1. 

A jelen fellebbezés tárgya – röviden – azon jogi alap, amely lehetővé teszi az EUIPO fellebbezési tanácsai számára a saját határozataik visszavonását.

2. 

A jogvita azzal indult, hogy az Asociación repowermap.org (a továbbiakban: repowermap) egy európai uniós védjegy (REPOWER) törlését kérte a lajstromozás iránti kérelemben szereplő összes áru és szolgáltatás tekintetében, amely védjegy jogosultja egy másik vállalkozás (a Repower AG) volt.

3. 

A közigazgatási eljárás végén az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa a 2016. február 8‑i határozatában részben helyt adott a védjegy törlése iránti kérelemnek. ( 2 ) Azt követően, hogy a repowermap e határozat ellen keresetet nyújtott be a Törvényszékhez, ( 3 ) a fellebbezési tanács (2016. augusztus 3‑án) visszavonta a határozatát, mert megállapította az indokolás hiányosságát.

4. 

A Repower AG ezt követően keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a 2016. augusztus 3‑i határozat ellen, amelyet a Törvényszék a 2018. február 21‑i ítélettel elutasított, a jelen fellebbezés pedig ezen ítélet ellen irányul.

5.

A jogvitára – az időbeli hatály miatt – a 207/2009 rendelet eredeti változata irányadó, amelyet 2015‑ben átfogó jelleggel módosítottak, ( 5 ) később pedig felváltotta az (EU) 2017/1001 rendelet. ( 6 )

6.

A 207/2009 rendelet 80. cikke előírja:

„(1)   Ha a hivatal által a lajstromba tett bejegyzés vagy az általa hozott határozat a hivatalnak tulajdonítható nyilvánvaló eljárási hibában szenved, a hivatal gondoskodik a bejegyzés törléséről, illetve a határozat visszavonásáról. Ha az eljárásban ellenérdekű fél nem vett részt, és a bejegyzés vagy a jogi aktus az eljárásban részt vett fél jogait érinti, a törlésről vagy a visszavonásról akkor is dönteni kell, ha e fél számára a hiba nem vált nyilvánvalóvá.

(2)   Az (1) bekezdésben említett törlésről, illetve visszavonásról hivatalból vagy az eljárásban részt vevő felek egyikének kérelmére az a szervezeti egység dönt, amelyik a bejegyzést tette vagy a határozatot hozta. A törlésről vagy a visszavonásról a lajstromba történő bejegyzés, illetve a határozathozatal napjától számított hat hónapon belül kell dönteni, a felekkel és az érintett közösségi védjegy lajstromba bejegyzett bármely jogosultjával folytatott konzultációt követően.

(3)   E cikk nem érinti a felek jogát arra, hogy az 58. és a 65. cikknek megfelelően fellebbezést nyújtsanak be, továbbá annak lehetőségét sem, hogy a végrehajtási rendeletben megállapított eljárás alapján és feltételeknek megfelelően kijavítsák a hivatal határozataiban a nyelvi és a másolási hibákat, valamint a nyilvánvaló elírásokat, továbbá a védjegy lajstromozása vagy annak meghirdetése során előforduló, a hivatalnak tulajdonítható hibákat.”

7.

A 207/2009 rendelet 83. cikke megállapítja:

„Ha e rendelet, a végrehajtási rendelet, a díjrendelet, illetve a fellebbezési tanácsok ügyrendje nem tartalmaz eljárási rendelkezéseket, a Hivatal a tagállamokban általánosan elismert eljárásjogi elveket veszi figyelembe.”

8.

A Repower AG a REPOWER európai uniós szóvédjegy jogosultja, amelyet a Nizzai Megállapodás szerinti 4., 9., 37., 39., 40. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében lajstromoztak. ( 7 ) Az áruk és szolgáltatások említett csoportjai többek között a villamos energiát, annak termelését, valamint egyéb technikai aspektusokat foglalnak magukban, illetve ezekre vonatkoznak.

9.

2013. június 3‑án a repowermap kérte a REPOWER védjegy törlését, mert úgy vélte, hogy a megjelölés leíró jellegű, és nem alkalmas a megkülönböztetésre, az e védjegy árujegyzékében szereplő valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában. ( 8 )

10.

Az EUIPO törlési osztálya a 2014. július 9‑i határozatával:

11.

A repowermap fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozata ellen a fellebbezési tanácshoz, amely a 2016. február 8‑i határozatával elutasította azt. A törlési osztály szerint a megjelölés nem volt leíró jellegű és a repowermapnek nem sikerült bizonyítania, hogy az szokásos jellegű a vitatott árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban.

12.

2016. április 26‑án a repowermap hatályon kívül helyezés iránti keresetet terjesztett a Törvényszék elé a fellebbezési tanács 2016. február 8‑i határozata ellen (T‑188/16).

13.

Miközben a T‑188/16. sz. ügyben benyújtott kereset elbírálása még folyamatban van a Törvényszék előtt, a fellebbezési tanács 2016. augusztus 3‑án ( 11 ) úgy határozott, hogy visszavonja a 2016. február 8‑i határozatot. A szóban forgó visszavonást a „[2016. február 8‑i határozat] indokolásának hiányosságára” való hivatkozással igazolta, az áruk és szolgáltatások vonatkozásában, ami a „207/2009 rendelet 80. cikke szerinti nyilvánvaló eljárási hibának” minősült. Szintén közölte, hogy a kellő időben új határozatot hoz, ( 12 ) amit 2016. szeptember 26‑án megtett. ( 13 )

14.

A Repower AG 2016. október 10‑én keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a fellebbezési tanács 2016. augusztus 3‑i határozata ellen, négy hatályon kívül helyezési okra hivatkozva: i. jogi alapjának hiánya; ii. a fellebbezési tanács hatáskörének hiánya a saját határozatai visszavonására; iii. a 207/2009 rendelet 80. cikkének, az EUIPO vizsgálati iránymutatásainak és a gondos ügyintézés, a jogbiztonság, valamint a jogerő elvének a megsértése; és iv. az indokolás hiánya.

15.

A jelen fellebbezés szempontjából kiemelem, hogy a Repower AG a Törvényszékhez benyújtott keresetében az alábbiakat állította:

16.

A Törvényszék a 2018. február 21‑i ítéletében ( 15 ) elutasította a négy hatályon kívül helyezési okot, és ennélfogva a Repower AG keresetét.

17.

A Törvényszék helyt adott azon érvelésnek, miszerint az indokolás hiányossága nem minősülhet eljárási hibának. Egy korábbi ítéletből ( 16 ) azt a következtetést vonta le, hogy a „határozat indokolása e határozat lényegét érinti, és hogy az indokolás hiányossága nem tekinthető a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdése értelmében vett eljárási hibának”. A fellebbezési tanács tehát „nem alapíthatta a megtámadott határozatot a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésére”. ( 17 )

18.

Ezen előfeltevés alapján, a Törvényszék megerősítette, hogy „a fellebbezési tanácsok főszabály szerint a jogsértő közigazgatási határozatok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv alapján visszavonhatják a határozataikat”. ( 18 ) Véleménye szerint egy adott rendelkezés megléte (a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése) nem jelenti akadályát a szóban forgó elv alkalmazásának, az említett cikktől függetlenül.

19.

E megállapítás alátámasztásaként a Törvényszék ismét két korábbi, saját ítéletére hivatkozott, ( 19 ) amelyekből azt a következtetést vonta le, hogy „az intézmények meghatározott feltételekkel még abban az esetben is visszavonhatják a határozataikat az alanyi jogokat teremtő jogellenes közigazgatási határozat visszaható hatályú visszavonására lehetőséget adó általános jogelv alapján, ha a jogalkotó szabályozta az ezen intézmények határozatainak visszavonására irányuló eljárást [az észszerű határidő és a határozat jogosultja jogos elvárásainak tiszteletben tartása]”. ( 20 )

20.

A Törvényszék szerint „a nyilvánvaló eljárási hiba” kifejezés meghatározását a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése által hivatkozott egyik rendelet sem tartalmazza, és ez utóbbi rendelkezés „nem egyértelmű és nem elég világos ahhoz, hogy ki lehessen zárni a 207/2009 rendelet 83. cikkének alkalmazását”. ( 21 )

21.

Innentől kezdve a Törvényszék a fent említett általános jogelv alkalmazási feltételeinek vizsgálatára összpontosított annak megállapítása céljából, ( 22 ) hogy:

22.

A Törvényszék elutasította, hogy a visszavonhatóság elve összeegyeztethetetlen lenne a gondos ügyintézés, a jogbiztonság és a jogerő elvével. Egyfelől jogszerű, és a megfelelő közigazgatási ügyintézés érdekeit szolgálja a határozat hibáinak és hiányosságainak kijavítása. Másfelől, mivel a visszavonásnak észszerű határidőn belül kell történnie, mindez tiszteletben tartja az érdekeltnek a jogi aktus jogszerűségébe vetett bizalomhoz való jogát. Végül a fellebbezési tanács határozataihoz, amelyek nem bírósági, hanem közigazgatási jellegűek, nem kapcsolódik az ítélt dolog (res iudicata) hatálya. ( 24 )

23.

A Repower AG 2018. április 24‑én nyújtotta be fellebbezését a Bíróság Hivatalához. Az EUIPO és a repowermap 2018. július 25‑én és 2018. augusztus 17‑én nyújtotta be válaszbeadványát.

24.

A Repower AG azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére. Ez utóbbi és a repowermap pedig azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezési kérelmet és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

25.

A tárgyalást 2019. március 14‑én tartották, amelyen a Repower AG, az EUIPO és a repowermap vett részt.

26.

Bár a Repower AG öt fellebbezési jogalapra hivatkozott, a Bíróság megkérte a főtanácsnokot arra, hogy vizsgálatát a második és harmadik jogalapra összpontosítsa, ( 25 ) amelyekben az említett cég kifogásolja:

27.

Bár a fellebbezési jogalapok vizsgálatának szokásos módszere így megváltozik, úgy vélem azonban, hogy a jelen ügy érthetőbbé válhat, ha a két jogalap egyenkénti megválaszolása előtt előzetesen kifejtek a jogvita tárgyával kapcsolatban néhány észrevételt.

28.

A tágabb értelemben vett „visszavonás” szó [a spanyol eredeti szövegben „revocación”, amely magyarul jelenthet többek között visszavonást, elállást, hatályon kívül helyezést] két olyan – jogilag eltérő – jelenséget jelöl, amely kihatással lehet az érdekeltek számára kedvező tartalmú közigazgatási aktusokra:

29.

A jelen ügy szempontjából az érintett visszavonás az említett két kategória közül a másodiknak felel meg: valójában hivatalból történő felülvizsgálatnak minősül, amelyet az uniós szerv (egyik fellebbezési tanácsa) egyoldalúan végez el olyan határozat tekintetében, amelyet saját maga hozott, és amelyet később úgy tekint, hogy jogellenességet eredményező hibája van.

30.

A Bíróság korai ítélkezési gyakorlatában ( 28 ) az akkori Európai Gazdasági Közösség hat tagállamának közigazgatási jogára irányadó általános közös jogelvként mondta ki a jelen ügy tárgyát képező elvet. Meghatározása a Compte kontra Parlament ítélet szavaival foglalható össze: „minden uniós intézmény számára el kell ismerni azt a jogot, hogy amennyiben valamely aktus jogellenességét észleli, azt észszerű határidőn belül […] visszavonja”, noha a „kedvező közigazgatási határozat visszaható hatályú visszavonása általában véve nagyon szigorú feltételektől függ”. ( 29 )

31.

Később ezt az elvet alkalmazták más területeken is, mint például az uniós intézmények tisztviselőinek és személyi állományának személyzeti szabályzata, ( 30 ) az EMOGA által nyújtott támogatások, ( 31 ) acéltermékek termelési kvótáinak rögzítése az ESZAK‑Szerződés keretében, ( 32 ) vagy a közösségi támogatás meghatározása az olajos magvak ágazatában. ( 33 )

32.

Nem térek most ki az arról folyó vitára, hogy az említett elv alkotmányos szintűnek minősül‑e, vagy sem, más olyan elvekhez hasonlóan, mint például az egyenlő bánásmód elve, ( 34 ) vagy a jogbiztonság elve, ( 35 ) amellyel a jogerős határozatok visszavonása – lényegénél fogva – némileg ütközik. Elég hangsúlyozni, hogy az előbbit úgy kell alkalmazni, hogy a jogbiztonság elvét (amely elvet tükrözi a kedvezményezettnek a határozat érvényességének látszatába vetett jogos bizalma) össze kell hangolni a jogszerűség elvével, azaz az Uniónak az intézményei és ügynökségei megfelelő működéséhez fűződő érdekével. ( 36 )

33.

A közhatalom azzal, hogy jogellenességi okok miatt érvényesíti visszavonásra irányuló jogkörét, a polgár jogbiztonságából feláldoz egy részt a közérdek érdekében, amely jogilag hibáktól mentes közigazgatási eljárást igényel. Ezért szükséges a kellő elővigyázatosság olyan esetben, ha mindez hátrányosan érintheti azon személy jogosultságait, aki korábban a közigazgatási szerv által olyan kedvező határozat címzettje volt, amely a számára valamilyen alanyi jogot ismert el. ( 37 )

34.

A fentiekből következik, hogy az uniós jogalkotó felhatalmazással rendelkezik az olyan jogsértő közigazgatási határozatok visszavonására vonatkozó elv alkalmazásának kiigazítására, amelyek tartalma az érintettek számára kedvező lett volna. Kijelölheti tehát azon határokat, amelyeket e területen az uniós intézményeknek be kell tartaniuk, különösen, ha a jogbiztonság védelméről van szó. Az említett behatárolásnak különös jelentősége van az olyan eljárásokban, amelyekben ellenérdekű fél vesz részt, mivel tekintettel az érintettek ellentétes álláspontjaira, a közigazgatási szerv által hozott, visszavonásra irányuló határozatok az egyik felet hátrányosan érintik, a másik felet ezzel egyidejűleg előnyben részesítik, és kihatással vannak azon személyek jogi helyzetére, akik korábban a saját érdekeikre nézve kedvező határozattal számoltak.

35.

Véleményem szerint tehát az uniós jogalkotónak lehetősége van pontosan meghatározni, hogy milyen fajta hibáknak (érdemi vagy alaki) és milyen intenzitással kell bekövetkezniük ahhoz, hogy a visszavonás elfogadható legyen. A tárgyaláson az EUIPO és a repowermap végül tagadta e jogosultságot, és a jogellenes közigazgatási határozatok bármilyen körülmények között történő visszavonásának kedvező általános elv korlátlan jellege mellett állt ki.

36.

Ez az álláspont számomra nem meggyőző, és valójában figyelmen kívül hagyja, hogy a nyilvánvaló hibáknak a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdésében – annak jelenlegi változatában is – történő megemlítése eleve csökkenti a hivatkozott elv alkalmazási körét. Ha ez utóbbinak abszolút hatálya lenne, a jogalkotó egyszerűen nem korlátozhatná az alkalmazhatóságát a másodlagos jog rendelkezéseiben, mivel valamely határozat jogellenessége nem függ attól, hogy az annak tulajdonított hiba nyilvánvaló‑e, vagy sem.

37.

Az uniós védjegyjogban a visszavonás és a jogbiztonság közötti feszültség a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdésében és a 83. cikkben jelenik meg.

38.

A jogalkotó a 80. cikkel helyénvalónak tartotta korlátozni azon eseteket, amelyekben az EUIPO szervezeti egységei visszavonhatják határozataikat: kizárólag akkor kerülhet erre sor, ha e határozatok „nyilvánvaló eljárási hibában szenvednek”.

39.

A 83. cikkel a jogalkotó lehetővé tette, hogy „ha e rendelet [vagy ebből származó egyéb rendelet] nem tartalmaz eljárási rendelkezéseket, a Hivatal a tagállamokban általánosan elismert eljárásjogi elveket vegye figyelembe”.

40.

Bár e két cikknek a megtámadott ítéletben való értelmezésére később visszatérek, előre kívánom bocsátani, hogy egyáltalán nem találom kétértelműnek a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdését. A „nyilvánvaló eljárási hiba” ( 38 ) kifejezés, mint minden jogi kifejezés, értelmezési munkát igényel annak tisztázásához, hogy nyilvánvaló (és súlyos) hiba csúszott‑e az eljárásba. E hermeneutikai műveleten kívül azonban, amely a jogszabályok minden alkalmazásánál megszokott, a rendelkezésben nem észlelek semmilyen ellentmondásosságot.

41.

Szintén nem tűnik úgy számomra, hogy a hivatkozott cikk „joghézagot” tartalmazna, és nem csak azért, mert tekintetében az inclusio unius, exclusio alterius aforizma irányadó. Véleményem szerint a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése a visszavonási jogkör világos korlátozását vezeti be, amely az alaki hibákra, és nem az érdemi hibákra korlátozódik. Ha a jogalkotó a visszavonási jogosultságot ki akarta volna terjeszteni az érdemi hibákra, bizonyára feltüntette volna azt. Az uniós bíróság korlátozná a jogalkotási funkciót, ha megállapítaná, hogy ilyen értelmű rendelkezés esetén kiterjeszthetők a visszavonási jogosultságok az esetleges joghézag kitöltésére.

42.

Elméletileg vitatható, hogy a fellebbezési tanácsok jogosultak‑e visszavonni saját határozataikat, ha a Törvényszék előtt a határozataik ellen benyújtott kereset elbírálása folyamatban van. Közigazgatási jellegük ellenére bizonyos egyetértés van általában véve az említett tanácsok, különösen az EUIPO fellebbezési tanácsainak kvázi igazságszolgáltatási feladatával ( 39 ) kapcsolatban. ( 40 ) Ugyanazt a szempontot lehet alkalmazni analógia útján, mint amely a szigorú értelemben vett bíróságokra irányadó, miszerint ítéleteiket akkor sem vonhatják vissza hivatalból, ha később azok érdemi vagy alaki hibáját állapítják meg.

43.

Ebből a megközelítésből (hangsúlyozom, inkább elméleti megközelítésből) a fellebbezési tanácsok által hozott határozatok kizárólag azon rendes eljárással vonhatók vissza, amelyet az uniós jogalkotó az uniós intézmények és ügynökségek aktusainak felülvizsgálata céljából vezetett be: vagyis a Törvényszékhez benyújtott hatályon kívül helyezés iránti kereset útján, amelyre a 207/2009 rendelet 65. cikke hivatkozik. ( 41 )

44.

A helyzet mégis az, hogy e kérdés az uniós jogalkotó szabályalkotási szabadságára van bízva. Mérlegelési jogkörén belül az uniós jogalkotó éppúgy megtilthatta volna, hogy a fellebbezési tanácsok visszavonják határozataikat, ha azokat bíróság előtt megtámadták, mint ahogy meg is engedhette volna.

45.

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése, amikor nyilvánvaló eljárási hibában szenvedő határozatokról szól, nem tesz különbséget az EUIPO különböző szervezeti egységei – amelyek közül az egyik éppen a fellebbezési tanács – által kibocsátott határozatok között. Sem a fellebbezési tanácsok eljárási szabályzata, ( 42 ) sem a tényállás időpontjában hatályos végrehajtási rendelet nem tartalmaz kivételt e tekintetben. ( 43 )

46.

A Repower AG kifogásolja, hogy a Törvényszék a jogellenes közigazgatási határozatok visszavonhatóságának általános jogelvét alkalmazta a megtámadott határozat helybenhagyásának alátámasztásaként. Véleménye szerint a 207/2009 rendelet 83. cikke olyan lex specialis, amely felhatalmazza az EUIPO‑t, hogy a tagállamokban e területen általánosan elismert eljárásjogi elveket alkalmazza, ha az említett rendelet joghézagot tartalmaz. Ezenkívül az említett cikk csak a tagállamokban elismert közös jogelvekre való hivatkozást, nem pedig az uniós jog általános jogelveire való hivatkozást teszi lehetővé.

47.

A Repower AG szerint a 207/2009 rendelet 80. cikke nem tartalmaz semmilyen joghézagot: a visszavonhatatlan jelleg alóli kivételt állapít meg azzal, hogy feljogosítja az EUIPO‑t arra, hogy – kizárólag akkor, ha nyilvánvaló eljárási hibában szenved – visszavonjon valamely határozatot. Ha e jogosultságot másfajta hibákra is kiterjesztenék, a 80. cikk értelmét veszítené, mivel a jogalkotó nem kívánta ezeket a kivétel körébe vonni.

48.

A Repower AG azt is bírálja, hogy a Törvényszék az állami támogatásokra ( 44 ) vagy a vállalkozások közötti kartellekre ( 45 ) vonatkozó bizottsági határozatok visszavonásáról szóló ítéleteket idéz, amelyekre a 207/2009 rendelettől eltérő szabályok irányadók.

49.

Végül rendszertani szempontból azzal érvel, hogy csak a 207/2009 rendelet 61. cikke rendelkezett az EUIPO azon szervezeti egysége által hozott határozatok visszavonásáról, amelynek határozata ellen ellenérdekű fél hiányában folytatott eljárásban nyújtottak be fellebbezést a fellebbezési tanácsokhoz. Ebből következik, hogy mivel az olyan ügyek felülvizsgálatát illetően, amelyben ellenérdekű fél szerepel, nincs ehhez hasonló rendelkezés, a jogalkotó úgy gondolhatta, hogy a Törvényszékhez benyújtott, hatályon kívül helyezés iránti kereset majd esetleg enyhíti a fellebbezési tanácsok határozatainak hivatalból történő visszavonásának lehetőségét.

50.

Az EUIPO és a repowermap elsődlegesen azt kifogásolja, hogy e fellebbezési jogalap nem elfogadható, mivel a 207/2009 rendeletben lévő joghézag hiányával kapcsolatban az elsőfokú eljárás során kifejtett érvelés ismétlésére szorítkozik, anélkül hogy egyértelműen meghatározná a Törvényszék által elkövetett jogi hibát.

51.

Másodlagosan az EUIPO az ügy érdemét illetően nem ért egyet a Repower AG‑vel a Bizottságnak saját határozatai visszavonására irányuló jogosultságára vonatkozó ítéletek jelentőségét illetően. Az említett ítélkezési gyakorlat nem más, mint az anyagi jogokat keletkeztető, jogsértő közigazgatási határozatok visszavonhatósága általános jogelvének kifejeződése. A visszavonásra alkalmazandó feltételek (tudniillik az észszerű határidő betartása és a kedvezményezett bizalomvédelemhez való joga) a jelen ügyben teljesültek.

52.

A repowermap kiemeli, hogy a fellebbezésben nem fejtették ki egyértelműen, hogy az ügyek tárgya (állami támogatások/védjegyjog) közötti eltérés milyen mértékben befolyásolja a közigazgatási határozatok visszavonhatóságára vonatkozó elv alkalmazásának feltételeit.

53.

A Bíróság eljárási szabályzata 169. cikke (2) bekezdésének értelmében „a felhozott jogalapoknak és jogi érveknek pontosan meg kell jelölniük a Törvényszék határozatában szereplő indokolás vitatott részeit”.

54.

Bár e szabály alkalmazásakor nem kell eltúlozni az alaki követelményeket, ezek nem is mellőzhetők. A Bíróság éppen az uniós védjegyekkel kapcsolatban árnyalta, hogy ha a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogi érvek a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. ( 46 )

55.

Mivel a Repower AG a Törvényszék előtt a 207/2009 rendelet 80. cikkének megsértésére hivatkozott, és keresetének erre alapított jogalapját az ítéletben elutasították, semmi szokatlan nincs abban, ha az elsőfokú eljárásban ismertetett érveket a fellebbezés keretében is kifejtik, az eljárás ezen szakaszában azonban a Törvényszék kapcsolódó okfejtésével szemben.

56.

Márpedig lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy a Repower AG, amely a megtámadott ítélet vitatott elemeit pontosítani köteles, fellebbezésének a második fellebbezési jogalapra vonatkozó 31–41. pontjában nem jelölte meg kifejezetten az általa bírált ítélet konkrét bekezdéseit vagy szövegrészeit. Ezáltal nem tett eleget a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségnek, valamint az ezt értelmező ítélkezési gyakorlatnak, miszerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit. ( 47 )

57.

Kétségtelen, hogy a tárgyaláson a Repower AG a tanács egyik kérdésére válaszolva pontosította, hogy a második fellebbezési jogalap a megtámadott ítélet 65. és 66. pontjára vonatkozott. Ha a Bíróság figyelmen kívül hagyja e pontosítás elkésettségét, ítélkezési gyakorlatának kevésbé szigorú értelmezésével elfogadhatná a jogalapot. Ennek ellenére ugyanis a többi fél és maga a Bíróság is, különösen az eljárás szóbeli szakaszában, azonosítani tudták a második fellebbezési jogalapot alátámasztó vitatott pontokat.

58.

Összefoglalva, az eljárási konzervativizmus szemszögéből és az ítélkezési gyakorlatot pontosan követve azt kellene megállapítani, hogy a második fellebbezési jogalap elfogadhatatlan. Ha azonban a Bíróság nem így tekintené, kifejtem véleményem azon jogi hibákkal kapcsolatban, amelyeket a jogalap (bár nem szigorú értelemben véve) felró a megtámadott ítélettel szemben.

59.

A Repower AG arra hivatkozik, ( 48 ) hogy a jogalkotó nem biztosította a fellebbezési tanácsok számára a határozataik hivatalból történő felülvizsgálatra irányuló jogkört, és e hivatkozást megismétli a harmadik jogalapban. ( 49 ) Az általam fent kifejtett okok miatt úgy vélem, hogy e kérdéssel kapcsolatos álláspontja nem fogadható el.

60.

Ezzel szemben a második fellebbezési jogalapnak helyt lehet adni, ha bebizonyosodik, hogy a Törvényszéknek csak a 207/2009 rendelet 80. cikkét kellett volna alkalmaznia.

61.

Ahogy azt már az előzetes megfontolásokban előrebocsátottam, egyetértek a Repower AG‑vel abban, hogy az uniós jogalkotó a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdésében amellett döntött, hogy a „nyilvánvaló eljárási hiba” eseteire korlátozza az EUIPO által hivatkozásként használható visszavonási okokat.

62.

E döntés, amely egyértelműen kifejeződik a rendelkezésben, a jogalkotó azon jogkörének megnyilvánulása, amellyel valamelyest megváltoztathatja, vagy akár korlátozhatja, hogy az uniós intézmények és ügynökségek a visszavonás elvére hivatkozzanak. ( 50 ) Ez tehát az EUIPO és e Hivatal eljárását ellenőrző különböző szintű bíróságok tekintetében is irányadó.

63.

A 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdése, úgy vélem, önmagában véve is teljes szabály abban az értelemben, hogy kijelöli a visszavonási jogosultság határait. E határokat nem lehet átlépni olyan értelmezés céljából, amely szerint az ezeken kívül álló visszavonási okok (például az érdemi hibák) akár az általános jogelv, akár ugyanezen rendelet 83. cikke alapján mégis alkalmazhatóak lennének. Ez utóbbi rendelkezést csak a rendelet (vagy ez alapján elfogadott rendeletek) egyéb rendelkezéseinek hiányában kell számításba venni, amely hiány a jelen ügyben nem észlelhető.

64.

Ezen előfeltevések alapján nem értek egyet a Törvényszékkel, hogy saját korábbi ítéleteit ( 51 ) alkalmazza a jelen ügy és 659/1999 rendelet 9. cikke szerinti eset közötti analógia alátámasztására. ( 52 ) A jelzett ítéletekben a Törvényszék úgy értelmezte, hogy a Bizottság bármely esetben (a határidőre és a címzett bizalomvédelem elvéhez való jogára vonatkozó bizonyos feltételekkel) visszavonhatja a jogsértő határozatait, az említett 659/1999 rendelet 9. cikkétől függetlenül.

65.

Szükségtelen most állást foglalnom a 659/1999 rendelet 9. cikkének értelmezéséről, elegendő arra rámutatni, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének jogszabályi szövege nagyon eltér az előbbitől. Véleményem szerint a 659/1999 rendelet 9. cikke olyan egyedi esetet tartalmaz (a felek által szolgáltatott helytelen információ), amely nem zár ki egyéb visszavonási okokat. Ezzel szemben a 80. cikk (1) bekezdése – hogy úgy mondjam – kimeríti a területet azzal, hogy csak a nyilvánvaló eljárási hiba fennállása esetén engedi meg a visszavonást.

66.

A két rendelkezés eltérő jogszabályi szerkezetéből adódóan elvileg arra lehet következtetni, hogy a jogellenes határozatok visszavonásának elvét a 659/1999 rendelet 9. cikkén túlmenően általánosan alkalmazzák, de nem a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban.

67.

Ebben a helyzetben el kell tehát fogadni a második fellebbezési jogalapot. Márpedig ezen elfogadás nem járna szükségképpen a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésével, ha mindennek ellenére a Törvényszék megfelelően minősítette volna a fellebbezési tanács első határozatában szereplő hibát. Ezért ezt követően kifejtem, hogy szerintem a Törvényszék e minősítése sem helytálló.

68.

A Törvényszék a megtámadott ítéletben ismét egy másik ítélet idézésével ( 53 ) megerősítette, hogy „egy határozat indokolása e határozat lényegét érinti, és hogy az indokolás hiányossága nem tekinthető a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének értelmében vett eljárási hibának”. ( 54 ) Ez alapján érvénytelenné tette a fellebbezési tanács azon megállapítását, amely eljárási hibának minősítette az indokolás hiányosságát az első határozatában. ( 55 )

69.

Márpedig úgy vélem, hogy az említett előfeltevés jogilag nem helytálló és a fellebbezési tanácsnak igaza volt abban, hogy az indokolás hiányosságát eljárási hibának minősítette.

70.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata ugyanis úgy tekinti, hogy az „indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott uniós jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik”. ( 56 )

71.

Ha valamely határozat nem felel meg az indokolási kötelezettségnek (mert az indokolás hiányzik vagy hiányos, és e hiányosság releváns), a szóban forgó határozat alaki vagy eljárási hibában szenved, de nem érdemi jellegűben. Az indokolás „lényeges eljárási szabálynak” minősül, ( 57 ) nevezetesen azon eljárás elengedhetetlen részének, amely a végső határozat elfogadásához és külső megjelenésének kialakításához vezet. Ellenben annak tisztázására, hogy a határozatban kifejtett okok jogilag helyesek‑e, az ügy érdeméről folyó vitában kerül sor, azaz az említett határozat anyagi jogi jogszerűségének felülvizsgálata során.

72.

Az indokolási kötelezettség betartását egyébként nemcsak a jogi aktus szövege alapján kell megítélni, hanem annak összefüggéseire, valamint az érintett területre vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel is. ( 58 ) Az indokolás vizsgálata alapján megállapítható annak nyilvánvalóan kazuisztikus jellege, ezáltal – a határozat összefüggéseire és hatályára figyelemmel – hasonló intenzitással megfogalmazott szöveg a körülményektől függően minősülhet elégséges vagy hiányos indokolásnak, illetve az indokolás hiányának is.

73.

A fellebbezési tanács által a feleknek küldött 2016. június 22‑i levélből kitűnik, hogy e tanács „az Európai Unió Bíróságához benyújtott keresetet követően” (a repowermap által előterjesztett keresetre hivatkozik, amely a jelenleg felfüggesztett T‑188/16. sz. ügy alapját képezi) a 207/2009 rendelet 75. cikkének értelmében vett indokolási hiányosságot tárt fel.

74.

A Törvényszékhez benyújtott keresetének 94. és 95. pontjában a repowermap tényleg bírálta, hogy a fellebbezési tanács határozata (amelyet később visszavontak) egyetlen olyan bekezdést, vagy akár mondatot sem tartalmazott, amelyben azon okokat vizsgálná, amelyek miatt a vitatott megjelölés nem volt leíró jellegű az áruk és szolgáltatások vonatkozásában. E megállapításokat követően, hangsúlyozom, a fellebbezési tanács visszavonta a 2016. február 8‑i határozatát.

75.

A fellebbezési tanács által elismert hiba – ebből következően – a 2016. február 8‑i határozat indokolásának hiányosságára vonatkozott. Ahogy azt később a fellebbezési tanács helytállóan megállapította, ez eljárási hibának minősülhetett. Valójában egyik fél sem vitatja az indokolás hiányosságát és az említett hiba nyilvánvaló jellegét a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének értelmében.

76.

Ilyen körülmények között úgy vélem, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 59. pontjában megsértette a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdését annak megállapításával, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatot nem alapíthatta a hivatkozott rendelkezésre.

77.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „ha a [Törvényszék] ítéletének jogalapjai uniós jogot sértenek, de az ítéletet más jogalapokkal igazolják, e jogsértés nem kellően jelentős ahhoz, hogy az említett ítélet hatályon kívül helyezésével járjon, és az indokolást kell megváltoztatni”. ( 59 ) Az említett jogsértés azonban a jogalap hiányát, és ennélfogva az ítélet alapját képező érvelés hatástalanságát eredményezi. ( 60 )

78.

A jelen ügyben, bár általam tévesnek tekintett indokokkal, a Törvényszék végül helyben hagyta a fellebbezési tanács 2016. augusztus 3‑án hozott visszavonó határozatát. Ha – már amennyiben jól gondolom – az említett visszavonást a 207/2009 rendelet 80. cikkének (1) bekezdéséhez igazították (feltéve, hogy mégis kiállja az elfogadhatóság próbáját), az ítélet ehhez fűződő okfejtését olyan érveléssel kellene helyettesíteni, amely a nyilvánvaló eljárási hibának való minősítést támasztaná alá, ahogy arra a fellebbezési tanács a 2016. február 8‑i határozatának visszavonása céljából hivatkozott.

79.

A Repower AG felrója a Törvényszéknek, hogy a 207/2009 rendelet 83. cikkének alkalmazásával megfordította, és ennek következtében megsértette a bizonyítási teher szabályait. Azzal érvel, hogy mivel az EUIPO hivatkozott a jogellenes közigazgatási határozatok visszavonhatóságának általános jogelvére, e szervnek kell bizonyítani, hogy ez az elv az összes tagállamban fennáll. A Törvényszék megállapításával ellentétben, nem lehetett a Repower AG‑től azt követelni, hogy a szóban forgó elvet elismerő néhány tagállammal kapcsolatban adatokat szolgáltasson.

80.

A Repower AG véleménye szerint a 207/2009 rendelet 83. cikke kifejezetten a tagállamok védjegyekkel kapcsolatos eljárási szabályaira utal. Márpedig a szóban forgó államokban nincs olyan közös elv, amely előírná a nemzeti védjegyhivatalok saját határozatai visszavonásának lehetőségét.

81.

Az EUIPO és a repowermap véleménye szerint a harmadik fellebbezési jogalap a megtámadott ítélet téves értelmezéséből következik, és a Törvényszék nem fordította meg a bizonyítási terhet. Egyszerűen emlékeztetett arra, hogy a jogellenes közigazgatási határozatok visszavonhatóságának elve minden tagállamban közös, ahogyan azt a Bíróság az első ítéleteitől kezdődően elismerte, és ahogyan azt az uniós bíróságok határozatai töretlenül megismételték. Ebben az összefüggésben a megtámadott ítélet felrótta a Repower AG‑nak, hogy nem nyújtott be semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy valamelyik tagállam jogrendszerében az nem létezik.

82.

A repowermap hozzáteszi, hogy az általános jogelv szerepe abban áll, hogy értelmezési szabályként szolgál és kijavítja a szabályok nemkívánatos joghatásait, ezért az ítélkezési gyakorlat általi megerősítése szükségtelenné teszi a bizonyítását.

83.

A tárgyaláson megvitatásra került, hogy a Törvényszék közvetlenül alkalmazta‑e a jogellenes közigazgatási határozatok visszavonhatóságának általános jogelvét, vagy pedig azt a 207/2009 rendelet 83. cikke útján tette meg.

84.

A kétség a megtámadott ítélet 66. pontja utolsó fordulatának olvasata alapján merül fel, amely az egyik azon kevés mondat közül, amelyben a Törvényszék a hivatkozott 83. cikkre utal. E fordulat konkrétan arra utal, hogy „mivel a nyilvánvaló eljárási hiba kifejezés meghatározását nem tartalmazzák a fent említett rendeletek, a 207/2009 rendelet 80. cikk[ének] (1) bekezdés[e] […] nem egyértelmű, és nem elég világos ahhoz, hogy ki lehessen zárni a 207/2009 rendelet 83. cikkének alkalmazását”.

85.

A megtámadott ítélet 62–65. pontjából véleményem szerint az következik, hogy a Törvényszék közvetlenül kívánta alkalmazni a jogellenes határozatok visszavonhatóságára vonatkozó általános jogelvet, a 207/2009 rendelet 80. cikkében lévő joghézag megállapítását követően. Úgy vélem, hogy ez az ítélet igazi értelme és a 66. pont csak a 83. cikkre való feltételes felhívást teszi hozzá. Az ítéletnek kizárólag a szóban forgó rendelkezésnek szentelt egyetlen pontja (93. pont) valójában a felperes további érvelésére adott válaszként fejeződik ki, nem pedig a fellebbezés elutasításának kulcsfontosságú érveként.

86.

Márpedig ezzel összefüggésben a Törvényszék csak mellékesen hivatkozik a 207/2009 rendelet 83. cikkére, nem pedig az ítéletre vonatkozó ratio decidendiként. Ebből következően az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a harmadik jogalapot hatástalannak kell minősíteni, mivel még ha annak esetlegesen helyt is adnánk, az sem eredményezhetné a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését. ( 61 )

87.

Mindazonáltal, ha a Bíróság nem értene egyet e megállapítással, másodlagos jelleggel állást foglalok a jogalap érdeméről.

88.

A Törvényszék szerint a Repower AG arra hivatkozott, hogy „az EUIPO‑nak az összes tagállamban kivétel nélkül alkalmazandó elvekből kiindulva ismertetnie kellett volna a nemzeti jog általános elveit”. ( 62 )

89.

A Törvényszék elutasította az említett érvelést, megállapítva, hogy a jogellenes határozatok visszavonhatóságának elve minden tagállam számára közös jogelv, ahogyan azt a Bíróság a kezdeti ítéleteiben ( 63 ) megállapította, és a Bíróság, illetve a Törvényszék később megerősítette. ( 64 )

90.

Márpedig, ha vélelmezzük a 83. cikk alkalmazhatóságát, a jelen jogvita, a 207/2009 rendelet 80. cikkének szerepét kizárva, nem is annyira az általában vett visszavonhatóság elvének körvonalazásáról vagy az ítélkezési gyakorlat szempontjából való megítéléséről szól, hanem inkább a 207/2009 rendelet 83. cikkének értelmezéséről, amelynek alapján a hivatkozott rendelet eljárási rendelkezéseinek hiányában „a Hivatal a tagállamokban [e területen] általánosan elismert eljárásjogi elveket veszi figyelembe”. ( 65 )

91.

Másképpen szólva, (quod non) a 207/2009 rendelet 80. cikkében a joghézag fennállásának megállapítását követően, azt kell megvizsgálni, hogy a nemzeti jog szerint az említett elvet alkalmazni kell‑e és milyen feltételekkel a nemzeti védjegyhivatalok (beleértve a fellebbezési tanácsokat) határozatainak visszavonása tekintetében. Az EUIPO feladata e tényt bizonyítani.

92.

A Törvényszék felrótta a Repower AG‑nak, hogy „nem hozott példát olyan tagállamra, amely ne ismerné el ezt az elvet”. ( 66 ) Azonban valójában, hangsúlyozom, az EUIPO‑tól kellett volna bizonyítékot követelnie az adott területen (és nem általában véve) annak igazolása céljából, hogy a tagállami jogok milyen feltételekkel teszik lehetővé a nemzeti védjegyhivatalaik számára a határozataik visszavonását.

93.

Végeredményben, ha a hatástalan jellegre vonatkozó elemzésem nem fogadható el, helyt kell adni e fellebbezési jogalapnak.

94.

A fellebbezési jogalap elfogadásának nem lehet más következménye, mint az ügynek a Törvényszékhez történő visszautalása, tekintettel arra, hogy a fellebbezési tanács által elfogadott visszavonást támogató álláspont megalapozásához az EUIPO soha ( 67 ) nem hivatkozott a 207/2009 rendelet 83. cikkére.

95.

Ilyen körülmények között a Törvényszéknek kell határidőt tűznie az EUIPO számára az arra vonatkozó bizonyítékok benyújtására, hogy a tagállamok jogában hogyan alkalmazzák a védjegyhivatalok által hozott határozatok visszavonhatóságának elvét. ( 68 )

96.

Mivel a jelen indítvány a fellebbezés öt jogalapja közül csak két jogalapot elemez, nem foglalhatok állást a költségek viseléséről, amelyre abban az esetben kerülne sor, ha a Repower AG fellebbezése (a Bíróság eljárási szabályzatának 184. cikke (2) bekezdése értelmében) teljes egészében megalapozatlan lenne.

97.

A fent kifejtett érvek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság: