EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62018CC0251

G. Pitruzzella főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2019. április 9.
Trace Sport kontra Inspecteur van de Belastingdienst/Douane, kantoor Eindhoven.
A Rechtbank Noord-Holland (Hollandia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – Kereskedelempolitika – Dömpingellenes vámok – Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában feladott kerékpárok behozatala – A Kínából származó kerékpárok behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vám ezen országokra történő kiterjesztése – 501/2013/EU végrehajtási rendelet – Érvényesség – Elfogadhatóság – Az alapeljárás felperese részéről megsemmisítés iránti kereset benyújtásának hiánya – Kapcsolatban álló importőr – Megsemmisítés iránti kereshetőségi jog – 1225/2009/EK rendelet – 13. cikk – Megkerülés – 18. cikk – Az együttműködés hiánya – Bizonyítás – Valószínűsítő körülmények csoportja.
C-251/18. sz. ügy.

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2019:295

GIOVANNI PITRUZZELLA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. április 9. ( 1 )

C‑251/18. sz. ügy

Trace Sport

kontra

Inspecteur van de Belastingdienst/Douane, kantoor Eindhoven

(a rechtbank Noord‑Holland [noord‑hollandi bíróság, Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Kereskedelempolitika – Dömpingellenes vámok – Többek között Srí Lankán feladott kerékpárok behozatala – A Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vám kiterjesztése – 501/2013/EU végrehajtási rendelet – Érvényesség – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága – A TWD ítélkezési gyakorlat alkalmazása”

1. 

A jelen ügy, amelyben a rechtbank Noord‑Holland (noord‑hollandi bíróság, Hollandia) előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be, az 501/2013/EU végrehajtási rendeletre ( 2 ) (a továbbiakban: vitatott rendelet) vonatkozik, amellyel az Európai Unió Tanácsa a Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámot kiterjesztette a többek között Srí Lankán feladott kerékpárokra.

2. 

Ezt a rendeletet az Európai Unió Törvényszéke a 2015. március 19‑i City Cycle Industries kontra Tanács ítélettel ( 3 ) megsemmisítette, amelyet a másodfokon eljáró Bíróság a 2017. január 26‑i Maxcom kontra City Cycle Industries ítélettel ( 4 ) helybenhagyott, azon egyetlen Srí Lanka‑i gyártót, vagyis a City Cycle Industriest (a továbbiakban: City Cycle) illetően, amely a rendelettel szemben megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be.

3. 

A kérdést előterjesztő bíróság előtt a Trace Sport társaság, egy francia kerékpárimportőr a holland vámhatóság által a Srí Lanka‑i kerékpárok behozatalára kivetett dömpingellenes vámok megfizetésére vonatkozó két fizetési felszólítást vitat. Az említett bíróság előtt a Trace Sport az uniós bíróságok által a City Cycle tekintetében hozott, fent említett ítéletek alkalmazására hivatkozik a vitatott rendelet azon Srí Lanka‑i gyártók/exportőrök tekintetében fennálló érvénytelenségének kifogásolása érdekében, amelyektől az érintett kerékpárokat importálta, vagyis a Kelani Cycles (PVT) Ltd társaság (a továbbiakban: Kelani Cycles) és a Creative Cycles (PVT) Ltd társaság (a továbbiakban: Creative Cycles) tekintetében.

4. 

A Bírósághoz írásbeli észrevételeket benyújtó felek mindazonáltal előadják, hogy a Trace Sport, amely a két Srí Lanka‑i gyártóhoz kapcsolódó importőr, sajátos körülményei miatt a kérdést előterjesztő bíróság előtt az 1994. március 9‑iTWD Textilwerke Deggendorf ítéletben (C‑188/92, EU:C:1994:90) megállapított ítélkezési gyakorlat alapján nem kifogásolhatja a vitatott rendelet érvénytelenségét. Ezen ítélkezési gyakorlat fényében valamely jogalany, akinek minden kétséget kizáróan lett volna kereshetőségi joga az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében valamely uniós jogi aktus ellen megsemmisítés iránti kereset keretében, nem kifogásolhatja ugyanezen jogi aktus érvénytelenségét a nemzeti bíróság előtt az előzetes döntéshozatali eljárás keretében (a továbbiakban: TWD ítélkezési gyakorlat). ( 5 )

5. 

Ilyen körülmények között és a Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítványban meg fogom vizsgálni a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságát, különös tekintettel a TWD ítélkezési gyakorlat jelen ügyben való alkalmazhatóságára.

I. A vitatott rendelet, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

6.

2012 szeptemberében az Európai Bizottság vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok behozatalára elrendelt dömpingellenes intézkedéseknek a többek között Srí Lankán feladott kerékpárok behozatala útján történő esetleges kijátszására vonatkozóan. ( 6 )

7.

A vizsgálat során a Kelani Cycles a dömpingellenes vám kiterjesztése alóli mentességre irányuló kérelmet nyújtott be. ( 7 ) A Bizottság 2013. január 16‑án ellenőrző látogatást tett a Kelani Cycles helyiségeiben. Ezt követően, mivel együttműködését elégtelennek tartották, a Bizottság arról tájékoztatta a Kelani Cyclest, hogy nem kívánja figyelembe venni az általa közölt információkat, hogy az őt érintő következtetéseit a rendelkezésre álló adatokra kívánja alapítani, ( 8 ) valamint hogy el kívánja utasítani a mentesség iránti kérelmét. Ilyen körülmények között a Bizottság lehetőséget biztosított a Kelani Cycles számára, hogy további magyarázatokkal szolgáljon, ( 9 ) amelynek a Kelani Cycles 2013. február 7‑i levelével és az ahhoz csatolt 43. melléklettel tett eleget. Különböző okokból a Bizottság nem vette figyelembe ezeket a további magyarázatokat, és végül elutasította a Kelani Cycles által benyújtott mentesség iránti kérelmet.

8.

Miután a Bizottság elutasította a Kelani Cycles által szolgáltatott és az előző pontban említett dokumentumok és bizonyítékok figyelembevételét, a Trace Sport a Bizottság által lefolytatott közigazgatási eljárásban kérte, hogy hallgassák meg annak érdekében, hogy ezen elutasítás ellenére ismertethesse ugyanazokat a dokumentumokat és bizonyítékokat, amelyeket a Kelani Cycles is benyújtott további magyarázatainak fenntartása érdekében. A Bizottság mindazonáltal nem adott helyt a Trace Sport kérelmének.

9.

2013. május 29‑én a Tanács elfogadta a vitatott rendeletet, amellyel kiterjesztette a Kínából származó kerékpárok behozatalára kivetett 48,5%‑os végleges dömpingellenes vámot a többek között Srí Lankán feladott kerékpárok behozatalára is. E rendeletben a Kelani Cyclest nem együttműködő vállalkozásnak tekintették, ( 10 ) míg a Creative Cyclest kifejezetten nem is említették abban.

10.

2012‑ben és 2013‑ban a Trace Sport nevében és érdekében eljáró képviselők a Srí Lankán feladott kerékpárok szabad forgalomba bocsátására irányuló vámáru‑nyilatkozatokat nyújtottak be Hollandiában, amelyekben e kerékpárok exportőreiként jelölték meg a Creative Cyclest és a Kelani Cyclest.

11.

Az említett nyilatkozatok utólagos ellenőrzése során az Inspecteur van de Belastingdienst/Douane, kantoor Eindhoven (az adóhivatal eindhoveni irodájának vámellenőre, Hollandia) úgy vélte, hogy 48,5%‑os dömpingellenes vámot kell fizetni a bejelentett kerékpárok szabad forgalomba bocsátásáért. Így megküldött két, a kivetett dömpingellenes vámokra – amelyek összege 229990,88 euró és 234275,37 euró volt – vonatkozó fizetési felszólítást. A Trace Sport által e felszólításokkal szemben benyújtott kifogások alapján e felszólításokat két 2015. szeptember 24‑i határozat megerősítette.

12.

Időközben a 2015. március 19‑i City Cycle Industries kontra Tanács ítélettel ( 11 ) a Törvényszék a City Cyclet érintő részében megsemmisítette a vitatott rendelet 1. cikkének (1) és (3) bekezdését. ( 12 )

13.

A Trace Sport a kérdést előterjesztő bíróság előtt a fizetési felszólításokat megerősítő 2015. szeptember 24‑i két határozatot vitatta.

14.

A 2017. január 26‑i Maxcom kontra City Cycle Industries ( 13 ) ítélettel a Bíróság a másodfokú eljárásban helybenhagyta a Törvényszék City Cycle Industries kontra Tanács ügyben hozott ítéletét.

15.

A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyben a Trace Sport a Bíróság Maxcom kontra City Cycle Industries ügyekben hozott ítéletében kifejtett érvekre hivatkozik annak érdekében, hogy megkérdőjelezze a vitatott rendelet Creative Cyclest és Kelani Cyclest érintő részének érvényességét. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Bíróság által ezen ítéletben a City Cycle tekintetében tett megállapítás a Kelani Cycles és a Creative Cycles tekintetében is érvényes, így tehát azt kérdezi, hogy a vitatott rendelet e két másik Srí Lanka‑i gyártó–exportőr tekintetében érvényes‑e.

16.

E körülmények között a rechtbank Noord‑Holland (noord‑hollandi bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)

Érvényes‑e [a vitatott] rendelet a Kelani Cycles gyártót/exportőrt érintő részében?

2)

Érvényes‑e [a vitatott] rendelet a Creative Cycles gyártót/exportőrt érintő részében?”

II. Jogi elemzés

A.   Előzetes észrevételek

17.

A Bírósághoz írásbeli észrevételeket benyújtó valamennyi fél, vagyis a holland kormány, a Tanács és a Bizottság kétségbe vonja a jelen, az érvényesség értékelésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát. A TWD ítélkezési gyakorlat alapján ezek az érdekeltek lényegében előadják, hogy a Trace Sport az alapeljárásban nem hivatkozhatna a vitatott rendelet érvénytelenségére, mivel minden kétséget kizáróan nem nyújthatott volna be semmisség iránti kérelmet e rendelettel szemben.

18.

Ennélfogva, amint arra a jelen indítvány 5. pontjában utaltam, a Bírósághoz benyújtott kérelemnek megfelelően a jelen indítvány a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseinek elfogadhatóságával fog foglalkozni.

19.

E tekintetben először áttekintem a TWD ítélkezési gyakorlatból származó elveket, valamint azok uniós dömpingellenes jog területén való alkalmazását. Majd ezen elemzés alapján fogom értékelni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságát.

B.   A TWD ítélkezési gyakorlat és annak dömpingellenes szabályozás területén való alkalmazása

20.

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az az uniós intézmények által elfogadott aktus, amelyet a címzett vagy a megsemmisítés iránti kérelem benyújtására jogosult bármely más intézmény vagy személy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt határidőn belül nem támadott meg, jogerőre emelkedik. Ez az ítélkezési gyakorlat különösen azon a megfontoláson alapul, hogy a keresetindítási határidő a jogbiztonság megőrzésére szolgál azáltal, hogy megakadályozza a joghatással rendelkező uniós jogi aktusok időben korlátlan vitatását. ( 14 )

21.

A Bíróság elismerte továbbá, hogy az uniós jogban létezik egy általános elv, amely szerint nemzeti eljárás keretében bármely fél jogosult a vele szemben hozott határozat vagy nemzeti jogi aktus alapjául szolgáló uniós jogi aktusok érvénytelenségére hivatkozni, és indítványozhatja, hogy a nemzeti bíróság e kérdést előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjessze. ( 15 ) Jóllehet a nemzeti bíróságok megállapíthatják, hogy valamely uniós jogi aktus érvényes, nem rendelkeznek hatáskörrel ezen aktusok érvénytelenségének megállapítására. ( 16 )

22.

Ugyanezek, a fenti 20. pontban említett jogbiztonsági követelmények ugyanakkor annak kimondására vezették a Bíróságot, hogy az említett általános elv, amely biztosítja minden jogalany számára azt, hogy a neki sérelmet okozó nemzeti intézkedéssel szemben indított kereset keretében az annak alapjául szolgáló uniós jogi aktus érvénytelenségére hivatkozzon, egyáltalán nem zárja ki, hogy ez az aktus jogerőssé váljon valamely jogalannyal szemben, amely tekintetében az említett aktust egyedi döntésnek kell tekinteni, és amely minden kétséget kizáróan kérhette volna annak megsemmisítését az EUMSZ 263. cikk alapján. ( 17 )

23.

Ennélfogva a TWD ítélkezési gyakorlat alkalmazásával abban az esetben, amikor úgy lehet tekinteni, hogy valamely jogalany minden kétséget kizáróan kérhette volna valamely uniós aktus megsemmisítését, ez a jogalany nem kifogásolhatja annak érvénytelenségét a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság előtt. ( 18 )

24.

Amint azt a Bíróság több alkalommal kiemelte, annak elismerése ugyanis, hogy valamely jogalany, akinek minden kétséget kizáróan lett volna kereshetőségi joga az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében valamely uniós jogi aktus ellen megsemmisítés iránti kereset keretében, az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében foglalt keresetindítási határidő lejárta után a nemzeti bíróság előtt kifogásolhatja ugyanezen jogi aktus érvénytelenségét, egyenértékű lenne e jogalany azon lehetőségének elismerésével, hogy megkerülhesse azt a végleges jelleget, amelyet az említett jogi aktus a keresetindítási határidők lejártát követően ölt magára. ( 19 )

25.

Ennélfogva a fenti 21. pontban hivatkozott, a TWD ítélkezési gyakorlatból származó általános elv alóli kivétel létjogosultságát a jogerőssé vált uniós aktusok vitatásának elkerülésével a jogbiztonság követelménye, valamint az uniós jog által a jogvita feleinek rendelkezésére bocsátott jogorvoslati lehetőségekkel való visszaélés elkerülése igazolja. ( 20 )

26.

Különösen, ami az uniós dömpingellenes jog területét illeti, a Bíróság megállapította, hogy a TWD ítélkezési gyakorlatból származó következtetések vonatkoznak a dömpingellenes vámokat bevezető rendeletekre is, mivel ezek kettős természetűek: egyfelől normatív jellegűek – amennyiben általánosságban az érintett gazdasági szereplőkre vonatkoznak –, másfelől olyan jogi aktusok, amelyek ezek közül egyes gazdasági szereplőket közvetlenül és személyükben érinthetnek. ( 21 )

27.

Ennélfogva abban az esetben, ha úgy tekinthető, hogy valamely gazdasági szereplő minden kétséget kizáróan kereshetőségi joggal rendelkezik, és így a dömpingellenes vámot kivető rendelet EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésén alapuló megsemmisítése iránti kérelme kétség kívül elfogadható, kizárt, hogy e gazdasági szereplő e rendelet érvénytelenségére az illetékes nemzeti bíróság előtt hivatkozzon. ( 22 )

28.

E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatában azonosította a gazdasági szereplők néhány olyan kategóriáját, amelyeket a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján közvetlenül és személyükben érinthet, és amelyek következésképpen kérhetik annak megsemmisítését az uniós bíróságtól.

29.

Ennélfogva a Bíróság megállapította először is, hogy az említett rendelkezés alapján az ilyen rendeletek a szóban forgó termék gyártói és exportőrei közül személyükben érinthetik azokat, amelyek a szóban forgó termék dömpingjéért felelősek, mivel a kereskedelmi tevékenységéből származó adatokat használnak fel. ( 23 )

30.

Másodszor, ugyanez lehet a helyzet az említett termék azon importőrei esetében is, amelyeknek viszonteladói árait figyelembe vették az exportárak képzése során, és amelyeket ennélfogva érintenek a dömping fennállására vonatkozó megállapítások. ( 24 )

31.

Harmadszor, ugyanez lehet a helyzet a szóban forgó termék exportőreivel kapcsolatban álló importőrök esetében is, különösen abban az esetben, amikor az exportárat az ezen importőrök által a közösségi piacon alkalmazott viszonteladói ár alapján számították ki, és abban az esetben, ha ezen viszonteladói árak alapján számították ki magát a dömpingellenes vámot. ( 25 )

32.

A fentiekből az következik, hogy az ítélkezési gyakorlat a dömpingellenes vámot kivető rendelettel szemben az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti kereset benyújtására jogosultként ismerte el a dömpingellenes vámmal érintett termék gyártóit, exportőreit és – akár kapcsolatban állnak valamely gyártóval/exportőrrel, akár nem – importőreit.

33.

E tekintetben megállapítást nyert, hogy a kereshetőségi jogát igazolni tudó, érintett gazdasági szereplő egyedi meghatározása szempontjából döntő körülmény, hogy a dömpinget e gazdasági szereplő kereskedelmi tevékenységéből származó adatok alapján azonosítsák. ( 26 )

34.

A Bíróság mindazonáltal következetesen azt is megállapította, hogy annak elismerése, hogy a gazdasági szereplők bizonyos kategóriái jogosultak keresetet előterjeszteni a dömpingellenes rendelet megsemmisítése iránt, nem gátolhatja meg, hogy más gazdasági szereplőket is személyükben érinthessen ez a dömpingellenes rendelet bizonyos sajátos jellemzőik miatt, amelyek minden más személytől megkülönböztetik őket. ( 27 )

35.

Ebből következik, hogy a gazdasági szereplők a jelen indítvány 29–31. pontjában említett azon kategóriáitól függetlenül, amelyek tekintetében a Bíróság elismerte a megsemmisítés iránti kereset benyújtásához való jogot, a kereshetőségi jog, különösen pedig az egyéni érintettség megállapításának meghatározó feltétele, hogy a Plaumann ítéletből ( 28 ) származó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a dömpingellenes rendelet a szóban forgó gazdasági szereplőt sajátos körülményei vagy az őt a többi személytől megkülönböztető ténybeli helyzete okán érintse, és ennélfogva őt az aktus címzettjéhez hasonló módon egyéniesítse.

36.

Ennélfogva, például az Extramet ügyben a Bíróság elismerte egy, a dömpingellenes vámmal sújtott azon terméktől – amelynek eladási árát a vizsgálat során nem vették figyelembe – független importőr kereshetőségi jogát, aki bizonyította, hogy a szóban forgó intézkedésre tekintettel a többi gazdasági szereplőhöz képest sajátos helyzetbe került. ( 29 )

37.

Különösen, ami a dömpingellenes intézkedéssel sújtott termék importőreit illeti, amint az a jelen indítvány 30. és 31. pontjából is következik, az ítélkezési gyakorlat a dömpingellenes szabályozás területén elismeri mind a független importőrök, mind az érintett termék gyártóihoz/exportőreihez kapcsolódó importőrök jogát, hogy megsemmisítés iránti keresetet nyújtsanak be.

38.

A kapcsolódás feltételére tekintettel megállapítást nyert, hogy az importőrnek az érintett gyártóval/exportőrével fennálló egyszerű kapcsolata önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az importőrt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében egyénileg érintettnek lehessen tekinteni. ( 30 )

39.

A fenti 31. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból mindazonáltal az következik, hogy: először, a szóban forgó termék importőre és exportőre közötti kapcsolat kétségtelenül releváns tényező az importőr dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet megsemmisítésének kérelmezésére vonatkozó kereshetőségi jogának elismerése szempontjából; másodszor, ehhez mindazonáltal az importőrnek és a gyártónak/exportőrnek kellőképpen kötődnie kell egymáshoz; ( 31 ) harmadszor pedig, akkor ismerhető el a kapcsolódó importőr kereshetőségi joga, ha vannak olyan egyéb körülmények, amelyek megkülönböztethetik őt a többi gazdasági szereplőtől, például abban az esetben, ha a vizsgálat során figyelembe vették kereskedelmi adatait.

40.

Ennélfogva a Bíróság a Neotype ügyben ( 32 ) megállapította, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében közvetlenül és egyénileg érintett az a kapcsolódó importőr, amelynek eladási árait felhasználták a dömpingellenes vám kiszámításához.

41.

A Nachi ügyben ( 33 ) a Bíróság elismerte annak a kapcsolódó importőrnek (a szóban forgó termék gyártójának leányvállalata) megsemmisítés iránti kereset benyújtásához való jogát, és így tekintetében a TWD ítélkezési gyakorlatot alkalmazta, amelynek eladási árait az export elismert árának megállapításához a szóban forgó exportőrt érintő dömpingkülönbözet meghatározása során alapul vették.

42.

A TMK‑ügyben ( 34 ) a Bíróság ezzel szemben nem ismerte el a kereshetőségi jogot, és ezáltal a TWD ítélkezési gyakorlatot sem alkalmazta azon kapcsolódó importőr esetében, amely tekintetében nem bizonyították, hogy kellőképpen kötődik a szóban forgó exportőr vállalkozásokhoz, vagy hogy a többi gazdasági szereplőhöz képest sajátos helyzetben van.

C.   Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságáról

43.

Az ítélkezési gyakorlat előző részben hivatkozott elveit figyelembe véve kell tehát értékelni, hogy a jelen ügyben a TWD ítélkezési gyakorlat alkalmazásával úgy kell‑e tekinteni, hogy a Trace Sport a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban a Kelani Cyclest és a Creative Cyclest illetően nem hivatkozhat a vitatott rendelet érvénytelenségére.

44.

E tekintetben szükségesnek tűnik számomra, hogy két előzetes észrevételt tegyek.

45.

Először megjegyzem, hogy a jelen ügy az előző részben említett összes többi ügytől különbözik annyiban, hogy az nem egy dömpingellenes vámot kivető rendelet érvényességére vonatkozik, hanem egy ilyen vámot kiterjesztő rendelet érvényességére, amelyet az alaprendelet 13. cikke alapján elvégzett kijátszásellenes vizsgálat eredményeként fogadtak el.

46.

E tekintetben rá kell mutatni, hogy az alaprendelet 13. cikkében szereplő, uniós kijátszásellenes szabály olyan szabályozási keretet jelent, amely bár az uniós dömpingellenes szabályozás részét képezi, mindazonáltal egy sajátossággal rendelkezik. ( 35 )

47.

Ebben az összefüggésben egyrészt úgy vélem, hogy amint az a fenti 26. pontból is következik, azok a megfontolások, amelyek arra vezették a Bíróságot, hogy a TWD ítélkezési gyakorlatot alkalmazza a dömpingellenes vámot kivető rendeletekre, mindenesetre érvényesek a vitatott rendelethez hasonló, dömpingellenes vám kiterjesztésére vonatkozó rendeletek tekintetében is.

48.

Az ilyen rendeletek ugyanis nem járnak a dömpingellenes vámot kivető eredeti rendelet hatályának a hasonló termékek behozatalára vagy e termékek importőreire való kiterjesztésével. A dömpingellenes vámot kiterjesztő rendelet ugyanolyan hatást gyakorol az így kiterjesztett vám hatálya alá kerülő vállalkozások tekintetében, mint amilyen hatást a végleges vám kivetéséről szóló rendelet gyakorol az ilyen vámot megfizetni köteles vállalkozások tekintetében, ( 36 ) és arra is jellemző a jelen indítvány 26. pontjában hivatkozott kettősség.

49.

Másrészt rámutatok, hogy bár a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletek megsemmisítése iránti keresetek elfogadhatósága tekintetében a jelen indítvány 28. és azt követő pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatban kialakított feltételek az ilyen vám kiterjesztéséről szóló rendeletek megsemmisítése iránti keresetek elfogadhatóságának meghatározása során alkalmazhatók, mindazonáltal figyelembe kell venni a kijátszás alaprendelet 13. cikke szerinti vizsgálatának sajátos jellemzőit is.

50.

Jóllehet a kijátszásellenes vizsgálatok kétségtelenül hasonlóságot mutatnak a dömpingellenes vám kivetésével kapcsolatos vizsgálatokkal, azok során szükség van ugyanis annak a négy elemnek a bizonyítására, amelyek az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában szereplő meghatározás szerint a kijátszás fogalmát alkotják. ( 37 )

51.

Másodszor, szintén előzetesen rámutatok, hogy a Kelani Cyclest az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján kétségtelenül megillette a kereshetőségi jog, hogy megsemmisítés iránti keresetet nyújtson be a Törvényszékhez a vitatott rendelettel szemben.

52.

Egyrészt ugyanis közvetlen érintettségét illetően rá kell mutatni, hogy a tagállamok vámhatóságai, anélkül, hogy bármilyen mérlegelési mozgástérrel rendelkeznének e tekintetben, kötelesek beszedni a vitatott rendeletekkel a Kelani Cycles által Srí Lankáról az Unióba exportált kerékpárok behozatalára kivetett dömpingellenes vámot. ( 38 )

53.

Másrészt, ami egyéni érintettségét illeti, a Kelani Cycles aktívan részt vett a kijátszásellenes vizsgálatban, amely során mentesség iránti kérelmet terjesztett elő. Ezenkívül, a vitatott rendelet 39–42. pontja kifejezetten azonosítja őt, és az említett rendeletben vonatkoznak rá azok a következtetések, amelyek szerint a rendelkezésre álló adatok alapján együttműködése elégtelen volt. ( 39 )

54.

E két előzetes megfontolással kapcsolatban rámutatok, hogy a holland kormány, a Tanács és a Bizottság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogását lényegében két körülményre alapítja, amelyek álláspontjuk szerint a Trace Sport esetében teljesülhetnek, és ennélfogva megkülönböztetnék őt a többi gazdasági szereplőtől. ( 40 )

55.

Ez az egyéniesítés egyrészt a Trace Sport és a két Srí Lanka‑i exportőr, a Kelani Cycles és a Creative Cycles közötti szoros kapcsolaton, másrészt pedig azon a körülményen alapul, hogy a Trace Sport a Kelani Cycles mellett megpróbált beavatkozni a Bizottság által folytatott közigazgatási eljárásba.

56.

Azt kell tehát megvizsgálni, hogy ez a két körülmény igazolhatja‑e azt a megállapítást a jelen ügyben, hogy a Trace Sportot kétségtelenül megillette volna a jog, hogy megsemmisítés iránti keresetet nyújtson be a vitatott rendelettel szemben oly módon, hogy a TWD ítélkezési gyakorlat alkalmazásával nem hivatkozhatna e rendelet érvénytelenségére a nemzeti bíróság előtt.

57.

Ami először egyik oldalon a Trace Sport, másik oldalon pedig a Kelani Cycles és a Creative Cycles közötti szoros kapcsolat fennállását illeti, a jelen indítvány 39. pontjából az következik, hogy az érintett exportőr és importőr közötti kapcsolat fennállása releváns körülmény annak meghatározása szempontjából, hogy az importőr jogosult‑e kérelmezni a dömpingellenes rendelet megsemmisítését.

58.

E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy amennyiben a Bizottság a nemzeti bíróság előtt valamely kapcsolódó importőr által hivatkozott jogellenességi kifogás elfogadhatóságát vitatja, olyan jellegű bizonyítékokat kell szolgáltatnia, amelyek alkalmasak annak alátámasztására, hogy az importőr kellőképpen kötődik a szóban forgó exportőr vállalkozásokhoz. ( 41 )

59.

Márpedig a jelen ügyben a Bizottság bizonyítékként benyújtotta az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) azon végleges jelentésének kivonatait, amely a Kínából származó kerékpárok Unióba való behozatalát sújtó vámok és dömpingellenes vámok kijátszásával kapcsolatos vizsgálatra vonatkozott, amelyet azon információk nyomán végeztek el, hogy a kínai kerékpárokról hamisan nyilatkozták, hogy Srí Lankából származnak.

60.

Ez a jelentés a francia vámhatóságok által a Trace Sporttól beszerzett dokumentumokra és különösen azon „offshore” társaságok listájára utal, amelyekből kiderül, hogy a Trace Sport tulajdonosa 50%‑os részesedéssel rendelkezik egy olyan társaságban (amelynek fennmaradó tőkéje két kínai befektető tulajdonában van), amelynek a Creative Cycles az egyik leányvállalata. E dokumentumokból az is következik, hogy a Trace Sport ugyanezen tulajdonosa az említett kínai befektetők közül az egyikkel 50%‑os társtulajdonos egy másik társaságban, amelynek egyik leányvállalata a Kelani Cycles. Az OLAF e jelentéséből az is következik, hogy a Kelani Cyclest ténylegesen azért hozták létre, hogy átvegye a Creative Cycles egész tevékenységét.

61.

Az OLAF jelentése arra is utal, hogy e társaságok, valamint az e csoporthoz tartozó más társaságok vám‑ és dömpingellenesvám‑csalást megvalósító, kínai származású kerékpárok Unióba való behozatalával kapcsolatos hamis számlázási ügyletekben vettek részt.

62.

Ezenkívül, egyrészt a Trace Sport, másrészt pedig a Kelani Cycles és a Creative Cycles közötti szoros kapcsolat fennállását bizonyos, a Bizottság által bizonyítékként benyújtott dokumentumok is megerősítették, amelyek a „Panama Papersnek” ( 42 ) nevezett dokumentumok közé tartoznak.

63.

Márpedig a Trace Sport semmilyen módon nem vitatta e kapcsolatok fennállását, valamint az OLAF végleges jelentésének következtetéseit, amely nem tartotta szükségesnek, hogy észrevételeket terjesszen a Bíróság elé.

64.

Ilyen feltételek mellett úgy vélem, hogy a jelen ügyben a Bizottság által szolgáltatott bizonyítékokat úgy kell tekinteni, hogy azok lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy fennáll az ítélkezési gyakorlat szerinti kellő kötődés a szóban forgó importőr, a Trace Sport és a két Srí Lanka‑i gyártó/exportőr vállalkozás, a Kelani Cycles és a Creative Cycles között.

65.

Másodszor, ami azt a másik körülményt illeti, amelyre a holland kormány, a Tanács és a Bizottság elfogadhatatlansági kifogását alapítja, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a közigazgatási eljárásban – amelyben a Kelani Cycles részt vett, és mentesség iránti kérelmet nyújtott be, amelyet végül elégtelen együttműködése miatt a Bizottság elutasított – a Trace Sport azt kérte a Bizottságtól, hogy a Kelani Cycles mellett beavatkozhasson.

66.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis az következik, hogy a Trace Sport maga is megerősítette, hogy a Bizottság hallgassa meg annak érdekében, hogy előadhassa pontosan ugyanazokat az érveket és benyújthassa pontosan ugyanazokat a dokumentumokat és bizonyítékokat, amelyeket korábban kiegészítő észrevételekként a Kelani Cycles is benyújtott a Bizottság azon közleményére válaszul, hogy el kívánja utasítani mentesség iránti kérelmét. A Bizottság a vitatott rendelet (40) preambulumbekezdésében kifejtett okokból elutasította ezeket a dokumentumokat és bizonyítékokat.

67.

Márpedig a Trace Sport e beavatkozása a Kelani Sport támogatására a Bizottság által folytatott kijátszásellenes vizsgálatba, még ha annak elutasítása miatt végül nem eredményezte, hogy a Bizottság újra megfontolja a szóban forgó érvekre és dokumentumokra vonatkozó elemzését, az elemzés szempontjából releváns több körülményt is igazol.

68.

Először, bizonyítja, hogy kellően szoros kapcsolat áll fenn a Trace Sport és a Kelani Cycles között, amelyet az előbbi az utóbbira kiterjedő vizsgálat során tudomásra hozott, amely nem nyilvános információnak minősül.

69.

Másodszor, bizonyítja, hogy olyan érdekközösség áll fenn az érintett exportőr és a kapcsolódó importőr között, amely arra vezette az utóbbit, hogy beavatkozzon a kapcsolódó gyártót érintő vizsgálatba annak érdekében, hogy a Bizottság megváltoztassa az előbbi által közölni próbált érvek és bizonyítékok figyelembevételének elutasítására vonatkozó álláspontját. Ez az érdekközösség végeredményben arra vezette a két gazdasági szereplőt, hogy a vizsgálat keretében egyetlen gazdasági egységhez hasonlóan cselekedjenek.

70.

Harmadszor, észszerűen tekinthető úgy, hogy a szóban forgó információk és dokumentumok legalább részben magára a Trace Sportra vonatkoznak. Egyrészt ugyanis a vitatott rendelet (40) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság és a Kelani Cycles közötti egyik kérdés az olyan kapcsolódó társaságokkal kapcsolatos felvilágosításra vonatkozott, mint amilyen a Trace Sport is. Másrészt, bár a Trace Sport által a Bizottsággal közölni kívánt információk és dokumentumok nem rá vonatkoztak, nem tudható, hogy a Trace Sport milyen jogcímen igazolhatta a Bizottság előtt az annak érdekében történő beavatkozását, hogy ezeket az információkat és dokumentumokat közölhesse.

71.

E tekintetben arra is rá kell mutatni, hogy a jelen ügyben, bár az különbözik a jelen indítvány 29–31. pontjában hivatkozott ügyekben szereplő esetektől, a Bizottság a kijátszásellenes vizsgálatban a dömpingellenes vám kiterjesztésével kapcsolatos következtetéseit nem alapíthatta a gyártó és a kapcsolódó importőr által szolgáltatott adatokra, ez volt a Kelani Cycles (és a Trace Sport) vizsgálatban való elégtelen együttműködésének az oka.

72.

Ezek a körülmények annak megállapítására ösztönöznek, hogy valójában a Kelani Cycles és a Trace Sport a vizsgálat során egyetlen és egységes gazdasági szereplő érdekeinek megfelelően jártak el. A Creative Cycles ezzel ellentétben nem vett részt a vizsgálatban, mivel – amint az a jelen indítvány 60. pontjából következik – tevékenységeiben lényegében a Kelani Cycles váltotta fel.

73.

A fenti megfontolásokból az következik, hogy a jelen ügy különleges körülményei között véleményem szerint bizonyítottnak kell tekinteni, hogy fennállnak azok a Trace Sport sajátos helyzetét eredményező tényezők, amelyek a vitatott rendelet tekintetében megkülönböztetik őt a többi gazdasági szereplőtől, és amelyek ennélfogva alkalmasak arra, hogy kapcsolódó gyártójához, a Kelani Cycles‑höz hasonlóan egyéniesítsék őt.

74.

Ebből következik, hogy a jelen ügy különleges körülményei között véleményem szerint a Trace Sport kétségtelenül jogosult volt arra, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújtson be a vitatott rendelettel szemben, valamint hogy a TWD ítélkezési gyakorlat alkalmazásában akadályozták abban, hogy e rendelet esetleges érvénytelenségére hivatkozzon a nemzeti bíróságok előtt.

75.

E tekintetben arra is rá kell mutatnom, hogy tudatában vagyok annak egyrészt, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése előírja a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága korlátozásának feltételeit, ( 43 ) másrészt pedig, hogy – amint arra a jelen indítvány 21–25. pontjában rámutattam – abban az esetben, ha a TWD ítélkezési gyakorlat főszabály alóli kivételt jelent, annak hatályának kizárólag azokra az esetekre kell korlátozódnia, ahol nem kétséges, hogy megsemmisítés iránti keresetet lehet benyújtani a Törvényszékhez. ( 44 )

76.

E tekintetben ugyanakkor egyrészt úgy vélem, hogy a Trace Sport vitatott rendelettel szembeni kereshetőségi jogának elismerése kétségtelenül a fenti 31. és 34–42. pontban hivatkozott, a dömpingellenes szabályozás területén benyújtható megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságára vonatkozó ítélkezési gyakorlatba illeszkedik.

77.

Másrészt, a jelen ügy sajátos körülményei között úgy vélem, hogy az olyan kapcsolódó importőr számára, mint a Trace Sport – amely tekintetében bizonyították egyrészt, hogy kellőképpen kötődik a kijátszásellenes vizsgálatban részt vevő és a szóban forgó intézkedés elleni megsemmisítés iránti kereset benyújtására nyilvánvalóan jogosult exportőrhöz, másrészt pedig, hogy, többnyire sikertelenül, oly módon vett részt az e kapcsolódó gyártót érintő kijátszásellenes vizsgálatban, mintha egy egyetlen és egységes gazdasági szereplő érdekének megfelelően járt volna el – annak lehetővé tétele, hogy a nemzeti bíróság előtt a szóban forgó rendelet érvénytelenségére hivatkozzon, ellentétes a TWD ítélkezési gyakorlat lényegével – amint arra a jelen indítvány 25. pontja utal –, vagyis a jogbiztonság megőrzésével, és az uniós jog által a jogalanyok rendelkezésére bocsátott kereshetőségi joggal való visszaélés elkerülésével.

III. Végkövetkeztetés

78.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a rechtbank Noord‑Holland (noord‑hollandi bíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat adja:

1)

Sem a Törvényszék 2015. március 19‑iCity Cycle Industries kontra Tanács ítélete (T‑413/13, nem tették közzé, EU:T:2015:164), sem a Bíróság 2017. január 26‑iMaxcom kontra City Cycle Industries ítélete (C‑248/15 P, C‑254/15 P és C‑260/15 P egyesített ügyek, EU:C:2017:62) nem gyakorolt hatást a 990/2011/EU végrehajtási rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámnak az Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában feladott, akár Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett kerékpárok behozatalára történő kiterjesztéséről szóló, 2013. május 29‑i 501/2013/EU végrehajtási rendelet Kelani Cycles (PVT) Ltd és Creative Cycles (PVT) Ltd társaságokat érintő részének érvényességére.

2)

E kerékpárok olyan importőre, mint a Trace Sport, amely tekintetében bizonyították egyrészt, hogy kellőképpen kötődik az említett gyártókhoz/exportőrökhöz, másrészt pedig, hogy – többnyire sikertelenül – oly módon vett részt az e kapcsolódó gyártókat érintő kijátszásellenes vizsgálatban, mintha egy egyetlen és egységes gazdasági szereplő érdekének megfelelően járt volna el, ennélfogva kétségtelenül megilleti őt a jog, hogy az e termékeket sújtó dömpingellenes vám megsemmisítése iránt keresetet nyújtson be a Törvényszékhez, e jogával azonban nem élt, utóbb nem hivatkozhat e dömpingellenes vám érvénytelenségére a nemzeti bíróság előtt. Ilyen esetben a nemzeti bíróságot köti a Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló 990/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet jogereje, amely rendeletet az 501/2013 végrehajtási rendelet annak 1. cikke értelmében kiterjesztett az Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában feladott kerékpárokra.


( 1 ) Eredeti nyelv: francia.

( 2 ) A 990/2011/EU végrehajtási rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámnak az Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában feladott, akár Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett kerékpárok behozatalára történő kiterjesztéséről szóló, 2013. május 29‑i tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2013. L 153., 1. o.).

( 3 ) 2015. március 19‑iCity Cycle Industries kontra Tanács ítélet (T‑413/13, nem tették közzé, EU:T:2015:164).

( 4 ) 2017. január 26‑iMaxcom kontra City Cycle Industries ítélet (C‑248/15 P, C‑254/15 P és C‑260/15 P, EU:C:2017:62).

( 5 ) Lásd ebben az értelemben az említett ítélet 17. pontját. A Bíróság több alkalommal megerősítette az ezen ítéletben megállapított elvet. Lásd e tekintetben többek között: 2001. február 15‑iNachi Europe ítélet (C‑239/99, EU:C:2001:101, 30. és 37. pont); 2012. november 27‑iPringle ítélet (C‑370/12, EU:C:2012:756, 41. pont); 2017. március 14‑iA és társai ítélet (C‑158/14, EU:C:2017:202, 66. és 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. július 25‑iGeorgsmarienhütte és társai ítélet (C‑135/16, EU:C:2018:582 14. és 15. pont).

( 6 ) A Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok behozataláról szóló 990/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet által elrendelt dömpingellenes intézkedéseknek az Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában feladott, akár Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett kerékpárok behozatala által megvalósuló esetleges kijátszására vonatkozó vizsgálat kezdeményezéséről és az ilyen behozatalok nyilvántartásba vételének elrendeléséről szóló, 2012. szeptember 25‑i 875/2012/EU bizottsági rendelet (HL 2012. L 258., 21. o.).

( 7 ) A 2012. december 12‑i 1168/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 344., 1. o.) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 13. cikkének (4) bekezdése alapján.

( 8 ) Az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban. Lásd a vitatott rendelet 39–42. pontját.

( 9 ) Az alaprendelet 18. cikkének (4) bekezdésével összhangban.

( 10 ) Lásd a vitatott rendelet (39)–(42) preambulumbekezdését.

( 11 ) T‑413/13, nem tették közzé, EU:T:2015:164.

( 12 ) Ez a rendelkezés kiterjeszti a 48,5%‑os dömpingellenes vámot a fent vizsgált importokra, és előírja annak beszedését a vizsgálattal érintett időszakban nyilvántartásba vett importok után.

( 13 ) C‑248/15 P, C‑254/15 P és C‑260/15 P, EU:C:2017:62.

( 14 ) Lásd ebben az értelemben: 2001. február 15‑iNachi Europe ítélet (C‑239/99, EU:C:2001:101, 29. pont); 2017. november 14‑iBritish Airways kontra Bizottság ítélet (C‑122/16 P, EU:C:2017:861, 83. és 84. pont). Ami a keresetindítási határidő közrendi követelményként való tiszteletben tartását illeti, lásd Mengozzi főtanácsnok megfontolásait a British Airways kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑122/16 P, EU:C:2017:406) 9399. pontjában.

( 15 ) Ez az elv az EUMSZ 277. cikkből származik. Lásd: 2001. február 15‑iNachi Europe ítélet (C‑239/99, EU:C:2001:101, 35. pont); 2012. november 27‑iPringle ítélet (C‑370/12, EU:C:2012:756, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 16 ) 1987. október 22‑iFoto‑Frost ítélet (314/85, EU:C:1987:452, 14. és 15. pont). Lásd még: 2006. január 10‑iIATA és ELFAA ítélet (C‑344/04, EU:C:2006:10, 27. és 30. pont); 2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Bizottság és Tanács ítélet (C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 95. pont).

( 17 ) Lásd: 2001. február 15‑iNachi Europe ítélet (C‑239/99, EU:C:2001:101, 37. pont) az 1994. március 9‑iTWD Textilwerke Deggendorf ítélet (C‑188/92, EU:C:1994:90) 24. és 25. pontjának alkalmazásával. Lásd még: 2012. november 27‑iPringle ítélet (C‑370/12, EU:C:2012:756, 41. pont); 2014. szeptember 18‑iValimar ítélet (C‑374/12, EU:C:2014:2231, 28. és 29. pont); 2015. április 16‑iTMK Europe ítélet (C‑143/14, EU:C:2015:236, 18. pont).

( 18 ) Lásd többek között: 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet (C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 56. és 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. július 25‑iGeorgsmarienhütte és társai ítélet (C‑135/16, EU:C:2018:582, 14., 17. és 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 19 ) 2012. november 27‑iPringle ítélet (C‑370/12, EU:C:2012:756, 41. pont); 2017. március 14‑iA és társai ítélet (C‑158/14, EU:C:2017:202, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. július 25‑iGeorgsmarienhütte és társai ítélet (C‑135/16, EU:C:2018:582, 15. pont); az 1994. március 9‑iTWD Textilwerke Deggendorf ítélet (C‑188/92, EU:C:1994:90) 18. pontjának alkalmazásával.

( 20 ) Lásd e tekintetben: Campos Sánchez‑Bordona Georgsmarienhütte és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑135/16, EU:C:2018:120, 36. pont). Hasonlóképpen, Jacobs főtanácsnok úgy értelmezte a TWD ítélkezési gyakorlatot, hogy az az eljárással való visszaélésekre vonatkozik olyan felek esetén, amelyek megtámadhatták volna az uniós aktust, de nem tették (Jacobs főtanácsnok Cassa di Risparmio di Firenze és társai ügyre vonatkozó indítványa [C‑222/04, EU:C:2005:655, 63. pont]). Amint arra Campos Sánchez‑Bordona főtanácsnok a fent említett indítványokban rámutatott, a TWD ítélkezési gyakorlat ugyanis nem akadályozza a nemzeti bíróságokat abban, hogy bármikor hivatalból vagy egyéb felek kérelmére (akiknek nincs nyilvánvaló kereshetőségi joguk megsemmisítés iránti kereset benyújtására) kétségeket támasszanak valamely uniós jogi aktus érvényességével kapcsolatban.

( 21 ) Lásd: 2001. február 15‑iNachi Europe ítélet (C‑239/99, EU:C:2001:101, 37. pont vége); 2015. április 16‑iTMK Europe ítélet (C‑143/14, EU:C:2015:236, 18. pont); 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet (C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 58. pont). E tekintetben: 2019. február 28‑iTanács kontra Growth Energy és Renewable Fuels Association (C‑465/16 P, EU:C:2019:155, 72. pont).

( 22 ) 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet (C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 56. és 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 23 ) Ugyanott, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

( 24 ) Ugyanott, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

( 25 ) Ugyanott, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Lásd a jelen indítvány 40–42. pontját.

( 26 ) Lásd: Mischo főtanácsnok Nashua Corporation és társai kontra Bizottság és Tanács egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑133/87 és C‑150/87, nem tették közzé, EU:C:1989:286, 35. pont).

( 27 ) Lásd: 1991. május 16‑iExtramet Industrie kontra Tanács ítélet (C‑358/89, EU:C:1991:214, 16. pont); 2014. szeptember 18‑iValimar ítélet (C‑374/12, EU:C:2014:2231, 33. pont); 2015. április 16‑iTMK Europe ítélet (C‑143/14, EU:C:2015:236, 22. pont).

( 28 ) 1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítélet (25/62, EU:C:1963:17).

( 29 ) 1991. május 16‑iExtramet Industrie kontra Tanács ítélet (C‑358/89, EU:C:1991:214, 11. és 17. pont). Ilyen körülmény, hogy ő a dömpingellenes intézkedés tárgyát képező termék jelentősebb importőre, valamint ezzel egyidejűleg annak végső felhasználója is volt, valamint az a körülmény, hogy gazdasági tevékenysége jelentős mértékben ezen importoktól függött, így a szóban forgó rendelet is komolyan érintette őt.

( 30 ) Lásd: Mischo főtanácsnok Nashua Corporation és társai kontra Bizottság és Tanács ügyre vonatkozó indítványa (C‑133/87 és C‑150/87, nem tették közzé, EU:C:1989:286, 36. és 37. pont).

( 31 ) Lásd: 2015. április 16‑iTMK Europe ítélet (C‑143/14, EU:C:2015:236, 26. pont).

( 32 ) 1990. július 11‑iNeotype Techmashexport kontra Bizottság és Tanács ítélet (C‑305/86 és C‑160/87, EU:C:1990:295, 20. és 21. pont).

( 33 ) 2001. február 15‑iNachi Europe ítélet (C‑239/99, EU:C:2001:101, 39. pont). Lásd e tekintetben: 2017. március 14‑iA és társai ítélet (C‑158/14, EU:C:2017:202, 64. és 65. pont).

( 34 ) 2015. április 16‑iTMK Europe ítélet (C‑143/14, EU:C:2015:236, 26. pont).

( 35 ) E megállapítás azon a körülményen alapul, hogy e szabályozás alapját nem az 1994. évi Dömpingellenes Egyezmény (a Kereskedelmi Világszervezetet [WTO] létrehozó, 1994. április 15‑én Marrakeshben aláírt egyezmény 1A. mellékletébe foglalt és a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján [1986–1994] elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal [HL 1994. L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.] jóváhagyott, az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény [GATT] VI. cikkének végrehajtásáról szóló egyezmény [HL 1994. L 336., 103. o.]) jelenti, hanem azt az Unió egyoldalúan fogadta el. Lásd e tekintetben: az alaprendelet (19) preambulumbekezdése; Mengozzi főtanácsnok Maxcom és társai kontra Chin Haur Indonesia egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑247/15 P, C‑253/15 P és C‑259/15 P, EU:C:2016:712, 5. pont).

( 36 ) Lásd ugyanebben az értelemben: 2000. szeptember 26‑iBüchel kontra Tanács és Bizottság ítélet (T‑74/97 és T‑75/97, EU:T:2000:215, 52. pont).

( 37 ) Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában szereplő meghatározásból az következik, hogy a kijátszás fennállásának megállapításához négy feltétel teljesülésére van szükség: először, meg kell változnia a szóban forgó harmadik országok és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének; másodszor, ez a változás olyan gyakorlat, eljárás vagy munka eredményeként áll elő, amelynek a vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka nincs; harmadszor ez bizonyítottan kárt okoz; negyedszer, bizonyítékok vannak a dömpingre.

( 38 ) Lásd ugyanebben az értelemben: 2000. szeptember 26‑iBüchel kontra Tanács és Bizottság ítélet (T‑74/97 és T‑75/97, EU:T:2000:215, 50. pont).

( 39 ) Az alaprendelet 18. cikke értelmében.

( 40 ) A Trace Sport közvetlen érintettsége vitán felül áll, mivel a jelen indítvány 52. pontjában hivatkozott okokból a vitatott rendelet közvetlenül érinti.

( 41 ) 2015. április 16‑iTMK Europe ítélet (C‑143/14, EU:C:2015:236, 26. pont).

( 42 ) A „Panama Papers” kifejezés a Mossack Fonseca panamai ügyvédi iroda azon jelentős mennyiségű bizalmas dokumentumát jelöli, amelyeket 2015‑ben szivárogtattak ki a nemzetközi sajtó számára. A dokumentumokat egy nemzetközi újságírói nyomozás keretében, valamint különböző országok adó‑ és igazságügyi hatóságai vizsgálták. A „Panama Papers” kiszivárogtatását követően az Európai Parlament felállított egy vizsgálóbizottságot, amelynek feladata a pénzmosás, az adókikerülés és az adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálása volt.

( 43 ) Lásd e tekintetben: 2017. március 14‑iA és társai ítélet (C‑158/14, EU:C:2017:202, 68. és 69. pont).

( 44 ) Lásd e tekintetben: Campos Sánchez‑Bordona főtanácsnok Georgsmarienhütte és társai ügyre vonatkozó indítványának (C‑135/16, EU:C:2018:120) 34. pontjában szereplő következtetések; Sharpston főtanácsnok A és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑158/14, EU:C:2016:734, 7072. pont).

Top