaláshoz való jogot, és az EJEE 13. cikkében foglalt, hatékony jogorvoslathoz való jogot. A Charta 47. cikke és az EJEE e cikkei közötti kapcsolatot az Alapjogi Chartával kapcsolatos magyarázatok kifejezetten említik. ( 33 ) Ily módon, a Charta 47. cikkének első bekezdése „az EJEE 13. cikkén alapul”, a második bekezdése pedig „megfelel az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének”. A Charta 47. cikke második bekezdésének első mondatában előírt „törvény által létrehozott bírósághoz” való jog a tisztességes eljáráshoz való jog egyik aspektusa. Az így meghatározott bíróság egy eljárás eredménye. Az ennek eredményeként létrejött bírói szerv csak akkor jelent „törvény által megelőzően létrehozott bíróságot”, ha a bíróság létrehozása érdekében követett eljárást i. törvény írta elő, és ii. az eljárást követték a konkrét esetben.

62.

Mivel a Charta 47. cikkének tartalma megfelel az EJEE‑ben biztosított jogoknak, a Charta 52. cikke (3) bekezdésének megfelelően a 47. cikkben megállapított, hatékony jogorvoslathoz való jog és tisztességes eljáráshoz való jog tartalmának és terjedelmének azonosnak kell lennie az EJEE‑ben biztosított megfelelő jogokéval. Következésképpen a Charta 47. cikkét mind a Chartával kapcsolatos magyarázatok, mind az EJEB ítélkezési gyakorlata megfelelő figyelembevételével összhangban kell értelmezni. ( 34 ) Amint azt a Charta 52. cikkének (3) bekezdése egyértelműen megállapítja, ezenkívül az Unió joga nyújthat kiterjedtebb védelmet.

63.

AZ EJEB ítélkezési gyakorlata alapján „az igazságszolgáltatási szervek létrehozására és hatáskörére vonatkozó nemzeti szabályok valamely bíróság által történő megsértése főszabály szerint sérti a 6. cikk (1) bekezdését. Ezért vizsgálhatja az EJEB, hogy a nemzeti jogot betartották‑e ebben a tekintetben. Azon általános elvre figyelemmel azonban, amely szerint elsősorban maguknak a nemzeti bíróságoknak a feladata a nemzeti jog rendelkezéseit értelmezni, az EJEB azon az állásponton van, hogy azok értelmezését nem kérdőjelezheti meg, kivéve ha a nemzeti jog kirívó megsértésére került sor” ( 35 ).

64.

Ily módon annak megállapítása érdekében, hogy megsértették a törvény által létrehozott bírósághoz való jogot, és hogy ez a jogsértés (egyedileg vizsgálva) az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése által biztosított tisztességes eljáráshoz való jog megsértését is maga után vonta, az EJEB ítélkezési gyakorlata az alkalmazandó nemzeti jog „kirívó” ( 36 ) vagy „komoly” ( 37 ) megsértését követeli meg. Csak a nemzeti jog „kirívó megsértése” esetén nem szükséges tovább folytatni az annak meghatározására irányuló vizsgálatot, hogy az abból fakadó bírósági értékelés („eljárás”) tisztességtelen volt‑e. ( 38 )

65.

Következésképpen, a kinevezési eljárásban történt nem minden szabálytalanság alkalmas arra, hogy kellően sértse a tisztességes eljáráshoz való jog azon aspektusát, amely a „törvény által létrehozott bírósághoz” való jogot jelenti, ahhoz, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog sérüljön. ( 39 ) Ennélfogva a „törvény által létrehozott bíróság” kifejezést a célja alapján kell vizsgálni.

66.

Ez a kifejezés nemcsak egy „bíróság” fennállásának jogalapját jelenti, hanem az ítélkező testületet is az egyes ügyekben, ami kiterjed a bírák kinevezésére vonatkozó szabályokra. ( 40 ) A „törvény által” kifejezés az igazságszolgáltatási szervek létrehozására és hatáskörére vonatkozó szabályokat, valamint minden egyéb, olyan belső jogi rendelkezést is magában foglal, amelyek be nem tartása szabálytalanná teszi egy vagy több bíró részvételét az ügy elbírálásában. ( 41 )

67.

A tisztességes eljáráshoz való jog ezen aspektusának létjogosultságát annak megakadályozása jelenti, hogy a végrehajtó hatalom abszolút diszkrecionális jogkörébe kerüljön valamely bíróság létrehozása vagy a bírák kinevezése, és hogy ezért e kérdéseket jogszabályi rendelkezések szabályozzák. ( 42 ) A végrehajtó hatalom és a bírói hatalom elválasztása ugyanis egyre növekvő szerepet játszik az EJEB ítélkezési gyakorlatában. ( 43 ) Ez a fogalom a jogállamiságnak az EJEE rendszerének egészében rejlő elvét tükrözi, mivel az olyan szervet, amely nem a jogalkotó szándékának megfelelően jött létre, szükségszerűen meg kell fosztani a demokratikus társadalomban a magánszemélyek ügyeinek tárgyalása érdekében megkövetelt legitimitástól. ( 44 )

68.

Következésképpen el kell gondolkodni azon, hogy a bírák kinevezésére vonatkozó szabályok megsértése önmagában mikor eredményezi a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését.

69.

Az EJEB legutóbbi ítélkezési gyakorlata – többek között az Ástráðsson ítélet – fontos pontosításokat tesz ebben a tekintetben.

70.

Ebben az ítéletben az EJEB úgy ítélte meg, hogy egy olyan bírónak a felperesnek betudható büntetőjogi jogsértéseket megállapító ítélkező testületben történő részvétele, amely bírót a bírák kinevezési eljárására vonatkozó nemzeti szabályok megsértésével neveztek ki, önmagában az EJEE 6. cikke (1) bekezdése megsértésének minősül. ( 45 )

71.

Mielőtt rátérek az EJEB okfejtésére, meg kell említeni az ügy tényállását. Egy Izlandon újonnan létrejött fellebbviteli bíróság tizenöt bírájának kinevezésére irányuló eljárásról volt szó. Főszabály szerint, a releváns nemzeti szabályozásnak megfelelően, egy öt szakértőből álló független értékelő bizottság (a továbbiakban: értékelő bizottság) kiválasztotta a tizenöt legképzettebb pályázót, és az igazságügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) nem volt jogosult az így javasolt tizenöt pályázótól eltérő pályázó kinevezésére. Mindazonáltal, e szabálytól eltérően, a Parlament elfogadhatta a miniszternek egy olyan konkrét pályázó kinevezésére vonatkozó javaslatát, amely pályázó, amellett, hogy nem szerepelt a tizenöt legjobb pályázó között, mindazonáltal teljesítette a kinevezéshez szükséges minimális követelményeket. ( 46 )

72.

Harminchét pályázó nyújtott be pályázati anyagot, amelyek közül 33‑at vizsgált meg az értékelő bizottság. Jóllehet a miniszter egy olyan listát kért, amely – például – húsz olyan személy nevét tartalmazza, akik közül maga választhat, az értékelő bizottság hű maradt a jogszabály szövegéhez, és a tizenöt legjobb, érdem szerint osztályozott pályázó nevét tartalmazó listát terjesztett elé, amelyhez egy, az értékelési eljárásról szóló, nagyon részletes elemzést csatoltak. A miniszter néhány más pályázót is ki kívánt nevezni az érintett álláshelyekre. Miután úgy vélte, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni az igazságügyi tapasztalatra, valamint hivatkozott az esélyegyenlőségi törvényre (a továbbiakban: 10/2008. sz. esélyegyenlőségi törvény), az alkotmányos ügyek és parlamenti felülvizsgálati bizottsághoz („Constitutional and Supervisory Committee” vagy „CSC”) egy olyan listát nyújtott be, amely csak tizenegy, az értékelő bizottság által kiválasztott jelölt nevét tartalmazta, ( 47 ) mivel a másik négy személy kétségtelenül képzett volt, azonban őket nem a kiválasztási eljárás során választották ki. ( 48 ) A miniszter nem kért az ekként módosított kritériumok alapján történő új értékelést az értékelő bizottságtól. ( 49 )

73.

A parlament CSC‑t alkotó tagjai (képviselők) a politikai hovatartozásuk szerint szavaztak a miniszter javaslatáról. E javaslatot a többség támogatta, miközben a kisebbség komoly kétségeket fejezett ki a miniszter magatartásának a közigazgatási jogszabályokkal való összeegyeztethetőségét illetően. A CSC többsége által ily módon elfogadott javaslatot ezt követően benyújtották a Parlamenthez. A szigorúan a politikai hovatartozásuk szerint szavazó képviselők elutasították a CSC‑nek a miniszter javaslatának mellőzésére törekvő kisebbségi véleményét. Ezt követően az újból a politikai hovatartozásuk szerint szavazó képviselők többségében elfogadták a pályázóknak a miniszter által javasolt listáját (a szavazat a lista egészére vonatkozott, nem pedig a pályázókra egyenként, ahogyan azt a törvény előírta). Még ha az Izlandi Köztársaság elnöke kétségeket is fejezett ki a Parlamenten belül lefolytatott eljárással kapcsolatban, végül aláírta a miniszter által javasolt tizenöt pályázónak a fellebbviteli bíróságra történő kinevezését. ( 50 )

74.

Ami az ügy tényállását illeti, büntetőbíróság megállapította a fellebbező, G. A. Ástráðsson bűnösségét jármű vezetői engedély nélkül és kábítószer hatása alatt történő vezetése miatt. 17 hónap szabadságvesztés‑büntetésre ítélték, valamint végérvényesen bevonták a vezetői engedélyét. A fellebbező a fellebbviteli bírósághoz fordult annak érdekében, hogy a büntetésének csökkentését kérje. A védője ezt követően vitatta a négy bíróból álló ítélkező testületben ülésező egyik bíró jelenlétét, akinek a neve nem szerepelt az értékelő bizottság által bemutatott, tizenöt jelöltet tartalmazó listán, és többek között az FV ítéletre hivatkozott. Ugyanakkor G. A. Ástráðsson érveit a fellebbviteli bíróság és a legfelsőbb bíróság egyaránt elutasította. Ennélfogva kérelmet nyújtott be az EJEB‑hez. ( 51 )

75.

Meg kell jegyezni, hogy az EJEB az elemzése megkezdése előtt az FV ítéletet és az EFTA Bíróság Pascale Nobile ítéletét egyaránt említi. ( 52 )

76.

Az EJEE 6. cikke (1) bekezdése megsértésének megállapítása érdekében az EJEB több elemet is figyelembe vett. Először is különös jelentőséget tulajdonított az izlandi legfelsőbb bíróság két ítéletének a bírák kinevezési eljárására vonatkozóan. E bíróság az értékelő bizottság által javasolt, de ki nem nevezett jelöltek által ( 53 ) benyújtott keresetek összefüggésében már úgy ítélte meg, hogy a miniszter megsértette a kinevezési eljárást azzal, hogy az értékelő bizottság által javasolt tizenöt, legmagasabban képzett pályázót tartalmazó listáról négy pályázót levett, és erre a listára négy másik pályázót vett fel (amely pályázók szerepeltek a bizottság értékelő jelentésében, és akiket kellően képzettnek ítéltek, azonban olyan helyre soroltak be, amely kizárta a jelölésüket) anélkül, hogy új dokumentumokra támaszkodott volna, vagy hogy független tényértékelést végzett volna. Emiatt az izlandi legfelsőbb bíróság kártérítést ítélt meg a többi pályázó által elszenvedett nem vagyoni károk megtérítése érdekében (a vagyoni károk megtérítése iránti kérelmet ez a bíróság elutasította, csak úgy, mint a miniszter azon határozatának megsemmisítésére irányuló keresetet, amellyel a miniszter az említett pályázókat nem vette fel a kinevezendő személyek listájára). ( 54 )

77.

Másodszor, az alkalmazandó nemzeti szabályozás megsértése alapvető volt, mivel a kinevezési eljárás lényegi részét és a pályázók kiválasztási eljárásának lényegi elemét érintette. Ezenkívül a miniszter tudatában volt a helyzetnek, és ennélfogva az alkalmazandó szabályok nyilvánvaló megsértéséről tett tanúbizonyságot. ( 55 )

78.

Harmadszor, az Ástráðsson ügy ítélet hangsúlyozza, hogy az izlandi Parlament sem követte a bírák kinevezésére előírt eljárást azzal, hogy nem külön szavazott az egyes pályázók kinevezéséről. Márpedig az eljárás e szakaszának célja az volt, hogy biztosítsa a bírói hatalom függetlenségét a végrehajtó hatalommal szemben. Az a tény, hogy a parlament nem teljesítette az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések alapján rá háruló feladatot, a kiválasztási eljárást érintő további komoly hibának minősült. ( 56 ) E tekintetben rámutatok arra, hogy még ha az EJEB arra kifejezetten nem is hivatkozik a törvény által létrehozott bírósághoz való jog megsértésére vonatkozó okfejtésében (azonban azt a nemzeti ténybeli háttér ismertetése során kifejezetten említi), a CSC‑n és a Parlamenten belüli, a miniszter javaslatát elfogadó szavazatok hűen tükrözik a részvételre felhívott parlamenti képviselők politikai hovatartozását. ( 57 )

79.

Ily módon az EJEB megállapította, hogy a szóban forgó eljárás többszöri megsértése magánál a jellegénél fogva az alkalmazandó szabályok kirívó megsértésének minősül a végrehajtó hatalom – amely túllépte mérlegelési jogkörének határait, és nyilvánvalóan megsértette ezeket a szabályokat – és a Parlament részéről – amely nem teljesítette a feladatát azáltal, hogy nem ügyelt arra, hogy a kinevezési eljárás tiszteletben tartsa a törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom közötti egyensúlyt – egyaránt. Ennélfogva az EJEB megállapította, hogy ez az eljárás alááshatta azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban kell ébresztenie, valamint hogy megsértették az EJEE 6. cikkének (1) bekezdését. ( 58 )

80.

Az Ástráðsson ügy nyilvánvalóan egyezéseket mutat a felülvizsgálat tárgyát képező ügyek alapját képező helyzettel. A két esetben a bírák kinevezési eljárása magában foglalta egy független bizottság véleményét. E bizottság a legképzettebb pályázók listáját mutatta be a végrehajtó hatalomnak. A bírák kinevezési eljárása során szabálytalanság történt, amelyet a végrehajtó hatalom követett el, amelynek tudomása volt arról, hogy megkerüli az előírt eljárást. ( 59 )

81.

A párhuzamosságok azonban eddig tartanak.

82.

A KSZT bíráinak kinevezési eljárása tekintetében egyetlen eljárási szabálytalanság áll fenn: a Tanács a két álláshely betöltésére létrehozott, meglévő lista alapján, a KSZT‑n időközben megüresedett harmadik álláshelyre vonatkozó új pályázati felhívás kiírása nélkül három jelöltet nevezett ki két jelölt helyett. Mindemellett azonban a Tanács így olyan pályázókat választott, akiknek a neve szerepelt a kiválasztási bizottság által javasolt listán, amely a Tanács által végül kinevezett bírák száma kétszeresének megfelelő számú jelöltet tartalmazott (a végül betöltött három álláshelyre hat jelöltet). A Tanács – még ha nem is volt arra köteles – valójában a listán lévő első három személyt nevezte ki, akiket a kiválasztási bizottság érdem szerint osztályozott. A Tanács kizárólag időbeli okokból tért el az előírt eljárástól (más szóval talán adminisztratív kényelmi okokból) ( 60 ), a KSZT‑nek meg kellett szüntetnie a tevékenységét a kinevezett új bírák hivatalba lépését követő öt hónap elteltével. ( 61 )

83.

Az Ástráðsson ügyben a bírák kinevezési eljárása során azonban az értékelő bizottság egy, a tizenöt legképzettebb pályázó nevét tartalmazó listát javasolt, amely pályázók száma megegyezett az álláshelyek számával. A miniszter négy nevet levett erről a listáról, és arra más pályázókat vett fel, akik részt vettek az eljárásban, és akiket kellően képzettnek, azonban a tizenöt javasolt pályázónál kevésbé képzettnek ítéltek meg. Ez alapján a miniszter szándékosan mellőzött négy jelöltet (azaz az értékelő bizottság által a legképzettebbnek tartottak közül négy pályázót) annak érdekében, hogy őket a választása szerinti más pályázókkal helyettesítse.

84.

Ebben a szakaszban figyelmesen meg kell vizsgálni az EJEB által az ítéletének 102., 103. és 123. §‑ában megfogalmazott pontos okfejtést (amely véleményem szerint e bíróság elemzésének valódi alapját jelenti), amelyet alább részletesen idézek:

[…]

85.

Véleményem szerint az általam az imént hivatkozott Ástráðsson ítélet pontjaiból következik, hogy még ha „figyelembe is kell venni azt, hogy a tények azt bizonyítják, hogy a bírák kinevezésével kapcsolatos nemzeti szabályok megsértése szándékos volt”, ezen elem önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a valamely bíró kinevezésére irányuló eljárás szabálytalansága az EJEE 6. cikke (1) bekezdése kirívó megsértésének minősüljön. Túl kell tekinteni ezen az önmagában figyelembe vett elemen, és ellenőrizni kell, hogy a bírák kinevezésére alkalmazandó szabályok megsértése alapján annak valódi veszélye áll‑e fenn, hogy a többi hatalmi ág – különösen a végrehajtó hatalom – az előjogaival oly módon él, hogy az az egész kinevezési eljárást veszélyezteti. ( 62 ) Ha ez a helyzet – ha „mérlegelési jogkör jogosulatlan gyakorlásá[ra került sor] a végrehajtó hatalom részéről” (így az abból eredő eljárás „aláásta azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban kell ébresztenie, és megsértette azon elv lényegét, amely szerint bíróságot törvénnyel kell létrehozni”) –, akkor a törvény által létrehozott bírósághoz való jog „kirívó” megsértése áll fenn, ami önmagában a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését vonja maga után.

86.

Ha ezt az elemzést alkalmazzuk a jelen ügyben szóban forgó kinevezési határozat tekintetében megállapított szabálytalanság esetében, nem állapítható meg észszerűen az, hogy ez a szabálytalanság„aláás[hat]ta azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban kell ébresztenie”. Az Ástráðsson ítélet alapjául szolgáló tényállástól eltérően a végrehajtó hatalom nem manipulált egy listát annak érdekében, hogy bizonyos jelölteket kizárjon, és azokat más pályázókkal helyettesítse. Az azonosított szabálytalansággal a végrehajtó hatalom nem oly módon gyakorolta a jogkörét, hogy az az egész kinevezési eljárást veszélyeztette.

87.

Az EJEB által az Ástráðsson ügyben megállapított kritériumokat alkalmazva azt a következtetést vonom le, hogy a KSZT három bírájának kinevezésére vonatkozó konkrét, az FV ítéletben és a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben bemutatott szabálytalanság nem olyan jellegű volt, hogy az önmagában a Charta 47. cikke második bekezdésének első mondatában foglalt, tisztességes eljáráshoz való jog „kirívó megsértéséhez” vezethetett. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy minden releváns elem alapján a tisztességes eljáráshoz való jogot a jelen ügyben tiszteletben tartották‑e, amit a Törvényszék nem tett meg. Kétségtelen, hogy a fellebbezők által a felülvizsgálat tárgyát képező ügyekben előterjesztett kereseteket, valamint FV fellebbező keresetét egyaránt a KSZT olyan személyekből álló tanácsa bírálta el, akik teljes mértékben és megfelelően képzettek voltak arra, hogy ezen ítélkezési fórumon ülésezzenek, és akiket a kiválasztási bizottság által készített listára kiválasztottak; valamint semmilyen olyan jellegű hiba megállapítására nem került sor, amely érvénytelenné tehette volna ezen ügyeknek az ítélkező testület által történő elbírálását.

88.

A fentiek alapján és a jogbiztonság elvének megfelelő figyelembevételével most meg fogom vizsgálni azon következtetést, amelyet a Törvényszék a kinevezési eljárás szabálytalanságához fűzött, vagyis az FV, a HG és a Simpson ügyben a KSZT ítéletének hatályon kívül helyezését.

89.

A jogbiztonság elve, amelyet a Bíróság általános jogelvvé emelt, ( 63 ) ismereteim szerint első alkalommal az 1960‑as években jelent meg a Bíróság ítélkezési gyakorlatában. Ebben az első ítéletben a Bíróság már végzett mérlegelést ezen elv és a jogszerűség elve között, és kiemelte, hogy az a kérdés, hogy ezen elvek közül melyiknek kell érvényesülnie, az egyes esetekben a szóban forgó közérdek és magánérdekek összevetésétől függött. ( 64 )

90.

A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok legyenek egyértelműek és pontosak, célja pedig az európai uniós joggal kapcsolatos helyzetek és jogviszonyok kiszámíthatóságának garantálása. ( 65 ) Ez az elv a Bíróság ítélkezési gyakorlatának számos szempontját tükrözi az uniós jogrend biztos jellegének, stabilitásának, egységességének és koherenciájának megőrzése érdekében. ( 66 ) Két másik uniós jogi elv gyökerét és alapját képezi, amelyek annak szükséges velejárói: a bizalomvédelem elvének ( 67 ) és az ítélt dolog elvének gyökerét és alapját. ( 68 )

91.

A jogbiztonság elve és az ítélt dolog elve közötti kapcsolódási pont tekintetében egyetértek a Carbonnier elnök által írtakkal: „az, ami az ítéletnek a teljes értékét, a jogvitában álló két jóhiszemű személy között megkísérelt megegyezés feletti felsőbbrendűségét adja, nem jelenti az abszolút igazságnak való megfelelést (hol az igazság?) – ez az állam által egy különleges erővel való felruházottságot jelent, amely megtiltja annak megkérdőjelezését, a jogvitákat ugyanis le kell zárni […], ez pedig az emberek közötti stabilitást, biztonságot és békét szolgálja”. ( 69 )

92.

Ily módon a Bíróság nem vonakodott attól, hogy a jogbiztonság megőrzése érdekében időben korlátozza az ítéleteinek hatályát. A megsemmisítési keresetet illetően ezt a lehetőséget az EUMSZ 264. cikk (2) bekezdés kifejezetten előírja. A Bíróság előzetes döntéshozatali ügyekben is – értelmezéssel és érvényességgel kapcsolatos ügyekben egyaránt – ilyen korlátozást alkalmazott. Például a Defrenne ügyben a Bíróság kiemelte, hogy „a jogbiztonságon alapuló, valamennyi szóban forgó érdekhez – közérdekhez és magánérdekhez egyaránt – kapcsolódó kényszerítő erejű megfontolások főszabály szerint megakadályozzák […] a jelen ítélet kihirdetését megelőző időszakokra vonatkozó díjazás vitatását, kivéve azon munkavállalók követeléseit, akik az említett időpontot megelőzően keresetet nyújtottak be vagy ezzel egyenértékű panasszal éltek”. ( 70 ) A Bíróság azonban csak „kivételesen” alkalmazhatja e megoldást, „a közösségi jogrendhez szorosan hozzátartozó jogbiztonság általános elvének alkalmazása útján korlátozhatja bármely érdekelt azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létrejött jogviszonyok vitatása céljából a Bíróság által értelmezett rendelkezésre hivatkozzék. A Bíróság az érdekeltek jóhiszeműségére és a súlyos zavarok kockázatának fennállására vonatkozó két alapvető feltétel teljesülése esetén dönthet e korlátozásról”. ( 71 )

93.

A jogbiztonság elvére a Bíróság akkor is hivatkozott, amikor uniós jogi aktusok visszavonásával kapcsolatos kérdésekben foglalt állást. Ily módon valamely jogsértő aktus visszavonása megengedett, ha arra észszerű határidőn belül kerül sor, és ha az azt kibocsátó intézmény kellően figyelembe veszi annak mértékét, amennyire a felperes esetlegesen bízhatott a jogi aktus jogszerűségében; ha ezen feltételek betartására nem kerül sor, a visszavonás sérti a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, és azt meg kell semmisíteni. ( 72 )

94.

Az EJEB is elismerte a jogbiztonság elvét, jóllehet úgy tűnik, hogy az kifejezetten nem szerepel az EJEE‑ben.

95.

Ily módon, az EJEB az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének összefüggésében megállapította, hogy a „bírósághoz való jog” nem feltétlen, és hallgatólagosan elismert korlátozások vonatkoznak rá többek között az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosítása és különösen a jogbiztonság elvének tiszteletben tartása érdekében. E korlátozásoknak azonban arányosnak kell lenniük, és nem szűkíthetik a jogalanyok számára nyitva álló hozzáférést oly módon vagy olyan mértékben, hogy az a bírósághoz való joguk lényegét érintse. ( 73 )

96.

Az EJEB is lehetőséget biztosított magának a határozatai hatályának időben történő korlátozására, és megállapította, hogy „a jogbiztonság elve, amelyet az [EJEE] joga és a[z uniós] jog egyaránt magában foglal, [a szóban forgó államot] mentesíti attól, hogy a jelen ítélet kihirdetését megelőzően létrejött jogi aktusokat vagy helyzeteket vitasson”. ( 74 ) Ez az EJEB által alkalmazott elv kiterjed a stabilitás és az átláthatóság dimenziójára, amelyet az szükségszerűen magában foglal. ( 75 )

97.

Most pedig azt vizsgálom meg, hogy amikor szabálytalanság megállapítására kerül sor az egyik bíró kinevezésére irányuló eljárásban, a jogbiztonság elve megakadályozza‑e az e bíró által vagy az ő részvételével hozott ítéletek – e szabálytalanság okán ‑ „automatikus” hatályon kívül helyezését.

98.

A releváns ítélkezési gyakorlat gyors és szükségszerűen nem teljes vizsgálatából kitűnni látszik, hogy ilyen automatikus következmény nem a tagállamok közös jogi hagyományaiból ered. Ellenkezőleg: a törvény által létrehozott bírósághoz való jog és a jogbiztonság elve egymással szembeni mérlegelésére vonatkozó mechanizmusok léteznek bizonyos tagállamok jogrendjében. Említeni fogok néhány példát az alkalmazott megoldások közül, amelyek számomra úgy tűnnek, hogy inspirációt jelenthetnek, bár tudatában vagyok annak, hogy a lista nem kimerítő jellegű, és hogy a megoldások tagállamonként és jogterületenként – többek között a büntetőjog területén – eltérőek.

99.

Ily módon, Franciaországban három bíró kinevezéséről szóló rendeletek jogszerűségének vizsgálata keretében a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) két alapvető fontosságú ítéletben megállapította, hogy az e bírák kinevezésének azonnali visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítése „nyilvánvalóan túlzott mértékben” sérti az igazságszolgáltatási közszolgáltatás működését. Következésképpen a Conseil d’État (államtanács) megállapította, hogy az e bírák kinevezésének megsemmisítését kimondó határozat csak néhány héttel később hatályosul. Az ekként történő állásfoglalás érdekében a Conseil d’État (államtanács) megállapította, hogy bár „egy közigazgatási aktus megsemmisítése főszabály szerint magában foglalja, hogy azt úgy kell tekinteni, mintha soha nem létezett volna”; amennyiben „úgy tűnik, hogy a megsemmisítés ezen visszamenőleges hatálya nyilvánvalóan túlzott mértékű következményekkel jár mind az ezen aktus által előidézett hatások és azon helyzetek miatt, amelyek akkor következhettek be, amikor ez az aktus hatályban volt, mind pedig azon általános érdek miatt, amely ezen aktus hatályának ideiglenes fenntartásához kapcsolódhat, a közigazgatási bíróság feladata […] figyelembe venni egyrészt a különböző köz‑ vagy magánérdekek miatt történő megsemmisítés visszamenőleges hatályának következményeit, másrészt pedig azt, hogy a megsemmisítés hatályának időbeli korlátozása milyen hátrányokkal jár a jogszerűség elve, valamint a jogalanyoknak a hatékony jogorvoslathoz való joga tekintetében”. ( 76 )

100.

Az Angliában és Walesben (nem érzem magam kompetensnek arra, hogy az Egyesült Királyság többi része tekintetében beszéljek) alkalmazott megközelítés is érdekesnek tűnik számomra, legalább is annak pragmatikus jellege miatt. Ez a jogrend a „de facto bíró” elvét ismeri el, amely szerint a valamely bíró által hozott aktusok a jogszabály tekintetében érvényben maradhatnak még akkor is, ha e bíró kinevezése érvénytelen, és nem vált ki joghatást. Ily módon az eredetileg a High Court of Justice, Queen’s Bench Division (felsőbíróság, Queen’s Bench kollégium, Egyesült Királyság) előtt egy olyan bíró által elbírált ügyben, aki nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy ott ülésezzen, a felperes (első fokon) megkérdőjelezte a bíró hatáskörét arra, hogy ülésezzen és azt kérdezte (a fellebbezésben), hogy ez felveti‑e azt a kérdést, hogy a helyzet összhangban áll‑e a valamennyi személyt megillető azon joggal, hogy ügyét „törvény által létrehozott” bíróság tárgyalja. A Court of Appeal (fellebbviteli bíróság, Egyesült Királyság) nagyon hosszú ítélete szerint a „de facto bíró” elve az érintett bíró aktusait és a bíróság létrehozását egyaránt érvényessé teheti az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében előírt követelményeknek megfelelő módon. A Court of Appeal (fellebbviteli bíróság) okfejtéséből következik, hogy ez az elv minden olyan személyt védeni kíván, aki keresetet nyújt be valamely bírósághoz, amely bíróságot megfelelően létrejöttnek tekint. Az elv logikája a gyorsaság, a jogbiztonság, a stabilitás, a nyilvánosság jogrendszerbe vetett bizalmának megőrzésére, valamint annak elkerülésére irányul, hogy jogviták merüljenek fel a kinevezéssel kapcsolatos formaságokat illetően. A „de facto bíró” elve azonban nem alkalmazandó az olyan személyek tekintetében, akik az ilyen ítélkező testületben részt vettek, bár tudomásuk volt a hatáskörüknek az ebben a tekintetben fennálló hiányáról (személyek, akiket „bitorlóknak” hívunk). Az e személyek határozatait érvényteleníteni kell. ( 77 )

101.

Németországban a Bundesverfassungsgerichtnek (szövetségi alkotmánybíróság, Németország) volt alkalma kifejteni, hogy a német alkotmány által biztosított, „törvényes bíróhoz” való jog – annak ellenére, hogy az a jogalanyok számára alapvető fontossággal bír – főszabály szerint csak az igazságszolgáltatási szervek manipulálásával kapcsolatos veszély megelőzésére irányul. E megközelítést támogatva a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) kifejezetten hangsúlyozta, hogy a „törvényes bíróhoz” való „feltétlen” jog ilyen korlátozása a jogbiztonságra tekintettel igazolható. ( 78 )

102.

A Cseh Köztársaságban a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság) egyik bírója beosztására irányuló fő vizsgálat keretében, amely az e beosztásnak eljárási hiba miatt történő megsemmisítését eredményezte, az Ústavní soud (alkotmánybíróság, Cseh Köztársaság) úgy határozott, hogy fenntartja az azon tanács által hozott határozatokat, amelyben a szóban forgó bíró ülésezett, előnyben részesítetve így az állampolgárok jogba vetett jogos bizalmának védelmére vonatkozó elvet, valamint a jóhiszeműség védelmének elvét. ( 79 )

103.

Spanyolországban a Tribunal Constitucional (alkotmánybíróság, Spanyolország) megállapította, hogy a bíró kinevezésével vagy kijelölésével kapcsolatos szabálytalanságok nem eredményezik sem az eljárás egészének semmisségét, sem pedig az e bíró által kihirdetett ítélet semmisségét. ( 80 ) Ezen értelmezést a jogbiztonság biztosításának szükségessége igazolja. ( 81 ) Ugyanez az ítélkezési gyakorlat azonban egyértelmű különbséget tesz az érintett bíró pártatlanságával, illetve függetlenségével kapcsolatos kétségek esetén. ( 82 ) Ha ugyanis ezek az elemek hiányoznak, az ítélet hatályon kívül helyezése igazolható.

104.

Következésképpen több tagállamban a törvény által létrehozott bírósághoz való jog nem tekinthető feltétlen jognak, mivel az e jogba történő mindennemű beavatkozás nem jelenti automatikusan az összes olyan ítélet hatályon kívül helyezését, amelynek meghozatalában az érintett bíró részt vett. A tendencia inkább az, hogy megfelelő egyensúlyt kell találni egyrészt e jog, másrészt pedig a jogbiztonsághoz való jog között.

105.

E megfontolások alapján vizsgálni kell azt a kérdést, hogy ezt a mérlegelést miként kell megvalósítani, amikor az adott ügyben tárgyaló valamely bíró kinevezésére vonatkozó eljárásban szabálytalanságot állapítanak meg.

106.

Álláspontom szerint minden a szóban forgó szabálytalanság jellegétől függ.

107.

Nem próbálok meg itt kimerítő listát megfogalmazni a lehetséges szabálytalanságokat illetően. Úgy tűnik számomra, hogy szabálytalanságok sora létezik, az eljárási hibától – ami valóban „de minimis” hiba – kezdve egészen a bírák kinevezésére vonatkozó alapvető kritériumok kirívó megsértéséig. A szabálytalanságok első kategóriája például magában foglalja azt a körülményt, hogy a bíró kinevezési okmányának a felelős miniszter aláírásán kívül tartalmaznia kellett volna egy zöld tintával készített bélyegzőlenyomatot, azonban az asszisztens, aki sietett, tévedésből nem zöld, hanem kék tintát használt. A szabálytalanságok második kategóriájának egyik példája az eljárásnak a politikai felelősök által annak érdekében történő manipulálása, hogy az egyik hozzájuk hű olyan személyt nevezzék ki bírónak, aki nem rendelkezik a pályázati kiírás által megkövetelt jogi diplomával, azonban mindennemű kétséget kizáróan életfogytig tartó szabadságvesztés‑büntetésre ítélné a kormánnyal szemben álló valamennyi személyt.

108.

Számomra úgy tűnik, hogy az EJEB fentiekben elemzett ítélkezési gyakorlata által meghatározott kritérium itt különös jelentőséggel bír.

109.

Amikor a törvény által létrehozott bírósághoz való jog „kirívó” megsértéséről van szó, amely aláássa azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban kell ébresztenie, nyilvánvalóan egész egyszerűen hatályon kívül kell helyezni azokat az ítéleteket, amelyeket ez a szabálytalanság érint. Ellenben amikor a szóban forgó szabálytalanság kevésbé súlyos, és nem minősül ilyen jogsértésnek, a jogbiztonság elve nem teszi lehetővé ezen ítéletek automatikus hatályon kívül helyezését. Inkább alaposabban meg kell vizsgálni a helyzetet, e fontos elv figyelembevételével. Bizonyos sajátos esetekben lehetséges, hogy ez az elv elsőbbséget élvez a törvény által létrehozott bírósághoz való joggal szemben. ( 83 ) Ha azonban kitűnik, hogy a tisztességes eljáráshoz való jognak magát a lényegét sértették meg, feltétlenül e jognak kell elsőbbséget biztosítani a jogbiztonság elvével szemben és hatályon kívül kell helyezni a szóban forgó ítéletet.

110.

Véleményem szerint a jelen felülvizsgálati eljárásokban szóban forgó szabálytalanság – jóllehet vitathatatlanul súlyosabb, mint a használt tinta színével kapcsolatos egyszerű tévedés ‑, mégsem minősíthető a „törvény által létrehozott bírósághoz való jog kirívó megsértésének”.

111.

Következésképpen a Törvényszék – azáltal, hogy anélkül állapította meg azt, hogy a bírák KSZT‑re való kinevezési eljárásában történt szabálytalanság sérthette a törvény által létrehozott bírósághoz való jogot, és hogy következésképpen a szóban forgó ítéleteket automatikusan hatályon kívül kell helyezni, hogy az említett elvet megpróbálta volna a jogbiztonság elvével szemben mérlegelni – súlyos jogi hibát vétett a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben (az FV ítélethez hasonlóan).

112.

Először is rámutatok, hogy a Simpson ügyben a hivatalból eljáró Törvényszék a felektől azt kérdezte, hogy melyek az FV ítéletből levonandó következtetések, ( 84 ) míg a HG ügyben maga a fellebbező tette fel az ítélkező testület összetételével kapcsolatban fennálló esetleges szabálytalanság kérdését. ( 85 )

113.

Mielőtt rátérek arra a kérdésre, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot, amikor fellebbviteli bíróságként hivatalból felülvizsgálta az első fokon ítélkező testületben ülésező bírák kinevezésére irányuló eljárást, megvizsgálom, hogy ebben az összefüggésben jogosult volt‑e közbenső felülvizsgálatot végezni az EUMSZ 277. cikk alapján, mivel ez a téma élénk vita tárgyát képezte a tárgyaláson.

114.

Az EUMSZ 277. cikk rendelkezik az uniós jogi aktusok közbenső felülvizsgálatára vonatkozó lehetőségről. E felülvizsgálatra nem önálló keresetet révén kerül sor, hanem egy közbenső eljárásnak felel meg az uniós bíróság előtt, egy fő keresettel összefüggésben. ( 86 ) E lehetőség azon általános elv kifejeződése, amelynek célja annak biztosítása, hogy mindenkinek van, vagy kellett, hogy legyen lehetősége a vele szemben hozott határozat alapjául szolgáló uniós jogi aktus megtámadására. ( 87 )

115.

Nem időzök az összes olyan feltételnél, amelyeknek az EUMSZ 277. cikk a „jogellenességi kifogásra” való hivatkozás lehetőségét alárendeli, mint például annál, amely megköveteli, hogy az ilyen kifogást emelő személy a fő kereset tárgyát képező „jogvitában”„fél” ( 88 ) legyen. Közvetlenül rátérek arra a feltételre, amely a jelen ügyek szempontjából a legjelentősebb. A jogellenességi kifogásra csak egy uniós intézmény, szerv vagy szervezet által elfogadott, „általános hatályú” jogi aktus vitatása céljából lehet hivatkozni. ( 89 )

116.

Így a kinevezési határozat jogi jellegének meghatározása az e határozat felülvizsgálati módjainak meghatározásához szükséges lépéssé válik. E jogi jelleget elsősorban a jogi aktus kibocsátója, a Tanács határozza meg. A Bíróság és a Törvényszék bíráinak és főtanácsnokainak kinevezésével ellentétben egy uniós intézmény által elfogadott jogi aktusról van szó, amely az EUMSZ 253. cikk első bekezdésével összhangban a tagállamok kormányai által elfogadott közös megegyezés alapján jön létre.

117.

E jogi jelleget meghatározza továbbá az, hogy ezt a jogi aktust az elsődleges uniós jog miként minősíti: „határozatként”. Egy származékos jogi aktusról van tehát szó, amelyet nem az EUMSZ 289. cikk (1) bekezdése szerinti „rendes” jogalkotási eljárás, hanem az EUMSZ 257. cikk negyedik bekezdésében – amelyet az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 3. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni – előírt különleges eljárás alapján fogadtak el.

118.

Az ítélkezési gyakorlat kidolgozta az általános hatályú jogi aktus fogalmát. Ez utóbbi abból eredeztethető, hogy a szóban forgó jogi aktus objektíve meghatározott helyzetekre vonatkozik, illetve általános és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal szemben fejt ki joghatást. ( 90 ) Ellenben magának az EUMSZ 277. cikknek a szövege kizárja a nem általános hatályú jogi aktusokat, azaz az olyan határozatokat, amelyeknek valamely magánszemély a címzettje. ( 91 ) Kétségtelen, hogy a luxemburgi helyi személyzeti bizottság megválasztására vagy a tagjainak kinevezésére, ( 92 ) illetve egy pályázatnak a Tanács által történő elutasítására vonatkozó kifogásokkal kapcsolatos ügyekben ( 93 ) a Törvényszék közbenső vizsgálatot végzett. A két ügyben általános hatályú jogi aktusokról volt szó, amelyek alapul szolgáltak a megtámadott jogi aktusok elfogadásához (a luxemburgi helyi személyzeti bizottság statútuma, ( 94 ) illetve egy üres álláshelyre vonatkozó pályázati kiírás). ( 95 )

119.

Ekképpen a Törvényszék ítélkezési gyakorlata szerint az alapkeresetben valamely harmadik jogi aktus jogszerűségének vitatása során az EUMSZ 277. cikk alapján járulékosan felhozott jogellenességi kifogás csak akkor fogadható el, ha összefüggés áll fenn ezen aktus és azon jogi norma között, amelynek állítólagos jogellenességére hivatkoznak; annak az általános jogi aktusnak, amelynek a jogellenességét állítják, közvetlenül vagy közvetetten alkalmazandónak kell lennie a kereset tárgyát képező ügyre, továbbá a megtámadott egyedi határozat és a kérdéses általános aktus között közvetlen jogi kapcsolatnak kell fennállnia. ( 96 )

120.

Lehet‑e úgy tekinteni, hogy a kinevezési határozat kettős jellegű: egyedi jogi aktus (a kinevezett személyek tekintetében) és általános hatályú jogi aktus (az uniós jogalanyok tekintetében kifejtett joghatások miatt), ahogyan azt a tárgyaláson a Bizottság és HG állította?

121.

Kétségtelen, hogy a Bíróság már elismerte, hogy egy tanácsi aktus lehet kettős jellegű, és egyszerre minősülhet általános hatályú jogi aktusnak, mivel általános jelleggel és absztrakt módon meghatározott címzettek részére szól (például egy olyan jogi aktus, amely megtiltja a pénzeszközök és gazdasági erőforrások azon személyek és szervezetek rendelkezésére bocsátását, akik, illetve amelyek neve szerepel a szóban forgó jogi aktusok mellékleteikben szereplő jegyzékekben), és egyedi határozatok csoportjának (a személyek és szervezetek tekintetében). ( 97 ) A jogi aktusok e típusa ténylegesen megfelel az általános hatályú jogi aktus fogalmának, amennyiben: i. jogi hatásait általános és absztrakt módon meghatározott személyek csoportjai tekintetében fejti ki, ii. közvetlenül vagy közvetetten alkalmazandó a kereset tárgyát képező ügyre, iii. közvetlen jogi kapcsolat áll fenn a megtámadott egyedi határozattal.

122.

Nem gondolom, hogy a kinevezési határozat esetében ez lenne a helyzet.

123.

Először is egy bíró kinevezéséről szóló határozatot nem lehet általános jelleggel a jelen ügyben alkalmazandó olyan jogi aktusként jellemezni, amely kereset tárgyát képezi. Másodszor, a kinevezési határozat semmilyen közvetlen (vagy közvetett) jogi kapcsolatban sincs a felperesek által a KSZT előtt megtámadott egyedi határozatokkal (a Simpson ügyben a Tanácsnak az AD 9‑es fokozatba történő besorolást megtagadó határozatával, a HG ügyben pedig a kinevezésre jogosult háromoldalú hatóság határozatával, amely fegyelmi szankciót szabott ki a felperessel szemben, és őt a Bizottság által elszenvedett károk megtérítésére kötelezte). Harmadszor, a jelen ügyekben a Törvényszék előtt megtámadott egyedi jogi aktusok nem kereset tárgyát képező egyedi határozatok, hanem olyan ítéletek, amelyekkel szemben fellebbezést nyújtottak be. Negyedszer, a kinevezési határozat nem „általános és absztrakt módon meghatározható személycsoportokra” vonatkozik, és az Unió KSZT hatálya alá tartozó jogalanyainak az összessége sem tekinthető a kinevezési határozat által „érintett” személycsoportnak. Az, hogy ezt a határozatot a Hivatalos Lapban közzétették, nem változtatja meg annak jogi jellegét. Ily módon például az állami támogatásokkal kapcsolatos bizottsági határozatokat is közzéteszik a Hivatalos Lapban, anélkül hogy ez azt jelentené, hogy azok általános hatályú jogi aktusoknak minősülnek.

124.

Ennélfogva úgy vélem, hogy a kinevezési határozat nem tekinthető olyan általános hatályú aktusnak, amely közbenső jogszerűségi felülvizsgálat tárgyát képezheti az EUMSZ 277. cikk alapján.

125.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felperes ne kérhetné az azon ítélkező testület valamely tagjának kinevezésével kapcsolatos állítólagos szabálytalanság vizsgálatát, amely elé az ő ügyét utalták. Amint a keresete az uniós jog alkalmazási körébe lép, a felperes hivatkozhat a Charta és többek között az annak 47. cikke által biztosított jogokra. Ebből a szemszögből nem egy szigorú értelemben vett „közbenső vizsgálat” összefüggése áll fenn. Nem a kinevezési határozat ellenőrzéséről, hanem inkább annak vizsgálatáról van szó, hogy fennáll‑e a törvény által létrehozott bírósághoz való jog megsértése amiatt, hogy az ítélkező testületben olyan bíró ülésezett, akinek a kinevezési eljárása szabálytalan volt.

126.

A Törvényszék a 2008. július 1‑jei Chronopost és La Poste kontra UFEX és társai ítéletre hivatkozott a bírák kinevezése szabályszerűségének az FV ítéletben és a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben való megvizsgálása érdekében. ( 98 )

127.

Ily módon a Törvényszék megállapította, hogy „amennyiben vitatják az elsőfokú ítéletet meghozó bíróság összetételének szabályszerűségét, és e vitatás nem nyilvánvalóan megalapozatlan, a fellebbviteli bíróság köteles ellenőrizni ezen összetétel szabályszerűségét. Ugyanis az ítélkező testület összetételének szabálytalanságára vonatkozó jogalap közrendi jellegű jogalap, amelyet hivatalból kell vizsgálni, még akkor is, ha e szabálytalanságra az elsőfokú eljárásban nem hivatkoztak (lásd ebben az értelemben: [Chronopost ítélet], 44–50. pont)”. ( 99 )

128.

Véleményem szerint ezen ítélkezési gyakorlatnak a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben történő alkalmazása téves, mivel az sérti a Chronopost ítélet hatályát, valamint az uniós intézmények jogi aktusainak jogszerűségére vonatkozó vélelmet.

129.

Ebben az ügyben a Bíróság a Törvényszék egyik eredeti ítéletét hatályon kívül helyezte, és az ügyet visszautalta a Törvényszék elé. Márpedig ez utóbbi ezt az ügyet egy olyan ítélkező testület elé utalta, amelynek előadó bírója ugyanaz a bíró volt, aki a megtámadott eredeti ítéletet megfogalmazta. A feleknek ezután kétségeik merültek fel a Törvényszék előtti eljárás szabályszerűségét illetően. Az (újabb) későbbi fellebbezés keretében a Bíróság elutasította ezeket az ügy érdemére vonatkozó érveket. ( 100 )

130.

Ezen vizsgálat elvégzése előtt a Bíróság megállapította, hogy „[…] valamennyi bíróság köteles ellenőrizni, hogy az összetétele alapján ilyen független és pártatlan bíróságnak minősül‑e, ha ebben a kérdésben olyan vita merül fel, amely nem tűnik nyilvánvalóan megalapozatlannak. Ez az ellenőrzés szükséges ahhoz a bizalomhoz, amelyet egy demokratikus társadalomban a bíróságoknak a jogalanyokban kell ébresztenie. […] Ebből következik, hogy amennyiben valamely fellebbezés keretében ebben a kérdésben olyan vita merül fel, amely a jelen esethez hasonlóan nem nyilvánvalóan megalapozatlan, a Bíróság köteles ellenőrizni a vitatott ítéletet meghozó elsőfokú bírósági testület összetételének szabályszerűségét”. ( 101 )

131.

A Chronopost ítéletben alkalmazott megközelítés ugyanis a tisztességes eljáráshoz való jogon alapul. Ezen jognak a Chronopost ítélet által meghatározott tartalma megfelel az EJEE 6. cikke (1) bekezdése, valamint a Charta 47. cikke (2) bekezdése szövegének: „mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja”. ( 102 )

132.

A felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek összefüggésében, valamint az FV ítéletben a Törvényszék a KSZT ezen ítéleteket meghozó ítélkező testülete szabályszerűségét az ezen ítélkező testület tagjai kinevezésére irányuló eljárásnak a törvény által létrehozott bíróságot megkívánó feltétellel összefüggésben fennálló esetleges szabálytalansága szemszögéből vizsgálta meg. ( 103 )

133.

Márpedig a Chronopost ítélet olvasata alapján úgy tűnik, hogy valamennyi bíróság azon kötelezettsége, hogy közrendi jellegű jogalapként hivatalból vizsgálja az összetételének szabályszerűségét, „ha ebben a kérdésben olyan vita merül fel, amely nem tűnik nyilvánvalóan megalapozatlannak”, a függetlenség és a pártatlanság szempontjaira vonatkozik. ( 104 ) Ily módon, amikor egy uniós bíróság egy ügyet valamely ítélkező testülethez vagy valamely előadó bíróhoz utal, ( 105 ) e bíróság feladata annak biztosítása, hogy – egyrészt e testület összetételére, másrészt pedig a szóban forgó ügy sajátosságaira tekintettel – semmilyen észszerű kétség ne merülhessen fel azon bírák függetlenségével és pártatlanságával kapcsolatban, akiket az ezen ügyben történő határozathozatalra kijelöltek.

134.

A tisztességes eljáráshoz való jog szempontját – amely jog a Bíróság által a Chronopost ítélet 45. pontjában említett, törvény által létrehozott bíróság által történő meghallgatáshoz való jognak felel meg – ezen ítélet 46. és azt követő pontjai nem említik. Nem gondolom, hogy tévedésből vagy önkéntelenül a nagytanács így fogalmazta meg okfejtését.

135.

A 45. pont csupán átveszi az EJEE 6. cikke (1) pontjában és a Charta 47. cikkében kimondott jog teljes szövegét. Ezután a 46., 47. és 48. cikk megvizsgálja az adott jogvita eldöntésére felhívott ítélkező testület függetlensége és pártatlansága hivatalból történő vizsgálatának nagyon fontos kérdését. Azt a kérdés azonban, hogy valamely bíróságot valóban „törvény által hoztak‑e létre”, tovább már nem vizsgálják. Ha ez a kérdés releváns, természetesen felmerülhet – ahogyan az az FV‑ítélet esetében is történt – egy olyan fél részéről, akinek kétségei vannak ebben a tekintetben.

136.

Ennélfogva számomra úgy tűnik, hogy a Törvényszék – azáltal, hogy a Chronopost ítéletet vette alapul az elsőfokú ítélkező testületben ülésező bírák kinevezése szabályszerűségének a törvény által létrehozott bírósághoz való jog biztosításának szemszögéből történő vizsgálata érdekében – túllépte a Chronospost ítélet hatályát.

137.

A KSZT bíróinak kinevezéséről szóló tanácsi jogi aktus egy uniós intézmény által az EUMSZ 257. cikk negyedik bekezdése alapján hozott jogi aktus. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján ezen aktusokat főszabály szerint megilleti a jogszerűség vélelme, és mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg azokat vissza nem vonják, megsemmisítés iránti kereset alapján meg nem semmisítik, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében nem nyilvánítják érvénytelennek. ( 106 )

138.

Ennélfogva a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a bíróságok függetlenségének és pártatlanságának hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó feltételt („ha ebben a kérdésben olyan vita merül fel, amely nem tűnik nyilvánvalóan megalapozatlannak” ( 107 )) azon kérdés vizsgálatára alkalmazta, hogy egy tanácsi jogi aktussal történő bírói kinevezés esetében ‑ amely kinevezés amely esetében fennáll a jogszerűség vélelme – történt‑e szabálytalanság. Véleményem szerint ez a jogszerűségi vélelem a jogbiztonság elvében is tükröződik, amelynek célja az uniós jog hatálya alá tartozó jogi helyzetek és jogviszonyok előreláthatóságának biztosítása. ( 108 )

139.

Ennélfogva, azon elemek hiányában, amelyek első ránézésre úgy tűnik, hogy veszélyeztetik a kinevezési határozat érvényességét, valamely bíróság nem köteles saját kezdeményezésre feltenni egy ilyen kérdést. ( 109 ) Még egyértelműbben fogalmazva, az uniós bíróságokkal összefüggésben: a Bíróság előtti ünnepélyes meghallgatást követően, amelynek során minden egyes új tag esküt tesz, az a bíróság, ahol a bíró ülésezni fog, nem köteles az e bíró kinevezéséhez vezető teljes eljárást hivatalból átfésülni – ez a kinevezési határozat pontról pontra történő indokolására is vonatkozik – a kinevezés érvényességéről való meggyőződés érdekében.

140.

A jogvitában részes fél természetesen vitathatja a keresetével kapcsolatban eljáró ítélkező testület egyik tagjának kinevezését, ahogyan az az FV ügyben is történt. Erre a vitatásra sor kell, hogy kerüljön, amint e fél tudomással bír arról, hogy az ehhez szükséges elemek mind rendelkezésre állnak: i. a kinevezési eljárást érintő (állítólagos) szabálytalanság, és ii. azon tény, hogy az ezen állítólagos szabálytalansággal érintett bíró (vagy bírák) tagja legyen (vagy legyenek) a keresetével kapcsolatban eljáró ítélkező testületnek. E kifogást rendszerint a szóban forgó bíróság előtt kell felhozni. Ezért kell felhozni az ilyen kifogást a lehető leghamarabb, és nem csak akkor, ha az elsőfokú határozat kedvezőtlen. Bizonyos esetekben azonban igazolható lehet (a fellebbezés benyújtására a jogszabály által előírt határidőn belül), hogy ezt a problémát csak a fellebbviteli bíróság előtt hozzák fel (például akkor, h csak azután jelentkezik a probléma, ha az elsőfokú határozatot meghozták). Minél inkább eltávolodik azonban ez az eljárás a bíró kinevezésének időpontjától, annál több esély van arra, hogy a jogbiztonság elve előtérbe kerül a törvény által létrehozott bíróság elvével szemben a szóban forgó bíróság által elvégzendő mérlegelés során.Hacsak a szóban forgó szabálytalanság nem kellően súlyos ahhoz, hogy „kirívó jogsértésnek” minősüljön, vagy hogy veszélyeztesse a tisztességes eljáráshoz való jog lényegét, valószínű, hogy a jogbiztonság és a jogerő biztosításának szükségessége fog érvényesülni.

141.

Az FV ítéletben és következésképpen a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben a Törvényszék az elemzésében egyszerűen elmulasztotta figyelembe venni azt, hogy milyen hatással jár az uniós jogi aktusok jogszerűségének vélelme, valamint a jogbiztonság elve és a jogerő elve.

142.

Ennélfogva úgy vélem, hogy a Törvényszék súlyos hibát vétett, amikor a KSZT ítélkező testületének szabályszerűségét a tagjai kinevezésére irányuló eljárás szabályszerűségének szemszögéből vizsgálta és ezt követően automatikusan hatályon kívül helyezte a megtámadott ítéleteket, anélkül hogy előzetesen figyelembe vette volna e fontos körülményeket.

143.

A felülvizsgálati eljárásra vonatkozó rendelkezések, és különösen az EUMSZ 256. cikk (2) bekezdésének második albekezdése nem tartalmaznak semmilyen meghatározást az uniós jog „egységességének” és „koherenciájának” fogalmára. Mindazonáltal számomra úgy tűnik, hogy az uniós jog egységességének sérelmét kell megállapítani különösen, ha a Törvényszék nem tartott tiszteletben olyan uniós jogszabályokat vagy elveket, amelyek különös jelentőséggel bírnak, míg az uniós jog koherenciájának sérelmét kell inkább megállapítani, ha a Törvényszék nem tartotta tiszteletben az uniós bíróságok létező ítélkezési gyakorlatát. ( 110 )

144.

A Bíróság által a mai napig hozott három felülvizsgálati ítélet alapján annak eldöntéséhez, hogy a Törvényszék ítélete sérti‑e az uniós jog egységességét vagy koherenciáját, négy értékelési kritérium határozható meg: először is, a Törvényszék ítélete precedensül szolgálhat a jövőbeli ügyek számára; másodszor, a Törvényszék eltért a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatától; harmadszor, a Törvényszék tévedései olyan fogalmat érintenek, amely nem kizárólag a közszolgálati jogra vonatkozik, hanem az ügy tárgyától függetlenül alkalmazandó; és negyedszer, a Törvényszék által tiszteletben nem tartott szabályok, illetve elvek fontos helyet foglalnak el az uniós jogrendben. ( 111 ) Ezek az „összességükben” mérlegelhető kritériumok ( 112 ) nem kumulatív jellegűek, és ezért nem kell mindegyiküknek teljesülnie ahhoz, hogy megállapítást nyerjen az uniós jog egységességének vagy koherenciájának megsértése. ( 113 )

145.

Az első kritérium szerint az uniós jog egységessége vagy koherenciája megsértésének megállapítása érdekében az szükséges, hogy a Törvényszék ítélete precedensül szolgálhasson a jövőbeli ügyek számára.

146.

Még ha a KSZT már nem is létezik, és még ha a kinevezési határozat az utolsó is volt ebből a típusból, az FV ügy, a Simpson ügy és a HG ügy egyértelműen megmutatja, hogy ez az ítélkezési gyakorlat miként szolgálhat precedensül a jövőbeli ügyek számára. Ekképpen a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek átvették az FV ítéletben elfogadott megközelítést. Bár tudomásom szerint az FV ügyben érintett ítélkező testület által hozott egyéb ítéletek jogerőre emelkedtek, vagy olyan fellebbezést nyújtottak be velük szemben, amely esetében nem merült fel a kinevezési határozat szabálytalanságára vonatkozó jogalap, az ezen ügyekben megállapított precedens túllépi e konkrét jogvita terjedelmét. Számomra úgy tűnik, hogy a Chronopost ítéletnek tulajdonított kiterjesztő értelmezés – abban az értelemben, hogy az ítélkező testület szabályszerűségére vonatkozóan lehetséges a közbenső vizsgálat ‑, valamint a jogbiztonság elvének teljes megsértése azon következtetéseket illetően, amelyeket a bírák kinevezésére vonatkozó eljárást érintő esetleges szabálytanságból lehet levonni, önmagukban torzíthatják jövőbeli ügyekben a „törvény által létrehozott bíróság” fogalmának helyes elemzését, arra akár a common law precedens alapú megközelítésének megfelelően, akár a polgári jog hagyományai szerint kerül sor, értelmezési eszközként használva a korábban megoldott ügyeket.

147.

Ráadásul a felülvizsgálat tárgyát képező ítéleteknek és az FV‑ítéletnek az ilyen ügyekre vonatkozó következményei szinte a végtelenségig terjedhetnek. Emlékeztetek itt arra, hogy már van egy, a Bíróság előtt folyamatban lévő fellebbezés, amely a Törvényszék egyik tanácsa összetételének szabályosságát vitatja, amelyben a KSZT‑re a 2016. évi kinevezési határozattal kinevezett bírák egyike ülésezett. ( 114 ) Ezenkívül rámutatok, hogy ezek a következmények túllépnek az Európai Unió földrajzi határain. Úgy tűnik, hogy az Ástráðsson ügy felperese az FV ítéletre hivatkozott az izlandi bíróságok előtt azon érve alátámasztása érdekében, hogy hatályon kívül kell helyezni az olyan bíró által hozott ítéleteket, akinek a kinevezése nem áll összhangban a jogi kerettel. ( 115 )

148.

A felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben a Törvényszék először is figyelmen kívül hagyta, hogy a kinevezési eljárásra vonatkozó szabálytalanság milyen hatást gyakorolhat a tisztességes eljáráshoz való jogra a „törvény által létrehozott bírósághoz” való jog vonatkozásában, valamint azt, hogy ebből milyen következtetéseket lehet levonni többek között a jogbiztonság elvével kapcsolatban, másodszor pedig figyelmen kívül hagyta az uniós intézmények jogi aktusainak jogszerűségére vonatkozó vélelem és a jogbiztonság elvének hatályát, valamint azt, hogy azok milyen hatást gyakorolhatnak a bírói kinevezés vizsgálatának lehetőségére egy olyan eljárás keretében, amely nem a kinevezési határozat érvényességéről szól.

149.

E szabályok fontossága az uniós jogrendben egyértelmű, és annak mélyreható vizsgálatára került sor a fentiekben. Bár a Törvényszék által elbírált ügyek jellege és a felmerült kérdések szokatlanok voltak, és bár a Bíróságnak nem volt állandó ítélkezési gyakorlata annak vizsgálatát illetően, hogy a KSZT bíráinak kinevezés szabályszerű volt‑e, a Törvényszék köteles volt tiszteletben tartani a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatát, ahogyan azt az e jogokkal és elvekkel kapcsolatos elemzésemben a jelen indítványban korábban bemutattam. Egyebekben világos, hogy ezek a szabályok, jogok és elvek nem kizárólag a közszolgálati jog hatálya alá tartoznak, hanem az ügy tárgyától függetlenül az uniós jog hatálya alá tartozó valamennyi jogviszonyra alkalmazandók, mivel azok alapvető jelentőségűek és horizontális jellegűek.

150.

A fentiekből az következik, hogy a Törvényszék – azáltal, hogy hibát követett el a hozzá benyújtott fellebbezések keretében, valamint azon következtetések miatt, amelyeket azokból az e fellebbezések kimenetelét illetően levont – figyelmen kívül hagyta a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatát, és megsértette azokat a szabályokat, amelyek az uniós jogrendben különös jelentőséggel bírnak és a ügy tárgyától függetlenül alkalmazandók.

151.

Az ismertetett indokok alapján álláspontom szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlata által meghatározott valamennyi kritérium teljesül, és azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek sértik az uniós jog egységességét és koherenciáját.

152.

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 62b. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy a Törvényszék határozata sérti az uniós jog egységességét vagy koherenciáját, az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, amelyet jogkérdésekben köt a Bíróság határozata. Az ügy visszautalásakor ezenkívül a Bíróság meghatározhatja, hogy a Törvényszék határozatának mely részei rendelkeznek jogerővel az eljárásban részt vevő felek tekintetében. Kivételesen a Bíróság jogerősen határoz, ha a jogvita eldöntése – a felülvizsgálat eredményére figyelemmel – a Törvényszék határozatában megállapított tényálláson alapul.

153.

Ebből következik, hogy a Bíróság nem szorítkozhat az uniós jog egységessége és/vagy koherenciája sérelmének megállapítására anélkül, hogy ne vonná le e megállapításnak a konkrét esetben szóban forgó két jogvitára vonatkozó következményeit. ( 116 )

154.

A Simpson ítélettel a Törvényszék teljes egészében hatályon kívül helyezte a KSZT végzését a „törvényes bíró elvének” megsértése miatt, anélkül hogy korábban megvizsgálta volna a fellebbező által hivatkozott jogalapokat, és az ügyet a Törvényszéknek a fellebbezést elbíráló tanácstól eltérő tanácsa elé utalta, annak érdekében, hogy az a keresetet első fokon elbírálja. ( 117 )

155.

A Törvényszék által elkövetett hibák közvetlen következménye az, hogy a Simpson ítéletet teljes egészében hatályon kívül kell helyezni, és az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé annak érdekében, hogy a felperes által hivatkozott két jogalap tekintetében fellebbviteli bíróságként eljárva állást tudjon foglalni.

156.

A HG ítélettel a Törvényszék teljes egészében hatályon kívül helyezte a megtámadott ítéletet a „törvényes bíró elvének” megsértése miatt, anélkül hogy megvizsgálta volna a fellebbező által hivatkozott jogalapokat, és az ügyet a Törvényszéknek a fellebbezést elbíráló tanácstól eltérő tanácsa elé utalta, annak érdekében, hogy az a keresetet első fokon elbírálja. ( 118 )

157.

Ezt az ítéletet ugyancsak teljes egészében hatályon kívül kell helyezni, és az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé annak érdekében, hogy a felperes által hivatkozott négy jogalap tekintetében fellebbviteli bíróságként eljárva állást tudjon foglalni.

158.

Az FV ítélet, amely a fenti 36. pontban bemutatott eljárási okokból nem képezte felülvizsgálat tárgyát, a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek alapját képezi, és ennélfogva az elemzésem kiindulópontját jelentette. Mivel nem került sor a felülvizsgálatára, a Törvényszék ezen ítélete jogerős.

159.

Az elemzésemből az következik, hogy az FV ítélet számos hibát tartalmaz, amelyek sérthetik az uniós jog egységességét és koherenciáját. Jelenleg ez a veszély nem elméleti jellegű. Ez a sérelem akkor konkretizálódott, amikor a Törvényszék a felülvizsgálat tárgyát képező ítéleteket az FV ítélet szerinti ítélkezési gyakorlatával összhangban hirdette ki. Ebben a szakaszban számomra lehetetlennek tűnik, hogy a jelen felülvizsgálatnak következményei legyenek az FV ügy kimenetelével kapcsolatban: ebben az ügyben a Törvényszék arra készül, hogy első fokon határozzon a felperes kereseti kérelmeiről (folyamatban lévő T‑27/18 RENV. sz. ügy). Ha azonban a Bíróság egyetért a jelen indítványban ismertetett elemzésemmel, véleményem szerint fontos hangsúlyozni, hogy az FV ítélet téves, és már nem szolgálhat precedensül vagy értelmezési eszközként a jövőbeli ügyekhez.

160.

Az eljárási szabályzat 195. cikkének (6) bekezdése szerint, ha a Törvényszék a felülvizsgálat tárgyát képező határozatát az EUMSZ 256. cikk (2) bekezdése alapján hozta, a Bíróság határoz a költségekről.

161.

Márpedig nincsenek a felülvizsgálati eljárás keretében való költségviselést szabályozó különleges szabályok. ( 119 ) Az ilyen eljárás jellegére – vagyis arra, hogy az az első főtanácsnok kezdeményezésére indul – tekintettel a Bíróság gyakorlata az, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében említett felek és érdekeltek, akik a Bírósági előtti eljárásban részt vettek, maguk viselik a felülvizsgálati eljárás során felmerült költségeiket. ( 120 ) A Bíróság azonban ettől eltérően is dönthet az ügy, valamint az általa levont következtetés jellegétől függően. ( 121 )

162.

Tekintettel arra, hogy a jelen ügyek alapját egy, a kinevezési eljárással kapcsolatos, kizárólag a Tanácsnak betudható szabálytalanság képezi, azt gondolom, hogy helyes lenne, hogy a Tanács – még akkor is, ha csak a Simpson ügyben folyamatban lévő eljárásban fél – viselje a saját költségein kívül a felek, Simpson és HG költségeit. A Bizottságnak és a bolgár kormánynak viselniük kell a saját költségeiket.

163.

A fenti megfontolások fényében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon: