I. Jogi háttér

II. Az eljárás háttere

III. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

IV. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

V. A csatlakozó fellebbezés

A. A felek érvei

B. Értékelés

1. A csatlakozó fellebbezés elfogadhatóságáról

a) A Bizottság elsődleges kérelmének alátámasztása céljából felhozott egyetlen fellebbezési jogalap elfogadhatóságáról annyiban, amennyiben az a megtámadott ítélet 59. és 63. pontja ellen irányul

b) A Bizottság arra vonatkozó kérelmének elfogadhatóságáról, hogy a Bíróság utasítsa el a Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalapot mint megalapozatlant

c) A Bizottság arra vonatkozó kérelmének elfogadhatóságáról, hogy a Bíróság utasítsa el a Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalapot mint megalapozatlant annyiban, amennyiben az a Tanács által a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszában felhozott érvekre utal

2. Az ügy érdeméről

a) A Bizottság elsődleges kérelméről, amelyben a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését kéri

b) A Bizottság másodlagos kérelméről, amelyben azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontját

VI. A fellebbezésről

A. A felek érvei

B. Értékelés

1. A fellebbezés elfogadhatóságáról

2. Az egyetlen fellebbezési jogalap elfogadhatóságáról

3. Az ügy érdeméről

VII. Költségek

VIII. Végkövetkeztetés

1.

A Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd a jelen fellebbezéssel azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2018. május 3‑i Distillerie Bonollo és társai kontra Tanács ítéletét (a továbbiakban: megtámadott ítélet), ( 2 ) amellyel a Törvényszék megsemmisítette a 626/2012/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (a továbbiakban: megtámadott rendelet). ( 3 )

2.

Mivel a Changmao Biochemical Engineering a Törvényszék előtti eljárásban nem félként, hanem beavatkozó félként járt el, a jelen fellebbezés lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy határozzon a Bíróság alapokmánya (a továbbiakban: alapokmány) 56. cikke második bekezdésének hatályáról, amely rendelkezés értelmében első fokon beavatkozók csak akkor nyújthatnak be fellebbezést a Törvényszék határozata ellen, ha őket e határozat közvetlenül érinti. A jelen ügy továbbá felveti az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) ( 4 ) 11. cikke (9) bekezdése hatályának kérdését, amely rendelkezés értelmében változatlan körülmények esetén a dömpingellenes intézkedések felülvizsgálata esetén ugyanazt a módszert kell alkalmazni, mint amelyet az eredeti vizsgálat alkalmával használtak. Ezenfelül, mivel a Bizottság csatlakozó fellebbezést nyújtott be, amellyel vitatja a Törvényszék arra vonatkozó megállapítását, hogy a felpereseket – akik uniós gyártók – közvetlenül érinti a megtámadott rendelet, a Bíróságnak meg kell határoznia, hogy a dömping elleni védelem területén is alkalmazható‑e a közvetlen érintettség feltételének a közelmúltbeli 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítéletben (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873) követett értelmezése.

3.

Az alaprendelet „Időtartam, felülvizsgálat és visszatérítés” címet viselő 11. cikke (9) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Változatlan körülmények esetén a Bizottságnak az e cikkben foglaltak szerint lefolytatott felülvizsgálatok vagy visszatérítési vizsgálatok mindegyike során ugyanazt a módszert kell alkalmaznia, mint amelyet a vám megállapítását eredményező vizsgálat alkalmával használt, kellőképpen figyelembe véve a 2. cikket, és különösen annak (11) és (12) bekezdését, valamint a 17. cikket.”

4.

A borkősavat a borok és egyéb italok gyártása során élelmiszeripari adalékanyagként, valamint a gipsz megszilárdulásának lassítása céljából és egyéb termékként használják. Az Európai Unióban, valamint Argentínában az L+ borkősavat a bortermelés melléktermékéből, borseprőből készítik. Kínában az L+ borkősavat és a DL borkősavat benzolból állítják elő. A kémiai szintézis útján előállított borkősav ugyanazokkal a fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkezik, mint a bortermelés melléktermékeiből előállított borkősav, és azt ugyanazokra az alapvető felhasználási célokra szánják.

5.

A Changmao Biochemical Engineering kínai exportáló borkősavgyártó. A Distillerie Bonollo SpA, az Industria Chimica Valenzana (ICV) SpA, a Distillerie Mazzari SpA, a Caviro Distillerie Srl és a Comercial Química Sarasa SL (a továbbiakban: az alapeljárás felperesei) uniós borkősavgyártó.

6.

2004. szeptember 24‑én több uniós gyártó, köztük az Industria Chimica Valenzana (ICV), a Distillerie Mazzari és a Comercial Química Sarasa a borkősav ágazatban megvalósuló dömpingre vonatkozó panasszal fordult az Európai Bizottsághoz.

7.

A Bizottság 2004. október 30‑án az Európai Unió Hivatalos Lapjában értesítést tett közzé a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára alkalmazandó dömpingellenes eljárás kezdeményezéséről. ( 5 )

8.

A Bizottság 2005. július 27‑én elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1259/2005/EK rendeletet. ( 6 )

9.

Az Európai Unió Tanácsa 2006. január 23‑án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 130/2006/EK rendeletet. ( 7 )

10.

A Changmao Biochemical Engineering és a Ninghai Organic Chemical Factory (a továbbiakban: két kínai exportáló gyártó) a 130/2006 rendelet alapján az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerinti piacgazdasági elbánásban (a továbbiakban: MET) részesült. A szóban forgó két kínai exportáló gyártó által előállított termékekre 10,1%, illetve 4,7% mértékű dömpingellenes vámot vetettek ki. ( 8 ) Minden más társaság esetében 34,9% mértékű dömpingellenes vámot vetettek ki.

11.

Az egyes dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés ( 9 )2010. augusztus 4‑i közzétételét követően a Bizottsághoz 2010. október 27‑én kérelem érkezett ezen intézkedések felülvizsgálata iránt, amelyet a fenti 5. pontban említett öt uniós gyártó nyújtott be. 2011. január 26‑án a Bizottság hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról szóló értesítést tett közzé. ( 10 )

12.

2011. június 9‑én a Bizottsághoz a két kínai exportáló gyártó vonatkozásában részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtottak be az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján. Ezt a kérelmet a fenti 5. pontban említett öt társaság nyújtotta be. A Bizottság 2011. július 29‑én a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatának megindításáról szóló értesítést ( 11 ) tett közzé.

13.

A Tanács 2012. április 16‑án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló 349/2012/EU végrehajtási rendeletet. ( 12 )

14.

A 349/2012 rendelet fenntartotta a 130/2006 rendelettel kivetett dömpingellenes vámot.

15.

A két kínai exportáló gyártót érintő részleges időközi felülvizsgálati eljárás nyomán a Tanács 2012. június 26‑án elfogadta a 349/2012 végrehajtási rendeletet módosító megtámadott rendeletet.

16.

Lényegében a megtámadott rendelet nem biztosít MET‑et a két kínai exportáló gyártótónak, és a rendes értéknek analóg ország, jelesül Argentína együttműködő gyártója által közölt információk alapján való kiszámolását követően az említett két társaság által gyártott termékekre vonatkozó dömpingellenes vámot egyenként 10,1%‑ról 13,1%‑ra és 4,7%‑ról 8,3%‑ra emeli. ( 13 )

17.

2012. október 5‑én a Changmao Biochemical Engineering keresetet indított a megtámadott rendelet megsemmisítése iránt.

18.

A Törvényszék a 2017. június 1‑jei ítéletével ( 14 ) megsemmisítette a megtámadott rendeletet a Changmao Biochemical Engineeringre vonatkozó részében amiatt, hogy a Tanács és a Bizottság megsértette a Changmao Biochemical Engineering védelemhez való jogát és az alaprendelet 20. cikkének (2) bekezdését azzal, hogy nem közölte e társasággal a DL borkősav és az L+ borkősav árai közötti különbözetre, vagyis a DL borkősav rendes értéke meghatározásának egyik alapvető elemére vonatkozó információt. Ezen ítéletet fellebbezéssel nem támadták meg.

19.

2012. szeptember 28‑án az alapeljárás felperesei keresetet indítottak a megtámadott rendelet megsemmisítése iránt.

20.

2016. szeptember 9‑i határozatával és 2016. szeptember 15‑i végzésével a Törvényszék hatodik tanácsának elnöke engedélyezte a Bizottság és a Changmao Biochemical Engineering beavatkozását a Tanács kérelmének támogatása végett, és közölte, hogy mivel a beavatkozási kérelmüket a Törvényszék legutóbb 2013. június 19‑én módosított, 1991. május 2‑i eljárási szabályzata ( 15 ) 116. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő lejártát követően nyújtották be, az eljárás szóbeli szakasza keretében a számukra megküldött tárgyalásra készített jelentés alapján észrevételeket tehetnek.

21.

A Törvényszék a megtámadott ítélettel a keresetet elfogadhatónak nyilvánította, helyt adott a felperesek első jogalapjának, és megsemmisítette a megtámadott rendeletet.

22.

A Törvényszék először is elutasította a Tanács által felhozott azon elfogadhatatlansági kifogást, hogy a felpereseket a megtámadott rendelet közvetlenül és személyükben nem érinti, továbbá nem fűződik érdekük az eljáráshoz.

23.

Közelebbről, ( 16 ) a Törvényszék megállapította, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érintette a felpereseket. A Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint ezen érintettséghez az szükséges, hogy egyrészt a megtámadott uniós jogi aktus közvetlen hatást gyakoroljon a felperes jogi helyzetére, másrészt az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettjeinek ne maradjon mérlegelési mozgástere. Ez utóbbi követelmény teljesült, mivel a megtámadott rendelet végrehajtásáért felelős tagállamok nem rendelkeztek mérlegelési mozgástérrel a dömpingellenes vám mértéke és e vámnak az említett termékekre történő kivetése vonatkozásában. Ami az előbbi követelményt illeti, a Tanács és a Bizottság azzal érvelt, hogy a megtámadott rendelettel bevezetett dömpingellenes vámok mértékének megváltoztatása nem alkalmas arra, hogy joghatásokat váltson ki a felperesekkel szemben, mivel egyrészt azok egyáltalán nem fizettek dömpingellenes vámot, másrészt pedig nem volt alanyi joguk arra, hogy egy bizonyos mértékű dömpingellenes vám bevezetésére kerüljön sor a versenytársaikkal szemben. A Törvényszék elutasította ezt az érvelést. Amennyiben ugyanis az uniós bíróságok a szóban forgó követelmény ilyen megszorító értelmezését fogadták volna el, a valamely uniós gyártó által a valamely dömpingellenes vámot kivető rendelet ellen benyújtott valamennyi keresetet elfogadhatatlannak nyilvánították volna; ugyanez vonatkozna a Bizottság által a hivatalos vizsgálati eljárást követően a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított támogatásban részesülő versenytárs által benyújtott valamennyi keresetre, és a valamely versenytárs által a valamely összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozattal szemben benyújtott valamennyi keresetre. Az ítélkezési gyakorlatban azonban elfogadhatónak nyilvánítottak ilyen kereseteket. Mivel a jelen ügyben a felperesek nyújtották be a részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelmet, és a részleges időközi felülvizsgálati eljárás nyomán kivetett dömpingellenes vám az azonos piacon működő versenytárs gyártókként általuk elszenvedett kár ellensúlyozását szolgálta, a Törvényszék megállapította, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érintette őket.

24.

Másodszor, a Törvényszék helyt adott az előtte felhozott, az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megsértésére vonatkozó első jogalapnak.

25.

A Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése alapján minden felülvizsgálat során változatlan körülmények esetén a Bizottságnak ugyanazt a módszert kell alkalmaznia, mint az eredeti vizsgálat alkalmával, az alaprendelet 2. cikkére figyelemmel.

26.

A jelen ügyben az eredeti vizsgálat során a MET‑ben részesülő két kínai exportáló gyártó esetében a rendes értéket az egyes társaságok által alkalmazott tényleges belföldi értékesítési árak alapján, míg a MET‑ben nem részesülő exportáló gyártók esetében az analóg országbeli termelőtől kapott információk, azaz az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján állapították meg. A megtámadott rendeletben a felülvizsgálat keretében megtagadták a MET‑et a két kínai exportáló gyártótól, következésképpen a rendes értéket már nem lehetett a két társaság által számlázott tényleges belföldi értékesítési árak alapján megállapítani. Azt lényegében az Argentínában felmerülő gyártási költségek alapján állapították meg.

27.

A Törvényszék megállapította, hogy a módszer alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett megváltoztatásának minősül az, hogy a megtámadott rendeletben a MET‑ben nem részesülő exportáló gyártók esetében az Argentínában alkalmazott gyártási költségek, és nem a belföldi értékesítési árak alapján állapították meg a rendes értéket. Mivel a megtámadott rendelet nem utal a körülmények megváltozására, a módszer e megváltoztatása nem felelt meg az említett rendelkezésnek.

28.

Következésképpen a Törvényszék megsemmisítette a megtámadott rendeletet. ( 17 )

29.

A felperesek kérelmére fenntartotta a megtámadott rendelet által a Ninghai Organic Chemical Factoryval szemben kivetett dömpingellenes vámot addig, amíg a Bizottság és a Tanács meghozza a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. A dömpingellenes vámot a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Bizottság ítélet (T‑442/12, EU:T:2017:372) alapján nem lehetett fenntartani a Changmao Biochemical Engineering vonatkozásában.

30.

A Changmao Biochemical Engineering a jelen fellebbezéssel azt kéri, hogy a Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és kötelezze az elsőfokú eljárás felpereseit a fellebbező részéről mind az elsőfokú eljárással, mind pedig a jelen fellebbezéssel kapcsolatban felmerülő költségek viselésére.

31.

A Distillerie Bonollo, az Industria Chimica Valenzana (ICV), a Distillerie Mazzari és a Caviro Distillerie (a továbbiakban együtt: Distillerie Bonollo) azzal érvel, hogy a Bíróságnak el kell utasítania a fellebbezést mint elfogadhatatlant, és mindenesetre mint megalapozatlant. Ezenfelül a Distillerie Bonollo azt kéri, hogy a Bíróság kötelezze a fellebbezőt és minden beavatkozó felet a részéről mind az elsőfokú eljárással, mind pedig a jelen fellebbezéssel kapcsolatban felmerülő költségek viselésére.

32.

A Tanács azzal érvel, hogy a Bíróságnak el kell utasítania a fellebbezést mint elfogadhatatlant, és köteleznie kell a fellebbezőt a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

33.

A Bizottság azzal érvel, hogy a Bíróságnak el kell utasítania a fellebbezést mint elfogadhatatlant, és mindenesetre mint megalapozatlant, és hogy köteleznie kell a fellebbezőt a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

34.

A Bizottság csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. Azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, a Törvényszék előtt felhozott első négy jogalapot nyilvánítsa elfogadhatatlannak, ( 18 ) és a Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalapot nyilvánítsa megalapozatlannak, vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé az elsőfokú eljárásban felhozott ötödik jogalap elbírálása végett. ( 19 ) A Bizottság másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyben a Törvényszék arra kötelezi a Tanácsot, hogy meghozza az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. A Bizottság azt kéri továbbá, hogy a Bíróság kötelezze a Changmao Biochemical Engineeringet a költségek viselésére.

35.

A Distillerie Bonollo azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a csatlakozó fellebbezés első jogalapjának második részét ( 20 ) mint elfogadhatatlant, vagy másodlagosan mint megalapozatlant. A Distillerie Bonollo azt kéri továbbá, hogy a Bíróság utasítsa el a csatlakozó fellebbezést az ezt meghaladó részében mint megalapozatlant vagy hatástalant. Végezetül azt kéri, hogy a Bíróság kötelezze a Bizottságot a Distillerie Bonollonak a Bíróság előtti eljárással kapcsolatban, valamint az ügy Törvényszékhez történő visszautalása esetén felmerülő költségei viselésére.

36.

A Tanács támogatja a Bizottság által a csatlakozó fellebbezésben előterjesztett kérelmeket.

37.

A Changmao Biochemical Engineering arra kéri a Bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, nyilvánítsa elfogadhatatlannak a Törvényszék előtt felhozott első négy jogalapot, nyilvánítsa megalapozatlannak a Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalapot, vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez az elsőfokú eljárásban felhozott ötödik jogalap elbírálása végett. Másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyben a Törvényszék az annak való megfeleléshez szükséges intézkedések meghozatalára kötelezi a Tanácsot. Végezetül azt kéri, hogy a Bíróság kötelezze a Distillerie Bonollót a Changmao Biochemical Engineering költségeinek viselésére.

38.

A Changmao Biochemical Engineering, a Distillerie Bonollo, a Tanács és a Bizottság a 2019. október 24‑i tárgyaláson szóbeli észrevételt terjesztett elő.

39.

Mivel a Bizottság által előterjesztett csatlakozó fellebbezés elsősorban az első fokon előterjesztett kereset elfogadhatóságát vitatja, először azt kell megvizsgálni.

40.

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, a Törvényszék előtt felhozott első négy jogalapot utasítsa el mint elfogadhatatlant, ( 21 ) és az elsőfokú eljárásban felhozott ötödik jogalapot utasítsa el mint megalapozatlant, vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé az ötödik jogalap elbírálása végett. ( 22 ) A Bizottság másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyben a Törvényszék az ítélet rendelkező részének 2. pontjában kötelezte a Tanácsot arra, hogy meghozza az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

41.

A Bizottság egyetlen fellebbezési jogalapot hoz fel a megtámadott ítélet Bíróság általi hatályon kívül helyezése iránti kérelmének alátámasztására. Előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 51–73. pontjában megállapította, hogy a Distillerie Bonollót a megtámadott rendelet közvetlenül érintette.

42.

A Bizottság először is azzal érvel, hogy a Törvényszék a közvetlen érintettség feltételének tág értelmezése céljából nem hivatkozhatott a hatékony bírói jogvédelem Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében rögzített elvére. Ez az értelmezés, amely szerint a közvetlen érintettség feltétele teljesül, ha a megtámadott uniós jogi aktus ténybeli szempontból érinti a fellebbező helyzetét, összeegyeztethetetlen továbbá azzal az állandó ítélkezési gyakorlattal, amely a fellebbező helyzetére gyakorolt jogi hatást ír elő. Másodszor, a Bizottság azzal érvel, hogy ahhoz, hogy a megtámadott rendelet érintse a Distillerie Bonollo jogi helyzetét, alanyi jogot kell biztosítania a Distillerie Bonollo számára. A Bizottság ugyanakkor azzal érvel, hogy a Distillerie Bonollónak nincs joga követelni, hogy egy bizonyos mértékű dömpingellenes vámot vessenek ki a versenyző harmadik országbeli gyártókkal szemben, mivel az alaprendelet 21. cikke lehetővé teszi a Tanács és a Bizottság számára, hogy ne hozzon intézkedést, ha ez nem áll az Unió érdekében.

43.

A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

44.

Következésképpen a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság a Törvényszék előtt felhozott első négy jogalapot utasítsa el mint elfogadhatatlant, és az elsőfokú eljárásban felhozott ötödik jogalapot utasítsa el mint megalapozatlant. Ami a védelemhez való jog megsértésére és az indokolási kötelezettség megszegésére alapított ötödik jogalapot illeti, a Bizottság elismeri, hogy az elfogadható, mivel anyagi jogalap helyett eljárási jogalapról van szó. A Bizottság ugyanakkor azt állítja, hogy a szóban forgó jogalap megalapozatlan, mivel a Distillerie Bonollo a közigazgatási eljárás során írásban és szóban többször is egyeztetett a Bizottsággal. A Bizottság azonban arra az esetre, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy nem képes érdemben elbírálni a Törvényszék előtt felhozott jogalapot, azt kéri, hogy a Bíróság utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé a szóban forgó jogalap elbírálása végett.

45.

A Bizottság másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontját. A Bizottság e kérelem alátámasztása céljából egyetlen fellebbezési jogalapot hoz fel, amelynek értelmében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott rendelettel kivetett dömpingellenes vámot fenntartotta addig, „amíg [a Bizottság] és [a Tanács] meghozza a [megtámadott] ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.” Állítása szerint a 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 23 ) hatálybalépése óta ugyanis kizárólag a Bizottság hozhat dömpingellenes intézkedéseket.

46.

A Changmao Biochemical Engineering egyetért a Bizottság által előterjesztett valamennyi kérelemmel, kivéve egyrészt azt, hogy nem ért egyet a Bizottság által előterjesztett (az előző pontban összefoglalt) másodlagos kérelemmel, másrészt pedig azt, hogy azt kéri, hogy a Bíróság kötelezze a Distillerie Bonollót a Changmao Biochemical Engineering költségeinek viselésére.

47.

A Distillerie Bonollo előadja, hogy a csatlakozó fellebbezést el kell utasítani.

48.

Először is, a Distillerie Bonollo előadja, hogy elfogadhatatlan a Bizottság azon érve, hogy a Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalap megalapozatlan. Egyrészt ugyanis a Törvényszék nem vizsgálta meg az ötödik jogalapot, másrészt ténykérdésről van szó, harmadrészt pedig a csatlakozó fellebbezés a Tanács Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszára utal, amelyből a Bizottságnak nem kellett volna másolatot kapnia, mivel kizárólag a tárgyalásra készített jelentés alapján történő beavatkozását engedélyezték. A Distillerie Bonollo azzal érvel, hogy a szóban forgó érv mindenesetre megalapozatlan.

49.

Másodszor, a Distillerie Bonollo a megtámadott ítélet megsemmisítése iránti kereset alátámasztása céljából felhozott egyetlen jogalapot illetően előadja, hogy az elfogadhatatlan annyiban, amennyiben a megtámadott ítélet 59. és 63. pontja ellen irányul. A Bizottság ugyanis az előbbi pontot illetően ténymegállapítást vitat, az utóbbi pontot illetően pedig pusztán a Törvényszék által elfogadott értelmezést kívánja felváltani az általa követett értelmezéssel.

50.

A Distillerie Bonollo emellett előadja, hogy az egyetlen fellebbezési jogalap teljes egészében megalapozatlan vagy hatástalan. Közelebbről, a Distillerie Bonollo azzal érvel, hogy a Törvényszék a közvetlen érintettség fogalmának kibővítése céljából nem vette alapul a hatékony bírói jogvédelem elvét, mivel ezen elvnek a megtámadott ítélet 93. pontjában történő említése felesleges. Ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 52. pontjában megállapította, valamely fellebbezőt továbbá akkor érint közvetlenül valamely uniós jogi aktus, ha a más gazdasági szereplőkkel szemben versenyben lévő gazdasági szereplői minőségében közvetlenül érintve van. A Bíróság a 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítéletben (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 43. pont) is ezt a kritériumot fogadta el. A Distillerie Bonollo tehát azzal érvel, hogy közvetlenül érintett annak a két kínai exportáló gyártónak a közvetlen versenytársaként, amelyek termékeire a megtámadott rendelet nem vet ki megfelelő mértékű dömpingellenes vámot.

51.

Harmadszor, a Distillerie Bonollo előadja, hogy a Bizottság másodlagos kérelmének alátámasztása céljából felhozott egyetlen jogalap megalapozatlan. A megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontja alapján a Tanács mellett a hatáskörrel rendelkező intézmény, jelesül a Bizottság is köteles meghozni a szóban forgó ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

52.

A Tanács a Bizottság által előterjesztett valamennyi kérelmet támogatja.

53.

Először is, a Tanács előadja, hogy a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, mivel a Törvényszék tévesen nyilvánította elfogadhatónak az előtte felhozott négy érdemi jogalapot. Jóllehet, a közvetlen érintettség feltételét a hatékony bírói jogvédelem elvére tekintettel kell értelmezni, ezen elv alkalmazása nem eredményezheti az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében rögzített elfogadhatósági feltételek mellőzését. Ezenfelül továbbra is helytálló az az ítélkezési gyakorlat, amelynek értelmében az uniós jogi aktusnak a fellebbező ténybeli helyzete helyett inkább annak jogi helyzetét kell érintenie. A dömpingellenes vámot kivető valamely rendelet nem alkalmas arra, hogy joghatást váltson ki az uniós gyártók vonatkozásában, mivel egyrészt az uniós gyártók nem fizetnek vámot, másrészt pedig nincs joguk arra, hogy a harmadik országbeli exportáló gyártókkal szemben vámot vetessenek ki. A Törvényszék ezért a megtámadott ítélet 52. és 53. pontjában tévesen állapította meg lényegében azt, hogy a közvetlen érintettség feltétele teljesül a fellebbező ténybeli helyzetének érintettsége esetén.

54.

Másodszor, a Tanács azzal érvel, hogy amennyiben a Bíróság hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet, el kell utasítania a Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalapot mint megalapozatlant.

55.

Harmadszor, a Tanács előadja, hogy amennyiben a Bíróság úgy határoz, hogy a megtámadott ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni, a szóban forgó ítélet rendelkező részének 2. pontját hatályon kívül kell helyeznie, mivel a 37/2014 rendelet kizárólag a Bizottság számára biztosítja a dömpingellenes intézkedések meghozatalának hatáskörét.

56.

A Bizottság a csatlakozó fellebbezése révén a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését kéri (a továbbiakban: a Bizottság elsődleges kérelme) azon az alapon, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 51–73. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Distillerie Bonollót a megtámadott rendelet közvetlenül érinti. A Bizottság másodlagosan a megtámadott ítélet rendelkező része 2. pontjának hatályon kívül helyezését kéri annyiban, amennyiben a Törvényszék abban a pontban kötelezi a Tanácsot a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalára (a továbbiakban: a Bizottság másodlagos kérelme), mivel a 37/2014 rendelet hatálybalépése óta kizárólag a Bizottság hozhat dömpingellenes intézkedéseket.

57.

A Distillerie Bonollo előadja, hogy a Bizottság mindkét kérelmét el kell utasítani, míg a Tanács és a Changmao Biochemical Engineering mindkét kérelmet támogatja.

58.

A Distillerie Bonollo vitatja egyrészt a Bizottság elsődleges kérelmének alátámasztása céljából felhozott, a közvetlen érintettség értékelésével kapcsolatos tévedésre vonatkozó egyetlen fellebbezési jogalap elfogadhatóságát annyiban, amennyiben e jogalap a megtámadott ítélet egyes pontjai ellen irányul, másrészt pedig a Bizottság Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalap Bíróság általi elutasítására vonatkozó kérelmének az elfogadhatóságát. ( 24 )

59.

Álláspontom szerint az említett elfogadhatatlansági kifogásokat el kell utasítani.

60.

A Distillerie Bonollo először is előadja, hogy a Bizottság által felhozott egyetlen fellebbezési jogalap elfogadhatatlan annyiban, amennyiben a megtámadott ítélet 59. pontja ellen irányul, amely pontban a Törvényszék megállapította, hogy a Distillerie Bonollót a megtámadott rendelet közvetlenül érinti, mivel olyan dömpingellenes vámot vet ki a két kínai exportáló gyártóval szemben, amely a Distillerie Bonollo mint az említett két kínai gyártó versenytársa által elszenvedett kár ellensúlyozását szolgálja. A Distillerie Bonollo álláspontja szerint ez ténykérdés.

61.

Álláspontom szerint az említett elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani. A Bizottság nem vitatja a Törvényszék által a megtámadott ítélet 59. pontjában arra vonatkozóan tett megállapítást, hogy a Distillerie Bonollo közvetlen versenyben állt a két exportáló kínai gyártóval, ami valójában a Bíróság által felül nem vizsgálható ténymegállapításnak minősül. ( 25 ) A Bizottság a megtámadott ítélet 59. pontját illetően inkább azzal érvel, hogy az uniós ágazatot érő kárt nem a megtámadott rendeletben, hanem „korábbi jogi aktusokban” (jelesül a 349/2012 rendeletben és a 130/2006 rendeletben) értékelték, így a Distillerie Bonollo jogi helyzetét nem a megtámadott rendelet, hanem az említett „korábbi jogi aktusok” érintik. Ez jogkérdés.

62.

Másodszor, a Distillerie Bonollo előadja, hogy az egyetlen fellebbezési jogalap elfogadhatatlan annyiban, amennyiben a megtámadott ítélet 63. pontja ellen irányul, amelyben a Törvényszék elutasította a Tanács azon érvét, hogy a fellebbezőnek ahhoz, hogy teljesítse a közvetlen érintettség feltételét, „alanyi jog[gal] [kell rendelkeznie] pontosan meghatározott szintű dömpingellenes vámok bevezetésére”. A Distillerie Bonollo álláspontja szerint ugyanis a Bizottság pusztán fel kívánja váltani a Törvényszék által elfogadott értelmezést az általa követett értelmezéssel.

63.

Álláspontom szerint ezt az elfogadhatatlansági kifogást is el kell utasítani. Igaz, hogy ezt az érvet első fokon a Tanács hozta fel, és a Bizottság ennek támogatása végett avatkozott be első fokon. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban, ha a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból felhozhatók. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené. ( 26 ) A Bizottság emellett a megtámadott ítélet egy konkrét pontját, jelesül a 63. pontját vitatja.

64.

A Bizottság a csatlakozó fellebbezésében – miután kifejtette, hogy álláspontja szerint a Distillerie Bonollót a megtámadott rendelet miért nem érinti közvetlenül, és arra a következtetésre jutott, hogy a megtámadott ítéletet teljes egészében hatályon kívül kell helyezni – előadja, hogy a Bíróságnak el kell utasítania a Törvényszék előtt felhozott, a védelemhez való jog megsértésére és az indokolási kötelezettség megszegésére vonatkozó ötödik jogalapot mint megalapozatlant.

65.

A Distillerie Bonollo vitatja a Bizottság Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalap mint megalapozatlan elutasítására vonatkozó kérelmének elfogadhatóságát. Egyrészt ugyanis a Törvényszék nem bírálta el az ötödik jogalapot, másrészt pedig ténykérdésnek minősül az, hogy sérült‑e különösen a Distillerie Bonollo védelemhez való joga.

66.

Álláspontom szerint az említett elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

67.

Először is igaz, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem vizsgálta meg az előtte felhozott ötödik jogalapot. E jogalapot nem kellett megvizsgálnia, mivel helyt adott az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapnak, és annak alapján megsemmisítette a megtámadott rendeletet. ( 27 ) Ebből azonban nem következik, hogy a Bizottság első fokon felhozott ötödik jogalap mint megalapozatlan elutasítására vonatkozó kérelme elfogadhatatlan lenne. A csatlakozó fellebbezésből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság azt kéri, a Bíróság vizsgálja meg és utasítsa el az elsőfokú eljárásban felhozott ötödik jogalapot mint megalapozatlant az alapokmány 61. cikke szerinti azon jogkörnek gyakorlása keretében, hogy a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezését követően érdemi határozatot hozhat. A Bizottság ugyanis a csatlakozó fellebbezésben csak azt követően kéri, hogy a Bíróság utasítsa el az elsőfokú eljárásban felhozott ötödik jogalapot mint megalapozatlant, hogy ismerteti, a Distillerie Bonollót a megtámadott ítélet miért nem érinti közvetlenül, következésképpen miért kell a megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezni. A Bizottság emellett a válaszában kifejti, hogy a Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalapra vonatkozó álláspontját „annak érdekében [ismerteti], hogy segítse a Bíróságot az alapokmány 61. cikke szerinti jogkörének gyakorlásában”.

68.

Másodszor, bár az alapokmány 61. cikke nem határozza meg, hogy a Bíróság érdemi határozat meghozatala esetén elbírálhat‑e ténykérdéseket, a Bíróság a gyakorlatban vállalta ezt a hatáskört. ( 28 ) Nem érinti tehát a Bizottság szóban forgó jogalap mint megalapozatlan elutasítására vonatkozó kérelmének elfogadhatóságát az, ha az elsőfokú eljárásban felhozott ötödik jogalap elbírálásához ténybeli értékelést kell elvégezni.

69.

A Bizottság a csatlakozó fellebbezésben – az arra vonatkozó kérelmének alátámasztására, hogy a Bíróság utasítsa el a Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalapot mint megalapozatlant – a Tanács Törvényszék által pervezető intézkedések révén feltett írásbeli kérdésekre adott válaszára ( 29 ) utal. ( 30 )

70.

A Distillerie Bonollo előadja, hogy elfogadhatatlanok azok a hivatkozások a csatlakozó fellebbezésben, amelyek a Tanács Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszával kapcsolatosak. A Distillerie Bonollo álláspontja szerint ez abból következik, hogy a Bizottság elsőfokú eljárásba történő beavatkozását a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 116. cikkének (6) bekezdése, vagyis a tárgyalásra készített jelentés alapján engedélyezte. A Bizottság tehát nem volt jogosult arra, hogy másolatot kapjon a Tanács Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszából. Következésképpen a Distillerie Bonollo azt kéri, hogy a Bíróság ne bírálja el a Bizottság arra vonatkozó kérelmét, hogy a Bíróság utasítsa el a Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalapot mint megalapozatlant.

71.

Álláspontom szerint a csatlakozó fellebbezés nem nyilvánítható elfogadhatatlannak annyiban, amennyiben az a Tanács Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszában felhozott érvekre utal.

72.

A Bizottság a jelen ügyben a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata ( 31 ) 116. cikkének (6) bekezdése alapján kapott engedélyt a Törvényszék előtti eljárásba való beavatkozásra.

73.

A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 116. cikkének (6) bekezdése értelmében, ha a beavatkozási kérelmet az eljárás megindításáról szóló értesítés Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételétől számított hathetes határidő lejárta után terjesztik elő, a beavatkozó „észrevételeit a részére megküldött tárgyalásra készített jelentés alapján a szóbeli szakasz során adhatja elő”. Ebből az következik, hogy a beavatkozó fél a szóban forgó helyzetben nem jogosult arra, hogy másolatot kapjon a keresetlevélből, az ellenkérelemből, a válaszból vagy a viszonválaszból. ( 32 )

74.

A Bizottság azonban a jelen ügyben jogosult volt arra, hogy másolatot kapjon a keresetlevélből és az ellenkérelemből. A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 24. cikkének (7) bekezdése ( 33 ) ugyanis akként rendelkezik, hogy „ha a Tanács vagy [a Bizottság] nem vesz részt félként az ügyben, a Törvényszék a keresetlevélről és az ellenkérelemről – ezek mellékleteinek kivételével – másolatot küld részükre, hogy lehetővé tegye számukra annak megállapítását, hogy az EUMSZ 277. cikk alapján nem valamely jogi aktusuk alkalmazhatatlanságára hivatkoznak‑e.”

75.

Megjegyzem, hogy a Tanács Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszában felhozott érvek – amelyekre a Bizottság utal a csatlakozó fellebbezésében ( 34 ) – a Tanács Törvényszék elé terjesztett ellenkérelmében is szerepeltek, ( 35 ) amelynek másolatát a Bizottság jogosult volt megkapni.

76.

Függetlenül tehát attól, hogy a Bizottság jogosult volt‑e másolatot kapni a Tanács Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszáról, az, hogy a Bizottság a csatlakozó fellebbezésében a Tanács említett írásbeli kérdéseire adott válaszában felhozott érvekre utal, nem eredményezheti a csatlakozó fellebbezés elfogadhatatlanságát abban a részében, amelyben a Tanács érveire utal.

77.

A fenti 56. pontban említetteknek megfelelően a Bizottság a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, vagy másodlagosan a megtámadott ítélet rendelkező része 2. pontjának hatályon kívül helyezését kéri. Egymás után megvizsgálom az egyes kérelmeket.

78.

A Bizottság az egyetlen fellebbezési jogalapjával előadja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Distillerie Bonollót a megtámadott rendelet közvetlenül érintette.

79.

Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat a nem neki címzett jogi aktusok ellen, ha azok őt közvetlenül és személyében érintik.

80.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon feltétel, amely szerint az eljárás tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie valamely természetes vagy jogi személyt, két együttes kritérium teljesülését követeli meg, nevezetesen egyfelől azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másfelől pedig azt, hogy ne hagyjon mérlegelési mozgásteret az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és egyéb köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozásból következik. ( 36 )

81.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 59. pontjában megállapította, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érintette az elsőfokú eljárás felpereseinek jogi helyzetét, mivel az utóbbiak kezdeményezésére került sor a részleges időközi felülvizsgálati eljárásra, és az ezen eljárás nyomán kivetett dömpingellenes vám az általuk mint a két kínai exportáló gyártó versenytársa által elszenvedett kár ellensúlyozását szolgálta. A közvetlen érintettség második kritériuma is teljesült, mivel a tagállamok nem rendelkeztek mérlegelési mozgástérrel a dömpingellenes vám mértékét és e vám érintett termékekre történő kivetését illetően.

82.

Megjegyzem, hogy a csatlakozó fellebbezéssel a Bizottság kizárólag a közvetlen érintettség első kritériumának Törvényszék által a megtámadott ítélet 51–73. pontjában végzett értékelését vitatja, a második kritérium megtámadott ítélet 50. pontjában végzett elemzését azonban nem.

83.

A Bizottság azzal érvel, hogy a megtámadott rendelet nem érinti a Distillerie Bonollo jogi helyzetét, mivel ez utóbbi nem rendelkezik olyan jogokkal, amelyeket a megtámadott ítélet elfogadása érinthetne. A Bizottság álláspontja szerint, bár az alaprendelet eljárási jogokat biztosít a Distillerie Bonollo mint panaszos részére, az eljárási jogok helyett kizárólag az alanyi jogok bírnak relevanciával annak meghatározása szempontjából, hogy a megtámadott rendelet érinti‑e a Distillerie Bonollo jogi helyzetét. Ugyanakkor az EUM‑Szerződés és az alaprendelet sem biztosít a Distillerie Bonollo számára alanyi jogot arra, hogy bizonyos mértékű dömpingellenes vámot vessenek ki a harmadik országbeli versenytárs gyártókkal szemben.

84.

Maga a Distillerie Bonollo úgy véli, hogy a megtámadott rendelet érinti a jogi helyzetét, mivel jogosult arra, hogy ne legyen kitéve dömpingmagatartással torzított versenynek azon a piacon, amelyen tevékenységet végez. Ez analógia útján következik a 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873) 50. pontjából.

85.

Álláspontom szerint a Bíróságnak el kell utasítania a Bizottság elsődleges kérelmének alátámasztása céljából felhozott egyetlen fellebbezési jogalapját. Ahogyan azt az alábbiakban kifejtem, a jelen ügyben a Bíróság által a 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítéletben (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873) alkalmazott megoldást és annak megállapítását javaslom, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érinti a Distillerie Bonollo jogi helyzetét, mivel az utóbbi jogosult arra, hogy ne legyen kitéve dömpingmagatartással torzított versenynek azon a piacon, amelyen tevékenységet végez.

86.

Elöljáróban megjegyzem, hogy – a Tanács érvelésével ellentétben – abból, hogy a megtámadott rendelet alapján a Distillerie Bonollónak nem kell dömpingellenes vámot fizetnie, nem következik, hogy a megtámadott rendelet nem érinti annak jogi helyzetét.

87.

A dömpingellenes vámot ugyanis fogalmilag harmadik országbeli gyártók által előállított termékekre, nem pedig a Distillerie Bonollóhoz hasonló uniós gyártók által előállított termékekre vetik ki. Következésképpen, ha a Bíróság a Tanács által alkalmazott megközelítést követné, az uniós gyártók nem indíthatnának keresetet a dömpingellenes intézkedéseket előíró valamely rendelet megsemmisítése iránt. Ez aligha állna összhangban az 1985. március 20‑iTimex kontra Tanács és Bizottság ítélettel (264/82, EU:C:1985:119, 12–16. pont) és a 2018. október 18‑iArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Bizottság ítélettel (T‑364/16, EU:T:2018:696, 36–53. pont), amelyben a Bíróság elfogadhatónak nyilvánította a valamely uniós gyártó által előterjesztett, megsemmisítés iránti keresetet.

88.

A fenti 85. pontban kifejtett megállapítás mellett szól az az érv is, hogy a dömpingellenes vámot az érintett termék uniós importőrei fizetik meg, és azt a tagállamok vámhatóságai a termék Unió területén történő szabad forgalomba bocsátásakor szedik be. Azt nem az exportáló gyártók fizetik meg. Amennyiben tehát a Bíróság a Tanács által alkalmazott megközelítést követné, az exportáló gyártók nem indíthatnának keresetet a termékeik Unió területére történő behozatalára dömpingellenes vámot kivető valamely rendelet megsemmisítése iránt. Ez is aligha állna összhangban az állandó ítélkezési gyakorlattal, amelynek értelmében elfogadható a szóban forgó termék olyan gyártói és exportőrei által előterjesztett kereset, amelyekről az üzleti tevékenységükre vonatkozó adatok alapján feltételezik, hogy dömpingmagatartást tanúsítottak. ( 37 )

89.

Ezenfelül a fenti 85. pontban foglaltaknak megfelelően egyetértek a Distillerie Bonollóval abban, hogy a megtámadott rendelet azzal, hogy kedvezőtlen versenyhelyzetbe hozza őt, közvetlenül érinti azt a jogát, hogy ne legyen kitéve dömpingmagatartással torzított versenynek azon a piacon, amelyen tevékenységet végez.

90.

Először is, ez következik a 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítéletből (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873). A Bíróság abban az ítéletben megállapította, hogy az a határozat, amellyel a Bizottság egyrészt összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősített bizonyos intézkedéseket, azonban nem rendelte el a támogatás visszafizetését, másrészt pedig más intézkedéseket nem minősített állami támogatásnak, közvetlenül érintette az első fokú eljárás felpereseit, mivel versenyhátrányt okozott nekik, következésképpen érintette azt a jogukat, hogy a verseny ne torzuljon a szóban forgó nemzeti intézkedések miatt az ő hátrányukra azon a piacon, amelyen tevékenységet végeznek. ( 38 ) Ahogyan azt a Bíróság megállapította, az elsőfokú eljárás felperesei számára ezt a jogot a Szerződés állami támogatásra vonatkozó rendelkezései, jelesül az EUMSZ 107. cikk és EUMSZ 108. cikk biztosítják, amelyek célja a verseny megóvása. ( 39 )

91.

A Bíróság által az előző pontban említett ítéletben alkalmazott megoldás alkalmazását javaslom a jelen ügyben, amelynek tárgyát állami támogatási szabályok helyett dömpingellenes rendelkezések képezik. Arra az álláspontra helyezkedem, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érinti a Distillerie Bonollo jogi helyzetét amiatt, hogy jogosult arra, hogy ne legyen kitéve (az említett ítéletben szereplő ügyben szóban forgó) állami támogatás helyett dömpingmagatartással torzított versenynek azon a piacon, amelyen tevékenységet végez.

92.

E megoldás támogatása céljából megjegyzem, hogy a dömpingellenes szabályok célja az, hogy megóvják a versenyt, csakúgy, mint az EUMSZ 107. és az EUMSZ 108. cikké. Kétségtelen, hogy az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerint a dömpingellenes intézkedések célja kettős: egyrészről a dömping kereskedelmet torzító hatásainak megszüntetésére, másrészről pedig a hatékony verseny visszaállítására irányulnak. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy a dömpingmagatartást a harmadik országbeli gyártók által folytatott tisztességtelen versenynek kell tekinteni, amellyel szemben meg kell védeni az uniós gyártókat. ( 40 ) Ebből következően az ítélkezési gyakorlat szerint a dömpingellenes vám alkalmazása a dömpingmagatartásokból eredő tisztességtelen versennyel szembeni védelmi és megelőző jellegű intézkedés. ( 41 ) Álláspontom szerint ezért a kereskedelmet torzító hatások megszüntetése mindenekelőtt a tisztességes verseny belső piacon való helyreállításának feltétele.

93.

Megjegyzem továbbá, hogy az alacsonyabb összegű vám szabálya kiemeli a dömpingellenes vám tényleges versenyt szolgáló céljának fontosságát. Az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének utolsó mondatában rögzített e szabály alapján a dömpingellenes vám mértékét a dömpingkülönbözet alapján kell megállapítani, kivéve ha a kárkülönbözet nem éri el a dömpingkülönbözetet, amikor is a dömpingellenes vámot a kárkülönbözet alapján kell meghatározni. Az alacsonyabb összegű vám szabálya biztosítja, hogy az uniós ágazat ne részesüljön olyan védelemben, amely meghaladja a dömpingelt behozatal káros hatásainak elhárításához szükséges mértéket, ( 42 ) másképpen megfogalmazva, az uniós ágazat ne részesüljön versenyelőnyben a dömpingelt importtal szemben. ( 43 )

94.

A 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélettel (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873) való analógia útján tehát úgy kell tekinteni, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érinti a Distillerie Bonollo arra vonatkozó jogát, hogy ne legyen kitéve dömpingmagatartással torzított versenynek azon a piacon, amelyen tevékenységet végez, következésképpen a megtámadott rendelet közvetlenül érinti annak jogi helyzetét. Ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 59. pontjában megállapította, a Distillerie Bonollo olyan uniós borkősavgyártó, amely a két kínai exportáló gyártóval azonos piacon végez tevékenységet. A megtámadott rendelet ezért azáltal, hogy állítólagosan nem megfelelő dömpingellenes vámot vetett ki a két kínai exportáló gyártóval szemben, versenyhátrányt okozhatott a Distillerie Bonollo számára a belső piacon.

95.

Másodszor, a Bizottság érvelésével ellentétben nem következik az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdéséből és 21. cikkéből az, hogy a Distillerie Bonollo nem jogosult arra, hogy ne legyen kitéve dömpingmagatartással torzított versenynek azon a piacon, amelyen tevékenységet folytat.

96.

A Bizottság azzal érvel, hogy még ha megállapítást is nyer a dömpingmagatartás és a kár megvalósulása, valamint az, hogy a kárt a dömpingmagatartás okozza, a Bizottság az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése és 21. cikke alapján mellőzheti a dömpingellenes intézkedések alkalmazását, ha ezen intézkedések nem állnak az Unió érdekében. A Bizottság úgy érvel, ebből az következik, hogy a Distillerie Bonollo nem rendelkezik alanyi joggal arra, hogy megóvják a dömpingmagatartással szemben.

97.

Nem értek egyet ezzel az érvvel.

98.

Kétségtelen, hogy a Törvényszék ítélkezési gyakorlata szerint az uniós ágazat még a dömpingmagatartás és a kár fennállásának megállapítása esetén sem jogosult arra, hogy védelmi intézkedéseket alkalmazzanak, mivel ezen intézkedések kizárólag akkor alkalmazhatók, ha az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének és 21. cikkének megfelelően az is megállapítást nyert, hogy azokat az Unió érdeke indokolja. ( 44 ) Az Unió érdekének vizsgálatához értékelni kell, hogy a javasolt intézkedéseknek mind az alkalmazása, mind pedig a mellőzése valószínűsíthetően milyen következményekkel jár az uniós ágazat érdekére és a szóban forgó más érdekekre, vagyis az importőröknek, a beszállítói iparágnak, az érintett termék felhasználóinak és feldolgozóinak, valamint a fogyasztóknak az érdekeire nézve. ( 45 ) Ez az említett felek érdekeinek mérlegelését igényli. ( 46 )

99.

Megjegyzem azonban, hogy ez negatív követelménynek minősül. Az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság kizárólag akkor mellőzheti a dömpingellenes intézkedések alkalmazását, ha a javasolt intézkedések nem állnak az Unió érdekében. ( 47 ) A Bizottság a gyakorlatban igen ritkán határozott úgy, hogy nem alkalmaz dömpingellenes intézkedéseket azon az alapon, hogy a másik három feltétel (jelesül a dömpingmagatartás, a kár és az okozati összefüggés) teljesülése ellenére nem áll az Unió érdekében azok meghozatala. ( 48 )

100.

Hangsúlyozom továbbá, hogy az, hogy a Bizottság eltekinthet a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatás visszafizettetésétől abban az esetben, ha ez ellentétes lenne az uniós jog valamely általános elvével, ( 49 ) és az, hogy az érintett tagállam eltekinthet a visszatéríttetési határozat végrehajtásától, ha azt teljességgel lehetetlen megfelelően végrehajtani, ( 50 ) nem akadályozta meg a Bíróságot abban, hogy a 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítéletben (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873) megállapítsa, hogy az állami támogatás kedvezményezettjeinek versenytársai jogosultak arra, hogy ne legyenek kitéve állami támogatással torzított versenynek azon a piacon, amelyen tevékenységet végeznek.

101.

Közelebbről, amennyiben valamely jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszatérítése sértené a támogatás kedvezményezettje bizalomvédelmének elvét, ( 51 ) a Bizottság már nem köteles a támogatást visszatéríttetni. ( 52 ) Nem téríttetheti vissza azt. Ilyen esetben a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének megállapítása nem vezet a verseny érintett piacon történő helyreállításához. Az előző pontban foglaltaknak megfelelően azonban ez nem akadályozta meg a Bíróságot annak megállapításában, hogy a támogatás kedvezményezettjének versenytársai jogosultak arra, hogy ne legyenek kitéve állami támogatással torzított versenynek.

102.

Hasonlóképpen, amennyiben a dömpingellenes intézkedések meghozatala nem állna az Unió érdekében, a Bizottság úgy határozhat, hogy nem fogad el ilyen intézkedéseket. Ebben az esetben a kereskedelem dömpingmagatartásból eredő torzulásait nem szünteti meg, és a versenyt nem állítja helyre a belső piacon. Ez nem akadályozhatja meg a Bíróságot annak megállapításában, hogy az uniós gyártók jogosultak arra, hogy ne legyenek kitéve dömpingmagatartással torzított versenynek.

103.

Harmadszor, a Bizottság és a Tanács előadásával ellentétben, ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy a jelen ügyben teljesül a közvetlen érintettség első kritériuma, ezt nem pusztán a megtámadott rendelet által a Distillerie Bonollo helyzetére gyakorolt ténybeli hatások miatt teszi (ellentétben a megtámadott rendelet joghatásaival).

104.

A fenti 85. pontban említetteknek megfelelően ugyanis a megtámadott rendelet a Distillerie Bonollo helyzetét nem az esetleges ténybeli hatásai, hanem amiatt érinti közvetlenül, hogy a Distillerie Bonollónak joga van arra, hogy ne legyen kitéve dömpingmagatartással torzított versenynek.

105.

Megjegyzem továbbá, hogy nincs ellentmondás a fenti 85. pontban és a 2019. február 28‑iTanács kontra Growth Energy és Renewable Fuels Association ítélet (C‑465/16 P, EU:C:2019:155) 81. pontjában javasolt megoldás között. A Bíróság az említett pontban megállapította, hogy az a körülmény, hogy az Amerikai Egyesült Államokból származó bioetanol behozatalára dömpingellenes vámot kivető rendelet kedvezőtlen versenyhelyzetet teremtett az amerikai bioetanol‑gyártók számára, önmagában véve még nem elegendő annak megállapításához, hogy e rendelet a gyártókat közvetlenül érinti. Először is rámutatok arra, hogy a szóban forgó amerikai bioetanol‑gyártók harmadik országbeli gyártók voltak, amelyek termékeire dömpingellenes vám vonatkozott, ezért annak megállapítását javaslom, hogy az uniós gyártók jogosultak arra, hogy ne legyenek kitéve dömpingmagatartással torzított versenynek. Másodszor, a szóban forgó amerikai bioetanol‑gyártók nem végeztek tevékenységet a belső piacon, ( 53 ) ezért annak megállapítását javaslom, hogy a potenciális gazdasági szereplők nem, csak a tényleges gazdasági szereplők rendelkeznek a szóban forgó joggal. ( 54 )

106.

Negyedszer, a Bizottság és a Tanács érvelésével ellentétben a fenti 85. pontban javasolt megoldás nem ér fel a közvetlen érintettség első kritériumának „fellazításával”.

107.

A fenti 87. pontban foglaltaknak megfelelően a Bíróság az 1985. március 20‑iTimex kontra Tanács és Bizottság ítéletben (264/82, EU:C:1985:119, 11–16. pont) megállapította, hogy az uniós gyártók jogosultak keresetet indítani a dömpingellenes vámot kivető valamely rendelet megsemmisítése iránt. Ezenkívül a Bíróság a 2018. október 18‑iArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑364/16, EU:T:2018:696, 36–53. pont) megállapította, hogy az uniós gyártók keresetet indíthatnak azzal a határozattal szemben, amellyel a Bizottság a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítése céljából az egy bizonyos exportáló gyártó által előállított termékek behozatalát terhelő dömpingellenes vám beszedésének mellőzését rendelte el.

108.

Következésképpen nem képezi a közvetlen érintettség feltételének „fellazítását” az, ha a Bíróság – a Bizottság és a Tanács érvelésével ellentétben – azt állapítja meg, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érinti a Distillerie Bonollo jogi helyzetét. A Bíróság ilyen tartalmú határozata összhangban állna az előző pontban említett ítélkezési gyakorlattal.

109.

E következtetés mellett szól különösen az az érv, hogy azokban az esetekben, amelyekben a dömping elleni védelem területén megállapítást nyert, hogy a felperesek (akár uniós gyártók, akár exportáló gyártók vagy importőrök) nem jogosultak a dömpingellenes vámot kivető valamely rendelet megsemmisítése iránt keresetet előterjeszteni, e megállapítást az indokolta, hogy a szóban forgó rendelet személyükben nem érintette őket. A szóban forgó megállapítást nem az indokolta, hogy e rendelet közvetlenül nem érintette őket. ( 55 )

110.

Tudomásom szerint ez alól egyetlen egy kivétel létezik. A 2019. február 28‑iTanács kontra Growth Energy és Renewable Fuels Association ítéletről (C‑465/16 P, EU:C:2019:155) van szó, amelyben a Bíróság az amerikai bioetanol‑gyártók kereshetőségi jogának hiányát állapította meg amiatt, hogy azokat a megtámadott jogi aktus nem érintette közvetlenül. A fenti 105. pontban foglaltaknak megfelelően azonban ennek indokát az a sajátos körülmény képezte, hogy a szóban forgó gyártók nem közvetlenül exportálták a bioetanolt az Unió területére, és hogy emiatt a termékeiket közvetlenül nem terhelte a kivetett dömpingellenes vám.

111.

Ezenfelül azokban az esetekben, amelyekben megállapítást nyert, hogy a felperesek jogosultak a dömpingellenes intézkedéseket előíró valamely rendelet megsemmisítése iránt keresetet előterjeszteni, vagy nem vizsgálták meg a közvetlen érintettség feltételét, ( 56 ) vagy e feltétel teljesülését állapították meg. Azokban az esetekben, amelyekben e feltétel teljesülése nyert megállapítást, e megállapítás alapját a közvetlen érintettség második kritériuma, vagyis – a fenti 80. pontban foglaltaknak megfelelően – az képezte, hogy a tagállamok vámhatóságai a valamely dömpingellenes rendelet által kivetett vámok beszedése terén nem rendelkeznek mérlegelési mozgástérrel. Az első kritérium nem képezte vizsgálat tárgyát. ( 57 )

112.

Tudomásom szerint ez alól csak két kivétel létezik. A Bíróság a 2000. szeptember 26‑iStarway kontra Tanács ítéletben (T‑80/97, EU:T:2000:216) megállapította, hogy a dömpingellenes intézkedéseket kiterjesztő valamely rendelet közvetlenül érinti az importőrök jogi helyzetét. A szóban forgó rendeletben előirányzott lehetőség – amely szerint a Bizottság mentesítheti a felperest a kiterjesztett vám megfizetése alól (amennyiben a behozatallal nem kerülte meg az eredeti vám megfizetését) – ugyanis az adott ügy körülményei között tisztán elméleti jellegű volt. ( 58 ) Hasonlóképpen, a Bíróság a 2018. október 18‑iArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑364/16, EU:T:2018:696) megállapította, hogy a dömpingellenes vám beszedésének mellőzését elrendelő valamely határozat közvetlenül érinti az uniós termelők helyzetét „azon eljárás keretében, amely […] dömpingellenes intézkedésekhez vezetett”. A Törvényszék többek között arra hivatkozott, hogy mind az eredeti rendelet elfogadásához vezető panaszt, mind pedig a hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelmet a felpereseket is magában foglaló, uniós gyártókat képviselő kereskedelmi szövetség nyújtotta be. ( 59 ) E tekintetben emlékeztetek arra, hogy – a fenti 85. pontban foglaltaknak megfelelően – a közvetlen érintettség első kritériuma teljesülésének megállapítása céljából a fellebbező eljárási jogai helyett, azt a jogát javaslom alapul venni, hogy ne legyen kitéve torzított versenynek. Az alaprendelet által biztosított eljárási jogok ugyanis személyenként jelentősen eltérnek, ( 60 ) így kérdésként merülhet fel, hogy a dömpingellenes intézkedéseket előíró valamely rendelet közvetlenül érintheti‑e bármely olyan személy jogi helyzetét, amely számára a szóban forgó rendelet eljárási jogokat biztosít.

113.

Álláspontom szerint tehát a dömping elleni védelemmel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat egyáltalán nem támasztja alá a Bizottság azon érvét, hogy az uniós gyártók kereshetőségi jogának hiányát kell megállapítani azon az alapon, hogy azok nem jogosultak a dömpingmagatartással szembeni védelemre, következésképpen a dömpingellenes vámot kivető rendelet nem érinti közvetlenül a jogi helyzetüket. Számomra inkább úgy tűnik, hogy a megtámadott ítélet összhangban áll az Európai Unió bíróságainak azon ítélkezési gyakorlatával, amelynek értelmében – a fenti 110. pontban foglaltaknak megfelelően – tudomásom szerint a Bíróság kizárólag egy alkalommal, a jelen ügyétől eltérő körülmények között állapította meg a felperes kereshetőségi jogának hiányát amiatt, hogy a megtámadott jogi aktus őt közvetlenül nem érintette.

114.

Ötödször, nem győz meg a Bizottság és a Tanács azon érve, hogy a Törvényszék a közvetlen érintettség feltételének „kibővítése” céljából a megtámadott ítélet 92. és 93. pontjában tévesen hivatkozott a hatékony bírói jogvédelemhez való, a Charta 47. cikkében rögzített jogra.

115.

A Törvényszék az említett pontokban megállapította, hogy mivel a megtámadott rendelet nem alkalmas arra, hogy végrehajtási intézkedéseket tartalmazzon a Distillerie Bonollo vonatkozásában, ez utóbbi főszabály szerint nem rendelkezik nemzeti szinten alternatív jogorvoslati lehetőségekkel. Még ha a Törvényszék álláspontja szerint e körülmény nem is vezethet a személyes érintettséggel kapcsolatos feltétel mellőzéséhez, azt a feltételt, amely szerint valamely személynek nem csupán közvetlenül, de személyében is érintettnek kell lennie, a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra tekintettel kell értelmezni.

116.

Habár a Charta 47. cikkének valójában nem célja a Szerződésekben szabályozott bírósági felülvizsgálati rendszer, különösen pedig az uniós bíróságok előtt indított közvetlen keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos szabályok módosítása, ( 61 ) álláspontom szerint a Törvényszék nem így tett a megtámadott ítélet 92. és 93. pontjában.

117.

A Törvényszék nem a Charta 47. cikkére hivatkozva jutott arra a következtetésre, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érinti a Distillerie Bonollót. E következtetés más indokokon, vagyis azon, a megtámadott ítélet 59. pontjában említett körülményen alapult, hogy a Distillerie Bonollo kezdeményezésére került sor a részleges időközi felülvizsgálati eljárásra, és hogy a megtámadott rendelet által kivetett dömpingellenes vám a Distillerie Bonollo mint a két kínai exportáló gyártóval azonos piacon működő versenytárs által elszenvedett kár ellensúlyozását szolgálta. A Törvényszék a megtámadott ítélet 92. és 93. pontjában pusztán alátámasztja az általa már levont következtetést.

118.

Arra is rámutatok, hogy a Törvényszék annak megállapításával, hogy a megtámadott rendelet az előző pontban említett okokból közvetlenül érintette a Distillerie Bonollo jogi helyzetét, nem mellőzte a közvetlen érintettség feltételét. A Törvényszék a Bizottság és a Tanács által javasoltnál tágabban értelmezte ezt a feltételt, ez azonban nem jelenti, hogy mellőzte volna azt.

119.

Arra a következtetésre jutok, hogy mivel a megtámadott rendelet versenyhátrányt okozhat a Distillerie Bonollo számára azon a piacon, amelyen a két kínai exportáló gyártóval verseng, közvetlenül érinti a Distillerie Bonollo arra vonatkozó jogát, hogy a szóban forgó piacon ne legyen kitéve dömpingmagatartással torzított versenynek. A Törvényszék tehát a megtámadott ítélet 59. pontjában nem állapította meg tévesen, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érinti a Distillerie Bonollo jogi helyzetét, és hogy az egyetlen fellebbezési jogalapot el kell utasítani.

120.

Következésképpen a csatlakozó fellebbezést el kell utasítani annyiban, amennyiben az a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésére irányul.

121.

A Bizottság másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontját annyiban, amennyiben az fenntartja a megtámadott rendelet által a Ninghai Organic Chemical Factory termékeire kivetett dömpingellenes vámot addig, amíg mind a Bizottság, mind pedig a Tanács meghozza a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. A Bizottság azzal érvel, hogy a 37/2014 rendelet hatálybalépése óta kizárólag a Bizottság fogadhat el dömpingellenes intézkedéseket.

122.

A Tanács és a Changmao Biochemical Engineering egyetért a Bizottsággal, míg a Distillerie Bonollo nem ért vele egyet.

123.

Arra az álláspontra helyezkedem, hogy helyt kell adni a Bizottság másodlagos kérelmének.

124.

A Törvényszék a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontjában a megtámadott rendelet által kivetett dömpingellenes vámot fenntartotta a Ninghai Organic Chemical Factory termékei vonatkozásában addig, „amíg [a Bizottság] és [a Tanács] meghozza a [megtámadott] ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket”.

125.

Megjegyzem, hogy az EUMSZ 266. cikk első bekezdése alapján az az intézmény, amelynek aktusait a Bíróság semmisnek nyilvánította, köteles megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. A jelen ügyben a megtámadott rendeletet a Tanács fogadta el. Ebből azonban nem következik, hogy a Tanács köteles vagy akár jogosult megtenni a megtámadott ítéletben foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

126.

Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az EUMSZ 266. cikk első bekezdésében rögzített eljárási kötelezettség nem jelenti hatáskör forrását, és nem menti fel az érintett intézményt annak kötelezettsége alól, hogy a valamely intézkedést megsemmisítő ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket tartalmazó jogi aktust olyan jogalapra alapítsa, amely egyrészt felhatalmazza őt a szóban forgó jogi aktus elfogadására, másrészt pedig hatályos a szóban forgó jogi aktus elfogadásának napján. ( 62 )

127.

A 37/2014 rendelet 1. cikke akként módosítja az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdését, hogy a korábban a Tanács által kivetett végleges dömpingellenes vámokat jelenleg a Bizottság veti ki. ( 63 )

128.

A jelen ügyben a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések csak ezen ítélet elfogadásának napját követően, vagyis 2018. május 3. után hozhatók meg. Azok tehát kizárólag a 37/2014 rendelet hatálybalépését követően, vagyis 2014. február 20. után fogadhatók el. ( 64 ) A megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseknek ugyanis a 37/2014 rendelettel módosított alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésén és az alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdésén kell alapulniuk. ( 65 )

129.

Ennélfogva kizárólag a Bizottság fogadhatja el ezeket az intézkedéseket.

130.

Arra a következtetésre jutok, hogy a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontját hatályon kívül kell helyezni, mivel az fenntartja a megtámadott rendelet által a Ninghai Organic Chemical Factory termékeire kivetett dömpingellenes vámot egészen addig, amíg a Tanács meg nem hozza a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. A megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontja azonban érvényes marad abban a részében, amelyben a Törvényszék fenntartja a szóban forgó kötelezettséget egészen addig, amíg a Bizottság meg nem hozza a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

131.

A csatlakozó fellebbezést az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

132.

A Changmao Biochemical Engineering azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet azon az alapon, hogy a Törvényszék tévesen adott helyt az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megsértésére alapított jogalapnak.

133.

A Changmao Biochemical Engineering az egyetlen fellebbviteli jogalapjával a megtámadott ítélet 132–137. és 139–141. pontját vitatja.

134.

E fellebbezési jogalap három részre oszlik.

135.

A Changmao Biochemical Engineering az egyetlen fellebbezési jogalapjának első részében előadja, hogy az, hogy a megtámadott rendeletben a rendes érték meghatározásának alapját az Argentínában alkalmazott beföldi értékesítési árak helyett az Argentínában felmerülő gyártási költségek képezik, nem minősül a módszer alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett megváltoztatásának, és mindenesetre megváltoztak a körülmények. A Changmao Biochemical Engineering úgy véli továbbá, a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az eredeti vizsgálatban használt módszer alkalmazása összeegyeztethető az alaprendelet 2. cikkével, és ekképpen tévesen nem vette figyelembe az argentin és kínai borkősavgyártási eljárások közötti különbségeket.

136.

A Changmao Biochemical Engineering az egyetlen fellebbviteli jogalapjának második és harmadik részében lényegében előadja, a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az, hogy a MET‑ben nem részesülő valamennyi exportáló gyártóra ugyanaz a rendes érték vonatkozik, megszüntet minden különbségtételt az együttműködő és nem együttműködő exportáló gyártók között.

137.

A Distillerie Bonollo egyrészt előadja, hogy a fellebbezés elfogadhatatlan, másrészt hogy az egyetlen fellebbezési jogalap elfogadhatatlan, harmadrészt pedig hogy az egyetlen fellebbezési jogalap mindenesetre megalapozatlan.

138.

A Distillerie Bonollo először is támogatja a Tanács és a Bizottság által a fellebbezés elfogadhatatlanságára vonatkozóan felhozott kifogást.

139.

Másodszor, a Distillerie Bonollo azt állítja, hogy az egyetlen fellebbezési jogalap első, második és harmadik része elfogadhatatlan, mivel egy vagy több említett rész i. pusztán megismétli a Törvényszék előtt felhozott érveket, ii. ténykérdést vet fel, iii. arra irányul, hogy a Bíróság bírálja el a Törvényszék által el nem bírált jogalapot, vagy iv. a megtámadott ítéletben szereplő másodlagos indokot támad meg.

140.

Harmadszor, a Distillerie Bonollo előadja, hogy az egyetlen fellebbezési jogalap mindenesetre megalapozatlan. Azzal érvel, hogy a megtámadott rendeletben módszerváltozás történt, mivel a rendes értéknek az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján történő meghatározását magában foglaló módszert nem alkalmazták. Álláspontja szerint semmi nem bizonyítja a körülmények megváltozását. A Changmao Biochemical Engineering érvelésével ellentétben pedig a Törvényszék nem mellőzte az Argentínában és Kínában felmerülő gyártási költségek különbségeinek figyelembevételét. A Distillerie Bonollo a Changmao Biochemical Engineering azon állítását illetően, hogy az azonos rendes érték alkalmazása minden különbségtételt megszüntet az együttműködő és a nem együttműködő exportáló gyártók között, megjegyzi, hogy az alaprendelet egyetlen rendelkezése sem ír elő az együttműködő gyártók vonatkozásában kedvezőbb bánásmódot a rendes érték meghatározását illetően.

141.

A Tanács előadja, hogy a fellebbezés elfogadhatatlan. A megtámadott ítélet ugyanis nem érinti – az alapokmány 56. cikke második bekezdésének megfelelően – közvetlenül a Changmao Biochemical Engineeringet. A megtámadott rendeletet ugyanis a Changmao Biochemical Engineeringre vonatkozó részében már megsemmisítette a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet (T‑442/12, EU:T:2017:372). A megtámadott ítéletben foglaltak teljesítése érdekében meghozott bármely, a rendes érték Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján történő újbóli megállapításához hasonló intézkedés kizárólag a Ninghai Organic Chemical Factoryra vonatkozhat.

142.

A Bizottság a Tanács által felhozott jogalappal egyező jogalapon azzal érvel, hogy a fellebbezés elfogadhatatlan. A Bizottság álláspontja szerint a fellebbezés mindenesetre megalapozatlan. Az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének szövege ugyanis egy konkrét társaság esetében alkalmazott módszer helyett „[az eredeti] vizsgálat alkalmával” használt módszerre utal. E rendelkezés nem alkalmazható társaságonként. Ezenkívül e rendelkezés jogalkotási háttere amellett szól, hogy tágan kell értelmezni azt a kötelezettséget, hogy a felülvizsgálat során ugyanazt a módszert kell alkalmazni. Végezetül, az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését az egyenlő bánásmód jelenleg a Charta 47. cikkében rögzített elve kifejeződésének kell tekinteni. Következésképpen, a megtámadott rendeletben a rendes értéket a MET‑ben nem részesülő valamennyi gyártó, köztük a két kínai exportáló gyártó esetében is a belföldi értékesítési árak alapján kell megállapítani.

143.

A Changmao Biochemical Engineering egyetlen fellebbezési jogalapot hoz fel, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében a Tanács időközi felülvizsgálat keretében nem számolhatja ki a rendes értéket analóg országban, jelesül Argentínában felmerülő gyártási költségek alapján, ha az eredeti vizsgálatban a rendes értéket az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján állapították meg.

144.

A Distillerie Bonollo, a Tanács és a Bizottság előadja, hogy a fellebbezést el kell utasítani.

145.

A Tanács és a Bizottság előadja, hogy a fellebbezés elfogadhatatlan, mert a megtámadott ítélet nem érinti – az alapokmány 56. cikke második bekezdésének megfelelően – közvetlenül a Changmao Biochemical Engineeringet, mivel a megtámadott rendeletet a Changmao Biochemical Engineeringre vonatkozó részében a Bíróság már megsemmisítette a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélettel (T‑442/12, EU:T:2017:372). A Distillerie Bonollo támogatja a Tanács és a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást, míg a Changmao Biochemical Engineering előadja, hogy a fellebbezés elfogadható.

146.

Az alábbiakban ismertetett okokból arra az álláspontra helyezkedem, hogy a fellebbezés elfogadható.

147.

A fellebbezést a Changmao Biochemical Engineering terjesztette elő, amely a Törvényszék előtti eljárásban nem félként, hanem beavatkozó félként járt el. ( 66 )

148.

Az alapokmány 56. cikke szerint az elsőfokú eljárás (tagállamokon és uniós intézményeken kívüli) beavatkozói csak akkor nyújthatnak be fellebbezést a Törvényszék ítélete ellen, ha őket ezen ítélet „közvetlenül érinti”.

149.

Ahogyan azt a Tanács és a Bizottság megjegyzi, a megtámadott ítélet meghozatalának időpontjában a Bíróság a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélettel (T‑442/12, EU:T:2017:372) – amely már jogerős – már megsemmisítette a megtámadott rendeletet abban a részében, amelyben a Changmao Biochemical Engineeringre vonatkozik.

150.

Ugyanakkor megjegyzem, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben a megtámadott rendeletet nem korlátozott mértékben semmisítette meg. ( 67 )

151.

Azt is megjegyzem, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében az ítélettel megsemmisített jogi aktust kibocsátó intézmény köteles az EUMSZ 266. cikk első bekezdése alapján megtenni a jogi aktust semmisnek nyilvánító ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, figyelembe venni nemcsak ezen ítélet rendelkező részét, hanem az ítélet alapjául szolgáló és azt szükségképpen alátámasztó indokokat is, amelyek elengedhetetlenek a rendelkező rész pontos értelmének meghatározásához. ( 68 )

152.

A megtámadott rendeletet a Törvényszék a megtámadott ítélettel azon az alapon semmisítette meg, hogy a Tanács – azzal, hogy eredetileg a MET‑ben nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes értéket az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján állapította meg, majd a megtámadott rendelet elfogadásához vezető felülvizsgálati eljárásban lényegében az Argentínában felmerülő gyártási költségeken alapuló, képzett rendes értéket használt – megváltoztatta a módszert, ezáltal pedig megsértette az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését. Következésképpen a Bizottságnak – ahhoz, hogy az EUMSZ 266. cikk első bekezdése alapján meghozza a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket – újból meg kell indítania az eljárást, és a rendes értéket újból meg kell állapítania az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján. ( 69 )

153.

Mivel a fenti 150. pontban foglaltaknak megfelelően a megtámadott rendelet megsemmisítése teljes körű, a Bizottságnak a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítése érdekében a rendes értéket az Argentínában alkalmazott belföldi kereskedelmi árak alapján nemcsak a Ninghai Organic Chemical Factory, hanem a Changmao Biochemical Engineering vonatkozásában is újból meg kell állapítania.

154.

Ezzel szemben a Bíróság a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítéletben (T‑442/12, EU:T:2017:372) a megtámadott rendeletet azon az alapon semmisítette meg, hogy a Tanács és a Bizottság azzal, hogy nem bocsátotta a Changmao Biochemical Engineering rendelkezésére a rendes érték megállpításával kapcsolatos adatokat, megsértette az alaprendelet 20. cikkének (2) bekezdését és a védelemhez való jogot. Ahhoz tehát, hogy a Bizottság eleget tegyen a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettségének, hozzáférést kell biztosítania a Changmao Biochemical Engineering számára az említett adatokhoz, és lehetővé kell tennie számára, hogy azokra vonatkozóan észrevételeket tehessen.

155.

A megtámadott ítéletben foglaltak teljesítése érdekében meghozandó intézkedések ezért eltérnek a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet (T‑442/12, EU:T:2017:372) végrehajtásához szükséges intézkedésektől.

156.

Ebből az következik, hogy a megtámadott ítélet közvetlenül érinti a Changmao Biochemical Engineeringet amiatt, hogy a Bizottságnak az ezen ítéletben foglaltak teljesítése érdekében ismételten meg kell indítania az eljárást, és a rendes értéket az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján újból meg kell állapítania.

157.

Ez összhangban áll a 2003. október 2‑iInternational Power és társai kontra NALOO ítélettel (C‑172/01 P, C‑175/01 P, C‑176/01 P és C‑180/01 P, EU:C:2003:534). A Bíróság ebben az ítéletben megállapította, hogy a Törvényszék azon ítélete, amellyel megsemmisítette a Bizottság három vállalkozással szemben benyújtott panaszt elutasító határozatát, közvetlenül érintette az említett három vállalkozást. Ugyanis „a Bizottságnak a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítése érdekében a [panaszt] újból meg kell[ett] vizsgálnia”, és „fennáll[t] annak a lehetősége, hogy a vizsgálat nyomán a [három vállalkozás] számára hátrányos intézkedést fogad el, így tehát fennállhat[ott] annak a kockázata, hogy ezen intézkedés ellen kártérítési keresetet indítanak a nemzeti bíróságok előtt”. ( 70 )

158.

A Changmao Biochemical Engineering a jelen ügyben azt állítja – amely állítását a többi fél nem vitatja –, hogy a rendes értéknek az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján történő megállapítása a megtámadott rendelettel kivetett 13,1%‑os mértéknél lényegesen magasabb mértékű vám kivetését eredményezné. Az egyéb felek egyike sem vitatta ezen állítást. Az előző pontban említett ítéletben szereplő ügyhöz hasonlóan tehát fennáll annak a kockázata, hogy a Bizottság által a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítése érdekében meghozott intézkedések hátrányosak lesznek a Changmao Biochemical Engineeringre nézve, és hogy a Changmao Biochemical Engineeringgel szemben keresetet indítanak a szóban forgó vám megfizettetésére.

159.

A fenti 156. pontban általam levont következtetést nem kérdőjelezheti meg a Distillerie Bonollo azon érve, hogy a megtámadott ítélet helyett az abban foglaltak teljesítése érdekében meghozott intézkedések érintik a Changmao Biochemical Engineeringet, következésképpen a Changmao Biochemical Engineeringet a megtámadott ítélet az alapokmány 56. cikkének második bekezdése értelmében kizárólag a szóban forgó intézkedések meghozatala esetén érinti közvetlenül.

160.

Az elsőfokú eljárásban beavatkozó fél által valamely uniós jogi aktust megsemmisítő ítélet ellen előterjesztett fellebbezés elfogadhatósága ugyanis nem függ attól, hogy a hatáskörrel rendelkező intézmény az EUMSZ 266. cikk alapján meghozta‑e a szóban forgó ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az alapokmány 56. cikkének második bekezdése ugyanis nem rögzít ilyen feltételt. E rendelkezés kizárólag azt írja elő, hogy az elsőfokú eljárásban beavatkozó felet „a Törvényszék határozata” közvetlenül érintse. Ugyanis annak meghatározása érdekében, hogy ez a helyzet áll‑e fenn, kizárólag a Törvényszék ítélete és az vehető figyelembe, hogy a hatáskörrel rendelkező intézmény az uniós jogi aktust megsemmisítő ítéletből eredően köteles meghozni az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Nem vehetők figyelembe maguk az említett intézkedések, az, hogy azokat határidőben fogadták‑e el, illetve hogy megfelelően végrehajtják‑e az ítéletet.

161.

Kétségtelen, hogy a Changmao Biochemical Engineering kérheti a megtámadott ítélet végrehajtása céljából meghozott intézkedések megsemmisítését. A Distillerie Bonollo érvelésével ellentétben azonban ez nem teszi lehetővé, hogy a Changmao Biochemical Engineering ezt a keresetet kétszer is benyújtsa. Amennyiben ugyanis a Changmao Biochemical Engineering a megtámadott ítélet végrehajtása céljából megtett intézkedések megsemmisítése iránti kereset alátámasztására olyan jogalapot hozna fel, amelyet a Törvényszék már elbírált, e jogalap elfogadhatatlan lenne, mivel sértené a jogerő elvét. ( 71 )

162.

Arra is rámutatok, hogy amennyiben a Törvényszék ítéletével megsemmisített uniós jogi aktus a jelen ügyhöz hasonlóan rendelet, a hatáskörrel rendelkező intézménynek az a kötelezettsége, hogy meghozza a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, csak a fellebbezés elutasításának napjától merül fel. ( 72 ) A Distillerie Bonollo által alkalmazott megközelítés esetén tehát az elsőfokú eljárásban beavatkozó valamely fél által előterjesztett fellebbezés elfogadhatósága a megtámadott ítélet végrehajtására hatáskörrel rendelkező intézmény jóindulatától függene.

163.

Ennélfogva nincs jelentősége annak, hogy a Bizottság még nem tette meg a megtámadott ítéletben vagy a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítéletben (T‑442/12, EU:T:2017:372) foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. ( 73 )

164.

Az sem bír jelentőséggel, hogy a Bizottság a 349/2012 rendelettel kivetett dömpingellenes vám hatályvesztési felülvizsgálatát követően 2018. június 28‑án elfogadta az (EU) 2018/921 végrehajtási rendeletet, ( 74 ) amelyben fenntartja a 349/2012 rendelettel a Changmao Biochemical Engineeringgel szemben kivetett 10,1%‑os mértékű vámot. ( 75 )

165.

Arra a következtetésre jutok, hogy a fellebbezés elfogadható.

166.

Először is, el kell utasítani a Distillerie Bonollo arra vonatkozó kifogását, hogy az egyetlen fellebbezési jogalap első, második és harmadik része elfogadhatatlan, amennyiben pusztán megismétli a Tanács által első fokon felhozott érveket. A fenti 63. pontban foglaltaknak megfelelően az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezési eljárásban is felhozhatók. Megjegyzem, hogy a fellebbezés a megtámadott ítélet konkrét pontjai ellen irányul: jelesül a 132. pontban szereplő azon érv ellen, hogy a módszer nem változott meg; a 132. és 135–137. pontban szereplő azon érv ellen, hogy a rendes érték tisztességes megállapításához figyelembe kell venni a borkősav argentin és kínai gyártási eljárásai közötti különbségeket; a 134. pontban szereplő azon érv ellen, hogy a körülmények megváltoztak; és a 139–141. pontban szereplő azon érv ellen, hogy abban az esetben, ha az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszert a MET‑ben nem részesülő valamennyi exportáló gyártóra alkalmaznák a felülvizsgálat során, megszűnne minden különbségtétel az együttműködő és a nem együttműködő exportáló gyártók között.

167.

Másodszor, el kell utasítani ezt a jogalapot annyiban, amennyiben a Distillerie Bonollo beadványait úgy kell érteni, hogy azok szerint elfogadhatatlan a körülmények megváltozására vonatkozó érv, mivel ez ténykérdés. Álláspontom szerint jogkérdésnek minősül az, hogy a körülmények alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett megváltozását mutatja‑e az, hogy a két kínai exportáló gyártó MET‑ben részesült, ezt követően pedig megtagadták tőlük a MET‑et.

168.

Harmadszor, bár egyetértek a Distillerie Bonollóval abban, hogy a védelemhez való jog megsértésére vonatkozó jogalap elfogadhatatlan, mivel a Törvényszék a megtámadott ítélet keretében nem bírálta el ezt a jogalapot, számomra úgy tűnik, a fellebbezés keretében nem hozták fel ezt a jogalapot. A fellebbezés az egyetlen fellebbezési jogalap harmadik részének bevezetéseként röviden rögzíti, hogy a Törvényszék rendes értékre vonatkozó megállapításai „ellentétesek az állandó […] ítélkezési gyakorlattal […], amely biztosítja a tisztességes ár‑összehasonlítást és az exportőrök védelemhez való jogának tiszteletben tartását”. ( 76 ) A Changmao Biochemical Engineering e néhány szó révén és más tényezők hiányában nem hozott fel a védelemhez való jog megsértésére vonatkozó jogalapot.

169.

Negyedszer, a Distillerie Bonollo érvelésének megfelelően elfogadható az az érv, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 141. pontjában tévesen állapította meg, hogy ugyanaz a rendes érték vonatkozik az összes exportáló gyártóra, amennyiben azt analóg ország adatai alapján állapítják meg, mivel az a megtámadott ítéletben szereplő másodlagos jogalapra vonatkozik. A Distillerie Bonollo állításának megfelelően ez az érv hatástalan. ( 77 )

170.

Arra a következtetésre jutok, hogy az egyetlen fellebbezési jogalap teljes egészében elfogadható.

171.

Az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében változatlan körülmények esetén a Bizottságnak az e cikkben foglaltak szerint lefolytatott felülvizsgálatok mindegyike során ugyanazt a módszert kell alkalmaznia, mint amelyet a vám kivetését eredményező vizsgálat alkalmával használt, kellőképpen figyelembe véve – többek között – e rendelet 2. cikkét.

172.

Az ítélkezési gyakorlat szerint szigorúan kell értelmezni azt a kivételt, amelynek révén a felülvizsgálati eljárásban az intézmények a körülmények megváltozása esetén az eredeti vizsgálatban alkalmazottól eltérő módszert alkalmazhatnak. ( 78 )

173.

A jelen ügyben a 130/2006 rendelet elfogadásához vezető vizsgálat során a MET‑ben részesülő két kínai exportáló gyártó vonatkozásában a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése szerint az általuk alkalmazott tényleges belföldi értékesítési árak alapján állapították meg, ( 79 ) míg a MET‑ben nem részesülő exportáló gyártók vonatkozásában a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint analóg országban, jelesül Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján állapították meg. ( 80 )

174.

Ezzel szemben a két kínai exportáló gyártótól megtagadták a MET‑et a megtámadott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat során. A rendes értéket ezért már nem lehetett az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésével összhangban megállapítani. Azt lényegében az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint, az Argentínában felmerülő gyártási költségek alapján számolták ki. ( 81 )

175.

A Changmao Biochemical Engineering az egyetlen fellebbezési jogalapjával előadja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Tanács megsértette az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését azáltal, hogy a felülvizsgálat során a két kínai exportáló gyártó vonatkozásában az Argentínában felmerülő gyártási költségeken alapuló, képzett rendes értéket használt, míg az eredeti vizsgálatban a MET‑ben nem részesülő exportáló gyártók vonatkozásában a rendes értéket az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján állapította meg.

176.

Az egyetlen fellebbezési jogalap három részre oszlik. A Changmao Biochemical Engineering az első részben azt állítja, hogy nem változott a módszer, és hogy mindenesetre megváltoztak a körülmények, következésképpen a Törvényszék tévesen állapította meg az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megsértését.

177.

Arra az álláspontra helyezkedem, hogy az egyetlen fellebbezési jogalap első részének helyt kell adni.

178.

A Changmao Biochemical Engineering érvelésével ( 82 ) ellentétben az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett módszerváltozás történt.

179.

Az ítélkezési gyakorlat szerint a módszer e rendelet értelmében vett megváltoztatásáról van szó abban az esetben, amelyben az eredeti vizsgálatban az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint az Unió viszonylatában fennálló exportárak alapján állapították meg, míg a felülvizsgálat során az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint a harmadik országok viszonylatában fennálló tényleges exportárak alapján képzett exportárat állapítottak meg. ( 83 ) Hasonlóképpen, módszerváltozás történt abban az esetben is, amelyben a Tanács az eredeti vizsgálatban a rendes értéket analóg harmadik országban lévő gyártó tényleges exportárai és e gyártó belföldi értékesítési árai alapján számította ki, míg a felülvizsgálat során a rendes értéket az ugyanennél a gyártónál felmerülő gyártási költségek alapján állapította meg. ( 84 )

180.

A jelen ügyben az eredeti vizsgálat keretében a MET‑ben nem részesülő exportáló gyártók vonatkozásában a rendes értéket az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján számolták ki, míg a felülvizsgálat során a MET‑re már nem jogosult két kínai exportáló gyártó vonatkozásában a rendes árat lényegében az Argentínában felmerülő gyártási költségek alapján képezték meg. Az előző pontban említett ítélkezési gyakorlat alapján számomra úgy tűnik, hogy ez az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett módszerváltozásnak minősül.

181.

Álláspontom szerint továbbá nem bizonyított, hogy a körülmények megváltoztak.

182.

Közelebbről, megállapítást nyert, hogy valamely minimumárra vonatkozó kötelezettségvállalás (amely azzal járt, hogy az Unió viszonylatában fennálló tényleges exportárak már nem voltak megbízhatók, és hogy a felülvizsgálat során képzett exportárat kellett kiszámítani a harmadik országok viszonylatában fennálló exportár alapján) ( 85 ) vagy az érintett termék gyártási költségeinek jelentős változása ( 86 ) az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett módszerváltozásnak minősül. ( 87 )

183.

A Changmao Biochemical Engineering azonban pusztán azt állítja, hogy a körülmények jelentősen megváltoztak, és hogy ezt az is bizonyítja, hogy a Tanács és a Bizottság az eredeti vizsgálatban MET‑ben részesítette őt, a felülvizsgálat során azonban megtagadta tőle a MET‑et. Álláspontom szerint ez nem elegendő a körülmények alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett megváltozásának megállapításához.

184.

Közelebbről megjegyzem, hogy a megtámadott rendelet (27) preambulumbekezdése szerint a felülvizsgálat során amiatt határoztak úgy, hogy az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak helyett az Argentínában felmerülő gyártási költségek alapján képzett rendes értéket használnak, hogy „az argentin és a kínai gyártási módszerek eltérőek[,] és ez jelentős hatással [volt] az árakra és a költségekre”. Ahogyan azt a Changmao Biochemical Engineering kifejti, míg a borkősavat Argentínában a bortermelés melléktermékeiből, Kínában kémiai szintézissel állítják elő. A 349/2012 rendeletből azonban kitűnik, hogy a borkősavgyártási eljárások és gyártási költségek közötti különbségek már az eredeti vizsgálat elvégzésének idején is fennálltak. ( 88 ) Azt nem állították a Törvényszék előtt, hogy a borkősav Argentínában és/vagy Kínában felmerülő gyártási költségei változtak volna az eredeti vizsgálat időszaka és az időközi felülvizsgálat időszaka között. Álláspontom szerint ebből az következik, hogy nem bizonyított a körülmények alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése szerinti megváltozása.

185.

Számomra azonban úgy tűnik, a Törvényszék a megtámadott ítélet 135–137. pontjában nem adott megfelelő és elégséges indokolást arra vonatkozóan, hogy az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszer alkalmazása miért nem ellentétes az alaprendelet 2. cikkével.

186.

Megjegyzem, hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében a Bizottságnak minden időközi felülvizsgálat során ugyanazt a módszert kell alkalmaznia, mint amelyet az eredeti vizsgálatban használt, „kellőképpen figyelembe véve a 2. cikket, és különösen annak (11) és (12) bekezdését, valamint a 17. cikket”.

187.

Megjegyzem, hogy amennyiben a jelen ügyhöz hasonlóan a körülmények nem változtak meg, a módszer megváltoztatásának indokolásához nem elegendő, ha az új módszer megfelelőbb a korábbi módszernél. ( 89 ) A körülmények megváltozása hiányában a módszer megváltoztatása kizárólag akkor indokolt, ha a korábbi módszer ellentétes az alaprendelet 2. vagy 17. cikkével.

188.

Az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének szövegéből és a fenti 172. pontban említett ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy főszabály szerint az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszert kell a felülvizsgálat során is alkalmazni, és hogy az ettől eltérő módszer felülvizsgálat során történő alkalmazása kivételes. A kivétel főszabállyá válna annak megállapítása esetén, hogy változatlan körülmények esetén akkor is alkalmazható új módszer a felülvizsgálati eljárásban, ha a korábbi módszer nem bizonyult ellentétesnek az alaprendelet 2. vagy 17. cikkével.

189.

Ennélfogva meg kell határozni, hogy az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszer felülvizsgálat során való alkalmazása ellentétes lenne‑e az alaprendelet 2. cikkével.

190.

Az ítélkezési gyakorlat szerint a Tanácsnak kell bizonyítania, hogy az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszer ellentétes volt az alaprendelet 2. cikkével. ( 90 )

191.

A Tanács a Törvényszék előtt azzal érvelt, hogy a borkősav Argentínában és Kínában felmerülő gyártási költségének különbségeire tekintettel ( 91 ) a felülvizsgálat során nem alkalmazhatta az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszert anélkül, hogy meg ne sértette volna az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdését, amely előírja, hogy a rendes érték és az exportár között tisztességes összehasonlítást kell végezni. A Tanács arra hivatkozott, hogy tisztességtelen lenne egyrészt az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak felhasználásával, vagyis a természetes gyártási eljárással kapcsolatos adatok alapján kiszámított rendes érték, másrészt a két kínai exportáló gyártó tényleges, vagyis a szintetikus gyártási eljárással összefüggő exportárai közötti összehasonlítás.

192.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 135–137. pontjában elutasította a Tanács azon érvét, hogy az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszer alkalmazása nem teszi lehetővé a rendes érték és az exportárak közötti összehasonlítás tisztességes elvégzését, mivel egyrészt az összehasonlítás tisztességtelen elvégzésének arra kellett volna késztetnie a Tanácsot és a Bizottságot, hogy módosítsa a többi exportáló gyártóra vonatkozó dömpingellenes vámot, amit azonban nem tett meg, másrészt pedig a kémiai szintézissel előállított borkősav „ugyanazon jellemzőkkel rendelkezik,” mint a borkészítés melléktermékeiből előállított borkősav, „és azt [az utóbbiéval] azonos alapvető felhasználási célokra szánják”.

193.

Számomra úgy tűnik, a Törvényszék kizárólag ezen az alapon nem vonhatta le azt a következtetést, hogy az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszer alkalmazása „nem tűnik ellentétesnek az alaprendelet 2. cikkével”. ( 92 )

194.

Először is, az, hogy a Tanács nem módosította a MET‑ben nem részesülő többi exportáló gyártóra kivetett vámot, nem bizonyítja, hogy az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszer nem ellentétes az alaprendelet 2. cikkével. Arra is utalhat, hogy a Tanács megsértette a szóban forgó rendelkezést azáltal, hogy nem módosította a MET‑ben nem részesülő többi exportáló gyártóra kivetett vámot. A Tanács magatartásából nem vonható le következtetés a korábbi vagy az új módszer jogszerűségére vonatkozóan.

195.

Másodszor, számomra úgy tűnik, hogy a Törvényszék – annak megállapításához, hogy az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszer alkalmazása nem ellentétes az alaprendelet 2. cikkével – nem szorítkozhat annak megállapítására, hogy a kémiai szintézissel előállított borkősav „ugyanazon jellemzőkkel rendelkezik,” mint a borkészítés melléktermékeiből előállított borkősav, „és azt [az utóbbiéval] azonos alapvető felhasználási célokra szánják”. A borkősav argentin és kínai gyártási eljárásának különbségei – amelyeket a Tanács alapul vett, amikor előadta, hogy a korábbi módszer alkalmazása összeegyeztethetetlen volt a megtámadott rendelet 2. cikkének (10) bekezdésével – ugyanis az alaprendelet (27) preambulumbekezdése értelmében ( 93 )„jelentős hatással van az árakra és a költségekre”.

196.

Ezenfelül megjegyzem, hogy a gyártási eljárások közötti különbségek képezik okát annak, hogy a megtámadott rendeletben megváltoztatták a módszert, és a MET‑ben nem részesülő exportáló gyártók vonatkozásában a rendes értéket az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak helyett az Argentínában felmerülő gyártási költségek alapján állapították meg. ( 94 ) Számomra ezért úgy tűnik, hogy amennyiben a Tanács a gyártási eljárások közötti különbségekre hivatkozik annak bizonyítása céljából, hogy a korábbi módszer felülvizsgálat során történő alkalmazása jogellenes lett volna, a Törvényszéknek nemcsak azt kellett volna megvizsgálnia, hogy e különbségek tisztességtelenné tették‑e a rendes érték és az exportárak közötti összehasonlítást, hanem azt is, hogy a szóban forgó különbségek megakadályozták‑e az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési áraknak a rendes érték megállapításához történő felhasználását. A Törvényszék csak akkor juthatna arra a következtetésre, hogy a korábbi módszer alkalmazása nem lett volna ellentétes az alaprendelet 2. cikkével, és hogy ebből kifolyólag a Tanács a megtámadott rendeletben nem alkalmazhatott új módszert, ha azt állapította volna meg, hogy az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak a gyártási eljárások közötti különbségek ellenére is felhasználhatók a rendes érték megállapításához.

197.

Igaz, hogy a Tanács – amelynek feladata annak bizonyítása, hogy a korábbi módszer alkalmazása jogellenes lenne – a Törvényszék előtt pusztán azt állította, hogy a gyártási eljárások közötti különbségek nem teszik lehetővé az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésében előírt tisztességes összehasonlítást; azt nem állította, hogy a szóban forgó különbségek kizárnák az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak rendes érték kiszámításához történő felhasználását. Számomra azonban úgy tűnik, hogy a két kérdés összekapcsolódik, amit a megtámadott rendelet (42) preambulumbekezdése is alátámaszt, amely szerint „[a]z argentin belföldi értékesítési árak felhasználásával végzett ugyanezen számítás, majd a normál érték és/vagy az exportár az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelő kiigazítása nem tette volna lehetővé a korrekt összehasonlítást”. ( 95 )

198.

Következésképpen a Törvényszék nem indokolta meg megfelelően és kellőképpen a megtámadott ítélet 137. pontjában általa tett megállapítást, amely szerint az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszer alkalmazása nem lenne ellentétes az alaprendelet 2. cikkével.

199.

A Bizottság érvelésének megfelelően nem állítható, hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az azonos módszer eredeti vizsgálatban és felülvizsgálat során való alkalmazásának követelménye nem az eredeti vizsgálat egészében alkalmazott módszerre, hanem az eredeti vizsgálatban az egyes exportáló gyártók vonatkozásában alkalmazott módszerre vonatkozik.

200.

Ha ez lenne a helyzet, a felülvizsgálat során a két kínai exportáló gyártó vonatkozásában a rendes értéket a tényleges belföldi értékesítési áraik alapján kellene megállapítani. ( 96 ) Ez azonban ellentétes lenne az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával, mivel a felülvizsgálat szerint a két kínai exportáló gyártó már nem jogosult arra, hogy MET‑ben részesüljön. A Tanács tehát az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megsértése nélkül alkalmazhatott új módszert. ( 97 )

201.

Álláspontom szerint azonban az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése nem értelmezhető akként, hogy az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszer felülvizsgálat során való alkalmazásának követelménye az egyes exportáló gyártók vonatkozásában alkalmazott módszerre vonatkozik. Egyrészt a szóban forgó rendelkezés szövegével ellentétes ez az értelmezés, mivel e rendelkezés értelmében ugyanazt a módszert kell alkalmazni, mint amelyet „a vám megállapítását eredményező vizsgálat” alkalmával használtak. A vizsgálatok fogalmilag az érintett termék valamennyi exportáló gyártójára vonatkoznak. Az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének szövegében semmi nem utal arra, hogy figyelembe kellene venni az exportáló gyártók egyéni helyzetét. Másodszor, bár a Bizottság „a következetesség általános erősítése érdekében” az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének hatályon kívül helyezését javasolta többek között amiatt, hogy az „időnként […] egyértelműen elavult módszerek alkalmazásának fenntartásához vezetett”, ( 98 ) nem helyezték hatályon kívül a szóban forgó rendelkezést. Ez az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésében rögzített szabály tág értelmezése mellett szól. Ez a szabály tehát a vizsgálat egészében alkalmazott módszerre, nem pedig az egyes exportáló gyártók vonatkozásában alkalmazott módszerre alkalmazandó.

202.

Következésképpen az egyetlen fellebbezési jogalap első részének helyt kell adni, és a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

203.

A teljesség kedvéért azonban röviden megvizsgálom az egyetlen fellebbezési jogalap második és harmadik részét.

204.

A Changmao Biochemical Engineering az egyetlen fellebbezési jogalap második és harmadik részében előadja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 139–141. pontjában tévesen állapította meg, hogy az, hogy a MET‑ben nem részesülő valamennyi exportáló gyártóra ugyanaz a rendes érték vonatkozik, megszüntet minden különbségtételt az együttműködő és a nem együttműködő exportáló gyártók között.

205.

Álláspontom szerint az egyetlen fellebbezési jogalap második és harmadik része elfogadhatatlan.

206.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 139–141. pontjában elutasította a Tanács azon érvét, hogy megszűnne minden különbségtétel az együttműködő és a nem együttműködő exportáló gyártók között, ha a rendes értéket egyrészt az együttműködő két kínai exportáló gyártó, másrészt a többi, nem együttműködő exportáló gyártó vonatkozásában is az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján kellene megállapítani. A Törvényszék álláspontja szerint a különbségtétel nem szűnne meg, mivel az együttműködő exportáló gyártók az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése alapján egyéni elbírálásban részesülhetnek, míg a nem együttműködő exportáló gyártók nem részesülhetnek egyéni elbírálásban.

207.

Hatástalan a Changmao Biochemical Engineering azon érve, hogy az, hogy az együttműködő exportáló gyártók – a nem együttműködő exportáló gyártókkal ellentétben – egyéni elbírálásban részesülhetnek, a rendes érték megállapítása szempontjából nem tesz lehetővé különbségtételt az együttműködő és a nem együttműködő exportáló gyártók között. Igaz, hogy ha valamely exportáló gyártó az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése alapján egyéni elbírálásban részesül, a MET‑ben nem részesülő valamennyi exportáló gyártóra vonatkozó országos rendes értéket kell alkalmazni, jóllehet a szóban forgó exportáló gyártó tényleges exportárai alapján egyéni dömpingellenes különbözetet állapítanak meg. A megtámadott ítélet 139–141. pontjában vizsgált kérdés azonban nem az, hogy ugyanazt a rendes értéket kell‑e alkalmazni a MET‑ben nem részesülő valamennyi exportáló gyártóra függetlenül attól, hogy együttműködött‑e. A Changmao Biochemical Engineering együttműködött, és ezt a Törvényszék el is ismeri. A kérdés az, hogy jóllehet, ugyanazt a rendes értéket kell alkalmazni, az egyéni elbírálás lehetővé tesz‑e különbségtételt az együttműködő és a nem együttműködő exportáló gyártók között.

208.

Ugyanebből az okból szintén hatástalan a Changmao Biochemical Engineering azon érve, hogy nem alkalmazandó ugyanaz a rendes érték a MET‑ben nem részesülő valamennyi exportáló gyártóra akkor, ha azok gyártási eljárásai és költségei különbözők.

209.

Arra következtetek, hogy az egyetlen fellebbezési jogalap első részének helyt kell adni. Ezen az alapon tehát a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

210.

Álláspontom szerint a Bíróság nincs abban a helyzetben, hogy az alapokmány 61. cikke alapján érdemben eldöntse az ügyet. A jogvita elbírálása a fenti 185–198. pontban szereplő megfontolások alapján az ügy tényállásának újbóli értékelését teszi szükségessé, amelynek elvégzésére a Törvényszék alkalmasabb.

211.

Ennélfogva a jelen ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé annak megvizsgálása érdekében, hogy az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszer felülvizsgálat során való alkalmazása ellentétes‑e az alaprendelet 2. cikkével. Ezt követően, ha a Törvényszék azt állapítja meg, hogy e kérdésre igenlő választ kell adni, következésképpen a Tanács új módszernek a felülvizsgálat során történő alkalmazásával nem sérthette meg az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését, az előtte felhozott többi jogalapot is meg kell vizsgálnia.

212.

Mivel azt javaslom, hogy az ügyet utalják vissza a Törvényszék elé, a fellebbezéssel kapcsolatban felmerülő költségek viseléséről jelenleg nem kellene határozni.

213.

A Bíróságnak azonban határoznia kellene a csatlakozó fellebbezés költségeinek viseléséről.

214.

Az eljárási szabályzat – 184. cikkének (1) bekezdése révén a fellebbezési eljárásra alkalmazandó – 138. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Bíróság határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

215.

A jelen ügyben a Bizottság pervesztes annyiban, amennyiben azt kérte, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet azon az alapon, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Distillerie Bonollót a megtámadott rendelet közvetlenül érintette, azonban pernyertes annyiban, amennyiben azt kérte, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontját abban a részében, amelyben a Tanács számára előírja a megtámadott ítélet végrehajtásához szükséges intézkedések meghozatalát. Mivel a Distillerie Bonollo kérte a költségviselésre kötelezést, a Bizottságot kötelezni kell a saját költségein felül a Distillerie Bonollo részéről felmerülő költségek négyötödének viselésére, míg a Distillerie Bonollo viseli a saját költségeinek egyötödét.

216.

Az eljárási szabályzat – 184. cikkének (1) bekezdése révén a fellebbezési eljárásra ugyancsak alkalmazandó – 140. cikkének (1) bekezdésével összhangban a csatlakozó fellebbezésre vonatkozó eljárásba beavatkozó Tanács maga viseli a csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatos saját költségeit.

217.

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése alapján, ha az elsőfokú eljárásban beavatkozó fél részt vesz a fellebbezési eljárásban, a Bíróság dönthet úgy, hogy e fél maga viseli saját költségeit. Mivel a Changmao Biochemical Engineering részt vett a csatlakozó fellebbezésben, maga viseli a csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatos saját költségeit.

218.

Ennélfogva azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon: